32008L0105[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 2008/105/EK irányelve ( 2008. december 16. ) a vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról, a 82/176/EGK, a 83/513/EGK, a 84/156/EGK, a 84/491/EGK és a 86/280/EGK tanácsi irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről, valamint a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2008/105/EK IRÁNYELVE

(2008. december 16.)

a vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról, a 82/176/EGK, a 83/513/EGK, a 84/156/EGK, a 84/491/EGK és a 86/280/EGK tanácsi irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről, valamint a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 1 ),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően ( 2 ),

(1)

A felszíni víz kémiai anyagokkal történő szennyezése veszélyt jelent a vízi környezetre a vízi szervezetekre gyakorolt akut és krónikus mérgező hatásokkal, az ökoszisztémában való felhalmozódással, az élőhelyek számának csökkenésével és a biológiai sokféleség gyengülésével, valamint veszélyezteti az emberi egészséget is. A szennyezést kiváltó okokat és a kibocsátásokat elsősorban a forrásnál kell azonosítani illetve kezelni, a gazdasági és környezetvédelmi szempontból leghatékonyabb módon.

(2)

A Szerződés 174. cikke (2) bekezdése második mondatának megfelelően a közösségi környezetpolitikának az elővigyázatosság és a megelőző cselekvés elvén, a környezeti károk lehetőség szerint forrásuknál történő kiigazítása elvén, valamint "a szennyező fizet" elven kell alapulnia.

(3)

A Szerződés 174. cikke (3) bekezdésének megfelelően környezetpolitikájának kialakítása során a Közösség figyelembe veszi a rendelkezésre álló tudományos és műszaki ismereteket, a Közösség különböző régióinak környezeti viszonyait és a Közösségnek, mint egésznek gazdasági és szociális fejlődését, és régióinak kiegyensúlyozott fejlődését éppúgy, mint a Közösség fellépésének, illetve e fellépés hiányának potenciális hasznát és költségeit.

(4)

A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat ( 3 ) megállapítja, hogy a program elsődleges környezetvédelmi prioritásai közé tartozik többek között a környezet, az egészség és az életminőség, külön kiemelve, hogy a vízpolitika területén több egyedi intézkedés kidolgozására van szükség.

(5)

A vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 4 ) vízszennyezés elleni stratégiát határoz meg, és a szennyezés ellenőrzésére és a környezetminőségi előírásokra (EQS) további egyedi intézkedések meghozatalát írja elő. Ez az irányelv a 2000/60/EK irányelv rendelkezéseivel és célkitűzéseivel összhangban álló EQS-eket határoz meg.

(6)

A 2000/60/EK irányelv 4. cikkével és különösen az (1) bekezdés a) pontjával összhangban a tagállamok az említett irányelv 16. cikkének (1) és (8) bekezdésével összhangban végrehajtják a szükséges intézkedéseket az elsőbbségi anyagok általi szennyezések fokozatos csökkentésének, és az elsőbbségi veszélyes anyagok kibocsátásainak, bevezetéseinek és veszteségeinek megszüntetése vagy fokozatos kivonása céljából.

(7)

A 2000. év óta számos olyan közösségi jogi aktust fogadtak el, amelyek az egyes elsőbbségi anyagok tekintetében a kibocsátás ellenőrzésére vonatkozó intézkedést képeznek összhangban a 2000/60/EK irányelv 16. cikkével. Számos környezetvédelmi intézkedés tartozik továbbá egyéb meglévő közösségi jogszabály hatálya alá. Ezért új ellenőrzések kidolgozása helyett inkább a meglévő eszközök végrehajtására és felülvizsgálatára kell összpontosítani.

(8)

Az elsőbbségi anyagok 2000/60/EK irányelv 16. cikkében említett pontszerű és diffúz forrásból történő kibocsátásának szabályozása tekintetében költséghatékonyabb és arányosabb megoldásnak tűnik, ha a tagállamok - szükség esetén - az egyéb meglévő közösségi jogszabályok végrehajtása mellett a 2000/60/EK irányelv 10. cikke szerinti megfelelő ellenőrző intézkedéseket illesztenek be az azon irányelv 11. cikkével összhangban valamennyi vízgyűjtőkerületre kidolgozandó intézkedési programba.

(9)

A célzott és eredményes ellenőrzési lehetőségek azonosítása érdekében a tagállamoknak fejleszteniük kell az elsőbbségi anyagok forrásáról és a szennyezési utakról rendelkezésükre álló ismereteket és adatokat. A tagállamok egyebek mellett szükség esetén folyamatosan vizsgálják az üledéket és a biótát annak érdekében, hogy az üledékben és/vagy a biótában jellemzően felhalmozódó elsőbbségi anyagokra vonatkozóan elegendő adat álljon rendelkezésre a megbízható, hosszú távú tendenciaelemzéshez. Annak érdekében, hogy a 2000/60/EK irányelv 16. cikkének (4) és (8) bekezdése értelmében vett jövőbeni bizottsági javaslatok kidolgozásakor a Bizottság azokat figyelembe vehesse, hozzáférhetővé kell tenni e vizsgálatok eredményét - beleértve az üledék és a bióta folyamatos vizsgálatát is - a vízpolitika területén az elsőbbségi anyagok jegyzékének megállapításáról szóló, 2001. november 20-i 2455/2001/EK európai parlamenti és tanácsi határozat ( 5 ) 3. cikkének megfelelően.

(10)

A 2455/2001/EK határozat meghatározta annak a 33 anyagnak vagy anyagcsoportnak az első jegyzékét, amelyek tekintetében a közösségi szintű fellépés elsőbbséget élvez. Ezen elsőbbségi anyagok közül néhányat elsőbbségi veszélyes anyagként határoztak meg, amelyek esetében a tagállamoknak végre kell hajtaniuk a szükséges intézkedéseket a kibocsátások, a bevezetések és a veszteségek megszüntetése vagy fokozatos kiiktatása céljából. A természetes állapotban jelen lévő vagy természetes folyamatokon keresztül képződő anyagok vonatkozásában azonban lehetetlen kiiktatni vagy fokozatosan megszüntetni minden potenciális forrásból származó kibocsátást, bevezetést és veszteséget. Néhány anyag tekintetében felülvizsgálatot végeztek, és ezeket osztályozni kell. A Bizottságnak - a 2000/60/EK irányelv 16. cikkében előírt ütemezésnek megfelelően - folytatnia kell az elsőbbségi anyagok jegyzékének felülvizsgálatát, a vízi környezetre vonatkozóan vagy az azon keresztül jelentkező kockázatokat tükröző, egyeztetett kritériumok alapján rangsorolva azokat az anyagokat, amelyek tekintetében intézkedés szükséges, és adott esetben javaslatokat kell tennie.

(11)

A Közösség érdekében és a felszíni vizek védelmének eredményesebb szabályozása érdekében helyénvaló, hogy az elsőbbségi anyagnak minősített szennyezőanyagok vonatkozásában az EQS-eket közösségi szinten határozzák meg, míg - szükség esetén - a többi szennyezőanyagra vonatkozó szabályok kidolgozását nemzeti szinten a tagállamokra bízzák, figyelemmel a vonatkozó közösségi szabályok alkalmazására is. Mindenesetre, a 76/464/EGK irányelv mellékletének I. listájában szereplő egyes veszélyes anyagok kibocsátására vonatkozó határértékekről és minőségi célkitűzésekről szóló, 1986. június 12-i 86/280/EGK tanácsi irányelv ( 6 ) hatálya alá tartozó nyolc szennyezőanyag, amely azon anyagcsoportba tartozik, amelynek tekintetében a tagállamoknak intézkedéseket kell tenni a jó kémiai állapot 2015-re történő elérése céljából - figyelemmel a 2000/60/EK irányelv 2. és 4. cikkére is -, nem szerepel az elsőbbségi anyagok jegyzékében. Az említett szennyezőanyagok vonatkozásában megállapított közös előírások azonban hasznosnak bizonyultak, és helyénvaló ezért fenntartani ezen előírások közösségi szintű szabályozását.

(12)

Következésképpen, a klóralkálielektrolízis-iparágból származó higanykibocsátásokra vonatkozó határértékekről és minőségi célkitűzésekről szóló, 1982. március 22-i 82/176/EGK tanácsi irányelvben ( 7 ), a kadmiumkibocsátásokra vonatkozó határértékekről és minőségi célkitűzésekről szóló, 1983. szeptember 26-i 83/513/EGK tanácsi irányelvben ( 8 ), a klóralkálielektrolízis-iparágon kívüli ágazatokból származó higanykibocsátásokra vonatkozó határértékekről és minőségi célkitűzésekről szóló, 1984. március 8-i 84/156/EGK tanácsi irányelvben ( 9 ), a hexaklór-ciklohexán-kibocsátásokra vonatkozó határértékekről és minőségi célkitűzésekről szóló, 1984. október 9-i 84/491/EGK tanácsi irányelvben ( 10 ), valamint a 86/280/EGK irányelvben meghatározott, a jelenlegi környezetminőségi célkitűzésekre vonatkozó rendelkezések feleslegessé válnak, és azokat el kell hagyni.

(13)

A kémiai szennyezés mind rövid távon, mind hosszú távon érintheti a vízi környezetet, ezért az EQS-ek meghatározása során az akut és krónikus hatásokra vonatkozó adatokat egyaránt figyelembe kell venni. A vízi környezet és az emberi egészség megfelelő védelmének biztosítása érdekében az éves átlagos értéken kifejezett EQS-eket olyan szinten kell meghatározni, amely megfelelő védelmet nyújt a tartós kitettség ellen, míg a rövid távú hatások kivédésére meg kell állapítani a megengedhető koncentrációk felső határát.

(14)

A 2000/60/EK irányelv V. melléklete 1.3.4. szakaszában megállapított szabályokkal összhangban, a tagállamok az EQS-nek - a maximálisan megengedhető koncentrációban kifejezett EQS-t is beleértve - való megfelelés figyelemmel kísérésekor statisztikai módszereket, mint például százalékszámítást alkalmazhatnak a kiugró, például az átlagtól különösen nagy eltérést mutató adatok és a helytelen értelmezések kezelésére, az adatok elfogadható szintű megbízhatóságának és pontosságának biztosítása érdekében. A monitoringok tagállamok közötti összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében célszerű az ilyen statisztikai módszerek tekintetében a részletes szabályok bizottsági eljárással való megállapításáról rendelkezni.

(15)

Az anyagok többsége esetében az EQS határértéket közösségi szinten jelenleg csak a felszíni vízre kell megállapítani. A hexaklór-benzol, a hexaklór-butadién és a higany esetében azonban nem lehet csupán a felszíni vízre megállapított EQS értékhatárok révén közösségi szinten megfelelő védelmet biztosítani a közvetett hatásokkal és a másodlagos mérgezéssel szemben. Ezért helyénvaló ezen három anyag esetében a biótára vonatkozó EQS-t közösségi szinten megállapítani. A tagállamok számára a rugalmasság biztosítása érdekében - azok monitoringstratégiája függvényében - lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok ezeket a biótára vonatkozó EQS-eket megfigyeljék és alkalmazzák, vagy hogy a felszíni vízre vonatkozóan olyan szigorúbb EQS-t állapítsanak meg, amely ugyanazt a szintű védelmet nyújtja.

(16)

A tagállamoknak továbbá képesnek kell lenniük üledék és/vagy bióta vonatkozásában nemzeti szintű EQS-ek megállapítására, és ezeknek az EQS-eknek az ezen irányelvben a vízre vonatkozóan megállapított EQS-ek helyetti alkalmazására. Az ilyen EQS-eket olyan átlátható eljárással kell megállapítani, amely magában foglalja a Bizottság és a többi tagállam értesítését is, a védelem olyan szintű biztosítása érdekében, amely egyenértékű a közösségi szinten a vízre megállapított EQS-ek szintjével. A Bizottság összefoglalja ezeket az értesítéseket a 2000/60/EK irányelv végrehajtásáról szóló jelentéseiben. Ezenfelül az üledékek és a bióták továbbra is fontos tényezők az akkumulációs potenciállal rendelkező anyagok vizsgálata során. Az antropogén tevékenységek hosszú távú hatásainak és az általuk elindított folyamatoknak az értékelése érdekében, a tagállamoknak - a 2000/60/EK irányelv 4. cikkének megfelelően - intézkedéseket kell tenniük annak biztosítására, hogy a bióták és az üledékek jelenlegi szennyezettségi szintje ne emelkedjék jelentősen.

(17)

A 2000/60/EK irányelv 13. cikkének és VII. melléklete A. része (5) bekezdésének megfelelően az említett irányelv 4. cikke (4), (5) és (6) bekezdésének megfelelő, annak 4. cikke (8) és (9) bekezdését is figyelembe vevő, a víztestekre alkalmazott, az elsőbbségi anyagokra vonatkozó EQS-ek alkalmazása alóli bármilyen mentességről jelentést kell tenni a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben. Azzal a feltétellel, hogy a 2000/60/EK irányelv 4. cikkében foglalt előírások teljesülnek, szabad olyan tevékenységet végezni - a kotrást és a hajózást is beleértve -, amelyek elsőbbségi anyagok bevezetéseihez, kibocsátásaihoz vagy veszteségeihez vezetnek.

(18)

A tagállamoknak meg kell felelniük az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló, 1998. november 3-i 98/83/EK tanácsi irányelvnek ( 11 ), és az ivóvízkivételre szánt felszíni víztestek kezelését a 2000/60/EK irányelv 7. cikkével összhangban kell végezniük. Ezt az irányelvet ezért az említett, esetleg szigorúbb előírásokat meghatározó követelmények sérelme nélkül kell végrehajtani.

(19)

A pontszerű szennyezőforrásokból származó bevezetések közelében a szennyezőanyagok koncentrációja rendszerint magasabb a vízben lévő környezeti koncentrációknál. Ezért a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani az ilyen keveredési zónák kihasználására, amennyiben az nem érinti a fennmaradó felszíni víztest vonatkozó EQS-nek való megfelelését. A keveredési zónák terjedelmét a bevezetési pontok közvetlen környezetére kell korlátozni és azoknak arányosaknak kell lenniük. A tagállamoknak a 2000/60/EK irányelv 3. cikke (4) bekezdésének megfelelően biztosítaniuk kell, hogy a környezetvédelmi célok elérésének az említett irányelv 4. cikkében foglalt előírásait összehangolják a teljes vízgyűjtőkerületre vonatkozóan, beleértve a keveredési zónákat és a határokon átnyúló víztesteket is.

(20)

Ellenőrizni kell a 2000/60/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdése a) pontjában meghatározott megszüntetésre, illetve fokozatos kiiktatásra, valamint csökkentésre vonatkozó célkitűzések tiszteletben tartását, és az ezen kötelezettségeknek való megfelelés értékelését átláthatóvá kell tenni, különösen az emberi tevékenységekből származó jelentős kibocsátások, bevezetések és veszteségek tekintetében. A megszüntetés, illetve fokozatos kiiktatás, valamint a csökkentés menetrendjét csak nyilvántartással együtt lehet elkészíteni. Lehetővé kell tenni a 2000/60/EK irányelv 4. cikke (4)-(7) bekezdése alkalmazásának értékelését is. Megfelelő eszközre van hasonlóképp szükség a természetben előforduló, vagy természetes folyamatok eredményeként keletkező anyagokat érintő veszteségek mennyiségének meghatározására, amely esetben az összes lehetséges forrásból történő teljes megszüntetés, illetve fokozatos kiiktatás lehetetlen. Ezen szükségletek kielégítése érdekében a tagállamoknak a területükön lévő valamennyi vízgyűjtőkerület vagy a vízgyűjtőkerületnek a tagállam területére eső részének vonatkozásában nyilvántartást kell készíteniük a kibocsátásokról, bevezetésekről és veszteségekről.

(21)

Az említett nyilvántartások elkészítése során adódó esetleges párhuzamos munka elkerülése, valamint a nyilvántartások és a felszíni vizek védelme területén rendelkezésre álló egyéb meglévő eszközök közötti koherencia biztosítása érdekében a tagállamoknak a 2000/60/EK irányelv alapján, valamint az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás létrehozásáról szóló, 2006. január 18-i 166/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 12 ) alapján gyűjtött információkat kell alkalmazni.

(22)

A felszíni vizek következetes védelmének biztosítása érdekében a közös felszíni víztesttel rendelkező tagállamoknak össze kell hangolniuk monitoringtevékenységeiket és adott esetben a nyilvántartások elkészítését is.

(23)

A szükségleteik jobb kifejezése érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a nyilvántartás alapadatainak mérésére egy megfelelő egyéves referencia-időszakot választhassanak ki. Mindazonáltal figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy a peszticid szerek alkalmazásához köthető veszteségek évről évre jelentős mértékben változhatnak az alkalmazási ráták közötti eltérések miatt, például a klímaviszonyok különbözőségének következtében. Ezért a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy hároméves referencia-időszakot választhassanak, a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15-i 91/414/EGK tanácsi irányelvben ( 13 ) szabályozott néhány anyag esetében.

(24)

A nyilvántartás használatának optimalizálása érdekében célszerű megállapítani a határidőt, ameddig a Bizottság ellenőrzi, hogy a kibocsátások, bevezetések és veszteségek a 2000/60/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdése a) pontjában meghatározott célkitűzések teljesítése tekintetében előrelépést mutatnak-e, figyelemmel ugyanazon irányelv 4. cikkének (4) és (5) bekezdésére.

(25)

Technikai iránymutatásokat kell kidolgozni annak érdekében, hogy segítsék a tagállamok által a kibocsátásokra, a bevezetésekre és a veszteségekre vonatkozó nyilvántartások elkészítéséhez alkalmazott módszerek harmonizálását, beleértve az üledékben felgyülemlő szennyeződésből származó veszteségek nyilvántartását is.

(26)

Számos tagállamot érint olyan szennyezés, amelynek forrása nemzeti joghatóságukon kívül esik. Ezért helyénvaló egyértelművé tenni azt, hogy a tagállamok nem szegik meg ezen irányelv szerinti kötelezettségeiket valamely EQS-érték határokon átterjedő szennyezés okozta túllépésével, amennyiben bizonyos feltételek teljesülnek, és amennyiben megfelelő esetben éltek a 2000/60/EK irányelv vonatkozó rendelkezései adta lehetőségekkel.

(27)

A tagállamok által a 2000/60/EK irányelv 15. cikkével összhangban elkészített jelentések alapján a Bizottság felülvizsgálja a meglévő jogi aktusok módosításának és további egyedi, közösségi szintű intézkedések - például kibocsátásszabályozások - meghozatalának szükségességét, és adott esetben megteszi az arra vonatkozó javaslatokat. Az e felülvizsgálatból levont következtetésekről a Bizottság a 2000/60/EK irányelv 18. cikkének (1) bekezdésével összhangban elkészített jelentéshez kapcsolódóan jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Bármilyen, a 2000/60/EK irányelv 10. cikkét tekintetbe vevő kibocsátáscsökkentési intézkedésre irányuló javaslat kidolgozása során a Bizottságnak figyelembe kell vennie a már meglévő kibocsátáscsökkentési előírásokat, mint például a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 2008. január 15-i 2008/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 14 ) szerinti előírásokat, valamint a környezetszennyezés csökkentésére vonatkozó legfrissebb technológiai fejlesztéseket.

(28)

A perzisztens, bioakkumulatív és toxikus anyagok, valamint az egyenértékű gondokat okozó anyagok, különösen a 2000/60/EK irányelvben említett nagyon perzisztens és nagyon bioakkumulatív anyagok meghatározására vonatkozó kritériumokat a 67/548/EGK tanácsi irányelvnek megfelelően bejelentett anyagok emberre és környezetre jelentett kockázatának értékelésére vonatkozó alapelvek megállapításáról szóló, 1993. július 20-i 93/67/EGK bizottsági irányelv ( 15 ), valamint a biocid termékek forgalomba hozataláról szóló, 1998. február 16-i 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 16 ) és a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), továbbá az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 17 ) alátámasztására irányuló kockázatértékelésére vonatkozó műszaki útmutató dokumentumban állapították meg. A közösségi jogszabályok összhangjának biztosítása érdekében, a 2455/2001/EK határozatnak megfelelően felülvizsgált anyagok tekintetében kizárólag ezen kritériumok alkalmazandók, és a 2000/60/EK irányelv X. mellékletét megfelelően újra kell szövegezni.

(29)

A 2000/60/EK irányelv IX. mellékletében felsorolt irányelvekben megállapított kötelezettségeket már beépítették a 2008/1/EK irányelvbe, valamint a 2000/60/EK irányelvbe, és a EQS-ek fenntartásával vagy felülvizsgálatával legalább hasonló szintű védelem biztosítható. A felszíni vizek kémiai szennyezésének összehangolt megközelítése érdekében, valamint az azon a területen meglévő közösségi jogszabályok egyszerűsítése és egyértelművé tétele érdekében, a 2000/60/EK irányelv értelmében helyénvaló 2012. december 22-től hatályon kívül helyezni a 82/176/EGK, a 83/513/EGK, a 84/156/EGK, a 84/491/EGK és a 86/280/EGK irányelvet.

(30)

A 2000/60/EK irányelvben említett ajánlásokat, különösen a toxicitási, ökotoxicitási és környezetvédelmi tudományos bizottság ajánlásait mérlegelték.

(31)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás ( 18 ) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy - a maguk számára, illetve a Közösség érdekében - készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy azokat tegyék közzé.

(32)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen az elsőbbségi anyagokra és bizonyos egyéb szennyező anyagokra vonatkozó EQS-ek megállapítása révén a felszíni vizek jó kémiai állapotának elérését, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az - a felszíni víz védelmének a Közösség egész területén való egységes szintű fenntartása miatt - közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(33)

Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal ( 19 ) összhangban kell elfogadni.

(34)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy ezen irányelv I. melléklet B. részének 3. pontját módosítsa. Mivel ez az intézkedés általános hatályú és az irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek a módosítására, illetve az irányelv nem alapvető fontosságú elemekkel való kiegészítésére irányul, ezért azt az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy

A felszíni víz jó kémiai állapotának elérése céljából, valamint a 2000/60/EK irányelv 4. cikkének rendelkezéseivel és célkitűzéseivel összhangban ez az irányelv környezetminőségi előírásokat (EQS) állapít meg az említett irányelv 16. cikkében meghatározott elsőbbségi anyagok és néhány egyéb szennyezőanyag vonatkozásában.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában a 2000/60/EK irányelv 2. cikkében, valamint a vizek állapotának kémiai elemzésére és figyelemmel kísérésére vonatkozó műszaki előírásoknak a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti megállapításáról szóló, 2009. július 31-i 2009/90/EK bizottsági irányelv ( 20 ) 2. cikkében megállapított fogalommeghatározásokat kell alkalmazni.

Ezeken kívül az alábbi fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1.

"mátrix" : a vízi környezet eleme, nevezetesen víz, üledék vagy bióta;

2.

"bióta-taxon" : az "altörzs", "osztály" vagy ezekkel egyenértékű rendszertani kategórián belüli különleges vízi rendszertani kategória.

3. cikk

Környezetminőségi előírások (EQS)

(1) Az (1a) bekezdés sérelme nélkül a tagállamok a felszíni víztestekre az I. melléklet A. részében megállapított környezetminőségi előírásokat alkalmazzák; és ezeket a környezetminőségi előírásokat az I. melléklet B. részében megállapított feltételeknek megfelelően alkalmazzák.

(1a) Az ezen irányelvnek a 2009. január 13-án hatályos változatából fakadó kötelezettségek és különösen annak sérelme nélkül, hogy az irányelvben felsorolt anyagokkal és környezetminőségi előírásokkal kapcsolatban megvalósuljon a felszíni vizek jó kémiai állapota, a tagállamok az I. melléklet A. részében megállapított környezetminőségi előírásokat végrehajtják az alábbiak tekintetében:

i. az I. melléklet A. részének 2., 5., 15., 20., 22., 23. és 28. sorszámú anyagai, amelyek tekintetében 2015. december 22-i hatállyal felülvizsgált környezetminőségi előírások lesznek érvényesek azzal a céllal, hogy ezen anyagok tekintetében 2021. december 22-ig elérjék a felszíni vizek jó kémiai állapotát a 2000/60/EK irányelv 13. cikkének (7) bekezdésével összhangban elkészített 2015. évi vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben szereplő intézkedési programokon keresztül; valamint

ii. az I. melléklet A. részének 34-45. sorszámú, újonnan azonosított anyagai tekintetében 2018. december 22-i hatállyal, azzal a céllal, hogy ezen anyagok tekintetében 2027. december 22-ig elérjék a felszíni vizek jó kémiai állapotát, és megakadályozzák a felszíni víztestek kémiai állapotának romlását. E célból a tagállamok 2018. december 22-ig ezen anyagokra kiterjedő kiegészítő megfigyelési programot és előzetes intézkedés programot készítenek és nyújtanak be a Bizottság számára. 2021. december 22-ig a 2000/60/EK irányelv 11. cikkével összhangban végleges intézkedési programot kell készíteni, amelyet 2024. december 22-ig be kell vezetni és ezen időpontot követően a lehető leghamarabb teljes mértékben működőképessé kell tenni.

A 2000/60/EK irányelv 4. cikkének (4)-(9) bekezdését értelemszerűen az első albekezdés i. és ii. pontjában felsorolt anyagok tekintetében is alkalmazni kell.

(2) Az I. melléklet A. részében 5., 15., 16., 17., 21., 28., 34., 35., 37., 43. és 44. sorszámmal szereplő anyagok tekintetében a tagállamok az I. melléklet A. részében meghatározott, biótára vonatkozó környezetminőségi előírásokat alkalmazzák.

Az első albekezdésben hivatkozott anyagoktól eltérő anyagok tekintetében a tagállamok az I. melléklet A. részében meghatározott vizekre vonatkozó környezetminőségi előírásokat alkalmazzák.

(3) A tagállamok, a felszíni vizek egy vagy több kategóriája esetében a (2) bekezdésben meghatározottól eltérő mátrixra, vagy adott esetben az I. melléklet A. részében megállapítottól eltérő bióta-taxonokra vonatkozó környezetminőségi előírásokat is alkalmazhatnak.

Az első albekezdésben említett lehetőséggel élő tagállamok az I. melléklet A. részében meghatározott, vonatkozó környezetminőségi előírásokat alkalmazzák, vagy - amennyiben ott nem szerepel a mátrixra vagy bióta-taxonra vonatkozó környezetminőségi előírás - megállapítanak egyet, amely az I. melléklet A. részében megállapított környezetminőségi előírásokkal legalább azonos szintű védelmet biztosít.

A tagállamok kizárólag akkor élhetnek az első albekezdésben említett lehetőséggel, ha a választott mátrixhoz vagy bióta-taxonhoz használt analitikai módszer megfelel a 2009/90/EK irányelv 4. cikkében meghatározott minimális teljesítménykritériumoknak. Amennyiben az analitikai módszer a mátrixok egyike esetében sem teljesíti e kritériumokat, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a monitoringot az elérhető legjobb, de nem aránytalanul költséges módszerekkel végezzék, és arról is, hogy az analitikai módszer legalább olyan teljesítményt nyújtson, mint az e cikk (2) bekezdésében meghatározott mátrix tekintetében rendelkezésre álló módszer az adott anyag vonatkozásában.

(3a) Amennyiben mért vagy becsült környezeti koncentrációk vagy kibocsátások eredményeként a vízi környezetre nézve vagy azon keresztül potenciális kockázatot jelentő - akut expozícióból származó - tényezőt azonosítottak, és ahol biótára vagy üledékre vonatkozó környezetminőségi előírást alkalmaztak, a tagállamok biztosítják, hogy a felszíni vizeket is monitorozzák, és alkalmazzák az ezen irányelv I. mellékletének A. részében szereplő, a maximálisan megengedhető koncentrációban kifejezett környezetminőségi előírásokat (MAC-EQS), amennyiben meghatároztak ilyen környezetminőségi előírásokat.

(3b) Ha a 2009/90/EK irányelv 5. cikkének értelmében az elérhető legjobb, de nem aránytalanul költséges módszerrel elvégzett mérés kiszámított átlagértéke a "mennyiségi meghatározás határértéke alatt van" minősítést kapja, és ha a "mennyiségi meghatározás határértéke" az említett módszer esetében a környezetminőségi előírás szintje felett van, akkor az ezen mért anyagra vonatkozóan kapott eredményt nem lehet figyelembe venni az érintett víztest általános kémiai állapota értékelésének céljára.

(4) Azon anyagok esetén, amelyekhez üledékre és/vagy biótára vonatkozó környezetminőségi előírást alkalmaznak, a tagállamok az adott anyag tekintetében a monitoringot évente legalább egyszer elvégzik a megfelelő mátrixban, kivéve, ha a műszaki ismeretek és a szakértői vélemények alapján más időközök indokoltak.

(5) A tagállamok a 2000/60/EK irányelv 13. cikkének (7) bekezdése szerint készített, aktualizált vízgyűjtő-gazdálkodási tervekbe belefoglalják az alábbi információkat:

a) az alkalmazott elemzési módszerek esetében a mennyiségi meghatározás határértékei, valamint az e módszereknek a 2009/90/EK irányelv 4. cikkében meghatározott minimumkövetelményekhez viszonyított teljesítményét bemutató táblázat;

b) azon anyagok tekintetében, amelyek esetében az e cikk (3) bekezdésben foglalt lehetőséget alkalmazták:

i. a lehetőség alkalmazásának indokai és alapja;

ii. adott esetben a megállapított alternatív környezetminőségi előírások és az arra vonatkozó bizonyíték, hogy e környezetminőségi előírások legalább az I. melléklet A részében megállapított környezetminőségi előírásokkal egyenértékű védelmet nyújtanának, beleértve a környezetminőségi előírások megállapításához használt adatokat és módszertant, valamint a felszíni vizek azon kategóriáit, amelyekre alkalmaznák e környezetminőségi előírásokat;

iii. az e bekezdés a) pontjában említett információkkal való összehasonlítás céljából az ezen irányelv I. mellékletének A. részében meghatározott mátrixokhoz használt elemzési módszerek esetében a mennyiségi meghatározás határértékei, beleértve az e módszereknek a 2009/90/EK irányelv 4. cikkében meghatározott minimumkövetelményekhez viszonyított teljesítményére vonatkozó információkat;

c) a monitoringok (4) bekezdés szerint alkalmazott gyakoriságának indokolása, amennyiben a monitoringok közötti időszakok egy évnél hosszabbak.

(5a) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 2000/60/EK irányelv 13. cikkének (7) bekezdésével összhangban aktualizált vízgyűjtő-gazdálkodási terveket, amelyek tartalmazzák a felszíni vizek kémiai szennyezésének megakadályozása érdekében elfogadott intézkedések eredményeit és hatását is, valamint a 2000/60/EK irányelv 15. cikkének (3) bekezdése szerinti időközi jelentést, amely ismerteti a tervezett intézkedési program végrehajtása terén elért előrehaladást, egy olyan központi portálon keresztül tegyék közzé, amely a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 21 ) 7. cikkének (1) bekezdésével összhangban elektronikus formában hozzáférhető a nyilvánosság számára.

(6) A tagállamok a felszíni vizek állapotának a 2000/60/EK irányelv 8. cikke szerint elvégzett megfigyelése alapján gondoskodnak az üledékben és/vagy a biótában jellemzően felhalmozódó, az I. melléklet A. részében felsorolt elsőbbségi anyagok koncentrációinak hosszú távú tendenciaelemzéséről, különös tekintettel a 2., 5., 6., 7., 12., 15., 16., 17., 18., 20., 21., 26., 28., 30., 34., 35., 36., 37., 43. és 44. sorszámú anyagra. A tagállamok a 2000/60/EK irányelv 4. cikkére is figyelemmel intézkedéseket hoznak annak biztosítása céljából, hogy az ilyen koncentrációk ne emelkedjenek jelentős mértékben az üledékekben és/vagy a kérdéses biótában.

A tagállamok meghatározzák az üledékben és/vagy a biótában végzendő monitoring gyakoriságát annak érdekében, hogy elegendő adat álljon rendelkezésre a megbízható hosszú távú tendenciaelemzéshez. Az iránymutatás az, hogy a monitoringot háromévente kell elvégezni, kivéve, ha a műszaki ismeretek és a szakértői vélemények alapján más időközök indokoltak.

(7) A Bizottság megvizsgálja a műszaki és tudományos fejlődést, többek között a 2000/60/EK irányelv 16. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett kockázatértékelések eredményeit, valamint az 1907/2006/EK rendelet 119. cikkével összhangban nyilvánosságra hozott, az anyagok regisztrációjából származó információkat, és - szükség szerint - javaslatot tesz az ezen irányelv I. mellékletének A. részében meghatározott környezetminőségi előírások felülvizsgálatára az EUMSZ 294. cikkében megállapított eljárással összhangban, és a 2000/60/EK irányelv 16. cikkének (4) bekezdésében előírt határidőknek megfelelően.

(8) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 10. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy az ezen irányelv I. melléklete B. részének 3. pontját szükség esetén hozzáigazítsa a tudományos és műszaki fejlődéshez.

(8a) E cikk végrehajtásának elősegítése érdekében a 2000/60/EK irányelv jelenlegi végrehajtási folyamata keretében technikai iránymutatásokat kell kidolgozni az anyagokkal kapcsolatos monitoringstratégiákra és analitikai módszerekre - többek között a biótákból származó mintavételezésre és a bióták monitoringjára - vonatkozóan, lehetőség szerint 2014. december 22-ig.

Ezen iránymutatások elsősorban az alábbiakat érintik:

a) az e cikk (2) és (3) bekezdésében előírt, az anyagok biótákban való megfigyelése;

b) az újonnan azonosított (I. melléklet A részében szereplő 34-45. sorszámú) anyagok, valamint a szigorúbb környezetminőségi előírások hatálya alá tartozó (I. melléklet A részében szereplő 2., 5., 15., 20., 22., 23. és 28. sorszámú) anyagok esetében a 2009/90/EK irányelv 4. cikkében megállapított minimális teljesítménykritériumoknak megfelelő elemzési módszerek.

(8b) Azon anyagok esetében, amelyekre vonatkozóan 2014. december 22-ig nem fogadnak el technikai iránymutatásokat, az (1a) bekezdés i. pontjában említett 2015. december 22-i határidőt meg kell hosszabbítani 2018. december 22-ig, az e pontban említett 2021. december 22-i határidőt pedig 2027. december 22-ig kell meghosszabbítani.

4. cikk

Keveredési zónák

(1) A tagállamok keveredési zónákat jelölhetnek ki a bevezetési pontokkal szomszédosan. Az ilyen keveredési zónákban az I. melléklet A. részében felsorolt egy vagy több anyag koncentrációja meghaladhatja a vonatkozó EQS-eket, amennyiben az nem érinti a felszíni víztest további részei említett előírásoknak való megfelelését.

(2) A keveredési zónát kijelölő tagállamok a 2000/60/EK irányelv 13. cikkével összhangban elkészített vízgyűjtő-gazdálkodási tervben feltüntetik az alábbiak leírását:

a) az ilyen zónák meghatározására alkalmazott megközelítések és módszerek; valamint

b) a keveredési zónák méretének jövőbeni csökkentése érdekében hozott intézkedések, például amelyeket a 2000/60/EK irányelv 11. cikke (3) bekezdésének k) pontja értelmében, vagy a 2008/1/EK irányelvben említett engedélyek felülvizsgálatát követően, vagy a 2000/60/EK irányelv 11. cikke (3) bekezdése g) pontjában említett rendeletek meghozatala előtt hoznak.

(3) A keveredési zónákat kijelölő tagállamok gondoskodnak arról, hogy ezen zónák kiterjedése:

a) a bevezetési pontok közvetlen környezetére korlátozódjon;

b) arányos legyen, tekintettel a bevezetési pont szennyezőanyag-koncentrációjára, valamint a korábbi szabályozásban foglalt szennyezőanyag-kibocsátási feltételekre, azaz például a 2000/60/EK irányelv 11. cikke (3) bekezdésének g) pontjában említett felhatalmazásokra és/vagy engedélyekre, valamint a közösségi jog minden egyéb vonatkozó rendelkezésére, a rendelkezésre álló legjobb technológia alkalmazásával, valamint a 2000/60/EK irányelv 10. cikkével összhangban, különösen az említett korábbi szabályozás felülvizsgálatát követően.

5. cikk

A kibocsátások, bevezetések és veszteségek nyilvántartása

(1) A 2000/60/EK irányelv 5. és 8. cikkével összhangban és a 166/2006/EK rendelet szerint összegyűjtött információk alapján, valamint más rendelkezésre álló adatok alapján a tagállamok a területükön levő minden vízgyűjtőkerület vagy vízgyűjtőkerület-rész tekintetében nyilvántartást készítenek, ha rendelkezésre állnak térképek, akkor ezekkel együtt, az ezen irányelv I. melléklet A. részében felsorolt minden elsőbbségi anyag és szennyező anyag kibocsátásáról, bevezetéséről és veszteségéről, beleértve adott esetben az üledékben és biótában meglévő koncentrációjukat.

(2) Az (1) bekezdésben említett nyilvántartásokban feltüntetendő szennyezőanyagokra vonatkozó értékek becslésének referenciaidőszaka 2008 és 2010 közé eső egy év.

A 91/414/EGK irányelv által szabályozott elsőbbségi anyagok vagy szennyezőanyagok tekintetében azonban a bejegyzéseket a 2008-as, 2009-es és 2010-es évek átlagában is lehet számolni.

(3) A tagállamok a 2000/60/EK irányelv 15. cikkének (1) bekezdésében foglalt jelentéstételi követelményekkel összhangban tájékoztatják a Bizottságot az e cikk (1) bekezdése szerint elkészített nyilvántartásokról, feltüntetve a megfelelő referencia-időszakokat.

(4) A tagállamok a 2000/60/EK irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében meghatározott elemzések felülvizsgálata során frissítik nyilvántartásaikat.

A frissített nyilvántartásokban szereplő értékek megállapítására vonatkozó referencia-időszak az elemzés elkészítésére kitűzött évet megelőző év. A 91/414/EGK irányelv által szabályozott elsőbbségi anyagok vagy szennyezőanyagok tekintetében az adatokat az említett elemzés elkészítését megelőző három év átlagában is lehet számolni.

A tagállamok a naprakész vízgyűjtő-gazdálkodási terveikben közzéteszik a frissített nyilvántartásokat a 2000/60/EK irányelv 13. cikkének (7) bekezdésében meghatározottaknak megfelelően.

(5) A Bizottság 2018-ig - a 2006/60/EK irányelv 4. cikke (4) és (5) bekezdésére is figyelemmel - ellenőrzi, hogy a nyilvántartásban feltüntetett kibocsátások, bevezetések és veszteségek a 2000/60/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontjában meghatározott, csökkentésre, illetve megszüntetésre vonatkozó célkitűzések teljesítése tekintetében előrelépést mutatnak-e.

6. cikk

Határokon átnyúló szennyezés

(1) Nem szegi meg az ezen irányelv értelmében fennálló kötelezettségeit az a valamely EQS-t túllépő tagállam, amely bizonyítani tudja, hogy:

a) a túllépés nemzeti joghatóságán kívül eső szennyezési forrásnak tudható be;

b) az ilyen határon átnyúló szennyezés miatt nem állt módjában hatékony intézkedést hozni a vonatkozó EQS-nek való megfelelés érdekében; és

c) alkalmazta a 2000/60/EK irányelv 3. cikkében foglalt koordinációs mechanizmusokat, és adott esetben élt az említett irányelv 4. cikke (4), (5) és (6) bekezdésének a határon átnyúló szennyezés által érintett víztestekre vonatkozó rendelkezései által biztosított lehetőségekkel.

(2) Ilyen esetekben a tagállamok a 2000/60/EK irányelv 12. cikkében meghatározott mechanizmust alkalmazzák arra, hogy a Bizottság rendelkezésére bocsássák az ezen cikk (1) bekezdésében meghatározott esetekben szükséges információkat, és a vonatkozó vízgyűjtő-gazdálkodási terv keretében a határon átnyúló szennyezéssel kapcsolatban hozott intézkedésekről szóló összefoglalót, a 2000/60/EK irányelv 15. cikkének (1) bekezdésében foglalt jelentéstételi követelményekkel összhangban.

7. cikk

Jelentés és felülvizsgálat

(1) A tagállamok által többek között a 2000/60/EK irányelv 12. cikkével összhangban, és különösen a határokon átnyúló szennyezésről készített jelentések alapján a Bizottság felülvizsgálja a meglévő jogszabályok módosításának és további egyedi, közösségi szintű intézkedések - például kibocsátásszabályozások - meghozatalának szükségességét.

(2) A Bizottság a 2000/60/EK irányelv 18. cikkének (1) bekezdésével összhangban elkészített jelentéssel összefüggésben beszámol az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az alábbiakról:

a) az e cikk (1) bekezdésében említett felülvizsgálat következtetései;

b) az ezen irányelv 4. cikk (1) bekezdésével összhangban kijelölt keveredési zónák méretének csökkentése érdekében hozott intézkedések;

c) az ezen irányelv 5. cikk (5) bekezdésében említett ellenőrzés eredménye;

d) a Közösség területén kívülről származó szennyezéssel kapcsolatos helyzet.

A Bizottság adott esetben vonatkozó javaslatokkal egészíti ki a jelentést.

7a. cikk

Koordináció

(1) Az 1907/2006/EK, az 1107/2009/EK ( 22 ), az 528/2012/EU rendelet ( 23 ) vagy a 2010/75/EU irányelv ( 24 ) hatálya alá tartozó elsőbbségi anyagok tekintetében a Bizottság - a 2000/60/EK irányelv X. mellékletének az irányelv 16. cikkének (4) bekezdése szerinti rendszeres felülvizsgálata keretében - értékeli, hogy az uniós és a tagállami szinten meglévő intézkedések elegendőek-e ahhoz, hogy az elsőbbségi anyagok vonatkozásában el lehessen érni a környezetminőségi előírásokat, illetve az egyes elsőbbségi veszélyes anyagok bevezetésére, kibocsátására és veszteségére vonatkozó megszüntetési vagy fokozatos kivezetési célkitűzést a 2000/60/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának és 16. cikke (6) bekezdésének megfelelően.

(2) A Bizottság jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az e cikk (1) bekezdésében említett értékelés eredményéről a 2000/60/EK irányelv 16. cikkének (4) bekezdésében megállapított határidőn belül, és e jelentéshez csatolja a szükséges javaslatokat, az ellenőrzési intézkedésekre irányuló javaslatokat is beleértve.

(3) Amennyiben a jelentésben foglalt eredmények fényében uniós vagy tagállami szinten kiegészítő intézkedések bizonyulnak szükségesnek annak megkönnyítése érdekében, hogy egy adott, az 1107/2009/EK vagy az 528/2012/EU rendelet alapján jóváhagyott anyag tekintetében a 2000/60/EK irányelvnek meg lehessen felelni, a tagállamok vagy a Bizottság adott esetben alkalmazzák az adott anyagra vagy az adott anyagot tartalmazó termékekre az 1107/2009/EK rendelet 21. vagy 44. cikkét vagy az 528/2012/EU rendelet 15. vagy 48. cikkét.

Az 1907/2006/EK rendelet hatálya alá tartozó anyagok esetében a Bizottság adott esetben kezdeményezi a rendelet 59., 61. vagy 69. cikkében említett eljárást.

Az első és második albekezdés szerinti rendeletek alkalmazásakor a tagállamok és a Bizottság figyelembe veszik az e rendeletekben előírt kockázatértékeléseket és gazdasági-társadalmi, illetve költség-haszon elemzéseket, ideértve az alternatívák rendelkezésre állásáról szóló elemzést is.

8. cikk

A 2000/60/EK irányelv X. mellékletének felülvizsgálata

A Bizottság a 2000/60/EK irányelv X. mellékletének az említett irányelv 16. cikkének (4) bekezdésében előírt, rendszeres felülvizsgálatának eredményéről jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentéshez adott esetben csatolja a X. melléklet módosítására irányuló jogalkotási javaslatokat, ideértve különösen az új elsőbbségi anyagok vagy elsőbbségi veszélyes anyagok meghatározására, vagy bizonyos elsőbbségi anyagok elsőbbségi veszélyes anyagként történő meghatározására, valamint a megfelelő, felszíni vízre, üledékre vagy biótára vonatkozó környezetminőségi előírásokra irányuló javaslatokat.

8a. cikk

Bizonyos anyagokra vonatkozó különös rendelkezések

(1) A 2000/60/EK irányelv V. mellékletének 1.4.3. szakaszában foglalt, az általános kémiai állapot bemutatására vonatkozó követelmények, valamint az említett irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában, 11. cikke (3) bekezdésének k) pontjában és 16. cikkének (6) bekezdésében foglalt célkitűzések és kötelezettségek sérelme nélkül, a tagállamok a 2000/60/EK irányelv 13. cikkének megfelelően elkészített vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben további térképeket nyújthatnak be, amelyek a következő anyagok közül egy vagy több vonatkozásában az ezen irányelv I. mellékletének A. részében meghatározott többi anyagra vonatkozó információtól külön mutatják be a kémiai állapotra vonatkozó információkat:

a) az 5., 21., 28., 30., 35., 37., 43. és 44. sorszámú anyagok (mindenütt előforduló PBT-ként viselkedő anyagok);

b) a 34-45. sorszámú anyagok (újonnan azonosított anyagok);

c) a 2., 5., 15., 20., 22., 23. és 28. sorszámú anyagok (olyan anyagok, amelyekre felülvizsgált, szigorúbb környezetminőségi előírások vonatkoznak).

Továbbá a tagállamok a vízgyűjtő-gazdálkodási terveikben az első albekezdés a)-c) pontjában említett anyagok tekintetében ismertethetik a környezetminőségi előírásokban meghatározott értéktől való eltérés mértékét is. Az ilyen további térképeket benyújtó tagállamok törekednek annak biztosítására, hogy azok a vízgyűjtő terület szintjén és uniós szinten összehasonlíthatók legyenek egymással.

(2) A tagállamok - az I. melléklet A. részének 5., 21., 28., 30., 35., 37., 43. és 44. sorszámú anyaga tekintetében - az ezen irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében, valamint a 2000/60/EK irányelv V. mellékletében az elsőbbségi anyagok tekintetében előírtnál kevésbé intenzív monitoringot folytathatnak, feltéve, hogy a monitoring reprezentatív, és statisztikailag megbízható viszonyítási alap áll rendelkezésre az adott anyagok vízi környezetben való jelenlétére vonatkozóan. Az iránymutatás az, hogy az ezen irányelv 3. cikke (6) bekezdésének második albekezdésével összhangban a monitoringot háromévente kell elvégezni, kivéve, ha a műszaki ismeretek és a szakértői vélemények alapján más időközök indokoltak.

8b. cikk

Megfigyelési lista

(1) A Bizottság elkészíti azon anyagok megfigyelési listáját, amelyekről a 2000/60/EK irányelv 16. cikkének (2) bekezdése szerinti prioritási sorrend jövőbeli megállapításainak támogatása céljából uniós szintű monitoringadatokat kell gyűjteni, többek között az említett irányelv 5. cikke szerinti elemzésekből és felülvizsgálatokból és a 8. cikke szerinti megfigyelési programokból származó adatok kiegészítése érdekében.

Az első megfigyelési listán legfeljebb 10 anyag vagy anyagcsoport szerepelhet, és annak minden egyes anyag tekintetében fel kell tüntetnie a monitoringmátrixot és a nem aránytalanul költséges lehetséges elemzési módszereket. Feltéve, hogy rendelkezésre állnak olyan elemzési módszerek, amelyek nem járnak túlzott költségekkel, a Bizottság a megfigyelési listát az e cikk (2) bekezdésének megfelelően aktualizálja és a listához hozzáadhat legfeljebb egy anyagot vagy anyagcsoportot, a listán szereplő anyagok számát pedig maximálisan 14-re bővítheti. A megfigyelési listában feltüntetendő anyagokat azok közül választják ki, amelyekkel kapcsolatban a rendelkezésre álló információk arra utalnak, hogy a vízi környezetre vagy azon keresztül uniós szinten jelentős kockázatot jelenthetnek, és amelyek tekintetében nem áll rendelkezésre elegendő monitoringadat.

Az első megfigyelési listára fel kell venni a diklofenákot (CAS 15307-79-6), a 17 béta-ösztradiolt (E2) (CAS 50-28-2), valamint a 17 alfa-etinil-ösztradiolt (EE2) (CAS 57-63-6) annak érdekében, hogy monitoringadatokat lehessen gyűjteni az ezen anyagok által jelentett veszélyek kezelésére irányuló megfelelő intézkedések meghatározásának elősegítése céljából.

A megfigyelési listára felveendő anyagok kiválasztása során a Bizottság figyelembe vesz minden rendelkezésre álló információt, beleértve az alábbiakat:

a) a 2000/60/EK irányelv X. mellékletének az említett irányelv 16. cikkének (4) bekezdésében előírt, rendszeres felülvizsgálatának az eredményei;

b) a kutatási projektek eredményei;

c) a 2000/60/EK irányelv 16. cikkének (5) bekezdésében említett érdekelt felek ajánlásai;

d) a tagállamok 2000/60/EK irányelv 5. és 8. cikke szerinti vízgyűjtő kerületek jellemzése és a megfigyelési programok eredményei;

e) a termelési mennyiségekre, felhasználási módokra, lényegi tulajdonságokra (ideértve adott esetben a szemcseméretet is), környezeti koncentrációkra és hatásokra vonatkozó információk, a 98/8/EK, a 2001/82/EK ( 25 ) és a 2001/83/EK ( 26 ) irányelvek, valamint az 1907/2006/EK és az 1107/2009/EK rendelet szerint gyűjtött információkat is ideértve.

(2) A Bizottság 2014. szeptember 14-ig elkészíti az (1) bekezdésben említett első megfigyelési listát, és 24 havonta naprakésszé teszi azt. A megfigyelési lista naprakésszé tételekor a Bizottság töröl a listáról minden olyan anyagot, amelyre vonatkozóan a 2000/60/EK irányelv 16. cikkének (2) bekezdése szerinti kockázatalapú értékelés további monitoringadatok nélkül is elvégezhető. A megfigyelési listán szereplő anyagok tekintetében végzett folyamatos megfigyelés időtartama egyik anyag vonatkozásában sem haladhatja meg a négy évet.

(3) A tagállamok a megfigyelési listán szereplő minden egyes anyagot legalább 12 hónapon át, kijelölt, reprezentatív monitoringállomásokon figyelik meg. Az első megfigyelési lista esetében a megfigyelési időszak 2015. szeptember 14-én vagy - ha az későbbi - a megfigyelési lista elkészítésétől számított hat hónapon belül kezdődik meg. A tagállamok a későbbi listákon szereplő minden egyes anyag megfigyelését a listára való felvételüket követő hat hónapon belül kezdik meg.

Minden tagállam kijelöl legalább egy monitoringállomást, továbbá, amennyiben a tagállam lakosainak száma meghaladja az egymilliót, további egy, továbbá, minden 60 000 km2-nyi földrajzi terület után (a legközelebbi egész számra kerekítve) további egy, továbbá minden ötmillió lakos után (a legközelebbi egész számra kerekítve) további egy monitoringállomást.

Az egyes anyagok vonatkozásában a reprezentatív monitoring állomások, valamint a monitoring gyakoriságának és ütemezésének kiválasztása során a tagállamok figyelembe veszik az anyag felhasználási módjait és lehetséges előfordulását. A monitoringot legalább évente egyszeri gyakorisággal kell végezni.

Amennyiben egy tagállam meglévő megfigyelési programok vagy tanulmányok alapján elegendő, összehasonlítható, reprezentatív és friss monitoringadatokat szolgáltat egy bizonyos anyagra vonatkozóan, dönthet úgy, hogy arra az anyagra vonatkozóan nem végez kiegészítő megfigyelést a megfigyelési lista használatának módszerével, feltéve, hogy a szóban forgó anyagot a 8b. cikk (5) bekezdésével összhangban a Bizottság által kidolgozott technikai iránymutatások előírásainak megfelelő módszerrel figyelték meg.

(4) A tagállamok a (3) bekezdés szerint végzett megfigyelés eredményeit jelentik a Bizottságnak. Az első megfigyelési lista tekintetében a monitoring eredményeiről szóló jelentést a 2015. szeptember 14-től számított 15 hónapon belül, vagy - ha az későbbi - a megfigyelési lista elkészítésétől számított 21 hónapon belül kell megtenni, majd ezt követően 12 havonta, mindaddig, amíg az adott anyag a listán szerepel. A későbbi listák tekintetében a tagállamok a monitoringeredményeket minden egyes anyagra vonatkozóan az adott anyagnak a megfigyelési listára való felvételét követő 21 hónapon belül, azt követően pedig - mindaddig, amíg az anyag szerepel a listán - 12 havonta jelentik a Bizottságnak. A jelentésnek információkat kell tartalmaznia a monitoringállomások reprezentativitásáról és a monitoringstratégiáról.

(5) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyekben az (1) és (2) bekezdésben foglaltak szerint elkészíti, illetve naprakésszé teszi a megfigyelési listát. A Bizottság, továbbá elfogadhatja a monitoringeredmények és kapcsolódó információk Bizottság felé történő jelentésének technikai formátumát is. E végrehajtási jogi aktusokat a 9. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

A Bizottság iránymutatásokat - köztük műszaki előírásokat - dolgoz ki a megfigyelési listán található anyagok monitoringjának megkönnyítése céljából, és felkérést kap arra, hogy mozdítsa elő az ilyen monitoringtevékenységek összehangolását.

8c. cikk

A gyógyszeripari anyagokra vonatkozó különös rendelkezések

A Bizottság - a 2000/60/EK irányelv 16. cikkének (9) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, és amennyiben a környezetre nézve kockázatokat jelentő gyógyszerekkel foglalkozó 2013. évi tanulmányának, illetve más releváns tanulmányoknak és jelentéseknek az eredményei alapján helyénvalónak tűnik - lehetőség szerint a 2013. szeptember 13-tól számított két éven belül stratégiai megközelítést dolgoz ki a gyógyszeripari anyagok által okozott vízszennyezésre vonatkozóan. Ez a stratégiai megközelítés adott esetben olyan javaslatokat is magában foglalhat, amelyek arra irányulnak, hogy a szükséges mértékben lehetővé tegyék azt, hogy a gyógyszerekre vonatkozó forgalombahozatali eljárás keretében hathatósabban figyelembe lehessen venni a gyógyszerek környezeti hatásait. A stratégiai megközelítés keretében a Bizottság adott esetben 2017. szeptember 14-ig - szükség szerint - uniós és/vagy tagállami szinten meghozandó intézkedéseket javasol a gyógyszeripari anyagok és ezen belül is elsősorban a 8b. cikk (1) bekezdésében említett gyógyszeripari anyagok lehetséges környezeti hatásának kezelésére, az ilyen anyagok vízi környezetbe való bevezetésének, kibocsátásának és veszteségeinek a csökkentése érdekében, figyelembe véve a közegészségügyi szükségleteket és a javasolt intézkedések költséghatékonyságát is.

9. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot a 2000/60/EK irányelv 21. cikkének (1) bekezdése által létrehozott bizottság segíti. Ez a bizottság a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 27 ) értelmében vett bizottság.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, akkor a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdését kell alkalmazni.

9a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás gyakorlásának feltételeit e cikk határozza meg.

(2) A Bizottság 2013. szeptember 13-tól számított hatéves időtartamra szóló felhatalmazást kap a 3. cikk (8) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal a hatéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 3. cikk (8) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5) A 3. cikk (8) bekezdése szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlament és a Tanács értesítését követő két hónapos időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Ezen időtartam az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére két hónappal meghosszabbodik.

10. cikk

A 2000/60/EK irányelv módosítása

A 2000/60/EK irányelv X. mellékletének helyébe az ezen irányelv II. mellékletében foglalt szöveg lép.

11. cikk

A 82/176/EGK, a 83/513/EGK, a 84/156/EGK, 84/491/EGK és a 86/280/EGK irányelv módosítása

(1) A 82/176/EGK, a 83/513/EGK, a 84/156/EGK és a 84/491/EGK irányelv II. mellékletét el kell hagyni.

(2) A 86/280/EGK irányelv II. melléklete I-XI. szakaszának B. címsorait el kell hagyni.

12. cikk

A 82/176/EGK, a 83/513/EGK, a 84/156/EGK, a 84/491/EGK és a 86/280/EGK irányelv hatályon kívül helyezése

(1) A 82/176/EGK, a 83/513/EGK, a 84/156/EGK, a 84/491/EGK és a 86/280/EGK irányelv 2012. december 22-től hatályát veszti.

(2) 2012. december 22. előtt a tagállamok a monitoringokat és jelentéseket az e cikk (1) bekezdésben említett irányelvek helyett a 2000/60/EK irányelv 5., 8. és 15. cikkével összhangban végezhetik el.

13. cikk

Átültetés

(1) A tagállamok 2010. július 13-i hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek.

Amikor a tagállamok elfogadják azokat az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos közzétételük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

14. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

15. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

AZ ELSŐBBSÉGI ANYAGOKRA ÉS BIZONYOS EGYÉB SZENNYEZŐ ANYAGOKRA VONATKOZÓ KÖRNYEZETMINŐSÉGI ELŐÍRÁSOK

A. RÉSZ: KÖRNYEZETMINŐSÉGI ELŐÍRÁSOK (EQS)

AA

:

éves átlagérték.

MAC

:

maximálisan megengedhető koncentráció.

Mértékegység

:

[μg/l] a (4)-(7) oszlop esetén,

[μg/kg nedves tömeg] a (8) oszlop esetén.

B. RÉSZ: AZ A. RÉSZBEN MEGHATÁROZOTT EQS ALKALMAZÁSA

1.

A táblázat 4. és 5. oszlopa: Egy felszíni víztest tekintetében az AA-EQS alkalmazása akkor valósul meg, ha az adott felszíni víztest valamennyi reprezentatív monitoring pontja esetében az év során különböző időpontokban mért koncentrációk számtani középértéke nem haladja meg az előírásban rögzített értéket.

A számtani középérték számítási módszerének, az alkalmazott analitikai módszernek és - amennyiben nem áll rendelkezésre a minimumkövetelményeket teljesítő megfelelő analitikai módszer - az EQS alkalmazása módszerének összhangban kell állnia a 2000/60/EK irányelvvel összhangban a kémiai monitoringra és az elemzések eredményének minőségére vonatkozó műszaki előírások elfogadásáról szóló végrehajtási jogszabályokkal.

2.

A táblázat 6. és 7. oszlopa: Egy felszíni víztest tekintetében a MAC-EQS alkalmazása akkor valósul meg, ha az adott víztest bármely reprezentatív monitoringpontján mért koncentráció nem haladja meg az előírásban rögzített értéket.

A 2000/60/EK irányelv V. melléklete 1.3.4. szakaszának megfelelően azonban a MAC-EQS betartásának vizsgálata során az elfogadható szintű megbízhatóság és pontosság biztosítása érdekében a tagállamok statisztikai módszereket, azaz például százalékszámítást is alkalmazhatnak. Ebben az esetben e statisztikai módszereknek meg kell felelniük az ezen irányelv 9. cikke (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően megállapított részletes szabályoknak.

3.

Az e mellékletben megállapított, vizekre vonatkozó környezetminőségi előírások a teljes vízmintában lévő teljes koncentrációra vonatkoznak.

Az első albekezdéstől eltérve a kadmium, az ólom, a higany és a nikkel (a továbbiakban: a fémek) esetében a vizekre vonatkozó környezetminőségi előírások az oldott koncentrációra, vagyis a vízminta 0,45 μm-es szűrővel leszűrt vagy bármilyen más ezzel egyenértékű előkezeléssel nyert oldott fázisára, vagy - amennyiben az kifejezetten fel van tüntetve - a biológiailag hozzáférhető koncentrációra vonatkoznak.

A tagállamok a monitoringeredményeknek a vonatkozó környezetminőségi előírásokkal való összehasonlítása során figyelembe vehetik az alábbiakat:

a) a fémek és vegyületeik természetes háttér-koncentrációja, amennyiben az ilyen mértékű koncentrációk miatt nem lehetséges a vonatkozó környezetminőségi előírásoknak való megfelelés;

b) a víz keménysége, pH-értéke, oldottszervesszén-tartalma, illetve bármely más minőségi paramétere, amely befolyásolja a fémek biológiai hozzáférhetőségét, amennyiben a biológiailag hozzáférhető koncentrációt megfelelő biológiai hozzáférhetőségi modell révén határozzák meg.

( 1 ) HL C 97., 2007.4.28., 3. o.

( 2 ) Az Európai Parlament 2007. május 22-i véleménye (HL C 102. E, 2008.4.24., 90. o.), a Tanács 2007. december 20-i közös álláspontja (HL C 71. E, 2008.3.18., 1. o.) és az Európai Parlament 2008. június 17-i álláspontja ( a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). A Tanács 2008. október 20-i határozata.

( 3 ) HL L 242., 2002.9.10., 1. o.

( 4 ) HL L 327., 2000.12.22., 1. o.

( 5 ) HL L 331., 2001.12.15., 1. o.

( 6 ) HL L 181., 1986.7.4., 16. o.

( 7 ) HL L 81., 1982.3.27., 29. o.

( 8 ) HL L 291., 1983.10.24., 1. o.

( 9 ) HL L 74., 1984.3.17., 49. o.

( 10 ) HL L 274., 1984.10.17., 11. o.

( 11 ) HL L 330., 1998.12.5., 32. o.

( 12 ) HL L 33., 2006.2.4., 1. o.

( 13 ) HL L 230., 1991.8.19., 1. o.

( 14 ) HL L 24., 2008.1.29., 8. o.

( 15 ) HL L 227., 1993.9.8., 9. o.

( 16 ) HL L 123., 1998.4.24., 1. o.

( 17 ) HL L 396., 2006.12.30., 1. o. Helyesbítve: HL L 136., 2007.5.29., 3. o.

( 18 ) HL C 321., 2003.12.31., 1. o.

( 19 ) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

( 20 ) HL L 201., 2009.8.1., 36. o.

( 21 ) HL L 41., 2003.2.14., 26. o.

( 22 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. október 21-i 1107/2009/EK rendelete a növényvédő szerek forgalomba hozataláról (HL L 309., 2009.11.24., 1. o.).

( 23 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2012. május 22-i 528/2012/EU rendelete a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról (HL L 167., 2012.6.27., 1. o.).

( 24 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-i 2010/75/EU irányelve az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (EGT-vonatkozású szöveg) (HL L 334., 2010.12.17., 17. o.).

( 25 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2001. november 6-i 2001/82/EK irányelve az állatgyógyászati készítmények közösségi kódexéről (HL L 311., 2001.11.28., 1. o.).

( 26 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2001. november 6-i 2001/83/EK irányelve az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről (HL L 311., 2001.11.28., 67. o.).

( 27 ) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.