82/2002. (IX. 4.) FVM-KvVM együttes rendelet

a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai követelmények szerinti előállításának, forgalmazásának és jelölésének részletes szabályairól szóló 2/2000. (I. 18.) FVM-KöM együttes rendelet módosításáról

A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai követelmények szerinti előállításáról, forgalmazásáról és jelöléséről szóló 140/1999. (IX. 3.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 17. §-ában kapott felhatalmazás alapján - a gazdasági miniszterrel egyetértésben - a 2/2000. (I. 18.) FVM-KöM együttes rendeletet (a továbbiakban: rendelet) a következők szerint módosítjuk:

1. §

A rendelet 1. §-a a következő g)-r) pontokkal egészül ki:

(A rendelet alkalmazásában:)

"g) ökológiai állattartás: a házi vagy háziasított szárazföldi állatfajok (beleértve a rovarokat is), továbbá az édes- és sósvízi állatfajok egyedének tartása. Nem minősül ökológiai állattartásnak a vadon élő állatok vadászata és halászata;

h) géntechnológiával módosított szervezet (GMO): a géntechnológiai tevékenységről szóló külön jogszabály által meghatározott szervezet;

i) GMO származék: minden olyan anyag, amelyet géntechnológiával módosított szervezet termelt vagy ebből származik, de nem tartalmazza azt;

j) GMO-k és GMO származékok használata: azok felhasználása a rá vonatkozó külön jogszabály szerint élelmiszerként, élelmiszer-összetevőként (beleértve az adalék- és aromaanyagokat), technológiai segédanyagként (beleértve az extrakciós oldószereket), takarmányként, takarmánykeverékként, -alapanyagként, -adalékanyagként, -előállítás segédanyagaiként, valamint állatok táplálására használt egyéb anyagként, növényvédő szerként, állatgyógyászati készítményként, trágyaként, talajjavító anyagként, vetőmagként, vegetatív szaporítóanyagként, továbbá tenyészállatként;

k) állatgyógyászati készítmények: azok a készítmények, amelyek megfelelnek az állatgyógyászati készítményekről szóló külön jogszabály előírásainak;

l) homeopátiás állatgyógyászati készítmények: azok a készítmények, amelyek megfelelnek az állatgyógyászati készítményekről szóló külön jogszabály előírásainak;

m) takarmányok, takarmánykeverékek, -alapanyagok, -adalékanyagok, -előállítás segédanyagai, állatok táplálására használt egyéb anyagok [2. számú melléklet C)-D) pontja szerint]: azok, amelyeket a takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló külön jogszabály határoz meg;

n) ökológiai gazdálkodást folytató egységek, gazdaságok: azok a gazdálkodási egységek, gazdaságok, amelyek megfelelnek a rendeletben előírt mezőgazdasági ökológiai termelés követelményeinek;

o) ökológiai módon előállított takarmányok, illetve takarmány-alapanyagok: azok a takarmányok, illetve takarmány-alapanyagok, amelyek megfelelnek a rendeletben előírt mezőgazdasági ökológiai termelés követelményeinek;

p) átállásból származó takarmányok, illetve takarmányalapanyagok: azok a takarmányok, takarmány-alapanyagok, amelyek megfelelnek a rendeletben előírt átállási követelményeknek;

r) hagyományos takarmányok, illetve takarmány-alapanyagok: azok, amelyek nem tartoznak az o)-p) pontok alatti anyagok körébe."

2. §

A rendelet 2. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az egyes szereknek és anyagoknak a talajjavításhoz, a tápanyag-utánpótláshoz, a növények kondicionálásához, a kártevők és a betegségek elleni védekezéshez, a takarmányozáshoz, valamint az állattartó épületek és berendezéseik tisztítására és fertőtlenítésére - az elismert ellenőrző szervezet egyetértésével - felhasználható anyagok jegyzékét és felhasználásuk feltételeit a 2. számú melléklet tartalmazza."

3. §

A rendelet 2. §-a a következő új (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A termék-előállítás során GMO-t vagy GMO származékokat - az állatgyógyászati készítmények kivételével - nem használtak fel."

4. §

A rendelet 5. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § eredeti szövege (1) bekezdésre változik:

"(2) Az ökológiai gazdálkodó egységben faj és korcsoport szerint tartható állatlétszámot a 6. számú melléklet, az állattartó hely megengedhető legkisebb alapterületét a 7. számú melléklet tartalmazza."

5. §

A rendelet 6. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) A terméken fel kell tüntetni annak az ellenőrző szervezetnek a nevét és kódszámát, aki a legutolsó ellenőrzést végezte."

6. §

A rendelet 6. §-a a következő új (6)-(8) bekezdéssel egészül ki:

"(6) Ha mezőgazdasági terméket és élelmiszert előállító vagy forgalmazó vállalkozás (cég) nevében az (1) bekezdés szerinti ökológiai termelésre utaló jelölés kifejezése vagy annak rövidítése önállóan, elő- vagy utótagként szerepel és az adott vállalkozás nem e rendelet előírásai szerinti terméket állít elő vagy forgalmaz, akkor a terméken és a kísérő okmányán köteles jól olvashatóan feltüntetni, hogy azt nem az ökológiai gazdálkodás szabályai szerint állította elő.

(7) Ha a mezőgazdasági termék 2000. január 27-ét megelőzően elfogadott márkanevében az (1) bekezdés szerinti ökológiai termelésre utaló jelölés kifejezése önállóan, elő- vagy utótagként szerepel és a terméket nem e rendelet előírásai szerint állítják elő vagy forgalmazzák, akkor a terméken és a kísérő okmányán jól olvashatóan fel kell feltüntetni, hogy azt nem az ökológiai gazdálkodás szabályai szerint állították elő.

(8) A (6)-(7) bekezdés szerinti jelölések feltüntetése 2006. július 1. napjáig megengedett."

7. §

(1) A rendelet 7. §-a (1) bekezdésének bevezető szövegrésze helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A mezőgazdasági termék jelölése ökológiai termelésre utalhat, ha az a következő együttes feltételeknek megfelel:"

(2) A rendelet 7. §-a (2) bekezdésének e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a (2) bekezdés a következő új f) ponttal egészül ki:

(Több összetevőből álló, illetve feldolgozott termék jelölése ökológiai termelésére utalhat, ha a következő együttes feltételeknek megfelel:)

"e) nem tartalmaz géntechnológiával módosított, azokból származó, illetve azok felhasználásával előállított terméket,

f) nem tartalmaz ugyanazon mezőgazdasági eredetű ökológiai követelményeknek megfelelő és nem megfelelő összetevőt."

8. §

A rendelet 8. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A 7. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti követelményeknek nem megfelelő alkotórészek felhasználásával előállított, több összetevőből álló termék jelölése és reklámja ökológiai termelésre utalhat, ha a következő együttes feltételeknek megfelel:]

"b) kielégíti a 7. § (2) bekezdésének b)-f) pontjaiban foglalt követelményeket,"

9. §

A rendelet 12. §-a (1) bekezdésének bevezető szövegrésze helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A termék jelölésén az ökológiai termelési módra való áttérésre utaló jelzéseket alkalmazni lehet, ha a termék egyetlen növényi eredetű alkotórészből áll, és"

10. §

A rendelet 12. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Az elismert ellenőrző szervezet feltételrendszerében a nemzetközi előírásokkal is összhangban meghatározhatja - a minisztérium jóváhagyásával - a rendeletben nem szabályozott állatfajok ökológiai tartásának módját. Az ellenőrzőszervezet meghatározása nem terjedhet ki a vízkultúrákban nevelt vízi állatokra, továbbá a külön jogszabály szerinti vadászható és halászható állatfajokra."

11. §

A rendelet 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"13. § Ha az ökológiai gazdálkodásból származó vetőmag és vegetatív szaporítóanyag piaci beszerzése akadályokba ütközik, az ellenőrző szervezet hozzájárulásával 2003. december 31-ig kivételesen felhasználható a nem ökológiai termelésből származó vetőmag és vegetatív szaporítóanyag."

12. §

A rendelet a következő 13/A. §-sal egészül ki:

"13/A. § Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, valamint azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt és az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás alapján az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítés érdekében a következő közösségi jogszabályokkal összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

- a Tanács 2092/1991/EGK rendelete az ökológiai gazdálkodásról és a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek vonatkozó jelöléséről,

valamint annak végrehajtására és módosítására, illetve kiegészítésére

- a Bizottság 1535/1992/EGK rendelete,

- a Bizottság 3457/1992/EGK rendelete,

- a Bizottság 207/1993/EGK rendelete,

- a Bizottság 2608/1993/EGK rendelete,

- a Bizottság 468/1994/EK rendelete,

- a Bizottság 2381/1994/EK rendelete,

- a Bizottság 1201/1995/EK rendelete,

- a Bizottság 1202/1995/EK rendelete,

- a Tanács 1935/1995/EK rendelete,

- a Bizottság 418/1996/EK rendelete,

- a Bizottság 1488/1997/EK rendelete,

- a Bizottság 1900/1998/EK rendelete,

- a Bizottság 330/1999/EK rendelete,

- a Tanács 1804/1999/EK rendelete,

- a Bizottság 1073/2000/EK rendelete,

- a Bizottság 1403/2000/EK rendelete,

- a Bizottság 1437/2000/EK rendelete,

- a Bizottság 2020/2000/EK rendelete,

- a Bizottság 436/2001/EK rendelete,

- a Bizottság 1788/2001/EK rendelete,

- a Bizottság 2491/2001/EK rendelete,

- a Bizottság 473/2002/EK rendelete."

13. §

(1) A rendelet 1. számú melléklete e rendelet 1. számú melléklete szerint módosul.

(2) A rendelet 2-3. számú mellékletei helyébe e rendelet 2-3. számú mellékletei lépnek.

14. §

(1) A rendelet 4. számú melléklete helyébe e rendelet 4. számú melléklete lép.

(2) A rendelet 5. számú melléklete e rendelet 5. számú melléklete szerint módosul.

15. §

A rendelet 1-5. számú mellékletei új 6-7. számú mellékletekkel egészülnek ki, e rendelet 6-7. számú mellékletei szerint.

16. §

Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, egyidejűleg hatályát veszti a 2/2000. (I. 18.) FVM-KöM együttes rendelet 3. §-a és 4. §-ának (2) bekezdése.

Dr. Németh Imre s. k.,

földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter

Dr. Kóródi Mária s. k.,

környezetvédelmi és vízügyi miniszter

1. számú melléklet a 82/2002. (IX. 4.) FVM-KvVM együttes rendelethez

1. A rendelet 1. számú mellékletének A) része 1-2. pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek, egyidejűleg az A) része 1-4. pontjai új 5. ponttal egészülnek ki:

(A mezőgazdasági ökológiai termelés alapkövetelményei)

[A) Növénytermesztés és növényi termékek]

"1.A. E mellékletben foglalt követelményeket kell teljesíteni az ökológiai termelésre kiválasztott területeken

a) a vetést megelőzően legalább kétéves ellenőrzött átállási időszak,

b) évelő kultúrák (kivéve rét, legelő) esetén az első betakarítást megelőzően legalább hároméves ellenőrzött átállási időszak,

c) rét, legelő esetén az első hasznosítást megelőzően két év ellenőrzött átállási időszak alatt is.

Az ellenőrző szervezet - a minisztérium jóváhagyásával - kivételes esetekben ezt az időszakot meghosszabbíthatja vagy megrövidítheti, figyelembe véve a terület korábbi hasznosítási módját. Az ellenőrző szervezet természetközeli területeken az átállási időszak lerövidítésére vonatkozó kérelmet abban az esetben javasolhatja minisztériumi elfogadásra, ha legalább három éve legalább három éve igazolhatóan nem alkalmaztak e rendeletben tiltott kezeléseket.

Az átállási időszak legkorábban azon a napon kezdődik, amikor a termelő az ellenőrző szervezettel szerződést köt, illetve a meglévő termelési egységébe bevonandó új területét írásban bejelenti.

1.B. Abban az esetben, ha a növényvédelmi hatóság által kötelezően elrendelt védekezés során a növényi kártevők és betegségek ellen olyan anyaggal kezelték a területet vagy annak egy részét, ami a 2. számú melléklet B) részében nem szerepel, az átállási időszak a minisztérium által jóváhagyott időre csökkenthető. Az átállási időszak csökkentésénél a következő szempontokat kell figyelembe venni:

a) a területet az ökológiai gazdálkodásra már átállították, vagy azt megkezdték és folyamatban volt,

b) az alkalmazott növényvédőszer-maradék határérték alatti szintre csökkenjen a területen lévő növényben, illetve terményben,

c) az elrendelt növényvédelmi kezelést követő betakarítás terményeit tilos az ökológiai termelésre utaló jelöléssel ellátva forgalmazni.

2. A talaj termőképességét és biológiai aktivitását a következőképpen kell fenntartani, illetve növelni:

a) pillangós virágú, zöldtrágya vagy mélyen gyökerező növények vetésforgóban történő termesztésével,

b) a rendelet előírásai szerint termelő gazdaságokból származó komposztált vagy nem komposztált szerves anyag talajba juttatásával, az ökológiai állattartásból származó érett istállótrágya felhasználásával.

A 2. számú melléklet A) részében felsorolt, egyéb szerves vagy ásványi eredetű, trágyázáshoz használható anyag csak olyan mértékben alkalmazható, amely szükséges a vetésforgóban termesztett növények megfelelő tápanyagellátásához vagy a talajjavításhoz, ha ez az a) és b) pont alatt közölt módszerekkel nem lehetséges. Felhasználásukhoz az ellenőrző szervezet egyetértése szükséges.

Komposzt vagy a talajaktiválásra megfelelő - genetikailag nem módosított - mikroorganizmusok vagy növényi alapú készítmények használhatók. Kőzetlisztből, érett istállótrágyából vagy növényi anyagokból készült preparátumok, úgynevezett biodinamikus készítmények e célra egyaránt felhasználhatók.

A talajba kijuttatott trágya nitrogén hatóanyag tartalma nem haladhatja meg évente és hektáronként a 170 kg mennyiséget."

"5. Az ökológiai gombatermesztésben csak olyan szubsztrátot lehet felhasználni, amely kizárólag a következő összetevőkből áll:

a) istállótrágya és állati ürülékek [beleértve a 2. számú melléklet A) része 1.2. pontja szerinti termékeket: az istállótrágyán kívül, a szárított istállótrágyát és baromfitrágyát, az állati ürülékből készült komposztot, valamint a folyékony állati ürülékeket], ha a rendelet szerinti gazdálkodási egységből származnak vagy megfelelnek a 2. számú melléklet A) részének 1.2. pontja szerinti követelményeknek, arányuk nem haladja meg a 25%-ot és e rendelet szerinti termelőegységből származó termék nem áll rendelkezésre;

b) az a) pontba nem tartozó, ökológia gazdaságból származó mezőgazdasági alapanyagok (például szalma),

c) a kémiai anyagokkal nem kezelt tőzeg;

d) a kivágás után kémiai anyagokkal nem kezelt fa; továbbá

e) a 2. számú melléklet A) része 1.1. pontjának megfelelő ásványi anyag, valamint víz és talaj."

2. A rendelet 1. számú mellékletének B) része és megelőző alcíme helyébe a következő rendelkezés lép:

"B) Állattartás és állati termékek, amelyek a szarvasmarhafélékhez (beleértve a bivaly és bölényfajokat is) a sertés, juh, kecske és lófélékhez, valamint a szárnyasokhoz tartoznak"

"1. Általános követelmények

1.1. Az ökológiai gazdaságban az állattartás a gazdálkodás szerves részét képezi.

1.2. Az állattartással hozzá kell járulni a környezeti elemek védelmét biztosító módon a mezőgazdasági termelési rendszer egyensúlyának fenntartásához, a talaj szervesanyag-tartalmának növeléséhez és a növények tápanyagigényének kielégítéséhez, így biztosítva a talaj-növény, növény-állat és az állat-talaj kapcsolatrendszer kialakítását és fenntartását.

1.3. A megújuló természetes erőforrások használata (istállótrágya, pillangósvirágú és takarmánynövények), a növénytermesztést és állattartást is folytató gazdálkodás és a legeltetés rendszere hosszú távon lehetővé teszi a talaj termékenységének fenntartását, javítását, továbbá hozzájárul a fenntartható mezőgazdaság kialakulásához.

1.4. Az ökológiai állattartás termőföldhöz kapcsolódó tevékenység. Az állatoknak biztosítani kell a szabadban való mozgás lehetőségét. A termelőnek úgy kell korlátozni a tartott állatok számát, hogy a gazdálkodási egységen belül biztosítva legyen a növénytermesztés és az állattenyésztés egysége, egyúttal ez megakadályozza a környezetszennyezés bármilyen formáját, különösen a talaj, valamint a felszíni és a felszín alatti vizek szennyezését. Az állatok számának szoros összefüggésben kell lenni az általuk termelt trágya elhelyezésére alkalmas terület nagyságával, hogy elkerülhessék a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat.

1.5. Ökológiai állattartás esetén az egy gazdálkodási egységben lévő összes állatot e rendelet követelményeinek megfelelően kell tartani. Ettől az alapvető követelménytől az 1.6-1.8. pontokban foglalt feltételek esetén eltérés lehetséges.

1.6. A gazdálkodási egységben lehetnek olyan állatok is, amelyeket nem e rendelet követelményeinek megfelelően tartanak, feltéve, ha elhelyezésük az ökológiai gazdálkodás követelményeinek megfelelően tartott állatoktól elkülönített épületben és karámban történik, továbbá más fajhoz tartoznak.

1.7. A rendelet követelményeinek megfelelően tartott állatok legelőjét évente meghatározott számban nem az ökológiai gazdálkodás követelményeinek megfelelően tartott állatok is használhatják, de a hektáronkénti együttes állatlétszám nem lépheti túl a 6. számú mellékletben meghatározott 170 kg nitrogén hatóanyag/év terhelésnek megfelelő határértéket. Az e rendelet követelményeinek megfelelően és nem megfelelően tartott állatok egyidejűleg nem tartózkodhatnak a közös legelőn. Ezt az ellenőrző szervezetnek előzetesen engedélyezni kell.

1.8. A rendelet követelményeinek megfelelően tartott állatok közös legelőn egyidejűleg is legeltethetek, ha

a) a legelőt legalább három évig a 2. számú mellékletben felsorolt anyagokon kívül mással nem kezelték;

b) az állatlétszám (beleértve a nem ökológiai módon tartott állatokat is) nem lépi túl a 6. számú mellékletben meghatározott hektáronkénti 170 kg nitrogén hatóanyag/év terhelésnek megfelelő határértéket.

Ezen időtartam alatt képződött állati termék nem tekinthető ökológiai terméknek, kivéve, ha az ellenőrző szervezet számára bizonyított, hogy e rendeletnek megfelelően történt az állatok elkülönítése.

2. Az ökológiai állattartásra való átállás szabályai

2.1. Az ökológiai állattartásra kiválasztott földterületnek az alábbi követelményeknek kell megfelelni

2.1.1. Ahol egy termelési egység átáll az ökológiai termelésre, ott az állati takarmányok termelésére használt teljes földterületnek meg kell felelnie az A) részben foglalt növények és növényi termékek előállítására, valamint az átállási időszak betartására vonatkozó előírásoknak.

2.1.2. Az átállási időszak egy évre csökkenthető a nem csak növényevő állatok által használt legelők, karámok és kifutók esetében. Ez az időszak további 6 hónappal csökkenthető, ha megállapítható, hogy a földterületet a 2. számú mellékletben felsorolt anyagokon kívül mással nem kezelték. Az átállási időszak csökkentését az ellenőrző szervezet engedélyezheti.

2.2. Az állatok tartására vonatkozó átállás szabályai

2.2.1. Az állati termékeket ökológiai termékként akkor lehet értékesíteni, ha az állatok tartásánál az alábbi átállási időszakot betartották:

a) 12 hónap a húshasznú ló és a szarvasmarha (beleértve a bivaly fajokat is) esetében, de legalább élettartamuk háromnegyed részében;

b) 6 hónap a kistestű kérődzők és sertés esetében, azonban 2003. augusztus 24-én lejáró 3 éves átmeneti időszakban sertések esetében 4 hónap;

c) 6 hónap a tejhasznú állatok esetében; azonban 2003. augusztus 24-én lejáró 3 éves átmeneti időszakban 3 hónap;

d) 10 hét a húshasznú szárnyasok esetében, ha 3 napos koruk után állították ökológiai termelésbe;

e) 6 hét a tojást termelő szárnyasok esetében.

2.2.2. Az átállási időszakban eltérés lehetséges a húshasznú borjak és kistestű kérődzők esetében a 2003. december 31-ig tartó átmeneti időszakban, ha

a) extenzív gazdálkodásból származnak;

b) a vágás időpontjáig a borjakat legalább 6 hónapig, a kistestű kérődzőket pedig legalább 2 hónapig ökológiai gazdaságban nevelték;

c) az adott állat származása megfelel a 3.4. pont szerinti származási feltételeknek.

2.3. A gazdálkodási egység egyidejű átállására vonatkozó szabályok

2.3.1. Ha az egész termelési egység egyidejű átállásáról van szó, beleértve az állatállományt és a legelőterületet, illetve az állatok takarmányozására szolgáló földterületet, akkor az együttes átállási időszak 24 hónapra csökkenthető az alábbi feltételekkel:

a) az átállás kezdetekor már meglévő állatállományra és ezek utódaira, valamint takarmányszolgáltató területekre vonatkozik;

b) az állati takarmány elsősorban saját gazdaságból származik.

3. Az állatok származásának szabályai

3.1. A fajta vagy az adott fajtán belüli genetikai állomány kiválasztásakor figyelembe kell venni az állatok helyi viszonyokhoz való alkalmazkodó képességét, vitalitását és a betegségekkel szembeni ellenálló képességét. A fajtát vagy törzset úgy kell kiválasztani, hogy elkerülhetők legyenek az intenzív termelés során egyébként előforduló betegségek, amelyek fajtákhoz vagy vonalakhoz kötődnek (például sertések stressz szindrómája, PSE szindróma, spontán vetélés, császármetszést igénylő ellés stb.). Előnyben kell részesíteni a helyi fajtákat vagy törzseket.

3.2. Az állatoknak ökológiai gazdálkodási egységekből kell származniuk, és teljes élettartamuk alatt ezt a tartási módszert kell alkalmazni. Az alapvető követelménytől eltérés az alábbi 3.3-3.9. pontban foglalt feltételekkel lehetséges:

3.3. Az ellenőrző szervezet előzetes engedélye alapján a gazdálkodási egységben már meglévő, a rendelet követelményeinek nem megfelelő állatállomány átállítható.

3.4. Új állatállomány kialakításakor, ha ökológiai módon tartott állatok nem állnak elegendő számban rendelkezésre, akkor a nem ökológiai módon tartott állatok is bevonhatók a gazdálkodásba az alábbi feltételekkel:

- a tojójérce 18 hetesnél;

- a keltetőből származó húshasznú csibe 3 naposnál;

- a bivaly 6 hónaposnál fiatalabb korú;

- a borjú és a csikó elválasztását követően a rendelet követelményeinek megfelelően tartott és 6 hónaposnál fiatalabb korú;

- a juh és a kecske az elválasztását követően a rendelet követelményeinek megfelelően tartott és 45 naposnál fiatalabb korú;

- a malac az elválasztását követően a rendelet követelményeinek megfelelően tartott és 25 kg-nál kisebb súlyú.

E feltételek alapján az ellenőrző szervezet a 2003. december 31-ig tartó átmeneti időszakban felmentést engedélyezhet.

3.5. Az állatállomány újraalakítását vagy felszámolás után újratelepítését akkor engedélyezheti az ellenőrző szervezet nem ökológiai módon tartott állatokkal, ha ökológiai gazdálkodásból származó állatok nem állnak rendelkezésre és

a) katasztrófa vagy egészségügyi ok miatt az állatok elhullása következik be;

b) a tojójércék 18 hetesnél fiatalabb korúak;

c) a húshasznú baromfik 3 naposnál fiatalabbak;

d) a malac elválasztását követően 25 kg-nál kisebb súlyú.

Az ellenőrző szervezet a b)-d) pontok esetében 2003. december 31-ig adhat engedélyt.

3.6. A minisztériumnak a 2003. december 31-i határidő lejárta előtt az Európai Közösségek előírásai változásával összhangban meg kell vizsgálni, hogy szükséges-e az előírt határidő meghosszabbítása.

3.7. Az ellenőrző szervezet engedélyével, a természetes szaporulat elősegítésére vagy az állatállomány felújítására, a kifejlett ló-, illetve szarvasmarha-állomány (beleértve a bivaly fajokat is) tíz százalék, illetve a kifejlett sertés-, kecske- és juhállomány esetében húsz százalék, nőivarú (még nem ellett) állat nem ökológiai gazdaságokból is beszerezhető, ha nem áll rendelkezésre kellő számú állat az ökológiai gazdálkodásból. Ez a korlátozás nem vonatkozik arra a gazdálkodási egységre, ahol tíznél kevesebb számú lovat vagy szarvasmarhát, illetve ötnél kevesebb számú sertést, juhot vagy kecskét tartanak. E gazdaságokban nem ökológiai gazdaságból évente egy darab állat szerezhető be.

3.8. Az ellenőrző szervezet az állatállomány negyven százalékának mértékéig engedélyezheti a nem ökológiai gazdaságból származó állatok beszerzését, az alábbi különleges esetekben:

- az állattartó gazdaság nagymérvű fejlesztésekor;

- fajtaváltáskor;

- állatállomány-szakosodás bevezetésekor.

3.9. A hímivarú tenyészállatok nem ökológiai gazdaságokból is beszerezhetők, feltéve, ha ezt követően tartásuk és takarmányozásuk a rendelet követelményeinek megfelelően történik.

3.10. Ha a 3.2. pont alatti feltételekkel összhangban az állatállomány nem ökológiai tenyésztésből származik, de ökológiai termékként kívánják értékesíteni, akkor figyelembe kell venni az egyes állatok tartására a 2.2.1. pont szerint előírt átállási időszakot is azzal, hogy ennek idejéig a rendelet követelményeinek meg kell felelni.

3.11. Ha megállapítható az, hogy az állatállomány beszerzése nem a rendelet követelményeinek megfelelően működő gazdaságokból történik, az állategészségügyi intézkedésekre különös hangsúlyt kell fektetni. Az ellenőrző szervezet a helyi körülmények figyelembevételével külön intézkedést kezdeményezhet szűrővizsgálat vagy karantén elrendelésére.

4. Takarmányozás

4.1. A takarmányozásnak ki kell elégíteni az állat életkorának megfelelő táplálkozás-élettani igényét, ami a minőségi termelést szolgálja a maximális hozam elérése helyett. A tartási idő bármely szakaszában csak az a hízlalási módszer alkalmazható, ami nem okoz visszafordíthatatlan hatást. Az állatok kényszertáplálása tilos.

4.2. Az állatok takarmányának ökológiai termelésből kell származni.

4.3. Az állatokat a rendelet követelményei szerint kell tartani: ennek során elsősorban a gazdálkodási egységből, vagy ha ez nem lehetséges, akkor a rendelet követelményei szerinti gazdaságból származó takarmányt kell felhasználni.

4.4. Az ökológiai gazdálkodásra történő átállás időszakából származó takarmány aránya legfeljebb harminc százalék, a saját gazdaságból származó átállási takarmány aránya legfeljebb hatvan százalék lehet.

4.5. A fiatal emlősök takarmányozását lehetőleg természetes anyatejre kell alapozni. Minden emlősállatot az adott faj szerint előírt időtartamig - lovat és szarvasmarhát legalább 3 hónapig (beleértve a bivalyfajokat), juhot és kecskét 45 napig, malacot 40 napig - természetes tejjel kell táplálni.

4.6. A szarvasmarha félék, a ló, a juh és a kecske takarmányozását, amikor az időjárás és a legelők állapota lehetővé teszi, legeltetésre kell alapozni. A napi takarmányadagnak a szárazanyag-tartalom arányában, hatvan százalékban szálas, friss vagy szárított tömegtakarmányból vagy silózott takarmányból kell állni. Tejtermelő állatok esetén az ellenőrző szervezet engedélyével a laktáció első három hónapjában ez az arány ötven százalékra csökkenthető.

4.7. A 4.2. pontban foglaltaktól eltérően 2005. augusztus 24-ig tartó átmeneti időszakban korlátozott mennyiségben hagyományos takarmány felhasználható, ha nem lehetséges a szükséges takarmányokat kizárólag ökológiai gazdálkodásból beszerezni. A hagyományos takarmány aránya éves szinten a kizárólag növényevő állatok esetén legfeljebb tíz százalék, más állat esetén legfeljebb húsz százalék. Ezt az arányt éves szinten a mezőgazdasági eredetű takarmányok szárazanyag-tartalmának százalékában kell kiszámolni. A napi takarmányadagban a hagyományos takarmány részaránya a szárazanyag-tartalom legfeljebb huszonöt százaléka lehet.

4.8. A 4.7. pontban foglaltaktól eltérően, ha szélsőséges időjárási viszonyok, járványok, toxikus szennyeződések vagy tűzkár miatt a takarmánytermés egy része megsemmisül - indokolt esetben - a minisztérium korlátozott időtartamra engedélyezheti az érintett területeken a hagyományosan termesztett takarmányok nagyobb részarányú felhasználását. Az ellenőrző szervezet felmentést adhat a minisztérium jóváhagyásával az érintett gazdálkodók részére.

4.9. A baromfi esetén a hízlalási időszakban etetett takarmány legalább hatvanöt százalékának gabonafélékből kell összetevődni.

4.10. A sertés és a baromfi napi takarmányadagjához szálastakarmányt, friss vagy szárított tömegtakarmányt vagy silózott takarmányt is adagolni kell.

4.11. A silótakarmány előállításához adalékanyagként csak a 2. számú mellékletének D) része 1.5. pontjában, technológiai segédanyagként a 2. pontjában felsorolt termékek használhatók fel.

4.12. Hagyományosan előállított mezőgazdasági eredetű takarmány-alapanyagok e melléklet mennyiségi korlátozásait figyelembe véve csak abban az esetben használhatók az állatok etetésére, ha előállításukhoz nem használnak kémiai oldószereket, és szerepelnek a 2. számú melléklet C) részének 1. pontjában (növényi eredetű takarmányok).

4.13. Állati eredetű takarmány-alapanyagok (akár hagyományos, átállási vagy ökológiai termelésből származnak) e melléklet mennyiségi korlátozásait figyelembe véve csak abban az esetben használhatók az állatok takarmányozására, ha szerepelnek a 2. számú mellékletének C) része 2. pontjában (állati eredetű takarmány-alapanyagok).

4.14. A minisztériumnak az Európai Közösségek előírásaival összhangban felül kell vizsgálni a 2. számú melléklet C) része 1-3. pontjait és D) részét, azzal a céllal, hogy törlésre kerüljenek az olyan hagyományos termesztésből származó mezőgazdasági eredetű anyagok, amelyek elegendő mennyiségben ökológiai termesztésből beszerezhetők.

4.15. Az állatok tápanyagszükségletének kielégítése céljából kizárólag a 2. számú melléklet C) része 3. pontja szerinti ásványi eredetű takarmánykiegészítő anyagok, a D) része 1.1. pontja szerinti nyomelemek, 1.2. pontja szerinti vitaminok, provitaminok és azonos hatású kémiailag egyértelműen azonosítható vegyületek használhatók.

4.16. Az alábbi felsorolt célokra szintén a 2. számú melléklet D) részében felsorolt anyagok alkalmazhatók:

- az 1.3. pont rendelkezik a felhasználható enzimekről;

- az 1.4. pont a mikroorganizmusokról;

- az 1.6. pont a kötőanyagokról, a tapadásgátló anyagokról és koaguláló szerekről;

- a 2. pont a takarmány-előállításban használható technikai segédanyagokról.

Tilos bármilyen antibiotikum, kokcidiosztatikum, gyógyászati anyag, növekedésserkentő vagy bármely más növekedés-, illetve termelékenységfokozó anyag használata.

4.17. Géntechnológiával módosított szervezeteket, ezek származékait, illetve közreműködésükkel előállított anyagokat tilos felhasználni takarmányként, takarmány-alapanyagként, takarmánykeverékként, takarmányadalékként, technikai segédanyagként és állatok takarmányozásában használt meghatározott egyéb anyagként.

5. Betegségmegelőzés és állatorvosi kezelés

5.1. Az ökológiai állattartásban a betegségmegelőzés alapelvei:

- a megfelelő fajta vagy törzs kiválasztása, a származásra vonatkozó előírások szerint (3. pont);

- minden állatfaj számára az etológiái és élettani igényeinek megfelelő tartási mód alkalmazása, az erős ellenálló képesség kialakítása a fertőzések terjedésének megakadályozása céljából;

- jó minőségű takarmánnyal való etetés, rendszeres mozgás és legeltetés biztosítása, amely erősíti az állat természetes ellenálló képességét;

- az optimális állatsűrűség betartása, így elkerülhetőek a túlzsúfolt tartásból eredő megbetegedések.

Ezen alapelvek betartása biztosítja, hogy az állategészségügyi problémák jelentős része elkerülhető legyen.

5.2. Ha a megelőző intézkedések ellenére valamelyik állat megbetegszik vagy megsérül, azonnal kezelésben kell részesíteni, és ha szükséges elkülönítve és egyedi elhelyezésben kell tartani.

5.3. Az állatorvosi beavatkozásokat és állatgyógyászati készítményeket az ökológiai állattartásban az alábbi alapelvek figyelembevételével kell alkalmazni:

- a szintetikus allopátiás állatgyógyászati készítményekkel és antibiotikumokkal szemben előnyben kell részesíteni a fitoterápiás (növényi kivonatok, kivéve az antibiotikumokat), a homeopátiás készítményeket (például növényi, állati vagy ásványi eredetű anyagok), nyomelemeket és a 2. számú melléklet C) 3. pontjában felsorolt készítményeket, feltéve, ha terápiás hatásuk kielégítő az állatfaj egyedére és az alkalmazni kívánt helyzetben;

- ha az adott betegség vagy sérülés kezelésére a felsorolt készítmények nem vagy várhatóan nem hatékonyak, az állat szenvedésének és leromlásának elkerülése érdekében szintetikus allopátiás állatgyógyászati készítmények is alkalmazhatók állatorvosi felelősséggel;

- tilos a szintetikus allopátiás állatgyógyászati készítményeket preventív kezelésekre használni.

5.4. A fenti alapelveket figyelembe véve az alábbi szabályokat kell alkalmazni:

- tilos olyan anyagok használata, amelyek célja a növekedés vagy a termelékenység serkentése (beleértve az antibiotikumokat, kokcidiosztatikumokat és egyéb mesterséges növekedésserkentő anyagokat), továbbá hormonok és hormonhatású vegyületek használata a reprodukciós képesség befolyásolására (például a peteérést kiváltó vagy szinkronizáló beavatkozások), vagy bármely más célra. Egyes egyedek azonban állatorvosi ellátás keretében részesülhetnek hormonkezelésben;

- ha egy területen fertőző betegséget regisztráltak, és az adott gazdálkodási egység e területen belül helyezkedik el, az egyéb jogszabályokban kötelezően előírt állatorvosi beavatkozásokat - az állatok kezelését (beleértve az immunológiai állatorvosi kezeléseket is), valamint az épületek és felszerelések tisztítását és fertőtlenítését - el kell végezni.

5.5. Minden esetben, amikor állatgyógyászati készítmények használatára kerül sor, a termelő köteles nyilvántartani, hogy milyen készítményről van szó (beleértve a készítmény aktív hatóanyagának lejegyzését is), továbbá a részletes diagnózist, a dózist, az alkalmazás módját, a kezelés időtartamát, és az adott állati termék fogyasztásból való kivonásának kötelezően előírt időtartamát. Ezeket az adatokat be kell mutatni az ellenőrző szervezetnek, mielőtt az állatot vagy állati terméket ökológiai áruként értékesítik. A kezelt állatokat egyértelműen meg kell jelölni, a nagytestű állatokat egyedileg, a kisebb testűeket (például baromfit) lehet csoportosan is.

5.6. Az allopátiás állatgyógyászati készítménnyel történő kezelés esetében, szokásos alkalmazás mellett, az állat vagy állati termék ökológiai termelésből való kivonásának időszaka (az utolsó kezeléstől számítva) kétszerese a külön jogszabályokban előírt várakozási időnek. Ha az adott készítménynél erre nincs előírás, akkor 48 óra.

5.7. Amennyiben az állat vagy állatcsoport egy éven belül kettőnél többször vagy legfeljebb három alkalommal részesül szintetikus állatgyógyászati készítményes, illetve antibiotikumos kezelésben (vagy egy évnél fiatalabb hasznos élettartamú állat esetén egy alkalomnál többször), az állat, illetve az állati termék nem értékesíthető a rendelet előírásai szerint előállított termékként. Ebben az esetben az ellenőrző szervezet hozzájárulásával újra alkalmazni kell az állatok tartására vonatkozó átállás szabályait. Ezt a szabályt nem kell alkalmazni a külön jogszabályokban meghatározott védőoltások, élősködőtől való mentesítések és egyéb kötelező mentesítési program végrehajtásakor.

6. Az ökológiai állattartás gyakorlata, az állatok szállítása és az állati termékek azonosítása

6.1. Az állattartás gyakorlatának követelményei

6.1.1. Az ökológiai állattartásban a megtermékenyülésnek természetes módon kell bekövetkeznie. Megengedett azonban a mesterséges termékenyítés is. Tilos az állatok reprodukciójába való egyéb emberi beavatkozás (például embrióátültetés, klónozás).

6.1.2. Az ökológiai gazdaságokban tilos az alábbi beavatkozások alkalmazása: a juhok farkának gumizása, kurtítása, a szemfog lecsípése, csőrkurtítás, szarvtalanítás stb. Egyes beavatkozásokat azonban az ellenőrző szervezet engedélyezhet biztonsági okokból (például a fiatal állatok szarvtalanítása), vagy abban az esetben, ha az hozzájárul az állatok egészségéhez, jó közérzetéhez. A fenti beavatkozásokat csak arra képzett személy végezheti el úgy, hogy az állat szenvedése a lehető legkisebb legyen.

6.1.3. A fizikai kasztráció engedélyezett, az előállítandó termék minőségének biztosítása céljából, illetve hagyományos termékek (például hússertés, ökör, kappan) esetén. A beavatkozást csak arra képzett személy végezheti el úgy, hogy az állat szenvedése a lehető legkisebb legyen.

6.1.4. Tilos az állatok kötött tartása. Az ellenőrző szervezet egyes egyedeknél kivételesen engedélyezheti a kötött tartást akkor, ha a termelő biztonsági célból, vagy az állat jó közérzetére hivatkozással meg tudja indokolni szükségességét, feltéve, ha az csak korlátozott időtartamú. (Így például állatorvosi utasításra, az előírt gyógykezelés idejére is leköthető az állat.)

6.1.5. A kötött tartás tilalmától eltérően, a szarvasmarha kötött tartása engedélyezett az olyan épületekben, amelyek már 2000. augusztus 24. napja előtt léteztek, feltéve, ha a rendszeres mozgása biztosított, továbbá e tartás módja biztosítja az állat jó közérzetét, kényelmesen almozott területekkel és egyéni bánásmóddal. Ennek alapján az ellenőrző szervezet a 2010. december 31-ig tartó átmeneti időszakban felmentést engedélyezhet.

6.1.6. A kis gazdaságokban akkor megengedett a szarvasmarhák kötött tartása, ha nem lehetséges az állatokat viselkedési igényeik szerinti csoportokban tartani, feltéve, ha az állatokat hetente kétszer legelőn, karámban vagy kifutóban tartják. Ennek alapján az ellenőrző szervezet felmentést engedélyezhet. Felmentés abban az esetben adható, ha a gazdaság e rendelet hatálybalépése előtt megfelelt az elismert ellenőrző szervezet előírásainak.

6.1.7. Csoportos állattartás esetén a csoportok nagysága függ az állatok fejlettségétől és az adott állatfaj magatartási igényeitől. Tilos az állatokat olyan egészségi állapotban vagy takarmányozás mellett tartani, amely anémiához vezethet.

6.1.8. Baromfi esetében a vágóállat életkora legalább a következő lehet:

- 81 nap csirke,

- 140 nap pulyka és pecsenyeliba,

- 150 nap kappan,

- 49 nap pekingi kacsa,

- 70 nap pézsmakacsa tojó egyede,

- 84 nap pézsmakacsa gácsér egyede,

- 92 nap mullard kacsa,

- 94 nap gyöngytyúk esetén.

Ahol a termelő nem a fenti előírásokat veszi figyelembe, ott lassú növekedésű fajtákat kell tartani.

6.2. Az állatok szállításának követelményei

6.2.1. Szállításkor az állatokat érő stresszt a lehető legkisebbre kell csökkenteni, és az állatok védelméről és kíméletéről szóló, valamint az állategészségügyi jogszabályok vonatkozó előírásait be kell tartani. Az állatok szállítóeszközbe történő fel- és lerakodását elővigyázatosan kell végezni, tilos elektromos terelőeszközök használata. A szállítás előtt és alatt tilos allopatikus nyugtatószerek használata.

6.2.2. A vágás során és az ezt megelőző időszakban a lehető legkevesebb stresszt kell okozni az állatoknak. Az állat vágás előtti vágóhídi mozgatásánál, fékentartásánál, így különösen a kábításnál és az elvéreztetésnél be kell tartani az állatok védelmére és kíméletére vonatkozó jogszabályi előírásokat.

6.3. Az állati termékek azonosítása

6.3.1. Az állatokat és állati termékeket a tenyésztés, feldolgozás, szállítás és értékesítés minden szakaszában megbízhatóan azonosítani kell.

7. Az istállótrágya felhasználása az ökológiai gazdaságban

7.1. Az ökológiai gazdaságban felhasználható érett istállótrágya hatóanyaga az érintett mezőgazdasági területen nem haladhatja meg hektáronként a 170 kg/év nitrogén hatóanyag határértéket. Ahol szükséges, az állatsűrűség csökkentésével meg kell előzni az előírt határérték túllépését.

7.2. Az előírt mértéknek megfelelő állatlétszámot a 6. számú mellékletben foglaltak szerint kell meghatározni. Ez az előírás csak a trágyaterhelés betartását szolgáló állatlétszám számításokra vonatkozik, és nem terjed ki a 8. pont, illetve a 7. számú melléklet szerinti állatok elhelyezésére vonatkozó számításokra.

7.3. Az ökológiai gazdálkodó egységek együttműködési megállapodást köthetnek a felesleges istállótrágya elhelyezéséről kizárólag ökológiai gazdálkodást folytató gazdaságokkal vagy gazdálkodási egységekkel. Az együttműködési megállapodás esetén a 7.1. pont szerinti határérték az együttműködésben résztvevők együttes területére vonatkozik.

7.4. Az ellenőrző szervezet a 7.1-7.3. pontokban foglaltaktól eltérően a környezeti adottságok figyelembevételével (a talajtani adottságok, talajok nitrogénszolgáltató képessége, vízvédelmi szempontok, illetve egyéb nitrogéntrágyák használata szerint) szigorúbb határértéket is meghatározhat.

7.5. Az istállótrágya tárolónak és az alkalmazott érlelési, kezelési eljárásnak biztosítani kell, hogy a trágya sem közvetlenül, sem közvetetten ne okozzon környezetszennyezést talajba szivárgással, elfolyással, figyelemmel a felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel kapcsolatos külön jogszabályban foglaltakra.

7.6. A trágyatároló (kezelő telep) kapacitásának meg kell haladni a szükséges legnagyobb kapacitásigényt, amely az évnek azt a leghosszabb időszakát jelenti, amikor a talaj állapota a trágya kijuttatására nem alkalmas, természetvédelmi területeken lévő gazdaság esetében a trágyázást tiltó időszak kapacitásigénye a mértékadó, figyelemmel a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló külön jogszabályban foglaltakra.

8. Az állatok épületben való, valamint szabadtéri tartása

8.1. Általános alapelvek

8.1.1. Az állattartó épületnek ki kell elégíteni az állatok biológiai és etológiái szükségleteit (például biztosítani kell szabad mozgásukat és a megfelelő kényelmüket). Az állatok számára könnyen hozzáférhetővé kell termi a takarmányt és az ivóvizet. Az épület szigetelésének, fűtésének és szellőzésének biztosítani kell, hogy a hőmérséklet, a légcsere, a levegő porral való szennyezettsége, páratartalma, valamint a különböző gázok koncentrációja az állatok egészségét ne veszélyeztesse. Az épületben megfelelő természetes légcserét és fényt is kell biztosítani.

8.1.2. A szabadban, a karámban és a szabadtéri kifutón az állatfaj igényeinek megfelelő védelmet kell biztosítani az időjárási viszonyokkal (eső, szél, napsugárzás stb.) és az állati kártevőkkel szemben.

8.2. Az állatállomány sűrűsége, a túltartás megelőzése, továbbá a tartás helyének tisztítása és fertőtlenítése

8.2.1. Ahol az időjárási viszonyok lehetővé teszik, hogy egyes állatfajok vagy fajták egyedét egész évben szabadban tartsák, ott nem kötelező az állattartó épületek használata.

8.2.2. Az épületben megengedett állatlétszám alapján biztosítani kell az állatok jó közérzetét és kényelmét, ami jelentősen függ a fajtól, a fajtától és az állatok életkorától. Ehhez figyelembe kell venni az állatok magatartási igényét is, ami nagymértékben függ a csoport nagyságától és az állatok nemétől. Az optimális állatsűrűségnek olyannak kell lenni, hogy elegendő hely legyen ahhoz, hogy az állatok természetes testhelyzetben álljanak, könnyen lepihenjenek, forduljanak, tisztogassák magukat, és természetes mozdulatokat tegyenek (például nyújtózkodás, szárnycsapkodás, futkározás).

8.2.3. A 7. számú melléklet meghatározza az állattartó épületek, a szabadtéri elhelyezés legkisebb kiterjedését és az elhelyezés jellemzőit.

8.2.4. A legelőkön és más természetes vagy természetközeli területen legeltetett állatok állománysűrűségét a 6. számú melléklet előírásai szerint kell meghatározni, hogy elkerülhető legyen a taposási kár és a túllegelés.

8.2.5. Az épületeket, ketreceket, állattartási eszközöket és felszereléseket rendszeresen a szükséges gondossággal kell tisztítani és fertőtleníteni, így megelőzve az állatok közötti fertőzést és a betegséghordozó gazdaszervezetek elszaporodását. Az állattartó épületek és felszereléseik tisztítására, fertőtlenítésére csak a 2. számú melléklet E) részében felsorolt anyagok használhatók. Az ürüléket, vizeletet, kiömlött vagy meghagyott takarmányt olyan gyakran kell eltávolítani, amennyire szükséges, így csökkentve a kellemetlen szagok képződését és a különféle kártevők (például rovarok, patkányok) elszaporodását. Az állattartáshoz használt épületek, létesítmények kártevőktől, rovaroktól való mentesítésére a 2. számú melléklet B) része 2. pontjában felsorolt anyagok használhatók.

8.3. Emlősök tartása

8.3.1. Minden emlősállatnak hozzá kell jutnia legelőhöz, karámhoz vagy szabadtéri kifutóhoz, ami részben fedett is lehet. Ha az állatok állapota, az időjárási viszonyok és a talaj minősége is megengedi, az állatokat szabadtéri területhez kell juttatni, kivéve, ha azt állategészségügyi szempontok miatt külön jogszabály tiltja. A növényevő állatok legeltetését biztosítani kell, amikor a körülmények azt lehetővé teszik.

8.3.2. Abban az esetben, ha a növényevő állatok számára a legeltetési időszakban biztosított a szabadtéri legelés, és a téli hónapokban az állattartó épületen belüli szabad mozgás, a téli tartás során el lehet tekinteni a szabadtéri mozgástól.

8.3.3. Ha a körülmények azt lehetővé teszik, az egy évesnél idősebb bikák számára is biztosítani kell a szabad legelőt, karámot vagy kifutót.

8.3.4. A 8.3.1. pontban foglalt legeltetési feltételektől eltérően a húshasznú marhák, hússertések és húshasznú juhok hizlalása annak végső szakaszában épületben is lehetséges, de e zárt helyen eltöltött időszak legfeljebb három hónapig tarthat, és nem lehet hosszabb az élettartam egyötöd részénél.

8.3.5. Az állattartó épületek padozata kizárólag sima, csúszásmentes lehet. A padlófelszín legalább felének szilárd borításúnak kell lenni, nem lehet rácsozott.

8.3.6. Az állattartó épületnek rendelkeznie kell megfelelő méretű, kényelmes, tiszta és száraz pihenőhellyel, ami szilárd aljzatú és nem rácsozott. A pihenőhelyet elegendő mennyiségű száraz alommal kell ellátni. Az alom szalmából vagy más természetes anyagból állhat. Ez javítható bármely olyan ásványi anyaggal is, amely a 2. számú melléklet A) részében foglaltak szerint trágyázáshoz és talajkondicionáláshoz használható.

8.3.7. A borjak tartása során figyelembe kell venni a mezőgazdasági haszonállatok állatvédelmi szabályairól szóló külön jogszabály előírásait, ami meghatározza a borjak védelmének alapkövetelményeit. Tilos a borjakat egy hetes koruk után egyedi ketrecekbe helyezni.

8.3.8. A malacok tartása során figyelembe kell venni a mezőgazdasági haszonállatok állatvédelmi szabályairól szóló külön jogszabály követelményeit. A rendeletben foglalt állatvédelmi előírásokon kívül a kocákat csoportokban kell tartani, kivéve a vemhesség utolsó szakaszát és a szoptatási időszakot. A malacok nem tarthatók csúszós, sima borítású padozaton vagy kutricában. A szabadtéri területeken biztosítani kell, hogy az állatok turkálhassanak. Ehhez különböző anyagok használhatók.

8.4. Baromfi tartása

8.4.1. A baromfi részére szabad, nyitott kifutót kell biztosítani, ketrecben nem tartható.

8.4.2. A víziszárnyasok részére, amikor az időjárási viszonyok megengedik, olyan szabad vízfelületet kell biztosítani, hogy az megfeleljen az állatok természetes viselkedésének, közérzetének, továbbá a higiéniai követelményeknek.

8.4.3. A baromfitartásra használt épületeknek eleget kell tenni az alábbi feltételeknek:

- az alapterület legalább egyharmada alomanyaggal (például szalma, faforgács vagy tőzeg) borított, szilárd aljzatú, nem rácsozott;

- a tojótyúkok épületeiben a tyúkok által elérhető területen belül megfelelő nagyságú részt kell kialakítani az ürülék számára;

- a baromfinak ülőrudakat kell felszerelni, számának és méretének arányban kell lennie a csoport, illetve az állatok létszámával a 7. számú mellékletben foglalt mértékek szerint;

- az épületet az állatok méretének megfelelő nyílású kijárattal kell ellátni, aminek szélessége 4 méter 100 m2 épület-alapterületenként;

- egy épületen belül nem helyezhető el több mint

4800 csirke,

3000 tojótyúk,

5200 gyöngytyúk,

4000 pekingi vagy pézsmakacsa tojó,

3200 pekingi vagy pézsmakacsa gácsér, illetve egyéb kacsa,

2500 kappan, liba vagy pulyka;

- a húshasznú baromfitartásra hasznosított épületek teljes területe egy adott termelési egységen belül nem haladhatja meg az 1600 m2-t.

8.4.4. Tojótyúk esetében a természetes fény kiegészíthető mesterséges megvilágítással úgy, hogy naponta egy, legfeljebb 16 órás megvilágítási periódust egy mesterséges megvilágítás nélküli, legalább 8 órás folyamatos pihenési periódus kövessen.

8.4.5. A baromfi élettartama legalább egyharmad részében biztosítani kell a szabadtéri kifutót, amennyiben ezt az időjárási viszonyok lehetővé teszik. A kifutók nagy részét növényzetnek kell borítani. A kifutót úgy kell kialakítani, hogy az időjárási viszonyokkal szemben megfelelő védelmet nyújtson, az állat könnyen hozzáférhessen a megfelelő számú etetőhöz és itatóhoz.

8.4.6. Az épületeket állategészségügyi okokból minden egyes felnevelt baromficsoport után teljesen ki kell üríteni. Ezen időszak alatt az épületet és a felszereléseket megfelelően tisztítani és fertőtleníteni kell. Két baromficsoport felnevelése között a kifutókat is üresen kell hagyni, hogy a vegetáció újra fejlődjön. A fenti követelmények nem vonatkoznak azokra a kis létszámú baromficsoportokra, amelyeket nem kifutókon, hanem egész nap szabadon tartanak.

8.5. Felmentés az állatok tartására vonatkozó előírások alól

8.5.1. A minisztérium a 8.3.1., 8.4.2-8.4.3. és a 8.4.5. pontokban, valamint a 7. számú mellékletben foglalt állatsűrűségi előírások alól felmentést adhat a 2010. december 31-ig tartó átmeneti időszakra. A felmentéseket csak olyan, már meglévő épülettel rendelkező állattartó gazdaságok kaphatják, amelyek épületeit e rendelet hatálybalépését megelőzően építették, és megfeleltek az elismert ellenőrző szervezetek feltételrendszerének.

8.5.2. A gazdálkodó a felmentési kérelemhez intézkedési tervet köteles csatolni, amiben vállalja, hogy a felmentés határidejének lejártával képes megfelelni a rendelet követelményeinek.

8.5.3. A minisztérium az Európai Közösségek előírásaival összhangban 2006. december 31-ig megvizsgálja a 8.5.1. pontban foglalt rendelkezések végrehajtását."

3. A rendelet 1. számú mellékletének jelenlegi A)-B) része a következő új C) résszel egészül ki:

"C) Méhészet és méhészeti termékek

1. Általános alapelvek

1.1. A méhészeti tevékenység hozzájárul a környezet védelméhez, valamint az erdészeti és mezőgazdasági földrészletek beporzásához.

1.2. A méhészeti termékek ökológiai státusza nagymértékben függ a méhkaptárak kezelési módjától és a környezet minőségétől. A minősítés függ attól is, hogy milyen módon történik a méhészeti termékek kinyerése, feldolgozása és tárolása.

1.3. Ha egy méhész azonos területen több méhészeti egységgel dolgozik, akkor mindegyik egységnek meg kell felelni e rendelet előírásainak. Ettől a követelménytől eltérően a méhész dolgozhat olyan méhészeti egységekkel is, amelyek nem felelnek meg - a családok elhelyezéséről szóló 4.2. pontban foglaltak kivételével - e rendeletben foglalt előírásoknak. Ebben az esetben azonban a termék nem értékesíthető ökológiai gazdálkodásra utaló jelöléssel.

2. Átállási időszak

A méhészeti termék csak abban az esetben értékesíthető ökológiai jelöléssel, ha előállítása során legalább egy évig eleget tettek a rendeletben foglalt követelményeknek. Az átállási időszak során a viaszt ki kell cserélni a 8.3. pontban foglaltak szerint.

3. A méhek származása

3.1. A fajta megválasztásakor figyelembe kell venni az egyed átállási képességét, a helyi körülményekhez alkalmazkodó vitalitását, és a betegségekkel szembeni ellenálló-képességét. Előnyben kell részesíteni az apis mellifera európai törzseit és ezek helyi ökotípusait.

3.2. Méhészet alapítása történhet a családok szétosztásával, vagy e rendelet követelményeinek megfelelő ökológiai egységből származó méhcsaládok, illetve kaptárok beszerzésével.

3.3. Az ellenőrző szervezet előzetes engedélye alapján a termelési egységben eredetileg meglévő méhészet, amelyik korábban nem tett eleget a rendelet előírásainak, egyéves átállási időszak után termékeit ökológiai megjelölésser forgalmazhatja.

3.4. A méhcsaládok, rajok önmagukban hagyományos méhészetekből is átvehetők a 2002. augusztus 24-ig tartó átmeneti időszak alatt, amit átállási időszaknak kell követni.

3.5. Az ellenőrző szervezettel engedélyeztetni kell a méhészet újratelepítését, ha egészségügyi probléma vagy természeti katasztrófa az állatok körében magas elhullást okozott, és e rendelet követelményeinek megfelelő méhészetből nem szerezhető be. Ezt követően szükség van átállási időszakra.

3.6. A méhészet felújításakor a méhcsalád, illetve a rajok tíz százalékban származhatnak e rendelet követelményeinek nem megfelelő méhészetekből is, feltéve, ha az állatokat ökológiai termelésből származó lépekkel vagy lépalapokkal felszerelt, és ugyanilyen származású kaptárokba helyezik. Ebben az esetben az átállási időszakra vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni.

4. A méhészet elhelyezése

4.1. A méhész köteles a kaptárok elhelyezését megfelelő méretarányú térképen bemutatni az ellenőrző szervezetnek, továbbá megfelelő dokumentációval és adatokkal bizonyítani - beleértve a szükséges analitikai vizsgálatokat is -, hogy a méh családjai számára biztosított területek megfelelnek e rendelet követelményeinek.

4.2. A méhek elhelyezésére vonatkozó követelmények:

a) a méheknek elegendő természetes nektárt, mézharmatot, pollent és vizet kell biztosítani;

b) az adott terület három kilométer sugarú körzetén belül lévő nektár- és pollenforrások ökológiai termesztésű növényekből, illetve természetes vegetációból származzanak e rendeletben foglaltak szerint. Ha származásuk nem felel meg e követelményeknek, olyan növények legyenek, amelyek kezelése során nem alkalmaztak környezetet károsító eljárásokat;

c) megfelelő távolságot kell tartani bármely szennyezőforrásnak tekinthető nem mezőgazdasági termelést folytató területtől: például városközpont, autópálya, ipartelep, szemétlerakó és -égető, cukorgyár stb. esetében. Az ellenőrző szervezetnek megfelelő előírásokkal biztosítani kell e követelmény teljesülését.

A méhek elhelyezésére vonatkozó követelmények nem vonatkoznak azokra a területekre, ahol nincsenek virágzó növények, illetve ahol a méhek telelnek.

5. A méhek etetése

5.1. A termelési időszak végén a kaptárokban elegendő mennyiségű mézet és pollent kell hagyni, amellyel a méhcsaládok áttelelhetnek.

5.2. Ha a méhek áttelelését szélsőséges időjárási viszonyok veszélyeztetik, az ellenőrző szervezet engedélyezheti a mesterséges etetés alkalmazását. A mesterséges táplálékot lehetőleg ugyanabból az ökológiai gazdálkodási egységből származó, ökológiai minőségű mézből kell elkészíteni.

5.3. Az ellenőrző szervezet engedélyezheti a méhek mesterséges etetése során az ökológiai minősítésű méz helyett az ökológiai eredetű cukorszirup vagy -melasz használatát különösen, ha ezt olyan időjárási körülmények indokolják, amelytől a méz kristályosodik.

5.4. A 2002. augusztus 24-ig tartó átmeneti időszakban az ellenőrző szervezet engedélyezheti nem ökológiai gazdaságból származó cukorsziruppal, -melasszal és mézzel való mesterséges etetést.

5.5. A mesterséges etetést a nyilvántartás során rögzíteni kell, így a méhészetben felhasznált termék fajtáját és mennyiségét, a felhasználás időpontját, továbbá azt, hogy melyik kaptárban alkalmazták.

5.6. Olyan terméket, amely nem felel meg az 5.1-5.4. pontokban foglaltaknak, tilos az e rendelet követelményeinek megfelelő méhészetben felhasználni.

5.7. A mesterséges etetés alkalmazható az utolsó pergetéstől kezdődően a pollentermelés, illetve mézharmatképződés megindulását megelőző 15. napig.

6. Betegségmegelőzés és állatorvosi kezelés

6.1. A betegségmegelőzés alapvető követelményei a méhészetben:

a) megfelelően ellenálló törzsek kiválasztása;

b) olyan módszerek alkalmazása, amelyek elősegítik a betegségekkel szembeni ellenállóképességet, illetve megelőzik a fertőzések terjedését. Ezt elősegíti például az anyák cseréje és a kaptárok rendszeres átvizsgálása, hogy időben felfedezhetők legyenek az egészségügyi rendellenességek, a herefiasítás ellenőrzése, a méhészeti eszközök és felszerelések fertőtlenítése, a fertőző anyagok és fertőzési gócok megsemmisítése, a méhviasz megújítása, továbbá elegendő mennyiségű pollen- és méztartalék biztosítása.

6.2. Ha a 6.1. pont szerinti megelőző intézkedések ellenére a családok mégis megbetegednek vagy megfertőződnek, azonnal meg kell kezdeni a kezelésüket, ha szükséges a családok elkülönítésével.

6.3. E méhészetekben alkalmazható állategészségügyi készítmények használatakor az alábbi követelményeket kell figyelembe venni:

a) a készítmények addig használhatók, amíg a külön jogszabályok ezt engedélyezik,

b) a fitoterápiás és homeopátiás készítményeket előnyben kell részesíteni a szintetikus allopátiás szerekkel szemben, feltéve, hogy ezek terápiás hatása hatékony azokra a körülményekre, amelyekre a kezelést szánják;

c) ha a fitoterápiás és homeopátiás készítmények nem hatékonyak a betegséggel vagy fertőzéssel szemben, illetve kockáztatott a méhcsalád egészségi állapota akkor alkalmazhatók a szintetikus allopátiás készítmények is, figyelemmel az a) pontban foglaltakra;

d) tilos szintetikus allopátiás készítmények használata megelőzés céljából;

e) varroa jacobsoni fertőzés esetében hangyasav, tejsav, ecet és oxálsav, továbbá: mentol, timol, eukaliptusz-olaj és kámfor használható, ha külön jogszabály ezt engedélyezi.

6.4. Ha a szintetikus allopátiás készítménnyel való kezelésre kerül sor, a kezelés időszaka alatt az érintett családokat el kell különíteni, a kezelés végeztével a méhviaszt teljesen ki kell cserélni e rendelet követelményeinek megfelelő viaszra. A kezelt méhcsaládokra egyéves átállási időszak vonatkozik.

6.5. A 6.4. pont előírásai nem vonatkoznak a 6.3. e) pontjában felsorolt készítményekre.

6.6. Minden esetben, amikor állategészségügyi készítmények használatára kerül sor, nyilvántartásba kell venni a készítmény fajtáját (beleértve az aktív hatóanyag megjelölését), a részletes diagnózist, az adagolás és az alkalmazás módját, a kezelés időtartamát, valamint a várakozási időt. Ezeket az adatokat be kell jelenteni az ellenőrző szervezetnek, mielőtt a terméket ökológiai áruként értékesíteni kívánják.

7. A méhek tartása és azonosítása

7.1. Tilos pergetéskor a méhek elpusztítása.

7.2. Tilos az állatok csonkítása (például a méhanya szárnyának lecsípése).

7.3. Megengedett a méhanya kicserélése, és az idős méhanya elpusztítása.

7.4. A herefiasítás elpusztítása csak akkor megengedett, ha az varroa jacobsoni kórral fertőzött.

7.5. A mézelvétel során tilos szintetikus riasztó szerek használata.

7.6. A termelő köteles nyilvántartást kell vezetni a méhészet elhelyezkedéséről, a kaptárok azonosításáról. Az ellenőrző szervezetet értesíteni kell a méhészet vándorlásáról, annak várható időpontjáról, amit az ellenőrző szervezettel egyeztetni kell.

7.7. Biztosítani kell, hogy a méhészeti termékek kinyerése, feldolgozása és tárolása megfelelő módon történjen. A termelő köteles írásba foglalni minden olyan intézkedését, amely az előírások betartását igazolja.

7.8. A termelő a méhészeti nyilvántartási naplóba köteles bevezetni a pergetési időket, az eredményeket és a felesleges lépek eltávolításának időpontját.

8. A kaptárokra és a méhészetben használt egyéb anyagokra vonatkozó követelmények

8.1. A kaptárokat alapvetően természetes alapanyagokból kell készíteni, amelyek nem jelentenek szennyezést a környezetre, illetve a méhészeti termékekre nézve.

8.2. A kaptárokban a 63. e) pontjában felsorolt anyagok kivételével csak természetes anyagok (viasz, propolisz és növényi olajok) használhatók fel.

8.3. Új keretek készítéséhez használt méhviasznak olyan termelési egységből kell származnia, amely megfelel a rendelet követelményeinek. Új egység berendezése esetén, illetve az átállási időszak alatt, az ellenőrző szervezet engedélyezheti a nem ökológiai termelésből származó méhviasz felhasználását, ha ökológiai termelésből származó, a piacon nem szerezhető be és a felhasznált viasz fedelezésből származik.

8.4. Tilos a mézet fiasítást tartalmazó lépből pergetni.

8.5. A kaptárok, keretek és lépek védelmére (például: élősködők ellen) csak a 2. számú melléklet B) része 2. pontjában felsorolt anyagok használhatók fel.

8.6. A kaptároknál és a kereteknél a fizikai (például gőzzel és közvetlen lánggal történő) kezelés megengedett.

8.7. A méhészetben használt anyagok, épületek, felszerelések, szerszámok és készítmények tisztítására és fertőtlenítésére kizárólag a 2. számú melléklet E) részében felsorolt anyagok használata engedélyezett."

2. számú melléklet a 82/2002. (IX. 4.) FVM-KvVM együttes rendelethez

"2. számú melléklet a 2/2000. (I. 18.) FVM-KöM együttes rendelethez1

A talajjavításhoz és a tápanyag-utánpótláshoz, a növények kondicionálásához, a kártevők és betegségek elleni védekezéshez, a takarmányozáshoz, az állattartó épületek és berendezések tisztításához és fertőtlenítéséhez kivételesen - az ellenőrző szervezet egyetértésével - használható anyagok, illetve szerek jegyzéke, valamint felhasználásuk feltételei

A)

Talajjavításhoz és trágyázáshoz kivételesen - az ellenőrző szervezet egyetértésével - az I. számú melléklet A) 2. pontja rendelkezéseivel összhangban használható anyagok

B)

Növényvédő szerek, kártevők és betegségek ellen kivételesen - az ellenőrző szervezet egyetértésével - az 1. számú melléklet A) 3. pontja rendelkezéseivel összhangban használható anyagok

1. Biológiai és biotechnikai módszerek:

- rovarok elleni védekezés természetazonos feromonokat tartalmazó csapdák, illetve légtérterítés,

- növényi és állati eredetű riasztóanyagok,

- természetes ellenségek alkalmazása, például fürkészdarazsak, rablóatkák, rablópoloskák, gubacsszúnyogfélék, katicabogár, nematódák,

- természetes mikroorganizmusok alkalmazása, például bacillus thuringiensis, granulóz vírus és rovarpatogén gombákkal (géntechnológiával nem módosított szervezetek),

- hidrolizált fehérjék (csak csalogatásra),

- mechanikus védőeszközök, például a védőhálók, csigák elleni kerítések, enyvezett műanyagcsapdák, enyvezett övek,

- sterilizációs módszerek.

2. Kórokozók elleni készítmények (fungicidek, baktericidek):

- kénkészítmények,

- szervetlen rézkészítmények (rézoxid, rézhidroxid, rézszulfát, rézoxiklorid), 2005. december 31-ig legfeljebb 8 kg fémréz/ha/év mennyiségben, 2006. január 1-jétől legfeljebb 6 kg fémréz/ha/év mennyiségben,

- kovaföld és kőpor,

- lecitin (genetikailag nem módosított szervezetből),

- növényi olajok,

- kálium permanganát (szőlő- és gyümölcskultúrákban),

- kalcium poliszulfid.

3. Állati kártevők elleni készítmények (inszekticidek, akaricidek):

- kénkészítmények,

- azadirachtin Azadirachta indica növényből (Neem-kivonat),

- piretrinek (Chrysanthemum cinerariaefoliumból extrahált készítmények),

- Quassia kivonat Quassia amarából,

- Rotenon kivonatok (Derris sp., Lonchocarpus sp. és Therphrosia sp.),

- vizes kivonat Nicotiana tabacumból (levéltetvek ellen szubtrópusi gyümölcsfákon és trópusokon, a vegetációs időszak kezdetén (ha 2002. március 31-ig alkalmazták),

- növényi olajok, ilyen például a menta-, fenyő-, kömény-, repceolaj,

- paraffinolaj,

- ásványolajok (csak szőlő- és gyümölcskultúrákban),

- káliszappan oldatok,

- kalcium poliszulfid,

- zselatin,

- kvarcliszt,

- piretroidok (csak deltamethrin vagy lambda-cihalotrin csapdában, speciális csalogató anyagokkal, Ceratitis capitata és Batrocera ellen),

- diammónium foszfát (csak attraktánsként csapdában),

- metaldehid (csigák ellen csapdában a magasabb rendű állatokat riasztó anyaggal együtt, 2006. március 31-ig használható fel),

- vas (III) ortofoszfát (csigák ellen talajfelszínre szórva növénykultúrában).

4. Sebzáró anyagok a gyümölcs-, szőlő- és dísznövénytermesztésben:

- növényi viaszok és olajok,

- méhviasz,

- kovaföld, kőpor,

- mészkészítmények.

5. Segédanyagok:

- hatásnövelő anyagok, ilyenek például a fenyőgyantaolajok, paraffinolajok,

- káliszappan,

- etilén (banánérleléshez),

- kalinit (banánérés gátlásához).

6. Az állattartó épületek és felszerelések élősködők, valamint kórokozók elleni védelme anyagai:

- az 1-5. pontokban felsorolt anyagok,

- a rágcsálók elleni készítmények (rodenticidek).

C)

Takarmány-alapanyagok

1. Növényi eredetű takarmány-alapanyagok

1.1. Gabonafélék, szemes termények, ezek termékei és melléktermékei

Ebbe a csoportba az alábbiak tartoznak:

szemes zab, zabdara, zabpehely, zabpelyva és zabkorpa; szemes árpa, árpaprotein és árpadara; szemes rizs, törtrizs, rizskorpa és rizscsíra-pogácsa; szemes köles; szemes rozs, rozsdara, rozskorpa; szemes cirok; szemes búza, búzadara, búzakorpa, búzagluten és búzacsíra; szemes tönkölybúza; szemes tritikálé; szemes kukorica, kukoricakorpa, kukoricadara, csírapogácsa, kukoricaglutén; malátapor; sörtörköly.

1.2. Olajmagvak, olajos termések, ezek termékei és melléktermékei

Ebbe a csoportba az alábbiak tartoznak:

repcemag, repcepogácsa és repcehüvely; szójabab, pörkölt szójabab, szójapogácsa, szójapehely, extrudált szója, szójahüvely; napraforgómag; napraforgó-pogácsa; gyapotmag és gyapotmag-pogácsa; lenmag, lenmagpogácsa, szezámmag, szezámmag-pogácsa; tökmag, tökmagpogácsa, tarlórépamag, tarlórépamag-pogácsa; pálmamag, pálmamag-pogácsa, préseléssel nyert olivapép.

1.3. Hüvelyes pillangós növények magvai, ezek termékei és melléktermékei

Ebbe a kategóriába az alábbiak tartoznak:

csicseriborsómag; cicorlencsemag; szegletes-lednekmag; borsómag; borsódara és borsóhéj; bab héja és darája; lóbabtermés, a bükkönyfélék magjai és édes csillagfürtmag.

1.4. Gumós növények, ezek termékei és melléktermékei

Ebbe a kategóriába az alábbiak tartoznak:

nedves répaszelet, szárított répaszelet, takarmányrépa; leveles répafej; édesburgonya; csicsóka, maniókagyökér, burgonyapép (burgonyakeményítő kinyerésének mellékterméke), burgonyafehérje és tápióka.

1.5. Egyéb magvak és termések, ezek termékei és melléktermékei

Ebbe a kategóriába az alábbiak tartoznak:

szentjánoskenyér-hüvely, citrusfélék pépje, almavelő, paradicsompép és szőlőpép.

1.6. Szálastakarmányok és tömegtakarmányok

Ebbe a kategóriába az alábbiak tartoznak:

lucerna, lucernaliszt, lóhere, lóhereliszt, zöld szálastakarmányok, szálastakarmányok keverékei, széna, sziázsok-szenázsok, gabonafélék szalmája, és takarmányozásra termesztett gyökérzöldségek, tökfélék, káposztafélék és egyéb tömegtakarmány növények.

1.7. Egyéb növényi termékek és melléktermékek az alábbiak:

melasz (az összetett takarmányok kötőanyagaként), algaliszt (amelyet szárított alga összezúzásával és a jódtartalom csökkentése miatti átmosásával nyernek), növényi porok és kivonatok, növényi fehérjekivonatok (kizárólag fiatal állatoknak adható), fűszerek és gyógynövények.

2. Állati eredetű takarmány-alapanyagok

2.1. Tej és tejtermékek:

nyers tej, tejpor, fölözött tej, fölözött tejpor, író, írópor, tejsavó, tejsavópor, alacsony cukortartalmú tejsavópor, fizikai eljárással kinyert tejsavófehérje-por, kazeinpor és laktózpor.

2.2. Hal vagy egyéb tengeri állat, ezek termékei és melléktermékei:

hal, nem-finomított halolaj és tőkehalmáj-olaj, tengeri puhatestűekből és rákokból enzimes eljárással nyert, oldható vagy oldhatatlan autolizátumok, hidrolizátumok, illetve proteolizátumok (kizárólag fiatal állatoknak adható), továbbá halliszt.

3. Ásványi eredetű takarmány-alapanyagok

Ebbe a kategóriába az alábbiak tartoznak

Nátrium:

- finomítatlan tengeri só

- durva kősó

- nátrium-szulfát

- nátrium-karbonát

- nátrium-bikarbonát

- nátrium-klorid

Kalcium:

- algamész és márga

- tengeri állatok mészváza (beleértve a szépiacsontot is)

- kalcium-karbonát

- kalcium-laktát

- kalcium-glükonát

Foszfor:

- csontból származó dikalcium-foszfát csapadék

- fluortalanított dikalcium-foszfát

- fluortalanított mono-kalcium-foszfát

Magnézium:

- vízmentes magnézium

- magnézium-szulfát

- magnézium-klorid

- magnézium karbonát

Kén:

- nátrium-szulfát.

D)

Takarmány-adalékanyagok, a takarmány-előállítás segédanyagai

1. Takarmány-adalékanyagok

1.1. Nyomelemek

E 1 Vas:

- vas (II)-karbonát

- vas (II)-szulfát monohidrát

- vas (III)-oxid

E 2 Jód:

- vízmentes kalcium-jodát

- kalcium-jodát hexahidrát

- kalium-jodid

E 3 Kobalt:

- kobalt (II)-szulfát, monohidrát vagy heptahidrát

- bázikus kobalt-karbonát monohidrát

E 4 Réz:

- réz (II) oxid

- bázikus réz (II)-karbonát monohidrát

- réz (II)-szulfát pentahidrát

E 5 Mangán:

- mangán (II)-karbonát

- mangán (II)-oxid és mangán (IV)-oxid

- mangán (II)-szulfát, mono-, illetve tetrahidrát

E 6 Cink:

- cink-karbonát

- cink-oxid

- cink-szulfát mono-, illetve heptahidrát

E 7 Molibdén:

- ammónium-molibdát

- nátrium-molibdát

E 8 Szelén:

- nátrium-szelenát

- nátrium-szelenit.

1.2. Vitaminok, provitaminok és azonos hatású, kémiailag egyértelműen azonosítható vegyületek

Ebbe a kategóriába az alábbiak tartoznak:

- lehetőleg a takarmányokban természetesen jelenlévő nyersanyagokból származók, vagy

- a természetazonos szintetikus vitaminok (kizárólag az együregű gyomrú állatok számára adhatók).

1.3. Enzimek:

- a takarmányozási célra engedélyezett enzimek és ezek készítményei.

1.4. Mikroorganizmusok

Ebbe a kategóriába az alábbiak tartoznak:

- a takarmányozási célra engedélyezett mikroorganizmusok és ezek készítményei.

1.5. Konzerváló anyagok:

- E 236 hangyasav - csak a silóhoz engedélyezett

- E 260 ecetsav - csak a silóhoz engedélyezett

- E 270 tejsav - csak a silóhoz engedélyezett

- E 280 propionsav - csak a silóhoz engedélyezett.

1.6. Kötőanyagok, tapadásgátló anyagok és koaguláló szerek:

- E 551b szilikagél

- E 551c kovaföld

- E 553 szepiolit

- E 558 bentonit

- E 559 kaolinit

- E 561 vermikulit

- E 599 perlit.

2. A takarmány-előállítás segédanyagai

A silótakarmány-készítés segédanyagai a következők:

tengeri só, durva kősó, enzimek, élesztők, tejsavó, cukor, cukorrépapép, gabonafélék lisztje, melasz, tejsav-, ecetsav, hangyasav- és propionsavtermelő baktériumok.

Ha az időjárási körülmények nem teszik lehetővé a silózott takarmány megfelelő fermentációját, az ellenőrző szervezet engedélyezheti tejsav, hangyasav, propionsav vagy ecetsav felhasználását a silókészítésben.

E)

Az állattartó épületek és berendezéseik (például felszerelések és eszközök) tisztítására és fertőtlenítésére engedélyezett anyagok

Ebbe a kategóriába az alábbi anyagok tartoznak:

- kálium- és nátriumszappan,

- víz és gőz,

- mész,

- égetett mész,

- mésztej,

- nátrium-hipoklorid (mint folyékony fehérítőszer),

- nátrium-hidroxid,

- kálium-hidroxid,

- hidrogén-peroxid,

- természetes növényi kivonatok,

- citromsav, perecetsav, hangyasav, tejsav, oxálsav és ecetsav,

- alkohol,

- salétromsav (fejőeszközökhöz),

- foszforsav (fejőeszközökhöz),

- formaldehid,

- fejőberendezések és tőgy tisztításához, fertőtlenítéséhez használatos készítmények,

- nátrium-karbonát."

3. számú melléklet a 82/2002. (IX. 4.) FVM-KvVM együttes rendelethez

"3. számú melléklet a 2/2000. (I. 18.) FVM-KöM együttes rendelethez2

2 Az anyagok e melléklet szerinti felsorolása nem mentesít a külön jogszabályokban foglalt előírások (például engedély) alól.

A feldolgozásnál alkalmazható egyes nem mezőgazdasági eredetű anyagok (adalékanyagok és technológiai segédanyagok), vagy nem ökológiai termelésből származó mezőgazdasági eredetű anyagok és felhasználásuk feltételei

E melléklet alkalmazásában:

1. Alkotórészek (összetevők): olyan anyagok, amelyeket az 1. § f) pontja határoz meg.

2. Mezőgazdasági eredetű, alkotórészek:

a) mezőgazdasági termékek vagy azokból mosással, tisztítással, hő-, illetve mechanikai kezeléssel, illetve fizikai eljárással történő nedvességtartalom-csökkentéssel előállított termék (nyers élelmiszerek),

b) az a) bekezdésben foglaltak szerinti termékekből származó, az élelmiszer-feldolgozásban használt egyéb folyamatokkal előállított termékek, kivéve, ha ezek az anyagok az 5. vagy 7. pont szerint élelmiszer-adalékanyagoknak vagy aromaanyagoknak minősülnek (feldolgozott élelmiszerek).

3. Nem mezőgazdasági eredetű alkotórészek: az olyan, nem jellegzetesen mezőgazdasági termelésből származó alkotórészek, amelyek az alábbi kategóriák valamelyikéhez tartoznak:

3.1. Élelmiszer-adalékanyagok, beleértve azok hordozóit is, az 5. és 6. pontban meghatározottak szerint.

3.2. Aromaanyagok a 7. pont meghatározása szerint.

3.3. Víz és só.

3.4. Mikroorganizmusokat tartalmazó készítmények.

3.5. Ásványi anyagok (beleértve a mikroelemeket is) és vitaminok.

4. Technológiai segédanyagok: olyan anyagok, amelyeket a hatályos élelmiszerjog szabályoz, és e melléklet B) részében felsorolásra kerültek.

5. Élelmiszer-adalékanyagok: olyan anyagok, amelyeket a hatályos élelmiszerjog szabályoz és e melléklet A) 1. részében felsorolásra kerültek.

6. Hordozóanyagok, beleértve a hordozó oldószereket is: olyan önálló technológiai hatással nem rendelkező anyagok, amelyeket az élelmiszer-adalékanyagok oldására, hígítására, szétoszlatására vagy egyéb fizikai módosítására használnak, hogy megkönnyítsék azok kezelését, alkalmazását vagy használatát anélkül, hogy technológiai funkcióikat megváltoztatnák.

7. Aromaanyagok: olyan anyagok és kivonatok, amelyeket a hatályos élelmiszerjog szabályoz, e melléklet A) 2. részében foglaltak figyelembevételével.

8. Az ökológiai termékek feldolgozása során, beleértve e melléklet A), C) részében felsorolt alkotó részeket és a B) rész szerinti technológiai segédanyagokat olyan eljárásokat (például füstölést) lehet alkalmazni, amelyeket a hatályos élelmiszerjog engedélyez.

Általános követelmények

E melléklet A), B) és C) részei azokat az alkotórészeket és technológiai segédanyagokat sorolják fel, amelyek a 7. § (2) bekezdése szerinti több összetevőből álló, feldolgozott ökológiai élelmiszerek előállításához használhatók fel, a borok kivételével.

Az A) és C) részben felsorolt alkotórészek és a B) részben felsorolt technológiai segédanyagok bármelyike csak a hatályos élelmiszerjog vonatkozó előírása, illetve engedélyezése szerint alkalmazható.

A)

A megengedhető nem mezőgazdasági eredetű alkotórészek jegyzéke

[a 7. § (2) bekezdésének b) pontja szerint]

A.1. Élelmiszer-adalékanyagok és azok hordozói

A.2. A hatályos élelmiszerjogban foglalt követelményeket kielégítő természetes aromaanyagok és aromakészítmények

A.3. Víz és só

Ivóvíz

Só, étkezési minőség alapvetően nátrium-klorid vagy kálium-klorid komponensekkel, amely általánosan használt az élelmiszer-feldolgozásnál.

A.4. Mikroorganizmus készítmények

Az élelmiszer-feldolgozásnál hagyományosan használt bármilyen mikroorganizmus készítmény, kivéve azokat, amelyek genetikailag módosított szervezeteket, illetve azok közreműködésével előállított anyagokat tartalmaznak.

A.5. Ásványi anyagok (beleértve a mikroelemeket is) és vitaminok

A megengedett értékhatáron belül, csak a szükséges mértékig használhatók.

B)

A megengedhető technológiai segédanyagok és egyéb anyagok jegyzéke

[a 7. § (2) bekezdésének b) pontja szerint]

B.1. A. A megengedhető technológiai segédanyagok, amelyek valamennyi élelmiszer előállítása során használhatók

B.1. B. A megengedhető technológiai segédanyagok, melyek állati termékek előállítása során is használhatók

Az elismert ellenőrző szervezet szabályzatában köteles előírni az alkalmazható listát a nemzetközi és az Európai Unió tagállamainak gyakorlatával összhangban.

B.2. Mikroorganizmus és enzim készítmények

Technológiai segédanyagként általában használt bármilyen mikroorganizmus vagy enzimkészítmény, kivéve a géntechnológiával módosított mikroorgaznimusokat és azok közreműködésével előállított enzimkészítményeket.

C)

A megengedhető nem ökológiai termelésből származó, mezőgazdasági eredetű alkotórészek jegyzéke [a 7. § (2) bekezdésének c) pontja szerint]

C.1. Feldolgozatlan növényi termékek, valamint azokból e melléklet2. a) pontjában meghatározottak szerint előállított termékek

C.2. E melléklet 2. b) pontjában meghatározottak szerint előállított feldolgozott növényi termékek

C.2.2. Cukrok, keményítő és más egyéb - gabonafélékből és gumós növényekből - származó termékek:

répacukor (2003. április 1-ig)

keményítő (rizsből, vagy kémiailag nem módosított vaxy kukoricából)

rizspapír

kelesztő nélküli kenyérlap (pászka)

fruktóz

C.2.3. Vegyes

borsó fehérje (Pisum spp.)

rum, csak cukornádszirupból

cseresznye, amit csak gyümölcsből és e melléklet A.2. pontja szerinti színezőanyagokkal kezeltek

C.3. Állati termékek

zselatin

ehető, vízben élő szervezetek, melyek nem vízkultúrából erednek

tejsavópor (herasuola)

állati bél (2004. április 1-jéig)."

4. számú melléklet a 82/2002. (IX. 4.) FVM-KvVM együttes rendelethez

"4. számú melléklet a 2/2002. (I. 18) FVM-KöM együttes rendelethez

Az elismert ellenőrző szervezetek alapvető feladatai és intézkedései

A) 1.

Mezőgazdasági üzemekben termelt vagy begyűjtött növények és növényi termékek

1. A termelés olyan egységben folytatható, ahol a táblák, valamint a tárolóhelyek világosan elválaszthatók más - nem a rendelet előírásai szerinti termelést folytató - termelőegységtől. A feldolgozó és csomagolóhelyek részét képezhetik ennek az egységnek, ha tevékenységük az itt előállított mezőgazdasági termékek feldolgozására és csomagolására korlátozódik.

2. A rendszeres ellenőrzési intézkedések megkezdésekor a termelőnek és az ellenőrző szervezetnek a következőket kell írásban rögzítenie:

- a termelőegység teljes leírását, amely tartalmazza a termőterületeket, a tárolóhelyeket, a szabadföldi táblákat, a begyűjtésre alkalmas területeket, valamint azokat a helyeket, ahol feldolgozó, csomagoló műveleteket végeznek,

- a termelőnek a termelőegység szintjén hozott valamennyi gyakorlati intézkedését, amellyel a rendelet előírásainak teljesítését kívánja biztosítani,

- vadon termő növények esetében az 1. számú melléklet A) 4. pontjában foglalt alapkövetelmények teljesítését és annak igazolását,

- a táblákon, a begyűjtési területeken azon anyagok, illetve szerek alkalmazásának legutolsó időpontját, amelyek használata nem egyeztethető össze a 2. számú mellékletben foglaltakkal,

- a termelő nyilatkozatát arról, hogy a jogszabályok előírásai szerint folytatja tevékenységét, és amennyiben ezen előírásokat megsértené, az ellenőrző szervezet az R. 11. § (2) bekezdésének b)-e) pontjában foglaltak szerint intézkedik.

Ezt a leírást, a tett intézkedéseket, valamint e rendelet előírásaitól való eltéréseket, a hiányosságokat az ellenőrzési jelentésnek (jegyzőkönyvnek) tartalmaznia kell. A jelentést a termelőegység felelős képviselője aláírásával jóváhagyja, és megteszi a szükséges intézkedéseket az eltérések, illetve hiányosságok kijavítására. Ha valamilyen változás történik a gazdaság működésében, a termelőegység felelős képviselője köteles haladéktalanul értesíteni az ellenőrző szervezetet.

3. A termelő évente - az ellenőrző szervezet által megjelölt határidőig - táblánkénti bontásban köteles bejelenteni a termelési tervét.

4. Minden írott dokumentációt, bizonylatot meg kell őrizni, amely lehetővé teszi az ellenőrző szervezet számára, hogy ellenőrzéskor a helyszínen nyomon kövesse a vásárolt nyersanyagok eredetét, jellegét és mennyiségét, valamint az ilyen anyagok felhasználását. Ezen kívül meg kell őrizni az eladott mezőgazdasági termékek jellegével, mennyiségével és az áruküldemény címzettjével kapcsolatos valamennyi írott dokumentumot és bizonylatot.

Ha a termelőegység maga dolgozza fel saját mezőgazdasági terményeit, a számlának tartalmaznia kell e melléklet B) 2. részében leírt információkat. A közvetlenül a gazdaságból értékesített mennyiségekről napi nyilvántartást kell vezetni.

5. A termelőegységben tilos olyan anyagot tárolni, amely nem felel meg a 2. §-ban foglalt előírásoknak.

6. Az ellenőrző szervezet - a rendkívüli ellenőrzések kivételével - köteles a helyszínen a termelőegység valamennyi létesítményét évente legalább egyszer, átállás alatt lévő egység valamennyi létesítményét pedig évente legalább kétszer teljes körűen ellenőrizni.

Az ellenőrző szervezet e rendelet alapján nem engedélyezett anyagok, termékek és eljárások vizsgálatára mintát vehet. Amennyiben azonban felmerül a gyanú, hogy nem engedélyezett terméket használtak fel, a mintavétel kötelező. Az ellenőrzési jegyzőkönyvet minden látogatás után el kell készíteni, ezt az egységért felelős képviselő ellenjegyzi, és 5 évig megőrzi.

7. A termelő az ellenőrző szervezet számára köteles bemutatni a szabadföldi táblákat, a termelő- és tárolóhelyeket, valamint a vásárolt anyagok számláit és minden vonatkozó igazoló dokumentumot. A termelő az ellenőrző szervezetet az ellenőrzés céljából szükséges minden felvilágosítással köteles ellátni, továbbá naplószerűen rögzíteni a végzett műveleteket és a felhasznált anyagokat.

8. A rendelet előírásainak megfelelő termékeket tárolni, és más egységekbe átszállítani - beleértve a nagykereskedőket és a kiskereskedelmi üzleteket is - csak a tartalmának keveredését megakadályozó, megfelelő kiszerelésben és zárt csomagolási egységben lehet úgy, hogy a lezárás megsérülése nélkül ne lehessen a csomagolás tartalmát megváltoztatni. Ebben az esetben a terméket a következő jelöléssel kell ellátni:

a) a termeléséért vagy feldolgozásáért felelős személy nevének és címének feltüntetésével; ahol a termék eladója ettől eltérő személy, olyan nyilatkozat is szükséges, amely alapján a tétel elfogadható, és az ellenőrző szervezet képes egyértelműen azonosítani a termék előállításáért felelős személyt,

b) a termék megnevezésével, beleértve az ökológiai gazdálkodóra hivatkozást.

8.1. A csomagolási egység lezárása azonban nem szükséges, ha a szállítás olyan termelő és más közreműködő személy között történik, aki ugyanazon ellenőrző szervezet ellenőrzési körébe tartozik, ezen kívül a terméket olyan kísérő okmánnyal továbbítják, amely ennek tényét igazolja.

9. Ha egy termelő ugyanazon területen több, nemcsak e rendeletnek megfelelő termelőegységet üzemeltet, a rendelet hatálya alá nem tartozó termékeket, termelőegység területeit és a felhasználásra szánt anyagok (műtrágya, növényvédő szer, vetőmag) raktárait is ellenőrizni kell. Az 1. pontban meghatározott egységben termesztett növényekkel azonos fajtájúak, vagy tőlük nehezen megkülönböztethetők, ezekben az egységekben nem termeszthetők. Ettől eltérést az ellenőrző szervezet megengedhet

a) évelő növénykultúrák (gyümölcs-, szőlő- és komlótermesztés) esetében, feltéve, ha az alábbi feltételeket teljesítik:

aa) a termelést az átállási tervbe illesztetten, annak részeként folytatják, amelyre a termelő kötelezettséget vállal és gondoskodik arról, hogy az ökológiai termelésre átállást megkezdi a lehető legrövidebb időn belül, amely legfeljebb öt év lehet,

ab) megfelelő intézkedésekkel biztosítják a különböző egységek területéről származó termékek későbbi keveredésének megakadályozását,

ac) az ellenőrző szervezetet értesítik az érintett termények betakarításáról legalább 48 órával a munka megkezdése előtt,

ad) a betakarítási munka befejezését követően közvetlenül a termelő tájékoztatja az ellenőrző szervezetet az adott egységben betakarított termés pontos mennyiségéről és a más területről származó terméktől megkülönböztető ismérvekről (minőség, szín, átlagos tömeg stb.), valamint a termékek elkülönítésére tett intézkedésekről,

ae) az átállásra vonatkozó tervet, valamint az aa)-ab) pontokban előírt intézkedések tervezetét az ellenőrző szervezet jóváhagyta. A jóváhagyást azonban az átállási időszak beindulását követően évente meg kell erősíteni;

b) a minisztérium által jóváhagyott mezőgazdasági kutatási tevékenység esetében, ha megfelelnek az ab), ac) és ad) pontokban foglalt előírásoknak;

c) vetőmag, vegetatív szaporító anyagok és facsemeték termelése esetében, ha megfelelnek az ab), ac) és ad) pontokban foglalt előírásoknak;

d) kizárólag legeltetésre használt rét, legelő esetében.

10. Ha a termelő ellenőrző szervezetet kíván változtatni, azt csak az adott év december 31-ével teheti meg az átállási idő beiktatása nélkül, feltéve, ha a korábbi ellenőrző szervezet tételesen igazolja (a táblák, státusz megjelölésével) az addigi általa ellenőrzött tevékenységet.

A) 2.

Állattenyésztésből származó állatok és állati termékek

1. A termelés olyan egységben folytatható, amely világosan elválasztható más - nem a rendelet előírásai szerinti termelést folytató - termelő egységtől. A feldolgozó és csomagolóhelyek részét képezhetik ennek az egységnek, amennyiben tevékenységük az itt előállított mezőgazdasági termékek feldolgozására és csomagolására korlátozódik.

Az állattartó egység első ellenőrzésekor a termelőnek és az ellenőrző szervezetnek a következőket kell írásban rögzíteni:

a) az állattartó épületek, legelők, karámok és szabadtéri kifutók, valamint a gazdaságban tartott állatok, állati termékek, nyersanyagok és egyéb alapanyagok tárolására, csomagolására és feldolgozására szolgáló helyiségek teljes leírását,

b) az istállótrágya tárolására szolgáló létesítmények teljes leírását,

c) az istállótrágya kiszórási tervét az ellenőrző szervezettel vagy ellenőrző hatósággal egyeztetve, továbbá a növénytermelésbe vont földterületek teljes leírását,

d) szükség szerint a trágya kihelyezésére más gazdasággal kötött szerződés ismertetését,

e) az ökológiai állattartóegység gazdálkodási tervét (például a takarmányozással, szaporítással, egészségüggyel stb. kapcsolatos tevékenységet),

f) minden olyan gyakorlati intézkedést, amelyet annak céljából tesznek, hogy az állattartó gazdaság biztosítsa a rendeletnek való megfelelést,

g) a termelő nyilatkozatát arról, hogy a jogszabályok előírásai szerint folytatja tevékenységét, és amennyiben ezen előírásokat megsértené, az ellenőrző szervezet az R. 11. § (2) bekezdésének b)-e) pontjában foglaltak szerint intézkedik. Az a)-g) pontokban foglalt leírást és intézkedéseket, valamint e rendelet előírásaitól való eltéréseket és a hiányosságokat vizsgálati jegyzőkönyvben kell rögzíteni, amit a termelőegység felelős képviselőjének is alá kell írni, és meg kell tennie a szükséges lépéseket az eltérések és hiányosságok kijavítására.

Amennyiben változás történik a gazdaság működésében, a termelőegység felelős képviselője köteles az ellenőrző szervezetet arról haladéktalanul értesíteni.

2. Az állatok és állati termékek ellenőrzésére az A) 1. rész 1. és 4-8. pontjában előírt általános követelmények érvényesek az alábbi eltéréssel. Az allopátiás állatgyógyászati készítmények és antibiotikumok tárolása kivételesen megengedhető, ha az 1. számú melléklet szerinti készítmény használatát állatorvos írja elő, továbbá ha azt ellenőrzött és zárt helyen tárolják. A felhasználásról naprakész nyilvántartást kell vezetni.

3. Az állatokat folyamatosan, az egyes fajokra alkalmazott technikákkal és módon azonosítani kell, nagytestű emlősöket egyedileg, baromfit vagy kistestű emelősöket pedig egyedileg vagy csoportosan.

4. Az állatokról a nyilvántartásokat regiszter formájában kell összeállítani és bármikor az ellenőrző szervezet vagy hatóság rendelkezésére kell bocsátani. A nyilvántartásnak tartalmazni kell az adott állatcsoport (például csorda, nyáj) tartási rendszerének teljes leírását, továbbá az alábbi adatokat:

- a beszállított állatok esetében fajonkénti csoportosításban az állat eredetét és érkezési dátumát, az átállási idejét, azonosító jelét és állatorvosi nyilvántartását;

- a gazdaságból kiszállításra kerülő állatok esetében fajonkénti csoportosításban: az állat életkorát, számát, vágás esetén testének tömegét, azonosító jelét, továbbá a célállomás megnevezését;

- az elhullások adatait (dátum, diagnózis);

- a takarmányozás módját: típusát, beleértve a takarmánykiegészítőket és az adagok különböző összetevőinek arányait, a legelőre hajtás időszakait, ahol korlátozás van érvényben;

- a betegség megelőzése és a kezelés, valamint az állatorvosi ellátás adatait: a kezelés dátumát, a diagnózist, a kezelésre használt termék típusát, a kezelés módszerét és az állatorvos kezelési előírásait, beleértve az ok megjelölését és azokat az élelmezés-egészségügyi várakozási időket, amelyek az állati termékek értékesítése előtt érvényesek.

5. Ha a termelő ugyanazon területen több, nemcsak e rendeletnek megfelelő állattartó egységet üzemeltet, a rendelet hatálya alá nem tartozó egységeket is vizsgálni kell az élőállatok és állati termékek esetében, továbbá az állatok kezelésére, nyilvántartására, az alkalmazott eszközök, anyagok tárolására vonatkozó előírások ellenőrzése céljából.

Ettől való eltérést az ellenőrző szervezet megengedhet a minisztérium által jóváhagyott mezőgazdasági kutatást végző termelők esetében, feltéve, ha az alábbi feltételeket teljesítik:

- az ellenőrző szervezettel egyeztetett megfelelő intézkedésekkel biztosítják a különböző egységekből származó állatok, állati eredetű termékek, istállótrágya és takarmány állandó elkülönítését,

- a termelő előzetesen tájékoztatja az ellenőrző szervezetet az állatok vagy állati eredetű termékek elszállításáról vagy értékesítéséről, továbbá

- az adott egységben előállított termék pontos mennyiségéről és más egységből származó terméktől megkülönböztető ismérvekről, valamint a termékek elkülönítésére tett intézkedésekről.

6. Ha a termelő ellenőrző szervezetet kíván változtatni, azt csak az adott év december 31-ével teheti meg az átállási idő beiktatása nélkül, feltéve, ha a változás időpontjáig a korábbi ellenőrző szervezet igazolja az ellenőrzése alatt végzett tevékenységét (táblák, állatok státusza megjelölésével stb.).

B)

Növényi és állati termékek és alapvetően növényi és állati eredetű élelmiszerek feldolgozó és csomagolóegységei

1. A rendszeres ellenőrzési intézkedések megkezdésekor a termelőnek és az ellenőrző szervezetnek a következőket kell rögzítenie:

a) a termelőegység teljes leírását, amelyben ismertetik a mezőgazdasági termékek átvételénél, feldolgozásánál, csomagolásánál, címkézésénél és a feldolgozás előtti és utáni tárolásánál használt berendezéseket, valamint a szállítás folyamatát,

b) a termelőegység szintjén hozott valamennyi gyakorlati intézkedést, amellyel e rendelet előírásainak teljesítését kívánják biztosítani. Ezt a leírást és a tett intézkedéseket az egység felelős vezetője által jóváhagyott ellenőrzési jelentésnek (jegyzőkönyv) tartalmaznia kell. A jelentéshez csatolni kell az üzemeltető nyilatkozatát arról, hogy a műveleteket a jogszabályok előírásai szerint hajtja végre, és amennyiben ezen előírásokat megsértené, az ellenőrző szervezet az R. 11. § (2) bekezdésének b)-e) pontjában foglaltak szerint intézkedik.

Amennyiben változás történik a gazdaság működésében, a feldolgozóegység felelős képviselője köteles az ellenőrző szervezetet arról haladéktalanul értesíteni.

2. Minden írásos dokumentációt, bizonylatot, jelentést meg kell őrizni és ellenőrzéskor a helyszínen az ellenőrző szervezet rendelkezésére kell bocsátani, hogy nyomon követhesse a következőket:

- a termelőegységhez beszállított, a rendelet hatálya alá tartozó termékek megnevezését, eredetét, jellegét és mennyiségét;

- a termelőegységből kiszállított, a rendelet hatálya alá tartozó termékek megnevezését, jellegét, mennyiségét és címzettjét;

- bármely egyéb felvilágosítást, amelyet az ellenőrző szervezet igényel az ellenőrzéséhez. Így például az egységhez beszállított és felhasznált anyagok, adalékanyagok, valamint technológiai segédanyagok eredetét, jellegét és mennyiségét, továbbá a feldolgozott termékek összetételét.

3. Ahol a rendelet hatálya alá nem tartozó termékeket is feldolgoznak, csomagolnak vagy tárolnak:

- a termelő egységen belül biztosítani kell a rendelet hatálya alá tartozó termékek térben vagy időben elkülönített tárolását a feldolgozás előtt és után is;

- a műveleteket folyamatosan kell végezni a teljes munkafolyamat befejezéséig, térben vagy időben elkülönítve a rendelet hatálya alá nem tartozó termékekkel végzett műveletektől;

- amennyiben a műveleteket időszakosan végzik, azokat előzetesen be kell jelenteni az ellenőrző szervezettel egyeztetett határidőig;

- minden szükséges intézkedést meg kell tenni, hogy biztosítsák a tételek azonosítását és elkerüljék az összekeveredést olyan termékekkel, amelyek előállítása nem a rendelet előírásainak megfelelően történt;

- a rendelet hatálya alá tartozó termékek feldolgozása előtt meg kell tisztítani a felhasználandó berendezéseket, hatékonyságukat felül kell vizsgálni, és erről feljegyzést kell készíteni.

4. Az ökológiai gazdálkodásból származó tejet, tojást és tojástermékeket a rendelet hatálya alá nem tartozó termékektől elkülönülten kell begyűjteni. Ettől eltérően az ellenőrző szervezet előzetes hozzájárulásával lehetséges az egyidejű begyűjtés is, feltéve, ha megfelelő intézkedéseket tesznek a rendelet hatálya alá nem tartozó termékekkel való keveredés megelőzésére, valamint az ökológiai gazdálkodás szerinti termékek beazonosítására. A termelő a begyűjtés idejéről, helyéről és a termékek átvételének idejéről tájékoztatja az ellenőrző szervezetet.

5. Az ellenőrző szervezet köteles - a rendkívüli ellenőrzések kivételével - évente legalább egyszer a termelőegység valamennyi létesítményét teljes körűen a helyszínen ellenőrizni.

Az ellenőrző szervezet e rendelet alapján engedéllyel nem rendelkező anyagok és eljárások vizsgálatára mintát vehet.

Ha felmerül a gyanú, hogy nem engedélyezett terméket használtak fel, a mintavétel kötelező.

Minden ellenőrzésről jegyzőkönyvet kell készíteni, amit az ellenőrzött egységért felelős képviselő ellenjegyzi és öt évig megőrzi.

6. A termelő, illetve az általa megbízott személy köteles lehetővé tenni az ellenőrző szervezet részére a termelőegység vizsgálatát, valamint az írásos bizonylatokba és a vonatkozó dokumentumokba való betekintést. Az ellenőrző szervezetet minden olyan felvilágosítással el kell látni, amely az ellenőrzés céljából szükséges.

7. Amennyiben a termelőegység felelős képviselője tudja vagy gyanítja, hogy az általa előállított, feldolgozott, importált vagy más gazdasági egységből beszállított terméke nem teljesíti a rendelet előírásait, kezdeményezi az érintett termékről az ökológiai gazdálkodásra utaló jelölés eltávolítását vagy a termék elkülönítését és beazonosítható jelölését. Az üzem csak abban az esetben dolgozhatja fel, csomagolhatja vagy forgalmazhatja a terméket, ha tisztázódott, hogy az megfelel a rendeletben foglaltaknak, kivéve, ha nem ökológiai gazdálkodásra utaló jelöléssel hozzák forgalomba. Az ilyen kétséges esetekben a termelő haladéktalanul értesíti az ellenőrző szervezetet, amelyik előírhatja, hogy a terméket csak akkor hozhatják az ökológiai gazdálkodásra utaló jelöléssel forgalomba, ha az üzem által szolgáltatott vagy más forrásból származó információk alapján megbizonyosodott arról, hogy a gyanú alaptalan volt.

8. A rendelet előírásainak megfelelő termékeket tárolni, és más egységekbe átszállítani - beleértve nagykereskedőket vagy kiskereskedelmi üzleteket is - csak a tartalom keveredését megakadályozó, megfelelő kiszerelésben és zárt csomagolási egységben lehet, úgy, hogy a lezárás megsérülése nélkül ne lehessen a csomagolás tartalmát megváltoztatni. Ebben az esetben a terméket a következő jelöléssel kell ellátni:

a) a termeléséért vagy feldolgozásáért felelős személy nevének és címének feltüntetésével; ahol a termék eladója ettől eltérő személy, olyan nyilatkozat is szükséges, amely alapján a tétel elfogadható, és az ellenőrző szervezet képes egyértelműen azonosítani a termék előállításáért felelős személyt,

b) a termék megnevezésével, beleértve az ökológiai termelési módra hivatkozást.

A rendelet hatálya alá tartozó valamennyi termék beérkezésekor ellenőrizni kell a csomagolási egység lezárását, az A) 8.1. pontban előírtak betartását, valamint össze kell vetni a címke és az árukísérő bizonylatok adatait. Az ellenőrzések eredményét jegyzőkönyvben rögzíteni kell. Ha az ellenőrzés elvégzése után gyanú merül fel azzal kapcsolatban, hogy az érintett termék nem a rendeletben előírt ellenőrzési rendszerbe tartozik, csak akkor kezdhető meg a feldolgozás vagy csomagolás, ha tisztázódott az, hogy a termék megfelel a rendeletben foglaltaknák, kivéve, ha ökológiai gazdálkodásra utaló jelölés nélkül hozzák forgalomba.

C)

Az R. 13. §-a (3) bekezdése szerinti országokból származó növényi, illetve állati termékekből összeállított növényi termékek, állati termékek és élelmiszerek behozatala

1. A rendszeres ellenőrzési intézkedések megkezdésekor az importőrnek és az ellenőrző szervezetnek a következőket kell rögzítenie:

- az importáló megnevezését, telephelyeinek és az általa folytatott tevékenység átfogó leírását, pontosan jelezve a terméknek az ország területére történő beléptetését, ismertetve minden olyan létesítményt, amelyet az importőr a behozott áru raktározására használ fel. Ha az importőr egyéb tevékenységet is végez, például a mezőgazdasági termék feldolgozását, csomagolását, címkézését, valamint a feldolgozást megelőző és azt követő tárolását és szállítását, akkor alkalmazni kell a B) rész rendelkezéseit is;

- az importőrnek az egység szintjén hozott valamennyi gyakorlati intézkedését, amellyel a rendelet előírásainak teljesülését biztosítja. Ezt a leírást és a tett intézkedéseket az importőr által jóváhagyott ellenőrzési jelentésnek (jegyzőkönyvnek) tartalmaznia kell. A jelentésnek ezen kívül tartalmaznia kell az importőr alábbi kötelezettségvállalását:

= úgy bonyolítja le tevékenységét, hogy az megfeleljen a rendelet előírásainak, és ha az előírásokat megsértené, az ellenőrző szervezet az R. 11. § (2) bekezdésének b)-e) pontjában foglaltak szerint intézkedik, továbbá

= az ellenőrző szervezet számára biztosítja a bejárást az általa használt raktárakba, és elősegíti az ellenőrzést.

2. Ha változás történik a gazdaság működésében, az importőr felelős képviselője köteles arról haladéktalanul értesíteni az ellenőrző szervezetet.

3. Minden írásos dokumentációt, bizonylatot, jelentést meg kell őrizni és ellenőrzéskor a helyszínen az ellenőrző szervezet rendelkezésére bocsátani, hogy nyomon követhesse a hivatkozott termék minden egyes tételénél a következőket:

- az adott tétel megnevezését, eredetét, jellegét mennyiségi mutatói alapján, és szükség szerint az ellenőrző szervezet igényei által meghatározott egyéb részleteket,

- az adott tétel természetének jellemzőit, rendeltetési helyét és szükség szerint az ellenőrző szervezet igényei által meghatározott egyéb részleteket.

4. Az importőr köteles értesíteni az ellenőrző szervezetet minden egyes behozott szállítmányról. Ennek keretében köteles a vevő nevét, címét és minden olyan részletes adatot is szolgáltatni, amelyet az ellenőrző szervezet részére előír, például a behozott ökológiai termékek ellenőrző bizonyítványainak másolatban történő igazolását.

5. Amennyiben az importőr tudja vagy gyanítja, hogy az általa importált termék nem teljesíti e rendelet előírásait, kezdeményezi az érintett termékről az ökológiai gazdálkodásra utaló jelölés eltávolítását, vagy a termék elkülönítését és beazonosítható megjelölését, továbbá haladéktalanul értesíti az ellenőrző szervezetet.

6. Ha a rendelet hatálya alá tartozó behozott termék olyan helyen kerül tárolásra, ahol más mezőgazdasági terméket vagy élelmiszert dolgoznak fel vagy raktároznak, akkor a következők szerint kell eljárni:

- a rendelet hatálya alá tartozó termékeket az egyéb mezőgazdasági termékektől, élelmiszerektől elkülönítve kell elhelyezni és tartani,

- minden intézkedéssel biztosítani kell a tételek azonosítását és az esetleges keveredésének megakadályozását olyan termékkel, amelyet nem e rendeletnek megfelelően állítottak elő.

7. Az ellenőrző szervezet - a rendkívüli ellenőrzések kivételével - évente legalább egy esetben köteles teljes körű helyszíni ellenőrzést végezni az importáló cég telephelyeinek valamennyi létesítményében, és ahol indokolt azoknál a kiválasztott egyéb tároló létesítményeknél is, amelyeket az importáló cég használatba vesz.

Az ellenőrző szervezet köteles ellenőrizni a 3. pontban foglalt követelmények szerinti írásos dokumentációkat, valamint az 5. számú melléklet szerinti tanúsítványokat.

Az ellenőrző szervezet mintát vehet e rendelet alapján engedéllyel nem rendelkező anyagok és eljárások vizsgálatára. A hatóságilag el nem fogadott anyagok gyanúja esetén kötelező mintát vennie. Minden egyes ellenőrzési kiszállásról vizsgálati jegyzőkönyvet kell készíteni, amit a vizsgált egységért felelős képviselő köteles aláírni.

8. Az importőr köteles vizsgálat céljából biztosítani az ellenőrző szervezet bejutását minden telephelyére, továbbá rendelkezésére bocsátani a kapcsolódó iratokat, kimutatásokat, különös tekintettel a behozatallal kapcsolatos bizonylatokra. Az importáló köteles ellenőrző szervezetet minden olyan információval ellátni, ami az ellenőrzés lefolytatásához szükséges.

9. A rendelet hatálya alá tartozó termékeket csak megfelelően csomagolva, a tartalom esetleges keveredését kizárva, az exportőr és az adott tétel - tanúsítvány szerinti - azonosítását szolgáló jelöléssel ellátva kell importálni.

A rendelet hatálya alá tartozó termékek esetében a feladó köteles ellenőrizni a csomagok és a konténerek lezárását és az egyes tételek azonosságát, hogy megfelelnek-e az 5. számú melléklet szerinti tanúsítványban vagy azzal egyenértékű bizonyítványokban foglaltaknak, valamint össze kell vetni a címke és az árukísérő bizonylatok adatai tartalmát. Az ellenőrzések eredményét jegyzőkönyvben rögzíteni kell. Ha az ellenőrzés során problémák merülnek fel a behozott termék eredetét illetően, vagyis azt nem a rendelet előírásainak megfelelő exportálótól hozták be, és nem elfogadott ellenőrző szervezet tanúsítja, akkor a terméket csak a kétségek tisztázása után lehetséges feldolgozni, csomagolni, kiszerelni és forgalomba hozni, kivéve, ha azt ökológiai gazdálkodásra utaló jelölés nélkül hozzák forgalomba.

10. A rendelet hatálya alá tartozó termékek tárolhatók, valamint egyéb helyekre, nagykereskedők részére és kiskereskedelmi egységekhez is kiszállíthatók, azzal a kikötéssel, hogy tárolásuk és szállításuk során megfelelően csomagoltak és a tartalmuk keveredésének meggátolása érdekében lezártak úgy, hogy a lezárás megsérülése nélkül ne lehessen a csomagolás tartalmát megváltoztatni. Ebben az esetben a terméket a következő jelöléssel kell ellátni:

a) a termék importálója nevével, címével, valamint olyan irányú közlést, amelynek alapján az ellenőrző szervezet képes minden kétséget kizáróan azonosítani az importáló személyt,

b) a termék megnevezésével, beleértve az ökológiai gazdálkodásra hivatkozást.

D)

A rendelet hatálya alá tartozó termékek termelésében, feldolgozásában, illetve importjában részt vevő olyan egységek, amelyek az érintett műveletek részbeni vagy teljes elvégzésére harmadik féllel kötnek szerződést

A harmadik féllel kötött szerződésben foglalt műveletekre a termelőegység és tevékenysége teljes körű leírásának tartalmaznia kell:

- az alvállalkozók listáját az általuk elvégzett tevékenység leírásával;

- a termelőegység szintjén minden gyakorlati intézkedés dokumentálását, hogy a termelőegység által forgalomba hozott termék útja nyomon követhető legyen a szállítóhoz, vagy ha az nem azonos, az értékesítőhöz, az átvevőhöz, illetve a vásárlóhoz;

- a termelőegység kötelezettségvállalását arra, hogy gazdasági egységét az ellenőrző szervezet helyszíni ellenőrzésének aláveti."

5. számú melléklet a 82/2002. (IX. 4.) FVM-KvVM együttes rendelethez

A rendelet 5. számú melléklete "B" mintája helyébe a következő rendelkezés lép:

6. számú melléklet a 82/2002. (IX. 4.) FVM-KvVM együttes rendelethez

"6. számú melléklet a 2/2000. (I. 18.) FVM-KöM együttes rendelethez

7. számú melléklet a 82/2002. (IX. 4.) FVM-KvVM együttes rendelethez

"7. számú melléklet a 2/2000. (I. 18.) FVM-KöM együttes rendelethez