30/2008. (VII. 25.) EüM rendelet

az egészségügyi tevékenység végzéséhez szükséges oklevelek elismeréséről, továbbá az oklevelek külföldi elismertetéséhez szükséges hatósági bizonyítványok kiadásának egyes eljárási szabályairól

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 247. §-a (2) bekezdésének i) pontjában, a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény 67. §-a (3) bekezdésének a) pontjában - valamint a 6. § (5) bekezdése tekintetében, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 174. §-a (2) bekezdésének a) pontjában kapott felhatalmazás alapján, a 169/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának a) pontjában meghatározott feladatkörében eljáró pénzügyminiszterrel egyetértésben - az egészségügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 161/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. §-ának a) pontjában meghatározott feladatkörben eljárva a következőket rendelem el:

Az egészségügyi képesítések megszerzését tanúsító oklevelek feltétel nélküli elismerésére irányuló eljárás

1. §

(1) A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény (a továbbiakban: Etv.) 28. §-ának (1) bekezdése szerinti tagállam (a továbbiakban: tagállam) állampolgára, valamint az Etv. 28. §-ának (2) bekezdése alapján a tagállam állampolgárával azonos megítélés alá eső személy (a továbbiakban együtt: tagállami állampolgár) által megszerzett, és valamely tagállam arra feljogosított intézménye által kiállított általános orvosi, szakorvosi, fogorvosi, szakfogorvosi, gyógyszerészi, ápolói, valamint szülésznői végzettség megszerzését tanúsító oklevelek feltétel nélkül kerülnek elismerésre, ha

a) az oklevelet az európai közösségi jog hatálya alá tartozó, feltétel nélkül elismerésre kerülő egyes egészségügyi oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok megnevezéséről és az ezen okiratok birtokosaival azonos jogállású személyek köréről szóló 4/2008. (I. 16.) EüM rendeletben (a továbbiakban: R.) meghatározott időpontot követően megkezdett képzés sikeres teljesítését követően állították ki, ha annak megnevezése megfelel az R. szerinti megnevezésnek, vagy

b) az oklevél az a) pont szerinti feltételeknek nem felel meg, de az oklevelet olyan igazolás kíséri, amely tanúsítja, hogy azt az 1. melléklet szerinti, az európai közösségi jog által meghatározott minimális képzési követelményeknek megfelelő képzés sikeres teljesítését követően állították ki, és az oklevelet a kiállító tagállam úgy tekinti, mint az a) pont szerinti oklevelet, képesítést.

(2)[1] Az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően feltétel nélkül kerül elismerésre az oklevél abban az esetben is, ha annak kiadására nem az 1. melléklet szerinti, az európai közösségi jog által meghatározott minimális képzési követelményeknek megfelelő képzés sikeres teljesítését követően került sor, de az R. alapján az oklevél valamely tagállam arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósága által kiállított igazolás alapján - a kérelmező tényleges és jogszerű szakmai gyakorlatára figyelemmel - feltétel nélkül elismerendő.

2. §[2]

Valamely tagállamban kiállított, egészségügyi képesítés megszerzését tanúsító oklevél feltételekhez kötött elismerésére irányuló eljárás

3. §

(1) Valamely tagállami állampolgár által megszerzett és valamely tagállam arra feljogosított intézménye által kiállított, az 1. § szerint el nem ismerhető, vagy hatálya alá nem tartozó egészségügyi szakképesítés megszerzését tanúsító oklevelek - az Etv. Harmadik Része szerinti eljárásban - további feltételek szükség szerinti teljesítését követően kerülnek elismerésre.

(2)[3] Az Országos Kórházi Főigazgatóság (a továbbiakban: OKFŐ) az (1) bekezdés szerinti elismerési eljárás során a kérelmező által folytatott tanulmányok, valamint a megszerzett szakmai tapasztalat figyelembevételével, az elismerés alapjául szolgáló feltételeknek való megfeleléshez szükséges mértékű és tartalmú szakmai követelmények teljesítésének előírásával - az Etv. 31. §-a szerinti - alkalmazkodási időszak letöltését vagy szakmai alkalmassági vizsga (a továbbiakban: vizsga) letételét írja elő. Az OKFŐ további feltételek előírása nélkül ismeri el az oklevelet, ha a kérelmező elvégzett tanulmányai és megszerzett szakmai tapasztalata alapján az elismerés feltételei fennállnak.

(3)[4] Alkalmazkodási időszak letöltése vagy vizsga előírása esetén a kérelmező a (2) bekezdés szerinti határozat kézhezvételét követően tizenöt napon belül nyilatkozik az OKFŐ-nek arról, hogy az előírt alkalmazkodási időszak letöltését vagy a vizsga letételét választja.

A nem tagállamban kiállított, illetve nem tagállami állampolgár által megszerzett egészségügyi képesítést tanúsító oklevelek elismerésére irányuló eljárás

4. §

(1)[5] A nem az Etv. 28. §-a szerinti tagállamban vagy állampolgár által megszerzett, illetve a nem valamely tagállam arra feljogosított intézménye által kiállított szakorvosi, szakfogorvosi, szakgyógyszerészi vagy egyéb felsőfokú szakirányú szakképzés során megszerezhető szakképzettséget tanúsító oklevél elismerésére irányuló eljárásban, ha az oklevél további feltételek előírása nélkül nem ismerhető el, az elismerés feltételeként - a kérelmező által folytatott tanulmányok, valamint a megszerzett szakmai tapasztalat figyelembevételével - az OKFŐ szakmai gyakorlat teljesítését vagy szakmai vizsga letételét írhatja elő az Etv. V. Fejezetében, valamint 16. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával.

(2)[6]

(3)[7] A nem az Etv. 28. §-a szerinti tagállamban vagy állampolgár által megszerzett, illetve a nem valamely tagállam arra feljogosított intézménye által kiállított, az Etv. IV. Fejezete szerinti alap-, közép- és felsőfokú szakképesítést tanúsító bizonyítvány elismerésére irányuló eljárások során az elismerhetőség, illetve annak további feltételei tekintetében az OKFŐ a 6. § alapján határoz. Ha a bizonyítvány további feltételek előírása nélkül nem ismerhető el, az elismerés feltételeként - a kérelmező által folytatott tanulmányok, valamint a megszerzett szakmai tapasztalat figyelembevételével - az OKFŐ szakmai vizsga letételét írhatja elő az Etv. IV. Fejezetében, valamint 16. § (2)-(3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával.

(4) Az elismerési eljárást a 3. § szerint kell lefolytatni, ha tagállami kérelmező nem tagállamban megszerzett oklevele valamely tagállamban korábban már elismerésre került.

Az oklevél elismerésére irányuló eljárások közös szabályai

5. §[8]

(1)[9] Az egészségügyi képesítések megszerzését tanúsító oklevelek elismerésére irányuló kérelmet a 2. melléklet szerinti adattartalmú, az OKFŐ által erre rendszeresített formanyomtatványon vagy elektronikus űrlapon kell benyújtani, amihez a kormányrendeletben meghatározott dokumentumokat és igazolásokat kell csatolni.

(2)[10] Amennyiben a kérelmező több, az (1) bekezdésben szereplő bizonyítvány, oklevél, vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány elismerését kéri, az OKFŐ minden bizonyítvány, oklevél, vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány esetében külön elismerési eljárást folytat le.

(3)[11]

6. §

(1)[12]

(2) Az OKFŐ az elismerési eljárás során szakértőként[13]

a)[14] az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Tanácsot,

b) az elismertetni kívánt oklevél által tanúsított képzésre jogosult oktatási intézményt, vagy

c) az adott szakterületen legalább tízéves egészségügyi oktatási vagy gyakorlati idővel rendelkező személyt

rendelheti ki.

(3)[15] A szakértő az OKFŐ felkérésében foglaltak szerint az elismeréssel összefüggésben a kérelmező szakmai gyakorlata, az igazolt tanulmányi idő, tanulmányi követelmények, valamint a központi, illetve a képzési program megfelelőségét vizsgálja.

(4)[16]

(5)[17]

(6) A (2) bekezdés c) pontja szerinti gyakorlati időként a kérelmező által elismertetni kívánt oklevél szerint érintett szakterületen egészségügyi tevékenység végzésére irányuló jogviszony időtartama vehető figyelembe azzal, hogy 2004. május 1-jét követő időszak vonatkozásában egészségügyi tevékenység végzésére irányuló jogviszonyként kizárólag az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény 7. § (2) bekezdése szerinti jogviszonyban töltött időtartamot lehet figyelembe venni.

7. §

(1)[18] Ha az OKFŐ a 3. § (2) bekezdésének alkalmazása esetén szakmai gyakorlat teljesítését, alkalmazkodási időszak letöltését vagy vizsgát ír elő, erről az elismerésről hozott határozatban rendelkezik, amely határozat ebben az esetben nem jogosít olyan tevékenység önálló végzésére, amelyhez elismert oklevél szükséges.

(2)[19] Ha az OKFŐ alkalmazkodási időszakot ír elő, a kérelmező azt valamely, az elismertetni kívánt oklevél által tanúsított képesítésnek megfelelő gyakorlati képzésre jogosult egészségügyi intézményben vagy intézményekben (a továbbiakban: képző intézmény) teljesíti, a határozatban meghatározott időtartamban. Az alkalmazkodási időszak megkezdéséről, valamint a kérelmező által választott képző intézmény nevéről és címéről a képző intézmény tájékoztatja az OKFŐ-t.

(3)[20] A képző intézmény az alkalmazkodási időszak letöltéséről igazolást állít ki, amelyet megküld az OKFŐ és a kérelmező részére. Az igazolás tartalmazza a kérelmező azonosításához szükséges személyes adatokat, az alkalmazkodási időszak letöltésének helyét és idejét - kezdő és befejező időpontját, valamint együttes időtartamát -, az alkalmazkodási időszak során végzett tevékenységek megjelölését, továbbá az alkalmazkodási időszak értékelését az azt elrendelő határozatban megállapított szempontok figyelembevételével.

(4)[21] Vizsga előírása esetén az (1) bekezdés szerinti határozatában az OKFŐ kijelöli a vizsgát lebonyolító intézményt. Az előírt vizsga időpontjáról, helyéről - vizsgatárgyak szerinti bontásban - legkésőbb a vizsga időpontját megelőző harminc nappal - a vizsgát lebonyolító intézmény értesíti a kérelmezőt.

(5) A vizsga elméleti és gyakorlati részből áll. A vizsgabizottság tagjait a vizsgaszervező intézmény a tanulmányi és vizsgaszabályzatában, valamint az egészségügyi képzésre irányadó külön jogszabályokban foglaltak szerint jelöli ki. A vizsga lebonyolítására vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály, illetve az intézmény vizsgaszabályzata tartalmazza.

(6)[22] A vizsga eredményéről a vizsgaszervező intézmény a vizsga lebonyolítását követően haladéktalanul tájékoztatja az OKFŐ-t és a kérelmezőt.

8. §

(1)[23] Ha az OKFŐ a 3. § (2) bekezdése szerinti határozatban az elismerés feltételeként további követelményeket határozott meg, a határozatban foglalt feltételek teljesítésének igazolását követően dönt az oklevél elismeréséről.

(2)[24] Az OKFŐ az elismerésről hozott határozatát közli az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartását vezető szervvel és az egészségügyi szakképesítést szerzett személyek alapnyilvántartását vezető szervvel.

9. §[25]

Az oklevelét külföldön elismertetni szándékozó személyre vonatkozó eljárás

10. §

(1)[26] A bizonyítványát, oklevelét külföldön elismertetni szándékozó azon személy részére, aki szerepel az Eütv. 111. §-a szerinti, az egészségügyi szakképesítést szerzett személyek alapnyilvántartásában, kérelemre az OKFŐ hatósági bizonyítványt állít ki az Etv. 60/A. §-a alapján.

(2)[27]

(3)[28] Az OKFŐ az egészségügyi dolgozó vagy valamely tagállami hatóság kérelmére, illetve megkeresésére, az érintett egészségügyi dolgozónak az OKFŐ külföldi bizonyítványok elismeréséért felelős hatósági feladatkörében tudomására jutott adatairól, vagy az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartásában szereplő adatairól - oklevél, szakmai gyakorlat vagy tanulmányok külföldi elismertetése céljából, illetve külföldi egészségügyi tevékenységvégzés érdekében - hatósági bizonyítványt állít ki.

11. §[29]

Az OKFŐ az Etv. 60/B. §-a szerinti hatósági bizonyítványban a háziorvostan szakorvosi oklevéllel nem rendelkező, de a háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységről szóló 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet 11. § (1) bekezdés b) vagy c) pontjának hatálya alá tartozó kérelmező részére igazolja, hogy a kérelmező Magyarországon háziorvosi tevékenység végzésére jogosult, és a tevékenységet ténylegesen gyakorolta.

12. §

(1)[30] A 2004. május 1-jét megelőzően megkezdett, az 1. melléklet szerinti minimális képzési követelményeknek meg nem felelő képzésben szerzett általános orvosi, szakorvosi, fogorvosi, fogszakorvosi, általános ápolói, gyógyszerészi, szülésznői oklevelét külföldön elismertetni szándékozó személy magyarországi szakmai gyakorlatáról az OKFŐ kérelemre az Etv. 60/B. §-a szerint hatósági bizonyítványt állít ki.

(2)[31] Az (1) bekezdés szerinti hatósági bizonyítványban az OKFŐ a kérelem benyújtását megelőző öt év tekintetében igazolja, hogy a kérelmező legalább három egymást követő éven keresztül ténylegesen és jogszerűen gyakorolta az adott egészségügyi tevékenységet Magyarországon. A szakmai gyakorlatba az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény hatálybalépését követő időszak tekintetében annak 7. § (2) bekezdése szerinti jogviszonyokban eltöltött időtartam számítható be.

(3)[32]

(4)[33] A (2) bekezdés alkalmazásában a szakmai gyakorlat időtartamát és jogszerűségét az OKFŐ a munkáltató nyilatkozata, illetve a nem alkalmazottként foglalkoztatott egészségügyi dolgozók esetében a tevékenységet engedélyező szerv igazolása, valamint az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartása szerinti adatok alapján igazolja.

13. §

(1) Az OKFŐ az Etv. 60/C. §-a szerint hatósági bizonyítványt állít ki az általános orvosi, szakorvosi, fogorvosi, fogszakorvosi, általános ápolói, gyógyszerészi, szülésznői oklevéllel rendelkező kérelmező számára, ha[34]

a) az oklevél, illetve az oklevélben tanúsított képesítés megnevezése nem felel meg az R. szerinti megnevezések valamelyikének, és

b) az oklevél az 1. melléklet szerinti minimális képzési követelményeknek megfelelő képzés sikeres teljesítését követően került kiállításra.

(2)[35] Az OKFŐ kérelemre az Etv. 60/C. §-a szerint hatósági bizonyítványt állít ki, ha az általános orvosi, szakorvosi, fogorvosi, fogszakorvosi, általános ápolói, gyógyszerészi, szülésznői oklevél 1. melléklet szerinti minimális képzési követelményeknek megfelelő képzés sikeres teljesítését követően került kiállításra, és az oklevél, illetve az oklevélben tanúsított képesítés megnevezése megfelel az R. szerinti megnevezések valamelyikének.

(3)[36]

(4)[37] Szükség esetén a minimális képzési követelményeknek való megfelelést az OKFŐ a kérelmező kérelmére, szakértő véleménye alapján állapítja meg.

14. §[38]

(1)[39] A 10-13. §-ban, valamint az Eütv. 110/A. §-ában említett hatósági bizonyítvány kiállítása iránti kérelmet a 4. melléklet szerinti adattartalmú, az OKFŐ által erre rendszeresített formanyomtatványon vagy elektronikus űrlapon kell benyújtani. A kérelemhez a külön jogszabályban foglaltakon túl csatolni kell a személyazonosságot és lakóhelyet igazoló okmány, valamint a bizonyítvány, oklevél, vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány másolatát.

(2)[40] Ha a fogadó tagállam illetékes hatóságának megkeresése arra irányul, hogy az OKFŐ tudomással bír-e a képesítését külföldön elismertetni szándékozó magyar állampolgár kérelmezővel, vagy korábban Magyarországon egészségügyi tevékenységet végzett kérelmezővel kapcsolatos, a külföldi tevékenységvégzés jogát vagy az oklevele külföldi elismerését érintő körülményről, az OKFŐ az Eütv. 110. § (16) bekezdése szerinti adatok alapján tájékoztatja a küldő vagy származási tagállam arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságát, ha az adat továbbítását törvény lehetővé teszi vagy ahhoz az érintett hozzájárul.

(3)[41] Az OKFŐ a 10-13. §-ban, valamint az Eütv. 110/A. §-ában említett hatósági bizonyítványokat a kérelmező igénye szerint magyar vagy angol vagy mindkét nyelven állítja ki.

Záró rendelkezések

15. §

(1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

(2) E rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti

a) az egészségügyi, szociális és gyermekvédelmi tevékenység végzéséhez szükséges oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok elismeréséről, továbbá az ideiglenes működési nyilvántartásba vétel, valamint az oklevelek, bizonyítványok és egyéb tanúsítványok külföldi elismertetéséhez szükséges igazolások kiadásának egyes eljárási szabályairól szóló 31/2004. (IV. 26.) ESZCSM rendelet (a továbbiakban: R.),

b) az R. módosításáról szóló 75/2004. (VIII. 19.) ESZCSM rendelet,

c) az R. módosításáról szóló 36/2006. (IX. 11.) EüM-SZMM együttes rendelet.

(3) E rendeletet a hatálybalépését megelőzően indult és folyamatban lévő, egészségügyi tevékenység végzésére jogosító oklevelek elismerése vagy külföldi elismertetése tárgyában indult eljárásokban is alkalmazni kell.

(4)[42] Ez a rendelet - szabályozási tárgykörében - a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikk (4) bekezdésének, 8. cikkének, 10. cikk b), d), e) és f) pontjának, 14. cikk (1) és (2) bekezdésének, 21. cikk (1)-(3) bekezdésének, 23. cikk (1) bekezdésének, 24-25. cikkének, 28. cikkének, 30. cikk (1) bekezdés második albekezdésének, 31. cikkének, 34-35. cikkének, 40. cikkének, 41. cikk (1) bekezdésének, 43. cikk (1) bekezdésének, 44. cikkének, 50. cikk (1) és (2) bekezdésének, V. melléklete 5.2.1., 5.3.1., 5.5.1. és 5.6.1. pontjának, valamint VII. melléklete 1. d) pontjának való megfelelést szolgálja.

(5)[43] Ez a rendelet a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az azt módosító, a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (az IMI-rendelet) módosításáról szóló, 2013. november 20-i 2013/55/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv

a) 18. pontjával módosított 24. cikk (2) bekezdésének,

b) 19. pontjával módosított 25. cikk (1) bekezdésének,

c) 22. pontjával módosított 28. cikk (1) bekezdésének,

d) 23. pontjával módosított 31. cikkének,

e) 26. pontjával módosított 34. cikk (2) bekezdésének,

f) 27. pontjával módosított 35. cikkének,

g) 30. pontjával módosított 40. cikkének,

h) 31. pontjával módosított 41. cikk (1) bekezdésének és

i) 33. pontjával módosított 44. cikk (2) bekezdésének

való megfelelést szolgálja.

Dr. Székely Tamás s. k.,

egészségügyi miniszter

1. melléklet a 30/2008. (VII. 25.) EüM rendelethez

Az elismerési eljárás során alkalmazandó, az európai közösségi jog által meghatározott minimális képzési követelménynek

I. Általános orvosi képzés

1. Az általános orvosi alapképzésre történő felvétel feltétele az érintett tanulmányok tekintetében valamely tagállamban egyetemre vagy azzal egyenértékű szintűként elismert felsőoktatási intézménybe történő felvételre jogosító bizonyítvány megléte.

2. Az általános orvosi képzésre történő felvétel feltétele egyetemi tanulmányok megkezdésére jogosító oklevél vagy bizonyítvány megléte volt.

3. Az általános orvosi képzésnek összesen legalább ötéves, kiegészítésképpen az ezzel egyenértékű ECTS-kreditek számával is megadható tanulmányi időszakot kell magában foglalnia, amely legalább 5500 órányi, egyetem által vagy egyetem felügyelete alatt nyújtott elméleti és gyakorlati képzésből áll.[44]

4. Azon szakemberek esetében, akik tanulmányaikat 1972. január 1-je előtt kezdték meg, a 3. pontban említett képzés hat hónapig tartó, teljes idejű, egyetemi szintű és az illetékes hatóságok által felügyelt gyakorlati képzést tartalmazhat.[45]

5. Az általános orvosi képzésnek garantálnia kell, hogy az érintett személy megszerezte a következő ismereteket és készségeket:

a) megfelelő ismeretek az orvoslás alapját képező tudományokról, illetve a tudományos módszerek - ideértve a biológiai funkciók mérési elveit - helyes megértése, a tudományosan megalapozott tények értékelésének és az adatok elemzésének képessége,

b) az egészséges és beteg emberi test felépítésének, funkcióinak és viselkedésének, valamint az emberi egészség, illetve a fizikai és társadalmi környezet közötti kapcsolatnak megfelelő megértése,

c) a klinikai szakterületek és gyakorlatok megfelelő ismerete, amely egységes képet biztosít az orvos számára a mentális és fizikális betegségekről a betegségmegelőzés, a diagnózis és terápia, illetve az emberi szaporodás szempontjából,

d) kórházban, megfelelő felügyelet alatt elsajátított klinikai gyakorlat.

II. Szakorvosi képzés

1. A szakorvosi képzésre történő felvétel feltétele az I. pont 3. alpontja szerinti általános orvosi képzési program befejezése és érvényes lezárása, amelynek során a hallgató elsajátította a megfelelő orvostudományi alapismereteket.[46]

2. A szakorvosi képzés egyetemen, vagy gyakorló kórházban, vagy adott esetben az illetékes hatóságok vagy szervek által erre a célra engedélyezett egészségügyi intézményben zajló elméleti és gyakorlati képzésből áll.

3. A szakorvosi képzés minimális időtartama az adott szakma tekintetében eléri az Európai Közösségi irányelvek hatálya alá tartozó, feltétel nélkül elismerésre kerülő, egyes egészségügyi oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok megnevezéséről szóló külön meghatározott időtartamot.

4. A képzés állami felügyelete alatt történik. A képzés keretében a szakorvosjelölt személyesen vesz részt az érintett egészségügyi szervezeti egységek tevékenységében és feladataiban.

5. A képzésre teljes munkaidőben, az illetékes hatóságok által elismert meghatározott intézményekben kerül sor. A képzés magában foglalja a képzést nyújtó osztály orvosi tevékenységeinek teljes körében való részvételt, beleértve az ügyelet ellátását is, oly módon, hogy a szakorvosjelölt, az illetékes hatóságok által megállapított eljárási rendnek megfelelően, a teljes munkahét alatt és az egész év folyamán a szakmai tevékenységét teljes egészében elméleti és gyakorlati képzésére fordítja. Ennek megfelelően, az ilyen beosztásban megfelelő javadalmazás jár.

6. A szakorvosi képzés elvégzését tanúsító okirat kibocsátása általános orvosi képzés elvégzését tanúsító okirat meglétéhez kötött.

II/A. Háziorvosi képzés[47]

1. A háziorvosi szakképzésre történő felvétel feltétele az I. pont 3. alpontja szerinti általános orvosi képzés befejezése és érvényes lezárása, amelynek során a hallgató elsajátította a megfelelő orvostudományi alapismereteket.

2. A háziorvosi szakképzés teljes időben, az illetékes hatóságok vagy szervek felügyelete alatt zajló, nagyobb részt gyakorlati, illetve elméleti képzésből áll. A képzés magában foglalja a hallgató személyes részvételét a vele együtt dolgozók szakmai tevékenységében és felelősségében.

3. A gyakorlati képzés magában foglal legalább hat hónap időtartamú, a képzés lefolytatására engedéllyel rendelkező, megfelelő felszereléssel és osztályokkal rendelkező kórházban töltendő gyakorlatot, valamint legalább hat hónap időtartamú, a képzés lefolytatására engedéllyel rendelkező háziorvos praxisában folytatott gyakorlat részeként, vagy egy erre engedéllyel rendelkező, orvosi alapellátást nyújtó központban töltendő gyakorlatot. A gyakorlati képzést más, általános orvostudománnyal foglalkozó egészségügyi intézményekkel vagy rendszerekkel együttműködve kell megtartani.

4. A 3. pontban leírt képzési követelmények figyelembe vételével a gyakorlati képzés legfeljebb hat hónapig tarthat az általános orvostudománnyal foglalkozó egyéb, erre engedéllyel rendelkező egészségügyi intézményben vagy rendszerben.

5. A háziorvosi szakképesítés megszerzését tanúsító okirat kibocsátása általános orvosi képesítés megszerzését tanúsító okirat meglétéhez kötött.

III. Általános ápolók képzése

1. Az általános ápolói képzésre történő felvétel feltétele:[48]

1.1. 12 éves általános és középiskolai oktatás elvégzése, amelyet valamely tagállam illetékes hatósága vagy szerve által kibocsátott oklevél, bizonyítvány vagy egyéb okirat, vagy egy ezzel egyenértékű, az egyetemekre vagy azokkal egyenértékűként elismert felsőoktatási intézményekbe való felvételi vizsga sikeres letételét tanúsító bizonyítvány igazol; vagy

1.2. legalább tíz éves általános és középiskolai oktatás elvégzése, amit valamely tagállam illetékes hatósága vagy szerve által kibocsátott oklevél, bizonyítvány vagy egyéb okirat, vagy egy ápolóképző intézmény vagy ápolói szakképzési program ezzel egyenértékű felvételi vizsgájának sikeres letételét tanúsító bizonyítvány igazol.

2. Az általános ápolói képzés nappali tagozaton történik és legalább a következő általános ápolói minimális képzési programot tartalmazza.

a) Az ápolói oklevél, bizonyítvány vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány megszerzéséhez szükséges tanulmányi program két részből áll, melyek a következők.

Elméleti képzés:

1. Ápolás

1.1. A szakma természete és etikája

1.2. Az egészségügy és az ápolás általános alapelvei

1.3. Az ápolás alapelvei az alábbiakra vonatkozólag:

1.3.1. általános orvostan és szakorvostan

1.3.2. általános sebészet és szaksebészet

1.3.3. gyermekgondozás és gyermekgyógyászat

1.3.4. terhesgondozás

1.3.5. elmegyógyászat és pszichiátria

1.3.6. idősek gondozása és geriátria

2. Alaptudományok:

2.1. Anatómia és fiziológia

2.2. Patológia

2.3. Bakteriológia, virológia és parazitológia

2.4. Biofizika, biokémia és radiológia

2.5. Dietetika

2.6. Higiénia:

2.6.1. megelőző gyógyászat

2.6.2. egészségügyi oktatás

2.7. Farmakológia

3. Társadalomtudományok:

3.1. Szociológia

3.2. Pszichológia

3.3. Közigazgatási alapelvek

3.4. Oktatás alapelvei

3.5. Szociális és egészségügyi jogi ismeretek

3.6. Az ápolás jogi szempontjai

Klinikai gyakorlat

Ápolás az alábbiakra vonatkozólag:

1. általános orvostan és szakorvostan

2. általános sebészet és szaksebészet

3. gyermekgondozás és gyermekgyógyászat

4. terhesgondozás

5. elmegyógyászat és pszichiátria

6. idősek gondozása és geriátria

7. otthoni ápolás

A fentiek közül egy vagy több tantárgyat más tudományág összefüggésében, vagy annak keretében is lehet tanulni.

b) Az elméleti és gyakorlati képzés megoszlásának kiegyensúlyozottnak és összehangoltnak kell lennie, hogy biztosítsa az ezen mellékletben hivatkozott tudás és tapasztalat megfelelő módon történő megszerzését.

3. Az általános ápolói képzés időtartama összesen legalább három év, amely kiegészítésképpen ezzel egyenértékű ECTS-kreditekben is kifejezhető, és legalább 4600 órás elméleti képzést és klinikai gyakorlatot foglal magában, amelyen belül az elméleti képzés tartama a teljes képzés minimális időtartamának legalább egyharmadát, a klinikai gyakorlat pedig legalább a felét teszi ki. A tagállamok részleges mentesítést adhatnak azon szakemberek számára, akik képzésének egy része olyan kurzusokon történt, amelyek legalább ezzel egyenértékű szintűek voltak.[49]

4. Az elméleti oktatás az ápolói képzés azon része, amelynek keretében a hallgatók megszerzik az általános egészségügyi ellátás szervezéséhez, szolgáltatásához és értékeléséhez szükséges szakmai ismereteket, képességeket és készségeket. A képzést ápolásoktatók és más hozzáértő személyek tartják, egyetemeken, ezekkel egyenértékűként elismert felsőoktatási intézményekben vagy ápolóképző intézményekben vagy ápolói szakképzési programok keretében.[50]

5. A klinikai gyakorlat az ápolóképzésnek az a része, amelynek során a hallgatók megtanulják, hogy egy csoport tagjaként és az egészséges vagy beteg emberekkel vagy közösséggel közvetlen kapcsolatban, az általuk elsajátított ismeretek, képességek és készségek alapján hogyan szervezzék meg, hogyan végezzék, és hogyan értékeljék az igényelt teljes körű betegápolást. A hallgatók nemcsak azt tanulják meg, hogy hogyan dolgozzanak csoportban, hanem azt is, hogy hogyan vezessenek egy csoportot, és hogyan szervezzék meg egy egészségügyi intézetben vagy a közösségben az általános betegápolói munkát, beleértve egyének és kisebb csoportok egészségügyi oktatását.[51]

A képzés kórházakban, más egészségügyi intézményekben és a közösségi ellátás során ápolásoktatók felügyelete alatt folyik, más szakképzett ápolókkal együttműködve és azok segítségével. A tanítási folyamatban más szakképzett munkaerő is részt vehet.

A hallgatók részt vesznek az érintett osztály munkájában, ha az ilyen tevékenységek a képzésükhöz megfelelőek és lehetővé teszik számukra, hogy megtanulják a betegápolással járó felelősség vállalását.

6. Az általános ápolóképzésnek biztosítania kell, hogy az érintett szakember megszerezte a következő ismereteket és készségeket:[52]

6.1. az általános ápolói tevékenységek alapját képező tudományok átfogó ismerete, beleértve az egészséges és beteg személyek alkatának, fiziológiai funkcióinak és viselkedésének, valamint az ember egészségi állapotának, a fizikai és szociális környezete közötti kapcsolatnak a megfelelő megértését;

6.2. a szakma jellegének és etikájának, valamint az egészségügy és az ápolói tevékenység általános elveinek ismerete;

6.3. megfelelő klinikai gyakorlat, amelyet képzési jelentőségére tekintettel kell kiválasztani, szakképzett ápolói személyzet felügyelete alatt és olyan helyen kell megszerezni, ahol a szakképzett ápolói létszám és a berendezések alkalmasak a betegápolásra;

6.4. képesség az egészségügyi személyzet gyakorlati képzésében való részvételre és szakmai tapasztalat az ilyen személyzettel végzett munka terén;

6.5. az egészségügyi ágazat más szakmáinak képviselőivel való együttműködés terén szerzett tapasztalat.

7. Az előírt általános ápolói képesítések igazolják, hogy a szóban forgó szakember képes legalább az alábbi készségek alkalmazására, függetlenül attól, hogy a képzés egyetemen, ezzel egyenértékűként elismert felsőoktatási intézményben vagy ápolóképző intézményben vagy ápolói szakképzési program keretében történt:[53]

7.1. a betegek kezelése során a korszerű elméleti és klinikai ismereteket alkalmazva képes önállóan meghatározni a szükséges betegápolást és megtervezni, megszervezni, valamint végrehajtani az ápolást a 6.1-6.3. pontban foglaltakkal összhangban megszerzett tudás és készségek alapján, a szakma jobb gyakorlása érdekében;

7.2. a 6.4. és 6.5. ponttal összhangban megszerzett ismeretek és készségek alapján képes munkáját az egészségügyi ágazat más szereplőivel együtt végezni, beleértve a részvételt az egészségügyi személyzet gyakorlati képzésében;

7.3. a 6.1. és 6.2. ponttal összhangban megszerzett ismeretek és készségek alapján képessé tudja tenni az egyéneket, családokat és csoportokat az egészséges életmód követésére és saját maguk ellátására;

7.4. képes azonnali életmentő intézkedések önálló kezdeményezésére, valamint válság- és katasztrófahelyzetekben intézkedések végrehajtására;

7.5. képes önállóan tanácsokat, utasításokat és támogatást adni a gondozásra szorulók és a hozzájuk kötődő személyek számára;

7.6. önállóan képes a betegápolás minőségének biztosítására és értékelésére;

7.7. képes az átfogó szakmai kommunikációra és együttműködésre az egészségügyi ágazat más szakterületein dolgozókkal;

7.8. képes az ápolás minőségét elemezni saját általános ápolói szakmája gyakorlásának javítása érdekében.

IV. Fogorvosi alapképzés

1. A fogorvosi alapképzésre történő felvétel feltétele az érintett tanulmányok tekintetében valamely tagállamban egyetemre vagy azzal egyenértékű szintűként elismert felsőoktatási intézménybe történő felvételre jogosító bizonyítvány megléte.

2. A fogorvosi alapképzés összesen legalább ötéves időtartamú - legalább az alábbi minimális képzési programot tartalmazó -, kiegészítésképpen az ezzel egyenértékű ECTS-kreditekben is kifejezhető, legalább 5000 órás teljes idejű elméleti és gyakorlati képzést foglal magában, amelyre egyetemen vagy azzal egyenértékű szintűként elismert képzést adó, vagy egyetem felügyelete alatt álló felsőoktatási intézményben kerül sor.[54]

3. A fogorvosi oklevél, bizonyítvány vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány megszerzéséhez szükséges tanulmányi programnak legalább a következő tantárgyakat kell tartalmaznia. Lehetséges egy vagy több tantárgynak más tantárgy részeként, vagy más tantárgyhoz kapcsolódóan történő oktatása.

a) Alap tantárgyak:

1. kémia

2. fizika

3. biológia

b) Orvos-biológiai tantárgyak és általános orvosi tantárgyak:

4.1. anatómia

4.2. embriológia

4.3. sejttan, beleértve a citológiát is

4.4. fiziológia

4.5. biokémia (vagy fiziológiai kémia)

4.6. patológiai anatómia

4.7. általános patológia

4.8. gyógyszertan

4.9. mikrobiológia

4.10. higiénia

4.11. megelőző orvostudomány és járványtan

4.12. radiológia

4.13. fizioterápia

4.14. általános sebészet

4.15. belgyógyászat, beleértve a gyermekgyógyászatot is

4.16. fül-, orr- és gégegyógyászat

4.17. bőr- és nemibeteg-gyógyászat

4.18. általános pszichológia - pszichopatológia - neuropatológia

4.19. aneszteziológia

c) Közvetlenül a fogászatra vonatkozó tantárgyak:

5.1. helyreállító fogászat

5.2. fogászatban alkalmazott anyagok és berendezések

5.3. megtartó fogászat

5.4. preventív fogászat

5.5. érzéstelenítés és nyugtatás a fogászatban

5.6. speciális sebészet

5.7. a szájüreg speciális patológiája

5.8. klinikai gyakorlat

5.9. gyermekfogászat

5.10. fogszabályozástan

5.11. parodontológia

5.12. fogászati radiológia

5.13. a szájüreg speciális fiziológiája

5.14. szakmai szervezet, etika és jogalkotás

5.15. a fogászati tevékenység szociális szempontjai

4. A fogorvosi alapképzésnek garantálnia kell, hogy az érintett személy megszerezte a következő ismereteket és készségeket:

a) a fogászat alapját képező tudományok megfelelő ismerete, valamint a tudományos módszerek - beleértve a biológiai funkciók mérésének alapelveit, a tudományosan megalapozott tények kiértékelését és adatok elemzését - helyes megértése;

b) az egészséges és beteg személyek felépítésére, fiziológiai funkcióira és viselkedésére, valamint a fizikai és társadalmi környezetnek az ember egészségi állapotát befolyásoló hatására vonatkozó megfelelő ismeretek, amennyiben ezek a tényezők érintik a fogászatot;

c) mind az egészséges, mind a beteg fogak, szájak, állkapcsok és kapcsolódó szöveteik szerkezetének és funkciójának, valamint azoknak a beteg általános egészségi állapotával, fizikai és szociális közérzetével való kapcsolatának megfelelő ismerete;

d) a klinikai szaktárgyak és módszerek megfelelő ismerete, amelyek a fogorvosnak egységes képet nyújtanak a fogak, a száj, az állkapcsok és a kapcsolódó szövetek rendellenességeiről, sérüléseiről és betegségeiről, valamint a preventív, diagnosztikus és terápiás fogászatról;

e) megfelelő felügyelet mellett szerzett megfelelő klinikai gyakorlat.

5. A képzés a fogorvos számára a fogak, a száj, az állkapcsok és a kapcsolódó szövetek rendellenességeinek és betegségeinek megelőzésére, diagnózisára és kezelésére kiterjedő valamennyi tevékenység folytatásához szükséges készségeket biztosítja.

V. Fogszakorvosi képzés

1. A fogszakorvosi képzésre történő felvétel feltétele a IV. pont szerinti képzés befejezése és érvényes lezárása, vagy a fogorvosi képesítés szerzett jogként történő elismertetéséhez szükséges igazolások megléte.[55]

2. A fogszakorvosi képzés elméleti és gyakorlati részből áll, amelyekre egyetemi intézetben, vagy gyógykezelést oktató és kutató központban, vagy - szükség szerint - az illetékes hatóságtól vagy szervtől erre engedéllyel rendelkező egészségügyi intézményben kerül sor.

3. A fogszakorvosi teljes munkaidejű képzés minimálisan három évig tart, állami felügyelet mellett. A képzés keretében a fogszakorvosnak készülő fogorvos személyesen vesz részt az érintett intézmény tevékenységében és feladataiban.

VI. Gyógyszerészképzés

1. A gyógyszerészképzésre történő felvétel feltétele olyan bizonyítvány megléte, amely az érintett tanulmányok tekintetében valamely tagállamban egyetemre vagy azzal egyenértékű szintűként elismert felsőoktatási intézménybe történő felvételre jogosít.

2. Az előírt gyógyszerészi képesítés megszerzését tanúsító okirat legalább ötéves, kiegészítésképpen az ezzel egyenértékű ECTS-kreditek számával is meghatározható képzés elvégzését tanúsítja, amely legalább a következőket tartalmazza:[56]

a) négyéves, teljes idejű elméleti és gyakorlati képzés egyetemen, vagy azzal egyenértékű szintűként elismert, illetve egyetem felügyelete alatt álló felsőoktatási intézményben;

b) az elméleti és gyakorlati képzés alatt, vagy annak végén hathónapos gyakorlat közforgalmú gyógyszertárban vagy kórházban az adott kórház intézeti gyógyszertárának felügyelete alatt;

c) az említett képzési ciklusnak legalább a következő programot tartalmaznia kell:

1. Növény- és állatélettan

2. Fizika

3. Általános és szervetlen kémia

4. Szerves kémia

5. Analitikai kémia

6. Gyógyszerkémia, a gyógyszerek vizsgálatát is beleértve

7. Általános és alkalmazott biokémia (orvosi)

8. Anatómia és fiziológia; orvosi terminológia

9. Mikrobiológia

10. Farmakológia és farmakoterápia

11. Farmakológiai technológia

12. Toxikológia

13. Farmakognózia

14. Jogi szabályozás és szakmai etika, ahol helyénvaló

15. Az elméleti és a gyakorlati képzés közötti egyensúly minden tantárgy esetében úgy alakítandó, hogy az elméleti oktatás elég súlyt kapjon, hogy ezáltal fennmaradjon a képzés egyetemi jellege.

3. A gyógyszerészképzésnek garantálnia kell, hogy az érintett személy megszerezte a következő ismereteket és készségeket:

a) a gyógyszerek és a gyógyszergyártás során felhasznált anyagok megfelelő ismerete,

b) a gyógyszerészeti technológia és a gyógyszerek fizikai, kémiai, biológiai és mikrobiológiai vizsgálatának megfelelő ismerete,

c) az anyagcsere, a gyógyszerek és a mérgező anyagok hatásainak és a gyógyszeralkalmazás megfelelő ismerete,

d) a gyógyszerekre vonatkozó tudományos adatok értékelésének megfelelő ismerete annak érdekében, hogy ezen ismeret alapján megfelelő tájékoztatást lehessen adni,

e) a gyógyszerészet gyakorlásával kapcsolatos jogi és egyéb követelmények megfelelő ismerete.

VII. Szülésznői képzés

1. A szülésznőképzés összesen legalább a következőket tartalmazza:

a) nappali tagozatos szülésznőképzés, amely legalább hároméves elméleti és gyakorlati tanulmányokból áll; vagy

b) 18 hónapos nappali tagozatos szülésznőképzés, amely nem képezte tárgyát az általános ápolók egyenértékű képzésének

és amely legalább a következő két részből álló képzési programot tartalmazza:

1. Elméleti képzés

1.1. Általános tantárgyak:

1.1.1. anatómiai és fiziológiai alapismeretek

1.1.2. patológiai alapismeretek

1.1.3. bakteriológiai, virológiai és parazitológiai alapismeretek

1.1.4. biofizikai, biokémiai és radiológiai alapismeretek

1.1.5. gyermekgyógyászat, különös tekintettel az újszülöttekre

1.1.6. higiénia, egészségügyi felvilágosítás, megelőző orvoslás, betegségek korai felismerése

1.1.7. táplálkozástudomány és dietetika, különös tekintettel a nőkre, újszülöttekre és csecsemőkre

1.1.8. szociológiai alapismeretek és szociál-egészségügyi kérdések

1.1.9. a farmakológia alapjai

1.1.10. pszichológia

1.1.11. a tanítás alapelvei és módszerei

1.1.12. Egészségügyi és szociális jogi szabályozás és az egészségügy szervezete[57]

1.1.13. szakmai etika és szakmai jogi szabályozás

1.1.14. szexuális felvilágosítás és családtervezés

1.1.15. az anya és a gyermek jogi védelme

1.2. A szülésznők tevékenységével kapcsolatos szaktantárgyak

1.2.1. anatómia és fiziológia

1.2.2. embriológia és a magzat fejlődése

1.2.3. terhesség, szülés és puerperium

1.2.4. szülészeti és nőgyógyászati patológia

1.2.5. felkészítés a szülésre és a szülővé válásra, a pszichológiai szempontok figyelembevételével[58]

1.2.6. felkészítés a szülésre (beleértve a nőgyógyászati eszközök használatát)

1.2.7. fájdalomcsillapítás, érzéstelenítés és újraélesztés

1.2.8. az újszülött fiziológiája és patológiája

1.2.9. az újszülött gondozása és felügyelete

1.2.10. pszichológiai és szociális tényezők

2. Gyakorlati képzés, klinikai gyakorlat

Szakmai felügyelet alatt teljesített:

2.1. Terhesgondozás, legalább 100 szülés előtti vizsgálat végrehajtása.

2.2. Legalább 40 terhes asszony gondozása és felügyelete.

2.3. Legalább 40 szülés levezetése a hallgató által, ha ez nem teljesíthető, ez a szám minimum 30-ra csökkenthető, amennyiben a hallgató asszisztál további 20 szülésnél.

2.4. Aktív részvétel farfekvéses szülésnél. Amennyiben ez nem lehetséges a farfekvéses szülések hiánya miatt, a gyakorlat végrehajtható szimulált helyzetben is.

2.5. Bevezetés az epiziotómia kivitelezésébe és a varrat elkezdésébe. A varrás gyakorlása tartalmazza az epiziotómiát követő varrást és az egyszerű sebfelszakadás varrását. Végső esetben végrehajtható szimulált helyzetben is.

2.6. Legalább 40 asszony felügyelete és gondozása veszélyeztetett terhesség vagy veszélyeztetett szülés vagy veszélyeztetett gyermekágyi időszak esetén.

2.7. Legalább 100 gyermekágyas asszony és egészséges újszülött gondozása és felügyelete (a vizsgálatot is beleértve).

2.8. Különleges gondozást igénylő újszülöttek felügyelete és gondozása, beleértve a koraszülött, túlhordott, alacsony súllyal született és beteg újszülötteket.

2.9. Kóros szülészeti vagy nőgyógyászati tünetekkel rendelkező asszonyok gondozása.

2.10. Bevezetés a gyógyászatba és a sebészetbe. A bevezetésnek tartalmaznia kell elméleti útmutatásokat és klinikai gyakorlatot.

Az elméleti képzésnek (a képzési program 1. része) kiegyensúlyozottnak és összehangoltnak kell lennie a gyakorlati képzéssel (a képzési program 2. része), annak érdekében, hogy a fent felsorolt tudás és tapasztalat megfelelő módon megszerezhető legyen.

A klinikai gyakorlatot kórházi osztályon vagy hatóság által felügyelt egészségügyi intézményben kell végrehajtani, felügyelt szolgálatban töltött gyakorlat keretében. A gyakorlat részeként a szülésznő hallgatók részt kell, hogy vegyenek az érintett osztályok tevékenységében, olyannyira, amennyire ezek a tevékenységek hozzájárulnak képzésükhöz.

A képzési programban el kell sajátítani a szülésznők tevékenysége felelősségét.

2. A szülésznőképzésre történő felvételt a következő feltételek valamelyikének teljesítéséhez kell kötni:[59]

a) az 1. pont a) alpontja szerinti esetben legalább 12 éves általános iskolai és középiskolai oktatás elvégzése vagy egy szülésznő-képző intézmény ezzel egyenértékű felvételi vizsgájának sikeres letételét tanúsító bizonyítvány;

b) az 1. pont b) alpontja szerinti esetben a jogszabály szerinti, általános ápolói képesítés megszerzését tanúsító okirat megléte.

3. A szülésznőképzésnek garantálnia kell, hogy az érintett személy megszerezte a következő ismereteket és készségeket:[60]

a) a szülésznői tevékenységek alapját képező tudományok alapos ismerete a szülésznői tevékenység, a szülészet és a nőgyógyászat terén;

b) a szakmai etika és a szakma gyakorlására vonatkozó jogi szabályozás megfelelő ismerete;

c) megfelelő általános orvosi ismeretek (biológiai funkciók, anatómia és élettan), a gyógyszertan megfelelő ismerete a szülészet és az újszülött-ellátás terén, valamint az ember egészségi állapota, fizikai és szociális környezete, illetve viselkedése közötti kapcsolat ismerete;

d) erre engedéllyel rendelkező intézményekben szerzett megfelelő klinikai gyakorlat, amelynek alapján a szülésznő önállóan és saját felelősségére, a szükséges mértékben és a patológiás helyzetek kivételével képes lefolytatni a várandósgondozást, erre engedéllyel rendelkező intézményekben levezetni a szülést és annak következményeit, felügyelni a vajúdást és a szülést, a szülés utáni ellátást, valamint az orvos megérkezéséig az újszülötteken újraélesztést végezni;

e) az egészségügyi személyzet képzésének megfelelő ismerete és tapasztalat az ilyen személyzettel végzett munka terén.

2. melléklet a 30/2008. (VII. 25.) EüM rendelethez[61]

Az oklevél elismerésére irányuló kérelem adattartalma

1. A kérelmező természetes személyazonosító adatai

a) családi és utóneve

b) születési családi és utóneve

c) születési helye és ideje

d) anyja születési családi és utóneve

2. A kérelmező egyéb személyes adatai

a) oklevélen, bizonyítványon szereplő neve

b) személyi igazolvány vagy útlevél száma

c) lakóhelye

d) tartózkodási helye vagy levelezési címe (ha eltér)

e) telefonszáma *

f) e-mail címe *

g) állampolgársága

h) neme

3. Az elismertetni kívánt szakképzettségre vagy szakképesítésre vonatkozó adatok:

a) megnevezése eredeti nyelven

b) megnevezése magyarul

c) száma

d) kelte

e) kiállítója (oktatási intézmény megnevezése, címe)

f) képzés időtartama

4. Kérelmező szakmai tapasztalatára vonatkozó adatok

a) munkahelyek az elmúlt öt év során (munkahely neve, szakmai tapasztalat időtartama, munkahelyi beosztása)[62]

b) jelenlegi munkáltató címe

c) jelenlegi munkahelyi beosztás

d) munkáltatói jogkör gyakorlójának neve, beosztása és elérhetősége

e)[63]

5. Kérelmező nyelvismerete

6.[64]

7. A kapcsolattartás módjának megjelölése[65]

8. Kérelem kelte

9. Kérelmező aláírása

10. A kérelmező nyilatkozata arról, hogy a kérelemben feltüntetett adatok a valóságnak megfelelnek és személyes adatai kezeléséhez hozzájárul.

A *-gal megjelölt adatok megadása nem kötelező.

3. melléklet a 30/2008. (VII. 25.) EüM rendelethez[66]

4. melléklet a 30/2008. (VII. 25.) EüM rendelethez[67]

Az oklevél, bizonyítvány külföldi elismertetéséhez szükséges hatósági bizonyítvány kiállítása iránti kérelem adattartalma

1. Annak pontos megjelölése, hogy a kérelem milyen hatósági bizonyítvány kiállítására irányul

2. A kérelmező természetes személyazonosító adatai

a) családi és utóneve

b) születési családi és utóneve

c) születési helye és ideje

d) anyja születési családi és utóneve

3. A kérelmező egyéb személyes adatai

a) lakóhelye

b) tartózkodási helye vagy levelezési címe (ha eltér)

c) telefonszáma *

d) e-mail címe *

e) alapnyilvántartási száma

4. Az igényelt hatósági bizonyítvány kiállításának nyelvére irányuló nyilatkozat[68]

5. A kapcsolattartás módjának megjelölése[69]

6. Kérelem kelte

7. Kérelmező aláírása

8. A kérelmező nyilatkozata arról, hogy a kérelemben feltüntetett adatok a valóságnak megfelelnek és személyes adatai kezeléséhez hozzájárul.

A *-gal megjelölt adatok megadása nem kötelező.