72/B/2004. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítványokról, továbbá alkotmányjogi panaszokról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítványok, továbbá alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényben a pótmagánvád intézménye, az 56. § (4) bekezdése és 231. § (2) bekezdés b) pontja, továbbá a 417. § (1) bekezdés I. b) pontjában a "felmentés vagy az eljárás megszüntetése esetén" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Pesti Központi Kerület Bíróság 21. B. 3896/2003/3-I. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz alapján indult eljárást megszünteti.

3. Az Alkotmánybíróság a Nyíregyházi Városi Bíróság 27. B. 2239/2004/5. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz alapján indult eljárást megszünteti.

4. Az Alkotmánybíróság a Debreceni Városi Bíróság 27. B. 2571/2004/12. számú és a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2. Bkf. 83/2005/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz alapján indult eljárást megszünteti.

5. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény - 2006. június 30. napjáig hatályban volt - 231. § (2) bekezdés d) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján indult eljárást megszünteti.

6. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Bfv. III. 384/2004/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.

7. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Bfv. III. 524/2004/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.

8. Az Alkotmánybíróság a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 3. B. 104/2006/7. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

9. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Bíróság 16. B. 396/2005/5. számú és a 15. B. 576/2005/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

10. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 56. § (4) bekezdése, az 57. § (3) bekezdése, a - 2006. június 30. napjáig hatályban volt 231. § (2) bekezdés b) és d) pontja, 405. § (1) bekezdés

a) pontja, 408. § I. b) pontja és 417. § (1) bekezdése alkotmányos értelmezésére irányuló indítványt, továbbá az 56. § (4) bekezdése, 229. § (1) bekezdése, a 230. § (1) bekezdése és a 343. § (3) bekezdése megsemmisítésére irányuló indítványt, valamint a 39. § (1) és (2) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatára irányuló indítványt visszautasítja.

Indokolás

I.

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénynek (a továbbiakban: Be.) a pótmagánvád intézményét szabályozó rendelkezéseivel összefüggésben több indítvány és alkotmányjogi panasz érkezett. Ezeket az Alkotmánybíróság - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján - egyesítette és együttesen bírálta el.

1. Az indítványozók a pótmagánvádat szabályozó - az indítványok, illetve alkotmányjogi panaszok benyújtásának időpontjában hatályos - rendelkezéseket az alábbiak szerint sérelmezték:

1. 1. Az indítványozó - konkrét ügyével összefüggésben, de nem alkotmányjogi panaszként - elsődlegesen azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Be. 56. § (4) bekezdése, 57. § (3) bekezdése, a 231. § (2) bekezdés

b) és d) pontja, a 405. § (1) bekezdés a) pontja, a 408. § I. b) pontja és a 417. § (1) bekezdése alkotmányos értelmezését.

Másodlagosan indítványa a Be. 56. § (4) bekezdése (kötelező ügyvédi képviselet), a 231. § (2) bekezdés b) és d) pontja (a vádindítvány elutasítása az ügyvédi képviselet, illetve a ténybeli és jogi alap nyilvánvaló hiánya miatt), valamint a 408. § I. b) pontjából a "felmentés vagy az eljárás megszüntetése esetén" szövegrész (pótmagánvádló joga a felülvizsgálati indítvány benyújtására) alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányult.

Álláspontja szerint a Be. szabályai ellentétesek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével (demokratikus jogállam), 8. § (1) és (2) bekezdésével (az emberi jogok tisztelete és védelme, alapvető jogok lényeges tartalma korlátozásának tilalma), 54. § (1) bekezdésével (emberi méltósághoz való jog), 55. § (1) bekezdésével (jog a szabadságra és a személyi biztonságra), 56. §-ával (mindenkit megillető jogképesség), 57. § (1) bekezdésével (bírósághoz fordulás joga) és (5) bekezdésével (jogorvoslathoz való jog), 70/A. § (1) bekezdésével (diszkrimináció tilalma), valamint a 70/K. §-ával (alapjogi sérelmek bíróság előtti érvényesítése) .

1. 2. Egy másik indítványozó - képviselője útján, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (továbbiakban: Abtv.) 48. § (2) bekezdésében meghatározott határidőben - alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Pesti Központi Kerület Bíróság 21. B. 3896/2003/3-I. számú végzése ellen. A bíróság a Be. 233. § (1) bekezdésének alkalmazásával kizárta a vádindítványt elutasító végzés elleni fellebbezést. Az indítványozó álláspontja szerint az alkalmazott rendelkezés az Alkotmány 57. § (5) bekezdésben biztosított jogorvoslathoz való jog sérelmét jelentette, így kérte az alkotmányellenesség megállapítását és - hivatkozva a 32/1990. (X. 30.) AB határozatra (ABH 1990, 145.), valamint a 23/1998. (VI. 9.) AB határozatra (ABH 1998, 182.)- a jogorvoslati út megnyitását. Utalt arra, hogy a sérelmezettel azonos rendelkezést tartalmaz a Be. 312. § (5) bekezdése is.

1. 3. A Legfelsőbb Bíróság Bfv. III. 384/2004/2. számú végzése ellen nyújtott be - képviselője útján, az Abtv. 48. § (2) bekezdésében meghatározott határidőben - alkotmányjogi panaszt az indítványozó.

1. 3. 1. A Legfelsőbb Bíróság elutasította - mint törvényben kizártat - a Fővárosi Bíróság 6. B. 950/2003/3. számú, az indítványozó mint pótmagánvádló vádindítványát elutasító végzése ellen, az indítványozó képviselője által benyújtott felülvizsgálati indítványt. Az elutasítás indoka egyrészt az volt, hogy a Be. 405. § (1) bekezdése csupán a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen engedi meg a felülvizsgálatot, a vádindítványt elutasító végzés pedig nem ügydöntő határozat, másrészt a Be. 408. § I. b) pontja csak a pótmagánvádlónak biztosít önálló jogot a felülvizsgálati indítvány előterjesztésére, a pótmagánvádló képviselőjének nem. Az indítványozó vitatta a Legfelsőbb Bíróság jogértelmezését.

1. 3. 2. Az indítványozó az alkotmányjogi panasz pontosításában ismét a Legfelsőbb Bíróság végzését jelölte meg, ugyanakkor kérte a Be. -nek a vádindítvány elutasítása elleni fellebbezést kizáró, a Fővárosi Bíróság 6. B. 950/2003/3. számú végzésében alkalmazott 233. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és alkalmazhatósága kizárását. Álláspontja szerint az, hogy "pótmagánvád esetén a sértettnek semmilyen jogorvoslati lehetősége nincs, (...) sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot, az 57. § (5) bekezdésben foglalt jogorvoslati jogot és az Alkotmány 70/A. §-ban található diszkrimináció-tilalom alapelvét. " Ezen alkotmányos rendelkezések sérelme miatt indítványozta a Be. 233. § (1) bekezdésével összefüggésben a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is.

1. 4. A Legfelsőbb Bíróság Bfv. III. 524/2004/2. számú végzése ellen nyújtott be - képviselője útján, az Abtv. 48. § (2) bekezdésében meghatározott határidőben - alkotmányjogi panaszt az indítványozó.

1. 4. 1. A Legfelsőbb Bíróság elutasította - mint törvényben kizártat - a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság 3. B. XIX. 503/2004/4. számú, az indítványozó mint pótmagánvádló vádindítványát elutasító végzése ellen, az indítványozó képviselője által benyújtott felülvizsgálati indítványt. Az elutasítás indoka egyrészt az volt, hogy a Be. 405. § (1) bekezdése csupán a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen engedi meg a felülvizsgálatot, így a vádindítványt elutasító végzés ellen nem, másrészt a Be. 408. § I. b) pontja csak a pótmagánvádlónak biztosít önálló jogot a felülvizsgálati indítvány előterjesztésére, a pótmagánvádló képviselőjének nem. Az indítványozó vitatta a Legfelsőbb Bíróság jogértelmezését.

1. 4. 2. Az indítványozó az alkotmányjogi panasz tárgyául a Legfelsőbb Bíróság végzését jelölte meg, ugyanakkor a Be. -nek vádindítvány elutasítása elleni fellebbezést kizáró, a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság végzésében alkalmazott 233. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és alkalmazhatósága kizárását kérte. Álláspontja szerint az, hogy "pótmagánvád esetén a sértettnek semmilyen jogorvoslati lehetősége nincs, (...) sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot, az 57. § (5) bekezdésben foglalt jogorvoslati jogot és az Alkotmány 70/A. §-ban található diszkrimináció-tilalom alapelvét. " Ezen alkotmányos rendelkezések sérelme miatt indítványozta a Be. 233. § (1) bekezdésével összefüggésben a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is.

1. 5. A Nyíregyházi Városi Bíróság 27. B. 2239/2004/5. számú, a vádindítványt elutasító végzése ellen - az Abtv. 48. § (2) bekezdésében meghatározott határidőben-benyújtott alkotmányjogi panaszban az indítványozó a Be. -nek a végzés alapjául szolgáló 231. § (2) bekezdés d) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó az Alkotmány 57. § (1) bekezdésben foglalt, a bírósági eljáráshoz való alapjoggal ellentétesnek tartotta azt, hogy a bíróság a vádindítványt elutasítja, ha a vádindítvány ténybeli vagy jogi alapja nyilvánvalóan hiányzik.

1. 6. Az indítványozó egy beadványban a Fővárosi Bíróság 16. B. 396/2005/5. számú és a 15. B. 576/2005/2. számú végzése ellen nyújtott be - mindkét végzés tekintetében az Abtv. 48. § (2) bekezdésében meghatározott határidőben - alkotmányjogi panaszt.

1. 6. 1. A Fővárosi Bíróság 2005. július 4-én jogerős végzésében az indítványozó mint pótmagánvádló részére személyes költségmentességet engedélyezett és részére jogi képviselőt rendelt ki. Bár az indítványozó időben jelezte, hogy a kirendelt ügyvéd késlekedik az érdemi vádindítvány benyújtásában, a Fővárosi Bíróság 2005. augusztus 19. napján kelt 16. B. 396/2005/5. számú végzésében, a pótmagánvádló által benyújtott beadványt a Be. 231. § (2) bekezdés a) pont alapján elutasította, mivel az - a Be. 230. § (1) bekezdése értelmében - nem volt vádindítványnak tekinthető, és a pótmagánvádló a Be. 229. § (1) bekezdésében meghatározott időn belül nem terjesztett elő vádindítványt.

A Fővárosi Bíróság 15. B. 576/2005/2. számú végzésében az indítványozó mint pótmagánvádló által benyújtott vádindítványt elutasította. A bíróság nem bírálta el önállóan az ez ügyben is előterjesztett személyes költségmentesség megállapítása és jogi képviselő kirendelése iránt kérelmet, hanem a Be. 231. § (2) bekezdés d) pontja alapján, a vádindítvány ténybeli és jogi alapjának nyilvánvaló hiánya miatt elutasító határozatot hozott.

Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban szabályozási hiányosságokat tett szóvá. Ezek: a jogalkalmazói gyakorlat nem oldotta fel azt a problémát, hogy a kötelező jogi képviselőnek a Be. 343. § (3) bekezdése szerinti kirendelése vagy kirendelésének kérelmezése, és ezen kérelem elutasítása esetén a pótmagánvád előterjesztésére a Be. 229. § (1) bekezdése szerinti 30 napos benyújtási határidő nem teljesíthető, és a szabályozás nem rendelkezik ilyen esetben a határidő kezdőidőpontjának módosulásáról. Nincs szabályozás a kirendelt jogi képviselő teendőiről. Nincs jogorvoslati lehetőség a Be. 343. § (3) bekezdése szerinti kérelem elutasítása, valamint a vádindítvány 231. § (3) bekezdése szerinti elutasítása ellen.

Álláspontja szerint a szabályozási hiányosságokból következően nem érvényesült az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelménye, az Alkotmánynak a jogegyenlőség alkotmányos elvét biztosító 57. § (1) bekezdése és a 70/A. § (1) bekezdése, a bírósághoz fordulás valóságos lehetősége [57. § (1) bekezdés], ennek az Alkotmány 8. § (^bekezdésében előírt állam általi védelme. Az indítványozó számszerűen megjelölte a jogorvoslati jogot biztosító 57. § (5) bekezdést is.

Ennek megfelelően kérte annak kimondását, hogy a Be. 56. § (4) bekezdés (kötelező ügyvédi képviselet), a 230. § (1) bekezdés (vádindítvány benyújtása ügyvéd útján), a 343. § (3) bekezdés (személyes költségmentesség esetén képviselő kirendelése) és a 229. § (1) bekezdése (határidő a pótmagánvádló fellépésére) a Fővárosi Bíróság 16. B. 396/2005. és 15. B. 576/2005. számú ügyeiben nem alkalmazható. Kérte továbbá annak kimondását, hogy ezekben az ügyekben a pótmagánvádlót jogorvoslati lehetőség illeti meg a Be. 343. § (3) bekezdés szerinti kérelme, valamint a pótmagánvád 231. § (2) bekezdés szerinti elutasítása esetére, továbbá, hogy a "kirendelt jogi képviselő feladata a pótmagánvádlóval együtt működve a pótmagánvád összeállítása és benyújtása. "

1. 6. 2. Az alkotmányjogi panasszal összefüggésben, de az Abtv. 37. §-ára hivatkozva, azaz utólagos normakontroll alapján kérte a Be. 56. § (4) bekezdés, a 230. § (1) bekezdés, a343. § (3) bekezdés és a229. § (1) bekezdés megsemmisítését.

Az Abtv. 19. §-a és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 84. § (1) bekezdés d) pontja alapján kérte az Alkotmánybíróságtól pártfogó ügyvéd kirendelését. Jelezte, hogy annak segítségével az "alkotmányjogi panaszt és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt" ki akarja egészíteni. Az Alkotmánybíróság előtti eljárásban perköltség nem merül fel, jogi képviselő részvétele pedig nem kötelező, ezért az Alkotmánybíróság a kérelem teljesítését nem találta indokoltnak.

1. 7. 1. A Debreceni Városi Bíróság 27. B. 2571/2004/12. számú végzése, valamint a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2. Bkf 83/2005/2. számú végzése ellen benyújtott, több beadványban kiegészített alkotmányjogi panaszban az indítványozó a Be. 233. §-a, továbbá a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2. Bkf. 83/2005/2. számú végzésének megsemmisítését kérte. Kérelme alapjaként az Alkotmány 7. § (1) bekezdését (nemzetközi kötelezettségek elfogadása), a 8. § (1) és (2) bekezdését, az 51. § (3) bekezdését (ügyészség feladata a törvényesség védelmében), az 57. § (1) és (5) bekezdését, 64. §-át (peticiós jog), a 70/A. §-t, a 70/E. § (1) bekezdését (szociális biztonsághoz való jog), valamint a 70/K. §-t jelölte meg, mint amelyekkel ellentétes a jogi szabályozás.

1. 7. 2. Az indítványozó alkotmányellenesnek tartotta - törvényhely megjelölése nélkül - magát a pótmagánvádlói intézményt, továbbá a kötelező ügyvédi képviseletet, mivel jogi képviselet hiányában a bíróság meg sem kezdi az eljárást. Az indítványozó kezdeményezte továbbá a Be. 39. § (1) és (2) bekezdésének (nyomozó hatóság tagjának kizárási eljárása) alkotmányossági vizsgálatát is, mivel azt "a magyarországi nyomozó szervek nem képesek betartani".

1. 8. Az indítványozók a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 3. B. 104/2006/7. számú végzése ellen nyújtottak be alkotmányjogi panaszt. Ebben a Be. 174. § (1) bekezdés

b) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint alkalmazhatóságának kizárását kérték. A bíróság az indítványozók mint pótmagánvádlók által benyújtott vádindítványt azért utasította el, mert a Be. 199. § (2) bekezdése csupán a 174. § (1) bekezdés a) és

c) pontja alapján történt feljelentés-elutasítás esetén teszi lehetővé a sértett fellépését pótmagánvádlóként. A konkrét ügyben a feljelentés elutasításának alapja a 174. § (1) bekezdés b) pontja - a bűncselekmény gyanújának hiánya - volt.

Az indítványozók álláspontja szerint a Be. 174. § (1) bekezdés b) pontja alkalmas arra, hogy az ügyészség - önkényes mérlegelés alapján - megakadályozza a pótmagánvádlói fellépést. Ez sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, a 8. § (1) bekezdését, 51. § (1)-(3) bekezdését (ügyészség alkotmányos feladatai), az 57. § (5) bekezdését, a 70/A. § (1) bekezdését, valamint a 70/K. §-át.

2. Az indítványok és az alkotmányjogi panaszok benyújtása után, 2006. július 1. napján lépett hatályba a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló 2006. évi LI. törvény, amely - a jogalkalmazói gyakorlatban felmerült igényekre is tekintettel - több ponton megváltoztatta a pótmagánvád benyújtására és a pótmagánvádló eljárására vonatkozó szabályozást.

A jelen ügyben releváns változás, hogy a vádindítvány benyújtására meghatározott 30 napos határidő 60 napra

emelkedett, a vádindítványt elutasító végzés ellen - a végzés elleni fellebbezésre vonatkozó általános szabályoknak (Be. 347. §) megfelelően -jogorvoslattal lehet élni, a vádindítvány elutasításának okai között a ténybeli és jogi alap nyilvánvaló hiányát felváltotta a törvényben pontosan rögzített tartalmi kellékek hiánya. A felülvizsgálattal összefüggésben sérelmezett szabályok csak a számozás tekintetében változtak.

3. Az Alkotmánybíróság az 1. 2-1. 4. szám alatt ismertetett indítványok tekintetében beszerezte az igazságügyminiszter véleményét.

II.

1. Az Alkotmány érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. "

"7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. "

"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. "

"51. § (1) A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak a védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről.

(2) Az ügyészség törvényben meghatározott jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, továbbá felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett.

(3) Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki megtartsa a törvényeket. Törvénysértés esetén - törvényben meghatározott esetekben és módon -fellép a törvényesség védelmében. "

"54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. "

"55. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. "

"56. § A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes.

57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(...)

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot- a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja. "

"64. § A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé. "

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti. "

"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. "

"70/K § Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők. "

2. A Be. -nek az indítványok és az alkotmányjogi panaszok benyújtásakor hatályos, érintett rendelkezései:

"39. § (1) Ha a nyomozó hatóság tagja a kizárási okot nem maga jelentette be, a bejelentés elintézéséig az ügyben eljárhat, de kényszerintézkedést nem alkalmazhat.

(2) A nyomozó hatóság tagjának kizárásáról a nyomozó hatóság vezetője, az utóbbi kizárásáról a felettes nyomozó hatóság vezetője határoz. Az országos hatáskörű nyomozó hatóság vezetőjének kizárásáról az illetékes ügyész határoz. "

"56. § (4) A pótmagánvádló ügyvédi képviselete kötelező, kivéve, ha a természetes személy pótmagánvádló jogi szakvizsgával rendelkezik. "

"57. § (3) A jogai érvényesítésére bármely okból képtelen és képviselővel nem rendelkező sértett, magánvádló, magánfél vagy egyéb érdekelt képviseletére a bíróság pártfogó ügyvédet rendelhet ki, ha pedig az ügyész a Polgári perrendtartásban meghatározottak szerint perindításra jogosult, erre az ügyész figyelmét felhívhatja. "

"174. § (1) Az ügyész a tudomására jutott feljelentést három napon belül határozattal elutasítja, ha magából a feljelentésből megállapítható, hogy

a) a cselekmény nem bűncselekmény,

b) a bűncselekmény gyanúja hiányzik,

c) a büntethetőséget kizáró ok (Btk. 22. §) állapítható meg, "

"199. § (2) A panasz elutasítását követően a sértett pótmagánvádlóként léphet fel, ha

a) a feljelentést a 174. § (1) bekezdésének a) vagy c) pontja alapján utasították el, "

"229. § (1) Ha a felettes ügyész a sértettnek a feljelentést elutasító vagy a nyomozást megszüntető határozat elleni panaszát elutasította, és a 199. § (2) bekezdése alapján pótmagánvádnak van helye - feltéve, hogy a pótmagánvád emelését a 199. § (3) bekezdése nem zárja ki -, továbbá ha az ügyész a vádemelést részben mellőzte, a sértett a panaszt elutasító határozat közlésétől számított harminc napon belül pótmagánvádlóként léphet fel. "

"230. § (1) Ha a sértett pótmagánvádlóként kíván fellépni, ügyvédje útján az ügyben addig eljárt első fokú ügyészségnél vádindítványt nyújt be. A vádindítványt az ügyészség az iratokkal együtt továbbítja az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz.

(2) A vádindítvány a 217. § (3) bekezdésének a)-c), g) és h) pontjában felsoroltakat, továbbá azokat az indokokat tartalmazza, amelyek alapján a pótmagánvádló a feljelentés elutasítása, a nyomozás megszüntetése vagy a vádemelés részbeni mellőzése ellenére a bírósági eljárás lefolytatását indítványozza. A pótmagánvádló a vádindítványban illetékes bíróságként a terhelt lakóhelye szerint illetékes bíróságot is megjelölheti [17. § (3) bek. ]. Ebben az esetben az ügyészség az iratokat és a vádindítványt a pótmagánvádló indítványa alapján illetékességgel rendelkező bírósághoz továbbítja. "

"231. § (2) A bíróság a vádindítványt elutasítja, ha

a) a pótmagánvádló a vádindítványt a 229. § (1) bekezdésében meghatározott határidő eltelte után nyújtotta be,

b) a pótmagánvádlót ügyvéd nem képviseli, kivéve, ha a természetes személy pótmagánvádló jogi szakvizsgával rendelkezik [56. § (4) bek. ],

c) a vádindítványt nem az arra jogosult nyújtotta be,

d) a vádindítvány ténybeli vagy jogi alapja nyilvánvalóan hiányzik. "

"233. § (1) A vádindítványt elutasító végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.

(2) A vádindítvány elutasítása nem akadálya annak, hogy a nyomozás folytatását rendeljék el (191. §) . "

"312. § (5) Ha a pótmagánvádló vádindítványt nyújtott be, a bíróság a 231. § rendelkezései szerint jár el azzal, hogy a pótmagánvádló az (1) bekezdésben meghatározott határidő letelte előtt nyújthatja be ismételten a vádindítványt. A vádindítványt elutasító végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. "

"343. § (3) Ha a pótmagánvádló ügyvédi képviseletről azért nem tud gondoskodni, mert a jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán az ügyvédi munkadíjat előreláthatóan nem tudja megfizetni, és ezt a külön jogszabályban meghatározott módon igazolta, kérelmére a bíróság személyes költségmentességet engedélyezhet. A személyes költségmentesség engedélyezése esetén

a) a pótmagánvádló kérelmére a bíróság képviselőként ügyvédet vagy ügyvédi irodát rendel ki,

b) a pótmagánvádlót és kirendelt képviselőjét a büntetőügy iratairól kért másolat egyszeri kiadása során illetékfeljegyzési jog illeti meg,

c) a kirendelt képviselő díját és igazolt készkiadását az állam előlegezi. "

"405. § (1) Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha

a) a terhelt felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére, illetve a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására, továbbá kényszergyógykezelésének elrendelésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor, "

"408. § Felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosult I. a terhelt terhére: (...)

b) felmentés vagy az eljárás megszüntetése esetén a magánvádló, illetőleg a pótmagánvádló, "

"417. § (1) A törvényben kizárt, az arra nem jogosulttól származó, vagy az elkésett indítványt a felülvizsgálati indítvány alapján eljáró bíróság elutasítja. A 416. § (3) bekezdését kivéve ugyanígy jár el, ha a felülvizsgálati indítványt a felhívás ellenére nem, vagy hiányosan nyújtották be. "

3. A Be. -nek a 2006. július 1. napjától módosult rendelkezései.

"56. § (4) A pótmagánvádló ügyvédi képviselete kötelező, kivéve, ha a természetes személy pótmagánvádló jogi szakvizsgával rendelkezik. Nem természetes személy pótmagánvádló képviseletének ellátására a sértett ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagja vagy tisztségviselője, illetőleg a sértettel alkalmazotti jogviszonyban lévő személy is jogosult, feltéve, hogy jogi szakvizsgával rendelkezik. "

"229. § (1) Ha az ügyész vagy a felettes ügyész a sértettnek a feljelentést elutasító vagy a nyomozást megszüntető határozat elleni panaszát elutasította, és a 199. § (2) bekezdése alapján pótmagánvádnak van helye - feltéve, hogy a pótmagánvád emelését a 199. § (3) bekezdése nem zárja ki -, továbbá ha az ügyész a vádemelést részben mellőzte, a sértett a panaszt elutasító határozat közlésétől számított hatvan napon belül pótmagánvádlóként léphet fel. "

"230. § (1) Ha a sértett pótmagánvádlóként kíván fellépni, jogi képviselője útján az ügyben addig eljárt elsőfokú ügyészségnél vádindítványt nyújt be. A vádindítványt az ügyészség az iratokkal együtt továbbítja az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz. " "231. § (2) A bíróság a vádindítványt elutasítja, ha

a) a pótmagánvádló a vádindítványt a 229. § (1) bekezdésében meghatározott határidő eltelte után nyújtotta be,

b) a pótmagánvádlónak nincs jogi képviselője, kivéve ha a természetes személy pótmagánvádló jogi szakvizsgával rendelkezik [56. § (4) bek. ],

c) a vádindítványt nem az arra jogosult nyújtotta be,

d) a vád nem törvényes [2. § (2) bek. ], vagy a vádindítvány nem tartalmazza a 230. § (2) bekezdésében foglaltakat. "

"233. § (1) Ahol e törvény vádiratot említ, ott a bíróság által elfogadott vádindítványt is érteni kell.

(2) A vádlott a vádindítvány elfogadása után jogosult a nyomozás iratainak a megismerésére.

(3) A pótmagánvádló az iratoktól elkülönítve, zártan kezelt iratokat nem ismerheti meg.

(4) A vádindítvány elutasítása nem akadálya annak, hogy a nyomozás folytatását rendeljék el (191. §) . "

"312. § (5) Ha a pótmagánvádló vádindítványt nyújtott be, a bíróság a 231. § rendelkezései szerint jár el azzal, hogy a pótmagánvádló az (1) bekezdésben meghatározott határidő letelte előtt nyújthatja be ismételten a vádindítványt. "

"416. § (1) Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha

a) a terhelt felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére, illetve a terhelt bűnösségének megállapítására, továbbá kényszergyógykezelésének elrendelésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor, "

"417. § (1) Felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosult

I. a terhelt terhére: (...)

b) a felmentés vagy az eljárás megszüntetése esetén a magánvádló, illetőleg a pótmagánvádló, "

III.

Az indítványok nem megalapozottak.

A)

Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt abban foglalt állást, hogy az indítványok mennyiben alkalmasak az érdemi elbírálásra.

1. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A (2) bekezdés értelmében az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz írásban benyújtani.

1. 1. Nem felel meg az alkotmányjogi panasz törvényi feltételeinek a Be. 233. § (1) bekezdésének alkotmányellenessége miatt a Legfelsőbb Bíróság Bfv. III. 384/2004/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasznak a Fővárosi Bíróság 6. B. 950/2003/3. számú végzésében alkalmazott törvényi rendelkezést sérelmező része, továbbá a Legfelsőbb Bíróság Bfv. III. 524/2004/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasznak a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság 3. B. XIX. 503/2004/4. számú végzésében alkalmazott törvényi rendelkezést sérelmező része.

Az indítványozók csak a jogerős végzések felülvizsgálatát elutasító döntés ellen nyújtottak be alkotmányjogi panaszt. A Be. 233. § (1) bekezdésének alkalmazásával a Fővárosi Bíróság, illetve a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság zárta ki a rendes jogorvoslat lehetőségét. A Legfelsőbb Bíróság a Be. 233. § (1) bekezdését nem alkalmazta, a felülvizsgálati indítvány elutasításakor a Be. 405. § (1) bekezdésére és a 408. § I. b) pontjára hivatkozott. Mivel törvényi feltétel, hogy a jogsérelem az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, ennek hiányában az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság végzései ellen benyújtott alkotmányjogi panaszoknak a Be. 233. § (1) bekezdését sérelmező részét az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.

Az indítványozók továbbá nem a Legfelsőbb Bíróság által alkalmazott rendelkezéseket, hanem a rendelkezések értelmezését támadták. Az Alkotmánybíróság hatásköre az alkotmányjogi panasz esetében is csak az alkalmazott jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatára terjed ki. Az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a jogalkalmazási gyakorlat alkotmányosságának vizsgálatára, a bírói jogértelmezés önmagában nem lehet tárgya az Alkotmánybíróság eljárásának. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszoknak a Be. 405. § (1) bekezdését és a 408. § I. b) pontját érintő részeit az Ügyrend 29. § b) pontja alapján - hatáskör hiányában - visszautasította.

1. 2. A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 3. B. 104/2006/7. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (I. 1. 8.) benyújtói a Be. 174. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítását és alkalmazásának kizárását kérték. A bíróság valójában a sérelmezett rendelkezést nem alkalmazta, a Be. megjelölt szabálya a feljelentést elutasító ügyészi határozat alapjául szolgált. A bíróság végzését a Be. 199. § (2) bekezdése és 231. § (1) bekezdés d) pontja alapján hozta meg: azért utasította el a pótmagánvádlók vádindítványát a jogi alap nyilvánvaló hiánya miatt, mert a Be. 199. § (2) bekezdése nem teszi lehetővé a pótmagánvádat, ha a feljelentést a bűncselekmény gyanúja hiányában utasították el.

Az alkotmányjogi panasz törvényi feltétele, hogy a megjelölt jogsérelem az alkotmányellenesnek talált jogszabály alkalmazása folytán következett be. Mivel a bíróság a Be. 174. § (1) bekezdés b) pontját nem alkalmazta - értelemszerűen nem is alkalmazhatta - az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.

1. 3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság 16. B. 396/2005/5. számú és a 15. B. 576/2005/2. számú végzései ellen benyújtott alkotmányjogi panaszok - az Abtv. 49. §-ára számszerű vagy szövegszerű hivatkozás nélkül is -tartalmilag a pótmagánvád intézményének eljárási szabályaival összefüggő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányulnak.

Az Alkotmánybíróság az indítványokat tényleges tartalmuk alapján bírálja el, ami a jelen ügyben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz megítélését jelenti.

Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta az alkotmányjogi panasz elbírálására és a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló hatásköreinek viszonyát. E határozataiban hangsúlyozta: az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított jogok sérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következzék be. Ezt a feltételt összevetve az Abtv. -nek a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességről szóló 49. §-ában foglalt rendelkezéssel, a szabályozás hiányára mint mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértésre alapított indítvány - az Alkotmánybíróság általános gyakorlata szerint - alkotmányjogi panaszként nem bírálható el. Ezt az ítélkezési gyakorlatot nem érinti, hogy egyes esetekben az adott ügy speciális körülményeire tekintettel az Alkotmánybíróság eltérő álláspontra helyezkedett. (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 197/D/2000. AB határozat, ABH 2006, 1286, 1291.; 1124/E/2004. AB határozat, ABH 2006, 1702, 1719.)

Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság a Fővárosi Bíróság 16. B. 396/2005/5. számú és a 15. B. 576/2005/2. számú végzései ellen, a Be. 56. § (4) bekezdésével, a 229. § (1) bekezdésével, a 230. § (1) bekezdésével, a 231. § (2) bekezdésével, valamint a 343. § (3) bekezdésével összefüggő, tartalmilag mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszokat az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította.

2. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmazni. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a sérelmezett jogszabály mellett meg kell jelölni az Alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az indítványozó szerint a jogi szabályozás sért.

A Be. 56. § (4) bekezdése, a 57. § (3) bekezdése, a 231. § (2) bekezdés b) és d) pontja, a 405. § (1) bekezdés a) pontja, a 408. § I. b) pontja és a 417. § (1) bekezdése "alkotmányos értelmezésére" irányuló indítvány - a hiánypótlásra történő eredménytelen felhívás után -, a Be. 56. § (4) bekezdése, a 229. § (1) bekezdése, a 230. § (1) bekezdése és a 343. § (3) bekezdése megsemmisítésére irányuló indítvány, továbbá a Be. 39. § (1) és (2) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatára irányuló indítvány nem felel meg ezeknek a követelményeknek. Az indítványozók az Alkotmány rendelkezéseit nem jelölték meg, így érdemi elbírálásra alkalmatlanok. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványok e részeinek vizsgálatát az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.

3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pesti Központi Kerület Bíróság 21. B. 3896/2003/3-I. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz, a Nyíregyházi Városi Bíróság 27. B. 2239/2004/5. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz, valamint a Debreceni Városi Bíróság 27. B. 2571/2004/12. számú és a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2. Bkf 83/2005/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz érdemi elbírálása okafogyottá vált.

Az Alkotmánybíróság főszabályként csak hatályban lévő jogszabály alkotmányosságát vizsgálja. Ez alól kivétel lehet, ha az eljárás alapja az alkalmazott, de időközben hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét állító alkotmányjogi panasz. Ugyanakkor a nem hatályos jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és a jogszabály konkrét esetben való alkalmazhatósága kizárására irányuló alkotmányjogi panasz esetén - az egyéb törvényi feltételek vizsgálata mellett - vizsgálni kell azt is, hogy a nem hatályos jogszabály alkotmányellenessége megállapításának lehet-e az alkotmánysértés kimondásán túlmenő eljárásjogi következménye (898/D/1999. AB végzés, ABK 2007. január, 72.) .

Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az alkotmányjogi panasz jogorvoslat, ennek következtében biztosítani kell a jogsérelem orvoslásának lehetőségét. Az Alkotmánybíróság a 23/1998. (VI. 9.) AB határozatban megállapította: "az Országgyűlés alkotmányellenes mulasztást követett el azzal, hogy a büntetőeljáráson kívüli eljárásokban nem szabályozta az Alkotmánybíróság által alkotmányellenessé nyilvánított jogszabálynak a konkrét esetben történő alkalmazhatósága kizárásának eljárásjogi következményeit. " (ABH 1998, 182.) A büntető ügyek tekintetében tehát az Alkotmánybíróság nem állapított meg mulasztást, sőt kiemelte, hogy az alkotmányjogi panasz megalapozottsága esetén a következményeket a törvényalkotó az Abtv. 43. § (3) bekezdésében rendezte (ABH 1998, 182, 186.) . E szerint az Alkotmánybíróság elrendeli az alkotmányellenes jogszabály vagy állami irányítás egyéb jogi eszköze alapján jogerős határozattal lezárt büntetőeljárás felülvizsgálatát, ha az elítélt még nem mentesült a hátrányos következmények alól, és az eljárásban alkalmazott rendelkezés semmisségéből a büntetés, illetőleg intézkedés csökkentése vagy mellőzése, illetőleg a felelősség alóli mentesülés vagy annak korlátozása következne.

Az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. §-ának alkotmányosságával összefüggésben a 10/1992. (II. 25.) AB határozatban kifejtette: "A lezárt jogviszonyokba való beavatkozást a törvény csak akkor írja elő, ha azt más, a jogbiztonsággal konkuráló jogállami elv megköveteli. Így az alkotmányos büntetőjog alapelveivel összhangban teszi az Abtv. 43. § (3) bekezdése kötelezővé jogerősen lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát az elítélt javára. Ez elvileg a jogbiztonság ellen hat. Az ellentmondást az Abtv. úgy oldja fel, hogy a 43. §-nak ez a rendelkezése csak arra az esetre vonatkozik, ha a büntetés hátrányos következményei még fennállnak. " (ABH 1992, 72, 75.)

A Be. ugyanakkor az Alkotmánybíróság határozatának ennél szélesebb körben tulajdonít jogerőt feloldó jelentőséget. A 416. § (1) bekezdés e) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát elrendelte, feltéve, hogy a terhelt még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, vagy a kiszabott büntetés, illetőleg az alkalmazott intézkedés végrehajtása még nem fejeződött be, vagy a végrehajthatósága még nem szűnt meg. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 43. § (3) bekezdésén alapuló rendelkezése esetében a legfőbb ügyész hivatalból nyújt be felülvizsgálati indítványt [Be. 417. § (2) bekezdés]. Ezen túlmenően a Be. további - bár szoros határidőhöz kötött - felülvizsgálatot tesz lehetővé az Alkotmánybíróság határozatára tekintettel. A határozat közlésétől számított hat hónapon belül felülvizsgálatnak van helye akkor is, ha a terhelt már mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, vagy a büntetés végrehajtása már befejeződött, illetve végrehajthatósága megszűnt, illetőleg a terhelt már nem áll az intézkedés hatálya alatt, azonban a büntetőjogi felelősség megállapítására, a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására olyan büntető jogszabály alapján került sor, amelynek alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság megállapította [416. § (1) bekezdés f) pont és (2) bekezdés].

Az Alkotmánybíróság határozatán alapuló felülvizsgálati okokkal kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság EBH 2005. 1299. szám alatt tette közzé jogértelmező elvi határozatát, amelyet az Alkotmánybíróság 20/2005. (V. 26.) AB határozatának 4. pontjában meghatározott, az alkotmányellenesnek ítélt és megsemmisített jogszabály alkalmazási tilalmát kimondó rendelkezése (ABH 2005, 202.) alapján indult eljárásban alakított ki. E szerint: "Az Alkotmánybíróság határozata alapján - egyéb feltételek meglétében - felülvizsgálatnak a büntetőjogi felelősséget vagy a büntetést, illetve az intézkedést érintő büntető anyagi jogszabály alkotmányellenességének a megállapítása esetén van helye. "

Az Alkotmánybíróság - a fentiekre tekintettel - megállapította, hogy az alkotmányjogi panaszok alapján a Be. 233. § (1) bekezdésének, illetve a 231. § (2) bekezdés d) pontjának alkotmányossági vizsgálata okafogyottá vált.

A Pesti Központi Kerület Bíróság

21. B. 3896/2003/3-I. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz azt kifogásolta, hogy a Be. 233. § (1) bekezdése kizárta a vádindítványt elutasító végzés elleni fellebbezést, ami a jogorvoslathoz való jog sérelmével járt. Ugyancsak a Be. ezen rendelkezésének alkotmányellenességét állította lényegét tekintve - bár számos más alkotmányi rendelkezés sérelmét is állítva - a Debreceni Városi Bíróság 27. B. 2571/2004/12. számú és a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2. Bkf 83/2005/2. számú végzései ellen benyújtott alkotmányjogi panasz is. A fellebbezést kizáró szabály elhagyásával a törvényalkotó ezt a helyzetet megszüntette, ugyanis a Be. -nek a végzés elleni fellebbezést meghatározó 347. § (1) bekezdése alapján lehetővé vált a pótmagánvádló számára a jogorvoslat.

A Nyíregyházi Városi Bíróság 27. B. 2239/2004/5. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz alapja az volt, hogy a Be. 231. § (2) bekezdés d) pontjának megfelelően a vádindítvány elutasítására vezetett a ténybeli és jogi alap nyilvánvaló hiánya, ami sértette az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított bírósághoz fordulás jogát. A törvényalkotó ezt az elutasítási jogcímet megszüntette.

Az alkotmányjogi panaszok érdemi elbírálása nélkül is megállapítható, hogy a Be. panaszolt rendelkezései alkotmányellenességének megállapítása, illetve az alkalmazási tilalom kimondása nem lenne hatással a konkrét büntető ügyekre. Az indítványozók olyan, már nem hatályos eljárási szabályozás alkotmányosságát kifogásolták, amely nem hozható közvetlen összefüggésbe az elítélt bűnösségének megállapításával, illetve a büntetés-kiszabással. Ennek következtében az Abtv. 43. § (3) bekezdése alapján az Alkotmánybíróságnak nincs lehetősége a büntetőeljárás felülvizsgálatának elrendelésére, illetve az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján a konkrét esetben való alkalmazhatóság kizárására, minek következtében nincs lehetőség a Be. 416. § (1) bekezdés e) pontja szerinti felülvizsgálatra. Az alkotmányjogi panaszok továbbá nem a bűnösség megállapítása alapjául szolgáló büntető anyagi jogszabályt kifogásolták, hanem a pótmagánvádló vádindítványának bírósági elbírálására, illetve a jogorvoslatra vonatkozó büntetőeljárási szabályokat.

Ezen indokok alapján az Alkotmánybíróság a Pesti Központi Kerület Bíróság 21. B. 3896/2003/3-I. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz, a Debreceni Városi Bíróság 27. B. 2571/2004/12. számú és a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2. Bkf. 83/2005/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasznak a Be. 233. (1) bekezdés alkotmányellenességét állító része, továbbá a Be. 233. (2) bekezdés d) pontja alkotmányellenességét állító, a Nyíregyházi Városi Bíróság 27. B. 2239/2004/5. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz alapján indult eljárásokat - az Ügyrend 31. § e) pontja alapján - megszüntette.

4. A Be. pótmagánváddal összefüggő szabályainak utólagos alkotmányossági vizsgálatára irányuló indítvány a vizsgálandó és megsemmisítendő rendelkezések között jelöli meg a Be. 231. § (2) bekezdés d) pontját, amely alapján a bíróság a vádindítványt elutasította, ha annak ténybeli és jogi alapja nyilvánvalóan hiányzott. A vádindítvány elutasításának ezen esetét a törvényalkotó megváltoztatta. A hatályos rendelkezés szerint a bíróság a vádindítványt elutasítja, ha a vád nem törvényes [Be. 2. § (2) bekezdés], vagy nem tartalmazza a Be. 230. § (2) bekezdésében meghatározott tartalmi elemeket.

Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét -főszabályként - nem vizsgálja. A nem hatályos jogszabályi rendelkezés alkotmányossági vizsgálatára két esetben: az Abtv. 38. § (1) bekezdés szerinti bírói kezdeményezés, és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján kerülhet sor [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.; 160/B/1996. AB határozat, ABH 1999, 875, 876.; 1378/B/1996. AB határozat, ABH 2001, 1609, 1610.; 531/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1129.; 75/2002 (XII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 681.; 216/B/2002. AB végzés, ABH 2004, 2085, 2086.; 46/2003. (X. 16.) AB határozat, ABH 2003, 488. ]. Abban az esetben, ha a hatályon kívül helyezett jogszabály helyébe azzal tartalmilag megegyező új rendelkezés lép, az Alkotmánybíróság a vizsgálatot az új rendelkezés tekintetében folytatja le [pl. 335/B/1990/13. AB végzés, ABH 1990, 261, 262.; 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2005, 329, 333-334. ].

A jelen esetben a Be. 231. § (2) bekezdés d) pontjába foglalt rendelkezésnek az indítvány benyújtásakor hatályos és az elbíráláskor hatályos tartalma között azonosság nem volt megállapítható, ezért az Alkotmánybíróság az indítvány erre vonatkozó része tekintetében az eljárást az Ügyrend 31. § a) pontja alapján megszüntette.

B)

1. A Debreceni Városi Bíróság

27. B. 2571/2004/12. számú és a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2. Bkf. 83/2005/2. számú végzései elleni alkotmányjogi panasz benyújtója a pótmagánvád intézményét magát is alkotmányellenesnek tartotta és megsemmisítését kérte. Kérelme alapjaként az Alkotmány 7. § (1) bekezdését, a 8. § (1) és (2) bekezdését, az 51. § (3) bekezdését, az 57. § (1) és (5) bekezdését, 64. §-át, a 70/A. §-t, a 70/E. § (1) bekezdését, valamint a 70/K. §-t jelölte meg, mint amelyekkel ellentétes a jogi szabályozás.

A pótmagánvád a modern kontinentális államok büntetőeljárási modelljeit jellemző ügyészi vádmonopólium korrektívumának egyik formája. Az Alkotmánybíróság a funkciómegosztás alkotmányossági kérdéseit tárgyaló 14/2002. (III. 20.) AB határozatban elismerte, hogy az ügyész közvádlói monopóliuma járhat olyan hátrányos következményekkel (pl. a vádemelés elmulasztása, vagy indokolatlan vádelejtés), amelyek a sértettek érdekeit hátrányosan befolyásolhatják. Az ilyen hibák elhárítása és hiányosságok kiküszöbölése lehetséges a jogalkotó által létrehozott vádkorrektívumok rendszere útján. (ABH 2002, 101, 113.) A pótmagánvád eredeti rendeltetése, hogy csökkentse a monopóliumból az igazságnak megfelelő büntető felelősségre vonásra származó esetleges veszélyeket (politikai okból, szakmai tévedésből, hibás mérlegelés miatt súlyos bűncselekmények elkövetői büntetlenül maradnak a közvád hiánya miatt), ellensúlyozza a vádemelés megtagadásával, illetve a vádelejtéssel előálló, a vádhoz kötött bírósággal szemben érvényesülő ügyészi túlhatalmat.

Az Alkotmánybíróság a 42/2005. (XI. 14.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh1.) megállapította, hogy a sértettet a pótmagánvádra feljogosító törvényi rendelkezés önmagában nem sérti az Alkotmánynak a legfőbb ügyész és az ügyészség feladatait meghatározó 51. § (1) és (2) bekezdését (ABH 2005, 504, 521.) . A jelen ügyben ugyanez érvényes az ügyészség feladatait a törvényesség védelmében meghatározó 51. § (3) bekezdésre is.

Az Abh1. rámutatott, hogy a bírósághoz fordulás alapjogát, továbbá az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények bíróság előtti érvényesítését biztosító alkotmányi rendelkezések és a pótmagánvád között nincs alkotmányos összefüggés. Az Alkotmánybíróság fenntartotta azt a korábbi határozatokban kifejtett álláspontját, hogy a bűncselekmény elkövetésekor az államnak és nem a sértettnek keletkezik büntető igénye az elkövető megbüntetésére. Önmagában az, hogy az állam a Be. -ben törvényi alapot teremtett meghatározott feltételek esetén a hiányzó közvád pótlására, és így esélyt adott a sértetteknek, hogy a büntetőeljárás, illetve a vád megalapozottsága tekintetében az ügyésztől eltérő álláspontjukat a bíróság elé vigyék, nem teremtett egyben alkotmányos alapjogot a sértettek számára a jogaikat vagy jogos érdekeiket sértő, illetve veszélyeztető, büntetendő magatartások bírósági elbírálásához. Azaz: a pótmagánvád intézményének bevezetésére a törvényhozónak nem volt alkotmányos kötelezettsége, az nincs összefüggésben sem az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével, sem pedig a 70/K. §-ával. (ABH 2005, 504, 522.)

Az Alkotmánybíróság az Abh1. -ban kifejtette: a törvényhozó viszonylag tág mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy a pótmagánvádra milyen esetekben ad lehetőséget, és milyen esetekben zárja ki. A szabályozással szemben azonban érvényesülnek az Alkotmány követelményei, a jogalkotás szabadságának határait ebben az esetben is megszabják az alkotmányos rendelkezésekből adódó korlátok (ABH 2005, 504, 522.) . Az Alkotmánynak az alkotmányjogi panaszban felsorolt további rendelkezései - az államnak a nemzetközi jogból, nemzetközi szerződésekből adódó kötelezettségei, az emberi jogok tisztelete és védelme, az alapvető jogok lényegi tartalma korlátozásának tilalma, továbbá a jogorvoslati joghoz való alapjog, a petíciós jog, a diszkrimináció tilalma, a szociális biztonsághoz való jog - tekintetében is megállapítható azonban, hogy azokkal a pótmagánvád intézménye nincs alkotmányosan értékelhető összefüggésben.

Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasznak a pótmagánvád alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló részét elutasította.

2. Több indítványozó találta alkotmányellenesnek a Be. 56. § (4) bekezdésében a pótmagánvádló eljárására előírt kötelező jogi képviseletet. Ezzel összefüggésben sérelmezték azt is, hogy a bíróság a jogi képviselő hiányában - a Be. 231. § (2) bekezdés b) pontja szerint eljárva - a vádindítványt elutasítja.

2. 1. Az Alkotmánybíróság a 882/B/2004. AB határozatban (ABH 2005, 1287., a továbbiakban: Abh. 2.) a diszkrimináció tilalma szempontjából vizsgálta a Be. 231. § (2) bekezdés b) pontját, és elutasította az alkotmányellenesség megállapítására és a rendelkezés megsemmisítésére irányuló indítványt.

Az Abh. 2. rámutatott arra, hogy az Alkotmánybíróság a kötelező jogi képviselet jogintézményét az Alkotmány különböző rendelkezésével - köztük az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével - összefüggésben vizsgálta. A 34/B/2001. AB határozatában fejtette ki általános érvénnyel, hogy eljárásjogi eszközökkel is törekedni kell a bírósági munka hatékonyságának növelésére, s az eljárások gyorsításához a szakszerűség és megalapozottság követelményét is eredményesen biztosítani képes jogi képviselő közreműködése kedvezően járulhat hozzá (ABH 2004, 1501, 1503.) . Az Abh. 2. utal a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatra is, amely szerint a jogi képviselők, illetőleg a képviseletet hivatásszerűen ellátó személyek fokozott szakmai felelősségére vonatkozó szabályok eredményesen segítik elő azt is, hogy bírósági eljárás kezdeményezésére csak indokolt esetben és eljárásjogi értelemben is megfelelő formában kerüljön sor. A jogi képviselőtől elvárható ugyanis, hogy megalapozottan, csak a törvény adta esetekben és csak az arra jogosultak képviseletében kezdeményezzen eljárást (ABH 2004, 551, 578-579.) .

Az Alkotmánybíróság az Abh2. -ben kifejtette, hogy a pótmagánvádló fellépése következtében az általa vádolt személy büntetőeljárás hatálya alá, vádlotti pozícióba kerül, így különösen fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a vádindítvány olyan szakmai színvonalon készüljön el, amellyel az állampolgár nem szükségképpen rendelkezik. Ezen eljárásban a jogi képviselő kötelező igénybevétele nem pusztán az eredményes jogérvényesítés eszköze, hanem az alaptalan - és a másik oldalon (a terheltre) számos hátránnyal járó - vádemelések kiküszöbölésében is szűrő szerepet tölt be. A pótmagánvádra folyó eljárásban a jogi képviselő kötelező igénybevételének előírása a vádemelés szakszerűségének biztosítéka és nem érinti az emberi méltósághoz való jogot. Következésképpen az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt tilalmat a támadott rendelkezés nem sérti. (ABH 2005, 1287, 1289-1290.)

2. 2. A kötelező jogi képviselettel összefüggő indítványok és alkotmányjogi panaszok nem csupán a diszkrimináció tilalmának megsértését, hanem más alkotmányi rendelkezések sérelmét is állították. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is irányadónak tekinti az Abh. 2. -ben a kötelező jogi képviselet alkotmányosságára vonatkozó korábban, illetve a pótmagánvádló helyzetéről kifejtett álláspontját.

Ennek megfelelően megállapította: a Be. -nek a kötelező jogi képviseletet előíró 56. § (4) bekezdése, 230. § (1) bekezdése és 231. § (2) bekezdés b) pontja nem ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamisággal, a jogbiztonság követelményeivel. A 42/2004.

(XI. 9.) AB határozat éppen a kötelező jogi képviselet intézményét jelölte meg a jogbiztonság biztosítékaként (ABH 2004, 551, 578-579.), visszautalva az Alkotmánybíróság 141/B/1993. AB határozatának (ABH 1994, 584., a továbbiakban: Abh. 3.) általános érvényű megállapításaira. A kötelező jogi képviselet intézménye a perbeli képviseletnek azt a lényegi vonását erősíti, hogy a képviselőnek - különösen pedig a jogi képviselőnek - a szerepe nem csupán a képviselt személy helyettesítése, hanem a képviselt érdekeinek védelme, jogai érvényre juttatásának elősegítése. Az eljárásban ezért önálló perbeli jogai és kötelezettségei is vannak. Ezzel függnek össze a jogi képviselők, illetőleg a képviseletet hivatásszerűen ellátó személyek fokozott szakmai felelősségére vonatkozó szabályok. (ABH 1994, 584, 585-586.)

Az Alkotmánybíróság az Abh. 3. -ban a polgári eljárás felülvizsgálati eljárásában kötelező jogi képviselet alkotmányossági vizsgálata keretében megállapította: a jogi képviselet intézményének, a kötelező jogi képviselet szabályainak semmiféle hatása nincs az Alkotmány 56. §-ában biztosított jogképességre; nem érinti a rendelkezés a bíróság előtti egyenlőségnek Alkotmányban biztosított alapjogát, továbbá nem hozható jogilag értékelhető összefüggésbe a panasz előterjesztéséhez fűződő alapvető joggal (ABH 1994, 584, 586.) . Ezek a tételek a pótmagánvádló kötelező jogi képviselete tekintetében is érvényesek.

A pótmagánvádló kötelező jogi képviseletével összefüggő szabályozás továbbá nincs alkotmányosan értékelhető összefüggésben az államnak a nemzetközi szerződésekből adódó, illetve az emberi jogok tiszteletére és védelmére vonatkozó kötelezettségeivel, az alapvető jogok lényeges tartalma korlátozásának tilalmával, az ügyészség feladataival a törvényesség védelmében, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való alapjoggal, a bírósághoz fordulás jogával, a szociális biztonsághoz való joggal, valamint az alapjogi sérelmek bíróság előtti érvényesítésének jogával sem.

Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Be. 56. § (4) bekezdése és 231. § (2) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította.

3. Az indítványozó a Be. 408. § I. b) pontjából a "felmentés vagy az eljárás megszüntetése esetén" szövegrész alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel a szabályozás szerint a pótmagánvádló csak abban az esetben nyújthat be a jogerős bírósági határozat ellen felülvizsgálati indítványt, ha a bíróság az ügyben megszüntető végzést vagy felmentő ítéletet hozott. A Be. módosítása a sérelmezett rendelkezést annyiban érintette, hogy a száma megváltozott, így az Alkotmánybíróság a Be. 417. § (1) bekezdés I. b) pontjában foglalt szabály alkotmányosságát bírálta el.

3. 1. A pótmagánvádló korlátozott joga a felülvizsgálat igénybevételére nem ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, a jogállamiságból nem következik kötelezettség a jogerős bírósági határozatok elleni rendkívüli jogorvoslatok biztosítására.

A rendkívüli jogorvoslat egykori eszközeként létezett törvényességi óvást megsemmisítő 9/1992. (I. 30.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az anyagi igazság jogállami követelménye a jogbiztonságot szolgáló intézményeken és garanciákon belül maradva valósulhat meg. Az anyagi igazság érvényesülésére az Alkotmány éppúgy nem biztosít alanyi jogot, mint ahogyan arra sem, hogy egyetlen bírósági ítélet se legyen törvénysértő. Ezek a jogállam céljai és feladatai, amelyek megvalósulása érdekében megfelelő - elsősorban eljárási garanciákat nyújtó - intézményeket kell létrehoznia, és garantálnia kell az érintett alanyi jogokat. Az Alkotmány tehát az anyagi igazság érvényre juttatásához szükséges és az esetek többségében alkalmas eljárásra ad jogot. Az 57. § (1) bekezdése a bírósági eljáráshoz biztosít alanyi jogot, s nem azt garantálja, hogy annak eredménye minden esetben helyes lesz. (ABH 1992, 59, 65.) Az anyagi igazság és a jogbiztonság követelményét a jogerő intézménye hozza összhangba - a jogbiztonság elsődlegessége alapján. A jogerő intézménye, alaki és anyagi jogerőként való pontos meghatározottsága a jogállamiság részeként alkotmányos követelmény. Az Alkotmánynak megfelelően biztosított jogorvoslati lehetőségek mellett beállott jogerő tiszteletben tartása a jogrend egészének biztonságát szolgálja. A jogerős határozatok megváltoztathatatlanságához és irányadó voltához alapvető alkotmányos érdek fűződik. (ABH 1992, 59, 66.)

3. 2. Az Alkotmánybíróság több határozatában állást foglalt arról, hogy mind a polgári eljárásban, mind a büntetőeljárásban a felülvizsgálat az alkotmányosan megkövetelt rendes jogorvoslaton túlmenő jogintézmény, így az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való joggal nincs összefüggésben. [1/1994. (I. 7.) AB határozat, ABH 1994, 29, 38.; 1319/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 690, 691.; 1320/B/1993. AB határozat, ABH 1995, 683, 686.; 23/1995. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1995, 115, 120. ]

Az Alkotmánybíróság e határozatokban hangsúlyozta, hogy a jogorvoslathoz való jognak az Alkotmányban garantált joga a rendes jogorvoslatra vonatkozik. Az 57. § (5) bekezdéséből következő alkotmányos követelményt kielégíti az a szabályozás, amely az érdemi bírói (hatósági) döntés ellen a jogorvoslatot csak a rendes perorvoslati eszközökkel teszi lehetővé. Az Alkotmánynak e rendelkezéséből nem vezethető le annak kényszerítő szükségessége, hogy a jogerős bírósági döntések felülvizsgálattal való megtámadására a törvény lehetőséget biztosítson.

3. 3. A pótmagánvádló korlátozott joga a felülvizsgálati indítvány benyújtására nem ellentétes az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított joggal a bírósági eljárásra. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogait és kötelezettségeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság bírálja el. A felülvizsgálati indítvány jogerős ügydöntő határozat ellen nyújtható be, azt követően tehát, hogy a bíróság - a jelen esetben a pótmagánvádló vádindítványa alapján - már döntött a büntetőjogi felelősségre vonás kérdésében. Az alapügyben a pótmagánvádló korlátozás nélkül fellebbezhet a terhelt terhére. A bírósághoz való fordulás jogának sérelme - az Alkotmánybíróságnak a rendkívüli jogorvoslatok tekintetében kifejtett elvi álláspontjára is figyelemmel - tehát nem állapítható meg.

3. 4. A Be. 417. § (1) bekezdés I. b) pontja eltérőn biztosítja a pótmagánvádló számára a felülvizsgálati lehetőséget attól függően, hogy a bíróság jogerős határozatában a pótmagánvádló által megvádolt személyt elítélte vagy felmentette, illetve az eljárást megszüntette.

Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az egész jogrendszerre kiterjedően alkalmazza a diszkrimináció tilalmát. Az Alkotmánybíróság már legelső döntéseinek egyikében megállapította, és azóta következetesen alkalmazza, hogy a diszkrimináció tilalma nem jelenti minden megkülönböztetés tilalmát. A megkülönböztetés tilalmából az következik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie; azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48. ]. Az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a jogalkotó önkényesen, a tárgyilagos megítélés alapján ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos helyzetű, azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között [9/1990. (IV 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281-282., 35/1994. AB határozat, ABH 1994, 197.; 30/1997. (IV 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138-140. ].

A diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak megállapítása, hogy a szabályozási koncepció szempontjából kiket kell egy csoportba tartozónak tekinteni [49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249. ]. A vizsgált szabályozásnál a törvényalkotó nem személyek, hanem eljárási helyzetek között tett különbséget. Valamennyi pótmagánvádlóra érvényes, hogy a büntetőjogi felelősség jogerős megállapításakor az elítélt terhére irányuló felülvizsgálati igényével szemben a törvényalkotó az ügy végleges lezárását és a jogerős bírósági döntés végrehajtását biztosító jogerőnek adott elsőbbséget, és valamennyi pótmagánvádlónak adott még egy esélyt, ha a bíróság a vádlottat nem büntette meg.

3. 5. A pótmagánvádló korlátozott joga a felülvizsgálati indítvány benyújtására nincs alkotmányjogilag értékelhető tartalmi összefüggésben az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdésével (az emberi jogok tisztelete és védelme, alapvető jogok lényeges tartalma korlátozásának tilalma), 55. § (1) bekezdésével (jog a szabadságra és a személyi biztonságra), 56. §-ával (mindenkit megillető jogképesség), valamint a 70/K. §-ával (alapjogi sérelmek bíróság előtti érvényesítése) . Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653-654.; 32/2000. (X. 20.) AB határozat, ABH 2000, 215, 220.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343. ]

A fentiek alapján az Alkotmánybíróság elutasította a Be. 417. § (1) bekezdés I. b) pontjában foglalt szabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt.

Budapest, 2007. november 26.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró