125/B/1999. AB határozat
jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 24. § (1) és (2) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 24. § (1) és (2) bekezdései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint nem fér össze az Alkotmány 70/I. §-ában megfogalmazott arányos közteherviselés elvével az, hogy a gépjármű, illetve pótkocsi tulajdonjogának megszerzéséért fizetendő visszterhes vagyonátruházási illetéket hengerűrtartalom, illetve össztömeg szerint kell megfizetni, mivel nincs összefüggés e paraméterek és az illeték megfizetésére kötelezett vagyoni helyzete között.
Az indítványozó továbbá azt is kifogásolta kifejezett alkotmányi rendelkezés hivatkozása nélkül, hogy az Itv. 24. § (1) és (2) bekezdése törvényes indok nélkül hátrányos helyzetbe hozza a dízel, illetve elektromos üzemű gépjárművek tulajdonosait azáltal, hogy nem veszi figyelembe azt, hogy ugyanolyan teljesítményű dízel, illetve benzinüzemű gépjármű illetékterhe között lényeges különbség van.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta:
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
"70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."
2. Az Itv. indítvánnyal támadott - az indítvány benyújtásakor hatályos - rendelkezései:
"24. § (1) Gépjármű tulajdonjogának megszerzése esetén az illeték mértéke a hajtómotor hengerűrtartalmának minden cm3-e után 10 forint, kizárólag elektromos hajtómotorral ellátott gépjármű esetén a hajtómotor teljesítményének minden megkezdett 1 kW-ja után 400 forint.
(2) Pótkocsi tulajdonjogának megszerzéséért, ha a pótkocsi megengedett legnagyobb össztömege a 2500 kg-ot nem haladja meg 5000 forint, minden más esetben 12 000 forint illetéket kell fizetni."
3. Az Itv. indítvánnyal támadott - az indítvány elbírálásakor hatályos - rendelkezései:
"24. § (1) Gépjármű tulajdonjogának megszerzése esetén az illeték mértéke a hajtómotor hengerűrtartalmának minden megkezdett cm3-e után 15 forint, az 1890 cm3-t meghaladó hengerűrtartalmú személygépkocsi és az 500 cm3-t meghaladó hajtómotor lökettérfogatú motorkerékpár esetén minden megkezdett cm3-e után 20 forint. A kizárólag elektromos hajtómotorral ellátott gépjármű esetén az illeték mértéke a hajtómotor teljesítményének minden megkezdett 1 kW-ja után 600 forint. Wankel hajtómotorral üzemelő gépjármű esetén az illeték mértéke a kamratérfogat minden megkezdett cm3-e után 30 Ft.
(2) Pótkocsi tulajdonjogának megszerzéséért, ha a pótkocsi megengedett legnagyobb össztömege a 2500 kg-ot nem haladja meg, 7500 forint, minden más esetben 18 000 forint illetéket kell fizetni."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítvány benyújtását követően az Országgyűlés az Itv. 24. § (1) bekezdését az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 164. §-ával 2003. január 1-jé-től, majd az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2003. évi XCI. törvény 218. § (2) bekezdés a) pontjával 2004. január 1-jével, s ezt követően az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2004. évi CI. törvény 159. §-ával 2005. január 1-jétől, az Itv. 24. § (2) bekezdését az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2002. évi XLII. törvény 164. §-ával 2003. január 1-jétől módosította.
Az Alkotmánybíróság jogszabály, illetve jogszabályi rendelkezés utólagos nor-makontrollra irányuló vizsgálatát a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag a korábbival azonos (1066/B/1995. AB végzés, ABH 1999, 867, 868.; 1314/B/1997. AB végzés, ABH 2000, 1049.; 931/B/1996. AB végzés, ABH 2001, 1605, 1606.). Ez az indítványozó által kifogásolt Itv. 24. § (1) és (2) bekezdése esetében megállapítható volt, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot a hatályos törvényi rendelkezések vonatkozásában végezte el.
2. Az Alkotmány 70/I. §-a értelmében a Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. "Az illeték a közterhek fedezésére, azon belül az állami szervek fenntartására szolgáló állami bevétel, amelyet az állam állapít meg és azok fizetik meg, akik ezen állami szervek szolgálatait igénybe veszik. Az illeték az állami szervek hatósági/ítélkezési eljárásáért járó átalánydíj. (A XX. századi magyar jogban jogtörténeti okokból illeték az elnevezése ugyan, de lényegét tekintve nem illeték, hanem adó a vagyonátruházás, illetve az öröklés esetén fizetendő közteher.)" (90/B/1993. AB határozat, ABH 1998, 554, 556.)
Az Alkotmánybíróság a közteherviseléssel kapcsolatos alkotmányi rendelkezés érvényesülésének szempontjait eddig számos határozatában vizsgálta. A 62/1991. (XI. 22.) AB határozatban megállapította, hogy bár az Alkotmány 70/I. §-a az állampolgárok alapvető kötelezettségei között szabályozza az állampolgárokra vonatkozó közteherviselési kötelezettségeket, illetve szabja meg azok korlátait is, a rendelkezés értelemszerűen vonatkozik az egyéb jogalanyokra, így például a külföldiekre és a jogi személyekre is (ABH 1991, 466, 467.).
Az Alkotmánybíróság a 821/B/1990. AB határozatában megállapította továbbá:
"Az Alkotmány maga nem határozza meg a »közteher közbefizetéseké, amelyek az állam gazdasági tevékenységének, intézményei működtetésének fedezetét szolgálják, vagyis amelyek az állam bevételi forrását jelentik." (ABH 1994, 481, 486.).
Az 1558/B/1991. AB határozat szerint az Alkotmány 70/I. §-a a közterhekhez való hozzájárulás tekintetében egyedül azt a követelményt támasztja a jogalkotóval szemben, hogy az adott fizetési kötelezettség feleljen meg az alanyi kötelezettek jövedelmi és vagyoni viszonyainak, vagyis álljon azokkal arányban (ABH 1992,506, 507.). Következésképpen a jogalkotó széles keretek között mérlegelhet a köztehermérték megállapításakor, szabadsága igen nagy abban a kérdésben is, hogy a közteher-viselési kötelezettség kiindulópontjaként milyen gazdasági forrást választ ki, és ennek alapján mit jelöl ki a közteher tárgyának. (620/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 539, 541.). Az Alkotmány tehát nem azt határozza meg, hogy jövedelmet és vagyont kell (lehet) adóztatni, közteher-viselési kötelezettség alapjává tenni, hanem azt írja elő, hogy a közterhek viselésének a jövedelmi és vagyoni viszonyoknak megfelelően, arányosan kell megtörténnie (448/B/1994. AB határozat ABH 1994, 724, 726.).
Az Itv. megalkotásakor az Országgyűlés figyelemmel volt a gépjármű, mint adótárgy sajátos jellegére. Egyfelől figyelembe vette, hogy a gépjármű jellemzően értékes vagyontárgy, amelynek mind a megszerzése, mind pedig a fenntartása feltételez egy megfelelő vagyoni, jövedelmi helyzetet, azaz teherviselő képességet. Ennek megfelelően vonta a gépjármű megszerzését a visszterhes vagyonátruházási illeték körébe. Másfelől azonban figyelembe vette azt is, hogy a gépjármű olyan használati eszköz, amelynek használati értéke - használhatósága - és forgalmi értéke között nincs feltétlenül szoros összefüggés. Egy adott használt gépjármű forgalmi értékét alapvetően meghatározza annak műszaki állapota, azaz a gépjármű használhatósági foga. A gépjárművek forgalmi értékét (piaci értékét) befolyásolja azonban - még az évszakoktól is függő - piaci helyzet és szubjektív szempontok.
Az indítványozó által alkotmányellenesnek tartott Itv. 24. § (1) és (2) bekezdése a gépjármű, illetve pótkocsi tulajdonjogának megszerzéséért fizetendő visszterhes vagyonátruházási illeték mértékét állapítja meg.
Az Alkotmánybíróság nem vizsgálja a jogszabályok célszerűségének és igazságosságának kérdéseit (772/B/1990/5. AB határozat, ABH 1991, 519, 522.; 620/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 539, 540.). Jelen ügyben is azt vizsgálta az Alkotmánybíróság, hogy az Itv. 24. § (1) és (2) bekezdése az indítványban felhozott érvek alapján ellentétes-e az indítványban hivatkozott alkotmányi rendelkezéssel.
"A visszterhes vagyonátruházási illeték a közterhekhez való hozzájárulás sajátos formája, ezt az illetéket a vagyont szerző személy fizeti és viseli a vagyonnövekedés alapján." (522/D/1992. AB határozat, ABH 2001, 755, 758.) Az Alkotmánybíróság már a 90/B/1993. AB határozatában megállapította: "Kizárólag szélső esetben alkotmányellenes az illeték mértéke, figyelemmel arra, hogy az illeték közteherviselésen alapuló személyi eljárási, vagyoni természetű átalányfizetési kötelezettség." (ABH 1998, 554, 556.) Az Alkotmánybíróság az Itv. 24. § (1) és (2) bekezdésének vizsgálatakor megállapította, hogy a törvényalkotó a gépjármű, illetve pótkocsi tulajdonjogának megszerzéséért fizetendő visszterhes vagyonátruházási illeték mértékének megállapításánál mind hengerűrtartalom, mind össz-tömeg nagysága, mind az elektromos hajtómotorral ellátott gépjármű esetén a hajtómotor teljesítménye szerint differenciált, szélső eset az illeték mértékének törvényi szabályozásánál nem állapítható meg, a szabályozás az Alkotmány 70/I. §-ában meghatározott közteherviselés elvét nem sérti. Ezért az Alkotmánybíróság az Itv. 24. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2006. június 27.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró