555/B/2007. AB határozat

az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény 11. § a) pontja, és ezzel összefüggésben önkormányzati rendeletek, és önkormányzati határozat rendelkezései alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény 11. § a) pontjának alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság Bugyi Nagyközség Településszerkezeti Terve és Helyi Építési Szabályzatáról szóló 22/2002. (X. 3.) számú rendelete 34. § (1) bekezdés első mondata, (2), (3), (6) bekezdéseinek az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésére, a 35. § (1), (2), 40. § (1), 47. § (1), 55. § (1)-(3) bekezdéseinek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére alapított alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság Bugyi Nagyközség Településszerkezeti Terve és Helyi Építési Szabályzatáról szóló 22/2002. (X. 3.) számú rendelete 34. § (1) bekezdés második mondatának az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésére és a 2. § (1) bekezdésére, a 4o. § (1) és a 47. § (1) bekezdéseinek az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésére alapított alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.

4. Az Alkotmánybíróság Bugyi Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testületének 137/2002. (IX. 30.) számú határozata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

Indokolás

I.

1. Az indítványozó alkotmányellenesnek tartja és megsemmisíteni kéri az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: OTrt.) 11. § a) pontját, amely rendelkezés szerint bányafektetés és bányanyitás akkor engedélyezhető, ha azt az érintett település helyi építési szabályzata és a szabályozási terve nem zárja ki. Az indítványozó érvelése szerint a támadott rendelkezés úgy ösztönöz önkormányzati rendeletalkotásra, hogy egyben a külszíni bányászati tevékenység gyakorlásának "teljes tilalmát sugallja" korlátozás és a szükséges időtartam meghatározása nélkül. A támadott rendelkezés sérti a tulajdonra vonatkozó alkotmányos alapjogot, így az Alkotmány 8. § (2), 9. § (1), 10. § (1) és a 13. § (1) bekezdéseiben írtakat, valamint a bányavállalkozó oldalán a foglalkozás szabad megválasztásával kapcsolatos alkotmányos alapjogot [Alkotmány 70/B. § (1) bekezdés]. Ezen túlmenően a támadott törvényhely sérti az Alkotmány 70/K. § rendelkezését is azzal, hogy a bányavállalkozó e sérelmét a rendes bírósági úton nem orvosolhatja.

2. Az indítványozó alkotmányellenesnek tartja a Bugyi Nagyközség Településszerkezeti Terve és Helyi Építési Szabályzatáról szóló 22/2002. (X. 3.) számú (a továbbiakban: Ör.) 34. § (1)-(3) és (6) bekezdéseit, mely rendelkezések szerint bányászati tevékenység kizárólag a külszíni bányaművelésű területek övezetében folytatható azzal, hogy "új külszínű bányanyitás kizárólag a Településszerkezeti Terv és a Külterületi Szabályozási Terv módosításával történhet." Ezzel összefüggésben az alkotmányellenesség megállapítását kéri az indítványozó az Ör. 40. § (1) és a 47. § (1) bekezdéseire, mely rendelkezések alapján mezőgazdasági, illetve erdőterület "külszíni bányaművelésű területek övezetébe" nem sorolható át. A támadott rendelkezések a más terület-felhasználási egységbe, illetve övezetbe történő átsorolást csak a külterületi szabályozási terv módosításával teszik lehetővé. E rendelkezések az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközve, a jogbiztonságot sértő módon "korlátlan és objektív feltételek meghatározása nélküli mérlegelési felhatalmazást" adnak a jegyzőnek, mely az Ör. 35. § (1) és (2) bekezdéseit is alkotmányosan aggályossá teszi azzal, hogy "más szervet megillető hatásköri és eljárási szabályokat is sért." Az indítvány tartalmából következően, a támadott Ör. rendelkezések magasabb szintű jogszabályok tartalmával is ellentétesek, így az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését is sértik. Az Ör. VIII. fejezet záró rendelkezésének, így az 55. §-nak - a jogbiztonság sérelme okán -, illetve "szükség szerint" az Ör. egészének megsemmisítését is kéri az indítványozó.

3. Az indítványozó álláspontja szerint a jogbiztonságot, így az Alkotmány 2. § (1) bekezdését sérti Bugyi Nagyközség Önkormányzat Képviselő-testületének 137/2002. (IX. 30.) számú határozata, (a továbbiakban: H.) amelyben jóváhagyta és elfogadta a 18/200. tervszámú, Bugyi Nagyközség Településszerkezeti Tervét. A vélt alkotmányellenesség a támadott határozat kihirdetésével függ össze, amit követően az indítványozó kérésére sem eredeti, sem hiteles másolat, csak egy "sajátosan hitelesített, aláírás nélküli HÉSZ" került részére átadásra, ezért kéri a határozat megsemmisítését.

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkre alapozta:

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: "2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül."

"10. § (1) A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon."

"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."

"44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."

"70/B. § (1) A Magyar Köztáraságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához."

"70/K. § Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelezettségek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők."

2. Az OTrt. támadott rendelkezése:

"11. § A bányászati tevékenységgel kapcsolatban - a külön jogszabályokban meghatározottakon kívül - a következő előírásokat kell alkalmazni:

a)) bányatelek-fektetés és bányanyitás akkor engedélyezhető, ha azt az érintett település helyi építési szabályzata és szabályozási terve nem zárja ki;"

3. Az Ör. támadott rendelkezései:

"Külszíni bányaművelésű területek övezete"

"34. § (1) Az övezetbe a Külterületi szabályozási terven lehatárolt külszíni bányaterületek tartoznak, bányászati tevékenység kizárólag ebben az övezetben folytatható. Új külszínű bányanyitás kizárólag a Településszerkezeti Terv és a Külterületi Szabályozási terv módosításával történhet.

(2) A közigazgatási területen bányaművelés kizárólag

1993. évi XLVIII. tv. és végrehajtásáról szóló 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet, továbbá a termőföldről szóló

1994. évi LV. tv. előírásai szerint folytatható.

(3) Bányaművelés kizárólag jóváhagyott tájrendezési előterv birtokában kezdhető meg, a művelés és az abban foglaltak szerint folytatható, a rekultiváció pontos végrehajtásáról a bányatulajdonos köteles gondoskodni.

(6) Bányaterület rekreációs célú utóhasznosítása, ill. beépítésre szánt területként való utóhasznosítása a befejezett rekultivációt követően kizárólag rendezési terv alapján történhet."

"35. § (1) A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. tv. 26. §-a és ezen tv. végrehajtásáról szóló 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet 11. § (6) f) pontja szerinti tájrendezési előterv elfogadásához az önkormányzat jegyzője abban az esetben járul hozzá, ha a

a) tájrendezési előterv tartalmazza a művelés során figyelembe veendő környezetbe illesztési szempontokat, ezek érdekében szükséges művelési előírásokat tartalmaz,

b) a bányászat során kialakuló tó felületek nagysága, alakja, a rézsűk hajlásszöge, a parti sávok kialakítása megfelel a tájbaillesztési, és a terület újrahasznosítási szempontjainak,

c) a parti sáv kialakíthatósága, továbbá a szükséges rekultiváció elvégezhetősége érdekében a keletkező kavicsbányatavak mellett a partéltől számított legalább 50 m széles területet szabadon kell hagyni,

d) a termőföldről szóló 1994. évi LV. tv. szerinti humuszgazdálkodási tervet tartalmaz.

A humuszgazdálkodás keretében előnyben kell részesíteni azokat a javaslatokat, amelyek révén a letermelésre kerülő humusz a közigazgatási területen marad.

(2) A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. tv. 36. § -a

és ezen tv. végrehajtásáról szóló 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet 22. §-a szerinti tájrendezési terv elfogadásához az önkormányzat jegyzője abban az esetben járul hozzá, ha tájrendezési terv tartalmazza:

a) az újrahasznosítási célnak megfelelő létesítmények elhelyezését,

b) finom tereprendezési tervet,

c) növénykiültetési tervet is tartalmazó zöldfelületi tervet, a növénykiültetési terv készítése során a térségben honos fajok alkalmazását előnyben kell részesíteni.

d) a tervezett utóhasznosításnak megfelelő bányató vízminőség biztosítása érdekében teendő intézkedési javaslatokat."

Mezőgazdasági rendeltetésű terület

"40. § (1) A külterületi szabályozási terven mezőgazdasági rendeletetésű területként lehatárolt területek, ill. övezetek más terület-felhasználási egységbe, ill. övezetbe csak a külterületi szabályozási terv módosításával sorolhatók át. Mezőgazdasági terület külszíni bányaművelésű területek övezetébe nem sorolható át."

Erdőterület

"47. § (1) A Külterületi szabályozási terven erdőterületként feltüntetett területek más terület-felhasználási egységbe csak az általános rendezési terv módosításával sorolhatók át.

Erdőterület Külszíni bányaművelésű területek övezetébe nem sorolhatók át." VIII. Záró rendelkezések

"55. § (1) A rendelet a kihirdetés napján lép hatályba, mellyel egy időben a területre vonatkozó Bugyi ÁRT szabályozási előírásairól szóló 17/1998. (VII. 23.) és a 18/1998. (VII. 23.) KT sz. önkormányzati rendeletekben foglaltak hatályukat vesztik.

(2) A rendeletet a hatálybalépést követően indult ügyekben kell alkalmazni!

(3) A rendelet kihirdetéséről a Jegyző gondoskodik."

4. Az indítványban támadott H. rendelkezése: "Bugyi Nagyközség Önkormányzata 2347. Bugyi Beleznay tér 1. jóváhagyja és elfogadja a Bau-Urb Tervező és Tanácsadó Kft. (1112 Budapest, Dayka Gábor u. 94.) által elkészített 18/2000. tervszámú, Bugyi Nagyközség Településszerkezeti Tervét."

III.

Az indítványok nem megalapozottak.

1. Az Alkotmánybíróság először az OTrt. támadott 11. § a) pontjának alkotmányosságát vizsgálta a tulajdonjog, mint alkotmányos alapjog szempontjából. Az indítványozó szerint az a rendelkezés, amely a bányafektetést és bányanyitást attól függően teszi engedélyezhetővé, ha azt az érintett település helyi építési szabályzata és szabályozási terve nem zárja ki, sérti az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében, a 9. § (1) bekezdésében, a 10. § (1) és (2) bekezdéseiben és a 13. § (1) bekezdésében írt rendelkezéseket.

Az OTrt. megalkotását és a 2003. július 1-jei hatálybaléptetését indokolta az országos térszerkezeti súlypontok és erővonalak eltolódása, a határmenti térségek helyzetének átalakulása, és a szuburbanizálódási-agglomerálódási folyamat felgyorsulása, azaz olyan területi változások, amelyek országos szintű rendezést indokoltak. Így az OTrt. rögzíti az irányadó országos szintű kereteket a kiemelt térségek és a megyei területrendezési tervek elkészítéséhez. Az országos terv olyan keretterv, amelynek előírásai - megfelelő szintű elfogadásukat és pontosításukat követően - döntően az alacsonyabb szintű területrendezési, valamint a településrendezési terveken keresztül érvényesülnek.

1.1. Az OTrt. támadott előírása a bányászati tevékenység és a településrendezési terv előírásainak összehangolását biztosítja, azonban az alkalmazott megoldás az indítványozó szerint sérti a tulajdonra vonatkozó alkotmányos alapjogot.

Az Alkotmány 10. § (1) bekezdése szerint a "Magyar Állam tulajdona nemzeti vagyon". A Polgári Törvény-könyről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 172. § a) pontja szerint - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - kizárólag az állam tulajdonában vannak a föld méhének kincsei, melyek a Ptk. 173. § (1) bekezdés a) pontja alapján forgalomképtelenek. A kizárólag állami tulajdonban álló dolgok birtokát, használatát, hasznai szedésének jogát az állam - törvényben szabályozott módon - másnak átengedheti. A föld méhének kincseire vonatkozóan elsősorban a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Btv.) rendelkezik, ami a bányászati tevékenységet olyan állami monopol tevékenységnek minősíti, amelynek időleges gyakorlása koncessziós szerződéssel másnak átengedhető. Ennek alapvető szabályait a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény (a továbbiakban: Koncesszió) tartalmazza. E lehetőség mellett, koncessziós szerződés megkötése nélkül, a törvényben kapott felhatalmazás (Btv. 4. §), vagy hatósági engedély alapján (Btv. 5. §) végezhető bányászati tevékenység. A kitermelt ásványi nyersanyag a bányászati tevékenység gyakorlására jogosult természetes vagy jogi személy tulajdonába megy át, egyúttal a kitermelt ásványi nyersanyag mennyiség után az államot megillető részesedést a bányajáradék intézménye biztosítja (Btv. 20. §). A Btv. fogalom-meghatározása alapján bányászat (bányászati tevékenység): ásványi nyersanyagok kutatása, feltárása és kitermelése, valamint az ásványvagyon-gazdálkodás.

1.2. A bányászati tevékenységet a bányavállalkozó a bányafelügyelet engedélyével kezdheti meg, az abban foglalt feltételekkel. E több fázisú eljárás első eleme az ásványi nyersanyag kutatás engedélyezése, amelyre nyílt területen a bányafelügyelet illetékes. A kutatási jog a kutatási területen a bányavállalkozónak "kizárólagos jogot ad az ásványi nyersanyag-kutatás műszaki üzemi terv benyújtására, a jóváhagyás kezdeményezésére, és az ásványi nyersanyag jóváhagyott kutatási műszaki üzemi terv alapján végzett kutatására és elfogadott kutatási zárójelentés alapján a bányatelek megállapításának kezdeményezésére." [Btv. 22. § (2) bekezdés] A bányászati tevékenység megkezdésére irányuló eljárás következő szakasza a Btv. 26. §, 26/A., 26/B., 26/C. §-ainak rendelkezése alapján a bányatelek megállapítására vonatkozó eljárás. A bányatelket kérelemre - az állami földtani feladatokat ellátó szerv szakvéleménye alapján, továbbá külfejtéses művelésre vonatkozó bányatelek esetében az ingatlantulajdonosok a bányatelekkel lefedni tervezett ingatlanok várható igénybevételi ütemtervével és az ingatlanok használati, hasznosítási, illetve rendelkezési jogával kapcsolatos észrevételei figyelembevételével - a bányafelügyelet határozatban állapítja meg. A bányatelek megállapítása olyan elvi jog, amely az ásványi nyersanyag jövőbeli kitermelését, megóvását, illetve a bányatelek jogosítottjának ehhez fűződő kizárólagos jogát biztosítja, azonban a kitermelés megkezdésére nem jogosít. A kitermelés engedélyezésére, külön eljárási fázisban, a bányavállalkozó kérelmére - a bányatelek megállapítását követő öt éven belül - a bányakapitányság által jóváhagyott műszaki üzemi terv alapján kerülhet sor.

1.3. A hivatkozott, garanciális elemeket tartalmazó eljárási szabályok a Btv. alapelveit tükrözik. Így a Btv. célja "az ásványi nyersanyagok bányászatának, a geotermikus energia kutatásának, kitermelésének, a szénhidrogén szállító vezetékek létesítésének és üzemeltetésének, továbbá az ezekhez kapcsolódó tevékenységeknek a szabályozása, az élet, az egészség, a biztonság, a környezet és a tulajdon védelmével, valamint az ásvány- és geotermikus energia-vagyon gazdálkodásával összhangban." A tulajdonvédelemhez kapcsolódóan - az indítványozó szerint sérelmet szenvedett Alkotmány 10. § (1) bekezdésére és azzal szo-rosan összefüggő (2) bekezdésre is figyelemmel - a kizá-rólagos állami tulajdon hatékony működtetésére vonatkozóan az Alkotmánybíróság következetes álláspontja, hogy "az állami monopólium körébe vont tevékenység nem része a piaci szférának. Az állam az Alkotmány 10. § (2) bekezdése alapján viszonylag széles körű döntési szabadsággal rendelkezik a tekintetben, hogy mit nyilvánít az állam kizárólagos gazdasági tevékenysége körébe tartozónak. Egy-egy konkrét tevékenységi kör megítélése tekintetében a hozott döntés elbírálása nem alkotmányjogi probléma. Diszkrecionális joga van az államnak a tekintetben: a monopoljogot milyen feltételekkel gyakorolja, illetőleg milyen feltételek mellett engedi át. A monopoltevékenység nem lévén része a versenyszférának, sem az nem alkotmányellenes, ha a monopoljog gyakorlásának egyes részletszabályai eltérnek a versenyszféra szabályaitól, sem pedig az, ha bizonyos tevékenységi fajtákra nézve mások a koncessziós pályázat (és szerződés) feltételei, mint más tevékenységi fajtákra. A diszkrecionális jogkör gyakorlásának is megvannak azonban az alkotmányos korlátai: így pl. sem a jogi szabátyozás, sem a koncessziós pályázat nem tartalmazhat az Alkotmány 70/A. §-val ellentétes diszkriminatív elemeket". "A koncesszió jogosultja vagy az engedélyes nem versenytársa az államnak." [1814/B/1991. AB határozat, ABH 1994, 514, 515, 516.]

Következésképpen az OTrt. támadott rendelkezése, amely a bányatelek-fektetés és a bányanyitás engedélyez-hetőségét attól teszi függővé, ha azt az érintett település helyi építési szabályzata és szabályozási terve nem zárja ki, összhangban van a kizárólagos állami tulajdonra és hatékony működésére vonatkozó, valamint az egyes tevékenységek folytatásának módját, részletes feltételeit meghatározó ágazati törvényekkel [Ptk. 172. §, 173. §, 174. §; Koncesszió 1. § (1) bekezdés, 15. § (1) bekezdés; Btv. 4. §, 5. §, 10. § (1)-(2) bekezdés, 20. §, 26. §, 26/A., B., C. §].

1.4. Az indítványozó a támadott rendelkezéssel összefüggésben az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerinti alapvető jog lényeges tartalma korlátozási tilalmának, és a 9. § (1) bekezdésében megfogalmazott köztulajdon és magántulajdon egyenjogúságának és egyenlő védelmének sérelmét, valamint a 13. § (1) bekezdésének rendelkezésében biztosított tulajdonhoz való jog sérelmét is állítja, mivel a "teljes bányászati tilalom az ingatlantulajdonos alkotmányos alapjogának olyan korlátozását jelenti, amely más alapjog vagy alkotmányos elv védelme, érvényesülése érdekeivel egybevetve aránytalan és szükségtelen, ezért alkotmányellenes."

Az Alkotmánybíróság számos alkalommal foglalkozott az alapjogok korlátozhatóságának kérdésével és ennek során értelmezte az Alkotmány 8. § (2) bekezdését, mely szerint a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az alapjogi korlátozás vizsgálata során vizsgálati szempontként a korlátozás elkerülhetetlensége, szükségessége és arányossága minősíti azt alkotmányossá vagy alkotmányellenessé. "Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint valamely alapjog lényeges tartalmát az a korlátozás sérti, amely - valamely más alapvető jog vagy alkotmányos cél érdekében - nem elkerülhetetlenül szükséges, továbbá, ha szükséges is, a korlátozás által okozott jogsérelem az elérni kívánt célhoz képest aránytalan." [6/1998. (III. 1.) AB határozat, ABH 1998, 91, 98.]

A tulajdonjog korlátozásával kapcsolatos álláspontját az Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatában részletesen kifejtette: "A tulajdonhoz való jog az Alkotmány 13. § (1) bekezdése értelmében alapvető jog. Az alkotmányi tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat. A szükséges és arányos korlátozásnak, illetve a tulajdonjog lényeges tartalmának ugyanis nincs polgári jogi megfelelője. A tulajdonjog részjogosítványai - amelyek még a polgári jog szerint sem mindig a tulajdonost, s egyes esetekben törvénynél fogva nem őt illetik - nem azonosíthatók a tulajdonhoz való jog alkotmányi védelmet élvező lényeges tartalmával. Az Alkotmány szerinti tulajdonvédelem köre tehát nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével; azaz sem a birtoklás, használat, rendelkezés részjogosítványaival, sem pedig negatív és abszolút jogként való meghatározásával. Az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. Az alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme mindig konkrét; függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve a korlátozás módjától is. A másik oldalról nézve: ugyanezen szempontoktól függően az adott fajta közhatalmi beavatkozás alkotmányos lehetősége a tulajdonba más és más. A tulajdonhoz való jog alapvető jog védelmében a minőségi határvonal ma már nem a tulajdon korlátozása és polgári jogi értelemben vett elvonása között húzódik. Az alkotmányos kérdés az lett, hogy milyen esetekben kell a tulajdonosnak a közhatalmi korlátozást minden ellenszolgáltatás nélkül eltűrnie, illetve mikor tarthat igényt kártalanításra tulajdonosi jogai korlátozásáért." (ABH 1993, 373, 379-381.)

Jelen esetben - az indítványozó álláspontjával ellentétben - az ingatlanon fennálló tulajdonjogból nem következik a bányászat joga. A bányászati jog az 1.2. pontban részletesen kifejtett előfeltételek teljesülése esetén gyakorolható, amelyek mellett az érintett ingatlan tulajdonjoga nem befolyásoló tényező. Ilyen körülmények között az OTrt. támadott 11. § a) pontjának rendelkezése, amely az érintett helyi önkormányzat építési szabályzatának és szabályozási tervének bányatelek-fektetésre és bányanyitásra vonatkozó rendelkezésére utal vissza, nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az Alkotmány felhívott 8. § (2), 9. § (1) és a 13. § (1) bekezdéseiben foglalt tulajdonvédelmi rendelkezésekkel.

A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az OTrt. 11. § a) pontja - a tulajdonjog, mint alkotmányos alapjog szempontjából történő - alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

1.5. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a bányászati tevékenység gyakorlása során azokban az esetekben merül föl a tulajdonjog, mint alkotmányos alapjog sérelme, amikor közhatalmi korlátozásra kerül sor. Ebben az esetben a korlátozás módja és mértéke dönti el a reparáció módját és mértékét. Ennek megfelelően a Btv. szabályozási alapelveként rögzíti, hogy az ásványi nyersanyagok tulajdonjoga és az ingatlan tulajdonjoga egymástól elkülönül, az ásványi nyersanyagok az állam tulajdonában állnak, és ennek alapján a bányászat joga az államot illeti meg. A Btv. megtartja és tovább fejleszti a bányajog történelmi fejlődése során kialakult sajátos jogintézményeket, melyek egyrészről lehetővé teszik a bányászati tevékenység gyakorlását. Ennek érdekében a törvény megtartja a felszíni ingatlantulajdon korlátozására vonatkozóan kialakult jogintézményeket, így az ingatlantulajdonos tűrési kötelezettségét, a bányaszolgalom alapításának jogát és a kisajátítás intézményét. Másrészről az ingatlantulajdon korlátozására vonatkozó jogok gyakorlásánál az azonnali és teljes kártalanítási kötelezettséget írja elő. A bányászati tevékenységgel más ingatlanában okozott károk (a bányakárok) megtérítésére az átlagosnál súlyosabb, szinte feltétlen felelősség elve az irányadó.

1.6. Az indítványozó az OTrt. 11. § a) pontjával összefüggésben az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésének és a 70/K. § rendelkezésének sérelmét is állítja, kérve az alkotmánysértés tényének ezen okokból történő megállapítása mellett a támadott rendelkezés megsemmisítését.

Az Alkotmány felhívott 70/B. § (1) bekezdése szerint "a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához." A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való alapjog a szabadságjogokhoz hasonló védelemben részesül az állami beavatkozások és korlátozások ellen. E korlátozások alkotmányossága azonban más-más mérce alapján minősítendő aszerint, hogy a foglalkozás gyakorlását vagy annak szabad megválasztását korlátozza-e az állam, s az utóbbin belül is különbözik a megítélés az adott foglalkozásba kerülés szubjektív, illetve az objektív korlátokhoz kötésének megfelelően. "A munkához (foglalkozáshoz, vállalkozáshoz) való jogot az veszélyezteti a legsúlyosabban, ha az ember az illető tevékenységtől el van zárva, azt nem választhatja. Ha nem lenne ez a jog nevesítve, az általános személyiségi jog sérelme alapján lehetne érvényesíteni." [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 120-121.] A munkához való jog azonban nem jelenti azt, hogy bárkinek is joga volna meghatározott foglalkozás gyakorlására. Az indítványozó e vonatkozásban is alapos ok nélkül hozta összefüggésbe az ingatlan tulajdon jogát a munka és foglalkozás szabad megválasztásnak jogával.

Az Alkotmánybíróság a kifejtettekre tekintettel megállapítja, hogy az OTrt. támadott 11. § a) pontjának rendelkezése, amely az érintett helyi önkormányzat építési szabályzatának és szabályozási tervének bányatelek-fektetésre és bányanyitásra vonatkozó rendelkezésére utal vissza, nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az Alkotmány felhívott 70/B. § (1) bekezdésében írt munka és foglalkozás szabad megválasztásának alkotmányosan védett jogával, ezért a megsemmisítésre irányuló indítványt e tekintetben is elutasítja.

Az összefüggés hiányán alapuló elutasításra figyelemmel, az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtti érvényesíthetősége, mint az Alkotmány 70/K. §-ban biztosított alapjog sérelme fel sem merül.

2. Az indítványozó alkotmányellenesnek tartja az Ör. 34. § (1)-(3) és (6) bekezdéseit, melyek rendelkezései szerint bányászati tevékenység kizárólag a külszíni bányaművelésű területek övezetében folytatható azzal, hogy "új külszínű bányanyitás kizárólag a Településszerkezeti Terv és a Külterületi Szabályozási Terv módosításával történhet." Ezzel összefüggésben az alkotmányellenesség megállapítását kéri az indítványozó az Ör. 40. § (1) és a 47. § (1) bekezdéseire, melyek rendelkezései alapján mezőgazdasági, illetve erdőterület "külszíni bányaművelésű területek övezetébe" nem sorolható át. A támadott rendelkezések a más terület-felhasználási egységbe, illetve övezetbe történő átsorolást csak a külterületi szabályozási terv módosításával teszik lehetővé. E rendelkezések az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközve, a jogbiztonságot sértő módon "korlátlan és objektív feltételek meghatározása nélküli mérlegelési felhatalmazást" adnak a jegyzőnek, mely az Ör. 35. § (1) és (2) bekezdéseit is alkotmányosan aggályossá teszi azzal, hogy "más szervet megillető hatásköri és eljárási szabályokat is sért." Az indítvány tartalmából következően, a támadott Ör. rendelkezések magasabb szintű jogszabály - a Btv. és az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) - tartalmával is ellentétesek, így az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését is sértik. Az Ör. VIII. fejezet záró rendelkezésének, így az 55. §-nak - a jogbiztonság okán -, illetve "szükség szerint" az Ör. egészének megsemmisítését is kéri az indítványozó.

2.1. Az Alkotmánybíróság az indítvánnyal összefüggésben elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány tárgya nem minősül-e "ítélt dolognak."

Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja értelmében "ítélt dolog" címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ra, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő. (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.) Ha az új indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat ABH 2002, 78, 81.; 37/2004. (X. 15.) AB határozat, ABH 2004, 908, 911.]

Az Alkotmánybíróság az Ör. 34. § (1) bekezdés második mondatának, a 40. § (1) és a 47. § (1) bekezdéseinek alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése tekintetében, valamint a 34. § (1) bekezdés második mondatának az Alkotmány 2. § (1) bekezdése tekintetében már elvégezte, és az 1048/B/2005. AB határozatában megállapította: az Ör. támadott rendelkezései sem az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését sem a 2. § (1) bekezdését nem sértik, ezért az indítványt elutasította. (ABH 2008, 673, 679.) Tekintettel arra, hogy a jelen ügyben az indítvány már érdemben elbírált jogszabályi rendelkezéssel azonos jogszabályi rendelkezésre irányul, és az indítványozó az Alkotmány ugyanazon rendelkezéseire, azonos összefüggésre hivatkozva kéri az Ör. 34. § - második mondatát is magába foglaló - (1) bekezdése, a 40. § (1) és a 47. § (1) bekezdései alkotmányellenessége megállapítását, "ítélt dolog" áll fenn, ezért az Alkotmánybíróság e tekintetben az eljárást megszüntette.

2.2. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban az Ör. 34. § (1) bekezdés első mondata, a (2), (3) és (6) bekezdés alkotmányosságát vizsgálta az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdéssel összefüggésben.

Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja kimondja, hogy a helyi képviselő-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz, a 44/A. § (2) bekezdése pedig rögzíti, hogy a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeleteket alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Alkotmány e tételei az önkormányzat rendeletalkotási szabadságát rögzítik (amely így az Alkotmány által védett önkormányzati alapjog), de egyben meghatározzák a rendeletalkotási szabadság korlátait is: az önkormányzati rendelet nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Az önkormányzati rendeletalkotást érintően a helyi önkormányzatokról szóló l990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése garanciális jelleggel rögzíti, hogy "a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot." Az Alkotmány és az Ötv. fenti rendelkezései egymásra vonatkoztatott értelmezése során az Alkotmánybíróság a 17/1998. (V. 13.) AB határozatában elvi éllel állapította meg: "önmagában véve az, hogy társadalmi viszonyok meghatározott körét országos érvényű jogszabály a szabályozási körébe vonta, nem akadálya az önkormányzati rendeletalkotásnak. Ha ugyanis helyi közügyről van szó, az önkormányzati testület közvetlenül az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében biztosított jogkörében - külön törvényi felhatalmazás hiányában is - jogosult az országos szintű szabályozással nem ellentétes, ahhoz képest kiegészítő jellegű helyi jogalkotásra."

(ABH 1998, 155.)

2.3. A jelen ügy tárgyát képező, a helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek önkormányzati szabályozása törvényi felhatalmazásokon nyugszik. Az Ötv. 8. § (1) bekezdése értelmében "a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen: a településfejlesztés, a településrendezés, az épített és természeti környezet védelme". Az Ötv. 10. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a képviselő-testület hatásköréből nem ruházható át - többek között - a településrendezési terv jóváhagyása. Az Étv. a helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek elfogadásának, a vonatkozó önkormányzati rendeletek megalkotásának részletes szabályait tartalmazza. Az Étv. azon túl, hogy több rendelkezésében is konkrét felhatalmazásokat tartalmaz önkormányzati szabályozásra [pl. Étv. 2. § 11. pont, 6. § stb.], meghatározza az önkormányzati rendeletalkotás törvényi kereteit is. A törvényi szabályok egy része a vonatkozó önkormányzati rendeletek megalkotásához kapcsolódó eljárási szabály.

2.4. Az Ör. érintett 34. §-a külszíni bányaművelésű területek övezetére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A támadott (1) bekezdés első mondata szerint az övezetbe a Külterületi szabályozási terven lehatárolt külszíni bányaterületek tartoznak, bányászati tevékenység kizárólag ebben az övezetben folytatható. A (2) bekezdés rendelkezése szerint a közigazgatási területen bányaművelés kizárólag a Btv. és a végrehajtásáról szóló 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendetet (a továbbiakban: Korm.r. 1.), valamint a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Földtv.) előírásai szerint folytatható. Ennek megfelelően a támadott (3) bekezdés a bányaműveléssel összefüggő tájrendezési előtervre, míg a (6) bekezdés a bányaterület rekreációs célú utóhasznosítására vonatkozó rendelkezéseket foglalja össze. Az indítványozó álláspontja szerint e támadott rendelkezések ellentétesek magasabb szintű jogszabályokkal, így a Btv. és az Étv. - pontosan meg nem határozott - rendel-kezéseivel.

Az Alkotmánybíróság a felhívott jogszabályokhoz kapcsolódóan megállapította, hogy időközben részlegesen hatályba lépett a Btv. végrehajtásáról szóló Korm.r. 1. módosításáról szóló 57/2008. (III. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r. 2.).

Az Alkotmánybíróság a 7/2003. (III. 13.) AB határozatában rámutatott: "Az önkormányzat rendeletalkotási eljárását keretjellegűen törvények szabályozzák. Az Ötv. és az Étv. előírásaiból kitűnik, hogy az önkormányzatok városrendezésre és építésügyre vonatkozó szabályozási autonómiája kizárólag a rendeletalkotás tartalmát és az alkalmazott eljárás lefolytatását meghatározó törvényi keretek között érvényesülhet." (ABH 2003, 753, 756.)

Az Ötv. 8. § (1) bekezdése a helyi közszolgáltatások körében a települési önkormányzat feladataként említi a település rendezést. Az Étv. 7. § (1) bekezdésének megfelelően "a településrendezés célja a települések terület felhasználásának és infrastruktúra-hálózatának kialakítása, az építés helyi rendjének szabályozása, a környezet természeti, táji és épített értékeinek fejlesztése és védelme, továbbá országos, a térségi, a települési és a jogos magánérdek összhangjának megteremtése, az érdek összeütközések feloldásának biztosítása, valamint az erőforrások kíméletes hasznosításának elősegítése."

Az Étv. 13. § (1) bekezdése a helyi építési szabályzatra vonatkozó alapvető jelentőségű előírást tartalmaz: "az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a települési önkormányzatnak az országos szabályoknak megfelelően, illetve az azokban megengedett eltérésekkel a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket helyi építési szabályzatban kell megállapítani." A településrendezési eszközöket az Étv. 7. § (3) bekezdése határozza meg a következőként: a településfejlesztési koncepció, a településszerkezeti terv, a helyi építési szabályzat és a szabályozási terv.

A településszerkezeti tervet az Étv. 11. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a település közigazgatási területének egészére kell elkészíteni. Ebben meg kell határozni a bel- és külterületeket, a beépítésre szánt, illetőleg a beépítésre nem szánt területeket, a település szerkezetét meghatározó közterületeket (főútvonalak, nagyobb kiterjedésű közparkok stb.), azok tagozódását, a védett, a védelemre tervezett és a védő területeket, továbbá a funkciójában megváltoztatásra tervezett területrészeket, a meglévő és a tervezett infrastruktúra-hálózatokat. Az egyes területeken belül fel kell tüntetni a terület felhasználását veszélyeztető, illetőleg arra kiható tényezőket, különösen az alábányászottságot, a szennyezettséget, az árvíz-, erózió- és csúszásveszélyt, a természetes és mesterséges üregeket, a közműves szennyvízelvezetéssel ellátatlan területet, továbbá a külön jogszabályok alapján előírt minden olyan egyéb tényezőt, amely a terület felhasználását vagy beépítését befolyásolja. A helyi építési szabályzat az Étv. 13. §-ban foglaltak szerint a település közigazgatási területére egyszerre, vagy részterületenként - legalább telektömbre kiterjedően - készülhet.

E szabályozás koherenciáját erősíti a már részletesen hivatkozott OTrt. melynek támadott 11. §-a a bányászati tevékenység és a településrendezési terv előírásainak összhangát biztosítja. Ebben a szabályozási környezetben tekinti az Ör. támadott 34. § (2) bekezdésének rendelkezése ágazati törvényként irányadónak a Btv.-t és a végrehajtásáról szóló Korm.r. l.-t, valamint a Földtv.-t. Ebből következően tartalmazza támadott 34. § (3) bekezdés a tájrendezési előtervre, míg a (6) bekezdés a bányaterület rekreációs célú utóhasznosítására vonatkozó rendelkezéseket.

Az Alkotmánybíróság a kifejtettek alapján megállapítja, hogy az Ör. támadott rendelkezései maradéktalan összhangban vannak magasabb szintű jogszabályokkal, így az ágazati törvényekkel és a végrehajtási rendelettel. [Ötv. 8. § (1) bekezdés, 16. § (1) bekezdés, Étv. 7. § (3) bekezdés, OTrt. 11. § (1) bekezdés, Btv., Korm.r. 1.] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ör. 34. § (1) bekezdés első mondata, a (2), (3) és a (6) bekezdés - az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésén alapuló - alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy e teljes körű elutasításra tekintettel az indítványozó - indokolás nélküli -azon kérelme, amely "szükség szerint" az Ör. egészének megsemmisítését kéri, nem értelmezhető.

3. Az indítványozó az Ör. támadott 34. § (1), (2), (3) és a (6) bekezdés, 40. § (1) és a 47. § (1) bekezdéseinek valamint a 35. § (1), (2) bekezdés rendelkezéseinek az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogbiztonságot sértő alkotmányellenességének megállapítása mellett azok megsemmisítését kéri. Álláspontja szerint a településszerkezeti tervben meghatározott, bányászati tevékenységet korlátozó, övezeti besorolásokra vonatkozó rendelkezések, valamint ezzel összefüggésben a Btv. és a Korm.r. l. rendelkezésein alapuló tájrendezési előtervvel és tájrendezési tervvel összefüggő jegyzői feladatokat meghatározó rendelkezések "korlátlan és objektív feltételek meghatározása nélküli mérlegelési felhatalmazást adnak a jegyző számára". Az indítványozó az Ör. 55. §-nak megsemmisítését, a jegyzőnek a rendeletek kihirdetésére vonatkozó - pontosan meg nem határozott - kötelezettségeinek hiánya miatt kéri.

3.1. Az Alkotmánybíróság több alkalommal állást foglalt a jog egyértelműsége, és annak alkotmányossági összefüggései tekintetében.

Gyakran hivatkozott határozatában megállapította, hogy "a jogbiztonság az állam - elsősorban a jogalkotó -kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára." [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]

Elvi éllel mutatott rá arra, "hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon." [26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142.]

Az Alkotmánybíróság a jogértelmezéssel összefüggésben a 1263/B/1993. AB határozatában arra mutatott rá, hogy alkotmányellenességre csak az a helyzet vezet, ha "a sérelmezett jogszabály tartalma olyan mértékben homályos, vagy rendelkezései olyannyira ellentmondásosak, hogy a tisztázatlanság feloldására a jogszabály-értelmezés már nem elegendő, s a jogalkotási fogyatékosság az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság szerves részét alkotó jogbiztonság sérelmét idézi elő." (ABH 1994, 672, 673-674.)

Jelen esetben az Ör. övezetei besorolást tartalmazó támadott rendelkezései az Ötv. és az Étv. - 2.4. pontban már részletesen hivatkozott - az önkormányzati rendeletalkotás tartalmát és az alkalmazott eljárás lefolytatását meghatározó törvényi rendelkezéseinek keretei között jöttek létre. Hasonlóképpen a támadott 34. § (3) és (6) és a 35. § (1) és (2) bekezdéseinek rendelkezései a tájrendezési előtervre és a tájrendezési tervre vonatkozóan, a Btv. és a Korm.r. l. rendelkezésein alapulnak.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 2002. október 3-i hatálybalépését követően a Korm.r. l. - Ör. 35. § (1) bekezdésében hivatkozott - 11. § (6) bekezdés f) pontját a 106/2005. (VI. 16.) Korm. rendetet 16. §-a 2005. június 24-i hatállyal módosította. A módosítás a tájrendezési előterv intézményét pontosítja a 11/A. § (6)-(9) bekezdéseinek beiktatásával. Az Ör. 35. § (2) bekezdésében hivatkozott Korm.r. l. 22. §-át a tájrendezési tervre vonatkozóan a Korm.r. 2. 16. §-a módosította, új részletszabályok meghatározásával.

Az indítványnak az Ör. 35. § (1) és (2) bekezdései jegyzőt érintő alkotmányossági aggályaira vonatkozóan, amelyek a jegyző "jogbiztonságot sértő korlátlan és objektív feltételek meghatározása nélküli mérlegelési felhatalmazását" támadja a bányászati tevékenység kapcsán, az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá.

Az Ör. támadott rendelkezésében hivatkozott Korm.r l. - az Ör. hatálybalépésekor hatályos - melléklete tartalmazza " a bányászati szakigazgatási eljárásban szakhatóságként közreműködő érdekelt hatóságokat." Ennek megfelelően a "3.3 építésügy" címszó alatt első fokon, települési önkormányzatoknál a jegyzőt jelöli meg az eljárásban érdekeltnek. Az utolsó módosítást követően, a 2008. február 1-jétől hatályos 343/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 1/A. melléklete a bányászati szakigazgatási eljárás szakhatósági rendszerére vonatkozóan - a jegyző építésügyi szakhatósági hozzájárulását nem érintve - "az elsőfokú építésügyi hatósági hatáskört gyakorló építésügyi körzetközponti településeket" nevezi meg. Ennek megfelelően Pest megye területén 58. sorszám alatt Bugyi település ellátási illetékességi területeként a nagyközség került megjelölésre. Ilyen jogszabályi felhatalmazás mellett a jegyző, a tájrendezési előtervvel és a tájrendezési tervvel kapcsolatos szakhatósági hozzájárulását a támadott Ör. 35. § (1) bekezdés a)-d) és a (2) bekezdés a)-d) pontjaiban részletezett, világosan és egyértelműen megfogalmazott feltételek megléte esetén biztosítja a bányászati szakigazgatási eljárásban. Ennek során fel sem merül "a környezetvédelmi hatósági hatáskörökben más szervet megillető hatásköri és eljárási szabályok" sérelme.

A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Ör. jogbiztonság szempontjából támadott rendelkezései közül a 34. § (1) bekezdésének - res iudicata folyt án - vizsgált első mondat a, (2), (3), (6), val amint a 35. § (1) és (2), a 40. § (1), 47. § (1) bekezdései a hivatkozott ágazati törvények és a végrehajtásukról szóló kormányrendeletek [Btv., Étv., Ötv., Korm.r. l.] terminológiáját is követve megfelelnek a nyelvi kritériumoknak, és tartalmuk a jogalkalmazó számára a szövegezéshez hű értelmezés útján megállapítható, ezért az alkotmányellenesség megállapítására és a megsemmisítésre irányuló indítványt elutasítja.

3.2. Az indítványozó által a jogbiztonság szempontjából aggályosnak tartott Ör. 55. §, mint záró rendelkezés kapcsán az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott (1)-(3) bekezdések a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) rendelkezéseinek megfelelőek. A Jat. 11. § (2) bekezdése szerint az önkormányzati rendelet hatálya az önkormányzat illetékességi területére terjed ki. A 12. § (1) bekezdés szerint az önkormányzati rendeletnek tartalmaznia kell a hatálybalépés napját, valamint a (2) bekezdés rendelkezése szerint a jogszabály kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget. A 14. § (3) bekezdésének rendelkezése szerint az önkormányzati rendeletet az önkormányzat hivatalos lapjában, illetőleg a helyben szokásos módon kell kihirdetni, amit az önkormányzat a szervezeti és működési szabályzatában állapít meg.

Bugyi Nagyközség Önkormányzati Képviselő-testületének Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 1/2007. (I. 22.) számú és az 5/2008. (III. 17.) számú rendelettel egységes szerkezetbe foglalt rendeletének (a továbbiakban: SZMSZ.) 46. §, 47. § és 48. §-ai tartalmazzák a helyi rendeletalkotásra vonatkozó előírásokat, így a rendelettervezet előkészítésével, bizottsági véleményeztetésével, elfogadtatásával és kihirdetésével összefüggő jegyzői feladatokat is. Ennek megfelelően az SZMSZ 48. § (3) bekezdésének rendelkezése szerint a rendeletet a polgármester és a jegyző írja alá. A (4) bekezdés alapján a "képviselő-testület indokolt esetben dönthet úgy, hogy a rendelet kihirdetésének napjával lépjen hatályba." Az (5) bekezdés alapján "a rendeletet akkor kell kihirdetettnek tekinteni, amikor a Polgármesteri Hivatal hirdetőtábláján kifüggesztésre került. A rendeletet a jegyző záradékkal látja el, amely a kifüggesztés időpontját igazolja."

A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a jogbiztonság szempontjából támadott Ör. 55. § (1)-(3) bekezdés zárórendelkezései világosak és egyértelműek, tartalmuk a jogalkalmazó számára a szövegezéshez hű értelmezés útján megállapítható. Ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján támadott Ör. 55. § (1)-(3) bekezdései alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt is elutasítja.

4. Az indítványozó - a 3.2. pontban kifejtettekkel összefüggésben - a H.-t is jogbiztonságot sértőnek tartja. A vélt alkotmányellenesség a támadott határozat kihirdetésével függ össze, amit követően az indítványozó kérésére sem eredeti, sem hiteles másolat, csak egy "sajátosan hitelesített, aláírás nélküli HÉSZ" került részére átadásra, ezért kéri a H. alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.

Ezen túlmenően azonban az indítványozó indítványában nem támasztotta alá összefüggően, érdemi vizsgálatra alkalmas érvekkel az általa megsemmisíteni kért H. és az Alkotmány megjelölt rendelkezése között fennálló alkotmányjogilag értékelhető összefüggéseket. E tekintetben az indítvány nem felel meg az alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. tv. 22. § (2) bekezdésében megfogalmazott követelménynek, mely szerint az indítványban konkrétan meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezését a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti.

Ezért az Alkotmánybíróság gyakorlatának megfelelően (Pl.: 652/B/1998. AB végzés, ABH 2000, 1062-1064.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.) az indítványt - mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant - az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2008. június 24.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró