1352/B/2007. AB határozat

a vállalkozói "körbetartozások" mérséklése céljából történő törvénymódosításokról szóló 2007. évi LXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdése, valamint a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 27. § (2) bekezdés a) pontja alkotmányossági vizsgálata tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a vállalkozói "körbetartozások" mérséklése céljából történő törvénymódosításokról szóló 2007. évi LXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdése "rendelkezéseit a hatálybalépése után benyújtott felszámolási kérelmekre," szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 27. § (2) bekezdés a) pontja, illetve (3) bekezdésének második és harmadik és mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 27. § (2) bekezdés a) pontjának hatályba léptetésével kapcsolatos, meghatározott tartalmú rendelkezés megalkotására szóló "jogalkotói felhívásra" irányuló indítványt visszautasítja.

Indokolás

I.

1. Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett a vállalkozói "körbetartozások" mérséklése céljából történő törvénymódosításokról szóló 2007. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Vkm. tv.) 4. § (1) bekezdése "rendelkezéseit a hatálybalépése után benyújtott felszámolási kérelmekre," szövegrésze, valamint a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 27. §-ának a Vkm. tv.-nyel módosított egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában. Az indítványozók ugyanakkor külön kérték - egyikük visszamenőleges hatállyal - a Vkm. tv-nek a Csődtv. 27. § (2), illetve (3) bekezdéseit módosító, a Vkm. tv. 1. § (8), illetve (9) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését is. Az alkotmányellenesség alapjául mindkét indítványozó, valamennyi támadott rendelkezés vonatkozásában az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezett jogbiztonság sérelmét jelölte meg.

Az Alkotmánybíróság az indítványokat az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette és együttesen bírálta el.

2. Az indítványozók alapvetően azt sérelmezték, hogy elsősorban a Vkm. tv. 4. § (1) bekezdésének megjelölt szövegrésze, másodsorban pedig a Csődtv. 27. § (2) bekezdés (módosított) a) pontja és (3) bekezdés második mondata az e törvény hatályba lépése után megindult felszámolási eljárásokban az adós számára a korábbiaknál - visszamenőleges hatállyal - teremt terhesebb helyzet. Míg ugyanis a fizetési kötelezettség teljesítésének elmaradását a módosítást megelőzően lényegében elegendő volt a felszámolási eljárás megindulásáig vitatni, az új szabály arra teremt kötelezettséget, hogy ezt az adós legkésőbb a hitelezői fizetési felszólításban megjelölt 15 napos határidő letelte előtt, írásban tegye meg. Így mindazok ellen megindulhat a felszámolási eljárás, akik a Vkm. tv. hatályba lépése előtt keletkezett kötelezettségeik teljesítését elmulasztották, ám a felszámolás megindulása előtt (de a fizetési felszólítást követően), határidőben nem vitatták. Ennek folytán az adós a felszámolási eljárás megindítását csak teljesítéssel kerülheti el.

Az első indítványozó azonban támadta még a Csődtv. 27. § (3) bekezdésének azon szabályát is, mely szerint az ilyen teljesítés nem minősül tartozáselismerésnek és nem zárja ki a teljesítés polgári peres eljárásban való visszakövetelését. Ezen kívül azt is kifejtette, hogy - a visszaható hatály tilalmán túl - valamennyi rendelkezés "önmagában véve is" is a jogbiztonság követelményébe ütközik, mert az adósnak "életszerűtlen, bizonyos esetekben teljesíthetetlen" feltételeket szab.

A második indítványozó ellenben azt javasolta, hogy az Alkotmánybíróság a "jogalkotót" hívja fel olyan tartalmú rendelkezés megalkotására, amely lehetővé teszi, hogy "a fizetésképtelenség megállapításának előzetes cselekményei a teljesítésük idején hatályos jogszabályok szerint kerüljenek értékelésre a később meginduló fizetésképtelenségi eljárásban." Ugyancsak kérelmezte annak megállapítását, hogy a Vkm. tv. és a Csődtv. támadott rendelkezései a Fővárosi Bíróság előtt folyamatban lévő 10 Fpk. 01-2007-004258 számú ügyben nem alkalmazhatók.

3. "Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint nem a módosító rendelkezéseket hatályba léptető, hanem a módosított rendelkezéseket magába foglaló (inkorporáló) jogszabály rendelkezéseit vizsgálja. [174/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 870, 871.; 8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.; 51/2004. (XII. 8.) AB határozat, ABH 2004, 679, 683.; 28/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 290, 297.]" (összefoglalóan: pl. 55/2008. (IV. 24.) AB határozat, ABH 2008, 525, 530.) Ezért jelen esetben az alkotmányossági vizsgálatot a Csődtv. módosított rendelkezéseire, illetve a Vkm. tv. ma is önállóan hatályos 4. § (1) bekezdésére folytatta le.

II.

Az Alkotmánybíróság által vizsgált jogszabályok:

1. Az Alkotmány rendelkezése:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

2. A Csődtv. érintett rendelkezései:

"27. § (.)

(2) A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha

a) az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 15 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólítására sem teljesítette, vagy (...)

(3) Amennyiben a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott iratokat postán küldték, azt a tértivevényen feltüntetett átvételi időpontban, ajánlott küldemény esetében pedig - ellenkező bizonyításig - a feladástól számított ötödik munkanapon a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni. A (2) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben az adós vitatásának legkésőbb a hitelező fizetési felszólításának kézhezvételét megelőző napig írásban van helye. Amennyiben az adós vitatása elkésett, a tartozás kiegyenlítése nem minősül tartozáselismerésnek, az a teljesítés polgári peres eljárásban történő visszakövetelését nem zárja ki."

3. A Vkm. tv. rendelkezése:

"4. § (1) E törvény a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépése után benyújtott felszámolási kérelmekre, továbbá megkezdett közbeszerzésekre, közbeszerzési eljárások alapján megkötött szerződésekre, tervpályázati eljárásokra és az azokkal kapcsolatban kérelmezett, kezdeményezett vagy hivatalból indított jogorvoslati eljárásokra, illetőleg kérelmezett békéltetési eljárásokra kell alkalmazni."

III.

Az indítványok megalapozatlanok.

1.1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből folyó jogbiztonság követelménye az Alkotmánybíróság gyakorlatában mindenekelőtt azt jelenti, hogy az állam - elsősorban a jogalkotó - kötelessége biztosítani, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. A jogbiztonság egyaránt megköveteli az egyes normák egyértelműségét és az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát [lásd először: 9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]. Számos döntés kimondta, hogy a normavilágosság sérelme akkor vezet az alkotmányellenesség megállapításához, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot, illetve teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak, s így kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára [összegezve: 31/2007. (V. 30.) AB határozat, ABH 2007, 368, 378.].

Az Alkotmánybíróság gyakorlata ugyanakkor következetes abban, hogy "[a] jogbiztonság és a szerzett jog alkotmányos védelme nem értelmezhető akként, hogy a múltban keletkezett jogviszonyokat soha nem lehet alkotmányos szabályozásokkal megváltoztatni". [515/B/1997. AB határozat, ABH 1998,976, 977.; 1011/B/1999. AB határozat, ABH 2001, 1365, 1370.; 495/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1382, 1390.] A jogi szabályozás változatlanságához az Alkotmány nem biztosít jogot [59/1995. (X. 6.) AB határozat, ABH 1995, 295, 298.]. Önmagában az sem sérti a jogbiztonságot, ha a jogszabály a jogalkalmazás során értelmezésre szorul és esetenként az értelmezés problémamegoldó, alkotó jellege kerül előtérbe. A társadalmi-gazdasági viszonyok változása például új jogszabály alkotását teheti szükségessé, s új jogszabálynál az értelmezési művelet a korábbi jogszabály-értelmezésekre kevésbé támaszkodhat [31/2003. (VI. 4.) AB határozat, ABH 2003, 352, 365.].

1.2. A jogállamiság, jogbiztonság, visszamenőleges hatály kérdéskörére vonatkozó összefüggéseket az Alkotmánybíróság legutóbb a 2/2009. (I. 23.) AB határozatában - a következőképpen - foglalta össze. "A jogalkotás jogállami rendjével összefüggésben az Alkotmánybíróság több követelményt fogalmazott meg. A normavilágosság, a kellő felkészülési idő biztosításának követelménye mellett az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből vezette le a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát is.

(...)

A 25/1992. (IV. 30.) AB határozatában megállapította:

"[a] jogállamiság egyik fontos alkotóeleme a jogbiztonság, amely egyebek között megköveteli, hogy

- az állampolgárok jogait és kötelességeit a törvényben megszabott módon kihirdetett és bárki számára hozzáférhető jogszabályok szabályozzák,

- meglegyen a tényleges lehetőség arra, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani, ennek érdekében a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre nézve ne állapítsanak meg kötelezettséget, illetőleg valamely jogszerű magatartást visszamenőleges érvénnyel ne minősítsenek jogellenesnek.

A jogbiztonság e két alapvető követelménye közül bármelyiknek a figyelmen kívül hagyása összeegyeztethetetlen az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, s így alkotmányellenes". [ABH 1992, 131, 132.]

Következetes az alkotmánybírósági gyakorlat a tekintetben, hogy "valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet az említett tilalomba ütközőnek, ha a jogszabályt a jogalkotó visszamenőlegesen léptette hatályba, hanem akkor is, ha a hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit - erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint - a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell".

[57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, 316, 324.]

Az Alkotmánybíróság 349/B/2001. AB határozatában hivatkozott arra, hogy "a létrejött jogviszonyok alatt az anyagi jog alapján létrejött, anyagi jogi jogviszonyokat értette és e jogviszonyok védelme érdekében állapított meg alkotmányellenességet a visszaható hatályú jogalkotás tilalmának sérelme miatt." (ABH 2002, 1241, 1245.). Ezért a visszaható hatályú jogalkotás esetében azt kell vizsgálni, hogy "keletkeztek-e a törvény alapján a kihirdetését megelőző időre kötelezettségek, állapít-e meg a törvény jogi felelősséget olyan, a kihirdetését megelőzően tanúsított magatartásért, amely a törvény hatálybalépését megelőzően nem volt jogsértő, illetőleg a hatályba léptető rendelkezés eredményeként a Btv." (a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Településrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény) "új, korlátozó rendelkezései már létrejött, lezárt anyagi jogi jogviszonyokban idéztek-e elő változást". [ABH 2002, 1246.] A hivatkozott határozatban a testület megállapította, hogy a szabályozás csak abban az esetben visszaható hatályú - és alkotmányellenes -, amennyiben védelmet élvező anyagi jogi jogviszonyokban kíván kedvezőtlen változást előidézni." (ABK 2009, január 15, 17-18.)

A visszaható hatály tartalmi értelmezését összegezve a 110/2009. (XI. 18.) AB határozatában megállapította azt is, hogy: "valamely jogszabály akkor minősülhet a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközőnek, ha (1) a jogalkotó kötelezettséget megállapító, vagy valamely magatartást jogellenessé nyilvánító jogszabályt visszamenőlegesen - kihirdetését megelőző időre - léptetett hatályba, vagy (2) a hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit - erre irányuló kifejezett rendelkezés alapján - a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell [7/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 45, 48.]. A Jat. 12. § (2) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével összefüggésben levezetett értelmezése csak a jogalanyok helyzetét terhesebbé tevő (ad malam partem) jogalkotásra vonatkozik. A kizárólag jogot megállapító, jogot kiterjesztő, kötelezettséget enyhítő, vagy más, a jogszabály valamennyi címzettje számára a korábbi jogi szabályozásnál egyértelműen előnyösebb szabályozást előíró jogszabály esetében - feltéve, hogy az így megalkotott jogszabályok egyébként nem alkotmányellenesek, illetve magasabb szintű jogszabályokkal nem ellentétesek - a visszaható hatályú jogalkotás nem alkotmányellenes. [152/2008. (XII. 10.) AB határozat, ABH 2008, 1487, 1490.]" (ABK, 2009, november 1984, 1990.)

2. A Csődtv.-nek az adós-hitelező kapcsolatára vonatkozó szabályai az elmúlt két évtizedben több ízben módosultak. Ezek a változások elsősorban azt célozták, hogy a -gyakorlati tapasztalatok nyomán szükségessé vált - hitelezővédelmi intézkedések megfelelően tölthessék be rendeltetésüket, illetve, hogy a bírósági adminisztráció fölösleges igénybevételének elkerülése érdekében a felek között a jogszabály megfelelő együttműködést alakítson ki.

2.1. A támadott rendelkezések körében egyik legjelentősebb módosítást (az adós oldaláról nézve: szigorítást) nem a Vkm.tv. hanem a 2006. július 1-jétől hatályos módosításokat tartalmazó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról szóló 2006. évi VI. törvény jelentette, amely újraszabályozta a fizetésképtelenségi okokat és a felek együttműködési kötelezettségét.

A Vkm. tv. 1. § (8)-(9) bekezdései ezen a helyzeten annyit változtattak, hogy a hitelező számára csak akkor teszik lehetővé a felszámolási eljárás kezdeményezését, ha a követelés szerződéses kötelezettségen alapul; és az elismert vagy lejárt tartozást, a teljesítési határidő lejártát követő 15 napot követően, ám az írásbeli fizetési felszólítás kézhezvételét megelőző napig az adós továbbra sem vitatja. Az adós azonban még ilyenkor is, a fizetési felszólítás kézhezvételét követően, egészen a felszámolási eljárás elrendeléséig bezárólag ténylegesen elkerülheti a felszámolási eljárás megindítását: - az elismert, nem vitatott, szerződésen alapuló, számlázott követelés, teljesítési határidőn és felszólításon túli - teljesítésével. Annak érdekében viszont, hogy az ún. követelésbehajtási célú felszámolási eljárások elkerülhetők legyenek a Vkm. tv. 1. § (9) bekezdése "adósvédelmi" intézkedésként beiktatta Csődtv. 27. § (3) bekezdésébe, hogy az egyébként nyilvánvalóan mulasztó (gondatlan, rosszhiszemű) adós részéről ilyen helyzetben történő teljesítés (ami a felszámolási eljárás elkerülését célozza), nem minősül tartozáselismerésnek és polgári peres eljárásban visszakövetelhető.

2.2. A Vkm. tv. ugyancsak támadott 4. § (1) bekezdésének egyik részletszabálya akként rendelkezik, hogy az új szabályt a módosítás hatályba lépését követően megindult ügyekben kell alkalmazni. Ez formailag semmiképpen nem minősül visszaható hatálynak, tartalmilag pedig több okból sem vált terhesebbé a mulasztó adós helyzete. Az új szabályozás folytán továbbra is kizárólag - csak nem vitatott vagy kimondottan elismert, s most már csak szerződésen alapuló - követelés nemteljesítése vezethet felszámolási eljárás megindításához és csak a - gazdasági életben szokásos mértékű - teljesítési határidő lejártát követően. Azaz az adós részéről nem ismeretlen, utólag keletkezett követelésről, nem a megszabott teljesítési határidő rövidüléséről, hanem szabályosan számlázott korábbi, tartozás kiegyenlítetlenségéről lehet szó. A visszakövetelés lehetőségére vonatkozó szabály beiktatása, továbbá a követelésbehajtási célú felszámolási eljárások veszélyével szemben hatékony garanciát jelent.

2.3. Mindemellett a felszámolási eljárásról szóló döntés továbbra is a bíróság feladata, melynek során önállóan vizsgálja mindazon feltételek fennállását, amelyek az elrendelésről szóló határozat meghozatalát megalapozzák.

Az Alkotmánybíróság már az 57/1991. (XI. 28.) AB határozatában rámutatott, hogy vizsgálata során "a jogszabályt értelmezett és alkalmazott tartalmával együttesen kell érteni" ("élő jog"). (ABH 1991, 272, 277.)

A konkrét ügyekből megállapíthatóan a Vkm. tv. 4. § (1) bekezdésének az indítványozók által vitatott szabályát, illetve a fizetésképtelenség feltételeit a bíróság a Csődtv. 27. § (2) bekezdés a) pontjának hatályba lépésétől tartalmilag külön vizsgálja. Ezért amennyiben az elismert (nem vitatott) követelés még a Csődtv. 27. § (2) bekezdés a) pontjának módosulása (2007. július 7.) előtt keletkezett és vált esedékessé - a jelen ügyben releváns probléma: a felszámolási eljárás elrendelhetősége szempontjából - az ezzel kapcsolatos előkészítő cselekményeket a bíróság az esedékesség idején az adósra irányadó követelmények fényében értékeli (BDT2008. 1808., BDT 2009. 2011., Szegedi Ítélőtábla Fpkf. I. 30031/2008.).

2.4. Az egyik indítványozó - az egyéb támadott rendelkezéssel azonos alapokon - kifogásolta a Csődtv. 27. § (3) bekezdésének második és harmadik mondatát is. E szabályok azonban csupán pontosítják a 27. § (2) bekezdés a) pontjában a felszámolási eljárás megindíthatóságának kellékeként megjelölt, a hitelező részéről az adónak küldendő felszólítás legkésőbbi időpontját, illetve a "kényszerteljesítés" későbbi jogi (perbeli) megítélésére tartalmaznak jogalkotói állásfoglalást. Céljuk éppen a jogbiztonság szolgálata, a felek helyzetének pontosítása.

A 2.2-2.4. pontokban kifejtettekre tekintettel a Csődtv. támadott rendelkezései - sem a normavilágosság, sem a visszaható hatály szempontjából - nem sértik a jogbiztonság követelményét. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat ebben a tekintetben elutasította.

2.5. A Vkm. tv. 4. § (1) bekezdését - áttételesen - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 402. § (2)-(3) bekezdésével összefüggésében az Alkotmánybíróság a 35/2010 (III. 31.) AB határozatában már vizsgálta és a jogbiztonság szempontjából aggályosnak találta (ABK 2010. március 292.). Egyrészt azonban ott a rendelkezés egésze (s főként a most nem támadott részei) által okozott, másrészt kizárólag a Ptk. vonatkozásában releváns anomáliák képezték az eljárás tárgyát.

Az indítványozók jelen ügyben a Vkm. tv. 4. §-át önállóan, s kizárólag a hatályba lépést követően benyújtott felszámolási kérelmekre vonatkozó szövegrész tekintetében támadták. Ítélt dologról tehát nem lehet szó, így a vizsgálatot az Alkotmánybíróság önállóan, a Csődtv. kontextusában a vitatott szövegrész tekintetében folytatta le.

E tekintetben viszont az 1., illetve a 2.2-2.3. pontokban kifejtettek alapján azt kellett megállapítani, hogy az indítványozók által felhozott érvek alapján az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelme szintén nem állapítható meg. A jogalkotó ezzel a szabállyal csupán a már folyamatban lévő eljárások esetében - minden törvénymódosítás esetén általában - kétséges helyzetet kívánta tisztázni. A normaszöveg nyomán továbbá a címzettek számára nem keletkezik visszamenőleges kötelezettség, a köztük lévő anyagi jogi jogviszony tartalma nem módosul; annak lényege: az elismert, nem vitatott szerződésen alapuló teljesítetlen követelés marad.

Ezért az indítványokat az Alkotmánybíróság ebben a tekintetben is elutasította.

Az alkalmazási tilalom kimondása pedig utólagos absztrakt normakontroll esetén szóba sem kerülhet.

2.6. Az Alkotmánybíróság hatásköreit az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-a határozza meg. Ezek között a nem szerepel a jogalkotó felhívása meghatározott normaszöveget tartalmazó jogszabály megalkotására (módosítására. Ezért az Alkotmánybíróság az erre irányuló indítványt az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2010. május 18.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság helyettes elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró