1187/D/2006. AB határozat

alkotmányjogi panaszról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 583. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, a Fővárosi Bíróság 26.P.20.203/2006/10. számú és a Fővárosi ítélőtábla 5.Pf.20.760/2006/5. számú ítéletei ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Bíróság 26.P.20.203/2006/10. számú és a Fővárosi ítélőtábla 5.Pf.20.760/2006/5. számú ítéletei ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására, a nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatára, valamint a bíróság jogértelmezése alkotmányosságának vizsgálatára irányuló részében visszautasítja.

Indokolás

I.

Az indítványozó - képviselője útján - a Fővárosi Bíróság 26.P.20.203/2006/10. számú ítélete és a Fővárosi ítélőtábla 5. Pf.20.760/2006/5. számú jogerős ítélete ellen nyújtott be - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § d) pontja alapján, a 48. § (2) bekezdésében meghatározott határidőben - alkotmányjogi panaszt.

Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló polgári ügyben a bíróságok a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 583. § (1) bekezdése alapján elutasították az indítványozó kártalanítás iránti keresetét. A Be. sérelmezett rendelkezése szerint a terhelt a jogerős megszüntető végzés vele történő közlésétől számított hat hónapon belül terjeszthet elő kártalanítási igényt, a határidő elmulasztása jogvesztő. A polgári bíróságok döntése azon alapult, hogy a büntető bíróságnak az ügyészi vádelejtésre alapozott eljárást megszüntető végzését, amely a jogorvoslatról való lemondás következtében helyben jogerőre emelkedett, a kihirdetéssel 2004. június 18. napján "közöltnek" tekintették, és e naptól számították a hat hónapos igényérvényesítési határidőt, amely 2004. december 19. napján eltelt. Az indítványozó mint felperes a kártalanítási igényt 2005. április 1-jén nyújtotta be.

Az alkotmányjogi panasz és annak kiegészítése több indítványt foglal magában.

1. Az indítványozó elsődlegesen a Be. 583. § (1) bekezdés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az utóbb indokolatlannak bizonyult előzetes letartóztatás miatti kártalanításra meghatározott "6 hónapos jogérvényesítési határidő alkotmányellenes. A Be. említett §-ának jelenlegi joggyakorlata szerinti bírósági alkalmazása nem felel meg a jogbiztonság követelményét magában foglaló, a jogállamiság elvét deklaráló az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, a tisztességes tárgyaláshoz való, és a hatékony jogorvoslathoz való jogom sérelmén keresztül az Alkotmány 57. § (1) és 57. § (5) bekezdéseinek, valamint a vállalt nemzetközi jogi kötelezettség és a belső jog összhangjának hiánya miatt az Alkotmány 7. § (1) bekezdésének. Az állam az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével ellentétben a felülvizsgálni kért Be. szabály alkalmazásával alkotmányellenes tulajdonelvonást támogat, a tulajdonhoz való jogot nem garantálj a."

Az indítványozó az alkotmányjogi panasz e részének indokolásában kifejtette, hogy a hat hónapos igényérvényesítési határidő "ellentétes az Alkotmánynak a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságát és egyenlő védelmét meghatározó 9. § (1) bekezdésével, továbbá sértik az Alkotmány 57. § (1) bekezdését, amely szerint a Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő." Az indokolás több alkotmánybírósági határozattal is foglalkozik, amiből kitűnik, hogy az indítványozó szerint a kártalanítás benyújtására megszabott határidő az Alkotmány 9. § (1) bekezdésével összefüggésben diszkriminatív, az az Alkotmány 70/A. (1) bekezdése alapján is alkotmányellenes.

2. Az alkotmányjogi panaszban előterjesztett másodlagos kérelem mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányult. Az indítványozó álláspontja szerint az Országgyűlés a Be. 583. § (1) bekezdésével "párhuzamosan a kártalanítási per előterjesztésére vonatkozó feltételeként nem alkotta meg a Ptk. 324. § (1) bekezdésben meghatározott időtartamtól eltérő feltételeket." A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hivatkozott szabálya előírja, hogy a követelések öt év alatt elévülnek, ha jogszabály másként nem rendelkezik. Az indítványozó szerint a jogalkotó mulasztása következtében - az elsődleges kérelemben rögzített összefüggésben - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, 57. § (1) és (5) bekezdésével, továbbá a 7. § (1) bekezdésével és a 13. § (1) bekezdésével ellentétes helyzet keletkezett.

3. Az indítványozó végül annak kimondását kérte, hogy "a Be. 583. § (1) bekezdés szerinti jelenlegi joggyakorlat alkalmazásának vagy az alkotmányellenes mulasztásnak hátrányos jogkövetkezményei" a konkrét ügyben nem lettek volna alkalmazhatók, azaz az Alkotmánybíróság a Be. 583. § (1) bekezdés megsemmisítése mellett zárja ki a rendelkezésnek a konkrét ügyben való alkalmazását.

4. Az alkotmányjogi panasz kiegészítésében az indítványozó - a részére megküldött, a kártalanítási kérelem benyújtására nyitva álló határidő alkotmányossága kérdésében állást foglaló 1167/B/1997. AB határozat (ABH 2004, 1179.) és 3/D/2005. AB határozat (ABH 2006, 1724.) ismeretében - továbbra is kérte a Be. 583. § (1) bekezdés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését és megismételte a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre irányuló indítványát. Kifejtette: "[a] Be. 583. § (1) bekezdés szerinti, valamint az alkotmányos mulasztás miatt kialakult alkotmányellenes jogalkalmazási gyakorlat sérti az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok védelméről szóló Egyezményének a 6., a 13. és 14. Cikkében, valamint az 1. kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikkében deklarált alapvető emberi jogokat. Így álláspontom szerint előállt az Alkotmány 7. § (1) bekezdésének sérelme a vállalt nemzetközi jogi kötelezettség, és a belső jog összhangjának hiánya miatt."

Az alkotmányjogi panaszban alkalmazott rendelkezés "ítélt dolog" voltával szemben az indítványozó arra hivatkozott, hogy nem azonos okból és nem azonos összefüggésben terjesztette elő kérelmét, "mivel a Kérelmező a jogerős végzés kézhezvételétől számított hat hónapon belül keresetét beadta, továbbá a jogsértés alapját képező tényállás keletkezése már az Európai unió joghatálya, jogi primátusa alatt következett be. A Csatlakozási, illetve a Római Egyezménnyel (jelen eljárásban kérelmező által hivatkozható 1993. évi XXXI. tv.-el) ellentétes rendelkezések alapján meghozott jogerős ítéletek Ellentétesek az Alkotmány 2. § (1), 7. § (1)-(2), 50. § (1), 55. § (1)-(3), 57. § (1), (5), 70/A. § (1)-(2) bekezdésében foglaltakat."

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.

(2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."

"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."

"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.

(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."

"50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit."

"55. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani.

(2) A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül vagy szabadon kell bocsátani, vagy bíró elé kell állítani. A bíró köteles az elé állított személyt meghallgatni és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezéséről vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni.

(3) Az, aki törvénytelen letartóztatás vagy fogvatartás áldozata volt, kártérítésre jogosult."

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(...)

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot- a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti."

2. A Be. indítvánnyal érintett rendelkezése:

"583. § (1) A terhelt a nyomozást megszüntető határozat, a jogerős felmentő ítélet, a jogerős megszüntető végzés, a rendkívüli jogorvoslat eredményeképpen hozott jogerős határozat vele történő közlésétől számított hat hónapon belül terjeszthet elő kártalanítási igényt. E határidő elmulasztása jogvesztő."

3. A Ptk. indítvánnyal érintett rendelkezése:

"324. § (1) A követelések öt év alatt elévülnek, ha jogszabály másként nem rendelkezik."

III.

Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt abban foglalt állást, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényi feltételeknek. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

1.1. Az indítványozó alkotmányjogi panasza részben nem a Be. 583. § (1) bekezdésébe foglalt törvényi rendelkezést, hanem - a csatolt ítéletekből megállapíthatóan -a jogérvényesítésre nyitva álló jogvesztő határidő kezdő időpontjának bírósági értelmezését vitatta. Az Alkotmánybíróság hatásköre az alkotmányjogi panasz esetében is csak az alkalmazott jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatára terjed ki. Az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a jogalkalmazási gyakorlat alkotmányosságának vizsgálatára, a bírói jogértelmezés önmagában nem lehet tárgya az Alkotmánybíróság eljárásának.

Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Be. 583. § (1) bekezdésének a jogalkalmazói értelmezésre tekintettel történő megsemmisítésére irányuló indítványi részt - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 29. § b) pontja alapján - hatáskör hiányában - visszautasította.

1.2. Az indítványozó másodlagos kérelme a Be. 583. § (1) bekezdésével összefüggő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányult. Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta az alkotmányjogi panasz elbírálására és a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló hatásköreinek viszonyát. E határozataiban hangsúlyozta: az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított jogok sérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következzék be. Ezt a feltételt összevetve az Abtv.-nek a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességről szóló 49. §-ában foglalt rendelkezéssel, a szabályozás hiányára mint mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértésre alapított indítvány - az Alkotmánybíróság általános gyakorlata szerint - alkotmányjogi panaszként nem bírálható el. Az ítélkezési gyakorlatot nem érinti, hogy egyes esetekben az adott ügy speciális körülményeire tekintettel az Alkotmánybíróság eltérő álláspontra helyezkedett. (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 197/D/2000. AB határozat, ABH 2006, 1286, 1291.; 1124/E/2004. AB határozat, ABH 2006, 1702, 1719.)

Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság ezt az indítványi részt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.

1.3. Az indítványozó a Be. 583. § (1) bekezdését az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Egyezmény több rendelkezésével is ellentétesnek ítélte. Az Abtv. 1. § c) pontjára alapított eljárást az Abtv. 23. § (3) bekezdésben meghatározott személyek, illetve szervezetek kezdeményezhetik. Mivel az indítványozó a jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata kezdeményezésére irányuló jogosultsággal nem rendelkezik, az alkotmányjogi panasz erre vonatkozó részét az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § c) pontja alapján visszautasította.

2. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy a Be.-n alapuló kártalanítási igény érvényesítésére nyitva álló jogvesztő határidő tartama és a Ptk.-n alapuló követelés elévülési ideje közötti eltérés miatt a Be. 583. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és a rendelkezés megsemmisítésére irányuló indítvány nem ítélt dolog-e. Az Alkotmánybíróság ugyanis az 1167/B/1997. AB határozatban (ABH 2004, 1179., a továbbiakban: Abh1.), valamint a 3/D/2005. AB határozatban (ABH 2006, 1724., a továbbiakban: Abh2.) már foglalkozott a kártalanítási igény előterjesztésére meghatározott határidő alkotmányossági kérdéseivel.

2.1. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő. Az érdemi döntéssel elbírált ügyben hozott határozat ugyanis az Alkotmánybíróságot is köti. (1620/B/1991. AB végzés, ABH 1991, 843, 844.)

Az Ügyrend 31. § c) pontja értelmében ítélt dolog, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére)- ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását.

2.2. Az Abh1. a kártalanítási igény előterjesztésére az 583. § (1) bekezdésben megállapított határidőt az Alkotmány 55. § (3) bekezdésével és 57. § (1) bekezdésével összefüggésben vizsgálta. A személyi szabadságtól megfosztás miatt nyújtandó kártalanítás és a polgári jogi kártérítési felelősség alkotmányossági kérdéseiben kialakult alkotmánybírósági gyakorlat áttekintése alapján megállapította, hogy a kártalanítás és a kártérítés eltérő természetű jogintézmények, így alkotmányjogi megítélésük nem azonos (ABH 2004, 1179, 1181.) . A Be.-nek a Ptk.-tól különböző felelősségi szabályaira tekintettel nincs szó homogén csoportról, ami a hátrányos megkülönböztetés előfeltételét képezhetné. A kétféle szabályrendszerben szereplő elévülési idők különbözősége tehát nem vezet az Alkotmány 57. §-a (1) bekezdésében meghatározott, a bíróság előtti egyenlőség elvének megsértéséhez. Az Alkotmány 55. §-ának az indítványban hivatkozott (3) bekezdése és a Be. 583. § (1) bekezdésében meghatározott elévülési szabály között nincs alkotmányos összefüggés. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. (ABH 2004, 1179, 1181-1182.)

2.3. Az Abh2. a kártalanítási igény jogvesztő határideje alkotmányellenességének megállapítását az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében meghatározott diszkrimináció-tilalom, valamint ezzel összefüggésben az Alkotmány 9. § (1) bekezdésének sérelme szempontjából is elutasította.

Utalt arra, hogy az Alkotmánybíróság az 54/1992. (X. 29.) AB határozatban (ABH 1992, 266, 267.) megállapította: ha az elévülésre vonatkozó szabályozás nem sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdését, vagyis garantálja a jogok bíróság előtti érvényesítésének lehetőségét, akkor annak időmeghatározásában a törvényhozó cselekvési szabadsága már meglehetősen nagy: az általános és különös elévülési időtartamok meghatározása a jogviszonyok alanyi, tárgyi, tartalmi és egyéb szempontjain és különféle jog- és gazdaságpolitikai megfontolásokon is nyugodhat. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe foglalt tilalom természetesen a szabályozás alkotmányos korlátját jelenti. (ABH 2006, 1724, 1730.)

Ugyanakkor az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a hátrányos megkülönböztetés tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. Ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata képezheti az alkotmányossági megítélés tárgyát. (1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479, 479-480.)

Az Alkotmánybíróság az Abh1.-ben (ABH 2004, 1179, 1182.) már lényegében megfogalmazta, hogy a bírósági jogérvényesítés határidejének eltérése olyan személyeket - a kártalanításra a Be. szabályai, illetve a kártérítésre a Ptk. szabályai szerint jogosultak - érint, akik nem képeznek homogén csoportot. A kártalanítási igény előterjesztésére rendelkezésre álló határidő, továbbá annak nem elévülési időként, hanem jogvesztő határidőkénti meghatározása tekintetében tehát hiányzik a hátrányos megkülönböztetés megállapításának lényegi előfeltétele. Az állami büntető igény érvényesítése során eljáró szervezetek jogszerű döntései miatt a felróhatóság vizsgálata nélkül járó kártalanítás és a jogellenes intézkedéssel a bírósági, ügyészségi, nyomozó hatósági jogkörben okozott kár megtérítése között a jogintézmények alapja és feltétel-rendszere lényegesen eltér. A jogérvényesítés eltérő határideje tekintetében fennálló hátrányos megkülönböztetés vizsgálatához szükséges csoportképzésnél ezek a különbségek a meghatározóak, nem pedig az a kétségtelenül közös vonás, hogy mindkét esetben állami szervek által okozott sérelem vagyoni reparációja történik, polgári eljárásban. (ABH 2006, 1724, 1731.)

Az Abh2. hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybíróság az Alkotmány 9. § (1) bekezdését az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében meghatározott jogegyenlőségi tétel kifejtésének tekinti a tulajdonhoz való jogra vonatkoztatva [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 81.]. A 39/1992. (VII. 16.) AB határozat megállapította, hogy a rendelkezés tartalmának igazi kibontására a 70/A. § adja meg a lehetőséget. (ABH 1992, 235, 238.) Az alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetés tilalmát, illetve a magán és köztulajdon egyenrangúságát kimondó alkotmányi rendelkezések szoros összefüggéséből következik az, hogy a Be. 583. § (1) bekezdése nem sérti az Alkotmány 9. § (1) bekezdését sem. (ABH 2006, 1724, 1731, 1732.)

2.4. Az Alkotmánybíróság a 2.2-2.3. pontokban foglaltak alapján megállapította: az alkotmányjogi panasz tartalma az Alkotmány 9. § (1) bekezdésével, az 55. § (3) bekezdésével, az 57. (1) bekezdésével, valamint a 70/A. § (1) bekezdésével összefüggésben "ítélt dolog", ezért e tekintetben nem folytatott érdemi vizsgálatot.

3. A Be. 383. § (1) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány további alkotmányi rendelkezések sérelmét is állította, így az alkotmányjogi panaszt az Alkotmány 2. § (1) bekezdésből levezetett jogbiztonság követelménye, a tulajdonhoz való jogot garantáló 13. § (1) bekezdés, valamint a jogorvoslathoz való jogot biztosító 57. § (5) bekezdés tekintetében érdemben kellett vizsgálni.

3.1. A Be. 383. § (1) bekezdése nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonsági követelményeket.

Az Alkotmánybíróság számos határozatában kifejtette, hogy a jogállam alapvető, nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. Elsőként a törvényességi óvás alkotmányosságának vizsgálata során hozott 9/1992. (I. 30.) AB határozatában mondta ki, hogy a jogbiztonság az állam - és elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. (ABH 1992, 59, 65.)

A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon. (ABH 1992, 135, 142.) Több határozatában az Alkotmánybíróság kimondta azt is, hogy a normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot, és ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg a normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak. [Pl. 1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.; 10/2003. (IV. 3.) AB határozat, ABH 2003, 130, 135-136.; 1063/B/1996. AB határozat, ABH 2005, 722, 725-726.; 381/B/1998. AB határozat, ABH 2005, 766, 769.]

A Be. 583. § (1) bekezdése megfelel a jogbiztonság követelményének. A jogvesztő határidő közlésének időpontját maga a Be. határozza meg: a 262. § (2) bekezdése előírja, hogy a határozatot a jelenlevőkkel szóban, egyébként kézbesítés útján kell közölni.

3.2. A Be. 583. § (1) bekezdésébe foglalt rendelkezés nincs alkotmányjogilag értékelhető tartalmi összefüggésben sem az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével (a tulajdonhoz való jog), sem az 57. § (5) bekezdésével (jogorvoslathoz való jog) . Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653-654.; 32/2000. (X. 20.) AB határozat, ABH 2000, 215, 220.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.]

Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Be. 583. § (1) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló - ítélt dolognak nem tekinthető - indítványi részeket elutasította.

4. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezés alkotmányellenességét nem állapította meg, ezért a konkrét ügyben történő alkalmazásának kizárására irányuló kérelem tárgyában a döntéshozatalt mellőzte.

Budapest, 2008. február 5.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

., Dr. Lévay Miklós s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró