746/B/2002. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról és alkotmányjogi panaszokról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány és alkotmányjogi panaszok ügyében meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló 2000. évi XCVI. törvény 6. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt és alkotmányjogi panaszokat elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 3.Kpk.22.203/2003/3. és 2.Kpk.22.202/2003/4. szám alatt meghozott végzései megsemmisítésére irányuló kérelmet visszautasítja.

Indokolás

I.

1. Az Alkotmánybírósághoz indítványt terjesztettek elő a helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló 2000. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Ökjtv.) 6. §-a alkotmányellenességének utólagos megállapítása és megsemmisítése iránt. Később néhány nap eltéréssel további két, jogszabály alkotmányosságának utólagos vizsgálatára irányuló indítvány, illetve két alkotmányjogi panasz érkezett a kérdéses rendelkezéssel összefüggésben. Az azonos személyektől származó alkotmányjogi panaszok és az indítványok (a bennük foglalt kérelemtől eltekintve) egymással szó szerint megegyeznek, ezért azokat az Alkotmánybíróság egy iratként, alkotmányjogi panaszként kezelte.

Az Alkotmánybíróság az Ökjtv. 6. §-ával kapcsolatban külön benyújtott indítványt és az alkotmányjogi panaszokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

Az indítványozók megítélése szerint az Ökjtv.-nek az a rendelkezése, mely kizárja, hogy helyi önkormányzati képviselő az önkormányzat által alapított közalapítványban vagy közhasznú társaságban tiszteletdíjat vagy - a költségtérítés kivételével - más járandóságot vehessen fel, alkotmányellenes. Az indítványozókat helyi önkormányzati képviselőnek választották meg a 2002. évi általános önkormányzati választásokon. Megválasztásuk idején az önkormányzat által létrehozott közhasznú társasággal álltak munkaviszonyban, egyikük ügyvezetőként, másikuk karbantartóként dolgozott. Mindketten díjazásban részesültek az elvégzett munkájukért. Lakossági bejelentés alapján a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közigazgatási Hivatal a megyei bírósághoz fordult és az Ökjtv. 6. §-ára hivatkozással kérte a képviselők összeférhetetlenségének megállapítását. A bíróság megállapította az összeférhetetlenséget, és ezzel az Ökjtv. 2. § c) pontja szerint a képviselők képviselői megbízatása megszűnt.

2. Az indítványozók szerint a megyei bíróság végzései alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán születtek meg, a végzések és indokolásuk alkotmányellenes. A végzések azt állapították meg, hogy az indítványozók önkormányzati képviselői tisztsége összeférhetetlen a közhasznú társaságnál fennálló munkaviszonyukkal. Az indítványozók megítélése szerint az Ökjtv. 6. §-a - miközben a munkaviszony létesítését nem nyilvánítja összeférhetetlennek - ellentétes az Alkotmánynak a hátrányos megkülönböztetést tiltó 70/A. § (1) bekezdésével, mert az önkormányzati intézményekkel vagy gazdasági társaságokkal létrehozott közalkalmazotti vagy munkaviszony esetére nem tartalmaz a tiszteletdíj vagy járandóság felvételére vonatkozó tilalmat. Felvetik még, hogy a törvény indokolása szerint a szabályozás elsődleges célja az volt, hogy biztosítsa a helyi önkormányzati képviselő-testület tagjainak a nemkívánatos befolyásoktól való mentességét, a helyi önkormányzati közélet tisztaságát, a lelkiismeretes közéleti munka végzését. Az önkormányzati közhasznú társaságnál végzett munkáért felvett munkabér nem befolyásolja a helyi közélet tisztaságát és biztosítja a nemkívánatos befolyásoktól való mentességet. Álláspontjuk szerint a szabály ellentétes az Alkotmány 70/B. §-ával is, hiszen az egyrészt rögzíti, hogy mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, másrészt kimondja azt, hogy az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga. Emellett azt is rögzíti, hogy minden dolgozónak olyan jövedelemhez van joga, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének [70/B. § (1)-(3) bekezdés]. Az indítványozók szerint ezekkel az alkotmányos rendelkezésekkel ellentétes az, hogy az önkormányzati képviselők nem vehetnek fel munkabért az önkormányzati közhasznú társaságban végzett (egyébként nem összeférhetetlen) tevékenységükért. Az önkormányzat által létrehozott közhasznú társaságnál a főállású munkaviszonyból származó munkabér felvételének nem lehet szankciója a képviselői mandátum megszüntetése.

3. Az indítványozók felvetik azt is, hogy az Ökjtv. 6. §-a ellentétes a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 142/A. § (1) bekezdésével és a 144. § (1) bekezdésével is, mivel az Mt. említett szabályai közvetlenül az Alkotmányon alapulnak és kimondják, hogy az egyenlőnek elismert munka díjazásának meghatározása során tilos a munkavállalók között indokolatlan különbséget tenni. Ennek alapján nem mondható ki, hogy a közhasznú társaságnak az a dolgozója nem vehet fel az elvégzett munkáért munkabért, aki tagja a helyi képviselő-testületnek. Ezáltal az indítványozók azt vetik fel, hogy az Ökjtv. nemcsak a helyi képviselők közötti, hanem a közhasznú társaság munkavállalói közötti megkülönböztetést is megvalósít.

Mindezek alapján kérik az Ökjtv. 6. §-a alkotmányellenességének megállapítását és a jogszabály hatálybalépése napjára visszamenőleges hatályú megsemmisítését. Mindkét alkotmányjogi panasz előterjesztője kérelmet terjesztett elő arra nézve is, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság által az alkotmányjogi panaszok alapjául szolgáló 3.Kpk.22.203/2003/3., illetőleg a 2.Kpk.22.202/2003/4. szám alatt meghozott végzéseket.

Az Alkotmánybírósághoz jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány előterjesztője szintén abban látta az alkotmányellenességet, hogy a kérdéses szabály (és annak az Országos Választási Bizottság szerinti értelmezése) hátrányos megkülönböztetést valósít meg a helyi önkormányzati fenntartású intézmények dolgozóihoz képest az önkormányzati alapítású közhasznú társaságok munkavállalói hátrányára. Ez utóbbiak ugyanis - helyi képviselővé választásuk esetén - nem vehetnek fel járandóságot, azaz munkabért sem, míg az intézmények akár vezető beosztású dolgozói helyi képviselővé választásuk esetén is részesülhetnek járandóságban. Az indítványozó felvette még az Ökjtv. 6. §-ának az Alkotmány 70. § (1) bekezdésébe ütközését, ezt azonban nem indokolta meg.

II.

Az Alkotmány alkotmányjogi panaszokkal és indítvánnyal érintett rendelkezései:

"70. § (1) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt megillet az a jog, hogy az országgyűlési képviselők választásán választó és választható legyen, valamint országos népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

"70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.

(2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.

(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének."

Az Ökjtv. alkotmányjogi panaszokkal támadott rendelkezése:

"6. § Az önkormányzati képviselő tiszteletdíjat, más járandóságot - a költségtérítés kivételével - nem vehet fel az önkormányzat által létrehozott közalapítványban vagy közhasznú társaságban végzett tevékenységéért."

Az Mt. érintett rendelkezései:

"142/A. § (1) Az egyenlő, illetve egyenlő értékűként elismert munka díjazásának meghatározása során az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani."

"144. § (1) Személyi alapbérként, illetve teljesítménybérként a meghatározott feltételeknek megfelelően - legalább a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) jár; ettől érvényesen eltérni nem lehet."

III.

Az indítvány és az alkotmányjogi panaszok nem megalapozottak.

1. Az alkotmányjogi panaszokat a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 3.Kpk.22.203/2003/3. és a 2.Kpk.22.202/2003/4. szám alatt meghozott végzéseivel összefüggésben terjesztették elő, így az Alkotmánybíróság elsőként megvizsgálta, hogy a benyújtott alkotmányjogi panaszok megfelelnek-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) által az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott követelményeknek. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A (2) bekezdés értelmében az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz írásban benyújtani.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 3.Kpk.22.203/2003/3. számú végzése 2003. december 12-én született, az indítványozó meghatalmazott jogi képviselője által benyújtott indítvány 2004. január 14-én, az ahhoz csatlakozó alkotmányjogi panasz 2004. január 22-én érkezett az Alkotmánybírósághoz. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2.Kpk.22.202/2003/4. számú végzése 2003. december 19-én született, a végzéssel szemben az indítványozó meghatalmazott jogi képviselője által benyújtott indítvány szintén 2004. január 14-én, míg az ahhoz csatlakozó alkotmányjogi panasz szintén 2004. január 22-én érkezett meg az Alkotmánybírósághoz. Mindkét alkotmányjogi panasz határidőben érkezett meg, és mivel az Ökjtv. 10. § (3) bekezdésének a végzések meghozatala idején hatályban volt szövege értelmében a bíróság végzése ellen további jogorvoslati lehetőség nem volt, az alkotmányjogi panaszok vizsgálatának az Abtv. 48. §-ában rögzített feltételei fennállnak. Az alkotmányjogi panaszokat az Alkotmánybíróság érdemben bírálta el.

2. Az Alkotmánybíróság az Ökjtv. 6. §-a alkotmányellenességének vizsgálata során először áttekintette a helyi képviselőkre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok jogi jellemzőit. Ennek során az Ökjtv. 5. § e) pontjának alkotmányellenességét megállapító 5/2006. (II. 15.) AB határozatot (a továbbiakban: Abh.) vette elsősorban alapul. Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság a helyi képviselők összeférhetetlenségére vonatkozó szabályokról általános jelleggel megállapította, hogy: "[a]z Alkotmány nem tartalmaz rendelkezéseket a helyi önkormányzati képviselők jogállására, így nincsenek alkotmányi szabályok az önkormányzati képviselők összeférhetetlenségére sem. Ebből következően a törvényhozó nagyfokú döntési szabadsággal rendelkezik a helyi önkormányzati képviselők jogállásának - ezen belül az összeférhetetlenségi okok - szabályozása során, szabályozási önállóságának korlátját az jelenti, hogy az összeférhetetlenségi okok szabályozása nem lehet ellentétes az Alkotmány rendelkezéseivel, az Alkotmányban szabályozott alapvető jogot nem sérthet." (ABH 2006, 153, 162.)

Az Ökjtv. 5. §-ában szabályozott összeférhetetlenségi okok közös jellemzőjeként az Alkotmánybíróság megállapította, hogy azok nem képezik akadályát annak, hogy akik esetében ezek az összeférhetetlenségi okok fennállnak az önkormányzati választásokon képviselőjelöltként induljanak és őket helyi képviselővé válasszák. Az Ökjtv. 8. §-a nem a választhatóságot korlátozza, hanem azt írja elő, hogy a képviselő a vele szemben fennálló összeférhetetlenségi okot köteles haladéktalanul bejelenteni a polgármesternek és megbízólevelének átvételétől számított 30 napon belül az összeférhetetlenséget megszüntetni. (Abh.,ABH 2006, 164.)

Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint az Öktjv.-ben alkalmazott megoldás "nem zárja ki, csupán feltételekhez köti és annyiban korlátozza a közhivatal viselésének lehetőségét, hogy a képviselőnek az összeférhetetlenségi helyzet létrejöttekor választania kell a közfunkciója és a foglalkozása között." (Abh., ABH 2006, 165.)

3. Az Abh.-ban vizsgált összeférhetetlenségi szabályok

- melyek közül az Ökjtv. 5. § ej pontjában foglaltat az Alkotmánybíróság megsemmisítette - és a jelen ügyben vizsgált Ökjtv. 6. §-ba foglalt szabály között lényeges különbség áll fenn. A korábban vizsgált szabályok kizárták valamely foglalkozás vagy jogi helyzet és a képviselői minőség egyidejű betöltését. Az Ökjtv. 6. §-a nem nyilvánítja összeférhetetlennek azt, hogy a képviselő az önkormányzata által létrehozott közalapítványnál vagy közhasznú társaságnál tevékenységet végezzen. Ez a szabály azt zárja ki, hogy az érintett a tevékenység ellátásáért - a költségtérítés kivételével - tiszteletdíjban vagy más járandóságban részesüljön. A kérdéses rendelkezés mind a tevékenység, mind a járandóság fogalmát külön részletezés nélkül, általános értelemben használja. A "járandóság" kifejezést használó törvények áttekintése alapján egyértelműen megállapítható, hogy ezalatt olyan gyűjtőfogalmat kell értenünk, melybe a munkavégzésre irányuló különböző jogviszonyokból származó különböző fajta kifizetések is beletartoznak. Az Ökjtv. 6. § elsődleges célja azonban ennek ellenére nem a munkavégzésre irányuló jogviszonyok szabályozása, hanem az összeférhetetlenségi szabályok jellegéből fakadóan egy alternatív tilalom előírása: a szabály nem engedi meg egyidejűleg a képviselői mandátum betöltését és az önkormányzat által létrehozott közalapítványban vagy közhasznú társaságban végzett tevékenységért járandóság felvételét. Ez a szabályozás lehetővé kívánja tenni, hogy az önkormányzati képviselők a helyi önkormányzatok által létrehozott közhasznú társaság vagy közalapítvány közfeladatainak az ellátásában közreműködhessenek, de kizárja, hogy ezért a költségtérítésen kívül további járandóságot kaphassanak. E szabályozás célja annak kizárása, hogy a képviselők, az önkormányzat feladataival összefüggésben kifejtett tevékenységükért

- az Ökjtv.-ben rögzített juttatásokon kívül - további járandóságokat vehessenek fel.

4. Az Alkotmány 70/B. §-ába foglalt alapvető jogok egyike sem jelenti azt, hogy bárkinek is joga volna meghatározott foglalkozás gyakorlására. Az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésébe foglalt alapjogról az Alkotmánybíróság korábban megállapította, hogy az "lényegéből fakadóan csak természetes személyeket illet meg, bármely munka, hivatás, foglalkozás megválasztásának és gyakorlásának szabadsága beletartozik. [...] A munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való alapjog azonban nem alanyi jogot garantál meghatározott foglalkozás folytatásához, tevékenység végzéséhez. A munkavállaló a munkaszerződés megkötésével az állami közhatalmi elemek meghatározó részvételével megteremtett feltételrendszerbe, a közjogi elemekkel átszőtt, jórészt kógens jellegű munkajog rendszerébe lép be. [...] Az államnak kötelessége e jog gyakorlásához szükséges feltételrendszer létrehozása, ennek konkrét meghatározása során azonban bár nem korlátlan, de nagyfokú szabadsággal rendelkezik. Az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdése nem garantálja azt, hogy az állam mindenkinek munkát köteles biztosítani és azt sem garantálja, hogy a munka jogi szabályozására vonatkozó jogszabályok változatlanok maradnak." (327/B/1992. AB határozat, ABH 1995, 604, 609-610.)

Az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdését az Alkotmánybíróság a hátrányos megkülönböztetés tilalmát kimondó 70/A. §-al összhangban, arra tekintettel értelmezte. Egy korai, azóta többször megerősített határozatában megállapította: "Az Alkotmány 70/B. §-a értelme ugyanis nem az, hogy bármely munkáltatónál alkalmazott minden munkavállalónak azonos munkáért azonos bért kell kapnia, hiszen ez esetben a csődeljárás, felszámolás alatt álló, vagy veszteséges vállalatnak alkotmányos kötelessége lenne ugyanolyan bért fizetni alkalmazottainak, mint a nyereséges, sikeres vállalkozás. Ha az egyenlő munkáért egyenlő bért elve azt jelentené, hogy az alkalmazottnak alkotmányos joga van a vállalkozás gazdasági helyzetére, piaci pozíciójára tekintet nélkül azonos természetű munkáért azonos bérre, ez a gazdasági verseny szabadságának alkotmányos tételét sértené, eredményét tekintve pedig a piacgazdaságot tenné működésképtelenné. A különböző vállalkozások által fizetett eltérő bér a gazdasági versenynek ugyanis egyik fontos tényezője.

Az Alkotmány 70/B. §-a ezért helyes értelme szerint az általános diszkriminációtilalmat megfogalmazó 70/A. §-ának a munka világára vonatkoztatott konkretizálása." (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 454, 459. Ugyanilyen tartalommal értelmezte ezt a jogot a 823/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 665.; 412/B/1996. AB határozat, ABH 2000, 637.)

Az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdését pedig az Alkotmánybíróság alapvetően a 70/I. §-ba foglalt arányos közteherviselés kötelezettségével összhangban értelmezte: "Az arányos közteherviselési kötelezettség alkotmányi rendelkezéséből következik, hogy az Alkotmány 70/B. § (3) bekezdését csak az Alkotmány 70/I. §-ában foglaltakkal összefüggésben és összhangban lehet értelmezni.

Az elvégzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelemhez való jog tehát csak az arányos közteherviselésre vonatkozó kötelezettséggel együttesen élvezhet alkotmányos garanciákat." (163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 545-546.; megerősítette: 1484/B/1995. AB határozat, ABH 2001, 838, 843.)

Az Alkotmány 70/B. §-hoz kapcsolódó alkotmánybírósági határozatok áttekintése alapján megállapítható, hogy az a helyi önkormányzati képviselők úgynevezett "járan-dósági összeférhetetlenségét" rögzítő Ökjtv. 6. §-sal nem hozható érdemi összefüggésbe. Az érdemi alkotmányjogi összefüggés hiánya az állandóan követett alkotmánybírósági gyakorlat szerint az indítvány elutasításához vezet. (698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523-527.; 221/B/1997. AB határozat, ABH 2000, 683, 685.; 321/H/1999. AB határozat, ABH 2002, 1444, 1446.)

5. Az Alkotmánybíróság ezek után a hátrányos megkülönböztetés tilalmával foglalkozott. Az Alkotmánybíróság már korai határozataiban elvi jelentőséggel mutatott rá a következőkre. "Helyes értelmezés mellett a 70/A. § (1)-(2) bekezdésében foglalt rendelkezés nem szűkíthető le az emberi jogokra, és az alapvető állampolgári jogokra, hanem - a magyar jogrendszer egészét átfogó módon - irányadó általában a jogok és kötelességek szabályozásánál, akkor is, ha nem alapvető jogról vagy kötelességről van szó" (2002/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 702, 703.) .

"Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt tilalom nem csak az emberi, illetve az alapvető állampolgári jogokra irányadó, hanem e tilalom - amennyiben a különbségtétel sérti az emberi méltósághoz való jogot - kiterjed az egész jogrendszerre, ideértve azokat a jogokat is, amelyek nem tartoznak az emberi jogok, illetőleg az alapvető állampolgári jogok közé. [...] Az állam joga - s egyben bizonyos körben kötelezettsége is -, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése ugyanis nem bármifajta különbségtételt tilt - egy ilyen általános tilalom összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével -, hanem csupán az emberi méltósághoz való jogot sértő megkülönböztetéseket." [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281-282.] Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy "az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes." [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.]

Az Alkotmánybíróság a fent ismertetett gyakorlat tükrében megvizsgálta, hogy az Ökjtv. érintett rendelkezése megkülönböztetést valósít-e meg a szabály személyi hatálya alá tartozó helyi önkormányzati képviselők körében, és ha igen, akkor az hátrányos megkülönböztetésnek számít-e. A kérdéses szabály alapján egyértelmű, hogy az valamennyi helyi önkormányzati képviselőre vonatkozik. Mivel az Ökjtv. 6. §-a egyaránt vonatkozik minden helyi önkormányzati képviselőre, nem állapítható meg az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének megsértése. A kérdéses szabályozás nem a munkavégzésre irányuló jogviszonyok szabályozására irányul, ezért az egyes jogviszonyokban való eltérő érvényesülését és hatását az Alkotmánybíróság nem tette vizsgálat tárgyává.

6. Az Alkotmánybíróság ismételten utal arra, hogy "[a] jogalkotónak a helyi önkormányzati képviselői megbízatással összeférhetetlen jogi helyzetek megállapítása során sokféle szempontot kell figyelembe vennie, különböző érdekeket kell egyeztetnie ahhoz, hogy a törvényben megállapított összeférhetetlenségi okok a megyei, fővárosi és a különböző lakosságszámú települési önkormányzatokban egyaránt alkalmazhatók legyenek, anélkül, hogy a képviselet összetételét torzítanák, illetőleg az önkormányzati feladatellátást aránytalanul megnehezítenék. Ezért a törvényhozónak nagyfokú szabadsága van a tekintetben, hogy a gazdasági összeférhetetlenség szabályozása során milyen célok érdekében, milyen tevékenységeket minősít olyannak, amely az önkormányzati képviselői megbízatással összeférhetetlen." (Abh. ABH 2006, 166.)

Az Alkotmány 70. § (1) bekezdésével összefüggésben előterjesztett indítvánnyal kapcsolatban az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá: az Abtv. 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványban meg kell jelölni a kérelem alapjául szolgáló okot. Nem elegendő tehát az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni: az indítványnak meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti (654/H/1999. AB végzés, ABH 2001, 1645.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 321/H/1999. AB határozat, ABH 2002, 1444, 1446.) . Mivel az indítványozó semmivel nem indokolta az Alkotmány 70. § (1) bekezdésének sérelmét, az Alkotmánybíróság nem vizsgálta az Ökjtv. 6. §-ának az Alkotmány 70. § (1) bekezdésébe ütközését. Ugyancsak nem vizsgálta az Alkotmánybíróság az Ökjtv. 6. §-a és az Mt. egyes rendelkezései közötti ellentétet, mert "meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes - vagy az értelmezéstől függően ellentétes - törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis, ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet, tehát például ha a rendelkezések valamelyike meg nem engedett diszkriminációt, egyéb alkotmányellenes helyzet megteremtését, vagy Alkotmányos alapjog korlátozását eredményezi." [35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991, 175, 176.]

7. Mindkét alkotmányjogi panasz előterjesztője indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság, az alkotmányellenesség megállapításán túl semmisítse meg a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság által az alkotmányjogi panaszok alapjául szolgáló 3.Kpk.22.203/2003/3., illetőleg a 2.Kpk.22.202/2003/4. szám alatt meghozott végzéseket is.

"Az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat. Sem az Alkotmány felhívott rendelkezése, sem pedig az Abtv. 1. §-ában rögzített hatásköri szabályok - de más törvényi rendelkezés sem - biztosít hatáskört az Alkotmánybíróságnak arra, hogy bírósági határozatokat semmisítsen meg." (967/D/2000. AB határozat, ABH 2004, 2070, 2073.) Az alkotmányjogi panaszok - a bírósági végzések megsemmisítésére irányuló részükben - nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartózó ügyben kérték az Alkotmánybíróság eljárását, ezért az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § b) pontja értelmében az alkotmányjogi panaszok erre vonatkozó részét a rendelkező rész 2. pontjában visszautasította.

Budapest, 2007. december 17.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

előadó alkotmánybíró