478/B/1996. AB határozat

a gyógynövények és illóolajok vizsgálatáról, minősítéséről, forgalomba hozataláról és ellenőrzéséről szóló 37/1976. (X. 29.) MT rendelet, valamint e rendelet végrehajtásáról szóló 2/1978. (III. 16.) NIM rendelet alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján indult eljárásban meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a gyógynövények és illóolajok vizsgálatáról, minősítéséről, forgalomba hozataláról és ellenőrzéséről szóló 37/1976. (X. 29.) MT rendelet, valamint e rendelet végrehajtásáról szóló 2/1978. (III. 16.) NIM rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a gyógynövények és illóolajok vizsgálatáról, minősítéséről, forgalomba hozataláról és ellenőrzéséről szóló 37/1976. (X. 29.) MT rendeletnek, valamint e rendelet végrehajtásáról szóló 2/1978. (III. 16.) NIM rendeletnek a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény 30. §-a (1) bekezdésével való ellentétességéről és ennek következtében az Alkotmány 37. § (3) bekezdése megsértésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.

INDOKOLÁS

I.

1. Az indítványozó azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a gyógynövények és illóolajok vizsgálatáról, minősítéséről, forgalomba hozataláról és ellenőrzéséről szóló 37/1976. (X. 29.) MT rendelet (a továbbiakban: GYR.), valamint a gyógynövények és illóolajok vizsgálatáról, minősítéséről, forgalomba hozataláról és ellenőrzéséről szóló 37/1976. (X. 29.) MT rendelet végrehajtásáról szóló 2/1978. (III. 16.) NIM rendelet (a továbbiakban: GYvhr.) alkotmányellenességét és semmisítse meg e jogszabályokat. Az indítványozó az Alkotmány 9. §-ának (1) és (2) bekezdésével, 37. §-ának (3) bekezdésével és 70/A. §-ának (1) bekezdésével ellentétesnek tartja a támadott szabályokat.

Az indítványozó indokolásként előadta, hogy a támadott jogszabályokban széles körben feladat- és hatáskörrel felruházott Gyógynövény Kutató Intézet (a továbbiakban: GYNKI) 1991-ben átalakult részvénytársasággá és így közvetlenül, valamint különböző gazdálkodó szervezetein keresztül közvetve maga is a piac szereplője. Előadta továbbá, hogy a GYNKI a vonatkozó törvény szerint tartósan állami tulajdonban marad és a tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter az egészségügyi miniszter. A GYNKI saját érdekeit, mint az ágazat érdekeit fogalmazhatja meg. Álláspontja szerint a részpiacon érdekelt "részvénytársaság nem működhet quasi államigazgatási szervként abban az esetben, ha ezt különösen fontos indok (szakértelem, felszereltség, bármely egyéb speciális helyzet) nem támasztja alá." Ilyen indok hiányában a támadott rendeletek ellentétben állnak a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény 30. §-ának (1) bekezdésével, amely csak arra adott felhatalmazást, hogy jogszabály a minőségvizsgálatot végző szervek körét határozza meg.

Az indítványozó a GYNKI-t a támadott jogszabályok alapján megillető jogokat ellentétesnek tartja továbbá az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdésében kimondott piacgazdaság elvével, a verseny szabadságának az Alkotmány 9. §-ának (2) bekezdésében biztosított rendjével, továbbá e jogok folytán a versenytársakról való információgyűjtési lehetőség miatt az Alkotmány 70/A. §-a (1) bekezdésének a megkülönböztetés tilalmát előíró szabályával.

2. Az Alkotmány hivatkozott szabályai:

"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."

"37. § (3) A Kormány tagjai feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki. Ezek azonban törvénnyel vagy a Kormány rendeletével és határozatával nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

II.

Az indítvány megalapozatlan.

1. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint - a szélső esetektől eltekintve - a piacgazdaságnak nincs meghatározó szerepe az alkotmányossági vizsgálatoknál. A piacgazdasághoz senkinek sincs joga, a piacgazdaság sérelmére hivatkozva alapjog sérelmének alkotmányellenessége nem dönthető el. Hasonló módon nem alapjog a gazdasági verseny szabadsága sem [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 119-120.; 818/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 759, 761.]. A verseny szabadságának elismerése mellett szükség van az alapjogok intézményvédelmi oldalának kiépítésére, meghatározott esetkörök szabályozására, bizonyos mérvű állami szerepvállalásra. A piacgazdaság, a versenyszabadság megsértésének alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság csak akkor állapítja meg, ha az állami beavatkozás fogalmilag és nyilvánvalóan ellentétes a megvalósítani kívánt államcéllal (19/B/1999. AB határozat, ABH 2002, 924, 926.). Erről a vizsgált esetben nincs szó.

Az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság már az 59/1991. (XI. 19.) AB határozatában kimondta, hogy a versenyszférában el kell határolni az állam közhatalmi és vállalkozási tevékenységét, meg kell szüntetni az állami tulajdonforma privilegizált helyzetét (ABH 1991, 293, 295.). A 21/1990. (X. 4.) AB határozat pedig az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdését a 70/A. § (1) bekezdése jogegyenlőségi tételének a tulajdonhoz való jogra vonatkozó kifejtéseként értelmezte (ABH 1990, 73, 81.). Az Alkotmány 9. §-a (1) bekezdésének és 70/A. §-a (1) bekezdésének összefüggéséből az is következik, hogy alkotmányellenes a tulajdonjoggal kapcsolatban álló egyéb jogok tekintetében is a kellő súlyú alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetés. Ha azonban a különbségtétel nincs kapcsolatban a tulajdonjoggal, a 9. § (1) bekezdése alapján nem állapítható meg az alkotmányellenesség. A tartósan állami tulajdonban maradó vállalkozói vagyonnál egyebek mellett a közszolgáltatások zavartalan biztosítása az egyéb szabályoktól eltérő megoldásokat indokolhat [33/1993. (V. 28.) AB határozat, ABH 1993, 247, 250-252.].

Az Alkotmánybíróság a 650/B/1998. AB határozatban rámutatott, hogy közfeladatok ellátását az állam nemcsak a közigazgatási szerveken keresztül gyakorolhatja, egyes állami feladatoknak megfelelő garanciák mellett történő átruházása nem alkotmányellenes (ABH 2000, 909, 916.). Ilyen garancia az adott esetben a jogorvoslati lehetőség [GYR. 6. § (2) bekezdése]. Bizonyos szakértői tevékenységgel összefüggő kérdésekben szokásos a hatósági jogkör átruházása a támadott jogszabályokhoz hasonló szabályozási területeken, pl. ásványvizekre, gyógyvizekre vonatkozóan [a természetes gyógytényezőkről szóló 74/1999. (XII. 25.) EüM rendelet 13., 14., 17., 21. §-ai], új gyógyszeres takarmányok tekintetében (a takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló 2001. évi CXIX. törvény 7., 14. §-ai).

Az egészség védelmével kapcsolatos alkotmányos jog az állam alkotmányos kötelezettségét jelenti megfelelő intézményi rendszer működtetésére [55/1995. (IX. 15.) AB határozat, ABH 1995, 254, 270.]. A gyógynövényekkel kapcsolatos közfeladatok ellátásának a támadott jogszabályok útján történő megszervezése - az intézmény jogszabály szerinti működését feltételezve - alapjogot nem sért, nem ellentétes az Alkotmány 9. §-ával, nem áll alkotmányosan értékelhető összefüggésben az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésével.

2. A GYNKI hatósági jogkörét a GYR. 1976-ban határozta meg a belkereskedelemről szóló törvény meghozatala előtt. A GYR. megalkotásának alapja az Alkotmány 35. §-ának (2) bekezdése volt, amely az 1976-ban hatályos szöveg szerint a Minisztertanács jogát mondta ki arra, hogy hatáskörében eljárva rendeleteket bocsásson ki. A jelen esetben is irányadó az 507/B/1995. AB határozatnak az a megállapítása, amely szerint jogszabály alkotmányos meghozatalának elismeréséhez elegendő, hogy a jogalkotónak a jogszabály megalkotásakor erre joga volt (ABH 1996, 527, 528.).

A GYR. megalkotása - a szövegben található utalásokból megállapíthatóan is - kapcsolódott részben (a Gyógyszerkönyvre való hivatkozással) az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvényhez és annak végrehajtási szabályaihoz, részben (a GYR. 8. §-ában található hivatkozásokkal) a növényvédelemről szóló 1968. évi 32. törvényerejű rendelethez és annak végrehajtási rendelkezéseihez. Mind az egészségügyről, mind a növényvédelemről szóló szabályokban alkalmazták a hatósági jogkör intézetekhez való telepítését,

A belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény 30. §-át - amivel az indítványozó szerint a GYR. és a GYvhr. ellentétes - hatályon kívül helyezte a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 54. § (2) bekezdésének a) pontja. A fogyasztóvédelemről szóló törvény 56. §-a pedig felhatalmazza az ágazati irányításért felelős minisztereket szakhatóságként közreműködő szervezetek kijelölésére. Ezért az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2002, 1791.) 31. § a) pontja alapján az Alkotmánybíróság a GYR.-nek és a GYvhr.-nek az Alkotmány 37. § (3) bekezdésével való ellentétességére és megsemmisítésére irányuló eljárást megszüntette.

A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a GYR. és a GYvhr. alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasította.

Budapest, 2003. szeptember 9.

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

előadó alkotmánybíró