1/1999. (II. 24.) AB határozat

a köztársasági elnöknek "a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról" szóló, az Országgyűlés 1998. december 22-i ülésnapján elfogadott törvény (a továbbiakban: Szbtv.) egyes rendelkezései alkotmányellenességének előzetes vizsgálatára benyújtott indítványa tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság a köztársasági elnöknek az Országgyűlés által elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének előzetes vizsgálatára benyújtott indítványa alapján - dr. Bagi István, dr. Lábady Tamás és dr. Tersztyánszky Ödön alkotmánybírók különvéleményével - meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja: valamely, az Alkotmány által meghatározott törvény elfogadásához megkívánt minősített többség nem egyszerűen a törvényalkotási eljárás formai előírása, hanem olyan alkotmányos garancia, amelynek lényeges tartalma az országgyűlési képviselők közötti széles körű egyetértés. A minősített többség követelménye nemcsak az adott alkotmányi rendelkezés közvetlen végrehajtásaként kiadott törvény megalkotására vonatkozik, hanem e törvény módosítására (rendelkezéseinek megváltoztatására, kiegészítésére) és hatályon kívül helyezésére is. Az Alkotmány rendelkezése alapján minősített többséggel elfogadott törvényt egyszerű többséggel elfogadott törvénnyel nem lehet módosítani, vagy hatályon kívül helyezni.

2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy "a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról" szóló, az Országgyűlés 1998. december 22-i ülésnapján elfogadott törvény (a továbbiakban: Szbtv.) 12-24. §-a, 36-37. §-a, 40. § (7) bekezdés c) pontja, 46-50. §-a és 54. §-a alkotmányellenes.

3. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Szbtv. 25. §-ának és a 38. §-ának a Megelőzési Szolgálatra utaló része, a 39. § (1) bekezdése, a 39. § (2), (3) és (6) bekezdéseinek a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 64. § (8) bekezdésére utaló része alkotmányellenes.

4. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Szbtv.-nek az indítvány által érintett további rendelkezései: a 2. § (2) bekezdése, a 40. § (2), (3), (4), (8) és (9) bekezdései, valamint az 51. § (2) és (3) bekezdései - az indítvány összefüggéseiben - nem alkotmányellenesek.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

1. Az Országgyűlés 1998. december 22-i ülésén törvényt fogadott el "a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról".

Az elfogadott törvény - új rendelkezések megalkotása és több más törvény módosítása mellett - módosítja a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényt (a továbbiakban: Rtv.), a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvényt (a továbbiakban: Idtv.), a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvényt (a továbbiakban: Met.), a határőrizetről és a Határőrségről szóló 1997. évi XXXII. törvényt (a továbbiakban: Hőr. tv.), valamint a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvényt (a továbbiakban: Utv.). Az Alkotmány 40/A. § (1) és (2) bekezdése, 58. §-ának (3) bekezdése, illetve 65. §-ának (2) bekezdése alapján e törvények meghozatalakor az elfogadásuk érvényességéhez a jelen levő országgyűlési képviselők kétharmadának igenlő szavazatára volt szükség.

A minősített többséget igénylő törvények módosítása kérdésében kialakult parlamenti vitára tekintettel a miniszterelnök 1998. december 29-én kelt és 1999. január 4-én érkezett levelében a köztársasági elnöktől a törvény előzetes normakontrolljának indítványozását kérte annak megállapítása végett, hogy "az elfogadott törvénynek a Rendőrségi törvényt és az Idegenrendészeti törvényt módosító rendelkezései összhangban vannak-e az Alkotmány minősített többséget előíró szabályaival [Alkotmány 40/A. § (2) bekezdés, 58. § (3) bekezdés]".

2. A köztársasági elnök a "jogbiztonság elvéből fakadóan, és az államszervezet demokratikus működésének biztosítékaként" maga is fontosnak látta az Alkotmánybíróság állásfoglalását. Így 1999. január 5-én kelt indítványában - az Alkotmány 26. § (4) bekezdésében írt jogkörénél fogva - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-ának a) pontja, 21. § (1) bekezdésének b) pontja és 35. §-a alapján a törvény meghatározott rendelkezéseinek előzetes alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte.

A köztársasági elnök az Szbtv. 12-24. §-ainak, 36-37. §-ainak, 40. § (7) bekezdése c) pontjának, 46-49. §-ainak, 50. §-ának és 54. §-ának vizsgálatát kezdeményezte abból a szempontból, hogy - figyelemmel az Alkotmány 40/A. § (1) és (2) bekezdésének, 58. § (3) bekezdésének, valamint 65. § (2) bekezdésének rendelkezéseire is - "alkotmányos eljárási rendben, a megkívánt szavazati aránnyal kerültek-e elfogadásra". Az indítvány indokolásaként idéz az Alkotmánybíróság 4/1993. (II. 12.) AB határozatának a minősített törvényekkel kapcsolatos megállapításaiból.

A köztársasági elnök az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos elemét képező jogbiztonság szempontjából indítványozta az Szbtv. 2. § (2) bekezdésének, 13. § (1) bekezdésének, 16. §-ának, 24. §-ának, 25. §-ának, 38. §-ának, 39. §(1), (2), (3) és (6) bekezdésének, 40. § (2), (3), (4), (8) és (9) bekezdésének, valamint 51. § (2) és (3) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát. Álláspontja szerint a szavazásra bocsátott szöveg és az aláírásra megküldött szöveg egybevetéséből megállapítható, hogy ez utóbbi nem minden esetben fedi az Országgyűlés által elfogadott szöveget. Ennek oka egyrészt az egyes rendelkezések el nem fogadása következtében szükségessé vált módosítás. Álláspontja szerint - hivatkozva az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlatára, kiemelten a 12/1990. (V. 23.) AB határozatra, - az Országgyűlés által megszavazott rendelkezések bármely módon történő átírása csak a Házszabályról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat 107. § (1) bekezdésében meghatározott eljárás alapján, azaz megfelelő szavazással történhet. Másrészt a szavazás eredménye utáni szükséges szövegmódosítás hiánya az oka annak is, hogy a törvény nem létező rendelkezésekre hivatkozik, illetve nem létező jogintézményekre utal.

3. Az Alkotmánybíróság első lépésként a minősített többséggel megalkotott törvényeket egyszerű többséggel módosító rendelkezések nem tartalmi, hanem formai alkotmányossági vizsgálatát végezte el. Ezt követően - a köztársasági elnök indítványában foglaltaknak megfelelően - az Alkotmánybíróság vizsgálta az Szbtv. zárószavazásra bocsátott és a köztársasági elnök részére megküldött szövege közötti eltéréseket.

Az Alkotmánybíróság az elfogadott törvénynek az indítvány által érintett rendelkezéseit - mint az alkotmányossági vizsgálat pontosan körülhatárolt tárgyát - a határozat indokolásában teljes terjedelmében közzéteszi. Ennek oka az előzetes normakontroll azon sajátossága, hogy az Országgyűlés által elfogadott törvény ebben a formában nem került kihirdetésre, így szövege - a hivatalos közzététel hiányában - csupán az Alkotmánybíróság határozatából ismerhető meg.

II.

1. A minősített többség követelményével kapcsolatban vizsgált rendelkezések:

1.1. Az Alkotmány a fegyveres erőkről és a rendőrségről a következőképp rendelkezik:

"40/A. § (1) A fegyveres erők (Magyar Honvédség, Határőrség) alapvető kötelessége a haza katonai védelme. A Határőrség rendészeti feladatkörében ellátja az államhatár őrzését, a határforgalom ellenőrzését és a határrend fenntartását. A fegyveres erők feladatairól és a rájuk vonatkozó részletes szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

(2) A rendőrség alapvető feladata a közbiztonság és a belső rend védelme. A rendőrségről és a nemzetbiztonsági tevékenységgel összefüggő részletes szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."

Az Alkotmány ezen rendelkezéseinek közvetlen végrehajtásaként megalkotott, a jelen vizsgálat szempontjából releváns törvény az Rtv. és a Hőr. tv. Az Szbtv. az Rtv.-t és a Hőr. tv.-t a következőképp módosítja:

"IV. Fejezet

Bűnmegelőzési ellenőrzés

12. § A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) a következő 35/A-35/C. §-okkal egészül ki:

(Bűnmegelőzési ellenőrzés)

"35/A. § (1) A bűnmegelőzési ellenőrzést az elítéltet szabadító büntetés-végrehajtási intézet székhelye szerint illetékes rendőr-főkapitányság a szabadulást megelőzően egy hónappal kezdeményezi a büntetés-végrehajtási intézet székhelye szerinti megyei (fővárosi) bíróságon működő büntetés-végrehajtási bírónál.

(2) A kérelemnek tartalmaznia kell:

a) a bűnmegelőzési célból ellenőrizni kívánt személy nevét, lakóhelyét (tartózkodási helyét) és a természetes személyazonosító adatait;

b) az elítélés alapjául szolgáló bűncselekmény minősítését, a bíróság által kiszabott büntetést, a visszaesői minőséget;

c) azokat az adatokat, amelyek a bűnmegelőzési ellenőrzés elrendelését megalapozzák, így különösen a büntetés végrehajtása során tanúsított magatartásra vonatkozó, illetve a bűnöző életmód folytatására vagy a bűnöző kapcsolatok felújítására utaló információkat.

(3) A bűnmegelőzési ellenőrzést a büntetés-végrehajtási bíró rendeli el, eljárására a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet szabályai az irányadók.

35/B. § A bűnmegelőzési ellenőrzés alá vont személlyel szemben az e fejezetben meghatározott rendőri intézkedéseken kívül az e törvény 64. § (1) bekezdésében meghatározott, bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés is végezhető.

35/C. § (1) A bűnmegelőzési ellenőrzést úgy kell végrehajtani, hogy az érintettnek a társadalomba való beilleszkedését ne akadályozza, és törekedni kell arra, hogy az ellenőrzés tényéről az ellenőrzött környezete lehetőleg ne értesüljön.

(2) A bűnmegelőzési ellenőrzést a Rendőrség nem folytatja tovább, ezzel egyidejűleg a bűnmegelőzési ellenőrzés megszüntetését kezdeményezi, ha az elrendelés okai már nem állnak fenn."

"(VI. Fejezet

A személyes adatok kezelésével összefüggő szabályok)

23. § (1) Az Rtv. 63. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A titkos információgyűjtés során beszerzett adat a büntetőeljárásban a bizonyítási eszközként való felhasználásáig, továbbá a Rendőrséggel együttműködő személy és a fedett nyomozó kiléte, az információgyűjtés ténye és technikai részlete államtitoknak minősül."

(2) Az Rtv. 63. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(5) A Rendőrség erre felhatalmazott szerve, valamint a beszerzett adat és az információgyűjtés ténye tekintetében az ügyész és a bíró a titkos információgyűjtés során külön engedély nélkül megismerheti a védett államtitok tartalmát. A (2) bekezdésben meghatározott adatok és információk nemzetközi egyezmény, nemzetközi szerződés vagy megállapodás, ennek hiányában viszonosság alapján, ha a továbbítás súlyos és közvetlen veszély elhárításához, vagy súlyos bűncselekmény megelőzéséhez szükséges - amennyiben a személyes adatok kezelésének feltételei a külföldi adatkezelőnél minden egyes adat tekintetében teljesülnek - nemzetközi és külföldi bűnüldöző, igazságszolgáltatási szervek részére átadhatók."

24. § Az Rtv. 68. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a 68. § jelenlegi szövegének megjelölése (1) bekezdésre változik:

"68. § (2) A biztonsági követelmények érvényesítése érdekében a társadalombiztosítási, egészségügyi, adóelszámolási, költségvetési, pénzügyi, statisztikai adatszolgáltatással, a maradandó irat védelme érdekében végzett levéltári ellenőrzéssel, valamint a speciális működési költségek körébe tartozó valutafelhasználással kapcsolatos eljárási szabályokat - a törvényi előírások keretei között - a Rendőrség és a tárgykör szerint illetékes szervezetek külön megállapodásban rögzíthetik."

"[Átmeneti, vegyes és záró rendelkezések

VIII. Fejezet

Hatályba léptető és átmeneti rendelkezések

40. § (7) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti:]

c) az Rtv. 79. §-ának (2) bekezdésének b) pontjából a "- az ügyész jóváhagyása alapján -" szövegrész;"

"(Módosuló jogszabályok)

46. § Az Rtv. 5. §-a (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A belügyminiszter az irányító jogkörében)

"c) irányítja a Rendőrség költségvetési gazdálkodását, az országos rendőrfőkapitány javaslatára jóváhagyja a Rendőrség fejlesztési terveit, továbbá a Rendőrség gazdálkodása tekintetében célszerűségi és eredményességi ellenőrzést végez."

47. § Az Rtv. 33. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) Az előállítottat szóban vagy írásban az előállítás okáról tájékoztatni kell, és az előállítás időtartamáról részére igazolást kell kiállítani."

48. § Az Rtv. 101. §-a (1) bekezdésének h) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy rendeletben állapítsa meg)

"h) a bűnmegelőzési ellenőrzés elrendelésével, valamint a különleges eszközök és módszerek engedélyezésével, igénybevételével kapcsolatos szabályokat."

49. § Az Rtv. 102. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi szöveg megjelölése (1) bekezdésre módosul:

"(2) A titkos információgyűjtés eszközei, módszerei (Rtv. VII. fejezet) alkalmazásának részletes szabályait a belügyminiszter állapítja meg."

50. § (1) A Hőr. tv. 25. § (1) bekezdésének j) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A belügyminiszter a Határőrség működésének irányítása körében)

"j) irányítja a Határőrség költségvetési gazdálkodását, az országos parancsnok javaslatára jóváhagyja a Határőrség fejlesztési terveit, továbbá a Határőrség gazdálkodása tekintetében célszerűségi és eredményességi ellenőrzést végez;"

(2) A Hőr. tv. 59. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2) bekezdés jelölése (3) bekezdésre módosul:

"(2) A Határőrség speciális működési kiadása felhasználásának külső állami szerv által történő ellenőrzése kizárólag törvényességi szempontból történhet. E körben célszerűségi és eredményességi szempont szerinti ellenőrzés - a 25. § (1) bekezdésének j) pontját kivéve - nem végezhető."

(3) A Hőr. tv. 69. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A Határőrség a határforgalom ellenőrzését szolgáló nyilvántartási rendszerben - az ellenőrzést támogató számítástechnikai rendszer alkalmazásának időpontjában - a felvételtől számított 90 napig kezeli az ellenőrzött, vízumkötelezett külföldi személyekre vonatkozó következő adatokat: a Magyar Köztársaság területére történő beutazás helyét, idejét, módját, a beutazó személy nevét (családi és utónév), születési helyét, idejét, nemét, állampolgárságát, úti okmány számát, illetve amennyiben a beutazás gépjárművel történik, a gépjármű forgalmi rendszámát."

(4) A Hőr. tv. 83. § (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:

(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg:)

"d) a büntetőeljárásban részt vevő tanúk és más személyek, a büntetőeljárást folytatók, illetve a Határőrség nyomozó hatóságaival a titkos információgyűjtés keretében együttműködők, valamint az e személyekhez közelállók védelmére vonatkozó szabályokat."

(5) A Hőr. tv. 83. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (2) bekezdés jelölése (3) bekezdésre változik:

"(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy megállapítsa a Határőrség fedőintézmény létrehozásával, fenntartásával kapcsolatos eljárásának részletes szabályait."

(6) A Hőr. tv. 83. §-ának jelenlegi (3) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki, és megjelölése (4) bekezdésre változik:

(Felhatalmazást kap a belügyminiszter, hogy rendeletben állapítsa meg)

"e) a különleges eszközök és módszerek engedélyezésével, igénybevételével kapcsolatos szabályokat."

(7) A Hőr. tv. 83. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

"(5) A titkos információgyűjtés eszközei, módszerei (Rtv. VII. fejezet) alkalmazásának részletes szabályait a belügyminiszter állapítja meg."

1.2. Az Alkotmány az alapvető jogok között szabályozza a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának jogát.

"58. § (1) Mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén - törvényben meghatározott esetek kivételével - megillet a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga, beleértve a lakóhely vagy az ország elhagyásához való jogot is.

(2) A Magyarország területén törvényesen tartózkodó külföldit csak a törvénynek megfelelően hozott határozat alapján lehet kiutasítani.

(3) Az utazási és letelepedési szabadságról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."

Az Alkotmány ezen rendelkezéseinek közvetlen végrehajtásaként megalkotott törvény az Idtv. és az Utv. Az Szbtv.-nek az Idtv.-t és az Utv.-t módosító rendelkezései a következők:

"V. Fejezet

Idegenrendészeti és menekültügyi szabályok

13. § (1) A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Idtv.) 9. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"9. § (1) A vízum - az e törvényben meghatározott feltételek teljesítése esetén - a Magyar Köztársaság területére történő beutazásra és átutazásra vonatkozó ígérvény, illetve a beutazást követően a vízumban meghatározott célú és időtartamú tartózkodásra, valamint kiutazásra jogosító engedély.

(2) A vízum annak a külföldinek adható, aki kérelmében valószínűsíti, illetőleg igazolja, hogy a Magyar Köztársaság területére történő beutazása, átutazása és tartózkodása során az e törvényben és a végrehajtására kiadott jogszabályokban meghatározott feltételeknek eleget tesz.

(3) A (3) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben a vízum kiadható, ha a kérelmező a hiányzó adatokat vagy mellékleteket a hatóság felhívásában meghatározott határidőre pótolja."

(2) Az Idtv. 11. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"11. § (1) A vízum kiadása

a) a vízum kiadására feljogosított külképviselet;

b) a Külügyminisztérium;

c) a rendőr-főkapitányság;

d) a határőr-igazgatóság és annak határforgalmi kirendeltsége;

e) a Belügyminisztérium kijelölt szerve (a továbbiakban: Belügyminisztérium)

hatáskörébe (a továbbiakban: vízumkiadó hatóság) tartozik."

14. § Az Idtv. 15. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) A rendőrhatóság az (1) bekezdésben meghatározott ügyekben a kérelem kézhezvételétől számított 15 napon belül dönt."

15. § Az Idtv. 34. §-a a következő új (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (2) bekezdés megjelölése (3) bekezdésre változik:

"(2) A kiutasítás miatt elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom időtartamát a kiutasítás végrehajtásának napjától kell számítani."

16. § Az Idtv. 35. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Az idegenrendészeti kiutasítást elrendelő határozat elleni fellebbezést a határozat közlésétől számított három napon belül lehet előterjeszteni."

17. § Az Idtv. a következő alcímmel és 35/A. §-sal egészül ki:

"A bíróság vagy a szabálysértési hatóság által elrendelt kiutasítás végrehajtása

35/A. § (1) Ha a kiutasítást a bíróság vagy a szabálysértési hatóság rendelte el, a kiutasítás végrehajtása az idegenrendészeti hatóság hatáskörébe tartozik.

(2) A kiutasításról a bíróság a jogerős ítélet, a szabálysértési hatóság pedig a jogerős határozat egy példányának megküldésével értesíti az idegenrendészeti hatóságot.

(3) Ha a kiutasítás végrehajtásának költsége más módon nem biztosítható, azt az idegenrendészeti hatóság megelőlegezi."

18. § Az Idtv. 37. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Az idegenrendészeti őrizetet - az elrendelő rendelkezése szerint - rendőrségi fogdában vagy büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani."

19. § (1) Az Idtv. 47. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) E törvény alkalmazásában idegenrendészeti hatóság az e törvényben hatósági és intézkedési jogkörrel felruházott Belügyminisztérium, rendőrség, határőrség, közigazgatási hivatal, vám- és pénzügyőrség és a vízumkiadó szerv."

(2) Az Idtv. 48. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A Belügyminisztérium, a rendőrség és a határőrség idegenrendészeti hatáskörébe tartozó ügyben közrendi és közbiztonsági okokból eljárhat. Ha első fokon a rendőr-főkapitányság vagy a határőr igazgatóság járt el, határozata ellen fellebbezést a Belügyminisztérium bírálja el, ha első fokon a minisztérium járt el, felettes szerv a miniszter."

20. § Az Idtv. 49. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"49. § (1) Az idegenrendészeti ügyekben a közigazgatási és bírói eljárások során hozott határozatokat a jelenlévő külföldi előtt anyanyelvén vagy az általa értett más idegen nyelven szóban is közölni kell.

(2) Idegen nyelv használata esetén - ha az eljáró hatóság képviselője azt nem beszéli - tolmácsot kell alkalmazni. A tolmács díját és költségeit az állam viseli.

(3) Ha a külföldi ismeretlen helyen tartózkodik, a határozat közlése közszemlére tétel útján történik. Közszemlére tenni csak a határozat rendelkező részét lehet."

21. § (1) Az Idtv. 60. §-a a következő (3)-(4) bekezdésekkel egészül ki:

"(3) Ha a visszaszállítás azonnal nem hajtható végre, a visszaszállításig a külföldi tartózkodásával összefüggésben felmerülő költségeket a légijármű üzemeltetője (a továbbiakban: üzemeltető) viseli.

(4) Az (1) bekezdésben foglaltak alapján az idegenrendészeti hatóság a légijármű üzemeltetőjét járatonként egymillió forintig terjedő közrendvédelmi bírsággal sújthatja, amelyet az idegenrendészeti hatóság határozatában megjelölt számlára kell befizetni."

(2) Az Idtv. 64. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben szabályozza)

"f) a kötelező tartózkodási hely kijelölésének eljárási rendjét, a közösségi szállás létesítésének követelményeit, a közösségi szállás házirendjét."

"(VI. Fejezet

A személyes adatok kezelésével összefüggő szabályok)

37. § (1) Az Idtv. 54. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Az adatkezelő szerv a nyilvántartásból - az 53. § (2) bekezdésében felsorolt szerveken kívül - csak az igazságszolgáltatási és bűnüldözési szervek, a nemzetbiztonsági szervek, a menekültügyi hatóság, valamint a közigazgatási hivatal (a továbbiakban: adatigénylésre jogosult szerv) részére, továbbá nemzetközi szerződés alapján az abban meghatározott adatkörben és szervek részére szolgáltathat adatot."

(2) Az Idtv. 56. §-a (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

"f) Az engedély kiadása vagy meghosszabbítása iránti kérelem elutasítása, valamint az engedély visszavonása és ennek indoka."

"(Vegyes szabályok)

54. § A külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény 18. §-ának (1) bekezdése a következők szerint módosul:

"(1) A 16. § (1) bekezdésében meghatározott korlátozás hatálya alatt álló állampolgár kérelmére az útlevélhatóság - különös méltánylást érdemlő okból - meghatározott időtartamú külföldre utazást engedélyezhet. Az utazás engedélyezéséhez a 16. § (1) bekezdésének a) és c) pontjában meghatározott esetben a vádirat benyújtásáig az ügyész, azt követően a bíróság, a 16. § (1) bekezdésének c) pontja esetében a bíróság, e) pontja esetében pedig a 16. § (3) bekezdésben meghatározott szerv hozzájárulása szükséges."

1.3. Az Alkotmány az alapvető jogok között rendelkezik a menedékjogról.

"65. § (1) A Magyar Köztársaság törvényben meghatározott feltételek szerint - ha sem származási országuk, sem más ország a védelmet nem biztosítja - menedékjogot nyújt azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiket hazájukban, illetve a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási, illetőleg politikai meggyőződésük miatt üldöznek, vagy üldöztetéstől való félelmük megalapozott.

(2) A menedékjogról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."

Az Alkotmány ezen rendelkezéseinek közvetlen végrehajtásaként megalkotott törvény a Met. Az Szbtv. két ponton módosítja a Met.-et:

"(V. Fejezet

Idegenrendészeti és menekültügyi szabályok)

22. § A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Met.) 32. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A kérelem előterjesztésekor a kérelmezőt a menekültügyi hatóság tájékoztatja eljárási jogairól, kötelezettségeiről, a kötelezettség megszegésének jogkövetkezményeiről és a kijelölt szálláshelyről."

"(VI. Fejezet

A személyes adatok kezelésével összefüggő szabályok)

36. § A Met. 55. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(4) Az 51. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott adat csak a nyomozó hatóság és az ügyészség, továbbá törvényben meghatározottak szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok és a menekültügyben hozott közigazgatási határozatot felülvizsgáló bíróság részére adható át."

2. Az Szbtv. parlamenti vitájában központi kérdéssé vált az Alkotmány szerint minősített többséget igénylő törvények módosításának, illetve egyes rendelkezései hatályon kívül helyezésének lehetősége. Mind az előterjesztő, illetve az Országgyűlés Alkotmány- és igazságügyi bizottsága, mind pedig az ellenzéki képviselők a zárószavazásra bocsátott "egységes javaslat" rendelkezéseinek minősítése tekintetében az Alkotmánybíróságnak a vallásszabadság tartalmáról és az ún. kétharmados törvényről szóló 4/1993. (II. 12.) AB határozatában (ABH 1993, 48) foglaltakra hivatkoztak. A határozat eltérő értelmezése az alapja a köztársasági elnök indítványának is.

A fentiekre is tekintettel az Szbtv. alkotmányossági vizsgálatának egyik kiindulópontja volt az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlatának, mindenekelőtt a 4/1993. (II. 12.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.) elvi megállapításainak áttekintése.

Az Alkotmánybíróság már működésének kezdetén szembe találta magát azzal az alkotmányértelmezési feladattal, amely a magyar közjognak - nemzetközi összehasonlításban ugyan nem egyedülálló - jellegzetességéből, az "Alkotmány - minősített többséget igénylő (eredetileg alkotmányerejű) törvények - egyszerű törvények" három szintű rendszeréből adódnak [4/1990. (III. 3.) AB határozat, ABH 1990, 28; 5/1990. (IV. 9.) AB határozat, ABH 1990, 32]. Az Alkotmányban az 1989. évi alkotmányozáskor kialakított jogforrási rendszert az 1990. évi XL. törvény módosította, azt a tartalmilag és formailag is tiszta, értékrendi hierarchiából a törvényalkotási eljárás érvényességi feltételévé változtatta. Az 1990. évi XL. törvény általános indokolása szerint az alkotmányerejű törvény kategóriája gyakran értelmezési nehézségeket is okozott, így a módosítás egyik lényegi vonása, hogy az Alkotmány az általános meghatározás helyett minden konkrét esetben megjelöli: adott kérdésben milyen döntési arányra, milyen támogató többségi szavazatra van szükség.

A korábbi rendszertől elvileg különböző hatályos rendszer nem tette szükségtelenné az Alkotmánybíróság értelmező szerepét. Amint arra az Abh. is utal: "Parlamenti képviselőcsoportok több indítványban kérték már az Alkotmánybíróságtól az Alkotmány értelmezését a tekintetben, hogy az illető alapjogról szóló minden törvényi rendelkezés, vagy csupán az arról szóló törvény kétharmados-e; s ezenkívül számos indítvány állította egy-egy törvény alkotmányellenességét azon az alapon, hogy az illető törvényt minősített többséggel kellett volna meghozni" (ABH 1993, 48, 62).

Az Abh.-t megelőzően az Alkotmánybíróság - többek között - megállapította: az Alkotmány 44/C. §-ból az következik, hogy a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) kifejezett módosítására csak minősített szavazattöbbséggel kerülhet sor, azonban nem kizárt, hogy az Ötv.-ben szabályozott intézményre (köztársasági megbízott) vonatkozó részletes rendelkezéseket egyszerű szavazattöbbséggel elfogadott törvény tartalmazza (1586/B/1990/5. AB határozat, ABH 1991, 608, 609). A 26/1992. (IV. 30.) AB határozat szerint egy állami szerv - az Állami Számvevőszék - organizációját és működési alapelveit tartalmazó törvény nem azonos a szervezet hatáskörét megállapító törvényi szabályozással (ABH 1992, 135, 143).

Az Abh. folytatva és egyúttal összegezve a korábbi döntések tartalmi elemzését, megállapította, hogy amióta "a hatályos Alkotmány egyes alapjogokról hozandó törvényekre kétharmados többséget írt elő, az alkotmányos alapjogok között többféle, egymást nem fedő fontossági rend is megállapítható" (ABH 1993, 48, 59). "A jelenlegi kétharmados kiemelés nem állapít meg tehát az alapjogok között elvileg megalapozott hierarchiát; pusztán politikai fontosságukat jelzi az alkotmánymódosításban megállapodó politikai erők számára" (ABH 1993, 48, 60).

Az Abh. rendelkező része B) 1. pontja két, bár szerkezetileg nem elkülönített, megállapítást tartalmaz:

- ott, ahol az Alkotmány valamely alapjogról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatát írja elő, a minősített többség követelménye nem az illető alapjog bármely törvényi szabályozására vonatkozik, hanem csakis az adott alkotmányi rendelkezés közvetlen végrehajtásaként megalkotott törvényre; ez a törvény az illető alapjog érvényesítésének és védelmének irányát határozza meg;

- valamely alapjogról szóló törvényhez minősített többség előírása nem zárja ki, hogy az illető alapjog érvényesítéséhez szükséges részletszabályokat egyszerű többségű törvény határozza meg (ABH 1993, 48, 49). Ez utóbbi megállapítást szó szerint megismétlő indokolási részben az Alkotmánybíróság még hozzátette: "Az Alkotmány előírása szerint minősített többséggel megalkotott törvényt egyszerű többséggel hozott törvénnyel módosítani nem lehet" (ABH 1993, 48, 64).

Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság leszögezte továbbá: "A hatályos Alkotmány kifejezi azt a szándékot, hogy bizonyos alapintézmények és bizonyos - főleg politikai - alapjogok szabályozása széles körű megegyezéssel történjék. Ez a cél megvalósul, ha - az Alkotmány szövegének megfelelően - az illető intézményről vagy alapjogról szóló törvényt kétharmados szavazataránnyal fogadják el. A parlamentarizmus lényegével ellenkezne azonban az olyan értelmezés, amely kizárná az egyszerű többséget abból, hogy az illető alapjogokra vonatkozóan - a kétharmados törvényre tartozó koncepcionális kérdéseken kívül - politikai elképzeléseinek megfelelően rendelkezzék: végrehajtásukat szabályozza, további garanciákat építsen ki, saját koncepciója szerint igazítsa érvényesülésüket az adott körülményekhez. Az alapjogok védelme és érvényesülése szenvedne a parlamentáris elveken nyugvó Alkotmány alapján megindokolhatatlan korlátozást, ha minden változás és továbbfejlesztés, illetőleg a szabályozási koncepciót nem meghatározó részgarancia kétharmados többséghez lenne kötve. Hiszen a garanciák bővítésének adott módja is ellenkezhet a kisebbség politikai érdekeivel vagy az illető jogról vallott nézeteivel" (ABH 1993, 48, 61, 62).

Az Abh.-t követő alkotmánybírósági döntések e határozatban foglaltakat tekintik irányadónak, indokolásukban visszatérnek annak megállapításaira, mint például a 27/1993. (IV. 29.) AB határozat (ABH 1993, 444, 445), az 53/1995. (IX. 15.) AB határozat (ABH 1995, 238, 242), a 735/B/1996. AB határozat (ABH 1997, 654, 661).

Az Alkotmány 44/C. § értelmezéseként állapította meg az Alkotmánybíróság, hogy ez a szabály - egyszerű nyelvtani értelmezés alapján is - csak egyetlen, a helyi önkormányzatokról szóló alaptörvény elfogadásához szükséges, és nem bármely, az önkormányzatokat érintő törvényi rendelkezéshez (1671/B/1991. AB határozat, ABH 1997, 557, 558). Ugyancsak az önkormányzati alapjogok korlátozásához szükséges minősített többség kérdésének értelmezése kapcsán fejtette ki az Alkotmánybíróság, hogy "nincs kötve a parlamenti ülésen elhangzó - vagy el nem hangzó - minősítéshez, esetről-esetre maga állapítja meg a vitatott rendelkezés jellegét, s ehhez igazodóan azt is, hogy a ténylegesen leadott "igen" szavazatok száma elegendő volt-e a törvényjavaslat szóban forgó rendelkezésének elfogadásához. Ugyanakkor mind az Országgyűlés munkája szempontjából, mind a jogbiztonság szempontjából fontos, hogy a képviselők tudatában legyenek: melyek a minősített többséget igénylő döntések, s ehhez igazodjék a hozott döntés kihirdetése is. Ennek hiányában ugyanis fokozott mértékben fennáll annak a veszélye: egészében véve egyszerű szótöbbséget igénylő törvényben van egy-két minősített többséggel elfogadható rendelkezés, miután azonban ezek nem kaptak megfelelő figyelmet, csak az alkotmánybírósági felülvizsgálat során derül ki, hogy az Országgyűlés valójában nem fogadta el e rendelkezéseket, mivel a leadott "igen" szavazatok száma csupán az egyszerű többséghez volt elegendő. Ennek szükségképpeni következménye az említett rendelkezések megsemmisítése" [3/1997. (I. 22.) AB határozat , ABH 1997, 33, 39].

3. Az Alkotmánybíróság a jelen eljárásban csakúgy, mint az Abh. meghozatalakor, emlékeztet arra, hogy gyakorlatában a parlamentáris rendszer működőképességét, ezen belül az Országgyűlés döntéshozatali képességének megőrzését, valamint a szilárd és hatékony kormányzást mindvégig fontos kérdésnek tekintette (ABH 1993, 48, 62). Az Alkotmány védelmére létrehozott Alkotmánybíróságnak a kiélezettebb közjogi és ilyen kérdésként megjelenő politikai viták során is az alkotmányos berendezkedés stabilitását kell biztosítania.

A jelen esetben ez a minősített többséghez kötött törvények védelmét igényli. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint önmagában az a körülmény, hogy a hatályos Alkotmány szerinti minősített többséget igénylő alapjogok és alapintézmények körének kialakításában politikai megfontolások játszottak szerepet, nem csökkenti az adott alkotmányos rendelkezések kötelező erejét; azok az Alkotmánybíróságot ugyanúgy kötik, mint az Alkotmány egyéb szabályai.

Az Alkotmánybíróság elé eddig még nem került olyan indítvány, amelynek vizsgálata során kifejezetten abban a kérdésben kellett volna állást foglalnia, hogy az Alkotmány rendelkezéseinek megfelelően minősített többséggel megalkotott törvényt egyszerű többséggel elfogadott törvénnyel lehet-e módosítani, vagy hatályon kívül helyezni. Az Abh.-ban arról kellett döntenie a testületnek, hogy egy adott - egyszerű többséggel elfogadható - törvény (egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezése) valamely rendelkezése milyen kapcsolatban van egy adott alapjoggal (vallásszabadság); az alapjog érvényesítésének és védelmének irányát határozza-e meg, vagy éppen ellenkezőleg, az illető alapjog érvényesítéséhez szükséges részletszabályokat állít fel. Az Abh. által vizsgált törvény nem tartalmazott olyan rendelkezést, amely módosította volna az illető alapjogra vonatkozó, kétharmados szabályozást, vagyis a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvényt. Az Alkotmánybíróság az Abh. indokolásában, a minősített többség követelménye általános elemzése során azonban kimondta: "Az Alkotmány előírása szerint minősített többséggel megalkotott törvényt egyszerű többséggel hozott törvénnyel módosítani nem lehet" (ABH 1993, 48, 64).

Az Szbtv. az indítvánnyal érintett részében ezzel szemben nem önmagában egy adott alapjoghoz kapcsolódó, azzal összefüggésbe hozható kiegészítő szabályozást testesít meg, hanem az - más, nem vizsgált rendelkezések mellett - több, különálló kétharmados törvény meghatározott rendelkezéseinek tematikus módosítása, illetve hatályon kívül helyezése. Ebből következően megváltozott az alkotmányossági vizsgálat iránya: nem arra kell a választ keresni, hogy egy adott, új tárgykörre vonatkozó szabályozás elfogadásához minősített vagy egyszerű többségre van-e szükség, hanem arra, mellőzheti-e alkotmányosan a törvényalkotó a kétharmados törvény módosításakor a törvény elfogadásához előírt garanciális törvényalkotási eljárási szabályt.

Az indítvány vizsgálata során ennek megfelelően abban a kérdésben kellett az Alkotmánybíróságnak állást foglalnia, hogy a minősített szavazattöbbséget igénylő törvények elfogadásával (módosításával, hatályon kívül helyezésével) kapcsolatos, az Alkotmány tételes szabályaiból fakadó törvényhozási konszenzus-kényszer - mint törvényalkotási eljárási érvényességi feltétel - részben vagy egészben figyelmen kívül hagyható-e, avagy éppen ellenkezőleg, attól nem lehet eltekinteni.

Az Alkotmánybíróság a vizsgálat eredményeképpen megállapította: a törvényalkotási eljárásban akkor sem lehet mellőzni az Alkotmány által előírt minősített többség követelményét, ha a módosítás részletszabályokról szól, vagy az adott alapjog, illetve intézmény hatályosulását szeretné hatékonyabb eszközökkel elérni a jogalkotó. Az ilyen vagy más, hasonló tartalmú kezdeményezés érvényesítésének szándéka - mint a hatékony kormányzás megvalósításának egyik eszköze - az Alkotmány tételes szabályát nem sértheti meg. Kétségtelen, hogy ez a szabály a törvényalkotási eljárás formai érvényességét meghatározó alkotmányos korlátot jelent az egyszerű többség akár ésszerű törekvéseivel szemben is.

A törvényalkotási eljárás formai szabályainak maradéktalan megtartását, mint fontos alkotmányos követelményt, az Alkotmánybíróság már több korábbi határozatában hangsúlyozta [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 85; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat , ABH 1997, 122; 66/1997. (XII. 29.) AB határozat , ABH 1997, 397, 401]. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint, bár az Alkotmányban nincs tartalmi oldalról megalapozott alapjogi és alapintézményi hierarchia, a szabályozásukra vonatkozó törvényhozási eljárásjogi szabályok, így különösen az érvényességi feltételek, a minősített többséget igénylő törvények számára kitüntetett helyzetet teremtenek. Amennyiben az Országgyűlés a törvényalkotási-eljárási szabályokat megszegi, úgy az formai alkotmányellenességet eredményez, amelynek - az Alkotmánybíróság megsemmisítési jogkörére tekintettel - alkotmányjogi szankciója van.

Az Alkotmánybíróság rámutat: az Országgyűlésnek van jogköre annak eldöntésére, hogy az adott törvényhozási tárgyat milyen részletesen szabályozza az ún. kétharmados törvény útján. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor fenntartja az Abh.-ban idevonatkozóan tett megállapításokat, amelyek szerint az Alkotmány szövegéből és szerkezetéből nem következik, hogy csakis ún. kétharmados törvénnyel lehetne rendelkezni azon alapjogok minden vonatkozásáról, amelyekről szóló törvényhez az Alkotmány minősített többséget ír elő (ABH 1993, 48, 61). "A kétharmados törvényeket az Alkotmány csupán eljárási szempontból, a meghozatalukhoz szükséges minősített többséggel különbözteti meg az alapvető jogokra vonatkozó egyéb törvényektől; a minősített törvény a jogforrási hierarchiában nem áll a többi törvény felett. A kitüntetett eljárás azonban alkotmányos követelmény a törvény módosításakor is" (ABH 1993, 48, 63).

Az Rtv., a Hőr. tv., az Idtv., a Met. és az Utv. megalkotásakor az országgyűlési képviselők minősített többségű döntésükkel adott szélességű és részletességű szabályozásban értettek egyet. A minősített többség garanciája ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy az elfogadást követően a szabályozás tartalmának vagy módjának teljes körű vagy részleges módosítása iránti igény esetén, a változtatás keresztülviteléhez újfent meg kell teremteni a módosításhoz szükséges széles körű támogatottságot. Ennek megfelelően a minősített többséghez kötött törvény módosításakor nincs alkotmányos alapja a módosított és a módosító rendelkezések iránya, jellege, jelentősége szerinti különbségtételnek.

Az Alkotmánybíróság a fentiekben kifejtettekre tekintettel megállapította, hogy "a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló" elfogadott, de ki nem hirdetett törvénynek azon rendelkezései, amelyek az Rtv.-t, a Hőr. tv.-t, az Idtv.-t, a Met.-et és az Utv.-t módosítják, az Alkotmány 40/A. §-a (1) és (2) bekezdésében, 58. §-a (3) bekezdésében, illetve 65. §-a (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekbe ütköznek, ezért alkotmányellenesek.

Az alkotmányellenesség megállapításával összefüggésben az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: nincs alkotmányos lehetőség arra, hogy alkalmanként egyszerű többséggel elfogadott törvény minősített szavazatarányhoz kötött törvényt bármiképpen módosítson, vagy hatályon kívül helyezzen. Az Alkotmány minősített többséget előíró szabályainak megváltoztatása az egyetlen és kizárólagos eszköz annak elérésére, hogy az Országgyűlés a rendes (egyszerű többséghez kötött) törvényalkotás kereteit tágítsa, s ezzel együtt a minősített többséghez kötött szabályozást szűkítse.

4. Az Alkotmánybíróság jelen határozata változatlanul nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az Országgyűlés az ún. kétharmados törvények normatartalmát nem érintő olyan egyszerű szótöbbséggel elfogadott szabályozást alkosson, ami az adott alapjog érvényesítéséhez, illetve adott szervezet, intézmény hatékonyabb működtetéséhez szükséges. Erre akkor van a törvényalkotónak alkotmányos lehetősége, ha egyrészt megtartja a törvényalkotás eljárási rendjét, vagyis eleget tesz különösen annak az eljárási követelménynek, hogy a kétharmados szavazattöbbséggel egyszer már elfogadott törvényt, vagy ilyen törvény egyes rendelkezéseit nem módosíthatja egyszerű szótöbbséggel, másrészt figyelembe veszi azt a tartalmi követelményt, miszerint ez a törvény csak az adott alapjogra, illetve szervezetre, intézményre vonatkozó - minősített többséget nem igénylő - részletszabályokat állapíthatja meg.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a kétharmados törvények közvetlen (tételes) módosítása a kétharmados törvény szabályozási köréhez közelálló, azzal esetleg részben egybevágó, másik, egyszerű többséggel meghozható önálló törvény módosításával, vagy új törvény alkotásával alkotmányosan nem kerülhető meg. Mindez ugyanis odavezethetne, hogy a kétharmados törvények formális érintetlenül hagyása ellenére az alapjogi, illetve az alapintézményi törvény a módosított, illetve újonnan alkotott - formálisan egyszerű többséghez kötött - törvényekhez képest elveszítené alkotmányosan meghatározó jelentőségét. Az, hogy egy adott törvény módosítása vagy megalkotása ténylegesen ezzel a következménnyel jár-e, csak tartalmi vizsgálat alapján állapítható meg.

Az Alkotmánybíróság korábbi döntésében már értelmezte, hogy az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályok közül mely ismérvek alapján kell megkülönböztetni azokat, amelyeket az Alkotmány 8. § (2) bekezdése értelmében törvényben kell megállapítani [64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 306]. Az Abh. szerint hasonló értelmezésre van szükség és lehetőség a minősített, illetve az egyszerű többséggel elfogadott törvényben meghatározandó rendelkezések elkülönítésére (ABH 1993, 48, 62).

Az Alkotmánybíróság a jelen eljárásban nem vizsgálta az Szbtv.-nek az indítvány által nem érintett rendelkezései alkotmányosságát. A 3/1997. (I. 22.) AB határozat ban azonban már jelezte, hogy - az Alkotmányban megállapított feladatkörének megfelelően, arra irányuló indítvány esetén - tartalmi vizsgálat eredményeképpen foglal állást adott törvényi rendelkezés elfogadásához alkotmányosan megkövetelt többségi szint kérdésében (ABH 1997, 33, 39). Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy a minősített többség szükségességének tartalmi kritériumai körében az alapjogok tekintetében jelentősége van többek között az érvényesítés és a védelem irányának, működésük és érvényesülésük garanciáinak, az alapjogok korlátozását, a polgárok kötelezettségeit érintő kérdéseknek, valamint az adott ügyben követendő eljárási szabályok lényeges elemeinek. A minősített többség követelményével érintett szervezetek, intézmények szabályozása körében a kritériumrendszer elsősorban, de nem kizárólagosan a hatáskör, a szervezeti felépítés és a működési rend lényeges szabályozási elemeit foglalja magában.

III.

1. A köztársasági elnök indítványában foglaltaknak megfelelően az Alkotmánybíróság elvégezte az Szbtv. zárószavazásra bocsátott és a köztársasági elnök részére megküldött szövege közötti eltérések alkotmányossági vizsgálatát. A vizsgálatot azonban azokra a szövegrészekre szűkítette, amelyeket a határozat rendelkező részének 2. pontja nem érint. Így abból kizárta az Szbtv. 13. § (1) bekezdésében, 16. és 24. §-ában foglaltakat.

Ennek megfelelően a jogbiztonság követelményével kapcsolatban vizsgált rendelkezések a következők:

"2. § (2) Az e törvény alapján kirótt közrendvédelmi bírságot [4. § (3) bekezdése és a 11. §],

valamint a légijármű üzemeltetőjével szemben külön törvény szerint kiszabható közrendvédelmi bírságot [21. § (1) bekezdése] kormányrendeletben meghatározott célra lehet felhasználni."

"[25. § A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vám. tv.) a következő 160/A.-160/F. §-okkal egészül ki:]

"160/E. § (1) A vámhatóság bűnüldözési célú adatkezelési rendszereibe csak a vámhatóság, illetve a vámhatóság működését ellenőrző Megelőzési Szolgálat (Rtv. 75. §) tagja, a pénzügyminiszter által kijelölt személy, az adatvédelmi biztos, valamint a törvény által feljogosított más szerv képviselője tekinthet be, kérhet felvilágosítást, értesítést vagy adatszolgáltatást."

"38. § Az államtitokról és szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ttv.) 6. § (1) bekezdésének q) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Feladat- és hatáskörében minősítésre jogosult)

"q) a határőrség, a rendvédelmi szerv központi szervének, a Megelőzési Szolgálatnak (Rtv. 75. §) vezetője."

39. § (1) A Ttv. melléklete a következő új címmel és 30/A. ponttal egészül ki:

"Megelőzési Szolgálat

30/A. A Megelőzési Szolgálat (a továbbiakban: MSZ) tevékenységi körében államtitokkörbe tartoznak:

a) A titkos információgyűjtés eszközeinek, az erők és módszerek alkalmazásának eljárási szabályai.

Az államtitokká minősítés leghosszabb érvényességi ideje: 30 év.

b) Az MSZ konkrét személyre, ügyre vonatkozó titkos információgyűjtő tevékenysége során keletkezett és az ehhez kapcsolódó minden konkrét adat a büntetőeljárásban történő felhasználásig, valamint a nyilvántartásaik, tekintet nélkül az adathordozóra, fajtájára.