426/B/2008. AB határozat

a sportról szóló 2004. évi I. törvény alkotmányossági vizsgálata tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a sportról szóló 2004. évi I. törvény 5. § (1) bekezdés első mondata, 5. § (6) bekezdése és 7. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a sportról szóló 2004. évi I. törvény egészével összefüggésben lévő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság az indítványt egyebekben visszautasítja.

Indokolás

I.

1. Az indítvány benyújtója utólagos normakontroll iránti kérelemmel fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben kérte, hogy a sportról szóló 2004. évi I. törvény (továbbiakban: Stv.) egyes szakaszainak alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság az indítványában részletezett okok miatt állapítsa meg és semmisítse meg a támadott jogszabályhelyeket.

1.1. Az indítványozó előadta, hogy álláspontja szerint az Stv. 5. § (6) bekezdése sérti az Alkotmány 13. § (1) és (2) bekezdéseit, valamint a tulajdonhoz való jog alkotmányellenes korlátozása miatt az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdéseibe is ütközik. Véleménye szerint ugyanis az, hogy a sportoló a támadott szakasz értelmében ingyenesen kell átengedje játékjogát a vele szerződésben lévő sportszervezetnek, sérti a sportoló tulajdonhoz való jogának részét képező rendelkezési jogot. Véleménye szerint az Alkotmány 13. § (2) bekezdése értelmében itt teljes, azonnali és feltétel nélküli kártalanításra volna szükség, ennek hiányában a sportoló játékjogának ingyenes átengedése a hivatkozott alkotmányos rendelkezésekbe ütközik.

1.2. Indítványa tartalma szerint (bár számszerűleg nem jelöli meg a támadott szakaszt) az indítványozó az Stv. 5. § (6) bekezdésével kapcsolatban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet észlel az alábbiak szerint. Előadja, hogy a Polgári Törvénykönyvről szól 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 13/A. §-a alapján a "kiskorú még a gyámhatóság jóváhagyásával sem tehet érvényesen olyan jognyilatkozatot, amellyel ajándékoz, idegen kötelezettségért megfelelő ellenérték nélkül felelősséget vállal, vagy amellyel jogokról ellenérték nélkül lemond." Az indítványozó szerint ebből a rendelkezésből következik, hogy kiskorú (sportoló) a játékjogáról is csak ellenérték fejében mondhat le. Véleménye szerint "semmiféle összhang sincs a két törvény [a Ptk. és az Stv.] között." Álláspontja szerint a sportszervezet a kiskorú játékjogának átengedéséért a kiskorú sportolónak ellenértéket kellene fizessen. Az ily módon hiányos tartalmú jogszabályi rendelkezés szerinte az indítványában említett alkotmányos szakaszok sérelmét okozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet jelent.

1.3. Az indítványozó szerint az Stv. 7. § (1) bekezdése az Alkotmány több cikkelyét is sérti.

1.3.1. Alkotmányosan "aggályosnak" és az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését sértőnek véli az indítványozó az Stv. 7. § (1) bekezdését, mivel annak értelmében a sportszerződést kötött sportoló a szerződés időtartama alatt kizárólag az érintett sportszervezet előzetes írásbeli hozzájárulásával vagy költségtérítés ellenében igazolhat máshova. A nem sportszerződés, hanem sportegyesületi tagság keretében sporttevékenységet folytató személyekre azonban ilyen megkötés nem vonatkozik, ilyen esetben az eligazolásért költségtérítés nem kérhető. Az indítványozó szerint az eltérő szabályozás hátrányos megkülönböztetést valósít meg a sportszerződés, illetve a tagsági jogviszony alapján sportoló személyek kötött.

1.3.2. Az Alkotmány 63. § (1) bekezdésében nevesített egyesülési jog sérelmét látja az indítványozó abban, hogy az Stv. 7. § (1) bekezdése értelmében a sportszerződést kötött sportoló nem gyakorolhatja szabadon egyesülési jogát, mivel csak a sportszervezete előzetes írásbeli engedélyével csatlakozhat más sportszervezethez.

1.3.3. Az indítványozó véleménye szerint az Stv. 7. § (1) bekezdése vonatkozásában Alkotmány 70/D. § (1)-(2) bekezdései is sérülnek. Alkotmányjogi érvelést nem vonultat fel, pusztán annyit emel ki, hogy a "versenyszerű sportolás is ebbe a kategóriába [a legmagasabb testi és lelki egészséghez való jogba] tartozik."

1.3.4. Az indítványozó álláspontja szerint az Stv. 7. § (1) bekezdése sérti a "sportoláshoz való jogot", amellyel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróságra hivatkozva rögzíti, hogy az "alkotmányjogi értelemben is fontos személyiségi jognak minősül, amelynek megsértése önmagában is kártérítést eredményezhet".

2. Kiegészítő indítványában az indítványozó az alábbiakat adta elő.

2.1. Álláspontja szerint az Stv. 5. § (4) bekezdés a) pontjával kapcsolatban kétszeresen is mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség állapítható meg. Az Stv. 5. § (4) bekezdése értelmében az amatőr sportoló nem részesülhet a sportszervezetétől származó díjazásban, akár tagsági, akár szerződéses viszony áll fenn közöttük. Bizonyos juttatásokat azonban az Stv. kivesz a díjazás ezen fogalma alól. Az Stv. 5. § (4) bekezdés a) pontja értelmében nem minősül díjazásnak (egyebek között) "az amatőr sportoló felkészüléssel és versenyzéssel összefüggő indokolt és igazolt költségeinek megtérítése, illetve az ezzel kapcsolatos természetbeni juttatás". Az indítványozó szerint az, hogy az itt nevesített költségtérítés alsó és felső határa nem került törvényileg meghatározásra, az Alkotmányba ütközik. Konkrét alkotmányos szakaszt az indítványozó nem jelölt meg.

2.2. A pozitív megkülönböztetés hiánya miatt az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésének sérelmét látja az indítványozó abban, hogy a tagsági viszonyban, valamint a sportszerződéssel sportoló amatőr versenyzők között a jogalkotó nem valósított meg pozitív diszkriminációt a sportszerződéses viszonyban lévő személyek javára. Álláspontja szerint a sportszerződés keretében sportoló amatőr versenyzők "jobbak", mint a tagsági jogviszonyban sportoló személyek, élsportolók, ezért szerinte kiemelten kellene az államnak támogatnia az ilyen személyeket. Véleménye szerint az, hogy az Stv.-ben nincsenek olyan szabályok, amelyek ezt a két csoportot megkülönböztetik (például díjazásban részesíthetővé tennék a sportszerződés keretében sportolókat) és a szerződéses amatőr sportolókat előnyben részesítik, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet eredményez.

2.3. Az indítványozó támadja az Stv. 5. § (1) bekezdését is, mivel az álláspontja szerint a többféle értelmezési lehetőség miatt az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközik. Az indítványozó szerint ez a rendelkezés értelmezhető úgy is, hogy valaki vagy sportegyesület keretében annak tagjaként, vagy nem tagként, hanem a sportegyesülettel kötött sportszerződés alapján végez amatőr sportolói tevékenységet. Álláspontja szerint sportszerződéses jogviszony esetén tagdíj nem szedhető. Az indítványozó álláspontja szerint azonban előfordul, hogy sportszerződés keretében sportoló személytől is követel tagdíjat az egyesület.

2.4. Az egész Stv. vonatkozásában fennálló mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet lát az indítványozó abban, hogy az Stv. nem rendelkezik arról, hogy egy adott sportegyesületnél amatőr sportolóként eltöltött meghatározott idő után az ilyen személynek profi (hivatásos) sportolói szerződést kellene felajánlani. E vonatkozásban az indítvány konkrét alkotmányos szakasz sérelmére nem hivatkozik.

2.5. Az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság kötelezze a jogalkotót arra, hogy a sportszerződéses viszonyban sportoló gyerekek esetében törvény határozza meg, hogy milyen összegű ellentételezés jár nekik sportolói tevékenységük ellenértékeként.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.

(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."

"63. § (1) A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(...)

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

"70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.

(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg."

2. Az Stv. indítvánnyal érintett rendelkezései:

"5. § (1) Amatőr sportoló sportegyesület keretében tagként, illetve sportszerződés alapján, sportvállalkozás keretében pedig kizárólag sportszerződés alapján sportolhat. Sportiskola tanulója és az iskolai sportkör tagja a tanulói jogviszony alapján minősül amatőr sportolónak."

"5. § (4) Az amatőr sportoló sporttevékenységéért attól a sportszervezettől, amellyel az (1) bekezdés szerint tagsági vagy szerződéses jogviszonyban áll, valamint más természetes és jogi személytől díjazásban nem részesülhet. Ha a sportszövetség szabályzata a sportág jellegére és a nemzetközi szövetség követelményeire tekintettel másként nem rendelkezik, nem minősül ilyen díjazásnak,

a) az amatőr sportoló felkészüléssel és versenyzéssel összefüggő indokolt és igazolt költségeinek megtérítése, illetve az ezzel kapcsolatos természetbeni juttatás"

"5. § (6) A tagsági viszony, illetve a sportszerződés létrejöttével az amatőr sportoló játékjogának használatát e jogviszony fennállásának időtartamára sportszervezetének ingyenesen átengedi."

"7. § (1) Ha az amatőr sportoló sportszerződés alapján sportol, e szerződés fennállásának időtartama alatt csak a sportszervezete előzetes írásbeli hozzájárulásával igazolhat át másik sportszervezethez. A sportszervezet a hozzájárulás megadását költségtérítés fizetéséhez kötheti."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság elsőként az Stv. 5. § (6) bekezdése ellen felhozott érveket vizsgálta meg.

1.1. Az indítványozó utólagos normakontroll keretében kéri vizsgálni az Stv. 5. § (6) bekezdését, mivel az amatőr sportoló játékjogának ingyenes átengedése szerinte a tulajdonhoz való alkotmányos alapjogot korlátozza, azonban e korlátozásra nem az Alkotmány 13. § (2) bekezdésében rögzített körülmények biztosításával kerül sor. A korlátozás ekkénti megnyilvánulásában az Alkotmány 8. § (1)-(2) bekezdésének sérelmét is látja.

Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az Stv. szerinti játékjog az Alkotmány tulajdonhoz való jog védelmét nevesítő 13. §-ának hatálya alá esik-e. Az Stv. 77. § f) pontja definiálja a játékjogot. E szerint a játékjog a sportoló sporttevékenységéhez fűződő fizikai és szellemi képességei sporttevékenység keretében történő felhasználásának joga. A játékjog személyhez fűződő, vagyoni értékű jog, elidegenítése és megterhelése semmis. [Stv. 9. § (5) bek.]

Az Alkotmánybíróság 17/1992. (III. 30.) AB határozatában kimondta, hogy az Alkotmány és az alkotmányos jogrendszer megfelelő védelemben részesíti az Alkotmányban meg nem jelenő, egyéb nevesített jogokat is. A vagyoni jogok alkotmányos védelme az Alkotmánynak a tulajdonjogot oltalmazó rendelkezéseiből [Alkotmány 9. § (1) bekezdés, 13. § (1) bekezdés] következik. (ABH 1992, 104, 108.) Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően az Alkotmány tulajdonvédelemmel kapcsolatos rendelkezéseit olyan alapjognak tekinti, amelyet mind az Alkotmánybíróság, mind a bíróságok az egyéb dologi jellegű vagyoni jogok védelmére is alkalmazhatnak.

A 64/1993. (XII. 22.) AB határozat rögzítette, hogy az Alkotmány a tulajdonjogot, mint az egyéni cselekvési autonómia hagyományos anyagi alapját részesíti alapjogi védelemben. (ABH 1993, 373, 380.). Az Stv. fogalomrendszerének értelmében vett játékjog a sportoló egyéni cselekvési autonómiájának anyagi alapja lehet bizonyos körülmények esetén. A játékjog ugyanis valójában a sportoló munkaerejének felhasználási joga, azaz a sporttevékenységet űző személy potenciális megélhetési forrása feletti rendelkezési jog. Az Stv. fogalomrendszerében sportoló az, aki sporttevékenységet végez. Versenyszerűen sportoló (azaz versenyző) az a személy, aki a sportszövetség által kiírt, szervezett vagy engedélyezett versenyeken, vagy versenyrendszerben vesz részt. A versenyző lehet amatőr vagy hivatásos sportoló. Hivatásos sportolónak minősül az a személy, aki jövedelemszerzési céllal foglalkozásszerűen folytat sporttevékenységet. Minden más versenyző amatőr sportolónak minősül. [Stv. 1. § (1)-(4) bek.].

Amatőr sportoló sporttevékenységet sportegyesület keretében annak tagjaként vagy a sportegyesülettel kötött sportszerződés alapján végezhet, ezen felül, sportvállalkozással kötött sportszerződéses jogviszonyban is sportolhat. A sportszerződés határozza meg a sportszervezet és az amatőr sportoló jogviszonyának kereteit. A sportszerződés az Stv. 5. § (2) és (4) bekezdései értelmében a Ptk. 474-483. §-ai szerinti, az Stv.-ben szabályozott eltérésekkel működő ingyenes megbízási szerződés, mivel ennek alapján a megbízott a jogviszonyban végzett tevékenységéért a megbízótól díjazásban nem részesülhet. Ebben a jogviszonyban az amatőr sportoló, mint megbízott, sporttevékenységet végez a sportegyesület (sportvállalkozás) mint megbízó utasítása szerint és érdekeinek megfelelően. A sportegyesület (sportvállalkozás) tehát végeredményben a szerződés alapján jogosultságot szerez az amatőr sportoló sporttevékenységének irányítására, megszerzi a sportoló fizikai és szellemi képességeinek sporttevékenység keretében történő felhasználására való jogot, azaz az amatőr sportoló játékjogát. Összefoglalva: a sportoló részéről az ingyenes megbízási szerződés alapján fennálló kötelezettségeinek teljesítése a játékjog ingyenes átengedésében nyilvánul meg, így valósul meg a sportoló képességeinek a megbízó utasítása szerinti, és annak érdekében történő felhasználása. A sportszerződésben a felek rögzítik egyebek között az amatőr sportoló kötelezettségeit (szakmai tevékenységét megfelelő szakmai színvonalon, a megbízó sportszervezet céljainak megfelelőn végzi, részt vesz az edzéseken, edzőtáborokban, képzéseken, a megbízó szervezet utasításainak megfelelően vesz részt vagy nem vesz részt versenyeken, aláveti magát az orvosi vizsgálatoknak, betartja a sportszervezet házirendjét stb.), valamint a megbízó sportszervezetet terhelő szolgáltatásokat (az amatőr sportoló számára a sporttevékenység eredményes kifejtéséhez szükséges szakmai, személyi, tárgyi, pénzügyi feltétel biztosítása, adott esetben a sportoló jutalmazása, továbbtanulásának támogatása stb.) A fentieken túl a szerződés rendelkezik a felek jogviszonyának időtartamáról, a szerződés megszűnésének eseteiről is.

Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a sportszerződés ingyenessége nem jelenti azt, hogy a sportegyesület az amatőr sportolónak semmilyen szolgáltatást nem nyújt. Az ingyenes megbízási szerződés következtében ugyanis az amatőr sportoló - a megbízási jogviszonyra tekintettel, de nem a szolgáltatás ellentételezéseképpen - jelentős, az egyesület számára értelemszerűen anyagi megterhelést jelentő támogatást kap az egyesülettől. A sportszervezetnek biztosítania kell a sportolás személyi és tárgyi feltételeit: edzőket alkalmaz, biztosítja a sportoláshoz szükséges helyszínt, sportfelszerelést, sportruházatot ad a sportolóknak, "neveli" az amatőr sportolókat. Emellett a sportszervezet az Stv. alapján jogosult arra, hogy az amatőr sportoló felkészüléssel és versenyzéssel összefüggő indokolt és igazolt költségeit megtérítse, illetve ezzel kapcsolatos természetbeni juttatásban részesítse őt, továbbá eredményességi elismerést (pénzbeli elismerés, érem, ajándéktárgy stb.) adjon neki [Stv. 5. § (4) bek. a)-b) pontok].

Az indítványozó által támadott Stv. 5. § (6) bekezdése kizárólag az amatőr sportolókra vonatkozik. Az amatőr sportoló törvényi definíciójából, valamint a reá vonatkozó törvényi szabályozásból - amely szerint játékjoga átengedéséért pénzt nem kérhet - egyértelmű, hogy az amatőr sportoló a versenyzést - a sporttevékenységet - nem foglalkozásszerűen, jövedelemszerzési célból űzi, még akkor sem, ha az Stv. 5. § (4) bekezdése szerint egyes, ott nevesített juttatásokban részesülhet. Ennek megfelelően a sportoló sporttevékenységéhez fűződő fizikai és szellemi képességei sporttevékenység keretében történő felhasználásának jogát az amatőr sportoló jellemzően nem egyéni cselekvési autonómiája anyagi alapjának megteremtése érdekében gyakorolja.

Mindennek megfelelően az amatőr sportoló játékjoga nem élvezi az Alkotmány 13. §-ában nevesített tulajdonhoz való jog védelmét, alkotmányjogi értelemben ezzel az alapjoggal nem hozható összefüggésbe. Az alkotmányjogilag értékelhető összefüggés hiánya az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítvány elutasítását eredményezi. [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 380/D/1999. AB határozat, ABH 2004, 1306, 1313-1314.]

Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy sportszerződés két, a szerződési szabadságuk tudatában lévő magánjogi jogalany között jön létre. A szerződés megkötésére az amatőr sportoló a vonatkozó szabályozás ismeretében vállalkozik, a játékjog ideiglenes, ellenérték nélkül való átengedésének kötelezettségéről a szerződés megkötése előtt már tudomása van.

Az Alkotmánybíróság a fentiek okán az Stv. 5. § (6) bekezdése vonatkozásában az utólagos normakontrollra irányuló indítványi elemet elutasította.

1.2. Az indítványozó álláspontja szerint az Stv. 5 § (6) bekezdése nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely alapján a kiskorú amatőr sportoló játékjogát csak ellenérték fejében ruházhatja át és emiatt mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn. Az indítványozó ezen elem kapcsán indokolásként előadta, hogy a Ptk. 13/A. §-a és az Stv. sérelmezett szabályai között nincsen összhang, mivel a Ptk. 13/A. § alapján a kiskorú még a gyámhatóság jóváhagyásával sem tehet érvényesen olyan jognyilatkozatot, amellyel ajándékoz, idegen kötelezettségért megfelelő ellenérték nélkül felelősséget vállal, vagy amellyel jogokról ellenérték nélkül lemond. Ennek következtében véleménye szerint egy kiskorú amatőr sportoló vonatkozásában az összes, indítványában említett alkotmányos szakasz "sérülhet". Jelezte továbbá, hogy a fentiek miatt az Stv. jelenlegi - hiányos szabályai - alapján létrejövő, ellenérték nélküli játékjog-átengedést tartalmazó szerződések mind "alkotmányjogilag semmisek".

Az indítványozó érvei alkotmányjogilag nemértékelhe-tőek. Nem adta elő, hogy a beadványban említett alkotmányos szakaszok ezen esetleges mulasztás következtében miért sérülnének. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt ebben a vonatkozásban, mint érdemi elbírálásra alkalmatlant, az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., továbbiakban: Ügyrend) 29. § d) pontja alapján visszautasította.

2. Az Alkotmánybíróság ezt követően az Stv. 7. § (1) bekezdése ellen felhozott indítványozói kifogásokkal foglalkozott.

2.1. Az Alkotmánybíróság elsőként az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelmét állító indítványozói álláspontot vizsgálta meg. Az indítványozó szerint az, hogy a sportegyesületi tagság keretében, illetve a sportszerződés alapján sportoló amatőr sportolók vonatkozásában eltérés van az átigazolás "költségei" között, sérti a diszkrimináció tilalmának alkotmányos szabályát.

Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését elemezve 9/1990. (IV. 25.) AB határozatában rámutatott arra, hogy ezen szakasz értelme szerint, a jognak mindenkit egyenlő méltóságú személyként kell kezelnie. (ABH1990, 46, 48.) Az Alkotmánybíróságnak a szabályozás tárgyi és alanyi összefüggésében azt kell elemeznie, hogy a hátrányos megkülönböztetés az alkotmányos határok között maradt-e. A fent említett egyenlőségnek az adott tényállás valamely lényeges elemére nézve kell fennállnia. A diszkrimináció tilalmába ütközik, ha adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamelyik, azonos ismérv mentén képzett, ún. homogén csoportra. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77, 78.] Nem jelent tiltott diszkriminációt a különböző státusú csoportok jogállásának eltérő szabályozása, mivel ez az eltérés magából a státus különbözőségéből fakad. [1181/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 551, 552-553.]

Ennek megfelelően az Alkotmánybíróságnak elsőként azt kellett megvizsgálnia, hogy a sportegyesület tagjaként és a sportszerződés keretében működő amatőr sportolók homogén csoportba tartoznak-e.

A sportegyesületi tagsági jogviszony az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (továbbiakban: Egytv.) alapján létrejött egyesülethez való csatlakozást jelenti. A Ptk. 61. §-a szerint az egyesület - amely jogi személy - olyan önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező szervezet, amely az alapszabályában meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagsággal rendelkezik, és céljának elérésére szervezi tagjai tevékenységét. Az Stv. 16. § (1) bekezdése szerint a sportegyesület - az Stv.-ben megállapított eltérésekkel - az Egytv., illetve a Ptk. szabályai szerint működő olyan társadalmi szervezet, amelynek alaptevékenysége a sporttevékenység szervezése, valamint a sporttevékenység feltételeinek megteremtése. Az egyesületi tag tagsági jogviszonyára tehát az Egytv. és a Ptk. rendelkezései, valamint az adott sportegyesület alapszabályai vonatkoznak. A sportoló ilyen esetben tehát egy jogi személy tagja, a tagsági jogviszonyból fakadó jogokkal és kötelezettségekkel bír.

A sportszerződés ettől eltérően egy, a Ptk. hatálya alá tartozó megbízási szerződés, amelyre nézve az Stv. speciális szabályokat is tartalmaz. A sportszerződés szerződő felei a sportoló és a sportegyesület, a két fél jogait a szerződés határozza meg. Közöttük a sportegyesületi tagsági jogviszonyhoz hasonló jogviszony nem jön létre.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megítélése szerint a kétfajta jogviszony alapján sportoló személyek nem minősülnek homogén csoportba tartozónak, így vonatkozásukban a hátrányos megkülönböztetés nem értelmezhető. A fent írtaknak megfelelően az Alkotmánybíróság az Stv. 7. § (1) bekezdésének az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközésének megállapításra irányuló indítványi elemet elutasította.

2.2. Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy a sport rendszerint szervezett keretek között zajlik. A "magyar sport hagyományos szervezeti alapegysége, a szabadidősport, a versenysport, a tehetséggondozás és az utánpótlás-nevelés műhelye" a sportegyesület [Stv. 16. § (1) bek.]. A sportegyesület az Stv. besorolása szerint sportszervezetnek minősül [a másik sportszervezet-fajta a sportvállalkozás (Stv. 18. §)]. A sportszervezetek sportszövetségekbe tömörülnek. A legnagyobb jelentőségű sportszövetségek a nemzetközileg elismert sportágak jogi személyiséggel bíró országos sportági szakszövetségei [Ptk. 66. § és Stv. 20-27. §], amelyekből sportáganként csak egy működhet. A szakszövetségek feladatai közé tartozik egyebek között, a sportág versenyrendszerének kialakítása az adott sportág nemzetközi szabályaival összhangban, és e versenyrendszer alapján a versenyek megszervezése. A sportági szakszövetség törvényi feltételeinek meg nem felelő sportszövetségek sportági szövetségként működhetnek. A sportoló - akár amatőr, akár hivatásos - tehát valamely sportszervezeten keresztül tud bekapcsolódni a fentiek szerint szervezett sportéletbe.

Az Alkotmánybíróság azt az indítványozói álláspontot vizsgálta, mely szerint az Alkotmány 63. § (1) bekezdésében nevesített egyesülési jog sérül azzal, hogy az Stv. 7. § (1) bekezdése értelmében a sportszerződést kötött amatőr sportoló csak sportszervezete előzetes, írásbeli engedélyével igazolhat át más sportegyesülethez. A sportszervezet a hozzájárulás megadását költségtérítés, ún. nevelési hozzájárulás megfizetéséhez is kötheti.

Az Alkotmánybíróság 27/1990. (XI. 22.) AB határozatában (ABH 1990, 187.) vizsgálta a sportolók igazolásáról és átigazolásáról szóló 4/1988. (V. 1.) ÁISH rendelkezés (továbbiakban: ÁISH rend.) 8. § (5) bekezdés e) pontját, amely a sportegyesület hozzájárulásához kötötte az átigazolás lehetőségét. Az ÁISH rend. 2. § b) pontja határozta meg az átigazolás fogalmát. Eszerint az átigazolás az igazolt sportoló meghatározott sportágra vonatkozó sportegyesületi tagsági viszonya megváltoztatásának, és az ezzel összefüggő adatváltozásoknak a sportági nyilvántartásba és a sportoló tagsági könyvébe történő bejegyzése volt. AZ ÁISH rend. értelmében átigazolásra - azaz a sportoló egyesületi tagsági viszonyának megváltoztatására -kizárólag a sportszervezet hozzájárulása esetén volt lehetőség. Az ÁISH rend. átigazolásra vonatkozó szabályai tehát közvetlenül korlátozták a sportoló egyesülési jogát Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ÁISH rend. támadott szabályaival "alapvetően elérni kívánt két cél - a nemzetközi szabályoknak megfelelő, versenyzési, illetve játékjogosultság átlátható és nyilvántartható rendje és a gazdasági célszerűség - megvalósítható más eszközökkel is." (ABH 1990, 187, 189.) Az egyesülési jog aránytalan korlátozása alkotmányellenes, ezért az Alkotmánybíróság az ÁISH rend. támadott szakaszait megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a cél elérhető lenne "például a sportolóval előzetesen kötött polgári jogi szerződéssel, amely az észrevételező által említett polgári jogi alapelvnek megfelelően szabályozhatja a sportoló és a sportegyesület jövőbeni kapcsolatát. A szerződésben a sportoló vállalhat olyan kötelezettséget; amely az Alkotmányban biztosított jogát korlátozza és ezen kötelezettségvállalása a későbbiekben a polgári jog szabályai szerint minősül." (ABH 1990, 187, 189.)

Az Stv. 10. § (1) bekezdése értelmében az átigazolás azt jelenti, hogy a sportoló játékjogának használati jogát egyik sportszervezettől egy másik sportszervezet szerzi meg. Az ÁISH rend. szabályaitól eltérően, tehát az Stv. rendszerében az amatőr sportoló átigazolása nem jár az egyesületi tagsági jogviszony megváltoztatásával, hanem kizárólag a sportszervezettel kötött sportszerződés módosítását, megszüntetését jelenti. Az átigazoláshoz szükséges kötelező hozzájárulás a sportszerződés megkötésére vezethető vissza. A sportszerződés a felek szabad szerződési akaratán alapuló aktus, amely polgári jogi elveken nyugvó, mellérendeltséget teremtő jogviszonyt hoz létre. Amennyiben az amatőr sportoló sportszerződést köt, a döntésében benne foglaltatik annak tudomásulvétele is, hogy a másik szerződő fél hozzájárulása nélkül a szerződés lényegi eleme - a játékjog feletti rendelkezés lehetősége - a szerződés fennállása alatt egyoldalúan nem módosítható.

Az egyesülési jog tartalmával kapcsolatban az Alkotmánybíróság az alábbiakat hangsúlyozta: "Az egyesülési szabadság kapcsolatban áll az emberi méltósághoz való jog [Alkotmány 54. § (1) bekezdés] részét képező általános cselekvési szabadsággal és a személyiség szabad kibontakoztatásához való joggal. Minden embernek joga van ahhoz, hogy szabadon megválasztott célból másokkal - egyebek mellett - kulturális, vallási, tudományos, szociális, szabadidős közösséget hozzon létre, szervezetet alapítson, az ilyen szervezetekhez önként csatlakozzon, vagy onnan önként kilépjen. [8/1990. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1990, 42, 44-45.; 27/1990. (XI. 22.) AB határozat, ABH 1990, 187, 189.; 22/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 127, 128-129.; 39/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 263, 274.]" [6/2001. (III. 14.) AB határozat, ABH 2001, 93, 95.] Az Alkotmány 63. §-ában foglalt alkotmányos jog tehát egy szervezethez való önkéntes csatlakozást és onnan történő önkéntes kilépést, illetve szabad szervezetalapítást jelent. Az Alkotmány 63. § (1) bekezdéséből nem vezethető le azonban alanyi jog egy egyesület neve alatt folytatott tevékenység kifejtésére.

Az, hogy az amatőr sportoló játékjogának átengedéséhez a sportszerződés alapján jogosult sportszervezet előzetes hozzájárulása szükséges, alapvetően a sportszerződéssel létrehozott jogviszony keretei között marad, még akkor is, ha így az amatőr sportoló a szerződéses partnerén kívül más sportegyesület színeiben a szerződés fennállása alatt nem versenyezhet.

Az Stv. 7. § (1) bekezdése az Alkotmánybíróság megítélése szerint nem hozható összefüggésbe az Alkotmány 63. § (1) bekezdésében nevesített egyesüléshez való joggal, tekintettel arra, hogy a rendelkezés a fentiek szerint az amatőr sportolót az egyesüléshez való jogának gyakorlásában nem korlátozza. Mindezek alapján az Stv. 7. § (1) bekezdése az indítványozó által vázolt vonatkozásban nincsen alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az Alkotmány 63. § (1) bekezdésével. Az alkotmányjogilag értékelhető összefüggés hiánya az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítvány elutasítását eredményezi. [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 380/D/1999. AB határozat, ABH 2004, 1306, 1313-1314.] Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az indítványt ezen részében elutasította.

2.3. Az Alkotmánybíróság az Stv. 7. § (1) bekezdésével kapcsolatos, alkotmányjogilag értékelhető indokolást nem tartalmazó, illetve konkrét alkotmányos szakasz sérelmére nem hivatkozó, ezért érdemi elbírálásra alkalmatlan, a jelen határozat I/1.3.3. és 1.3.4. pontjaiban ismertetett indít-ványi elemeket az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.

3. Az Alkotmánybíróság ezt követően az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésének sérelmét okozó, mulasztásban megnyilvánuló, vélt alkotmánysértés vonatkozásában vizsgálta az Stv.-t. Az indítványozó szerint az Stv. hiányos, mivel nem tartalmaz a - véleménye szerint jobb - sportszerződéses amatőr sportolók javára (és a tagsági jogviszonnyal bíró sportolók rovására) pozitív diszkriminációt megvalósító rendelkezéseket.

Az Alkotmánybíróság az ún. pozitív diszkriminációt megalapozó 9/1990. (IV. 25.) AB határozatában (ABH 1990, 48-49.) rögzítette, hogy a pozitív diszkrimináció alkotmányosan megengedett lehet. Rámutatott azonban arra, hogy e lehetőségből a pozitív megkülönböztetés alkotmányos kényszere nem következik. "Tételesen meghatározott pozitív diszkriminációra senkinek sincs alkotmányos joga, annak alkalmazása a törvényhozó szabadságába tartozik." (1067/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 446, 448.) Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdéséből az államra csupán az a kötelezettség hárul, hogy a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel segítse elő, konkrét jogalkotási kötelezettség e vonatkozásban az Alkotmányból nem vezethető le. Mindennek alapján tehát nem állapítható meg alkotmányellenes mulasztás amiatt, hogy a jogalkotó az Stv.-ben a sportszerződéses amatőr sportolókat nem részesítette előnyben a tagsági jogviszonnyal rendelkező sportolókkal szemben. Az itt írtak okán az indítvány ezen vonatkozásban megalapozatlan, így az Alkotmánybíróság azt elutasította.

4. Az indítványozó szerint az Stv. 5. § (1) bekezdése [az indítvány tartalma szerint valójában az (1) bekezdés első mondata] többféleképpen értelmezhető, a normavilágosságot sértő szakasz.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiságból levezethető jogbiztonság követelményének részét képező normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot és emiatt a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára. Akkor is sérül a normavilágosság, ha a normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt lehetőség nyílik a szubjektív, önkényes jogalkalmazásra [vö.: 1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.; 10/2003. (IV. 3.) AB határozat, ABH 2003, 130, 135-136.; 1063/B/1996. AB határozat, ABH 2005, 722, 725-726.; 381/B/1998. AB határozat, ABH 2005, 766, 769.]. "Alkotmánysértésnek csak az minősül, ha a sérelmezett jogszabály tartalma olyan mértékben homályos, vagy rendelkezései olyannyira ellentmondásosak, hogy a tisztázatlanság feloldására a jogszabályértelmezés már nem elegendő, s a jogalkotási fogyatékosság az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság szerves részét alkotó jogbiztonság sérelmét idézi elő." (1263/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 672, 673.).

Az Stv. 5. § (1) bekezdésének első mondata szerint "[a]matőr sportoló sportegyesület keretében tagként, illetve sportszerződés alapján, sportvállalkozás keretében pedig kizárólag sportszerződés alapján sportolhat." Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az Stv. 5. § (1) bekezdése egyértelmű. A szabályozás szerint egy amatőr sportoló sportegyesület keretében kétféle módon folytathat sporttevékenységet: tagként, vagy az egyesülettel kötött sportszerződés alapján. Nem sportegyesület, hanem sportvállalkozás keretein belüli tevékenység esetén csak sportszerződés kötésére van lehetőség. Az esetleges jelen-tésbeli zavart a jogalkalmazók jogszabály-értelmezéssel fel tudják oldani. Az Stv. amatőr sportolókra vonatkozó rendelkezéseiből és a törvényhez fűzött indokolásból is kiviláglik, hogy az amatőr sportoló sportegyesületi keretek között tagsági vagy szerződéses jogviszonyban sportolhat. Az indítványozó által elemzett tagdíj-fizetési kötelezettségre vonatkozó - alkotmányellenesnek vélt - szabályokat az 5. § (1) bekezdés első mondata nem tartalmaz.

Mindezek miatt az Alkotmánybíróság az Stv. 5. § (1) bekezdés első mondatának normavilágosságot sértő mivoltára alapozott indítványi elemet elutasította.

5. Az Alkotmánybíróság az indítványt egyebekben az alábbiak szerint visszautasította.

5.1. Az Alkotmánybíróság az Stv. 5. § (4) bekezdés a) pontjával kapcsolatos, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség kimondására irányuló indítványt, arra tekintettel, hogy az indítványozó konkrét alkotmányos szakasz sérelmét nem jelölte meg, mint érdemi elbírálásra alkalmatlant, visszautasította.

5.2. A meghatározott idő amatőr sportolóként való eltöltését követően felajánlandó profi sportolói szerződésre vonatkozó szabályozás hiánya miatt az egész Stv. vonatkozásában fennálló mulasztást állító, konkrét alkotmányos szakasz sérelmére nem hivatkozó és alkotmányjogilag értékelhető indokolást nem tartalmazó indítványi elemet, mint érdemi elbírálásra alkalmatlant az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.

5.3. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontja alapján az Alkotmánybíróság hatásköre jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára terjed ki. Az Alkotmánybíróság hatásköre nem terjed ki a jogalkotó meghatározott tartalmú törvényalkotásra történő kötelezésére. Ennek megfelelően azt az indítványi elemet, melyben az indítványozó arra kéri az Alkotmánybíróságot, hogy kötelezze a jogalkotót az indítványozó által leírtak szerinti tartalommal törvény meghozatalára, az Alkotmánybíróság hatáskör hiányában az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2010. március 23.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

előadó alkotmánybíró