2/2009. (I. 23.) AB határozat

a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi XXX. törvény alkotmányossági kontrollja tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány, folyamatban lévő ügyekben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés, valamint alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi XXX. törvény 63. § (10) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt a kihirdetésére visszamenőleges hatállyal megsemmisíti.

2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi XXX. törvény 63. § (2) bekezdésének "valamint 63. § (10) bekezdése" szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt a kihirdetésére visszamenőleges hatállyal megsemmisíti.

A törvény 63. § (2) bekezdése az alábbi szövegezéssel marad hatályban:

"(2) E törvény 42-44., 59. és 61. §-a a törvény kihirdetését követő napon lép hatályba."

3. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi XXX. törvény 63. § (9) bekezdésének "valamint 63. § (10)" szövegrésze alkotmányellenes, ezért azt a kihirdetésére visszamenőleges hatállyal megsemmisíti.

A törvény 63. § (9) bekezdése az alábbi szövegezéssel marad hatályban:

"(9) E törvény 1., 2., 9., 10., 14., 15., 17., 20-34., 38-44., 46. és 61. §-a által megállapított rendelkezéseket, valamint 64. §-ának (1) bekezdését a hatálybalépésükkor folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell."

4. Az Alkotmánybíróság a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatban lévő nem peres eljárásokban, bírósági titkár által, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi XXX. törvény 63. § (2) bekezdésével és 63. § (9) bekezdésével összefüggésben benyújtott indítványokat visszautasítja.

5. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Közterületi Parkolási Társulás e határozat II. számú mellékletében felsorolt alkotmányjogi panaszait visszautasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Magánszemélyek, érdekképviseletet ellátó társadalmi szervezet és - az eljárás felfüggesztése mellett - bírósági titkár, valamint peres ügyben eljáró bírák kezdeményezték a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi XXX. törvény (a továbbiakban: Ppm.) 63. § (2) bekezdésének, 63. § (9) bekezdésének, valamint 63. § (10) bekezdésének alkotmányossági kontrollját. A folyamatban lévő perekre tekintettel a bírói indítványok kiterjedtek az alkalmazási tilalom kimondására is. Az indítványozók az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 43. § (4) bekezdése alapján a közzététel napjára visszamenőleges hatállyal kérték a Ppm. hivatkozott rendelkezéseinek a megsemmisítését.

A fentieken túl egy parkolási társulás és egy parkolási társaság több, jogerős permegszüntető bírósági végzéssel összefüggésben alkotmányjogi panasszal élt a Ppm. fentiekben megjelölt szakaszainak alkotmányossági vizsgálatát kérve.

Az indítványozók indokolása szerint a Ppm. 63. § (10) bekezdésében foglalt rendelkezések - az azonnali hatálybalépéssel, és a folyamatban lévő ügyekben történő alkalmazási kötelezettséggel - visszamenőlegesen állapítanak meg kötelezettséget az igényérvényesítő parkolási társaságok, társulások részére, ezért sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megjelenő jogállamiság, jogbiztonság alkotmányos elvét.

Ezen túl egyes indítványozók hivatkoztak arra is, hogy a kihirdetést követő azonnali hatálybalépés nem biztosított kellő felkészülési időt a jogszabály személyi hatálya alá tartozók számára, ami szintén az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt alkotmányos elv sérelmére vezetett.

Az indítványozók egy része szerint a Ppm. vizsgálni kért rendelkezései az Alkotmány 9. § (1) bekezdésének, 12. § (2) bekezdésének, 13. § (1) bekezdésének, 43. § (2) bekezdésének, valamint 44/A. § (1) bekezdés b) és c) pontjainak sérelmét is megvalósítják. Álláspontjuk értelmében az önkormányzatok és a díjhátralékokból származó követeléseket megszerző társaságok tulajdonhoz való joga sérül azzal, hogy a Ppm. hatálybalépésével az igényérvényesítéshez képest egy évnél korábbi követelések lényegében elenyésznek. Az önkormányzatoknál ez sérti a tulajdonhoz való jogon kívül az önálló gazdálkodáshoz és a saját bevételekhez való Alkotmányban garantált jogot is, míg a követelést megszerző cégeknél (az ún. factoring cégeknél) a jogszabályváltozás vagyoni érdekeket érint.

Több indítványozó utalt az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének sérelmére is. Indokolásukban kifejtették, hogy a bírósághoz fordulás jogát alkotmányellenesen korlátozza az a szabályozás, amely kizárja, hogy jogszerűen keletkezett igényeket bírósági úton lehessen érvényesíteni. Az indítványozók egy része pedig az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog sérelmét látta abban, hogy a permegszüntetési kötelezettség miatt a pervesztes fél az elsőfokú, nem jogerős ítélet ellen nem gyakorolhatja fellebbezési jogát.

Az Alkotmánybíróság az ügyeket - tartalmi azonosságukra és tárgyi összefüggésükre tekintettel - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) (ABH 2003, 2065.) 28. § (1) bekezdésének megfelelően egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.

II.

Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései szerint:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."

"12. § (2) Az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát."

"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."

"43. § (2) A helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg. Az önkormányzat hatáskörének jogszerű gyakorlása bírósági védelemben részesül, jogai védelmében az önkormányzat az Alkotmánybírósághoz fordulhat."

"44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:

(... )

b) gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozhat,

c) az önkormányzat törvényben meghatározott feladatainak ellátásához megfelelő saját bevételre jogosult, továbbá e feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesül,

(...)"

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(... )

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

A Ppm. indítványokkal érintett rendelkezései: "63. § (1) Ez a törvény a (2)-(7) bekezdésben meghatározott kivételekkel 2009. január 1-jén lép hatályba.

(2) E törvény 42-44., 59. és 61. §-a, valamint 63. §-ának (10) bekezdése a törvény kihirdetését követő napon lép hatályba."

"(9) E törvény 1., 2., 9., 10., 14., 15., 17., 20-34., 38-44., 46. és 61. §-a által megállapított rendelkezéseket, valamint 63. §-ának (10) és 64. §-ának (1) bekezdését a hatálybalépésükkor folyamatban lévő ügyekre is alkalmazni kell.

(10) A keresetlevelet (fizetési meghagyás iránti kérelmet) a bíró-ágnak a Pp. 130. §-ának (1) bekezdésében meghatározott eseteken kívül akkor is idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania, illetve a perindítás hatályainak beállta után a pert a Pp. 157. §-ában meghatározott eseteken kívül a bíróság akkor is köteles hivatalból, az eljárás bármely szakában megszüntetni, ha a közút területén vagy a közút területén kívüli közterületen létesített, illetve kijelölt várakozóhely jogosulatlan használata folytán keletkezett igények érvényesítésére a keresetlevelet (fizetési meghagyás iránti kérelmet) a jogosulatlan úthasználattól számított egy éven túl nyújtották be. E határidő elmulasztása esetén igazolásnak helye nincs."

III.

Az indítványok megalapozottak.

1. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 15. § (3) bekezdés értelmében a "[k]özút területén vagy a közút területén kívüli közterületen létesített, illetőleg kijelölt várakozóhelyen a közút kezelője díj és pótdíj szedését rendelheti el". A szabályozás a közút kezelője számára azt a hatáskört állapítja meg, amely a közterületi várakozóhelyek tekintetében a várakozás díjának és pótdíjának megállapítására vonatkozik. Ugyanakkor - a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 63/A. § h) pontja mellett - jelenleg ez a hatásköri szabály adja az anyagi jogi alapját a közterület parkolási célú igénybevételéért fennálló díjfizetési kötelezettségnek, és a jogosulti oldalon a díjfizetés iránti igénynek. A szabályozás nem határozza meg a várakozásban megnyilvánuló közlekedési célú közúthasználattal létrejött jogviszony jellegét (polgári vagy közigazgatási), de abból egyértelműen megállapítható a díj (és pótdíj) jogosultja, illetve a díjfizetés (és pótdíjfizetés) kötelezettjének kiléte.

A jelen határozatban alkotmányos vizsgálat tárgyává nem tett 2/2005. Közigazgatási és Polgári Jogegységi Határozattal egységesített bírói gyakorlat szerint a közút területén történő várakozás polgári jogi jogviszonyt hoz létre a felek között. Az ebből származó követelés esetében a polgári jog 5 éves, általános elévülési ideje alkalmazandó. Ez megkönnyítette a jogosultak helyzetét, mivel részben a jogosulatlan úthasználattól számított ötéves időtartam, részben pedig a határidő elévülési jellege meglehetősen hosszú időt biztosított a követelések érvényesítésére.

A jogalkotó a joggyakorlatban kialakult helyzetre reflektálva alkotta meg a közlekedéssel összefüggő egyes törvényeket módosító 2006. évi CX. törvény (a továbbiakban: Kktm.) Kkt.-t módosító rendelkezéseit. A Kktm. a jogosulti (közútkezelő, avagy az általa megállapodás alapján megbízott gazdálkodó szervezet) oldalon szigorította az igényérvényesítés feltételeit: a várakozóhely jogosulatlan használatától számított 60 napon belül - jogvesztés terhével - fel kellett szólítania a kötelezettet a teljesítésre, a követelés elévülési idejét pedig egy évre mérsékelte [Kktm. 9. §, amely a Kkt. 15. §-át új (5) bekezdéssel egészítette ki].

A Kktm. a kihirdetését követő 8 napon belül lépett hatályba [Kktm. 33. § (1) bekezdés]. A még meg nem küldött felszólításokat a hatálybalépéstől számított 60 napon belül jogvesztés terhével meg kellett küldeni, és a hatálybalépéssel minden követelés (beleértve a hatálybalépést megelőzően keletkezetteket is) elévülési ideje 1 évre változott [Kktm. 34. § (2) bekezdés].

A Kktm. az igényérvényesítést korlátozó feltételekhez kötötte, ugyanakkor rendelkezéseinek alkalmazását a jö-vőíe nézve írta elő: úgy a 60 napos jogvesztő határidő, mint az egy éves elévülési idő a szabályozás hatályba! lépésétől számítottan vált alkalmazandóvá a korábban keletkezett, de az érvényesítés fázisába még nem jutott igények esetében is. A hatályba léptető rendelkezés értelmében a 2006. december 22. napját megelőzően keletkezett, de az érvényesítés szakaszába még nem lépett igények esetében a Kktm. hatálybalépésével megnyílt a 60 napos jogvesztő határidő, de ekkor nyílt meg az egy éves elévülési idő is azokban az esetekben, mikor az elévülési időből még több mint egy év volt hátra.

A Kktm. sem eljárásjogi, sem anyagi jogi értelemben nem érintette a bírósági igényérvényesítés szakaszába jutott követeléseket.

A Ppm. 63. § (10) bekezdése értelmében "a keresetlevelet (fizetési meghagyás iránti kérelmet) a bíróságnak a Pp. 130. §-ának (1) bekezdésében meghatározott eseteken kívül akkor is idézés kibocsátása nélkül kell elutasítania, illetve a perindítás hatályainak beállta után a pert a Pp. 157. §-ában meghatározott eseteken kívül akkor is köteles hivatalból, az eljárás bármely szakában megszüntetni, ha a közút területén vagy a közút területén kívüli közterületen létesített, illetve kijelölt várakozóhely jogosulatlan használata folytán keletkezett igények érvényesítésére a keresetlevelet (fizetési meghagyás iránti kérelmet) a jogosulatlan úthasználattól számított egy éven túl nyújtották be. E határidő elmulasztása esetén igazolásnak helye nincs."

A Ppm. módosítás hatálybalépésével kapcsolatosan két rendelkezést tartalmaz: a 63. § (2) bekezdése értelmében a 63. § (10) bekezdése a Ppm. kihirdetését követő napon lép hatályba (a kihirdetésre 2008. június 18-án került sor, MK 89. szám), illetve a 63. § (9) bekezdése értelmében a 63. § (10) bekezdésében foglaltakat a hatálybalépéskor folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell.

A Ppm. a követelés érvényesíthetőségének oldalán jelent módosítást, azaz az eljárási szabályokat módosítja anélkül, hogy a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítására és a permegszüntetésre vezető új ok beépülne a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) e két jogintézményébe. Az alkalmazás során az időmúlásnak van központi jelentősége: a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani, a pert - annak bármely szakaszában - meg kell szüntetni akkor, ha az igény keletkezése és az igényérvényesítés között több mint egy év telt el.

2. A jogalkotás jogállami rendjével összefüggésben az Alkotmánybíróság több követelményt fogalmazott meg. A normavilágosság, a kellő felkészülési idő biztosításának követelménye mellett az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből vezette le a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát is. A visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát a tételes jogban megfogalmazó rendelkezést - a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (1) bekezdése - "alkotmányos jellegű szabálynak" tekintette. [34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 170, 172.]

A 25/1992. (IV. 30.) AB határozatában megállapította: "[a] jogállamiság egyik fontos alkotóeleme a jogbiztonság, amely egyebek között megköveteli, hogy

- az állampolgárok jogait és kötelességeit a törvényben megszabott módon kihirdetett és bárki számára hozzáférhető jogszabályok szabályozzák,

- meglegyen a tényleges lehetőség arra, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani, ennek érdekében a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre nézve ne állapítsanak meg kötelezettséget, illetőleg valamely jogszerű magatartást visszamenőleges érvénnyel ne minősítsenek jogellenesnek.

A jogbiztonság e két alapvető követelménye közül bármelyiknek a figyelmen kívül hagyása összeegyeztethetetlen az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, s így alkotmányellenes". [ABH 1992, 131, 132.]

Következetes az alkotmánybírósági gyakorlat a tekintetben, hogy "valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet az említett tilalomba ütközőnek, ha a jogszabályt a jogalkotó visszamenőlegesen léptette hatályba, hanem akkor is, ha a hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit - erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint - a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell". [57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, 316, 324.]

Az Alkotmánybíróság 349/B/2001. AB határozatában hivatkozott arra, hogy "a létrejött jogviszonyok alatt az anyagi jog alapján létrejött, anyagi jogi jogviszonyokat értette és e jogviszonyok védelme érdekében állapított meg alkotmányellenességet a visszaható hatályú jogalkotás tilalmának sérelme miatt." (ABH 2002, 1241, 1245.). Ezért a visszaható hatályú jogalkotás esetében azt kell vizsgálni, hogy "keletkeztek-e a törvény alapján a kihirdetését megelőző időre kötelezettségek, állapít-e meg a törvény jogi felelősséget olyan, a kihirdetését megelőzően tanúsított magatartásért, amely a törvény hatálybalépését megelőzően nem volt jogsértő, illetőleg a hatályba léptető rendelkezés eredményeként a Btv." (a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Településrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény) "új, korlátozó rendelkezései már létrejött, lezárt anyagi jogi jogviszonyokban idéztek-e elő változást". [ABH 2002, 1246.] A hivatkozott határozatban a testület megállapította, hogy a szabályozás csak abban az esetben visszaható hatályú - és alkotmányellenes -, amennyiben védelmet élvező anyagi jogi jogviszonyokban kíván kedvezőtlen változást előidézni.

Hasonló megállapításokat tett az Alkotmánybíróság többek között a 903/B/1990. AB határozatában (adófizetési kötelezettség visszamenőleges hatályú hatályba léptetése, ABH 1990, 250.), a 7/1992. (I. 30.) AB határozatában (a bejelentés és nem a keletkezés idejéhez kötött illetékfizetési kötelezettség, ABH 1992, 45.), a 17/1998. (V. 13.) AB határozatában (a jogszerűen megszerzett játékterem-engedély utóbb hatályba lépő jogszabály miatti elvesztése, ABH 1998, 155.), a 64/2002. (XII. 3.) AB határozatában (a számítási mód megváltozása miatt nem kerülhet kedvezőtlenebb helyzetbe az, aki a nyugdíjjogosultság törvényi követelményeit az új számítási mód hatálybalépését megelőzően teljesítette, ABH 2002, 348.), és a 31/2005. (VII. 14.) AB határozatában (bírság kiszabás utólag jogszerűtlennek minősített magatartás miatt, ABH 2005, 675.).

Az Alkotmánybíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az indítványokban megjelölt törvényi szabályok korlátozzák-e a kihirdetést megelőzően keletkezett igények érvényesítésének jogát, illetve a módosító rendelkezések az anyagi jog alapján létrejött jogviszonyokban - függetlenül e jogviszonyok polgári, avagy közigazgatási jellegétől -kívánnak-e változást előidézni.

A Ppm. a követelés érvényesíthetőségének oldalán jelent módosítást, azaz az igényérvényesítés szabályait terhesebbé teszi a jogosultak számára. A perindítás megengedhetőségének (perelőfeltételek) vizsgálatakor, az általános esetek [Pp. 130. § (1) bekezdés a)-j) pontjai] mellett a bírónak figyelemmel kell lenni a közút jogosulatlan használatával kapcsolatos (pót)díjigény új, "különös" esetére is. Ugyanezt a "kül önös" eset et kell szem előtt tartani a permegszüntetés általános szabályainak alkalmazásakor (Pp. 157. §). A Pp. 130. § (1) bekezdésében megjelölt okok a keresetlevél benyújtásakor már fennálló - a felek előtt ismert -, a perindítást akadályozó olyan körülmények, amelyek a perindítást követően, a per folyamatában is kifejtik hatásukat: a perbe vitt igények érdemi elbírálása nélkül a per megszüntetésére vezetnek.

A módosítás eljárási jellegén túl, a Ppm. a követelés érvényesíthetőségének új szempontját vezeti be akkor, amikor főszabállyá teszi a jogosulatlan úthasználat és az igényérvényesítés közötti egy év figyelembevételét. Az igazolási kérelem kizárása e határidőt jogvesztővé teszi. Így a jogosult a határidő eltelte esetén elveszti az igényét.

A Ppm. nem érinti a Kkt. és a Kktm. anyagi jogi szabályait. A jogosult és a kötelezett közötti jogviszony a Kkt. 15. § (3) bekezdése alapján jön létre, amely a közterületi várakozás esetén a díjfizetésre kötelezettséget, illetve jogosulti oldalon jogot keletkeztet. A közterületi várakozás tényével az anyagi jogi jogviszony létrejön, a díjfizetési kötelezettség beáll.

Eljárási oldalról tekintve a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása, illetve a per megszüntetése a Ppm. alkalmazásával olyan okra vezethető vissza, amelyet a folyamatban lévő perekben az eljárás megindításakor a felek nem láthattak előre. A Kktm. 34. § (2) bekezdése szerinti egyéves elévülési határidő jogvesztővé tételével a Ppm. a kihirdetését megelőző időre keletkeztet az anyagi jogi szabályok szerint létrejött jogviszonyok tekintetében, a jogosultak számára kedvezőtlen, bizonyos esetekben jogvesztést eredményező változást.

Ezen túlmenően az azonnali hatálybalépés, az átmeneti idő hiánya, illetve a Ppm. hatályának a folyamatban lévő peres eljárásokra történő kiterjesztése következtében a módosítás az egy éven túli igényérvényesítés anyagi jogi alapját, a felek közötti jogviszony létrejöttét is relativizál-ja, hiszen az egy éves hat ári dő elt elt e eset én a bíróság a perlést nem engedheti meg, a korábban megindított pert pedig meg kell szüntetnie. Ily módon a Ppm. a hatálybalépést megelőzően létrejött jogviszonyokban kíván változást előidézni. A Ppm. 63. § (2) bekezdésének "valamint 63. § (10) bekezdése", illetve a 63. § (9) bekezdésének "valamint 63. § (10)" szövegrészlete alkotmányellenes, mivel a kihirdetéssel hatályba lépő módosítást felkészülési idő nélkül, a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni rendelte, ami a visszamenőleges hatályú jogalkalmazás tilalmába ütközik.

Az Alkotmánybíróság vizsgálta a Ppm. 63. § (10) bekezdését is.

Megállapította, hogy annak megfogalmazása - a hatályba léptető rendelkezések megsemmisítése után is - visszamenőleges hatályú és terhesebb az igényjogosultak számára, mivel az igény keletkezésétől számított egyéves, jogvesztővé tett perindítási határidő elteltére tekintettel a bíróságot folyamatban lévő perben, annak bármely szakaszában permegszüntetésre kötelezi. Ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére alapítottan e rendelkezést is megsemmisítette.

3. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint, ha az indítvánnyal támadott jogszabályt vagy annak egy részét az Alkotmány valamely rendelkezésébe ütközőnek minősíti, és ezért azt megsemmisíti, akkor a további alkotmányi rendelkezések sérelmét - a már megsemmisített jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben - érdemben nem vizsgálja. [többek között: 64/1991. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1991, 297, 307.; 44/1995. (VI. 30.) AB határozat, 34/2002. (VII. 11.) AB határozat, ABH 2002, 579, 582.; 99/2008. (VII. 3.) AB határozat, ABK 2008. június, 929, 933.] E gyakorlatának megfelelően az Alkotmánybíróság nem vizsgálta a Ppm. támadott rendelkezéseinek az Alkotmány 9. § (1) bekezdésére, 12. § (2) bekezdésére, 13. § (1) bekezdésére, 43. § (2) bekezdésére, 44/A. § (1) bekezdés b) és c) pontjaíra, valamint az 57. § (1) és (5) bekezdésére alapított alkotmányellenességét.

4. Az Abtv. 43. § (1) bekezdésében megfogalmazott főszabálya szerint az Alkotmánybíróság által megsemmisített jogszabály az erről szóló határozat közzétételét követően veszti hatályát. Az Abtv. 43. § (4) bekezdése értelmében azonban "a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke" indokolhatja az ettől eltérő döntést. A jelen esetben az Alkotmánybíróság a folyamatban lévő peres eljárások nagy számára, és a peres felek különösen fontos érdekeire tekintettel döntött a vizsgált jogszabály kihirdetésére visszamenőleges hatályú megsemmisítés mellett.

A vizsgált törvényi rendelkezések ex tunc megsemmisítésével az Alkotmánybíróság helyreállította a Ppm. kihirdetését megelőző állapotot. A visszamenőleges hatállyal megsemmisített jogszabályi rendelkezések a keletkezésük időpontjára visszahatóan semmisek, ami esetükben kizárja a jogszabály alkalmazását. A bírói kezdeményezés alapján indult, konkrét normakontrollra irányuló alkotmánybírósági eljárások tekintetében mindez azt jelenti, hogy az alkotmánybírósági határozat hivatalos lapban való közzétételét követően a felfüggesztett pereket folytatni kell, és a várakozásban megnyilvánuló közlekedési célú közúthasználattal kapcsolatosan létrejött jogviszonyokból származó igényeket - amennyiben annak feltételei fennállnak - a Kktm. rendelkezései szerint, érdemben kell elbírálni. Mivel az ex tunc hatályú megsemmisítés jogi konzekvenciáit a peres eljárásban ítélkező bíró vonja le, ezért e határozat rendelkező részében szükségtelen volt az alkalmazási tilalom kimondása.

5. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panaszokkal összefüggésben az előterjesztések törvényi feltételei fennállnak-e. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Fővárosi Közterületi Parkolási Társulás az e határozat II. számú mellékletében megjelölt alkotmányjogi panaszokat az Abtv.-ben meghatározott, a panasz benyújtására nyitva álló hatvan napos határidőn túl adták postára. Ezért az Ügyrend 29. § e) pontja alapján ezekben az esetekben az alkotmányjogi panaszokat visszautasította.

Ezt meghaladóan az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panaszok a törvényi követelményeknek megfeleltek, ezért azokat érdemi elbírálásra alkalmasnak ítélte.

Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság a jogerős megszüntető végzésekben alkalmazott törvényi rendelkezéseket a fentiekben kifejtett indokok alapján alkotmányellenesnek ítélte és kihirdetésükre visszamenőleges hatállyal megsemmisítette, ezért érdemben nem vizsgálta a panaszokban megjelölt egyéb alkotmányossági aggályok megalapozottságát.

Az ex tunc hatályú megsemmisítés peres eljárásokra vonatkozó konzekvenciáit az érdemben elbírált és megalapozottnak ítélt alkotmányjogi panaszok tekintetében is az ítélkező bíráknak kell levonniuk. Ezért az alkotmányjogi panaszok esetében sem volt szükséges az alkalmazási tilalom külön kimondása.

A Pp. 229. § (1) bekezdése szerint anyagi jogerő csak a keresettel érvényesített jog tárgyában született ítélethez fűződik, a jogerős, ám nem érdemi határozat nem keletkeztet a keresettel érvényesített jog tekintetében res iudicatát.

6. Az egyik indítványt peren kívüli ügyszakban eljáró bírósági titkár küldte meg az Alkotmánybírósághoz az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján. A továbbiakban az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a bírósági titkár az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján élhet-e folyamatban lévő ügyben - az eljárás felfüggesztése mellett - a bírót megillető kezdeményezési joggal.

Az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerint "[a] bíró - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi, ha az előtte folyamatban levő ügy elbírálása során olyan jogszabályt vagy állami irányítás egyéb jogi eszközét kell alkalmazni, amelynek alkotmányellenességét észleli. A (2) bekezdés értelmében "[k]érelemben a bíró (1) bekezdés szerinti eljárását kezdeményezheti az, aki szerint a folyamatban lévő ügyében alkalmazandó jogszabály alkotmányellenes".

Az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján az eljáró bíró indítványára a perben alkalmazandó norma alkotmányosságának vizsgálatára irányuló eljárás indul. Bár a Pp. 12/A. §-a értelmében a polgári eljárás keretei között a bírósági titkár rendelkezhet önálló hatáskörökkel, a polgári pertől jellegében alapvetően különböző eljárásnak a megindítására az Abtv. 38. § (1) bekezdése kifejezetten a perben eljáró bírót jogosítja.

Ahogy arra az 1/2008. (I. 11.) AB határozat rámutatott (ABK 2008. 4.), a bíró nem azonosítható a bírósági titkárral: a kinevezés módja, a kinevező személye, a státushoz hagyományosan tapadó sajátosságok (elmozdíthatatlanság, korhoz kötöttség) és felelősség alapvetően megkülönböztetik a bírói igazságszolgáltatás e két szereplőjét. Az Abtv. 38. § (1) bekezdése kifejezetten a folyamatban lévő ügy bírája részére állapít meg hatáskört, amely hatáskört nem osztja meg más igazságügyi alkalmazottal. Ezért törvényi lehetőség hiányában a bírósági titkár nem kezdeményezheti az Alkotmánybíróság előtti eljárást.

Az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § c) pontja értelmében "[a]z Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha megállapítható, hogy (...) az eljárás indítványozására az indítványozónak nincs jogosultsága (...)."

A fentiekben kifejtett indokok alapján és figyelemmel az Ügyrendben foglalt rendelkezésre, a bírósági titkár indítványait az Alkotmánybíróság visszautasította.

A határozat Magyar Közlönyben történő közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke előadó alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 661/B/2008.

I. számú melléklet az Alkotmánybíróság 661/B/2008. AB határozatához

II. számú melléklet az Alkotmánybíróság 661/B/2008. AB határozatához

III. számú melléklet az Alkotmánybíróság 660/B/2008. számú AB határozatához