35/1971. (XII. 17.) PM rendelet

az általános jövedelemadóról szóló 42/1971. (XII. 17.) Korm. rendelet végrehajtásáról

Az általános jövedelemadóról szóló 42/1971. (XII. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) végrehajtása tárgyában kiadott 35/1971. (XII. 17.) PM rendeletet (a továbbiakban: Vhr.) az alábbiakban közöljük:

(A vastag betűs szöveg az R. szövege, a vékony betűs szöveg a Vhr. szövege)

I.

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

Adókötelezettség

1. §

(1) Általános jövedelemadót köteles fizetni - állampolgárságára tekintet nélkül - mindenki, akinek

a) kisipari, magánkereskedelmi tevékenységből (van jövedelme);

Vhr. 1. § (1) Kisipari tevékenység a termék előállítása, feldolgozása, továbbmegmunkálása, kitermelése, kiszerelése, valamint az ipari szolgáltatás és javítás.

(2) Ha mező- és erdőgazdasági termékekből az (1) bekezdésben meghatározott tevékenységek folytán olyan termék jön létre, amelyet az "Ipari termékek jegyzéke" (ITJ) tartalmaz (például seprő, szerszámnyél, hófogórács, száraztészta, savanyúkáposzta, aszaltgyümölcs, pörkölt földi mogyoró stb.), ezeket a tevékenységeket ugyancsak kisipari tevékenységnek kell tekinteni.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett tevékenységeket a magánszemélyek forgalmi adójáról szóló rendelet szerint kell minősíteni.

(4) Az általános jövedelemadó szempontjából szolgáltató-, illetőleg javítóipari tevékenységnek minősül a kisiparos tevékenysége akkor is, ha emellett az általa végzett termékelőállításból, feldolgozásból, továbbmegmunkálásból, kitermelésből, vagy kiszerelésből származó bevétele forgalmának 50%-át, de legfeljebb az évi 30 000 forintot nem haladja meg. A sütőiparost minden esetben szolgáltatóiparosnak kell tekinteni.

(5) Ha a szövetkezeti tag, vagy a munkaviszonyban álló dolgozó szövetkezeten, illetőleg munkaviszonyán kívül önálló vállalkozásként (saját költségére) is végez ipari munkát, ez a tevékenysége kisipari tevékenységnek számít.

Vhr. 2. § (1) Magánkereskedelmi tevékenység a továbbeladás céljából vásárolt áru értékesítése, továbbá a vendéglátóipari (vendéglő, italmérés, kifőzés, tej- és kávémérés, büfé, falatozó, pecsenye-, hal-, lángos-, rétessütés, szálloda, penzió stb.), a drogériaipari, a kölcsönző (csónak, kézikocsi, kerékpár, ruha stb. kölcsönzése) és a megőrző (kerékpármegőrzés stb.), a mérleges, a mutatványos, valamint minden olyan fel nem sorolt tevékenység, amelyre a 6/1968. (VI. 8.) BkM rendelet, illetőleg a belkereskedelmi miniszter iparigazolvány kiadását engedélyezi.

(2) A magánkereskedelmi tevékenységgel - adózás vonatkozásában - egy tekintet alá esik:

a) a mező- és erdőgazdasági termelőmunkából származó saját termény, termék, állat és állati termék nyílt árusítási üzletben, vagy állandó jellegű elárusító helyen való árusítása;

b) az üvegházi, a melegágyi (ablakkeretes, műanyagfóliás stb.) kertészet, a faiskola (facsemete, dísznövény, gyökeres szőlővessző, szőlőoltvány, málna-, egres-, ribizlitő vagy bokor stb.), a szabadföldi virágkertészet (virág, virágtő, virághagyma, virággumó, virágmag stb.), a gombatenyésztés, a méhészet, a halászat termelvényeinek, termékeinek bármely módon való értékesítése;

c) a földterület használata nélkül folytatott, vagy a saját használatban levő földterület terményeiből el nem látható üzletszerű állattartás, állathizlalás, állatkeltetés, ha a bevételből a kiadások levonása után jelentkező jövedelem évi 15 000 forintnál nagyobb;

d) a kísérleti, vagy díszállatok (kutya stb.), díszállateleségek, az akváriumi tenyészet értékesítése, a ruhatáros tevékenysége;

e) az idegenforgalmi szervek közvetítése útján fizetővendég elszállásolása;

f) helyiségnek üdülés (pihenés) céljára történő hasznosítása;

g) a bérelt, illetőleg átengedett állami vagy szövetkezeti üzletben folytatott kereskedelmi tevékenység.

(3) A (2) bekezdés a) pontjában megjelölt állandó jellegű elárusító hely alatt az illetékes szervek által az árusítók részére kijelölt piaci vagy utcai elárusító fülkét (pultot), vagy részükre fenntartott helyet kell érteni, ahol az árus rendszeresen árusít olyképpen, hogy ugyanazt a helyet előre befizetett helypénzzel hosszabb időre a maga számára biztosítja.

(4) A (2) bekezdés b) pontja alá esik az üvegházi és melegágyi kertészet kiültetés folytán keletkezett végtermékeinek az értékesítése is (pl. a bolgárkertészet).

(5) Nem adóztatható általános jövedelemadóval:

a) a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag által szabályszerű háztáji gazdaságában, a mezőgazdasági szakszövetkezeti tag saját gazdaságában folytatott üvegházi, melegágyi (ablakkeretes, műanyagfóliás stb.) zöldségkertészet, illetőleg - a jogszabály által megengedett mértékű - állattartás jövedelme,

b) az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet keretében működő mezőgazdasági társulás tagja által saját gazdaságában folytatott és az a) pontban említett zöldségkertészetnek évi 24 000 forintot, illetőleg állattartásnak évi 30 000 forintot meg nem haladó - a bevételből a kiadások levonása után jelentkező - jövedelme,

ha a tag állandó vagy időszaki munkást nem foglalkoztat és a közgyűlés által meghatározott kötelezettségeit teljesíti.

(6) A (2) bekezdés e) pontja alkalmazásában fizetővendéglátás alatt a helyiség (hétvégi ház, nyaraló) tulajdonosa (haszonélvezője), vagy a lakás tulajdonosa, illetőleg bérlője által - az albérletre vonatkozó rendelkezések megtartása mellett - idegenforgalmi szervek közvetítése útján bel- és külföldi vendégek részére alkalmi, idényszerű szállás adását és a fizetővendég esetleges ellátását kell érteni.

(Általános jövedelemadót köteles fizetni mindenki, akinek)

b) az a) pontban nem említett és a szellemi tevékenységet folytatók jövedelemadója alá nem eső egyéb tevékenységből (foglalkozásból), vagy jövedelemforrásból van jövedelme.

Vhr. 3. § Az R. 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján adóköteles:

a) a föld- és házingatlan (lakás, üzlet, műhely, raktár, iroda, rendelő, műterem, munkásszállás, garázs stb.) bérbeadásából, az ingóvagyon használatának, valamely jog (lakásbérleti, használati jog stb.) gyakorlásának részben vagy egészben történő átengedéséből;

b) a bel- és külföldi munkáltatóval fennálló nyugdíjjárulék alá nem eső munkaviszonyból [Vhr. 9. § (1) bek.];

c) a járadékból, a visszatérő szolgáltatásból;

d) a vagyoni érdekeltségből (ideértve a részvénytársaságok részvényeseinek, korlátolt felelősségű társaságok, közkereseti társaságok és szövetkezetek, valamint a jogi személy jelleggel működő egyéb társulások, egyesülések tagjainak járandóságát, osztalékát stb. is), valamint a kölcsönügyletekből;

e) az ingatlan megosztásából (parcellázásából), vagy több építési telek kialakítására, illetőleg több garázs létesítésére alkalmas ingatlannak osztatlan tulajdonközösséget eredményező eladásából;

f) a nem öröklés útján szerzett teleknek és házingatlannak - a szerzéstől számított öt éven belül - az átruházó javára jelentkező értékkülönbözettel (Vhr. 36. §) történő eladásából, cseréjéből;

g) az egyéb önálló vállalkozásból, vagy jövedelemforrásból (részesgazdálkodásból, bérszántásból, kertépítésből stb). munkaviszonyon kívüli (megbízásos) jogviszonyból (bizományosi, gyűjtői stb. tevékenységből), valamint a kisipari szövetkezeteknél átalánybefizetéses rendszerben foglalkoztatottaknak az átalány megállapításánál figyelembe vett forgalmat meghaladó bevételéből

származó jövedelem, valamint

h) az a jövedelem, amelyet az állampolgár - figyelemmel a korábban már adóztatott, vagy adómentesített jövedelmére is - fogyasztási színvonalával (életkörülményeivel), vagy vagyonszerzésével kapcsolatban az adóhatóság megállapításával szemben igazolni, illetőleg valószínűsíteni nem tud.

Vhr. 4. § (1) A Vhr. 3. §-ának a) pontja alá esik a gazdaságilag nem művelhető földterületnek, valamint a kisebb terjedelmű építményeknek és az épülethez tartozó házikertnek, udvarnak (gépkocsi tárolására stb.) bérbeadása is.

(2) Ingóvagyon bérbeadása - a Vhr. 2. §-a (1) bekezdésében szereplő kölcsönzést kivéve - az üzleti, üzemi, gazdasági, háztartási és egyéb berendezések, felszerelési tárgyak, gépek stb. használatának ellenszolgáltatás mellett történő átengedése. Ez a tevékenység abban az esetben is adóköteles, ha a bérbeadott tárgy nem az adózó tulajdona.

(3) A Vhr. 3. §-ának a) pontja alapján kell adóztatni a hasznothajtó (kisipari, magánkereskedelmi stb.) tevékenység gyakorlásának - ellenszolgáltatás mellett - részben, vagy egészben történő végleges vagy ideiglenes átengedéséből származó jövedelmet is azzal, hogy a Vhr. 24. §-a alapján a tevékenységet tényleg gyakorló személyt a saját jövedelme után külön kell adóztatni.

Vhr. 5. § A Vhr. 3. §-ának b) pontja szerint adóköteles a külföldi munkáltatótól származó bár, a bedolgozóknak a betegségi biztosításról szóló jogszabályokban megjelölt határt meg nem haladó bére, a szabadságmegváltás címén kapott összeg stb.

Vhr. 6. § Ingatlanvagyon átruházásából származó jövedelem adókötelezettségének nem előfeltétele az ingatlan tulajdonjogának telekkönyvi átírása.

Vhr. 7. § (1) A mező- és erdőgazdasági ingatlanok haszonbérbe- vagy felesbérbeadása esetén az általános jövedelemadó fizetési kötelezettség a bérbeadót, egyéb bérbeadás esetén pedig a bérbeadó, illetőleg a bérlő közül azt terheli, akinek a részesedése - ideértve a kikötött egyéb hasznot és szolgáltatást is - a terméshozam felénél kisebb.

(2) A részesedés arányára tekintet nélkül minden esetben általános jövedelemadóval adóznak azok a részesgazdálkodók (pl. dinnyekertészek), akik a termelést nem a (4) bekezdésben meghatározott módon, hanem folyamatosan végzik, vagy olyan terjedelemben vállalnak munkát, amelyet egymaguk nem képesek ellátni és családtagjaikon kívül másokat is foglalkoztatnak.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseket a szövetkezeti tagnak a szövetkezettel részesművelésre (családi művelésre) kötött megállapodásával kapcsolatban, ha idegen munkaerőt nem foglalkoztat, alkalmazni nem lehet.

(4) Nem köteles általános jövedelemadót fizetni, aki meghatározott növényféleség egyes munkáit (kapálás, kukoricatörés stb.) - írásbeli szerződés alapján - olyan terjedelemben vállalja, amelyet saját személyében elvégezni képes és az ezzel kapcsolatos díjazás nem haladja meg az adott szövetkezetben azonos munkát végző szövetkezeti tag javadalmazását.

(5) A háztáji vagy illetményföld használatára jogosult általános jövedelemadót köteles fizetni akkor, ha erről a jogáról természetbeni vagy pénzbeni megváltás ellenében mond le. Ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni a mezőgazdasági termelőszövetkezet részéről eltartásban, a szociális alapból járadékban, illetőleg öregségi és munkaképtelenségi járadékban részesülő szövetkezeti tag háztáji földjével kapcsolatban.

Vhr. 8. § Ha a tevékenység (jövedelemforrás) adókötelezettsége, illetőleg minősítése, valamint az ebből származó jövedelem adóztatásának módja tekintetében az eljáró szervnél vita merül fel, a szerv a pénzügyminiszter véleményét köteles kikérni.

(2) Ha az (1) bekezdésben megjelölt személy adóköteles tevékenységével (foglalkozásával), jövedelemforrásával kapcsolatban munkaviszonyban, vagy munkaviszonynak nem minősülő, de rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló jogviszonyban társadalombiztosítás alá eső alkalmazottat foglalkoztat, az alkalmazott után is általános jövedelemadót köteles fizetni a 15. §-ban meghatározott módon.

(3) A belföldről, valamint a külföldről származó és az (1) bekezdésben meghatározott jövedelem egyaránt adóköteles.

Adómentességek

2. §

(1) Mentes az általános jövedelemadó alól:

a) 1. a munkaviszonyból, a munkaviszonynak nem minősülő, de rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló jogviszonyból, bedolgozói jogviszonyból, valamint a fizikai munkavégzésből származó és nyugdíjjárulék alá eső bérjellegű jövedelem, továbbá az időleges munkakötelezettség alapján végzett munka ellenértéke, a nyugellátás, a gyermekgondozási segély és a társadalombiztosításból származó minden járandóság (táppénz stb.);

Vhr. 9. § (1) Munkaviszonynak csak a Munka Törvénykönyvének és végrehajtási rendeleteinek, valamint a munkaviszonnyal kapcsolatos egyéb rendelkezéseknek megfelelő jogviszonyt lehet tekinteni. Általában - adózás vonatkozásában - akkor tekinthető a jövedelem munkaviszonyból származónak, ha olyan jogviszonyból ered, amelynek alapján a munkavállaló munkaszerződés és a jogviszony munkakönyvi bejegyzése mellett meghatározott munkahelyen (területen), valamint munkaidő alatt a munkáltató utasítása szerint és eszközeivel, fegyelmi felelősséggel, határozott vagy határozatlan időre személyes munkavégzésre köteles és ezért a végzett munkájának megfelelő (arányos) - a bérügyi rendelkezések megtartásával folyósítható - bérre, valamint egyéb juttatásokra is jogosult. Fizikai munkavégzés esetében, - amennyiben nem vállalkozási jogviszonyról van szó - a munkaviszony fennállását minden esetben vélelmezni kell. A vállalkozási jogviszonynak nem minősülő alkalmi fizikai munka ellenértéke akkor is adómentes, ha azt nyugdíjjárulék alá nem vonták (pl. alkalmi hóeltakarítás).

(2) Fizikai dolgozónak - adózás vonatkozásában - azt a személyt kell tekinteni, aki a szakmunkás, vagy a kisegítő alkalmazottak állománycsoportjába tartozik és akit egészben vagy túlnyomó részben fizikai munkát igénylő munkakörben foglalkoztatnak (pl. portás, gépkocsivezető stb.). A középfokú egészségügyi képesítéssel rendelkező dolgozókat - adózás vonatkozásában - fizikai munkavállalóknak kell tekinteni.

(3) A munkaviszonynak nem minősülő, de rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló jogviszonyban a rendszeresség fogalmát a 8/1970. (XI. 4.) SZOT számú szabályzat 1. §-a határozza meg.

(4) Bérjellegű jövedelem a béralap (bérköltség) és a részesedési alap (jutalmazási keret) terhére fizetett alapbér, törzsbér, helyettesítési díj, pótlék, prémium, célprémium, céljutalom, nyereségjutalom, nyereségprémium, nyereségrészesedés, év-végi részesedés, kiegészítő fizetés, készenléti díj, jutalom, fagyszüneti díj. Hasonlóan bérjellegű kifizetés a jogszabályok keretei között létesített átalánybefizetéses rendszerben foglalkoztatottak szerződés szerinti munkabére, továbbá a munkáltató és más külső szerv között létrejött megállapodás alapján elvégzett munka után, a külső szerv által a munkáltató részére fizetett munkadíjból a munkában résztvevő saját dolgozók részére adott külön díjazás (jutalom, prémium) is.

(5) Adómentes a munkaviszonyban, a szövetkezeti tagsági viszonyban álló és a megbízásos jogviszonyban eljáró személy saját munkájával kapcsolatos - a fennálló jogszabályok alapján - külön elszámolható költségtérítés jellegű járandósága (napidíj, szállás- és útiköltség, a saját ruha, gépkocsi használatáért kapott ellenérték, a különélési díj, az áthelyezési költség, a letelepedési segély, a takarítási és munkaruhamosási átalány stb.), továbbá az önkéntes tűzoltók díja, a tanúk díjazása.

(6) Az R. alkalmazásában munkaviszonyból származó bérjellegű jövedelem a fegyveres erők és fegyveres testületek hivatásos és nem hivatásos állományba tartozó tagjait e minőségükben megillető illetmény és egyéb járandóság is.

(Mentes az általános jövedelemadó alól:)

2. a kimagasló teljesítményért kapott díjból (jutalomból), a pénzügyminiszter által rendelettel adómentessé nyilvánított egyéb jutalmazásokból, ösztöndíjból, tanulmányi, szociális segélyből (járadékból) származó bevétel;

Vhr. 10. § (1) A kimagasló teljesítményért kapott adómentes díj (jutalom) az Állami Díj stb., az olimpiai, világ- és európabajnoki versenyeken kimagasló eredményt elért sportolók részére adott jutalom, a kitüntetésekkel, miniszteri dicsérettel kapcsolatos anyagi elismerés stb.

(2) Az R. alkalmazásában adómentes egyéb jutalomnak az alapítványokból származó, továbbá a polgári védelmi feladatok teljesítéséért adott jutalom, valamint - a bérjellegű jutalmak [Vhr. 9. § (4) bek.] mellett - a munkáltatótól kapott nem bérjellegű, rendkívüli, esetenkénti jutalmat kell tekinteni. Ilyen a jubileummal, a törzsgárda tagsággal összefüggő jutalom, a fővárosi autóbuszvezetők részére adott éves forgalmi juttatás, a munkaverseny helyezetteinek, valamint általában a társadalmi munka elismeréseként adott jutalom stb.

(Mentes az általános jövedelemadó alól:)

3. a szövetkezeti tagnak, munkateljesítmény, földjáradék címén kapott járandósága, továbbá a tag vagyoni betétjére (részjegyére) fizetett osztalék és a tag által a szövetkezet részére nyújtott kölcsön kamata;

Vhr. 11. § (1) Munkateljesítmény alapján kapott adómentes járandóság alatt csak a közös munkában résztvevő szövetkezeti tagoknak és közreműködő családtagjaiknak - a jogszabályok keretei között - bármilyen formában kifizetett (kiadott, elszámolt) pénzbeni és természetbeni járandóságukat (munkadíj, munkaegységrészesedés, termésrész, kiegészítő részesedés, prémium, tagsági pótlék, fejlesztési hozzájárulással kapcsolatos juttatás stb.) lehet érteni. Közösen végzett munkának - adózás vonatkozásában - a közös munkaszervezetben [a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagoknál az 1967. évi III. törvény 59. §-ának (1) bekezdése szerint] végzett munkát kell tekinteni, amelynek eredményeként létrejött összes termék, illetőleg szolgáltatásért kapott teljes ellenérték - az utólagos megosztástól függetlenül - a szövetkezetet illeti meg.

(2) Az R. 2. §-a (1) bekezdésének a) 3. pontja alapján nem illeti meg az adómentesség a szövetkezeti tagnak azt a jövedelmét, amely

a) nem a közös munkából (alvállalkozás, saját költségre történő munkavállalás stb.),

b) a szabályokkal ellentétes módon (hozzájárulás vagy engedély, a bér- és munkajogi rendelkezések megtartása nélkül stb.) keletkezik.

(3) A szövetkezeten kívül álló részére kifizetett földjáradék és a termelőszövetkezet tulajdonába került földért fizetett térítés (megváltási ár) is adómentes.

(Mentes az általános jövedelemadó alól:)

4. a hadigondozottak járadéka, az egyéb szociális gondozásban részesülők ellátási díja, a nemzeti gondozási díj, a vakok személyi járadéka, a csökkent munkaképességűeket megillető keresetkiegészítés, valamint a munkaterápia keretében foglalkoztatott személyeknek ebből a munkájukból származó jövedelme;

b) 1. a külföldi állampolgár, akinek adómentességét nemzetközi egyezmény vagy viszonosság biztosítja - az ilyen egyezményben, illetőleg viszonossági gyakorlatban megállapított terjedelemben -;

Vhr. 12. § A külföldi állampolgárok - ideértve a külföldi állam diplomáciai, valamint konzuli képviseletének külföldi állampolgárságú tagjait is - adómentességére a kettős adóztatást kizáró és az egyéb nemzetközi egyezmények, valamint az e tekintetben fennálló viszonosság az irányadók.

(Mentes az általános jövedelemadó alól:)

2. az ideiglenes jelleggel belföldön tartózkodó külföldi állampolgár külföldről származó jövedelme;

3. a külföldről származó jövedelem, ha annak adómentességét nemzetközi egyezmény (szerződés) biztosítja vagy, ha a jövedelmet az illető államban az általános jövedelemadónak megfelelő egyenesadó alá vonták és az illető állammal e tekintetben viszonosság áll fenn;

Vhr. 13. § Magyar állampolgár külföldről származó jövedelmének adókötelezettségét - a viszonosságon túlmenően - a kettős adóztatást kizáró, valamint az egyéb nemzetközi egyezmények figyelembevételével kell elbírálni. A viszonosság fennállása tekintetében mind a külföldi (Vhr. 12. §), mind a magyar állampolgár vonatkozásában a pénzügyminiszter állásfoglalása az irányadó.

(Mentes az általános jövedelemadó alól:)

c) a mezőgazdasági lakosság jövedelemadója alá eső jövedelem;

d) a jogi személy;

e) 1. az adókivetés útján adóztatható jövedelme után a 65 éven felüli férfi, a 60 éven felüli nő és - korra tekintet nélkül - a 100%-os csökkent munkaképességű, az 1. § (1) bekezdésében meghatározott tevékenységet folytató magyar állampolgár, a pénzügyminiszter által rendelettel megállapított feltételek mellett;

Vhr. 14. § (1) Az R. 2. §-a (1) bekezdésének e) 1. pontjában megjelölt adómentesség az adókivetés, vagy állandó adótétel útján adóztatható személyt illeti meg, aki tevékenységét

- főfoglalkozásként,

- a lakossági igények kielégítése céljából,

- alkalmazott és társ nélkül folytatja, ha

- a használatában levő földterület a 2877 m2-nél (800 négyszögölnél) nem több és

- adókivetés alá eső adóköteles jövedelmeinek együttes összege nem haladhatja meg az évi 36 000 forintot.

(2) Az egyéb feltételek fennállása esetében a kisipari működési engedély mellett a főfoglalkozású munkaviszony (szövetkezeti tagsági viszony), továbbá a közülettől [Vhr. 52. § (1) bek.] származó és az évi összes bevétel 50%-ánál nem nagyobb bevétel nem zárja ki az adómentességet. Az R. alkalmazásában főfoglalkozásnak azt kell tekinteni, amelyet a személyi igazolványban bejegyeztek. A földterület nagyságát - a közös háztartásban élők adómentességének elbírálásánál - a férj és a feleség, illetőleg a nagykorú családtagok közötti arányos megosztással kell megállapítani.

(3) Az adómentes életkor betöltését és a főfoglalkozást személyi igazolvánnyal, a munkaképességcsökkenést az egészségügyi miniszter által szervezett orvosi bizottság szakvéleményével, az alkalmazott és a társ hiányát pedig az érdekképviselet, illetőleg a telephely [Vhr. 25. § (1) bek.] szerinti községi, nagyközségi szakigazgatási szerv, a városi - fővárosi kerületi - tanács végrehajtó bizottságának illetékes szakigazgatási szerve, megyei városban a kerületi hivatal útján kell igazolni.

(4) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően - az egyéb feltételek fennállása esetén - egy alkalmazott foglalkoztatása mellett is megilleti az adómentesség

a) a 100%-os csökkent munkaképességű személyt;

b) a képesítéshez kötött ipart, illetőleg magánkereskedelmet özvegyi jogon folytató személyt, ha az alkalmazottat a saját képesítésének hiánya miatt foglalkoztatja.

(5) Az R. alkalmazásában nem számít alkalmazottnak az a személy, akinek foglalkoztatása után a Vhr. 59. §-a alapján külön általános jövedelemadót nem kell fizetni.

(6) Az R. 2. §-a (1) bekezdésének e) 1. pontjában megjelölt személyt az adómentesség 65., illetőleg 60. életéve betöltését, vagy 100%-os csökkent munkaképessége megállapítását követő hónap 1. napjától kezdődően elért jövedelme után illeti meg.

(Mentes az általános jövedelemadó alól:)

2. az 5000-nél kisebb lélekszámú községekben, valamint más község, illetőleg város ellátatlan területén szolgáltató- vagy javítóipari tevékenységet kezdő és a lakosság részére dolgozó kisiparos és magánkereskedő, tevékenységének megkezdését követő két év alatt elért egyébként adóköteles jövedelme, ha az évi 48 000 forintot nem haladja meg;

Vhr. 15. § (1) A szolgáltató- és javítóiparost, valamint a magánkereskedőt - az egyéb feltételek mellett - akkor illeti meg a kétéves adómentesség, ha tevékenységét iparjogosítvány alapján, telephely (műhely, üzlet) létesítésével kezdi meg, valamint helyben folytatja és a közülettől [Vhr. 52. § (1) bek.] származó bevétele az évi összes bevételének 30%-át nem haladja meg.

(2) Az 5000-nél kisebb lélekszámú községben telephellyel rendelkező szolgáltató- és javítóiparost nem zárja ki az adómentességből az ha tevékenységét működési területén levő hasonló lélekszámú községekben is gyakorolja.

(3) Az R. alkalmazásában a község lélekszámát a hivatalos statisztikai adatok alapján kell figyelembe venni. A közös tanácsú községeknél a lélekszámot községenként külön-külön kell megállapítani. Az ellátatlan területet pedig a helységre illetékes ipari, illetőleg kereskedelmi szakigazgatási szerv [Vhr. 14 § (3) bek.] határozza meg.

(4) Az R. alkalmazásában iparjogosítvány az iparigazolvány, illetőleg az iparengedély, a kisipari működési engedély, a háziipari értesítés, a vándoripari engedély és a mutatványos engedélye.

(5) Ugyanazt a szolgáltató- és javítóiparost, valamint a magánkereskedőt az adómentességet biztosító tevékenysége után a szakmailag meghatározott működési területén csak egy alkalommal illeti meg a kétéves adómentesség. Nem illeti meg tehát az adómentesség azt a szolgáltató- és javítóiparost, valamint magánkereskedőt, aki tevékenységét működési területén 1960. július hó 1. napját követően megszüntette és újból kezdi. Nem illeti meg az adómentesség azt a személyt sem, aki tevékenységét alkalmi (idény) jelleggel kezdi meg, illetőleg folytatja.

(6) Az adómentesség szempontjából nem tekinthető új iparkezdésnek az, amikor a szolgáltató- és javítóiparos vagy magánkereskedő korábban már működési területén gyakorolt iparát házastársa özvegyi jogon, vagy családtagja saját jogán tovább folytatja.

(7) Az ipar szüneteltetése nem szakítja meg a kétéves adómentesség időtartamát, kivéve az igazolt tartós betegség és a katonai szolgálat idejét, ha ez alatt a tevékenységet valóban nem gyakorolják.

(8) Ha a szolgáltató- és javítóiparos vagy magánkereskedő a kétéves adómentesség lejárta előtt, vagy ezt követően két éven belül tevékenységét elfogadható indok (egészségi állapot megromlása gazdasági lehetetlenülés stb.) nélkül megszünteti az adómentesség ideje alatt elért jövedelme után is adóznia kell.

(9) Az R. 2. §-a (1) bekezdésének e) 2. pontjában szereplő adómentesség nem érinti az alkalmazott foglalkoztatása után az R. 1. §-ának (2) bekezdésében meghatározott adófizetési kötelezettséget.

Vhr. 16. § Az R. 2. §-a (1) bekezdésének e) 1. és 2. pontjában meghatározott adómentességre vonatkozó igényt a Vhr. 25. §-ának (1) és (3) bekezdésében megjelölt módon, időben és helyen bejelenteni, valamint igazolni kell.

(Mentes az általános jövedelemadó alól:)

f) 1. az állami biztosítási szerződésből származó térítés, valamint a takarékbetét kamatjövedelme;

Vhr. 17. § Az állami biztosításból eredő szolgáltatást akkor sem lehet adóztatni, ha azt a szerződést kötő más - a kárban részes kedvezményezett - részére fizeti ki.

(Mentes az általános jövedelemadó alól:)

2. a törvényen alapuló tartásdíj, a jogi kötelezettségen alapuló kártérítés (kártalanítás), valamint a szerződésen kívüli támogatás és a szerződésen alapuló - évi 12 000 forintot meg nem haladó - tartásdíj;

Vhr. 18. § (1) A törvényen alapuló tartásdíj (gyermektartás, szülőtartás stb) adómentes. Jogi kötelezettségen alapuló adómentes kártérítésnek kell tekinteni a lakáshasználatbavételi díjat (díjtérítést), a lakáscsere folytán kapott térítést és a földtörvény alapján fizetett térítést is.

(2) Ingatlannak (lakáshasználatnak) eltartásért, életjáradékért történő átruházásából származó jövedelem - figyelemmel a Vhr. 3. §-ának f) pontjában foglaltakra - adómentes. Egyéb visszterhes szerződésen alapuló életjáradék akkor adómentes, ha az évi 12 000 forintot nem haladja meg.

(Mentes az általános jövedelemadó alól:)

3. az öröklésből, alkalmi ajándékozásból, vagyontárgy nem keresetszerű értékesítéséből - ide nem értve a 6. § (1) bekezdésében említett ingatlanmegosztást, átruházást -, a nyereményből, vásárlási és értékesítési visszatérítésből származó jövedelem;

Vhr. 19. § (1) Ha az öröklés, vagy ajándékozás tárgyát olyan vagyon (jogosítvány) képezi, amely további jövedelmet biztosít, az ilyen jövedelem adóköteles.

(2) Nem esik adó alá a vagyontárgy értékesítése (eladása, cseréje) - a Vhr. 3. §-ának e) és f) pontjában foglaltak kivételével - akkor, ha az értékesítés nem rendszeres (keresetszerű), hanem kivételes.

(Mentes az általános jövedelemadó alól:)

4. az iskolai (felsőfokú iskolai) tanulónak, egyetemi (főiskolai) hallgatónak szakmai gyakorlattal összefüggő munkájából származó jövedelme;

Vhr. 20. § Ha a tanulók, egyetemi (főiskolai) hallgatók, vagy ifjúsági szervezet tagjai kollektív munkát (vasgyűjtést, gyümölcsszedést stb.) végeznek, munkájuk ellenértéke (bére) mint a társadalmi munka jutalma adómentes.

(Mentes az általános jövedelemadó alól:)

5. az albérletből, az ágybérletből, a komfort nélküli lakások bérbeadásából, a gyermekek, valamint az ápolásra kihelyezett betegek gondozásából származó jövedelem;

Vhr. 21. § (1) Adómentes albérlőtartás (ágybérlőtartás), valamint komfort nélküli lakás adómentes bérbeadása alatt lakószobának lakás céljára nem alkalmi, Vagy idényszerű [Vhr. 2. §-a (2) bekezdésének e) és f) pontja], illetőleg a lakások elosztásáról és a lakásbérletről, valamint a lakbérekről, az albérleti és ágybérleti díjakról szóló rendeleteknek megfelelő bérbeadását kell érteni. E rendelet alkalmazásában albérletnek minősül az ingatlan tulajdonosa (haszonélvezője) által a saját lakásával összefüggő - műszakilag el nem különített - lakószoba lakás céljára történő bérbeadása is.

(2) A lakószobák albérlői és ágybérlői által fizetett díj az ezzel kapcsolatos berendezési és felszerelési tárgyak használatáért járó díjat is magában foglalja, amelyet különválasztva adóztatni nem lehet.

(3) Ha az albérlet (ágybérlet), vagy a komfort nélküli lakás bérbeadása nem lakás, hanem egyéb más (üdülés, munkásszállás, műterem, iroda, rendelő stb.) célokat szolgál, vagy a lakással összefüggő egyéb helyiséget (konyha, kamra stb.) adnak albérletbe (ágybérletbe), vagy nem lakás céljára szolgáló helyiséget (műhely, üzlet, garázs, műterem stb.) hasznosítanak albérlet útján, az ebből származó jövedelem adóköteles.

(4) A gyermekgondozással kapcsolatos adómentesség nem vonatkozik a gyermekek keresetszerű nyaraltatására (penzió).

(Mentes az általános jövedelemadó alól:)

6. a pénzügyminiszter által rendelettel meghatározott keretek között a méhészet jövedelme;

Vht. 22. § A 30 méhcsaládot meg nem haladó méhészet jövedelme adómentes. A méhcsaládok számát a tényleges állapot szerint kell megállapítani.

(2) A 30 méhcsaládot meghaladó méhészet esetében az egész méhészet jövedelme adóköteles.

(Mentes az általános jövedelemadó alól:)

g) az a jövedelem, amelynek általános jövedelemadó mentességét más jogszabály biztosítja.

(2) Felhatalmazást kap a pénzügyminiszter arra, hogy

a) az adómentességeknek e rendeletben meghatározott feltételeit rendeleti úton módosíthassa, vagy egyéb feltételeket állapíthasson meg;

b) egyes adóköteles jövedelmek adóztatásának módszerét az e rendeletben meghatározott keretek között megváltoztathassa;

c) indokolt esetben az általános szabályoktól eltérő adókedvezményt engedélyezzen.

Vhr. 23. § Az R. és e rendelet alkalmazásában az adómentességet biztosító összeghatár átlépése esetén a teljes jövedelem adóköteles.

Az adókötelezettség keletkezése és megszűnése

3. §

(1) Az adókötelezettség a tevékenység (foglalkozás) megkezdésének, a jövedelemforrás keletkezésének, az alkalmazott felvételének, illetőleg az adómentesség megszűnésének napján kezdődik.

Vhr. 24. § Az adókötelezettség szempontjából közömbös, hogy az adózó kereseti tevékenységét (foglalkozását) iparjogosítvány, más hatósági engedély, vagy fennálló jogszabály alapján vagy anélkül folytatja, vagy tevékenysége csak ideiglenes, illetőleg rövid ideig tartó. Így adóztatni kell pl. az alkalmi fuvarozókat, a házilagos építkezésben - ellenszolgáltatás mellett - iparengedély nélkül közreműködő vállalkozókat stb. is. Az engedély nélkül, illetőleg a szabályokkal ellentétben folytatott tevékenység adóztatása mellett azonban, az egyéb jogkövetkezmények érvényesítésére az illetékes szerv figyelmét fel kell hívni.

(2) Az adókötelezettség azon a napon szűnik meg, amikor az adózó adómentessé válik, illetőleg amikor adóköteles tevékenysége (foglalkozása), jövedelemforrása, vagy alkalmazottjának társadalombiztosítás alá eső munkaviszonya, munkaviszonynak nem minősülő, de rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló jogviszonya megszűnik.

Vhr. 25. § (1) Az adókötelezettség keletkezését, megszűnését, az adóköteles tevékenység szüneteltetését, valamint a telep- és lakóhelyváltozást az adózó a telephelye, ennek hiányában az állandó lakóhelye vagy tartózkodási helye (a továbbiakban: telephely) szerint illetékes alábbi szervhez (a továbbiakban: adóhatóság) köteles - az azt követő 8 napon belül - bejelenteni:

a) az adóközösségben adózó [Vhr. 51. § (1) bek.] a megyei, megyei városi illetékhivatalhoz, a fővárosban a kerületi tanács végrehajtó bizottságának pénzügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervéhez;

b) minden más adózó a községi, nagyközségi szakigazgatási szervhez, illetőleg a városi - fővárosi kerületi - tanács végrehajtó bizottságának pénzügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervéhez, megyei városban a kerületi hivatalhoz.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt bejelentési kötelezettség nem terheli az adólevonás, valamint az állandó adókulcs (adótétel) útján adózókat.

(3) A bejelentésnek tartalmaznia kell:

a) az adózó nevét és lakásának, üzletének műhelyének (telephelyének) címét;

b) az adóköteles tevékenység (foglalkozás), jövedelemforrás megjelölését;

c) az adókötelezettség vagy a szüneteltetés kezdetének. illetőleg megszűnésének, a telep- vagy lakóhelyváltozásnak az időpontját.

(4) Az adókötelezettség megszűnésének (szüneteltetésének) az adózó hibájából történt késedelmes bejelentése esetén az adókötelezettség megszűnését (szüneteltetését) a bejelentés napjától kell számítani. Más szakigazgatási (ipari, kereskedelmi stb.) szervhez is tett kötelező bejelentés esetén a korábbi bejelentés időpontja az irányadó.

(5) Nem tekinthető az adókötelezettség megszűnésének, ha az adózó telep- vagy lakóhelyét változtatja. Ilyen esetben az adóztatás folyamatosságát olyképpen kell biztosítani, hogy az adót az új telep-, illetőleg lakóhelyen csak az adóévet követő évtől kezdődően kell megállapítani.

(6) Az adókötelezettség megszűnése esetén a Vhr. 29. §-ának (3) bekezdése szerint soron kívül kell eljárni. Szünetelés esetén pedig a szünetelés időtartamára esedékes adóelőlegre a behajtási eljárást kell felfüggeszteni, illetőleg az adóátalányt kell időarányosan helyesbíteni.

Az adó fizetésére kötelezett személy

4. §

(1) Az általános jövedelemadót annak a terhére kell megállapítani, vagy attól kell levonni (beszedni), akinél az adóköteles jövedelem jelentkezik, illetőleg aki az alkalmazottat foglalkoztatja.

(2) Gyámság vagy gondnokság esetében a gyámolt, illetőleg a gondnokolt az adó fizetésére kötelezett.

(3) A külön kezelt vagyontömeg (a fel nem osztott hagyaték, a zárgondnoki kezelés alatt álló vagyon stb.) adóköteles jövedelme után az adót a volt, vagy a leendő adózó terhére kell megállapítani.

Vhr. 26. § (1) Társulás, vagy vagyonközösség adóköteles jövedelme után az adót, ha a tagoknak a jövedelemből való részesedése nem tisztázható, a társulást, illetőleg a vagyonközösséget képviselő tag terhére kell megállapítani, a társak egyetemleges fizetési kötelezettsége mellett.

(2) Ha valamely társulás vagy vagyonközösség jövedelme a tagok között felosztásra került, a tagokat jövedelmük arányában külön-külön kell adó alá vonni.

(3) Fő- és alvállalkozás esetében a fővállalkozó mellett külön az alvállalkozót is adóztatni kell. Az alvállalkozó részére kifizetett összeggel azonban a fővállalkozó bevételét csökkenteni nem lehet, hanem az alvállalkozó részére teljesített kifizetést üzleti kiadásként kell elszámolni.

A különböző forrásból származó jövedelmek összevonása

5. §

(1) Az adó fizetésére kötelezett személy különböző tevékenységéből (foglalkozásából), illetőleg jövedelemforrásából származó adóköteles jövedelmét az adóalap megállapításánál össze kell vonni.

(2) Nem vonhatók össze az adólevonás (13., 14. §) útján progresszív és egyedi adókulccsal adóztatott jövedelmek egymással, illetőleg az adókivetés (6-12. §) útján adóztatott jövedelmekkel. Nem vonhatók össze továbbá adókivetésen belül az adóátalány, állandó adókulcs (adótétel), valamint az adóközösség útján adóztatott jövedelmek az adóbevallásadási kötelezettség alá eső más jövedelmekkel.

II.

AZ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA

A) Az adó kivetése adóbevallásadási kötelezettség mellett

6. §

(1) Adóbevallásadási kötelezettség mellett kell kivetni az adót a kisipari, magánkereskedelmi és az 1. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott egyéb tevékenységből, illetőleg jövedelemforrásból (ingó és ingatlan hasznosításából, ingatlan megosztásából, ingatlannak értékkülönbözettel történő átruházásából, hasznothajtó tevékenység gyakorlásának átengedéséből, vagyoni érdekeltségből stb.) származó jövedelem után.

Vhr. 27. § Az adót (adóátalányt) - az állandó adókulccsal (adótétellel) történő adózást kivéve - az az adóhatóság veti ki, amelynek illetékességi területén az adózónak az adóbevallás adására megállapított időben állandó telephelye van [Vhr. 25. § (1) bek.], figyelemmel a Vhr. 25. §-ának (5) bekezdésében említett telephelyváltozásra.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott jövedelmekről adóbevallást kell adni. Az adóbevallásadási kötelezettség alól a pénzügyminiszter rendelettel felmentést adhat. Az adóbevallásadási kötelezettség idejét, módját és ellenőrzését a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.

Vhr. 28. § (1) Nem kell adóbevallást adni az adófizetésre kötelezettnek arról a jövedelméről, amely után

a) adómentesség illeti meg;

b) levonásos módszerben, vagy állandó adókulccsal (adótétellel) adózik;

c) adóátalányozás vagy adórögzítés útján adózik, ha az adó alapját képező adóköteles jövedelmének növekedése a 20%-ot nem haladta meg.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetekben akkor kell adóbevallást adni, ha erre az adóhatóság külön felhívást ad ki.

Vhr. 29. § (1) Az adóévben elért adóköteles jövedelemről a következő év január 15. napjáig -figyelemmel a Vhr. 25. §-ának (5) bekezdésében foglaltakra is - az adóközösségben adózók - két példányban - az adóközösséghez (Vhr. 51. §), minden más adózó a Vhr. 25. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott adóhatósághoz adóbevallást köteles adni.

(2) Ha az adófizetésre kötelezett tevékenysége (jövedelemforrása) utáni adókötelezettsége évközben keletkezett, az adóévre szóló adóelőleg megállapítása végett az adókötelezettség keletkezésétől számított 45 napon belül ugyancsak adóbevallást kell adnia az első 30 nap alatt elért adóköteles jövedelméről.

(3) Soron kívül kell az adót megállapítani, ha

a) az adó beszedése veszélyeztetett;

b) olyan adókötelezett felfedéséről van szó, aki adókötelezettségét nem jelentette be, vagy akinek adókötelezettsége a Vhr. 15. §-ának (8) bekezdésében foglaltak alapján áll be;

c) az adózó adókötelezettsége megszűnik;

d) az adókötelezettség ingatlan megosztása (parcellázása), illetőleg ingatlan átruházása (Vhr. 3. § e) és f) pont) folytán áll be.

(4) A (3) bekezdés a) pontjában megjelölt eset kivételével az adókötelezett felhívás nélkül is köteles 15 napon belül adóbevallást adni. Az adóbevallásadási kötelezettség elmulasztása esetén a rendelkezésre álló adatok alapján kell az adót megállapítani.

Vhr. 30. § (1) Az adóbevallást az adó fizetésére kötelezett személynek, meghatalmazottjának, vagy vagyonkezelőjének kell az adóhatóságnál (adóközösségnél) megtennie, az erre a célra szolgáló hivatalos nyomtatványon.

(2) Ha az adófizetésre kötelezett több olyan adóköteles tevékenységet (foglalkozást) folytat, illetőleg jövedelemforrással rendelkezik, amelyekből származó jövedelmei után adókivetés útján kell adóznia, az adóközösség útján adóztatható jövedelmekről csak az adóközösséghez, az egyéb jövedelmekről pedig a telephelye, ennek hiányában állandó lakóhelye (tartózkodási helye) szerint illetékes adóhatósághoz [Vhr. 25. § (1) bek. b) pont] kell - jövedelemforrásonkénti részletezéssel - egy adóbevallási ívet benyújtani.

(3) Az adóhatóság (adóközösség) köteles az adóbevallásokat alaki és tartalmi szempontból is haladéktalanul felülvizsgálni és az esetleges hiányokat nyomban pótoltatni, illetőleg a hiányos adóbevallást - rövid határidő kitűzése mellett - az adó fizetésére kötelezettnek pótlásra visszaadni.

(4) A kitöltetlen vagy számszerű adatokat nem tartalmazó adóbevallási ív benyújtása bevallásadásnak nem tekinthető és nem mentesít a kötelezettség elmulasztásának következményei alól. Az aláírás elengedhetetlen alaki kelléke az adóbevallásnak.

(5) Ha az adó fizetésére kötelezett elháríthatatlan akadály miatt adóbevallását a megszabott határidőben beadni nem tudja - a gátló körülmények igazolása mellett - halasztást kérhet az adóhatóságtól (adóközösségtől).

7. §

(1) Az adó alapja az adóévben elért adóköteles jövedelem. Ennek megállapítása során az egyes jövedelemforrások bevételéből le kell vonni

a) a bevételt terhelő termelési és kezelési költségeket és a befizetett forgalmi adót;

b) a bérből és fizetésből élők családi pótlékára vonatkozó jogszabályokban meghatározott összeget, a pénzügyminiszter által rendelettel megállapított feltételek mellett.

Vhr. 31. § (1) Az adóköteles jövedelem megállapításánál az egyes jövedelemforrások bevételéből kell kiindulni. Az adóévben tényleg elért bevételt kell figyelembe venni, tekintet nélkül arra, hogy az korábbi vagy későbbi évekre vonatkozik.

(2) Bevétel a készpénzbevétel, a jóváírás mellett az adózó követelésének áruval, munkateljesítménnyel vagy egyéb más módon (követelésnek harmadik személy részére történt engedményezése stb.) való kiegyenlítése. Az áruszállítás vagy a munka elvégzése előtt kapott előleget a felvétel napján, a jóváírt összeget pedig a jóváírás napján kell a készpénzbevételhez számítani.

(3) Bevételként kell figyelembe venni azoknak a termékeknek forgalmi értékét is, amelyeket az adózó saját céljára felhasznál, vagy másnak ingyen átenged, valamint az értékesített állóeszközért kapott ellenértéket, ha a termékelőállítás költségeit, illetőleg az állóeszköz beszerzési árát vagy értékcsökkenését bármely évben kiadásai között elszámolta.

(4) Az áru szállításáért vagy csomagolásáért külön felszámított összeget bevételként kell számításba venni. A visszavett csomagolóanyag értékét azonban a bevételből le kell vonni. Ha a vevő a szállított terméket részben, vagy egészben visszaadja, az e címen visszafizetett összeggel a bevételt ugyancsak csökkenteni kell.

(5) Nem számít bevételnek az adózó által felvett kölcsön, az általa nyújtott kölcsönre történt visszafizetés, az üzletbe fektetett eszközök (pénz stb.) értéke, valamint az élet- és vagyonbiztosításért kapott kártérítés.

Vhr. 32. § (1) A bevételből levonható az a termelési és kezelési költség, amely a bevétel megszerzése és biztosítása érdekében az adóévben felmerült, illetőleg kifizetést nyert.

(2) Termelési és kezelési költségek: az anyag- és árubeszerzésre, a szállításra, a karbantartásra, az állóeszközök indokolt felújítására, a vásárolt fogyóeszközre fordított összegek, a társadalombiztosítás alá eső és a bérügyi rendelkezések megtartása mellett kifizetett bérköltségek és járulékaik - ide értve az alkalmazottak munkabére után járó külön általános jövedelemadót is -, az egyéb üzemi költségek (üzlet stb. bére, a fűtés és világítás költsége, a távbeszélő díja, a saját közlekedés- és szállás költsége, a telephelytől távol foglalkoztatott dolgozók utazási, étkezési és szállásköltsége, a műszaki leírás, tervrajz stb. költsége, a bérmunka díja, az alvállalkozó részére adott ellenérték, az adóköteles tevékenységgel kapcsolatban igénybe vett OTP hitelre fizetett kamat stb.), továbbá a tevékenységgel összefüggő tagdíjak, a betegségi biztosítás, a kötelező nyugdíjbiztosítás díja stb.

(3) Termelési és kezelési költségként kell figyelembe venni a kizárólag üzemi (üzleti) célt szolgáló épületek, gépek, berendezések, felszerelési tárgyak, járművek (a továbbiakban: állóeszköz) beszerzési árát is. Az állóeszköz beszerzési árát az alábbiak szerint lehet költségként elszámolni:

a) az állóeszköz pótlásakor (értékesítésekor, selejtezésekor) teljes egészében, vagy

b) a kisiparosoknál és magánkereskedőknél az 1969. január hó 1. napját követően beszerzett állóeszközök évenkénti értékcsökkenési leírása útján.

(4) Ha az adózó az értékcsökkenési leírás adómentes elszámolását adóbevallásában, illetőleg a jogorvoslat során nem kérte, ezt az érintett állóeszközzel kapcsolatban a későbbiek során már nem igényelheti. Ilyen esetben a (3) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint kell eljárni.

(5) Ha az értékcsökkenési leírás alá vont állóeszközt az adózó, annak teljes leírása előtt pótolja (értékesíti, kiselejtezi), további költségként a régi állóeszköz beszerzési árának csak azt a részét számolhatja el egy összegben, amely leírásra még nem került. Ha a pótolt vagy kiselejtezett állóeszköz később kerül értékesítésre, azzal kapcsolatban ilyen címen már további költség nem számolható el.

(6) Az állóeszköz nyilvántartásban [Vhr. 63. § (9) bek.] az év utolsó napján szereplő állóeszköz beszerzési árának (értékének) az alábbi százalékban meghatározott részét kell értékcsökkenés címén évenként - a teljes leírásig - adómentesen elszámolni:

a) épületeknél, építményeknél 3%,

b) gépeknél, berendezéseknél, felszerelési tárgyaknál 10%,

c) a kizárólag sajátos üzemi (üzleti) járműveknél 20%.

(7) Az állóeszközökről, az anyag- és árukészletekről, a félkész- és késztermékekről a tevékenység megkezdésekor és azt követően minden év utolsó napján, illetőleg a tevékenység megszűnésekor vagyonleltárt kell készíteni. Az állóeszközt, továbbá az anyag- és árukészletet beszerzési áron, az adózó által előállított félkész- és késztermékeket pedig a saját munka ellenértékével csökkentett előállítási költségek figyelembevételével kell értékelni.

(8) A bevételből csak az adóköteles tevékenységgel kapcsolatos és az adóévben forgalmi adóra teljesített - adópótlékra és adóbehajtási illetékre el nem számolt - befizetéseket lehet levonni. Az adóbevallásadási kötelezettség késedelme (nem teljesítése) miatt előírt adóra, a bírságokra és a méltányos hasznot meghaladó nyereség elvonása miatt teljesített befizetéseket levonni nem lehet.

(9) Az R. 7. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint csak a családi pótlékról szóló rendelkezésekben [16/1966. (VI. 1.) Korm. rendelet, 2/1966. (VI. 1.) SZOT számú szabályzat] meghatározott gyermekek eltartásáról gondoskodó és adókivetés útján adózó magyar állampolgárnál csökkenthető a bevétel a családi pótlék évi, illetőleg időarányos összegével, ha a gyermekek után maga az adózó vagy más családi pótlékra nem jogosult és őket kizárólag adóköteles jövedelméből tartja el. Ha az adózónak több - adókivetés alá eső - jövedelemforrásból van jövedelme, a főfoglalkozásnak [Vhr. 14. § (2) bek.] minősülő tevékenységből származó bevételt kell a fenti módon csökkenteni.

(10) A bevételnek a (9) bekezdés alapján történő csökkentésére való jogosultság feltételeit megfelelően igazolni kell.

Vhr. 33. § A bevételből nem vonható le:

a) a vagyonállag gyarapítására - kivéve az ingatlanmegosztást (parcellázást), illetőleg ingatlan átruházást - fordított kiadás, valamint az adósságokra teljesített törlesztés;

b) a fel nem használt, illetőleg nem értékesített anyag- és árukészlet beszerzésére, előállítására kiadásként elszámolt összeg;

c) az adózóval munkaviszonyban, vagy munkaviszonynak nem minősülő, de rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló jogviszonyban nem álló segítő családtagok, vagy közreműködők munkájáért pénzben vagy természetben nyújtott szolgáltatás;

d) a kötelezettség nélkül adott ajándék, adomány - ide nem értve a társadalmi gyűjtéssel kapcsolatos adományt - és más ingyenes szolgáltatás;

e) a háztartásra, a személyes szükségletek kielégítésére pénzben vagy természetben fordított kiadás (háztartási kivét).

Vhr. 34. § (1) Vagyonállag az adóévet megelőző év utolsó napján meglevő állóeszköz együttes állománya.

(2) A vagyonállag gyarapításának kell tekinteni minden esetben azokat az elszámolt kiadásokat, amelyeket az adózó az adóévet megelőző év utolsó napján a leltárban nem szereplő vagyontárgyak beszerzésére fordított.

(3) Vagyonállagként nem vehető figyelembe az olyan gépkocsi, amelyet az adózó nem kizárólag adóköteles tevékenységével kapcsolatban üzemeltet. Az ilyen gépkocsi fenntartási, javítási és felújítási költségeit sem lehet adómentesen elszámolni. Ilyen gépkocsi használata esetén utazási vagy szállítási kiadásként csak olyan összeget lehet adómentesen elszámolni, amit gépkocsi tulajdona nélkül is elszámolni lehetne.

(4) Annak érdekében, hogy az évi bevételt csak az azzal kapcsolatos költségek terheljék, az adóévben elszámolt kiadásokat az anyag- és árukészletről, a félkész- és késztermékekről felvett nyitóleltár értékével növelni, a záróleltár értékével pedig csökkenteni kell.

Vhr. 35. § (1) Ha az adózó családtagját munkaviszony, illetőleg társadalombiztosítás alá eső munkaviszonynak nem minősülő, de rendszeres és személyes munkavégzésre irányuló jogviszonyban alkalmazza, vagy szerződéssel szakmunkástanulóként foglalkoztatja, a részére - a bérügyi rendelkezések megtartásával - kifizetett és társadalombiztosítási járulék alá vont járandóságot a bevételből le kell vonni.

(2) Az élet- és vagyonbiztosítás díját, háztartási, illetőleg személyes jellegű kiadásnak kell tekinteni és adómentesen elszámolni nem lehet.

Vhr. 36. § (1) Az ingatlan megosztásából (parcellázásából), valamint ingatlanvagyon átruházásából (Vhr. 3. § e) és f) pont) származó adóköteles jövedelem megállapításánál - figyelemmel a Vhr. 39. §-a (1) bekezdésének g) pontjára - az ingatlan szerzésekor és elidegenítésekor fennállott forgalmi érték különbözetéből kell kiindulni. Ebből le kell vonni a szerzés és elidegenítés közötti időben felmerült vagyonállagot gyarapító beruházásokat (kerítés, járda, közműfejlesztés, fásítás stb. költségét), az adóköteles jövedelem megszerzésével és a vagyon értékét növelő egyéb, valamint az ingatlan értékesítésével (parcellázásával) kapcsolatos kiadásokat, továbbá a szerzéskori forgalmi érték évi 5%-át, mint kamathozadékot. Ilyen kiadásként azonban nem lehet elszámolni pl. a használattal kapcsolatos költségeket, mert ezek nem értéknövelő kiadások. Az ingatlan forgalmi értékének általában - adózás vonatkozásában - az illetékkiszabás alapjául vett értéket kell tekinteni.

(2) A fogyasztási színvonalra (életkörülményekre), a vagyonszerzésre figyelemmel a Vhr. 3. §-ának h) pontja szerint megállapított jövedelmet - teljes egészében - abban az évben kell adó alá vonni, amelyben azt az adózó bevallja, illetőleg az más módon az adóhatóság tudomására jut.

(2) Az adóköteles jövedelmet az adóbevallás alapján kell kiszámítani. Ha az adóbevallás adatai nem helytállóak, vagy az adózó adóbevallásadási kötelezettségét nem teljesítette, az adózó adóköteles jövedelmét életkörülményeire, jövedelmi és vagyoni viszonyaira, tevékenységi körére, jellegére is tekintettel, becsléssel kell megállapítani.

Vhr. 37. § (1) Az adóköteles jövedelmet abban az esetben kell adóbevallás alapján megállapítani, ha az adófizetésre kötelezett a bevételeit és kiadásait bevallotta és megfelelő bizonylatokkal igazolta (valószínűsítette), illetőleg adóköteles jövedelme jövedelmi viszonyainak megfelel.

(2) Az adóhatóság (az adóközösség) köteles az adóbevallásban foglalt adatokat mérlegelni és amennyiben az adatok helyessége tekintetében kételyei vannak, köteles azokat tisztázni és megállapításait rögzíteni.

(3) Adóbevallás alapján történő adóalap megállapítás az is, amikor a bevallott adóköteles jövedelmet a nem igazolt vagy el nem fogadható kiadásokkal növelik.

Vhr. 38. § (1) Becslési eljárást kell alkalmazni, ha bizonyítást nyert, hogy az adózó

a) adóbevallást nem adott, vagy adóbevallásának hiányosságait nem pótolta, illetőleg az abban szereplő adatok helyességét nem igazolta;

b) könyvvezetési, számlázási kötelezettségét nem, vagy hiányosan teljesítette;

c) olyan adóbevallást tett, amelyben szereplő jövedelme nem felel meg életkörülményeinek, jövedelmi és vagyoni viszonyainak, tevékenységi körének, jellegének, illetőleg a szakmában elérhető haszonnak.

(2) A becslést a szakmai sajátosságokra figyelemmel az alábbiak szerint kell lefolytatni:

a) a szakmában elérhető haszon százalékának megfelelő haszonkulcs figyelembevételével, ha a nyersbevétel elfogadható;

b) a felhasznált anyag- és árukészlet ismeretében a szakmai kalkuláció szabályai szerint;

c) más esetekben pedig a rendelkezésre álló egyéb adatok (energiafogyasztás, más hasonló adózóval való összehasonlítás, életkörülmények, vagyoni viszonyok alakulása stb.) alapján.

(3) Az adó alapja nem lehet alacsonyabb, mint a pénzügyminiszter által rendelettel meghatározott legkisebb adóköteles jövedelem.

Vhr. 39. § (1) A legkisebb adóköteles jövedelem - figyelemmel a 37/1971. (XII. 17.) PM rendelet 21. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is - a következő:

a) kisiparosnál a szakmában foglalkoztatott szakmunkást megillető legmagasabb munkabérnek

- alkalmazott hiányában 10-90%-kal,

- egy alkalmazott foglalkoztatása esetében 50-100%-kal,

- egynél több alkalmazott foglalkoztatása esetében alkalmazottanként további 10-50%-kal

növelt összege;

b) magánkereskedőnél az állami kereskedelemben foglalkoztatott - a) kategóriába sorolt - hasonló szakmai bolt- és üzletvezető (üzletkezelő) legmagasabb személyi alapbérének az a) pont szerint növelt összege;

c) mező- és erdőgazdasági ingatlan bérbeadásánál a kapott bér 90%-a;

d) személyi tulajdont képező lakásnak lakás céljára történő bérbeadásánál a bér 30%-a;

e) részesgazdálkodásnál a részesedés 50%-a;

f) állattartónál a bevétel 10-30%-a;

g) ingatlan megosztásánál (parcellázásánál), valamint ingatlanvagyonnak értékkülönbözettel történő átruházásánál [Vhr. 3. § e) és f) pont], ha a vagyontárgy szerzéskori forgalmi értéke megnyugtató módon nem állapítható meg, az ingatlan elidegenítésekor fennállott forgalmi érték 30%-a, gyógy- és üdülőhelyi ingatlannál 50%-a;

h) kertészeti, faiskolai tevékenységet folytatóknál [Vhr. 2. § (2 )bek. b) pont] a bevétel 15-30%-a;

i) minden egyéb tevékenység (jövedelemforrás) esetében (építési telek, udvar bérbeadásánál, ingóvagyon használatának átengedésénél, bizományosi, gyűjtői tevékenységnél stb.) a bevétel 80%-a.

(2) Az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti legkisebb adóköteles jövedelem megállapításánál a tevékenység jellegét és helyét, az adózó foglalkoztatottságát, munkaképességét, gépi felszereltségét - ideértve a gépjárművet is - és egyéb körülményeit (pl. alkalmazottainak szakképzettségét stb.) is figyelembe kell venni.

(3) Az (1) bekezdés a) és b) pontjában foglaltaktól az 5000-nél kisebb lélekszámú községekben, valamint az ennél nagyobb községek és a városok ellátatlan területén működő kisiparosoknál, magánkereskedőknél, de általában az idős, csökkent munkaképességűeknél az adóhatóság (adóközösség) indokolt esetben eltérhet.

8. §

Az adókivetés útján megállapítható adó mértéke a következő:

Vhr. 40. § A Vhr. 2. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett, a földterület használatával összefüggő kereskedelmi tevékenységek jövedelme után az R. 8. §-a szerint - a kerekítés szabályainak megfelelően - megállapított adóból a tevékenységgel kapcsolatos földterület utáni mezőgazdasági lakosság jövedelemadóját le kell vonni és a különbözetet kell kivetni.

9. §

Az adókivetés útján adózókat - az állandó adókulcs (adótétel) útján adózók kivételével - az adóköteles jövedelem után járó adóból a következő adókedvezmények illetik meg:

a) 50%-ig terjedhető, de legfeljebb 3000 Ft az idős vagy csökkent munkaképességűeket;

Vhr. 41. § Az R. 9. §-ának a) pontjában foglalt adókedvezmény a férfiakat 60., a nőket 55. életévük betöltését, a csökkent munkaképességűeket pedig - korra tekintet nélkül - 67%-os, illetőleg ennél nagyobb munkaképesség csökkenésük megállapítását követő hónap 1. napjától kezdődően illeti meg. Az életkor és a csökkent munkaképesség igazolására a Vhr. 14. §-ának (3) bekezdésében foglaltak az irányadók.

b) a szakmunkástanulót foglalkoztató kisiparost és magánkereskedőt egy-egy tanuló után 15%-os, de tanulónként legfeljebb évi 1500 Ft;

Vhr. 42. § Az R. 9. §-ának a) és b) pontjában foglalt adókedvezményt a jogosultság időtartamára figyelemmel időarányosan kell megállapítani.

c) 20%-os az 5000-nél kisebb és 60%-os a 3000-nél kisebb lélekszámú községben működő és a helyi lakosság szükségletét kielégítő szolgáltató-és javítóiparost, valamint magánkereskedőt, ha adóköteles jövedelme az adóévben a 60.000 forintot nem haladja meg.

Vhr. 43. § (1) A helyi lakosság szükségletének kielégítése alatt - adózás vonatkozásában - a helyben jelentkező lakossági és az évi bevétel 30%-át meg nem haladó közületi igényeknek helyben (helyiségben) történő kielégítését kell érteni.

(2) Az R. 9. §-ának c) pontjában meghatározott adókedvezmény megilleti az évi 60.000 forintnál nagyobb jövedelemmel nem rendelkező szolgáltató- és javítóiparost akkor is, ha tevékenységét nem kizárólag helyben, hanem működési területén olyan 5000-nél, illetőleg 3000-nél kisebb lélekszámú községekben is gyakorolja, ahol hasonló szakmai tevékenységet folytató kisiparos nincs és a lakosság szükséglete ezt megkívánja.

Vhr. 44. § (1) Az R. 9. §-ában foglalt adókedvezményeket az adóbevallásban - a megfelelő rovatok kitöltése útján - kérni kell és az egyes évek adómegállapításai során a jogosultság igazolása mellett kell megadni.

(2) Az adókedvezményt az adónak csak az után a része után lehet engedélyezni, amely az adókedvezményre jogcímet biztosító jövedelemforrásra esik.

(3) Az R. 9. §-ának b) és c) pontjában említett adókedvezményt csak az iparjogosítvány [Vhr: 15. § (4) bek.] alapján gyakorolt tevékenységből származó adóköteles jövedelem után megállapított adóból lehet megadni.

10. §

(1) Az általános jövedelemadó kivetéséig adóelőleget kell fizetni. Ha a 13. § (1) bekezdésében meghatározott kifizető szerv kisipari és egyes magánkereskedelmi tevékenységért ellenértéket fizet ki, köteles - a visszatartási jog gyakorlása mellett -a pénzügyminiszter által rendelettel meghatározott mértékben és módon az általános jövedelemadót előleg címén levonni és befizetni. Az adónak előleg címén történő levonásáért és befizetéséért a kifizető szerv egyetemlegesen felelős.

Vhr. 45. § (1) Az általános jövedelemadó megállapítása naptári évenként történik. Az adóbevallásadási kötelezettség mellett adókivetés útján adózók az adó kivetéséig adóelőleget kötelesek fizetni, amelyet a kivetett adóval szemben el kell számolni.

(2) Az adóévre szóló adóelőleget általában az előző évre kivetett, illetőleg egy teljes évre átszámított végleges adó összegében kell előírni. Ha az adózó adókötelezettsége az adóévben keletkezett, a Vhr. 29. §-ának (2) bekezdése szerint adott adóbevallás alapján kell az adóelőleget az adóév végéig terjedő időre soron kívül megállapítani.

(3) Az adóelőleget évközben csak akkor lehet emelni, ha az adózó jövedelmi viszonyaiban jelentős növekedés áll be. Jövedelemcsökkenés esetében az adóelőleg egy részére az adóbehajtást fel lehet függeszteni.

(4) Ha a Vhr. 52. §-ának (1) bekezdésében megjelölt kifizető szerv kisipari tevékenységért, valamint magánkereskedő részére az ITJ 69-6 szám alatt szereplő termék (kefe, ecset, meszelő, seprő) eladásáért ellenértéket fizet ki, köteles abból - a bruttó kifizetés alapulvételével - 5%-os adókulccsal az adóelőleget levonni és azt a kisiparos telephelye szerint illetékes megyei vegyes szakmai, illetőleg a fővárosi szakmai adóközösséghez, magánkereskedőnél pedig a Kereskedők Adóközösségéhez (Budapest) - legkésőbb a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig - befizetni. A befizetéssel egyidőben közölni kell az adózó nevét, telephelyét és a bruttó kifizetés jogcímét, valamint összegét is.

(2) A pénzügyminiszter elrendelheti az előírt adóelőlegnek az adóévre változatlan összegben való véglegesítését (rögzítését).

Vhr. 46. § (1) Ha az adóelőleget a pénzügyminiszter külön utasítása alapján változatlan összegben véglegesíteni (rögzíteni) kell, erről az érdekelt adózókat a helyben szokásos módon értesíteni kell.

(2) Nem lehet az adóévre előírt adóelőleget véglegesíteni (rögzíteni), ha az adókötelezettség az adóévben keletkezett.

B) Az adó kivetése adóátalány, állandó adókulcs (adótétel) útján

11. §

A pénzügyminiszter az egyébként adóbevallásadási kötelezettség alá eső egyes tevékenységekből származó adóköteles jövedelem után járó általános jövedelemadónak az általa meghatározott adóátalány, állandó adókulcs (adótétel) útján történő megállapítását rendelheti el.

Vhr. 47. § (1) Adóátalány útján adóznak

a) a szolgáltató- és javítóiparosok;

b) a magánkereskedők;

c) a méhészek;

d) a nem lakás céljára szolgáló helyiség (üzlet, műhely, raktár, műterem, garázs stb.) bérbe-, albérletbeadói;

e) helyiségnek - a szálloda és penzió [Vhr. 2. § (1) bek.], valamint a fizetővendéglátás [Vhr. 2. § (6) bek.] kivételével - üdülés (pihenés) céljára időleges bérbe-, albérletbeadói;

f) azok a személyek, akik helyiséget (lakás, üzlet, műhely stb.) a lakások elosztásáról és a lakásbérletről, a lakbérekről, továbbá az albérleti és ágybérleti díjakról, valamint a nem lakás céljára szolgáló helyiségek béréről szóló rendelkezésekkel ellentétes módon hasznosítanak.

(2) Adóátalány útján nem adóztatható:

a) akinek az előző évi adóköteles jövedelme a 70.000 forintot meghaladta;

b) aki egy családtag és egy alkalmazott, vagy alkalmazott hiányában két családtag mellett további családtagot, illetőleg alkalmazottat foglalkoztat.

(3) Ha az adókötelezettség az adóévben keletkezett, az adóévben, továbbá az azt követő évre adóátalányt megállapítani nem lehet. Ez utóbbi alól kivételt képez az, ha az adózó tevékenységét a megelőző évben legalább 10 hónapon át gyakorolta.

(4) Az adóátalány évi összegét az adóévet megelőző teljes évnek az R. 7. §-a szerint megállapított adóköteles jövedelme alapján, az R. 8. §-ában szereplő adókulcsok alkalmazásával, az R. 9. §-ában említett adókedvezményekre, valamint a szakmai és egyéb adottságokra tekintettel kell megállapítani.

(5) Az adóátalány nem foglalja magában az R 15. §-ában meghatározott adófizetési kötelezettséget (alkalmazottak után járó adót).

(6) A (2)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezéseket nem lehet alkalmazni:

a) a méhészeknél, akik méhcsaládonként 10 Ft évi adóátalányt;

b) a nem lakás céljára szolgáló helyiség, valamint az üdülésre alkalmas helyiség bérbe-, albérletbeadóinál, akik - amennyiben tevékenységük nem esik a c) pont alá - a bruttó bevételük 30%-ának megfelelő adóátalányt;

c) azoknál a személyeknél, akik helyiséget a tiltó rendelkezések ellenére hasznosítanak, mert a bruttó bevételük 80%-ának megfelelő adóátalányt kötelesek fizetni.

(7) Helyiségnek üdülés (pihenés) céljára - ingyenesen vagy ellenértékért - történő átengedése esetén az adóátalány alapja nem lehet kisebb annál az összegnél, amit a vendég hasonló esetben az idegenforgalmi szerv útján fizetett volna. A bevétel megállapításánál azonban a 14 éven aluli gyermeket, a bérbe-, albérletbeadónak és házastársának (élettársának) egyeneságbeli (le- és felmenő) rokonait, valamint testvéreit, azok házastársait és gyermekeit számításon kívül kell hagyni.

Vhr. 48. § (1) Ha az adózó a Vhr. 1. §-ának (4) bekezdésében, valamint a Vhr. 47. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglaltak alapján az átalányozás feltételeinek már nem felel meg, köteles ezt 8 napon belül az adóhatóságnak [Vhr. 25. § (1) bek.] bejelenteni, illetőleg a Vhr. 29. §-ának (1) bekezdésében meghatározott időben adóbevallást adni. Ilyen esetben az adóévre előírt adóátalányt adóelőlegnek kell tekinteni és a végleges adót meg kell állapítani.

(2) Arra az adóévre, amelyben az adózó az átalányozás feltételeinek egész évben megfelelt és átalány útján adózott, adóhiányt megállapítani nem lehet. Kivételt képez a Vhr. 28. §-a (1) bekezdésének c) pontjára figyelemmel beállott adóbevallásadási kötelezettség elmulasztása.

(3) Az adóhatóság adóbevallásra felhívással megszüntetheti az adóátalányozást vagy helyesbítheti az adóátalány összegét, ha az adózó jövedelmi viszonyaiban olyan változás áll be, amely az általános jövedelemadónak adóbevallás útján való megállapítását, illetőleg adóátalányának helyesbítését teszi indokolttá. Az adózó pedig adóátalányának módosítását a Vhr. 29. §-ának (1) bekezdésében meghatározott időben adóbevallás adásával kérheti.

Vhr. 49. § Az alkalmi engedély alapján működő és üzlethelyiséggel nem rendelkező péksüteményárus az áru beszerzésekor perec vagy nápolyi után a beszerzési ár 8%-át, egyéb péksütemény után a beszerzési ár 3%-át általános jövedelemadó címén köteles az eladó vállalatnak kifizetni. A vállalat a beszedett adót a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig köteles a székhelye szerint illetékes adóhatóság [Vhr. 25. § (1) bek. b) pont] adóbeszedési számlájára befizetni. Az adó beszedéséért és befizetéséért a vállalatot egyetemleges fizetési kötelezettség terheli.

Vhr. 50. § (1) A vándoriparos évenként 300 Ft tételes adót - az engedély kiadása vagy meghosszabbítása előtt - köteles egyösszegben az engedélyt kiadó, illetőleg meghosszabbító hatóság székhelye szerint illetékes adóhatóságnál [Vhr. 25. § (1) bek. b) pont] befizetni. Az adó befizetésének igazolása nélkül engedélyt kiadni, vagy meghosszabbítani nem lehet.

(2) A használtcikket alkalmilag árusító a piacon a helyjegy megváltásával egyidőben 3 Ft általános jövedelemadót köteles fizetni. A helypénzszedő által beszedett adót 24 órán belül a piac székhelye szerint illetékes adóhatóság [Vhr. 25. § (1) bek. b) pont] adóbeszedési számlájára be kell fizetni.

C) Az adó kivetése adóközösségben történő adózás útján

12. §

A pénzügyminiszter elrendelheti, hogy az adókivetés (adóbevallásadási kötelezettség mellett 6. §, vagy adóátalány 11. §) útján adózók - illetőleg azok egy része - adóközösségben tegyenek eleget adózási kötelezettségüknek. Az adóközösségbe tömörült adózók adóztatásának módját, az adóközösségek szervezeti, eljárási és működési szabályzatát a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.

Vhr. 51. § (1) Az iparjogosítvány [Vhr. 15. § (4) bek.] alapján működő kisiparosok - a vándoriparosok kivételével - és magánkereskedők - ide értve a közkereseti társaság tagjait is - a telephelyük szerint illetékes adóközösség útján tartoznak eleget tenni adózási kötelezettségüknek.

(2) Budapest főváros területén szakmai (vegyes szakmai), vidéken pedig megyénként vegyes szakmai adóközösségek működhetnek.

(3) Az adóközösségek szervezeti, eljárási és működési szabályzatát a 38/1969. (XII. 29.) PM rendelet melléklete tartalmazza.

(4) Az adóközösségbe tömörült adózók adóközösségen belül egyénileg adóznak olyképpen, hogy az adóközösség a tagok általános jövedelemadóját a kisiparosok és magánkereskedők adókivetés útján történő adóztatására érvényes (R. 6-11. és 15. §-ai és az ezekhez fűzött végrehajtási) rendelkezések alkalmazásával megállapítja.

(5) Az adóközösség által megállapított adóról a Vhr. 25. §-a (1) bekezdésének a) pontjában megjelölt adóhatóság az adózót határozattal értesíti. Az adót az adózó telephelye szerint illetékes községi, nagyközségi szakigazgatási szerv, illetőleg a városi - fővárosi kerületi - tanács végrehajtó bizottságának pénzügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve, megyei városban a kerületi hivatal tartja nyilván. Az adóközösségben adózók adófizetési kötelezettségüknek itt kötelesek eleget tenni.

(6) Az adóközösségi tagok könyvvezetési és számlázási kötelezettségével kapcsolatban is az R. 16. §-át és ennek végrehajtási rendelkezéseit kell alkalmazni.

(7) Az adóbevallás késedelmes benyújtása, illetőleg elmulasztása az adóközösségi tagokra is az R. 17. §-ában meghatározott jogkövetkezményekkel jár.

D) Az adó megállapítása progresszív adókulcsokkal a kifizető szerv adólevonása útján

13. §

(1) Az állami, szövetkezeti szervek, továbbá a társadalmi szervezetek, valamint az egyéb jogi személyek az 1. § (1) bekezdés b) pontja alá eső egyéb tevékenységért (jövedelemforrás után) teljesített kifizetéseiknél az adót kötelesek a 8. §-ban meghatározott adókulcsok alkalmazásával megállapítani, levonni és befizetni. Az adó levonásáért és befizetéséért a kifizető szerv egyetemlegesen felelős.

Vhr. 52. § (1) Az állami, szövetkezeti szervek és társadalmi szervezetek: a hatóságok, a hivatalok, az intézmények, az intézetek, a társadalombiztosítási szervek, a tömegszervezetek, az állami vállalatok (trösztök, egyesülések, irodák, közös vállalatok), az állami gazdaságok, a szövetkezetek (szövetkezeti vállalatok, kisipari szövetkezetek, általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek, mezőgazdasági és halászati termelőszövetkezetek, szövetkezeti társulások, egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetek, lakásszövetkezetek, lakásfenntartó szövetkezetek, lakásépítő szövetkezetek, takarékszövetkezetek) stb.; az egyéb jogi személyek: a részvénytársaságok, a korlátolt felelősségű társaságok, az egyesületek, egyházi szervek és intézményeik stb. (a továbbiakban: kifizető szerv).

(2) Az adólevonás útján adózók a tevékenységi körükben foglalkoztatott alkalmazottak munkabére után az általános jövedelemadót adóbevallásadási kötelezettség mellett fizetik.

(2) A pénzügyminiszter - az érdekelt miniszterrel egyetértésben - egyes jövedelmeknek központi kifizető helyre történő átutalását rendelheti el. Ez esetben a központi kifizető hely köteles az adót megállapítani, levonni és befizetni.

(3) Az adó alapját és az adólevonás szabályait - az érdekelt miniszterrel egyetértésben - a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.

Vhr. 53. § (1) Az adó alapja az adóévben (naptári évben) elért adóköteles jövedelem.

(2) Az adóalap megállapításánál a bruttó jövedelemből (kifizetésből) kell kiindulni és abból le kell vonni a jövedelem megszerzésére fordított alábbi költségeket:

a) mező- és erdőgazdasági ingatlan bérbeadásánál a kapott bér 10%-át;

b) részesgazdálkodásnál a részesedés 50%-át;

c) a háztartási tüzelőolaj árusítóinál a jutalék 30%-át;

d) az a)-c) pontban nem említett egyéb tevékenységeknél (jövedelemforrásnál) - kivéve a Vhr. mellékletében meghatározott tevékenységeket - az ellenérték 20%-át.

(3) Természetbeni járandóság esetében, annak forintban elszámolt értékét kell a megállapításnál alapul venni.

(4) Ugyanazon személy részére a kifizető szerv által az adóév folyamán előzőleg már kifizetett díjakat is figyelembe kell venni és a kifizetett díjak együttes összege alapján kell az adóalapot megállapítani.

Vhr. 54. § (1) Az adó levonására kötelezett szerv az adózó részére teljesített kifizetésekről adózónként külön nyilvántartást köteles vezetni. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell:

a) az adózó nevét;

b) az adózó lakhelyét;

c) az adóévben kifizetett bruttó díjak összegét (jogcímenkénti részletezéssel);

d) az adóévben kifizetett díjak összevont összegét és az adóalapot;

e) a kiszámított és levont adó összegét.

(2) Az (1) bekezdés szerint vezetett nyilvántartás adatait - figyelemmel a (3) bekezdésben foglaltakra - az adózó lakóhelye szerint illetékes adóhatósághoz [Vhr. 25. § (1) bek. b) pont] - adózónként külön-külön kiállított adatlappal - a következő év január 31. napjáig közölni kell.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott adatszolgáltatást nem kell teljesíteni azokról az adóköteles jövedelmekről, amelyeknek évi bruttó összege a 200 forintot nem haladja meg.

(4) Az adózó lakóhelye szerint illetékes adóhatóság a beérkezett, vagy az általa beszerzett adatok alapján megállapítja az adózó különböző helyen adóztatott bruttó jövedelmének együttes összegét, az adóalapot és utána az R. 8. §-ában meghatározott adókulcsok szerint járó adót. Ha az így kiszámított adó nagyobb, mint a kifizető szervek által már levont adó, a különbözetet kiveti.

(5) A (4) bekezdésben foglalt rendelkezést nem lehet alkalmazni akkor, ha az adózó különböző helyekről származó bruttó bevételének együttes összege az évi 80.000 forintot nem haladja meg.

Vhr. 55. § (1) A Vhr. 53. §-a alapján megállapított adóalap után az R. 8. §-ában meghatározott adókulcstáblázat szerint - a kerekítés szabályainak megfelelően - kiszámított adót az adóév folyamán már levont adókkal csökkenteni kell és csak a fennmaradó adókülönbözetet kell levonni.

(2) A levont adókat

a) az adóköteles tevékenységet folytató kifizető szervek a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága illetékes - az általuk fizetett egyéb adókat kezelő - területi adóelszámolási irodájához;

b) az adóköteles tevékenységet nem folytató kifizető szervek a székhelyük (megyei szerv a megyéje) szerint illetékes megyei (megyei városi) illetékhivatal, a fővárosban pedig a kerületi tanács vb pénzügyi osztálya forgalmiadó beszedési számlájára

kötelesek a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig - havi bejelentésük mellett - befizetni. Az a) pontban említett szerveknél a havi bejelentést a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága illetékes szervéhez benyújtott adóbevallás pótolja.

(3) A bejelentésben, illetőleg a bevallásban meg kell jelölni, hogy progresszív és egyedi adókulcsokkal külön-külön milyen összegű bruttó kifizetés után mennyi adó került levonásra és befizetésre. A havi bejelentést, illetőleg a havi befizetést mindaddig mellőzni kell, amíg a levont adó és községfejlesztési hozzájárulás együttes összege az 500 forintot nem haladja meg. A tárgynegyedévet követő hónap 15. napjáig azonban mind a bejelentést, mind a befizetést összegre tekintet nélkül teljesíteni kell.

(4) A levont adó helyességét az adó nyilvántartására illetékes, illetőleg az erre kijelölt más pénzügyi szerv - a hatályos eljárási szabályok keretei között - köteles ellenőrizni. Ha az ellenőrzés az adólevonás elmulasztását állapítja meg, az adóhiányt - az egyetemleges fizetési kötelezettség érvényesítése mellett - a kifizető szerv terhére kell követelésbe venni.

Vhr. 56. § Nem lehet adólevonás útján adóztatni a Vhr. 3. §-ának e) és f) pontjában meghatározott tevékenységből (jövedelemforrásból) származó jövedelmet. Ezekben az esetekben az adót ugyanis adókivetés útján kell megállapítani.

E) Az adó megállapítása egyedi adókulccsal a kifizető szerv adólevonása útján

14. §

A 13. § (1) bekezdésében meghatározott szervektől (szervezetektől) származó és a pénzügyminiszter által rendelettel megjelölt egyes járandóságok után az adót - a bruttó kifizetések alapulvételével - egyedi adókulcsok alkalmazásával a kifizető szerv köteles megállapítani, levonni és befizetni. Az adó levonásáért és befizetéséért a kifizető szerv egyetemlegesen felelős.

Vhr. 57. § (1) A Vhr. mellékletében felsorolt adóköteles tevékenységek (jövedelemforrások) után - a bruttó (kifizetések alapulvételével - az ott megjelölt egyedi adókulcsok alkalmazásával kell az adót levonni.

(2) Az (1) bekezdés szerint levont adók bejelentésére, befizetésére és ellenőrzésére a Vhr. 55. §-ának (2)-(4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. A kifizetett összegekről és a levont adókról adózónként a Vhr. 54. §-ának megfelelő külön nyilvántartást vezetni és adatot szolgáltatni nem kell.

III.

AZ ALKALMAZOTTAK UTÁN JÁRÓ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA

15. §

(1) Az 1. § (2) bekezdése alapján az alkalmazott után fizetendő adó mértéke az adóévben kifizetett és a munkáltatónál társadalombiztosítási járulék alá eső munkabér 20%-a.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt adó alól mentes a magyar állampolgárságú, egy alkalmazottat foglalkoztató és évi 60.000 forintot meg nem haladó adóköteles jövedelemmel rendelkező

a) az ipart (kereskedelmet) szakmai képesítés hiányában tovább folytató özvegy (gyámolt, gondnokolt);

b) a 65. életévét betöltött férfi, a 60. életévét betöltött nő, a 100%-os csökkent munkaképességű, valamint a katonai szolgálatra bevonult személy.

Vhr. 58. § Az R. 15. §-ának (2) bekezdésében meghatározott adómentességre való jogosultság szempontjából a foglalkoztatott alkalmazottak számát havonként elkülönítve kell számításba venni.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltak alkalmazásánál figyelmen kívül kell hagyni a pénzügyminiszter által rendelettel megjelölt személyeket.

Vhr. 59. § Az R. 15. §-ának (3) bekezdése alapján nem számít alkalmazottnak

a) a szakmunkástanuló, valamint a segédlevél megszerzését követő egy évig ugyanott tovább foglalkoztatott személy;

b) aki táppénzes állományba kerül;

c) aki szülési szabadságát tölti, aki gyermekgondozási segélyben részesül;

d) akit a munkáltató a fizetett szabadságon levő alkalmazottja helyett foglalkoztat;

e) a szünidőben foglalkoztatott tanuló, egyetemi (főiskolai) hallgató;

f) a fizetés nélküli szabadságon levő alkalmazott;

g) akinek a munkáját a munkáltató a felmondási ideje alatt nem veszi igénybe;

h) a háztartási és általában nem az adóköteles tevékenységgel kapcsolatban foglalkoztatott alkalmazott;

i) az áruszállításra alkalmilag igénybe vett személy;

j) akit a munkáltató igazolt és 15 napnál hosszabb időtartamú átmeneti betegsége (munkaképtelensége) miatt saját maga helyett foglalkoztat;

k) aki katonai szolgálatát teljesíti.

Vhr. 60. § Ha valamely társulás vagy közösség jövedelme után a tagok részarányuk szerint adóznak, az R. 15. §-ának (1) bekezdésében meghatározott adót is részesedésük arányában kell felosztani.

(4) A megállapított adóból 50%-ig terjedhető adókedvezmény illeti meg - korra tekintet nélkül - a legalább 67%-ban csökkent munkaképességű, kizárólag egy alkalmazottat foglalkoztató személyt.

(5) Az alkalmazottak után járó általános jövedelemadó megállapítása végett az adó fizetésére kötelezettnek adóbevallást kell adnia. Az adóbevallás idejét és módját a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.

Vhr. 61. § (1) Az alkalmazottak után járó általános jövedelemadó fizetésére kötelezett személynek a Vhr. 29. és 30. §-ában meghatározott időben és módon az ott megjelölt adóhatósághoz (adóközösséghez) bevallást kell adnia az adóévben kifizetett munkabérekről.

(2) Az alkalmazottak utáni adókötelezettség keletkezésével és megszűnésével kapcsolatos bejelentést [Vhr. 25. § (1) bek.] az (1) bekezdésben említett adóbevallás, illetőleg a Vhr. 62. §-ának (2) bekezdésében említett bejelentés pótolja.

Vhr. 62. § (1) Az alkalmazottak után járó általános jövedelmadót az adóhatóság (adóközösség) az adóbevallás, vagy a rendelkezésre álló adatok alapján állapítja meg. Az adó megállapításáig az R. 10. §-ának (1) bekezdése alapján adóelőleget kell fizetni, amelyet a véglegesen megállapított adóval szemben el kell számolni.

(2) Az adó fizetésére kötelezett, amikor a foglalkoztatott alkalmazottairól a társadalombiztosítási szerv részére havi bejelentést tesz, a bejelentésben szereplő munkabér 20%-ának megfelelő adóelőleget - figyelemmel a Vhr. 59. §-ában foglaltakra - köteles havonta a hónap 15. napjáig a Vhr. 25. §-a (1) bekezdésének b) pontjában megjelölt adóhatósághoz befizetni. Az adóelőleg befizetésével egyidejűleg a bejelentés egy másolatát az említett adóhatósághoz, egy másolatát pedig - az adóközösségben adózóknak - az adóközösséghez is meg kell küldeni. A társadalombiztosítási szervvel kötött megállapodás alapján a havi rendszeres bejelentés alól mentes adózó, valamint mezőgazdasági biztosított esetében bejelentés nélkül is, az említett, illetőleg a kifizetett munkabér 20%-át előleg címén havonta be kell fizetni.

IV.

VEGYES RENDELKEZÉSEK

Könyvvezetési és adatszolgáltatási kötelezettség

16. §

(1) Az adózók könyvvezetési és számlázási kötelezettségét a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.

Vhr. 63. § (1) Az általános jövedelemadó rendelet hatálya alá eső személyek könyvvezetésre és számlázásra kötelezettek.

(2) A könyvvezetési kötelezettség alatt a pénztárkönyv, a raktárkönyv, a megrendelőkönyv, ahitelnyilvántartás és a külön elrendelt egyéb segédkönyvek (pl. bevételi nyilvántartás) vezetését kell érteni.

(3) A pénztárkönyvnek tartalmaznia kell időrendben minden bevételt és kiadást (a háztartási kivétet is). A pénztárkönyvbe a bevételt a vevő, a megrendelő stb. nevének és címének feltüntetésével, a kiadást pedig a kiadás pontos megnevezésével kell naponként bevezetni. Ha a könyvvezetésre kötelezett adózó számlát (nyugtát, blokkot) is köteles adni, a bevételnél a számla (nyugta vagy blokk) sorszámát is fel kell tüntetni.

(4) Ha az adóköteles tevékenység (jövedelemforrás) olyan jellegű, hogy az adózó a vevő, a megrendelő nevét megjelölni nem tudja, a nyugta- és blokktömb vagy a pénztárív napi zárlata alapján kell a napi bevételt a pénztárkönyvbe egy tételben bevezetni.

(5) A pénztárkönyvben szereplő bevételt és kiadást okmányokkal bizonyítani (valószínűsíteni) kell. A pénztárkönyvben levő bejegyzéseket törléssel vagy átírással megváltoztatni nem szabad. A téves bejegyzést áthúzással és a helyes tétel bejegyzésével kell kiigazítani. A pénztárkönyvet naprakészen kell vezetni és havonként le kell zárni, valamint az év december 31. napjával éves zárlatot kell készíteni.

(6) A raktárkönyvet (az anyag- és árubeszerzést, valamint az árutermelést és ezeknek felhasználását, illetőleg értékesítését tartalmazó feljegyzést) oly módon kell vezetni, hogy az egyes anyag- és árunemek, illetőleg csoportok egymástól elkülönítve legyenek feltüntetve és ebből a beszerzés (előállítás), felhasználás vagy szállítás ideje, az átvett vagy felhasznált, illetőleg szállított anyag és áru mennyisége, valamint az egész raktárkészlet megállapítható legyen. A raktárkönyv (feljegyzés) adatait a nyitó- és záróleltárral egyeztetni és az eltéréseket tisztázni kell.

(7) A méret vagy kívánság szerint előállított, elkészített termékekről megrendelőkönyvet kell vezetni. A megrendelőkönyvben fel kell tüntetni:

a) a megrendelés idejét,

b) a megrendelő nevét és címét,

c) a megrendelt termék, szolgáltatás, munkavállalás megnevezését és ellenértékét,

d) a teljesítés időpontját,

e) a megrendelő aláírását.

(8) A hitelnyilvántartási könyvben a hitelben eladott árukat, illetőleg teljesített szolgáltatásokat (javításokat) kell időrendben vezetni, a vevő (megrendelő) nevének, címének, aláírásának és a hitelezett összegnek a feltüntetésével. Fizetéskor a megfelelő tételhez be kell vezetni a fizetés napját és az adós által fizetett összeget.

(9) Az 1969. január 1. napja után beszerzett állóeszközökről állóeszköz nyilvántartási könyvet kell vezetnie annak a kisiparosnak és magánkereskedőnek, aki a Vhr. 32. §-ának (6) bekezdésében foglalt értékcsökkenési leírást termelési költségként kívánja elszámolni. E kötelezettség teljesítését nem érintik a Vhr. 64. §-ában meghatározott mentesítések. A nyilvántartást a beszerzési számlák, illetőleg a Vhr. 32. §-ának (7) bekezdésében meghatározott leltár alapján

a) épületek, építmények,

b) gépek, berendezések, felszerelési tárgyak,

c) kizárólag sajátos- üzemi (üzleti) járművek

csoportosításban és azon belül egyedi részletezéssel - a jellemző, illetőleg az azonosításhoz szükséges adatok feltüntetése mellett - kell elkészíteni. A nyilvántartást folyamatosan, olyképpen kell vezetni, hogy abból egyrészt az állóeszközökben időközben beállott változások, másrészt az évenkénti leírások összege, illetőleg az ezekkel csökkentett és a továbbiakban még leírható érték ellenőrizhető legyen.

Vhr. 64. § (1) Mentes a könyvvezetési kötelezettség alól:

a) az, akit jövedelme után adómentesség illet meg;

b) aki adóátalány, állandó adókulcs (adótétel), adólevonás útján fizeti adóját;

c) a vagyoni érdekeltségből, a kölcsönügyletből származó jövedelemmel rendelkezőkön kívül azok, akiknek az R. 1. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott egyéb tevékenységből (jövedelemforrásból) van jövedelmük.

(2) Az a személy, akinek jövedelme az R. 2. §-a (1) bekezdésének e) 1. és 2. pontjában, illetőleg a Vhr. 2. §-a (2) bekezdésének c) pontjában és (5) bekezdésében meghatározott összeghatárra figyelemmel adómentes, továbbá, aki adóátalány útján adózik - a méhészek kivételével -, napi bevételeiről nyilvántartást köteles vezetni.

(3) Az (1) bekezdés alá nem eső adózó csak pénztárkönyvet köteles vezetni akkor, ha előző évi adóköteles jövedelme a 70.000 forintot nem haladta meg.

Vhr. 65. § (1) Az adózók számlázási kötelezettsége alatt a számla-, nyugta- vagy blokkadási kötelezettséget kell érteni.

(2) Számlát kell kiállítani:

a) a viszonteladó vagy továbbfeldolgozó részére történő eladásról,

b) a közületi megrendelő részére,

c) egyéb vevő (szolgáltatást igénybe vevő) részére, annak kifejezett kívánságára,

d) minden esetben az 1000 forintot elérő vagy meghaladó értékű eladásról, szolgáltatásról, javításról, munkateljesítésről, akkor is, ha részteljesítés folytán a követelés kiegyenlítése 1000 forintnál kisebb összegben történik.

(3) A számlának tartalmaznia kell:

a) a kiállítás helyét és idejét,

b) a számlázásra kötelezett nevét, telephelyét (lakhelyét),

c) a vevő (megrendelő) nevét és címét,

d) az áru, a végzett munka megjelölését és mennyiségét,

e) az egységárat és a vételár (ellenérték) teljes összegét,

f) a számlázásra kötelezett aláírását.

(4) A magánszemélyek megrendelése, vásárlása alapján kapott 500 forintot meghaladó ellenérték igazolásául nyugtát, az 500 forintot meg nem haladó ellenérték igazolásául pedig blokkot kell kiállítani.

(5) Számlatömbként a M. Sz. 5.613. számú A/5 alakú "Átírótömb"-öt, vagy erre alkalmas más tömböt, nyugta- és blokktömbként az e célra előre gyártott és forgalomba hozott "Nyugta- és blokktömb"-öt kell használni. A számlát (nyugtát, blokkot) két példányban kell kiállítani, az eredetit a vevőnek, illetőleg a szolgáltatást, javítást, munkateljesítést igénybe vevőnek kell átadni.

(6) A 11/1966. (VI. 29.) PM rendelet 42. §-ának (1) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő (1000 forintot meghaladó) nyugta és a követelés kiegyenlítését elismerő számla 1%-os illetékét a tömbben visszamaradó másolaton, illetékbélyeg felragasztásával kell leróni. A felragasztott illetékbélyeget átírással vagy felülbélyegezéssel érvényteleníteni kell.

(7) A számla, nyugta és blokk adására kötelezett adózó az üzletében, műhelyében, telephelyén jól látható helyen köteles kifüggeszteni, hogy "Számlázásra kötelezett adózó".

Vhr. 66. § (1) A könyvvezetési és számlázási kötelezettség teljesítéséhez szükséges könyveket (tömböket, nyilvántartásokat) lapszámmal kell ellátni és használatbavétel előtt az adózó a telephelye szerint illetékes adóhatóságnál [Vhr. 25. § (1) bek. b) pont] hitelesíttetni kell.

(2) A könyvvezetési és számlázási kötelezettség teljesítését az adóztatásra illetékes adóhatóság [Vhr. 25. § (1) bek.], vagy erre feljogosított más pénzügyi szerv köteles ellenőrizni.

(3) Az adózó könyveit telephelyén (üzlet, műhely, iroda, rendelő stb.), ennek hiányában állandó lakóhelyén (tartózkodási helyén) köteles tartani. A könyveket, könyvelési feljegyzéseket, számla-, nyugta- és blokkmásolatokat, üzleti levelezéseket és egyéb iratokat öt évig meg kell őrizni. Ezt a határidőt a számlák, levelek és egyéb iratok esetében azok kiállítása, a könyveknél pedig az utolsó bejegyzés évének a végétől kell számítani.

Vhr. 67. § (1) Mentes a nyugta- és blokkadási kötelezettség alól:

a) aki a pénztárkönyvvezetési kötelezettség alól is mentes;

b) akinek előző évi adóköteles jövedelme a 70.000 forintot nem haladta meg.

(2) Az adóhatóság [Vhr. 25. § (1) bek.] az érdekképviseleti szerv, valamint az adóközösségben adózóknál az adózó telephelye szerint illetékes községi, nagyközségi szakigazgatási szerv, illetőleg a városi tanács végrehajtó bizottságának pénzügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve, megyei városban a kerületi hivatal meghallgatása mellett, vagy kezdeményezésére - az általános szabályoktól eltérően - könyvvezetési, nyugta- és blokkadási kötelezettséget állapíthat meg vagy e kötelezettségek alól felmentést adhat.

(2) Az általános jövedelemadóval kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettséget, valamint az állampolgárok általános adóbevallásadási kötelezettségének idejét és módját a pénzügyminiszter rendelettel szabályozza.

Vhr. 68. § (1) Az állami, szövetkezeti szervek és társadalmi szervezetek, valamint az egyéb jogi személyek [Vhr. 52. § (1) bek.] a munkaviszonyon kívüli tevékenységért (jövedelemforrás után) az év folyamán magánszemélyek részére teljesített - együttesen 200 forintot meghaladó összegű - és az R. 13. és 14. §-a alapján adólevonás alá nem eső (kisipari, magánkereskedelmi tevékenységért, ingatlan vételéért stb. teljesített) kifizetéseikről az adózó telephelye (lakóhelye) szerint illetékes adóhatóság [Vhr. 25. § (1) bek.] részére a következő év január 31. napjáig kötelesek külön-külön kiállított adatlappal adatot szolgáltatni. A megküldött adatlapnak az adózó nevét, foglalkozását és telephelyét (lakcímét), valamint az egyes kifizetések idejét, jogcímét és bruttó összegét kell tartalmaznia.

(2) Az illetékhivatal az élők közötti ingatlanátruházásról (eladás, csere, ajándékozás) - az illetékkiszabás alapjául szolgáló érték megjelölésével - mind a vevő, mind az eladó telephelye (lakóhelye) szerint illetékes adóhatóságot [Vhr. 25. § (1) bek.] értesíteni köteles.

(3) Az adatszolgáltatási kötelezettség alól felmentést indokolt esetben a pénzügyminiszter engedélyez.

Vhr. 69. § Az állampolgárok általános adóbevallást külön rendelkezés alapján kötelesek adni.

Jogkövetkezmények

17. §

(1) Az adóbevallás késedelmes benyújtása, vagy elmulasztása miatt a nyilvántartott adózó terhére az általános jövedelemadót

5%-kal emelten kell kivetni, ha adóbevallását nem a pénzügyminiszter által meghatározott időben adja be;

20%-kal emelten kell kivetni, ha az adóbevallás beadására, vagy a hiányok pótlására az adóhatóság által hozzáintézett felhívásnak az abban kitűzött határidő után, de 30 napon belül tesz eleget;

50%-kal emelten kell kivetni, ha felhívás ellenére 30 napon belül nem ad adóbevallást.

Vhr. 70. § (1) Az adóbevallás késedelme miatt a felemelt adót mind az adóköteles jövedelem, mind a foglalkoztatott alkalmazottak munkabére után megállapított adó figyelembevételével kell kiszámítani.

(2) Ha a kivetett adó a jogorvoslat során változik, az R. 17. §-ának (1) bekezdésében meghatározott adóemelést is ennek megfelelően helyesbíteni kell.

(3) Ha az adózó a pótlásra kiadott adóbevallást 30 napon belül sem adja vissza, terhére az adót 50%-kal emelten kell megállapítani.

(2) Az általános jövedelemadóra vonatkozó egyéb rendelkezések megsértése miatt az adócsalásra, illetőleg a pénzügyi szabálysértésre vonatkozó rendelkezések szerint kell eljárni.

Határozat (fizetési meghagyás)

18. §

A megállapított adó összegét az adó fizetésére kötelezettel határozat (fizetési meghagyás) útján közölni kell.

Vhr. 71. § Az adólevonás útján, valamint az állandó adókulccsal (adótétellel) történő adózásnál a határozatot (fizetési meghagyást) az adózó vagy meghatalmazottja által a pénz átvételekor aláírt fizetési jegyzék vagy a kapott elszámolás, illetőleg a befizetett adó igazolása pótolja. Emellett azonban az adózó figyelmét a jogorvoslat lehetőségére is fel kell hívni.

Jogorvoslat

19. §

(1) Az általános jövedelemadót megállapító határozat (fizetési meghagyás) ellen az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezései alapján jogorvoslattal lehet élni.

Vhr. 72. § A fellebbezést

a) adólevonás esetében a levonó szerv adóztatását végző hatóság [24/1970. (VIII. 5.) Korm. rendelet 4. §], illetőleg a Vhr. 55. §-a (2) bekezdésének b) pontjában megjelölt szerv;

b) állandó adókulcs (adótétel) útján történő adózás esetében - kivéve a vándoriparos adóztatását - a Vhr. 49. és 50. §-ában meghatározott szerv;

c) adóközösségben történő adózásnál az adóközösség székhelye szerint illetékes megyei, megyei városi tanács végrehajtó bizottságának pénzügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve, illetőleg a Fővárosi Illetékhivatal;

d) az a)-c) pontban fel nem sorolt esetekben pedig az 1957. évi IV. törvény 50. §-ában meghatározott szerv

bírálja el.

(2) A fellebbezés elbírálása előtt az érdekképviseleti szervek véleményét ki kell kérni.

(3) Az 1957. évi IV. törvény 57. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján e rendelet alkalmazásában az adókivetés jogalapja körébe csak annak eldöntése tartozik, hogy kinek a terhére, milyen tevékenység (jövedelemforrás) után, milyen adóztatási módszerrel (adólevonás, adókivetés), mely időponttól kezdődően állapítható meg adó, illetőleg fennáll-e jogosultság adómentességre vagy adókedvezményre, valamint nem évült-e el az adó megállapításához való jog.

Hatálybalépés

20. §

(1) Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba; rendelkezéseit 1972. január hó 1. napjától kell alkalmazni. Ezzel egyidőben az általános jövedelemadóról szóló 4/1969. (I. 25.) Korm., a házadóról szóló és a 18/1971. (IV. 28.) Korm. rendelettel módosított 49/1962. (XII. 31.) Korm. rendelet 4. §-ának (3) bekezdése, valamint 7. §-ának (4) bekezdése hatályát veszti.

Vhr. 73. § Ez a rendelet kihirdetése napján lép hatályba; rendelkezéseit 1972. január hó 1. napjától kell alkalmazni. Ezzel egyidőben az általános jövedelemadó végrehajtásáról szóló és az 1/1970. (I. 7.) PM, a 33/1970. (XI. 15.) PM és a 44/1970. (XII. 15.) PM rendelettel módosított 4/1969. (I. 25.) PM rendelet, a házadó rendelet végrehajtásáról szóló és a 31/1968. (XII. 11.) PM rendelettel módosított 6/ 1963. (IV. 5.) PM rendelet 18., 38., 39., 40. §-ai hatályukat vesztik.

(2) A rendelet végrehajtásáról és az átmeneti rendelkezésekről a pénzügyminiszter gondoskodik, valamint felhatalmazást kap arra, hogy ezt a rendeletet a végrehajtási rendelet szövegével egységes szerkezetben közzétegye.

Vhr. 74. § (1) Az R. 12. §-ában, valamint a Vhr. 51. §-ában meghatározott adóközösségi adózás előkészítő munkálatait úgy kell megszervezni, hogy az adóközösségek folyamatosan, de legkésőbb 1973. január hó 1. napján a feladatukat már elláthassák.

(2) Az 1971. évi végleges adót - az érdekképviseleti szerv meghallgatása mellett - még a korábbi rendelkezések alapján az az adóhatóság állapítja meg, amely az adóelőleg megállapítására is illetékes volt. Ennek megfelelően az adóbevallásadási kötelezettség mellett adózók az 1971. évi adóköteles jövedelmükről adóbevallásukat az említett adóhatósághoz kötelesek beadni. Ugyanígy kell elbírálni az illetékességet az 1972. évi végleges adó megállapításánál is, ha az áttérés az adóközösségi adózásra nem 1972. január hó 1. napjával történik.

(3) Az 1971. évben elért adóköteles jövedelmükről az 1972. évben azok is tartoznak a telephelyük, ennek hiányában állandó lakóhelyük (tartózkodási helyük) szerint illetékes adóhatósághoz [Vhr. 25. § (1) bek.] adóbevallást adni, akik egyébként adóbevallásadási kötelezettség vagy adóátalányozás alá eső adóköteles tevékenységet folytattak vagy ilyen jövedelemforrással rendelkeztek, de a korábbi jogszabály alapján az adózás alól mentesültek, továbbá azok, akik az 1971. évben adóátalányozás, vagy adórögzítés útján adóztak általános jövedelemadóval.

(4) Azok az adózók, akik már 1972. január hó 1. napjától adóközösség útján adóznak, kötelesek az 1971. évi adóköteles jövedelmükről a (2) és (3) bekezdésben említett adóbevallásuk egy példányát az illetékes adóközösséghez is benyújtani.

(5) Budapesten az 1972. évi adóelőleggel, illetőleg adóátalánnyal szemben az adóközösségben adózók is még a Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának Pénzügyi Főosztályához fordulhatnak jogorvoslati kérelemmel.

(6) A Vhr. 68. §-ának (1) bekezdésében említett adatszolgáltatást az 1971. évi kifizetésekről még a korábbi rendeleteknek megfelelően kell teljesíteni.

Dr. Garamvölgyi Károly s. k.,

a pénzügyminiszter első helyettese

Melléklet a 35/1971. (XII. 17.) PM rendelet 57. §-ának (1) bekezdéséhez

A Vhr. 52. §-ának (1) bekezdésében megjelölt kifizető szerveknek - figyelemmel a Vhr. 45. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra is - a magánszemélyek részére a mellékeletben felsorolt tevékenységért (jövedelemforrás után) kifizetett összegekből - a bruttó kifizetések alapulvételével - az alábbi adókulcsok alkalmazásával kell az általános jövedelemadót levonni:

1. a belföldi munkáltatóval fennálló munkaviszonyból származó - nyugdíjjárulék alá nem eső - jövedelemből (Vhr. 5. §) -ide nem értve az átalánybefizetéses rendszerben foglalkoztatottak többletjövedelmét [Vhr. 3. § g) pont] -: 3%,

2. az idegenforgalmi szervek (hivatalok, vállalatok, szövetkezetek) által fizetővendég elszállásolásáért (ellátásáért) az ingatlan tulajdonosa (haszonélvezője), illetőleg a lakás bérlője részére kifizetett

havi 800 Ft-ot meg nem haladó díjból: 4%,

havi 2000 Ft-ot meg nem haladó díjból: 6%,

havi 3000 Ft-ot meg nem haladó díjból: 8%,

havi 4000 Ft-ot meg nem haladó díjból: 10%,

havi 5000 Ft-ot meg nem haladó díjból: 15%,

havi 5000 Ft-on felüli díjból: 20%,

3. a nem lakás céljára szolgáló helyiség (műhely, üzlet, garázs stb), valamint üdülés (pihenés) célját szolgáló helyiség bérbe-, albérletbe adásából származó bérből (használati díjból), amennyiben nem esik a 4. pont alá: 30%,

4. a helyiségnek (lakás, üzlet, műhely stb.) a lakások és egyéb helyiségek elosztásáról, bérletéről és béréről szóló rendelkezésekbe ütköző módon történő hasznosításáért a bérbe-, albérletbeadó részére kifizetett ellenértékből: 80%,

5. a toto- és lottószelvények, valamint a sorsjegyek, a villamos- és autóbuszjegyek, a hírlapok árusítói részére kifizetett járandóságból, továbbá a pénzbeszedőknek adott jutalékból és a kulcsőrzésért kifizetett díjból: 3%,

6. a kísérleti állatokért, anyagokért az állattenyésztők, gyűjtők részére kifizetett ellenértékből: 6%,

7. a selyemgubó termelési felelősök részére járó jutalékból: 6%,

8. az állami vállalatok és szövetkezetek által átvett nercgereznák ellenértékéből: 6%,

9. a háztartás keretében készített és szövetkezet útján értékesített száraztészta (zsemlemorzsa) és aszalt gyümölcs ellenértékéből: 3%,

10. a Melléktermék- és Hulladékgyűjtő Vállalat arcképes igazolvánnyal ellátott gyűjtői részére kifizetet jutalékból: 15%,

11. az iparengedéllyel nem rendelkező erdei, mezei és vízi melléktermékeket (növényeket, állatokat) gyűjtők és alkalmi megbízottak, valamint feldolgozók részére a felvásárló szerv által közvetlenül, vagy más szerv által felvásárlói áron kifizetett ellenértékből: 6%,

12. a személyeknek vagy tárgyaknak bármilyen fuvareszközökkel történő szállításáért (fuvarozásáért) a fuvaros részére kifizetett - a rakodási díjat is magában foglaló - díjakból: 25%,

13. a saját anyag felhasználásával, illetőleg nem a helyben végzett ruhatisztításért (mosásért, vasalásért) iparengedéllyel nem rendelkező személy részére kifizetett ellenértékből: 3%

14. a mezőgazdasági nagyüzemek által alkalmilag - vállalkozási jogviszonyban - foglalkoztatott iparengedéllyel nem rendelkező személyek tevékenységéért (vályogvetés, téglaégetés, homokkitermelés, juhnyirás és egyéb szolgáltatás) kifizetett ellenértékből: 6%,

15. a lóversenyek totalizatőr forgalmának lebonyolítására, valamint a különböző sportrendezvényeken - a fizikai munkát végzők kivételével - alkalmilag foglalkoztatottak részére kifizetett járandóságból: 3%,

16. a takarékbetét és biztosítás alkalmi gyűjtői részére kifizetett járandóságból: 3%.