549/B/2000. AB határozat
az állami tulajdonban lévő ingatlanok pártok által történő használatáról szóló 2000. évi XCIV. törvény 13. § (2) bekezdése, illetve egésze, valamint az állam tulajdonában és pártok használatában álló ingatlanok hasznosításának rendezéséről szóló 2000. évi XCV. törvény 2. § (1) bekezdése, illetve egésze alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása, illetve nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata iránti indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az állami tulajdonban lévő ingatlanok pártok által történő használatáról szóló 2000. évi XCIV. törvény 13. § (2) bekezdése, illetve egésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az állam tulajdonában és pártok használatában álló ingatlanok hasznosításának rendezéséről szóló 2000. évi XCV. törvény 2. § (1) bekezdése, illetve egésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság az állami tulajdonban lévő ingatlanok pártok által történő használatáról szóló 2000. évi XCIV. törvény nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló indítványt visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság az állam tulajdonában és pártok használatában álló ingatlanok hasznosításának rendezéséről szóló 2000. évi XCV. törvény nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz három indítvány érkezett az állami tulajdonban lévő ingatlanok pártok által történő használatáról szóló 2000. évi XCIV. törvény (a továbbiakban: Tv1.) és az állam tulajdonában és pártok használatában álló ingatlanok hasznosításának rendezéséről szóló 2000. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Tv2.) egésze, illetve egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában. Az Alkotmánybíróság az indítványokat hasonló tartalmukra tekintettel egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
Az egyik indítványozó az egész Tv1. és a Tv2. alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Indítványában azt állította, hogy az Alkotmány 63. § (3) bekezdésének értelmében e törvényeket egyszerű többség helyett csak a jelenlévő képviselők kétharmadának igen szavazatával lehetett volna elfogadni, mivel a jogszabályok a pártok működéséről és gazdálkodásáról rendelkeznek.
A másik indítványozó kiegészített indítványában a Tv1. alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését azzal az indokkal kérte, hogy a törvény megkülönbözteti a parlamenti pártokat és a nem parlamenti pártokat, és ez ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakkal. Az indítványozó szerint a Tv1. ellentétes az Alkotmány 3. § (2) bekezdésével is, mivel a pártok alkotmányos kötelezettségüknek csak akkor tudnak eleget tenni, ha rendezett és stabil anyagi háttérrel rendelkeznek, melynek elsődleges eszköze az egyes pártingatlanok fölötti ingyenes használat joga. Az indítvány szerint továbbá a Tv1. és a Tv2. ellentétes az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 14. cikkével is, mely a diszkrimináció tilalmáról rendelkezik. Az indítványozó a Tv1. 13. § (2) bekezdés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését is indítványozta. Állítása szerint ellentétes az Alkotmány 10. § (1) bekezdésével, hogy a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (a továbbiakban: KVI) e törvény alkalmazása során tulajdonosi jogkörben jár el, mivel a "kormány és a parlament nem tulajdonosa a Magyar Államnak, illetőleg az Állam tulajdonában álló értékeknek. A kormány és a parlament csak és kizárólag a költségvetésben, kifejezetten az ő szabad rendelkezésére bocsátott behatárolt pénzeszközök fölött rendelkezhet saját belátása szerint szabadon."
A harmadik indítványozó állítása szerint a Tv2. 2. § (1) bekezdése ellentétes az Alkotmány 9. § (1) bekezdésével és 13. § (1) bekezdésével, mert az jogosulatlanul vonta el bizonyos ingatlanokra vonatkozóan a pártok ingyenes használati jogát. Mivel az ingyenes használati jog vagyoni értékű jog, és a vagyoni értékű jogok az Alkotmánybíróság gyakorlatában a tulajdonéhoz hasonló védelmet élveznek, ezért az indítványozó álláspontja az, hogy az ingyenes használati jog alkotmányosan nem szűnhet meg a törvény erejénél fogva, kártalanítás nélkül.
2. Az Alkotmánybíróság által vizsgált jogszabályok a következők: Alkotmány:
"3. § (2) A pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában."
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."
"10. § (1) A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."
"63. § (3) Az egyesülési jogról szóló, valamint a pártok gazdálkodásáról és működéséről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti."
Tv1.:
"1. § (1) Az állam az országgyűlési képviselők általános választásán országos listát állító és az Országgyűlésben képviselőcsoport alakítására jogosultságot szerző párt (a továbbiakban: párt) részére ingyenes használatot (a továbbiakban: használat) biztosít iroda rendeltetésű, állami tulajdonban és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (a továbbiakban: KVI) vagyonkezelésében lévő ingatlanokon, vagy közös tulajdonú ingatlanok esetében az állami tulajdoni hányadhoz tartozó ingatlanrészeken (a továbbiakban együtt: ingatlan).
(2) Az (1) bekezdésben biztosított használat pártonként legfeljebb 30 db - ebből Budapesten maximum 10 db, illetőleg 2000 m2 -, összesen 5000 m2-t meg nem haladó bruttó alapterületű ingatlanra terjed ki."
"13. § (2) A KVI e törvény alkalmazása során tulajdonosi jogkörben jár el."
Tv2.:
"2. § (1) A pártoknak a törvény hatálya alá tartozó ingatlanokon fennálló, a (2) bekezdésben meghatározott mértéket együttesen meghaladó használati joga e törvény erejénél fogva kártalanítás nélkül megszűnik. Ezen ingatlanok hasznosításáról a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (a továbbiakban: KVI) külön törvény, illetőleg a kincstári vagyonra vonatkozó szabályok szerint gondoskodik."
II.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az egyik indítványozó azt sérelmezte, hogy az Országgyűlés nem a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatával fogadta el a Tv1.-et és a Tv2.-t.
Az Alkotmány 63. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a pártok gazdálkodásáról és működéséről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
Az Alkotmánybíróság 31/2001. (VII. 11.) AB határozatában [ABH 2001, 258.] áttekintette az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatához kötött törvények alkotmányos funkcióját és az ennek értelmezésére irányuló alkotmánybírósági gyakorlatot. E határozatban is hangsúlyozta a 4/1993. (II. 12.) AB határozatban kimondott tételt, miszerint a kétharmados szabályozáson kívül, az adott tárgykört érintően a végrehajtásra vagy további garanciák kiépítésére az egyszerű szótöbbséggel meghozott törvény is elfogadható. (...) [A]z egyszerű többséggel elfogadható törvénynek "a kétharmados törvényre tartozó koncepcionális kérdéseken kívül"-i körben van helye [ABH 1993, 48, 62.].
Ebből következik, hogy "a minősített többség alkotmányossági megítélése során alapvető jelentőségű: az alkotmányi felhatalmazás alapján megalkotott alapjogi vagy intézményi tárgyköröket szabályozó kétharmados törvény tartalmát az Országgyűlés miként alakítja ki (a szabályozási köre mire terjed ki, milyen kérdéseket rendez a minősített többség igényével). Ezt követően azonban - amelyet a formális jogállamiság elveinek a megtartása is megkövetel - a törvényhozás korábbi döntéséhez kötve van." [31/2001. (VII. 11.) AB határozat, ABH 2001, 258, 262.]
Az Alkotmánybíróság gyakorlata nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy egyszerű szótöbbséggel megalkotandó törvények - a kétharmados törvények lényeges koncepcióját nem érintő módon - az alapjog érvényesítéséhez vagy alkotmányos intézmény működéséhez kapcsolódó részletszabályokat, további garanciákat állapítsanak meg [4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48.; 1/1999. (II. 24.) AB határozat, ABH 1999, 25.; 31/2001. (VII. 11.) AB határozat, ABH 2001, 258.].
Az Alkotmány 63. § (3) bekezdése szerint megalkotott, a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Párttv.) célja az, hogy az Alkotmány 3. §-ában foglalt, a pártokra vonatkozó alkotmányos rendelkezéseknek megfelelően meghatározza a pártok működésének és gazdálkodásának azokat az elemeit, melyek feltétlen garanciát jelentenek arra, hogy a pártok alkotmányos funkcióikat, alkotmányos keretek között láthassák el.
A Párttv. szerint az állam a pártok számára az anyagi eszközök egy részét közvetlenül, más részét közvetett támogatások formájában nyújtja. A közvetett támogatások egyike a pártok ingatlannal való ellátása. A Párttv. koncepciójának lényegi eleme az, hogy meghatározza azokat az ingatlanokat, melyek az egyes pártok tulajdonát képezik, hiszen a hazai szabályozás mellett a pártok alkotmányos funkciói ellátásának alapvető feltétele az állam által juttatott vagyon. Az eseti székházjuttatás az 1%-os választási küszöböt elért pártok vagyonnal való ellátása volt, ahol a parlamenti pártok önálló székházat, a többiek ingatlanrészt kaptak.
A Párttv. lényeges koncepciójának körén kívül esik az, hogy 2000-ben a Tv1. és a Tv2. rendezte a pártok ingyenes használati jogát az állami ingatlanokon, maximalizálta az ingatlanok számát, illetve összterületük nagyságát. Az ingyenesen használt pártirodák a Tv1. értelmében a parlamenti párt-minőség megtartásához lettek kötve, nevezetesen ahhoz, hogy a párt az országgyűlési képviselők általános választásán országos listát tudjon állítani, és az Országgyűlésben jogosult legyen képviselőcsoport alakítására.
Az Alkotmánybíróság jelen esetben megállapította, hogy a Tv1., illetve a Tv2. az Alkotmány 63. § (3) bekezdése szerint megalkotott Párttv. lényeges koncepcióját nem érintő módon szabályozta a pártok ingyenes ingatlanhasználati jogának kérdését, ezért a törvények nem tartoznak a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával megalkotandó törvények körébe.
Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel az indítványt elutasította.
2.1. A másik indítványozó a Tv1. alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését azzal az indokkal kérte, hogy a törvény megkülönbözteti a parlamenti pártokat és a nem parlamenti pártokat, és ez ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakkal.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. E paragrafus (2) bekezdése szerint az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetést a törvény szigorúan bünteti.
Az Alkotmánybíróság 59/1992. (XI. 6.) AB határozatában kimondta, hogy "[b]ár az Alkotmány 70/A. §-a az emberi, illetve állampolgári jogok tekintetében tiltja a megkülönböztetést, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az önkényes, megengedhetetlen megkülönböztetés tilalma - alanyi és tárgyi összefüggésében -a jogi személyekre (az államra) is vonatkozik." (ABH 1992, 271, 273.)
Az Alkotmánybíróság jelen ügyben azt vizsgálta, hogy az állami finanszírozás szempontjából a pártok összessége homogén csoportnak tekinthető-e, és ennek alapján a Tv1.-ben foglalt megkülönböztetés a parlamenti és nem parlamenti pártok mint jogi személyek között önkényes-e.
A Tv1. 1. § (1) bekezdése rögzíti, hogy az országgyűlési képviselők általános választásán országos listát állító és az Országgyűlésben képviselőcsoport alakítására jogosultságot szerző párt részére biztosított meghatározott ingatlanokon az ingyenes használati jog.
Az Alkotmánybíróság már korábbi határozataiban kifejtette, hogy a pártok egyik részének kizárása az állami támogatásból a feladatellátásra való alkalmasság különbözőségével, a népakarat kialakításában és kinyilvánításában való részvétel mértékében a választási eredményekben tükröződő különbségekkel indokolható [2178/B/1991. AB határozat, ABH 1994, 518, 520, 521.; 1456/B/1995. AB határozat, ABH 1996, 908, 909.].
Olyan törvényi szabályozás esetében, amely a pártok egyenlő esélyét és jogállását érinti, a pártok feladatellátása során a választások alkalmával megnyilatkozó választópolgárok véleményét és akaratát kell a szabályozás mércéjéül venni.
Az állam, amikor a pártok feladatszerű működéséről van szó, sohasem ítélhet meg egy pártot programja és működése alapján, hanem kizárólag azon a választási eredményen keresztül, amely a választópolgárok véleményét objektív erővel bizonyítja.
Az Alkotmánybíróság 3/1991. (II. 7.) AB határozatában vizsgálta az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvénynek (a továbbiakban: Vjtv.) a mandátumszerzéshez szükséges szavazatarányt meghatározó, időközben módosult 9. § (2) bekezdését. Ennek során megállapította: "Az Alkotmánybíróság a mandátumszerzésnek a Vjtv.-ben szabályozott módját és - az ugyancsak ott meghatározott - korlátait nem tekinti a politikai vélemény szerinti hátrányos megkülönböztetésnek. A Vjtv.-nek a választási eredmények megállapítására vonatkozó rendelkezései nem tesznek hátrányos megkülönböztetést a választópolgárok között szavazataik politikai tartalma szerint, hanem a szavazatok számarányához fűznek jogkövetkezményeket." [ABH 1991, 15, 17.]
A parlamenti pártok alkotmányos feladatai különböznek a nem parlamenti pártokétól. A pártok egyenlősége formális és eljárási egyenlőség, az állami támogatás mértéke követheti a pártfunkciók kibontakozását, s honorálhatja a párt jogállásában is a változást, a parlamenti párt jogállásának és felelősségének megnövekedését.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tv1. szabályozása nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdését, mivel a Tv1. a pártoknak juttatott állami anyagi támogatást egy meghatározott választói támogatottsághoz és ezen keresztül az alkotmányos feladatok nagyságához kötötte, és ez a formális és normatív követelményszint elméletileg minden párt számára elérhető.
A Tv1.-ben foglalt állami ingatlan-támogatáshoz szükséges követelményszintet elérő pártok tehát a fentiek alapján nem sorolhatók egyazon csoportba a követelményszintet nem teljesítő pártokkal, a megkülönböztetésük e speciális szempontból nem önkényes.
Az Alkotmánybíróság az indítványt e részében elutasította.
2.2. Az indítványozó szerint a Tv1.-ben foglalt különbségtétel a parlamenti és a nem parlamenti pártok között sérti az Alkotmány 3. § (2) bekezdésében foglaltakat is, mert a jelenlegi szabályozás mellett a nem parlamenti pártok az államtól nem kapják meg az anyagi lehetőséget arra, hogy teljesítsék alkotmányos feladataikat, közreműködjenek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában.
Az Alkotmány 10. § (1) bekezdése szerint a "Magyar Állam tulajdona nemzeti vagyon". E rendelkezés az alapja az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 109/A. § (1) bekezdésének, mely szerint "[k]incstári vagyon az állami feladat ellátását szolgáló vagyon, amely a társadalom működését, a nemzetgazdaság céljai megvalósítását segíti elő." Az Alkotmányból következik tehát, hogy a kincstári vagyon az állami feladat ellátását szolgáló vagyon.
A Tv1. és a Tv2. állami tulajdonról rendelkezik. A Tv1. 13. § (1) bekezdése szerint "[a]z e törvény hatálya alá tartozó vagyon a kincstári vagyon része, amelyre e törvény rendelkezésein túlmenően a kincstári vagyonra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
Az Alkotmánybíróság megállapította, és e határozat 2.1. pontjában igazolta, hogy a Tv1.-ben és Tv2.-ben foglalt ingatlanhasználat alkotmányos alapja kifejezetten a párt állami feladataihoz kötődik, ezért lehet alkotmányos az, ha a véges nemzeti erőforrásokból a pártok eltérő mértékben részesülnek.
A demokratikus társadalom alapvető értéke a többpártrendszer megújulási képessége. Lényeges az, hogy a rendszer alkalmazkodni tudjon a társadalomban lezajló változásokhoz, meg tudjon felelni a választók módosuló igényeinek. Ennek előmozdítása érdekében azonban az állam alkotmányosan nem kötelezhető arra, hogy az állami ingatlan juttatását önmagában a párt pártként való társadalmi jelenlétéhez kösse. Nem az állam feladata, hogy megteremtse a lehetőséget arra, hogy az egyes pártok több alkotmányos feladat ellátására legyenek képesek.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tv1. és a Tv2. szabályai alkalmazkodnak az Alkotmány 3. § (2) bekezdésében megfogalmazott feladatokhoz, nevezetesen a pártok közreműködésének mértékéhez a népakarat kialakításában és kinyilvánításában, ezért az indítványt e részében is elutasította.
2.3. Az indítványozó szerint a Tv1. és a Tv2. ellentétes továbbá az Egyezmény 14. cikkével, mely a diszkrimináció tilalmáról rendelkezik.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 44. §-a értelmében az Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg a 21. § (3) bekezdésben meghatározott szervek vagy személyek indítványára vizsgálja meg a jogszabály vagy állami irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerződésbe ütközésének kérdését. Az Abtv. 21. § (3) bekezdése szerint az eljárást az ott megjelölt szervek vagy személyek - az Országgyűlés, annak állandó bizottsága vagy bármely országgyűlési képviselő, a köztársasági elnök, a Kormány vagy annak tagja, az Állami Számvevőszék elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész - indítványozhatják.
Az Alkotmánybíróság jelen esetben megállapította, hogy az indítványozó nem tartozik ebbe a körbe, ezért nincs jogosultsága az eljárás kezdeményezésére. Mindezek alapján az indítványt e tekintetben az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § c) pontja alapján visszautasította.
2.4. Az indítványozó szerint a Tv1. 13. § (2) bekezdése, miszerint a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (a továbbiakban: KVI) e törvény alkalmazása során tulajdonosi jogkörben jár el, ellentétes az Alkotmány 10. § (1) bekezdésével, mert a "kormány és a parlament nem tulajdonosa a Magyar Államnak, illetőleg az Állam tulajdonában álló értékeknek", ezért a KVI nem rendelkezhet az állami tulajdon fölött.
Az Alkotmány 10. § (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy a magyar állam tulajdona nemzeti vagyon.
A Tv1. 13. § (2) bekezdésének értelmében a KVI e törvény alkalmazása során tulajdonosi jogkörben jár el.
Az Áht. 109/A. § (1) bekezdése mondja ki, hogy mi minősül kincstári vagyonnak. Eszerint a kincstári vagyon az állami feladat ellátását szolgáló vagyon, amely a társadalom működését, a nemzetgazdaság céljainak a megvalósítását segíti elő. Az Áht. 109/C. § (1) bekezdése szerint a kincstári vagyonért felelős miniszter a kincstári vagyon felett a Magyar Állam nevében őt megillető tulajdonosi jogok gyakorlását a KVI útján látja el, ebben az esetben a kincstári vagyonnal kapcsolatos polgári jogviszonyban az államot a KVI képviseli. A 109/D. § (1) bekezdés alapján a KVI a kincstári vagyonért felelős miniszter irányítása alatt álló központi költségvetési szerv.
Az Alkotmánybíróság jelen ügyben megállapította, hogy nem sérül az állami tulajdon nemzeti vagyon jellege azáltal, hogy a tulajdonosi jogokat bizonyos körben egy, a kincstári vagyonért felelős miniszter irányítása alatt álló központi költségvetési szerv gyakorolja, mert e rendelkezés folytán a tulajdoni viszonyokban változás nem történik.
Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel az indítványt e részében is elutasította.
3. A harmadik indítványozó állítása szerint a Tv2. 2. § (1) bekezdése ellentétes az Alkotmány 9. § (1) bekezdésével és 13. § (1) bekezdésével, mert az jogosulatlanul vonta el bizonyos ingatlanokra vonatkozóan a pártok ingyenes használati jogát.
Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése szerint Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. A 13. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
Az Alkotmánybíróság legutóbb az 50/2004. (XII. 6.) AB határozatában rögzítette, hogy a tulajdonjogot érintő alkotmányossági vizsgálat esetében azt kell eldöntetni, hogy a vizsgált aktussal az állam szűk értelemben korlátozta vagy pedig teljes egészében elvonta, azaz kisajátította a tulajdont. Az Alkotmány ugyanis különböztet tulajdonkorlátozás és kisajátítás között. A tulajdon kötöttségei a tulajdonosi autonómia messzemenő korlátozását teszik alkotmányosan lehetővé. Az Alkotmánybíróság e határozatában kimondta, hogy az állam a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 111. § (2) bekezdésével a harmadik személyeknek az ingatlanokra vonatkozó jogait teljes mértében elvonta, és mivel a vizsgált vagyoni jogok a tulajdonvédelem körébe tartoznak, a vagyoni jogok tekintetében kisajátítás történt. [ABH 2004 673, 677.]
A Tv2. 2. § (1) bekezdése szerint a pártoknak a törvény hatálya alatt álló ingatlanokon fennálló, a (2) bekezdésben meghatározott mértéket együttesen meghaladó használati joga e törvény erejénél fogva kártalanítás nélkül megszűnt. Az ingatlanok hasznosításáról a KVI külön törvény, illetőleg a kincstári vagyonra vonatkozó szabályok szerint gondoskodik.
Az ingyenes használati jogot, melyet a Tv2. megszüntet, a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló 1990. évi LXX. törvény (a továbbiakban: Tász. tv.) alapította. A Tász. tv. 2. § (1) bekezdése szerint a társadalmi szervezetet ingyenes használati jog illeti meg arra az ingatlanra, amelyre vonatkozó kezelői jog e törvény folytán szűnt meg. E § (2) bekezdése szerint az (1) bekezdésben említett használati jog a társadalmi szervezetet külön törvényben megállapított határidőig, illetőleg külön törvényben kijelölt szervezettel az ingatlan használatára vonatkozó szerződés megkötéséig illeti meg.
Az 1990-ben alkotott szabályozás tehát kifejezetten átmeneti jellegű volt, a kezelői jog helyébe lépő ingyenes használati jogot e jogszabállyal az állam csupán a megalkotandó új törvény létrejöttéig biztosította. A Tv2. preambuluma a következőképpen szól: "A társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló - módosított - 1990. évi LXX. törvény (...) 6. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a törvény alapján megszűnt kezelői joggal érintett ingatlanok hasznosításának módjáról törvényt kell alkotni. A Tász. tv. hatálya alá tartozó ingatlanok döntő többségének helyzete az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1996. évi LXV. törvénnyel, illetőleg a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló - az 1999. évi CVII. törvénnyel módosított - 1997. évi CXLII. törvénnyel megoldódott. A folyamat lezárásaként, a Tász. tv. hatálya alá tartozó pártok által használt ingatlanok hasznosításának rendezése érdekében - a tárgykör szerinti összefüggésükre tekintettel az állami tulajdonban lévő egyéb ingatlanokon pártok javára fennálló használati jogviszonyokat is érintően - az Országgyűlés a következő törvényt alkotja".
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy mivel a Tász. tv.-ből, ami az állam tulajdonában lévő ingatlanokon az ingyenes használati jogot létesítette, egyértelműen kiolvasható, hogy e jogot a jogosult a törvény alapján korlátozott ideig élvezheti, a szabályozás nem sérti az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében és 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogot. Amennyiben az állam az Alkotmány szerint tulajdonjogi védelmet élvező jogot törvényben korlátozott időre biztosítja, nem állapítható meg a tulajdonjogi sérelem akkor, ha a meghatározott idő elteltével a tulajdonos a vagyoni értékű jogot a jogosulttól visszavonja. Ez esetben ugyanis nem történik kisajátítás, mert a jogosult a tulajdonjogi védelmet élvező vagyoni értékű jogot eleve időbeli korláttal szerezte.
Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján az indítványt elutasította.
Budapest, 2005. május 24.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró