A Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5010/2020/6. számú határozata
Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló Önkormányzata Képviselő-testületének Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló Önkormányzata tulajdonában álló közterületek használatának és a helyi közutak kezelésének rendjéről szóló 2016. január 1. napjától 2018. december 31. napjáig hatályos 48/2015. (X. 21.) önkormányzati rendelete törvényességi felülvizsgálatáról
Az ügy száma: Köf.5010/2020/6.
A tanács tagja: Dr. Balogh Zsolt, a tanács elnöke, Dr. Kiss Árpád Lajos előadó bíró, Dr. Horváth Tamás bíró
Az indítványozó: Kúria
Az érintett önkormányzat: Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló Önkormányzata (1145 Budapest, Pétervárad utca 2.)
Az ügy tárgya: közterület-használat rendjének szabályozása
Rendelkező rész
A Kúria Önkormányzati Tanácsa
- megállapítja, hogy Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló Önkormányzata Képviselő-testületének Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló Önkormányzata tulajdonában álló közterületek használatának és a helyi közutak kezelésének rendjéről szóló 2016. január 1. napjától 2018. december 31. napjáig hatályos 48/2015. (X. 21.) önkormányzati rendeletének 3. § (1) bekezdése, 7. § (1) bekezdése, III. fejezetének 6. és 7. alpontja más jogszabályba ütközött;
- megállapítja, hogy a fenti, más jogszabályba ütköző rendelkezések nem alkalmazhatóak a Kúria előtt Kfv.IV.37.352/2019. számon folyamatban lévő perben, valamint valamennyi, a jelen határozat meghozatalának időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben;
- elrendeli határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét;
- elrendeli, hogy a határozat közzétételére - a Magyar Közlönyben való közzétételt követő 8 napon belül -az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon kerüljön sor.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
Indokolás
Az indítvány alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes tulajdonát képezik a Budapest XIV. kerületben, a H... krt. előtti ... hrsz. alatti közterületen lévő perbeli épületek (pavilonok), melyekre felperes közterület-használati engedéllyel rendelkezett. Az engedélyek lejártát követően felperes a közterületi pavilonok további használata iránt 2016. július 27-én újabb kérelmet terjesztett elő a per alperesénél a 2016. március 16-tól 2018. március 15-ig terjedő időszakra, aki a 2016. augusztus 4-én meghozott 419/2016. (VIII. 4.) és a 420/2016. (VIII. 4.) számú határozataival - a szakhatósági hozzájárulást követően -indokolás nélkül nem járult hozzá a felperesi kérelem teljesítéséhez. A felperes fellebbezést a határozatokkal szemben a Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló Önkormányzat Képviselő-testülete (a továbbiakban: önkormányzat) részére nyújtott be. A fellebbezést ismételten az alperes bírálta el, és az 519/2016. (X. 18.) számú határozatával rendelkezett a 39 m2 alapterületű épületre vonatkozó közterület-használati engedély visszavonásáról, az 520/2016. (X. 18.) számú határozatával pedig ugyanezen pavilonra vonatkozóan a közterület-használati szerződés megkötéséhez nem járult hozzá.
[2] A felperes a határozatok ellen keresettel élt, kiemelve, hogy az alperes indokolást és jogorvoslati kioktatást nem tartalmazó határozatokkal utasította el a közterület-használat iránti kérelmét mind az elsőfokú, mind a másodfokú eljárásban, amely a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 42. § (2) bekezdésének, 50. § (1) bekezdésének és a 72. § (1) bekezdése ea) és ec) pontjának megsértését eredményezte. A perben indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsához fordulást, mert álláspontja szerint a közterület-használati hozzájárulás kérdésében hozott határozatok önkormányzati hatósági ügyben hozott döntések. A döntések ellen jogorvoslatra vonatkozó rendelkezést a Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló Önkormányzata tulajdonában álló közterületek használatának és a helyi közutak kezelésének rendjéről szóló 48/2015. (X. 21.) önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) nem tartalmaz.
[3] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 18.K.32.754/2018/5. számú ítéletében az alperes határozatait a Ket. 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján megsemmisítette, megállapítva, hogy az alperesi bizottság olyan ügyben hozott döntést, amikor a fellebbezést elbírálta, melyre hatáskört a Ket. 19. § (2) bekezdése, illetve az Ör. nem biztosított. A bíróság a Kúria önkormányzati tanácsának megkeresését ugyancsak elutasította azzal az indokkal, hogy nem volt olyan konkrét jogszabályhely, amelynek megsemmisítése az indítványt megalapozta volna. Az alkalmazandó hatályos jogi szabályozás a mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés esetére a bíróságnak nem biztosította ezt az eljárást.
[4] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő döntés meghozatalát. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem rendelkezett hatáskörrel az ügyben, mert nem közigazgatási határozatnak minősülő döntés felülvizsgálata képezte a per tárgyát, hanem az Ör. 7. § (1) bekezdése és 13. § (4) bekezdése értelmében polgári jogviszonyban döntött, azzal, hogy az Ör. a megsemmisített határozatok meghozatala időpontjában még hatályos jogszabály volt. Időközben az önkormányzat, érzékelve a jelenlegi bírói gyakorlatból adódó jogértelmezési problémát, módosította a közterületek használatára vonatkozó korábbi szabályozást, és új rendeletet alkotott, mely a kérelmeket közjogi jogviszony keretében, az általános közigazgatási eljárás szabályai szerint bírálja el. Mindez az alperes szerint azonban nem jelenti azt, hogy az új rendelettel hatályon kívül helyezett Ör. jogszabálysértő módon született volna. Az alperes szerint, amennyiben a bíróság úgy ítélte meg, hogy a határozatok alapjául szolgáló jogviszony nem lehet polgári jogi jogviszony, úgy hivatalból kellett volna kezdeményeznie a Kúria önkormányzati rendelet felülvizsgálatára vonatkozó eljárását.
Az indítvány és az érintett önkormányzat állásfoglalása
[5] A Kúria eljáró tanácsa Kfv.IV.37.352/2019/3. számú végzésében indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsának eljárását és egyidejűleg a felülvizsgálati eljárást felfüggesztette.
[6] A Kúria eljáró tanácsa szerint az Ör. megalkotásakor a közterület-használati jogosultság megadására irányuló jogviszonyra vonatkozó, az Alaptörvény és a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) rendelkezéseiből levezethető garanciális eljárási szabályok sérültek. Álláspontja szerint, ha ebben a tárgykörben kívánt önálló rendeletalkotási jogával élni az önkormányzat, a közterületi jogosultság megadására irányuló jogviszony jogszerűen csak hatósági jogkörben lett volna szabályozható, mivel az önkormányzat rendeletalkotási feljogosítottságánál fogva közhatalomként jár el, ezért az Ör. indítványban támadott rendelkezései az Mötv. 23. §-ába ütközően törvénysértők. Továbbá a Ket. 12. § (1) bekezdésébe és a 2018. január 1-jétől hatályos általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 7. § (1) bekezdésébe ütköznek, mert a rendeleti szabályozás arra irányult, hogy kizárja a Ket. illetve az Ákr. alkalmazását, ezáltal az önkormányzat jogsértően fosztotta meg a közterületet kereskedelmi célokra igénybe vevő felperest a jogorvoslathoz fűződő alkotmányos jogától. Ennek oka azonban nem a hiányos rendeleti szabályozás volt, a mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés - ahogyan arra a jogerős ítélet hivatkozott -, hanem az adott szabályozási tárgykörben létrejött közigazgatási jogviszony polgári jogi útra terelése.
[7] A Kúria Önkormányzati Tanácsa a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az érintett önkormányzatot felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.
[8] Az önkormányzat védiratában az indítvány elutasítását kérte. Utalt az Alkotmánybíróság gyakorlatára, amely szerint a közterület-használatra vonatkozóan a polgári jogi jogviszonyként való felfogás elemei rajzolódnak ki. A közigazgatási jellegű elemeket az önkormányzat tulajdonosi érdekeitől megkülönböztetve értelmezik, például oly módon, hogy a polgári jogviszony megkerülésének megelőzése érdekében közigazgatási kötelezést vagy szabálysértési szankció alkalmazását teszik lehetővé. A véleménye szerint az önkormányzat a közterülethasználatot polgári jogi jogviszonyként vagy önkormányzati hatósági ügyként is szabályozhatja. Kifejtette, hogy az önkormányzat a rendeletalkotási jogkörénél fogva közhatalomként jár el, és a közterület rendeltetéstől eltérő használatát tulajdonosként jogosult eldönteni. A kizárólagos használati jog szerződéses jellegű, melyre a felek a polgári jog szabályit alkalmazzák.
[9] Az önkormányzat hivatkozott arra, hogy a kormányhivatal az Ör. polgári jogviszonyra vonatkozó szabályai kapcsán törvényességi felügyeleti eszközökkel nem élt. Fenntartotta továbbá, hogy az alapperben támadott határozatok átruházott hatáskörben hozott tulajdonosi döntések voltak, melyre a közigazgatási eljárási szabályok nem lehettek alkalmazhatók. Az általa megalkotott új, 30/2018. (XI. 23.) önkormányzati rendelet a Kúria Köf.5033/2017/4. számú határozatára is tekintettel már a hasonló jogviszonyokat közjogi jogviszony keretében értékeli, ez azonban nem jelenti azt, hogy az Ör. jogszabálysértő lett volna. Az Ör. hatálya alatt keletkezett jogviszonyokat az új önkormányzati rendelet pedig nem érinthette a már a polgári jogi szabályok szerint elbírált és teljesedésbe ment jogviszonyokat.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása
[10] Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott.
[11] Az Ör. vitatott rendelkezései a következők:
"3. § (1) A MÁSODIK RÉSZ [A közterület-használat általános szakmai szabályai] vonatkozásában közterülethasználati szerződés megkötését a Képviselő-testület a Tulajdonosi és Közbeszerzési Bizottságra, a (2) bekezdésben meghatározott esetekben a Polgármesterre ruházza át.
[...]
7. § (1) A rendeltetéstől eltérő közterület-használat keletkezhet bejelentéssel vagy szerződéssel. A szerződéssel keletkező közterület-használat kezdeményezéssel vagy pályázati eljárás útján jön létre. A közterület-használati szerződésre a felek a polgári jog szabályait alkalmazzák."
[12] A "Kezdeményezésre kötött közterület-használati szerződés" című III. fejezet "6. közterület-használati szerződés kérelmezése és időtartama" alpontjának 12. § (1) bekezdése rögzíti a közterület-használati hozzájárulás előzetes feltételeit, melynek beszerzéséről a kezdeményező gondoskodik. E jogszabályhely (3) bekezdése szerint a döntésre jogosult további, a kezdeményezés elbírálásához szükséges dokumentumok benyújtására, adatok közlésére, valamint hiánypótlásra hívhatja fel a kezdeményezőt. A felhívás eredménytelensége esetén a döntésre jogosult a közterület-használati hozzájárulást megtagadhatja.
[13] A III. fejezet 7. alpontja szól a közterület-használati hozzájárulás megadásáról. Ezen belül a 13. § (1) bekezdése alapján a közterület-használati szerződést határozott időre, de legfeljebb 5 évre vagy valamely feltétel bekövetkeztéig köthető, amely meghosszabbítható. A (2) bekezdés a közterület-használat iránti kezdeményezés elbírálása során figyelembe veendő szempontokat rögzíti. A (3) bekezdés szerint a közterület tulajdonosa - az ügy egyedi körülményei alapján és a rendelet keretei között - jogosult a közterület-használati hozzájárulását a kezdeményezésben foglaltaktól eltérő mértékű területre vagy eltérő időszakra megadni. A felek egyező akarattal a közterület-használati szerződést a kezdeményezéstől eltérő feltételekkel is megköthetik.
[14] Ezen hivatkozott rendelkezéseket - és a teljes Ör.-t - a Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló Önkormányzata Képviselő-testületének Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló Önkormányzata tulajdonában álló közterületek használatának és a helyi közutak kezelésének rendjéről szóló 30/2018. (XI. 23.) önkormányzati rendelet 60. §-a 2019. január 1. napjával hatályon kívül helyezte. A Kúria Önkormányzati Tanácsa több korábbi határozatában rögzítette, hogy az Önkormányzati Tanács bírói kezdeményezés esetén azt a jogot vizsgálja, amelyet a bírónak alkalmaznia kell. Így kerülhet sor hatályon kívül helyezett vagy a későbbiekben módosult önkormányzati rendeletek vizsgálatára (Köf.5012/2016/4., Köf.5083/2012/4., Köf.5024/2019/4.). A Kp. 146. § (1) bekezdés b) pontja bírói indítvány alapján - eltérően az absztrakt normakontroll eljárástól (Köf.5058/2015/4.) - lehetővé teszi a már nem hatályos önkormányzati rendeleti előírás felülvizsgálatát, ezért az érdemi elbírálásnak nem volt akadálya.
[15] Az Önkormányzati Tanácsnak alapvetően abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a közterületi jogosultság megadására irányuló jogviszony polgári vagy közigazgatási jogintézmény-e, illetve annak az önkormányzat rendelete által polgári viszonnyá minősítése jogszerű-e.
[16] Az Alaptörvény 32. cikk (6) bekezdése szerint a helyi önkormányzatok tulajdona köztulajdon, mely feladataik ellátását szolgálja. Az Mötv. 13. § (1) bekezdés 2. pontja szerint helyi önkormányzati feladat a településüzemeltetés körében a helyi közutak és tartozékainak fenntartása, közparkok és egyéb közterületek fenntartása. Az Mötv. 23. § (3) bekezdése felhatalmazza a fővárosi kerületi önkormányzatokat, hogy - törvény keretei között - önállóan gyakorolják a települési önkormányzatokat megillető valamennyi feladat- és hatáskört, amelyet törvény nem utal a fővárosi önkormányzat kizárólagos feladat- és hatáskörébe. Így az Mötv. 23. § (5) bekezdés 2. pontja alapján önállóan szabályozhatják a tulajdonukban álló közterületek használatára vonatkozó szabályok és díjak megállapítását.
[17] A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény (a továbbiakban: Nvtv.) 5. § (1) bekezdése szerint a helyi önkormányzat tulajdonában álló vagyona törzsvagyon vagy üzleti vagyon lehet. Ugyanezen rendelkezés (2) bekezdése szerint a törzsvagyon közvetlenül a kötelező önkormányzati feladatkör ellátását vagy hatáskör gyakorlását szolgálja. A törzsvagyon alkategóriája a forgalomképtelen törzsvagyon, vagyis amit az Nvtv. kizárólagos önkormányzati tulajdonban álló vagyonnak minősít (Nvtv. 5. § (1) bekezdés a) pont), illetve törvény vagy a helyi önkormányzat rendelete nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyonnak minősít (Nvtv. 5. § (1) bekezdés b) pont). Az Nvtv. 5. § (3) bekezdés a)-b) pontjai szerint a helyi önkormányzat kizárólagos tulajdonát képező nemzeti vagyonba, azaz forgalomképtelen törzsvagyonba tartoznak a helyi közutak és műtárgyaik, valamint a helyi önkormányzat tulajdonában álló terek, parkok. Ez a fogalmi kör megfeleltethető a közterületek - az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) szerinti - funkcionális meghatározásának, azaz: a közterület a közhasználatra szolgáló minden olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló földterület, amelyet az ingatlan-nyilvántartás ekként tart nyilván (Étv. 2. § 13. pont) és a közterületet rendeltetésének megfelelően bárki használhatja (Étv. 54. § (4) bekezdés).
[18] A Kúria a Köf.5033/2017/4. számú határozatában is kiemelte, hogy az Nvtv. fenti rendelkezései alapján a közterületek tulajdoni szempontból az önkormányzatok forgalomképtelen törzsvagyonának tárgyait képezik ([36] pont). Ez a körülmény a létesíthető polgári jogviszonyok tekintetében jelentős korlátot jelent, melyek fő tartalma az Alaptörvényen és az Mötv.-n kívül az Nvtv. szabályozásán is alapul.
[19] Az önkormányzat a közigazgatási perben a polgári jogi jogviszonyként való szabályozás szabad választásának lehetősége mellett érvelt, mely álláspontja szerint megfelelt az Alkotmánybíróság általi jogértelmezésnek. Hangsúlyozta, hogy az alapügyben az alperesi Bizottság nem hatósági jogkörben járt el, amikor a keresettel támadott határozatokat hozta, hanem az önkormányzat tulajdonosi jogait gyakorolta az Ör. rendelkezésének megfelelő eljárási rend betartása mellett.
[20] A Kúria korábbi, felülvizsgálatra alapuló gyakorlatában (lásd különösen a Kfv.IV.37.470/2013., Kfv.IV.37.573/2013., Kfv.IV.37.197/2015., Kfv.IV.37.940/2015., Kfv.IV.37.056/2016. ügyekben hozott határozatokat) is egyértelműen leszögezte, hogy a közterület-használat önkormányzati hatósági ügy. E gyakorlatra utalva kiemelte, hogy az önkormányzat rendeletalkotási feljogosítottságánál fogva közhatalomként jár el. Nem lehet tehát mellérendeltségi viszonyban a használatot igénylővel. A véges közjószágnak minősülő közterület rendeltetéstől eltérő - például kereskedelmi jellegű - használatát ezért az önkormányzat csakis közhatalomként és nem tulajdonosként dönti el. Ezért ebben a kérdésben az önkormányzat megfelelő fórumának közigazgatási határozatot kell hoznia, amellyel szemben fellebbezési jog biztosítandó.
[21] Az önkormányzat által hivatkozott alkotmánybírósági jogértelmezés kapcsán - hasonló, a közterület-használat polgári jogi jogviszonyként való szabályozása lehetőségét kiemelő önkormányzati érvelés kapcsán - a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy az ilyen irányú érvelés alapjául szolgáló határozatok, így az 1358/H/2008. AB határozat, az 1359/H/2008. AB határozat nem a jogviszony egészének megítélésére irányultak. A szóban forgó ügyek a komplex kapcsolat egy-egy elemére vonatkoztak, azok megengedhetőségét illetően. Ebből következően semmiképpen sem lehet olyan értelmezést adni, hogy az önkormányzatnak korlátlan szabadsága lenne az alkalmazandó jogviszony kiválasztása terén. Közjogi vagy polgári jogi viszonyelemeket alkalmazhat ugyan, de mindegyiket a maga helyén és összefüggéseiben felfogva, azaz az alapul fekvő közigazgatási jogviszonyba ágyazottan. A magánjogi szabályoknak elsősorban a közigazgatási szerződési kapcsolat háttérjogaként van jelentőségük (Köf.5033/2017/4. [50] pont).
[22] A korábbi alkotmánybírósági gyakorlat is úgy értelmezendő tehát a Kúria Önkormányzati Tanácsa szerint, hogy nem lehet "hintázni" a köz- és a magánjogi jogviszonyok között, azaz mindig onnan kölcsönvenni egy-egy elemet, ahonnan célszerűbbnek látszik. Mindez nem általában zárja ki a köz- és magánjogi jogviszonyok egymáshoz kapcsolódásának lehetőségét, ugyanakkor ebből nem következik a jogi státuszok összekeveredése. Éppen ellenkezőleg, a különböző közjogi és magánjogi megoldásoknak, adott esetben azok rendezett kapcsolódásainak, éppen a határok pontos meghúzását és az alkalmazott jogintézmények típusához igazodó garanciák meglétét kell biztosítaniuk. Következetes ebben a tekintetben az Alkotmánybíróság gyakorlata is, amely szükségesnek tartja a helyi önkormányzatok tulajdonosi és közhatalmi jogosítványainak elválasztását [ebben az értelemben például: 29/1996. (VII. 3.) AB határozat].
[23] A Kúria már megállapította, hogy a jogi környezeti feltételek betartásával átkerülhet másik tartományba egy jogviszony, így például ha a közterületet kivonják a törzsvagyon köréből, akkor - továbbra is az önkormányzat tulajdonaként - már tisztán vagy döntően magánjogi viszonyok tárgya lesz (Köf.5033/2017/4. [55], [57], [58] pontok).
[24] Amint az indítványozó Kúria felülvizsgálati tanácsa is megállapította, a perbeli ügyben nem erről van szó, mert az önkormányzat a feladat ellátásához szükséges közterületnek minősülő ingatlanvagyon mint köztulajdon tulajdonosaként és nem szokványos magánjogi szerződő félként jelent meg az Ör. által szabályozott jogviszonyban. Nem lehetett tehát mellérendeltségi viszonyban a használatot igénylővel, ebben az esetben tehát az önkormányzat tulajdonosi és közhatalmi jogosítványai keveredtek. A véges közjószágnak minősülő közterület rendeltetéstől eltérő használatát az önkormányzat a rendeletalkotási feljogosítottságára hivatkozással polgári jogi jogviszonyként rendezte, annak ellenére, hogy a már kifejtettek szerint a felek között a mellérendeltségi viszony nem állhatott fenn.
[25] A Kúria hangsúlyozta, hogy abból a megállapításból következően, hogy a közterület-használat önkormányzati hatósági ügy a Ket. 12. § (1) bekezdésén és 2018. január 1-jétől az Ákr. 7. § (1) bekezdésén keresztül a nem mellérendeltségi viszonyban álló felet (ügyfelet) garanciális jogok illetik meg. Az, ha a közterület-használati szerződésre a polgári jog szabályai az irányadók, éppen ezen garanciális szabályok mellőzésére vezet. Ennek eredményeképp kerülhetett sor arra, hogy az alapper felperesének közterület-használati kérelmét az alperes végül indokolás nélkül utasította el, és vitatta a felperes - közigazgatási - jogvédelmi igényét. Márpedig az eddigiekben részletezett jogértelmezésből következően a közterületet kereskedelmi célokra igénybe vevő felperest az Ör. támadott rendelkezései megfosztották a jogorvoslathoz fűződő alkotmányos jogától.
[26] A Kúria a védiratban foglaltakra tekintettel jegyzi meg, hogy a Kp. 144. §-a a bíró számára önálló indítványozási jogot biztosít, a bíró nincs kötve a normakontroll kezdeményezésében, így annak nem volt jelentősége, hogy a kormányhivatal nem élt törvényességi felhívással az Ör. szabályaival kapcsolatban.
[27] Mindezek alapján megállapítható, hogy a közterület-használati szerződés és a közterület-használati hozzájárulás megadásának fent idézett, az Ör. 3. § (1) bekezdése, 7. § (1) bekezdése, valamint III. fejezetének 6. és 7. alpontja az Mötv. 23. § (5) bekezdés 2. pontjába ütközően törvénysértő volt, mert az önkormányzat rendeletalkotási felhatalmazásánál fogva nem közhatalomként, hanem polgári jogi alanyként határozta meg magát a közterülethasználati jogviszonyban. A jogorvoslathoz való jog ugyancsak sérült, ami az Alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdésébe ütközött. Sérült továbbá a Ket. 12. § (1) bekezdése, valamint a 2018. január 1-jétől hatályos Ákr. 7. § (1) bekezdése is, mert az Ör. rendelkezései végeredményben arra irányultak, hogy kizárják a Ket. és az Ákr. alkalmazását, mivel az Ör. jogsértően nem rendelkezett a közigazgatási jogorvoslathoz fűződő alkotmányos jogról. Ebben a kontextusban az Ör. ez utóbbi hiányossága - szemben az alapügyben eljáró elsőfokú bíróság érvelésével - nem tekinthető mulasztásban megnyilvánuló törvénysértésnek, mint ahogyan a közigazgatási jogorvoslatról rendelkezés hiánya és ezzel a Ket. alkalmazásának kizárása sem mulasztásban megnyilvánuló jogsértést, hanem a (korábban hatályos) bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 55. § (2) bekezdés a) pontja - jelenleg a Kp. 146. § (1) bekezdése - szerinti más jogszabályba ütközést valósított meg.
[28] Az önkormányzat álláspontja szerint az Ör.-t a Köf.5.033/2017/4. számú kúriai döntésre tekintettel hatályon kívül helyező új rendelet [Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló Önkormányzata Képviselő-testületének Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló Önkormányzata tulajdonában álló közterületek használatának és a helyi közutak kezelésének rendjéről szóló 30/2018. (XI. 23.) önkormányzati rendelete] nem eredményezett beavatkozást az Ör. hatálya alatt keletkezett jogviszonyokba, azok nem váltak ezáltal jogszabálysértővé. Hivatkozott arra is, hogy a Köf.5.033/2017/4. 2018. április 30-ai hatállyal, azaz a jövőre nézve semmisítette meg az ottani normakontroll eljárás tárgyát képező fővárosi önkormányzati rendeletet. A Kúria Önkormányzati Tanácsa ezen érveléssel szemben hangsúlyozza, hogy bár a Köf.5.033/2017/4. számú határozata Budapest Főváros Önkormányzata Közgyűlésének a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában álló közterületek használatáról szóló 3/2013. (III. 8.) Főv. Kgy. rendeletének 5. § (1) bekezdését valóban a jövőre nézve semmisítette meg, emellett a rendelet alkalmazási tilalmának kimondását is indokoltnak találta az ezen ügyben indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő ügyben, valamint valamennyi, a megsemmisítés időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben. A más jogszabályba ütközés megállapításának alapja ettől független általánosan is irányadónak tekinthető.
[29] Mindezek alapján a törvényellenesség megállapítása okán a konkrét ügyben való alkalmazási tilalom Kp. 147. § (1) bekezdés első fordulata alapján való kimondása mellett, ugyanezen jogszabályhely második fordulat alapján általános alkalmazási tilalom, valamely bíróság előtt folyamatban lévő valamennyi egyedi ügyre vonatkozóan ugyancsak indokolttá vált. A Kúria nem látja okát e rendelkezés mellőzésének, mivel a Kp. 147. § (2) bekezdés szerinti, törvényben meghatározott megengedett okai - közérdek védelme, a jogbiztonság vagy a rendelet hatálya alá tartozó jogalanyok alapvető jogainak védelme - nem állnak fenn.
Záró rész
[30] A Kúria az indítványt a Kp. 141. § (2) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
[31] A Kúria a más jogszabályba ütközés jogkövetkezményeit a Kp. 146. § (1) bekezdés b) pontja alapján állapította meg.
[32] A Magyar Közlönyben történő közzététel a Kp. 146. § (2) bekezdésén, a helyben történő közzététel a Kp. 142. § (3) bekezdésén alapul.
[33] Adott jogszabály-ellenesnek minősített rendelkezés vonatkozásában a folyamatban lévő ügyben való és az általános alkalmazás tilalmát a Kp. 147. § (1) bekezdése mondja ki.
[34] Jelen eljárásban mint a Kp. 141. § (4) bekezdése alapján az önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló eljárásban a feleket teljes költségmentesség illeti meg, és saját költségeiket maguk viselik.
[35] A határozat elleni jogorvoslatot a Kp. 116. § d) pontja zárja ki. A Kúria határozata a Kp. 146. § (5) bekezdése alapján mindenkire nézve kötelező.
Budapest, 2020. június 16.
Dr. Balogh Zsolt s. k.,
a tanács elnöke,
Dr. Kiss Árpád Lajos s. k.,
előadó bíró,
Dr. Horváth Tamás s. k.,
bíró