1893/B/2010. AB határozat
a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 52. §-a és 68. § (1) bekezdése, valamint a Legfelsőbb Bíróság EBH2004. 1100. döntése alkotmányossági vizsgálata tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány és alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 52. §-a és 68. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Bíróság 2. K. 33. 744/2006/65., a Fővárosi Ítélőtábla 2. Kf. 27. 181/2009/6. és a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Kfv. III. 37. 965/2009/6. ítéletével összefüggésben a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 52. §-a, 68. § (1) bekezdése és 69. § (1) bekezdése, valamint a Legfelsőbb Bíróság EBH2004. 1100. döntése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság EBH2004. 1100. döntése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítvány a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt. ) 52. §-a, 68. § - tartalmilag - (1) bekezdése, valamint a Legfelsőbb Bíróság EBH2004. 1100 döntése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányult. Egyben az indítványozó a rendelkező részben megjelölt bíróságok első- és másodfokon meghozott, illetőleg a felülvizsgálat során keletkezett ítéleteivel összefüggésben alkotmányjogi panasszal is élt, amelyben az indítvánnyal érintett rendelkezéseken és eseti döntésen kívül kérte a Tpvt. 69. § - tartalmilag - (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását is, továbbá a támadott jogszabályok konkrét ügyben való alkalmazhatóságának kizárását.
Az alkotmányjogi panasz előzménye, hogy az indítványozó bejelentése alapján 2005. március 10-én versenyfelügyeleti eljárás indult a Gazdasági Versenyhivatalnál (a továbbiakban: GVH) egy hajózási és kikötő-üzemeltetői tevékenységet végző vállalkozással szemben bérleti jogviszonytól való indokolatlan elzárkózás és egyéb tevékenységek miatt. Az indítványozó a GVH eljárást megszüntető határozatát keresettel támadta meg a bíróságon. A bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította egyfelől azért, mert a jelen ügy indítványozója a versenyfelügyeleti eljárásban a Tpvt. 52. §-ában és 69. §-ában foglaltakra figyelemmel nem volt ügyfél, így nincs kereshetőségi joga, másfelől nem igazolta a közigazgatási per indítására jogosultságot megalapozó, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 327. § (1) bekezdés b) pontjában megkövetelt - a GVH által eljárás alá vont szervvel kapcsolatosan a jogsértés megállapításához és szankció alkalmazásához fűződő - közvetlen jog- és érdeksérelmét. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az ítéletek utalást tartalmaztak arra, hogy a felek között polgári jogi szerződéseikkel összefüggésben per van folyamatban.
Az indítványozó álláspontja szerint azáltal, hogy a Tpvt. kifogásolt rendelkezései a bejelentőt nem tekintik ügyfélnek, "ellehetetlenítik a piacról kiszorult vállalkozók perindítását, (...) a perindításból kizárják a gazdasági verseny résztvevőit, " ezzel korlátozzák az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében biztosított vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.
2. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény módosításáról szóló 2005. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Tpvt. mód. ) 35. §-a 2005. július 14-i hatállyal a Tpvt. -nek a bíróságok által alkalmazott 68. § (1) bekezdése helyébe új szöveget léptetett, 62. § (1) bekezdése pedig 2005. november 1-jétől hatályon kívül helyezte a Tpvt. 69. §-át.
Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálatát kivételesen, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv. ) 38. §-ában foglalt bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz esetében, illetőleg akkor folytatja le, ha a hatályát vesztett jogszabály helyébe lépő új szabályozás tartalmilag a korábbival azonos és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma. [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845. ]
Erre figyelemmel a Tpvt. támadott 68. §-a és 69. §-a az alkotmányjogi panasz keretében alkotmányossági vizsgálat tárgyát képezheti, míg a Tpvt. 68. §-ának hatályos szövege - mivel tartalmában részben megegyezik a támadott rendelkezéssel - utólagos normakontroll keretében vizsgálható.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezése:
"9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. "
2. A Tpvt. elbíráláskor hatályos szövege:
"52. § E törvény alkalmazásában ügyfél az, akivel szemben hivatalból indult meg az eljárás, illetve a kérelmező (68. §), továbbá az, akire a kérelem vonatkozik. "
"68. § (1) Az eljárás megindítására irányuló kérelmet az nyújthat be,
a) akit az összefonódás engedélyezése iránti kérelem benyújtására a 28. § (1) bekezdése kötelez,
b) aki külön jogszabály alapján az áremelés előzetes bejelentésére kötelezett,
c) aki a 25. § szerinti elidegenítési kötelezettségnek egy éven belül nem tudott eleget tenni. "
III.
Az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálásra alkalmatlan, míg az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv. -ben foglalt formai feltételeknek.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Abtv. 48. § (1)-(2) bekezdéseiben foglaltakat együttesen kell értelmezni, és figyelembe venni [23/1991. (V. 18. ) AB végzés, ABH 1991, 361-362. ]. Ebből következik, hogy az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerinti jogorvoslatokon csak azokat a jogorvoslatokat kell érteni, amelyek az ügy jogerős befejezéséig terjeszthetők elő. Az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából tehát a rendkívüli jogorvoslatokat általában figyelmen kívül kell hagyni [46/2003. (XI. 13. ) AB határozat, ABH 2003, 488, 510. ], kivéve, ha a panaszolt alapjog-sérelem a rendkívüli eljárásban hozott érdemi, jogerős döntésben alkalmazott norma miatt következik be. A rendkívüli eljárás során ugyanis törvényi lehetőség van arra, hogy a felülvizsgálati bíróság a jogerős határozatot hozó bíróság álláspontjától eltérő érdemi álláspontot foglaljon el. Ha a felülvizsgálati bíróság határozata az ügyet ilyen módon zárja le jogerősen, az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől veszi kezdetét, mert az alkotmányjogi panasz benyújtására jogosult a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat folytán kerül csak abba a helyzetbe, hogy az ügyében alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét és az emiatt bekövetkezett alkotmányos alapjogsértést állítsa és panaszolja. Ezért ilyen esetben, kivételesen, az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől számított hatvan nap [41/1998. (X. 2. ) AB határozat, ABH 1998, 306, 309.; 1094/D/2001. AB határozat, ABH 2005, 1033, 1036. ].
A beadvány 2010. december 23-án, a Legfelsőbb Bíróság 2010. szeptember 7-én kelt ítéletének meghozatalát követően érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó azonban nem a felülvizsgálati bíróság határozata folytán került abba a helyzetbe, hogy az ügyében alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét és az emiatt bekövetkezett alkotmányos jogsérelmet állítsa, így az alkotmányjogi panasz benyújtásának határideje szempontjából a rendkívüli jogorvoslatot figyelmen kívül kellett hagyni. Mivel a másodfokú ítélet 2009. szeptember 2-án kelt, az indítványozó nyilvánvalóan elmulasztotta a határidőt, ezért a beadványa elkésett.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12. ) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján visszautasította.
Az alkotmányjogi panasz visszautasítására tekintettel mellőzte a megsemmisíteni kért rendelkezések konkrét esetben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítvány vizsgálatát (727/D/2000. AB határozat, ABH 2005, 931, 935-936.).
2. 1. A Tpvt. XI. fejezete tartalmazza a versenyfelügyeleti eljárás lefolytatásának szabályait: az eljárás kérelemre, vagy hivatalból indul. A kérelmes eljárások tárgyát és az eljárás megindítására jogosultakat a Tpvt. 67. § (2) bekezdése és 68. § (1) bekezdése, a hivatalbóli eljárás feltételeit a 70. § szabályozza.
A kérelmes eljárásban a Tpvt. 52. §-a szerint ügyfél a kérelmező és az, akire a kérelem vonatkozik (kérelmezett lehet többek között a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás részese, vagy a vállalkozások összefonódásának olyan részese, aki nem nyújt be engedély iránti kérelmet).
A hivatalból indult eljárásban ügyfél az, akivel szemben az eljárást megindították. A hivatalbóli eljárás indulhat a vizsgáló észlelése, vagy - a Tpvt. 43/G. § (1) bekezdésében meghatározott rendelkezésekbe ütköző magatartás észlelése esetén - bárki bejelentése alapján. (E rendelkezés tartalmazza a hatályon kívül helyezett 69. §-ban szabályozott bejelentést. ) A (2) bekezdés azonban azt is kimondja, hogy a bejelentéssel és a panasszal kapcsolatos eljárás nem része a versenyfelügyeleti eljárásnak, a meghallgatás pedig nem minősül vizsgálatnak. A 43/H. § (8) bekezdése alapján ebben az esetben a vizsgáló dönt arról, hogy a 70. § (1) bekezdése szerint a vizsgálatot megindítja-e, s ha igen, akkor ettől kezdődően az eljárás már hivatalból folyik. A bejelentés így nem része a versenyfelügyeleti eljárásnak, a bejelentésnek pedig nem szükségképpeni következménye a hivatalbóli eljárás, ebből következően a bejelentő - sem a korábbi, sem a jelenleg hatályos szabályok szerint - nem minősül ügyfélnek. A törvény indokolása ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy aki a vállalkozás jogellenes magatartását sérelmezi, bejelentéssel élhet, bejelentőként azonban nem válik ügyféllé. "A versenyfelügyeleti eljárás ugyanis a piaci verseny tisztaságában és szabadságában megtestesülő közérdek védelmére hivatott, s a versenytársak egyedi sérelmeit így csak közvetetten orvosolja, mivel a verseny tisztaságának és szabadságának fogalmán keresztül egyedileg meg nem határozott piaci szereplők (és fogyasztók) összességének (köz-) érdeke áll a jogi védelem alatt. Az, akit a versenysértő magatartás közvetlenül is érint, polgári jogi igényét (vagyoni, illetve nem vagyoni kár, személyiségi jogi, illetve tulajdonjogi védelem) a bíróság előtt érvényesítheti. Az adott (pl. kártérítési) tényállásban a jogellenesség a javaslat rendelkezéseinek megsértése következtében áll be. "
Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a jogszabályi környezet - az indítványozó perindítását követően - megváltozott: a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény módosításáról szóló, 2009. június 1-jétől hatályos 2009. évi XIV. törvény 10. § (1) bekezdésével a Tpvt. 82. § (1) bekezdésének utolsó mondata helyébe léptetett rendelkezés a következőket tartalmazta: "Jogorvoslati kérelmet - a végzés közlésétől számított nyolc napon belül - terjeszthet elő az ügyfél, valamint akire nézve a végzés rendelkezést tartalmaz, továbbá az, akivel a végzést e törvény alapján közölni kell. " E rendelkezést a 17. § (3) bekezdése szerint a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni rendelte. Ezzel a bejelentő jogi helyzete lényegesen megváltozott, mert annak ellenére, hogy nem ügyfél és a versenyfelügyeleti eljárásban nem gyakorolhatja annak a Tpvt. XI. fejezetében biztosított jogait, abban már nincs akadályozva, hogy a GVH eljárást megszüntető végzését bíróság előtt támadja meg. A vizsgált alkotmányossági problémát azonban ez nem érinti, mert az indítványozó ugyan kifogásolta, hogy nincs kereshetőségi joga, ám kizárólag az Alkotmány 9. § (2) bekezdésére hivatkozott.
2. 2. Az Alkotmány 9. § (2) bekezdését az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte. Következetes gyakorlata szerint a gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, hanem "a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata. A versenyszabadság állami elismerése és támogatása megköveteli a vállalkozáshoz való jog és a piacgazdasághoz szükséges többi alapjog objektív, intézményvédelmi oldalának kiépítését. Elsősorban ezeknek az alapjogoknak az érvényesítése és védelme által valósul meg a szabad verseny, amelynek - a piacgazdasághoz hasonlóan - külön alkotmányossági mércéje nincs. Az Alkotmánybíróság a piacgazdaság, a versenyszabadság és más hasonló államcélok alkotmányellenes megsértését csak szélsőséges esetben állapítja meg, ha az állami beavatkozás, fogalmilag és nyilvánvalóan ellentétes az államcéllal. " (818/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 759, 761. ) [Lásd még: 21/1994. (IV. 16. ) AB határozat, ABH 1994, 117, 120.; 35/1994. (VI. 24. ) AB határozat, ABH 1994, 197, 200. ] "A vállalkozás joga (... ) egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének - esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott - biztosítását jelenti. " [54/1993. (X. 13. ) AB határozat, ABH 1993, 340, 341-342. ]
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a bejelentő eljárási pozíciója valamint a vállalkozás joga és a gazdasági verseny szabadsága között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg.
A rendelkezések azáltal, hogy a bejelentőt nem tekintik ügyfélnek, így az nem gyakorolhatja a versenyfelügyeleti eljárásban az ügyfelet megillető valamennyi jogot, azt a - Tptv. preambulumában is megfogalmazott - jogalkotói szándékot juttatják kifejezésre, hogy a versenyfelügyeleti eljárás a tisztességes piaci verseny fenntartásához fűződő közérdeket és nem az egyéni sérelmek megoldását szolgálja; utóbbi követelések a bíróság előtt érvényesíthetők. Nem jelent beavatkozást a gazdasági versenybe, hogy nem vehet részt a GVH előtti eljárásban az a személy, aki egy vállalkozói magatartást a tisztességes piaci verseny követelményeibe ütközőnek vél, ellenkezőleg, kifejezésre juttatja, hogy a versenyfelügyeleti hatóság kompetenciája a magatartás versenyellenes voltának megítélése, valamint eljárásával a verseny tisztaságának kikényszerítése.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653-654.; 32/2000. (X. 20. ) AB határozat, ABH 2002, 215, 220.; 19/2004. AB határozat, ABH 2004, 312, 343. ] Ezért az Alkotmánybíróság a Tpvt. 52. §-a és 68. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította.
3. Az indítványozó kérte a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésének megsemmisítését is.
Az Abtv. 1. §-a, illetőleg az Alkotmánybíróság hatáskörét megállapító egyéb törvényi rendelkezések alapján sem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe egyedi jogalkalmazói aktusok alkotmányossági felülvizsgálata Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság egyes eseti döntéseinek alkotmányossági vizsgálatára irányuló 88/B/2007. AB végzésében rögzítette: "Az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a jogalkalmazási gyakorlat alkotmányossági vizsgálatára; a bírói jogértelmezés önmagában nem lehet tárgya az Alkotmánybíróság eljárásának (72/B/2004. AB határozat, ABH 2007, 1567, 579. ). Így annak mani-feszt megnyilvánulásaira a konkrét eseti döntések »meg-semmisítésére« sem terjed ki a hatásköre. " (ABK 2010. április 521, 522. )
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság ezt az indítványi részt az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2011. október 18.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró