3445/2022. (X. 28.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.358/2021/13. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.358/2021/13. számú ítélete ellen - a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.301/2020/6. számú ítéletére is kiterjedően - terjesztette elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt 2022. június 7-én, az Egri Törvényszék útján az Alkotmánybírósághoz. A panaszbeadvány a támadott bírói döntést az Alaptörvény I. cikkével, II. cikkével, VI. cikk (1) bekezdésével, XV. cikk (1)-(2) bekezdéseivel, XXIV. cikk (1) bekezdésével, valamint 28. cikkével tartotta ellentétesnek.
[2] 2. Az alkotmányjogi panaszból és a mellékletként csatolt dokumentumokból megállapítható, hogy az alapügy (személyiségi jog megsértése) tárgya egy az I. rendű alperes és egy harmadik személy közötti, 2015. április 26-án lezajlott magánbeszélgetésen - amelynek hanganyagát az indítványozó (az alapügyben felperes) rögzítette, és egy másik személyiségi jogi perben bizonyítékként becsatolta, majd azt a II. rendű alperes több személynek is továbbküldte - elhangzott, az indítványozóval kapcsolatos kijelentések jogi minősítése volt, abból a szempontból, hogy azok sértik-e az indítványozó becsületét és jóhírnevét. A jelen per előzményét képezte egy másik személyiségi jogi per az indítványozó és az alperesek között. Azt a pert az indítványozó azért indította, mert az I. rendű alperes (aki a 2014. évi országgyűlési választásokon a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség képviselőjelöltjeként indult, és egyben a párt érintett választókerületi szervezetének elnöki tisztségét is betöltötte) és a II. rendű alperes (az I. rendű alperes házastársa, polgármester, az említett országgyűlési választásokon az I. rendű alperes kampányfőnöke) a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség helyi választókerületi szervezetének 2013. november 6-án megtartott közgyűlésén legalább 100 példányban olyan tartalmú szórólapokat osztottak ki, amelyek internetes portálokról kimásolt cikkekkel megsértették az indítványozó jóhírnevét. Ebben az előzményi ügyben az Egri Törvényszék a 2016. november 22-én kelt 12.P.20.657/2016/26. számú ítéletével megállapította az indítványozó jóhírnevének megsértését, az I. rendű alperest a további jogsértéstől eltiltotta, elégtétel adására és 3 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte. A másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla a 2017. június 1-jén kelt Pf.I.20.174/2017/5. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, szövegezését pontosította, megállapította a II. rendű alperes felelősségét is, a nem vagyoni kártérítés összegét pedig 2 000 000 Ft-ra módosította. Az alperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján eljáró Kúria a 2018. október 10-én kelt Pfv.IV.21.636/2017/12. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az alperesek által a Kúria ítélete ellen előterjesztett alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság a 3237/2019. (X. 11.) AB végzéssel visszautasította. A jelen ügy tárgyát is képező hangfelvétel szöveges leiratát az indítványozó ebben az előzményi ügyben csatolta be bizonyítékként, mivel a sérelmezett szórólapok kiosztását az alperesek és a tanúk letagadták, a felvételen azonban ennek megtörténtét az I. rendű alperes elismerte.
[3] A jelen ügyben az indítványozó ugyanezen hangfelvétel kapcsán, az általa sérelmesnek tartott I. rendű alperesi megjegyzések miatt terjesztett elő keresetet, és kérte a jóhírneve és becsülete megsértésének megállapítását, az alperesek eltiltását a további jogsértéstől, azt, hogy az alperesek írásban fejezzék ki sajnálkozásukat és kérjenek bocsánatot, valamint fizessenek meg fejenként 1 000 000 Ft sérelemdíjat. Az indítványozó az I. rendű alperes és a harmadik személy között 2015. április 26-án folytatott beszélgetésből az alábbi, rá vonatkozó I. rendű alperesi kifejezéseket sérelmezte: "Hamis tanúkat állított." "Ez egy moslék, egy ember." "Bekattint, oszt ott van." "Ez egy romlott ember." "[az indítványozó] meg akar ölni bennünket." "Hát ez egy maffiavezér, egy szarházi." "De meggyőződésem, hogy ő egy maffiavezér."
[4] 2.1. Az Egri Törvényszék a 2020. július 7-én kelt 12.P.20.062/2020/13. számú ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes azzal, hogy az említett beszélgetés során azt állította az indítványozóról, hogy hamis tanúkat állított, megsértette a jóhírnevét, továbbá a "[h]át ez egy maffiavezér, egy szarházi" "[d]e meggyőződésem, hogy ő egy maffiavezér" kijelentéseivel megsértette a becsületét; továbbá a II. rendű alperes azzal, hogy a hangfelvétel szövegváltozatát elektronikusan továbbküldte több embernek, híreszteléssel ugyancsak megsértette az indítványozó jóhírnevét. A törvényszék az alpereseket eltiltotta a további jogsértéstől, elégtétel adására (bocsánatkérés magánlevélben), és fejenként 750 000 Ft sérelemdíj megfizetésére kötelezte őket.
[5] Az ítélet indokolásának releváns részében a törvényszék a PK 12. számú állásfoglalásra, eseti döntésekre, az Emberi Jogok Európai Bíróságának Uj kontra Magyarország (23954/10), 2011. július 19. ítéletére és a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatra hivatkozással értékelte az egyes kifogásolt megjegyzéseket. A "[h]amis tanúkat állított" megjegyzést valótlan tényállításnak, illetve valós tények hamis színben történő feltüntetésének minősítette, amely alkalmas volt az indítványozó jóhírnevének megsértésére, mivel őt (aki jogi végzettségű és jelenleg is ügyvédként praktizál) bűncselekmény elkövetésével hozta összefüggésbe. Az "[e]z egy moslék, egy ember" kifejezést olyan szubjektív értékítéletnek értékelte, amely nem sértette az indítványozó becsületét. A "[b]ekattint, oszt ott van" megjegyzést az I. rendű alperes arra nézve tette, hogy az interneten egyébként is elérhetők a szórólapon szereplő cikkek. Ez a törvényszék álláspontja szerint nem sérti az indítványozó jóhírnevét. Az "[e]z egy romlott ember" a törvényszék álláspontja szerint ugyancsak szubjektív értékítélet, ami nem sértette az indítványozó becsületét. "[Az indítványozó] meg akar ölni bennünket" kifejezést a kontextusában értelmezve a törvényszék szubjektív értékítéletként értékelte, olyan véleménynyilvánításként, amely arra utal, hogy az I. rendű alperes és az indítványozó a politikai paletta ellentétes oldalán állnak. Azonban a "[h]át ez egy maffiavezér, egy szarházi" és a "[d]e meggyőződésem, hogy ő egy maffiavezér" közléseket az indítványozó becsületét sértő véleménynyilvánításnak minősítette, mivel e jelző miatt annak ismételt használatakor már folyamatban volt az előzményi per, és mivel a "maffiavezér" kifejezéshez kapcsolt "szarházi" jelző a törvényszék értékelése szerint indokolatlanul bántó, öncélú, gyalázkodó, az indítványozó társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas. A II. rendű alperes azzal, hogy a birtokába került hangfelvétel szöveges leiratát elektronikusan több embernek továbbküldte, és ezzel az abban szereplő valótlan tényállítást az indítványozóról híresztelte, szintén megsértette az indítványozó jóhírnevét a törvényszék szerint.
[6] 2.2. Az elsőfokú ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő fellebbezést, amely alapján eljárva a Debreceni Ítélőtábla a 2021. január 28-án kelt Pf.I.20.301/2020/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
[7] Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság - a tényállás helyes megállapítása mellett - tévesen következtetett arra, hogy az indítványozó keresete részben alapos lenne. Az ítélőtábla szerint téves volt a "Hamis tanúkat állított." közlést valótlan tényállításnak minősíteni, ugyanis az a PK 12. számú állásfoglalás szempontjai szerint - a közlést a maga egészében vizsgálva, valóságos tartalma szerint, a közlés körülményeire is figyelemmel - pusztán negatív értékítélet. Az ítélőtábla hangsúlyosan vette figyelembe, hogy a közlés magánbeszélgetés során hangzott el, az indítványozó és az I. rendű alperes között kialakult hosszas vita kontextusában értékelendő, és alátámasztható konkrétumokat nem tartalmazott. Nem sértette továbbá az indítványozó becsületét az ítélőtábla szerint az sem, hogy az I. rendű alperes őt a "maffiavezér" és a "szarházi" jelzőkkel illette. A PK 12. számú állásfoglalás alapján ugyanis itt is jelentősége volt annak, hogy ezek a közlések négyszemközt hangzottak el, és nem kellett az I. rendű alperesnek azzal számolnia, hogy nyilvánosságra kerülnek. Az ítélőtábla szerint az I. rendű alperes "azért minősítette [az indítványozót] "maffiavezérnek" és "szarházinak", mert álláspontja szerint [az indítványozó] - az eseményeket a háttérből irányítva, őket behálózva - csapdákat állít nekik, felvételeket készít a beszélgetéseikről, és - felsőbb parancsot követve - megpróbálja tönkretenni őket. Azzal, hogy az emiatt kialakult lesújtó véleményének ezen kifejezések útján adott hangot, indokolatlanul nem bántotta meg [az indítványozót], hiszen azok kifejezésmódjukban nem minősíthetőek bántóbbnak, mint a "moslék ember" vagy a "romlott ember" kifejezések, amelyek vonatkozásában az elsőfokú bíróság a keresetet jogerősen elutasította. E közlések nem tekinthetőek önkényesnek sem [...]."
[8] 2.3. A másodfokú ítélet ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, a Kúria azonban a 2022. február 23-án kelt, Pfv.IV.20.358/2021/13. számú ítéletével a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartotta.
[9] A Kúria - a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra reagálva - rámutatott, hogy a PK 12. számú állásfoglalás nem kizárólag sajtó-helyreigazítási, hanem általános személyiségi jogi perekben is irányadó; és annak értelmében a kifogásolt közléseket nem formális megjelenésük, hanem valós tartalmuk szerint kell megítélni, illetve a közlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni, tekintettel a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. Ez alapján, és a 7/2014. (III. 7.) AB határozatban foglaltakat is idézve a Kúria - osztva a másodfokú bíróság álláspontját - a "[h]amis tanúkat állított" közlést két ember magánbeszélgetése során elhangzott szubjektív értékelésnek, és nem hivatalos értékelésnek vagy jogi tudósításnak értékelte. Az indítványozó azon kifogására, amely szerint a "maffiavezér" és a "szarházi" kifejezések súlyosan sértik a becsülete védelméhez fűződő személyiségi jogát, utóbbi kijelentés tekintetében pedig a Kúria hozott is már személyiségi jogsértést megállapító döntést (Pfv.IV.20.970/2018/7.), a Kúria úgy reagált, hogy rámutatott: a hivatkozott döntés esetében arról volt szó, hogy a közlő fél a kérdéses kifejezést az internetre egy több ezer tagot számláló csoport oldalára feltöltötte, így azt kifejezetten a széles nyilvánosság elé tárta, számolt a befogadók széles körével. A jelen esetben azonban, két személy magánbeszélgetése során az I. rendű alperes a közlése nyilvánosságra kerülésével érdemben nem számolhatott. "Másként értékelendő egy nagy nyilvánosságnak szánt politikai tartalmú közlés részeként használt kifejezés és másként értékelendő egy négyszemközt elhangzott magánbeszélgetés része." A Kúria szerint ugyan az I. rendű alperes lesújtó véleményt formált az indítványozóról, de a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:45. § (1) bekezdése értelmében a becsület védelméhez való jog megsértésének szükségszerű eleme a kifejezésnek a sértett személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmassága. A jelen ügyben pedig egy négyszemközti magánbeszélgetésen elhangzottakat sérelmezett az indítványozó, amelyek a nyilvánosság hiánya miatt nem voltak alkalmasak az egyén társadalmi szintű megítélésének megváltoztatására. Az adott összefüggésben ezért e kifejezés használata nem minősült személyiségi jogot sértőnek. Hasonló a helyzet a Kúria szerint a "maffiavezér" kifejezéssel is. Eltérően a Pfv.IV.21.636/2017/12. számú kúriai ítélettel záruló előzményi ügytől, jelen esetben e kifejezéshez nem társult semmilyen konkrét bűncselekmény elkövetésére vonatkozó állítás, vagy gyanú megfogalmazása. Az I. rendű alperes a magánbeszélgetés során el is ismerte, hogy az indítványozóról alkotott lesújtó személyes véleménye nem egyezik a beszélgetőpartnere véleményével. A "maffiavezér" kifejezés az I. rendű alperes véleményét, értékítéletét képezte; erőteljes kifejezés, de nem lépi túl a meghökkentő, túlzó véleményalkotás közszereplővel kapcsolatban megengedett tágabb határait.
[10] 3. Az indítványozó a Kúria ítélete ellen - a Debreceni Ítélőtábla ítéletére is kiterjedően - alkotmányjogi panaszt nyújtott be, kérve annak megsemmisítését. Az Alaptörvény megsértett rendelkezéseiként az I. cikket, a II. cikket, a VI. cikk (1) bekezdését, a XV. cikk (1) és (2) bekezdéseit, a XXIV. cikk (1) bekezdését és a 28. cikket jelölte meg. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban részletesen ismertette a tényállást és a pertörténetet, valamint az előzményi ügyet. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a jelen ügyben az Egri Törvényszék elsőfokú ítélete minden vonatkozásban törvényes és megalapozott, a másodfokú ítélet viszont alaptörvény-ellenes, és a Kúria gyakorlatát valamint a PK 12. számú állásfoglalást is sérti. Többször hangsúlyozta, hogy az I. és II. rendű alperesek a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség politikusai; továbbá hogy az ítélőtáblán a másodfokú ítéletet hozó tanács elnöke korábban a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség korábbi igazságügyi miniszterének ügyvédi irodájában volt ügyvédjelölt, és 2010 után lett törvényszéki, majd ítélőtáblai bíró és a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának tanszékvezetője; a Kúrián az indítványozó számára kedvezőtlen tartalmú ítéletet hozó tanács elnöke pedig szintén 2010 után lett kúriai bíró. Ezek miatt úgy véli, hogy a bíróságok nem objektíven jártak el vele, mint ismert, ellenzékinek tartott ügyvéddel szemben, amit - az indítványozó szerint - az is jelez, hogy ezek a tanácsok már két alkalommal is hoztak számára kedvezőtlen ítéleteket.
[11] Az indítványozó kritizálta a Kúria ítéletét amiatt is, mert az olyan magyarázatot vett figyelembe - nevezetesen, hogy az I. rendű alperes nem számolhatott a közlése nagy nyilvánosságra kerülésével -, amelyre az I. rendű alperes maga sem hivatkozott. Sérelmezte azt is, hogy az I. rendű alperes azon magatartása, hogy a harmadik személyt felkereste, és burkoltan arra próbálta rábeszélni, hogy hamisan tanúskodjon, felveti a hamis tanúzásra felhívás vétségének gyanúját; ennek ellenére az ügyészség feljelentést követően nem járt el a mentelmi joggal rendelkező I. rendű alperes ellen. Kifogásolta továbbá az indítványozó, hogy a II. rendű alperes azon magatartását, hogy a hangfelvétel szöveges leiratát elektronikusan több embernek továbbküldte, miért nem tartotta az ítélőtábla és a Kúria személyiségi jogot sértőnek, szerinte ugyanis ez még a rágalmazás vétségének minősített esetét is megvalósította. Az alkotmányjogi panasz szerint a Kúriának meg kellett volna állapítania, hogy a sérelmezett kifejezések ténytartalom nélküli gyalázkodást valósítottak meg, és ezért becsületsértők voltak. A "[h]amis tanúkat állított" közlés minősítése tekintetében az alkotmányjogi panasz szerint az elsőfokú bíróság döntött helyesen, az ítélőtábla és a Kúria pedig helytelenül; utóbbiak ugyanis nem foglalkoztak azzal, hogy "nem néhány emberhez jutott el a kormánypárti országgyűlési képviselő azon közlése, hogy [az indítványozó] ügyvédként, egykori közgyűlés elnökként, országgyűlési képviselőként az ő perükben hamis tanúkat [állított]." Súlyosítja az alperesek tettét - az indítványozó véleménye szerint -, hogy olyan időpontban sértették meg az indítványozó személyiségi jogait, amikor már e magatartástól a Kúria is eltiltotta őket.
[12] Az Alaptörvény I. és II. cikkei az indítványozó szerint amiatt sérültek, mert az ő alapvető jogai akkor is megfelelő bírósági védelmet érdemeltek volna, ha az alperesek kormánypárti politikusok. Megismételte, hogy az alperesek az emberi méltóságát súlyosan megsértették, ezért a támadott ítéletek ezzel ellentétes megállapításait alaptörvény-ellenesnek tartja.
[13] Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének sérelme kapcsán azt adta elő, hogy a jóhírneve sérelmét az ügyben eljárt elsőfokú bíróság egyértelműen megállapította, ez törvényes és megalapozott volt, ezért az ítélőtábla és a Kúria ezen döntést megváltoztató ítéletei alaptörvény-ellenesek.
[14] Az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdéseinek sérelme vonatkozásában az alkotmányjogi panasz azt kifogásolja, hogy ugyanazon sérelmezett kifejezés - "szarházi" - tekintetében a jelen ügyben az eljárt bíróságok másképpen döntöttek, és nem állapították meg a személyiségi jogsértést, míg a Kúria egy másik ügyben (Pfv.IV.20.970/2018/7.) korábban azt megállapította. Az indítványozó szerint, "ha ugyanolyan szóhasználat mellett az eljárt bíróságok nem ugyanolyan határozatot hoznak az egyik állampolgár és a másik állampolgár esetében, az az ítélet sérti a törvény előtti egyenlőség Alaptörvény szerinti alapelvét." A hátrányos megkülönböztetés tilalmát pedig amiatt sértik a támadott döntések az indítványozó meglátása szerint, mert a keresete elutasításának a hátterében az állt, hogy az ügy alperesei kormánypárti politikusok, míg ő maga ellenzéki politikusokat képviselő ügyvédként ismert, a bíróságok pedig igyekeztek a hatalom elvárásainak megfelelően eljárni.
[15] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének megsértését az indítványozó abban látta, hogy vélekedése szerint a támadott ítéletek nem részrehajlás nélküli ítéletek, durván sértik a törvény előtti egyenlőséget, és az eljárt bíróságok "immár második ügyben hoztak ugyanazon kormánypárti képviselő és közvetlen hozzátartozója javára kedvező döntést."
[16] Az Alaptörvény 28. cikkének sérelme kapcsán az indítványozó azt adta elő, hogy a támadott ítéletekből kiolvasható jogértelmezés nem felel meg a józan észnek, a közjónak és az erkölcsnek, mert ugyanazon sérelmezett kifejezést másként értékelték, és jelen esetben nem találták a személyiségi jogot sértőnek.
[17] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése előírja, hogy az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása előtt dönteni kell annak befogadásáról. Az alkotmányjogi panasz befogadásáról az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján - figyelemmel az Abtv. 47. § (1) bekezdésére, 50. § (1) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1) és (2) bekezdéseire - tanácsban eljárva dönt. A panaszt akkor lehet befogadni, ha az megfelel a törvényben előírt formai és tartalmi követelményeknek, különösen az Abtv. 26-27. és 29-31. §-aiban foglalt feltételeknek. Ezeken kívül az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)-f) pontjaiban foglalt kritériumoknak.
[18] Jelen esetben a panasz nem felel meg ezeknek a követelményeknek, az alábbiak miatt.
[19] 5. Az indítványozó - a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.20.358/2021/13. számú ítélete átvételének időpontjához képest - az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben nyújtotta be az alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozó jogosultsággal rendelkezik, érintettsége - mivel az alapeljárásban felperes volt - fennáll. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban az Alaptörvényben biztosított jogainak sérelmére hivatkozott - megjelölve az Alaptörvény I. cikkét, a II. cikket, a VI. cikk (1) bekezdését, a XV. cikk (1) és (2) bekezdéseit, és a XXIV. cikk (1) bekezdését -, továbbá a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőséget kimerítette.
[20] Az indítványozó az Alaptörvény 28. cikke sérelmét is állította. Az Alaptörvény 28. cikke a bíróságok jogértelmezésére irányadó értelmezési szabályról rendelkezik (lásd pl. 3140/2013. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [17]-[18]; 3110/2016. (VI. 3.) AB végzés, Indokolás [19]; 3241/2016. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [12]), ezért e cikkre önmagában, további részletezés, vagy Alaptörvényben biztosított joggal fennálló kapcsolat, összefüggés bemutatása nélkül alkotmányjogi panasz nem alapítható.
[21] 6. Megállapítható volt, hogy az indítvány a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeinek csak részben tesz eleget.
[22] 6.1. Megfelel az alkotmányjogi panasz a határozott kérelem alábbi kritériumainak: a) tartalmazza a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); b) az eljárás megindításának indokait, az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [az I. és II. cikk kapcsán azt, hogy sérti az emberi méltóságot, hogy a támadott döntések nem állapították meg a személyiségi jogsértést; a VI. cikk (1) bekezdése kapcsán azt, hogy az elsőfokú ítélet volt helyes, ezért az ezt megváltoztató ítélőtáblai és kúriai döntések alaptörvényellenesek; a XV. cikk (1) és (2) bekezdései kapcsán azt, hogy mivel a Kúria ugyanazon sérelmezett kifejezés kapcsán egy korábbi döntéséhez képest eltérően döntött, ezért megsértette a törvény előtti egyenlőséget; a XXIV. cikk (1) bekezdése - helyesen: XXVIII. cikk (1) bekezdése - kapcsán pedig azt, hogy a támadott ítéletek részrehajlók]; c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést (a Kúria Pfv.IV.20.358/2021/13. számú ítélete); d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [I. cikk, II. cikk, VI. cikk (1) bekezdés, XV. cikk (1) és (2) bekezdés, XXIV. cikk (1) bekezdés - helyesen XXVIII. cikk (1) bekezdés]; valamint f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a bírói döntést.
[23] 6.2. Nem felel meg azonban az indítvány - egy a XV. cikk (1) bekezdése vonatkozásában előadott, a Kúria korábbi döntésétől való eltérést kifogásoló indítványi elemet kivéve - a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti kritériumnak, amely szerint a kérelemnek egyértelműen meg kell jelölnie az indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.
[24] Az indítványozó a fent írtak szerint amiatt állította a hivatkozott alaptörvényi rendelkezések sérelmét, mert az általa indított személyiségi jogi perben az alperesek kormánypárti politikusok voltak - míg ő ellenzéki politikusokat képviselő ügyvédként ismert -, az ítélőtábla és a Kúria pedig már második alkalommal számukra kedvező döntést hozott, megváltoztatva az indítványozó szerint törvényes és megalapozott elsőfokú ítéletet, amely még részben alaposnak találta a keresetét. Az indítványozó tehát a számára kedvezőtlen ítéleteknek a politikai kritikáját adta elő az alkotmányjogi panaszban, de az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit nem hozta összefüggésbe a támadott bírósági ítéletekkel, nem fejtette ki, hogy e jogainak sérelmét mi okozza - vagyis az Alkotmánybíróság által vizsgálható, konkrét, alkotmányjogilag releváns indokolást nem adott elő (hasonlóan: 3183/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [23]; 3556/2021. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [24]; 3252/2022. (V. 18.) AB végzés, Indokolás [23]). Így az indítvány ezen elemei nem felelnek meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglalt feltételnek, és az Alkotmánybíróság által nem vizsgálhatók.
[25] Az Alkotmánybíróság már több esetben hangsúlyozta: "Nem felel meg az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott formai követelménynek a beadvány, ha az a támadott bírói döntéssel lezárt eljárások leírását és pusztán a törvényességi szempontú kritikáját, valamint az indítványozó szerint az Alaptörvény ezáltal sérülni vélt szabályai idézését tartalmazza, azok tényleges összekapcsolása nélkül" (3067/2016. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [13]; 3187/2017. (VII. 14.) AB végzés, Indokolás [9]; 3198/2017. (VII. 21.) AB végzés, Indokolás [9]; 3078/2018. (II. 26.) AB végzés, Indokolás [18]; 3252/2022. (V. 18.) AB végzés, Indokolás [25]).
[26] Az indítványozó alkotmányjogi panasza elsősorban arra irányult, hogy az eljáró bíróság politikai szempontból tévesnek és részrehajlónak tartott jogértelmezését sérelmezve elérje, hogy a számára kedvezőtlen döntést változtassa meg az Alkotmánybíróság. Az Alkotmánybíróság már több ízben megállapította, hogy a bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi - vélt vagy valós - jogsérelem orvoslása eszközének. Az Alkotmánybíróságnak kizárólag arra van hatásköre, hogy az alapjogi sérelmet orvosolja. Az Alkotmánybíróság szerepe nem abban áll, hogy a rendes bíróságok minden vélt vagy valós tévedését korrigálja, ezzel ugyanis - az Alkotmánybíróság megfogalmazásában - "a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság" szerepébe lépne és hagyományos jogorvoslati fórumként járna el" (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]). Az Alkotmánybíróság "a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel" (3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]). A bíróságok eljárásában eldöntendő jogértelmezési, illetve ténykérdések felülmérlegelésére ezáltal tehát az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre, tartózkodik annak vizsgálatától, hogy a bírósági döntések indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket (3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]; 3315/2014. (XI. 21.) AB végzés, Indokolás [16]; 3014/2015. (I. 27.) AB végzés, Indokolás [14]; 3029/2013. (II. 12.) AB végzés, Indokolás [16]; 3027/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [20]; 3168/2013. (IX. 17.) AB végzés, Indokolás [13]; 3241/2016. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [16]; 3252/2022. (V. 18.) AB végzés, Indokolás [26]).
[27] Az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésének említése kapcsán pedig az Alkotmánybíróság utal arra, hogy e rendelkezés szerint a hátrányos megkülönböztetés tilalma az alapjogok tekintetében és egyúttal védett tulajdonság alapján tett különbségtételt tiltja, az indítványozó azonban nem hivatkozott arra, hogy mely olyan védett, vagyis megváltoztathatatlan, vagy csak jelentős nehézségek árán megváltoztatható tulajdonsága miatt érte diszkrimináció, illetve hogy vállalkozásának jellege miért minősül ilyennek. Ilyen tartalmú indokolás hiányában pedig a kérelem - visszautalva a végzés indokolásának 6.2. alpontjában (Indokolás [23] és köv.) írtakra - nem felel meg a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének (hasonlóan: 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]; 3248/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [9]).
[28] 7. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[29] Az indítványozó az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését amiatt is sérülni vélte, hogy a Kúria az egyik sérelmezett kifejezés ("szarházi") tekintetében a jelen ügyben egy korábbi döntéséhez (Pfv.IV.20.970/2018/7.) képest eltérően határozott, és nem állapított meg személyiségi jogsértést, ez pedig - álláspontja szerint - sérti a törvény előtti egyenlőséget. Az indítványozó ezzel alapvetően az ítélkezési gyakorlat egysége követelményét fogalmazta meg alapvető jogként a XV. cikk (1) bekezdésére utalással, melynek figyelmen kívül hagyásával érvelése szerint a Kúria alapjogsértést követett el.
[30] 7.1. Ezen indítványi elem kapcsán az Alkotmánybíróság egyrészt emlékeztet következetes gyakorlatára, amely szerint: "A bírósági joggyakorlat egységének biztosítása nem az Alkotmánybíróság, hanem a rendes bíróságok, kiemelten a Kúria feladata, ezt az Alkotmánybíróság a jogbiztonságra és alapjogokra figyelemmel sem vonhatja magához. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a hatáskör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, amely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogbiztonság elve, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság" szerepébe lépjen és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el" (3065/2013. (II. 28.) AB végzés, Indokolás [12]). Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy - amennyiben ennek a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény szerinti feltételei fennállnak, e szabályok szerint - a jogegység, a bíróságok egységes ítélkezési gyakorlatának biztosítása érdekében lehetőség van új jogorvoslati eszközként jogegységi panasz előterjesztésére a Kúriánál.
[31] 7.2. Másrészt az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is megjegyzi: "A jogalkalmazás egységessége és kiszámíthatósága a törvény előtti egyenlőség követelményével és a tisztességes eljáráshoz való joggal is szoros kapcsolatot mutat, részét képezi továbbá a jogbiztonság követelményének is. Abból a követelményből fakad, amely szerint a jogértelmezés nem válhat a jogalkalmazó szerv önkényes, szubjektív döntésének eszközévé. Amennyiben a bíróságok azonos tényállású ügyben, változatlan jogi környezet mellett eltérő tartalmú ítéleteket hoznak, sérül a jogbiztonság követelménye, a jogalkalmazó szervek döntéseire vonatkozó kiszámíthatósági és előre láthatósági elvárás (ld. 3026/2015. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [27]). A törvény előtti egyenlőség sérelme ezzel összefüggésben akkor valósulhat meg, ha akár a jogszabályok, akár a jogalkalmazó szervek a jogalanyok egy köre számára biztosít valamely eljárási eszközt a jogalkalmazás egységessége követelményének felhívására, míg a velük összehasonlítható helyzetben lévő más személyek számára nem, e megkülönböztetés pedig önkényes, vagyis nincs tárgyilagos mérlegelés szerint észszerű indoka (az alkalmazandó tesztre ld. 14/2014. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [32]; 32/2015. (XI. 19.) AB határozat, Indokolás [80])" (3248/2020. (VII. 1.) AB végzés, Indokolás [7]).
[32] Jelen esetben azonban a Kúria a támadott ítéletben indokát adta annak, hogy a korábbi ítéletéhez (Pfv.IV.20.970/2018/7.) képest miért tér el a sérelmezett kifejezés megítélése. Kifejtette, hogy a korábbi ítélet olyan esetben született, ahol a közlő fél az internetre, egy több ezer tagot számláló csoport oldalára helyezte fel a sérelmezett kifejezést, így azt kifejezetten a széles nyilvánosság elé tárta, számolva annak lehetséges hatásaival és a befogadók széles körével. Ezzel szemben a jelen esetben a sérelmezett kifejezés két személy magánbeszélgetésének a része volt, és annak nyilvánosságra kerülésével az I. rendű alperes érdemben nem számolhatott (Pfv.IV.20.358/2021/13. számú kúriai ítélet, Indokolás [40]-[41]). Jogi álláspontja kialakítása során a Kúria figyelemmel volt a PK 12. számú állásfoglalásra és - hivatkozva a 7/2014. (III. 7.) AB határozatra - alkotmányossági szempontokra is. Mindezekre tekintettel a Kúria támadott ítélete - az indítványozó által felhozott érvekre figyelemmel, az alapjogi szempontok figyelembevétele és mérlegelése szempontjából - nem szenved olyan hiányosságban, amely az Abtv. 29. §-a szerinti bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetne fel.
[33] 8. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság - az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)-(3) bekezdései, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 5. § (1)-(2) bekezdései alapján eljárva - az alkotmányjogi panaszt, figyelemmel az Abtv 29. §-ában és 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglaltakra, visszautasította, az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján.
Budapest, 2022. október 18.
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1488/2022.