695/B/2004. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványokról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában meghozta az alábbi

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény egésze, 1. § (3) bekezdése, 6. § (2) bekezdése, 9. § (1) és (4) bekezdése, 10. § (2) bekezdése, 12. § (3) bekezdése, 15. § a) pontja, 17. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLX. törvény egésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvénynek az Alkotmány 7. § (1) bekezdésével való ellentéte vizsgálatát kérő indítványt visszautasítja.

4. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény 17. § (1) bekezdése alkotmányellenessége vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.

Indokolás

I.

1. Az egyik indítványozó a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény (a továbbiakban: Gyktv.) egésze és egyes rendelkezései alkotmányossági vizsgálatát és visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte az alábbiak szerint:

1. 1. Álláspontja, hogy a Gyktv. behozhatatlan versenyelőnyben részesíti az állami tulajdonú autópálya vállalatot, amely szemben áll az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében megfogalmazott tulajdoni formák egyenjogúságát garantáló és a piacgazdaság tételét rögzítő alkotmányos elvekkel. Az indítványozó e tekintetben - mint vizsgálni és megsemmisíteni kért törvényi rendelkezést - a Gyktv. 6. § (2) bekezdését jelölte meg. Kifejtette, hogy a Magyar Állam javára alapított elővásárlási jog, amelyet az építtető azaz az állami tulajdonú autópálya vállalat gyakorol, az állam közhatalmi és tulajdonosi jogosítványának összekapcsolását jelenti, amely az Alkotmány 9. § (1) bekezdése alapján alkotmánysértő.

1. 2. A Gyktv. 12. § (3) bekezdés értelmében az építési engedélyezési eljárásban meghozott másodfokú határozat - a közérdekre tekintettel - azonnal végrehajtható. Az indítványozó szerint az azonnali végrehajthatóság sérti az Alkotmány 50. § (3) bekezdésébe foglalt bírói függetlenséget, ugyanis - vélte az indítványozó - akadályozza a bíróságokat abban, hogy a törvényeknek és a meggyőződésüknek megfelelő ítéletet hozzanak: a bírósági döntés meghozatalakor már megindult a beruházás, ez a tény - érvelt az indítványozó - befolyásolja a döntést is, kiüresíti a jogorvoslatot. Az indítványozó e problémakörben kérte a Gyktv. 15. § a) pontjának a vizsgálatát is, amely az államigazgatási határozat végrehajthatóságának a felfüggesztéséről szól.

1. 3. Az indítványozó a Gyktv. egészével, és ezáltal az autópálya-építésekkel kapcsolatosan azt veti fel, hogy "a lakosságnak nem volt alkalma megismerni azokat a kutatási eredményeket, amelyek megkérdőjelezik ezek ésszerűségét és gazdaságosságát. " Mindez az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében szereplő közérdekű adatok megismeréséhez való jogot sérti. Az indítványozó kifejtette továbbá, hogy az autópályák építése kapcsán nemcsak a lakosság, hanem a döntéshozók sem rendelkeznek megfelelő információkkal, márpedig a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 18. § (1) bekezdése kimondja, hogy a jogszabály megalkotása előtt - a tudomány eredményeire támaszkodva - elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, a szabályozás várható hatását, a végrehajtás feltételeit stb. Az autópályákat érintő megfelelő információ nélkül - véli az indítványozó - sérül az Alkotmány 35. § (1) bekezdés b) pontja, amelynek értelmében a kormány biztosítja a törvények végrehajtását.

1. 4. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből eredő jogbiztonság sérelmét látja az indítványozó a következőkben:

A Gyktv. 1. § (3) bekezdése értelmében a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésével összefüggő hatósági eljárásokra - a törvényben foglalt eltérésekkel - a közigazgatási eljárás szabályait kell alkalmazni. [A Gyktv. -nek az indítvány benyújtásakor hatályos szövege az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt (a továbbiakban: Áe.) jelölte meg. Az indítvány elbírálásakor hatályos - a 2005. évi CLX. törvénnyel módosított - Gyktv. a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényre utal. E jogszabályváltozás az indítványban foglaltak lényegét nem érinti.] Az indítványozó szerint a Gyktv. és az államigazgatási eljárás szabályai nincsenek összhangban, s ez sérti a jogbiztonságot.

A Gyktv. 9. § (1) bekezdése eredetileg azt mondta ki, hogy első fokon az Országos Környezet-és Vízügyi Felügyelőség (a továbbiakban: OKVF) rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, míg a 10. § (2) bekezdése - tartalmában változatlanul úgy szól, hogy a környezetvédelmi hatóság határozata ellen a környezetvédelmi hatóság vezetőjéhez lehet fellebbezni. Az indítványozó egyrészt "elhibázottnak" tartja az OKVF hatósági jogkörrel való felruházását, másrészt az ugyanazon szerv vezetőjéhez való fellebbezésre, mint megoldásra - véli az indítványozó - nincs megfelelő indok, az a jogbiztonság és a jogorvoslat sérelmével jár.

A Gyktv. 9. § (4) bekezdése szerint egyszámjegyű országos közút gyorsforgalmi úttá, valamint autóútnak autópályává fejlesztésekor előzetes vizsgálati eljárást nem kell lefolytatni. Az indítványozó kifejtette, hogy a 9. § (4) bekezdés alapján nem egyértelmű, hogy az előzetes vizsgálati eljárás elhagyása a környezetvédelmi hatásvizsgálat mellőzését is jelenti-e.

A Gyktv. fent jelölt szabályai - az indítványozó szerint - nem biztosítják a jogintézmények működésének kiszámíthatóságát, s ez ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével.

1. 5. Az indítványozó a törvény egészével összefüggésben azt veti fel, hogy a Gyktv. sérti az Alkotmány 18. § és 70/D. § (1) bekezdéseibe "deklarált egészséges környezethez való, mindenkit megillető alapjogot". Az Alkotmánybíróság a 28/1994. (V. 20.) AB határozatában értelmezte az Alkotmány fenti tételeit és kimondta, hogy az állam a természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintjét főszabályként nem csökkentheti, illetve az elért védelmi szinttől csak akkor léphet vissza, ha az alapjog-korlátozás feltételei fennállnak. Az indítványozó szerint a Gyktv. az elért védelmi szint csökkentésével jár, s ez okból is alkotmánysértő. A Gyktv. a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvtv.) érvényesülést háttérbe szorítja.

1. 6. A Gyktv. 5. §-a a gyorsforgalmi út tervezésével és építésével kapcsolatos kezdeményezés rendjét szabályozza. Az indítványozó kifejtette, hogy a törvény, de különösen e rendelkezése az egyes tervek és programok környezetre gyakorolt hatásairól szóló 2001/42/EK számú irányelv szabályaival nincs összhangban, így sérül az Alkotmány 7. §-ának (1) bekezdése. Végül szintén az Alkotmány 7. § (1) bekezdésének sérelmét veti fel az indítványozó, amennyiben álláspontja szerint a Gyktv. nem felel meg a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott Egyezmény kihirdetéséről szóló 2001. évi LXXXI. törvényben foglalt előírásoknak.

2. Egy másik indítványozó a Gyktv. 17. § (1), illetve (2) bekezdéseivel összefüggésben terjesztett elő kérelmet. A Gyktv. 17. § (1) bekezdése főszabályként előírja, hogy a miniszter által a gyorsforgalmi út számára rendelettel megállapított nyomvonalat úgy kell meghatározni, hogy a gyorsforgalmi út tengelyétől számított 250-250 méter széles területsáv beépítésre szánt területté nem nyilvánítható. Az indítványozó kifejtette, hogy a gyorsforgalmi út üzemeltetése során veszélyes hulladék keletkezik, márpedig a veszélyes hulladékokról szóló - az indítvány benyújtásakor hatályos - 102/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet szerint ebben az esetben 500 méteres védőtávolságot kell előírni. A szélesebb védőtávolság jogosultságát támasztja alá - az indítványozó szerint - a Kvtv. 22. § (2) bekezdése, amely általános érvénnyel mondja ki: a levegőt védeni kell minden olyan hatástól amely azt károsító módon terheli. Az indítványozó a Gyktv. 17. § (1) bekezdése tekintetében azonban nem megsemmisítést kért, hanem a védőtávolságra vonatkozó rendelkezés módosítására terjesztett elő kérelmet.

Ugyanezen beadványában az indítványozó kérelmet terjesztett elő a Gyktv. 17. § (2) bekezdésének megsemmisítésére. E rendelkezés lehetővé teszi, hogy a miniszter a nyomtávot kijelölő rendeletében, a fent jelölt 250 méteres védőtávolsághoz képest keskenyebb területsávot is megállapítson. Az indítványozó szerint az Alkotmány 18. §-ában, illetve a 70/D. §-ában megfogalmazott egészséges környezethez való jog sérül azáltal, hogy a 250 méteres távolság alól felmentés adható. Bár a Gyktv. 17. § (2) bekezdése csak megfelelő műszaki feltételek megléte esetén és az egészségügyért felelős miniszter egyetértésével teszi lehetővé az eltérést, de az indítványozó szerint a törvény e rendelkezése semmilyen garanciát nem tartalmaz arra nézve, hogy a polgárok egészséges környezethez való joga - az autópálya levegő és zajszennyezettségétől - megvédhető legyen. A szabályok alapján- véli az indítványozó - a miniszter által csökkentett védőtávolság akár "0 m is lehetne". Az indítványozó hivatkozik még az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe foglalt diszkrimináció-tilalom sérelmére, illetve az Alkotmány 35. § (1) bekezdés a) pontjának azon előírására, amely a kormány feladatává teszi az alkotmányos rend védelmét.

Hatásköri tájékoztatás és hiánypótlásra felhívást követően az indítványozó a Gyktv. 17. § (1) bekezdését érintő kérelmét visszavonta, fenntartotta viszont a Gyktv. 17. § (2) bekezdése alkotmányossági vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványát.

3. Az első indítványt megfogalmazó indítványozó újabb kérelmet nyújtott be a Gyktv. -t módosító, a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLX. törvény (a továbbiakban: Gyktv. mód.) vonatkozásában is. Újabb indítványában a Gyktv. mód. egészének a visszamenőleges hatályú megsemmisítését kezdeményezte.

3. 1. Az indítványozó a Gyktv. mód. -al összefüggésben előadta, hogy az autópálya-építés fékezi a gazdaság fejlődését, rontja a versenyképességet, munkahelyteremtő hatása sem jelentős, torzítja a versenyt, ezáltal sérül az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdése. A Gyktv. mód. egésze azért is ellentétes az Alkotmány 9. §-ával - érvvel az indítványozó - mert az autópálya-fejlesztést a többi ágazat fölé helyezi, ami a gazdaság egészére káros.

3. 2. Az indítványozónak az az álláspontja, hogy Gyktv. mód. az autópálya-építés gyorsítását kívánja elérni, márpedig az autópályák környezetromboló hatása közismert, így sérül az Alkotmány 18. §-a és 70/D. § (1) bekezdése.

3. 3. A Gyktv. mód. -al összefüggésben az indítványozó az Alkotmány 35. § (1) bekezdés a) és b) pontjai, illetve az Alkotmány 61. § (1) bekezdésének sérelmét is felvetette. Az Alkotmány 35. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a kormány védi az alkotmányos rendet, a b) pont pedig kimondja, hogy biztosítja a törvények végrehajtását. Az indítványozó szerint a kormány nem tudja ellátni ezen alkotmányos feladatait, illetve nem érvényesül az Alkotmány 61. § (1) bekezdésébe foglalt közérdekű adatok megismeréséhez való jog, ha a jogszabály - jelen esetben a Gyktv. mód. - meghozatala előtt nem végeznek a Jat. 18. § (1) bekezdése szerinti hatásvizsgálatot. Az indítványozó hosszan idéz az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVI-II. törvényből (a továbbiakban: Áht.), illetve a Kvtv. -ből, és arra a következtetésre jut, hogy a Gyktv. mód. elfogadásakor "az Országgyűlés aligha tudott eleget tenni" az Alkotmány 19. § (2) bekezdésből eredő azon feladatának, hogy gyakorolja a népszuverenitásból eredő jogokat.

3. 4. Az Alkotmány 36. § értelmében a Kormány együttműködik a társadalmi szervekkel, a Jat. több rendelkezése is előír a jogszabályok megalkotását megelőző egyeztetési kötelezettséget, a Kvtv. pedig kimondja, hogy a környezetvédelemmel összefüggő jogszabály-javaslatokat véleménynyilvánítás céljából meg kell küldeni az Országos Környezetvédelmi Tanácsnak. Az indítványozó szerint a Gyktv. mód. a fenti alkotmányos tételt és törvényi

előírásokat sérti, hivatkozik az Alkotmánybíróság 30/2000. (X. 11.) AB határozatára is.

3. 5. Az indítványozó szerint a Gyktv. mód. célja az volt, hogy az autópálya-építés költségeit - s ezáltal az állami költségvetés túlzott hiányát - "láthatatlanná" tegye, megtévessze az Európai Uniót. E miatt - fejtette ki az indítványozó - sérül az Alkotmány 7. § (1) bekezdése, és a 35. § (1) bekezdés a) és b) pontjai.

3. 6. Az indítványozó az Gyktv. mód. és az Áht. közötti összhang hiányát is kifogásolta, kifejtette, hogy a Gyktv. mód. tovább rontja az államháztartás átláthatóságát, tervezhetőségét és ellenőrizhetőségét. Az indítványozó ezzel összefüggésben különböző publicisztikákból idéz.

Az indítványozó végül a Gyktv. mód. -al összefüggésben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésbe foglalt jogállamiság sérelmét is felvetette, mint kifejtette azért, mert annak "elfogadása a pénzügyi kockázatok mellett komoly politikai veszéllyel is jár mind itthon, mind nemzetközi szinten. "

4. Az Alkotmánybíróság az indítványokat az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065. -a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette, s egy eljárásban bírálta el.

II.

1. Az Alkotmánynak az indítványozók által hivatkozott rendelkezései szerint:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.

(...)

7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.

(...)

9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.

(...)

18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.

(...)

35. § (1) A Kormány

a) védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait;

b) biztosítja a törvények végrehajtását: (...)

36. § Feladatának ellátása során a Kormány együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel.

(...)

50. § (3) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak.

(...)

61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.

(...)

70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.

(...)

70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.

(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg. "

2. A Gyktv. érintett rendelkezései szerint: "1. § (3) A gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésével összefüggő

a) hatósági eljárásra - az e törvényben foglalt eltérésekkel - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény,

b) államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni.

(...)

5. § (1) A gyorsforgalmi út tervezése és építése - a jogszabályban meghatározott, hatályos területrendezési tervekkel összhangban - a miniszter kezdeményezése alapján indul meg.

(2) A miniszter rendelkezésére az építtető közbeszerzési eljárás keretében kiválasztja a tervezőt és elkészítteti az útépítés lehetséges nyomvonalváltozatait magába foglaló műszaki tanulmányt, továbbá összeállíttatja az előzetes vizsgálati eljáráshoz - külön jogszabály szerint - szükséges dokumentációt (a továbbiakban: vizsgálati dokumentáció) és a területrendezési tervtanulmány dokumentációját.

(3) A (2) bekezdésben megjelölt tanulmány és dokumentáció előkészítése során a tervező a környezetvédelmi hatósággal és érintett helyi önkormányzatokkal kapcsolatot tart.

(4) A 9. § (1) bekezdés szerinti környezetvédelmi hatóság az előzetes vizsgálati eljárásban a nyilvánosság véleményének megismerése érdekében közmeghallgatást tart.

(5) A kiemelt közérdekre és a környezetvédelmi prioritásokra tekintettel a környezet és termőföld, valamint a primer ásványvagyon védelme kiemelt hangsúlyt kell, hogy kapjon a tervezés, engedélyezés és a megvalósítás valamennyi fázisában. Ennek érdekében a másodlagos nyersanyagok - elsősorban a pernye, kohászati salak, bányameddők, építési és bontási hulladékok - felhasználása a közbeszerzési eljárásoknál az erre vonatkozó előzetes szakértői vizsgálatok figyelembevételével, továbbá a hasznosításban érintettek (a felhasználandó anyagok tulajdonosai és az út építtetője) gazdasági együttműködése esetén írható elő.

6. § (1) A gyorsforgalmi útnak a vizsgálati dokumentáció és a területrendezési terv-tanulmány alapján 1: 10 000 méretarányú helyszínrajzon elfogadott és a gyorsforgalmi út számára legfeljebb két változatban kijelölt 500 méter szélességű területsávját (a továbbiakban: nyomvonal), a környezetvédelmi hatóságnak az előzetes környezetvédelmi eljárás során hozott határozata alapján, a miniszter - a területfejlesztésért és területrendezésért felelős, valamint a környezetvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben -rendeletben állapítja meg.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt rendelet kihirdetésétől a Magyar Államot - termőföld esetében a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvényben megjelölt más jogosultakat megelőzően - elővásárlási jog illeti meg a rendelettel meghatározott nyomvonalon található földrészek tekintetében. Az elővásárlási jogot a Magyar Állam nevében az építtető gyakorolja. A megvásárolt földrészlet az állam kincstári vagyonába kerül, amelyet a kincstári vagyon kezeléséért felelős szerv a gyorsforgalmi út építése céljából ellenérték nélkül az építtető - Program utak esetében a beruházó - vagyonkezelésébe ad.

(...)

9. § (1) A gyorsforgalmi út építése során a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) szerinti előzetes vizsgálati és környezeti hatásvizsgálati eljárásokban első fokon a környezetvédelmi hatóságnak a Kormány által rendeletben kijelölt országos illetékességű szerve (a továbbiakban: környezetvédelmi hatóság) rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel.

(2) A környezetvédelmi hatóság az (1) bekezdés szerinti eljárásokban köteles a Kormány által rendeletben kijelölt, országos illetékességgel eljáró szerv (a továbbiakban: közlekedési hatóság) szakvéleményét beszerezni.

(3) A környezetvédelmi hatóság a közmeghallgatást a közlekedési hatósággal együtt, az építtető bevonásával teljesíti.

(4) Egyszámjegyű országos közút gyorsforgalmi úttá, valamint autóútnak autópályává fejlesztésekor előzetes vizsgálati eljárást nem kell lefolytatni.

(...)

10. § (2) A környezetvédelmi hatóság határozata ellen a környezetvédelmi hatóság vezetőjéhez lehet fellebbezni.

(...)

12. § (3) Az építési engedélyezési eljárásban meghozott másodfokú határozat - a közérdekre tekintettel - azonnal végrehajtható.

(...)

15. § A környezetvédelmi és az építési engedélyezési eljárás során meghozott határozat bírósági felülvizsgálatára a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény XX. fejezetének rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy

a) a bíróság az államigazgatási határozat végrehajtását csak a közérdekre vagy az ügyfél nyomós érdekére tekintettel függesztheti fel:

(...)

17. § (1) A miniszter által, a megvalósítandó gyorsforgalmi út számára rendelettel megállapított nyomvonalat tartalmazó dokumentációval (jóváhagyott tanulmányterv)- amely tartalmazza a tervezett csomópontokat, valamint jellemző hossz- és keresztszelvényeket is - vagy az építési engedéllyel rendelkező külterületi gyorsforgalmi út tengelyétől számított 250-250 méter széles területsáv beépítésre szánt területté - a külön jogszabályban megjelölt gazdasági terület kivételével - nem nyilvánítható.

(2) A miniszter a 6. §-ban említett rendeletben - ameny-nyiben a műszaki feltételek ezt lehetővé teszik - az (1) bekezdésben meghatározottnál keskenyebb területsávot is megállapíthat. Ebben az esetben a rendelet kiadásához az egészségügyért felelős miniszter egyetértése is szükséges. "

3. A Jat. hivatkozott szabálya értelmében: "18. § (1) A jogszabály megalkotása előtt - a tudomány eredményeire támaszkodva - elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdekösszeütközések feloldásának a lehetőségét, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit. Erről a jogalkotót tájékoztatni kell. "

III.

Az indítványok nem megalapozottak.

1. Az Alkotmánybíróság elsőként a Gyktv. egészét érintő indítványokat bírálta el. Az indítványozó egyrészt azt veti fel, hogy a Gyktv. által megvalósuló autópálya-építés az egészséges környezethez való jog sérelmét eredményezi, másrészt a közérdekű adatok megismeréséhez való jog (illetve a Jat. hatásvizsgálatra vonatkozó szabálya) megsértését jelöli meg az indítványozó, mert - álláspontja szerint - a lakosság és a döntéshozók nem kaptak megfelelő tájékoztatást az autópálya-építés káros hatásait illetően. Az indítványozó ezen másik problémával összefüggésben az Alkotmánynak azt a tételét is megjelöli, mely szerint a Kormány biztosítja a törvények végrehajtását.

1. 1. Az Alkotmánybíróság a 28/1994. (V. 20.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh. 1.) értelmezte az Alkotmány 18. §-ában és 70/D. §-ában megfogalmazott egészséges környezethez való jogot. A határozat rendelkező része szerint: "az Alkotmány 18. §-ában megállapított, az egészséges környezethez való jog a Magyar Köztársaságnak azt a kötelezettségét is magában foglalja, hogy az állam a természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintjét nem csökkentheti, kivéve, ha ez más alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez elkerülhetetlen. A védelmi szint csökkentésének mértéke az elérni kívánt célhoz képest ekkor sem lehet aránytalan. " (ABH 1994, 134.)

A Gyktv. preambuluma az autópályák, gyorsforgalmi utak építése kapcsán a következőket emelte ki: "Az Európai Unió egészére kiterjedő közös közlekedési stratégia megvalósításában kiemelt szerepet kapott a Transz-európai Közlekedési Hálózat. Az Európai Unióhoz való csatlakozás gazdasági-társadalmi követelményként állítja hazánk elé az egységes európai közlekedési hálózathoz való kapcsolódásunkat, a hazai közúthálózatnak a hazánkat érintő pán-európai folyosók mentén történő fejlesztését. A hálózatok kiépítése, nyomvonalvezetése és működtetése a gazdaságpolitikai és területfejlesztési elképzelések megvalósításának eszköze. A Transz-európai hálózatokhoz megfelelő színvonalon kapcsolódni képes közlekedési hálózatnak a lehető legrövidebb időn belüli kiépítése, az országhatárokon is átnyúló regionális együttműködés fejlesztése, a szomszédos országokkal való kapcsolatok elősegítése, a regionális fejlettségbeli különbségek csökkentése, a hátrányos helyzetű térségek elérhetőségének javítása, a kiegyensúlyozottabb térségi fejlődés elősegítése, valamint a belső gazdasági és társadalmi kohézió erősítése érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja: "

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a törvényhozásnak nagyfokú a szabadsága az autópályák, gyorsforgalmi utak építéséről való döntések tárgyában. Az Alkotmánybíróságnak nem feladata a törvényhozói célmeghatározás minősítése. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megállapítja, hogy - a hatáskörébe tartozó utólagos normakontroll eljárásban - a Gyktv. egésze (amely általánosságban a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztéséről szól) és az egészséges környezethez való jog között nincs alkotmányjogi szempontból értékelhető kapcsolat, azaz Gyktv. egésze nem ítélhető meg azon az alapon, hogy az miként hat a környezethez való jog érvényesülésére. Ez a kérdés a Gyktv. egyes rendelkezései alkotmányossági vizsgálata alapján dönthető el. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Gyktv. egésze és az Alkotmány 18. §-a, illetve 70/D. §-a közötti ellentétet nem állapította meg.

1. 2. Az indítványozók a törvény egészével összefüggésben azt is felvetik - az Alkotmány 35. § (1) bekezdése b) pontjának, 61. § (1) bekezdésének és a Jat. 18. § (1) bekezdésének [ezen keresztül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének] sérelmét valószínűsítve - hogy a lakosságnak, de a döntéshozóknak sem volt módjuk megismerni azokat a

kutatási eredményeket, amelyek megkérdőjelezik az autópálya-építés ésszerűségét, gazdaságosságát.

Az Alkotmány 35. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a kormány biztosítja a törvények végrehajtását. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Gyktv. egésze, de az egyes rendelkezései sem gátolják a kormányt abban, hogy a törvények végrehajtásával kapcsolatos alkotmányi feladatát ellássa. A Gyktv. 18. § (6) bekezdése egyébiránt meghatározza, hogy a Gyktv. végrehajtása során a kormány mely tárgyakban adhat ki rendeletet. Tehát a Gyktv. kifejezetten szól arról, hogy a Kormánynak mit kell tennie a végrehajtás érdekében.

A Jat. 18. § (1) bekezdése a jogszabályok megalkotása előtti hatás-vizsgálatról rendelkezik. Az Alkotmánybíróság a Jat. e szabályának alkalmazását tekintve rámutatott: "a Jat. 18. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés be nem tartása nem tekinthető a jogszabály közjogi érvénytelenségét előidéző olyan súlyos eljárási hibának, amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján az alkotmányellenesség megállapítását és a rendelkezés megsemmisítését indokolná. " [38/2000. (I. 31.) AB határozat, ABH 2000, 303, 313.] Az Alkotmánybíróság ezt az álláspontját jelen ügyben is fenntartja, így nem állapítható meg a Jat. 18. § (1) bekezdésén keresztül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelme.

Az Alkotmány 61. § (1) bekezdése a véleménynyilvánítás szabadságát és a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot foglalja magában. A közérdekű adatok megismeréséhez való jog alapjog. A Gyktv. -t áttekintve azonban megállapítható, hogy az kifejezetten szól az autópályaépítéssel összefüggő lakossági tájékoztatásról. A Gyktv. 18. § (8) bekezdése kimondja: "A gyorsforgalmi közúthálózat megvalósításáról, a megvalósítás aktuális helyzetéről a közvéleményt tájékoztatni kell. " Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Gyktv. egésze nem korlátozza a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot, a Gyktv. ugyanis nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a közérdekű adatok megismerésének gátja lehet. Mivel az alapjog-korlátozás ténye sem állapítható meg, ezért nem merül fel - egyébiránt a korlátozás alkotmányosságának eldöntésénél irányadó - szükségességi/arányossági teszt alkalmazása sem.

A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Gyktv. egésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

2. Az indítványozó szerint a Gyktv. 6. § (2) bekezdésében a Magyar Állam javára alapított elővásárlási jog sérti az Alkotmány 9. § (1) bekezdésébe foglalt köztulajdon és magántulajdon egyenjogúságának elvét, és a piacgazdaság alkotmányos tételét.

2. 1. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Alkotmány 9. § (1) bekezdésébe foglalt köztulajdon és magántulajdon nem tekinthető a tulajdoni formák felsorolásának, mint amelyek valamelyikébe való be-sorolhatóság az alkotmányos védelem feltétele. Az Alkotmány nem tulajdonformák között különböztet, hanem ellenkezőleg: a tulajdon bármely formájára nézve éppen diszkrimináció-tilalmat fogalmaz meg. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 81.].

A Gyktv. 6. §-a az úthálózat fejlesztésének előkészítésével összefüggő miniszteri és egyéb feladatokról szól. Az előkészítéssel összefüggésben a Gyktv. 6. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a gyorsforgalmi út területsávját kijelölő miniszteri rendelet kihirdetésétől a Magyar Államot elővásárlási jog illeti meg a rendelettel meghatározott nyomvonalon található földrészek tekintetében. Az elővásárlási jog célja - erre utal a törvény e rendelkezéséhez kapcsolódó indokolás is - a telekspekuláció megelőzése. A Gyktv. 6. § (2) bekezdésében meghatározott elővásárlási jog az érintett földrészlet tulajdonosát nem akadályozza meg abban, hogy értékesítse tulajdonát.

A Gyktv. 6. § (2) bekezdésének további szabálya értelmében az elővásárlási jogot a Magyar Állam nevében az építtető gyakorolja, a megvásárolt földrészlet az állam kincstári vagyonának része lesz. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Gyktv. 6. § (2) bekezdése nem áll ellentétben a tulajdoni formák egyenjogúságát deklaráló alkotmányi rendelkezéssel. A két tulajdoni forma között nem jön létre olyan viszony, amelyben alkotmányjogi értelemben értékelhető alkotmánysértő diszkrimináció állna fenn.

2. 2. Az indítványozó a piacgazdaság sérelmét is felvetette. A piacgazdaság alkotmányos tételét az Alkotmánybíróság úgy értékelte, hogy az csupán államcél, amelyre közvetlenül valamely jogszabály alkotmányellenessége nem alapozható. [33/1993. (V. 28.) AB határozat, ABH 1993, 247, 249.] Így a Gyktv. 6. § (2) bekezdésében szabályozott elővásárlási jog alkotmányossága sem ítélhető meg a piacgazdaság tétele alapján.

Az Alkotmánybíróság a fentiek szerint megállapította, hogy a Gyktv. 6. § (2) bekezdése nem sérti az Alkotmány 9. § (1) bekezdését, ezért az erre irányuló indítványt - alkotmányjogi összefüggés hiányában - elutasította.

3. Az indítványozó a jogintézmények működésének kiszámíthatósága - mint az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből származó követelmény - sérelmét vetette fel a Gyktv. 1. § (3) bekezdésével, 9. § (1) és 10. § (2) bekezdésével, illetve a 9. § (4) bekezdésével kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság több döntésében, első ízben a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában kifejtette, hogy a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam- s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. (ABH 1992, 59, 65.)

3. 1. A Gyktv. 1. § (3) bekezdését azért támadta az indítványozó, mert szerinte a Gyktv. és az államigazgatási eljárás szabályai nincsenek összhangban. Az indítványozónak ez az érve téves jogszabály-értelmezésen alapul. A Gyktv. 1. § (3) bekezdése a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésével összefüggő eljárásokra tartalmaz rendező elveket. Kimondja, hogy a hatósági eljárásokra - a Gyktv. -ben foglalt eltérésekkel - a Ket. szabályait, míg az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) XX. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ez - az egyébként gyakran alkalmazott jogalkotói megoldás - egyértelmű a szabályok alkalmazását illetően, e rendelkezéssel nem válik a jogintézmények működése kiszámíthatatlanná. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése nem sérül.

3. 2. A Gyktv. 9. § (1) bekezdésének az indítványozó által támadott szövege szerint az előzetes vizsgálati és környezeti hatásvizsgálati eljárásokban az OKVF rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel. Az indítványozó e rendelkezést "elhibázottnak" tarja. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint sem a jogbiztonság, sem más alkotmányos tételek alapján nem vizsgálja jogszabályok célszerűségének, hatékonyságának és igazságosságának kérdéseit (1518/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 519, 522.) Az Alkotmánybíróság egyébiránt megjegyzi, hogy a Gyktv. 9. § (1) bekezdését módosította a 2006. évi CIX. törvény, a jelenleg hatályos szöveg a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervként "a Kormány által rendeletben kijelölt országos illetékességű szerv[et] (a továbbiakban: környezetvédelmi hatóság[ot]" jelöli meg. Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy a Gyktv. 10. § (2) bekezdése szerint fellebbezni ugyanazon szerv vezetőjéhez lehet. A Gyktv. 10. § (2) bekezdése értelmében: "A környezetvédelmi hatóság határozata ellen a környezetvédelmi hatóság vezetőjéhez lehet fellebbezni. " Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogorvoslatnak többféle, az Alkotmánnyal összhangban lévő formája lehet. A jogorvoslathoz való jog, mint alkotmányos alapjog immanens tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy [...] ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége, [lásd: az 5/1992. (I. 30.) AB határozatot ABH 1992, 27, 31., vagy pl.: 59/2003. (XI. 26.) AB határozatot, ABH 2003, 607, 614.]. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint nem sérti a jogállamiságból eredő jogbiztonság tételét, sem pedig a jogorvoslathoz való jogot a Gyktv. 10. § (2) bekezdésében alkalmazott megoldás: a hatósági eljárás ezen szabályai körében is él a "más szervhez" fordulás lehetősége, azaz a határozat felülvizsgálatát - a Gyktv. 1. § (3) bekezdése alapján - a bíróságtól lehet kérni.

3. 3. Az indítványozó a Gyktv. 9. § (4) bekezdését azért tartja a jogbiztonságot - s ezáltal az egészséges környezethez való jogot - sértőnek, mert álláspontja szerint nem egyértelmű, hogy az előzetes vizsgálati eljárás elhagyása a környezetvédelmi hatásvizsgálat mellőzését is jelenti-e. A Gyktv. 9. § (1) bekezdése, amikor az első fokon eljáró szervet meghatározza úgy rendelkezik, hogy az az "előzetes vizsgálati és környezeti hatásvizsgálati eljárásokban... " jár el (tehát két eljárást jelöl) . Az indítványozó által vizsgálni kért 9. § (4) bekezdés szerint: "Egyszámjegyű országos közút gyorsforgalmi úttá, valamint autóútnak autópályává fejlesztésekor előzetes vizsgálati eljárást nem kell lefolytatni. " Egyértelmű tehát, hogy a 9. § (4) bekezdése nem a környezeti hatásvizsgálati, hanem az ún. előzetes vizsgálati eljárás elhagyásáról szól. A Gyktv. 9. § (4) bekezdésében foglalt esetben értelemszerűen már nincs szükség az út nyomvonalának kijelölésére (az ezzel kapcsolatos eljárásra), de ugyanakkor, mint ahogy a törvény e rendelkezéséhez kapcsolódó indokolás is rámutatott: "A részletes környezeti hatásvizsgálat azonban nem mellőzhető, figyelemmel arra, hogy a fejlesztés az út sávjainak bővítésével jár. " Az indítvány ezért e tekintetben is megalapozatlan, a Gyktv. 9. § (4) bekezdése sem a jogbiztonságot sem az egészséges környezethez való jogot nem sérti.

A föntiek alapján az Alkotmánybíróság a Gyktv. 1. § (3) bekezdése 9. § (1) és (4) bekezdése, valamint 10. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

4. A Gyktv. 12. § (3) bekezdése szerint az építési engedélyezési eljárásban meghozott másodfokú határozat - a közérdekre tekintettel - azonnal végrehajtható, a 15. § a) pontja pedig úgy rendelkezik, hogy a bíróság az államigazgatási határozat végrehajtását csak a közérdekre vagy az ügyfél nyomós érdekére tekintettel függesztheti fel. Az indítványozó szerint az azonnali végrehajthatóság fenti szabályaival sérül az Alkotmány 50. § (3) bekezdésében szereplő bírói függetlenség elve.

Az Alkotmánybíróság több döntésében és több aspektusból foglalkozott az azonnali végrehajthatóság kérdésével. Az Alkotmánybíróság ez irányú töretlen gyakorlata, hogy alkotmányossági szempontból nem kifogásolható az azonnali végrehajthatóság, ha az érintett a végrehajtás elrendelésére tekintet nélkül az érdemi döntés ellen fellebbezhet, illetve kérheti a határozat bírósági felülvizsgálatát, [lásd összefoglalóan az 1133/B/1998. AB határozatot, ABH 2005, 843, 858, 864.] A Gyktv. támadott 12. § (3) bekezdése a másodfokú határozat azonnali végrehajthatóságáról szól, ugyanakkor a Gyktv. 15. §-a - a Pp. -re utalással - e körben a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát teszi lehetővé, azaz a bírói kontroll - az azonnali végrehajthatóság mellett - biztosított. A jogorvoslati jog tehát nem üresedik ki. A Gyktv. 15. § a) pontja pedig épp a bíróság döntési lehetőségét tágítja, amikor kimondja, hogy a bíróság az államigazgatási határozat végrehajthatóságát felfüggesztheti. A végrehajtás felfüggesztésének a Gyktv. szerint két oka is lehet, egyrészt a közérdek, másrészt az ügyfél nyomós érdeke. Tehát a szabályozás a közérdek mellett megjelöli az ügyfél érdekét is, mint az azonnali végrehajthatás-felfüggesztésének okát; a bíróság e tekintetben tehát szabadon mérlegelhet. Minderre tekintettel az Alkotmány 50. § (3) bekezdésének sérelme nem állapítható meg.

A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a Gyktv. 12. § (3) bekezdése és 15. § a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt is elutasította.

5. Az indítványozó a Gyktv. -el, illetve ezen belül annak 5. §-ával összefüggésben felvetette, hogy az Alkotmány 7. § (1) bekezdése sérül, mert egyrészt a Gyktv. "nincs összhangban az egyes tervek és programok környezetre gyakorolt hatásairól szóló 2001/42/EK számú irányelv szabályaival", másrészt a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott Egyezmény kihirdetéséről szóló 2001. évi LXXXI. törvényben (a továbbiakban: Aarhusi Egyezmény) foglalt előírásokkal.

5. 1. Az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre annak vizsgálatára, hogy az Európai Unió irányelveit a jogalkotó az Európa jognak megfelelően ültette-e át saját jogrendjébe. Az Alkotmánybíróság - eddigi gyakorlatának megfelelően - a jelen ügyben előterjesztett indítvány folytán is az irányelven alapuló magyar jogszabály alkotmányosságának vizsgálatát végezheti el anélkül, hogy a vizsgálat az irányelv érvényességét vagy az implementálás megfelelőségét érintené, [ld. 744/B/2004. AB határozat, ABH 2005, 1281, 1283.; ld. továbbá: 17/2004. (V. 25.) AB határozat, ABH 2004, 291, 297.; legutóbb: 66/2006. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2006. 725, 738.] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt az Ügyrend 29. § b) pontja alapján - visszautasította. Az Alkotmánybíróság azonban megjegyzi, hogy a 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel is összefüggésben született az egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról szóló 2/2005. (I. 11.) Korm. rendelet. Az irányelv jogharmonizációjával összefüggő, a belső jogban kihirdetett ezen jogszabály vizsgálatára nem érkezett indítvány.

5. 2. Az Aarhusi Egyezménnyel való ellentét tárgyában az Alkotmánybíróság a következőket jegyzi meg: Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 44. §-a szerint valamely jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközését kizárólag az Abtv. 21. § (3) bekezdésében meghatározott szervek, illetve személyek indítványozhatják: az Országgyűlés, annak állandó bizottsága, bármely országgyűlési képviselő, a köztársasági elnök, a Kormány vagy annak tagja, az Állami Számvevőszék elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész. Mivel az indítványozó nem tartozik e jogosultak körébe, így ennek az eljárásnak a megindítására nincs jogosultsága. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság azt az indítványt, amely a Gyktv. -nek nemzetközi szerződésbe, az Aarhusi Egyezménybe ütközését állítja -az Ügyrend 29. § c) pontja alapján - visszautasította.

A fentiek alapján egyrészt hatáskör, másrészt az indít-ványozási jog hiánya miatt az Alkotmánybíróság a Gyktv. -t érintő ezen indítványokat visszautasította.

IV.

A Gyktv. 17. § (1) és (2) bekezdéseit érintő indítványt az Alkotmánybíróság az alábbiak szerint bírálta el:

1. Az indítványozó eredeti kérelmében a Gyktv. 17. § (1) és (2) bekezdései tekintetében kezdeményezte az alkotmányossági vizsgálatot azzal, hogy a Gyktv. 17. § (1) bekezdését érintően határozott kérelmet e szabály módosítására fogalmazott meg. Az indítványozó később a Gyktv. 17. § (1) bekezdésére vonatkozó indítványát visszavonta. Az Ügyrend 31. § d) pontja értelmében az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, ha az indítványozó indítványát visszavonta (ABH 2003, 2065, 2076.) . Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Gyktv. 17. § (1) bekezdésével összefüggő eljárását megszüntette.

2. Az indítványozó vizsgálni kérte a Gyktv. 17. § (2) bekezdését az Alkotmány több tétele, így az Alkotmány 18. § és 70/D. §-ának sérelme alapján. Az Alkotmánybíróság ezen indítvánnyal összefüggésben a következőket állapította meg:

Az Abh. 1. -ben az Alkotmánybíróság rámutatott: "A természetvédelemben a védettség szükségességének objektív - bizonyos körben nemzetközi normákban kötelezően megállapított - ismérvei vannak. A természetben okozott károk véges javakat pusztítanak, sok esetben jóvátehetetlenek, a védelem elmulasztása visszafordíthatatlan folyamatokat indít meg. (...) E sajátosságok miatt a környezethez való jog védelmének eszközei között a megelőzésnek elsőbbsége van, hiszen a visszafordíthatatlan károk utólagos szankcionálása nem tudja helyreállítani az eredeti állapotot. A környezethez való jog érvényesítése alkotmányosan megköveteli azt, hogy az állam - amíg jogi védelem egyáltalán szükséges - az elért védelmi szinttől csakis olyan feltételekkel léphessen vissza, amikor alanyi alapjog korlátozásának is helye lenne. A környezethez való jog érvényesítése a védelem elért szintjének fenntartásán belül azt is megkívánja, hogy az állam a preventív védelmi szabályoktól ne lépjen vissza a szankciókkal biztosított védelem felé. Ettől a követelménytől is csak elkerülhetetlen szükségesség esetén, és csak arányosan lehet eltérni. " (ABH 1994, 134, 140-141.)

Az Alkotmánybíróság későbbi döntései nyomatékosították, hogy az Abh. 1. -ben a természet védelmével összefüggő - az Alkotmány 18. § és 70/D. §-ából folyó követelmények - a környezetvédelemre általában is irányadóak [lásd például a 14/1998. (V. 8.) AB határozatot, ABH 1998, 126, 130, vagy a 30/2000. (X. 11.) AB határozatot, ABH 2000, 202, 205.], illetve a környezetvédelmen belül irányadó az épített környezetre is. Ez utóbbit illetően a 27/1995. (V. 15.) AB határozat (a továbbiakban: Abh. 2.) kimondta: "Az egészséges környezethez való jog érvényesítése állami kötelezettség. Az érvényesítés egyik eszköze az épített környezet védelme. Az épített környezet védelméhez hozzátartozik a települési környezet védelme. A települési környezet védelme kiterjed a lakóterületekre. " (ABH 1995, 129, 133.)

A Gyktv. 17. § (1) bekezdése a miniszter részére főszabályként előírja, hogy a gyorsforgalmi út nyomvonalát megállapító rendeletet úgy kell megalkotni, hogy a gyorsforgalmi út tengelyétől számított 250-250 méteres területsáv beépítésre szánt területté nem nyilvánítható. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint e beépítési tilalomról szóló szabály összefüggésben van az autópályák, gyorsforgalmi utak káros levegő-és zajszennyezettségével. A Gyktv. 17. § (2) bekezdése ehhez képest tartalmaz kivételt, amikor kimondja, hogy a miniszter - meghatározott feltételek esetén - ettől keskenyebb területsávot is meghatározhat. Megállapítható, hogy a Gyktv. 17. § (2) bekezdésben meghatározott lehetőség a 17. § (1) bekezdés szerinti védelmi szintet csökkentheti. Alkotmányossági kérdés ezért, hogy van-e ennek megfelelő súlyú alkotmányos indoka, azaz fönnállnak-e az Abh. 1. -ben támasztott, a környezethez való alapjog korlátozhatóságának feltételei. E kérdés eldöntéséhez az Alkotmánybíróság áttekintette a Gyktv. -nek, illetve ezzel összefüggésben más jogszabályoknak a környezet védelmével kapcsolatos, e tárgyhoz tartozó rendelkezéseit.

2. 1. A Gyktv. 5. § (1) bekezdése értelmében a gyorsforgalmi út tervezése és építése a miniszter kezdeményezése alapján indul meg. A (2) bekezdés kimondja, hogy "a miniszter rendelkezésére az építtető közbeszerzési eljárás keretében kiválasztja a tervezőt és elkészítteti az útépítés lehetséges nyomvonalváltozatait magába foglaló műszaki tanulmányt, továbbá összeállíttatja az előzetes vizsgálati eljáráshoz - külön jogszabály szerint - szükséges dokumentációt (a továbbiakban: vizsgálati dokumentáció) és a területrendezési tervtanulmány dokumentációját. " A Gyktv. 5. § (3) bekezdése szerint a fenti tanulmány és dokumentáció előkészítése során a tervező a környezetvédelmi hatósággal és érintett helyi önkormányzatokkal kapcsolatot tart, míg a (4) bekezdés értelmében a környezetvédelmi hatóság az előzetes vizsgálati eljárásban a nyilvánosság véleményének megismerése érdekében közmeghallgatást tart. Az 5. § (5) bekezdés alapján "A kiemelt közérdekre és a környezetvédelmi prioritásokra tekintettel a környezet és termőföld, valamint a primer ásványvagyon védelme kiemelt hangsúlyt kell, hogy kapjon a tervezés, engedélyezés és a megvalósítás valamennyi fázisában. "

A Gyktv. 6. § (1) bekezdése határozza meg a nyomvonal megállapítására szolgáló miniszteri rendelet megalkotására vonatkozó felhatalmazást. Ennek értelmében: "A gyorsforgalmi útnak a vizsgálati dokumentáció és a területrendezési terv-tanulmány alapján 1: 10 000 méretarányú helyszínrajzon elfogadott és a gyorsforgalmi út számára legfeljebb két változatban kijelölt 500 méter szélességű területsávját (a továbbiakban: nyomvonal), a környezetvédelmi hatóságnak az előzetes környezetvédelmi eljárás során hozott határozata alapján, a miniszter - a területfejlesztésért és területrendezésért felelős, valamint a környezetvédelemért felelős miniszterrel egyetértésben - rendeletben állapítja meg. " A 6. § (3) és (4) bekezdés értelmében a miniszter a környezetvédelmi engedély alapján a nyomvonalat meghatározó rendeletét módosítja, ha pedig a környezetvédelmi hatóság a környezetvédelmi engedélyt nem adja meg, a miniszter új rendelettel új nyomvonalat jelöl ki.

Látható tehát, hogy a fenti rendelkezések - mint egyfajta garanciális szabályok - a környezet védelmének érdekét a gyorsforgalmú úthálózat fejlesztése során szem előtt tartják. A Gyktv. III. fejezete a vonatkozó hatósági eljárást szabályozza. Ennek keretében fogalmazódik meg a 17. § (1) bekezdésében a 250-250 méteres, a beépítés alól kivont területsáv meghatározásának szükségessége, míg a 17. § (2) bekezdésben az ez alóli kivétel.

2. 2. A Gyktv. -n kívül az autópályák építését illetően más jogszabályok is tartalmaznak rendelkezéseket. A levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 6. § (1) bekezdése kimondja, hogy a légszennyezőnek védelmi övezetet kell kialakítani - többek között - a nyomvonalas közlekedési létesítmények, így értelemszerűen az autópályák mentén is. A Korm. rendelet 2. sz. melléklete sorolja fel a védelmi övezet kialakítására köteles tevékenységeket, illetve létesítményeket. A 2. sz. melléklet E) pontja szerint:

"E) Nyomvonalas közlekedési létesítmények, ahol a védelmi övezet a létesítmény mindkét oldalán az út, illetve vasút tengelyétől számított legalább 25, illetve legalább 50 méter

18. Új egyszámjegyű és kétszámjegyű országos közút, valamint új vasútvonal esetében legalább 25 méter

19. Új autópálya, autóút esetében legalább 50 méter" A Korm. rendelet meghatározza ennek tartalmát, a 6. § (8) bekezdése értelmében: "A kijelölt védelmi övezetben nem lehet lakóépület, üdülőépület, oktatási, egészségügyi, szociális és igazgatási célú épület, kivéve a telepítésre kerülő, illetve a már működő légszennyező források működésével összefüggő építményt. " Látható tehát, hogy a Korm. rendelet kategorikusan tiltja, hogy az autópályák esetében az út tengelyétől számított 50 méteren belül a fenti célú épületek legyenek, míg a Gyktv. 17. § (1) bekezdése a 250 méteres területsáv vonatkozásában mintegy a jövőre nézve rendelkezik úgy, hogy "beépítésre szánt területté nem nyilvánítható". A miniszter, amikor a Gyktv. 17. § (2) bekezdése alapján arról dönt, hogy keskenyebb terület-sávot is megállapít, nyilvánvalóan figyelembe kell, hogy vegye a Korm. rendeletben (egyébiránt a környezetvédelmi hatóság részére) meghatározott quasi alsó határt (azaz az 50 métert) . Ez az 50 méter a védelmi övezet legkisebb nagysága. Ezért nem megalapozott az az indítványozói felvetés, hogy a miniszter által csökkentett távolság akár "0 m is lehetne".

A Korm. rendelet a továbbiakban meghatározza a védőövezet kialakításának szempontjait, a 6. § (5) bekezdés szerint: "A védelmi övezet nagyságát a légszennyező anyag kibocsátások, a terjedési viszonyok (különösen az uralkodó szélirány, időjárási viszonyok), a domborzat, a védőelemek és a védendő területek, építmények figyelembevételével kell meghatározni. "

Az Alkotmánybíróság az 1072/B/2001. AB határozatában vizsgálta a Korm. rend. 2. számú melléklet E) pontjába foglalt, az autópályákra irányadó 50 méteres védőtávolság alkotmányosságát a védelmi szint csökkentésének - az Alkotmány 18. § és 70/D. §-ából eredő - tilalma alapján is. A határozat szerint korábban nem volt hatályban (pusztán kihirdetésre került) olyan jogszabály, amely védőövezetet állapított meg az autópályák mentén, így a Korm. rend. 2. számú melléklet E) pontjával - az 50 méteres védősávval - összefüggésben a környezetvédelem jogszabályokkal biztosított elért védelmi szintje nem csökkent. (ABH 2006, 1937, 1943.)

2. 3. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint - a fentieket is figyelembe véve - nem állapítható meg az Alkotmány 18. és 70/D. §-ának, illetve az Abh. 1. által ebből levezetett követelménynek a sérelme a Gyktv. 17. § (2) bekezdése tekintetében. A Gyktv. -ben található és a Gyktv. -n kívüli - a nyomvonalengedélyeztetési- és meghatározási eljárásban érvényesülő - szabályok alapján az elérni kívánt célhoz képest nem tekinthető aránytalannak a Gyktv. 17. § (2) bekezdésében engedélyezett eltérés lehetősége, különösen akkor, ha figyelembe vesszük az eltérés Korm. rendeletben foglalt (a Gyktv. -n túlmenő) garanciáit is (mint az eljárás során megtartandó minimum-követelményt) . Az Alkotmánybíróság az Abh. 2. -ben - az ott vizsgált probléma kapcsán - az épített környezet védelmét illetően megállapította, hogy: "Önmagában a vizsgált körben nem alkotmányellenes az, hogy a biztonságot és a környezet védelmét szolgáló jogszabályi előírásoktól a hatóság eltérést engedélyezhet, ha megfelelő rendelkezések az eltérés feltételeit kielégítő garanciával meghatározzák. " (ABH 1995, 129, 134.) A fentieken túl -jelen ügyben -ilyen garanciának tekinthető a Gyktv. 17. § (2) bekezdésében megfogalmazott azon szabály, hogy csökkentésre csak akkor kerülhet sor, "amennyiben a műszaki feltételek ezt lehetővé teszik". E rendelkezés a környezet adott védelmi szintjének megtartása érdekében alkalmazandó műszaki feltételek biztosításának törvényi kötelezettségét is magában foglalja. Másfelől a lakosságot sújtó zaj- és légszeny-nyezés megfelelő csökkentésének kötelezettsége tükröződik abban az előírásban is, hogy a 250 méteres területsávon belüli beépítés, mint kivétel, esetén a rendelet kiadásához - a területfejlesztésért és a környezetvédelemért felelős miniszter egyetértésén túl - az egészségügyért felelős miniszter egyetértése is szükséges.

Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján a Gyktv. 17. § (2) bekezdése alkotmányellenességének - az Alkotmány 18. § és 70/D. § alapján történő - megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

3. Az indítványozó a Gyktv. 17. § (2) bekezdését vizsgálni kérte az Alkotmány 35. § (1) bekezdés a) pontja és 70/A. §-a sérelme alapján is. Az Alkotmány 35. § (1) bekezdés a) pontja a Kormány feladatává teszi az alkotmányos rend védelmét. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ezen alkotmányos rendelkezés és a Gyktv. 17. § (2) bekezdése között nincs érdemi alkotmányossági összefüggés. Az Alkotmány 70/A. §-a a diszkrimináció tilalmát fogalmazza meg. Az indítvány nem tartalmaz olyan érvet, amely alapján az összefüggés megállapítható lenne a Gyktv. 17. § (2) bekezdése és a hátrányos megkülönböztetés tilalma között, ezért az Alkotmánybíróság az erre irányuló indítványt is elutasította.

V.

Az egyik indítványozó a Gyktv. -mód. egészével kapcsolatban több problémát is felvetett, kérte a Gyktv. mód. kihirdetése napjára történő visszamenőleges hatályú megsemmisítését.

1. Az Alkotmánybíróság ezen indítvány kapcsán mindenekelőtt a következőkre mutat rá. A 677/B/1995. AB határozat leszögezte: "Az Alkotmány 19. § (3) bekezdés b) pontja szerint a törvényalkotás az Országgyűlés feladata, a 32/A. § (1) bekezdés értelmében az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, amelybe a törvények alkotmányossági vizsgálata is beletartozik. Az Alkotmánybíróságnak nincs alkotmányi felhatalmazása arra, hogy az Országgyűlés által elfogadott szabályozási koncepció helyett - elfogadva az eljárást kezdeményezőnek egy más koncepció melletti érveit - újat hozzon létre. Az Alkotmánybíróság alkotmányos feladata az Alkotmánnyal ellentétes jogszabályok, jogszabályi rendelkezések megsemmisítése.... [A]z Alkotmánybíróságnak nincs törvényes lehetősége arra, hogy célszerűségi, hatékonysági alapon a különböző koncepciókat összevesse, azok közül válasszon. Ez a jogalkotói mérlegelés körébe tartozik. Az Alkotmánybíróság így eljárása során nem vehette figyelembe azokat az indítványozói érveket, amelyek - kifejezett alkotmányossági probléma nélkül - arra irányultak, hogy az Alkotmánybíróság a megsemmisítés jogával élve egy új alapokon nyugvó szabály-összességet hozhat létre. " (ABH 2000, 590, 592-593.)

Az Alkotmánybíróság a fentieket jelen ügyben is irányadónak tekinti, ezért nem foglalkozott érdemben azon indítványozói felvetésekkel, amelyek az autópálya-építést "elhibázottnak" tartja, vagy a szabályozási koncepció kritikáját fogalmazza meg. Ennek alapján, s így az érdemi alkotmányjogi összefüggés hiánya miatt az Alkotmánybíróság elutasította azokat az indítványokat, amelyek a Gyktv. mód. -ot azért támadták, mert:

- az Alkotmány 9. §-a sérül, mivel az autópálya-építés fékezi a gazdaság fejlődését, rontja a versenyképességet, a munkahely-teremtő hatása sem jelentős;

- az Alkotmány 7. § (1) bekezdése, valamint a 35. § (1) bekezdés a) pontja sérül, mert a törvény célja az volt, hogy az autópálya-építés költségeit - s ezáltal az állami költségvetés túlzott hiányát - "láthatatlanná" tegye, megtévessze az Európai Uniót;

- az Alkotmány 2. § (1) bekezdése sérül, mert a Gyktv. "elfogadása a pénzügyi kockázatok mellett komoly politikai veszéllyel is jár mind itthon, mind nemzetközi szinten. "

Ezeket az indítványokat tehát az Alkotmánybíróság az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya miatt elutasította.

2. A Gyktv. mód. -al összefüggésben előterjesztett egyéb indítványok tekintetében az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg:

2. 1. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Gyktv. mód. egésze nem sérti az Alkotmány 18. §-ában és 70/D. §-ában foglalt egészséges környezethez való jogot. Mint az Alkotmánybíróság fentebb kifejtette, a törvény egésze nem ítélhető meg - az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó módon - azon az alapon, hogy rendelkezései összességében hozzájárulnak-e a környezet adott állapotának a romlásához, a védelmi szint csökkenéséhez. Ez a kérdés a törvény egyes rendelkezései vizsgálata, konkrét alkotmányossági problémák elbírálásakor dönthető el (mint ahogy tette ezt az Alkotmánybíróság e határozat indokolásának IV. fejezetében) .

2. 2. Az indítványozó a Gyktv. mód. -al összefüggésben is felvetette, hogy az sérti az Alkotmány 35. § (1) bekezdés a) és b) pontjait, 61. § (1) bekezdését és a Jat. 18. § (1) bekezdését, mert - az indítványozó szerint - a lakosság és a döntéshozók nem kaptak megfelelő tájékoztatást. Az Alkotmánybíróságnak a Gyktv. mód. -al kapcsolatosan is az az álláspontja - mint ahogy azt már a Gyktv. vizsgálata kapcsán is kifejezésre juttatta -, hogy a Gyktv. mód. (pusztán ezen az alapon) a Kormány törvények végrehajtását és az alkotmányos rend védelmét meghatározó alkotmányos feladatait nem sérti, nincs ellentétben a közérdekű adatok megismeréséhez való joggal. A hatásvizsgálat Jat. 18. § (1) bekezdésébe foglalt szabályának be nem tartása miatt pedig - mint ahogy az fentebb kifejtésre került - az alkotmánybírósági eljárásban nincs helye alkotmánysértés megállapításának. Az indítványozó mindezeken túl hivatkozik még arra, hogy az Alkotmány 19. § (2) bekezdésébe foglalt népszuverenitás elve is sérül, mert a törvényhozónak a Gyktv. mód. megalkotásakor nem állt rendelkezésre megfelelő információ. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezése szerint "[a]z Országgyűlés a népszuverenitásból eredő jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit. " Az Országgyűlés feladatait általánosan megfogalmazó rendelkezés és a Gyktv. mód. között nem állapítható meg értékelhető alkotmányjogi összefüggés.

2. 3. Az indítványozó a Gyktv. mód. -al kapcsolatban az Alkotmány 36. §-ának sérelmét - amely szerint a kormány együttműködik a társadalmi szervekkel -, illetve a Kvtv. azon szabályának a megsértését is megjelölte, amely előírja, hogy az Országos Környezetvédelmi Tanáccsal véleményeztetni kell a környezetvédelemmel összefüggő jogszabály-javaslatokat.

Az Alkotmánybíróság 30/2000. (X. 11.) AB határozatában elvi éllel megállapította:

"A jogállamiság részét képező döntéshozatali eljárási szabályok megsértése a döntés közjogi érvénytelenségét eredményezheti. Ellenkező esetben maga a demokratikus rendszer veszíti el legitimációját, hiszen a különböző társadalmi részérdekek megjelenítésére és összehangolására nem nyílik mód, így a konszenzus elérése eleve lehetetlen. Amennyiben pedig külön törvény ír elő konkrét és intézményesített véleménykérési kötelezettséget, akkor annak elmulasztása olyan, a jogalkotási eljárásban elkövetett súlyos szabálytalanságnak minősülhet, amely adott esetben a jogállamiság alkotmányos követelményét közvetlenül veszélyezteti, és a törvénysértő módon alkotott jogszabály közjogi érvénytelenségét eredményezheti. Azt a kérdést, hogy a külön törvényekben meghatározott jogalkotási eljárási szabály megszegése súlyosságánál fogva adott esetben eléri-e az alkotmánysértés szintjét, az Alkotmánybíróságnak eseti mérlegeléssel kell eldöntenie. " (ABH 2000, 202, 207.)

E határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy a környezetvédelmi jogalkotással kapcsolatosan az Országos Környezetvédelmi Tanáccsal való egyeztetés kötelezettsége nem az Alkotmány 36. §-án, hanem a Kvtv. szabályain alapul. (ABH 2000, 202, 206.) A Kvtv. rendelkezései - a Kvtv. 44. § (2) bekezdése és 45. § (1)-(2) bekezdése - egyértelműen meghatározzák a Kormánynak egy törvény által intézményesített szerv - az Országos Környezetvédelmi Tanács - véleményének beszerzésére vonatkozó kötelezettségét. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abh. -ban megállapította, hogy a törvényben előírt véleményeztetési kötelezettség elmulasztása közvetlenül sérti a jogállamiság követelményét, ezért a felülvizsgált jogszabályt formai alkotmányellenessége miatt megsemmisítette. (ABH 2000, 202, 208.) Az Abh. -ban az Alkotmánybíróság tehát "az alkotmányellenességet formai okból, a jogállamiság sérelme miatt mondta ki, de a véleményeztetési kötelezettség elmulasztásának súlyosságát alkotmányossági szempontból növelte az a körülmény, hogy a mulasztás az Alkotmány 18. §-ában garantált egészséges környezethez való jog érvényesülését közvetlenül veszélyeztette. " [7/2004. (III. 24.) AB határozat, ABH 2004, 98, 104.]

A Gyktv. mód. alapvetően két területen változtatott a Gyktv. eredeti szabályain. Egyrészt az autópálya-finanszírozás új struktúrájára való átállás tekintetében, másrészt egyes, az állami képviselettel összefüggő kérdésekben. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatának megfelelően eseti mérlegelés alapján dönti el, hogy a véleményezési kötelezettség elmulasztása kihat-e a norma egészének alkotmányosságára. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az adott esetben e kötelezettség teljesítésének elmulasztása -a törvény koncepcióját is figyelembe véve - nem tekinthető olyan súlyúnak, amely elérné az alkotmányellenesség szintjét, ugyanis a módosítások a környezetvédelemmel (az Alkotmány 18. §-ával) távoli és közvetett összefüggést mutatnak, ezért az indítvány elutasításának van helye.

2. 4. Végül az indítványozó a Gyktv. mód. és az Áht. közötti összhang hiányát kifogásolta. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az azonos szintű jogszabályok közötti kollízió önmagában nem vezet alkotmánysértésre. A 35/1991. (VI. 20.) AB határozat ezzel összefüggésben rámutatott: "A jogállamiság elvéből nem következik, hogy az azonos szintű jogszabályok közötti normakollízió kizárt. Törvényi rendelkezések összeütközése miatt az alkotmányellenesség pusztán az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján tehát nem állapítható meg akkor sem, ha ez a kollízió nem kívánatos és a törvényhozónak ennek elkerülésére

kell törekednie. (...) Alkotmányellenesség megállapítására ezért törvényi rendelkezések kollíziója miatt csak akkor kerülhet sor, ha ezen alkotmányos elvek vagy jogok valamelyike megsérül annak folytán, hogy a szabályozás ellentmondása jogszabályértelmezéssel nem oldható fel és ez anyagi alkotmányellenességhez vezet, vagy ha a normaszövegek értelmezhetetlensége valamely konkrét alapjogi sérelmet okoz. Ennek hiányában azonban az azonos szintű normaszövegek lehetséges értelmezési nehézsége, illetőleg az értelmezéstől függő ellentéte, összeütközése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. " (ABH 1991, 175, 176-177.) Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Gyktv. mód. és az Áht. közötti összhang hiányát állító indítványt is elutasította.

A fentebb kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság az Gyktv. mód. alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 2007. június 12.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke,

az aláírásban akadályozott

Dr. Paczolay Péter

alkotmánybíró helyett

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró