298/B/2003. AB határozat

a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet preambuluma, 2. § (1) bekezdése és 19. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet preambuluma, 2. § (1) bekezdése és 19. § (1) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

A Kecskeméti Munkaügyi Bíróság bírája az előtte folyamatban lévő 4.M.682/2002. számú ügyben az eljárás felfüggesztése mellett a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) preambuluma, 2. § (1) bekezdése és 19. § (1) bekezdése alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint az R. "bevezető része a már nem hatályos jogszabályokra történő hivatkozása folytán", a többi támadott rendelkezés pedig amiatt alkotmányellenes, mert az R. megalkotásakor "még nem is létező" őstermelői kört kizárják a "megváltozott munkaképességű dolgozókra irányadó jogszabályok alkalmazása alól", amely az Alkotmány 70/E. §-ában foglalt, "a magyar állampolgárok szociális biztonsághoz való jogát" sérti.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.

(...)

70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.

(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg."

2. Az R. támadott rendelkezései:

"A Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 48/1979. (XII. 1.) MT rendelet (Mt. V.) 6. § (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - a mezőgazdasági es élelmezésügyi miniszterrel, a művelődési miniszterrel, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökével, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökével, a Szakszervezetek Országos Tanácsával, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsával, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsával, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben - a következőket rendeljük-

(...)

2. § (1) E rendelet alkalmazása szempontjából megváltozott munkaképességű az a munkaviszonyban, közalkalmazotti és közszolgálati jogviszonyban (a továbbiakban együtt: munkaviszony), bedolgozói munkaviszonyban vagy bedolgozói tagsági viszonyban álló dolgozó, továbbá az a szövetkezettel munkaviszony jellegű jogviszonyban álló szövetkezeti tag, valamint a 7. § (1) bekezdés e) pontja, valamint az átmeneti járadék és a rendszeres szociális járadék tekintetében az, aki munkaviszonyban, bedolgozói munkaviszonyban, bedolgozói tagsági viszonyban, szövetkezettel munkaviszony jellegű jogviszonyban nem áll, és nem folytat semmiféle olyan tevékenységet, amely díjazással, jövedelemmel jár (a továbbiakban együttmegváltozott munkaképességű dolgozó), aki:

a) egészségi állapota romlásából eredő munkaképesség-változás miatt eredeti munkakörben, rehabilitációs intézkedés nélkül, teljes értékű munka végzésére tartósan alkalmatlanná vált, de öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban, baleseti rokkantsági nyugdíjban, öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban nem részesül;

b) üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében baleseti járadékban részesül es eredeti munkakörében munkáltatójánál teljes értékű munka végzésére tartósan alkalmatlanná vált;

c) gümőkóros betegség miatt munkáltatójánál, jogszabályi tilalom folytán nem foglalkoztatható;

d)

e) a fegyveres erőktől, a fegyveres testületektől és a rendészeti szervektől megváltozott munkaképessége, illetőleg egészségi okból szolgálatra való alkalmatlansága miatt leszerelt.

(...)

19. § (1) A megváltozott munkaképességű dolgozóról, amennyiben a) munkaviszonyát, szövetkezeti tagsági viszonyát, bedolgozói munkaviszonyát, bedolgozói tagsági viszonyát (a továbbiakban: munkaviszonyát) megszűntetik, illetőleg a mezőgazdasági szövetkezet tagjaként a közös munkában a megváltozott munkaképessége miatt nem tud részt venni, és

b) öregségi, rokkantsági nyugdíjra, baleseti rokkantsági nyugdíjra, öregségi vagy munkaképtelenségi járadékra, növelt összegű öregségi vagy munkaképtelenségi járadékra - ideértve a külföldön szerzett jogosultságot is - nem jogosult, valamint

c) az egészségi állapotának megfelelő foglalkoztatása a 9. § (8) bekezdésében meghatározott javaslat szerint nem oldható meg rendszeres pénzbeli ellátás útján kell gondoskodni."

III.

Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak.

1. Az R. preambulumát az indítványozó - az indítvány tartalma szerint - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamisághoz fűződő jogbiztonság sérelme miatt tartja alkotmányellenesnek. Az Alkotmánybíróság következetes álláspontja, hogy önmagában a jogalkotásra felhatalmazást adó jogszabályi rendelkezés hatályon kívül helyezése következtében a megalkotott norma nem válik alkotmányellenessé. "Ahhoz ugyanis, hogy a jogszabály felhatalmazás alapján alkotmányosan nyerjen meghozatalt, elegendő, ha meghozatalakor arra vonatkozólag a jogalkotó felhatalmazással rendelkezett. A felhatalmazást adó jogi norma megszűnte a már alkotmányosan megalkotott végrehajtó szabályt nem teszi alkotmányellenessé" (507/B/1995. AB határozat, ABH 1996, 527, 528.), ezért az Alkotmánybíróság az indítványt az R. preambuluma alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló részében elutasította.

2. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/E. §-ának értelmezése során több alkalommal kifejtette, hogy az abban foglaltak az államnak a polgárai szociális biztonsága tekintetében fennálló általános feladatait fogalmazzák meg, azokból konkrét alanyi jogok egy bizonyos szolgáltatáshoz nem vezethetők le [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 163.; 5/1998. (III. 1.) AB határozat, ABH 1998, 82, 84-85.; 697/B/1996. AB határozat, ABH 2000, 645, 647.]. Ebből az alkotmányi rendelkezésből csupán az következik, hogy az állam a polgárok megélhetéséhez szükséges ellátás biztosítása érdekében társadalombiztosítási és szociális intézményi rendszert köteles létrehozni, fenntartani és működtetni. Az Alkotmány az e rendszerek működésére vonatkozó elveket és szempontokat nem határozza meg. Az állam tehát a gazdasági viszonyok függvényében széles körű jogosítványokkal rendelkezik a társadalombiztosítási és szociális ellátások megszervezésére és megváltoztatására [772/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 519, 521.; 45/1991. (IX. 10.) AB határozat, ABH 1991, 206, 208.; 26/1993 (IV 29) AB határozat, ABH 1993, 196, 199.; 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995 188 191-192.; 5/1998. (III. 1.) AB határozat, ABH 1998, 82, 84-85.]. "Alkotmányossági probléma abban a határesetben keletkezhet, ha az állam beavatkozása, vagy - gyakrabban - az állam mulasztása az Alkotmányban előírt feladat teljesítését, vagy valamely védett intézmény, illetőleg jog megvalósulását nyilvánvalóan lehetetlenné teszi; e minimális követelmény felett azonban - más alapjog sérelmét kivéve - nincs alkotmányi ismérv az államcélt vagy szociális jogot szolgáló jogszabályok alkotmányosságának minősítésére" [28/1994 (V 20) AB ha tározat, ABH 1994, 134, 140.].

Az Alkotmánybíróság jelen ügyben ismét kiemeli: a szociális ellátások rendszerében senkinek sincs alanyi joga egy meghatározott ellátásra (600/B/1993 AB határozat, ABH 1993, 671, 672.). Az Alkotmánybíróság több alkalommal vizsgálta olyan jogszabályok - többek között az R. 24/A. § (2) bekezdése (302/B/1998 AB határozat, ABH 2000, 879-885.) - alkotmányosságát, amelyek feltételeket írnak elő meghatározott ellátásokra való jogosultsághoz (mint például a rendszeres szociális segély, a munkanélküli-járadék), és nem találta alkotmányellenesnek azokat az előírásokat, amelyek nem önmagában egy meghatározott ténynél fogva biztosítanak alanyi jogon egy adott ellátást. Az Alkotmánybíróság ezekben az ügyekben is hangsúlyozta, hogy a jogalkotó a szociális jogok érvényesítésének eszközei es merteke tekintetében viszonylag nagy szabadságot élvez, és az Alkotmány keretei között szabadon határozhatja meg az egyes ellátások jogosultsági feltételeit es mértékét [31/1993. (V. 21.) AB határozat, ABH 1993 242 243-244-600/B/1993. AB határozat, ABH 1993, 671, 672.; 32/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 251, 253-254.; 179/B/2000. AB határozat, ABH 2001, 1112 1113-979/B/1999. AB határozat, ABK 2003. április, 278, 282.].

Az R. személyi hatálya a munkaviszonyban, közalkalmazotti és közszolgálati jogviszonyban, bedolgozói munkaviszonyban vagy bedolgozói tagsági viszonyban álló, a szövetkezettel munkaviszony jellegű jogviszonyban álló szövetkezeti tagokra, vagyis taxatíve meghatározott munkaviszonyban, munkavégzéssel járó jogviszonyban állók körére terjed ki. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, az R. megalkotásakor és jelenleg sem tartoznak a hatálya alá az egyéni vállalkozók (kisiparosok magánkereskedők). Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában megvizsgálta az őstermelői tevékenység jellegét és azt állapította meg, hogy "a mezőgazdasági őstermelői tevékenység az egyéni vállalkozási forma egy speciális alakzata" (682/B/1999. AB határozat, ABH 2002, 1044, 1048.). Az Alkotmánybíróság az R. egeszet - a megváltozott munkaképességű és munkaképtelen kisiparosokat a szociális ellátásokból hátrányosan megkülönböztető módon való kirekesztés miatt - támadó indítvánnyal összefüggésben már korábban rögzítette, hogy "nem tekinthető alkotmányellenesnek, hogy az [R.] a csökkent munkaképességű vagy munkaképtelenné vált vállalkozók tekintetében nem állapit meg szabályokat" (551/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 320, 321.).

A fentiekre figyelemmel, az indítvány alapján az Alkotmánybíróság megállapította: nem alkotmányellenesek azon jogszabályi rendelkezések, amelyek meghatározott munkaviszonyhoz, mint előfeltételhez kötik a megváltozott munkaképességű dolgozók szociális ellátásának igénybevételét és ezáltal azt az Őstermelők számára nem teszik lehetővé. Az Alkotmánybíróság ezért az R. 2. § (1) és 19. § (1) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 2003. december 15.

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró