766/B/2006. AB határozat
a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 301/A. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 301/A. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 301/A. § (2) bekezdése az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütköző módon diszkriminatív. Hivatkozott arra, hogy a Ptk. vonatkozó rendelkezése eltérő szabályokat állapít meg a késedelmi kamatra vonatkozóan gazdálkodó szervezetek között, mint magánszemélyek, illetve magánszemély és gazdálkodó szervezet között.
Az indítványozó szerint a jogalanyok ilyen módon való megkülönböztetése szükségtelen, mivel a szabályozással elérni kívánt célok más módon is elérhetőek. Kifogásolta, hogy a Ptk. 301/A. § (2) bekezdése a késedelmi kamat mértékének megállapításánál kizárólag a jogalanyiságot vette figyelembe, és nem a jogviszonyt, ezáltal indokolatlan, az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközően diszkriminatív szabályozást vezetett be.
Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy a Ptk. támadott bekezdése nem veszi figyelembe, hogy a gazdálkodó szervezet fogyasztói szerződést, vagy pedig kereskedelmi ügyletet köt. Álláspontja szerint fogyasztói szerződések megkötése során a gazdálkodó szervezet nem folytat gazdálkodó tevékenységet, így nincs sem gazdasági, sem alkotmányos alapja a magánszemélyek és a gazdálkodó szervezetek ilyen módon való megkülönböztetésének.
II.
1. Az Alkotmány hivatkozott, illetve figyelembe vett rendelkezései:
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(...)
70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. "
2. A Ptk. kifogásolt, illetve figyelembe vett rendelkezései:
"301/A. § (1) Gazdálkodó szervezetek között a késedelmi kamatra vonatkozó szabályokat az e §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
(2) A késedelmi kamat mértéke a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat hét százalékkal növelt összege. (...)
685. § E törvény alkalmazásában (...)
c) gazdálkodó szervezet: az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, az európai területi együttműködési csoportosulás, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a végrehajtói iroda, továbbá az egyéni vállalkozó. Az állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület, valamint az alapítvány gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira is a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha a törvény e jogi személyekre eltérő rendelkezést tartalmaz; "
3. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv. tv.) vonatkozó rendelkezései:
"44. § (1) Passzív időbeli elhatárolásként kell elkülönítetten kimutatni (...)
c) mérleg fordulónapja és elkészítésének időpontja között a vállalkozóval szemben érvényesített, benyújtott, ismertté vált, a mérleggel lezárt üzleti évhez kapcsolódó kártérítési igényt, késedelmi kamatot, kártérítést, bírósági költséget,
(...)
81. § (1) Egyéb ráfordítások az olyan, az értékesítés nettó árbevételéhez közvetlenül vagy közvetetten nem kapcsolódó kifizetések és más veszteség jellegű tételek, amelyek a rendszeres tevékenység (üzletmenet) során merülnek fel, és nem minősülnek sem a pénzügyi műveletek ráfordításainak, sem rendkívüli ráfordításnak.
(2) Az egyéb ráfordítások között kell elszámolni:
(...)
b) a fizetett, illetve a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált, elszámolt, fizetendő, a mérlegfordulónap előtti időszakhoz kapcsolódó bírságok, kötbérek, fekbérek, késedelmi kamatok, kártérítések összegét; "
III.
A Ptk. 301/A. §-át "a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény, valamint egyes törvények fogyasztóvédelemmel összefüggő jogharmonizációs célú módosításáról" szóló 2002. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ptkmód.) 6. §-a iktatta be. A módosítás a Ptkmód. 28. § (4) bekezdése alapján a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésével egyidejűleg lép hatályba, és a rendelkezést a hatálybalépést követően kötött szerződésekre kell alkalmazni.
A Ptkmód. indokolása szerint a törvény célja a fogyasztóvédelem területén még hátralévő törvényi szintű jogharmonizációs célú jogalkotási feladatok megvalósítása, illetve a Ptk. módosítása során a gazdasági és kereskedelmi jog területére tartozó, a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó fizetési késedelem leküzdéséről szóló közösségi jogszabállyal való összhang megteremtése.
Az indokolás alapján a Ptk. 301/A. §-ának beiktatása (is) a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2000/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) átültetését célozza. A Ptkmód. indokolása kiemeli, hogy az Irányelv csak a kereskedelmi szerződésekre vonatkozik, és nem érinti a fogyasztókkal kötött szerződéseket.
A Ptkmód. indokolása rögzíti továbbá, hogy a jogharmonizációs célú szabályozás kialakítása a polgári jogi kodifikációról 1050/1998. (IV. 24.) Korm. határozat alapján megfogalmazott Ptk. koncepcióban szereplő szabályozási elképzelések figyelembevételével történt. A Ptk. koncepció azonban nem veszi át a Ptk. 301/A. § (2) bekezdésének a tartalmát, hanem az Irányelvben meghatározott szigorúbb követelményeket abban az esetben alkalmazza, ha a felek egyike sem fogyasztó. A Ptk. koncepció szerint a szabálynak e célja az Irányelv preambulumából is kitűnik, amely kiemeli, hogy egy nagyvállalat fizetési késedelme kis- és középvállalkozások (beszállítók, kiskereskedők) tucatjainak fizetésképtelenségét, csődjét eredményezheti.
IV.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság már több határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének jelentéstartalmát a gazdasági viszonyokkal összefüggésben.
Az 54/1992. (X. 29.) AB határozat annak alkotmányosságát vizsgálta, hogy a gazdálkodó szervezetekre különös elévülési szabályok vonatkoznak. E határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy gazdálkodó szervezetek esetében "indokolhatják az elévülési idő szűkítését, a rövidebb elévülési időtartamok megállapítását a piaci és vállalkozói viszonyok, ezen belül a pénzviszonyok gyors lebonyolódásának és lezárásának a gazdasági követelménye, amely kifejezetten összhangban van az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében deklarált piacgazdasággal. A Ptk. támadott rendelkezése ezért önmagában - a Ptk. vonatkozó értelmező szabálya nélkül - sajátos gazdasági, piaci viszonyok szabályozásának és nem személyek közötti megengedhetetlen megkülönböztetésnek minősül" (ABH 1992, 266, 268.) . A határozat azonban alkotmányellenességet állapított meg amiatt, hogy a Ptk. értelmező rendelkezése nem sorolta az egyéni vállalkozót a gazdálkodó szervezetek közé, annak ellenére, hogy az elévülésre okot adó körülmények az egyéni vállalkozó esetében ugyanúgy fennállnak, mint az egyéb gazdálkodó szférában. E határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy "az azonos szabályozási koncepción belül, azaz a jogviszonyok tartalmi és tárgyi azonossága, tehát üzleti, kereskedelmi, piaci - egyszóval: gazdálkodó - tevékenység esetén e különös szabályozásnak egyforma súllyal kell vonatkoznia a jogviszonyok bármely alanyára" (ABH 1992, 266, 269.) .
A 18/1992. (III. 30.) AB határozatban az Alkotmánybíróság a mezőgazdasági nagyüzemet megillető elővásárlási jog alkotmányosságát bírálta el. Az erre vonatkozó rendelkezést az Alkotmánybíróság arra hivatkozással semmisítette meg, mert a "támadott törvényi szabályozás alanyi és tárgyi összefüggésében személyek közötti olyan megkülönböztetést jelent, amely megengedhetetlen. [A nagyüzem kedvezményezése] alkotmányos határok közötti kedvezmény ugyan, ez azonban nem vezethet személyek közötti megkülönböztetésre, hanem meg kell maradnia a gazdasági szempontú szabályozási koncepción belül. Ez tehát azt is jelenti, hogy nincs kellő súlyú alkotmányos indoka annak sem, hogy csak magánszemélyek egymás közötti szerződéseire vonatkozzék az eltérő szabályozás, mert az adott tényállás lényeges elemére nézve - a diszkrimináció tilalma folytán - egyenlőségnek kell fennállnia. Ebben az összefüggésben pedig a gazdasági szempont egyforma súllyal érvényes a mezőgazdasági nagyüzem bármely tulajdonosára, továbbá a tanya- és földingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés bármely alanyára. " (ABH 1992, 110, 113.) .
Az Alkotmánybíróság az e határozatokban megfogalmazott elveket későbbi gyakorlatában is érvényesítette. E szerint a polgári jogi jogalanyok között a vagyoni jogviszonyok körében tett megkülönböztetése kellő súlyú alkotmányos indok hiányában megengedhetetlen. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdéséből és 70/A. §-ából tehát az következik, hogy a polgári jogi szabályozás során a polgári jogi jogviszonyok alanyait - az azonos szabályozási koncepción belül - egyenlőnek kell tekinteni. A tulajdonvédelem és a jogegyenlőség követelménye kiterjed a polgári jogilag tulajdonnak nem minősülő vagyoni értékű jogokra is [53/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 261, 263.; 25/1993. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1993, 188, 192.; 33/1993. (V. 28.) AB határozat, ABH 1993, 247, 250. ]. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint továbbá "nem jelent diszkriminációt a különböző státusú csoportok (...) jogállásának eltérő szabályozása, mivel ez az eltérés a különböző státus következménye" [1181/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 551, 552-553.; 269/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 747, 749-750.; 719/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 769, 775.; 36/2006. (IX. 7.) AB határozat, ABH 2006, 473, 477. ].
A 927/B/1997. AB határozat a Ptk. elővásárlási jog átruházására, átszállására vonatkozó szabályainak alkotmányosságát vizsgálta a tekintetben, hogy sérti-e az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését, hogy - a törvény eltérő rendelkezése hiányában - csak gazdálkodó szervezet jelölhet ki személyt az átruházás gyakorlására. A kérdést az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, "hogy a mindenki számára hozzáférhetően nyilvántartott gazdálkodó szervezeteknek a többi jogalanytól eltérő kezelése nem önkényes" (ABH 2006, 1057, 1061.) . A határozat megállapította továbbá, hogy "az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdéséből azonban nem következik, hogy a természetes személyek utáni öröklésre és a jogi személyek jogutódlására azonos törvényi szabályozásnak kell vonatkoznia" (ABH 2006, 1057, 1061.) .
A kamat mértékével összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a "megkülönböztetés nem a jog alanyai között tesz különbséget, hanem a gazdasági tevékenység szerint különböztet, és annak [... ] lehetnek jogon kívüli gazdasági indokai. Nem tekinthető azonos csoportba tartozónak a magánszemély és az egyéni vállalkozó, így a diszkrimináció szempontjából párhuzamba nem állíthatók, és a reájuk vonatkozó szabályozás sem hasonlítható össze" [61/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 358, 362. ].
Ezekben az esetekben az Alkotmánybíróság a gazdálkodó szervezetet, csak mint gazdálkodó tevékenységet folytató jogalanyt vizsgálta. Gyakorlata úgy összegezhető, hogy általában nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megfogalmazott hátrányos megkülönböztetés tilalmát, ha az eltérő szabályozás összefügg a gazdálkodó szervezetek sajátos, magánszemélyektől eltérő jellegével. Jelen ügy kapcsán viszont az Alkotmánybíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy sérti-e a diszkrimináció tilalmát, ha a gazdálkodó szervezetekre akkor is eltérő szabályok vonatkoznak, amikor nem kereskedelmi ügyletben vesznek részt, hanem fogyasztói szerződést kötnek.
2. A diszkrimináció tilalmával kapcsolatban az Alkotmánybíróság korábbi határozatában megállapította, hogy "a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni" [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48. ]. Ezért az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének vonatkozásában személyek közötti, alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 162.; 43/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745. ]. A megkülönböztetés pedig akkor alkotmányellenes, "ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne" (191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.) . Rámutatott az Alkotmánybíróság arra is, hogy "az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával, és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes" [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200. ].
3. A Ptk. indítvánnyal támadott rendelkezése alapján a gazdálkodó szervezetek között a késedelmi kamat mértéke a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat hét százalékkal növelt összege. E rendelkezés alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a jogügyletnek mind a jogosultja, mind a kötelezettje gazdálkodó szervezet; amennyiben valamelyik oldalon magánszemély szerepel, a Ptk. 301/A. § (2) bekezdése alkalmazásának nincs helye.
3. 1. A gazdálkodó szervezetekre általánosan jellemző, hogy a magánszemélyektől eltérő közgazdasági és adózási szabályok alapján működnek, így a két személyi kör gazdasági szempontból nincsen azonos helyzetben. Jelen esetben is, a késedelmi kamat tekintetében más adózási szabályok vonatkoznak a gazdálkodó szervezetekre és magánszemélyekre. A Számv. tv. 44. § (1) bekezdésének c) pontja alapján ugyanis a vállalkozóval szemben érvényesített késedelmi kamatot passzív időbeli elhatárolásként kell kimutatni, és a 81. § (2) bekezdésének b) pontja alapján az egyéb ráfordítások között kell elszámolni; így a - törvény 2. számú mellékletében foglaltakat figyelembe véve - a késedelmi kamat összegével az üzemi (üzleti) tevékenység eredménye csökkenthető. Mivel pedig a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 8. §-a nem szerepelteti adózás előtti eredményt növelő tényezőként a fizetett késedelmi kamatot (erre a törvény indokolása kifejezetten hivatkozik), azt a gazdálkodó szervezet levonhatja. Ilyen lehetősége magánszemélynek nincsen. Bár a Számv. tv. 2. § (3) bekezdése alapján a törvény hatálya nem terjed ki az egyéni vállalkozóra, ennek ellenére lehetősége van arra, hogy a vállalkozói tevékenységével összefüggésben fizetett késedelmi kamatot az adózásnál figyelembe vegyék. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 6. § (2) bekezdése szerint ugyanis a késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat az adó szempontjából annak az összegnek a sorsát osztja, amellyel összefüggésben kifizették.
Az a körülmény tehát, hogy a gazdálkodó szervezet magasabb mértékű késedelmi kamat fizetésére köteles, mint a magánszemély - homogén csoport hiányában -, nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését.
3. 2. Az Alkotmánybíróságnak jelen ügy kapcsán azt is vizsgálnia kellett, hogy van-e az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütköző hátrányos megkülönböztetés azon gazdálkodó szervezetek között, akik magánszemélynek, és azok között, akik gazdálkodó szervezetnek kötelesek késedelmi kamatot fizetni. A polgári jog szabályai ugyanis nem zárják ki, hogy (gazdálkodó tevékenységet nem folytató) magánszemély szerepeljen a gazdálkodó szervezettel kötött szerződés jogosulti oldalán. Így nincs elvi akadálya annak, hogy egy gazdálkodó szervezet - kötelezettként - tartalmilag ugyanolyan szerződést kössön magánszeméllyel, mint gazdálkodó szervezettel.
A késedelmi kamat fizetésére köteles gazdálkodó szervezetekre ugyanazok a gazdasági, adózási szabályok vonatkoznak, az ilyen szervezetek azonos szabályozási körbe tartoznak. Ilyen esetben a késedelmi kamat magasabb összegben történő megállapítása nem magyarázható eltérő adózási szabályokkal. Habár a Ptk. 301/A. §-a a szerződés jellegét nem veszi figyelembe (a magasabb késedelmi kamat szabályait arra tekintet nélkül kell alkalmazni a gazdálkodó szervezetek között, hogy a szerződés összefügg-e a gazdálkodó szervezet fő tevékenységével), az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Ptk. 301/A. § (2) bekezdésének ilyen esetre történő alkalmazása sem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését. Mint arra az Alkotmánybíróság a IV. 2. pontban rámutatott, alapjognak nem minősülő egyéb jog esetében csak akkor állapít meg alkotmányellenes diszkriminációt, ha a szabályozás önkényes. A Ptk. 301/A. §-a szerinti megkülönböztetés tárgy szerinti és ténybeli, objektív alapon, nevezetesen a szerződő felek polgári jogi státusán (gazdálkodó szervezet, illetve magánszemély) nyugszik. Azt a kérdést, hogy a jogpolitikai célt a szerződés típusa vagy a szerződő státusa szerinti megkülönböztetés szolgálja-e jobban, az Alkotmánybíróság nem vizsgálta; vizsgálatát arra korlátozta, hogy a Ptk. indítvánnyal támadott 301/A. §-a sérti-e az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2007. október 9.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró