124/B/2004. AB határozat
a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 20. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és visszamenőleges hatályú megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 20. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és visszamenőleges hatályú megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvénynek (a továbbiakban: Szjt.) az úgynevezett üres-kazetta jogdíjat szabályozó 20. § (1) és (2) bekezdései alkotmányellenességét állítva azok visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint a jogdíj ezen formája semmiféle jogot nem biztosít az azt fizetők számára, mivel a művek másolása nézete szerint a jogdíj megfizetése után is jogellenes marad. A díjfizetési kötelezettséget kollektív büntetésnek tartja, amelyet kártérítésként minden hang- és képhordozót megvásárlónak fizetnie kell a rendőrség által el nem fogott illegális másolók okozta kárért. Ennek alátámasztásaként hivatkozott arra, hogy a díjat akkor is meg kell fizetni, ha valaki saját szellemi termékét rögzíti ezen eszközökre. Alkotmányellenesnek tartja továbbá a támadott rendelkezést amiatt, hogy az csak a hang- és képmásolás károsultjaira van tekintettel, és figyelmen kívül hagyja az illegális szoftver-másolás, valamint egyéb, a szerzői jogtól független, vagyon elleni bűncselekmények károsultjait. Mindezek alapján a támadott rendelkezést - konkrét alkotmányi hivatkozás nélkül - a diszkrimináció tilalmába (Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés) ütközőnek tartja. A szabályozást kollektív büntetésnek tekintve, hivatkozik még az indítványozó az ártatlanság vélelmének sérelmére is (Alkotmány 57. § (2) bekezdés) .
Az indítvány benyújtását követő kiegészítő beadványában az indítványozó az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról szóló 2003. évi CII. törvény (a továbbiakban: Szjtmód.) 54. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását, és visszamenőleges hatályú megsemmisítését is kérte az Alkotmánybíróságtól. A hivatkozott módosítás az Szjt. 20. § (1) és (2) bekezdéseit érintette. Az indítványozó alkotmányellenesnek tartja a jogszabály azon új rendelkezését, amely szerint a törvényben meghatározott díj megfizetéséért - vámfizetési kötelezettség hiányában - a törvény hatálya alá tartozó kép- és hanghordozót az országba behozó személy és az azt belföldön először forgalomba hozó személy egyetemleges felelősséggel tartozik. Álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés "pongyola megfogalmazása miatt" alkalmas arra, hogy szubjektív értelmezés alapján eltérő módon ítéljen meg különböző cégeket és magánszemélyeket, ami sérti a törvény előtti egyenlőség alkotmányos jogát (Alkotmány 57. § (1) bekezdés), továbbá "a szabad kereskedelemhez fűződő jogot".
A támadott rendelkezések alkotmányellenességét illetően az indítványozó konkrét alkotmányi szabályokat nem jelölt meg, ezért az indítványt az Alkotmánybíróság annak tartalmából egyértelműen kikövetkeztethető alkotmányos jogok alapján bírálta el.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálása során az alábbi jogszabályokat vette figyelembe:
1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
(2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. "
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. "
2. Az Szjt. -nek az indítvány benyújtásakor hatályos támadott rendelkezései:
"20. § (1) A rádió- és a televízió-szervezetek műsorában sugárzott, a saját műsort vezeték útján a nyilvánossághoz közvetítők műsorába belefoglalt, valamint a kép- vagy hanghordozón forgalomba hozott művek szerzőit, előadóművészi teljesítmények előadóművészeit, továbbá hangfelvételek előállítóit műveik, előadóművészi teljesítményeik, illetve hangfelvételeik magáncélú másolására tekintettel megfelelő díjazás illeti meg.
(2) Az (1) bekezdésben említett díjat az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet állapítja meg. A díjszabásról véleményt kell kérni az érintett szerzők egyéb közös jogkezelő szervezeteitől, valamint az előadóművészi és a hangfelvétel-előállítói jogok közös kezelését végző szervezetektől is. A díjat az üres kép- és hanghordozó gyártója, külföldi gyártás esetén pedig a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személy köteles az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezethez a forgalomba hozataltól, külföldi gyártás esetén pedig a vámkezelés befejezésétől számított nyolc napon belül befizetni. "
3. Az Szjt. -nek az indítvány elbírálásakor hatályos támadott rendelkezései:
"20. § (1) A rádió- és a televízió-szervezetek műsorában sugárzott, a saját műsort vezeték útján a nyilvánossághoz közvetítők műsorába belefoglalt, valamint a kép- vagy hanghordozón forgalomba hozott művek szerzőit, előadó-művészi teljesítmények előadóművészeit, továbbá filmek és hangfelvételek előállítóit műveik, előadó-művészi teljesítményeik, illetve filmjeik és hangfelvételeik magáncélú másolására tekintettel megfelelő díjazás illeti meg.
(2) Az (1) bekezdésben említett díjat az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet állapítja meg a többi jogosult közös jogkezelő szervezeteivel egyetértésben. A díj megállapításakor figyelembe kell venni, hogy az érintett művek, előadó-művészi teljesítmények, valamint filmek és hangfelvételeik esetében alkalmaznak-e a szerzői jog, illetve az ahhoz kapcsolódó jogok védelmére szolgáló hatásos műszaki intézkedést (95. §) . A díjat az üres kép- és hanghordozó gyártója, külföldi gyártás esetén pedig a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személy, vagy - vámfizetési kötelezettség hiányában - egyetemlegesen a hordozót az országba behozó személy és az azt belföldön először forgalomba hozó személy köteles az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezethez a vámkezelés befejezésétől, vámfizetési kötelezettség hiányában pedig a forgalomba hozataltól vagy - ha ez a korábbi - a forgalomba hozatali céllal történő raktáron tartás megkezdésétől számított nyolc napon belül megfizetni. A jogdíj megfizetéséért az adott hordozó összes belföldi forgalmazója is egyetemlegesen felel. "
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványozó első beadványában az Szjt. -nek a beadvány benyújtásakor hatályos rendelkezései, kiegészítő beadványában pedig az Szjtmód. azon rendelkezéseinek alkotmányellenességét állította, amelyek az első beadvány által támadott jogszabályi rendelkezések módosításáról szóltak. Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban már rámutatott arra, hogy ha az indítványozó egy új rendelkezés tartalmának alkotmányellenességét állítja, akkor az Alkotmánybíróság nem az új rendelkezést hatályba léptető, hanem a módosítás révén az új rendelkezést magába foglaló (inkorporáló) jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg [8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.; 28/2005. (VII. 14.) AB határozat ABH 2005, 290, 297. ]. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot jelen ügyben is az indítványozó által támadott Szjt. módosított rendelkezései tekintetében végezte el.
2. Az úgynevezett üres-kazetta jogdíjat az Szjt. a vagyoni jogokról szóló III. fejezetében a többszörözés joga cím alatt szabályozza.
2. 1. A szerzői művek magáncélra történő másolását a törvény szabad felhasználásnak tekinti, ehhez tehát nem szükséges a szerző hozzájárulása, és önmagában díjfizetési kötelezettséget sem keletkeztet. [Szjt. 35. § (1) szerint természetes személy magáncélra a műről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. ] Az Szjt. 33. § (2) bekezdése értelmében azonban a magáncélú másolás indokolatlanul nem károsíthatja a szerző jogos érdekeit. A szabad felhasználás körébe tartozó magáncélú másolás azonban nyilvánvalóan csökkenti azoknak a kép- és hanghordozóknak a forgalmát, amelyeket kifejezetten kereskedelmi forgalomba hozatal céljára állítanak elő, és amelyek után a szerzőket természetszerűleg jogdíj illeti meg.
A magáncélú otthoni másolás a 20. század első felét követően a technika fejlődésével egyre egyszerűbbé, olcsóbbá és ezáltal a század végére tömegessé és mindennapossá vált. A jogszabályi környezet azonban a '80-as évekig lényegében változatlan maradt. Ezen - a szerzői jogok jogosultjait hátrányosan érintő - változások miatt került bevezetésre az üres-kazetta jogdíj intézménye, kifejezetten a jogosultak érdekében. Mivel technikailag megoldhatatlannak tűnt, hogy minden egyes magáncélú másolást a jogosult engedélyezzen, ezért a jogalkotók - világszerte - közös jogkezelés útján meghatározott díjazást kötöttek a magáncélú másolásokhoz. Ezen összeg a szerzői jog terén érdekkiegyensúlyozó, érdekösszeegyeztető funkciót tölt be a szerzők és a felhasználók között. A díjazás - pontosan az átalány jellegéből adódóan - esetenként sérelmes lehet ugyan, érdekkiegyenlítő funkciója folytán azonban összességében ésszerű és elfogadható megoldás.
Az Szjt. 33. § (2) bekezdése szerint a szabad felhasználás is csak annyiban megengedett és díjtalan, amennyiben nem sérelmes a mű rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit. Az üres-kazetta jogdíj ebből következően a szerzői jogok jogosultjait érintően a magáncélú másolás tömegessé válásából eredő érdek- és vagyoni sérelem kompenzálást célozza, amikor a másolásra alkalmas eszközök árába egy meghatározott jogdíj-hányadot épít be. (Az Szjt. más rendelkezései ezen díjak beszedésére és a jogosultak közötti felosztására vonatkozóan további szabályokat tartalmaznak.) Az indítványozó által támadott jogintézmény tehát egyáltalán nem a szerzői művek jogellenes másolásához, hanem éppen ellenkezőleg, a jog által elismert magáncélú másoláshoz kapcsolódik. Éppen ez az oka annak, hogy nem egy jogellenesen okozott kár kompenzálását célzó kártérítésről, hanem jogszerűen okozott vagyoni hátrány kiegyenlítéséről van szó, melynek eszköze az "átalány-díjazás". Így az üres-kazetta jogdíj semmiképp sem tekinthető szankciónak, kiváltképp nem az indítványozó által említett "kollektív büntetés"-nek, a rendelkezések természetszerűleg nem eredményeznek büntetőjogi felelősséget.
A szerzői és felhasználói érdekek normatív kiegyenlítésének jelenleg hatékony technikai megoldása az, hogy a jogalkotó átalánydíjat épít be az üres hordozók árába. A megoldás indoka az is, hogy minden üres hordozó alkalmas arra, hogy a másolások által a szerzői jogok jogosultjainak vagyoni érdekeit sértse. Ugyanakkor az Szjt. 20. § (3) bekezdésének b) pontja szerint a díjfizetési kötelezettség nem terjed ki a kizárólag olyan készülékhez (pl. stúdió-berendezéshez, diktafonhoz) használható kép- és hanghordozókra, amelyeket rendeltetésszerű felhasználás esetén nem használnak művek, előadóművészi teljesítmények, illetve hangfelvételek másolatainak magáncélú készítésére.
Mindebből következően az indítványozó által alkotmányellenesnek állított jogszabályhelyek nem hozhatók összefüggésbe az Alkotmány 57. § (2) bekezdésében megfogalmazott ártatlanság vélelmével, amely szerint senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata meg nem állapította.
2. 2. Az indítványozó azon hivatkozása, mely szerint hátrányos megkülönböztetésben részesülnek a szoftver-másolás károsultjai (tekintettel arra, hogy ők nem részesülnek az üres-kazetta jogdíjból), az alábbiak miatt nem megalapozott. A számítógépi programalkotás (szoftver) a szabad felhasználás esetkörén kívül van, tekintettel arra, hogy az Szjt 35. § (1) bekezdése így rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a szoftver többszörözése - az Szjt. 59. § (2) bekezdésében meghatározott biztonsági másolat kivételével - minden esetben jogellenes. Ez az oka tehát annak, hogy a szoftverekhez fűződő vagyoni jogok jogosultjai nem részesednek az üres-kazetta jogdíjból, mivel amennyiben abból részesednének, az a jogellenes többszörözés legalizálását eredményezné.
3. Az Alkotmánybíróság ezt követően a jogegyenlőség tekintetében vizsgálta meg a támadott rendelkezéseket. Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését. Az Alkotmány e rendelkezését - állandó gyakorlata szerint - a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Az Alkotmánybíróság e határozatokban kifejtette, hogy bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az alapvető jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, a tilalom - ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot - kiterjed az egész jogrendszerre. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem az emberi vagy az alapvető állampolgári jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138-140. stb. ].
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában személyek közötti diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha a jogalkotó valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy embercsoporttal történt összehasonlításban kezel hátrányosabb módon [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 161-162.; 1043/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.; 397/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 786, 787.; 432/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 789, 792.; 719/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 769, 775.; 17/2000. (V. 26.) AB határozat, ABH 2000, 112, 115.; 624/E/1999. AB határozat, ABH 2002, 1023, 1035. stb. ]. Az Alkotmánybíróság több határozatában leszögezte, hogy az Alkotmányban meghatározott alapjog-kategóriák, így az Alkotmány 70/A. §-ában írt, a diszkrimináció tilalmát meghatározó rendelkezés - annak ellenére, hogy azokat az Alkotmány állampolgári aspektusból fogalmazza meg - a személyekre általában, így a jogi személyekre is vonatkoznak [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 72, 82.; 7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22, 27-28.; 28/1991. (VI. 3.) AB határozat, ABH 1991, 88, 114., 10/2001. (IV. 12.) AB határozat, ABH 2001, 123, 141. stb. ], a jogi személyek számára is biztosított tehát, hogy alkotmányos jogaikat indokolatlan megkülönböztetés nélkül érvényesítsék [40/2005. (IX. 19. Ab határozat, ABH 2005, 427, 440. ].
Az Alkotmánybíróság fentebb ismertetett gyakorlatának megfelelően vizsgálta e megkülönböztetés tilalmának az indítványozó által állított sérelmét a támadott jogszabályi rendelkezés vonatkozásában. Az Szjt. 20. § (2) bekezdése a díjfizetési kötelezettséget az üres kép- és hanghordozó gyártója, külföldi gyártás esetén pedig a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személy, vagy a hordozót az országba behozó személy (importőr) és az azt belföldön először forgalomba hozó személy (kereskedő) számára írja elő. A felsorolt személyek a díjat természetesen az eszközök árába beépítik, így azt végső soron a felhasználók fizetik meg. A kötelezetti kör ebben az összefüggésben egységes, vele szemben a jogalanyok más csoportja nem határozható meg, a megkülönböztetésnek nincs viszonyítási alapja. Ebből következőleg a támadott rendelkezések és a diszkrimináció alkotmányi tilalma között alkotmányjogi szempontból értékelhető összefüggés nem állapítható meg.
4. Alkotmányellenesnek tartja az indítványozó az Szjt. 20. § (2) bekezdésének azon kitételét, amely szerint a díjköteles hordozót belföldön először forgalomba hozó személlyel együtt, egyetemleges felelősség mellett, díjfizetési kötelezettség terheli az országba behozó személyt is. Ezt sérelmezve utal a csomagküldő szolgálatnak, a gépjármű vezetőjének esetleges felelősségére is. Álláspontja szerint a jogszabály pontatlan megfogalmazása alkalmas lehet a szubjektív értelmezésre, ezáltal sérti a törvény előtti egyenlőség alkotmányos jogát. Az Alkotmánybíróság ezen indítványozói hivatkozással kapcsolatban rámutat: nyilvánvaló az, hogy jelen összefüggésben az "országba behozó személy" kifejezés az importőrt jelenti.
Az indítványozó által alkotmányellenesnek tartott megfogalmazást az Szjt. -nek az uniós csatlakozás folytán módosított rendelkezése tartalmazza. A módosító törvény javaslatának miniszteri indokolása ezzel kapcsolatban a következő: "Az Szjt. hatályos 20. §-ának (2) bekezdése alapján jelenleg - külföldi gyártás esetén - az üres kép- és
hanghordozó után a magáncélú másolásra tekintettel fizetendő díjat a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személynek kell a vámkezelés befejezésétől számított nyolc napon belül befizetnie. Az Európai Unió vámuniójába és egységes piacába való beilleszkedésünket követően e szabályok a más tagállamokból érkező árukra nem lesznek alkalmazhatók. A törvény erre tekintettel úgy rendelkezik, hogy - vámfizetési kötelezettség hiányában - a hordozót az országba behozó személy és az azt belföldön először forgalomba hozó személy egyetemlegesen felelős a szóban forgó díjak megfizetéséért. " Az "országba behozó személy" mint jogalany meghatározásával kapcsolatban az Alkotmánybíróságnak nem feladata a jogszabály értelmezése, ez a jogalkalmazó hatáskörébe tartozik. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság álláspontja szerint "az országba behozó személy" kifejezés nem ad lehetőséget olyan szubjektív értelmezésre, amely alkotmányellenességet eredményezhetne, és kiváltképp nem hozható összefüggésbe az Alkotmánynak a törvény előtti egyenlőséget deklaráló 57. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésével.
5. A fentiek folytán az indítványozó által alkotmányellenesnek állított jogszabályok és az indítvány tartalma alapján megállapítható alkotmányi rendelkezések között az Alkotmánybíróság alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggést nem állapított meg. Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523-524.; 141/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 584, 586.; 743/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 417-418.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 575/B/1992. AB határozat, ABH 1999, 456-460. ]. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2007. szeptember 11.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
k., Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró