1991. évi LXXXVII. törvény

az állami népességnyilvántartás működésének átmeneti szabályairól[1]

Az Országgyűlés - figyelemmel az Alkotmánybíróság 15/1991. (IV. 13.) AB határozatára - annak érdekében, hogy a népességnyilvántartás adatállománya épségben maradjon és az új nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszerre történő átállás ne okozzon aránytalanul nagy költséget - a személyi adat- és lakcímnyilvántartásról szóló törvény elfogadásáig, illetve hatálybalépéséig - a következő átmeneti törvényt alkotja.

1. § (1) A népességnyilvántartás olyan települési (fővárosi kerületi), területi (regionális, illetve megyei) és központi szinten működő hatósági nyilvántartás, amely az állampolgárok e törvényben meghatározott személyi adatait és lakcímét, valamint az azokban bekövetkezett változásokat tartalmazza és azokból e törvény korlátai között adatokat szolgáltat.

(2) A népességnyilvántartási feladatokat a következő szervek látják el:

a) a települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője;

b) a köztársasági megbízott, illetve a Kormány által az adatfeldolgozásra felhatalmazott szervezet;

c) az Állami Népességnyilvántartó Hivatal.

2. § A törvény hatálya alá tartoznak a Magyar Köztársaság területén élő magyar állampolgárok, a bevándorolt és a menekültként elismert személyek (a továbbiakban: állampolgár).

3. § (1) Az Állami Népességnyilvántartó Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) a belügyminiszter irányítása alatt álló, önálló első fokú hatósági jogkörrel rendelkező szerv.

(2) A Hivatal a Belügyminisztérium önálló költségvetési szerve és az állami költségvetésben a Belügyminisztérium fejezeten belül önálló címként jelenik meg, vezetőjét a belügyminiszter nevezi ki.

4. § A népességnyilvántartás az állampolgár következő személyi adatait tartalmazza:

a) nevét [családi és utóneve(i)t, nők esetében leánykori családi és utóneve(i)t];

b) állampolgárságát;

c) nemét;

d) születésének és elhalálozásának helyét és idejét (a holttá nyilvánítás, illetve a halál tényének bírói megállapítását);

e) személyi számát;

f) anyja leánykori családi és utóneve(i)t;

g) családi állapotát;

h) állandó és ideiglenes lakcímét;

i) az adatszolgáltatásra vonatkozó korlátozást, illetve tilalmat;

j) az a)-i) pontokban szereplő adatokban bekövetkezett változásokat.

5. § Az állampolgár alapvető személyazonosító adatai: családi és utóneve(i), nők esetében leánykori családi és utóneve(i) (a továbbiakban együtt: név); születési helye és ideje; anyja leánykori családi és utóneve(i) (a továbbiakban: anyja neve).

6. § (1) A személyi szám a törvény hatálya alá tartozó állampolgárok egyedi azonosítására szolgáló, matematikai módszerrel képzett kódjel.

(2) A személyi számot az Állami Népességnyilvántartó Hivatal képzi. A képzés szabályait a törvény 1. számú melléklete tartalmazza.

7. § (1) Az állampolgárt személyi számáról az anyakönyvvezető, az idegenrendészeti vagy a népességnyilvántartó szerv tájékoztatja.

(2) A személyi számot az állampolgár az alábbi szervek részére köteles közölni:

a) a települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzőjének, a köztársasági megbízottnak és az Állami Népességnyilvántartó Hivatalnak;

b) a népességnyilvántartás részére a 8. § szerint adatot szolgáltató szerveknek;

c) az e törvény 2 számú mellékletében felsorolt eljárásokban az ott felhatalmazott szerveknek.

(3) A személyi számot a népességnyilvántartó szervek egymás közötti, valamint a részükre adatot szolgáltató szervekkel (8. §) való kapcsolatukban, belső azonosítóként, valamint az e törvény alapján teljesített adatszolgáltatás során használhatják.

(4) A személyi szám használatára e törvény alapján feljogosított szervek a személyi számot csak törvényben vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabályban meghatározott célra és módon használhatják, és azt más szervnek vagy személynek nem adhatják át. A személyi számot az e törvényben annak használatára feljogosított szerveken kívül más nem használhatja, hivatalos iratban és egyéb nyilvántartásban nem tüntetheti fel és közlését az állampolgártól nem kérheti.

8. § A népességnyilvántartó szervek az általuk kezelt adatokat az alábbi forrásból gyűjtik:

a) az állampolgár lakcímbejelentése;

b) az anyakönyvből az anyakönyvvezető által küldött értesítés;

c) az idegenrendészeti és az útlevélszerv értesítése.

9. § (1) A népességnyilvántartó szervek az állampolgároknak és a jogi személyeknek kérelemre - a felhasználás céljának, illetőleg jogalapjának igazolása esetén -, jogaik és jogos érdekeik érvényesítése érdekében vagy külön törvény előírásai alapján személyazonosító és lakcímadatot szolgáltatnak.

(2) Az (1) bekezdés szerinti adatszolgáltatás során a személyi szám nem adható ki.

(3) A népességnyilvántartó szervek az e törvény 2. számú mellékletében szereplő szerveknek, az ott felsorolt jogszabályokban meghatározott feladataik ellátásához -kérelemre - adatokat szolgáltatnak.

10. § (1) Adatai kiszolgáltatását az állampolgár megtilthatja, kivéve, ha a kötelező adatszolgáltatást jogszabály írja elő.

(2) Az állampolgárt - kérelmére - tájékoztatni kell arról, hogy adatait milyen célból és kinek szolgáltatták ki. A népességnyilvántartó szerv e tájékoztatást csak akkor tagadhatja meg, ha azt törvény lehetővé teszi. A nemzetbiztonsági szolgálatok [1990. évi X. törvény 7. § (2) bekezdés], valamint a rendőrség részére teljesített adatszolgáltatásról csak e szervek vezetőinek előzetes hozzájárulásával nyújtható felvilágosítás.

(3) Az állampolgár kérheti az illetékes népességnyilvántartó szervtől adatainak helyesbítését.

11. § Az állampolgár a 10. §-ban biztosított jogai megsértése esetén az adatkezelő ellen bírósághoz fordulhat.

12. § (1) A népességnyilvántartó szervek kötelesek megtenni minden olyan technikai és szervezési intézkedést, továbbá olyan eljárási szabályokat kötelesek kialakítani, amelyek a törvény, valamint az egyéb adat- és titokvédelmi jogszabályok érvényre juttatásához szükségesek.

(2) Az adatokat védeni kell különösen a jogosulatlan hozzáférés, megváltoztatás, nyilvánosságra hozás vagy törlés, illetőleg a sérülés vagy a megsemmisülés ellen.

13. §[2] E törvény 1992. január 1-jén lép hatályba és 1992. október 31-én hatályát veszti.

Göncz Árpád s. k.,

a Köztársaság elnöke

Szabad György s. k.,

az Országgyűlés elnöke

1. számú melléklet az 1991. évi LXXXVII. törvény 6. § (2) bekezdéséhez

A személyi szám képzésének szabályai

1. A személyi szám tizenegy jegyű.

2. A személyi számot az alábbiak szerint kell képezni:

a) az 1. számjegy az állampolgár állampolgárságát, születésének évszázadát és nemét jelöli a következők szerint:

b) a 2-7. számjegyek az állampolgár születési évének utolsó két számjegyét, a születés hónapját és napját tartalmazzák;

c) a 8-10. számjegyek az azonos napon születettek születési sorszáma;

d) a 11. számjegy az 1-10. számjegyek felhasználásával matematikai módszerekkel képzett ellenőrző szám.

3. A személyi szám 11. számjegyét úgy kell képezni, hogy a 2. a)-c) pontok szerint képzett 10 számjegy mindegyikét szorozni kell azzal a sorszámmal, a hányadik helyet foglalja el a személyi számon belül. (Első számjegy szorozva 1-gyel, 2. számjegy szorozva 2-vel és így tovább.) Az így kapott szorzatokat össze kell adni és az összeget 11-gyel osztani. Az osztás maradéka a 11. számjeggyel lesz egyenlő. A c) pont szerinti születési sorszámot nem szabad kiadni, ha a 11-gyel való osztásnál a maradék egyenlő 10-zel.

2. számú melléklet az 1991. évi LXXXVII. törvény 7. § (2) bekezdésének c) pontjához és a 9. § (3) bekezdéséhez

Az Állami Népességnyilvántartó szervektől adatszolgáltatás igénybevételére és a törvényben meghatározott körben a személyi szám használatára az alábbi szervek jogosultak:

1. Az állami és önkormányzati adóhatóság, a kifizető (munkáltató) és egyéb adatszolgáltató, valamint az illetékhivatal és a vámhatóság a jogszabályban meghatározott adóztatási, illetve adatszolgáltatási kötelezettségének teljesítése céljából (1990. évi XCI. törvény az adózás rendjéről).

2. A Társadalombiztosítási Főigazgatóság és szervei, illetve a munkáltató (társadalombiztosítási kifizetőhely) a járulékfizetéssel, a nyilvántartással, az adatszolgáltatással kapcsolatos, jogszabályban előírt kötelezettségük teljesítése, továbbá e szervek hatáskörébe tartozó ellátásoknak (szolgáltatásoknak) a jogosultak részére történő megállapítása és folyósítása, valamint ennek ellenőrzése céljából [a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény és a végrehajtása tárgyában kiadott 89/1990. (V. 1.) Korm. rendelet].

3. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, valamint az egészségügyi igazgatás szervei, az egészségügyi alap- és szakellátással, a gondozóhálózati ellátással, a vérellátással, a közegészségügyi-járványügyi nyilvántartásokkal kapcsolatos feladataik ellátása céljából. A szociális igazgatás szervei - külön jogszabályban meghatározott - feladataik ellátásához.

4. Az Országos Munkaügyi Központ, illetve a megyei munkaügyi központok a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 14-21. §-ai, valamint a 24-38. §-ai, továbbá a polgári szolgálatról szóló 75/1989. (VII. 7.) MT rendelet és a végrehajtásával összefüggő egyes felügyeleti és nyilvántartási szabályokról szóló 6/1990. (III. 23.) ÁBMH rek. alapján folytatott eljáráshoz és az ezzel kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséhez.

5. Az illetékes földhivatal az ingatlanra vonatkozó jogoknak és kötelezettségeknek az ingatlannyilvántartásba történő bejegyzésekor - amennyiben e jogok, illetve kötelezettségek állampolgárt érintenek - az ingatlannyilvántartás közhitelességének biztosítása céljából [9/1980. (V. 1.) MÉM rendelettel módosított 27/1971. (XII. 31.) MÉM rendelet az ingatlannyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet végrehajtására].

6. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség, valamint a honvédelmi igazgatási feladatot ellátó állami és önkormányzati szervek és általuk vezetett katonai nyilvántartáshoz a jogszabályban előírt adatszolgáltatás, adatkérés, illetve adategyeztetés érdekében (az 1989. évi XXII. törvénnyel módosított 1976. évi I. törvény a honvédelemről).

7. A bíróság, az ügyészség, a bűnüldözés és a büntetésvégrehajtás szervei a rájuk vonatkozó törvényekben és egyéb jogszabályokban meghatározott feladataik ellátásához.

8. Az országgyűlési, önkormányzati képviselők és polgármesterek választásakor és népszavazáskor a választók nyilvántartását készítő szerve a nyilvántartás összeállításához, illetve az ajánlások hitelesítéséhez (1989. évi XXXIV. törvény az országgyűlési képviselők választásáról, valamint az 1990. évi LXIV. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról).

9. Népszavazásra, illetve népi kezdeményezésre irányuló állampolgári kezdeményezés (aláírásgyűjtő ív) aláírása esetén az illetékes szerv a hitelesítési eljárás lefolytatásához (1989. évi XVII. törvény a népszavazásról és népi kezdeményezésről).

10. A rendészeti igazgatás szervei

a) a gépjárműveknek és tulajdonosaiknak nyilvántartásához a rendőrségről szóló 39/1974. (XI. 1.) MT rendeletet módosító 4/1990. (VII. 11.) Korm. rendelet alapján;

b) a lőfegyver, a lőszer, a gáz- és a riasztófegyver, a légfegyver gyártására, javítására, kereskedelmi forgalmára, behozatalára, kivitelére, megszerzésére és tartására, valamint lőterek létesítésére és üzemeltetésére engedéllyel rendelkező személyek nyilvántartásához [115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet];

c) az idegenrendészeti feladatok végrehajtásához a külföldiek magyarországi tartózkodásáról szóló 1982. évi 19. törvényerejű rendelet alapján.

11. Az útlevélhatóság az útlevelekkel kapcsolatos ügyintézés során a külföldre utazásról és az útlevélről szóló 1989. évi XXVIII. törvényben előírt kötelezettsége teljesítése céljából.

12. A nemzetbiztonsági szolgálatok az 1990. évi X. törvényben előírt feladataik ellátásához.

13. A szabálysértési hatóságok a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvényben előírt kötelezettségeik teljesítése céljából.