A Munka Törvénykönyve kommentárja (1992. évi XXII. törvény), lezárva: 2011. július 1.

Kommentár a gyakorlat számára

Kiadással kapcsolatos információk

3. kiadás

Szerzők:

A / A Munka Törvénykönyve (Mt.)

DR. KERTÉSZ ISTVÁN

DR. TALLIÁN BLANKA

(a 109., 166-187. és 199-202. §-okhoz tartozó rész)

DR. PÁL LAJOS

(a 14-70/A., 188-192/B. és 194-198. §-okhoz tartozó rész)

DR. RADNAY JÓZSEF

(az 1-13., 71-108., 110-165/A., 192/C-193/Z. és 203-212. §-okhoz tartozó rész)

B/1 / A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény (Ktv.)

DR. ZANATHY JÁNOS

B/2 / A kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény (2010. évi LVIII. tv.)

DR. ZANATHY JÁNOS

C / A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény (Kjt.)

DR. ÁDÁM LÓRÁNT

DR. FEKETE ZSUZSANNA

D / Egyéb jogszabályok

E / A Legfelsőbb Bíróság munkaügyi állásfoglalásai

E/1 / A Legfelsőbb Bíróság munkajogi jogegységi határozatai és elvi határozatai

Szerkesztő:

DR. RADNAY JÓZSEF

A 46. pótlás kézirat lezárva:

2011. július 1.

Copyright

© Dr. Ádám Lóránt , 2002

© Dr. Fekete Zsuzsanna, 2011

© Dr. Kertész István, 2006

© Dr. Pál Lajos, 2011

© Dr. Radnay József, 2011

© Dr. Tallián Blanka, 2011

© Dr. Zanathy János, 2011

© HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2011

ISBN 963 8213 31 0

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

Budapest, 2011

A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó, Budapest kiadása

Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezető igazgatója

Műszaki szerkesztő: Bors Kriszta

Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

RÖVIDÍTÉSEK

Alkotmány - Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló módosított 1949. évi XX. törvény

Bjj. - a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény

Bszi. - a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény

Btk. - a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény

Csjt. - a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény

Flt. - a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény

Hjt. - a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény

Hszt. - a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény

Kjt. - a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény

Ktv. - a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény

MK - a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma

Mt. - a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény

Önkormányzati törvény - a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény

Pp. - a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény

Ptk. - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény

Sztrájk-törvény - a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény

Szvt. - 2006. évi X. törvény

Ügyészi törvény - 1994. évi LXXX. törvény

Vht. - a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény

1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről

I. rész

BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK

A törvény hatálya

[az Mt. 1-2. §-ához]

1. A jogalkotásról a 2010. évi CXXX. tv. rendelkezik, melyet a 2011. évi XXXVIII. törvénnyel történt módosítással összefüggésben az Alkotmánynak a megállapított 24. § (5) bekezdése rendelkezik.

1/A. Az Mt. 1. § (1) bekezdését 2006. január 1-jei hatálybalépéssel újraszövegezte a 2005. évi CLIV. tv. 1. §-a, és a megjelölt § (2)-(4) bekezdését hatályon kívül helyezte a hivatkozott törvény 24. §-ának (5) bekezdése. Az 1. § (5) bekezdését a 2001. évi XVI. tv. 1. §-a állapította meg.

A 2. § (2) bekezdését második fordulattal az 1997. évi LVI. tv. 9. §-a egészítette ki.

2. A más részére történő munkavégzés általában nem önállóan történik. Az ilyen önállótlan, a munkavégzés tekintetében általában széles körű utasítási joggal rendelkező másik féllel való jogviszonyban, annak részére történő munkavégzés minősül munkaviszonyban, illetve munkaviszony jellegű jogviszonyban végzettnek.

A munkajog tárgyi hatálya a munkaviszonyra és a törvényben meghatározott, munkaviszony jellegű, illetve azzal egy tekintet alá eső jogviszonyra terjed ki. Ennek megfelelően a munkajog a munkaviszonyok jogát tartalmazza. Ezzel összefüggésben azonban kiterjed a munkavállalói és a munkáltatói szervezeteknek kölcsönös jogviszonyára, az üzemi tanácsokra, a foglalkoztatás állami elősegítésének, így a munkaközvetítésnek, a munkanélküliek biztosításának, illetve ellátásának kérdéseire is.

3. Munkaviszonynak, illetve munkaviszony jellegű jogviszonynak általában a munkáltató széles körű utasítási jogkörével járó, a munkavállaló munkaerejének a munkáltató rendelkezésére bocsátásával önállótlan munkavégzésre irányuló jogviszony minősül.

A munkaviszonynak a polgári jogi jogviszonyoktól, különösen a vállalkozási jogviszonytól, a megbízástól, illetve a gazdasági társaság tagjának a társaság tevékenységében való közreműködésétől történő elhatárolása nehézségbe ütközhet.

A szerződés típusát elnevezésétől függetlenül az eset összes körülményére - így különösen a felek szerződéskötést megelőző tárgyalásaira, a szerződés megkötésekor, illetve a munkavégzés során tett jognyilatkozataira, a tényleges munkavégzés jellegére, az Mt. 102-104. §-aiban meghatározott jogokra és kötelezettségekre - tekintettel kell megítélni, illetve megállapítani [Mt. 75/A. § (2) bek.].

A munkavégzés alapjául szolgáló szerződés típusának megválasztása nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekeinek védelmét biztosító rendelkezések érvényesülésének korlátozására, illetve csorbítására [Mt. 75/A. § (1) bek.].

A szerződéseket nem az elnevezésük, hanem a tartalmuk szerint kell elbírálni (LB Mfv. I. 11.176/2000.). Ezért a megbízási szerződésnek nevezett, a munkaszerződésre vonatkozó rendelkezéseknek megfelelő, munkaviszony keretében foglalkoztatott munkavállalókra kiterjedő, írásba foglalt szerződést munkaszerződésnek kell tekinteni (BH 2002/12/504., BH 2008/7/198). A felek közötti jogviszonyt annak tényleges tartalma alapján kell elbírálni, azt a szerződésben szereplő, de ténylegesen nem érvényesülő kikötések nem érintették (LB Mfv. I. 11.076/2001.).

Vitás esetekben elsősorban a munkavállaló lekötöttségének, a munkáltató széles körű utasítási jogkörének, az úgynevezett kiegészítő ismérveknek meglétét és a felek akaratát kell figyelembe venni, s ezek alapján kell elbírálni, vajon a felek jogviszonya önállótlan munkavégzéssel járó munkaviszonynak vagy önálló munkavégzésre irányuló más jogviszonynak minősül-e.

Az elhatárolásnál kiindulópontul szolgálhat a II. Munka Törvénykönyve (Mt.) miniszteri indokolása. Eszerint "a munkaviszonynak a munkavégzésre létesített egyéb jogviszonyoktól való elhatárolása szempontjából a legfontosabb a munkavégzésre vonatkozóan a munkáltatót megillető széles körű utasítási jog, amely kiterjedhet a munkavégzés bármely részletére, annak módjára, helyére és idejére is. Jogosult tehát a jogszabályok keretei között a végzett munka bármikor abbahagyását vagy az alkalmazott munkamódszer megváltoztatását elrendelni, a munkavállalót más munkára vagy más munkahelyre beosztani, illetőleg kiküldetésbe küldeni. Ha e körülmények alapján nem lehet egyértelműen dönteni a munkaviszony kérdésében, további útmutatást a munkavégzés rendszeressége, a munkának a munkavállalói közösség keretében és a munkáltató munkaeszközeivel való végzése adhat a munkaviszony fennállása mellett. Adott esetben jelentős gyakorlati segítséget jelenthet a közvetett ismérvek, a munkaviszony tartalmát adó egyes részkötelezettségek vizsgálata (például a munkaidő kötött vagy kötetlen volta, a személyes munkavégzési kötelezettség fennállása stb.)".

A munkaviszony megállapíthatósága szempontjából tehát elsődleges a munkavégzés körének, helyének és idejének a szerződés keretei között más által történő meghatározottsága, a munkaszervezeti függőség, utasításhoz kötöttség, a személyes munkavégzési kötelezettség. Elsősorban ezek és az egyéb körülmények figyelembevételével kell eldönteni azt, hogy önállótlan, vagyis munkaviszony jellegű munkavégzésről vagy pedig önálló munkavégzésről van szó. Az utasításhoz kötöttség, illetve annak tényleges hiánya sem döntő egymagában, mert az egyfelől az eset körülményei alapján csupán az utasításadás lehetőségét jelenti, másfelől nem hagyható figyelmen kívül, hogy az önállóan munkát végző is utasítható meghatározott körben [pl. Ptk. 392. §, 474. § (2) bek.].

Az ítélkezési gyakorlat szerint, ha a munkáltató széles körű utasítási jogköre és a munkavállaló ennek megfelelő függősége fennáll - kétség esetén - munkaviszony állapítható meg (LB P. törv. III/B 20.014/1967., LB M. törv. II. 10 372/1978.). Az alárendeltséggel járó munkavégzésre kötött szerződés munkaszerződéses jellegét nem érinti, ha annak egyes kikötései ellentétesek a törvénnyel (LB Mfv. II. 10.938/1998.). Helyettesítés lehetősége esetén a jogviszony általában nem munkaviszony (LB P. törv. III. 21.041/1969.), hasonlóképpen akkor, ha a széles körű utasítási jogkör és az ebből eredő függőség hiányzik, hacsak nem léteznek munkaviszonyra utaló körülmények, így különösen a meghatározott munkakör és a rendszeres lekötöttség (LB P. törv. IV. 20.307/1965.). Ennélfogva például a korlátolt felelősségű társaság a tagjával is, az ügyvezetőjével is létesíthetett munkaviszonyt a II. Gt. alapján (GK-MK 1. számú állásfoglalás), bár az ügyvezető - mint vezető tisztségviselő - e tisztségéhez tartozó tevékenysége körében a munkáltatója részéről nem volt utasítható [II. Gt. 22. § (2) bek.], a vezető tisztségviselő tekintetében a munkaviszonyban történő foglalkoztatást kizárta a III. Gt., majd 2007. szeptember 1-jétől kezdődően megengedi, az egyszemélyes gazdasági társaság tagja, illetve a közkereseti és a betéti társaság üzletvezetésre egyedül jogosult tagja kivételével [a 2006. évi IV. törvénynek - a 2007. évi LXI. tv. 35. §-ával megállapított - 22. § (2)-(3) bek.].

Ha a munkaviszonyban foglalkoztatást állító fél sem konkrét munkakört, sem munkabérben megállapodást, illetve fizetést nem bizonyított, a felek között nem jött létre munkaviszony (LB Mfv. I. 10.801/2001).