8002/1999. (IK 10.) IM tájékoztató

a jogharmonizációs ügyek intézéséről

I.

A TÁJÉKOZTATÓ CÉLJA ÉS TÁRGYKÖRE

1. A 2001. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozó jogharmonizációs programról és a program végrehajtásával összefüggő feladatokról szóló 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat 6. pontja előírja, hogy útmutatót kell készíteni a jogharmonizáció elvi, módszertani és technikai kérdéseiről. E tájékoztató a kormányhatározatban előírt feladat teljesítésére készült.

2. E tájékoztató - általános megközelítésben - összefoglalja az Európai Unióhoz való csatlakozást előkészítő hazai jogharmonizációs tevékenységhez szükséges legfontosabb tudnivalókat. Mivel rendeltetése az, hogy a minisztériumok, országos hatáskörű szervek és más kormányzati intézmények számára útmutatást adjon a jogharmonizációs feladatok teljesítéséhez, elsősorban e tevékenység nemzetközi és belső jogi alapjaival, alkotmányossági és jogalkotási követelményeivel, programozásával és módszertanával, valamint eljárási és alaki szabályaival foglalkozik. Nem célozza viszont az Európai Unió, azon belül a közösségi jog átfogó és részletes bemutatását. Erre a szakkönyvek tanulmányozása és a köztisztviselők számára szerzett képzés szolgál. Hasonlóképpen mem irányul ez a tájékoztató a jogharmonizációval érintett egyes szabályozási területek sajátosságainak ismertetésére. E sajátosságokat az egyes jogharmonizációs feladatok teljesítése során kell figyelembe venni.

3. E tájékoztató az Európai Unióhoz történő csatlakozásra irányuló tárgyalások előkészítéséhez és viteléhez is útmutatást ad, de kizárólag jorharmonizációs szempontból. E kérdésekben csupán kiegészíti az irányadó kormányhatározatban foglaltakat, valamint a Külügyminisztérium Integrációs Államtitkárságának iránymutatásait és más dokumentumait. A csatlakozási tárgyalásokkal kapcsolatos Integrációs Államtitkárságának iránymutatásait és más dokumentumait. A csatlakozási tárgyalásokkal kapcsolatos jogszabályok és határozatok felsorolását a tájékoztató 1. számú melléklete tartalmazza.

4. Az európai közösségi joghoz való igazodást célzó jogszabály-előkészítésre és -alkotásra is vonatkoznak az Alkotmányból és az Alkotmánybíróság határozataiból adódó alkotmányossági követelmények, a jogalkotásnak az 1987. évi XI. törvénnyel megállapított általános szabályai, valamint a jogszabályszerkesztés módszertani előírásai. Ez utóbbiak megismerhetők a jogszabályszerkesztésről szóló 12/1987. (XII. 29.) IM rendeletből és a 7001/1988. (IK 11.) IM irányelvből, valamint a jogszabályszerkesztéshez készített módszertani útmutatóból, amelyet az Igazságügyi Minisztérium adott ki. Fontos tartalmi, eljárási és alaki követelményeket állapít meg továbbá a Kormány ügyrendje és az Országgyűlés Házszabálya.

II.

JOGHARMONIZÁCIÓ TÁRSULT VISZONYBAN ÉS AZ EURÓPAI UNIÓHOZ VALÓ CSATLAKOZÁS FOLYAMATÁBAN

A jogharmonizáció kettős rendeltetése

5. A hazai jogharmonizációs tevékenység az Európai Közösségekkel és azok tagállamaival létesített társulásból eredő kötelezettségek teljesítésére és ezen túlmenően az Európai Unióhoz való csatlakozás jogi előkészítésére irányul.

6. Miközben a távlati cél az, hogy a csatlakozás idejére - az átmeneti időszakra engedett kivételekkel - a magyar jog a közösségi joggal összeegyeztethetővé váljon, a csatlakozásig terjedő időszakban célszerű az egyes jogközelítési lépések időzítését a hazai érdekekhez és a viszonyokhoz, az azokat tükröző integrációs stratégiához és gazdaságpolitikához igazítanunk. [Az integrációs stratégia végrehajtását célzó részletes felkészülési programokról és az Európai Unióhoz való csatlakozás távlatára figyelemmel készülő középtávú gazdasági stratégiáról rendelkezik a 2084/1998. (IV. 8.) Korm. határozat és a 2211/1998. (IX. 30.) Korm. határozat.] Ezért is fontos ma még az Európai Megállapodás, hiszen nemzetközi jogi szempontból meghatározza az Európai Unióhoz való csatlakozást megelőző jogharmonizációval kapcsolatos érdekérvényesítési lehetőségeinket. A csatlakozásra történő felkészülés érdekében folyó jogharmonizáció során az Európai Unió részéről kiadott számos egyéb - nemzetközi jogilag ugyan nem kötelező - dokumentumot is érdemes figyelembe venni. A csatlakozási tárgyalások megkezdése pedig a jogharmonizációt - immár nemzetközi jogi értelemben is - új összefüggésrendszerbe helyezte (l. a tájékoztató 33. pontját).

Az Európai Megállapodás

7. A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló Európai Megállapodást Brüsszelben, 1991. december 16-án írták alá. Az Európai Megállapodás az Európai Közösséget létrehozó Szerződés (a továbbiakban: EK Szerződés) 238. Cikkében szabályozott társulási megállapodás. Megerősítéséről a 80/1992. (XI. 25.) OGY határozat, végrehajtásáról a 10/1993. (III. 5.) OGY határozat szól. Az Európai Megállapodást az 1994. évi I. törvény hirdette ki.

8. Az Európai Megállapodással létesített társulás - az áruk szabad mozgásának bevezetése kivételével - legfeljebb tízéves átmeneti időszakot foglal magában, amely két, elvileg öt évig tartó, egymást követő szakaszból áll. Az első szakasz a megállapodás hatálybalépésekor kezdődött. Az első szakasz lejártát megelőző tizenkét hónap folyamán a Társulási Tanács összeül, hogy döntsön a második szakaszba való átmenetről és a második szakaszra irányadó rendelkezései végrehajtására vonatkozó intézkedéseket illető esetleges változtatásokról (EM 6. Cikk).

9. Az Európai Megállapodás 1994. február 1-jén lépett hatályba (EM 123. Cikk). A megállapodásban előírt jogharmonizációs feladatok teljesítésére a társulás szakaszaihoz igazodva előírt határidőket ezért általában e naptól kell számítani. Egyes kérdésekben - pl. a verseny vagy a szellemi tulajdon szabályozását illetően - a határidők számításakor nem az Európai Megállapodás hatálybalépésének napját, hanem az Európai Megállapodás kereskedelmi és kereskedelemmel kapcsolatos rendelkezéseit magában foglaló és hatályba léptető Ideiglenes Megállapodás hatálybalépésének napját, illetve 1992. január 1-jét kell kezdő napnak tekinteni. Az Ideiglenes Megállapodás az 1992/2. sorszámú nemzetközi szerződés, amelyet a Magyar Közlöny 1992/21. számában tettek közzé. Az Ideiglenes Megállapodás - 48. Cikkével összhangban - 1992. március 1-jén lépett hatályba és 1994. február 1-jéig, vagyis az Európai Megállapodás hatálybalépéséig kellett alkalmazni. Az Ideiglenes Megállapodás 49. Cikke szabályozta a határidők kezdő napjának kiszámítását: a Megállapodás hatálybalépésének napján 1992. március 1-jét, vagyis a tényleges hatálybalépés napját kellett érteni az olyan kötelezettségek tekintetében, amelyek akkor kezdődtek, és 1992. január 1-jét az olyan kötelezettségek tekintetében, amelyek a hatálybalépés napjára hivatkozással később kezdődtek. A határidők számításának e rendjét erősíti meg az Európai Megállapodás 124. Cikke is. Az Ideiglenes Megállapodásra figyelemmel történő határidő-számítás irányadó az Európai Megállapodás III. címére, 62. és 65. Cikkére, továbbá az 1-7. számú jegyzőkönyvek alkalmazására. Az Európai Megállapodás többi rendelkezése esetében a hatálybalépés napjának és így az első szakasz vagy a hatálybalépéstől számítandó bármely határidő kezdő napjának - 1994. február 1-jét kell tekinteni.

Az Európai Megállapodásnak a jogszabályok közelítéséről szóló rendelkezései

10. Az Európai Megállapodás V. címének III. számú fejezete kifejezetten a jogszabályok közelítéséről tartalmaz szabályokat. Emellett a megállapodás más részei is előírnak egyes szabályozási területeken jogharmonizációs feladatokat, határidőt is szabva e konkrét kötelezettségek teljesítésére. E rendelkezések felsorolását a tájékoztató 1. számú melléklete tartalmazza. Az V. cím III. fejezete (a 67-69. Cikk) ez utóbbi - különös szintű - rendelkezésekhez képest a jogharmonoizáció általános szabályait határozza meg.

11. Az Európai Megállapodás 67. Cikkében a Szerződő Felek elismerték, hogy Magyarországnak a Közösségbe történő gazdasági integrációja egyik alapvető előfeltétele az, hogy az ország jelenlegi és jövőbeni jogszabályait közelítsék a Közösség jogszabályaihoz. Magyarország vállalta annak biztosítását, hogy amennyire lehetséges, jövőbeni jogszabályai a Közösség jogszabályaival összeegyeztethetők lesznek.

12. Az Európai Megállapodás 67. Cikke alapján Magyarországot egyoldalú és teljes körű jogközelítési kötelezettség terheli, amelynek eredményeképpen a lehetséges mértékig összeegyeztethetővé kell tennie jogszabályait a Közösség jogszabályaival. A kötelezettség egyoldalú, mert a két jogrendszer fokozatos összeegyeztetése kizárólag a magyar jognak a közösségihez való igazításával valósul meg. Egyoldalú a jogközelítési kötelezettség azért is, mert az Európai Megállapodás nem hozott létre olyan intézményi és eljárási rendet, amelyben Magyarország közreműködhetne azoknak a közösségi jogszabályoknak az előkészítésében és elfogadásában, amelyekhez saját jogszabályait hozzá kell igazítania. Teljes körű továbbá, mivel a magyar jogrendszer egészére vonatkozik: kiterjed az országnak az Európai Megállapodás aláírása, illetve hatálybalépése idején hatályos és az azt követően alkotott valamennyi jogszabályára. Ezen nem változtat az, hogy a 68. Cikk példálódzva felsorolja a jogszabályok közelítésének főbb területeit. A jogközelítési kötelezettség - bizonyos megszorításokkal - teljes körűnek tekinthető a közösségi jogszabályok szempontjából is. Az Európai Megállapodás preambulumára figyelemmel a 67. Cikk alkalmazásában "Közösségen" valamennyi közösséget érteni kell: az Európai Közösséget, az Európai Atomenergia Közösséget, valamint az Európai Szén- és Acélközösséget egyaránt. A 67. Cikk tehát mindhárom közösség jogszabályaira vonatkozik. A jgoszabályok közelítése kiterjed az Európai Megállapodás aláírását, illetve hatálybalépését követően elfogadott közösségi jogszabályokra is. A megállapodásban a felek - a szabályozási területeknek a 68. Cikkben adott példálódzó, azaz nem kimerítő jellegű felsorolásán kívül - nem határozták meg azokat a közösségi jogszabályokat, amelyekre a 67. Cikk vonatkozik, sem pedig olyan külön egyeztetési eljárást nem vezettek be, amelyben a megállapodás alkalmazása során e közösségi jogszabályok felsorolását utóbb megállapíthatnák. Mivel a jogszabályok összeegyeztethetőségének megteremtése csak a lehetséges mértékig követelmény a 67. Cikk alapján, a közösségi jogszabályok számos előírását - tartalmuknál, illetve természetüknél fogva - a társult viszonyban folyó jogközelítés során szükségképpen figyelmen kívül kell hagyni (l. erről a tájékoztató 68. és 80. pontját). Részletes tartalmi vizsgálatot igényel továbbá az is, hogy a közösségi jog mely forrásait - és miként - kell számításba venni a Európai Megállapodáson alapuló, illetve a csatlakozást előkészítő jogharmonizációban (l. erről a tájékoztató 67-73. pontját)

13. Az Európai Megállapodáson alapuló jogharmonizációban nem érvényesülnek - legalábbis kötelező erővel nem érvényesülnek - a közösségi jogban a jogharmonizációval kapcsolatban kialakult jogelvek, szabályok. A magyar jog a társulás révén még nem került a közösségi joggal olyan viszonyba, mint amilyenben az a tagállami jogrendszerekkel áll. Az Európai Megállapodás pedig nem tartalmaz külön szabályokat a társulás keretében folyó jogharmonizációs tevékenység mechanizmusáról, módszereiről.

Másrészt a 67. Cikk szerint a magyar jogszabályokat csak annyira kell közelítenünk a közösségiekhez, "amennyire lehetséges". Ez a fordulat módot ad - a tagállamok számára egyes területeken biztosított jogharmonizációs szabadságnál is nagyobb fokban - gazdasági, pénzügyi és egyéb érdekeinknek a jogharmonizáció ütemezése és végrehajtása során történő figyelembevételére. E szabadság azonban nem korlátlan. Annak megítélése ugyanis, hogy a jogszabályok közelítése "mennyire lehetséges" - nemzetközi szerződésről lévén szó - külön, ilyen tartalmú rendelkezés híján nem tartozhat csupán az egyik félre, azaz mindkét szerződő fél állást foglalhat ebben, ami - vita esetén - akár a megállapodás 107. Cikkében foglaltak alkalmazásához (vagyis a vitának a Társulási Tanács vagy választott bíróság elé terjesztéséhez) is elvezethet. Az Európai Bizottság és a tagállamok ennek megfelelően figyelemmel kísérik, értékelik a magyarországi jogharmonoizációt és igényt tartanak arra, hogy megítéljék annak még lehetséges mértékét, fokát.

14. A 67. Cikk rendelkezései arra is módot adnak, hogy Magyarország jogszabályait fokozatosan egyeztesse össze a Közösség jogszabályaival. Ez azt is jelenti, hogy a jogközelítési kötelezettségek teljesítésére csak az Európai Megállapodásban megszabott határidők irányadók, az Európai Unió tagállamainak a közösségi jogszabályokban előírt határidők Magyarországot jelenleg nem kötelezik. Mindazonáltal az Európai Unióhoz történő csatlakozásig terjedő időszakban is csak a feltétlenül indokolt esetben célszerű a közösségi jogi követelményektől eltérő jogszabályokat alkotni, továbbá arra kell törekedni, hogy a jogi igazodás ne váljon túlzottan felaprózottá, azaz, hogy az összhangteremtés csak a szükséges mértékben legyen szakaszos. A túlzottan és indokolatlanul gyakori jogszabály-módosítás ugyanis jogharmonizációs célok követése esetén is ellentétes a jogállamiság tartalmi elemét képező jogbiztonság elvével, amely megköveteli, hogy az állam magatartása legyen kiszámítható.

15. Az Európai Megállapodás 67. Cikkéből - mely a jogszabályok közelítését írja elő - jogi értelemben következik, az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos érdekeink pedig egyébként is megkívánják, hogy a fokozatos harmonizáció lehetősége mellett is a jogszabályok összeegyeztetésének már megvalósult mértékét, a magyar jognak a közösségivel történő összehangolásában már elért fokot visszafordíthatatlannak tekintsük. A közösségi jogszabályokkal már összeegyeztetett hazai jogszabályokat tehát nem lehet a közösségi joggal ellentétesen módosítani, és nem lehet egyébként sem a magyar és a közösségi jog közötti ellentmondást erősítő, az eltéréseket fokozó új jogszabályt alkotni. [Ez alól az elv alól az Európai Megállapodás XII. c) mellékletében felsorolt területeken és ügyekben lehet kivételt tenni.]

16. A 67. Cikk második mondata értelmében Magyarországnak jövőbeni jogszabályait a közösségiekkel összeegyeztethetővé kell tennie. Az a magyar jogszabály számít a közösségi joggal összeegyeztethetőnek, amelynek tartalma - a kapcsolódó jogszabályokban foglaltakat is szükség esetén ideértve - Magyarország tagállammá válását követően nem adna alapot a közösségi jog megsértésének megállapítására (l. a tájékoztató 92. pontját is).

17. Az Európai Megállapodás 69. Cikkének értelmében a Közösség technikai segítséget nyújt a jogharmonizációt célzó intézkedéseknek a végrehajtásához. Ez egyebek között előirányozhatja: szakértők cseréjét, információk szolgáltatását, szemináriumok szervezését, a gyakorlatban való képzést, valamint megfelelő szektorokban a segítséget a közösségi jogszabályok fordításához. E tájékoztató kiadása idején a jogszabályok közelítését előkészítő elemzésekhez a PHARE HU9602-01-02-L003 jelzetű alprogramjával nyújt a Közösség technikai segítséget, míg a közösségi jogszabályok lefordítását a PHARE HU9602-01-01-L013 jelzetű alprogramja útján támogatja. (A közösségi jogszabályok fordításáról a tájékoztató 109-117. pontjai szólnak részletesen.)

A Fehér Könyv

18. Az Európai Tanács 1995. júniusi, cannesi ülésén hagyták jóvá az Európai Bizottság Fehér Könyvét a közép- és kelet-európai társult országoknak az Unió belső piacába történő integrációra való felkészüléséről. A Fehér Könyvről az Európai Bizottság magyar fordítást is készíttetett. A Fehér Könyv annak a csatlakozásra elkészítő stratégiának a részét képezte, amelyet az Európai Tanács 1994. decemberi, esseni ülésén fogadtak el a közép- és kelet-európai társult országok számára. Célja, hogy útmutatást adjon ezeknek az országoknak az egységes belső piaci követelményekhez való igazodásban.

19. Magyarország jogharmonizációs kötelezettségeinek nemzetközi jogi alapja a Fehér Könyv kiadását követően is az Európai Megállapodás maradt. A Fehér Könyv tehát nem érinti az Európai Megállapodással létesített, kétoldalú, társulást megvalósító szerződéses viszonyt, nem befolyásolja az abból eredő kötelezettségeket és teljesítésüket. A Fehér Könyv ugyanakkor jól használható - bármiféle jogi kötelező erő nélküli - segédkönyv az Európai Megállapodásban előírt jogközelítéshez. Annál is inkább, mivel az egységes belső piacra vonatkozó közösségi jog (és azon belül a Fehér Könyvben felsorolt jogszabályok) és az Európai Megállapodás 68. Cikkében megemlített jogterületek között jelentős mértékű a tartalmi egybeesés. Az Európai Bizottság Fehér Könyve segítséget ad a jogharmonizációs lépések megfelelő, logikus sorrendjének a megválasztásához, valamint azoknak a szervezeti, intézményi feltételeknek a vizsgálatához és megteremtéséhez, amelyek elengedhetetlenek a közösségi joggal összehangolt szabályozás hatékony alkalmazásához. A Fehér Könyv az Európai Unióhoz történő csatlakozásra való felkészültség fontos mércéjévé is vált; a benne ajánlott jogharmonizáció megvalósulását az Európai Unió fokozott figyelemmel követi nyomon, erre az Európai Bizottságnál külön adatbázist is létrehoztak. Összességében elmondható, hogy a jogharmonizáció az egységes belső piaci integrációra való felkészülés egyik területe, az egységes belső piacot érintő jogharmonizáció pedig az Európai Unióhoz való csatlakozást előkészítő átfogó jogharmonizációs folyamat részét képezi.

20. A Fehér Könyv "végrehajtása" nem része a csatlakozási tárgyalásoknak, nem teszi előre eldöntötté azok egyetlen kérdését sem. A csatlakozási tárgyalások tárgyköre szélesebb, hiszen a tárgyalások a teljes közösségi jogra és valamennyi közösségi politikára (továbbá a közösségi jogon kívül az Unió második és harmadik pillérét képező közös kül- és biztonságpolitikára, valamint bel- és igazságügyi együttműködésre is) kiterjednek. Az egységes belső piac követelményeihez való igazodást meg kell különböztetni az Európai Unióhoz történő csatlakozástól, ez utóbbi ugyanis a teljes közösségi jogrend, az ún. acquis communautaire elfogadását, befogadását és alkalmazását teszi szükségessé. A Fehér Könyvben ajánlott harmonizáció teljes megvalósítása sem garantálja a felvételt az Unió tagjai közé.

21. A Fehér Könyv két részből áll. Az első - általános - rész politikai szinten fogalmazza meg az egységes belső piac megteremtése és működtetése érdekében folyó harmonizáció céljait, összefüggéseit, lényegét. A második - mellékletként csatolt - rész 23 szabályozási területre, "szektorra" bontva részletesen ismerteti az egységes belső piacra vonatkozó közösségi jogalkotást és ajánlásokat ad a társult országoknak a harmonizációhoz.

22. A Fehér Könyv mindegyik szabályozási területen megjelöli azokat a közösségi jogszabályokat, amelyek kulcsfontosságúak, és javaslatot tesz arra a sorrendre, egymásutániságra, amelyet követve célszerű az egyes "szektorokban" a jogközelítési lépéseket megtenni.

Ennek érdekében a Fehér Könyv két szakaszra osztja a belső piacot érintő harmonizációt. Ezt azonban időbeli ütemezés, határidők megállapítása nélkül teszi. Az egyes szakaszoknak így nincs kezdő vagy záró időpontja, sem pedig időtartama. (A Fehér Könyvben szövegszerű utalás nem támasztja alá azt a feltételezést, hogy az említett szakaszok az Európai Megállapodással létesített társulás két szakaszát jelentenék.) A Fehér Könyv az egyes közösségi jogszabályokat - szabályozási területenként - e szakaszoknak megfelelően sorolja be. A rangsorolás logikai és jogi szempontokon alapul; a harmonizáció gazdasági, társadalmi és egyéb hatásaival nem számol, a jogközelítésből eredő előnyöket és hátrányokat nem méri fel. A Fehér Könyv általában azokat a közösségi jogszabályokat ajánlja az első szakaszban megvalósítandó harmonizációra, amelyek a részletezőbb szabályok általános keretéül szolgálnak, alapvető elveket foglalnak magukban vagy a legfontosabb eljárási kérdéseket érintik, továbbá, amelyek az egységes belső piacnak az adott "szektorban" való megteremtéséhez és hatékony működéséhez elengedhetetlenek. Szintén az első szakaszra utalja azokat a jogharmonizációs lépéseket, amelyek hatása csak hosszabb távon érvényesül. A jogharmonizáció sorrendiségére vonatkozó ajánlásig a Fehér Könyv szabályozási területenként, az egyes "szektorokon" belül teszi meg. Az egyes szabályozási területek között nem rangsorol: nem állít fel sem logikai, időrendi, sem pedig fontossági sorrendet közöttük. A szabályozási területeken belüli szakaszolás, rangsorolás természetesen nem köti a közép- és kelet-európai társult országokat jogharmonizációs tevékenységüknek az érdekeikkel összhangban álló programozásában.

23. A Fehér Könyv hangsúlyozza, hogy a jogszabályok, a normaszövegek puszta összehangolása nem elegendő a kívánt gazdasági hatás eléréséhez, illetve annak biztosításához, hogy a csatlakozást követően az új tagállamokban is megfelelően működjön az egységes belső piac. Ezért mindegyik szabályozási területen szól azokról a szervezeti, intézményi és eljárási feltételekről, amelyek megteremtése nélkül a közösségi joggal összehangolt szabályozás nem érvényesülne a gyakorlatban.

24. A Fehér Könyv a technikai segítségnyújtás új formáiról és módjairól is szólt. A Technikai Segítségnyújtási Információcsere Hivatalát (angol rövidítésével: a TAIEX Hivatalt) a Fehér Könyv alapján, az abban vázolt elképzelések megvalósítására hozták létre. E hivatalról - melynek feladatköre időközben bővült - és szolgáltatásairól a Külügyminisztérium Integrációs Államtitkársága adott több ízben részletes írásos tájékoztatást. A magyar Kormány részéről a TAIEX Hivatallal való kapcsolattartásra kijelölt központi szerv a KüM Integrációs Államtitkárság.

25. A Fehér Könyv gyakorlati jelentősége - részben a benne javasolt harmonizáció megvalósítása, részben a csatlakozási tárgyalások megkezdése következtében - csökkent ugyan, módszertani segédkönyvként való figyelembevétele azonban továbbra is ajánlott.

Jogharmonizáció a csatlakozásra való felkészülés érdekében

26. A 16/1994. (III. 31.) OGY határozattal megadott országgyűlési felhatalmazás alapján a Kormány 1994. március 31-én benyújtotta az Európai Unió Tanácsához a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásra irányuló kérelmét. A csatlakozási kérelemről az Európai Bizottság véleményt készített a Tanács számára. A vélemény összeállításához a Bizottság 1996-ban kérdőívvel kért információkat, adatokat a magyar Kormánytól. Az 1997 júliusában közzétett bizottsági vélemény végkövetkeztetésének megfelelően az Európai Tanács 1997. decemberi, luxemburgi ülésén úgy döntöttek, hogy meg kell kezdeni a csatlakozási tárgyalásokat Magyarországgal. E tárgyalások 1998. március 31-én indultak meg. A magyar Kormány felkészülési programját és tárgyalási álláspontját arra a feltevésre építi, hogy a csatlakozás 2002. január 1-jén megtörténik, ezt a 2084/1998. (IV. 8.) Korm. határozatnak a tárgyalások során képviselendő alapelvekről és a követendő főbb célkitűzésekről szóló melléklete is megerősítette. (A csatlakozási tárgyalásokkal kapcsolatos jogszabályok és határozatok felsorolását a tájékoztató 1. számú melléklete tartalmazza.)

27. Az Európai Unió, illetve az Európai Közösségek minden korábbi bővülése alkalmával alapelv volt, hogy a csatlakozó országnak a csatlakozás idején hatályos közösségi jogrendet kezdettől fogva és egészében el kell fogadnia és alkalmaznia kell. A csatlakozási tárgyalások kiindulási alapját e közösségi jogrend képezi. Az új tagállam beilleszkedésével összefüggő intézményi, pénzügyi és egyéb rendelkezéseket, valamint a bővülésből szükségképpen adódó technikai kiigazításokat e jogrendhez igazodva, annak keretein belül állapítják meg. A csatlakozási tárgyalások, továbbá azoknak az átmeneti időszakoknak a meghatározására is irányulnak, amelyeket a Szerződő Felek a közösségi jog egyes rendelkezéseihez a csatlakozást követően történő igazodásra állapítanak meg.

Az Európai Tanács 1993. júniusi, koppenhágai ülésén mindezekkel összhangban a tagság egyik követelményeként jelölték meg a csatlakozni kívánó ország képességét a tagsággal járó kötelezettségek vállalására. Az Európai Bizottság "Napirend 2000-ig" (Agenda 2000) című közleményének [COM (97) 2000 final ] az "Erősebb és szélesebb Unióért" címet viselő része ezt az elvet nyomatékosan megerősíti a csatlakozási tárgyalások alapelveiről szólva: "az új tagállamok el fogják fogadni a tagsággal járó, a csatlakozás idején meglévő acquis -ból eredő jogokat és kötelezettségeket; elvárás velük szemben, hogy a csatlakozástól kezdődően alkalmazzák, hajtsák végre és kényszerítsék ki az acquis -t, különösképpen az egységes piac kiterjesztéséhez szükséges intézkedéseket kell azonnal alkalmazniuk;- kellően indokolt esetekben átmeneti intézkedésekről - de nem állandó eltérésekről - meg lehet állapodni a tárgyalásokon, ezeknek biztosítaniuk kell, hogy az új tagállamok korlátozott időtartamon belül fokozatosan az Unióba integrálódjanak, a csatlakozási tárgyalások során a Bizottság jelentései alapján rendszeresen át kell tekinteni a jelentkező országoknak az acquis -hoz való igazodásban és a tagságra való felkészülés egyéb területein elért előrehaladását". Ezeket az elveket visszaidézte az Európai Tanács 1997. decemberi luxemburgi ülésén a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről hozott döntés, valamint az Unió részéről a tárgyalások megnyitásakor tett nyilatkozat is.

28. A Bizottság "Napirend 2000-ig" című közleményében felvázolt elképzelésnek megfelelően a Tanács rendeletet alkotott a csatlakozni kívánó országoknak a csatlakozásra való felkészülés stratégiája keretében történő támogatásáról, és azon belül ún. csatlakozási partnerségek létesítéséről (l. a Tanács 622/98/EK rendeletét). A csatlakozási partnerség e rendelet értelmében a csatlakozásra való felkészülés megerősített stratégiájának kulcsfontosságú része, amely a tagjelölt országoknak nyújtott valamennyi közösségi támogatás egységes keretét adja. A csatlakozási partnerség keretében nyújtott közösségi támogatás a csatlakozási feltételek teljesítésével összefüggő problémák megoldására, az ilyen célok megvalósítására összpontosul, összhangban a Bizottságnak a csatlakozási kérelemről adott véleményében foglaltakkal. A támogatás függ az Európai Megállapodásból eredő kötelezettségek tiszteletben tartásától és az Európai Tanács 1993. évi, koppenhágai ülésén meghatározott csatlakozási feltételek teljesítésében elért haladástól. A tagjelölt országoktól a csatlakozási partnerségben azt várják el, hogy az acquis communautaire elfogadásának olyan nemzeti programját dolgozzák ki, amely a Bizottság véleményében foglaltakkal összhangban részletes menetrendet tartalmaz a közösségi joghoz való igazodásra, a kapcsolódó intézményfejlesztésre, feltüntetve a közösségi támogatás iránti igényt éppúgy, mint a saját költségvetési hozzájárulást.

29. A 622/98/EK tanácsi rendelettel összhangban a Tanács 98/259/EK határozata megállapította a Magyarországgal létesítendő csatlakozási partnerség elveit, prioritásait, közbenső céljait és feltételeit. E határozat a csatlakozásra való felkészülés érdekében elvégzendő rövid és középtávú feladatokat sorolt fel. A csatlakozási partnerség megvalósulását az Európai Megállapodás intézményrendszerében kívánják áttekinteni: a Bizottság erről rendszeresen jelentést tesz a Tanácsnak.

30. A csatlakozási partnerség dokumentumain kívül, hozzájuk kapcsolódva a Bizottság külön "útvonaltérképet" (ún. "Road Map" -et) készített arról, hogy Magyarországnak az egységes belső piacot érintő szabályozási területeken milyen intézkedéseket volna célszerű megtennie a további jogharmonizáció, a hatékony jogalkalmazás, valamint az érintett vállalkozásokkal és érdek-képviseleti szervezetekkel való megfelelő kapcsolattartás érdekében. Az "útvonaltérkép" - a Fehér Könyvhöz hasonlóan - a Közösség részéről egyoldalúan elfogadott, jogi kötelező erő nélküli dokumentum.

31. A 28-30. pontokban említett közösségi dokumentumokkal párhuzamosan, azokkal nagyrészt egyeztetve, elkészült az acquis communautaire "átvételére" (helyesen: elfogadására) irányuló Nemzeti Program, amelyet a Kormány a csatlakozásra való felkészülés egyik alapdokumentumaként elfogadott [l. a 2084/1998. (IV. 8.) Korm. határozat 3. pontját]. A Nemzeti Program új, felülvizsgált és aktualizált változatát a 2084/1998. (IV. 8.) Korm. határozat 6. pontja alapján, az Európai Bizottság időközben tett észrevételeire is figyelemmel kellett elkészíteni. Az Európai Unió Közösségi Vívmányainak átvételéről szóló Nemzeti Program felülvizsgálatáról szóló 2184/1999. (VII. 23.) Korm. határozat függeléke tartalmazza a Nemzeti Program legutóbb aktualizált változatát. Ezt a dokumentumot 1999. július 14-én adtuk át az Európai Bizottságnak.

32. A 2093/1998. (IV. 22.) Korm. határozat 1. pontjában foglaltak szerint a csatlakozási tárgyalások első szakaszában megvalósuló közösségi jogszabály-átvizsgálásban (acquis screening) a magyar kormányszakértői küldöttségek a Kormánytól kapott felhatalmazással vesznek részt. A Kormány a szakértői küldöttségek mandátumát tárgyalási fejezetenként külön-külön hozott nem nyilvános határozattal szabja meg. A közösségi jogszabályok átvizsgálására vonatkozó felhatalmazást tartalmazó kormányhatározat alapjául szolgáló valamennyi előterjesztésnek a következő szempontokat kell követnie:

- bevezető, helyzetértékelő része ismertesse az eddig elért jogharmonizációs eredményeket;

- jelezze azokat a csatlakozáshoz szükséges harmonizációs és egyéb intézkedéseket, amelyeket a taggá válás feltételezett időpontjáig (2002. január 1.) kell meghozni, megjelenítve a vonatkozó költségvetési hatásokat is;

- tegyen megfelelően indokolt javaslatokat a konkrét átmeneti intézkedésekre, valamint - külön jelezve - az esetleges technikai adaptáció iránti igényekre, illetőleg az átvilágítás során képviselendő álláspont egyéb elemeire.

A közösségi jog átvizsgált részeire vonatkozó tárgyalási álláspontot (az ún. "position paper" -t) a Kormány ezt követően külön határozattal hagyja jóvá, általában egyidejűleg több tárgyalási fejezet tekintetében. Ezt a rendet a 2211/1998. (IX. 30.) Korm. határozat is fenntartotta.

33. A jogharmonizáció nézőpontja, szemlélete nagyban módosult azzal, hogy megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások, és hogy a magyar kormányzat megjelölte azt az időpontot, amikorra várakozásai szerint a csatlakozás megvalósulhat. Ettől az időponttól visszafelé számolva, az addig rendelkezésre álló időben kell az összes jogharmonizációs feladatot elvégezni. Csak a csatlakozási tárgyalási stratégiához (és annak alapdokumentumaihoz a kormányhatározattal jóváhagyott jogszabály-átvizsgálási mandátumhoz és az egyes tárgyalási fejezetekre vonatkozó tárgyalási állásponthoz) igazodó jogközelítés engedhető meg, azaz nem születhetnek a tárgyalási célok elérését nehezítő, illetve e célokkal ellentétes jogszabályok. Különösen súlyos hiba volna és feltétlenül kerülendő bármely olyan jogharmonizációs lépés, amelynek eredményeképpen a magyar jog a közösségi jog olyan rendelkezésével válik összeegyeztethetővé, amelyhez való igazodásra a Kormány által jóváhagyott tárgyalási álláspont a csatlakozást követő átmeneti időszakot igényel. Másfelől a jogközelítésnek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a csatlakozástól várt előnyöket és új lehetőségeket hazánk minél előbb, minél nagyobb mértékben és a lehető legkedvezőbb feltételekkel használhassa ki. Ehhez nélkülözhetetlen a hazai érdekekkel és törekvésekkel összhangban álló jogharmonizáció programozott, összehangolt és eredményes megvalósítása.

III.

A JOGHARMONIZÁCIÓ PROGRAMOZÁSA

A jogharmonizáció programozásának szükségessége és előzményei

34. Az európai közösségi joghoz való igazodás mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt nagy feladat az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országok számára. A Bizottság "Napirend 2000-ig" című közleménye arra is felhívja a figyelmet, hogy ezúttal "e kihívás sokkal nagyobb, mint a korábbi bővülések alkalmával", hiszen azóta a közösségi jogrend új elemekkel gazdagodott, további szabályozási területekre terjedt ki. A feladatok mennyisége önmagában is indokolja alapos és körültekintő számbavételüket, végrehajtásuk megtervezését. Elengedhetetlen tehát, hogy a jogharmonizáció programozottan valósuljon meg. Ennek az igénynek a magyar kormányzat 1995 óta egymást felváltó, de egymásra épülő és egyre bővülő jogközelítési feladattervek elfogadásával felelt meg (l. a tájékoztató 1. számú mellékletét is). A következők érdemelnek említést:

- az ötéves jogharmonizációs programról szóló 2174/1995. (VI. 15.) Korm. határozat, amely az Európai Megállapodásra épült és annak határidőrendszeréhez igazodva a társulás első szakaszára vonatkozott:

- a belső piaci integrációnkra vonatkozó Fehér Könyvvel összefüggő feladatok végrehajtásáról szóló 2403/1995. (XII. 12.) Korm. határozat, amelynek melléklete tartalmazta az ún. belső piaci integrációs felelősségi rendet és ütemtervet, vagyis lényegében a Fehér Könyv végrehajtásának nemzeti stratégiáját:

- a 2282/1996. (X. 25.) Korm. határozat, amely az Európai Unióhoz történő csatlakozást előkészítő jogharmonizációs, illetve belső piaci integrációs programok módosításáról és egységes szerkezetbe foglalásáról rendelkezett.

Jogharmonizációs program az Európai Unióhoz való csatlakozásig terjedő időszakra

35. Az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételezett időpontjáig, azaz 2001. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozó jogharmonizációs programot a 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat melléklete tartalmazza. Ezt az átfogó jogharmonizációs programot a Kormány - a határozat 1. pontja szerint - az Európai Unióhoz való csatlakozást előkészítő jogharmonizációs tevékenység alapdokumentumaként fogadta el. Az új program a 2282/1996. (X. 25.) Korm. határozat mellékletében foglalt korábbi program helyébe lépett; egyben a 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat hatályon kívül helyezte a jogharmonizáció tárgyában hozott korábbi kormányhatározatokat, illetve a 2403/1995. (XII. 12.) Korm. határozatnak a jogharmonizációt érintő rendelkezéseit. Ennek eredményeképpen a hazai jogharmonizáció programját és a program végrehajtásával összefüggő beszámolási kötelezettségeket és egyéb feladatokat áfogóan és egységesen a 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat rögzíti.

36. A 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat mellékletében meghatározott új jogharmonizációs program nemcsak az Európai Megállapodásból eredő kötelezettségek teljesítését célozza és nemcsak az egységes belső piaci követelményrendszeréhez való igazodásra irányul, hanem az a rendeltetése, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozásra való jogi - elsősorban jogalkotási - felkészülés alapdokumentumává váljon. Ezt a rendeltetését akkor tölti be, ha a csatlakozásig, illetve a csatlakozással együtt elvégzendő valamennyi olyan hazai jogalkotási feladatot tartalmazza, amelynek teljesítése az európai közösségi joghoz való igazodás érdekében, a csatlakozás jogi feltételeinek megteremtéséhez szükséges.

37. Az új jogharmonizációs program az 1998. II. félévtől 2001. december 31-ig (vagyis a csatlakozás tervezett időpontjáig) terjedő időszakra, évenkénti bontásban tünteti fel a jogharmonizációs feladatokat. Az évszámok a magyar jogszabály elfogadásának tervezett évére utalnak. A jogharmonizációs feladatoknál a "CS" rövidítés utal az "Egyéb megjegyzés" rovatban arra, ha a közösségi joggal összehangolt magyar jogszabály csak a csatlakozási szerződéssel egyidejűleg léphet hatályba (l. a tájékoztató 68. és 80. pontját).

38. A jogharmonizációs program jelenlegi formájában az Európai Integrációs Tárcaközi Bizottság (EITB) munkacsoportjainak témái szerint tagozódik. Ezzel egyúttal igazodik ahhoz a rendhez is, amelyet a csatlakozási tárgyalások alapvető kérdéseiről szóló [a 2084/1998. (IV. 8.) Korm. határozat alapjául szolgáló] kormány-előterjesztés, valamint az acquis communautaire elfogadásának Nemzeti Programja követett. A 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat mellékletében foglalt program így az EITB munkacsoportjainak tagozódása és számozása szerint, és azon belül évenkénti bontásban irányozza elő a jogharmonizációs feladatokat. Egyes munkacsoportok témájában nincs jogközelítési feladat, ezért nem folyamatos a táblázat fejezeteinek számozása. Az átvilágítási tárgyalások ( acquis screening) szükségessé tették az EITB munkacsoportjai struktúrájának átalakítását, annak az átvilágítási fejezetekhez való igazítását. Az új jogharmonizációs program első felülvizsgálata során így indokolt, hogy a jogharmonizációs feladatok az átvilágított témakörök szerint kerüljenek csoportosításra.

39. A táblázat a következő rovatokra oszlik: közösségi jogszabály, magyar jogszabály, felelős, Nemzeti Program, egyéb megjegyzés.

40. Az egyes fejezeteken belül a program közösségi jogszabályonként állapítja meg a hazai jogalkotási feladatokat. A közösségi jogszabályok megjelölése a 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet szabályaihoz igazodik (l. a tájékoztató 96. pontját). A közösségi jogszabály mellett szerepel a nyilvántartási száma, vagyis az ún. CELEX-száma is (l. a tájékoztató 108. pontját). Ez utóbbi a programból esetenként, technikai okból hiányzik. A bel- és igazságügyi együttműködés esetében a program nemcsak közösségi jogszabályokat tartalmaz, hanem más - az Európai Unió harmadik pillérében elfogadott - jogforrásokat is.

41. A magyar jogszabály rovata esetenként kitöltetlen maradt, mivel további vizsgálatokra van szükség a konkrét hazai jogalkotási feladat meghatározásához. E rovat feltünteti, hogy a jogharmonizációs feladat teljesítéséhez meglévő hazai jogszabály módosítására vagy új jogszabály alkotására van-e szükség. Az új jogszabályok jogforrási szintjére tett javaslat csak jelzésértékű, az előzetes tájékoztatást szolgálja. A megfelelő jogforrási szintet a jogszabálytervezet kidolgozása során, a szabályozás tárgyának és tartalmának megfelelően kell kiválasztani (l. még a tájékoztató 78. pontját).

42. A felelősök között elsőként megjelölt tárca az ún. fő- avagy elsőhelyi felelős.

43. Az új jogharmonizációs program elsősorban a hazai jogalkotás tervezéséhez járul hozzá. A jogközelítési és intézményfejlesztési feladatokat mindazonáltal indokolt összehangoltan, egymásra figyelemmel előirányozni és végrehajtani. A 2212/1998. (IX. 30,) Korm. határozat mellékletében található jogharmonizációs program ezért a jogközelítési feladattal összefüggésben utal arra: szerepel-e a feladat az acquis communautaire elfogadásának Nemzeti Programjában is, és ott rövid vagy középtávú prioritásként jelölték-e meg. A határozathoz mellékelt táblázat "Nemzeti Program" rovatában tehát az acquis communautaire elfogadásának Nemzeti Programjára vonatkoznak a hivatkozások. Ez a 2084/1998. (IV. 8.) Korm. határozat 3. pontjában jóváhagyott Nemzeti Programot jelenti mindaddig, amít felülvizsgált és aktualizált változata e határozat 6. pontjának megfelelően nem készül el, és azt a Kormány jóvá nem hagyja. Az új jogharmonizációs program első felülvizsgálata során a Nemzeti Program aktualizált változatában [a 2184/1999. (VII. 23.) Korm. határozat függelékében] foglalt intézményfejlesztési feladatokat kell majd a jogharmonizációs feladatokhoz hozzárendelni.

44. Az egyéb megjegyzés rovatában a program - a csatlakozási szerződéssel egyidejűleg történő hatálybalépés szükségességén kívül (l. a tájékoztató 37. pontját) - utal arra is, hogy az adott évben a jogharmonizáció csak részlegesen valósul meg. A részleges harmonizációra az "R" jelzet hívja fel a figyelmet. Ilyen esetben a program legalább még egyszer, egy későbbi évnél is tartalmazza az érintett közösségi jogszabályt, előírva a teljes összhang megteremtéséhez szükséges hazai jogalkotási feladatot. Az átmeneti időszak iránti (derogációs) és a technikai kiigazítási igények ("D" és "T" jelként) a jogharmonizációs program közzétett változatában ez idáig nem jelentek meg.

A jogharmonizációs program szerepe, rendeltetése és viszonya más programokhoz, feladat-, munka- és intézkedési tervekhez

45. A jogharmonizációs program szerepének megítélésében két - helytelen - szélsőség alakulhat ki. Mindkettőt kerülni kell.

Az egyik felfogás túlzottan mereven, azaz "kőbe vésett", közetlenül teljesítendő jogalkotási feladatként értelmezné a program előirányzatait, tagadva annak lehetőségét és szükségességét, hogy a programban esetleg (még) nem szereplő közösségi jogszabályt is figyelembe vegyünk egy-egy - egyébként jogközelítést célzó - hazai jogszabály megalkotásakor. A másik helytelen nézet a jogharmonizációs program jelentőségét becsülné alá: ez a megközelítés egyszerre eredményezhetné az előirányzott jogharmonizáció teljes vagy nagymértékű elmaradását és nem tervezett jogharmonizációs lépések idő előtti megtételét.

46. A jogharmonizációs program valójában nem töltheti be közvetlenül sem a Kormány munkatervének, sem pedig törvényalkotási programjavaslatának vagy más jogalkotási tervének a szerepét. A Kormány ügyrendjéről szóló 1088/1994. (IX. 20.) Korm. határozat 3. és 4. pontja szerint a Kormány határozattal állapítja meg féléves időtartamra szóló, havi ütemezésű munkatervét. A munkaterv és a Kormány törvényalkotási programjavaslata egymással összehangolt tervezetét a Miniszterelnöki Hivatal a kormányprogram alapján - a miniszterektől és az országos hatáskörű szervek vezetőitől kapott javaslatok figyelembevételével - készíti el. A munkatervről és az Igazságügyi Minisztérium bevonásával készített törvényalkotási programjavaslatról a Kormány legkésőbb a tárgyidőszakot megelőző hónap utolsó ülésén határoz. Az Országgyűlés Házszabályának [a 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat] 38. §-a pedig a Házbizottság és a Kormány együttes javaslatára építi az egyes ülésszakok jogalkotási programjának elfogadását.

A jogharmonizációs program rendeltetése változatlanul az, hogy az említett előírásokkal összhangban az európai közösségi joghoz való igazodás feladatainak megjelölésével járuljon hozzá a kormányzati munka- és jogalkotási tervek kialakításához. E rendeltetését a csatlakozáshoz közeledve egyre nagyobb súllyal kell betöltenie, biztosítva végső soron azt, hogy a jogharmonizációs előirányzatok legkésőbb a csatlakozásig maradéktalanul teljesüljenek. Nélkülözhetetlen ezért, hogy a minisztereknek és az országos hatáskörű szervek vezetőinek a Kormány munkatervére és a törvényalkotási programra vonatkozó javaslatai a jogharmonizációs programban foglaltak figyelembevételével készüljenek el.

A 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat 2. pontja mindezekre tekintettel követeli meg, hogy a határozat mellékletében foglalt jogharmonizációs program végrehajtásához szükséges jogalkotási feladatokat a Kormány munkatervének és törvényalkotási programjának kidolgozásakor figyelembe kell venni. A Kormány munkatervére és törvényalkotási programjára vonatkozó előterjesztésben ismertetni kell, hogy a jogalkotási feladatok közül melyek kapcsolódnak a jogharmonizációs programhoz. Ez azt is jelenti, hogy az előterjesztésben tételesen ismertetni kell: a jogharmonizációs programban előírt feladatok hogyan és milyen mértékben tükröződnek a munkatervi javaslatokban. A jogharmonizációs programtól való eltérést csak alapos ok indokolhatja, ezt az okot a programtól eltérő munkatervi javaslatnál külön fel kell tüntetni és kellő részletességgel ismertetni kell. A jogharmonizációs program egészének végrehajtását a Kormány ellenőrzése alá célszerű vonni. Ezért írja elő a határozat 2. pontja azt is, hogy a Kormány munkatervére és törvényalkotási programjára vonatkozó javaslataikhoz a minisztereknek és az országos hatáskörű szervek vezetőinek csatolniuk kell a jogharmonizációs program végrehajtásához szükséges miniszteri rendeletek megalkotására irányuló munkatervüket is.

47. Az új jogharmonizációs programnak elvben a csatlakozásig, illetve a csatlakozással egyidejűleg elvégzendő valamennyi olyan hazai jogalkotási feladatot fel kell ölelnie, amelynek teljesítése szükséges a közösségi joghoz való igazodáshoz, a csatlakozás jogi feltételeinek megteremtéséhez. A közösségi jog folyamatos változása, bővülése miatt és egyéb okokból azonban a program nem tartalmazza az összes közösségi jogforrást, amellyel kapcsolatban jogharmonizációs feladat adódhat. Az Európai Megállapodásból adódó jogközelítési kötelezettség teljeskörűségéből (l. a tájékoztató 12. pontját) és a csatlakozás alapvető jogi követelményéből, azaz a közösségi jogrend kezdettől és egészében (ab initio és in toto) történő elfogadásának és alkalmazásának igényéből (l. a tájékoztató 27. pontját) egyaránt következik, hogy a jogharmonizációs programban nem szereplő közösségi jogszabályokat is figyelembe kell venni a hazai jogszabály-előkészítésben. A magyar jognak a jogharmonizációs programban nem szereplő közösségi jogszabállyal való összeegyeztetését illetően mindazonáltal különösen körültekintően kell eljárni, figyelemmel e tájékoztató 33. pontjában foglaltakra is. Szükség esetén ilyen közösségi jogszabályról a hazai jogalkotási lépések kezdeményezése előtt véleményt kell kérni a Külügyminisztérium Integrációs Államtitkárságától s az Igazságügyi Minisztériumtól.

48. A közösségi joganyag átvételéhez és alkalmazásához szükséges intézkedések Nemzeti Programjának [a 2084/1998. (IV. 8.) Korm. határozat 6. pontjában előírt] felülvizsgálata és aktualizálása során a jogharmonizációs-jogalkotási részek kidolgozásakor a 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat mellékletében foglaltakat kell alapul venni. Az utóbbi határozat meghozatala óta bekövetkezett változásokra és különösképpen a csatlakozási tárgyalások fejleményeire figyelemmel a Nemzeti Program új változatában a jogharmonizációs programtól indokolt esetben el lehet térni. Az ilyen eltéréseket a jogharmonizációs program felülvizsgálatával kell idővel megszüntetni (l. a tájékoztató 59. pontját).

49. A közösségi jogszabályok átvizsgálására vonatkozó felhatalmazás alapjául szolgáló - vagyis a 2093/1998. (IV. 22.) Korm. határozatnak megfelelően készülő - kormány-előterjesztésekben (l. a tájékoztató 32. pontját) a csatlakozáshoz szükséges jogharmonizációs lépések tervezett ütemezését a jogharmonizációs programból kiindulva indokolt meghatározni. Az Európai Bizottságtól kapott jogszabálylistákat tehát elsősorban a 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat mellékletének alapján kell kitölteni. A csatlakozási tárgyalásokon követett kormányzati stratégia azonban a jogharmonizációs programmal szemben természetszerűleg elsőbbséget élvez; az utóbbinak kell igazodnia az előbbihez. Ez azt jelenti, hogy a közösségi jogszabályok átvizsgálására kormányhatározattal adott felhatalmazás - és az ilyen határozat mellékletét képező, kitöltött jogszabálylista -, illetve az adott fejezetre vonatkozó, szintén kormányhatározattal megállapított tárgyalási álláspont indokolt esetben eltérhet a jogharmonizációs programban foglaltaktól. Az eltérés indokát azonban világosan meg kell jelölni, gondoskodni kell továbbá a jogharmonizációs program megfelelő kiigazításáról annak következő felülvizsgálata alkalmával (l. a tájékoztató 59. pontját). A közösségi jogszabályoknak a Bizottságtól érkező listáin továbbá találhatók olyan tételek is, amelyekre a jogharmonizációs program nem terjed ki. Ha a közösségi jogszabály azért nem szerepel a programban, mert a csatlakozást követő magyarországi érvényesüléséhez további intézkedésekre nincs szükség (vagy amiatt, hogy a hazai jog már az érintett közösségi jogszabály egészének megfelel, vagy pedig azért, mert a közösségi jogszabály sem a csatlakozásig, sem azt követően nem teszi szükségessé nemzeti jogszabály megalkotását, módosítását vagy hatályon kívül helyezését), akkor a közösségi jogszabálylista értelemszerű kitöltésén kívül nincs további teendő. Ellenben a jogharmonizációs program felülvizsgálata alkalmával gondoskodni kell a közösségi jogszabályok átvizsgálása, azaz az ún. "átvilágítás" (acquis screening) alkalmával azonosított új - vagyis a programban korábban nem szereplő - közösségi jogszabályoknak a programba történő beillesztéséről.

A csatlakozási tárgyalások első szakaszában megvalósuló jogszabály-átvizsgálás - mint az az előzőekből kitűnt - nem pótolja, nem teszi szükségtelenné a jogharmonizáció hazai programjának kidolgozását és napra készen tartását. Az átvizsgálásnak tárgyai olyan közösségi jogforrások is, amelyek tartalmuknál vagy természetüknél fogva, illetve a velük kapcsolatban már megvalósított harmonizáció miatt Magyarországtól belső jogalkotást nem igényelnek. A Bizottságnak készített, kitöltött jogszabálylistákban vállalt jogharmonizációs intézkedések - e listák jellegéből adódóan - nem évek, illetve felelősök szerinti csoportosításban jelennek meg. Esetenként tisztázásra szorulhatnak a tárgyalásokon vállaltak jogalkotási vonzatai is. Elengedhetetlen tehát a csatlakozási tárgyalások, illetve a csatlakozásra való felkészülés és a hazai jogalkotás tervezése között megőrizni, sőt, erősíteni a kapcsolatot.

50. Nincs akadálya annak, sőt, ajánlható, hogy a 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozattal elfogadott jogharmonizációs programból rájuk háruló jogalkotási feladatok elvégzésére az egyes minisztériumok és más érintett szervek saját munka- vagy intézkedési tervet dolgozzanak ki. A tárcák e jogharmonizációs munkatervei részletezhetik a kormányhatározattal elfogadott program előirányzatait, megjelölhetik a jogszabály-előkészítés egyes közbülső munkaszakaszainak határidejét éppúgy, mint a minisztériumon belüli felelősöket. E munkaterveket célszerű a Külügyminisztérium Integrációs Államtitkárságával és az Igazságügyi Minisztériummal közölni, valamint egyeztetni. Magától értetődik, hogy a minisztériumok említett munkatervei a Kormány jogharmonizációs programjától nem térhetnek el.

Beszámolás a jogharmonizációról; a jogharmonizációs program felülvizsgálata

51. Az Európai Megállapodás végrehajtásáról szóló 10/1993. (III. 5.) OGY határozat előírja, hogy a Kormánynak évente augusztus 1-jéig tájékoztatnia kell az Országgyűlést a társulati megállapodás végrehajtásának előrehaladásáról és általában Magyarország európai integrációjának helyzetéről. A határozat 2. pontja szerint a Kormány tájékoztatójának ki kell térnie a jogszabályok harmonizálásának feladataira. A kormány e tájékoztatójának elkészítését a külügyminiszter hangolja össze. A jogharmonizációra vonatkozó rész kidolgozásáért az igazságügyminiszter felel.

Az Országgyűlés állandó bizottságai továbbá a kormányzati munka ellenőrzése érdekében mind a jogharmonizáció helyzetéről általában, mind pedig egyes szabályozási területekkel kapcsolatban tájékoztatást kérhetnek [l. az Alkotmány 21. §-ának (3) bekezdését, valamint a Házszabály 29. §-át]. A jogharmonizáció - általában és egyes szabályozási témákban - természetesen interpelláció és kérdés tárgya is lehet. Jogharmonizációs ügyben a Kormány álláspontját akkor is a 157/1998. (IX. 30.) Korm. rendelet 8. §-ában foglaltakra figyelemmel (l. a tájékoztató 63-66. pontját) indokolt kidolgozni és képviselni, ha az országgyűlési bizottság nem az igazságügyminisztertől kér tájékoztatást, illetve, ha a kérdést vagy az interpellációt nem hozzá intézik.

52. A 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat 3. pontja előírja, hogy a határozat mellékletében foglalt jogharmonizációs program időarányos teljesítéséről legalább évente jelentést kell készíteni a Kormánynak. A jelentés összeállítását az igazságügyminiszter a külügyminiszterrel közösen koordinálja. A következő jelentést 2000. január 31-ig kell elkészíteni. Azt követően pedig évente január 31-ig kell jelenteni a Kormánynak a jogharmonizáció helyzetéről. A csatlakozási folyamat fejleményei szükségessé tehetik, hogy a Kormány más időpontban is készíttessen ilyen jelentést. A jogharmonizációs program időarányos teljesítéséről szóló jelentés az érintett miniszterek és országos hatáskörű szervek vezetőinek bevonásával készül el. A tárcáknak és az országos hatáskörű szerveknek tehát az igazságügyminiszter és a külügyminiszter által meghatározott rendben és szempontok szerint részletesen számot kell adniuk a jogharmonizációs program feladatkörükbe tartozó részének időarányos teljesítéséről. Ennek elősegítésére a minisztériumokon belül a jogharmonizáció előrehaladásának figyelemmel kísérésére szolgáló rendszert célszerű kialakítani.

53. A jogharmonizáció helyzetéről való évenkénti beszámolás alapvetően a Kormány rendszeres tájékoztatására szolgál. Emellett az Európai Integrációs Tárcaközi Bizottságban rendszeres időközönként - a csatlakozási tárgyalásokra is figyelemmel, azok menetrendjéhez is igazodva - értékelni kell a jogharmonizáció helyzetét. Ezt követeli meg a 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat 4. pontja is. Esetenként szükségessé válhat egy-egy szabályozási területnek a tárcaközi bizottságban történő áttekintése is. A tapasztalt hiányosságokról - szükség szerint - tájékoztatni kell a Kormányt, kezdeményezve a megfelelő intézkedéseket.

54. A közösségi intézményeknek és az Európai Unió tagállamainak a magyar kormányzat számos fórumon és többféle módon, illetve formában ad tájékoztatást a magyar jognak a közösségi joggal való összehangolásáról.

55. Az Európai Megállapodás alkalmazása felett a megállapodással létrehozott Társulási Tanács gyakorol felügyeletet (EM 104-107. Cikk). E felügyelet természetszerűleg kiterjed a jogszabályok közelítésére is. A Társulási Tanácsot feladatai végrehajtásában a Társulási Bizottág segíti e területen is (EM 108. Cikk). A Társulási Bizottság albizottságai közül a jogszabályok összehangolásával a Jogharmonizációs és Belső Piaci Integrációs albizottság foglalkozik: a jogharmonizáció előrehaladásáról általános és átfogó jelleggel a Kormány képviselői ebben az albizottságban adnak számot. A Társulási Bizottság többi albizottsága is megvitathat - feladatkörén belül - jogharmonizációs kérdéseket. A jogszabályok közelítésével kapcsolatos napirendi pontok megtárgyalásához az Igazságügyi Minisztérium képviselőjét meg kell hívni. A Társulási Bizottság albizottságai várhatóan átszervezésre kerülnek.

56. Az eredetileg a cannes-i Fehér Könyvvel összefüggő technikai segítségnyújtás összehangolására létrehozott TAIEX Hivatal (l. a tájékoztató 24. pontját) a Fehér Könyvben felsorolt közösségi jogszabályokra kiterjedő adatbázist alakított ki. Ezt nevezték el "harmonogram"-nak. E harmonogram célja, hogy figyelemmel kísérjék a csatlakozni kívánó országok jogharmonizációs teljesítményét.

A harmonogram olyan adatbázis, amely táblázat formájában jelöli a magyar jogszabályoknak a közösségi jogszabályokkal való összeegyeztethetőségét. Az adatbázis első változata a Fehér Könyv fejezeteinek rendszerét követte és az egyes fejezetcímek szerint sorolta fel a vonatkozó jogszabályokat. A táblázat a következő rovatokat tartalmazta: a közösségi jogszabály, a jogharmonizációt megvalósító magyar jogszabály megnevezése, a jogszabály elfogadásának állapota (elfogadott jogszabály, jogszabálytervezet), az elfogadás időpontja, a hatálybalépés időpontja, a felelős szerv és a megfelelőség foka (teljes vagy részleges összeegyeztethetőség, nem összeegyeztethető szabályozás, az összeegyeztethetőség foka nem ismert).

A jogharmonizáció előrehaladtával a Fehér Könyvön alapuló megközelítés idejétmúlttá vált, mivel a jogszabályok összehangolásánál a közösségi jogrend egésze, a teljes acquis communautaire lett irányadó. Ennek következtében a harmonogram szerkezete megváltozott, az adatbázis már nem a Fehér Könyv fejezeteit, hanem a közösségi jogszabályok hivatalos jegyzékének (az ún. directory; l. a tájékoztató 101. pontját) tartalmi felosztását követte. A strukturális változás eredményeképpen a közösségi jogszabály angol nyelvű megjelölése előtt fel kell tüntetni a hivatalos jegyzéknek azt a fejezetcímét, amelybe a közösségi jogszabály tartozik, továbbá ennek a fejezetnek a számjelölését, illetve a jogszabálynak a közösségi jogszabályok adatbázisában (a CELEX-jogtárban) használt azonosítószámát.

A harmonogram legutóbbi átalakítását a csatlakozási tárgyalások keretében a közösségi jogszabályok átvizsgálása tette szükségessé. A Bizottság az adatokat új tagolású rendszerbe vezette át, amely az "átvilágítási" listák (screening lists) sorrendjében jeleníti meg a közösségi jogszabályokat, a kitöltendő rovatok elnevezésén nem változtatva. Egyúttal az adatbázis neve is megváltozott, már nem harmonogramnak, hanem a jogharmonizáció előrehaladását tükröző adatbázisnak (ún. progress database -nek) nevezik.

Az adatbázis aktualizált, felfrissített változatát kéthavonta kell a Bizottság rendelkezésére bocsátani. Ezt a feladatot a Külügyminisztérium Integrációs Államtitkársága az Igazságügyi Minisztériummal közösen látja el. A Külügyminisztérium a napra késszé tételt megelőzően az egyes tárcák rendelkezésére bocsátja az adatbázisnak a legutóbbi frissítést tükröző változatát. A szaktárcák a feladatkörükbe tartozó szabályozási területekről a Külügyminisztérium részére megküldik az új, illetve módosított adatokat. A beérkezett adatokat az Igazságügyi Minisztérium ellenőrzi, az ellenőrzött adatokat visszaküldi a Külügyminisztériumba, ahol azokat beillesztik a központi adatbázisba és gondoskodnak a Bizottság részére történő továbbításukról.

A harmonogram az eddigiekben jelentős szerepet töltött be Magyarország jogharmonizációs teljesítményének értékelésében, a bizottsági vélemény is támaszkodott rá. Az adatbázis a csatlakozási tárgyalások megkezdésével az eddiginél is fontosabb szerephez jutott, a jogszabály-átvizsgálás (acquis screening) fontos eszköze lett. A Bizottság képviselői várhatóan a jövőben is jórészt a "harmonogram" alapján fognak tájékozódni a magyar jogharmonizáció helyzetéről, egyben vizsgálni fogják azt is, hogy Magyarország milyen mértékben és ütemben teljesíti a jogharmonizációs feladatokat. A Bizottságnak a csatlakozási partnerség keretében készített éves jelentése, az úgynevezett Progress Report a jogharmonizációs eredmények elemzése tekintetében a harmonogramban szolgáltatott adatokat is felhasználja.

Meg kell jegyezni, hogy a "harmonogram" csupán a jogharmonizációs tevékenység mechanikus, mennyiségi szemléletű nyomon követésére alkalmas, a magyar kormányzati álláspont szerint a magyar jognak a közösségi joggal való összhangját, a jogközelítés eredményeit érdemben, tartalmilag kell vizsgálni, elemezni és értékelni. A "harmonogram" - amelynek adattartalma esetenként még nem bizonyult kellően megbízhatónak - ehhez csak fontos segédeszköz lehet, az érdemi értékelést azonban nem pótolhatja.

57. A harmonogram mellett a Bizottság főigazgatóságai és egyes szolgálatai - részben a társulás intézményrendszerében, részben a csatlakozási tárgyalásokkal összefüggésben - egyre inkább szorgalmazzák olyan megfelelőségi táblázatok készítését, amelyek tételesen, rendelkezésről rendelkezésre mutatják be, hogy a magyar jogszabály, illetve annak tervezete mennyiben és hogyan felel meg a közösségi jog követelményeinek.

E táblázatok - melyeket gyakran neveznek "konkordancia", összeegyeztethetőségi vagy összehasonlító táblázatoknak is - elkészítését célszerű összehangolni és egységesíteni. A már elkészült táblázatokat a Külügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium gyűjti össze. E két minisztérium a táblázatokról nyilvántartást is vezet. E táblázatok tartalmának nagy jelentősége lehet mind a társulás intézményrendszerében, mind pedig a csatlakozási tárgyalásokon. Előzetes - átadásukat megelőző - jóváhagyásuk ezért is szükséges. Csak azok a megfelelőségi táblázatok tekinthetők hivatalosnak és csak azok adhatók át a Bizottságnak vagy az elnökséget adó tagállam képviselőjének, amelyeket az Igazságügyi Minisztérium és a Külügyminisztérium jóváhagyott.

A jogszabályok nagy száma miatt természetesen nem lehetséges és nem is szükséges a jogharmonizáció jegyében megallkotott jogszabályokról megfelelőségi táblázatot készíteni. Elsősorban a Bizottságnak, illetve a tagállamoknak a csatlakozási tárgyalásokon jelzett igényeit célszerű kielégíteni.

A tájékoztató 3. számú melléklete tartalmazza a megfelelőségi táblázatok egységes formáját. A mellékletben található - egységesen alkalmazandó - táblázattól indokolt esetben, főként a csatlakozási tárgyalásokon jelentkező különleges igényekre figyelemmel el lehet térni (abba új címszavak, rovatok is beilleszthetők, más rövidítéseket is lehet használni stb.).

58. A Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásra irányuló kérelméről készített véleményében az Európai Bizottság - jórészt a kérdőívére adott magyar válaszok alapján - a közösségi jogszabályokhoz történő igazodás eredményeit és hiányosságait is értékelte, különösen a véleménynek a tagsággal járó kötelezettségek vállalására való felkészültséget elemző részében. A Bizottság a csatlakozási folyamatban évente jelentést készít a Tanácsnak a tagság feltételeinek teljesítésében elért haladásról, a csatlakozási partnerség megvalósulásáról, illetve az acquis communautaire elfogadására irányuló Nemzeti Program végrehajtásáról (l. a tájékoztató 26., 27. és 29. pontját). Ehhez az éves jelentéshez a Kormány nevében a Külügyminisztérium Integrációs Államtitkársága szolgáltat adatot és ad tájékoztatást a Bizottságnak. A bizottsági jelentés összeállításához készített magyar hozzájárulást az államtitkárság a tárcák bevonásával, jogharmonizációs ügyekben az Igazságügyi Minisztériummal együttműködve készíti el.

A csatlakozási tárgyalások első szakaszában megvalósuló jogszabály-átvizsgálás, a Bizottságtól kapott listák - különösen az ún. "nemzeti hivatkozási alap" (National reference) rovatának - kitöltése is alapvetően arra szolgál, hogy felmérjék: Magyarország az egyes szabályozási területeken, azokon belül pedig az egyes közösségi jogszabályokkal kapcsolatban mennyiben hozta már összhangba jogszabályait a közösségi joggal, illetve, hogy ennek érdekében milyen további intézkedések szükségesek.

Meg kell továbbá említeni, hogy az Európai Unió - eddig közölt tárgyalási álláspontjából kitűnően - a közösségi jog már átvizsgált területein is rendszeres, részletes és írásos tájékoztatást vár a közösségi joghoz való igazodás fejleményeiről, különösen a magyar kormányzat tárgyalási álláspontjában vállalt további jogharmonizáció megvalósításáról. E tájékoztatás megadásáról, az avval kapcsolatos koordinációs feladatok ellátásáról a Külügyminisztérium Integrációs Államtitkársága gondoskodik a csatlakozási tárgyalások lefolytatására kialakított rendben. Ez azt is jelenti, hogy a tájékoztatás kidolgozásába - a jogharmonizációt érintő kérdésekben - az Igazságügyi Minisztériumot is be kell vonni.

59. A jogharmonizáció programozása két változó jogrendszer között teremt kapcsolatot. Nem lehet ezért véglegesnek, lezárt listának tekinteni a 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozattal jóváhagyott új jogharmonizációs programot sem. Az eddig is követett gyakorlatnak megfelelően ezért a programot időről-időre, rendszeresen felül kell vizsgálni és korszerűsíteni kell. A felülvizsgálatot szükségessé tehetik a közösségi jog időközben bekövetkező változásai, a jogharmonizációs program előirányzataitól való eltérések (a feladatok korábbi, későbbi vagy csak részleges teljesítése), valamint azok a következtetések, amelyek a csatlakozási tárgyalások fejleményeiből adódhatnak a magyar jogharmonizációra vonatkozóan. A 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat 4. pontja erre figyelemmel írta elő, hogy a jogharmonizációs program időarányos teljesítéséről szóló jelentéshez kapcsolódóan (l. a tájékoztató 52. pontját) - szükség szerint, tekintettel a közösségi jog változásaira, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozásról folyó tárgyalások tapasztalataira és eredményeire - javaslatot kell tenni a jogharmonizációs program módosítására, illetve kiegészítésére. A felülvizsgálat felelősségi rendje és határideje elvben megegyezik a jelentésre előírtakkal (l. a tájékoztató 52. pontját).

Mindazonáltal korábbi és nagyobb mértékű változtatáshoz vezethet el az acquis communautaire Nemzeti Programjának a 2084/1998. (IV. 8.) Korm. határozat 6. pontjában előírt felülvizsgálata és aktualizálása, amelynek során a jogharmonizációs programtól indokolt esetben el lehet térni (l. a tájékoztató 48. pontját).

Hasonlóképpen a jogharmonizációs program átfogó felülvizsgálatát eredményezi a csatlakozási tárgyalások első szakaszának - azaz a közösségi jogszabályok átvizsgálásának - befejezése. A program jelenlegi formájában az EITB munkacsoportjainak témái szerint tagozódik. Ezzel egyúttal igazodik ahhoz a rendhez is, amelyet a csatlakozási tárgyalások alapvető kérdéseiről szóló kormány-előterjesztés, valamint az acquis communautaire elfogadására irányuló Nemzeti Program első változata követett. Ismeretes, hogy az Európai Bizottság a közösségi jognak a hazai közigazgatásban alkalmazott felosztásától valamelyest eltérő csoportosításban folytatja le a csatlakozási tárgyalások első szakaszát (az ún. acquis screeninget). Az új jogharmonizációs programot ezért megfelelő időben - legkésőbb a csatlakozási tárgyalások első szakaszának lezárásával egyidejűleg - úgy kell átalakítani, hogy annak szerkezete kövesse a Bizottság részéről a tárgyalások céljára kialakított felosztást.

60. A jogharmonizációs program rendszeres felülvizsgálatához elengedhetetlen a közösségi jog változásainak nyomon követése. Célszerű ezért, hogy a minisztériumok a feladatkörükbe tartozó ügyekben kísérjék figyelemmel a közösségi jogalkotást és az Európai Bíróság joggyakorlatának fejleményeit. Erre szolgál egyebek között azoknak az információs forrásoknak a rendszeres tanulmányozása, amelyekből a közösségi jog megismerhető (l. a tájékoztató 97-108. pontját). A csatlakozási tárgyalások továbbá a közösségi jog időközben bekövetkező változásaira is kiterjednek; a változásokról a Bizottság szolgáltat adatot.

A közösségi jog változásairól - kérésre - az Igazságügyi Minisztérium is tájékoztatást ad az érintett minisztériumoknak.

IV.

A JOGHARMONIZÁCIÓ FELELŐSSÉGI RENDJE

Koordináció európai integrációs ügyekben

61. E tájékoztatónak nem célja, hogy az európai integrációs ügyek intézésének, illetve a csatlakozási tárgyalások lefolytatásának felelősségi rendjét és intézményrendszerét átfogóan és részletesen bemutassa. A legfontosabb rendelkezések felsorolását és kivonatát a tájékoztató 1. számú melléklete foglalja magában. A jogharmonizációval kapcsolatos kormányzati munkamegosztás ismertetéséhez mindazonáltal szükséges, hogy e rendelkezések lényegéről e tájékoztató is szóljon.

Az Országgyűlésben a 39/1998. (VI. 29.) OGY határozatnak megfelelően állandó bizottságként működik az Európai Integrációs Ügyek Bizottsága. Egyes állandó bizottságok az európai integrációval foglalkozó albizottságokat hoztak létre vagy fognak létrehozni a tervek szerint.

Az európai integrációval, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatával összefüggő ügyekben a Kormány döntéseinek előkészítésére az általános szabályok irányadók, hiszen az Európai Integrációs Kabinet az 1108/1998. (VIII. 13.) Korm. határozat hatálybalépésével megszűnt. Az európai integrációval összefüggő ügyek intézésének kormányzati felelősségi rendjét az 1093/1994. (X. 7.) Korm. határozat állapította meg. E határozat 1. pontja szerint a Kormány rendszeresen - évente legalább egy alkalommal - áttekinti az integrációs folyamat helyzetét és kijelöli a soron lévő fő feladatokat. Az Európai Unióval folytatott legfontosabb tárgyalásokra (így a Társulási Tanács és a Társulási Bizottság üléseire) szóló tárgyalási irányelveket a Kormány hagyja jóvá.

A csatlakozási tárgyalások kormányzati kezelésének rendjét a 2084/1998. (IV. 8.) Korm. határozat, a 2093/1998. (IV. 22.) Korm. határozat és a 2211/1998. (IX. 30.) Korm. határozat szabja meg.

A 160/1998. (IX. 30.) Korm. rendelettel módosított 152/1994. (XI. 17.) Korm. rendelet határozza meg a külügyminiszter feladat- és hatáskörét. E rendelet 6. §-a érelmében Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása és az arra való egységes felkészülés előmozdítása érdekében, a Kormány által meghatározott integrációs stratégia és politika alapján, a külügyminiszter irányítja és koordinálja a Magyarország és az Európai Unió közötti kapcsolatokat. Ennek keretében irányítja a csatlakozási folyamat egészét, képviseli a Kormányt a Társulási Tanácsban és - a KüM Integrációs Államtitkársága vezetője által - a Társulási Bizottságban, továbbá a KüM Integrációs Államtitkársága útján gondoskodik az integrációs politika egységes érvényesüléséről a külső kapcsolatokban, koordinálja a csatlakozási tárgyalásokra, illetőleg a tagságra való egységes felkészülést célzó kormányzati munkálatokat és a tárcák integrációs célú tevékenységét.

A Külügyminisztérium Integrációs Államtitkárságáról a 64/1996. (V. 3.) Korm. rendelet szól. Az államtitkárságot az Európai Unióhoz történő csatlakozás és az arra való felkészülés előmozdítására hozták létre. A külügyminiszter irányítása alatt áll. A csatlakozással összefüggő tárcaközi koordinációs feladatokat látja el. A csatlakozással kapcsolatos döntések meghozatalára irányuló előterjesztéseket az államtitkárság vezetőjével együtt kell benyújtani.

A kormányzati koordináció fontos fóruma az 1093/1994. (X. 7.) Korm. határozat 3. pontjának megfelelően létrehozott Európai Integrációs Tárcaközi Bizottság (EITB). Az EITB feladata: az Európai Megállapodás végrehajtásával, az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkra való felkészüléssel összefüggő kormányzati döntések előkészítésének koordinálása, a kormányzati szándék folyamatos érvényesítése, a tárcák integrációs tevékenységének összehangolása, továbbá a PHARE-programmal kapcsolatos szakmai kérdések megvitatása.

Az EITB a felsorolt feladatok ellátására tárcaközi munkacsoportokat alakított, amelyek a csatlakozásra felkészülés egyes részterületeivel foglalkoznak, illetve a több tárcát is érintő kérdésekben dolgoznak ki átfogó javaslatokat.

A PHARE-program koordinációjáért felelős tárca nélküli miniszter feladat- és hatásköréről a 164/1998. (IX. 30.) Korm. rendelet szól. E tárgyban meg kell továbbá említeni a 152/1994. (XI. 17.) Korm. rendeletnek a 160/1998. (IX. 30.) Korm. rendelettel megállapított 8. §-át és az 1093/1994. (X. 7.) Korm. határozat - szintén módosított - 3. a) pontját.

Az 1093/1994. (X. 7.) Korm. határozat 2. pontja továbbá előírja, hogy a miniszter és az országos hatáskörű szervek vezetői saját feladat- és hatáskörükben felelősek az európai integrációból eredő feladatok végrehajtásáért, valamint integrációs szakmai kapcsolataik szervezésért és irányításáért.

62. A jogharmonizációs tevékenységre is kiterjed a 61. pontban - összefoglaló jelleggel - ismertetett kormányzati koordinációs rend. A jogharmonizációs tevékenység összehangolása e felelősségi rendszeren belül, a külügyminiszter, az Integrációs Államtitkárság és az EITB részéről megvalósított koordinációhoz igazodva történik.

A jogharmonizáció kormányzati koordinációja

63. A jogharmonizációra is vonatkozik az 1093/1994. (X. 7.) Korm. határozat 2. pontjában foglalt előírás, hogy a miniszterek és az országos hatáskörű szervek vezetői saját feladat- és hatáskörükben felelősek az európai integrációból adódó feladatok végrehajtásáért. Mivel a közösségi intézményrendszer és jogalkotás - eltérő funkcióiból adódóan - nem tükrözi a nemzeti kormányzat és jogrendszer hagyományos felépítését, tagozódását, számos esetben különös körültekintést igényel annak megállapítása, hogy a közösségi joggal összhangot teremtő hazai jogszabály előkészítése melyik miniszter feladat- és hatáskörébe tartozik. A 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozattal jóváhagyott jogharmonizációs program ezért is jelöli meg valamennyi jogközelítési feladatnál a felelős tárcát. A programon kívül jelentkező jogharmonizációs feladatok esetében a felelősök körét tárcaközi egyztetéssel - az Integrációs Államtitkárság és az Igazságügyi Minisztérium bevonásával, célszerűen az EITB-n belül - kell meghatározni. Ha a Kormány munkaterve valamely jogharmonizációs feladat teljesítésének felelőseként mást jelöl meg, mint a jogharmonizációs program, az előbbit kell irányadónak tekinteni, akkor is, ha a jogharmonizációs program megfelelő kiigazítására nem kerül sor.

64. Az igazságügyminiszter feladat- és hatásköréről szóló 157/1998. (IX. 30.) Korm. rendelet 8. §-ának (1) bekezdése értelmében az igazságügyminiszter hangolja össze a magyar jogrendszer felkészítését az Európai Unióhoz való csatlakozásra. Ennek keretében - az érintett miniszterek bevonásával - összeállítja az Európai Unióhoz történő csatlakozást előkészítő jogharmonizációs programot, figyelemmel kíséri és előmozdítja e program teljesítését, valamint gondoskodik a jogharmonizációs tevékenység elvi és módszertani egységéről. Az igazságügyminiszter e feladatkörével összhangban írt elő feladatokat a 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat 3., 4., 6. és 7. pontja.

65. A 157/1998. (IX. 30.) Korm. rendelet 8. §-ának (2)-(3) bekezdésében foglaltak szerint az igazságügyminiszter a jgoszabály-tervezetet véleményezi abból a szempontból is, hogy az összeegyeztethető-e az Európai Közösségek jogával. Véleményét ismerteti a Kormány, valamint - ha törvényjavaslat esetén az szükségessé válik - a javaslat tárgya szerint érintett országgyűlési bizottság ülésén. E feladat teljesítése érdekében a jogszabály megalkotására vagy nemzetközi szerződés megkötésére irányuló előterjesztéshez kapcsolódóan nyilatkozik arról, hogy a tervezet összeegyeztethető-e az Európai Közösségek jogával.

A közösségi joggal való összeegyeztethetőségről tehát valamennyi jogszabálytervezet és nemzetközi szerződéstervezet esetében véleményt ad az igazságügyminiszter, függetlenül attól, hogy a tervezet az Európai Megállapodás tárgykörébe tartozik-e, illetve, hogy szerepel-e a jogharmonizációs programban. Az igazságügyminiszter e véleményére, vagyis a közösségi joggal való összeegyeztethetőségről adott nyilatkozatára valamennyi kormány-előterjesztésben utalni kell, szükség szerinti részletességgel ismertetve az igazságügyminiszter álláspontját. Ez tehát valamennyi kormány-előterjesztés kötelező tartalmi követelménye. Ha a jogszabály vagy a nemzetközi szerződés tervezete kizárólag a közösségi jogban nem szabályozott viszonyokra vonatkozik, elegendő erre utalni.

Törvényjavaslatok esetében az igazságügyminiszternek (vagy képviselőjének) - a kormányrendelet előírásából következően - akkor is ismertetnie kell a közösségi joggal való összeegyeztethetőségről kialakított véleményét az érintett országgyűlési bizottság ülésén, ha egyébként nem ő a törvényjavaslatnak a Kormány által kijelölt előadója. Sőt, az igazságügyminiszternek e feladatát azokkal a törvényjavaslatokkal kapcsolatban is el kell látnia, amelyeknek nem a Kormány az előterjesztője.

A 157/1998. (IX. 30.) Korm. rendelet 8. §-ának (2)-(3) bekezdésével szabályozott jogkörét az igazságügyminiszter a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (Jat.) 24. §-ában foglaltakkal összhangban gyakorolja. Ebből több következtetés is adódik.

A törvényjavaslatok együttes elkészítése és eltőrjesztése során a szakminiszternek biztosítania kell, hogy az igazságügyminiszter a közösségi joggal való összeegyeztethetőség szempontjait is érvényesíthesse az előkészítés és a döntéshozatal során. Kormányrendelet esetén az igazságügyminiszter az egyetértését a közösségi jogi követelmények teljesítésétől is függővé teheti. A miniszteri rendelet tervezetéről adott igazságügyminiszteri vélemény pedig kitér a közösségi joggal való összeegyeztethetőségre.

Az igazságügyminiszter e véleményezési jogkörének gyakorlása nem teszi szükségtelenné azoknak a követelményeknek a betartását, amelyek a Jat. 40. §-ának (3) bekezdése, a Kormány ügyrendjéről szóló 1088/1994. (IX. 20.) Korm. határozat 10. pontja, valamint a jogszabályszerkesztésről szóló 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet 7. §-ának (3) bekezdése és 17/A. §-a alapján terhelik a jogszabálytervezetet előterjesztő minisztériumot (l. a tájékoztató 81-96. pontját). Nem érinti továbbá a tárcák felelősségét azért, hogy a feladatkörükbe tartozó jogszabály-tervezetek kidolgozásakor vegyék figyelembe a jogharmonizáció követelményét és a közösségi joggal összeegyeztethető szabályozásra tegyenek javaslatot. Sőt, a hazai jogszabálytervezeteknek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségét csak akkor lehet megalapozottan vizsgálni, ha az említett alaki és érdemi követelményeknek valamennyi tárca eleget tesz a jogszabály-előkészítés során.

66. Az Igazságügyi Minisztériumban a 157/1998. (IX. 30.) Korm. rendelet 8. §-ából adódó feladatok ellátásával elsősorban az Európai Közösségi Jogi Főosztály foglalkozik.

V.

A JOGHARMONIZÁCIÓ EGYES ELVI ÉS MÓDSZERTANI KÉRDÉSEI

A hazai jogharmonizációban - a csatlakozást megfelelően - figyelembe vehető közösségi jogforrások

67. A társult viszonyban folyó, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozást előkészítő hazai jogharmonizációs tevékenységben alapvető kérdésként vetődik fel újból és újból, hogy a közösségi jog mely forrásait kell vagy célszerű figyelembe venni mindaddig, amíg Magyarország nem lesz az Európai Unió tagállama. Hasonlóképpen fontos kérdés, hogy a közösségi jog és a tagállami jogrendszer viszonyát rendező elvek és mechanizmusok alkalmazhatók-e a csatlakozást előkészítő társult viszonyban és mennyiben befolyásolhatják a társult országban folyó jogharmonizációs tevékenységet. E kérdések megválaszolása annak meghatározásához is nagyban hozzájárul, hogy a magyar jogrendszer miként, milyen főbb szakaszokban készíthető fel az Európai Unióhoz történő csatlakozásra. Jogi értelemben eldönti tehát, hogy a közösségi joghoz való igazodásnak melyek azok a jogalkotási és egyéb feladatai, amelyek - természetesen az integrációs stratégiával és a csatlakozási tárgyalásokon követett célokkal összhangban - a csatlakozást megelőzően elvégezhetők, és melyek azok a jogszabály-változások, amelyek szükségképpen csak a csatlakozási szerződés hatálybalépésével egyidejűleg léphetnek hatályba és válhatnak alkalmazhatóvá. Emellett e kérdések megválaszolása annak tisztázásához is hozzájárul, hogy a közösségi jog egyes forrásai általában milyen típusú nemzeti jogalkotást tesznek szükségessé vagy engednek meg egyfelől a tagállamokban, másfelől a csatlakozásra készülő társult országokban.

68. Noha az Európai Megállapodás 67. Cikke szerint hazánknak a Közösség jogszabályaihoz, vagyis másodlagos jogforrásaihoz kell közelítenie jogszabályait, e megfogalmazás nem értelmezhető megszorítóan és formálisan. A magyar jogharmonizációs tevékenység nem korlátozható a közösségi intézmények által alkotott jogszabályokra, azaz nem mellőzhető az elsődleges jog - vagyis az alapszerződések - és az európai bírósági joggyakorlat figyelembevétele. Az elsődleges jog ugyanis meghatározó a másodlagos jogforrásokhoz való igazodásban is. A másodlagos jogforrások minden esetben az alapszerződések valamely rendelkezésére épülnek. A közösségi jogszabály jogi alapját mindig valamely alapszerződési rendelkezés képezi. Ez a jogi alap döntő jelentőségű a Közösségnek a jogszabály kiadására való hatáskörét illetően, továbbá kijelöli a jogszabály elfogadásakor követendő döntéshozatali szabályokat. Az elsődleges jogi alap továbbá meghatározza a harmonizáció típusát is, vagyis azt, hogy a tagállam számára milyen jogalkotási lehetőségek maradnak fenn. Az Európai Bíróság joggyakorlata pedig mind az elsődleges jog, mind pedig a másodlagos jogforrások értelmezéséhez nagyban hozzájárul. Mindezekre figyelemmel nem szigetelhető el a hazai jogharmonizációs folyamat az elsődleges közösségi jogtól, valamint az Európai Bíróság joggyakorlatától, azaz a csatlakozást előkészítő jogi igazodás nem korlátozható a másodlagos jogra. Pontosabb és a jogközelítés érdeméhez közelebb álló az a felfogás, amely abból indul ki, hogy mind az elsődleges jognak, mind a másodlagos jognak, illetve a rájuk vonatkozó bírósági gyakorlatnak vannak olyan elemei, amelyekhez nem lehet igazodni, alkalmazkodni, "közeledni", amelyeknek nem lehet megfelelni az Európai Unión kívül, társult viszonyban. Másfelől a közösségi jog valamennyi forrásának vannak olyan részei, rendelkezései, amelyekhez már most, a csatlakozást megelőzően is közelítenünk, illetve igazodnunk lehet és kell.

A csatlakozásra való felkészülés során megkülönböztetett figyelmet kell fordítani azokra a szabályokra, amelyek a Közösség egységes belső piacának ún. "alapszabadságaival" függnek össze, azok érvényesülését befolyásolhatják. Ez vonatkozik a közösségi jogban foglalt, illetve abból levezethető diszkrimináció-tilalmakra is. A jogszabály-előkészítés során, illetve a csatlakozási tárgyalásokkal összefüggésben ezért a magyar jogot (mind a szabályozást, mind a joggyakorlatot) össze kell vetni az elsődleges közösségi jog és az európai bírósági gyakorlat szóban forgó elemeivel.

69. Ismert, hogy a közösségi jog és a tagállami jogrendszer kapcsolatát számos fontos - az Európai Bíróság joggyakorlatában kialakult - alapelv, jogintézmény rendezi. Ilyen doktrínaként említhető meg a közvetlen alkalmazhatóság, a vertikális és a horizontális közvetlen hatály, a közvetett hatály és a bíróságokat terhelő értelmezési kötelezettség, valamint a közösségi jog elsődlegessége a tagállamok nemzeti jogával szemben. Az Európai Bíróság e doktrínákat a közösségi jogrend alapvető, megkülönböztető jellemzőinek minősítette. Az említett elvek, illetve jogintézmények elválaszthatatlanok a közösségi jogrendtől, kizárólag tagállam esetében érvényesülhetnek. Alkotmányos korlátjai is vannak annak, hogy az említett doktrínák a csatlakozást megelőzően a magyar jogrendszerben is érvényesüljenek (lásd a tájékoztató 74. pontját).

70. A 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat mellékletében található új jogharmonizációs program egyrészt előirányozza a szó szűkebb és hagyományos értelmében vett jogharmonizációval járó feladatokat. Ilyen feladatok azokkal a közösségi jogszabályokkal - túlnyomórészt irányelvekkel - kapcsolatban jelentkeznek, amelyek nemzeti jogalkotást tesznek szükségessé: a (tagállami) jogszabályoknak a közösségi irányelv alapján való összehangolása valósul meg ebben a körben. Másrészt a program kiterjed egyes rendeletekre, határozatokra és az alapszerződések bizonyos rendelkezéseire is. Ez utóbbiak kivételével tehát a figyelembe vett közösségi jogforrások köre megegyezik az átvilágítási tárgyalások (acquis screening) céljára a Bizottság által készített jogszabálylisták "A" részével, mely a kötelezőnek minősített közösségi szabályokat tartalmazza.

71. A rendeletek közvetlenül alkalmazandó közösségi jogszabályok, melyek külön nemzeti jogalkotás nélkül válnak valamennyi tagállam jogrendszerének részévé. A rendeletekkel egyező tartalmú tagállami jogszabályok elfogadására sem szükség, sem pedig - az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint - lehetőség nincsen. A közösségi jog megsértését valósítja meg azonban a rendelettel ellentétes nemzeti szabályozás hatályban tartása, függetlenül attól, hogy a rendelet közvetlenül hatályos és elsődlegességet élvez a tagállami jogszabállyal szemben. Ezért a csatlakozásig, illetve a csatlakozással egyidejűleg hatályon kívül kell helyezni vagy módosítani kell azokat a hazai jogszabályokat, amelyek a csatlakozást követően közösségi rendelettel ütköznének vagy másként hátráltatnák annak érvényesülését. Ezenkívül egyes közösségi rendeletek külön felhívják a tagállamokat végrehajtási típusú, a rendelet alkalmazásához szükséges - azt tartalmilag kiegészítő - jogszabályok megalkotására (ilyen esetben a közösségi rendelet és a tagállami jogszabály ahhoz hasonló viszonyban állnak, mint a nemzeti jogrendszerben valamely törvény és végrehajtási rendelete). Ilyen külön felhatalmazás híján is szükségessé válhat egyes közösségi rendeletekhez kapcsolódóan a végrehajtásért felelős tagállami intézmény meghatározása vagy a nemzeti jog szankciórendszerének kiigazítása.

A Bizottság mindazonáltal számos dokumentumában és több fórumon is szorgalmazta, hogy a társult országok a csatlakozást megelőző időszakra vezessenek be a közösségi rendeletek tartalmával egyező szabályokat. Álláspontja szerint ezzel elősegíthető volna az érintett országok vállalkozásainak mielőbbi alkalmazkodása ahhoz a követelményrendszerhez, amellyel az Európai Unión belül majd szembe találják magukat. Mivel a magyar jogban is fellelhetők ilyen rendelkezések, eseti vizsgálatuk alapján indokolttá válhat a csatlakozási szerződés hatálybalépésével egyidejűleg történő hatályon kívül helyezésük, amelyet követően kizárólag a közösségi rendelet érvényesülne hazánkban is. Tervezni kell továbbá azoknak a magyar jogszabályoknak a megalkotását is, amelyek a közösségi rendeleteknek a csatlakozást követően történő alkalmazásához lesznek szükségesek. (E hazai jogszabályok hatálybalépésére vonatkozóan l. a tájékoztató 80. pontját.)

72. A 71. pontban kifejtettek értelemszerűen vonatkoznak az alapszerződések közvetlenül hatályos rendelkezéseire és egyes határozatokra is.

73. Mindezeken felül a csatlakozásra való jogi felkészülésnek ki kell terjednie a közösségi jog részét képező nemzetközi szerződésekkel összefüggő feladatokra is. Esetenként továbbá - célszerűségi megfontolások alapján - a közösségi jog nem kötelező elemeinek (pl. az ajánlásoknak vagy a véleményeknek) megfelelő hazai jogszabályok elfogadása is indokolt lehet.

A jogharmonizációs tevékenység belső jogi alapjai

74. Az Alkotmánybíróság 30/1998. (VI. 25.) AB határozatának 1. pontja alkotmányos követelményként állapította meg, hogy a magyar jogalkalmazó hatóságok közösségi jogi kritériumokat közvetlenül nem alkalmazhatnak. Az AB határozatból következően a közösségi jog szabályainak közvetlen alkalmazására nem kerülhet sor Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozását megelőzően. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a közösségi jogi kritériumok csupán értelmezési iránymutatásként jelennek meg közvetlenül a magyar jogalkalmazó hatóságok tevékenységében. Alkotmányossági szempontból továbbá kifogásolható, ha a közösségi jog tartalmának a magyarországi jogalkalmazásban történő megjelenése csupán utaló szabályokon alapul.

A 30/1998. (VI. 25.) AB határozatban foglaltaknak a csatlakozást megelőző jogharmonizációban történő figyelembevétele elengedhetetlen. E határozatból is következik, hogy helytelen és alkotmányossági szempontból aggályos, ha a közösségi joghoz való közelítést úgy próbálják megvalósítani, hogy a magyar jogszabály csupán - címük szerint vagy másként - felsorolja a Magyar Köztársaságban "alkalmazandó" közösségi jogszabályokat. E harmonizációs technikát - rendkívül ritkán - használják ugyan a tagállamokban, de számos problémára figyelemmel ott sem ítélik célszerűnek. A csatlakozást megelőzően azonban a közösségi jogszabályokhoz való közelítés nem valósítható meg ezzel az utalásszerű megoldással.

75. Az Európai Unióhoz történő csatlakozásig nincs szükség arra, hogy a közösségi joghoz való közelítést célzó jogszabályok előkészítésére és megalkotására az általánostól lényegi kérdésekben eltérő, attól elkülönülő jogalkotási rendet vezessünk be. A jogharmonizációt megvalósító jogalkotás sajátossága jelenleg abban rejlik, hogy a szabályozás milyen szempontokon alapul, és nem abban, hogy e jogalkotás különleges rendben történne. Ezért is téves a közösségi jogszabályok "honosításáról" szólni, azt a benyomást keltve, hogy a jogharmonizáció különbözik az általános rendben folyó hazai jogalkotástól. Kerülni kell a mechanikus, mennyiségi szemléletet. Helytelenek ezért azok a törekvések, hogy egy-egy közösségi jogszabályt mind az EK-beli, mind a hazai jogi, intézményi és gazdasági környezetből kiragadva, elszigetelve ültessenek át a hazai jogba. E hibás szemlélet megnyilvánulása minden olyan kísérlet, amely a jogharmonizációt a közösségi jogszabály fordításának a magyar jogszabály mellékleteként történő közlésével kívánja "megoldani".

76. A Jat. 18. §-ának (1) bekezdése értelmében jogszabály megalkotása előtt - egyebek között - elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat és a végrehajtás feltételeit. A jogalkotót minderről tájékoztatni kell. Az Országgyűlés Házszabályának 97. §-a értelmében a törvényjavaslat indokolásában meg kell jelölni az elfogadása esetén várható társadalmi és becsült gazdasági hatásokat. A Kormány ügyrendjének 10. pontja pedig előírja, hogy az előterjesztésben röviden be kell mutatni a megalapozott döntéshez szükséges információkat, így különösen a javasolt intézkedés indokait, lényegét, főbb tartalmi jellemzőit, költségkihatását, valamint várható társadalmi, gazdasági, államháztartási, nemzetközi és egyéb hatásait, illetve követelményeit, jgoszabály esetében ezen túlmenően az alkalmazhatóság feltételeit.

E követelményeknek a jogharmonizációt célzó jogszabályok előkészítésekor is meg kell felelni. A felsorolt szempontokat - a várható társadalmi, gazdasági és egyéb hatásokat - azonban elsősorban nem a szabályozás tartalmának kialakításakor lehet mérlegelni (hiszen az nagymértékben kötött), hanem a harmonizáció időzítésekor és módszerének megválasztásakor. A hatáselemzésnek tehát elsősorban a jogharmonizációs kötelezettségek teljesítési ütemét, menetrendjét és módszertani, intézményi megoldásait kell alátámasztania.

77. Az érdek-képviseleti szervezeteknek (illetve a gazdasági és szakmai kamaráknak) a jogszabály-előkészítésben való részvételéről több jogszabály is részletesen rendelkezik. A jogalkotási törvény mellett a Munka Törvénykönyve, a szövetkezeti törvény és a gazdasági, illetve az egyes szakmai kamarákról szóló törvények említhetők példaként. E jogszabályok rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell akkor is, ha az előkészítés alatt álló szabályozás jogharmonizációt valósít meg.

78. A tagállamok jogharmonizációs kötelezettségeiket - az Európai Bíróság ítéletei szerint - általában kötelező erejű nemzeti szintű előírások útján teljesíthetik. A Bíróság nem találta megfelelő módszernek, amikor valamely tagállam pusztán a közigazgatási gyakorlatra (és annak dokumentumaira, pl. körlevelekre, leiratokra) támaszkodott. Az ilyen gyakorlat ugyanis nem jár a harmonizációs kötelezettségek teljesítéséhez szükséges jogbiztonsággal, pusztán a hatóság elhatározásából megváltoztatható, és többnyire nem válik kellő mértékben publikussá. [Ezt a fajta gyakorlatot az Alkotmánybíróság is az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében deklarált jogállamiság elvének részét képező jogbiztonsági követelményével ellentétesnek ítélte; l. a 60/1992. (XI. 17.) AB határozatot.] Ebből azonban az is következik, hogy a felsorolt hiányosságokban nem szenvedő, valamennyi kötelező erejű nemzeti előírás az európai bírósági gyakorlat szerint megfelelő formája lehet a harmonizációnak. E követelményeknek a magyar jogrendszerben, a magyar jogi felfogás szerint minden központi jogszabály eleget tesz. A törvény, a kormányrendelet és a miniszteri rendelet közötti választás kérdését ezért jogharmonizáció esetén is a belső jog, a magyar jogforrási hierarchia szabályai szerint kell megítélni, és a megfelelő jogforrási szintet e szabályok alapján kell a jogharmonizációhoz kiválasztani.

79. Az eddigiekben esetenként gondokat vetett fel, hogy a harmonizációt célzó rendeletalkotáshoz hiányzott a megfelelő - a Jat. szerint szükséges - felhatalmazás. A Jat. 15. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésbe ütközne és az Alkotmányra épülő jogforrási hierarchia szempontjából is aggályos volna azonban, ha egyes szabályozási területekre vonatkozóan vagy akár annál is szélesebb körben akár a Kormány, akár valamely miniszter "általános" jogharmonizációs felhatalmazást kapna rendeletalkotásra. Ezért konkrét, a felhatalmazás tárgyát és kereteit kijelölő felhatalmazásokra van szükség a jogharmonizációs célú rendeletek esetében is.

80. Amint arra a tájékoztató 68. pontja is utalt, számos hazai jogszabályt vagy jogszabály-módosítást eleve csak a csatlakozási szerződés hatálybalépésével egyidejűleg lehet majd hatályba léptetni. Ezért kell felhívni arra a figyelmet, hogy a Jat. 12. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés (amely szerint a jogszabályban meg kell határozni a hatálybalépésének napját) nem akadályozza sem azt, hogy valamely jogszabály hatálybalépéséről másik - azonos szintű - jogszabály rendelkezzen, sem pedig azt, hogy a jogszabály a hatálybalépését másik - ugyancsak azonos szintű - jogszabály hatálybalépéséhez kösse. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás közeledtével ezért alkalmazhatóvá válik az a jogszabály-szerkesztési módszer, sőt célszerű alkalmazni azt a módszert, hogy egyes rendelkezések hatálybalépését a csatlakozási szerződést kihirdető törvény hatálybalépéséhez kapcsoljuk (ld. a tájékoztató 37. pontját is). Erre nézve a következő szövegezési minták adhatók:

"E törvény/rendelet ... lép hatályba: a ... §-ban foglalt rendelkezés(ek) azonban csak az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépése napján lép(nek) hatályba."

"E törvény/rendelet az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépése napján lép hatályba."

VI.

ALAKI KÖVETELMÉNYEK

Jogharmonizációs ismertetés a törvényjavaslatok indokolásában és a kormány-előterjesztésekben

81. A Jat. 40. §-ának (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik: ha a törvényjavaslat a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörét érinti, az indokolásban tájékoztatást kell adni arról, hogy a javasolt szabályozás milyen mértékben tesz eleget az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítés követelményének, illetőleg az összeegyeztethető-e az Európai Közösségek jogával.

82. A Jat. 40. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés nem értelmezhető megszorítóan. Nem jelenti azt, hogy lehetnek olyan - a közösségi jogban szabályozott viszonyokat érintő - törvényjavaslatok, amelyeknél a közösségi jogal való összhangról történő tájékoztatás kötelezettsége ne állna fenn. Nem érthető tehát a Jat. 40. §-ának (3) bekezdésében az Európai Megállapodás tárgykörére történő hivatkozás úgy, hogy az szűkítené azoknak a törvényjavaslatoknak a körét, amelyek indokolásában tájékoztatást kell adni a közösségi joggal való összeegyeztethetőségről. Mivel az Európai Megállapodás 67. Cikkében a jogszabályok közelítésére vállalt kötelezettség teljes körű (l. a tájékoztató 12. pontját), a megállapodás tárgykörére való hivatkozás érdemben amúgy sem jelenthet semmiféle szűkítést. Ezért minden olyan törvényjavaslat indokolásának tájékoztatást kell adnia a javasolt szabályozásnak a közösségi joggal való összeegyeztethetőségéről, amelynek tárgya a közösségi jogban is szabályozott kérdések közé tartozik (ld. a tájékoztató 65. pontját is).

83. Az Európai Megállapodásra történő hivatkozást inkább úgy kell érteni, hogy a Jat. e rendelkezése szerint a törvényjavaslat indokolásában a jogharmonizációs követelményekről adott tájékoztatásnak tükröznie kell: az előterjesztő mennyiben vette figyelembe az Európai Megállapodás egyes rendelkezéseivel a társult viszonyban folyó jogharmonizáció számára biztosított többletlehetőségeket (ld. a tájékoztató 13-14. pontját).

84. A Jat. 40. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezést nemcsak a Kormány által előterjesztett törvényjavaslatokra, hanem az országgyűlési bizottságoktól, az országgyűlési képviselőktől és a köztársasági elnöktől származó törvényjavaslatokra is alkalmazni kell. E rendelkezés megfelelő alkalmazása szükséges továbbá a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos országgyűlési határozatok javaslataira is.

85. A közösségi joghoz való viszony bemutatása nem merülhet ki a jogharmonizáció szempontjára, az európai közösségi jogra való formális és túlságosan általános hivatkozásban. Kifejezetten káros, ha a törvényjavaslatok indokolása olyan esetben is az európai integráció szempontjára és követelményeire hivatkozik, amikor valójában a közösségi jog semmilyen előírást nem tartalmaz a javasolt szabályozás tárgyáról. Hasonlóképpen hibás gyakorlat nem kötelező közösségi normákra kényszerítő követelményekként hivatkozni. Nemcsak általánosságuk folytán, hanem a nyelvhelyesség sérelme miatt is kerülni kell a pongyola, idegen szavakat használó, homályos megfogalmazásokat (mint pl. "eurokonform": "az EU-csatlakozás megköveteli", "az EU-direktíváknak való megfelelés érdekében").

Nem elegendő a figyelembe vett közösségi jogforrások egyszerű felsorolása sem. Erre egyébként is elsősorban a törvény záró rendelkezései közé illesztendő jogharmonizációs utalás (l. a tájékoztató 87-96. pontját) szolgál. Az indokolásban tehát részletesen és érdemben kell szólni arról, hogy a javasolt szabályozás megfelel-e a jogközelítés követelményének. Ez igényli a közösségi jog irányadó szabályainak bemutatását éppúgy, mint a tőlük való eltérés kiegészítő magyarázatát. A közösségi jogtól való eltérés esetén nemcsak a különbség fenntartásának indokait kell megjelölni, hanem célszerű arra is utalni, hogy az eltérés mikor, milyen feltételek megvalósulása esetén csökkenthető tovább, vagy szüntethető meg.

Bár a Jat. 40. §-ának (3) bekezdése kizárólag közösségi jogszabályokról szól, az indokolásban mégsem lehet megfelelő tájékoztatást adni a javasolt szabályozás és a közösségi jogszabályok viszonyáról anélkül, hogy az ismertetés ne térne ki az utóbbiak jogi alapjára és lehetséges értelmezésére (l. a tájékoztató 68. pontját). Ez azt jelenti, hogy a törvényjavaslat indokolásában az érintett közösségi jogszabályok elsődleges jogi összefüggéseiről, valamint az Európai Bíróság általi értelmezéséről is - lehetőség szerint - szólni kell. Különösképpen szükséges a Közösségben megvalósított harmonizáció technikájának, módszerének ismertetése, figyelemmel a tagállamok esetleg fennmaradó jogalkotási lehetőségeire. Ilyen jogalkotási mozgástér esetén célszerű - a jog-összehasonlítás módszerét alkalmazva - elemezni a különböző tagállami szabályozási megoldásokat is.

Ha a törvényjavaslat indokolása részekre oszlik, célszerű, hogy az általános indokolás átfogóan, az összefüggésekre kiterjedően ismertesse az irányadó közösségi jogi előírásokat, a részletes indokolás pedig a javasolt szabályozás egyéb indokaihoz [l. a Jat. 40. §-ának (1) bekezdését] kapcsolódva, az egyes rendelkezések magyarázatába szőtten adjon tájékoztatást a közösségi joggal való összeegyeztethetőségről. A részletes indokolásban tehát rendelkezésről rendelkezésre haladva kell bemutatni a javasolt szabályozásnak a közösségi joghoz való viszonyát. Ez nem zárja ki, hogy - szükség esetén - külön melléklet mutassa be a jogharmonizációs szempontokat.

86. A Kormány ügyrendjéről szóló 1088/1994. (IX. 20.) Korm. határozat - módosított - 10. pontja a Jat. 40. §-ának (3) bekezdésében foglalttal tartalmilag azonos követelményt támaszt a jogszabály alkotására és a nemzetközi szerződés megkötésére irányuló előterjesztésekkel szemben. Az ilyen előterjesztésekre értelemszerűen alkalmazni kell a tájékoztató előző (81-85.) pontjaiban foglaltakat.

Utalás a záró rendelkezésekben az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítésre

87. A 13/1995. (VI. 29.) IM rendelet módosította a jogszabályszerkesztésről szóló 12/1987. (XII. 29.) IM rendeletet. E módosítás következtében a rendelet 7. §-ának (3) bekezdése általános jogszabály-szerkesztési követelményként írja elő: ha a jogszabály az Európai Megállapodás tárgykörében az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítést célozza, záró rendelkezéseiben erre a körülményre a jogalkalmazók tájékoztatása és a megfelelő jogértelmezés érdekében utalni kell az Európai Megállapodás kihirdetéséről szóló 1994. évi I. törvényre történő hivatkozással és az irányadó közösségi jogszabály feltüntetésével. A közösségi jogszabályok felsorolását - szükség esetén - a jogszabály melléklete is tartalmazhatja.

88. A 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet 7. §-ának (3) bekezdése is utal az Európai Megállapodás tárgykörére. A rendelkezés e fordulatát ugyanúgy kell értelmezni, mint a Jat. 40. §-a (3) bekezdésének alkalmazásában (l. a tájékoztató 82-83. pontját).

89. A 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet 7. §-ának (3) bekezdésében szabályozott jogszabály-szerkesztési követelmény valamennyi jogszabályra vonatkozik, jogforrási szintjétől függetlenül.

90. A záró rendelkezések közé illesztett jogharmonizációs, illetve közösségi jogi hivatkozás célja alapvetően a jogközelítési tevékenység áttekinthetővé és nyomon követhetővé tétele. Bár az IM rendelet szabálya utal arra, hogy a hivatkozást a jogalkalmazók tájékoztatása és a megfelelő jogértelmezés érdekében kell beilleszeni a záró rendelkezések közé, ez nem jelenti azt, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozást megelőzően a magyar bíróságoknak el kellene térniük a jogszabály-értelmezés általános és jelenleg megengedett módszereitől.

Az IM rendelet szóban forgó előírása tehát semmiképpen nem hárít olyan értelmezési kötelezettséget a hazai bíróságokra, mint amilyen az Európai Bíróság ítéletei szerint a jelenlegi tagállamok nemzeti bíróságait terheli. Az pedig - a 30/1998. (VI. 25.) AB határozat indokolásának III. 5. pontjából is következően - alkotmányossági szempontból (legalábbis a közjogi jogviszonyokban) kizárt, hogy hazai hatóság vagy bíróság magyar jogszabály alkalmazásakor kötelezően érvényesítendő értelmezési szempontként vegyen figyelembe közösségi jogi előírásokat, elveket "kritériumokat", anélkül, hogy azok a magyar jog részévé válnának. A záró rendelkezésekben megjelölt közösségi jogszabály pedig e hivatkozás erejénél fogva természetesen nem válik a magyar jog részévé. A jogszabály-értelmezés általános szabályai szerint ugyanakkor helye lehet a záró rendelkezésekbe illesztett jogharmonizációs hivatkozás figyelembevételének a jogalkalmazás során. A történeti értelmezés módszerének alkalmazásával az eljáró hatóság vagy bíróság a jogszabály többféle lehetséges értelmezése közül választhat úgy is, hogy figyelembe veszi: a záró rendelkezések szerint a jogszabály előkészítésekor a közösségi joghoz való közelítésre törekedtek, a jogszabály céljai között az is szerepel, hogy a megjelölt közösségi előírásokkal összeegyeztesse a hazai szabályozást.

91. Annak megítélése, hogy valamely tagállam eleget tesz-e közösségi jogi - köztük jogharmonizációs - kötelezettségeinek, a Közösségen belül végső soron a Bíróságra tartozik. Nincs jelentősége tehát ebből a szempontból annak, hogy valamely tagállam vagy akár csatlakozni kívánó ország nemzeti jogszabálya a közösségi joggal való összeegyeztethetőséget deklarálja-e és hogyan.

Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy az 1990-es évek elejétől a közösségi irányelvek felhívják a tagállamokat arra, hogy az irányelv végrehajtására alkotott jogszabályok kihirdetésekor hivatkozzanak az irányelvre. Ha valamely tagállam az irányelv megalkotását megelőzően elfogadott jogszabálya változtatás nélküli hatályban tartásával is eleget tesz az irányelvből adódó követelményeknek, pusztán az irányelvre való hivatkozás céljából nem kell módosítania, illetve kiegészítenie jogszabályát. Az irányelvre való hivatkozást vagy a nemzeti jogszabály szövegében kell elhelyezni, vagy pedig az irányelv végrehajtására kiadott tagállami jogszabály kihirdetésekor kell ugyanabban a közlönyszámban utalni az irányelvre. A 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet módosításakor bevezetett hazai megoldás a közösségi jogban megengedett két lehetséges változat közül az elsőként említetthez áll közel. Látni kell mindazonáltal, hogy e hivatkozás rendeltetése, jogi jelentősége társult viszonyban más, mint a tagállamok esetében. Eltérés az is, hogy az IM rendelet szóban forgó előírása - jelenlegi formájában - elvileg nemcsak irányelvekre vonatkozik, hanem bármely közösségi jogforrásra.

92. Ha a magyar jogszabály a közösségi joggal, a megjelölt közösségi előírásokkal csak részben egyeztethető össze (az összeegyeztethetőség fogalmáról l. a tájékoztató 16. pontját), erre a körülményre a záró rendelkezések között elhelyezett jogharmonizációs klauzulában utalni kell. Ennek megfelelő módja lehet az is, ha a szövegezés általános jelleggel szól csupán az összeegyeztethetőség részlegességéről: "... az Európai Közösségek következő jogszabályával részben összeegyeztethető szabályozást tartalmaz..." Másrészt az összeegyeztethetőség részlegességére lehet ennél pontosabban is utalni, a közösségi jogszabály címét követően elhelyezett zárójelek között a következőképpen: "(az irányelv ... cikke kivételével)". Jogszabály-szerkesztési hibának minősül a jövőben, ha a közösségi jogszabállyal való összeegyeztethetőség részlegességére történő hivatkozás elmarad. Szükséges tehát a harmonizáció részlegességét jelezni, ellenkező esetben ugyanis a záró rendelkezések e szabálya félrevezető lehet. Elhagyható a jogharmonizáció részlegességének feltüntetése, ha a magyar jogszabály a közösségi jognak csupán olyan előírásaitól tér el vagy olyan előírásainak nem felel meg, amelyekhez - tartalmuknál, jellegüknél fogva - társult viszonyban, az Európai Unión kívüli országban még nem lehet igazodni.

93. Ha valamely közösségi jogszabálynak több magyar jogszabály (pl. törvény és végrehajtási rendelete) együttesen felel meg, valamennyi szóban forgó hazai jogszabály záró rendelkezéseiben utalni érdemes a közösségi jogszabályra. Helyes és célszerű azonban, ha ilyen esetben a jogharmonizációs klauzula jelzi, hogy több jogszabály együttesen felel meg a közösségi jog érintett előírásainak. Különösen indokolt, hogy a végrehajtási rendelet jogharmonizációs klauzulája utaljon e célból a felhatalmazást tartalmazó (és a jogközelítés megvalósulásához szintén hozzájáruló) jogszabályra.

94. A 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet 7. §-ának (3) bekezdése szerinti rendelkezést a jogszabály záró rendelkezései közé kell felvenni. Ha tehát van ilyen szabály, a záró rendelkezések közül az utolsónak célszerű lennie. Alcíme a következő lehet: "Az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítés": vagy "Az Európai Közösségek jogára utaló rendelkezés".

95. A jogharmonizációs hivatkozás három lehetséges módjára a következő szövegezési minták adhatók:

"E törvény/rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető/részben összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

a) .....;

b) .....;

c) .....;"

"E törvény/rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségeknek a ..... (jogszabályával) összeegyeztethető/részben összeegyeztethető szabályozást tartalmaz."

"E törvény/rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségeknek a ..... mellékletben felsorolt jogszabályaival összeegyeztethető/részben összeegyeztethető szabályozást tartalmaz."

A helyes hivatkozásra példa a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény 122. §-a, valamint a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvének módosításáról szóló 1997. évi CXLIX. törvény 11. §-ának (5) bekezdése. Több szempontból is hibás viszont pl. a jelzálog-hitelintézetekről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény 26. §-ának (2) bekezdésében található rendelkezés (az "EU" jogszabályairól szól, nem előírásszerűen jelöli meg a közösségi jogszabályt, helytelen a "direktíva irányelvei" kifejezés is, pongyola a megfogalmazás, hiszen a "törvény" nem "vehette figyelembe" a közösségi irányelvet stb.).

96. Az Európai Közösségek jogszabályainak megjelölését a 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet 17/A. §-a szabályozza. Az Európai Közösségek jogszabályainak megjelölése magában foglalja a közösségi jogszabályt kiadó intézmény megnevezését, a közösségi jogszabály számozásával azonos számozást, az Európai Gazdasági Közösség, illetve Európai Közösség, az Európai Atomenergia Közösség vagy az Európai Szén- és Acélközösség magyar nyelvű rövidítését, továbbá a jogszabály formájának magyar nyelvű megnevezését és a jogszabály címének magyar fordítását. A rendelet mellékletének a 17/A. §-hoz tartozó része példákat is ad a közösségi jogszabályok megjelölésére.

A mellékletből kitűnik, hogy a közösségi jogszabályok teljes, azaz az elfogadás dátumát is tartalmazó címére nem szükséges hivatkozni, elegendő - a tagállami jogszabályokban és a közösségi döntéshozatali eljárásokban követett gyakorlatnak megfelelően - a címet az elfogadás dátumának feltüntetése nélkül megjelölni.

Követni kell a közösségi jogszabályok megjelölését annyiban is, hogy az 1993. november 1-je előtt elfogadott jogforrásoknál az EGK rövidítést kell alkalmazni, az azt követően elfogadott jogforrásoknál pedig az EK rövidítést kell használni (feltéve természetesen, hogy a jogszabályt e Közösség hatáskörében eljárva adta ki). Jelölni kell azt is, ha a jogszabályt a Tanács az Európai Parlamenttel együttesen adta ki. Ilyenkor a helyes szövegezés a következő: "az Európai Parlament és a Tanács .../.../EK irányelve ...". Az IM rendelet mellékletében nem említett közösségi jogforrások helyes magyar fordítása tekintetében e tájékoztató 2. számú melléklete ad útmutatást.

Noha a rendelet 17/A. §-ának értelmében a közösségi jogszabályok megjelölésének szabályai csak a Jat. 40. §-a (3) bekezdésének és a rendelet 7. §-a (3) bekezdésének alkalmazásában irányadók, ezeket az előírásokat a kormány-előterjesztések és a törvényjavaslatokhoz kapcsolódó indokolások összeállításakor is figyelembe kell venni. Megengedhető, sőt, a fogalmazás gördülékenysége érdekében javasolható is, hogy a közösségi jogszabályt kiadó intézmény és a jogszabály kapcsolatára birtokos helyett jelzős szerkezetben utaljanak e leíró jellegű szövegek. Elfogadhatók tehát a következő megfogalmazások is: "84/450/EGK tanácsi irányelv...": vagy "40/94/EK tanácsi rendelet...".

Helytelen ellenben, ha a közösségi jogszabályok megjelölése angol nyelvű rövidítést (pl. EC) tartalmaz. Hibás a "direktíva" szó alkalmazása is, helyette az "irányelv" szót kell használni. Szintén nem fogadhatók el az "EU jogszabályai", "EU-jog", "uniós irányelv" kifejezések, mivel csak az EK, az EURATOM és az ESZAK keretében születnek közösségi jogszabályok.

E tájékoztató 2. számú melléklete további terminológiai kérdésekben is útmutatást ad.

VII.

A KÖZÖSSÉGI JOG MEGISMERÉSÉNEK FORRÁSAI

Az előkészítő dokumentumok típusai

97. Valamely közösségi jogszabály elfogadását megelőzően a jogszabály-előkészítés egyes szakaszaiban munkapéldányok készülnek, amelyeknek egy része különböző közösségi kiadványokban jelenik meg. Ezeket a dokumentumokat külön szám- és betűjelzéssel látják el.

DG (főigazgatósági) dokumentumok: a javaslatok korai fázisai: nem nyilvánosak.

COM (bizottsági) dokumentumok: a Bizottság napirendjén szereplő dokumentumokat a Főtitkárság ilyen számmal még egyszer kiadja.

COM végleges (final): a Bizottság által jóváhagyott dokumentumok; ilyen számot viselnek a "zöld könyvek", "fehér könyvek", különböző jelentések és programok is: jogszabály-tervezet esetén a szám után három betűből álló kód áll, ez a döntési eljárást jelzi: CNS - konzultációs eljárás, SYN - együttműködési eljárás, COD - együttdöntési eljárás, papíron és mikrofilmen találhatók meg.

SEC (főtitkársági) dokumentumok: a Bizottság által a Főtitkárság részére készített információs és háttéranyagok: ezeket általában nem publikálják.

CSE: az Európai Tanács csúcstalálkozóira készített előkészítő dokumentumok.

Hivatalos Lap

98. Az Európai Közösségek Hivatalos Lapja [Official Journal of the European Communities (OJ)] a közösségi joganyag megismerésének hivatalos forrása. Azoknak a jogszabályoknak a tekintetében, amelyeknek a kihirdetése kötelező, a kihirdetéshez fűződő joghatások a Hivatalos Lapban való megjelenéssel állnak be. Egyéb jogszabályok és közösségi aktusok vonatkozásában a megjelenés a joganyag megismerhetőségét és átláthatóságának biztosítását szolgálja. A Hivatalos Lap minden munkanapon megjelenik a Közösség valamennyi hivatalos nyelvén, bármely hivatalos nyelvű változat hiánya esetén a kiadás visszautasítható.

99. A Hivatalos Lap három, eltérő betűjelzéssel ellátott, L, C, S sorozatból áll.

Az L sorozat

Az L sorozat a közösségi jogszabályokat tartalmazza, ideértve azokat, amelyek alkalmazásának a kihirdetés feltétele, egyes olyan jogszabályokat, amelyek alkalmazásának a kihirdetés nem feltétele, illetve az Európai Unióról szóló Szerződés V. címének (közös kül- és biztonságpolitika) alkalmazásában elfogadott intézkedéseket, továbbá egyes, a VI. cím (bel- és igazságügyi együttműködés) keretében elfogadott intézkedéseket.

Kihirdetést igénylő jogszabály a rendelet, a Bizottság általános érvényű ESZAK-határozata és -ajánlása. Az Európai Unióról szóló Szerződés következtében 1993. november 1-jétől azoknak az irányelveknek és határozatoknak a kihirdetése is kötelező, amelyeknek címzettje valamennyi tagállam, és amelyeket az együttdöntési eljárás keretében fogadtak el. A Mastrichti Szerződés e rendelkezése a jogbiztonságnak, a jog megismerhetőségének és az átláthatóságnak az érvényesülését szolgálta, jelentős mértékben hozzájárulva az irányelvek közvetlen hatályának megerősítéséhez.

A közzététel hiányában is alkalmazandó jogszabályokhoz azok a határozatok és irányelvek tartoznak, amelyek kihirdetése 1993. november 1-jétől nem vált kötelezővé. Ezek esetében a hozzájuk fűződő joghatások a címzettek értesítésével állnak be. E csoportba tartoznak az EK és az Euratom ajánlások és a Bizottság egyedi jellegű ESZAK határozatai és ajánlásai, a vélemények, az EGT, illetve az EFTA szerveinek megállapodásai és intézkedései, valamint az egyes intézmények belső szabályzatai.

Az Európai Unióról szóló Szerződés V. és VI. címének alkalmazásában elfogadott intézkedések közé tartoznak a közös fellépések, közös álláspontok és egyes határozatok.

A C sorozat

A C sorozat közleményeket és tájékoztatókat tartalmaz. Ebben a sorozatban jelennek meg a jogszabálytervezetek, javaslatok és az Európai Unióról szóló Szerződés VI. címének értelmében elfogadott azok az intézkedések, amelyeket az L sorozatban nem tesznek közzé. A C sorozatnak 1999 júliusától létezik egy kizárólag elektronikus formátumban megjelenő része, amely a CE sorozat nevet kapta. Ez az EUR-LEX internetes oldalain tekinthető meg (http://europa.eu.int/eur-lex). Korábban a C sorozatban megjelent dokumentumok egy részét publikálják ilyen módon. A papírváltozat minden esetben közli az elektronikusan elérhető sorozat tartalomjegyzékét.

Az S sorozat

Az S sorozatban - CD-ROM formátumban - található meg valamennyi hirdetmény a közbeszerzés területén, illetve az Európai Fejlesztési Alap tájékoztatója.

100. Minden jogszabálynak csak a Hivatalos Lapban megjelent változata tekinthető hitelesnek. A módosító és módosított jogszabályok egységes szerkezetbe foglalására - a magyar jogban ismert gyakorlattól eltérően - hivatalos formában ez ideáig nem került sor. Bár a Közösségek kiadó hivatala, az EUR-OP az áttekinthetőség biztosítása érdekében egyre nagyobb számban jelentet meg egységes szerkezetbe foglalt jogszabályokat, ezek csupán a használatot könnyítik meg, jogi erővel nem rendelkeznek, hivatkozási alapul nem szolgálhatnak.

101. A Hivatalos Lap gyakorlati használatának megkönnyítése végett havi, illetve éves tárgymutatók jelennek meg, amelyek két kötetből állnak. Az első kötet témák szerint, betűrendben, a második időrendben tartalmazza a dokumentumokra való utalásokat. Emellett a hatályos közösségi jogforrások hivatalos jegyzéke (Directori of Community Legislation in Force) tárgymutatószerűen szintén két kötetben (betűrend szerint, illetve időrendben) sorolja fel az érvényben lévő jogszabályokat.

102. A Hivatalos Lap papíron és mikrofilmen férhető hozzá. Minden tárcánál megtalálható az utolsó két-három évfolyam papírhordozón, és a legtöbb minisztériumban a mikrofilmes változat - amely visszamenőleg tartalmazza az összes számot - szintén megvan.

Egyéb információforrások

103. Az elsődleges jog legfontosabb része, az Európai Közösséget létrehozó szerződés, a legutóbbi módosításokkal egységes szerkezetbe foglalva, hatályos változatában ismerhető meg. Ez az a közösségi jogforrás, amelyik hiteles és hivatalos formában egységes szerkezetben is megvan. Az EK Szerződésnek az Amszterdami szerződéssel való módosítása szerkezeti változásokat hozott, amennyiben a Szerződés egyes cikkeit átszámozta, és 1999. május 1-jétől az újonnan bevezetett számozás az irányadó.

104. Az Európai Bíróság joggyakorlata megismerésének hivatalos forrása az Európai Bíróság és az Elsőfokú Bíróság Határozatainak Tára [Európai Bírósági Határozatok Tára (EBHT)] [Reports of Cases Before the Court of Justice and the Court of First Instance (European Court Report/ECR)]. Kizárólag ez tekinthető autentikus forrásnak, és a bírósági határozatok csak az eset (az eljárás) nyelvének változatában hitelesek. A kiadvány az egyes eseteknél tartalmazza az ítélet összegezését, a tárgyalási jelentést, a főügyész véleményét és a Bíróság határozatát.

1989 óta az Európai Bírósági Határozatok Tára két részből áll, az első az Európai Bíróság, a második az Elsőfokú Bíróság határozatait foglalja magában.

A kiadvány teljes sorozata megtalálható a Külügyminisztérium Integrációs Államtitkárságán, valamint az Igazságügyi Minisztériumban.

105. Az Európai Közösségen belüli változásokra, fejlődésre vonatkozó alapvető információkhoz legkönnyebben az Európai Közösségek Hírleveléből (Bulletin of the European Communities) lehet hozzájutni. A Hírlevél havonta jelenik meg. A közösségi dokumentációra vonatkozó utalások alapján az eredeti előfordulási hely könnyen visszakereshető.

Az Európai Közösségek tevékenységét évente a Közösség tevékenységéről szóló általános jelentés (General Report on the Activities of the Community) összegezi.

A Közösség, illetve intézményei egyes jelentősebb dokumentumokat (közleményeket, fehér könyveket, zöld könyveket, véleményeket stb.) külön kiadványként is megjelentethetnek.

106. A közösségi dokumentumok kiadásának kizárólagos jogát az EUR-OP gyakorolja.

Az Európai Unió dokumentumainak forrásai az Interneten

107. Az Európai Unió dokumentumainak legfontosabb forrásai az Interneten a következők:

a) Európa Szerver

http://europa.eu.int

Az Európai Unió összes intézménye, hírek és hivatalos dokumentumok.

b) PHARE

http://europa.eu.int/comm/dg1a/PHARE/index.htm

A PHARE-ral kapcsolatos dokumentumok.

c) a Bíróság ítéletei

http://europa.eu.int/jurisp/cgi-.bin/form.pl?lang=en

Az 1997 júniusa óta hozott ítéletek szövegei.

d) Eur-Lex

http://europa.eu.int/eur-lex

A Hivatalos Lap utolsó 45 napi kiadványai: az alapszerződések (hatályosított szöveggel): a Hatályos Közösségi Jogszabályok Jegyzékében (Directory) található összes jogszabály teljes szövege: hatályosított jogszabályszövegek (ezek nem hitelesek): kapcsolat a Bíróság ítéleteihez.

e) CELEX (Cummunitatis Europae Lex)

http://europa.eu.int/celex

Felhasználói név és jelszó kell a használatához. Minden tárcának van legalább egy felhasználói engedélye a CELEX on-line internetes kiadásához, melyet körülbelül kéthetente frissítenek. A közösségi jogszabályok legfontosabb forrása.

f) Technikai Segítségnyújtási Információcsere Hivatal (TAIEX Hivatal)

http://cadmos.carlbro.be

A Hivatal honlapja. A CELEX adatbázis innen is elérhető.

g) EUDOR

http://eurdor.eur-op.eu.int

A Kiadó Hivatal dokumentációt továbbító szolgáltatása. Térítés ellenében a Hivatalos Lap bármely példányának bármely oldalát elektronikus formátumban, e-mail-en elküldik.

h) SCAD

http://europa.eu.int/scadplus

Bibliografikus adatbázis, amely közösségi jogszabályokat és kiadványokat, valamint újságcikkeket tartalmaz. A SCAD Hírlevél is itt található, amelyet a Bizottság Központi Dokumentációs Szolgálat készít heti rendszerességgel és a legfrissebb dokumentumok, jogszabályszövegek, újságcikkek listáját tartalmazza.

i) RAPID

http://europa.eu.int/rapid/start/cgi/guesten.ksh

A Bizottság Szóvivői Szolgálatának adatbázisa. A legfontosabb bizottsági dokumentumokat és sajtóinformációkat tartalmazza. Naponta frissítik.

j) Bővítés

http://europa.eu.int/comm/dg1a/enlarge/index.htm

A csatlakozással kapcsolatos, a Bizottság által kibocsátott legfontosabb dokumentumok.

A CELEX-jogtár felépítése

108. Az internetes adatbázisokon kívül vannak még CD-ROM-os jogtárak is. A magyar közigazgatásban a Justis CD-ROM a legelterjedtebb, valamennyi minisztériumban található belőle legalább egy példány. Az adatbázist negyedévente frissítik az on-line CELEX-adatbázist alapul véve.

A CELEX-ben dokumentumazonosításra használt szám felépítése:

#ÉÉTTnnnn+

A dokumentumok típusait jelölő betűk, területek szerinti bontásban:

1. Az Európai Közösségeket létrehozó Szerződések és az ezeket módosító szerződések

2. Az Európai Közösségek külkapcsolataiból adódó okmányok

3. Másodlagos jog

4. Kiegészítő jogszabályok

5. Előkészítő dokumentumok

6. Az Európai Bíróság előtti ügyek

VIII.

A KÖZÖSSÉGI JOG MAGYARRA FORDÍTÁSA

A fordítás céljai

109. Az európai közösségi jogszabályok fordítása kettős cél szolgál. Egyrészről az Európai Unióhoz való csatlakozásunk időpontjára rendelkeznünk kell a teljes hatályos közösségi joganyag - különböző becslések szerint 80-120 ezer közlönyoldal - magyar nyelvű fordításával és kisebb mennyiségben ugyan, de le kell fordítani a közösségi joggal már összeegyeztetett magyar josszabályokat. Másrészről a csatlakozási tárgyalások előkészítése és a jogharmonizáció érdekében ki kell elégítenünk az államigazgatás részéről a közösségi jogszabályok fordítása iránt felmerülő igényeket. Erre a célra az Európai Bizottság Technikai Segítségnyújtási Információcsere (TAIEX) Hivatala is igénybe vehető, ha a Bizottság kérésére kell az adott fordítást elkészíteni.

Fontos hangsúlyozni, hogy a csatlakozás időpontjáig az elkészült fordítások nem hivatalos jogszabályszövegek. Ezek csupán a csatlakozáskor kiadandó, a Hivatalos Lap különszámában megjelenő jogszabályok szövegének alapját adják, melyet a kiadás előtt még az Európai Bizottság, illetve a Tanács Fordító Szolgálatai ellenőriznek és hitelesítenek. Ezután a magyar nyelv a Közösség hivatalos nyelve lesz, a jogszabályokat az összes többi nyelvvel párhuzamosan magyarul is kihirdetik a Hivatalos Lap magyar kiadásában. Ezeket a fordításokat azonban már a Fordító Szolgálat fogja elkészíteni.

A Fordítás-koordináló Egység létrehozása és szerepe

110. Az igazságügyminiszter feladat- és hatásköréről szóló 157/1998. (IX. 30.) Korm. rendelet 8. §-ának (5) bekezdése értelmében az igazságügyminiszter hangolja össze az Európai Közösségek jogszabályainak magyar nyelvre történő lefordítását. 1997 júliusa óta, az Európai Integrációs Kabinet állásfoglalásának megfelelően, központosított formában, az Igazságügyi Minisztérium Európai Közösségi Jogi Főosztályán működő Fordítás-koordináló Egység szervezésében, PHARE finanszírozásban folynak a fordítási munkák. Ez azt jelenti, hogy PHARE-forrásból a központi államigazgatáson belül csak ez az egy szerv készíttet fordításokat a közösségi jogszabályokról.

111. 1998. október 26-án aláírták a PHARE-programban kiírt pályázaton nyertes konzorciummal a szerződést, amelynek alapján megkezdődhetett az acquis communautaire szervezett módon történő lefordítása. A fordítást és a lektorálást a konzorcium végzi. A konzorcium a felelős a megfelelő szaktudású fordító, illetve lektor kiválasztásáért.

A konzorcium a Fordítás-koordináló Egységtől részletes útmutatót kapott, amely rögzíti a fordítás egységes elvégzéséhez szükséges formai és tartalmi követelményeket. (Ezt az útmutatót e tájékoztató 2. számú melléklete tartalmazza.) Ezt egészíti ki a "Jogszabályok formája" (Form of Acts) című kiadvány magyar fordítása, amely a Közösség összes jogszabálytípusának formai követelményeit tartalmazza. Az útmutatóban foglaltaknak megfelelően a fordítók minden egyes fordítás mellékleteként benyújtják a adott szövegben előforduló legfontosabb kifejezések listáját.

112. 1997 novemberében készült el a "Közép- és Kelet-Európa társult országainak felkészülése az Európai Unió egységes belső piacába történő integrációra" című Fehér Könyv alapján az Európai Bizottság Fordító Szolgálata által összállított, 1647 címszót tartalmazó glosszárium magyar fordítása. A glosszáriumra az egységes terminológia biztosításához van szükség. A glosszáriumot az Európai Közösségek Kiadó Hivatalával kötött licencia-szerződés alapján az Igazságügyi Minisztérium kiadja.

113. A Fordítás-koordináló Egység koordinálja továbbá a csatlakozási tárgyalásokhoz kapcsolódóan egyes magyar jogszabályok angolra fordítását is.

Az Egység koordinálásában történik majd az Európai Bíróság határozatainak (ítéletek, végzések) lefordítása is.

Fordítási munkafolyamat

114. 1998 novemberében minden tárca kijelölte a fordítások ügyében kapcsolatot tartó személyt. E személyekre fontos koordinációs szerep hárul, hiszen ők gyűjtik össze az adott tárca fordítási igényeit, továbbítják a Fordítás-koordináló Egység felé, majd gondoskodnak az elkészült fordítások szétosztásáról. Az elkészült fordításokat szakmai szempontból véleményezik vagy véleményezés céljából a megfelelő szakemberek továbbítják és az értékelést haladéktalanul közlik az Egységgel. Ezen kívül végzik a kapcsolattartást terminológiai és a fordítással kapcsolatos szervezési kérdésekben.

A Fordítás-koordináló Egységhez a kapcsolattartó személyektől az összesített fordítási igények az Európai Közösségek Hivatalos Lapjából kimásolt formában érkeznek. Csak teljes - az összes mellékletet tartalmazó - jogszabályszövegek lefordítására van mód, mivel ezek a fordítások fogják képezni a közösségi jogszabályok - csatlakozásunkkor kiadandó - hivatalos szövegének alapját.

115. Mivel nem minden tárca rendelkezik a Hivatalos Lap valamennyi példányával, a Fordítás-koordináló Egység rendelkezésre bocsátja dokumentációs gyűjteményét. Előzetesen egyeztetett időpontban használható az Egységben található mikrofilm-olvasó és a hozzá tartozó mikrofilm-gyűjtemény, amely a Hivatalos Lap 1952 és 1998 közötti kiadásait tartalmazza angol, német és francia nyelven.

A fordításokhoz való hozzáférés

116. Egyre nagyobb igény tapasztalható a gazdasági élet szereplői részéről az európai közösségi jogszabályok magyar nyelvű megismerése iránt, arra való hivatkozással, hogy e normaszövegek ismerete elengedhetetlen a csatlakozára való felkészüléshez. Igaz, hogy ez hozzájárulhat a folyamat sikeréhez, de figyelembe kell venni, hogy a felkészülésnek elsősorban a magyar harmonizált jogszabályokon kell alapulnia.

117. A lefordított joganyag feldolgozására a Fordítás-koordináló Egység adatbázist fejlesztett ki. Ebből egyrészt figyelemmel kísélhető a fordítások útja, másrészt az összes lényeges adat visszakereshető. A már elkészült fordítások a nyilvántartási rendszer segítségével a Fordítás-koordináló Egységnél bármely tárca és országos hatáskörű szerv részére hozzáférhetők. Az Igazságügyi Minisztérium saját honlapján (www.im.hu) az EK jogszabályok fordítási jegyzéke megtalálható. A közeljövőben a lefordított közösségi jogszabályok szövege is - a megfelelő védelem megteremtése mellett - hozzáférhető lesz az Interneten.

1. számú melléklet a 8002/1999. (IK 10.) IM tájékoztatóhoz

I.

Az integrációs ügyek intézésének felelősségi rendjét és a csatlakozási tárgyalások lefolytatásának szabályait meghatározó jogszabályok és határozatok

a) 152/1994. (XI. 17.) Korm. rendelet a külügyminiszter feladat- és hatásköréről;

b) 16/1994. (III. 31.) OGY határozat a Magyar Köztársaság Kormányának felhatalmazásáról a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozási kérelme beadására;

c) 39/1998. (VI. 29.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról: 6. Európai integrációs ügyek bizottsága (26 fő);

d) 1093/1994. (X. 7.) Korm. határozat az európai integrációval összefüggő kormányzati feladatok felelősségi és koordinálási rendjéről;

e) 1041/1996. (V. 3.) Korm. határozat a Külügyminisztérium Integrációs Államtitkárságának létrehozásával összefüggő kormányzati intézkedésekről;

f) 2084/1998. (IV. 8.) Korm. határozat Magyarország és az Európai Unió közötti csatlakozási tárgyalások alapvető kérdéseiről, a tárgyaló delegáció kijelöléséről, az Európai Unió közösségi vívmányai (acquis communautaire) átvételének Nemzeti Programjáról, valamint a csatlakozásra való felkészülés gazdaságstratégiai hátteréről:

"2. A Kormány tudomásul veszi a Magyarország és az Európai Unió közötti csatlakozási tárgyalásokhoz készített, a közösségi vívmányok átvételéhez kapcsolódó átmeneti intézkedések (kivételek) és technikai kiigazítások (a továbbiakban együtt: derogációk) indikatív igénylistájáról szóló tájékoztatót, figyelembe véve a gazdasági feltételektől függő további változás lehetőségét. Felkéri a Külügyminisztérium Integrációs Államtitkárságának vezetőjét, hogy a tárgyalási alapelveknek és célkitűzéseknek megfelelően véglegesített, a technikai adaptáció tekintetében kiegészített igénylistát - a feladatkör szerint illetékes miniszterrel, az igazságügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel együttesen - szakterületi bontásban terjessze a Kormány elé."

Melléklet a 2084/1998. (IV. 8.) Korm. határozathoz: A tárgyalások során képviselendő alapelvek és a követendő főbb célkitűzések:

"Magyarország célja, hogy megfelelő, a zökkenőmentes integrációt biztosító feltételekkel mielőbb az Európai Unió tagjává váljon.

Magyarország kész arra, hogy az "acquis communautaire" egészét átvegye, illetőleg alkalmazza. Nem kívánja kivonni magát egyetlen közösségi politikából és együttműködésből sem, illetőleg nem igényel állandó eltérést a Közösségre érvényes szabályozás alól. Az átmeneti időre szóló kivételeket a maga részéről arra a körre kívánja korlátozni, amely a zökkenőmentes integráció érdekében elkerülhetetlen. Hasonló megközelítésre számít az Unió és tagállamai részéről is.

Ugyanakkor Magyarország az európai uniós tagságból adódó jogok és kötelezettségek teljessége szempontjából a többi tagállammal azonos elbánásban kíván részesülni.

Magyarország az Unió intézményeiben, döntéshozatalában az arányosság elve alapján, a hasonló helyzetű államokkal megegyező módon kíván részt venni.

(.....)

Magyarország a tárgyalások mielőbbi lezárására törekszik úgy, hogy azok a zökkenőmentes integráció érdekében szükséges megoldásokat tartalmazva tegyék lehetővé, hogy a ratifikációs eljárást befejezve 2002-ben taggá válhassunk."

g) 2093/1998. (IV. 22.) Korm. határozat Magyarország és az Európai Unió közötti csatlakozási tárgyalások első szakaszára vonatkozó mandátum-előterjesztések elkészítésének szempontjairól és az előterjesztések benyújtásának ütemezéséről:

"1. A Kormány jóváhagyja a közösségi vívmányok együttes átvilágítása során a magyar szakértői küldöttségek mandátumát képező tárgyalási fejezetek szerinti előterjesztések elkészítésének alábbi egységes szempontjait:

az előterjesztés

- bevezető, helyzetértékelő része ismertesse az eddig elért jogharmonizációs eredményeket:

- jelezze azokat, a csatlakozáshoz szükséges harmonizációs és egyéb intézkedéseket, amelyeket a taggá válás feltételezett időpontjáig (2002. január 1.) kell meghozni, megjelenítve a vonatkozó költségvetési hatásokat is:

- tegyen megfelelően indokolt javaslatot a konkrét átmeneti intézkedésekre, valamint - külön jelezve - az esetleges technikai adaptáció iránti igényekre, illetőleg az átvilágítás során képviselendő álláspont egyéb elemeire.

2. A tárgyalási mandátumok előterjesztésével párhuzamosan folytatni kell a Kormány 2084/1998. (IV. 8.) Korm. határozatban foglaltak végrehajtását az uniós csatlakozásra való felkészülés feltételeinek és hatásainak átfogó felmérése érdekében.

(.....)

4. A Kormány felhívja a szakmailag illetékes előterjesztőket arra, hogy az előterjesztés benyújtását megelőzően folytassanak megfelelő konzultációkat az adott területen működő országos szakmai és érdek-képviseleti szervezetekkel."

h) 2179/1998. (VII. 22.) Korm. határozat az Európai Unióhoz történő csatlakozásra irányuló tárgyalásokról:

A Korm. határozat 1. pontja határozza meg a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozására irányuló tárgyalásokat folytató magyar delegáció vezetését és összetételét.

"2. Előterjesztést kell készíteni a csatlakozási tárgyalások eddigi folyamatáról, és javaslatot kell tenni a tárgyalások folytatásához szükséges magyar álláspontra."

i) 2211/1998. (IX. 30.) Korm. határozat az Európai Unióhoz történő csatlakozásra irányuló tárgyalásokkal, illetőleg a csatlakozásra való felkészüléssel összefüggő egyes további kérdésekről:

1. számú melléklet a 2211/1998. (IX. 30.) Korm. határozathoz: az 1998. II. félévi és az 1999. évi átvilágításokról szóló előterjesztések elkészítésének ütemterve;

2. számú melléklet a 2211/1998. (IX. 30.) Korm. határozathoz: a közösségi vívmányok átvételéhez és alkalmazásához szükséges legfontosabb intézkedés feladatterve az 1998. július 31-ig átvilágított fejezetek vonatkozásában.

II.

A magyar jogharmonizációval kapcsolatos jogszabályok és határozatok

a) A Magyar Köztársaság Alkotmánya: különösen a 2. § (1)-(2) bekezdése, a 7. § (1) bekezdése, a 8. § (1) bekezdése, a 19. § (1)-(2) bekezdése és (3) bekezdésének f) pontja, a 30/A. § (1) bekezdésének b) pontja, a 32/A. § (1)-(3) bekezdése, a 35. § (1) bekezdésének j) pontja:

b) 4/1997. (I. 22.) AB határozat;

c) 30/1998. (VI. 25.) AB határozat;

d) 1987. évi XI. törvény a jogalkotásról: 40. § (3) bekezdése;

e) 1994. évi I. törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetéséről: 6. Cikk, 7. Cikk, 32. Cikk, 37. Cikk, 38. Cikk, 39. Cikk, 40. Cikk, 41. Cikk, 42. Cikk, 44. Cikk, 45. Cikk, 46. Cikk, 47. Cikk, 50. Cikk, 51. Cikk, 55. Cikk, 56. Cikk, 58. Cikk, 59. Cikk, 60. Cikk, 61. Cikk, 62. Cikk, 63. Cikk, 64. Cikk, 65. Cikk, 66. Cikk, 67. Cikk, 68. Cikk, 104. Cikk, 105. Cikk, 106. Cikk, 107. Cikk, 108. Cikk, 109. Cikk, 110. Cikk, 111. Cikk, 112. Cikk, 113. Cikk, 114. Cikk, 115. Cikk, 116. Cikk, 117. Cikk, 118. Cikk, 120. Cikk, 121. Cikk; XII. a) Melléklet a 44. és 49. Cikkekre vonatkozóan, XI. b) Melléklet a 44. Cikkre vonatkozóan, XII. c) Melléklet a 44. Cikkre vonatkozóan: a törvény 3. §-a;

f) 157/1998. (IX. 30.) Korm. rendelet az igazságügyminiszter feladat- és hatásköréről: 8. §;

g) 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet a jogszabályszerkesztésről: 7. § (3) bekezdése, 17/A. §;

h) 1088/1994. (IX. 20.) Korm. határozat a Kormány ügyrendjéről: 10. pont.

III.

Jogharmonizációs programok

a) 2212/1998. (IX. 30.) Korm. határozat a 2001. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozó jogharmonizációs programról és a program végrehajtásával összefüggő feladatokról:

"1. A Kormány az Európai Unióhoz való csatlakozást előkészítő jogharmonizációs tevékenység alapjaként a 2001. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozó - a határozat mellékletében foglalt - átfogó jogharmonizációs programot elfogadja.

2. A határozat mellékletében foglalt jogharmonizációs program végrehajtásához szükséges jogalkotási feladatokat a Kormány munkatervének és törvényalkotási programjának kidolgozásakor figyelembe kell venni. A Kormány munkatervére és törvényalkotási programjára vonatkozó előterjesztésében ismertetni kell, hogy a jogalkotási feladatok közül melyek kapcsolódnak a jogharmonizációs programhoz. A Kormány munkatervére és törvényalkotási programjára vonatkozó javaslataikhoz a minisztereknek és az országos hatáskörű szervek vezetőinek csatolniuk kell a jogharmonizációs program végrehajtásához szükséges miniszteri rendeletek megalkotására irányuló munkatervüket.

3. A határozat mellékletében foglalt jogharmonizációs program időarányos teljesítéséről legalább évente jelentést kell készíteni a Kormánynak. A jelentéshez kapcsolódóan - szükség szerint, figyelemmel a közösségi jog változásaira, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozásról folyó tárgyalások tapasztalataira és eredményeire - javaslatot kell tenni a jogharmonizációs program módosítására, illetve kiegészítésére.

4. Az Európai Integrációs Tárcaközi Bizottságban rendszeresen - a csatlakozási tárgyalásokra is figyelemmel, azok menetrendjéhez is igazodva - értékelni kell a jogharmonizáció helyzetét.

5. Fel kell mérni, hogy a szükséges felhatalmazás hiánya mely területeken akadályozza a közösségi joghoz való igazodást célzó hazai jogszabályok megalkotását. A felmérés eredményeként javaslatot kell tenni a hiányzó rendelkezések megalkotására.

6. Útmutatót kell készíteni a jogharmonizáció elvi, módszertani és technikai kérdéseiről.

7. Előterjesztést kell készíteni az Európai Unióhoz való csatlakozásnak a magyar jogrendszert érintő kérdéseiről, különös tekintettel az Európai Unió alapszerződéseiből és az Európai Bíróság joggyakorlatából adódó követelményekre, az alkotmánymódosítási igényekre, a hazai és a közösségi döntéshozatal kapcsolatára, az igazságszolgáltatást és a helyi önkormányzati rendszert érő hatásokra.

8. Ez a határozat a közzétételével lép hatályba. Egyidejűleg hatályát veszti:

a) Magyarországnak az Európai Unióhoz való csalakozását előkészítő jogharmonizációs feladattervről szóló 2004/1995. (I. 20.) Korm. határozat;

b) az ötéves jogharmonizációs programról szóló 2174/1995. (VI. 15.) Korm. határozat;

c) a belső piaci integrációnkra vonatkozó Fehér Könyvvel összefüggő feladatok végrehajtásáról szóló 2403/1995. (XII. 12.) Korm. határozat 1. és 2. pontja, 3. a) pontjának első mondata, valamint 4. a)-d) és f) pontja;

d) az Európai Unióhoz történő csatlakozást előkészítő jogharmonizációs, illetve belső piaci integrációs programok módosításáról és egységes szerkezetbe foglalásáról szóló 2282/1996. (X. 25.) Korm. határozat."

b) 2282/1996. (X. 25.) Korm. határozat az Európai Unióhoz történő csatlakozást előkészítő jogharmonizációs, illetve belső piaci integrációs programok módosításáról és egységes szerkezetbe foglalásáról;

c) 2403/1995. (XII. 12.) Korm. határozat a belső piaci integrációnkra vonatkozó Fehér Könyvvel összefüggő feladatok végrehajtásáról;

d) 2343/1995. (XI. 16.) Korm. határozat az 1996. évre vonatkozó részletes jogharmonizációs programról;

e) 2174/1995. (VI. 15.) Korm. határozat az ötéves jogharmonizációs programról;

f) 2004/1995. (I. 20.) Korm. határozat Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását előkészítő jogharmonizációs feladattervről.

[A b)-f) pontokban felsorolt jogharmonizációs programok már nincsenek hatályban.]

IV.

Közösségi (jog)források

1. A Tanács és a Bizottság 1993. december 13-i határozata az Európai Közösségek és azok tagállamai és a Magyar Köztársaság között társulás létesítéséről szóló Európai Megállapodás kihirdetéséről (93/742/Euratom, ESZAK, EGK, HL L347, 31/12/1993 p. (0001-0028)

2. Közép- és Kelet-Európa társult országainak felkészülése az Európai Unió egységes belső piacába történő integrációra (Fehér Könyv) [COM (95) 163 final]

3. A Bizottság véleménye Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozásáról (1997. július 15.)

4. "Napirend 2000-ig" - Egy erősebb és egy bővebb Unióért [COM (97) 2000 final-Vol. I-II.]

5. A Tanács 622/98/EK rendelete a csatlakozást megelőző stratégia keretében a tagjelölt országoknak nyújtandó segítségről, különös tekintettel a Csatlakozási Partnerség intézményének kialakítására (398R0622; HL L85, 20/03/1998 p. 0001-0002)

6. A Tanács 98/259/EK határozata a Magyar Köztársasággal létesítendő csatlakozási partnerség elveiről, prioritásairól, közbenső céljairól és feltételeiről (398D0259: HL L121, 23/04/1998 p. 1-5)

7. A Bizottság közleménye Magyarország csatlakozási partnerségéről [398Y0629(04): HL C202, 29/16/1998 p. 0033-0037]

8. A Bizottság éves jelentése Magyarország csatlakozásának folyamatáról (1998. november 4.)

2. számú melléklet a 8002/1999. (IK 10.) IM tájékoztatóhoz

Útmutató az Európai Közösségi joganyag fordításához és lektorálásához

I. A fordítás munkafolyamata

1. A fordításra és lektorálásra kiadandó csomag :

1.1. az eredeti közösségi jogforrás, amelyről a fordítás készül (többnyire angol):

1.2. kísérőlap

Megjegyzés: ha hiányos vagy rosszul olvasható az adott lefordítandó anyag, azt haladéktalanul jelezni kell a Fordítás-koordináló Egységnek, amely gondoskodik a pótlásról.

2. Átvételi elismervény

A fordítandó anyagok átadását az erről szóló és mindkét fél által aláírt átvételi elismervény rögzíti. Az átvételi elismervény rögzíti a fordítások igényelt határidejét.

3. A Konzorciumtól az Igazságügyi Minisztériumba beérkező csomag:

3.1. az eredeti közösségi jogforrás, amelyről a fordítás készült (többnyire angol);

3.2. lektorált fordítás kinyomtatott formában;

3.3. lektorolt fordítás lemezen - Microsoft Word 6.0 for Windows, Times New Roman CE, 12-es betűnagyság, bekezdések a szabvány 1/2 inch (1,25 cm) szerint, (file neve = a kísérőlapon előre megadott név + L);

3.4. lektorált szószedet (kinyomtatva és a lemezen is, a file végén);

3.5. kísérőlap értelemszerűen kitöltve, a megfelelő helyeken aláírva;

3.6. a fordítóiroda lektori minősítésének másolata.

4. A kísérőlap

A kísérőlap egy adott jogszabály fordításában és lektorálásában közreműködők tevékenységének nyomon követésére szolgál. Kitöltésénél az alábbiakat kérjük figyelembe venni:

- A kísérőlap " tényleges felhasználó" rovatában szereplő név a szakminisztérium által az adott terület szakértőjeként megadott személy neve, aki vállalja a fordítással kapcsolatos konzultációt. A szakértők zsúfolt időbeosztása miatt ezek a szakmai egyeztetések a Fordítás-koordináló Egységen keresztül kerülnek lebonyolításra.

- A " fordító neve" és a "lektor neve" rovatokban a névnek nyomtatott (tehát jól olvasható) és aláírt formában is szerepelnie kell.

- Az oldalszám kiszámítása a következő módon történik: az eszközök menü szavak száma parancs által kiadott szószám és karakterszám segítségével (a lábjegyzeteket is beszámítva) (karakterszám + szószám)/1500. A kerekítés a következők szerint történik (fél oldalra):

VIGYÁZAT: A LEGNAGYOBB ÓVATOSSÁG MELLETT IS KERÜLHET VÍRUS A LEMEZRE. MINDEN LEMEZT MINDEN HASZNÁLAT ELŐTT KÉRÜNK ELLENŐRIZNI ÉS HA KELL, VÍRUSTALANÍTANI!

II. A lektorált fordítással szembeni követelmények

1. Formai követelmények

- A jogszabály elején esetleg sezreplő " technikai jellegű feliratokat" (Acts, whose ..., Information, Council stb.) nem kell fordítani.

- Ha alapszerződésekből származó idézetek fordulnak elő a jogszabályban, kérjük azt jelöljék meg a kísérőlapon és a file-ban is (eltérő színnel), mivel jelenleg még nincs autentikus fordítás ezekről a dokumentumokról.

- Oldalszám a lap alján, középen, a második oldaltól kezdődően.

- Fejléc: a fejlécben ugyanannak a hivatkozásnak kell szerepelnie, mint az eredeti jogforrásban, az EK Hivatalos Lapja szerinti módon történő megjelölésekkel: dátum, az EK Hivatalos Lapjára hivatkozás, és a száma - lásd a függeléket (ha kivételesen az Európai Tanács dokumentuma kerül fordításra, nem kell fejléc: az OJ-ban nem elérhető dokumentum megjelenési adatait megadjuk, s ennek alapján ugyanilyen fejlécet kell készíteni).

- A lábjegyzetek a "lábjegyzet" paranccsal kell, hogy a fordításban szerepeljenek, a mellékelt függelék szerint lefordítva.

- A szövegben előforduló grafikus elemek (pl. műszaki rajz) esetében kérjük azokat beszkennelni (600 dpi-vel) és a benne lévő szöveget ily módon átírni. Amennyiben túl nagy a file mérete a szkennelés miatt, akkor a képeket célszerű "jpg" formátumban konvertálni. Folyamatábra készítésénél a szövegdoboz ("text box") használata javasolt.

- A jogszabály típusa (rendelet, irányelv stb.) a címben csupa nagybetű, szövegben való hivatkozáskor kisbetű. A "tagállam" szót kis kezdő betűvel kell írni.

- Helyesírás ellenőrzési program végigfuttatása a fordításon.

- A szöveg elrendezése teljes oldalszélességű legyen akkor is, ha az eredeti anyag, hasábos felosztású.

- Egy jogszabályt mindig egy file tartalmazzon. A nyilvántartás miatt kerülni kell a jogszabályok több file-ba való szétosztását, illetve több jogszabály egy file-ban való tárolását.

- Az oldalszámozás betűtípusa a szöveg szerinti, azaz Times New Roman CE, 12-es betűnagyság.

- A szövegben szereplő táblázatok formátuma egyezzen meg az eredetivel. Minden adatsor különálló táblázati sor legyen, természetesen rejtett rácsozással, ha az eredeti formátum ezt megkívánja.

2. Fordítási alapelvek

Az alábbiakban csak a gyakran előforduló fordítási problémákra hívjuk fel a figyelmet.

- Ami az eredeti jogforrásban szerepel, mindent le kell fordítani.

- A jogszabály eredeti nyelvétől eltérő nyelvű hivatkozásokat, idézeteket stb. nem kell lefordítani, de szöveghűen át kell venni (ez különösen a görög szövegek esetében fontos).

- A jogszabályok típusainak helyes magyar fordítása a következő:

Regulation - rendelet

Directive - irányelv

Decision - határozat

Opinion - vélemény

Recommendation - ajánlat

Resolution - állásfoglalás

Communication - közlemény

Common Position - közös álláspont

Joint Action - közös fellépés

Joint Declaration - közös nyilatkozat

Convertion - egyezmény

- A jogszabályok megjelölését is fordítani kell:

EEC - EGK

EC - EK

ECSC - ESZAK

EURATOM - EURATOM

JHA - IB

CSFP - KKBP

- Néhány gyakran előforduló kifejezés és fordulat fordítása:

Megjegyzés: ha további, gyakran előforduló szót vagy kifejezést találnak, amelynek egységes fordítása szükséges, kérjük jelezzék a Fordítás-koordináló Egységnek.

- A fordítás folyamán a szöveghűség mellett tekintettel kell lenni a magyar nyelv (nyelvtani) szabályaira is.

- Terminológiai egyeztetésre, illetve a magas színvonalú fordításhoz szükséges egyéb szakmai konzultációra az illetékes szaktárca lehetőséget biztosít. A konzultációra kijelölt szakértő neve a "tényleges felhasználó" rovatban szerepel a kísérőlapon. Konzultációt mindig a Fordítás-koordináló Egységen keresztül lehet kezdeményezni.

- A "Form of Acts"-et szigorúan figyelembe kell venni - az attól való lényeges eltérés esetén a fordítást nem tudjuk elfogadni.

3. Lektorálási alapelvek

- A lektorálás célja annak ellenőrzése, hogy az eredeti jogforrás tartalom- és szöveghűen lett-e átültetve a magyar nyelvre, miközben mind a sajátos jogi nyelvezet, mind az adott ágazat szakkifejezései alkalmazásra kerültek-e. EZ A LEKTORI FŐFELADAT.

- A lektorolásnak továbbá ki kell terjednie a 2. pontban felsorolt fordítási alapelvek betartásának ellenőrzésére is.

- A fordító által elkészített szószedet ellenőrzése és szükség szerinti kiegészítése.

- A hatékony lektori munkát elősegítheti a II/2. pontban említett szakértőkkel való konzultáció, valamint az IM EU glosszárium használata.

- A lektorálást a lemezen lehetőleg piros színnel és a szöveg oldalán vonallal kell megkülönböztetni az eredeti fordítástól. Ennek leghatékonyabb módszere az " Eszközök" menü/" Korrektúra" parancsának használata. (A file megnyitását követően az eszközök/korrektúra megnyitása, a "korrektúra jelzése szerkesztés közben" kijelölése, valamint az "Egyebek..."-ben a piros szín és a "javított sorok jelölése bal szegéllyel" kiválasztása után a lektorolás elvégzése.) A kinyomtatott szövegnek azonban nem szabad tartalmaznia ezeket a jeleket (a korrektúra menüben a "korrektúrajelek a nyomtatón" kihúzandók).

- Ha a fordítás minősége elfogadhatatlanul rossz, azt kérjük haladéktalanul küldjék vissza a fordítónak újrafordításra.

4. Szószedet készítése

Néhány szempont a szószedet elkészítéséhez:

- Az 5 oldalnál hosszabb jogszabályok, dokumentumok esetében szószedet készítése kötelező. Kisebb anyagoknál akkor ajánlott, ha a szövegben speciális szavak, kifejezések fordulnak elő.

- A szövegre leginkább jellemző (nem általános jogi, hanem) szakkifejezéseket kell kigyűjteni.

- Az alapglosszáriumban előforduló szavakat nem kell még egyszer kigyűjteni.

- A szószedet fölé kérjük a jogszabály számát felírni (ez a forrás későbbi azonosítását segíti).

- Az első előfordulás megjelölése (a preambulumot követően a jogszabályi szövegben).

- A terjedelem max. 50 szó, a jogszabály terjedelmétől függően.

- A szószedet formátuma a fordítás végén Word táblázatba legyen foglalva.

III. Egyebek

Tekintve, hogy a joganyagot rendkívül népes fordítói csapat fordítja (hiszen óriási mennyiségről van szó), ugyanakkor a "végterméknek" meg kell felelnie bizonyos egységességi követelményeknek, mind a fordítók, mind pedig a lektorok számára ajánlott az IM EU glosszárium használata. Ezentúl kérjük, hogy az előzőekben felsorolt, rendszeresen előforduló kifejezéseknél a megadott fordítási megoldásokat figyelembe venni szíveskedjenek.

A közösségi joganyag sajátos terminológiájára tekintettel, különösen pedig az egyes szakmák szerinti szakkifejezések miatt figyelmükbe ajánljuk a közösségi joggal foglalkozó szakkönyveket.

A Fordítás-koordináló Egység gondoskodik az Útmutató folyamatos frissítéséről. Kérjük, jelezzék a Fordítás-koordináló Egységnek, ha az Útmutatóban felsorolt fordítási alapelveken és követelményeken kívül más egységesítésre és közös egyeztetésre szoruló probléma merül fel.

Függelék

Mintaoldal

A BIZOTTSÁG

1993. szeptember 29-i 93/81/EGK IRÁNYELVE a gépjárművek és gépjármű-pótkocsik típusjóváhagyásáról szóló 70/156/EGK tanácsi irányelv módosításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

Tekintettel az Európai Gazdasági Közösség Alapító Szerződésére és különösen ennek 130.s és 235. cikkére,

Tekintettel a Bizottság javaslatára,

Tekintettel az Európai Parlament véleményére,

Tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,

Tekintettel arra, hogy az 1986. szeptember 16-án kelt határozatában a Tanács új közösségi energiapolitikai célokat tűzött ki az 1995-ös évre és előírta, hogy a tagállamok energiapolitikáját közelíteni kell egymáshoz.

3. számú melléklet a 8002/1999. (IK 10.) IM tájékoztatóhoz

COMMUNITY LEGISLATION (TITLE)