A közbeszerzésekről 2003. évi CXXIX. törvény - T/6314. számú törvényjavaslat - indokolása

INDOKOLÁS

Általános indokolás

I.

A hatályos közbeszerzési szabályok felülvizsgálatának, az új törvény kidolgozásának célja és szempontjai

1. A hatályos közbeszerzési szabályozás a közbeszerzésekről szóló - többször módosított - 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) nagymértékben, de nem teljesen felel meg az európai közösségi jog követelményeinek. Az Európai Unióhoz történő csatlakozásig - a csatlakozási tárgyalásokon vállalt kötelezettségeinkkel összhangban -, illetőleg 2004. január 1-jéig meg kell teremteni az európai közösségi közbeszerzési joggal teljesen összeegyeztethető magyar szabályozást.

A magyar közbeszerzési szabályozásnak egyben eleget kell tennie a WTO Kormánybeszerzési Megállapodásában (GPA) foglaltaknak is. E nemzetközi szerződéshez való csatlakozás követelmény az Európai Unióhoz való csatlakozással összefüggésben. A GPA követelményei ugyanakkor a közösségi közbeszerzési irányelvekbe is beépítésre kerültek, így az irányelvek szerinti jogharmonizáció egyben a GPA-hoz való csatlakozás feltételeinek megteremtését is jelenti.

A közbeszerzésekről szóló új törvény megalkotását a fentiek alapján elsősorban a közbeszerzésre vonatkozó közösségi irányelvek rendelkezéseinek magyar jogrendszerbe történő átültetése indokolja; célja, hogy a magyar közbeszerzési szabályozás a közösségi joggal teljes mértékben összhangban álljon.

A hatályos közbeszerzési szabályozás felülvizsgálatának és az új közbeszerzési törvény kidolgozásának - a jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése mellett - egy további célja is van: a Kbt. 1995-ben történt megalkotása és hatályba lépése óta eltelt időszak jogalkalmazási tapasztalatainak hasznosítása, és ennek alapján a közbeszerzési szabályok továbbfejlesztése, kiigazítása.

2. A következő közösségi jogforrásokkal kell a magyar közbeszerzési szabályozás teljes összhangját megteremteni:

- a Tanács 1971. július 26-i irányelve az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződésekkel kapcsolatos, a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozások megszüntetéséről és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződéseknek képviseleteken vagy fióktelepeken keresztül eljáró ajánlattevők számára történő odaítéléséről;

- a Tanács 92/50/EGK irányelve a szolgáltatás megrendelésére irányuló közbeszerzési eljárások összehangolásáról;

- a Tanács 93/36/EGK irányelve az árubeszerzésre irányuló közbeszerzési eljárások összehangolásáról;

- a Tanács 93/37/EGK irányelve az építési beruházásra irányuló közbeszerzési eljárások összehangolásáról;

- az Európai Parlament és a Tanács 97/52/EK irányelve a 92/50/EGK, a 93/36/EGK és a 93/37/EGK irányelv módosításáról;

- a Tanács 89/665/EGK irányelve az árubeszerzésre és építési beruházásra irányuló közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos jogorvoslati eljárások alkalmazását szabályozó törvények, rendeletek és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról;

- a Tanács 93/38/EGK irányelve a vízügyi, az energia, a közlekedési és a távközlési ágazatokban működő szervezetek közbeszerzési eljárásainak összehangolásáról;

- az Európai Parlament és a Tanács 98/4/EK irányelve a 93/38/EGK irányelv módosításáról;

- a Tanács 92/13/EGK irányelve a vízügyi, az energia, a közlekedési és a távközlési ágazatokban működő szervezetek közbeszerzési eljárásaira vonatkozó közösségi szabályok alkalmazását szabályozó törvények, rendeletek és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról;

- a Bizottság 2001/78/EK irányelve a Tanács 93/36/EGK, 97/37/EGK, 92/50/EGK és 93/38/EGK irányelvei egyes mellékleteinek módosításáról (hirdetmény-minta irányelv; ennek átültetésére végrehajtási rendelet készül a törvény felhatalmazása alapján).

Léteznek továbbá a közösségi jognak nem kötelező forrásai is (ajánlások, közlemények), amelyek a törvény kidolgozása során szintén figyelembe vételre kerültek, és amelyek magyar nyelven is elérhetőek. Ilyen például a Bizottság értelmező közleménye a közbeszerzésekre alkalmazandó közösségi jogról és a környezetvédelmi szempontok közbeszerzésekben való érvényesítéséről (2001/C 333/07), a Bizottság értelmező közleménye a közbeszerzésekre alkalmazandó közösségi jogról és a szociális szempontok közbeszerzésekben való érvényesítéséről (2001/C 333/08) vagy a Bizottság értelmező közleménye a koncesszióról (2000/C 121/02). A közösségi közbeszerzési szabályokat az Európai Bíróság számos határozatában értelmezte. A törvény e határozatokat is figyelembe veszi.

A hatályos közösségi közbeszerzési irányelvek felülvizsgálat alatt állnak. Az Európai Bizottság már 2000-ben kidolgozta a hatályos irányelveket felváltó irányelvtervezeteket, azonban azok mind a mai napig nem kerültek elfogadásra. Az Európai Unión belüli jogalkotási folyamat elhúzódása nem tette lehetővé, hogy az új törvény előkészítése bevárja az új irányelveket. Ugyanakkor bizonyos pontokon az irányelvtervezetek rendelkezései is figyelembevételre kerültek a törvény előkészítése során, egyrészt a közösségi értékhatár alatti értékű közbeszerzéseknél, másrészt a hatályos irányelvek egyes, nehezen értelmezhető vagy ellentmondásos szabályainak értelmezésénél. Hangsúlyozandó azonban, hogy nincs lehetőség az új irányelvek tervezeteihez való maradéktalan igazodásra azok elfogadása előtt. Ezt az Európai Bizottság képviselői többször is megerősítették.

A közbeszerzések témakörét az európai közösségi jog részletesen szabályozza. A közbeszerzés szabályozásakor azonban a közösségi jog számára nem elsősorban a közpénzek felhasználásának átláthatóvá, ellenőrizhetővé tétele, az államháztartás kiadásainak ésszerűsítése az alapkérdés, amely szempontok a tagállamok belső jogában elsődleges célként tételeződnek. A közösségi jog a közbeszerzések szabályozásán keresztül is az egységes belső piac zökkenőmentes működését igyekszik elősegíteni. Az állam ugyanis a megrendelései révén jelentős piaci szereplő, (köz)beszerzéseivel hatékonyan képes befolyásolni a külföldi vállalkozások belépését a nemzeti piacra, esetlegesen a piacot a saját vállalkozói számára fenntartani. Az állami közbeszerzési politika kereskedelemkorlátozó és versenytorzító hatása veszélyezteti a közös piac megfelelő működését, sőt a közbeszerzés könnyen protekcionista gazdaságpolitikai eszközzé válhat, és ezáltal a valódi közös piac létrejöttét hiúsíthatja meg. A közbeszerzések közösségi szintű szabályozásának elsődleges célja tehát a közös (egységes) piac megteremtésének, és működésének biztosítása.

A közösségi jog irányelvek útján szabályozza e témakört. Az irányelv - az Európai Közösséget létrehozó szerződés 249. Cikkének (3) bekezdése szerint - az elérendő cél tekintetében valamennyi címzett tagállamot kötelezi, ugyanakkor a módszer és eszközök megválasztását a tagállami hatóságokra bízza. Az irányelvekkel kapcsolatban - a közösségi jog általános szabályai és az Európai Bíróság joggyakorlata alapján - transzpozíciós (átültetési) kötelezettség terheli a tagállamokat. A tagállamok kötelesek megtenni a szükséges jogalkotási lépéseket (és egyéb intézkedéseket) annak érdekében, hogy nemzeti jogrendszerüket összhangba hozzák az irányelvben foglalt rendelkezésekkel. Az Európai Bíróság több határozatában is állást foglalt abban a kérdésben, hogy az egyes tagállamoknak hogyan, milyen formában kell eleget tenniük jogharmonizációs kötelezettségüknek. E szerint nem megfelelő önmagában az irányelvben foglalt szabályokkal teljes mértékben összhangban álló gyakorlatra történő hivatkozás, hanem jogszabállyal át kell ültetni a hazai jogba az adott irányelv rendelkezéseit. Továbbá azt is kimondta a Bíróság, hogy az irányelvek rendelkezéseit ugyanolyan jogi kötelező erővel bíró jogszabályban kell a hazai jogrendszerbe illeszteni, mint amilyen szintű jogszabály korábban az adott kérdéskört szabályozta. Hangsúlyozandó, hogy a közbeszerzési közösségi irányelvek számos kérdés tekintetében meglehetősen részletes szabályokat tartalmaznak, amelyektől a tagállamok nem térhetnek el.

3. Az előkészületi munkák során egyértelművé vált, hogy az említett felülvizsgálati szempontok alapján elvégzendő változtatások nagyságrendje alapján a szükséges módosításokat új törvényi formában célszerű és indokolt megalkotni. Nem egy teljesen új törvény megalkotására kerül azonban sor: a törvény formailag ugyan új jogszabály megalkotását célozza, tartalmilag azonban valójában a hazai közbeszerzési jog reformjáról, továbbfejlesztéséről van szó. A törvény a változtatások mellett is megőrzi a hazai közbeszerzési szabályozás folyamatosságát, épít az eddigiekben bevált megoldásokra. Mindazonáltal - tekintettel a változtatások nagy számára - célszerűbbnek tűnik a hatályos törvény módosítása helyett új törvényt alkotni.

4. A törvény nem jelent - a jelenlegi szabályrendszerhez képest - egy teljes mértékben új eljárási rezsimet, továbbá a szabályozás elvei, célkitűzései is változatlanok, és az eddig elért eredmények, a gyakorlatban bevált jogintézmények is megtartásra kerülnek, ugyanakkor a törvény a bevezetendő kiigazításokkal, új szabályokkal jobban szolgálhatja azokat a célokat, amelyeket a közbeszerzésekről szóló törvény kitűz.

A közbeszerzések szabályozásának célja továbbra is az, hogy biztosítsa az államháztartási forrásokból lebonyolított beszerzések átláthatóságát, nyilvánosságát, a közpénzek hatékony felhasználását, az esélyegyenlőségen alapuló tiszta verseny megvalósulását, és egyben ésszerű mozgásteret biztosítson az ajánlatkérők számára beszerzéseik megvalósításához.

A fenti célok érdekében a törvény a lehető legszélesebb körben - a közösségi joggal összhangban - határozza meg a törvény személyi hatályát (megőrizve az e tekintetben elért eredményeket, ideértve a Kbt.-nek a legutóbbi, az ún. üvegzseb törvény keretében történő módosítását is - sőt ez utóbbit egyben tovább is fejleszti).

A kivételek körét semmi esetre sem lehet bővíteni; ellenkezőleg, azokra a helyzetekre kell szűkíteni, amelyeknél valóban indokolt a közbeszerzési eljárás lefolytatásának kötelezettsége alóli mentesítés. A közösségi joggal való maradéktalan összhang megteremtése is a kivételek körének szűkítését teszi szükségessé. A hatályos közbeszerzési törvény - jogharmonizációs szempontból - egyik, az Európai Bizottság Országjelentéseiben is visszatérően kifogásolt hiányossága éppen az, hogy az irányelvekhez képest bővebb kivételi eseteket állapít meg.

A közbeszerzési eljárásokban továbbra is alapelvi szinten és a részletszabályokban érvényesül a nyilvánosság elve, az ajánlattevők esélyegyenlőségének biztosítása, valamint a verseny tisztaságának elve. A jövőben is lehet jogorvoslati eljárást kezdeményezni kizárólag az alapelvek megsértésére hivatkozással.

A törvény továbbra is szankcionálja a közbeszerzési törvény megkerülését, alkalmazásának mellőzése céljából történő részekre bontását, szabályainak megsértését, a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződésnek jogsértő módon történő módosítását, illetőleg teljesítését.

Hangsúlyozandó azonban az is, hogy a törvény általában nem jellemezhető úgy, hogy az szigorítja a közbeszerzési eljárás hatályos szabályait. A cél azonban nem is az, hogy még szigorúbb és ezáltal merevebb szabályozás szülessen, hanem az, hogy az új törvény megfelelő kereteket biztosítson a közpénzek ésszerű, átlátható és ellenőrizhető felhasználásához, a közbeszerzési eljárások megfelelő lebonyolításához, valamint, hogy egyensúlyban tartsa az ajánlatkérői, ajánlattevői érdekeket és a közérdek szempontjait. Az eltúlzott mértékű szigorítást a jogharmonizáció szempontja sem követeli meg, sőt az európai közösségi jog a hatályos magyar szabályozáshoz képest számos tekintetben rugalmasabb, kevésbé korlátozó szabályokat tartalmaz, így különösen az ún. közszolgáltatók esetében, amelyek - választásuk szerint - egyaránt alkalmazhatják a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos, meghívásos vagy nyílt eljárást. Ebből következően a törvény megállapít olyan esetköröket, amelyekre - a jogharmonizációs követelmények miatt - a jelenlegieknél enyhébb vagy rugalmasabb szabályok vonatkoznak majd.

5. A törvény hosszas szakmai előkészítő munka és igen széles körű egyeztetés eredményeként kerül kialakításra.

II.

A közbeszerzési szabályozás és egyes általános célkitűzések

1. A közpénzek és a köztulajdon törvényes és ésszerű módon történő felhasználásának, működésének és ellenőrzésének garanciarendszerében a közbeszerzések szabályozása fontos szerepet tölt be. A közbeszerzési törvény 1995-ben történő megalkotásának egyik - a törvény preambulumában is deklarált - célja éppen az volt, hogy áttekinthetőbbé, nyilvánossá tegye a közpénzek felhasználását, és így kizárja a korrupciós helyzetek kialakulásának lehetőségét, valamint a nyilvánosság erejével kényszerítse ki a jogkövető magatartást. Így a közbeszerzés azon jogintézmények része, amelyek az állam és a közbizalom viszonyát hivatottak erősíteni, és léte azt bizonyítja, hogy az állam minden szükséges és lehetséges intézkedést megtesz a korrupciós kockázatok csökkentése érdekében.

A közpénzekkel való gazdálkodás átláthatóbbá tételére irányuló intézkedések körébe tartozik a törvény kidolgozása is. A hatályos közbeszerzési szabályozás felülvizsgálatának elsődleges célja jóllehet jogharmonizációs kötelezettségünk maradéktalan teljesítése, ugyanakkor ez nem öncél, hiszen legalább ilyen fontos cél a közpénzfelhasználás átláthatóságának, nyilvánosságának erősítése, és ezen keresztül annak kifejezésre juttatása, hogy az állam elkötelezett az állami pénzekkel való visszaélés, a korrupt magatartások visszaszorítása és megelőzése érdekében. A közbeszerzési eljárások száma és értékbeli volumene a Kbt. hatálybalépése óta évről-évre folyamatosan növekedik, ami egyben azt is jelzi, hogy a közpénzeknek egyre nagyobb hányada kerül a közbeszerzési eljárások révén a piacra. Az állami megrendelések megszerzése pedig nagy vonzerővel bír, tekintettel arra, hogy a piaci szereplők számára ezek biztos megrendeléseket jelentenek; ezzel is magyarázható, hogy gyakran válnak korrupt magatartások célpontjaivá. Ugyanakkor az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a közbeszerzési törvény létének, az általa biztosított átláthatóságnak és nyilvánosságnak is köszönhető, hogy ezek az esetleges visszaélések, összejátszások egyáltalán ismertté válhatnak. A Kbt. hatályba lépése előtt a közpénzek elköltését a társadalmi kontroll szempontjából homály fedte. A korrupció elleni küzdelem leghatékonyabb módja e területen a közbeszerzési jogszabályok betartásának kikényszerítése, következetes érvényre juttatása.

A magyar közbeszerzési jog a közpénzek felhasználásának átláthatóságát - számos más rendelkezésén túl - az ún. közbeszerzési értékhatárok meghatározásán keresztül is biztosítani kívánja. A közösségi közbeszerzési irányelvek rendelkezései a közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzésekre vonatkoznak. A közösségi jog alapján a tagállamoknak azonban lehetősége van a közösségi értékhatárokat el nem érő értékű beszerzések esetében ún. nemzeti értékhatárok fenntartására, és ehhez kapcsoló eljárási rend kialakítására. Tekintettel arra, hogy az európai közösségi értékhatárok nagyságrendileg magasabbak a hatályos hazai közbeszerzési értékhatároknál, továbbra is indokolt nemzeti értékhatárok fenntartása. E kérdésben külön is kiemelendő, hogy a (közérdek szempontjainak, az ajánlatkérők és az ajánlattevők érdekeinek kifejezésére és képviseletére hivatott) Közbeszerzések Tanácsa, valamint az Állami Számvevőszék különösen fontosnak tartja a nemzeti értékhatárok további fenntartását. E nemzeti értékhatárok fenntartása nem öncél, hanem ezen keresztül kívánja biztosítani a törvény, hogy a közpénzek felhasználásával megvalósított beszerzések minél nagyobb hányadában kelljen a versenyeztetést és a nyilvánosságot biztosító közbeszerzési szabályok szerint eljárni, ezzel is elősegítve az említett célok - a közpénzek felhasználása átláthatóságának, az államháztartási kiadások hatékony felhasználásának - megvalósítását.

2. A külföldi vállalkozások befektetései szempontjából meghatározó szerepe van a jogbiztonságnak, a közélet tisztaságának, a korrupciós helyzetnek. A külföldi befektetők döntésük meghozatala előtt - többek között - azt is mérlegelik, hogy az állami megrendelések, a közbeszerzések szabályozása mennyiben tudja visszaszorítani a korrupciót, mennyiben tudja megakadályozni, hogy a közvagyonnal gazdálkodó szervezetek és a közpénzből történő beszerzésben döntésre hivatott személyek szubjektív, átláthatatlan kritériumok alapján ítéljék oda megrendeléseiket egyes (kiválasztott) piaci szereplőknek. A korrupció léte ugyanis szükségszerűen nem kívánatos hatásokat, torzulásokat eredményez a gazdaságban, veszélyeztetve az államháztartási kiadások ésszerűségét, a közbeszerzések hatékonyságát, racionalitását is.

A közbeszerzési szabályrendszer a versenyelvű szabályai révén azt segíti elő, hogy a közbeszerzési szerződéseket mindenfajta diszkrimináció nélkül a legjobb ajánlatot tevő nyerje el: az, akinek ajánlata leginkább eleget tesz "a pénzért valódi értéket" (best value for money) elvének. A közbeszerzés a közpénzből megvalósított beszerzések racionális költségkihatását, a közpénzből beszerzett javak optimális minőségét, az államháztartási forrásokból lebonyolított beszerzések átláthatóságát és az esélyegyenlőségen alapuló verseny megvalósulását tudja elősegíteni. A versenysemlegesség, az átláthatóság és az ellenőrizhetőség pedig csökkenti a korrupciót, és megakadályozza a közpénzekkel való visszaéléseket is.

A fenti szemlélet létjogosultságát visszaigazolja az is, hogy a különböző gazdasági és szakmai érdekképviseleti szervezetek szintén támogatják a módosítást, amely - álláspontjuk szerint - hozzájárulhat ahhoz, hogy a (tág értelemben vett) állami beszerzések teljes folyamata átlátható, nyomon követhető és ellenőrizhető legyen.

3. A közbeszerzési szabályozás az ökológiai, környezetvédelmi célok érvényesülését is elősegítheti, ugyanakkor ez alapvetően az ajánlatkérőkön múlik, velük szemben is elvárt a tudatos környezetvédelmi magatartás a közbeszerzési eljárásokban.

A törvény a környezetvédelmi szempontból beépíthető rendelkezéseket tartalmazza [pl. az ajánlatok elbírálásánál: 57. § (4) bekezdés c) pont; az ajánlattevők alkalmasságánál: 68. § (4) bekezdés], figyelembe véve különösen az Európai Bizottság értelmező közleményét a közbeszerzésekre alkalmazandó közösségi jogról és a környezetvédelmi szempontok közbeszerzésekben való érvényesítéséről (2001/C 333/07).

A közbeszerzési eljárásokban - alapvetően a kiírás és az elbírálás során - ugyanis fontos szempont az is, hogy az ajánlatkérő a környezetet kevéssé szennyező, terhelő megoldásokat "részesítse előnyben". Ennek során mérlegelési szempontok lehetnek például a beszerzendő termékek környezetterhelési jellemzői, építési beruházás esetén a létesítmény üzemeltetésének energiaigényessége, a szigetelés és az energiaellátás módja vagy éppen a környezetvédelmi szempontból legkorszerűbbnek ítélt elérhető technika, technológia alkalmazása. Ugyanez vonatkozik a szolgáltatás-megrendelések esetére, ahol például az üzemeltetést illetően vehetők figyelembe a környezetkímélő elvárások (a takarítás, illetve az épület energiaellátásának módja, belső szállítás elektromos hajtású járműveken stb.), valamint a fogyóeszközök szállítóival és az alvállalkozókkal kötött szerződések (pl. környezetbarát alapanyagok, újrahasznosíthatóság) esetében is. Ugyancsak előnyben lehet részesíteni a káros környezeti hatásoktól mentes technológiával készülő anyagok vagy környezetbarát minősítést szerzett (ökocímkés) termékek felhasználását. Ez utóbbi termékek környezetkímélő voltát teljes életciklusukra kiterjedő elemzést alkalmazó minősítési eljárás garantálja.

4. A közbeszerzések terén is valós az az elvárás, hogy az elektronikus eszközök, eljárások használata "forradalmasíthatja" a közbeszerzéseket. Az ún. e-közbeszerzéstől várható előnyök között mindenképpen meg kell említeni az eljárások még fokozottabb átláthatóságát, továbbá az eljárások egyszerűsítését, illetve gyorsítását. A közbeszerzések kapcsán továbbá az elektronikus technikák alkalmazásának különböző fokozatait lehet megkülönböztetni: a hirdetmények, felhívások elektronikus úton való feladásától, illetve megküldésétől kezdve, az elektronikus úton történő ajánlattételen keresztül, a teljes folyamat elektronikus úton való lebonyolításáig.

Az Európai Unióban úgyszintén napirenden van az e-közbeszerzés témaköre, ugyanakkor az ezt elősegítő eljárási szabályok még nem születtek meg, a hatályos közbeszerzési irányelvek egy részét felváltó két új irányelvtervezet még nem került elfogadásra. Emiatt a törvénybe még nem épülhettek be az irányelvtervezetek azon sajátos eljárási szabályait, melyek már az e-közbeszerzés előmozdítására irányulnak.

Mindazonáltal a törvény a következőképpen kívánja elősegíteni az e-közbeszerzés megvalósítását, figyelemmel a hivatkozott előnyeire:

A közbeszerzési eljárásokat megindító hirdetmények, valamint az egyéb hirdetmények elektronikus úton is feladhatók közzététel céljából (44. §, 184. §, 249. §, 278. §). A hirdetmények - közösségi joggal összhangban álló - mintáját külön jogszabály határozza meg [404. § (2) bekezdés a) pont], és ezek a minták elektronikus úton is letölthetők lesznek.

A hirdetmények elektronikus úton való feladásához bizonyos "kedvezmények" kapcsolódnak: ebben az esetben a hirdetményeket legkésőbb a feladásuktól számított 5 napon belül közzé kell tenni, szemben a hagyományos úton való feladástól, ahol ez a határidő 12 nap. Továbbá a nemzeti értékhatáros eljárási rezsimben a törvény bevezeti - az irányelvtervezetekben foglaltakra figyelemmel - azt, hogy az eljárást megindító hirdetmények elektronikus úton való feladása esetén a minimum ajánlattételi vagy részvételi határidők 7 nappal rövidíthetőek.

További "kedvezményt" enged a törvény a nemzeti értékhatáros eljárási rezsimben akkor, ha az ajánlatkérő a dokumentációt térítésmentesen és teljes terjedelmében közvetlenül elektronikus úton teszi hozzáférhetővé teszi az ajánlattevők számára, mivel ebben az esetben a minimum ajánlattételi vagy részvételi határidők további 5 nappal rövidíthetőek.

A törvény rendelkezik az ajánlatok (illetve a részvételi jelentkezések) hagyományos benyújtástól eltérő (pl. elektronikus) benyújtási lehetőségéről (79. §, 110. §).

A közös szabályok között kimondja a törvény, hogy az eljárási cselekmények - a törvényben, illetve más jogszabályban meghatározott feltételek mellett - elektronikusan is gyakorolhatók [20. § (1) bekezdés].

A törvény továbbá felhatalmazást ad kormányrendelet alkotására az e-közbeszerzés tárgykörében: meg kell alkotni az elektronikusan gyakorolható eljárási cselekmények szabályait, valamint az elektronikus úton történő beszerzés szabályait [404. § (1) bekezdés e) pont].

A törvény szintén felhatalmazást ad kormányrendeletek kidolgozására a központosított közbeszerzések tárgykörében azzal, hogy a központosított eljárások részletes - a közbeszerzési törvénytől az ilyen eljárások sajátossága miatt szükséges eltérő - szabályait határozzák meg. Ez a felhatalmazás (és az előző bekezdésben foglalt is) lehetőséget ad arra, hogy amint az Európai Unióban elfogadják az említett új közbeszerzési irányelveket, mind a központosított közbeszerzések mind az e-közbeszerzések tekintetében - még az új közbeszerzési törvény szükséges módosítása előtt - bevezetésre kerülhessenek azok a sajátos, az e-közbeszerzést elősegítő szabályok, melyeket az új irányelvek is tartalmaznak, a közösségi értékhatárokat elérő értékű közbeszerzésekre vonatkozóan is.

A Közbeszerzési Döntőbizottság jogorvoslati eljárását is érinti az elektronikus eszközök használata, például az ajánlatkérőnek a hirdetmény nélkül induló tárgyalásos eljárás megkezdéséről - telefaxon vagy elektronikus úton - kell haladéktalanul tájékoztatnia a Közbeszerzési Döntőbizottságot (pl. 135. §).

III.

A törvény szerkezeti felépítése

A hatályos közbeszerzési törvény átfogóan szabályozza a közbeszerzés tárgykörét (alanyi, beszerzési tárgyi, eljárási oldalról), és csak szűk körben tartalmaz az általánostól eltérő rendelkezéseket egyes ajánlatkérők (az ún. közszolgáltatóknál), illetve beszerzési tárgyak (pl. építési beruházás) tekintetében. A törvény - a jogharmonizációs követelményekre is tekintettel - a hatályos szabályozásnál differenciáltabb szabályozási megközelítést követ, egyrészről az értékhatárokhoz kapcsolódóan, másrészről az ajánlatkérők, illetve a közbeszerzési tárgyak szerinti eljárási szabályok tekintetében.

A közösségi jog ugyanis eltérő szabályokat alkotott az ún. klasszikus ajánlatkérői kör (a tág értelemben vett állami és önkormányzati szervezetek) közbeszerzéseire, illetve a vízügyi, az energia, a közlekedési és a távközlési (elektronikus hírközlési) ágazatokban működő egyes szervezetek (az ún. közszolgáltatók) közbeszerzési eljárásaira. Ami pedig a közbeszerzési tárgyak szerinti differenciálást illeti, az ún. klasszikus ajánlatkérői kör esetében külön irányelvek vonatkoznak az árubeszerzésre (93/36/EGK irányelv), a szolgáltatás-megrendelésre (92/50/EGK irányelv) és az építési beruházásokra (93/37/EGK irányelv); szabályozásuk még azonos témakörökben is némileg eltér. (Az ún. közszolgáltatók esetében egy irányelv - a 93/38/EGK irányelv - szabályozza a különböző beszerzési tárgyakat.)

A közösségi irányelvek rendelkezései csak az ún. közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzési eljárásokra vonatkoznak. A közösségi jog azonban lehetőséget biztosít ún. nemzeti közbeszerzési értékhatárok meghatározására, és ezzel kapcsolatos eljárási rend kialakítására. A nemzeti értékhatárok meghatározása nem ismeretlen az Európai Unió tagállamaiban, illetve a tagjelölt államokban sem. Hangsúlyozandó, hogy a közösségi értékhatár feletti és a nemzeti értékhatár feletti közbeszerzések esetében lehetőség van ugyan eltérő eljárási szabályok meghatározására, azonban nem célszerű két teljesen különböző eljárási szabályrendszert létrehozni a két értékhatárrendszerhez igazodóan.

A fentieknek megfelelően a törvény három közbeszerzési értékhatárrendszert és ehhez kapcsolódó három - egymástól nem teljes mértékben eltérő - eljárási rendet különböztet meg: az európai közösségi értékhatárokat elérő vagy azt meghaladó értékű közbeszerzéseket, továbbá az ún. nemzeti értékhatárokat elérő, de a közösségi értékhatárokat el nem érő értékű közbeszerzéseket, és végül a nemzeti értékhatárok alatti értékű közbeszerzéseket (ún. egyszerű közbeszerzési eljárás). A különböző értékű közbeszerzéseket a törvény külön részei szabályozzák:

- az európai közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzéseket a törvény második része (21-239. §),

- az ezek alatti, de egyben a nemzeti értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzéseket a törvény harmadik része (240-291. §),

- a nemzeti értékhatárok alatti értékű közbeszerzéseket pedig a törvény negyedik része (292-302. §) szabályozza.

Vannak ugyanakkor olyan esetkörök, amelyek a nemzeti értékhatárokat elérő értékű közbeszerzéseket szabályozó rész hatálya alá tartoznak függetlenül attól, hogy az adott közbeszerzés értéke esetleg eléri vagy meghaladja a közösségi értékhatárt, tekintettel arra, hogy a közösségi jog az adott helyzeteket nem szabályozza. E körbe tartozik az ingatlan tulajdonjogának vagy használatára, illetőleg hasznosítására vonatkozó jognak a megszerzése, a szolgáltatási koncesszió, továbbá az ún. közszolgáltatók körében a postai ágazatban működő, egyetemes postai szolgáltatás körébe tartozó szolgáltatást nyújtó egyes szervezetek közbeszerzései.

További differenciálást jelent, hogy a törvény - összhangban a közösségi joggal - az ajánlatkérők, illetve a közbeszerzés tárgya szerint is tartalmaz bizonyos sajátos szabályokat. Így külön fejezet (a IV. és a VI. fejezet) szabályozza az ún. klasszikus ajánlatkérő szervezetek közbeszerzéseit (ezt nevezi a törvény általános közbeszerzési eljárásnak), és külön fejezet (az V. és a VII. fejezet) az ún. közszolgáltatók közbeszerzéseit (ez az ún. különös közbeszerzési eljárás). Ez a megkülönböztetés mind a közösségi, mind a nemzeti értékhatárok feletti közbeszerzések esetében érvényesül. A hatályos magyar szabályozással ellentétben a közösségi jog csak meghatározott ágazatokban, nevezetesen a vízügyi, az energia, a közlekedési és a távközlési (a törvény által használt terminológia szerint: elektronikus hírközlési) ágazatokban tevékenykedő közszolgáltatók beszerzéseire terjed ki. Ennek megfelelően a törvény hatálya alá is csak az e szektorokban működő egyes szervezetek tartoznak. Hangsúlyozandó azonban az is, hogy az ún. közszolgáltatók közbeszerzési eljárásait szabályozó új közösségi közbeszerzési irányelv tervezete a postai ágazatban működődő egyes szervezetekre is kiterjeszti hatályát [Common Position (EC) No 34/2003 (O. J. C 147 E, 24. 6. 2003.)]. Erre is tekintettel a törvény a nemzeti értékhatárokat elérő értékű közbeszerzések szabályai körében az egyetemes postai szolgáltatás körébe tartozó szolgáltatásokat nyújtó egyes szervezeteket is a hatálya alá vonja. Megjegyzendő továbbá, hogy a hatályos Kbt. alapján a Magyar Posta Rt.-re is kiterjed a Kbt. hatálya.

Szemben a közösségi szabályozási modellel, a törvény az egyes közbeszerzési tárgyakat nem külön-külön fejezetben szabályozza, hanem egységesen, és csak a közbeszerzés tárgyának sajátosságaiból adódó eltérésekre ír elő eltérő szabályokat (például a becsült érték számítása, a szerződés teljesítéséhez szükséges műszaki, illetve szakmai alkalmasság körében). Megemlítendő, hogy a közösségi jog is szakít az egyes közbeszerzési tárgyak szerinti külön szabályozás technikájával, és az ún. klasszikus ajánlatkérői kör közbeszerzési eljárásait szabályozó három közösségi irányelvet szintén egy új irányelv váltja fel.

A közbeszerzési tárgyak szempontjából újdonságot jelent azonban, hogy a jelenlegi háromhoz képest (árubeszerzés, szolgáltatás-megrendelés és építési beruházás) megjelenik az ún. építési koncesszió, mint negyedik beszerzési tárgy, továbbá - a nemzeti értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzések körében - a szolgáltatási koncesszió, mint ötödik tárgy.

A közbeszerzési tárgyak közül a szolgáltatás megrendelése esetében további tagolást jelent, hogy meghatározott szolgáltatások (pl. biztonsági szolgáltatások, kulturális szolgáltatások, szállodai és éttermi szolgáltatások) esetében ún. egyszerűsített közbeszerzési eljárás lefolytatására kerülhet sor. Ez mind a közösségi értékhatárok feletti, mind a nemzeti értékhatár feletti rendszerben érvényesül. Ezen szolgáltatások felsorolását a törvény 4. melléklete tartalmazza.

Továbbra is önálló rész rendezi a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés módosításának, teljesítésének, illetve a közbeszerzések ellenőrzésének kérdéskörét (ötödik rész; 303-308. §), valamint önálló részben kerül szabályozásra a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos jogorvoslat rendszere (hetedik rész; 316-373. §), valamint a közbeszerzésekkel kapcsolatos intézményrendszer (Közbeszerzések Tanácsa, Közbeszerzési Döntőbizottság - nyolcadik rész; 374-400. §).

A törvény átfogóan szabályozza tehát a közbeszerzések témakörét, ugyanakkor bizonyos kérdések végrehajtási rendeletekben kerülnek rendezésre. A felhatalmazást adó rendelkezéseket a törvény 404. §-ának (1)-(3) bekezdése tartalmazza. Így kormányrendeleti szinten kerülnek szabályozásra pl. a hirdetmények megküldésének és közzétételének részletes szabályai, a tervpályázati eljárásra vonatkozó részletes szabályok, a központosított eljárások, az elektronikus úton történő beszerzés, az építési beruházás részletes szabályai, meghatározott kérdések pedig miniszteri rendeletben (pl. a hirdetmények, bírálati összegezések és az éves statisztikai összegezés mintája).

IV.

A közbeszerzési szabályozás és a hazai ajánlattevők helyzete

1. A hatályos Kbt. megalkotásakor Magyarországnak - nemzetközi kötelezettségvállalásaival összhangban - lehetősége volt arra, hogy a hazai ipar és foglalkoztatáspolitika elősegítésére irányuló közbeszerzési szabályozást alakítson ki. A belföldi áru-előállítás és munkaerő-foglalkoztatás elősegítésének szempontja a Kbt. preambulumában is megjelent, és e célt a Kbt. a részletszabályokon keresztül is szolgálni kívánta. Így a Kbt. 26. §-ának (3) bekezdése alapján az ajánlatkérők jogszerűen zárhatták ki a közbeszerzési eljárásban való részvételből a külföldi székhelyű vállalkozásokat. Továbbá e célok érvényesítésére szolgált a Kbt. 59. §-ának (2)-(6) bekezdésében foglalt, ún. kötelező preferenciális szabály, amely a nemzetgazdasági érdekek mentén meghatározott kötelező előnyben részesítési szabályokat tartalmazza, valamint a Kbt. 35. §-ának (1) bekezdése szerinti lehetséges preferenciális szabály.

A fenti szabályok - amint arra a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvényhez fűzött miniszteri indokolás is utalt - eleve átmeneti időszakra kerültek kidolgozásra. Arra az időszakra, amely alatt - nemzetközi kötelezettségvállalásainkkal összhangban - nem kellett közbeszerzési piacunkat teljes mértékben megnyitnunk.

Magyarország közbeszerzési piacának - átmeneti időszakra történő védelmére -egyrészt lehetőséget biztosított az Európai Megállapodás (a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás kihirdetéséről szóló 1994. évi I. törvény). Az Európai Megállapodás 66. Cikke alapján a közbeszerzések témakörében ugyanis a szerződő felek között ún. aszimmetrikus rendszer került kialakításra, amelynek értelmében a Megállapodás szerinti átmeneti időszak végére kell legkésőbb Magyarországnak nemzeti elbánást biztosítania a közösségi vállalatok közbeszerzési eljárásokban való részvétele tekintetében. Ez azt jelenti, hogy az Európai Megállapodás alapján legkésőbb 2004. február 1-jére kell az említett körben nemzeti elbánást garantálni.

A Magyar Köztársaságnak továbbá vannak olyan egyéb nemzetközi szerződései is (szabadkereskedelmi megállapodások), amelyek szintén tartalmaznak kötelezettségeket a közbeszerzési piacunk megnyitásával, a nemzeti elbánás biztosításával összefüggésben, így például:

- EFTA-Megállapodás 17. Cikk (a Magyar Köztársaság és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagállamai között, Genfben, 1993. március 29-én aláírt szabadkereskedelmi megállapodás kihirdetéséről szóló 1993. évi LXXXIII. törvény);

- CEFTA-Megállapodás 24. Cikk (a Cseh Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, a Szlovén Köztársaság, Románia és a Bolgár Köztársaság közötti Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás kihirdetéséről szóló 1995. évi XIII. törvény).

2. Magyarországnak a WTO Kormánybeszerzési Megállapodásához is csatlakoznia kell az Európai Unióhoz történő csatlakozással, ami azt is jelenti, hogy nem csak az EU-tagállamok irányában, hanem tágabb körben kell megnyitnia közbeszerzési piacát: a Megállapodásban meghatározott feltételekkel kell nemzeti elbánást nyújtani a Megállapodásban részes államok vállalkozói irányában a közbeszerzési eljárásokban.

3. A fentiek azt is jelentik, hogy a magyar vállalkozások várhatóan nagyobb versenynek lesznek kitéve, ugyanakkor a magyar vállalkozások előtt is megnyílik - az EU tagállamainak piacán túl - például az USA, Kanada piaca vagy egyes távol-keleti közbeszerzési piacok. Sőt az Európai Megállapodás alapján már jelenleg is biztosított a magyar vállalkozások számára az a lehetőség, hogy EU-tagállamokban induljanak a különböző közbeszerzési pályázatokon. Továbbá azt is ki kell emelni, hogy bár jelenleg - a fentiekben ismertetett módon - lehetőség van a külföldi ajánlattevőknek a közbeszerzési eljárásból való kizárására, a hatályos Kbt. egyben biztosítja is a külföldi ajánlattevők közbeszerzési eljárásban való részvételi lehetőségét, illetőleg az eljárásban való részvételük során a szerződés elnyerésének esélyét. A gyakorlatban az ajánlatkérők pedig eddig is többnyire lehetővé tették a külföldi ajánlattevők részvételét.

4. Mindezekre tekintettel a törvény kimondja, hogy az Európai Unióban letelepedett ajánlattevők és a közösségi áruk számára nemzeti elbánást kell nyújtani a közbeszerzési eljárásban. Az Európai Unión kívül letelepedett ajánlattevők és a nem közösségi áruk számára pedig a Magyar Köztársaságnak és az Európai Közösségnek a közbeszerzések terén fennálló nemzetközi kötelezettségeivel összhangban kell nemzeti elbánást nyújtani a közbeszerzési eljárásban [1. § (3) bekezdés]. A jogalkalmazás elősegítése érdekében a törvény a külügyminiszter, az integrációs ügyekért felelős tárca nélküli miniszter és az igazságügyminiszter számára feladatként írja elő, hogy tájékoztatót adjanak ki azokról a nemzetközi szerződésekről, amelyek alapján az ajánlatkérőknek nemzeti elbánást kell nyújtaniuk a közbeszerzési eljárásokban (19. §).

Hangsúlyozni kell azt, hogy az Európai Megállapodás fentiekben hivatkozott rendelkezéséből következően már a csatlakozás előtt biztosítanunk kell az Európai Unióban letelepedett vállalkozások számára a hazai közbeszerzési eljárásokban - a hazai ajánlattevők számára biztosított feltételekkel azonos módon történő - részvételi lehetőséget. Erre tekintettel a törvény 405. §-ának (2) bekezdése - 2004. január 1-jével - hatályon kívül helyezi a Kbt.-nek a nemzeti elbánásba ütköző kizárási és preferenciális szabályait.

Az ún. közszolgáltatók esetében ugyanakkor - a közösségi jogból következően - a törvény meghatároz bizonyos kötelező előnyben részesítési szabályt. E szabály szerint árubeszerzés esetében, az ajánlatkérő - több azonos ajánlat közül - köteles előnyben részesíteni azt az ajánlatot, amely - az áruk összértéke tekintetében - ötven százalékot elérően vagy meghaladóan olyan származású árut ajánl, amely számára nemzeti elbánást kell nyújtani (199. §).

A törvény továbbá arról is rendelkezik, hogy bármely ajánlatkérő - figyelemmel a nemzetközi szerződésekben foglaltakra - kizárhatja az eljárásból azt az ajánlattevőt, aki számára nem kell nemzeti elbánást nyújtani, illetőleg ajánlatában olyan származású árut ajánl, amely számára nem kell nemzeti elbánást nyújtani [88. § (3)-(4) bekezdés].

5. Összefoglalóan elmondható, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkkal - figyelemmel arra is, hogy az EU közös külgazdasági politikájához és szerződéses kötelezettségvállalásaihoz kell igazodni - a közbeszerzések terén a versenyhelyzet fokozódik, mindemellett a hazai vállalkozók, ajánlattevők is az eddigieknél nagyobb közbeszerzési piacon indulhatnak nemzeti elbánásban részesülve közbeszerzési eljárásokban.

A hazai kis- és középvállalkozásokat a közbeszerzési eljárásokban nem lehet előnyben részesíteni; ugyanakkor nem diszkriminatív módon való helyzetbe hozásuk nagymértékben múlik azon, hogy egyrészt az ajánlatkérő hogyan írja ki a közbeszerzési eljárást (pl. részekre történő ajánlattétel megengedése, építési koncesszió esetén harmadik személlyel való továbbszerződési kötelezettség előírása), másrészt az ajánlattevői kör együttműködésén (közös ajánlattétel, alvállalkozók bevonása), továbbá a kis- és középvállalkozások tudatos és segítő felkészítésén az érdekképviseleti szervezeteken keresztül is (adatbázisokhoz való hozzáférés, elektronikus eszközök használata, sikeres pályázatírás).

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

E § a közbeszerzési eljárás alapelveit határozza meg. Az eljárási alapelvek szerepe kettős. Egyrészt meghatározzák a közbeszerzési eljárás egész menetét, és az egyes részletszabályokban tételesen is megfogalmazódnak, a konkrét normákat elvi háttérrel övezik. Másrészt a jogalkalmazók számára iránymutatásul is szolgálnak egyes konkrét normák értelmezésénél, vagy valamely - a törvényben nem szabályozott - részletkérdés esetén követendő megoldás tekintetében. A közbeszerzési törvény gyakorlati alkalmazása során ugyanis gyakran alakulhatnak ki olyan helyzetek, amelyeket a jogszabály előkészítése, megalkotása során nem lehetett előre látni és így azokra nézve szabályt sem lehetett alkotni.

Az alapelvek jelentőségét az is növeli, hogy azok generálklauzulaként is működnek. Ezen elvekbe bármilyen formában ütköző eljárási cselekmények esetén - külön tiltó rendelkezések hiányában is - jogorvoslati eljárást lehet kezdeményezni a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt.

A közbeszerzési eljárásban a következő alapelveknek kell érvényesülniük: a verseny tisztasága, nyilvánossága, az ajánlattevők esélyegyenlőségének biztosítása, nemzeti elbánás biztosítása az Európai Unióban letelepedett ajánlattevők (és az általuk nyújtott szolgáltatások tekintetében) és a közösségi áruk számára, valamint a nemzetközi kötelezettségek alapján egyéb ajánlattevők (szolgáltatások), áruk számára.

A törvény 1. §-ának (2) és (3) bekezdése az általános és a különös szabály viszonyában áll egymással: ha az adott ajánlattevő számára nem kell nemzeti elbánást nyújtani, az egyenlő bánásmód biztosítása sem követelmény, és az ajánlatkérő kizárhatja a közbeszerzési eljárásból [88. § (3) bekezdése].

Az alapelvek mellett figyelembe kell venni azt is, hogy az Európai Unióhoz történő csatlakozással érvényesülnie kell a közös piacon az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlásának is, a Csatlakozási Szerződésben meghatározott feltételekkel. Továbbá az ajánlattevő letelepedési helyének megítélését szintén az európai közösségi joggal összhangban kell értelmezni.

A 2. §-hoz

E § a törvény alkalmazási körét határozza meg, és egyben definiálja a közbeszerzés fogalmát. Ennek értelmében közbeszerzésnek minősül az ajánlatkérőként meghatározott szervezetek olyan beszerzése, amely a törvény által meghatározott tárgyra irányul, és amelynek értéke eléri vagy meghaladja a közbeszerzési értékhatárokat, feltéve, hogy e beszerzés nem ingyenes, hanem ellenszolgáltatás fejében történik. Így a meghatározott szervezetek (ajánlatkérők) általi mindazon beszerzések, melyeket a törvény szabályoz, hatálya alá von, közbeszerzésnek minősülnek; ellenben pl. a kivételi körbe tartozó beszerzések és az egyszerű közbeszerzési értékhatárt [297. §, 402. (4) bekezdése] el nem érő értékű beszerzések nem minősülnek közbeszerzésnek.

Az ajánlatkérők közbeszerzéseik megvalósítása érdekében visszterhes szerződés megkötése céljából a törvény által meghatározott eljárást kötelesek lefolytatni.

A törvény szerinti eljárások alkalmazása - egyebek mellett - azon múlik, hogy a közbeszerzés értéke milyen közbeszerzési értékhatárt ér el. (Az értékhatárok tekintetében lásd a 30-33. §-hoz, a 176-177. §-hoz, a 244. §-hoz, a 273. §-hoz és a 297. §-hoz fűzött indokolást.)

A törvény 2. §-ának (2) bekezdésében a "kivéve" fordulat arra utal, hogy a törvényben vannak sajátos esetkörök: így pl. olyan közbeszerzések, melyek a nemzeti értékhatárokat elérő értékű közbeszerzéseket szabályozó rész hatálya alá tartoznak függetlenül attól, hogy az adott közbeszerzés értéke esetleg eléri vagy meghaladja a közösségi értékhatárt (tekintettel arra, hogy a közösségi jog az adott helyzeteket nem szabályozza). E körbe tartozik az ingatlan tulajdonjogának vagy használatára, illetőleg hasznosítására vonatkozó jognak a megszerzése, a szolgáltatási koncesszió, továbbá az ún. közszolgáltatók körében a postai ágazatban működő, egyetemes postai szolgáltatás körébe tartozó szolgáltatást nyújtó egyes szervezetek közbeszerzései.

A közbeszerzésekkel, a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos szabályrendszer fontos részét képezik a jogorvoslat szabályai. Szükséges, hogy megfelelő jogi garanciák legyenek biztosítva mind az ajánlattevők, mind a közbeszerzési eljárásban érintett egyéb jogalanyok számára, hogy megfelelő jogorvoslatot kapjanak a közbeszerzésre vonatkozó jogszabályokba ütköző döntésekkel, eljárási cselekményekkel szemben. Szükséges továbbá a verseny tisztaságát sértő esetleges visszaélések, összejátszások elleni hatékony és gyors fellépés biztosítása is. A fenti szempontokra figyelemmel a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslat tekintetében különös szabályok kialakítása is indokolt, és e szabályokat maga a törvény tartalmazza.

A hatályos szabályozáshoz képest a törvény új eleme, hogy - a közösségi jogból, nevezetesen a 92/50/EGK irányelv 13. Cikkéből és a 93/38/EGK irányelv 23. Cikkéből következően - a tervpályázati eljárásokat is szabályozási körébe vonja. A törvény azonban a tervpályázati eljárásoknak csupán a legalapvetőbb normáit adja meg törvényi szinten (10. cím; 154-160. §, 239. §, 270. §, 291. §, 301-302. §), a részletszabályok - a 404. § (1) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján megalkotandó - kormányrendeletben kerülnek meghatározásra. A tervpályázati eljárások tekintetében az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény rendelkezéseit is figyelembe kell venni.

A törvény továbbra is lehetőséget biztosít a közbeszerzési törvény önkéntes alkalmazására. A 2. § (4) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a közbeszerzést önként vállaló szervezetek kötelesek a törvény minden szabályát betartani, és e rendelkezések megsértése esetén velük szemben jogorvoslati eljárást lehet kezdeményezni, illetőleg jogkövetkezményeket alkalmazni. A hatályos szabályoktól eltérően azonban a törvény nem korlátozza meghatározott szervezetekre a közbeszerzési törvény önkéntes alkalmazásának lehetőségét. A hatályos Kbt. 2. §-ának (4) bekezdése értelmében a közbeszerzési törvény önkéntes alkalmazására ugyanis csak a Kbt. 1. §-ában ajánlatkérőként meghatározott szervezet a közbeszerzési értékhatár alatti beszerzése megvalósítása során, továbbá a Kbt. 1. §-ának e) pontja szerinti közszolgáltató tevékenységet végző szervezetnek az e tevékenységével közvetlenül össze nem függő beszerzései megvalósítása során, és végül a támogatásra irányuló igényt (pályázatot) benyújtott, de még a kért támogatásban nem részesített szervezet jogosult. A törvény ezzel szemben tehát nem szűkíti le egy meghatározott körre a közbeszerzési eljárás önkéntes alkalmazásának lehetőségét.

A 3. §-hoz

A törvény a közbeszerzési eljárás szabályozásának jellege tekintetében - a hatályos szabályozással egyezően - kimondja, hogy a törvényben foglalt szabályok kogensek, azaz a közbeszerzésre, illetve a közbeszerzési eljárásra vonatkozó, a törvényben meghatározott szabályoktól csak annyiban lehet eltérni, amennyiben azt e törvény kifejezetten megengedi.

A szerződés megkötését megelőző folyamat szabályainak kötelező jellegét - szemben a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) diszpozitív rendelkezéseivel - az indokolja, hogy az "állam" közpénzekből történő vagy az állam piaci beavatkozása révén kizárólagos helyzetben gazdálkodók szerződéses kötelezettségvállalásai - a köz érdekében - előnyösek, kiszámíthatók, átláthatók legyenek. A jogi szabályozás kogens jellege teszi lehetővé az ajánlattevők esélyegyenlőségét a közbeszerzésre irányuló szerződések elnyerése tekintetében.

A kogens szabályozásból következően a törvény rendelkezéseitől kizárólag abban az esetben lehet eltérni, amennyiben ezt maga a törvény kifejezetten megengedi. A törvényben foglalt rendelkezésektől való eltérés tilalma nem csupán azt jelenti, hogy a közbeszerzési eljárás résztvevői a törvény egyes rendelkezései helyett nem támaszkodhatnak más szabályokra, hanem azt is, hogy új - a törvényen túlmutató - eljárási szabályokat nem alakíthatnak ki és építhetnek be az adott közbeszerzési eljárásba a törvény által szabályozott területen. Például az ajánlatkérőnek nincs joga arra, hogy tetszőleges - a törvényben nem szereplő - okra hivatkozva nyilvánítsa érvénytelennek a benyújtott ajánlatot (ajánlatokat), vagy nyilvánítsa eredménytelenné az eljárást, még akkor sem, ha az ajánlati dokumentációban előzetesen ezt a kikötést tette. Az ajánlatkérő ugyanis nem nyilváníthat érvénytelennek egyetlen ajánlatot sem, illetve eredménytelennek egy közbeszerzési eljárást a törvény szablyaitól eltérő okra hivatkozva. Abban az esetben viszont, amikor a törvény pl. az egyszerűsített közbeszerzési eljárásra vagy az egyszerű közbeszerzési eljárásra csak bizonyos szabályait rendeli alkalmazni, az ajánlatkérőnek a nem szabályozott kérdésekben - a törvény alapelveibe nem ütköző módon - mozgástere van.

A 4. §-hoz

E § olyan fogalmakat szabályoz, amelyeket más jogszabály nem, vagy a törvény szempontjából eltérő módon határoz meg. Azoknak a fogalmaknak az esetében, amelyek a törvényben meghatározó jelentőségűek és melyeket más jogszabály megfelelően definiál, a törvény visszautal ezekre a meghatározásokra.

A 2. pontbeli meghatározása az alvállalkozó fogalmának tágabb, mint a Ptk. szerint használt alvállalkozói fogalom az egyszerűbb és gyakran előforduló szóhasználat miatt. Továbbá a hatályos közbeszerzési törvény 43. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerinti, a teljesítésben egyébként résztvevő szervezeteket, személyeket is magában foglalja. Az alvállalkozó - szemben a közös ajánlattevőkkel - nem szerződő fél a közbeszerzési eljárás alapján az ajánlatkérő és a nyertes ajánlattevő között megkötött szerződés tekintetében. A nyertes ajánlattevő a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés teljesítése érdekében köt vagy módosít szerződést az alvállalkozóval, a törvény egyes szabályainak és adott esetben a közbeszerzési szerződésnek megfelelően.

Az 5-7. §-hoz

E §-okkal kezdődnek a közbeszerzéssel és a közbeszerzési eljárással kapcsolatos közös rendelkezések (III. fejezet; 5-20. §). Ezek olyan szabályokat foglalnak magukba, amelyek valamennyi - a törvény hatálya alá tartozó - közbeszerzésre (ajánlatkérőre) irányadóak (bizonyos kivételekkel: 5. §, 9. §). Mivel közbeszerzés, illetve közbeszerzési eljárás alatt a törvény hatálya alá tartozó beszerzéseket, illetve eljárásokat értjük [2. § (1) bekezdés], ezért a III. fejezet szerinti közös szabályok is csak ezekre vonatkoznak (kivéve, ha e fejezet másként rendelkezik: 16. §). Így pl. a kivételi körbe tartozó beszerzésekre [pl. 29. § (1) bekezdés] vagy sajátos beszerzési eljárásokra [pl. 29. § (1) bekezdés a) pont] nem terjednek ki ezek a szabályok.

Az 5. § és a 6. § a közbeszerzések és a közbeszerzési eljárások tervezésével és előkészítésével kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazzák. A törvény a hatályos Kbt.-hez képest részletesebb szabályokat tartalmaz a közbeszerzések, a közbeszerzési eljárások tervezése, előkészítése és dokumentálása tekintetében, és ezzel kapcsolatban - a közbeszerzési eljárások átláthatóságát növelő - új jogintézményeket is bevezet.

A törvény hatálya alá tartozó ún. klasszikus ajánlatkérői szervezet (kivéve a központosított közbeszerzés során ajánlatkérésre feljogosított szervezet) minden költségvetési év elején, lehetőség szerint április 15-éig éves közbeszerzési tervet köteles készíteni az adott évre tervezett közbeszerzéseiről. (A közbeszerzési terv készítésének kötelezettsége tehát nem vonatkozik az ún. közszolgáltatókra.) A törvény értelmében kizárólag a közbeszerzésnek minősülő beszerzéseket kell szerepeltetni a közbeszerzési tervben, de nem kell a kivételi körbe tartozó, továbbá a közbeszerzési értékhatárokat el nem érő - és így közbeszerzésnek nem minősülő - beszerzéseket. A közbeszerzési terv nyilvános. A terv elkészítése előtt az ajánlatkérő indíthat közbeszerzési eljárást, de ezt a tervben szintén megfelelően szerepeltetni kell. A törvény célja a közbeszerzési terv készítésére vonatkozó kötelezettség előírásával az, hogy az ajánlatkérő szervezeteket rászorítsa arra, hogy minél hamarabb vegyék számba az adott évre tervezett közbeszerzéseiket, megelőzve ezzel a közbeszerzések részekre bontása tilalmának (40. §) megsértését, vagy a késedelmes, illetve nem megfelelő eljárásindítást. Ettől eltérő célja van az ún. előzetes összesített tájékoztatónak (42. §), amely elsődlegesen a piaci szereplők tájékoztatására irányul az adott évre vagy az elkövetkező tizenkét hónapra tervezett közbeszerzési eljárásokról.

Az éves közbeszerzési tervet először a 2005. évben kell elkészíteni az arra az évre tervezett közbeszerzésekről [401. § (4) bekezdés]. Az éves közbeszerzési terv a közbeszerzések ellenőrzése szempontjából is jelentőséggel bír, mivel összevethető az éves statisztikai összegzéssel (16. §). Az ajánlatkérők ugyanis éves statisztikai összegezést kötelesek készíteni az éves beszerzéseikről, amelyet a Közbeszerzések Tanácsa részére kell megküldeniük a következő év május 31-éig. A Közbeszerzések Tanácsa pedig köteles a hazai összesített közbeszerzési statisztikát az Európai Bizottság részére továbbítani.

A 6. § azt a követelményt támasztja, hogy az ajánlatkérő határozza meg az általa lefolytatandó közbeszerzési eljárások előkészítésének, lefolytatásának, belső ellenőrzésének felelősségi rendjét, a nevében eljáró, illetőleg az eljárásba bevont személyek, illetőleg szervezetek felelősségi körét és a közbeszerzési eljárásai dokumentálási rendjét. Ennek keretében meg kell határozni továbbá az eljárás során az egyes döntésekért felelős személyt, személyeket, illetőleg testületeket is. Ez a követelmény az ajánlatkérő, valamint az ő oldalán eljáró személyek (szervezetek) érdekeit is szolgálja, egyértelművé téve a vállalt felelősséget. Ennek alapján a Közbeszerzési Döntőbizottság is megfelelően tudja alkalmazni a törvény 340. §-a (3) bekezdésének e) pontjában írt jogkövetkezményt (bírság kiszabása) az ajánlatkérővel szemben. A törvény az ajánlatkérőkre bízza, hogy e kötelezettségüknek milyen módon tesznek eleget. (Például külön közbeszerzési szabályzat készítése útján, vagy a belső szervezeti és működési szabályzat rögzíti előre általános érvénnyel.) A törvény azonban azt egyértelművé teszi, hogy általános jellegű közbeszerzési szabályzat hiányában (illetve az attól való eltérés lehetősége esetében) az ajánlatkérőnek legkésőbb az adott közbeszerzési eljárás előkészítését megelőzően kell meghatároznia a fentieket. A törvény 4. §-ának 14. pontja ad eligazítást atekintetben, hogy mit kell a közbeszerzési eljárás előkészítése alatt érteni.

Az átláthatóság követelménye érvényesül abban a szabályban is, amely szerint a közbeszerzési eljárás minden mozzanatát és a szerződés teljesítését is írásban dokumentálni kell (7. §). A törvény az ajánlatkérőre bízza, hogy milyen módon tesz eleget e dokumentálási kötelezettségének, azonban a közbeszerzési szabályzatában, ennek hiányában az előírt más megfelelő módon meg kell határoznia a közbeszerzési eljárás dokumentálási rendjét.

A 8-10. §-hoz

A §-ok az ajánlatkérő nevében eljáró és az eljárásba bevont személyekkel, szervezetekkel kapcsolatos szabályokat tartalmazzák.

A gondos és ésszerű eljárás előfeltétele, hogy mind a közbeszerzési eljárás előkészítésében, mind annak lebonyolításában megfelelő szakértelemmel rendelkező személyek vegyenek részt. A törvény ennek érdekében több olyan rendelkezést is tartalmaz, amely a közbeszerzési eljárás megalapozottságát, szakszerűségét kívánja előmozdítani.

Egyrészt - a szakszerűség ajánlatkérő részéről történő előmozdítása érdekében - a közbeszerzési eljárás előkészítése, a kiírás és az értékelés során az ajánlatkérő nevében eljáró, illetve az eljárásba bevont személyektől megfelelő szakértelmet követel meg. A törvény egyértelművé teszi, hogy megfelelő szakértelem alatt a közbeszerzés tárgya szerinti, közbeszerzési és pénzügyi szakértelmet kell érteni [8. § (1) bekezdés]. Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy nem feltétlenül egyazon személynek kell pl. beruházási-műszaki és közbeszerzési, valamint pénzügyi szakértelemmel rendelkeznie; az ajánlatkérő több személy bevonásán keresztül is eleget tehet e kötelezettségének. A törvény alapján az ajánlatkérő szabadon mérlegelheti, hogy a megfelelő szakértelmet a szervezetén belül foglalkoztatott szakemberekkel biztosítja, vagy pl. megbízás alapján "külső" szakértő, szervezet bevonásával. A törvény meghatározza azt is, hogy mit kell a közbeszerzési eljárás előkészítése alatt érteni (4. § 14. pont).

A bíráló bizottság szakmai összetételére, ügyrendjére a törvény nem tartalmaz megkötést, csupán annak minimális létszámát határozza meg - a hatályos szabályozással egyezően - három főben. A bizottság szakvéleménye elkészítésével segíti, de nem kötelezi az ajánlatkérő nevében a nyertes ajánlattevőt kiválasztó, illetve az eljárást lezáró határozatot hozó személyt. A hatályos szabályozáshoz képest új követelmény (de a gyakorlatban ismert) az, hogy a bíráló bizottsági munkáról jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek részét képezik a tagok indokolással ellátott bírálati lapjai [8. § (3) bekezdés].

A közbeszerzési eljárások szakszerűségének biztosítása, fokozása érdekében a törvény kötelezővé teszi a közösségi értékhatárt elérő vagy meghaladó értékű - bármilyen tárgyú - közbeszerzés esetében a Közbeszerzések Tanácsa által vezetett névjegyzéken szereplő hivatalos közbeszerzési tanácsadónak a közbeszerzési eljárásba történő bevonását. A törvény célja e kötelezettség előírásával annak biztosítása, hogy a nagyobb értékű közbeszerzéseknél a szakszerűség biztosítása érdekében az ajánlatkérőt egy - az ajánlatkérő szervezettől - független, elsősorban a közbeszerzés tárgya szerinti alapos szakmai ismeretekkel rendelkező személy (szervezet) segítse. A törvény alapján a független, hivatalos közbeszerzési tanácsadó feladata a közbeszerzési eljárás jogszabályoknak megfelelő lefolytatásának elősegítése, így különösen a felhívás és a dokumentáció elkészítésében kell közreműködnie, továbbá az ajánlatkérő bevonhatja a bíráló bizottságba is. A törvény egyértelművé teszi azt is, hogy a közbeszerzési tanácsadó tevékenységét nem "felelőtlenül" végzi: a polgári jog általános szabályai szerint felel a tevékenysége által okozott kárért. A hivatalos közbeszerzési tanácsadók különböző szakmák képviselői közül kerülhetnek ki, így különböző szakterületek szakértői. A törvény minden esetben az ajánlatkérőre bízza annak eldöntését, hogy mely területen jártas tanácsadó bevonására van szüksége (pl. jogi szakértelemmel, pénzügyi vagy a közbeszerzés tárgya szerinti szakmai ismeretekkel bíró tanácsadóra). A hivatalos közbeszerzési tanácsadóra vonatkozó további szabályok egyrészt a 11. §-ban, másrészt a 380-385. §-ban találhatóak, továbbá a 404. § (2) bekezdésének c)-d) pontjában adott felhatalmazás alapján rendeletben. A 9. § azonban csak 2005. január 1-jén lép hatályba, és csak a 2005. január 1-je után megkezdett közbeszerzések esetében kell kötelezően bevonni hivatalos közbeszerzési tanácsadót a közbeszerzési eljárásokba [401. § (4) bekezdés].

A törvény a hatályos szabályozáshoz képest pontosítja az ajánlatkérő nevében eljáró és az eljárásba bevont személyekkel, szervezetekkel kapcsolatos - a közbeszerzési eljárás tisztaságát, a korrupció kizárását biztosítani hivatott - összeférhetetlenségi szabályokat (10. §). Meghatározza azt a személyi kört, akiket az ajánlatkérő nem vehet igénybe a közbeszerzési eljárás előkészítésében, a felhívás, illetve a dokumentáció elkészítésében vagy az eljárás más szakaszában. E rendelkezés tehát azokat a személyeket (és szervezeteket) határozza meg, akik (amelyek) nem járhatnak el az ajánlatkérő nevében, illetve nem vonhatók be az eljárásba, vagyis e rendelkezés nem az ajánlatkérői pozícióban való eljárást tiltja, hanem csupán adott személyek bevonását az ajánlatkérő részéről az eljárásba.

A törvény az összeférhetetlenségi szabályok körében azt a helyzetet is kezeli, amikor az ajánlatkérő nevében valamely személy tulajdonosi jogokat gyakorol a közbeszerzés tárgyával kapcsolatos gazdasági tevékenységet végző gazdálkodó szervezetben, kimondva, hogy az ajánlatkérő nevében e személy vagy hozzátartozója nem járhat el a közbeszerzési eljárásban. Ez alól kivételt jelent, ha az érintett gazdálkodó szervezet írásban nyilatkozik arról, hogy nem vesz részt ajánlattevőként vagy alvállalkozóként az eljárásban [10. § (4) bekezdés]. E rendelkezéssel egyértelművé válik, hogy a törvénynek nem célja, hogy az ajánlattevők köréből eleve kizárásra kerüljön az ajánlatkérő szervezet, illetve az állam tulajdonában álló valamennyi szervezet (vállalkozás). Egy ilyen megoldás ugyanis egyrészt az ajánlattevők esélyegyenlőtlenségét eredményezné, másrészt az állami szervek által alapított vállalkozások létét kérdőjelezné meg. A közbeszerzés szabályozásának viszont egyáltalán nem célja az, hogy az állam saját vállalkozásait kizárja erről a piacról, és ezáltal "magánosítsa" azt, fontos célja viszont a közpénzek elköltése hatékonyságának biztosítása, az esetleges visszaélések, összejátszások megelőzése. Mindennek biztosítására a törvény előírja, hogy az ajánlatkérői oldalon kell biztosítani, hogy ne járjon el a közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérő részéről olyan személy, aki az érdekelt gazdálkodó szervezetben tulajdonosi jogokat gyakorol.

A 11. §-hoz

E § a hivatalos közbeszerzési tanácsadóvá válás feltételeit határozza meg, amelyek a következők: felsőfokú végzettség, legalább hároméves szakmai gyakorlat, továbbá vagy legalább hároméves igazolt közbeszerzési gyakorlat, vagy akkreditált közbeszerzési tanácsadói szakképesítés és legalább kétéves igazolt közbeszerzési gyakorlat, mindemellett felelősségbiztosítás. A figyelembe vehető közbeszerzési gyakorlat, illetve igazolása részletes szabályait a törvény 404. §-a (2) bekezdésének c) pontjában adott felhatalmazás alapján megalkotandó rendelet tartalmazza. Ugyanígy a tanácsadói tevékenység gyakorlásához szükséges felelősségbiztosítás részletes szabályait is végrehajtási rendelet tartalmazza (a törvény 404. § (2) bekezdésének d) pontja alapján megalkotandó rendelet). Hivatalos közbeszerzési tanácsadó nemcsak természetes személy lehet, hanem szervezet is. Ebben az esetben természetesen csak azok a személyek járhatnak el a szervezet nevében, akik megfelelnek a törvény szerinti követelményeknek

A § rendezi a hivatalos közbeszerzési tanácsadói tevékenység és az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 5. §-ának (1)-(2) bekezdésében meghatározott tevékenységek egymáshoz való viszonyát is. A közbeszerzési eljárásban ugyanis olyan tevékenységek végzése is szükségessé válhat, amelyek az Ütv. értelmében kizárólag ügyvéd által végezhető tevékenységnek minősülnek. Tipikusan ilyennek minősül a jogi tanácsadás és az okiratszerkesztés. A törvény 11. §-ának (5) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a hivatalos közbeszerzési tanácsadó csak akkor láthat el kizárólagos ügyvédi tevékenységnek minősülő tevékenységet, azaz az Ütv. 5. §-ának (1)-(2) bekezdésében meghatározott tevékenységet, amennyiben ilyen tevékenység ellátására egyébként is jogosult. A törvény továbbá azt is egyértelművé teszi, hogy ügyvéd, illetve jogtanácsos is jogosult hivatalos közbeszerzési tanácsadói tevékenység végzésére [11. § (4) bekezdés]. A törvény 406. §-a (1) bekezdésének j) pontja egyben módosítja az Ütv. 5. §-ának (3) bekezdését is, a hivatalos közbeszerzési tanácsadói tevékenységet is nevesítve az ügyvédek által ellátható kiegészítő tevékenységek között.

A 12-14. §-hoz

A törvény értelmében a minősített ajánlattevők hivatalos jegyzékét továbbra is a Közbeszerzések Tanácsa vezeti. A hatályos szabályozáshoz képest azonban jelentősen változnak a minősített ajánlattevőkre, a minősített ajánlattevők hivatalos jegyzékére vonatkozó rendelkezések.

A hatályos Kbt. nem tartalmaz részletes szabályokat a minősített ajánlattevőkkel szemben, így például nem határozza meg a minősítési szempontrendszert, nem biztosít jogorvoslati lehetőséget a Közbeszerzések Tanácsa negatív döntésével szemben, továbbá a minősített ajánlattevők jegyzékén való szereplés nem jelent tényleges előnyt az ajánlattevők számára (pl. a többi ajánlattevőhöz hasonlóan köteles minden egyes közbeszerzési eljárásban igazolni - a Kbt. 44. §-ában foglalt rendelkezések szerint előírt - a szerződés teljesítésére való pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasságát).

A közösségi közbeszerzési irányelvek is tartalmaznak rendelkezéseket az ún. elismert "szállítók" hivatalos listájára vonatkozóan (92/50/EGK irányelv 35. Cikk, 93/36/EGK irányelv 25. Cikk, 93/37/EGK irányelv 29. Cikk). Az irányelvek azonban meghatározzák a listára való kerülés szempontrendszerét, illetve a tagállamokkal szemben azt a követelményt támasztják, hogy az adott tagállamban már meglévő listákra való kerülés kritériumait igazítsák az irányelvekben foglalt kritériumokhoz. Az irányelvek értelmében a hivatalos listán való szereplés esetén alapvetően vélelmezni kell, hogy az az ajánlattevő, amely (aki) szerepel a hivatalos szállítók listáján, megfelel az ajánlattevőkkel szemben a pénzügyi és gazdasági, valamint műszaki, szakmai alkalmasság körében támasztott bizonyos kritériumoknak. Más szóval a hivatalos szállítók listáján való szereplés az alkalmasság vélelmét eredményezi (bizonyos kivételekkel), és így az ajánlattevőnek nem kell minden egyes eljárásban igazolni az alkalmasságot.

A törvény a minősített ajánlattevők hivatalos jegyzékével kapcsolatos rendelkezéseket - a közösségi jogi követelményekre is tekintettel - továbbfejleszti. A törvény alapján az ajánlattevők jegyzékbe vételének feltételeit, az ún. minősítési szempontokat és igazolási módjait a Közbeszerzések Tanácsa köteles meghatározni és nyilvánosságra hozni, vagyis a Közbeszerzési Értesítőben meghirdetni. Az ajánlattevők folyamatosan jelentkezhetnek és kérhetik a Közbeszerzések Tanácsától a minősítést, illetve a jegyzékbe vételt.

A minősített ajánlattevő bármely közbeszerzési eljárásban benyújthatja a Közbeszerzések Tanácsának jegyzék szerinti igazolását, amelyet az ajánlatkérő köteles elfogadni, vagyis az adott közbeszerzési eljárásban az ajánlattevőnek nem kell újra igazolnia az alkalmasságát. Az igazolásnak tartalmaznia kell a minősítési szempontok szerinti megfelelésre történő hivatkozást és a jegyzék szerinti besorolást. Amennyiben azonban egy adott közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérő a minősítési szempontoknál szigorúbban határozza meg a szerződés teljesítésére vonatkozó pénzügyi és gazdasági, valamint műszaki, illetve szakmai alkalmasság feltételeit (és igazolását), akkor a minősített ajánlattevőnek is külön kell igazolnia a szerződés teljesítésére való alkalmasságát.

A törvény - a hatályos szabályozással ellentétben - részletesen szabályozza a Tanácsnak a minősített ajánlattevők hivatalos jegyzékével kapcsolatos feladatait, a jegyzék tartalmát, a jegyzékből törlés feltételeit, a minősített ajánlattevők adatszolgáltatási kötelezettségeit. A Közbeszerzések Tanácsa a minősítési szempontokat időszakonként felülvizsgálhatja. Ebben az esetben a már jegyzékbe vett minősített ajánlattevőnek is igazolnia kell, hogy a módosított minősítési szempontoknak is megfelel-e. További újdonság, hogy a Közbeszerzések Tanácsának a jegyzékbevétel iránti kérelmet elutasító, illetve a törlésről hozott határozata bírósági felülvizsgálatát kérhetik az érintettek [391. § (1) bekezdés]. A Fővárosi Bíróság nemperes eljárásban bírálja el a Közbeszerzések Tanácsának határozata ellen benyújtott kérelmet. (A minősített ajánlattevőkkel kapcsolatos további rendelkezések a 386-391. §-ban találhatóak).

A 15. §-hoz

A § a határidők számítására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza, összhangban a 92/50/EGK irányelv 38. Cikkében, a 93/36/EGK irányelv 30. Cikkében, és a 93/37/EGK irányelv 33. Cikkében foglaltakkal. A hivatkozott irányelvi rendelkezések az időtartamokra, időpontokra és határidőkre vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló, a Tanács 1971. június 3-i 1182/71/EGK/Euratom rendeletében foglalt szabályokra utalnak vissza.

A 16. §-hoz

A § - a közösségi jogból is következő követelményként - az éves statisztikai összegezés elkészítésének és Közbeszerzések Tanácsa részére történő megküldésének kötelezettségéről rendelkezik. A 92/50/EGK irányelv 39. Cikke, a 93/36/EGK irányelv 31. Cikke, a 93/37/EGK irányelv 34. Cikke, valamint a 93/38/EGK irányelv 42. Cikke rendelkezik a statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségről.

Az éves statisztikai összegezést a törvény 404. § (2) bekezdésének a) pontjában adott felhatalmazás alapján alkotott rendeletben meghatározott minta szerint kell elkészíteni. E kötelezettség valamennyi ajánlatkérőre vonatkozik. A törvény a tárgyévet követő év május 31. napjában jelöli meg a kötelezettség teljesítését, és egyben szankcionálja e határidő elmulasztását. Amennyiben ugyanis az ajánlatkérő nem tesz eleget a 16. § (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségének a Közbeszerzések Tanácsa elnökének a (3) bekezdésben meghatározott felhívása ellenére sem, a Közbeszerzések Tanácsának elnöke - a 328. §-ban foglaltakkal összhangban - a Közbeszerzési Döntőbizottság hivatalból való eljárását kezdeményezi. A törvény 340. §-ának (5) bekezdése alapján - jogsértés megállapítása esetén - a Döntőbizottság a jogsértővel szemben bírságot szab ki. Ehhez kapcsolódóan meg kell említeni, hogy a törvény 18. §-a alapján az ajánlatkérők - a támogatásban részesített szervezetek kivételével - a törvény hatálybalépését követően kötelesek lesznek a Közbeszerzések Tanácsát értesíteni a törvény hatálya alá tartozásukról. A Tanács pedig listát vezet az ajánlatkérőkről, és - többek között - e lista alapján tudja ellenőrizni, hogy minden ajánlatkérő eleget tett-e statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségének.

Az Európai Bizottság felé a Közbeszerzések Tanácsa továbbítja az éves statisztikai összegezések, valamint a hirdetmények alapján elkészített összesített statisztikai jelentést. A közösségi irányelvekből következik a Közbeszerzések Tanácsa számára megállapított október 31-i határidő. A törvény éppen ezért állapítja meg az ajánlatkérők esetén az éves statisztikai összegezés elkészítésének és Tanács részére való megküldésének határidejét május 31-ében, hogy a Közbeszerzések Tanácsa teljesíteni tudja e kötelezettségét az irányelvek által meghatározott határidőig. Másrészt az ajánlatkérők számára is elegendő időt biztosít a törvény arra, hogy a megelőző év beszerzéseiről össze tudják állítani az éves statisztikai összegezést.

A 17. §-hoz

A § a központosított közbeszerzésre vonatkozó alapvető rendelkezéseket tartalmazza. Bizonyos közbeszerzések központosított eljárás keretében történő lebonyolítását mindenekelőtt az állami ráfordítások csökkentése, a költségvetési előirányzatok tervszerű felhasználása, az eljárások lebonyolításához szükséges megfelelő szakértelem biztosítása indokolhatja.

A törvény alapvetően kormányrendeletre utalja annak eldöntését, hogy működjön-e központosított közbeszerzési rendszer, és milyen feltételek mellett. A központosított eljárások részletes szabályait is kormányrendelet, és nem a törvény szabályozza, azzal azonban, hogy a központosított közbeszerzési eljárás során is a közbeszerzési törvény - és a végrehajtására kiadott jogszabály - eljárási szabályai szerint kell eljárnia az ajánlatkérésre feljogosított szervezetnek.

Az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott szervezeteknél az egészségügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódóan szintén lehetőséget biztosít a törvény központosított eljárás alkalmazására. A hatályos Kbt. 3. §-ának (2) bekezdése kötelezettségként írta elő az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott költségvetési szerveknél az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódóan a központosított eljárás alkalmazását.

A 18-20. §-hoz

E §-ok további közös rendelkezéseket tartalmaznak, a 20. § valamennyi közbeszerzési eljárásra irányadó.

A 18. § az ajánlatkérők számára kötelezettségként írja elő, hogy a Közbeszerzések Tanácsát értesítsék a törvény hatálya alá tartozásukról. E kötelezettség nem vonatkozik azokra a támogatásban részesített szervezetekre, amelyek egyébként nem minősülnének ajánlatkérőknek. A törvény e kötelezettség előírásán keresztül több célt kíván elérni: az új törvénynek megfelelő ajánlatkérői kör mielőbbi beazonosítását és folyamatos listázását, statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségének kikényszerítését (16. §), ellenőrizhetőségének fokozását. A Közbeszerzések Tanácsa - a bejelentkezés alapján - listát vezet az ajánlatkérőkről, azt a honlapján közzéteszi, és szükség szerint tájékoztatást nyújt az Európai Bizottság részére az ajánlatkérők listájáról. Bárki jogosult bejelenteni valamely - a listán nem szereplő - szervezet e törvény alá tartozását.

A 19. § az ajánlatkérők (és természetesen a közbeszerzési piacon érintett egyéb szereplők) tájékoztatása érdekében a külügyminiszter, az európai integrációs ügyek koordinációjáért felelős tárca nélküli miniszter és az igazságügyminiszter feladatává teszi, hogy tájékoztatót adjanak ki azokról a nemzetközi szerződésekről, amelyek alapján a közbeszerzési eljárásokban az adott nemzetközi szerződésben részes államok (illetve vállalkozói) számára nemzeti elbánást kell nyújtani.

A 20. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy a közbeszerzési eljárás során egyes eljárási cselekmények elektronikus módon is végezhetőek legyenek. A törvény elő kívánja segíteni az e-közbeszerzés megvalósítását, figyelemmel az általános indokolásban (II. 4. pontban) már hivatkozott előnyeire. Ennek egyik elemét jelenti a 20. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés. Elektronikusan gyakorolható eljárási cselekmény például:

- a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmények, valamint az egyéb hirdetmények elektronikus úton is feladhatók közzététel céljából (44. §, 184. §, 249. §, 278. §);

- az ajánlatok (illetve a részvételi jelentkezések) elektronikus úton történő benyújtására is lehetőség nyílik [79. § (2) bekezdés, 109. § (2) bekezdés].

Az elektronikusan gyakorolható eljárási cselekmények szabályait részben maga a törvény, részben végrehajtási jogszabály [a 404. § (1) bekezdésének e) pontja alapján megalkotásra kerülő kormányrendelet] határozza meg.

A 21. §-hoz

E §-sal kezdődnek a közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzésekre vonatkozó rendelkezések (második rész; 21-239. §), és ezen belül is az ún. klasszikus ajánlatkérői körbe tartozó szervezetek közbeszerzéseit, a törvény szerinti általános közbeszerzési eljárást szabályozó rendelkezések (IV. fejezet; 21-160. §).

E § a IV. fejezet alkalmazási körét határozza meg. A 22. §-ban ajánlatkérőként meghatározott szervezeteknek csak akkor kell a törvény, és ezen belül is a IV. fejezet eljárási szabályai szerint eljárni beszerzéseik megvalósítása során, amennyiben azok a törvény 23-28. §-ában foglalt rendelkezések szerinti közbeszerzési tárgyak valamelyikére irányulnak, és becsült értékük a közbeszerzés megkezdésekor eléri vagy meghaladja a közösségi értékhatárokat. Ugyancsak e fejezet szerint kell a 22. § szerinti ajánlatkérőknek eljárni, amennyiben tervpályázati eljárást folytatnak le, amennyiben annak értéke az eljárás megkezdésekor eléri vagy meghaladja a közösségi értékhatárokat. (A közösségi értékhatárokra vonatkozó rendelkezések a törvény 30-34. §-aiban találhatóak.)

A közbeszerzési tárgyak közül a szolgáltatás megrendelése esetében egyes - a törvény 4. mellékletében - meghatározott szolgáltatások esetében ún. egyszerűsített eljárás lefolytatására kerülhet sor (145-153. §) Az egyszerűsített eljárás bevezetésének lehetőségét a szolgáltatások meghatározott köre tekintetében a 92/50/EGK irányelv teszi lehetővé. Az irányelv ugyanis - a hatálya alá tartozó - szolgáltatásokat két csoportba osztja. Az első csoport olyan szolgáltatásokat foglal magában, amelyeket a közösségi jogalkotó a határokon átnyúló közbeszerzések (vagyis az egységes belső piac megfelelő működése) szempontjából kiemelkedő fontosságúnak tartott. E szolgáltatások megrendelése szigorúbb szabályok alá esik: e körben az irányelv valamennyi rendelkezése irányadó. A második csoportba tartozó szolgáltatási kategóriák esetében az irányelv rendelkezéseit csak "korlátozott" mértékben kell alkalmazni (14., 16. Cikk). A törvény az irányelv rendelkezéseit figyelembe véve rendelkezik a szolgáltatások meghatározott köre esetében lefolytatható egyszerűsített eljárás lehetőségéről.

A törvény egyértelművé teszi azt is, hogy nem a IV. fejezet, hanem az V. fejezet eljárási szabályait kell alkalmazni, amennyiben a közbeszerzés, illetve a tervpályázat az ott meghatározott ágazatokkal, illetőleg tevékenységekkel kapcsolatos.

A 22. §-hoz

E § határozza meg a közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű, általános közbeszerzési eljárás tekintetében a törvény személyi hatályát, vagyis az ajánlatkérők körét.

A közbeszerzési szabályozás egyik legfontosabb kérdése mindig is az volt, hogy mely szervezetek, mint ajánlatkérők beszerzéseire vonatkozik a közbeszerzési eljárás lefolytatásának kötelezettsége. Az alanyi kör szabályozása az európai közösségi közbeszerzési irányelvek alapján is összetett kérdés, amit az is mutat, hogy az Európai Bíróság számos határozatában fejlesztette tovább az irányelvi szabályozást (lásd különösen a következő ügyeket: C-31/87, C-44/96, C-353/96, C-360/96, C-306/97, C-275/98, C-380/98, C-223/99 és C-260/99, C-237/99, C-470/99, C-373/00, C-18/01).

A hatályos közbeszerzési törvény hatálya alá tartozó szervezetek köre 1995 óta többször változott, illetve bővült. A hatályos Kbt. kombinálja a hatálya alá tartozó szervezetek meghatározásának módszerét: felsorol konkrét szervezeteket (pl. ÁPV Rt., MFB Rt.) és szervezet-típusokat (pl. költségvetési szervek, köztestületek, közalapítványok), valamint meghatározza azokat a feltételeket, amelyek megléte esetében egy adott szervezet a közbeszerzési törvény értelmében ajánlatkérőnek minősül (pl. lásd az ún. üvegzseb törvény általi módosítást, amely a Kbt. személyi hatályát tovább bővítette, Kbt. 1. § j) pont).

A törvény személyi hatályának meghatározásakor két alapvető szempontot kell követni. Egyfelől indokolt megtartani az eddig elért eredményeket, a jelenleg hatályos törvény szabályozási megközelítését; másfelől szükséges a jelenlegi szabályozást felülvizsgálni, továbbfejleszteni az európai közösségi közbeszerzési irányelvek és a közösségi esetjog alapján. A közösségi jog és a jelenlegi magyar szabályozás alapján is egyértelmű, hogy a közbeszerzési szabályokat nem kizárólag a közpénzből gazdálkodó szervezeteknek, az államháztartás körébe tartozó szervezeteknek kell alkalmazniuk.

Az ún. klasszikus ajánlatkérőkre vonatkozó közbeszerzési irányelvek (93/36/EGK irányelv 1. Cikk b) pont, 92/50/EGK irányelv 1. Cikk b) pont, valamint 93/37/EGK irányelv 1. Cikk b) pont) a közbeszerzési szabályok személyi hatályát azonos módon állapítják meg. A közbeszerzésekre vonatkozó hatályos közösségi jogi rendelkezések értelmében az ajánlatkérők körébe a következők tartoznak:

- az állam, a regionális és a helyi "hatóságok",

- az ún. közjogi szervezetek (body governed by public law, organisme de droit public, Einrichtung des öffentlichen Rechts),

- azok a "társulások", amelyeket egy vagy több, az előzőekben felsorolt szervezet hoz létre.

Az ajánlatkérők körébe tartozik tehát az állam. A hatályos Kbt. 1. §-ának a) pontja szintén felsorolja az államot az ajánlatkérők körében. Az állam ugyanis - mint a vagyoni jogviszonyok alanya - jogi személy [Ptk. 28. § (1) bekezdés].

A közösségi jog értelmében azonban az állam fogalma nem kizárólag az államra, mint jogi személyre vonatkozik. Az állam fogalmát ugyanis funkcionális megközelítésben kell értelmezni a közösségi esetjog alapján (lásd a következő ügyeket: C-31/87, C-353/96, C-360/96, C-306/97). Ez azt jelenti, hogy nemcsak az állami szervek, az államigazgatás körébe tartozó szervezetek tartoznak e fogalom alá, hanem mindazok a szervezetek, amelyek formálisan nem tartoznak ebbe a körbe, akár nem is jogi személyek, de olyan feladatokat látnak el, melyek általában az állam feladatkörébe tartoznak. Az Európai Bíróság ezt a funkcionális megközelítést odáig fejlesztette, hogy kimondta egyebek mellett: az a szervezet, amelynek összetételét, feladatát jogszabály határozza meg, továbbá nagymértékben függ az államtól (állami szervezettől, stb.), az állam fogalomkörébe tartozik (C-31/87, C-353/96).

Ugyanez a funkcionális megközelítés irányadó az ún. klasszikus ajánlatkérői körbe tartozó egyéb felsorolt szervezetekre is (C-353/96, C-360/96, C-306/97, C-237/99).

Az állam fentebb említett fogalma alapján a törvény a következőket tartalmazza:

- ajánlatkérő lehet az állam - mint jogi személy, mint a vagyoni jogviszonyok alanya [22. § (1) bekezdés b) pont, hasonlóan a hatályos Kbt.-hez];

- nevesítve felsorol olyan szervezeteket, melyek az állam fogalomkörébe esnek a funkcionális megközelítés alapján, pl. ÁPV Rt. (hasonlóan a hatályos Kbt.-hez);

- "kiegészíti a hatályos szabályozást" azzal, hogy meghatározza azokat a feltételeket a közösségi esetjog alapján, melyek fennállása esetén egy szervezet az állam (önkormányzat) funkcionális megközelítésű fogalomkörébe tartozik [tervezet 22. § (1) bekezdés h) pont]. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ezeknek a szervezeteknek a tételes felsorolása nem lehetséges, továbbá újabb ilyen szervezeteket lehet létrehozni.

Mindegyik hivatkozott közösségi irányelv a következő együttes hármas feltételt határozza meg az ún. közjogi szervezetek ismérveként:

- olyan célra hozták létre, amely közérdekű/közcélú, de nem ipari vagy kereskedelmi jellegű;

- jogi személyiséggel rendelkezik;

- az állam, a regionális, a helyi "hatóságok", illetve más közjogi szervezetek többségi részben finanszírozzák, vagy

ezek a szervezetek a menedzsment ellenőrzésére jogosultak, vagy

ezek a szervezetek jogosultak arra, hogy a vezető tisztségviselők vagy a felügyelő bizottság tagjainak többségét megválasszák (kijelöljék).

Az Európai Bíróság e szervezeti kör tekintetében nemcsak a funkcionális megközelítést mondta ki, hanem különösen az első feltétellel kapcsolatban hozott számos meghatározó határozatot (C-44/96, C-360/96, C-380/98, C-223/99 és C-260/99, C-237/99, C-470/99, C-373/00, C-18/01), melyek a következőkben összegezhetők.

Különbséget kell tenni a közérdekű tevékenységek között aszerint, hogy az ipari, kereskedelmi jellegű vagy sem. Ha a tevékenység kizárólag ipari vagy kereskedelmi jellegű, vagy ilyen jellegű és egyben közérdekű, a szervezet az egyéb feltételek fennállása esetén sem minősül ún. közjogi szervezetnek. Mindezeket az eset összes jogi és ténybeli körülményét figyelembe véve kell megítélni, figyelembe véve a versenykörülményeket is.

Az ipari vagy kereskedelmi jelleg megítélése szintén körültekintést igényel, így különösen figyelembe kell venni a kockázatvállalást, a közpénzek felhasználásának kérdését; a nyereségorientáltság vagy a non-profit jelleg pedig önmagában szintén nem az egyedüli elválasztó szempont. (Ezért nem használja a törvény például az üzletszerű vagy a vállalkozási tevékenység kifejezést.)

Következésképpen önmagában az a tény, hogy pl. adott szervezetben az állam vagy az önkormányzat többségi tulajdonú részesedéssel, szavazati joggal vagy szavazatelsőbbségi részvénnyel rendelkezik, még nem minősíti ún. közjogi szervezetnek. Ugyanakkor az a tény, hogy az adott közérdekű tevékenységet ún. magáncég látja el, még nem zárja ki, hogy ún. közjogi szervezetnek minősüljön, ha az említett egyéb feltételek is fennállnak.

Ha az adott szervezet többféle tevékenységet is folytat, így közérdekű, de nem ipari vagy kereskedelmi jellegű tevékenységet, valamint egyéb, ilyennek nem minősülő tevékenységet is, ezeknek az aránya irreleváns abból a szempontból, hogy ún. közjogi szervezetnek minősüljön. A legutóbbi jogesetek körébe pedig az Európai Bíróság azt is kimondta, hogy ha az adott szervezetet nem olyan tevékenység ellátására hozták létre, amely közérdekű, de nem ipari vagy kereskedelmi jellegű, ugyanakkor a későbbiekben ilyen feladat ellátását is végzi, ún. közjogi szervezetnek minősül.

A közérdekű, de nem ipari vagy kereskedelmi jellegű tevékenység minősítése szempontjából továbbá nem az a meghatározó, hogy jogszabály, határozat ilyennek minősítsen egy tevékenységet, hanem az, hogy ténylegesen ilyen tevékenység ellátásának esete áll fenn.

Összegezve: Valamely - az állam többségi finanszírozása vagy irányítása mellett működő - jogi személynek a közösségi irányelvek hatálya alá tartozása megítélésekor mindenekelőtt azt kell vizsgálni, hogy a szervezet létjogosultságát valamely közérdekű cél megvalósítása alátámasztja-e. Ha ez a közérdekű szükséglet (mint a szervezet alapításának vagy működtetésének célja) hiányzik, a jogi személy nyilvánvalóan nem minősül közjogi szervezetnek. (Ebbe a körbe tartoznak az állam többségi irányítása mellett működő üzleti vállalkozások, kereskedelmi társaságok.) Amennyiben a közérdekű szükséglet kielégítés célja az adott esetben megállapítható, azt kell további elemzés tárgyává tenni, hogy a közérdekű cél teljesítéséhez szükséges tevékenység ún. ipari vagy kereskedelmi jellegű-e. Ha ez utóbbi körülmény (mint a jogi személy működését, működési feltételeit jellemző jellegzetesség) megállapítható, vagyis a jogi személy célja közérdekű és egyben ipari, kereskedelmi jellegű tevékenység végzését igényli a közérdekű szükséglet kielégítése, úgy a szervezet megint csak nem sorolható a közjogi szervezetek közé. Az irányelvek szerinti közjogi szervezet ezzel szemben olyan közérdekű cél megvalósítására hivatott, amelynek nincs ilyen ipari, kereskedelmi jellege, jellegzetessége. Az Európai Bíróság esetjoga alapján a kereskedelmi, ipari jelleg jellemzően - de nem feltétlenül minden esetben - megállapítható akkor, ha a jogi személy a tevékenységét a piaci verseny feltételei mellett végzi. Ugyanakkor valamely jogi személy közjogi szervezetté minősítésének nem kizáró oka, ha az adott szervezet üzletszerű, illetve vállalkozási tevékenységet is végez, valamint annak igazolására sincs szükség, hogy a nem ipari, kereskedelmi jellegű közérdekű tevékenység a jogi személy életében kizárólagos vagy legalábbis meghatározó jelentőségű volna. Az "ipari, kereskedelmi jelleg" nem azonosítható mechanikusan a vállalkozási tevékenység folytatásával sem, mivel az Európai Bíróság a tevékenység folytatás kereskedelmi jellegét ún. non-profit tevékenységet folytató szervezet esetében is megállapította (figyelembe véve az adott non profit szervezetre irányadó, a költséghatékony működést kikényszerítő előírásokat.)

A hatályos közbeszerzési törvényben az ún. üvegzseb-törvény által beiktatott pont (Kbt. 1. §) valójában az ún. közjogi szervezet kritériumrendszerét igyekezett már tükrözni. Az említett három feltétel közül azonban különösen az elsőt (úgymint: olyan célra hozták létre, amely közérdekű/közcélú, de nem ipari vagy kereskedelmi jellegű) eltérő megközelítésben tartalmazza, amikor jogszabályban meghatározott állami vagy önkormányzati feladat ellátását írja elő. Ezért a törvény - a közösségi jog fentebb bemutatott megközelítésére tekintettel - a 22. § (1) bekezdésének i) pontja szerint fogalmazza újra az ún. közjogi szervezet kritériumait. A közérdekű tevékenység fogalmát pedig a 4. § 16. pontja határozza meg.

Az ún. közjogi szervezet fogalma alá tartozó szerveket, szervezetek kategóriáit az építési beruházásokról szóló 93/37/EGK irányelv I. számú melléklete sorolja fel, amely egyben a 92/50/EGK irányelv és a 93/36/EGK irányelv alkalmazásakor is irányadó. E lista - amennyire lehetséges - kimerítő jellegű felsorolását kell hogy adja e szerveknek. Az említett irányelv 35. Cikkében foglalt eljárás keretében a lista kiegészíthető további szervezetekkel. E célból a tagállamok időközönként tájékoztatják az Európai Bizottságot minden változásról. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a közbeszerzési szabályok alkalmazásának kötelezettsége független attól, hogy az adott - az irányelvben írt feltételeket kielégítő - szervezet szerepel-e a listán vagy sem, ugyanis a lista csupán tájékoztató jellegű. Ez fordítva is igaz: amennyiben egy listán szereplő szervezet már nem felel meg az ún. közjogi szervezet definíciójában foglalt feltételeknek, akkor a továbbiakban nem kell alkalmaznia a közbeszerzési szabályokat, függetlenül attól, hogy neve továbbra is szerepel a listán.

A törvény tehát a közösségi jog fent hivatkozott követelményeivel összhangban határozza meg az ún. klasszikus ajánlatkérői kört. A törvényben - elsősorban a jogbiztonság szempontjára tekintettel - a hatályos szabályozáshoz hasonlóan továbbra is pontosan meghatározásra, felsorolásra kerülnek a törvény hatálya alá tartozó szervezetek, szervezettípusok [22. § (1) bekezdés a)-g) pont], de a közösségi joggal való teljes összhang megteremtése és a törvény kijátszásának megelőzése céljából bevezetésre kerülnek átfogó kategóriák is [22. § (1) bekezdés h)-j) pont].

A törvény 22. §-ának (1) bekezdésében felsorolt ajánlatkérői körnek azokat a közbeszerzéseit (árubeszerzés, építési beruházás, építési koncesszió, szolgáltatás megrendelése), amelyek nem esnek a kivételi körbe és becsült értékük eléri vagy meghaladja a közösségi értékhatárokat, a IV. fejezet szerinti közbeszerzési eljárási szabályok szerint kell lebonyolítania.

A közösségi közbeszerzési irányelvekből eredően azonban ez az eljárási kötelezettség kiterjed más esetekre is: az építési beruházásra vonatkozó 93/37/EGK irányelv 2. Cikke ugyanis kimondja, hogy ha az említett egy vagy több ajánlatkérő több mint ötven százalékban közvetlenül támogatja olyan szervezet meghatározott építési beruházását, amely egyébként nem tartozik az említett ajánlatkérői körbe, ennek a szervezetnek is alkalmaznia kell a közbeszerzési szabályokat az ilyen támogatásból megvalósított, közösségi értékhatárt elérő értékű beruházása esetében. Ugyanígy rendelkezik a szolgáltatásokra vonatkozó 92/50/EGK irányelv 3. Cikkének (3) bekezdése azzal, hogy csak a meghatározott építési beruházásokkal összefüggő, közösségi értékhatárt elérő értékű szolgáltatások tekintetében írja elő ezt a kötelezettséget. (A 93/36/EGK irányelv az árubeszerzések tekintetében nem ír elő ilyen kötelezettséget.)

A törvény 22. §-a (2) bekezdésének a) pontja tartalmazza az irányelvi rendelkezéseknek teljesen megfelelő szabályokat azzal, hogy a releváns építési beruházások körét - a 93/37/EGK irányelvvel azonosan - a törvény 25. §-ának (2) bekezdése sorolja fel. Ehhez is kapcsolódik a támogatás fogalmának a definiálása a törvény 4. §-ának 34. pontjában.

A törvény hatálya alá tartozik továbbá az a szervezet is, amelynek közösségi értékhatárt elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzését az Európai Unióból származó forrásból támogatják [22. § (2) bekezdés b) pont].

Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy a törvény 241. §-ának b) pontja értelmében a saját jogán ajánlatkérőnek nem minősülő szervezet részére bármilyen tárgyú, a nemzeti értékhatárt elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzéshez nyújtott - többségi részt elérő, közvetlen - hazai költségvetési forrásból származó támogatás esetében, a támogatás felhasználásával megvalósított közbeszerzés megvalósítása érdekében a támogatásban részesített szervezet közbeszerzési eljárást köteles lefolytatni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a 25. § (2) bekezdésén túli építési beruházásokhoz vagy szolgáltatás-megrendeléshez, továbbá az árubeszerzéshez nyújtott ilyen támogatás esetében a nemzeti közbeszerzési értékhatárokat elérő értékű közbeszerzésekre megállapított eljárási szabályok (azaz a VI. fejezet szabályai) szerint kell lefolytatni a közbeszerzési eljárást, még akkor is, amennyiben azok becsült értéke eléri vagy meghaladja a közösségi értékhatárokat; ha azonban az ilyen és egyben a IV. fejezet szerinti tárgyú közbeszerzést uniós forrásból (is) támogatják, és a közbeszerzés értéke eléri a közösségi értékhatárt, a IV. fejezet szerint kell eljárni.

A 23-28. §-hoz

E §-ok a törvény tárgyi hatályát határozzák meg - a közösségi joggal összhangban - a közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzések tekintetében. A közösségi közbeszerzési irányelvek részletesen meghatározzák azokat a közbeszerzéseket, amelyekre kiterjed a közbeszerzési eljárási kötelezettség. Ennek értelmében a közbeszerzés tárgyai az árubeszerzés, az építési beruházás, az építési koncesszió, illetőleg a szolgáltatás megrendelése.

Az árubeszerzés alatt minden forgalomképes és birtokba vehető ingó dolog beszerzését kell érteni. Az árubeszerzés nemcsak a dolog tulajdonjogának, hanem a használatára, illetőleg hasznosítására vonatkozó jognak - vételi joggal vagy anélkül történő - megszerzésére is irányulhat az ajánlatkérő részéről. Az árubeszerzés magában foglalja a beállítást és üzembe helyezést is (mint szolgáltatást).

A közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzések tekintetében - a közösségi jogból következően - csupán az ingó dolog beszerzése minősül árubeszerzésnek, míg az ingatlan tulajdonjogának vagy használatára, illetőleg hasznosítására vonatkozó jognak a megszerzése nem. Ugyanakkor a hatályos szabályozáshoz képest visszalépésnek minősülne, ha az ingatlannal kapcsolatos fentiekben említett jogok megszerzésére irányuló beszerzéseket a törvény kivonná a közbeszerzési törvény hatálya alól. Erre tekintettel a törvény értelmében az ingatlan tulajdonjogának vagy használatára, illetőleg hasznosítására vonatkozó jognak a megszerzése továbbra is "közbeszerzés-köteles", azzal azonban, hogy a nemzeti értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzésre vonatkozó eljárási szabályok szerint kell lefolytatni a közbeszerzési eljárást, tekintet nélkül arra, hogy a közbeszerzés értéke esetleg eléri vagy meghaladja a közösségi értékhatárt [242. § (2) bekezdés].

A törvény az építési beruházás fogalmát a 93/37/EGK irányelv 1. Cikkének a), c) pontjával összhangban határozza meg. E fogalom-meghatározás értelmében építési beruházásnak nemcsak valamely építmény kivitelezése vagy az építmény kivitelezése és tervezése minősül, hanem a törvény 1. mellékletében felsorolt tevékenységek egyikéhez kapcsolódó munka kivitelezése (vagy kivitelezése és tervezése együtt). Az 1. mellékletben szereplő tevékenységek között vannak olyan tevékenységek, amelyek megrendelése szolgáltatás-megrendelésnek minősülhetne e jogszabályi rendelkezés hiányában. Továbbá - szintén a közösségi jogból következően - építési beruházásnak minősül az ajánlatkérő által meghatározott követelményeknek megfelelő építmény bármilyen eszközzel, illetőleg módon történő kivitelezése is. (Az építmény fogalmát a 4. § 7. pontja határozza meg.)

A 25. § (2) bekezdésében foglalt építési beruházás definíció kizárólag a - 22. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott - támogatásban részesített szervezetek vonatkozásában irányadó.

A törvény 26. §-a a hatályos szabályozáshoz képest újdonságot jelent, hiszen - jogharmonizációs kötelezettségünkre is tekintettel - egy új közbeszerzési tárgyat, az építési koncesszió fogalmát határozza meg. Ennek értelmében az építési koncesszió az építési beruházás egy különleges fajtája, amelynek lényege, hogy a beruházó (nyertes ajánlattevő) az általa megvalósított beruházás ellentételezéseképpen az építmény hasznosítási jogát szerzi meg, vagy hasznosítási jogot és egyben pénzbeli ellenszolgáltatást is kap az ajánlatkérőtől. (Az építési koncesszióra vonatkozó szabályozás - amely alapvetően az építési beruházás kategóriájára vonatkozó szabályozást jelenti bizonyos, a törvényben részletezett eltérésekkel - megfelelő jogi kereteket jelenthet a napjainkban előtérbe került, az állami és a magánszektor közötti fejlesztési, illetve szolgáltatási együttműködés - az ún. PPP - egyes formáinak alkalmazásához, és egyben biztosítja is, hogy e PPP-projektek a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozzanak. Természetesen a PPP nem azonosítható teljes mértékben az építési koncesszióval; az állami és a magánszektor közötti együttműködés más jogi formát, konstrukciót is ölthet.)

Az építési beruházás és az építési koncesszió elhatárolását mindig az eset összes körülményére tekintettel lehet elvégezni. Ugyanakkor általánosságban is meghatározhatóak az elhatárolásban szerepet játszó főbb kritériumok. Egyrészt lényeges körülmény az ellenszolgáltatás természete és az ezzel járó következmények. Amennyiben az ajánlatkérő által a beruházásért nyújtott ellenszolgáltatás kizárólag pénzbeli ellenszolgáltatás, akkor építési beruházásról van szó. Ahhoz, hogy egy beruházás építési koncessziónak minősüljön, az ellenszolgáltatásnak nem kizárólag pénzbeli ellenszolgáltatásból kell állnia, hanem - legalább részben - az építmény hasznosítási joga átengedéséből; vagyis az ellenszolgáltatás ebben az esetben az a bevétel, amelyhez a koncessziós jogosult az építmény üzemeltetéséből, hasznosításából hozzájut (pl. az adott építményt használók, igénybevevők által fizetett díjból származó bevétel). Az építési koncessziónak tehát lényegi eleme, hogy a koncessziós jogosult - legalább részben - nem közvetlenül az ajánlatkérőtől jut jövedelemhez, hanem jogot szerez az adott építmény működtetéséből származó jövedelemre. A hasznosítási jog átengedése egyben azt is jelenti, hogy az építmény hasznosításából, üzemeltetéséből eredő kockázatokat is "átengedi" az ajánlatkérő a koncessziós jogosult részére. Az építési beruházás és az építési koncesszió elhatárolásában a kockázatvállalás kérdése a másik fő szempont. Amennyiben ugyanis az államnál marad a beruházással járó kockázat és pénzügyi tehervállalás, illetve alapvetően átvállalja a beruházással járó kockázatokat a magánbefektetőtől, a konstrukció nem minősül építési koncessziónak. Az elhatároláshoz, továbbá az építési koncesszióval kapcsolatos egyéb kérdésekhez a gyakorlat számára megfelelő értelmezési hátteret biztosít az Európai Bizottság - magyar nyelven is közzétételre kerülő - értelmező közleménye a koncesszióról (2000/C 121/02). Az építési koncesszióra vonatkozó részletes szabályokat a 8. cím, a 137-144. §-k tartalmazza.

A törvény rendezi azt a helyzetet, amikor egy szerződés több közbeszerzési tárgyat (pl. építési beruházást és szolgáltatás megrendelést) foglal magában: ilyen esetben a meghatározó értékű közbeszerzési tárgy szerint kell a szerződést minősíteni. Nem lehet tehát kimondani, hogy pl. az építési beruházás vagy a szolgáltatás arányára tekintet nélkül egy közbeszerzés építési beruházásnak vagy szolgáltatásnak minősül. Továbbá mindig csak az egymással szükségszerűen összefüggő különböző közbeszerzési tárgyakat lehet egy közbeszerzési eljárásban beszerezni [28. § (1) bekezdés, 39. § (4) bekezdés], így pl. egy építési beruházással szükségszerűen együtt nem járó szolgáltatást külön eljárásban kell megversenyeztetni. Az építési koncesszió esetében a hasznosítási joggal járó meghatározott szolgáltatási kötelezettségek (pl. az építmény kezelése, üzemeltetés) azonban együtt járnak e beruházási konstrukcióval.

A 29. §-hoz

A törvény a kivételek körét - a hatályos szabályozáshoz képest - szűkíti. A közösségi közbeszerzési irányelvek részletesen meghatározzák azokat a beszerzéseket, melyekre kiterjed a közbeszerzési eljárási kötelezettség, valamint azokat az eseteket, melyek kivételt jelentenek az irányelvek alkalmazása alól. A kivételeket - az Európai Bíróság számos határozata alapján - mindig megszorítóan kell értelmezni.

A hatályos közbeszerzési törvény - jogharmonizációs szempontból - egyik, az Európai Bizottság Országjelentéseiben is visszatérően kifogásolt hiányossága az, hogy az irányelvekhez képest bővebb kivételi eseteket állapít meg. A törvény által szabályozott kivételek már összhangban állnak az irányelvekben foglaltakkal, nem terjeszkednek túl azokhoz képest. Így például a törvény nem tartja fenn a hatályos Kbt. 6. §-ának i) pontjában szereplő kivételt, amely szerint a Kbt. hatálya nem terjed ki a beszerzésre, ha az ezzel kapcsolatos szerződést kizárólag más törvényben vagy törvény felhatalmazása alapján hozott egyéb jogszabályban meghatározott - a Kbt. szerinti eljárástól kizárólag a beszerzés tárgya vagy körülményei miatt indokolt körben eltérő - feltételek mellett vagy eljárás alapján lehet megkötni.

A 29. § (1) bekezdésében megállapított kivételek valamennyi beszerzési tárgy esetében érvényesülő kivételek (egy eltéréssel), míg a (2) bekezdés a szolgáltatás-megrendelés tekintetében határoz meg kivételeket. Az (1) bekezdés bizonyos pontjaiban meghatározott beszerzések sajátos szabályait - a 404. § (1) bekezdés h)-j) pontja alapján alkotott - kormányrendelet rendezi.

Az atipikus beszerzésekre, a kivételes helyzetekre (például rendkívüli sürgősség, előre nem látható helyzetek) mind a közösségi jog, mind a törvény megfelelő megoldásokat ad. Így például ilyen helyzetekben sor kerülhet gyorsított eljárásra (136. §) vagy hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárásra [125. § (2) bekezdés c) pont].

A 30-34. §-hoz

E §-ok a közösségi közbeszerzési értékhatárokat szabályozzák. A törvény IV. fejezetének személyi hatálya alá tartozó szervezetek csak akkor kötelesek a IV. fejezet versenyeztetési szabályai szerint eljárni a törvény tárgyi hatálya alá tartozó közbeszerzéseik megvalósítása során, amennyiben azok becsült értéke a közbeszerzés megkezdésekor eléri vagy meghaladja a közösségi értékhatárokat.

A közösségi közbeszerzési irányelvek szabályai (pl. a hirdetmények uniós szintű közzététele) is csak azokra a közbeszerzésekre vonatkoznak, amelyek értéke eléri vagy meghaladja a közösségi értékhatárt. Ezen értékhatárok (amelyek minden esetben a hozzáadott érték adó nélküli árakat jelentik) alapvetően beszerzési típusonként különböznek. A közösségi jogból következik, hogy az értékhatárok bizonyos esetekben nem euróban kerültek meghatározásra, hanem "SDR-nek megfelelő euró" fordulat használatával. Ennek indoka az, hogy ezekben az esetekben a WTO Kormánybeszerzési Megállapodása által determinált értékhatárokról van szó. Az SDR (Special Drawing Rights - különleges lehívási jogok) a Nemzetközi Valuta Alap által meghatározott nemzetközi elszámolási egység (4. § 32. pont).

Az Európai Unió kétévente vizsgálja felül a közösségi értékhatárokat, amelyek euróban és nemzeti valutákban (így forintban is) meghatározott összege az Európai Unió Hivatalos Lapjában - annak "C" sorozatában - kerül közzétételre. A törvény szerint az értékhatárokat tájékoztató jelleggel a Közbeszerzések Tanácsa is közzéteszi a Közbeszerzési Értesítőben.

A 35-40. §-hoz

A törvény 35-40. §-a arra vonatkozó szabályokat tartalmaznak, hogy a közbeszerzés megkezdése előtt milyen elvek és szabályok figyelembevételével kell kiszámítani a közbeszerzés tárgyának értékét, ezáltal eldönteni, hogy a tervezett szerződéskötés a törvény tárgyi hatálya alá tartozik-e. Az e §-okban foglalt szabályok alapján kiszámított érték a közbeszerzés becsült értékét jelenti.

A közbeszerzés becsült értékét a beszerzés tárgyának forgalmi adó nélkül számított, a beszerzés megkezdésének időpontjában legmagasabb összegű ellenszolgáltatásban kell meghatározni [35. § (1) bekezdés]. A törvény meghatározza a közbeszerzés megkezdésének időpontját, amely a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmények feladásának időpontját jelenti (néhány esetkör kivételével), szemben a hatályos szabályozással, amely az eljárást ténylegesen megindító hirdetmény közzétételének időpontját jelöli meg kezdő időpontként.

A közbeszerzés értékének meghatározására vonatkozó rendelkezések szabályai - jóllehet a hatályos Kbt. vonatkozó rendelkezési már nagymértékben összhangban álltak a közösségi jog rendelkezéseivel - a közösségi irányelvek rendelkezéseinek alapulvételével újraszabályozásra kerültek. A 92/50/EGK irányelv 7. Cikkének (2)-(7) bekezdései, a 93/36/EGK irányelv 5. Cikkének (2)-(6) bekezdései és a 93/37/EGK irányelv 6. Cikkének (3)-(5) bekezdései tartalmaznak szabályokat a közbeszerzés értékének számítására.

A törvény a közbeszerzés becsült érékének számítási módját egyes szerződésekkel kapcsolatban külön is meghatározza. Így a 36. § az árubeszerzés becsült értékének számítására ad szabályokat. Tekintettel arra, hogy árubeszerzés alatt nemcsak a dolog tulajdonjogának, hanem a használatára, hasznosítására vonatkozó jognak határozott vagy határozatlan időre történő megszerzését is érteni kell, szükséges az ilyen szerződések esetén a közbeszerzés értékének egységes számítására irányadó szabályok rögzítése. A 37. § a rendszeresen ismétlődő árubeszerzések és szolgáltatás megrendelések becsült értékének, a 38. § egyes szolgáltatások, illetve erre irányuló szerződések becsült értékének, míg a 39. § az építési beruházás becsült értékének megállapításához ad részletszabályokat.

A törvény 40. §-a - a hatályos szabályozással egyezően - kimondja a részekre bontás tilalmát. A részekre bontás tilalma a közösségi irányelvekben is megjelenik. A törvény tiltja a közbeszerzés értékének részekre bontását olyan céllal, amely a törvény versenyeztetési szabályainak megkerülésére, alkalmazásának mellőzésére irányul.

Az egybeszámítási kötelezettség szabályai, elvei változatlanok: továbbra is csak az azonos típusú közbeszerzési tárgyak (pl. csak árubeszerzés tárgyainak) értékét kell egybeszámítani, és ezen belül is a törvény azon árubeszerzések, építési beruházások vagy szolgáltatások értékét rendeli egybeszámítani, amelyekre lehetne egy szerződést kötni, mert létezik olyan szerződést kötő fél, amely az összeset képes nyújtani. Nincs tehát mód valamilyen dolog önkényes tagolása alapján azt állítani, hogy az több beszerzés, és egyiknek az értéke sem éri el az értékhatárt. (Pl. az egy önkormányzat területén levő utak felújítását indokolatlan lenne földrajzilag tagolni a becsült érték kiszámítása során.)

A törvény az egy szerződés kötésének ismérvén túl két további feltételhez köti a közbeszerzési tárgyak értékének egybeszámítását: ez akkor kötelező egyfelől, ha a közbeszerzési tárgyak rendeltetése azonos vagy hasonló, illetőleg felhasználásuk egymással összefügg. Ez az előírás elősegíti, hogy a beszerzések értékének egybeszámítása ne váljon parttalanná, és alacsony értékű tételeket ne kelljen kellő indok nélkül közbeszerzési eljárás alá vonni. A másik feltétel az, hogy az egy költségvetési évben, illetve tizenkét hónap alatt esedékes beszerzések értékének egybeszámítását kell figyelembe venni. Az ismertetett, összesen három feltételnek együttesen kell fennállnia ahhoz, hogy a különböző közbeszerzési tárgyak értékét egybe kelljen számítani.

A 40. § (4) bekezdése a (2) bekezdés mellőzésének jogkövetkezményéről szól: ha egy költségvetési évben (vagy tizenkét hónap alatt) közbeszerzési eljárás tartása nélkül megkezdték egyes közbeszerzési tárgyak beszerzését, noha azok együttes értéke miatt alkalmazni kellett volna a törvényt, a hátralevő részekre akkor is a IV. fejezet szerinti közbeszerzési eljárást kell kiírni, ha azok értéke alacsonyabb, mint a közösségi értékhatár. Ezt az ajánlatkérőnek önként kell megtennie, ha észleli a korábbi helytelen eljárást, de e rendelkezés alkalmazását a Közbeszerzési Döntőbizottság is elrendelheti jogkövetkezményként [340. § (3) bekezdés d) pont]. Ez az utólagos orvoslás azonban nem mentesít a korábbi jogsértés esetleges egyéb jogkövetkezményeitől.

A törvény 40. §-ának (4) bekezdését azonban csak azoknak kell alkalmazniuk, akik tudatosan sértették meg a (2) bekezdést, mert már a költségvetési év elején elegendő forrással rendelkeztek az értékhatárt meghaladó közbeszerzéshez, és tervezték is ilyen mennyiség megrendelését. Az olyan ajánlatkérők, akik a költségvetési év során kiegészítő forráshoz jutnak, ami miatt az egész évben beszerzendő mennyiség már meghaladja az értékhatárt, de az újabb beszerzések értéke önmagában - az előző részlethez hasonlóan - kisebb, mint az értékhatár, nem kötelesek a törvény 40. § (4) bekezdése szerint eljárni.

A 41. §-hoz

E § a közbeszerzési eljárás fajtáit, továbbá az eljárások közötti kapcsolat alapvető szabályait tartalmazza. A közbeszerzési eljárás - a hatályos szabályozással egyezően - nyílt, meghívásos vagy tárgyalásos eljárás lehet.

A nyílt eljárás olyan közbeszerzési eljárás, amelyben valamennyi érdekelt ajánlatot tehet (4. § 26. pont). A meghívásos eljárás olyan közbeszerzési eljárás, amelyben az ajánlatkérő által - az e törvényben előírtak szerint - kiválasztottak tehetnek ajánlatot (4. § 23. pont). A tárgyalásos eljárás olyan közbeszerzési eljárás, amelyben az ajánlatkérő az általa - e törvényben előírtak szerint - kiválasztott egy vagy több ajánlattevővel tárgyal a szerződés feltételeiről (4. § 35. pont).

Az ún. klasszikus ajánlatkérői kör főszabályként nyílt vagy meghívásos eljárást köteles lefolytatni. Tárgyalásos eljárást csak akkor alkalmazhat, amennyiben azt a törvény megengedi, vagyis a tárgyalásos eljárás kivételessége továbbra is érvényesül. A törvény taxatíve felsorolja azokat az eseteket, amikor tárgyalásos eljárásra sor kerülhet [124. § (2) bekezdés; 125. §].

Építési koncesszió esetében azonban az ajánlatkérő szabadon választhat, hogy a közbeszerzési eljárás melyik fajtája (nyílt, meghívásos, tárgyalásos eljárás) szerint jár el (139. §). Hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást azonban csak a törvényben meghatározott kivételes esetekben alkalmazhat.

Változást jelent azonban, hogy a törvény szerint az ajánlatkérő - a közösségi irányelvekkel összhangban - szabadon választhat a nyílt és a meghívásos eljárás között. (A hatályos szabályozás szerint meghívásos eljárást kizárólag a Kbt.-ben meghatározott feltételek fennállása esetén lehet lefolytatni.)

A meghívásos eljárás szabályait is újrafogalmazza a törvény. A meghívásos eljárás első szakaszában, az ún. részvételi szakaszban a szerződés teljesítésére - pénzügyi, gazdasági és műszaki szempontok alapján - alkalmas ajánlattevők kiválasztására kerül sor. A részvételi szakaszban az ajánlatkérő nem kérhet ajánlatot, a részvételre jelentkező pedig nem tehet ajánlatot. A meghívásos eljárás második szakaszában (ún. ajánlattételi szakasz) történik az alkalmasnak minősített jelentkezők (a kiválasztott ajánlattevők) ajánlattételre való felkérése, valamint az ajánlatok érdemi összehasonlítása és a megadott elbírálási szempont alapján történő értékelése. További újdonság a hatályos szabályokhoz képest, hogy az ajánlatkérő meghatározhatja az ajánlattevők keretszámát azzal, hogy a részvételre jelentkezők közül legfeljebb a keretszám felső határáig terjedő számú jelentkezőnek küld majd ajánlattételi felhívást. A keretszámot a részvételi felhívásban kell megadni, és annak legalább öt ajánlattevőt kell magában foglalnia. Keretszám meghatározása esetén a részvételi felhívásban meg kell adni az alkalmas jelentkezők közötti rangsorolás módját is arra az esetre, ha a keretszám felső határát meghaladja az alkalmas jelentkezők száma. (A törvény nem tartja fenn a hatályos szabályozás szerinti előminősítési nyílt eljárást, azonban a meghívásos eljárás, a törvény által újraszabályozott formájában "annak helyébe lép".)

A törvény továbbá újraszabályozza - a közösségi joggal való maradéktalan összhang megteremtése érdekében - a hirdetmény közzétételével, illetve a hirdetmény közzététele nélkül induló tárgyalásos eljárás alkalmazásának esetköreit.

A törvény fenntartja a hatályos szabályozásnak azt a rendelkezését, amely szerint egy adott közbeszerzési eljárás lefolytatása során nem lehet áttérni egy más fajta eljárásra. Ettől eltérő esetkört jelent, ha az ajánlatkérő az eljárás eredménytelenségét állapítja meg. Ebben az esetben ugyanis az ajánlatkérő szabadon mérlegelheti, hogy új eljárást indít-e. Amennyiben a közbeszerzést továbbra is meg kívánja valósítani, és így új közbeszerzési eljárás kiírása mellett dönt, ismét az egyes eljárási fajták alkalmazására vonatkozó szabályok szerint kell döntenie arról, hogy milyen eljárási fajtát alkalmaz. Ebben az esetben - amennyiben annak a törvényben meghatározott feltételei fennállnak - az ajánlatkérő tárgyalásos eljárás lefolytatása mellett is dönthet, még akkor is, ha az előző és eredménytelennek nyilvánított közbeszerzési eljárás nyílt eljárás volt, tekintettel arra, hogy ebben az esetben nem egy megindított közbeszerzési eljárás során történő áttérésről van szó, hanem egy új közbeszerzési eljárás megindításáról.

A nyílt és a meghívásos eljárás közös jellemzője, hogy az ajánlatkérő a felhívásban és a dokumentációban meghatározott feltételekhez, az ajánlattevő pedig az ajánlatához a törvényben meghatározott módon kötve van. Ajánlatkérőnek tehát nincs lehetősége, hogy változtasson a megadott feltételeken, illetve a meghatározott feltételektől eltérő ajánlati elemeket érvényesnek fogadja el, azzal az indokkal például, hogy a dokumentációtól eltérő ugyan a vállalás, de az ajánlatkérő gyakorlatával egyezik. A nyílt és a meghívásos eljárásnak ugyancsak közös jellemzője, hogy az eljárás során nem lehet tárgyalni.

Tekintettel arra, hogy mindhárom eljárási fajta esetén vannak azonos szabályok, a nyílt eljárás keretében meghatározott részletes eljárási normákat a meghívásos és a tárgyalásos eljárás során is megfelelően alkalmazni kell, figyelemmel az egyes eljárási fajták általános (41. §), illetve részletes (4-6. cím) szabályainak a nyílt eljárás rendelkezéseitől való eltérésére.

A 42-43. §-hoz

A közbeszerzések fontos piacot jelentenek a gazdálkodó szervezetek számára. A közbeszerzési eljárások főszabály szerint hirdetmény közzétételével indulnak, és az érdekelt ajánlattevőknek az ajánlati felhívás megjelenésétől számított meghatározott időtartamon belül kell ajánlataikat elkészíteniük. Fontos tehát, hogy a közbeszerzési eljárásokban ajánlattevőként érdekeltek idejében megfelelő tájékoztatást kapjanak az adott évre tervezett közbeszerzésekről, és így megfelelő felkészülési idő álljon rendelkezésükre egy-egy közbeszerzési eljáráson való részvételhez. Az előzetes összesített tájékoztató intézménye alapvetően e célt szolgálja.

A hatályos Kbt. is ismeri az előzetes tájékoztató intézményét: az ajánlatkérő előzetes összesített tájékoztatót készíthet minden év március hó 31-ig a közbeszerzési értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű, az adott évre tervezett közbeszerzéseiről. A hatályos szabályok alapján az előzetes összesítés elkészítése nem kötelező, annak csak tájékoztató szerepe van, így a közzétett tervezett beszerzés nem vonja maga után az eljárások kötelező lefolytatását, továbbá az előzetesen közzé nem tett beszerzések is lebonyolíthatók. Ugyanakkor a Kbt.-ben meghatározott feltételek teljesülése esetében az ajánlattételi határidő lerövidítésének kedvezménye kapcsolódik az előzetes összesített tájékoztató közzétételéhez.

A törvény fenntartja az előzetes tájékoztatás intézményét, azonban a törvény alapján nemcsak lehetőség, hanem - a közösségi irányelvekből következően - kötelezettség az előzetes összesített tájékoztató közzététele. Az ajánlatkérő a költségvetési év kezdetét követően haladéktalanul, de legkésőbb minden év április 15-éig előzetes összesített tájékoztatót köteles készíteni az adott évre, illetve az elkövetkező legfeljebb tizenkét hónapra tervezett összes (a kivételi körbe nem tartozó és a közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű), 750 000 eurót elérő vagy meghaladó értékű árubeszerzéséről, illetve szolgáltatás megrendeléséről. Továbbá az ajánlatkérő előzetes összesített tájékoztatót köteles készíteni a tervezett építési beruházás lényeges jellemzőiről, feltételeiről, ha az építési beruházás becsült értéke eléri vagy meghaladja az 5 millió eurót. A tájékoztatót a tervezett építési beruházás megvalósítására vonatkozó döntést követően haladéktalanul, de legkésőbb öt munkanapon belül kell elkészíteni.

Az előzetes összesített tájékoztató közzététele nem vonja maga után az abban megadott közbeszerzésre vonatkozó eljárás lefolytatásának kötelezettségét. Ha viszont az ajánlatkérő nem tett közzé előzetes összesített tájékoztatót, akkor nem indíthatja meg az érintett közbeszerzésre vonatkozó eljárást, kivéve az általa előre nem látható okból előállt rendkívüli sürgősség esetében. A rendkívüli sürgősséget indokoló körülmények azonban nem eredhetnek az ajánlatkérő mulasztásából. Az előzetes összesített tájékoztató közzétételéhez határidő-kedvezmény kapcsolódik: az ajánlatkérő a főszabályként megállapított határidők helyett rövidebb határidőket írhat elő: nyílt eljárásban a minimálisan előírt ötvenkét nap helyett harminchat napos (rendkívüli sürgősség esetében kivételesen huszonkét napos) ajánlattételi határidőt [74. § (1)-(2) bekezdés], meghívásos eljárás ajánlati szakaszában a minimálisan előírt negyven nap helyett huszonhat napos ajánlattételi határidőt [122. § (1)-(2) bekezdés]. (A két szakaszból álló eljárások részvételi szakaszában a részvételi határidő tekintetében nem kapcsolódik határidő-kedvezmény az előzetes összesített tájékoztató közzétételéhez.)

Az előzetes összesített tájékoztatót tartalmazó hirdetmény - közösségi joggal (2001/78/EK irányelv) összhangban álló - mintáját a 404. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti IM rendelet szabályozza.

A 44-47. §-hoz

E §-ok a hirdetmények megküldésének és közzétételének alapvető szabályait határozzák meg.

A közbeszerzési eljárást megindító ajánlati, illetve részvételi felhívást, valamint az eljárás eredményéről szóló tájékoztatót, továbbá az előzetes összesített tájékoztatót az ajánlatkérő meghatározott minta szerinti hirdetmény útján köteles közzétenni. Ezeket a hirdetménymintákat nem a törvény tartalmazza, hanem a törvény felhatalmazása [404. § (2) bekezdés a) pont] alapján alkotandó IM rendelet.

A közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzéseket az ajánlatkérők az Európai Unió közbeszerzési hirdetmény közzétételi rendszerében (azaz az Európai Unió Hivatalos Lapjában és a hirdetmények elektronikus napilapjában, az ún. TED-adatbankban) kötelesek meghirdetni. A hirdetményeket - a Közbeszerzések Tanácsán keresztül - az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványai Hivatala részére kell megküldeni. Az ajánlatkérőknek tehát nem közvetlenül kell a hirdetményeket a Hivatal részére megküldeniük, hanem a Közbeszerzések Tanácsához kell azokat eljuttatniuk, és a Tanács feladata lesz a hirdetményeknek a továbbítása, feladása. A Közbeszerzések Tanácsa az ajánlatkérő által megküldött hirdetményeket azonban - továbbküldés, feladás előtt - megvizsgálja abból a szempontból, hogy megfelelnek-e a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogszabályoknak. A Közbeszerzések Tanácsának "közbeiktatása" nem közösségi jogi követelmény ugyan, de egyrészt ez lehetőséget biztosít a hirdetmények lektorálására, és ezáltal a hirdetmények megfelelő színvonalára, másrészt a statisztikai adatgyűjtést is elősegíti, harmadrészt lehetőséget biztosít arra, hogy az Európai Unió felé elektronikus úton történjen a hirdetmények továbbküldése.

A hirdetmények megjelentetéséről az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványai Hivatala gondoskodik. A hirdetmények elektronikus úton történő megküldésére is lehetőség van, sőt ebben az esetben a Hivatal a feladást követően legkésőbb öt napon belül teszi közzé a hirdetményt, szemben a más módon megküldött hirdetményekkel, amelyeket a feladástól számított legkésőbb tizenkét napon belül tesz közzé. A hirdetményeknek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele költségeit az Európai Unió viseli. A hirdetményeket - tájékoztató jelleggel - a Közbeszerzések Tanácsa is közzéteszi a Közbeszerzési Értesítőben, az ajánlatkérő pedig más módon is közzéteheti. Az ajánlatkérő egyébként az Európai Unió hirdetmények közzétételére szolgáló rendszerében olyan hirdetménynek a közzétételét is kérheti, amelyben megadott közbeszerzésre nem vonatkozik az Európai Unió szintjén történő közzététel kötelezettsége. Az ilyen közzététel azonban nem vonja maga után a közösségi értékhatárokat elérő értékű közbeszerzésekre megállapított eljárási szabályok alkalmazását.

A hirdetmények megküldésének és közzétételének részletes szabályait, a hirdetmények ellenőrzésének rendjét és díjának mértékét, befizetését, valamint a Közbeszerzési Értesítőben történő közzététel rendjét és díjának mértékét, befizetését - a törvény 404. §-a (1) bekezdésének a) pontjában szereplő felhatalmazás alapján alkotott - külön jogszabály (kormányrendelet) határozza meg. Ugyanígy végrehajtási jogszabály határozza meg a hirdetmények, a bírálati összegezések és az éves statisztikai összegezés mintáját is, de ezt nem kormányrendelet, hanem miniszteri rendelet - a 404. § (2) bekezdésének a) pontja alapján. (A közösségi jog e hirdetményi mintákat is egységesítette, a tagállamoknak a 2001/78/EK bizottsági irányelvben foglaltakkal összhangban kell azokat szabályoznia. Erre tekintettel ez az ún. hirdetmény-minta irányelv képezi majd alapját az IM rendeletnek is.)

A 48. §-hoz

A 3. Cím (48-99. §) a nyílt eljárás menetét szabályozza az ún. klasszikus ajánlatkérő szervezetek közösségi értékhatárokat elérő értékű közbeszerzései tekintetében.

A nyílt eljárás ajánlati felhívás közzétételével indul.

A törvény - a hatályos szabályozástól eltérően - nem mondja ki, hogy az ajánlatkérő akkor indíthatja meg a közbeszerzésre irányuló eljárást, ha rendelkezik a szerződés teljesítését biztosító anyagi fedezettel, vagy az arra vonatkozó biztosítékkal, hogy a teljesítés időpontjában az anyagi fedezet rendelkezésre áll. Ennek oka, hogy az államháztartási alrendszerekbe tartozó szervezetek (így mindenekelőtt a központi költségvetési szervek) harmadik személyekkel szembeni kötelezettségvállalásának rendjét (annak közjogi előfeltételeit) nem a közbeszerzési törvényben, hanem az ezen szervezetek működési rendjét szabályozó törvényben (az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény, a továbbiakban: Áht.) kell meghatározni. Abban az esetben, ha az adott költségvetési szervezet harmadik személyek irányában történő kötelezettségvállalásának előfeltételei teljesültek (pl. az Áht. 12/A. §-ában foglaltak), a szervezet jogosult a közbeszerzési eljárás megindítására. Nincs szükség a jogosultság gyakorlását további, a közbeszerzési törvényben kimondásra kerülő feltételhez kötni. Ezzel összefüggésben a törvény 405. §-ának (3) bekezdése hatályon kívül helyezi az Áht. 98. §-ának (7) bekezdését is. Másfelől azt is hangsúlyozni kell, hogy a közbeszerzési szabályozás nem korlátozza a jóhiszemű harmadik személyek azon, a Ptk. 37. §-ának előírásán alapuló jogát, hogy a költségvetési szervtől a megkötött (adott esetben a kötelezettségvállalás Áht.-ban előírt közjogi rendjébe ütköző módon megkötött) szerződésből eredő követelését érvényesítse, még akkor is, ha az a költségvetési szerv költségvetését meghaladja.

A törvény továbbra is egyértelművé teszi, hogy az a szervezet, amely támogatásra irányuló igényt (pályázatot) nyújtott be, vagy fog benyújtani, a közbeszerzési eljárást megindító ajánlati felhívást már a támogatási igényre vonatkozó döntés meghozatala előtt is közzéteheti. A törvény e rendelkezésen keresztül kívánja biztosítani, hogy már a támogatás elnyerése előtt a törvény versenyeztetési szabályai alapján tudjon eljárni az a szervezet, amely támogatási igényét már benyújtotta vagy támogatási igényt fog benyújtani. A törvény ebben az esetben a törvény egyes rendelkezéseihez képest speciális szabályokat is megállapít.

A 49-53. §-hoz

A nyílt eljárást megindító ajánlati felhívás tartalmát az ajánlatkérő e §-ok rendelkezései (és a végrehajtási rendeletben meghatározott minta) szerint köteles elkészíteni. A 49. § kettős követelményt támaszt az ajánlatkérővel szemben az ajánlati felhívás tartalmának kialakításával kapcsolatban: az ajánlati felhívást úgy kell elkészíteni, hogy az alapján egyrészt az ajánlattevők megfelelő ajánlatot tudjanak tenni, másrészt egyenlő esélyük legyen az ajánlattételben. Az ajánlattevők ugyanis csak akkor értesülhetnek megfelelően az ajánlattétel feltételeiről, ha ezek meghatározására a nyilvánosan megjelenő ajánlati felhívásban kerül sor.

Az ajánlati felhívás egyes kötelező és lehetséges tartalmi elemeiről a törvény külön is rendelkezik. Az ajánlati felhívásban az ajánlatkérő köteles meghatározni a közbeszerzés tárgyát, illetőleg mennyiségét [50. § (1) bekezdés], a többváltozatú ajánlattétel lehetőségének biztosítását [51. § (1) bekezdés], az ellenszolgáltatás teljesítésének feltételeit [53. § (1) bekezdés], az eredményhirdetés időpontját és a szerződéskötés tervezett időpontját [53. § (3) bekezdés], a dokumentáció rendelkezésre bocsátásának módját, határidejét, annak beszerzési helyét, pénzügyi feltételeit [54. § (2) bekezdés], az ajánlatok bírálati szempontját [57. § (1) bekezdés], az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztása esetében a részszempontokat, azok súlyszámát, a ponthatárokat [57. § (5) bekezdés], közbeszerzési műszaki leírást (azzal, hogy ez a dokumentációban is megadható) [58. § (1) bekezdés], a kizáró okokat (60-62. §), az ajánlattevő pénzügyi és gazdasági, valamint műszaki, illetőleg szakmai alkalmasságának feltételeit és igazolását [65. § (1) bekezdés], az Európai Unióból származó forrásból is támogatott közbeszerzés esetén az érintett projektre vonatkozó adatokat [53. § (2) bekezdés].

A törvény 50. §-ának (1)-(2) bekezdése egyértelművé teszi, hogy az ajánlati felhívásban az ajánlatkérő köteles megadni a közbeszerzés mennyiségét, illetve leírását. A hatályos szabályok alapján is lehetősége van azonban az ajánlatkérőnek arra, hogy a közbeszerzés mennyiségét úgy határozza meg, hogy az ajánlati felhívásban a legalacsonyabb vagy legmagasabb mértéket közli, és kiköti az ettől - a szerződéskötés során - való eltérés lehetőségét, előírva az eltérés százalékos mértékét. A törvény a hatályos Kbt. hivatkozott szabályát kiigazítja, és továbbfejleszti. A törvény továbbra is lehetőséget biztosít arra, hogy az ajánlatkérő a fenti módon határozza meg a közbeszerzés mennyiségét, azonban változást jelent, hogy az ajánlatkérő nemcsak a legalacsonyabb vagy legmagasabb mennyiséget közölheti, hanem a közbeszerzés legmagasabb vagy legalacsonyabb értékét is. További változást jelent a hatályos szabályokhoz képest, hogy az ajánlatkérőnek a szerződéskötés során megmarad a mozgástere, vagyis a szerződésben a mennyiség vagy érték százalékos eltéréssel is meghatározható. A hatályos szabályok alapján az ajánlatkérő mozgástere csak a szerződéskötés időpontjáig áll fenn, vagyis a szerződés megkötésének időpontjáig döntenie kell a pontos mennyiségről. E rendelkezés a keretszerződés lényegét jeleníti meg a törvényben, anélkül azonban, hogy definiálná azt.

A törvény 52. §-a - közösségi jogi követelményként is - továbbra is biztosítja a közös ajánlattétel lehetőségét. Így több ajánlattevő közösen is tehet ajánlatot. Az ajánlatkérő - az ajánlati felhívásban meghatározva - a közös ajánlattevő nyertesektől megkövetelheti gazdasági társaság létrehozását, ha az a szerződés teljesítése érdekében indokolt. A közös ajánlat megtételének feltételeként gazdasági társaság létrehozása azonban nem határozható meg, hiszen a megfelelő teljesítés érdekében csak a nyertes együttes ajánlattevőkkel (szerződő felekkel) szemben indokolt ezen követelmény érvényesítése. A gazdasági társaság létrehozásával kapcsolatos mulasztás lehetséges jogkövetkezményét, a szerződés ajánlatkérő részéről történő felmondását a 306. § (1) bekezdése tartalmazza.

A törvény 69. §-ának (5) bekezdése rendezi azt a kérdést, hogy ha több ajánlattevő közösen tesz ajánlatot, akkor valamennyi ajánlattevőnek egyenként vagy az ajánlattevőknek közösen kell megfelelnie az ajánlatkérő által előírt alkalmassági követelményeknek. A 69. § (5) bekezdése főszabályként kimondja, hogy az ajánlattevők együttesen is megfelelhetnek az ajánlatkérő által előírt alkalmassági követelményeknek. Ettől azonban eltérést is enged a bekezdés második fordulata, amely lehetővé teszi, hogy az ajánlatkérő ettől eltérően rendelkezzen (azaz az egyenkénti megfelelés követelményét írja elő), de ennek indokát meg kell jelölnie.

Az 54-55. §-hoz

Az ajánlatkérő - elsősorban a megfelelő ajánlattétel elősegítése érdekében - az ajánlati felhívás mellett dokumentációt is köteles készíteni, tekintettel arra, hogy az ajánlati felhívás keretében nem mindig lehet meghatározni a szükséges részletes szerződési feltételeket, vagy a részletes műszaki leírást, illetve az ajánlattételt segítő információkat. A hatályos szabályozással ellentétben, amely szerint az ajánlatkérőnek csupán lehetősége, de nem kötelezettsége a dokumentáció készítése, a törvény a dokumentáció készítését kötelezővé teszi. Ezzel összefüggésben a törvény azt is előírja, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban köteles megadni a dokumentáció rendelkezésre bocsátásának módját, határidejét, annak beszerzési helyét és pénzügyi feltételeit is. Az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban előírhatja, hogy a dokumentáció megvásárlása vagy átvétele az eljárásban való részvétel feltétele.

A dokumentáció kötelező tartalma tekintetében a törvény több rendelkezése is irányadó. Az 54. § (1) bekezdése értelmében a dokumentáció részét kell, hogy képezzék a részletes szerződési feltételek vagy a szerződéstervezet. Az 55. § tartalmaz a dokumentáció kötelező tartalmával kapcsolatos rendelkezést építési beruházás és szolgáltatás megrendelése esetén (lásd a §-hoz fűzött részletes indokolást). Az 58. §, amely kimondja, hogy az ajánlatkérő a közbeszerzés tárgyára vonatkozó részletes közbeszerzési műszaki leírást az ajánlati felhívásban vagy a dokumentációban köteles megadni. Mindezen túl természetesen további, az ajánlattétel szempontjából fontos információt is tartalmazhat a dokumentáció.

Amennyiben az ajánlati felhívás és a dokumentáció között ellentmondás mutatkozik - mint ahogyan az a gyakorlatban nem egyszer előfordult - a Közbeszerzési Döntőbizottság által alkalmazott joggyakorlat szerint az ajánlati felhívás az irányadó.

A törvény meghatározza a dokumentáció rendelkezésre állásának határidejét is: az ajánlatkérő köteles gondoskodni arról, hogy a dokumentáció az ajánlati felhívást tartalmazó hirdetmény közzétételének napjától kezdve az ajánlattételi határidő lejártáig rendelkezésre álljon. Ezzel megakadályozható, hogy az ajánlatkérő a dokumentáció rendelkezésre állását indokolatlanul rövid időben állapítsa meg, az ajánlattevők esélyegyenlőségét (illetve az közbeszerzési eljárás eredményességét) veszélyeztetve. Ha a dokumentáció megküldését kérik, az ajánlatkérő vagy az általa meghatározott szervezet a kérelem kézhezvételétől számított két munkanapon belül köteles ennek eleget tenni, feltéve, hogy ésszerű időben kérték, illetőleg annak ellenértékét megfizették. Az Európai Bizottság véleményére is figyelemmel nem ésszerű időben való megkérés az, ha az ajánlattételi határidő lejárta előtt egy nappal kérik a dokumentációt, hiszen a megküldésre két munkanap áll rendelkezésre, viszont ha három munkanappal korábban kérik, azt nem lehet megtagadni.

A törvény a dokumentáció ellenértékének meghatározásához szempontokat ír elő annak érdekében, hogy az ajánlatkérők ne állapíthassák meg indokolatlanul magas összegben azt, sértve ezzel az ajánlattevők esélyegyenlőségét (és egyben emelve a közbeszerzések során kért ellenérték összegét). Ennek érdekében a törvény előírja, hogy a dokumentációért csak az annak előállításával és rendelkezésre bocsátásával kapcsolatosan ténylegesen felmerült költségnek megfelelő összeget lehet kérni. Ezt természetesen úgy kell érteni, hogy ha több példányt állítottak elő, az adott példányra jutó költséget kell számítani. Csak a közbeszerzési eljárásra tekintettel felmerült költségeket lehet figyelembe venni az ellenérték kiszámításánál. Ha pl. a dokumentáció részét képezik az építési tervek, a tervezési költségeket nem lehet beleszámítani a dokumentáció ellenértékébe, hiszen az épületet akkor is meg kellett volna tervezni, ha nem tartanak közbeszerzési eljárást. Mindez persze nem zárja ki a dokumentáció ingyenesen történő rendelkezésre bocsátásának lehetőségét.

A törvény ebben a §-ban helyezi el a dokumentáció ellenértékének visszafizetésére vonatkozó szabályokat; a visszafizetésre tíz napos határidőt ír elő, amelyet a visszafizetésre okot adó körülmény bekövetkezésétől kell számítani.

Az 55. § a dokumentáció kötelező tartalmával kapcsolatos rendelkezést tartalmaz építési beruházás és szolgáltatás megrendelése esetén. A rendelkezés a 92/50/EGK irányelv 28. Cikkének (1) bekezdésében, illetve a 93/37/EGK irányelv 23. Cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezés hazai jogba történő átültetésére irányul. Így az ajánlatkérő a törvény szerint köteles a dokumentációban megadni azoknak a szervezeteknek (hatóságnak) a nevét és címét (elérhetőségét), amelyektől az ajánlattevő megfelelő tájékoztatást kaphat a munkavállalók védelmére és a munkafeltételekre vonatkozó kötelezettségekről, amelyeknek a teljesítés helyén és a szerződés teljesítése során meg kell felelni. Ilyen szervezet tipikusan az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség. A 404. § (3) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján megalkotásra kerülő végrehajtási rendelet részletezi az 55. §-ban meghatározott tájékoztatási kötelezettség teljesítésnek eljárási szabályait és díjazását.

Az 56. §-hoz

A közbeszerzési eljárás eredményes lefolytatásának előfeltétele, hogy az ajánlattevők - a megfelelő, megalapozott ajánlat elkészítéséhez szükséges - minden lényeges információval rendelkezzenek. Tekintettel arra, hogy a nyílt eljárás során az ajánlatkérő és az ajánlattevők egymással nem tárgyalhatnak [41. § (2) bekezdés], a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy az ajánlattevő - a megfelelő ajánlattétel érdekében - kiegészítő (értelmező) tájékoztatást kérjen az ajánlatkérőtől vagy az általa meghatározott szervezettől az ajánlattételi határidő lejárta előtt legkésőbb tíz nappal. A kiegészítő tájékoztatás az ajánlati felhívásban és a dokumentációban foglaltak értelmezésére irányulhat.

A kiegészítő tájékoztatás kérése, illetve megadása során is az ajánlattevők esélyegyenlőségével összhangban kell eljárni. Ennek az elvnek kell érvényesülnie akkor is, amikor az ajánlatkérő meghatározza a tájékoztatás nyújtásának módját. Ezzel kapcsolatban a törvény azt a kötelezettséget támasztja az ajánlatkérővel szemben, hogy a tájékoztatás teljes tartalmát az ajánlattevők számára hozzáférhetővé köteles tenni, illetőleg köteles megküldeni. A tájékoztatás azonban nem eredményezheti az ajánlati felhívásban és a dokumentációban foglaltak módosítását.

Új eleme a törvénynek, hogy külön is nevesíti a konzultációt, mint a kiegészítő tájékoztatás egyik formáját. A konzultációról jegyzőkönyvet kell készíteni, amelyet a konzultáció napjától számított öt napon belül meg kell küldeni a konzultáción résztvevő ajánlattevőknek, valamint az ajánlattevők számára egyben hozzáférhetővé kell tenni. Ebben az esetben az ajánlati felhívásban kell megadni a konzultáció időpontját és helyét.

A törvény határidőt ír elő a kiegészítő tájékoztatás megadására: ennek értelmében a kiegészítő tájékoztatást az ajánlattételi határidő lejárta előtt legkésőbb hat nappal kell megadni. Ez a határidő természetesen vonatkozik arra az esetre is, amennyiben az ajánlatkérő konzultáció formájában nyújt kiegészítő tájékoztatást. A hat napos határidő a közösségi irányelvekből következik [92/50/EGK irányelv 18. Cikk (4) bekezdés; 93/36/EGK irányelv 10. Cikk (3) bekezdés; 93/37/EGK irányelv 12. Cikk (4) bekezdés].

Az 57. §-hoz

A törvény szerint az ajánlatok elbírálása kétféle szempont szerint történhet: vagy a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás vagy az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja szerint. Az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárás megindítása előtt szabad mérlegelése alapján dönthet arról, hogy a két lehetséges bírálati szempont közül melyiket választja. A törvény azonban - a közbeszerzési eljárások átláthatóságának és kiszámíthatóságának biztosítása érdekében - megköveteli, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban "előre" határozza meg az ajánlatok bírálati szempontját, továbbá ugyancsak az ajánlati felhívásban ismertesse meg a "pályázókat" az elbírálás teljes szempontrendszerével. Ha az ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja kiválasztani, akkor az ajánlati felhívásban köteles meghatározni a részszempontokat, a részszempontok súlyszámát, köteles közölni a tartalmi elemek értékelése során adható pontszám alsó és felső határát, továbbá a részszempontok ponthatárok közötti értékelési módszerét. A módszer megadása történhet matematikai képlettel, de leíró módon is. A módszer részletes ismertetése egyébként a dokumentációban is megadható. A törvény a Közbeszerzések Tanácsa számára kötelezettségként írja elő, hogy e módszerekről, továbbá általában az ajánlatok elbírálásáról ajánlást készítsen [57. § (6) bekezdés].

Az 57. § (4) bekezdése követelményeket állapít meg - az összességében legelőnyösebb ajánlat elbírálási szempontjának alkalmazása esetén - a részszempontok tekintetében. Figyelemmel arra is, hogy sokféle közbeszerzési tárgy (szerződés) tartozik a törvény tárgyi hatálya alá, a (4) bekezdés ötféle együttes követelményt támaszt a részszempontok ajánlatkérő általi megfelelő meghatározásához. Ezen követelményeknek való megfelelést a Közbeszerzési Döntőbizottság, illetve a bíróság értékelheti a jogorvoslati eljárásokban.

Az összességében legelőnyösebb ajánlat elbírálási szempontjának szabályozásakor figyelembe vételre kerültek a közösségi közbeszerzési irányelvekben (92/50/EGK irányelv 36. Cikk, 93/36/EGK irányelv 26. Cikk, 93/37/EGK irányelv 30. Cikk) foglaltak is. Ezek szerint, ha az összességében legelőnyösebb (gazdaságilag a legelőnyösebb) ajánlat elbírálási szempontját választva értékel az ajánlatkérő, meg kell határoznia az összes értékelésre kerülő részszempontot, amelyeket az irányelvek nem taxatív módon sorolnak fel, csupán példálózó jelleggel; így például: ár, teljesítési határidő, folyó (üzemben tartási) költségek, költség-hatékonyság, jövedelmezőség, minőség, esztétikai és funkcionális tulajdonságok, műszaki érték, teljesítés utáni szolgáltatások, műszaki segítségnyújtás, alkatrészekre vonatkozó vállalás. (Ugyanakkor az egyes irányelvek nem teljesen azonosan példálóznak.)

Az 58. §-hoz

Az ajánlatkérő a megfelelő ajánlattétel érdekében köteles - a közbeszerzés tárgyának jellegétől is függően - a közbeszerzés tárgyára vonatkozó részletes közbeszerzési műszaki leírást adni. A közbeszerzési műszaki leírás azoknak a műszaki előírásoknak az összessége, amelyek meghatározzák a közbeszerzés tárgya tekintetében megkövetelt jellemzőket, és amely lényegében az ajánlatkérőnek a közbeszerzés tárgyával kapcsolatos elvárásait tartalmazza a műszaki és minőségi követelmények, a megfelelőség tanúsítása és ellenőrzése, a minőségbiztosítási rendszer tanúsítása tekintetében. A műszaki előírások tartalmazzák a minőségre, a teljesítményre, a biztonságra és a méretekre vonatkozó jellemzők meghatározását, ideértve a közbeszerzés tárgyára alkalmazandó, a minőségbiztosításra, a terminológiára, a jelekre, a vizsgálatra és vizsgálati módszerekre, a csomagolásra, a jelölésre, a címkézésre vonatkozó követelményeket. Építési beruházás vagy szolgáltatás megrendelése esetében a műszaki előírásoknak tartalmazniuk kell továbbá a tervezésre és költségekre vonatkozó szabályokat, a munkák vizsgálati, ellenőrzési és átvételi feltételeit, az építési eljárásokat vagy technológiákat, valamint minden olyan egyéb műszaki feltételt, amelyet az ajánlatkérőnek módjában áll általános vagy különös rendelkezésekkel előírni az elkészült munka és azon anyagok vagy alkatrészek tekintetében, amelyeket az magában foglal (4. § 15. pont).

A törvény a közbeszerzési műszaki leírásra vonatkozó szabályokat - a 92/50/EGK irányelv 14. Cikkével, a 93/36/EGK irányelv 8. Cikkével és a 93/37/EGK irányelv 10. Cikkével összhangban - újraszabályozza.

A közbeszerzési műszaki leírást az ajánlati felhívásban vagy a dokumentációban kell megadni. A közbeszerzési műszaki leírást az európai szabványokat közzétevő nemzeti szabványokra, európai műszaki tanúsítványokra vagy közös műszaki leírásokra hivatkozással kell meghatározni. Ettől az ajánlatkérő csak a törvényben meghatározott esetekben térhet el (pl. ha az említett szabványok, európai műszaki tanúsítványok vagy közös műszaki leírások nem tartalmaznak a megfelelőség megállapítására irányuló leírást). A közbeszerzési műszaki leírás meghatározásának módjára vonatkozó főszabálytól való eltérés esetén az ajánlatkérő köteles megadni az eltérés alapjául szolgáló indokokat, továbbá ezen indokokat írásban dokumentálni, illetve kérésre az Európai Bizottságnak, valamint az Európai Unió tagállamainak - a Közbeszerzések Tanácsán keresztül - meg kell adnia.

Az említett szabványok, európai műszaki tanúsítványok vagy közös műszaki leírások hiányában a műszaki leírást a műszaki harmonizációról szóló európai közösségi irányelvekben foglalt alapvető követelményekkel összeegyeztethetőnek elismert nemzeti műszaki leírásokra történő hivatkozással kell meghatározni; meg lehet határozni az építési beruházási munkák tervezésére, számítási módszerére és kivitelezésére, valamint az áruk felhasználására vonatkozó nemzeti műszaki leírásokra történő hivatkozással, és végül meg lehet határozni egyéb hivatkozással, a következő rangsor szerint: nemzetközi szabványokat közzétevő nemzeti szabványok, egyéb nemzeti szabványok és nemzeti műszaki tanúsítványok, bármely egyéb szabvány.

Az európai szabvány fogalmát a 4. § 5. pontja, az európai műszaki tanúsítvány fogalmát a 4. § 4. pontja, a közös műszaki leírás fogalmát a 4. § 17. pontja, a nemzeti szabvány fogalmát a 4. § 24. pontja, a szabvány fogalmát a 4. § 33. pontja határozza meg.

Az 59. §-hoz

A törvény - a hatályos szabályozással egyezően - nem teszi kötelezővé az ajánlati biztosíték kikötését. Ha az ajánlatkérő ajánlati biztosítékhoz köti az eljárásban való részvételt, erről az ajánlati felhívásban kell rendelkeznie. Az ajánlati felhívásban emellett meg kell határozni a biztosíték rendelkezésre bocsátásának legkésőbbi időpontját, mértékét, a befizetés helyét, illetőleg az ajánlatkérő bankszámlaszámát, továbbá a befizetés igazolásának módját. Az ajánlattevőnek kell - ajánlata érvényességének egyik feltételeként [88. § (1) bekezdés b) pont] - igazolnia, hogy a biztosítékot az ajánlatkérő rendelkezésére bocsátotta.

A biztosíték az ajánlattevő választása szerint teljesíthető az előírt pénzösszegnek az ajánlatkérő bankszámlájára történő befizetésével, bankgarancia biztosításával vagy biztosítási szerződés alapján kiállított - készfizető kezességvállalást tartalmazó - kötelezvénnyel.

Az ajánlattétel biztosítékhoz való kötése azt a célt szolgálhatja, hogy csak komoly szándékú ajánlattevők vegyenek részt az eljárásban. Az ajánlatkérő számára szolgáló biztosítékot ugyanis az ajánlattevő elveszíti, ha ajánlati kötöttségének ideje alatt ajánlatát visszavonja, vagy a szerződés megkötése érdekkörében felmerült más okból hiúsult meg.

Az ajánlati biztosíték mértéke nem állapítható meg oly módon, hogy az ajánlattevők indokolatlan és hátrányos megkülönböztetését okozza. Annak érdekében, hogy az ajánlatkérők az ajánlati biztosíték összegét ne határozhassák meg - az ajánlattevők esélyegyenlőségét sértő módon - túlzott mértékben, a (3) bekezdés előírja, hogy a biztosíték mértékének kiszámításakor azt kell szem előtt tartani, mekkora anyagi hátrány keletkezne az ajánlatkérőnél, ha az ajánlattevő visszavonná ajánlatát vagy nyertessége ellenére nem kötne szerződést, ugyanis az ajánlati biztosíték funkciója ezeknek az eseteknek az orvoslása. A biztosíték mértékének megállapítása során biztosítani kell az ajánlattevők esélyegyenlőségét is.

A § rendezi továbbá az ajánlati biztosíték megtartásának, illetve kétszeres összege visszafizetésének szabályait, valamint tartalmazza a biztosíték, illetőleg a kétszeres összeg visszafizetésének határidejét is, amelyet a visszafizetésre okot adó körülmény bekövetkezésétől kell számítani.

Jóllehet, az 59. § (5) bekezdésének b) pontja értelmében az ajánlati biztosíték a megkötött szerződést biztosító mellékkötelezettséggé válhat, ugyanakkor ez nem szükségszerű. Különbség van ugyanis a törvény szerinti biztosíték és a teljesítési biztosíték között.

A 60-64. §-hoz

A törvény a közösségi irányelveknek megfelelően továbbfejleszti az ún. kizáró okok körét, vagyis azokat a tényeket, körülményeket, amelyek fennállása esetén az ajánlattevő, illetve az alvállalkozó nem vehet részt a közbeszerzési eljárásban, tehát ki van zárva az ajánlattételből. A kizárás alapja különösen a szerződésszegés veszélye.

A törvény fenntartja a hatályos szabályozásban a kizáró okokkal kapcsolatban érvényesített elvet: továbbra is vannak olyan kizáró okok, amelyek miatt az ajánlatkérő köteles a törvény erejénél fogva kizárni az ajánlattevőt vagy az alvállalkozót a közbeszerzési eljárásból (kötelező kizáró okok) (60. § (1) bekezdés a)-f) pontok, 62. §), és vannak olyan kizáró okok, amelyek miatt az ajánlatkérő nem köteles a törvény erejénél fogva kizárni az ajánlatkérőt, hanem mérlegelheti, hogy azokat kizáró okként érvényesíti-e az adott közbeszerzési eljárásban, feltéve, hogy e kizáró okokat az ajánlatkérő az ajánlati vagy részvételi felhívásban külön előírja (lehetséges kizáró okok) [61. § (1)-(2) bekezdés].

Továbbra is a törvény erejénél fogva nem vehet részt a közbeszerzési eljárásokban az az ajánlattevő, aki csőd-, felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt áll, akinek egy évnél régebben lejárt köztartozása van, illetve aki korábbi közbeszerzési eljárásban hamis adatot szolgáltatott, és ezért az eljárásból kizárták, illetve a hamis adatszolgáltatás tényét jogerősen a Közbeszerzési Döntőbizottság vagy a bíróság megállapította [60. § (1) bekezdés a), e), f) pontok].

Új - a törvény erejénél fogva beálló - kizáró ok,

- ha az ajánlattevő (alvállalkozó) tevékenységét felfüggesztette vagy tevékenységét felfüggesztették [60. § (1) bekezdés b) pont],

- ha gazdasági, illetőleg szakmai tevékenységével kapcsolatban jogerős bírósági ítéletben megállapított bűncselekményt követett el, amíg a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól nem mentesült; illetőleg akinek tevékenységét a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény 5. §-a (2) bekezdésének b), illetőleg f) pontja alapján a bíróság jogerős ítéletében korlátozta, az eltiltás ideje alatt; b) pont: az eltiltás ideje alatt a jogi személy nem vehet részt közbeszerzési eljárásban; f) pont: az eltiltás ideje alatt a jogi személy nem folytathat egyéb olyan tevékenységet, amelynek gyakorlásától a bíróság eltiltotta, illetőleg ha az ajánlattevő tevékenységét hasonló okból és módon jogerősen korlátozta, ha a közbeszerzési eljárásokban való részvételtől jogerősen eltiltásra került, az eltiltás ideje alatt [60. § (1) bekezdés c) pont].

Ugyancsak a törvény erejénél fogva beálló kizáró ok a közbeszerzési eljárásokban való részvételtől történő jogerős eltiltás hatálya alatt állás [60. § (1) bekezdés d) pont].

Az ajánlatkérőnek az eljárásból ki kell zárnia az olyan ajánlattevőt, aki (illetőleg akinek a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozója) az eljárás során súlyos szakmai kötelezettségszegést követett el, illetve korábbi közbeszerzési eljárás alapján vállalt szerződési kötelezettségét súlyosan megszegte, amelyet az ajánlatkérő bizonyítani tud, vagy az eljárásban előírt adatszolgáltatási kötelezettségének teljesítése során hamis adatot szolgáltatott, illetőleg hamis nyilatkozatot tett [62. § (1) bekezdés a)-b) pontok].

A gazdálkodással, illetve a szakmai tevékenységgel összefüggő - öt évnél nem régebben meghozott jogerős bírósági ítéletben megállapított - jogsértések [61. § (1) bekezdés a) pont], illetve a korábbi - öt évnél nem régebben lezárult - közbeszerzési eljárás alapján vállalt szerződéses kötelezettségekkel kapcsolatos szerződésszegések [61. § (1) bekezdés c) pont], valamint a versenyjogi jogsértések közül a versenytársak közötti, a versenyeztetéssel kapcsolatos összejátszás [61. § (1) bekezdés b) pont] továbbra is lehetséges kizáró okként kerülnek szabályozásra, vagyis az ajánlatkérő mérlegelheti, hogy azokat kizáró okként megjelöli-e az ajánlati felhívásban. E kizáró okokat mind az ajánlattevővel, mind a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozóval szemben érvényesíteni lehet.

A törvény ugyanakkor ki is bővítette a lehetséges kizáró okok körét. Az ajánlatkérő így kizárhatja az ajánlattevőt, illetve alvállalkozót, ha a letelepedése szerinti ország nyilvántartásában nincs bejegyezve [61. § (1) bekezdés d) pont], továbbá ha a szolgáltatás nyújtásához a letelepedése szerinti országban előírt engedéllyel, illetőleg előírt szervezeti, kamarai tagsággal nem rendelkezik [61. § (1) bekezdés e) pont].

A 61. § (3) bekezdésében foglalt szabály közösségi jogi követelmény, amely következik a szolgáltatás-nyújtás szabadságának elvéből, és amelyet külön nevesít a 92/50/EGK irányelv.

Az ajánlattevőnek és - amennyiben azt az ajánlatkérő előírta - a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozójának az ajánlatban kell igazolnia, illetve megadott módon írásbeli nyilatkozatot tennie arról, hogy nem esik a kizáró okok hatálya alá [63. § (1) bekezdés].

A (4) bekezdés pedig arra az esetre ad szabályt, ha a 60. § (1) bekezdése e) pontja vagy a 61. § (2) bekezdésének hatálya alá tartozó új közteher kerül bevezetésre. Tekintve, hogy egy éven keresztül kizárt, hogy bármely gazdálkodó szervezetnek egy évnél régebben lejárt ilyen köztartozása legyen, csak azokban az eljárásokban kell az ilyen köztartozásról igazolást csatolni, amelyekben az eredményhirdetésre legalább egy évvel azt követően kerül sor, hogy a köztartozásról szóló rendelkezés hatályba lépett. Ez nem mindig azonos azzal az időponttal, amikor a közteher előírásával kapcsolatos teljes jogszabály hatályba lépett, hiszen előfordulhat, hogy a közterhet megállapító rendelkezés csak később lép hatályba.

A 63. § (2)-(3) bekezdései az igazolások és nyilatkozatok szabályait tartalmazzák. Tekintettel arra, hogy közbeszerzési piacunkat az Európai Unióhoz való csatlakozást követően meg kell nyitnunk az Európai Unióban letelepedett vállalkozások előtt is, számítani kell még inkább arra, hogy a közbeszerzési eljárásokban ajánlattevőként (alvállalkozóként) a hazai vállalkozások mellett az előbbi vállalkozások is megjelenhetnek. Természetesen ezen ajánlattevőknek (alvállalkozóknak) is igazolniuk kell, hogy nem tartoznak a kizáró okok hatálya alá. A törvény megmondja, hogy ezen ajánlattevői kör milyen igazolásokat, nyilatkozatokat nyújthat be a közbeszerzési eljárásban, illetve az ajánlatkérő milyen igazolásokat, nyilatkozatokat köteles elfogadni az eljárásban.

A törvény 64. §-ának (1) bekezdése alapján - a jogalkalmazás elősegítése érdekében - a Közbeszerzések Tanácsa tájékoztatót ad ki a 63. § (2)-(3) bekezdésében hivatkozott igazolásokról, nyilatkozatokról, nyilvántartásokról és adatokról.

A 65-69. §-hoz

A közbeszerzési eljárásokban fontos érdek fűződik ahhoz, hogy az ajánlattevők - illetve amennyiben a törvény 71. § (4) bekezdése alapján az ajánlatkérő előírja, a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozók - igazolják, hogy valóban képesek a szerződés teljesítésére, valamint, hogy az ajánlatkérő kizárólag e feltételeknek megfelelő ajánlattevővel kössön szerződést. Ez biztosítja a közbeszerzési törvény alapelveinek érvényesülését, úgymint az ajánlattevők esélyegyenlőségét vagy a közpénzek felhasználásának átláthatóságát és hatékonyságát. Másrészt lehetővé teszi, hogy az ajánlatkérő a konkrét közbeszerzési eljárásban átgondolt feltételrendszer alapján vizsgálja az ajánlattevők (alvállalkozók) alkalmasságát. Ennek érdekében az ajánlatkérő köteles az ajánlattevők alkalmasságáról meggyőződni.

Az ajánlatkérő - a hatályos szabályozással egyezően - továbbra is az ajánlati felhívásban köteles meghatározni azokat a feltételeket, amelyek alapján megítéli az ajánlattevőnek, illetve a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozójának a szerződés teljesítésére vonatkozó pénzügyi és gazdasági, valamint műszaki, illetőleg szakmai alkalmasságát. A törvény továbbra is taxatív módon felsorolja a szerződés teljesítéséhez szükséges alkalmasság igazolásának különböző módjait, és az ajánlatkérő kizárólag ezek közül írhat elő egy vagy több igazolási módot az ajánlati felhívásban [65. § (1) bekezdés; 69. § (1) bekezdés].

A törvényben - a hatályos szabályokhoz képest - differenciálásra kerültek az alkalmassági szempontok. A 66. § a pénzügyi és gazdasági alkalmasság igazolási módjait, a 67. § a műszaki, illetve szakmai alkalmasság igazolásának módjait rendezi. Ez utóbbi § közbeszerzési tárgyanként differenciáltan szabályozza az alkalmasság kérdéskörét, jobban igazodva az egyes közbeszerzési tárgyak esetében érvényesülő sajátosságokhoz. A törvény a közösségi irányelvek rendelkezéseit veszi alapul, amelyek ebben a kérdésben kimerítő felsorolást tartalmaznak, és amelyektől nem lehet eltérni (92/50/EGK irányelv 31-32. Cikk, 93/36/EGK irányelv 22-23. Cikk, 93/37/EGK irányelv 26-27. Cikk).

A törvény alapján az ajánlatkérőnek meg kell határoznia az ajánlati felhívásban - a Kbt. 66-69. §-ában foglaltak szerinti igazolási módok közül az adott eljárásban alkalmazandóak megjelölésével -, hogy az ajánlattevőnek a szerződés teljesítéséhez szükséges pénzügyi és gazdasági, valamint műszaki, illetve szakmai alkalmasságának igazolására milyen dokumentumokat vagy nyilatkozatokat kell az ajánlatához (illetve a részvételi jelentkezéséhez) csatolnia [65. § (1) bekezdés], továbbá azt is, hogy az előbbiekkel összefüggésben mely körülmények megléte, illetve hiánya, vagy azok milyen mértékű fogyatékossága zárja ki, hogy az ajánlatkérő az az ajánlattevőt alkalmasnak minősítse a szerződés teljesítésére. [69. § (2) bekezdés].

Az alkalmassági feltételeknek egyértelmű, objektív és ellenőrizhető módon kell lehetővé tenniük az ajánlattevők szerződés teljesítésére való alkalmasságának megítélését (pl. teljesítendő határérték, mérték, tartalmi követelmény).

Nem felelnek meg tehát az előbbi elvárásoknak az általánosság szintjén megfogalmazott olyan követelmények, mint például "nem megfelelő pénzügyi helyzet", "megfelelő referenciák hiánya", illetve az "olyan likviditási helyzet, amely veszélyezteti a teljesítést".

Az alkalmassági feltételek meghatározásakor az ajánlatkérőnek figyelemmel kell lennie a 69. § (3) bekezdésében foglaltakra is, így az alkalmassággal összefüggésben előírt adatok és tények kérését a közbeszerzés tárgyára kell korlátozni, míg az alkalmatlanná minősítés szempontjai legfeljebb a szerződés teljesítéséhez ténylegesen szükséges mértékig írhatók elő.

Az ajánlatkérő túlzott - nem a konkrét közbeszerzési eljárás tárgyával összefüggő - előírásai a törvény 69. § (3) bekezdésében foglaltak mellett a verseny tisztaságára, illetve az ajánlattevők esélyegyenlőségére vonatkozó alapelvek [1. § (1)-(2) bekezdés] sérelmével is járhatnak. Annak megítélése azonban, hogy egy adott minősítési szempont mennyiben egyeztethető össze a törvény fent hivatkozott rendelkezéseivel, mindig az adott közbeszerzési eljárás tárgyára vonatkozó összes körülmény figyelembevételével lehetséges.

Az alkalmasságot kizáró szempontrendszer kialakítása során az ajánlatkérőnek valamennyi, a törvény fenti rendelkezései alapján előírt alkalmassági követelményhez, igazolási módhoz hozzá kell rendelnie a törvény 69. § (2) bekezdésében foglaltakat.

A fenti szabályok vonatkoznak az ajánlattevőnek a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozójának a szerződés teljesítéséhez szükséges pénzügyi és gazdasági, valamint műszaki, illetve szakmai alkalmassága igazolására is, azzal, hogy esetükben csak akkor kell igazolni az alkalmasságot, amennyiben az ajánlatkérő azt az ajánlati felhívásban előírta.

A 70-72. §-hoz

A 70-72. §-ok az ajánlattal kapcsolatos követelményeket fogalmaznak meg.

Az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban tartalmi és formai követelményeket írhat elő az ajánlattal kapcsolatban. Az ajánlattevő érvényes ajánlatának egyik legfontosabb feltétele, hogy - az ajánlati felhívásban és a dokumentációban meghatározott - tartalmi és formai követelményeknek megfeleljen, illetve csatolja a törvény, illetőleg az ajánlatkérő által meghatározott igazolásokat (mind a kizáró okokkal, mind a szerződés teljesítéséhez szükséges pénzügyi és gazdasági, valamint műszaki, illetőleg szakmai alkalmassággal kapcsolatban).

Az ajánlat tartalmának lényeges része az ajánlattevő kifejezett nyilatkozata az ajánlati felhívás feltételeire, a szerződés teljesítésére és a kért ellenszolgáltatásra. Ennek hiányában ugyanis a szerződés nem jöhet létre [99. §; Ptk. 205. § (2) bekezdés]

A törvény 88. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján, ha az ajánlattevő nem tesz eleget az ajánlatkérő által támasztott formai és tartalmi követelményeknek, az ajánlatát érvénytelennek kell minősíteni.

A törvény 71. §-ának (1) bekezdése továbbra is lehetőséget biztosít az ajánlatkérő számára arra, hogy az ajánlattevőtől - az általa benyújtásra kerülő ajánlatban - információt kapjon arról, hogy az ajánlattevő a közbeszerzés valamely részének teljesítése érdekében kíván-e harmadik személyekkel szerződést kötni, illetve, hogy a szerződés teljesítéséhez igénybe kíván-e venni alvállalkozókat. E lehetőség biztosításán keresztül a törvény a körültekintő ajánlatkérői döntést, a megalapozott szerződéskötést, és ezen keresztül a gondos közpénzfelhasználást kívánja elősegíteni. Erre tekintettel az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban előírhatja, hogy az ajánlatban meg kell jelölni a közbeszerzésnek azt a részét, amellyel összefüggésben az ajánlattevő harmadik személlyel szerződést fog kötni, illetőleg az ajánlattevő által a szerződés teljesítéséhez a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozókat. (Az alvállalkozó fogalmát a 4. § 2. pontja határozza meg.)

Amennyiben az ajánlatkérő előírta az ajánlati felhívásban a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozó megjelölését, akkor az ajánlattevőnek ajánlatában egyrészt meg kell jelölnie az ilyen alvállalkozókat, másrészt az ajánlatban - a 63. § (1)-(4) bekezdése szerint - igazolnia kell, hogy azok nem tartoznak a kizáró okok hatálya alá, valamint meg kell adni, ha az ajánlatkérő előírta - a 65-69. §-okkal összhangban - a szerződés teljesítéséhez szükséges pénzügyi és gazdasági, valamint műszaki, illetőleg szakmai alkalmasságára vonatkozó igazolásokat is.

A törvény egyértelművé teszi, hogy az ajánlattevő a szerződés teljesítéséhez nem vehet igénybe olyan alvállalkozót, aki, illetőleg amely a 60. §, illetőleg a 61. § szerint a kizáró okok hatálya alá esik. Ez a tilalom nemcsak a tíz százalékot meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozóra vonatkozik, hanem bizonyos esetekben valamennyi alvállalkozóra [60. § (1) bekezdés, 61. § (1) bekezdés d)-e) pont, 61. § (2) bekezdés], továbbá független attól, hogy az ajánlatkérő - élve a 71. § (1) bekezdés b) pontjában biztosított lehetőséggel - előírta-e az ajánlati felhívásban az alvállalkozó megjelölését. Az ajánlattevő egyébként köteles is nyilatkozni ajánlatában arról, hogy a szerződés teljesítéséhez nem vesz igénybe a kizáró okok hatálya alá eső alvállalkozót. Ha az ajánlatkérő nem alkalmazta a 71. § (1) bekezdésének b) pontját, illetve a közbeszerzések értékének tíz százalékát meg nem haladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozók tekintetében, az ajánlatkérőnek elegendő nyilatkoznia, hogy alvállalkozói nem esnek a kizáró okok hatálya alá, és nem kell azt a 63. § (1)-(4) bekezdése szerint igazolnia.

A törvény 72. §-a a 92/50/EGK irányelv 28. Cikkének (2) bekezdésével, illetve a 93/37/EGK irányelv 23. Cikkének (2) bekezdésével összhangban további követelményt támaszt az ajánlat tartalmával szemben. Ennek értelmében - építési beruházás és szolgáltatás megrendelése esetében - az ajánlattevő az ajánlatában köteles nyilatkozni arról, hogy az ajánlattétel során figyelembe vette-e a munkavállalók védelmére és a munkafeltételekre vonatkozó, a teljesítés helyén hatályos kötelezettségeket.

A 73. §-hoz

A közbeszerzési eljárásokban a főszabály a nyilvánosság. Szűk körben azonban felmerülhet az üzleti titok védelmének - méltányolható - szempontja is. A 73. § e szempontot kívánja érvényre juttatni, oly módon azonban, hogy biztosított legyen továbbra is az az általános elv, amely szerint a költségvetési pénzek felhasználására, valamint a közvagyonnal való gazdálkodásra vonatkozó adatok nyilvánosságra hozatalát az üzleti titok védelme nem korlátozhatja.

A közbeszerzési eljárásokban az ajánlattevőnél merülhet fel tipikusan az üzleti titok védelmének szempontja, pl. akkor, ha ajánlatában olyan megoldással, alkotással pályázik, amely részleteinek titokban maradásához méltányolható érdeke fűződik (versenyszempontok). Másrészt a törvény hatálya alá nemcsak állami és helyi önkormányzati költségvetési szervek, közfeladatot ellátó egyéb szervek tartoznak ajánlatkérőként (ahol a közérdekű adatok nyilvánosságának követelménye jelentkezik), hanem egyéb szervezetek is (gazdálkodó szervezetek); ez utóbbi körben szintén felvetődhet üzleti titokvédelmi szempont.

A fenti kettős szempontra (üzleti titok védelme egyfelől, a közpénzek felhasználása nyilvánosságának biztosítása másfelől) a törvény a következő rendelkezéseket tartalmazza: az ajánlattevő az ajánlatában közölt üzleti titok nyilvánosságra hozatalát megtilthatja. Az ajánlattevőnek az ajánlatában kifejezetten és elkülönítetten kell megadnia az üzleti titokként közölt tényt, megoldást vagy adatot. A nyertes ajánlat esetében ez a szerződés - nyilvánosságra nem hozható - mellékletét képezi, feltéve, hogy az abban foglaltak nem ütköznek a törvény 96. § (3) bekezdésébe. Egyebekben a nyertes ajánlattevővel kötött ún. közbeszerzési szerződés nyilvános, annak tartalma közérdekű adatnak minősül [99. § (4) bekezdés]. A törvény azt is kimondja, hogy az eredmény kihirdetésekor és azt követően a 73. § (2) bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatók azon adat tekintetében, amelyet az ajánlat elbírálása során - döntése meghozatalával összefüggésben - az ajánlatkérő figyelembe vett.

A 73. § (2) bekezdése alapján az ajánlattevő nem tilthatja meg nevének, címének (székhelyének, lakóhelyének), valamint az olyan ténynek, információnak, megoldásnak vagy adatnak (a továbbiakban együtt: adat) a nyilvánosságra hozatalát, amely a bírálati szempont alapján értékelésre kerül. Nem korlátozható, illetőleg nem tiltható meg üzleti titokra hivatkozással olyan adat nyilvánosságra hozatala sem, amely a közérdekű adatok nyilvánosságára és a közérdekből nyilvános adatra vonatkozó, külön törvényben meghatározott adatszolgáltatási és tájékoztatási kötelezettség alá esik.

A törvény nem alkot önálló, a törvény alkalmazása szempontjából irányadó üzleti titok fogalmat, hanem a Ptk.-ra utal vissza (4. § 37. pont). A Ptk. 81. §-ának (2) bekezdése értelmében "üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a jogosult jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette". Ugyanezen § (3) bekezdése azt is egyértelművé teszi, hogy "nem minősül üzleti titoknak az állami és a helyi önkormányzati költségvetés, illetve az európai közösségi támogatás felhasználásával, költségvetést érintő juttatással, kedvezménnyel, az állami és önkormányzati vagyon kezelésével, birtoklásával, használatával, hasznosításával, az azzal való rendelkezéssel, annak megterhelésével, az ilyen vagyont érintő bármilyen jog megszerzésével kapcsolatos adat, valamint az az adat, amelynek megismerését vagy nyilvánosságra hozatalát külön törvény közérdekből elrendeli. A nyilvánosságra hozatal azonban nem eredményezheti az olyan adatokhoz - így különösen a technológiai eljárásokra, a műszaki megoldásokra, a gyártási folyamatokra, a munkaszervezési és logisztikai módszerekre, továbbá a know-how-ra vonatkozó adatokhoz - való hozzáférést, amelyek megismerése az üzleti tevékenység végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna, feltéve, hogy ez nem akadályozza meg a közérdekből nyilvános adat megismerésének lehetőségét".

Egyes közösségi közbeszerzési irányelvek [pl. a 93/36/EGK irányelv 15. Cikk (2) bekezdés] is tartalmazzák azt a követelményt, hogy az ajánlatkérőnek tiszteletben kell tartania az ajánlattevő által adott azon információt, amely bizalmas természetű. A WTO Kormánybeszerzési Megállapodása is elismeri az ajánlattevők jogos kereskedelmi, üzleti érdekeit.

A 74-78. §-hoz

E §-ok az ajánlattételi határidő (azaz az ajánlat benyújtására vonatkozó határidő) és az ajánlati kötöttség szabályait tartalmazzák. Az ajánlattételi határidő nemcsak az ajánlatok időben történő benyújtása révén meghatározó pontja a közbeszerzési eljárásnak, hanem e határidő lejárta előtti és utáni, mindkét fél oldalán meglévő különböző jogok és kötelezettségek miatt is.

A törvény az ajánlattételi határidő minimum tartamát határozza meg a közösségi joggal összhangban. Az irányelvek ugyanis egyes eljárási cselekmények tekintetében határidőket írnak elő, annak elősegítése érdekében, hogy az Európai Unió területének bármely részén letelepedett ajánlattevők egyenlő eséllyel indulhassanak az Európai Unió egyes tagállamaiban meghirdetett közbeszerzési eljárásokban, és valódi eséllyel nyújthassanak be megfelelő és megalapozott ajánlatot. Így az irányelvek meghatározzák az ajánlattételi határidő, illetve a részvételi határidő legrövidebb tartamát. Az ajánlatkérők ennél rövidebb határidőt nem állapíthatnak meg egy adott közbeszerzési eljárásban, és természetesen a tagállamok sem írhatnak elő nemzeti szabályukban rövidebb határidőt. Ugyanakkor hosszabb határidők előírása nem kizárt, de ezzel a lehetőséggel a törvény nem élt. (Továbbá az irányelvek meghatározzák azokat a maximális időtartamokat, amely alatt az ajánlatkérő köteles a dokumentációt az ajánlattevők rendelkezésére bocsátani, illetve kiegészítő tájékoztatást nyújtani az ajánlattevők részére.)

A közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzésekre vonatkozó szabályok tehát a közösségi jog által alapvetően determináltak, különösen ami az ajánlattételi (és a részvételi) határidőket illeti. E körben a törvény nem tartalmaz a közösségi jognál szigorúbb határidő követelményeket.

A közösségi jogi követelmények mellett azonban hangsúlyozandó az is, hogy az ajánlattételi határidők szabályozása során figyelemmel kell lenni arra, hogy a határidőnek megfelelőnek kell lennie abból a szempontból is, hogy az ajánlattevők megalapozott ajánlatokat állíthassanak össze (ez a közbeszerzési eljárás eredményessége szempontjából sem elhanyagolható, így egyben az ajánlatkérő érdeke is).

A határidők meghatározása során az esélyegyenlőség elvének érvényesülését sem lehet figyelmen kívül hagyni: az ajánlattételi határidőknek alkalmasnak kell lenniük arra, hogy az ajánlattevők valóban egyenlő eséllyel tehessenek ajánlatot a közbeszerzési eljárásokban.

A törvény alapján nyílt eljárásban az ajánlattételi határidő az ajánlati felhívást tartalmazó hirdetmény feladásának napjától számított ötvenkét napnál rövidebb nem lehet. E szabály alapján az ajánlatkérő határozza meg az ajánlati felhívásban az ajánlattételi határidőt, amely tehát ötvenkét napnál rövidebb nem lehet, de hosszabb igen. Az ötvenkét napos határidő a közösségi jogból következik, e tekintetben a nemzeti jogalkotónak nincs mozgástere [92/50/EGK irányelv 18. Cikk (1) bekezdés, 93/36/EGK irányelv 10. Cikk (1) bekezdés, 93/37/EGK irányelv 12. Cikk (1) bekezdés]. A hatályos szabályozáshoz képest változást jelent azonban, hogy nem az ajánlati felhívás közzétételétől számít ez a határidő, hanem az ajánlati felhívást tartalmazó hirdetmény feladásának napjától. Mivel a törvény 44. §-a alapján a hirdetményeket az ajánlatkérőknek a Közbeszerzések Tanácsán keresztül kell eljuttatnia az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványai Hivatalának, az ajánlattételi határidő a Közbeszerzések Tanácsa által történő feladás (továbbküldés) napjától kezdődik.

A 74. § (2) bekezdése - a közösségi irányelvekből következően - az ajánlattételi határidőnek - a közbeszerzési eljárás megindítása után történő lerövidítésének 75. § (2) bekezdésében foglalt tilalmától különböző - lerövidítésére biztosít lehetőséget. Az ajánlattételi határidő lerövidítésének lehetősége az előzetes összesített tájékoztató (42. §) közzétételéhez kapcsolódik. Amennyiben ugyanis az ajánlatkérő az ajánlati felhívást tartalmazó hirdetmény feladásának napját legalább ötvenkét nappal megelőzően, de legfeljebb tizenkét hónapon belül előzetes összesített tájékoztatót tartalmazó hirdetményt adott fel, és az tartalmazta az ajánlati felhívás hirdetményi mintája szerinti, a tájékoztatót tartalmazó hirdetmény feladásának időpontjában rendelkezésre álló adatokat is, a főszabályként megállapított ötvenkét napos ajánlattételi határidő helyett rövidebb határidő is meghatározható. Az ajánlattételi határidő azonban ebben az esetben sem lehet - főszabályként - rövidebb az ajánlati felhívást tartalmazó hirdetmény feladásának napjától számított harminchat napnál. Rendkívüli sürgősség esetén kivételesen huszonkét napra rövidíthető, feltéve, ha a hirdetményt elektronikus úton adja fel az ajánlatkérő.

Az ajánlattételi határidőt meghosszabbítani lehet, de rövidíteni nem [75. § (2) bekezdés]. Az ajánlattételi határidő meghosszabbításának feltétele, hogy az indokolt legyen, egy alkalommal kerüljön rá sor, és az eredeti határidő lejárta előtt az ajánlatkérő a meghosszabbítást hirdetményben tegye közzé, egyben a hosszabbítás indokát is közölve [75. § (1) bekezdés].

Az ajánlattételi határidőnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a megadott időtartam alatt megfelelő ajánlatokat lehessen tenni, másfelől - meghosszabbítása korlátozásával -"kiszámíthatónak" kell lennie, mivel ez a kezdő napja az elbírálási, valamint a szerződéskötési határidő lejárta számításának.

Az ajánlattételi határidő lejárta előtt az ajánlatkérő módosíthatja a szerződés feltételeit, illetve visszavonhatja ajánlati felhívását. Ennek feltétele, hogy szándékát hirdetményben hozza nyilvánosságra, illetve az ajánlati felhívás visszavonása esetében egyidejűleg az ajánlattevőket is tájékoztatnia kell írásban, az ajánlattételi határidő lejárta előtt. Módosítás esetén - az ajánlattételi határidő tartamára vonatkozó szabályok szerint - új határidőt kell megállapítani. A törvény arra az esetre, ha az ajánlatkérő az ajánlattételi határidő lejárta előtt visszavonja ajánlati felhívását, egyetlen kötelezettséget ír elő: az ajánlatkérő köteles visszafizetni az ajánlattevők részére az ajánlati biztosítékot [59. § (5) bekezdés], valamint a dokumentáció ellenértékét [54. § (6) bekezdés a) pont). Az ajánlattevő pedig köteles a dokumentációt visszaadni, ha az ajánlatkérő visszavonja az ajánlati felhívást [54. § (6) bekezdés a) pont].

Az ajánlattételi határidő lejártával kezdődik az ajánlatkérő és az ajánlattevő ajánlati kötöttsége, amely az ajánlatkérő által a törvényben foglaltak alapján meghatározott napig (az ajánlati felhívásban megadott tervezett szerződéskötési időpont lejártáig) tart. Az ajánlattevő ajánlati kötöttségének ideje alatt nem módosíthatja (még az ajánlatkérő hozzájárulásával sem) ajánlatát [77. § (2) bekezdés]. Ha az ajánlattevő ajánlatát az ajánlati kötöttség időtartama alatt visszavonja, a törvény szankcióként az ajánlati biztosíték elvesztését írja elő, ami az ajánlatkérőt illeti meg [59. § (4) bekezdés].

A 79-80. §-hoz

Az ajánlatok benyújtására és felbontására vonatkozó szabályok találhatóak e §-okban. A törvény alapján - a közösségi jogból is következően - az ajánlatot főszabályként írásban és zártan, az ajánlati felhívásban megadott címre közvetlenül vagy postai úton kell benyújtani az ajánlattételi határidő lejártáig. A törvény azonban lehetőséget biztosít e főszabálytól való eltérésre és az ajánlatkérő lehetővé teheti az ajánlatoknak más módon történő [pl. elektronikus úton; lásd a 20. § (1) bekezdését is] benyújtását is, feltéve, hogy képes biztosítani, hogy az ajánlatok az ajánlattételi határidő lejárta előtt ne kerüljenek felbontásra, valamint az ajánlatkérő érdekkörében ne kerüljenek jogosulatlan felhasználóhoz.

Az ajánlattételi határidő lejártát követő benyújtáshoz (vagyis az elkésettséghez) a törvény az érvénytelenség jogkövetkezményét kapcsolja [88. § (1) bekezdés a) pont].

Az ajánlatok felbontásának szabályait tartalmazza a 80. §. Meghatározza a bontás megkezdésének időpontját, a bontásnál jelenlévő személyek körét, a bontás során ismertetendő adatok körét. Az ajánlatok felbontásának időpontját és helyét az ajánlatkérőnek az ajánlati felhívást tartalmazó - végrehajtási jogszabályban megadott minta szerint elkészített - hirdetményben kell meghatároznia. A törvény értelmében az ajánlatok bontását az ajánlattételi határidő lejártának időpontjában kell megkezdeni és folytatni mindaddig, amíg a határidő lejártáig benyújtott összes ajánlatot fel nem bontották.

Az ajánlatok felbontásáról és ismertetéséről az ajánlatkérőnek jegyzőkönyvet kell készítenie, amelyet a bontástól számított öt napon belül meg kell küldeni az összes ajánlattevőnek. A törvény nem teszi kötelezővé közjegyző jelenlétét az ajánlatok felbontásánál, továbbá a jegyzőkönyv közjegyzővel történő hitelesítését sem. Ugyanakkor a 20. § (3) bekezdése értelmében e jegyzőkönyv készítési kötelezettségnek az ajánlatkérő oly módon is eleget tehet, hogy amennyiben az ajánlatok felbontása közjegyző jelenlétében zajlott, a jegyzőkönyvet közokiratba foglalják.

A 81-92. §-hoz

E §-ok az ajánlatok elbírálásával kapcsolatos szabályokat tartalmaznak. Az ajánlatkérő részére elbírálási kötelezettséget ír elő, vagyis a törvény 82. §-a egyértelművé teszi, hogy kötelező az ajánlatokat elbírálnia, ez alól csak a közbeszerzés megkezdését [35. § (2) bekezdés] követően az ajánlatkérő által előre nem látható és elháríthatatlan külső ok következtében mentesül, de ebben az esetben az ajánlatkérőnek az eljárást eredménytelenné kell nyilvánítania és ennek tényét ki kell hirdetnie [94. § (1) bekezdés]. A törvény 48. §-ának (3) bekezdése ilyen okként nevesíti a támogatásra irányuló igény elutasítását az olyan ajánlatkérők esetében, akik (amelyek) támogatásra irányuló igényt nyújtottak be, és ennek alapján indítottak közbeszerzési eljárást.

A 94. § (1) bekezdése azt is egyértelművé teszi, hogy az ajánlatkérőnek a lehető legrövidebb időn belül kell elbírálnia az ajánlatokat. A törvény az ajánlatok elbírálásának maximális időtartamát határozza meg, kimondva, hogy az eljárás eredményét legkésőbb az ajánlatok felbontásától számított harminc (építési beruházás esetében hatvan) napon belül, az ajánlati felhívásban meghatározott eredményhirdetési időpontban kell kihirdetni.

Az ajánlatok elbírálása során az ajánlatkérőnek meg kell vizsgálnia, hogy az ajánlatok megfelelnek-e az ajánlati felhívásban és a dokumentációban, valamint a jogszabályokban meghatározott feltételeknek, továbbá meg kell győződnie az ajánlattevő, illetőleg - ha ezt az ajánlatkérő előírta - a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozó szerződés teljesítésére való alkalmasságáról vagy alkalmatlanságáról. Köteles megállapítani, hogy mely ajánlatok érvénytelenek [88. § (1) bekezdés], illetőleg van-e olyan ajánlattevő, akit az eljárásból ki kell zárni [88. § (2) bekezdés] Az eljárásból történő kizárás is az ajánlat érvénytelenségét vonja maga után [88. § (1) bekezdés d) pont). A 88. § (5) bekezdése alapján, pedig amennyiben egy ajánlat érvénytelen, azt az ajánlatkérőnek nem kell az általa megadott bírálati szempont szerint értékelnie. Az érvényes ajánlatokat viszont el kell bírálnia, méghozzá az ajánlati felhívásban meghatározott bírálati szempont (57. §) alapján, illetőleg a 89-90. §-ban foglaltakra tekintettel.

A törvény 83. §-a arról rendelkezik, hogy az ajánlatkérő az összes ajánlattevő számára azonos feltételekkel lehetőséget biztosíthat hiánypótlásra. A hiánypótlás intézményének célja, hogy növelje a közbeszerzési eljárások eredményességének, illetve az érvényes ajánlattételnek a lehetőségét. Ez mind az ajánlatkérőknek, mind pedig az ajánlattevőknek az érdeke. A hiánypótlás lehetősége a kizáró okokkal, az alkalmassággal kapcsolatos igazolások és nyilatkozatok utólagos csatolására, formai hiányosságainak pótlására, illetőleg az ajánlat részeként benyújtásra előírt egyéb iratok utólagos csatolására, hiányosságainak pótlására, valamint egyéb, az ajánlattal kapcsolatos formai hiányosságok pótlására irányulhat.

A hiánypótlással kapcsolatban a verseny tisztaságát, átláthatóságát, az esélyegyenlőséget is biztosítják a § garanciális rendelkezései. Ezek többek között kimondják, hogy a hiánypótlás nem eredményezheti az ajánlat elbírálásra kerülő tartalmi elemeinek módosítását. A formai hiányosságok kimerítő felsorolása ugyanakkor nem lehetséges. Nem formai hiányosság értelemszerűen az, aminek kiküszöbölése érdemi változást jelent az ajánlat tartalmában, különösen a bírálati szempontok szerinti ajánlati tartalmi elemekben. A törvény másfelől megköveteli, hogy a hiánypótlás lehetőségének biztosításáról vagy ennek kizárásáról az ajánlatkérő előre, az ajánlati felhívásban rendelkezzen. Ha az ajánlatkérő nem zárja ki a hiánypótlást, és ennek körébe eső hiányt állapít meg, az összes ajánlattevő egyidejű, írásban való tájékoztatása mellett a hiánypótlási felhívásban pontosan meg kell jelölnie az észlelt hiányokat. Ugyanakkor nem célszerű kizárni a hiánypótlás lehetőségét.

Az ajánlatok elbírálásának befejezése előtt több alkalommal is lehetséges hiánypótlást biztosítani, mivel az egyszeri lehetőségnek a hatályos Kbt.-ben való előírása éppen azt nem eredményezhette, hogy az érintett ajánlattevőket mielőbb felhívják hiánypótlásra.

A 83. § (3) bekezdése ellenőrzési kötelezettséget ír elő a hiánypótlás keretében becsatolt iratok tekintetében. A 84. § feljogosítja az ajánlatkérőt az ajánlatban előforduló nyilvánvaló számítási hiba saját hatáskörben történő kijavítására.

A 85. § - a közbeszerzési eljárás eredményességnek elősegítése érdekében - az ajánlatkérő számára lehetőséget biztosít arra, hogy felvilágosítást kérjen az ajánlat nem egyértelmű részeinek tisztázása érdekében az ajánlattevőktől. E lehetőség kizárólag a nem egyértelmű kijelentések, igazolások, nyilatkozatok tartalmának tisztázására irányul. Az ajánlatkérő részéről - az ajánlati felhívás, a dokumentáció tartalmáról - történő kiegészítő tájékoztatás szabályaihoz hasonlóan (56. §), az ajánlattevő értelmező, pontosító válasza sem sértheti az ajánlattevők esélyegyenlőségének elvét. Erre is tekintettel írja elő a törvény, hogy e felvilágosítás kérésről egyidejűleg tájékoztatni kell a többi ajánlattevőt is, illetve az nem eredményezheti az ajánlat módosítását.

Lényeges új eleme - a hatályos szabályozáshoz képest - a törvénynek, hogy rendezi a kirívóan alacsonynak értékelt ellenszolgáltatás problémáját. Az ajánlattevők a közbeszerzési piaci versenyhelyzetben esetenként a verseny tisztaságát, az általánosan elfogadott szakmai szokásokat, etikai szabályokat sértő kötelezettségeket vállalnak (irreális ajánlati tartalmi elemeket, pl. irreálisan alacsony árakat, vagy lehetetlen kötelezettségvállalásokat határoznak meg) annak érdekében, hogy azokat az ajánlatkérő maximális pontszámmal értékelje valamely részszempont körében. A törvény e problémát kezelni kívánja. Amennyiben a benyújtott ajánlat lehetetlen, túlzottan magas vagy éppen túlzottan alacsony mértékű, illetve kirívóan aránytalan kötelezettségvállalást tartalmaz, az ajánlatkérőnek meg kell győződnie az ajánlatok irreálisnak, lehetetlennek tűnő tartalmi elemeinek valódiságáról, teljesíthetőségéről. Amennyiben az ajánlattevő nem tudja elfogadható módon megindokolni az érintett ajánlati elem teljesíthetőségét, az ajánlatkérő érvénytelennek nyilvánítja az ajánlatot. Hangsúlyozni kell azonban azt is, hogy a kirívóan alacsony ellenszolgáltatás normatív meghatározása nem lehetséges, mivel azt csak esetenként lehet megítélni, különös tekintettel a közbeszerzés tárgyára, a piaci viszonyokra és egyéb körülményekre. Ez nem zárja ki azt, hogy szakmai, érdekképviseleti szervezetek is irányt mutassanak ennek megítélésében.

Lényeges elem, hogy az ajánlatkérő köteles az Európai Bizottságot tájékoztatni, amennyiben arra tekintettel nyilvánította valamely ajánlattevő ajánlatát érvénytelennek, hogy nem tartotta elfogadhatónak az általa nyújtott indokolást, feltéve, hogy az ajánlatok bírálati szempontja a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás.

A 88. § az érvénytelenségi okokat határozza meg. Az ajánlat érvénytelensége esetén az ajánlatkérőnek nem kell az ajánlatot értékelnie. A 93. § (1) bekezdése szerint az ajánlatkérő köteles az ajánlattevőt írásban tájékoztatni ajánlatának érvénytelenné nyilvánításáról, kizárásáról, valamint ezek indokáról, az erről hozott döntést követő öt napon belül.

A közbeszerzési eljárás célja, hogy az ajánlatkérő beszerzési igénye megvalósítása érdekében szerződést kössön a közbeszerzési eljárás nyertesével. Ennek érdekében a közbeszerzési eljárás keretében megvalósuló verseny alapján nyertest kell hirdetnie. A 91. § (1) bekezdése kimondja, hogy az eljárás nyertese az az ajánlattevő, aki az ajánlatkérő részére az ajánlati felhívásban és a dokumentációban meghatározott feltételek alapján, valamint az 57. § (2) bekezdésében meghatározott bírálati szempontok egyike szerint a legkedvezőbb érvényes ajánlatot tette. A törvény azonban azt is kimondja, hogy az ajánlatkérő csak az eljárás nyertesével vagy - visszalépése esetén, ha azt az ajánlati felhívásban előírta - az eljárás eredményének kihirdetésekor a következő legkedvezőbb ajánlatot tevőnek minősített szervezettel (személlyel) kötheti meg a szerződést. Mindez az ajánlatkérő szerződési szabadságának korlátozását jelenti, e korlátozás azonban a köz érdekében történik.

Amennyiben a közbeszerzési eljárás eredményeként nem kerül sor szerződés megkötésére, a közbeszerzési eljárás eredménytelen. A törvény 92. §-a tartalmazza azokat az esetköröket, amikor a az eljárás eredménytelennek minősül. Az eljárás eredménytelenségének különböző oka lehet: az eljárás során nem érkezett ajánlat, vagy kizárólag érvénytelen ajánlatot nyújtottak be, egyik ajánlattevő sem vagy az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő sem tett megfelelő ajánlatot, az ajánlatkérő az eljárást a szerződés megkötésére, illetőleg teljesítésére képtelenné válása miatt eredménytelenné nyilvánítja; valamelyik ajánlattevőnek az eljárás tisztaságát vagy a többi ajánlattevő érdekeit súlyosan sértő cselekménye miatt az ajánlatkérő az eljárás érvénytelenítéséről dönt; a békéltetési eljárás alapján az ajánlatkérő az eljárás érvénytelenítéséről dönt; a Közbeszerzési Döntőbizottság megsemmisíti az ajánlatkérő valamely döntését, és az ajánlatkérő új közbeszerzési eljárás lefolytatását határozza el, vagy eláll az eljárás lefolytatásának szándékától.

A 93-98. §-hoz

A 93. § az ajánlatkérőnek az ajánlattevők, illetve az Európai Bizottság és a Közbeszerzések Tanácsa irányában fennálló tájékoztatási kötelezettségéről rendelkezik.

A 94. § az eredményhirdetés tekintetében ír elő kötelező időpontot meghatározva annak a legkésőbbi időpontját. Az eredményhirdetés időpontja az, amit az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban meghatározott. A törvény - a hatályos szabályozással egyezően - lehetőséget biztosít a halasztásra. A halasztásról továbbra sem kell hirdetményt közzétenni, hanem arról közvetlenül, írásban, egyidejűleg kell tájékoztatni az ajánlattevőket. A törvény továbbá lehetőséget biztosít arra is, hogy az ajánlatkérő az eredményhirdetést - indokolt esetben - az ajánlati felhívásban meghatározott időponthoz képest korábbi időpontban tartsa meg. A törvény ebben az esetben sem követeli meg hirdetmény közzétételét, csupán az ajánlattevők időben történő, közvetlen módon, írásban, egyidejűleg történő tájékoztatását.

A 95. § szabályozza, hogy mely személyeket kell meghívni az eredményhirdetésre, míg a 96. § (1) bekezdése az eredményhirdetés során az ajánlatkérő által kötelezően ismertetendő adatok körét határozza meg. A 96. § (3) bekezdése a közpénz-felhasználás ellenőrizhetősége és nyilvánossága érdekében az üzleti titokra hivatkozással nyilvánosságra nem hozható adatok körét szűkíti, kimondva, hogy az eredményhirdetéskor és azt követően nem lehet üzleti titokra hivatkozással olyan adat nyilvánosságra hozatalát korlátozni vagy megtiltani, amely a 73. § (2) bekezdése körébe tartozik, illetőleg amelyet az ajánlat elbírálása során - döntése meghozatalával összefüggésben - az ajánlatkérő figyelembe vett.

A 97. § a közösségi irányelvekből fakadó, a közbeszerzési eljárás során érvényes ajánlatot tevő ajánlattevő irányában fennálló tájékoztatási kötelezettséget ír elő az ajánlatkérő részére [92/50/EGK irányelv 12. Cikk (1) bekezdés; 93/36/EGK irányelv 7. Cikk (1) bekezdés, 93/37/EGK irányelv 8. Cikk (1) bekezdés].

A 98. § az ajánlatkérők kötelezettségévé teszi - a közösségi jogból is következően -, hogy az eljárás eredményéről vagy eredménytelenségéről hirdetményt tegyenek közzé mind a Közbeszerzési Értesítőben, mind az Európai Unió Hivatalos Lapjában. A törvény azonban eltérő határidőt állapít meg a Közbeszerzési Értesítőben, illetve az EU Hivatalos Lapjában történő közzétételre. Az előbbi esetben az eredményhirdetéstől, az utóbbi esetben a szerződéskötéstől számított öt munkanapon belüli feladást ír elő.

A 98. § (4) bekezdése a közbeszerzési eljárás lezárultának időpontját határozza meg.

A 99. §-hoz

A § a közbeszerzési eljárás alapján kötendő szerződéssel kapcsolatos szabályokat tartalmaz. Kimondja, hogy eredményes közbeszerzési eljárás alapján a szerződést a nyertes ajánlattevővel kell megkötni, továbbá egyértelművé teszi, hogy a szerződés nem térhet el az ajánlati felhívásban, az ajánlatban és a dokumentációban foglaltaktól. Szabályozza a törvény azt is, hogy a közbeszerzés egy részére történő ajánlattétel esetén hogyan kell eljárni.

A hatályos szabályozással egyezően továbbra sincs lehetőség a szerződésnek az eredményhirdetéssel egyidejűleg történő megkötésére, erre legkorábban az azt követő nyolcadik napon kerülhet sor. A közbeszerzési irányelvek ugyan nem írják elő, hogy bizonyos időtartamnak el kell telnie az eredményhirdetés és a szerződés megkötése között, azonban az Európai Bíróságnak az ún. Alcatel ügyben (C-81/98) hozott ítéletéből ez következik. A hivatkozott ítéletben az Európai Bíróság a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslat kérdéseit szabályozó 89/665/EGK irányelvet értelmezte, és kimondta, hogy az ajánlatkérőnek az eljárást lezáró döntése ellen igénybe vehető jogorvoslat hatékonysága megköveteli, hogy a tagállamok belső jogukban biztosítsák az eljárást lezáró döntésnek a szerződés megkötése előtti jogorvoslati eljárás keretében történő megtámadhatóságát. A törvény e közösségi jogi követelményre is tekintettel határozza meg a szerződéskötés legkorábbi időpontját. A szerződéseknek az eredményhirdetéshez képest későbbi időpontban történő megkötésének elrendelése nagyobb esélyt ad arra, hogy időközben (sikerrel) lehessen jogorvoslati eljárást kezdeményezni. A törvény kötelezővé teszi, hogy az ajánlatkérő a szerződés megkötésének tervezett időpontját az ajánlati felhívásban adja meg, ezáltal egyben ellenőrizhető, hogy a felek valóban betartják-e a nyolc napos intervallumot. A törvény - ugyancsak a hatályos szabályozással egyezően - a szerződéskötés végső határidejét is meghatározza (30, illetve építési beruházás esetében 60 nap).

A törvény alapján az ajánlatkérőt - eredményes közbeszerzési eljárás esetén - szerződéskötési kötelezettség terheli, és csak a törvényben meghatározott okokból mentesül e kötelezettség alól. A (3) bekezdés az ajánlatkérőnek kizárólag az eredményhirdetést követően - az ajánlatkérő által előre nem látható és elháríthatatlan ok következtében - beállott lényeges körülmény miatti képtelenné válás esetén mentesít a szerződéskötési kötelezettség alól. A törvény 48. §-ának (4) bekezdése értelmében ilyen körülménynek kell tekinteni a támogatási igény elutasítását is.

A (4) bekezdés a közpénzfelhasználás átláthatósága és nyilvánossága szempontjából fontos rendelkezést tartalmaz: kimondja, hogy a közbeszerzési eljárás alapján kötött szerződés nyilvános, annak tartalma közérdekű adatnak minősül.

A 100. §-hoz

E §-sal kezdődnek a két szakaszból álló eljárások közös szabályai, így egyes azonos tartalmú szabályokat nem kell a törvényben többször megismételni, vagy korábbi rendelkezésekre visszautalni.

Két szakaszból áll a meghívásos és a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás.

A meghívásos eljárás olyan közbeszerzési eljárás, amelyben az ajánlatkérő által kiválasztottak tehetnek ajánlatot (4. § 23. pont). A tárgyalásos eljárás pedig olyan közbeszerzési eljárás, amelyben az ajánlatkérő az általa kiválasztott egy vagy több ajánlattevővel tárgyal a szerződés feltételeiről (4. § 35. pont).

A 41. § (5) bekezdése értelmében mind a meghívásos, mind a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásokban a nyílt eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni, azokkal az eltérésekkel, amelyeket a törvény ezen eljárások speciális szabályai körében esetleg megfogalmaz.

A törvény egyértelművé teszi, hogy a két szakaszból álló eljárásoknak sem a részvételi, sem az ajánlattételi szakaszában nem vehet részt, aki a kizáró okok hatálya alá tartozik [104. § (2) bekezdés].

A két szakaszból álló eljárások első szakaszában, az ún. részvételi szakaszban a szerződés teljesítésére - pénzügyi, gazdasági, műszaki és szakmai szempontok alapján - alkalmas ajánlattevők kiválasztására kerül sor. A részvételi szakaszban az ajánlatkérő nem kérhet, a részvételre jelentkező pedig nem tehet ajánlatot. A két szakaszból álló eljárások második szakaszában (ún. ajánlattételi szakasz) történik az alkalmasnak minősített jelentkezők (a kiválasztott ajánlattevők) ajánlattételre való felkérése, valamint az ajánlatok érdemi összehasonlítása és a megadott elbírálási szempont alapján történő értékelése.

A 101-118. §-hoz

E §-ok a két szakaszból álló eljárások első szakaszának, a részvételi szakasznak a közös szabályait tartalmazzák.

A 101. § egyértelművé teszi, hogy a két szakaszból álló eljárást részvételi felhívással kell megindítani, amelyet az ajánlatkérő hirdetmény útján köteles közzétenni. A § meghatározza a részvételi felhívás kötelező tartalmi elemeit. A 101. § (4) bekezdése a részvételi felhívás kötelező tartalmaként határozza meg - többek között - a részvételi határidőt (a részvételi jelentkezés benyújtására vonatkozó határidőt).

A részvételi határidő szabályait - a közösségi jog vonatkozó rendelkezéseivel összhangban - a 107. § határozza meg. E rendelkezések mind a meghívásos, mind a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás tekintetében irányadóak. A határidők meghatározása a közösségi jogi irányelvek szabályaiból következik, a törvény ennél rövidebb határidőket nem állapíthat meg, ugyanakkor hosszabb határidőket sem ír elő [92/50/EGK irányelv 19. Cikk (1) bekezdés, 93/36/EGK irányelv 11. Cikk (1) bekezdés, 93/37/EGK irányelv 13. Cikk (1) bekezdés]. A közösségi jogi követelmények mellett azonban hangsúlyozandó az is, hogy a részvételi határidő szabályozása során figyelemmel kell lenni arra, hogy a határidőnek megfelelőnek kell lennie arra, hogy a jelentkezők megalapozott részvételi jelentkezést nyújthassanak be, a kizáró okokkal és az alkalmassági követelményekkel kapcsolatban az igazolásokat összeállíthassák (ez a közbeszerzési eljárás eredményessége szempontjából sem elhanyagolható, így egyben az ajánlatkérő érdeke is). A határidők meghatározása során az esélyegyenlőség elvének érvényesülését sem lehet figyelmen kívül hagyni: a részvételi határidőknek alkalmasnak kell lenniük arra, hogy a részvételre jelentkezők valóban egyenlő eséllyel nyújthassanak be részvételi jelentkezést a közbeszerzési eljárásokban.

A fenti szempontokra tekintettel a 107. § (1) bekezdése értelmében a részvételi határidő - a részvételi felhívást tartalmazó hirdetmény feladásának napjától számított - minimum 37 nap. A részvételi határidő rövidítésére a törvény nem biztosít lehetőséget, ugyanakkor az ajánlatkérő a részvételi határidőt egy alkalommal meghosszabbíthatja. Ennek azonban feltétele, hogy az eredeti határidő lejárta előtt hirdetményt tegyen közzé a határidő hosszabbításról, megjelölve a módosított határidőt és egyben a hosszabbítás indokát.

A 102. § alapján az ajánlatkérő részvételi dokumentáció készítésével segítheti elő a megfelelő részvételi jelentkezések benyújtását. Az ajánlati dokumentációval ellentétben [54. § (1) bekezdés] a törvény nem teszi kötelezővé a részvételi dokumentáció készítését, hanem azt az ajánlatkérő döntésére bízza. Ugyanakkor az ajánlatkérő a részvételi felhívásban előírhatja, hogy a részvételi dokumentáció megvásárlása vagy átvétele az eljárásban való részvétel feltétele. A 102. § (4) bekezdése a részvételi dokumentáció ellenértékének meghatározásához szempontokat ír elő annak érdekében, hogy az ajánlatkérők ne állapíthassák meg indokolatlanul magas összegben azt, sértve ezzel a részvételre jelentkezők esélyegyenlőségét (és egyben emelve a közbeszerzések során kért ellenérték összegét). Ennek érdekében a törvény előírja, hogy a dokumentációért csak az annak előállításával és rendelkezésre bocsátásával kapcsolatosan ténylegesen felmerült költségnek megfelelő összeget lehet kérni. Csak a közbeszerzési eljárásra tekintettel felmerült költségeket lehet figyelembe venni az ellenérték kiszámításánál. A 102. § (5) bekezdése a dokumentáció ellenértékének visszafizetésére vonatkozó szabályokat határozza meg és a visszafizetésre tíz napos határidőt ír elő, amelyet a visszafizetésre okot adó körülmény bekövetkezésétől kell számítani.

A 104-105. § a részvételi jelentkezéssel kapcsolatos követelményeket tartalmaznak. A részvételre jelentkezőnek a részvételi felhívásban, illetőleg a részvételi dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell részvételi jelentkezését elkészítenie és benyújtania. A jelentkező köteles továbbá - a részvételi felhívásban előírt módon - igazolni a szerződés teljesítéséhez szükséges pénzügyi és gazdasági, valamint műszaki, illetőleg szakmai alkalmasságát, és az erre vonatkozó igazolásokat a részvételi jelentkezésben kell megadnia.

A törvény rendezi a részvételi felhívás visszavonásának, módosításának szabályait, amelyekre a részvételi határidő lejártáig kerülhet sor [108. § (1)-(2) bekezdés].

A 109-110. §-ok a részvételi jelentkezések benyújtásának és felbontásának feltételeit határozzák meg. A részvételi jelentkezések elbírálását pedig a 111-115. §-ok szabályozzák. A törvény az ajánlatkérő számára kötelezettségként írja elő a részvételi jelentkezések elbírálását. E kötelezettség alól csak akkor mentesül, amennyiben a közbeszerzés megkezdését követően - általa előre nem látható és elháríthatatlan ok következtében - beállott lényeges körülmény miatt a szerződés megkötésére, illetőleg a szerződés megkötése esetén a szerződés teljesítésére nem lenne képes. Ebben az esetben az ajánlatkérőnek az eljárást eredménytelenné kell nyilvánítania. A törvény az ajánlatkérő számára a részvételi jelentkezések elbírálására és az eljárás eredményének (vagy eredménytelenségének) kihirdetésére - a részvételi jelentkezések felbontásától számított - maximum 30, illetve építési beruházás esetében 60 napos határidőt állapít meg [117. § (1) bekezdés].

A 114. § az érvénytelenségi okokat határozza meg, míg a 115. § a részvételi szakasz és az eljárás eredménytelenségének okait.

A 116-118. §-ok a részvételi jelentkezések elbírálásáról való tájékoztatás, valamint a részvételi szakasz eredményhirdetésének szabályait határozzák meg.

A 119-121. §-hoz

E §-ok a két szakaszból álló eljárások második, ún. ajánlatételi szakaszának közös szabályait tartalmazzák. A meghívásos eljárás tekintetében a 122-123. §-ok további szabályokat tartalmaznak az ajánlattételi szakaszra (ajánlattételi határidő, ajánlattételre felhívás) vonatkozóan. A hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárások tekintetében pedig 126-130. § határozza meg a további szabályokat.

A 119. § az eredményhirdetéstől számított öt munkanapos határidőt állapít meg a - 120. §-ban foglaltaknak megfelelő tartalommal bíró - írásbeli ajánlattételi felhívás megküldésére. A hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás esetében az ajánlattételi felhívásnak az e §-ban foglaltakon túlmenően a 129. §-ban foglaltaknak is eleget kell tennie.

A 121. § szabályozza - többek között - az ajánlattételi felhívás módosításának, illetve visszavonásának feltételeit [(6)-(7) bekezdés]. Mind a visszavonásra, mind a módosításra az ajánlattételi határidő lejártáig kerülhet sor. A törvény nem köti hirdetmény közzétételéhez sem a visszavonást, sem a módosítást, csupán az ajánlattevők egyidejű, közvetlen, írásban történő tájékoztatását írja elő.

A törvény az ajánlattételi felhívás visszavonását korlátozza (szemben a nyílt eljárással, amely esetében nem köti feltételhez az ajánlati felhívás visszavonását - 76. §). A 121. § (7) bekezdésének első mondata értelmében az ajánlatkérő az ajánlattételi felhívást akkor vonhatja vissza, ha az ajánlattételi felhívás megküldését követően - általa előre nem látható és elháríthatatlan ok következtében - beállott lényeges körülmény miatt a szerződés megkötésére, illetőleg a szerződés megkötése esetén a teljesítésre nem lenne képes. E korlátozás indoka, hogy a két szakaszból álló eljárás ugyanúgy megindul a részvételi felhívással, mint a nyílt eljárás az ajánlati felhívással. A kétszakaszos eljárásban a részvételi felhívás az előírt szabályoknak megfelelően visszavonható [108. § (2) bekezdés], de az eljárás megindulása után már a részvételi szakaszt - egyebek mellett - akkor nyilváníthatja az ajánlatkérő eredménytelennek, ha a szerződés megkötésére, ill. teljesítésére képtelenné válik, de azon az alapon nem, hogy "meggondolta magát", hiszen ez a jelentkezők ismeretében már visszaélésekre adhatna módot. Ha a részvételi szakaszban ez így szabályozott, akkor indokolt, hogy csak a 121. § (7) bekezdése szerinti módon lehessen az ajánlattételi felhívást visszavonni, különösen, hogy 5 munkanap áll rendelkezésre a részvételi szakasz után az ajánlattételi felhívás megküldésére. Ha szabadon vissza lehetne vonni az ajánlattételi felhívást, ugyanígy kellene szabályozni a részvételi szakaszt, ez azonban nem lenne indokolt.

A 122-123. §-hoz

A meghívásos eljárás különös szabályait tartalmazzák e §-ok. A meghívásos eljárással kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a hatályos szabályozáshoz képest a törvény újra szabályozta annak részleteit. A legszembetűnőbb változást ezen eljárásfajta alkalmazási feltételeinek újragondolása jelenti. A törvény alapján ugyanis az ajánlatkérő szabadon választhat a nyílt és a meghívásos eljárás lefolytatása között. A hatályos Kbt. szerint csak akkor kerülhet sor meghívásos eljárásra, amennyiben alkalmazásának a Kbt. 65. §-ának (1) bekezdésében meghatározott feltételei fennállnak. Megjegyzendő, hogy a törvény nem tartja fenn a hatályos szabályozás szerinti előminősítési eljárást, azonban a meghívásos eljárás, a törvény által újraszabályozott formájában "annak helyébe lép".

A 122. § az ajánlattételi határidőt szabályozza a közösségi irányelvekkel összhangban: főszabályként az ajánlattételi felhívás megküldésének napjától számított minimum 40 nap [92/50/EGK irányelv 19. Cikk (3) bekezdés, 93/36/EGK irányelv 11. Cikk (3) bekezdés, 93/37/EGK irányelv 13. Cikk (3) bekezdés], amely előzetes összesített tájékoztató közzététele esetén minimum 26 napra rövidíthető [92/50/EGK irányelv 19. Cikk (4) bekezdés, 93/36/EGK irányelv 11. Cikk (3a) bekezdés, 93/37/EGK irányelv 13. Cikk (4) bekezdés], feltéve, hogy a törvényben meghatározott feltételek teljesülnek.

További újdonság a hatályos szabályokhoz képest, hogy az ajánlatkérő meghatározhatja az ajánlattevők keretszámát azzal, hogy a részvételre jelentkezők közül legfeljebb a keretszám felső határáig terjedő számú jelentkezőnek küld majd ajánlattételi felhívást. A keretszámot a részvételi felhívásban kell megadni, és annak legalább öt ajánlattevőt kell magában foglalnia. Keretszám meghatározása esetén a részvételi felhívásban meg kell adni az alkalmas jelentkezők közötti rangsorolás módját is arra az esetre, ha a keretszám felső határát meghaladja az alkalmas jelentkezők száma.

A 124-125. §-hoz

A tárgyalásos eljárás különös szabályait szabályozza a 6. cím (124-135. §). A törvény - a hatályos szabályozással egyezően - az ún. klasszikus ajánlatkérői körben kivételes eljárásnak tekinti a tárgyalásos eljárást, annak alkalmazására kizárólag akkor kerülhet sor, amennyiben annak a törvényben meghatározott feltételei fennállnak. A tárgyalásos eljárás alapvető különbsége a nyílt, illetve a meghívásos eljáráshoz képest, hogy ezen eljárási fajta esetén lehetőség van az ajánlatkérő és az ajánlattevők között tárgyalásra.

A tárgyalásos eljárásnak két fajtája van: a hirdetmény közzétételével induló, illetve a hirdetmény közzététele nélkül induló tárgyalásos eljárás. A hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás két szakaszból áll: a hirdetmény formájában közzétett, részvételi felhívással megindított részvételi szakaszból, valamint az ajánlattételi szakaszból. A hirdetmény közzététele nélküli eljárás viszont egyszakaszú eljárás.

A tárgyalásos eljárás mindkét fajtáját kivételes eljárási fajtának tekinti a törvény, így alkalmazásukra kizárólag a törvényben meghatározott esetekben kerülhet sor. A törvény taxatív módon sorolja fel azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén tárgyalásos eljárást alkalmazhat az ajánlatkérő. A tárgyalásos eljárás alkalmazása feltételeinek indoka különböző.

A 124. § (2) bekezdése a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás alkalmazási eseteit sorolja fel. A közösségi irányelvek e tekintetben nem hagynak mozgásteret a tagállami jogalkotó számára, kizárólag az irányelvekben nevesített esetekben teheti lehetővé a tagállami szabályozás az adott eljárásfajta alkalmazását [92/50/EGK irányelv 11. Cikk (2) bekezdés; 93/36/EGK irányelv 6. Cikk (2) bekezdés; 93/37/EGK irányelv 7. Cikk (2) bekezdés].

A 125. § - ugyancsak a közösségi jogból kiindulóan - a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazási eseteit szabályozza [92/50/EGK irányelv 11. Cikk (3) bekezdés; 93/36/EGK irányelv 6. Cikk (3) bekezdés; 93/37/EGK irányelv 7. Cikk (3) bekezdés]. Az (1)-(2) bekezdés valamennyi közbeszerzési tárgy esetében irányadó, míg a (3) bekezdés az építési beruházás és szolgáltatás megrendelése, a (4) bekezdés az árubeszerzés, és végül az (5) bekezdés a szolgáltatás-megrendelés tekintetében határozza meg a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásnak az (1)-(2) bekezdésben foglalt eseteken túli alkalmazási eseteit. A (6) bekezdés lehetőséget biztosít arra, hogy az ajánlatkérő hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárást folytasson le hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás helyett a 125. § (2) bekezdésének a) pontjában (nyílt vagy meghívásos eljárás eredménytelensége), illetve a (4) bekezdésének a) pontjában (kizárólag kutatási, fejlesztési, kísérleti vagy tanulmányi célból előállítandó áru) meghatározott esetekben. Ezekben az esetekben tehát az ajánlatkérőt kivételesen választási lehetőség illeti meg: döntése szerint vagy hirdetmény közzétételével induló, vagy hirdetmény nélküli eljárást folytathat le. Hangsúlyozandó, hogy e választási lehetőség csak az említett két esetben illeti meg az ajánlatkérőt.

A 126-128. §-hoz

E §-ok a hirdetménnyel, illetve a hirdetmény nélkül induló tárgyalásos eljárások közös szabályait állapítják meg. A közös szabályok közé tartozik még a törvény 41. §-ának (1) bekezdésében foglalt azon szabály, amely szerint tárgyalásos eljárást csak akkor lehet alkalmazni, amennyiben azt a törvény megengedi. További közös szabályt foglal magába a 41. § (5) bekezdése, amely kimondja, hogy a tárgyalásos eljárásra a nyílt eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni, ha a törvény eltérően nem rendelkezik.

A tárgyalásos eljárás egyik legfőbb jellemzője, hogy a felek szabadon tárgyalnak a szerződés feltételeiről, és ennek során nem érvényesül az ajánlattevőnek, illetőleg az ajánlatkérőnek a 76-78. § szerinti ajánlati kötöttsége. Ez azt is jelenti, hogy az ajánlatkérő szabadon tárgyalhat a kiválasztott ajánlattevőkkel a szerződés feltételeiről. Az ajánlattevő az ajánlatát, az ajánlatkérő pedig az ajánlattételi felhívását (dokumentációt) módosíthatja. Ez az engedmény azonban nem okozhatja a törvény alapelveinek megsértését például azáltal, hogy a tárgyalások során a közbeszerzés tárgya, illetőleg a közbeszerzési eljárás alapján megkötendő szerződés feltételei olyan jellemzőben, illetőleg körülményben térjenek el a közbeszerzés megkezdésekor beszerezni kívánt közbeszerzési tárgytól, illetőleg megadott szerződéses feltételektől, amely nem tette volna lehetővé tárgyalásos eljárás alkalmazását. Továbbá a feleket köti az az előírás is, hogy az eredményhirdetést követően nem lehet az ajánlat, illetve az ajánlatkérő elvárásainak tartalmát módosítani, hanem a szerződést a tárgyalás befejezésekor közösen megállapított tartalommal kell megkötni. A törvény egyértelművé teszi tehát, hogy a tárgyalások befejezésével ajánlati kötöttség jön létre.

A tárgyalásos eljárások két fajtájának további fontos közös szabálya, hogy nem érvényesül az ajánlattételi határidőknek a IV. fejezetben előírt legrövidebb időtartama, vagyis a törvény - összhangban az európai közösségi joggal - nem írja elő az ajánlattételi határidő minimális tartamát, azt az ajánlatkérő állapíthatja meg. Az ajánlatkérő döntési szabadságának korlátját az esélyegyenlőség elve jelenti, az ajánlatkérő ugyanis úgy köteles a határidőt meghatározni, hogy elegendő időtartam álljon rendelkezésre - az ajánlattevők egyenlő eséllyel történő - megfelelő ajánlattételéhez.

A 128. § az ajánlatkérő és az ajánlattevők közötti tárgyalások alapvető szabályait tartalmazza. A tárgyalás célja, hogy az ajánlatkérő a legkedvezőbb érvényes ajánlatot tevővel, illetve a legkedvezőbb feltételekkel köthessen szerződést. Az ajánlatkérőnek a tárgyalások során is biztosítania kell az egyenlő bánásmódot az ajánlattevők számára, így különösen az ajánlatkérő által adott bármilyen tájékoztatást az összes ajánlattevőnek meg kell adni. A törvény - a hatályos szabályozással egyezően - továbbra is az ajánlatkérőre bízza, hogy a tárgyalás menetét meghatározza. E tekintetben csupán annyit mond, hogy a tárgyalások az ajánlattevőkkel együttesen vagy egymást követően, továbbá egy vagy több fordulóban is lefolytathatóak. A törvény azonban - a verseny tisztaságának és az esélyegyenlőség elvének biztosítása érdekében - egyértelművé teszi, hogy az ajánlatkérőnek még a tárgyalások megkezdése előtt döntenie kell arról, hogy hogyan kívánja lefolytatni a tárgyalásokat. A 129. § a) pontja a hirdetmény közzétételével induló, míg a 133. § (1) bekezdésének s) pontja a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás tekintetében kimondja, hogy az ajánlatkérő az ajánlattételi felhívásban köteles ismertetni a tárgyalás lefolytatásának menetét és az ajánlatkérő által előírt alapvető szabályait. Így például az ajánlatkérőnek a felhívásban rendelkeznie kell arról, hogy valamennyi ajánlattevővel együtt vagy külön-külön fog-e tárgyalni, továbbá, hogy egy- vagy többfordulós tárgyalást kíván-e tartani. Többfordulós tárgyalás tartása esetén a törvény lehetőséget biztosít arra is, hogy az ajánlatkérő csak azokkal az ajánlattevőkkel folytassa a tárgyalást, akik az első, illetve következő tárgyalási forduló során a legkedvezőbb ajánlatot tették. Ebben az esetben azonban az ajánlatkérő köteles már magában az ajánlattételi felhívásban pontosan meghatározni a többfordulós tárgyalás menetét, továbbá az első, illetve a következő fordulót követő tárgyalásra kiválasztott ajánlattevői létszám felső határát. A kiválasztott ajánlattevőkkel folytatott további tárgyalás során az ajánlatkérő már nem módosíthatja feltételeit, továbbá az ajánlattevők a korábbi fordulóhoz képest már csak kedvezőbb ajánlatot tehetnek az ajánlatkérő számára.

A 129-130. §-hoz

E §-ok a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás különös szabályait határozzák meg. A hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásra egyrészt a nyílt eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni, másrészt a két szakaszból álló eljárás szabályait (100-121. §) is megfelelően alkalmazni kell, továbbá a tárgyalásos eljárások tekintetében irányadó közös szabályokat (126-128. §), és végül a 129-130. §-okban foglalt, a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásokra megállapított különös szabályokat.

Új eleme a törvénynek, hogy lehetőséget biztosít arra, hogy az ajánlatkérő a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás során - a részvételi felhívásban - meghatározhatja az ajánlattevők létszámát vagy keretszámát azzal, hogy a részvételre jelentkezők közül legfeljebb a létszámnak megfelelő vagy a keretszám felső határáig terjedő számú alkalmas, egyben érvényes jelentkezést benyújtó jelentkezőnek küld majd ajánlattételi felhívást. A közösségi joggal összhangban szabályozza a törvény ezt a lehetőséget, továbbá ugyancsak a közösségi irányelvekből következik az az előírás is, amely szerint a létszám, illetőleg a keretszám alsó határa nem lehet kevesebb háromnál, és a létszámnak, illetőleg a keretszámnak minden körülmény között biztosítania kell a valódi versenyt, illetőleg a közbeszerzés tárgyához kell igazodnia [92/50/EGK irányelv 27. Cikk (3) bekezdés; 93/36/EGK irányelv 19. Cikk (3) bekezdés; 93/37/EGK irányelv 22. Cikk (3) bekezdés].

A 131-135. §-hoz

E §-ok a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás különös szabályait határozzák meg.

Hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás esetében egyrészt a nyílt eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni, másrészt a tárgyalásos eljárások tekintetében irányadó közös szabályokat (126-128.§), és végül a 131-135. §-okban foglalt, a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásokra megállapított különös szabályokat.

A hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárásban nincsen részvételi szakasz. A hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás ajánlattételi felhívás megküldésével kezdődik. (Az ajánlattételi felhívás kötelező tartalmi elemeit a 133. § határozza meg.) Ez alól az ajánlatkérő által előre nem látható okból előállt rendkívüli sürgősség esete [125. § (2) bekezdés c) pont] képez kivételt: ebben az esetben az ajánlatkérő még ajánlattételi felhívást sem köteles készíteni és kiküldeni, hanem az eljárás - felhívás kiküldése nélkül - közvetlen tárgyalás megkezdésével is megindulhat.

A törvény fenntartja - a hatályos szabályozás alapján is működő - döntőbizottsági kontrollt a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásokkal kapcsolatban. A hatályos Kbt. 1999-es módosítása során került bevezetésre a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásokkal kapcsolatos döntőbizottsági ellenőrzés jogintézménye, amely hatékony eszköznek bizonyult ezen eljárási fajta visszaszorításában. Erre tekintettel tartja fenn a törvény továbbra is ezt az ellenőrzést. A 132. § alapján az ajánlatkérő a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás megkezdése napján köteles a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz benyújtani - telefaxon vagy elektronikus úton vagy közvetlenül - az ajánlattételi felhívást, továbbá az ajánlattételre felhívni kívánt szervezetek (személyek) nevéről, címéről, valamint a tárgyalásos eljárás alkalmazását megalapozó körülményekről szóló tájékoztatást. Az ajánlatkérőnek akkor is tájékoztatást kell adnia az eljárás megkezdéséről, amikor a rendkívüli sürgősség esetében ajánlattételi felhívás nélkül, közvetlenül tárgyalásba kezd az ajánlattevővel. Ha a megküldött iratok alapján a törvény szabályainak megsértése valószínűsíthető, a Közbeszerzési Döntőbizottság elnöke hivatalból jogorvoslati eljárást indít (329. §).

A tárgyalásos eljárásokban is érvényesül az a szabály, amely szerint az eredményhirdetéstől számított nyolcadik napnál korábbi időpontban nem kerülhet sor a szerződés megkötésére [99. § (2) bekezdés]. Ez alól kivételt jelent azonban a 125. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott esetkör (rendkívüli sürgősség), amikor is a törvény értelmében már a tárgyalás befejezésekor meg lehet kötni a szerződést [135. § (1) bekezdés].

A 136. §-hoz

E § a gyorsított eljárás szabályait tartalmazza. A gyorsított eljárás létét az indokolja, hogy nem minden esetben van lehetőség a törvény által a közbeszerzési eljárás időtartama tekintetében előírt határidők betartására, ugyanakkor a közbeszerzési eljárás nyilvánosságának, ellenőrizhetőségének biztosítása érdekében fontos, hogy az idő rövidségére történő hivatkozással ne lehessen az eljárás lefolytatásának kötelezettsége alól kibújni. A gyorsított eljárás szabályai azt teszik lehetővé, hogy az ajánlatkérők a sürgős közbeszerzési igényeiket is közbeszerzési eljárás lefolytatásával valósítsák meg. A gyorsított eljárás alkalmazásának lehetősége így biztosítja a közbeszerzések során a rugalmasságot.

Gyorsított eljárás rendkívüli sürgősség esetén alkalmazható. A rendkívüli sürgősséget indokoló körülmények azonban nem eredhetnek az ajánlatkérő mulasztásából. Rendkívüli sürgősség esetén tehát a törvény szerint gyorsított eljárás tartására van lehetősége az ajánlatkérőnek, vagy hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást alkalmazhat [125. § (2) bekezdés c) pont].

Gyorsított eljárás csak meghívásos vagy hirdetmény közzétételével tárgyalásos eljárás esetén alkalmazható. Gyorsított eljárásra - a hatályos szabályozással egyezően - a nyílt eljárásban továbbra sincs lehetőség, a nyílt eljárásban biztosított széleskörű verseny szűk időbeli korlátok közé szorítása ugyanis a verseny teljességét, biztonságát veszélyeztetheti. A törvény szerint ugyanakkor - a hatályos Kbt.-től eltérően - építési beruházás esetén is alkalmazható gyorsított eljárás.

A 136. § (2) bekezdése a részvételi határidő, az ajánlattételi határidő minimális tartamát határozza meg a közösségi irányelvekkel összhangban. Ez alapján a részvételi határidő - a részvételi felhívást tartalmazó hirdetmény feladásától számított - minimum tizenöt nap [92/50/EGK irányelv 20. Cikk (1) bekezdés a) pont, 93/36/EGK irányelv 12. Cikk (1) bekezdés a) pont, 93/37/EGK irányelv 14. Cikk (1) bekezdés a) pont], míg meghívásos eljárás esetén az ajánlattételi határidő - az ajánlattételi felhívás megküldésének napjától számított - minimum tíz nap [92/50/EGK irányelv 20. Cikk (1) bekezdés b) pont, 93/36/EGK irányelv 12. Cikk (1) bekezdés b) pont, 93/37/EGK irányelv 14. Cikk (1) bekezdés b) pont].

A 137-144. §-hoz

A közbeszerzési tárgyak körében a törvény új eleme az építési koncesszió - jogharmonizációs kötelezettségünkre tekintettel is történő - szabályozása. A 93/37/EGK irányelv szerint az építési koncesszió az építési beruházás egyik fajtája; olyan építési beruházás, amely alapján az ajánlatkérő ellenszolgáltatása az építmény hasznosítási jogának átengedése vagy e jog átengedése pénzbeli ellenszolgáltatással együtt. Az építési koncesszió esetén lefolytatandó eljárás kötelezettsége nem vonatkozik az ún. közszolgáltatókra, csak az ún. klasszikus ajánlatkérői kör esetében kötelező.

Az építési koncesszió megfelelő jogi kereteket jelenthet a napjainkban előtérbe került, az állami és a magánszektor közötti fejlesztési, illetve szolgáltatási együttműködés - az ún. PPP - egyes formáinak alkalmazásához. (Megjegyzendő, hogy ugyanakkor az ún. PPP nem azonosítható teljes mértékben az építési koncesszióval; az állami és a magánszektor közötti együttműködés más jogi formát, konstrukciót is ölthet.)

Az építési koncesszió tehát egyfajta építési beruházás azzal, hogy a fő eltérés az ellenszolgáltatás természetében és az ezzel járó következményekben ragadható meg. A különböző közbeszerzési tárgyak (építési beruházás, építési koncesszió) közötti elhatárolási kérdések érzékenységére is tekintettel, az Európai Bizottság értelmező közleményt (2000/C 121/02) adott ki a koncesszióval kapcsolatos kérdésekről a közösségi jog szempontjából.

Az építési koncesszió szabályozására is kiterjed a 93/37/EGK irányelv hatálya. A közbeszerzési szabályok alkalmazása nem mellőzhető az építési koncesszió esetében. A törvény ugyanakkor megállapít olyan sajátos rendelkezéseket erre a közbeszerzési tárgyra, amelyek figyelembe veszik annak sajátosságait. Így építési koncesszió esetében az ajánlatkérő szabadon választhat, hogy a közbeszerzési eljárás melyik fajtája (nyílt, meghívásos, tárgyalásos eljárás) szerint jár el. Hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást azonban csak a törvényben meghatározott kivételes esetekben alkalmazhat.

Az ajánlatkérőnek külön minta szerinti hirdetmény közzétételével kell az eljárást megindítania, ugyanakkor előzetes összesített tájékoztatót nem köteles készíteni és közzétenni.

Az ajánlatkérő az eljárást megindító hirdetményben egyebek mellett előírhatja (de nem köteles), hogy az építési koncessziót elnyerő ajánlattevő (koncessziós jogosult) köteles harmadik személlyel szerződést kötni az építési beruházás értékének legalább harminc százaléka tekintetében. (E százalékos mértéket az ajánlattevő az ajánlatában növelheti.) A koncessziós jogosult e harmadik személyt kizárólag akkor köteles versenyeztetés útján kiválasztani a törvényben meghatározott szabályok szerint, ha a harmadik személlyel kötendő, építési beruházásra irányuló szerződés értéke eléri vagy meghaladja az irányadó közösségi értékhatárt. E rendelkezés segítheti a kis- és középvállalkozásokat.

A 93/37/EGK irányelv 3. Cikkének (4) bekezdése pontosan meghatározza, hogy ki nem minősül ún. harmadik személynek. Eszerint nem minősül harmadik személynek: a közös ajánlatot tevők bármelyike; az, aki felett az ajánlattevő, vagy aki az ajánlattevő, vagy az ajánlattevő és egy másik szervezet felett közvetlenül vagy közvetve meghatározó befolyást képes gyakorolni (anya - leányvállalkozás kapcsolat). Következésképpen az ún. alvállalkozó (4. § 2. pont) harmadik személynek minősül, hiszen nem szerződő fél az építési koncesszióra irányuló versenyeztetés alapján az ajánlatkérő és a koncessziós jogosult között megkötött szerződés tekintetében [140. § (5) bekezdés].

A koncessziós jogosult további versenyeztetési kötelezettsége pedig alapvetően azon múlik, hogy

- az ajánlatkérő miként írta ki a közbeszerzési eljárást; pl. előírja-e, hogy a koncessziós jogosult az építési beruházás értékének legalább harminc százaléka tekintetében kössön szerződést harmadik személlyel (személyekkel), vagy sem;

- az ajánlattevő milyen ajánlatot tett; ha a beruházást egyedül nem tudja megvalósítani, konzorcium formájában von-e be további ajánlattevőket, így pl. olyan vállalkozókat, melyek bevonására egyébként alvállalkozóként is sor kerülhetne (közös ajánlattétel), vagy alvállalkozókat vesz majd igénybe (harmadik személyek);

- az esetlegesen harmadik személlyel (személyekkel) kötendő szerződésnek (szerződéseknek) mi a tárgya és az értéke; csak építési beruházás esetén, és ha annak értéke eléri vagy meghaladja a közösségi értékhatárt, merül fel a további versenyeztetési kötelezettség, tehát a koncessziós jogosult beszállítóira árubeszerzés és szolgáltatás megrendelése esetében nem alkalmazandó ez a kötelezettség.

További sajátosság, hogy az ajánlatkérő csak az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja szerint bírálhatja el az ajánlatokat. Az eljárási határidők tekintetében sajátos szabályt jelent, hogy nyílt eljárásban az ajánlattételi határidő, meghívásos vagy hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásban a részvételi határidő - az eljárást megindító hirdetmény feladásának napjától számított - minimum ötvenkét nap, továbbá nincs lehetőség az ajánlattételi határidő - 74. § (2) bekezdése, illetve a 122. § (2) bekezdése - szerinti rövidítésére.

A törvény továbbá megteremti a közbeszerzési törvény és a koncesszióról szóló törvény összhangját. Amennyiben az építési koncesszió egyben a koncessziós törvény hatálya alá is tartozik, az ajánlatkérőnek - koncessziós pályázat kiírása helyett - a közbeszerzési törvény szabályai szerint kell eljárnia, valamint a koncessziós törvényt is - a közbeszerzési törvényben meghatározott eltérésekkel - megfelelően alkalmaznia kell. A szerződésre a koncessziós törvény szerinti módosítási és megszüntetési szabályok az irányadóak a Ptk. mellett [306. § (5) bekezdés].

A 145. §-hoz

E §-sal kezdődnek az ún. egyszerűsített eljárás szabályai. Az ajánlatkérő a törvény 4. mellékletében felsorolt szolgáltatások megrendelése esetén folytathat le egyszerűsített eljárást [21. § (3) bekezdés]. Ilyen szolgáltatásnak minősülnek például a szállodai és éttermi szolgáltatások, vasúti szállítási szolgáltatások, oktatási és szakképzési szolgáltatások.

Az egyszerűsített eljárás bevezetésének lehetőségét a szolgáltatások meghatározott köre tekintetében a 92/50/EGK irányelv teszi lehetővé. Az irányelv ugyanis a hatálya alá tartozó szolgáltatásokat két csoportba osztja. Az első csoport - amelyeket az irányelv IA melléklete sorol fel - olyan szolgáltatásokat foglal magában, amelyeket a közösségi jogalkotó a határokon átnyúló beszerzések (vagyis az egységes belső piac megfelelő működése) szempontjából kiemelkedő fontosságúnak tartott. Az irányelv IA melléklete 16 szolgáltatási kategóriát sorol fel (CPC hivatkozási számokkal azonosítva be az egyes szolgáltatási kategóriákat). E szolgáltatások megrendelése szigorúbb szabályok alá esik: e körben az irányelv valamennyi rendelkezése irányadó.

A 92/50/EGK irányelv IB melléklete sorolja fel azt a tizenegy szolgáltatási kategóriát, amelyek esetében az irányelv rendelkezéseit csak "korlátozott" mértékben kell alkalmazni (14., 16. Cikk).

A törvény az irányelv fenti rendelkezéseire tekintettel rendelkezik a szolgáltatások meghatározott köre esetében lefolytatható egyszerűsített eljárás lehetőségéről. A törvény 4. melléklete pedig ugyancsak a közösségi joggal összhangban határozza meg az e körbe tartozó szolgáltatásokat. Hangsúlyozandó, hogy az e körbe sorolható szolgáltatások köre tekintetében a tagállami jogalkotónak nincs mozgástere, a közösségi jogból egyértelműen következik, hogy mely szolgáltatások sorolhatók ide. Ugyanakkor a részletszabályok kidolgozása során már nagyobb szabadság illeti meg a nemzeti jogalkotót.

A jogi szolgáltatások ugyancsak a 4. melléklet szolgáltatásai közé tartoznak, vagyis azon szolgáltatások körébe, amelyek esetében lehetőség van egyszerűsített eljárás lefolytatására. A törvény ugyanakkor lehetőséget biztosít arra is, hogy az ajánlatkérő - a jogi szolgáltatások meghatározott körében - közbeszerzési eljárás lefolytatása nélkül kössön szerződést, de lehetősége van arra is, hogy közbeszerzési eljárást - és ezen belül is ún. egyszerűsített eljárást - folytasson le [145. § (2) bekezdés, 153. §].

A 146-152. §-hoz

E §-ok az egyszerűsített eljárás menetét írják le. Az egyszerűsített eljárás egyszakaszos eljárás, méghozzá az ajánlatkérő választása szerint tárgyalás nélküli vagy tárgyalásos. Az ajánlatkérő döntheti el, hogy kíván-e az ajánlattevőkkel tárgyalni, vagy a benyújtott ajánlatokat tárgyalás nélkül bírálja el. A tárgyalás nélküli eljárásban érvényesül az ajánlatkérő és az ajánlattevő ajánlati kötöttsége, míg a tárgyalásos eljárásban nem. Az ajánlatkérőnek az eljárást megindító hirdetményben, illetve - a hirdetmény közzététele nélkül indított eljárások esetében - az ajánlattételi felhívásban kell meghatároznia, hogy az eljárásban lehet-e tárgyalni, vagy a benyújtott ajánlatokat tárgyalás nélkül bírálja el [149. § (1) bekezdés].

Főszabályként egyszerűsített eljárás esetében is ajánlati felhívással kell megindítani az eljárást. Az ajánlati felhívást azonban nem az Európai Unió hirdetmények közzétételére szolgáló rendszerében kell megjelentetni, hanem a Közbeszerzési Értesítőben.

A törvény által meghatározott esetekben az ajánlatkérő az ajánlattevő(k)nek közvetlenül küldheti meg az ajánlattételi felhívást. A 147. § (2) bekezdése sorolja fel - taxatív módon - azokat az eseteket, amikor az eljárás hirdetmény közzététele nélkül indulhat. Ilyen nevesített eset például az, ha a szerződést műszaki-technikai sajátosságok, művészeti szempontok vagy kizárólagos jogok védelme miatt kizárólag egy meghatározott személy képes teljesíteni. A hirdetmény közzététele nélkül indított eljárás esetében azonban a törvény - a nyilvánosság elvének biztosítása érdekében - megteremti a Közbeszerzési Döntőbizottság kontrollját: az ajánlatkérő köteles a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz benyújtani az ajánlattételi felhívást, valamint az ajánlattételre felhívni kívánt szervezetek (személyek) nevéről, címéről, illetve az egyszerűsített eljárást megalapozó körülményekről szóló tájékoztatást. Ha a megküldött iratok alapján a törvény szabályainak megsértése valószínűsíthető, a Közbeszerzési Döntőbizottság elnöke hivatalból jogorvoslati eljárást indít (329. §).

Az ajánlatkérő által előre nem látható rendkívüli sürgősség esetében a törvény alapján az ajánlatkérőnek lehetősége van arra is, hogy még ajánlattételi felhívást se kelljen kiküldenie, hanem ajánlattételi felhívás kiküldése nélkül, közvetlenül tárgyalást kezdjen az ajánlattevővel. Erre akkor kerülhet sor, amennyiben a rendkívüli sürgősség miatt az eljárási határidők nem lennének tarthatóak [147. § (4) bekezdés]. Ebben az esetben is tájékoztatni kell azonban a Közbeszerzési Döntőbizottságot az eljárás megkezdéséről.

Az egyszerűsített eljárás során érvényesülő egyik sajátos szabály, hogy az általános eljárásban előírható alkalmassági szempontokon túl az ajánlatkérő egyéb, objektív alkalmassági szempontokat és igazolási módokat is meghatározhat.

A 153. §-hoz

A jogi szolgáltatások megrendelése esetén az ajánlatkérő közbeszerzési eljárás lefolytatása nélkül is köthet szerződést, de lehetősége van arra is, hogy közbeszerzési eljárást - és ezen belül is ún. egyszerűsített eljárást - folytasson le [145. § (2) bekezdés, 153. §]. A törvény az ajánlatkérő számára e tekintetben választási lehetőséget biztosít. A megszorítást csupán az jelenti, hogy kizárólag az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 5. §-ának (1)-(2) bekezdésében meghatározott tevékenységek, mint szolgáltatás megrendelése esetében alkalmazható e rendelkezés. Az Ütv. 5. §-ának (1)-(2) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza:

"(1) Az ügyvéd

a) képviseli az ügyfelét,

b) büntetőügyben védelmet lát el,

c) jogi tanácsot ad,

d) szerződést, beadványt, más iratot készít,

e) az a)-d) pontban felsoroltakkal összefüggésben pénz és értéktárgy letéti kezelését végzi.

(2) Az (1) bekezdésben felsoroltak ellenérték fejében történő rendszeres ellátására - ha törvény másképpen nem rendelkezik - kizárólag ügyvéd jogosult."

A fentiekből következően csak az ún. kizárólagos ügyvédi tevékenységnek minősülő jogi szolgáltatások esetében mellőzhető a közbeszerzési eljárás.

A szerződés megkötését követően azonban az ajánlatkérő köteles tájékoztatót tartalmazó hirdetményt készíteni a szerződés megkötéséről, akkor is, amennyiben él a 153. §-ban foglalt lehetőséggel, és nem folytat le közbeszerzési eljárást. A hirdetményt a szerződéskötéstől számított öt munkanapon belül kell feladni. Amennyiben a szerződés tárgya szerinti szolgáltatás értéke eléri vagy meghaladja a közösségi értékhatárt, a tájékoztatót az Európai Unió hirdetmények közzétételére szolgáló rendszerében kell közzétenni. A hirdetményben az ajánlatkérőnek nyilatkoznia kell arról, hogy egyetért-e a hirdetmény közzétételével. Amennyiben nem ért egyet a közzététellel, a hirdetmény az Európai Unió szintjén nem kerül közzétételre, viszont a Közbeszerzési Értesítőben közzétételre kerül. A törvény a szerződés megkötéséről szóló tájékoztató közzétételén keresztül kívánja biztosítani a nyilvánosságot az olyan nagy értékű jogi szolgáltatások megrendelésére irányuló szerződések megkötése esetében, amelyeket egyébként nem előzött meg közbeszerzési eljárás.

A (3) bekezdés azonban egyértelművé teszi, hogy a közbeszerzési tervben, továbbá az éves statisztikai összegezésben szerepeltetni kell az adott szolgáltatást, még akkor is, amennyiben az ajánlatkérő él az (1) bekezdésben foglalt lehetőséggel, és nem folytat le közbeszerzési eljárást.

A 154-160. §-hoz

A tervpályázati eljárásra vonatkozó alapvető rendelkezések találhatóak e §-okban.

A törvény a jogharmonizációs követelményekre tekintettel szabályozza a tervpályázati eljárás alapvető normáit, ugyanis a közösségi közbeszerzési jog a tervpályázati eljárásra is állapít meg szabályokat (92/50/EGK irányelv 13. Cikk). E §-okban azonban csak a legalapvetőbb szabályok találhatóak, a részletes szabályokat alacsonyabb szintű jogszabály határozza meg. Jelenleg az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 32. §-a, illetve a törvény felhatalmazása alapján, alkotott a településrendezési és építészeti tervpályázatok részletes szabályairól szóló 16/1998. (VI. 3.) KTM rendelet tartalmaz rendelkezést a tervpályázatra.

Meghatározott értékhatárt elérő értékű tervpályázatok esetén az ajánlatkérők (a tervpályázati eljárásban kiírók) a törvény és a felhatalmazása alapján alkotott rendelet szabályai szerint kötelesek eljárni.

A törvény 4. §-ának 36. pontja határozza meg - a közösségi joggal összhangban (92/50/EGK irányelv 1. Cikk g) pont) - a tervpályázati eljárás fogalmát. Ez alapján a tervpályázat olyan sajátos, külön jogszabályban részletesen szabályozott tervezési versenyforma, amely tervezési feladatok előkészítésére szolgál, illetőleg pályamű alapján a tervező kiválasztásának egyik módja.

A törvény értelmében a hatálya alá tartozó szervezet akkor köteles az e §-okban és a végrehajtási jogszabályban meghatározott eljárási szabályok szerinti tervpályázati eljárást lefolytatni, amennyiben annak "értéke" eléri vagy meghaladja a közösségi értékhatárt. A törvény 33. §-a határozza meg a vonatkozó értékhatárokat. Amennyiben a tervpályázati eljárás alapján nem került sor pályázati díj fizetésére, azonban a tervpályázati eljárás eredményeként szolgáltatás megrendelésére kerül sor, a törvény 32. §-ának a)-c) pontja szerinti értékhatárok irányadóak. A törvény 35. §-ában a közbeszerzés értéke tekintetében megállapított szabály a tervpályázati eljárás értékének meghatározása tekintetében is irányadó. Amennyiben pedig díj átadására kerül sor, akkor a pályázati díj és a pályázóknak fizetendő valamennyi díjak együttes teljes összegét kell figyelembe venni, és amennyiben ez eléri, vagy meghaladja a 32. § a)-c) pontjában meghatározott értékhatárokat.

A tervpályázati eljárás meghirdetésére ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a közbeszerzési eljárások esetében. A tervpályázati eljárást tervpályázati kiírással kell megindítani.

Az eljárás nyílt vagy meghívásos lehet. Nyílt tervpályázati eljárás esetében valamennyi érdekelt pályázatot (pályaművet) nyújthat be. Meghívásos tervpályázati eljárás esetében a törvény alapján a kiíró meghatározhatja a pályázók létszámát vagy keretszámát azzal, hogy a részvételre jelentkezők közül legfeljebb a létszámnak megfelelő vagy a keretszám felső határáig terjedő számú jelentkezőt hív fel pályázat benyújtására, illetőleg a kiíró által megjelölteken kívül valamennyi érdekelt jelentkezhet az eljárásban való részvételre.

A pályázatokat - a törvény által meghatározott feltételeknek megfelelő összetételű - bíráló bizottságnak (zsűrinek) kell elbírálnia [158. § (1) bekezdés]. A közösségi jogból következő követelményként a törvény előírja, a zsűri tagjai kizárólag a pályázóktól független természetes személyek lehetnek [92/50/EGK irányelv 13. Cikk (6) bekezdés]. A törvény továbbá azt a követelményt támasztja a zsűri összetételével kapcsolatban, hogy amennyiben a tervpályázati kiírásban a pályázókkal (jelentkezőkkel) szemben szakmai követelményeket, szakképesítést határozott meg a kiíró, akkor legalább a bíráló bizottság tagjai kétharmadának meg kell felelnie a pályázóktól megkövetelt vagy azokkal egyenértékű szakmai követelményeknek, szakképesítésnek. E tekintetben a törvény a közösségi jogi követelménynél szigorúbb előírást tartalmaz a szakmai érdekképviseleti szervezetek kifejezett kérése alapján. Az irányelv hivatkozott cikke ugyanis csupán egyharmados arányt ír elő.

A pályázatokat anonim módon, a titkosságot biztosítóan kell benyújtani a bíráló bizottság részére.

A kiírónak a tervpályázati eljárás eredményéről vagy eredménytelenségéről szóló tájékoztatót külön jogszabályban meghatározott minta szerinti hirdetmény útján kell közzétennie. A hirdetményt legkésőbb az eredményhirdetéstől, illetőleg az eredményhirdetés határidejének lejártától számított öt munkanapon belül kell feladni. A hirdetmények megküldésére és közzétételére a 44-47. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

A 161. §-hoz

E §-sal kezdődnek az ún. közszolgáltatónak minősülő ajánlatkérők - közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű - közbeszerzéseit szabályozó rendelkezések (V. fejezet; 161-239. §). A törvény különös közbeszerzési eljárásnak nevezi ezen ajánlatkérői kör közbeszerzési eljárását, megkülönböztetendő az ún. klasszikus ajánlatkérői kör általános közbeszerzési eljárásától.

Szemben a hatályos szabályozással, amely egységesen szabályozza alanyi oldalról a közbeszerzések kérdéskörét, vagyis az ún. közszolgáltatókra is az ún. klasszikus ajánlatkérői kör tekintetében irányadó szabályokat rendeli alkalmazni, a törvény differenciáltabb szabályozási elvet valósít meg: külön-külön szabályozza a két alanyi kör közbeszerzéseit, rugalmasabb szabályozást állapítva meg - a közösségi jogból következően - az ún. közszolgáltatók esetében.

További eltérés a hatályos szabályozáshoz képest, hogy a törvény csak meghatározott ágazatokban tevékenykedő egyes szervezeteket von a közbeszerzési szabályozás hatálya alá, nevezetesen a vízügyi, az energia, a közlekedési és a távközlési (a törvény szóhasználatával élve: az elektronikus hírközlési) ágazatokban működő, meghatározott tevékenységet végző szervezeteket. Ennek magyarázata szintén a közösségi jogból következik: a 93/38/EGK irányelv hatálya csak ezen ágazatokra terjed ki. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a nemzeti értékhatáros rezsimben az ún. közszolgáltatók körében az ajánlatkérők közé tartozik a postai ágazatokban működő, egyetemes postai szolgáltatás körébe tartozó szolgáltatást nyújtó szervezet is. (Lásd a 272. §-hoz fűzött indokolást.)

Az ún. közszolgáltatónak minősülő ajánlatkérők a közbeszerzési szabályokat kizárólag azokra a közbeszerzésekre kötelesek alkalmazni, amelyek közvetlenül összefüggenek az ajánlatkérő által végzett releváns tevékenységgel (kivéve, ha az ajánlatkérő egyben ún. klasszikus ajánlatkérőnek is minősülne) [168. § (1) bekezdés a) pont]. A 168. § (4) bekezdése nyújt eligazítást abban, hogy mikor tekinthető a beszerzés az ajánlatkérő által végzett releváns tevékenységgel közvetlenül összefüggőnek. Ennek értelmében az ajánlatkérő által végzett releváns tevékenység folytatásával közvetlenül összefügg a közbeszerzés, ha annak tárgya nélkül e tevékenységet nem lehetne ellátni. Ha a közbeszerzés tárgyát az ajánlatkérő mind a hivatkozott tevékenységéhez, mind az azon kívüli tevékenységéhez használja, de az természetben nem osztható, illetőleg részekre bontása esetén nem használható megfelelően, ugyancsak a különös közbeszerzési eljárás szabályai szerint kell eljárnia, feltéve, hogy nem minősül egyben klasszikus ajánlatkérőnek. Ez utóbbi esetben ugyanis az általános eljárási rezsim, vagyis a IV. fejezet szabályai szerint kell eljárnia.

Az ún. közszolgáltatókra vonatkozó különös közbeszerzési eljárási szabályok az ún. klasszikus ajánlatkérői körre alkalmazandó szabályokhoz (az általános eljárási rezsimhez) képest rugalmasabbak, nagyobb mozgásteret adnak ezen ajánlatkérői körnek (pl. a különböző eljárási fajták közötti szabad választás lehetősége, keret-megállapodás alkalmazása). E rugalmasabb szabályozás lehetősége a közösségi jogból következik.

A 162-166. §-hoz

A törvény a közösségi irányelv rendelkezéseivel összhangban határozza meg a különös közbeszerzési eljárási rezsim hatálya alá tartozó ajánlatkérők körét (93/38/EGK irányelv 2. Cikk 1. pont, 1. Cikk 1-2. pont). Az irányelv szerint az ún. közszolgáltatók, mint ajánlatkérők körébe a következő szervezetek tartoznak (ha az irányelv által meghatározott tevékenységet folytatnak):

- az állam, a regionális és a helyi "hatóságok", az ún. közjogi szervezetek, azok a "társulások", amelyeket egy vagy több, az előzőekben említett szervezet hoz létre,

- azok a vállalkozások, amelyek felett az előzőekben felsorolt szervezetek közvetlenül vagy közvetve meghatározó befolyást képesek gyakorolni (pl. állami vállalatok),

- azok az előző két pont alá nem tartozó szervezetek, amelyek az irányelv által meghatározott tevékenységek valamelyikét vagy azok kombinációját különleges vagy kizárólagos jog alapján folytatják.

A törvény 162. §-a a fenti irányelvi rendelkezésekkel összhangban határozza meg az ajánlatkérők körét. A 162. § (2) bekezdése olyan szervezetet foglal magában, amely nem minősül (tág értelemben vett) állami szervezetnek, és nem is állami tulajdonban lévő gazdálkodó szervezet, hanem valamilyen különleges vagy kizárólagos jog alapján folytatja a közösségi irányelvek (és így a törvény) által meghatározott releváns tevékenységet. A különleges, kizárólagos jog fogalmával kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy nem a 4. § 13. pontjában meghatározott definíció irányadó e (2) bekezdés alkalmazása szempontjából, hanem e tekintetben a törvény 166. §-ában - a 93/38/EGK irányelvvel összhangban - meghatározott fogalmat kell figyelembe venni.

A releváns tevékenységek körét és az az alóli kivételeket is az irányelv rendelkezéseivel [93/38/EGK irányelv 2. Cikk (2) bekezdés] összhangban határozza meg a törvény (163-166. §).

A 167. §-hoz

A törvény egyértelművé teszi, hogy az ún. közszolgáltatók esetében sem az építési koncesszió, sem a szolgáltatási koncesszió nem jelenik meg közbeszerzési tárgyként. Az ún. közszolgáltatók esetében tehát - a közösségi joggal összhangban - a közbeszerzés tárgya: árubeszerzés, építési beruházás, illetőleg szolgáltatás megrendelése.

A 168-175. §-hoz

E §-ok a 93/38/EGK irányelv 6-13. Cikkeiben foglalt rendelkezésekkel összhangban határozzák meg a közbeszerzési szabályok alkalmazásának kötelezettsége alóli kivételek körét.

A 176-179. §-hoz

Az ún. közszolgáltatók esetében irányadó közösségi értékhatárok szabályai, valamint a közbeszerzés értékének meghatározására vonatkozó szabályok találhatóak e §-okban. Ez utóbbi tekintetében az általános közbeszerzési eljárás körében meghatározott szabályok az irányadóak.

Mivel azonban a törvény a közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzések körében - a közösségi joggal összhangban - csak a különös eljárási rezsimben szabályozza a keret-megállapodásos eljárást, és így nincs lehetőség az általános közbeszerzési eljárás szabályaira történő visszautalásra, a törvény a különös eljárási rezsim keretében szabályt állapít meg a keret-megállapodás becsült értékének meghatározására (179. § (2) bekezdés). Ennek értelmében a keret-megállapodás becsült értéke a megállapodás alapján az adott időszakban kötendő szerződések becsült legmagasabb összértéke. E szabály a közösségi joggal összhangban került meghatározásra [93/38/EGK irányelv 14. Cikk (9) bekezdés]. (A keret-megállapodás fogalmát a 4. § 12. pont, a keret-megállapodásos eljárás szabályait pedig a 232-237. §-ok tartalmazzák.)

A 180. §-hoz

E §-sal kezdődnek a különös közbeszerzési eljárás általános szabályai (180-187. §).

Az általános közbeszerzési eljáráshoz (és egyben az ún. közszolgáltatókra vonatkozó hatályos szabályozáshoz) képest eltérést jelent, hogy az ún. közszolgáltatónak minősülő ajánlatkérő szabadon választhat a nyílt, a meghívásos és a - hirdetménnyel induló - tárgyalásos eljárás lefolytatása között. E rugalmasabb szabályozás a közösségi jogból következik [93/38/EGK irányelv 20. Cikk (1) bekezdés]. Ugyanakkor hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást az ún. közszolgáltatók is kizárólag a törvény által taxatíve felsorolt esetekben választhatnak [180. § (1) bekezdés].

Az ún. közszolgáltatók a hagyományos nyílt, meghívásos, illetve tárgyalásos eljáráshoz képest további választási lehetőséggel élhetnek az eljárási mód tekintetében.

Egyrészt ilyen az időszakos előzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetménnyel meghirdetett meghívásos vagy tárgyalásos eljárás. Ebben az esetben az időszakos előzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetmény (181-183. §) egyben - meghívásos vagy tárgyalásos eljárás meghirdetésére irányuló - részvételi felhívásként is szolgál. Ebben az esetben a közbeszerzési eljárás már további hirdetmény közzététele nélkül, közvetlen részvételi felhívás megküldésével indul (207-212. §).

Másrészt az ajánlatkérő előminősítési hirdetménnyel meghirdetett meghívásos vagy tárgyalásos eljárást is alkalmazhat (213-224. §). Az ún. közszolgáltatók ugyanis ún. előminősítési rendszert működtethetnek, amelynek lényege az, hogy az ajánlatkérő előre kiválasztja azokat az ajánlattevőket - "előminősített jelentkezőket" -, akik későbbi közbeszerzési eljárásaiban jogosultak lesznek a részvételre. Az előminősítési hirdetménnyel meghirdetett meghívásos vagy tárgyalásos eljárás közvetlen részvételi felhívás megküldésével indul. Az ajánlatkérő kizárólag a listájára felvett előminősített jelentkezőket hívhatja fel részvételi jelentkezés benyújtására, ugyanakkor az összes előminősített jelentkezőnek köteles közvetlen részvételi felhívást küldeni, kivéve, ha a lista a közbeszerzés tárgya, illetőleg azon belüli csoportja szerinti bontásban készült. Ebben az esetben csak a bontás szerinti előminősített jelentkezőknek kell felhívást küldeni. Az ajánlatkérő azonban az előminősítési hirdetmény közzététele alapján nem köteles az eljárást megindítani, ha a hirdetmény közzétételét követően - általa előre nem látható és elháríthatatlan ok következtében - beállott lényeges körülmény miatt a szerződés megkötésére, illetőleg a szerződés megkötése esetén a teljesítésre nem lenne képes. Az ajánlatkérő az előminősítési hirdetménnyel érintett közbeszerzésre továbbá más meghirdetendő eljárást is alkalmazhat, különösen, ha az előminősített jelentkezők száma nem teszi lehetővé a valódi versenyt.

További sajátosság, hogy az ún. közszolgáltató ajánlatkérők keret-megállapodásos eljárást is alkalmazhatnak [(180. § (4) bekezdés].

A törvény azt a szabályozási elvet követi, hogy az egyes eljárásfajták esetében az általános eljárási rezsim (IV. fejezet) szabályainak megfelelő alkalmazását rendeli el, és az V. fejezet körében csak azokat az eljárási szabályokat írja le, amelyek eltérést jelentenek az általános eljárási rezsim szabályaihoz képest, így nem kell azonos tartalmú szabályokat többször megismételni [180. § (7) bekezdés].

A 181-183. §-hoz

E §-ok az előzetes tájékoztatás kötelezettségéről rendelkeznek a közösségi joggal összhangban (93/38/EGK irányelv 22. Cikk). Az ún. klasszikus ajánlatkérő szervezetekhez hasonlóan a törvény az ún. közszolgáltatók esetében is kötelezővé teszi az előzetes tájékoztatást, amelyet hirdetmény útján kell az ajánlatkérőnek közzétennie. A különös eljárási rezsimben is kapcsolódik - a törvényben meghatározott feltételek szerinti - határidő-kedvezmény az előzetes tájékoztató közzétételéhez: a nyílt eljárásban az ajánlattételi határidő a főszabályként érvényesülő minimum ötvenkét nap helyett minimum harminchat napra rövidíthető (kivételesen minimum huszonkét napra) [195. § (2) bekezdés].

Az ún. közszolgáltatók esetében érvényesülő sajátosságot jelent, hogy az időszakos előzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetmény egyben meghívásos vagy tárgyalásos eljárás meghirdetésére is irányulhat (183. §). E lehetőség a közösségi jogból következik [92/38/EGK irányelv 21. Cikk (1) bekezdés b) pont; 2. bekezdés]. Az időszakos előzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetménnyel meghirdetett meghívásos és tárgyalásos eljárás szabályait a törvény 207-212. §-ai tartalmazzák.

A törvény 182. §-ának (4) bekezdése alapján az ajánlatkérő fontosabb projektjéről, építési beruházásáról is közzétehet időszakos előzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetményt anélkül, hogy megismételné a korábbi tájékoztatóban már közzétett információkat, egyben egyértelműen fel kell hívnia az ajánlatevők figyelmét arra, hogy az utóbbi hirdetmény kiegészítő jellegű.

A 184-187. §-hoz

E §-ok a hirdetmények megküldésének és közzétételének szabályait tartalmazzák. Az ún. klasszikus ajánlatkérői körhöz hasonlóan a közbeszerzési eljárást megindító ajánlati, illetve részvételi felhívást, valamint az eljárás eredményéről szóló tájékoztatót, továbbá az időszakos előzetes tájékoztatót az ún. közszolgáltatónak minősülő ajánlatkérők is meghatározott minta szerinti hirdetmény útján kötelesek közzétenni. Ezeket a hirdetménymintákat nem a törvény tartalmazza, hanem a törvény felhatalmazása [404. § (2) bekezdés a) pont] alapján alkotandó IM rendelet. A közösségi jog - a 2001/78/EK irányelv - eltérő hirdetmény mintákat dolgozott ki az ún. klasszikus ajánlatkérők és az ún. közszolgáltatók közbeszerzéseivel kapcsolatban. Ennek megfelelően a hivatkozott IM rendelet is eltérő hirdetmény-mintákat határoz meg.

A közösségi értékhatárokat elérő értékű közbeszerzéseket az ún. közszolgáltatók esetében is az Európai Unió közbeszerzési hirdetmény közzétételi rendszerében (azaz az Európai Unió Hivatalos Lapjában és a hirdetmények elektronikus napilapjában, az ún. TED-adatbankban) kell meghirdetni.

A hirdetmények megküldésének és közzétételének részletes szabályait, a hirdetmények ellenőrzésének rendjét és díjának mértékét, befizetését, valamint a Közbeszerzési Értesítőben történő közzététel rendjét és díjának mértékét, befizetését - a törvény 404. §-a (1) bekezdésének a) pontjában szereplő felhatalmazás alapján alkotott - külön jogszabály (kormányrendelet) határozza meg.

Eltérést jelent az ún. klasszikus ajánlatkérőkre vonatkozó szabályozáshoz képest, hogy - a közösségi jogból következően - az ún. közszolgáltatók esetében a hirdetmények kizárólag az eredeti nyelven kerülnek teljes terjedelmükben közzétételre az Európai Unió Hivatalos Lapjában és a TED-adatbankban, míg más hivatalos nyelveken csak a lényeges elemeket tartalmazó összefoglaló jelenik meg [185. § (1) bekezdés]. (Az ún. klasszikus ajánlatkérők esetében az előzetes összesített tájékoztatót tartalmazó hirdetmény és az eljárás eredményéről szóló tájékoztatót tartalmazó hirdetmény kerül az EU valamennyi hivatalos nyelvén teljes terjedelmében közzétételre, míg a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény kizárólag az eredeti nyelven kerül teljes terjedelemben közzétételre, más nyelveken pedig csupán a hirdetmény lényeges elemeinek összefoglalása; 45. §.)

A 188-200. §-hoz

E §-ok a nyílt eljárás szabályait tartalmazzák. A törvény az ún. klasszikus ajánlatkérői kör tekintetében a nyílt eljárással kapcsolatban megállapított szabályok (48-99. §) megfelelő alkalmazását rendeli, az e §-okban megállapított eltérésekkel.

A közbeszerzési műszaki leírás szabályait határozzák meg - a 93/38/EGK irányelvvel összhangban - a 190-192. §-okban foglalt rendelkezések. Hasonlóan az ún. klasszikus ajánlatkérőkhöz, az ún. közszolgáltatónak minősülő ajánlatkérő is köteles az ajánlati felhívásban vagy a dokumentációban megadni a közbeszerzés tárgyára vonatkozó közbeszerzési műszaki leírást. A közbeszerzési műszaki leírást - a közösségi joggal összeegyeztethető kötelező műszaki szabályok sérelme nélkül - az európai műszaki leírásokra (a közös műszaki leírásokra, európai műszaki tanúsítványokra vagy az európai szabványokat közzétevő nemzeti szabványokra) hivatkozással kell meghatározni. Ettől az ajánlatkérők kizárólag a törvényben [190. § (5) bekezdés] taxatíve nevesített esetekben térhetnek el. A törvény alapján azonban az ajánlatkérő köteles az ajánlati felhívásban megindokolni, hogy miért nem az európai műszaki leírásokra hivatkozással határozta meg a közbeszerzési műszaki leírást.

A 190. § (3) bekezdése az európai műszaki leírások hiánya esetén követendő eljárást szabályozza, meghatározva, hogy ilyen esetekben miként kell a közbeszerzési műszaki leírást megadni. A bekezdésben foglalt rendelkezés az ún. klasszikus ajánlatkérők tekintetében az 58. § (6) bekezdésében megállapított szabályokhoz képest rugalmasabb szabályt jelent: ebben az esetben a közbeszerzési műszaki leírást, amennyire lehetséges, olyan más szabványokra való hivatkozással kell megadni, amelyeket az Európai Unión belül használnak. A 190. § (4) bekezdése szerint továbbá teljesítménykövetelmények is meghatározhatók, illetve meghatározandók.

A 193. § a kizáró okok, míg a 194. § az ajánlattevő és alvállalkozójának alkalmassága körében állapít meg bizonyos, az általános eljárási rezsim szabályaihoz képest rugalmasabb szabályozást. A kizáró okok körében a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy az ajánlatkérő a törvény 63. § (2) bekezdésének c) és d) pontja szerinti esetben egyszerű nyilatkozatot is elfogadjon. Az ajánlattevő és a közbeszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozójának alkalmassága tekintetében pedig a törvény alapján az ajánlatkérő - a törvényben meghatározottakon túlmenően - egyéb objektív alapú alkalmassági feltételt és igazolási módot is előírhat. Egyebekben az általános közbeszerzési eljárás tekintetében megállapított rendelkezések irányadóak a különös közbeszerzési eljárásban is a kizáró okok, valamint az alkalmasság kérdésében.

A 195. § az ajánlattételi határidő szabályait tartalmazza, meghatározva annak minimális időtartamát, amely - a 93/38/EGK irányelv 26. Cikk (1) bekezdésével összhangban - minimum ötvenkét nap. A határidőt ebben az esetben is az ajánlati felhívást tartalmazó hirdetmény feladásának napjától kell számítani. Az időszakos előzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetmény feladásához a különös közbeszerzési eljárásban is határidő-kedvezmény kapcsolódik: ebben az esetben az ötvenkét napnál rövidebb, főszabályként azonban minimum harminchat napos határidő határozható meg (a törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén). Ez a 36 napos határidő rendkívüli sürgősség esetén kivételesen huszonkét napra rövidíthető, ennek azonban feltétele, hogy az ajánlatkérő a hirdetményt elektronikus úton adja fel. Mind a főszabály szerinti ötvenkét napos határidő, mind az időszakos előzetes tájékoztatóhoz kapcsolódó határidő-kedvezmények mértéke a közösségi irányelv hivatkozott rendelkezésével összhangban került meghatározásra: ennél rövidebb határidők meghatározására - a közösségi jog sérelme nélkül - nincs lehetőség. Az ajánlatkérő ugyanakkor hosszabb ajánlattételi határidőt meghatározhat, sőt a 195. § (3) bekezdésében meghatározott esetekben köteles is hosszabb határidőt meghatározni. Az ajánlattételi határidő meghatározása során az ajánlatkérőnek - a valódi verseny és az ajánlattevők esélyegyenlőségének biztosítása érdekében - úgy kell eljárnia, hogy elegendő időtartam álljon rendelkezésre a megfelelő, ajánlattételhez. A megfelelő és megalapozott ajánlatok összeállítása nem elhanyagolható a közbeszerzési eljárás eredményessége szempontjából sem, így a megfelelő határidő meghatározása egyben az ajánlatkérő érdeke is.

A 196. § a különös közbeszerzési eljárás tekintetében rendezi a kirívóan alacsony ellenszolgáltatás problémakörét. A szabályok a vonatkozó irányelvi szabályokkal [93/38/EGK irányelv 34. Cikk (5) bekezdés] összhangban kerültek kialakításra. Az általános közbeszerzési eljárás vonatkozó szabályaihoz (86. §) képest eltérést jelent, hogy a törvény külön nevesíti azt az esetet, amikor az ajánlat állami támogatás miatt tartalmaz kirívóan alacsonynak értékelt ellenszolgáltatást. Ebben az esetben az ajánlatkérő ugyanis csak akkor nyilváníthatja érvénytelennek az ajánlatot, amennyiben ezzel kapcsolatban előzetesen írásban tájékoztatást kért az ajánlattevőtől, és az ajánlattevő nem tudta igazolni, hogy a kérdéses állami támogatásról az Európai Bizottságot - az Európai Közösséget létrehozó szerződés 88. Cikke (3) bekezdésének megfelelően - tájékoztatta, vagy hogy az állami támogatást az Európai Bizottság a közös piaccal összeegyeztethetőnek ítélte, jóváhagyta. Az ajánlatkérő csak azokról az érvénytelen ajánlatokról köteles tájékoztatni - a Közbeszerzések Tanácsán keresztül - az Európai Bizottságot, amelyek az ajánlattevő által nem, vagy nem megfelelően igazolt állami támogatás miatt tartalmaznak kirívóan alacsonynak értékelt ellenszolgáltatást.

A 197. § (1) bekezdésének c) pontja kizárólag a különös közbeszerzési eljárásban irányadó, és ezen belül is csak az árubeszerzések tekintetében érvényesíthető kizárási lehetőséget állapít meg: az ajánlatkérő az eljárásból kizárhatja azt az ajánlattevőt, aki ajánlatában - az áruk összértéke tekintetében - ötven százalékot meghaladóan olyan származású árut ajánl, amely számára nem kell nemzeti elbánást nyújtani. E szabály alkalmazása szempontjából az elektronikus hírközlő hálózati berendezésekben használt szoftvereket árunak kell tekinteni. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a szoftver árubeszerzésnek minősítése kizárólag e szabály (továbbá a 199. §-ban foglalt előnyben részesítési szabály) alkalmazása szempontjából került kimondásra (a közösségi jogból következően - 93/38/EGK irányelv 36. Cikk (2) bekezdés 2. albekezdés), ezért nem általánosítható. (Mindig az adott eset összes körülményét kell vizsgálni annak eldöntése során, hogy a szoftver beszerzése árubeszerzésnek vagy szolgáltatás megrendelésnek minősül-e.)

A 199. § az ún. közszolgáltatók esetében - a közösségi jogból következően - az általános közbeszerzési eljárásban nem érvényesülő kötelező előnyben részesítési szabályt határoz meg. E szabály szerint árubeszerzés esetében, az ajánlatkérő - több azonos ajánlat közül - köteles előnyben részesíteni azt az ajánlatot, amely - az áruk összértéke tekintetében - ötven százalékot elérően vagy meghaladóan olyan származású árut ajánl, amely számára nemzeti elbánást kell nyújtani. Az azonosnak minősülő ajánlatokat a 199. § (2) bekezdésének a) pontja adja meg (három százalékos árkülönbözet meghatározott esetekben).

A 201-206. §-hoz

A részvételi felhívást tartalmazó hirdetménnyel induló meghívásos és tárgyalásos eljárás szabályai találhatóak e §-okban. Ezen eljárások az általános közbeszerzési eljárási rezsimben szabályozott meghívásos, illetve hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljáráshoz hasonló eljárásokat jelentenek. Erre is tekintettel a 201. § úgy rendelkezik, hogy a részvételi felhívást tartalmazó hirdetménnyel induló meghívásos eljárásra a IV. fejezetnek a meghívásos eljárásra vonatkozó szabályait, míg a részvételi felhívást tartalmazó hirdetménnyel induló tárgyalásos eljárásra a IV. fejezetnek a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárásra vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni, meghatározott eltérésekkel.

Az egyik legfontosabb eltérést az jelenti, hogy a törvény ezen eljárásfajták esetében nem ad lehetőséget a 136. § szerinti gyorsított eljárás lefolytatására [201. § (1) bekezdés második mondat; 201. § (2) bekezdés második mondat], de egyes eljárási határidők lerövidítésére vonatkozó lehetőségek hasonló eredményre vezethetnek.

A részvételi felhívást tartalmazó hirdetménnyel induló meghívásos és tárgyalásos eljárás két szakaszból álló eljárás, amelynek első szakasza az ún. részvételi szakasz. A részvételi jelentkezések benyújtására vonatkozó határidő, azaz a részvételi határidő minimuma - az általános rezsimben érvényesülő szabályozással egyezően - a részvételi felhívást tartalmazó hirdetmény feladásának napjától számított - harminchét nap (203. § első mondat). Eltérést jelent azonban, hogy részvételi határidő rendkívüli sürgősség esetén kivételesen lerövidíthető: a részvételi határidőt azonban ebben az esetben is minimum huszonkét napban kell megállapítani. A törvény további határidő rövidítési lehetőséget biztosít a hirdetmény elektronikus úton történő feladása esetén: ebben az esetben tizenöt napra rövidíthető a határidő. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez utóbbi esetben is érvényesül az a megkötés, hogy rendkívüli sürgősség esetében kivételesen lehetséges a határidő ilyen mértékű lerövidítése.

A törvény 204. §-a az ajánlattevők létszámának, illetve keretszámának meghatározására ad lehetőséget, mind a meghívásos, mind a tárgyalásos eljárásban.

Az ajánlattételi határidő minimumát az általános eljárási rezsimben, a meghívásos eljárás tekintetében érvényesülő határidőhöz (40 nap - 122. §) képest rövidebb időtartamban állapítja meg a törvény: főszabályként - az ajánlattételi felhívás megküldésének napjától számított - minimum huszonnégy nap, amely azonban rendkívüli sürgősség esetén kivételesen tíz napra rövidíthető, feltéve, ha az ajánlattételi felhívást telefax útján vagy elektronikus úton küldi meg az ajánlatkérő. Az ajánlattételi határidő törvényben meghatározott szabályai a 93/38/EGK irányelv 26. Cikkének (2) bekezdéséből következnek.

207-212. §-hoz

A 93/38/EGK irányelv 21. Cikkének (1) bekezdése alapján az időszakos előzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetmény egyben konkrét közbeszerzési eljárás meghirdetésére is szolgálhat. E közösségi jogi rendelkezéssel összhangban mondja ki a 183. §, hogy az időszakos előzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetmény egyben meghívásos vagy tárgyalásos eljárás meghirdetésére is irányulhat.

Az időszakos előzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetménnyel meghirdetett meghívásos és tárgyalásos eljárás részletes szabályai e §-okban találhatóak.

Az időszakos előzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetménnyel meghirdetett meghívásos vagy tárgyalásos eljárás további hirdetmény közzététele nélkül, közvetlen részvételi felhívással indul.

A 208. § (2) bekezdése határozza meg azokat a tartalmi elemeket, amelyeket az előzetes időszakos tájékoztatót tartalmazó hirdetménynek tartalmaznia kell annak érdekében, hogy egy adott közbeszerzési eljárás meghirdetésére (vagyis quasi részvételi felhívásként) szolgálhasson.

Az időszakos előzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetmény alapján az "érdeklődő" vállalkozások a hirdetményben megjelölt határidő lejártáig nyújthatják be írásbeli nyilatkozatukat, amelyben kifejezésre juttatják a (későbbi) közbeszerzési eljárásban való részvételi szándékukat. Az ajánlatkérőnek ezt követően már nem kell újabb hirdetményt közzétennie a közbeszerzési eljárás megindításáról, hanem elegendő közvetlen részvételi felhívást kiküldenie. A törvény értelmében az ajánlatkérő ugyanakkor az összes - a határidő lejártáig szándéknyilatkozat benyújtó - nyilatkozattevő részére köteles a részvételi felhívást (egyidejűleg, írásban) megküldeni [209. § (1) bekezdés]. Az ajánlatkérő a közvetlen részvételi felhívással szándéknyilatkozatuk megerősítésére és részvételi jelentkezés benyújtására hívja fel a nyilatkozattevőket. E közvetlen részvételi felhívás indítja meg tulajdonképpen a közbeszerzési eljárást, és ezen belül is a meghívásos, illetve tárgyalásos eljárás ún. részvételi szakaszát, amelyben a szerződés teljesítésére alkalmas ajánlattevők kiválasztása történik meg. A közvetlen részvételi felhívás kötelező tartalmi elemeit a 210. § határozza meg.

A törvény értelmében a közvetlen részvételi felhívás az időszakos előzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetmény közzététele napjától számított tizenkét hónapon túl már nem küldhető ki [209. § (2) bekezdés].

Az ajánlatkérő akkor mentesül az eljárás megindításnak kötelezettsége alól, amennyiben az időszakos előzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetmény közzétételét követően - általa előre nem látható és elháríthatatlan ok következtében - beállott lényeges körülmény miatt a szerződés megkötésére, illetőleg a szerződés megkötése esetén a teljesítésre nem lenne képes. Ebben az esetben az ajánlatkérőnek haladéktalanul írásban értesítenie kell a szándéknyilatkozatot tevőket és a Közbeszerzések Tanácsát [209. § (4) bekezdés].

A 211. § - a közösségi jogból következően - harminchét napban állapítja meg a részvételi határidőt, amely határidőt a közvetlen részvételi felhívás megküldésének napjától kell számítani. Rendkívüli sürgősség esetén azonban a részvételi határidő kivételesen huszonkét napra rövidíthető, ha pedig a felhívást telefax útján vagy elektronikus úton küldi meg az ajánlatkérő, tizenöt napra rövidíthető [93/38/EGK irányelv 26. Cikk (2) bekezdés].

A 213-224. §-hoz

E §-ok az előminősítési hirdetménnyel meghirdetett meghívásos és tárgyalásos eljárás szabályait tartalmazzák.

Az ún. közszolgáltatónak minősülő ajánlatkérők számára a törvény lehetőséget biztosít előminősítési rendszer létrehozására és működtetésére. A jelentkezők (ajánlattevők) előminősítésére szolgáló rendszerrel kapcsolatban a 93/38/EGK irányelv 30. Cikke követelményeket támaszt, amelyek a törvénynek az ajánlatkérő előminősítési rendszerét szabályozó rendelkezéseibe (215-219. §) is beépítésre kerültek.

Az előminősítési rendszer lényege, hogy az ajánlatkérő előre kiválasztja meghatározott közbeszerzései megvalósítása érdekében lefolytatandó meghívásos vagy tárgyalásos eljárásokban részvételre jogosultakat. Előminősítési rendszer működtetése esetén az ajánlatkérő ún. előminősítési hirdetménnyel is meghirdetheti egy adott közbeszerzése megvalósítása érdekében lefolytatandó meghívásos vagy tárgyalásos eljárást. A hirdetmény mintáját a 404. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti IM rendelet tartalmazza. A hirdetménynek a 214. § (2) bekezdésében meghatározott elemeket szükségszerűen tartalmaznia kell annak érdekében, hogy a hirdetmény közbeszerzési eljárás meghirdetésére szolgálhasson.

Az előminősítési hirdetménnyel meghirdetett meghívásos vagy tárgyalásos eljárás közvetlen részvételi felhívás megküldésével indul. Az ajánlatkérő kizárólag a listájára felvett előminősített jelentkezőket hívhatja fel részvételi jelentkezés benyújtására, ugyanakkor az összes előminősített jelentkezőnek köteles közvetlen részvételi felhívást küldeni, kivéve, ha a lista a közbeszerzés tárgya, illetőleg azon belüli csoportja szerinti bontásban készült. Ebben az esetben csak a bontás szerinti előminősített jelentkezőknek kell felhívást küldeni [220. § (1)-(3) bekezdés]. A közvetlen részvételi felhívás kötelező tartalmi elemeit a 221. § határozza meg.

Az ajánlatkérő akkor mentesül az eljárás megindításának kötelezettsége alól, amennyiben az előminősítési hirdetmény közzétételét követően - általa előre nem látható és elháríthatatlan ok következtében - beállott lényeges körülmény miatt a szerződés megkötésére, illetőleg a szerződés megkötése esetén a teljesítésre nem lenne képes [220. § (4) bekezdés]. Az ajánlatkérő az előminősítési hirdetménnyel érintett közbeszerzésre azonban más eljárást is alkalmazhat, különösen, ha az előminősített jelentkezők száma nem teszi lehetővé a valódi versenyt. Ez utóbbi esetben egyetlen megkötést tartalmaz a törvény: az ajánlatkérő kizárólag olyan eljárást alkalmazhat, amely hirdetmény közzétételével indul.

Az ajánlatkérő által működtetett előminősítési rendszerrel kapcsolatos követelményeket a 215-219. §-ok határozzák meg. A minősítési rendszernek objektív követelmények és szabályok szerint kell létrejönnie és működnie. E szempontokat, követelményeket, valamint az előminősítési rendszer működtetésének részleteit maga az ajánlatkérő határozhatja meg, összhangban a törvényben lefektetett követelményekkel. Az előminősítési rendszer - az ajánlatkérő döntésétől függően - különböző minősítési fokozatokból állhat, továbbá az ajánlatkérő maga határozhatja meg az előminősítési rendszer időtartamát. Az ajánlatkérő az ún. előminősítési szempontokat, vagyis a jelentkezők listára vételének feltételeit és igazolási módjait a 216. § (1) bekezdésében foglaltakkal összhangban köteles meghatározni, és azt az előminősítési hirdetményben meghirdetni. Az előminősítési szempontok meghatározása során nem lehet különbséget tenni a jelentkezők között székhelyük, illetőleg letelepedési helyük szerint, sem más módon. Így például tilos olyan adminisztratív, pénzügyi vagy műszaki feltételek előírása, amelyek egyes jelentkezőkre érvényesek, míg másokra nem, továbbá nem követelhető meg olyan vizsgálat elvégzése vagy olyan igazolás (nyilatkozat) beszerzése, csatolása, amellyel már rendelkezik az ajánlatkérő.

Az ajánlatkérő köteles az előminősítési rendszer működésére vonatkozó szabályokat, illetve a minősítési szempontokat valamennyi érdekelt számára hozzáférhetővé tenni. Erre szolgál az ún. előminősítési hirdetmény, amelyet évenként köteles közzétenni az ajánlatkérő, amennyiben három évnél hosszabb az előminősítési rendszerének időtartama.

Az ajánlatkérő köteles biztosítani, hogy az érintettek az előminősítési hirdetmény közzétételét követően a rendszer működtetésének időtartama alatt bármikor kérhessék előminősítésüket.

Az érdeklődők az előminősítési hirdetmény alapján előminősítési kérelmet nyújthatnak be az ajánlatkérőhöz. Az előminősítési kérelem elbírálási határidejét az ajánlatkérő köteles előre meghatározni, méghozzá a 217. § (1) bekezdése értelmében az előminősítési dokumentációban. A törvény garanciális szempontból egyben meghatározza az elbírálási határidő maximális időtartamát (három hónap). A törvény értelmében az előminősítési dokumentáció készítése kötelező.

A 219. § az előminősítési kérelem elbírálásával kapcsolatos garanciális szabályokat tartalmaz, biztosítva egyben a jogorvoslat lehetőségét a kérelem elutasítása esetére. A § egyben a listáról való törlés szabályait is meghatározza, és ugyancsak biztosítja a jogorvoslat lehetőségét a listáról való törlés ellen. A jogorvoslati eljárás a Közbeszerzési Döntőbizottság hatáskörébe tartozik.

Az ajánlatkérő listát vezet az előminősített jelentkezőkről. Az előminősített jelentkezők listája elkészíthető a közbeszerzés tárgya, illetőleg azon belüli csoportja szerinti bontásban is. A listának tartalmaznia kell legalább az előminősített jelentkező nevét, címét (elérhetőségét), a listára vételének időpontját. A lista adatai nyilvánosak.

A 225-231. §-hoz

A hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás szabályait szabályozzák e §-ok. A közösségi joggal összhangban a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást kivételes eljárásnak tekinti a törvény az ún. közszolgáltatók esetében is. Ez azt jelenti, hogy kizárólag a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén választhatja az ajánlatkérő ezt az eljárási fajtát. A 225. § (1)-(5) bekezdései taxatív módon meghatározzák - a 93/38/EGK irányelv 20. Cikkének (2) bekezdésével összhangban - a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazásának esetköreit.

A 232-237. §-hoz

E §-ok az ún. keret-megállapodásos eljárás szabályait tartalmazzák.

A törvény által bevezetésre kerülő keret-megállapodásos eljárás a közbeszerzés lebonyolításának módja tekintetében jelent újdonságot. Lényege, hogy az ajánlatkérő - a két részből álló eljárás első részében - hirdetmény közzétételével induló eljárás keretében kiválasztja azokat az ajánlattevőket, amelyekkel keret-megállapodást köt. Majd az eljárás második részében a keret-megállapodásban részes "kiválasztott" ajánlattevők közül hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárásban kiválasztja azt, amellyel a konkrét közbeszerzés megvalósítása céljából szerződést köt: ebben a második részben az ajánlatkérő(k) és az ajánlattevő(k) közötti tárgyalások arra irányulnak, hogy a keret-megállapodásban nem szereplő szerződéses feltételekben a felek megállapodjanak, illetőleg az ajánlatkérő a legkedvezőbb érvényes ajánlatot tevővel köthessen szerződést. Az ajánlattevő egyébként a keret-megállapodásban foglaltakhoz képest az ellenszolgáltatás mértékére vonatkozóan az ajánlatkérő számára csak kedvezőbb ajánlatot tehet. A módosítás nem járhat azzal, hogy a keret-megállapodás alapján megkötött szerződés tárgya, illetőleg feltételei olyan jellemzőben, illetőleg körülményben tér el a keret-megállapodásban meghatározott közbeszerzési tárgytól vagy feltételektől, amely nem tette volna lehetővé hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazását [236. § (1) bekezdés]. [Az ajánlatkérő egyébként hirdetmény közzétételével induló egyéb eljárást is alkalmazhat a keret-megállapodás szerinti közbeszerzés megvalósítására; 234. § (3) bekezdés.]

A törvény alapján kizárólag az ún. közszolgáltatók alkalmazhatnak keret-megállapodásos eljárást a közösségi értékhatárokat elérő értékű közbeszerzések tekintetében. Ennek magyarázata, hogy a közösségi jog csak ezen ajánlatkérői kör esetében teszi lehetővé a keret-megállapodásos eljárást (93/38/EGK irányelv 1. Cikk 5. pont, 5. Cikk), míg az ún. klasszikus ajánlatkérői körre vonatkozó közösségi irányelvek nem. A törvény alapján az ún. közszolgáltatók mind a közösségi értékhatár feletti, mind az az alatti közbeszerzéseik (288. §) esetében jogosultak keret-megállapodás kötésére. A közösségi értékhatárokat el nem érő értékű közbeszerzések esetében a törvény alapján az ún. klasszikus ajánlatkérői kör is alkalmazhatja ezt az eljárást [246. § (3) bekezdés; 259-264. §].

A keret-megállapodás fogalmát a 4. § 12. pontja határozza meg; ez alapján meghatározott egy vagy több ajánlatkérő és egy vagy több ajánlattevő között létrejött olyan megállapodás, amelynek célja, hogy rögzítse egy adott időszakban közbeszerzésekre irányuló, egymással meghatározott módon kötendő szerződések lényeges feltételeit, különösen az ellenszolgáltatás mértékét, és ha lehetséges, az előirányzott mennyiséget. A törvény négy évben maximálja a keret-megállapodás tartamát [233. § (4) bekezdés]. A közpénzfelhasználás nyilvánosságának biztosítása érdekében a törvény kimondja, hogy a keret-megállapodás nyilvános, annak tartalma közérdekű adatnak minősül.

A keret-megállapodásos eljárás előnye, hogy kombinálja a hirdetménnyel induló eljárásokat és a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást, kihasználva a különböző eljárástípusok előnyeit. Hatékonyan tudja biztosítani egyrészről - a nyilvánosságot biztosító - hirdetményes eljárással a közbeszerzés átláthatóságát, és ezáltal a közérdek érvényesítését, másrészről a - nagyobb rugalmasságot biztosító - tárgyalásos eljárással az ajánlatkérő sajátos közbeszerzési igényeinek, érdekeinek érvényesítését, pl. ha a közbeszerzés mennyisége előre nem határozható meg. Az eljárás második szakaszában alkalmazható hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás tekintetében - a nyilvánosság biztosítása érdekében - érvényesül a döntőbizottsági kontroll [234. § (1) bekezdés]. A keret-megállapodásos eljárás kifejezetten alkalmas lehet az előre pontosan meg nem határozható közbeszerzési igényekkel kapcsolatos problémák kezelésére is. A törvény által meghatározott részletszabályok ugyanakkor azt is biztosítják, hogy a keret-megállapodásos eljárás ne eredményezhesse a verseny korlátozását.

A 238. §-hoz

A törvény 4. melléklete [161. § (2) bekezdés] szerinti szolgáltatások megrendelése esetében az ún. közszolgáltatók is jogosultak ún. egyszerűsített eljárás lefolytatására. Ez a lehetőség a közösségi jogból következik (93/38/EGK irányelv 15. Cikk; XVI B melléklet).

A § az egyszerűsített eljárásnak az ún. klasszikus ajánlatkérői kör tekintetében megállapított szabályainak (146-152. §) megfelelő alkalmazását rendeli el az ún. közszolgáltatók esetében, néhány, a §-ban foglalt eltéréssel.

A törvény továbbá azt is egyértelművé teszi, hogy az ajánlatkérő egyszerűsített eljárás alkalmazásával nem köthet keret-megállapodást.

A 239. §-hoz

Az ún. közszolgáltatók közbeszerzéseit szabályozó 93/38/EGK irányelv is szabályozza a tervpályázati eljárást, ezen ajánlatkérői kör esetében is kötelezővé téve a tervpályázati eljárás lefolytatásának kötelezettségét meghatározott értékhatár fölött. A 93/38/EGK irányelv 23. Cikke a 92/50/EGK irányelv 13. Cikkével azonos módon szabályozza e kérdéskört, így e tekintetben nincs szükség az általános szabályokhoz képest eltérő szabályok meghatározására. A § egyértelművé teszi, hogy az ún. közszolgáltatóknak a 154-160. § szabályai szerint kell a tervpályázati eljárást lefolytatnia, amennyiben annak értéke eléri vagy meghaladja a 177. § szerinti értékhatárt.

A 240. §-hoz

E §-sal kezdődnek a nemzeti közbeszerzési értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzésekre vonatkozó rendelkezések (240-291. §), és ezen belül is az ún. általános közbeszerzési eljárásra, azaz az ún. klasszikus ajánlatkérői körre vonatkozó rendelkezések (240-270. §).

Mivel a közösségi közbeszerzési értékhatárokhoz való igazodás nem teszi feleslegessé, és nem is zárja ki a nemzeti értékhatárok fenntartását, a törvény nemzeti közbeszerzési értékhatárokat, valamint ehhez kapcsolódó eljárási rendet is meghatároz.

A közösségi közbeszerzési irányelvek rendelkezései ugyanis csak a közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzésekre vonatkoznak. A közösségi jog alapján a tagállamoknak azonban lehetősége van a közösségi értékhatárokat el nem érő értékű beszerzések esetében ún. nemzeti értékhatárok fenntartására, és ehhez kapcsolódó eljárási rend kialakítására. Tekintettel arra, hogy az európai közösségi értékhatárok nagyságrendileg magasabbak a hatályos hazai közbeszerzési értékhatároknál, továbbra is indokolt nemzeti értékhatárok fenntartása. E kérdésben a törvény kidolgozása során konszenzus alakult ki, külön is kiemelendő, hogy a (közérdek szempontjainak, az ajánlatkérők és ajánlattevők érdekeinek kifejezésére és képviseletére hivatott) Közbeszerzések Tanácsa, valamint az Állami Számvevőszék különösen fontosnak tartja a nemzeti értékhatárok további fenntartását. E nemzeti értékhatárok fenntartása ugyanakkor nem öncél, hanem ezen keresztül kívánja biztosítani a törvény, hogy a közpénzek felhasználásával megvalósított beszerzések minél nagyobb hányadában kelljen a versenyeztetést és nyilvánosságot biztosító közbeszerzési törvény szabályai szerint eljárni. Hangsúlyozandó az is, hogy a törvény kidolgozásának elsődleges célja ugyan jogharmonizációs kötelezettségünk maradéktalan teljesítése, ugyanakkor legalább ilyen fontos cél a közpénzfelhasználás átláthatóságának, nyilvánosságának erősítése, és ezen keresztül annak kifejezésre juttatása, hogy az állam elkötelezett az állami pénzekkel való visszaélés, a korrupt magatartások visszaszorítása és megelőzése érdekében. A magyar közbeszerzési jog a közpénzek felhasználásának átláthatóságát - számos más rendelkezésén túl - az ún. közbeszerzési értékhatárok meghatározásán keresztül is biztosítani kívánja.

A nemzeti értékhatárokat, és az ehhez kapcsolódó eljárásrendet a közösségi jog kifejezetten nem szabályozza, ugyanakkor az Európai Közösséget létrehozó szerződés elveit alkalmazni kell a közösségi értékhatárok alatti beszerzésekre is, így egyfajta versenyeztetési szabályoknak érvényesülniük kell, továbbá biztosítani kell az esélyegyenlőséget, az átláthatóságot, az objektivitást.

Mivel a közösségi jog szabályai csak a közösségi értékhatárok feletti beszerzések esetében hatnak kényszerítően, az az alatti értékű beszerzések esetében nem, így a jogalkotónak is nagyobb a mozgástere a részletszabályok kidolgozása során. A nemzeti közbeszerzési értékhatárokhoz kapcsolódó részletes eljárási szabályrendszer (indokolt mértékben) eltérő is lehet a közösségi szabályoktól.

Eltérő eljárási rend kialakítására tehát elvileg lehetőség van, azonban - tekintettel egyrészt a hatályos szabályokra, másrészt arra, hogy a törvény egyébként is differenciált szabályozást vezet be - nem célszerű az eljárási rendszert túlságosan bonyolítani, és két egymástól teljes mértékben eltérő rendszert létrehozni. Továbbá az Európai Közösséget létesítő Római Szerződésben foglalt elveket (pl. diszkrimináció tilalma; az áruk, szolgáltatások, tőke, személyek szabad mozgására vonatkozó szabályok, elvek) e közbeszerzések szabályozása során is figyelembe kell venni. Mindez lehetőséget biztosított arra, hogy a törvény egyszerűbb, rugalmasabb eljárást biztosító szabályokat állapítson meg e közbeszerzések tekintetében (így például az ún. keret-megállapodásos eljárás alkalmazása, határidők rövidítése, bizonyos esetekben tárgyalás megengedése a meghívásos vagy nyílt eljárás végén).

A 241. §-hoz

A 241. § a nemzeti értékhatáros rezsim általános közbeszerzési eljárása tekintetében határozza meg a törvény személyi hatályát. A nemzeti értékhatárokat elérő értékű közbeszerzések esetében ajánlatkérőnek minősülnek a 22. § (1) bekezdésében meghatározott szervezetek (lásd a 22. §-hoz fűzött indokolást), továbbá ajánlatkérőnek minősül az a szervezet is, amelynek közbeszerzését valamely ajánlatkérőként meghatározott szervezet költségvetési forrásból, illetve az Európai Unióból származó forrásból többségi részben közvetlenül támogatja [b) pont], továbbá az olyan szervezet, amelynek fizetési kötelezettségéért a Kormány készfizető kezességet vállalt az államháztartási törvény alapján, feltéve, hogy a kezességvállalás mértéke (vagy összege) eléri vagy meghaladja a nemzeti értékhatárokat [c) pont].

A c) pontban meghatározott ajánlatkérők esetében hangsúlyozni kell, hogy e szervezetek a VI. fejezet szabályai szerint kötelesek eljárni a kezesség útján szerzett pénzeszközökből végrehajtott közbeszerzés megvalósítása esetén, még akkor is, amennyiben a közbeszerzés értéke esetleg eléri vagy meghaladja a közösségi értékhatárokat. Ennek oka, hogy a közösségi jog nem állapít meg eljárási kötelezettséget a kezességvállalás útján történő "támogatás" esetére. A hatályos szabályozáshoz képest azonban mindenképpen visszalépést jelentene, ha a közbeszerzési eljárás lefolytatásának kötelezettsége a jövőben nem terjedne ki a kezességvállalás eseteire. Mivel azonban a közösségi értékhatárokat elérő értékű közbeszerzések körében a közösségi joggal teljes mértékben összhangban kell meghatározni a törvény személyi hatályát, a kezességvállalás kérdéskörét a nemzeti értékhatáros rezsimben tudja kezelni a törvény. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 42. §-ának (2) bekezdése határozza meg azokat az eseteket, amikor a Kormánynak az egyedi állami kezesség elvállalásakor a kezességvállaló határozatban el kell rendelnie a kezesség útján szerzett pénzeszközökből végrehajtott beszerzésekre a közbeszerzési eljárás alkalmazását. Ennek értelmében a törvény tárgyi hatálya alá eső beszerzéseknél, amelyeknek pénzügyi terheit a Kormány készfizető kezességvállalással segíti, és a kezesség mértéke eléri vagy meghaladja a nemzeti közbeszerzési értékhatárt, a közbeszerzési eljárás alkalmazását el kell rendelni [lásd a törvény 406. §-a (1) bekezdésének c) pontját az Áht. módosításáról.].

A 242-243. §-hoz

E §-ok a nemzeti értékhatáros rendszer általános közbeszerzési eljárásának tárgyi hatályát és a kivételek körét határozzák meg. A nemzeti értékhatáros rezsimben, az általános közbeszerzési eljárás tekintetében a következő közbeszerzési tárgyakat szabályozza a törvény: árubeszerzés, építési beruházás, építési koncesszió, szolgáltatás-megrendelés, illetőleg szolgáltatási koncesszió. A törvény az egyes közbeszerzési tárgyak meghatározása esetében visszautal a közösségi értékhatáros rezsim fogalom meghatározásaira, vagyis a két rezsimben - a 242. § (2) bekezdésében az árubeszerzés tekintetében meghatározott kivételtől, illetve a szolgáltatási koncessziótól eltekintve - azonos módon kell a közbeszerzési tárgyakat értelmezni.

A 242. § (2) bekezdés az árubeszerzés fogalmát - a közösségi rezsimben érvényesülő fogalomhoz képest - kibővíti, és az árubeszerzés körébe vonja az ingatlan tulajdonjogának vagy használatára, illetőleg hasznosítására vonatkozó jognak az ajánlatkérő részéről történő megszerzését is. A közösségi értékhatáros rezsim tárgyi hatálya tehát - a közösségi jogból következően - nem tejed ki az ingatlannal kapcsolatos beszerzésekre. Az irányelvek (konkrétan az árubeszerzésről szóló 93/36/EGK irányelv) hatálya ugyanis nem terjed ki e beszerzésekre, mivel az egységes belső piac megfelelő működése, illetve a határon átnyúló jellegű ügyletek szempontjából e beszerzéseket nem tartotta a közösségi jogalkotó relevánsnak. A hatályos magyar közbeszerzési jog azonban az ingatlan beszerzéseket is szabályozza, így visszalépést jelentene, amennyiben a törvény nem vonná a tárgyi hatálya alá e közbeszerzéseket. Az ingatlan-beszerzéssel kapcsolatban azt is hangsúlyozni kell, hogy a VI. fejezet (vagyis a nemzeti rezsim) eljárási szabályai szerint kell eljárni, még abban az esetben is, amennyiben a közbeszerzés értéke esetleg eléri vagy meghaladja a közösségi értékhatárokat. A törvény ugyanakkor lehetőséget biztosít arra, hogy az ingatlannal kapcsolatos közbeszerzés megvalósítása érdekében az ajánlatkérő hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást folytasson le [257. § (2) bekezdés].

A törvény új eleme a hatályos szabályozáshoz képest a szolgáltatási koncesszió, mint közbeszerzési tárgy szabályozása. A törvény ugyanakkor a szolgáltatási koncessziót kizárólag a nemzeti értékhatárt elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzések körében szabályozza, tekintettel arra, hogy a hatályos közösségi közbeszerzési irányelvek nem tartalmaznak szabályozást a szolgáltatási koncesszióra, így nem szükséges a közösségi értékhatáros eljárási rezsimben e beszerzési tárgy szabályozása.

A törvény meghatározása alapján a szolgáltatási koncesszió a szolgáltatás-megrendelés egyik fajtája; olyan szolgáltatás-megrendelés, amely alapján az ajánlatkérő ellenszolgáltatása a szolgáltatás nyújtásával összefüggő hasznosítási jog meghatározott időre történő átengedése vagy e jog átengedése pénzbeli ellenszolgáltatással együtt [242. § (4) bekezdés]. A szolgáltatási koncesszió tehát egyfajta szolgáltatás-megrendelés azzal, hogy a fő eltérés az ellenszolgáltatás természetében és az ezzel járó következményekben ragadható meg. A szolgáltatási koncesszió esetében követendő eljárást a 266-267. § szabályai határozzák meg.

A 244-245. §-hoz

A 244. § a nemzeti közbeszerzési értékhatárokra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A mindenkori értékhatár meghatározásakor kettős szempontnak kell érvényesülnie. Egyfelől a közbeszerzési értékhatárnak olyan mértékűnek kell lennie, amely elősegíti a közbeszerzési törvény céljainak a megvalósulását, a közpénzek felhasználásának átláthatóságát, az államháztartás kiadásainak hatékony felhasználását; ennek érdekében úgy kell meghatározni azt, hogy a közbeszerzések minél nagyobb hányadára terjedjen ki a törvény hatálya. Másfelől azonban - tekintettel a közbeszerzési eljárás időigényes, költséges voltára - a kevésbé jelentős, kisebb összegű közbeszerzéseknél célszerűbb egy egyszerűbb eljárási rend bevezetése (lásd egyszerű közbeszerzési eljárás - 292-302. §). E kettős szempont alapján - a 2004. január 1-jétől 2005. december 31-ig terjedő időtartamra - megállapított nemzeti közbeszerzési értékhatárokat a törvény 402. §-ának (1)-(2) bekezdése tartalmazza. A 2006. évre és az azt követő évekre az éves költségvetési törvény állapítja meg a nemzeti közbeszerzési értékhatárokat, amelyeket a Közbeszerzések Tanácsa - tájékoztató jelleggel - a Közbeszerzési Értesítőben közzé tesz.

A 246-251. §-hoz

E §-ok a nemzeti értékhatáros rezsim általános közbeszerzési eljárásának általános szabályait tartalmazzák.

A közösségi értékhatárt elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzések szabályaihoz képest sajátos elem, hogy a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy meghatározott feltételek mellett a nyílt, illetve meghívásos eljárás végén az ajánlatkérő az ajánlattevőkkel tárgyaljon (254. §).

További sajátosság, hogy a nemzeti értékhatáros rezsimben nem csak az ún. közszolgáltatónak minősülő ajánlatkérők alkalmazhatnak keret-megállapodásos eljárást, hanem az ún. klasszikus ajánlatkérők is.

A törvény lehetőséget biztosít (ugyanakkor nem teszi kötelezővé) az ajánlatkérők számára előzetes tájékoztató közzétételére az általuk tervezett, a nemzeti közbeszerzési értékhatárokat elérő, de a közösségi értékhatárokat el nem érő értékű közbeszerzésekről (247-248. §).

A nemzeti értékhatárokat elérő (de a közösségi értékhatárok alatti értékű) közbeszerzési eljárásokat továbbra sem kell az Unió szintjén meghirdetni, hanem elegendő a Közbeszerzési Értesítőben (a Közbeszerzések Tanácsának Hivatalos Lapjában), illetve elektronikus változatában történő meghirdetés. Újdonság, hogy a hirdetményeket elektronikus úton is el lehet juttatni a Közbeszerzések Tanácsa részére. Az elektronikus úton történő küldés lehetősége az elektronikus közbeszerzési rendszer megvalósítása felé vezető út első lépésének is tekinthető. Szintén új elem, hogy a törvény határidőt ír elő a hirdetmény megjelentetésére: a hirdetményt a feladást követően legkésőbb tizenkét napon belül kell közzétenni, gyorsított eljárás, illetve a hirdetmény elektronikus úton történő megküldése esetében pedig legkésőbb öt napon belül. A hirdetményeknek a Közbeszerzési Értesítőben való közzététele költségeit továbbra is a feladó viseli, továbbá a jövőben is lektorálásra kerülnek a Közbeszerzések Tanácsa részére megküldött hirdetmények a megjelentetés előtt, vagyis a Közbeszerzések Tanácsa (Titkársága) az ajánlatkérő által megküldött hirdetményeket megvizsgálja abból a szempontból, hogy azok megfelelnek-e a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogszabályoknak.

A hatályos szabályokhoz képest ugyancsak új eleme a törvénynek a 249. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés, amely határidőt ír elő a Közbeszerzések Tanácsa részére a hirdetmények közzétételére. Ennek értelmében a hirdetményt a feladást követően legkésőbb tizenkét napon belül közzé kell tenni; gyorsított eljárás, valamint a hirdetmény elektronikus úton történő feladása esetében pedig legkésőbb öt napon belül.

A 252-254. §-hoz

A nemzeti közbeszerzési értékhatárt elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzések tekintetében a törvény azt a szabályozási elvet követi, hogy a közösségi értékhatáros rezsim vonatkozó szabályait rendeli alkalmazni a nemzeti rezsim közbeszerzéseire (közbeszerzési eljárásaira) is, bizonyos eltérésekkel. Ennek magyarázata az, hogy a törvény - a jogalkalmazás szempontjaira is tekintettel - nem hoz létre a nemzeti értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzésekre a közösségi rezsimtől teljes mértékben eltérő eljárási rendet, csupán bizonyos pontokon, meghatározott eljárási cselekmények tekintetében állapít meg eltérő szabályokat, egyrészt az ajánlatkérők számára rugalmasabb megoldási lehetőségek biztosítása érdekében (pl. tárgyalás lehetősége a nyílt, illetve meghívásos eljárás végén), másrészt, mert nincs például szükség a közbeszerzési eljárások uniós szintű meghirdetésére.

Így a nemzeti rezsim nyílt eljárásaira a IV. fejezet 3. címének szabályait (48-99. §) kell megfelelően alkalmazni, a 253-254. § szerinti eltérésekkel. Az egyik eltérést az ajánlattételi határidő eltérő szabályozása jelenti. Mivel a nemzeti értékhatárokat elérő, de a közösségi értékhatárokat el nem érő értékű közbeszerzések esetében már nagyobb a jogalkotó mozgástere, mint a közösségi értékhatárokat elérő értékű közbeszerzések esetében, lehetőség van arra, hogy a törvény az eljárási határidőket a közösségi irányelvektől eltérő módon szabályozza, és így például a hirdetmények elektronikus úton való feladásához, illetve a teljes terjedelmű dokumentáció térítésmentes elektronikus úton történő hozzáférhetővé tételéhez határidő kedvezményeket kapcsoljon. Főszabályként az ajánlattételi határidő itt is (az ajánlati felhívást tartalmazó hirdetmény feladásának napjától számított) minimum 52 nap, azonban e határidő a hirdetmény elektronikus feladása esetén rövidíthető oly módon, hogy minimálisan 45 nap lehet. Az előzetes összesített tájékoztató közzététele itt is határidő kedvezményt von maga után, - a közösségi értékhatáros rezsimhez hasonlóan - minimum 36 napra rövidíthető, feltéve, hogy a törvényben írt feltételek fennállnak. Új elem viszont, hogy - a 36 nap helyett - minimum 29 napban is meghatározható az ajánlattételi határidő az ajánlati felhívást tartalmazó hirdetmény elektronikus feladása esetén [253. § (2) bekezdés a) pont], rendkívüli sürgősség esetében - a hirdetmény elektronikus feladása esetén - pedig minimum 22 nap [74. § (2) bekezdés].

A fenti 52, 45, 36 vagy 29 nap helyett további öt nappal rövidebb határidő állapítható meg, ha az ajánlatkérő a dokumentációt térítésmentesen és teljes terjedelmében közvetlenül elektronikus úton az ajánlattevők számára hozzáférhetővé teszi. Vagyis: minimum 47, 40, 31 vagy 24 napos ajánlattételi határidő írható elő [253. § (2) bekezdés b) pont]

Új eleme a törvénynek, hogy a közösségi értékhatár alatti értékű közbeszerzések esetében az ajánlatkérő a nyílt (és a meghívásos eljárás) végén, az ajánlatok értékelését követően kivételesen, a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén tárgyalást kezdeményezhet. Az ajánlatkérő a törvény szerint akkor kezdeményezhet tárgyalást, ha egyik ajánlattevő sem, vagy az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő sem tett megfelelő ajánlatot a rendelkezésére álló anyagi fedezet mértékére tekintettel, vagy az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján történő értékelés alapján a legkedvezőbb érvényes ajánlat magasabb ellenszolgáltatást tartalmaz, mint a következő legkedvezőbb legfeljebb két ajánlat. A tárgyalás, illetőleg az újabb ajánlattétel azonban kizárólag az ajánlat módosítására irányulhat, és az ajánlattevő az eredeti ajánlatában foglaltakhoz képest az ellenszolgáltatás mértékére vonatkozóan csak kedvezőbb ajánlatot tehet (254. §).

A 255. §-hoz

A § a két szakaszból álló eljárások, vagyis a meghívásos és a hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás közös szabályait határozza meg. Ezekre az eljárásokra a IV. fejezet 4. címének (100-121. §) szabályait kell megfelelően alkalmazni.

Eltérő szabályt jelent a részvételi határidőre vonatkozó, a (3) bekezdésben foglalt rendelkezés. A törvény ugyanis ebben az esetben is határidő-kedvezményt kapcsol a hirdetmény elektronikus feladásához. Ennek értelmében az ajánlatkérő a részvételi határidőt - a közösségi értékhatáros rezsimben irányadó szabállyal egyezően [107. § (1) bekezdés] - a részvételi felhívást tartalmazó hirdetmény feladásának napjától számítandó minimum 37 napban köteles megállapítani. A hirdetmény elektronikus feladása esetén azonban a részvételi határidő hét nappal lerövidíthető, vagyis minimum 30 nap lehet. A másik eltérést az jelenti, hogy az ajánlatkérő a részvételi szakasz eredményéről (vagy eredménytelenségéről) tájékoztatót köteles közzétenni a Közbeszerzési Értesítőben.

A 256. §-hoz

A meghívásos eljárás ajánlattételi szakaszában az ajánlattételi határidő tekintetében a közösségi rezsimben érvényesülő szabályok az irányadóak, vagyis főszabályként minimum 40 nap (az ajánlattételi felhívás megküldésének napjától számítva), előzetes összesített tájékoztató közzététele esetén minimum 26 nap, feltéve, hogy a törvényben meghatározott feltételek teljesülnek [122. § (1)-(2) bekezdés].

A közösségi rezsimben érvényesülő szabályokhoz képest azonban eltérést jelent, hogy a fenti 40, illetve 26 nap helyett öt nappal rövidebb határidő állapítható meg, ha az ajánlatkérő a dokumentációt térítésmentesen és teljes terjedelmében közvetlenül, elektronikus úton az ajánlattevők számára hozzáférhetővé teszi. Vagyis az ajánlattételi határidő minimum 35, illetve 21 nap lehet.

Szintén eltérés a közösségi rezsimhez, és egyben a meghívásos eljárás hatályos szabályozásához képest is újdonságot jelent, hogy a meghívásos eljárás ajánlattételi szakaszának végén az ajánlatkérő tárgyalást kezdeményezhet a 254. § szabályai szerint.

A 257. §-hoz

A tárgyalásos eljárást a törvény a nemzeti értékhatáros rezsimben is kivételes eljárásnak tekinti: az ajánlatkérők főszabályként nyílt vagy meghívásos eljárást kötelesek lefolytatni a törvény tárgyi hatálya alá tartozó közbeszerzésük megvalósítása érdekében. Tárgyalásos eljárást csak akkor alkalmazhatnak, amennyiben azt a törvény megengedi [246. § (1) bekezdés]. Ez vonatkozik mind a hirdetménnyel induló, mind a hirdetmény közzététele nélkül induló tárgyalásos eljárásra. A hirdetménnyel induló tárgyalásos eljárás alkalmazási esetköre megegyezik a közösségi értékhatárt elérő értékű közbeszerzések tekintetében a 124. § (2) bekezdésében meghatározott esetekkel. Hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást az ajánlatkérő egyrészt a 125. §-ban nevesített esetekben alkalmazhat, másrészt a 257. § (2) bekezdésében, kizárólag a nemzeti értékhatáros rezsim tekintetében érvényesülő esetekben. Az említett § egyrészt az ingatlan tulajdonjogának, vagy használatára, illetőleg hasznosítására vonatkozó jognak a megszerzésére irányuló közbeszerzés, másrészt a keret-megállapodás (259.§) alapján kötendő szerződés esetében biztosít lehetőséget hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás lefolytatására.

A 258. §-hoz

A törvény a nemzeti értékhatáros rezsimben is biztosítja a gyorsított eljárás alkalmazásának lehetőségét.

A 259-264. §-hoz

E §-ok az ún. keretmegállapodásos eljárás szabályait tartalmazzák.

A törvény által bevezetésre kerülő keret-megállapodásos eljárás a közbeszerzés lebonyolításának módja tekintetében jelent újdonságot. Lényege, hogy az ajánlatkérő - a két részből álló eljárás első részében - hirdetmény közzétételével induló eljárás keretében kiválasztja azokat az ajánlattevőket, amelyekkel keret-megállapodást köt. Majd az eljárás második részében a keret-megállapodásban részes "kiválasztott" ajánlattevők közül hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárásban kiválasztja azt, amellyel a konkrét közbeszerzés megvalósítása céljából szerződést köt: ebben a második részben az ajánlatkérő(k) és az ajánlattevő(k) közötti tárgyalások arra irányulnak, hogy a keret-megállapodásban nem szereplő szerződéses feltételekben a felek megállapodjanak, illetőleg az ajánlatkérő a legkedvezőbb érvényes ajánlatot tevővel köthessen szerződést. Az ajánlattevő egyébként a keret-megállapodásban foglaltakhoz képest az ellenszolgáltatás mértékére vonatkozóan az ajánlatkérő számára csak kedvezőbb ajánlatot tehet. A módosítás nem járhat azzal, hogy a keret-megállapodás alapján megkötött szerződés tárgya, illetőleg feltételei olyan jellemzőben, illetőleg körülményben tér el a keret-megállapodásban meghatározott közbeszerzési tárgytól vagy feltételektől, amely nem tette volna lehetővé hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazását [257. § (2) bekezdés b) pont].

A keret-megállapodás fogalmát a 4. § 12. pontja határozza meg; ez alapján meghatározott egy vagy több ajánlatkérő és egy vagy több ajánlattevő között létrejött olyan megállapodás, amelynek célja, hogy rögzítse egy adott időszakban közbeszerzésekre irányuló, egymással meghatározott módon kötendő szerződések lényeges feltételeit, különösen az ellenszolgáltatás mértékét, és ha lehetséges, az előirányzott mennyiséget. A törvény négy évben maximálja a keret-megállapodás tartamát [260. § (4) bekezdés]. Az eljárás nyilvánosságának biztosítása érdekében a törvény kimondja, hogy a keret-megállapodás nyilvános, annak tartalma közérdekű adatnak minősül.

A keret-megállapodásos eljárás előnye, hogy kombinálja a hirdetménnyel induló eljárásokat és a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást, kihasználva a különböző eljárástípusok előnyeit. Hatékonyan tudja biztosítani egyrészről - a nyilvánosságot biztosító - hirdetményes eljárással a közbeszerzés átláthatóságát, és ezáltal a közérdek érvényesítését, másrészről a - nagyobb rugalmasságot biztosító - tárgyalásos eljárással az ajánlatkérő sajátos közbeszerzési igényeinek, érdekeinek érvényesítését, pl. ha a közbeszerzés mennyisége előre nem határozható meg. Az eljárás második szakaszában alkalmazható hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás tekintetében - a nyilvánosság biztosítása érdekében - érvényesül a döntőbizottsági kontroll [261. § (1) bekezdés utolsó mondat]. A keret-megállapodásos eljárás kifejezetten alkalmas lehet az előre pontosan meg nem határozható közbeszerzési igényekkel kapcsolatos problémák kezelésére is. A törvény által meghatározott részletszabályok ugyanakkor azt is biztosítják, hogy a keret-megállapodásos eljárás ne eredményezhesse a verseny korlátozását.

A 265. §-hoz

A § az építési koncesszióra vonatkozó különös szabályokat tartalmazza. A törvény a közösségi értékhatárokat elérő értékű építési koncesszióra vonatkozóan megállapított szabályok (137-144.§) alkalmazását rendeli el, a §-ban meghatározott eltérésekkel. Ilyen eltérő szabályt jelent, hogy az eljárást megindító hirdetmény elektronikus úton történő feladásához a törvény határidő-kedvezményt kapcsol: nyílt eljárásban az ajánlattételi határidő, meghívásos vagy tárgyalásos eljárásban pedig a részvételi határidő legfeljebb hét nappal rövidíthető le. Továbbá az ajánlatkérő keret-megállapodásos eljárást is alkalmazhat, valamint lehetősége van arra, hogy a nyílt vagy a meghívásos eljárás végén - a 254. §-ban foglaltakkal összhangban - tárgyalást kezdjen az ajánlattevőkkel. Ugyancsak eltérést jelent, hogy a két szakaszból álló eljárások részvételi szakaszának végén a részvételi szakasz eredményéről vagy eredménytelenségéről az ajánlatkérőnek tájékoztatót kell közzétennie. Az ajánlattételi határidő legrövidebb tartamára vonatkozó rendelkezések (253. §) az építési koncesszió esetében is alkalmazandóak.

A 266-267. §-hoz

Új eleme a törvénynek a szolgáltatási koncesszió, mint közbeszerzési tárgy szabályozása. A szolgáltatási koncesszió azonban csak a nemzeti értékhatárt elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzések esetében kerül szabályozásra, tekintettel arra, hogy a hatályos közösségi közbeszerzési irányelvek nem tartalmaznak szabályozást a szolgáltatási koncesszióra.

A törvény meghatározása alapján a szolgáltatási koncesszió a szolgáltatás-megrendelés egyik fajtája; olyan szolgáltatás-megrendelés, amely alapján az ajánlatkérő ellenszolgáltatása a szolgáltatás nyújtásával összefüggő hasznosítási jog meghatározott időre történő átengedése vagy e jog átengedése pénzbeli ellenszolgáltatással együtt [242. § (4) bekezdés]. A szolgáltatási koncesszió tehát egyfajta szolgáltatás-megrendelés azzal, hogy a fő eltérés az ellenszolgáltatás természetében és az ezzel járó következményekben ragadható meg.

A szolgáltatási koncessziónál a törvény 266-267. §-aiban megállapított szabályok szerint kell eljárni, mind a 3. melléklet, mind a 4. melléklet szerinti szolgáltatások esetében. Az ajánlatkérőnek szolgáltatási koncesszió esetén is hirdetmény közzétételével kell az eljárást megindítania, ugyanakkor szabadon választhat, hogy a közbeszerzési eljárás melyik fajtája (nyílt, meghívásos, tárgyalásos eljárás) szerint jár el. (Hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást azonban csak a törvényben meghatározott kivételes esetekben alkalmazhat, gyorsított eljárást és keret-megállapodásos eljárást pedig nem alkalmazhat.)

Az ajánlatkérő csak az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja szerint bírálhatja el az ajánlatokat.

A törvény továbbá megteremti a közbeszerzési törvény és a koncesszióról szóló törvény összhangját. Amennyiben a szolgáltatási koncesszió egyben a koncessziós törvény hatálya alá is tartozik, az ajánlatkérőnek a koncessziós törvény szerint kell eljárnia.

A 268-269. §-hoz

A 4. mellékletben meghatározott szolgáltatások megrendelése esetében a törvény a nemzeti rezsimben is lehetőséget biztosít egyszerűsített eljárás lefolytatására, továbbá a jogi szolgáltatások körében, a kizárólagos ügyvédi tevékenységnek minősülő tevékenységek tekintetében az ajánlatkérőt itt is megilleti a választási lehetőség atekintetben, hogy közbeszerzési eljárás keretében köt-e szerződést, vagy anélkül. (Ez utóbbi esetben is köteles azonban - a nyilvánosság biztosítása érdekében - a szerződés megkötéséről tájékoztatót közzétenni a Közbeszerzési Értesítőben.).

A 270. §-hoz

A törvény a nemzeti rezsimben is kötelezővé teszi tervpályázati eljárás lefolytatását, amennyiben annak értéke az eljárás megkezdésekor eléri vagy meghaladja a nemzeti értékhatárokat. A tervpályázati eljárás tekintetében irányadó értékhatárokat a 244. § (2) bekezdése tartalmazza. A törvény meghatározása alapján a tervpályázat olyan sajátos, külön jogszabályban részletesen szabályozott tervezési versenyforma, amely tervezési feladatok előkészítésére szolgál, illetőleg pályamű alapján a tervező kiválasztásának egyik módja (4. § 36. pont).

A 271-274. §-hoz

A 271-291. §-ok szabályozzák a vízügyi, az energia, a közlekedési, az elektronikus hírközlési és a postai ágazatokban működő egyes szervezetek tekintetében a nemzeti közbeszerzési értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzéseket, és az ahhoz kapcsolódó eljárási rendet.

A nemzeti rezsim különös közbeszerzési eljárása hatálya alá tartozó szervezetek, vagyis az ajánlatkérők körét határozza meg a 271. § (1) bekezdése, illetve a 272. §. Ennek értelmében ajánlatkérőnek minősülnek egyrészt a 162. §-ban meghatározott szervezetek, (vagyis a közösségi rezsim különös közbeszerzési eljárása tekintetében ajánlatkérőnek minősülő szerezetek), továbbá az egyetemes postai szolgáltatás körébe tartozó szolgáltatásokat nyújtó egyes szervezetek. (A törvény nem állapít meg a közbeszerzési szabályok alkalmazása szempontjából irányadó sajátos fogalmat az egyetemes postai szolgáltatásra, hanem - a 4. § 3. pontja értelmében - a postáról szóló törvényben meghatározott fogalmat kell érteni.)

Az ún. közszolgáltatókra irányadó közösségi rezsimhez képest eltérést jelent tehát, hogy a nemzeti rezsim a postai tevékenységet is a releváns tevékenységek között sorolja fel. Az eltérés indoka, hogy a vonatkozó hatályos közbeszerzési irányelv (93/38/EGK irányelv) nem sorolja fel a releváns tevékenységek között a postai tevékenységet, míg az új irányelvtervezet már kiterjeszti tárgyi hatályát meghatározott postai szolgáltatásokra. Továbbá a hatályos közbeszerzési törvény alapján is kiterjed a közbeszerzési szabályozás hatálya a Magyar Posta Rt.-re (Kbt. 1. § e) pont); így a törvény a nemzeti értékhatáros rezsimben helyezi el a postai tevékenységet azzal, hogy egyelőre kizárólag az egyetemes postai szolgáltatásokat határozza meg releváns tevékenységként. Ez azt is jelenti egyben, hogy a nemzeti értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzéseknél (függetlenül attól, hogy a közösségi értékhatárokat elérik) a törvény VII. fejezete szerint kell eljárni (nemzeti rezsim a különleges közbeszerzési eljárásokra).

A nemzeti rezsimben is kizárólag azokra a közbeszerzésekre kell alkalmazni a különös közbeszerzési eljárás szabályait, amelyek közvetlenül összefüggnek az ajánlatkérő által végzett releváns tevékenységgel (kivéve, ha az ajánlatkérő egyben ún. klasszikus ajánlatkérőnek is minősülne.)

A törvény tárgyi hatálya alá ezen ajánlatkérői kör esetében az árubeszerzés, az építési beruházás és a szolgáltatás megrendelése tartozik, vagyis sem az építési koncesszió, sem a szolgáltatási koncesszió esetén lefolytatandó eljárás kötelezettsége nem vonatkozik az ún. közszolgáltatókra. Tervpályázati eljárás lefolytatására azonban ezen ajánlatkérői kör is köteles, továbbá a szolgáltatások körében itt is érvényesül a kettősség, vagyis a 4. melléklet szerinti szolgáltatások esetében egyszerűsített eljárás lefolytatására van lehetőség.

A 275-280. §-hoz

E §-ok a különös közbeszerzési eljárás általános szabályait tartalmazzák. A törvény a nemzeti rezsimben is rugalmasabb szabályokat állapít meg az ún. közszolgáltatók közbeszerzéseire, nagyobb mozgásteret adva az ajánlatkérőknek.

Az általános közbeszerzési eljáráshoz (és egyben az ún. közszolgáltatókra vonatkozó hatályos szabályozáshoz) képest eltérést jelent, hogy az ún. közszolgáltatónak minősülő ajánlatkérő szabadon választhat a nyílt, a meghívásos és a - hirdetménnyel induló - tárgyalásos eljárás lefolytatása között. Ugyanakkor hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást az ún. közszolgáltatók is kizárólag a törvény által taxatíve felsorolt esetekben választhatnak [275. § (1) bekezdés]. A nyílt és meghívásos eljárás végén az ún. közszolgáltató ajánlatkérők is jogosultak a törvényben meghatározott feltételek mellett tárgyalni az ajánlattevőkkel.

Az ún. közszolgáltatók - a nemzeti rezsimben is - a hagyományos nyílt, meghívásos, illetve tárgyalásos eljáráshoz képest két további speciális esetkörben alkalmazhatják a meghívásos vagy a tárgyalásos eljárást.

Egyrészt ilyen az időszakos előzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetménnyel meghirdetett meghívásos vagy tárgyalásos eljárás. Ebben az esetben az időszakos előzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetmény egyben - meghívásos vagy tárgyalásos eljárás meghirdetésére irányuló - részvételi felhívásként is szolgál. Ebben az esetben a közbeszerzési eljárás már további hirdetmény közzététele nélkül, közvetlen részvételi felhívás megküldésével indul (285. §). Másrészt alkalmazni lehet előminősítési hirdetménnyel meghirdetett meghívásos vagy tárgyalásos eljárást (286. §).

Az ún. közszolgáltató ajánlatkérők keret-megállapodásos eljárást is alkalmazhatnak (275. § (4) bekezdés; 288. §). Nem alkalmazhatnak viszont gyorsított eljárást, de egyes eljárási határidők lerövidítésének lehetősége hasonló eredményre vezethet.

A 276. § az előzetes összesített tájékoztatóról rendelkezik, azonban nem teszi kötelezővé, csupán lehetőséget biztosít annak készítésére és közzétételére.

A 281-291. §-hoz

A §-ok az egyes eljárás-fajtákat szabályozzák. Tekintettel arra, hogy a törvény nem hoz létre a nemzeti értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzések körében a közösségi rezsimtől teljes mértékben eltérő eljárásrendet, a törvény azt a szabályozási elvet követi, hogy az egyes eljárásfajták esetében a közösségi rezsim különös közbeszerzési eljárásának (V. fejezet) szabályait rendeli megfelelően alkalmazni, és az VII. fejezet körében csak azokat az eljárási szabályokat írja le, amelyek eltérést jelentenek a közösségi rezsim szabályaihoz képest, így nem kell azonos tartalmú szabályokat többször megismételni. E §-ok tehát csak az eltérő szabályokat határozzák meg.

A 292-302. §-hoz

E §-ok a nemzeti közbeszerzési értékhatárok alatti értékű közbeszerzésekre, az ún. egyszerű közbeszerzési eljárásra vonatkozó rendelkezéseket foglalják magukban.

A törvény a nemzeti közbeszerzési értékhatárok alatti értékű közbeszerzések esetében - az értékhatár feletti közbeszerzések szabályaihoz képest - egyszerűbb eljárási rendet határoz meg. A törvény ezt "egyszerű közbeszerzési eljárásnak" nevezi, és ez váltja fel a - jelenleg kormányrendeleti szinten szabályozott - szabadkézi vételes eljárást [lásd: a központi költségvetési szervek szabadkézi vétellel történő beszerzéseinek szabályairól szóló 126/1996. (VII. 24.) Korm. rendeletet]. A hatályos szabályozással ellentétben, amely - a 700 ezer forint értékhatárt meghaladó (de a közbeszerzési értékhatárt el nem érő) értékű - árubeszerzések, valamint szolgáltatások megrendelésére, illetve ezek előkészítésére terjed ki, az új szabályozás szerinti egyszerű közbeszerzési eljárás hatálya az építési beruházásokra is kiterjed. A jelenlegi értékhatár pedig felemelésre kerül. A törvény - a 2004. január 1-jétől - 2005. december 31-éig terjedő időre - árubeszerzés és szolgáltatás megrendelés esetében 2 millió forintra, míg építési beruházás esetében 10 millió forintra változtatja az értékhatárt [402. § (4) bekezdés]. A szabadkézi vétellel történő beszerzések szabályairól szóló kormányrendelet a 2004. január 1. és április 30. közötti időre úgy módosul majd, hogy az építési beruházásokra is kiterjed a rendelet hatálya [403. § (2) bekezdés].

Az egyszerű közbeszerzési eljárás tekintetében a 293. § határozza meg a törvény alanyi hatályát, vagyis az ajánlatkérőnek minősülő szervezeteket. Ennek értelmében a törvény személyi hatálya alá - eltérően a szabadkézi vételre vonatkozó hatályos szabályoktól - nem csupán a központi költségvetési szervek tartoznak, hanem

- minden olyan szervezet, amely a törvény értelmében (az általános közbeszerzési eljárás tekintetében) ajánlatkérőnek minősül [vagyis a 22. § (1) bekezdésében meghatározott szervezetek], illetve

- amelynek közbeszerzését a törvény e részének hatálya alá tartozó szervezet vagy szervezetek költségvetési forrásból, illetve az Európai Unióból származó forrásból többségi részben közvetlenül támogatják;

- továbbá a 22. § (1) bekezdése, valamint a 162. § (2) bekezdése és a 272. § (2) bekezdése alá nem tartozó olyan szervezet, amely szolgáltatás nyújtására irányuló tevékenységét a 22. § (1) bekezdésében meghatározott valamely szervezet által biztosított különleges vagy kizárólagos jog alapján folytatja, ha közbeszerzése közvetlenül összefügg e tevékenység folytatásával, összhangban a közösségi elvárásokkal. A kizárólagos jog fogalmát a 4. § 13. pontja határozza meg.

Ugyanakkor nem terjed ki az egyszerű közbeszerzési eljárás hatálya az ún. közszolgáltatókra.

Az egyszerű közbeszerzési eljárás tárgyi hatálya alá az árubeszerzés, az építési beruházás és szolgáltatás megrendelése tartozik [295. § (1) bekezdés]. Nem kell azonban egyszerű közbeszerzési eljárást lefolytatni sem építési koncesszió, sem szolgáltatási koncesszió esetében. A törvény ugyanakkor a tervpályázati eljárást is szabályozza az egyszerű közbeszerzési eljárás keretében (301-302. §).

Az egyszerű közbeszerzési eljárás ajánlattételi felhívással indul, amelyet az ajánlatkérő

hirdetmény útján köteles a Közbeszerzési Értesítőben közzétenni, amennyiben a közbeszerzés értéke a közbeszerzés megkezdésekor eléri vagy meghaladja a mindenkori nemzeti értékhatárok felét [299. § (1) bekezdés a) pont]. Ha nem éri el, akkor nem kell az ajánlattételi felhívást megjelentetnie a Közbeszerzési Értesítőben, hanem közvetlenül küldheti azt meg az ajánlattevőknek. A törvény azt a követelményt támasztja, hogy legalább három ajánlattevőnek kell egyidejűleg megküldeni a felhívást. A törvény azonban lehetőséget biztosít arra is, hogy az ajánlatkérő ebben az esetben is közzétegye a Közbeszerzési Értesítőben az ajánlattételi felhívást. Az egyszerű eljárásnak a többi eljárási fajtához viszonyított valóban egyszerű szabályait a kötelezően érvényesülő rendelkezéseket a 300. § tartalmazza.

A 303-306. §

A törvény Ötödik része a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés módosítása és teljesítése, továbbá a közbeszerzések ellenőrzése tekintetében tartalmaz néhány speciális szabályt.

A közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés módosítását a törvény csak meghatározott feltételek fennállása esetén (kivételes esetekben) teszi lehetővé: a felek csak akkor módosíthatják a szerződésnek a felhívás, a dokumentáció feltételei, illetőleg az ajánlat tartalma alapján meghatározott részét, ha a szerződéskötést követően - a szerződéskötéskor előre nem látható ok következtében - beállott körülmény miatt a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.

A törvény a közbeszerzési eljárás eredményeként megkötött szerződésnek a 303. §-ban foglalt rendelkezések megsértésével történő módosításához szankciót fűz, annak érdekében, hogy a szerződések utólagos módosítása ne szolgálhasson a közbeszerzési törvény versenyeztetési szabályainak utólagos kijátszására.

Amennyiben a felek a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződésnek a felhívás, a dokumentáció feltételei, illetőleg az ajánlat tartalma alapján meghatározott részét anélkül módosítják, hogy teljesülne a 303. §-ban meghatározott feltételrendszer (előre nem látható ok következtében beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekének sérelmével jár), e jogsértés miatt a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt jogorvoslati eljárás kezdeményezhető. A törvény szerint az ajánlatkérő tájékoztatót (hirdetményt) köteles közzétenni a Közbeszerzési Értesítőben a szerződés módosításáról [307. § (1) bekezdés].

A törvény eljárás indítási joggal ruházza fel mindazokat a személyeket és szervezeteket, akik és amelyek jogos érdekét sérti a törvénybe ütköző módon történő szerződésmódosítás, vagy teljesítés, továbbá azokat a szervezeteket, illetve személyeket, amelyek/akik a 332. § (1) bekezdése alapján a Közbeszerzési Döntőbizottság hivatalból történő eljárását kezdeményezhetik. Az érintettek a Közbeszerzési Értesítőben közzétett hirdetményből értesülhetnek az állítólagos jogsértésről, illetve az ellenőrző szervek pedig a Közbeszerzések Tanácsa jelzése alapján (is). A Közbeszerzések Tanácsa ugyanis az illetékes ellenőrző szerveknek, valamint a belső ellenőrzést végzőknek megküldi azokat a hirdetményeket, amelyek alapján valószínűsíthető, hogy a szerződés módosítása a 303. §-ba ütköző módon történt [307. § (2) bekezdés]. Jogsértés megállapítása esetén a Közbeszerzési Döntőbizottság a jogsértőt bírsággal sújthatja, arra azonban nincs joga, hogy a felek szerződéses jogviszonyába beavatkozzon [340. § (6) bekezdés]. Határozata - az általános szabályok szerint - a bíróság előtt megtámadható.

A szerződés teljesítésével kapcsolatban a törvény egyfelől a nyertes ajánlattevőként szerződő félre, illetve meghatározott alvállalkozóira, másfelől az ajánlatkérőként szerződő félre az ellenszolgáltatás megfizetésével kapcsolatban állapít meg követelményeket. A jogkövetkezmények a 304. § tekintetében hasonlóak az előzőekben írtakhoz.

Az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban előírhatja, hogy a nyertes ajánlattevő gazdasági társaság létrehozására köteles (52. §). A szerződésszerű teljesítés érdekében megkövetelt társaságalapítás elmaradása a megfelelő teljesítést veszélyeztetheti. Így, ha a nyertes a közbeszerzésre irányuló szerződés aláírásától számított 60 napon belül a társasági szerződés megkötését (illetve az alapszabály elfogadását) a cégbírósághoz nem jelenti be, az ajánlatkérő a szerződést felmondhatja. A szerződés aláírásától számított 60 napos határidő tehát nem a gazdasági társaság cégjegyzékbe való bejegyzésére, hanem a gazdasági társaságot alapító társasági szerződés cégbírósághoz történő bejelentésére vonatkozik. Az ajánlatkérő jogszerű, egyoldalú szerződés megszüntetése nem jár kártalanítási kötelezettséggel [306. § (1) bekezdés]. A törvény egyértelművé teszi azt is, hogy e feltétel a szerződés kötelező tartalmi elemét képezi, így a szerződésnek akkor is része, ha a felek erről nem, vagy eltérően állapodtak meg.

Az építési beruházás tekintetében a törvény további követelményeket is támaszt a közbeszerzési eljárás alapján kötött szerződéssel kapcsolatban. Egyrészt kötelezővé teszi az ajánlattevőként szerződő fél részére megfelelő felelősségbiztosítási szerződés kötését, másrészt előírja, hogy a szerződés teljesítése során az ajánlatkérőként szerződő fél köteles a munkát - a másik fél szerződésszerű teljesítése érdekében, azt elősegítve - megbízott helyszíni képviselője (műszaki ellenőr) útján ellenőrizni [306. § (3)-(4) bekezdés]. E feltételek a szerződésnek kötelező elemei, vagyis akkor is részei a szerződésnek, amennyiben a felek arról nem vagy eltérően rendelkeztek.

A törvény szerint a szerződéskötésre és a szerződés teljesítésére vonatkozó, a törvényben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni [306. § (2) bekezdés].

A 307-308. §-hoz

A törvény erősíti a közbeszerzési eljárások eredményeként megkötött szerződések teljesítésének, indokolatlan utólagos módosításának ellenőrzését. Ennek érdekében az ajánlatkérő a szerződés módosításáról, valamint a szerződés teljesítéséről külön jogszabályban meghatározott minta szerint tájékoztatót köteles készíteni, és azt hirdetmény útján a Közbeszerzési Értesítőben közzétenni. A hirdetményt legkésőbb a szerződés módosításától, illetőleg a szerződés teljesítésétől számított öt munkanapon belül kell feladni. Az egy évnél hosszabb vagy határozatlan időre kötött szerződés esetében a szerződés megkötésétől számítva évenként kell a szerződés részteljesítéséről tájékoztatót készíteni.

A Közbeszerzések Tanácsa az illetékes ellenőrző szerveknek, - költségvetési szervezetek esetében a külön jogszabályban meghatározott felügyeleti és belső ellenőrzést végzőknek is - megküldi azokat hirdetményeket, amelyek alapján valószínűsíthető, hogy a szerződés módosítása a törvénybe ütköző módon történt, illetőleg a szerződésszegés jelentős, és olyan körülményekre vezethető vissza, amelyekért valamelyik fél felel.

A törvény szankcionálja a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződésnek a közbeszerzési törvény rendelkezéseinek megsértésével történő módosítását, illetve teljesítését: a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt jogorvoslati eljárás kezdeményezhető. Jogsértés megállapítása esetén a Közbeszerzési Döntőbizottság a jogsértőt bírsággal sújthatja. A Közbeszerzési Döntőbizottságnak arra nincs joga, hogy a felek szerződéses jogviszonyába beavatkozzon [318. § (2) bekezdés; 340. § (6) bekezdés].

A 309-315. §-hoz

A törvény - jogharmonizációs kötelezettségünkre is tekintettel - új jogintézményként bevezeti a tanúsítást. A közösségi jog csak az ún. közszolgáltatónak minősülő ajánlatkérők esetében követeli meg a tanúsítási rendszer működtetését, a törvény azonban ennél tágabb körben vezeti be az adott intézményt, vagyis az ún. klasszikus ajánlatkérők számára is lehetővé teszi a tanúsítás igénybevételét.

A tanúsítás intézményét az ún. közszolgáltatók közbeszerzési eljárásaival kapcsolatos jogorvoslati eljárásokat szabályozó 92/13/EGK irányelv 3-7. Cikkei szabályozzák. A tanúsítás intézménye nem kapcsolódik szorosan a hagyományos jogorvoslati eszközökhöz, az inkább a jogsértések, illetve a megalapozatlan panaszok megelőzéséhez járulhat hozzá. A tagállamok kötelezettsége a tanúsítási eljárással kapcsolatban az, hogy biztosítsák az ajánlatkérők számára azt a lehetőséget, hogy a tanúsítási rendszert igénybe vehessék. A tanúsítási eljárás önkéntes: az ún. közszolgáltató önként aláveti magát egy külső, akkreditált tanúsító által végzett ellenőrzésnek. Az irányelv a tanúsítást végző személyekkel szemben meghatározott követelményeket támaszt, ugyanakkor a tanúsítást végző személyek akkreditálásának valamennyi feltételét nem rögzíti, hanem azok az EN 45503 számú szabványban kerültek rögzítésre. A tanúsítást végző személynek függetlennek kell lennie a tanúsítványt kérő vállalattól, és feladata ellátása során teljes mértékben objektív álláspontot kell képviselnie. Megfelelő szakmai tudással és gyakorlattal kell rendelkeznie. A tagállamok a tanúsítás elvégzésére felkérhetnek bármely személyt, illetve szervezetet, aki, illetve amelynek a személyzete az említett követelményeknek megfelel. Ennek érdekében a tagállamok feltételként írhatják elő - az általuk megfelelőnek ítélt - felsőfokú végzettséget, vagy meghatározott - az állam által szervezett vagy elismert - vizsga letételét követelhetik meg. A tanúsítóval szembeni szakmai követelmények pontosabb meghatározását a tagállam belső jogában szabályozhatja.

A törvény 309-315. §-ai az irányelv rendelkezéseivel összhangban szabályozzák a tanúsítás intézményét.

A tanúsítás lényege az, hogy egy külső szakértő (személy vagy szervezet), mint objektív fél tanúsítja, hogy az ajánlatkérő közbeszerzési eljárásai és az ezzel kapcsolatos gyakorlata megfelel a közbeszerzésekre vonatkozó jogszabályoknak. Amennyiben a tanúsítási eljárás során megállapítást nyert, hogy az ajánlatkérő közbeszerzési gyakorlata megfelel a jogszabályoknak, a tanúsító tanúsítványt állít ki az ajánlatkérő részére. A tanúsítvány - a kiadásától számított - három évig tanúsítja az ajánlatkérő közbeszerzési gyakorlata jogszabályoknak való megfelelőségét, feltéve, hogy a közbeszerzésre vonatkozó jogszabályok időközben nem módosultak lényegesen [309. § (1)-(2) bekezdés].

A törvény alapján a tanúsítási eljárás igénybevétele önkéntes, az ajánlatkérő saját elhatározásából veheti azt igénybe. Ez amiatt is fontos, mivel a tanúsítási eljárás igénybevétele költségekkel jár, és e költségek a tanúsítási eljárást kérelmező ajánlatkérőt terhelik [315. § (7) bekezdés]. Az ajánlatkérő közbeszerzési eljárásainak és gyakorlatának tanúsítására kizárólag akkreditált tanúsító jogosult, ugyanakkor a törvény alapján az ajánlatkérő nem csak a Magyarországon, hanem az Európai Unió bármely más tagállamában akkreditált tanúsítótól is kérheti közbeszerzési eljárásai és gyakorlata tanúsítását [309. § (3) bekezdés].

A törvény ugyanakkor összeférhetetlenségi szabályokat is megállapít a tanúsítókkal kapcsolatban. Az ajánlatkérő ugyanis nem kérhet fel olyan akkreditált tanúsítót a tanúsítási eljárás lefolytatására, aki, illetőleg amely a tanúsítási eljárással érintett közbeszerzési eljárásaiban hivatalos közbeszerzési tanácsadóként, egyéb bevont személyként, szervezetként vett rész vagy békéltetőként járt el három éven belül [309. § (4) bekezdés].

A tanúsítvánnyal rendelkező ajánlatkérő jogosult arra, hogy a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos különböző hirdetményeiben a tanúsítvány megszerzéséről nyilatkozatot tegyen közzé, amellyel az ajánlattevőket, és más érdekelteket tájékoztathatja a tanúsítvány megszerzéséről. A nyilatkozat tartalma attól függ, hogy az ajánlatkérő közszolgáltatónak vagy klasszikus ajánlatkérőnek minősül-e, továbbá, hogy a közösségi értékhatárokat, vagy a nemzeti értékhatárokat elérő értékű közbeszerzési gyakorlatok tanúsításáról van-e szó. Az ún. közszolgáltatónak minősülő ajánlatkérők az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétételre kerülő hirdetményeikben tehetik közzé a törvény 5. mellékletében szereplő nyilatkozatot, ha a tanúsítvány a közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzési eljárásainak és gyakorlatának megfelelőségére vonatkozik [310. § (1) bekezdés]. Amennyiben a tanúsítvány az ún. közszolgáltatónak kizárólag a nemzeti értékhatáros rezsim hatálya alá tartozó közbeszerzési eljárásai és gyakorlata jogszabályoknak való megfelelőségét tanúsítja, a Közbeszerzési Értesítőben közzétételre kerülő hirdetményeiben teheti közzé a törvény 6. mellékletében meghatározott nyilatkozatot [310. § (2) bekezdés]. Az ún. klasszikus ajánlatkérők pedig a Közbeszerzési Értesítőben megjelenő hirdetményeikben tehetik közzé a 6. melléklet szerinti nyilatkozatot [310. § (3) bekezdés]. E differenciálás indoka a közösségi jogból ered: mivel a közösségi jog kizárólag az ún. közszolgáltatók közösségi irányelvek hatálya alá tartozó közbeszerzési eljárásai tekintetében írja elő a tanúsítás bevezetését, így a 92/13/EGK irányelv mellékletében szabályozott nyilatkozat is csak e közbeszerzésekkel kapcsolatos.

A tanúsítók akkreditálását (odaítélés, felfüggesztés, visszavonás) a Nemzeti Akkreditáló Testület végzi (311. §). Az akkreditálás annak hivatalos elismerése, hogy egy intézmény, szervezet felkészült bizonyos tevékenységek (vizsgálat, tanúsítás, kalibrálás, ellenőrzés) meghatározott feltételek szerinti végzésére. Az akkreditálás keretében bármely szervezet kérheti, hogy egy független, a nemzetközi normák szerint minősítő intézmény - a nemzeti akkreditáló szerv - igazolja felkészültségét. A hazai akkreditálási tevékenységet a laboratóriumok, a tanúsító és az ellenőrző szervezetek akkreditálásáról szóló 1995. évi XXIX. törvény szabályozza. A törvény köztestületi önkormányzatként hozta létre a nemzeti akkreditálás rendszerét. A törvény 2. §-ának (2) bekezdése taxatív felsorolást tartalmaz a nemzeti akkreditálás rendszerében akkreditálható szervezetekről. E felsorolásban - értelemszerűen - nem szerepelnek a közbeszerzési eljárásokat tanúsító szervezetek. A törvény a nemzeti akkreditálás rendszerébe utalja a közbeszerzési tanúsító szervezetek akkreditálását, mivel a Nemzeti Akkreditáló Testület biztosítani tudja az érintett szervezetek független, szakszerű, áttekinthető és a vonatkozó európai szabványban szereplő akkreditálási eljárással összhangban álló minősítését. Emiatt azonban a nemzeti akkreditálásról szóló törvény említett 2. §-ának (2) bekezdésének módosítása is szükséges: a törvény 406. §-a (1) bekezdésének e) pontja ezért kiegészíti a hivatkozott bekezdést egy új, h) ponttal, nevesítve a közbeszerzési eljárásokat és gyakorlatot tanúsító szervezeteket és természetes személyeket a nemzeti akkreditálás rendszerének keretében akkreditálható szervezetek és természetes személyek között.

A tanúsítók akkreditálásának feltételeit a 312. § rögzíti. A Nemzeti Akkreditáló Testület folyamatosan ellenőrzi, hogy az akkreditált tanúsító megfelel-e az akkreditáláshoz szükséges feltételeknek, továbbá a jogszabályoknak, illetve a vonatkozó szabványoknak megfelelően végzi-e a tevékenységét. A Közbeszerzések Tanácsa is jogosult arra, hogy ellenőrizze a tanúsítónál az akkreditálás feltételeinek megtartását, illetve a tanúsító tevékenységét [313. § (2) bekezdés], továbbá panaszt nyújthat be a Nemzeti Akkreditáló Testület -1995. évi XXIX. törvény 19-21. §-ai szerinti - fellebbviteli bizottságához, illetve kezdeményezheti az akkreditáltság visszavonását.

A törvény a Közbeszerzések Tanácsa feladatává teszi továbbá az akkreditált tanúsítók listájának a Közbeszerzési Értesítőben történő közzétételét [314. §, 379. § (1) bekezdés i) pont].

A törvény a tanúsítási eljárás lefolytatásának csupán alapvető normáit rögzíti, a részletes szabályokat a vonatkozó szabvány tartalmazza (315. §). Az EN 45503 számú szabvány részletes leírást tartalmaz arról, hogyan kell a tanúsítónak a vizsgálatát lefolytatnia.

A 316. §-hoz

E §-sal kezdődnek a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslat szabályai (hetedik rész, 316-373. §).

Az európai közösségi jog a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslat kérdését is szabályozza, mivel a közbeszerzéseknek az Európai Unió egész területére kiterjedő versenyeztetése megköveteli az átláthatóság és a diszkriminációmentesség biztosítását. Ennek hatékonysága érdekében a tagállamok kötelesek megfelelő jogorvoslati eszközöket biztosítani az ajánlattevők számára a közösségi jog közbeszerzési eljárás során történő megsértése esetén: a megfelelő jogorvoslat hiánya ugyanis elrettentheti a cégeket az ajánlattételtől más tagállamokban, és ezzel veszélyezteti az egységes közösségi közbeszerzési piacot.

Az európai közösségi jog külön-külön szabályozza az ún. klasszikus ajánlatkérők és az ún. közszolgáltatók esetében a közbeszerzésre vonatkozó jogszabályok megsértése esetén igénybe vehető jogorvoslatokat. Az ún. klasszikus ajánlatkérők közbeszerzéseivel összefüggő jogorvoslati szabályokat a 89/665/EGK irányelv, az ún. közszolgáltatók közbeszerzéseivel kapcsolatos jogorvoslatot a 92/13/EGK irányelv szabályozza. Ez utóbbi lényegében megismétli az ún. klasszikus ajánlatkérők beszerzéseivel kapcsolatos jogorvoslati irányelv szabályait, de egyben további eljárási formákat is rögzít kifejezetten az ún. közszolgáltatók beszerzései során felmerült jogsértések orvoslására.

A közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslatra vonatkozó közösségi irányelvek koordinatív jellegűek, csupán a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslatok alapelveit határozzák meg, ugyanakkor a tagállamok feladata a részletszabályok kidolgozása. Az irányelvek viszonylag tág mozgásteret biztosítanak a tagállamok számára az irányelvi rendelkezések nemzeti jogba történő átültetése, a jogorvoslati rendszer kialakítása tekintetében.

Az irányelvek alapján a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy az ajánlatkérők (és ajánlattevők) jogsértéseivel szemben hatékony és gyors jogorvoslat álljon az érdekeltek rendelkezésére. A jogorvoslat hatékonysága a jogsértő helyzet megszüntetésének, a jogsértéssel esetlegesen okozott károk megtérítésének és a további jogsértések megakadályozásának a követelményét jelenti. A jogorvoslat gyorsaságának a követelménye azt a célt szolgálja, hogy a közbeszerzési eljárás jogszerűsége minél előbb helyreálljon. Ennek érdekében a jogorvoslati eljárásnak lehetőleg még a közbeszerzési eljárás lezárulta előtt meg kell történnie ahhoz, hogy ne születhessenek jogellenes döntések.

A jogorvoslati fórumnak hatáskört kell biztosítani ideiglenes intézkedések megtételére, az ajánlatkérő jogsértő döntéseinek megsemmisítésére, továbbá biztosítani kell a kártérítés lehetőségét. A két jogorvoslati irányelv azonos követelményként rögzíti, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell a jogorvoslati fórum által hozott határozatok hatékony végrehajtását. Továbbá, amennyiben nem bírói testület hatáskörébe tartozik a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos jogorvoslat biztosítani kell, hogy az eljáró hatóság írásbeli indokolással lássa el határozatát, valamint a határozat bírósági felülvizsgálatát.

A közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslat hatályos rendszere nagymértékben megfelel az európai közösségi jogi követelményeknek. Az európai közösségi jog alapvető követelménye, a jogsértésekkel szembeni gyors és hatékony jogorvoslat biztosítása, a hatályos szabályozás kialakításakor is figyelembe vételre került. Az 1995-ben kialakított rendszer (Közbeszerzési Döntőbizottság mint jogorvoslati fórum, valamint a bírósági felülvizsgálat lehetősége) kielégíti az európai közösségi irányelvekben a jogorvoslati fórumokkal szemben támasztott követelményeket. Az Európai Bizottság többször is megerősítette mindezt. A hatályos törvény ugyanakkor nem tartalmazza az Európai Bizottság eljárás kezdeményezési jogát, az ún. közszolgáltatókra vonatkozó jogorvoslati irányelvben szabályozott tanúsítási és békéltetési eljárás szabályait.

A közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárással kapcsolatos jogharmonizációs követelményekre tekintettel tehát a törvény új jogintézményként szabályozza a 92/13/EGK irányelv szerinti békéltetési eljárást (különös békéltetési eljárás - 369-371. §), az Európai Bizottság eljárás-kezdeményezési jogát (372-373. §), a tanúsítási eljárást (megfelelő tanúsítási rendszer kialakítását, a tanúsító szervezetek, személyek akkreditálásának feltételeit, az akkreditálás rendszerét - hatodik rész, 309-315. §). A tanúsítási eljárást azonban a törvény nem a jogorvoslati részben szabályozza, hanem önálló részben, tekintettel arra, hogy az nem kapcsolódik szorosan a jogorvoslathoz.

A jogharmonizációs követelmények teljesítésén túl bizonyos további pontokon is kiigazításra kerülnek a jogorvoslati eljárás szabályai, figyelembe véve az elmúlt hét-nyolc év gyakorlati tapasztalatait. A módosítások, a tervezett változtatások elsősorban a jogorvoslati eljárások hatékonyságának növelésére irányulnak, ugyanakkor a jogorvoslati rendszer gyökeres átalakítására nem kerül sor. Fontos változást jelent azonban, hogy a törvény alapján biztosított lesz a jogorvoslat a nemzeti közbeszerzési értékhatár alatti közbeszerzésekkel, vagyis az egyszerű közbeszerzési eljárással kapcsolatban is: a Közbeszerzési Döntőbizottság hatásköre e közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslatra is kiterjed. A hatályos szabályok nem biztosítanak megfelelő jogorvoslatot a szabadkézi vétellel történő beszerzés tekintetében. A hatályos szabályok alapján a Közbeszerzési Döntőbizottság hatásköre nem terjed ki a szabadkézi vétellel történő beszerzésekkel kapcsolatos jogvitára. Ezekben az ügyekben az érintettek csak a polgári bírósághoz fordulhatnak kártérítési igényük érvényesítése, illetve a szabadkézi vételes eljárás alapján megkötött szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt. A törvény alapján azonban a jövőben a szabadkézi vétellel történő beszerzést felváltó egyszerű közbeszerzési eljárással kapcsolatos jogsértések esetében is biztosított lesz a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz fordulás.

Bevezetésre kerül továbbá - a jogviták megelőzése, a Döntőbizottság tehermenetesítése érdekében - a békéltetés intézménye.

A fentiekkel összhangban a § (1) bekezdése kimondja, hogy a közbeszerzésre, illetve a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályokba ütköző magatartás vagy mulasztás miatt a hetedik rész rendelkezései szerint jogorvoslatnak van helye. Ez alapján jogorvoslat kezdeményezhető nemcsak a törvény rendelkezéseibe, de a felhatalmazása alapján alkotott végrehajtási jogszabályokba ütköző magatartásokkal szemben is. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy minden olyan beszerzéssel kapcsolatban biztosított a jogorvoslat lehetősége, amely a törvény értelmében közbeszerzésnek [2. § (1) bekezdés] minősül. Így mind a közösségi, mind a nemzeti értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzésekkel, mind a nemzeti értékhatár alatti, de az egyszerű közbeszerzési eljárás értékhatárát elérő értékű közbeszerzésekkel kapcsolatban biztosított a jogorvoslat. Továbbá bármilyen tárgyú közbeszerzés (közbeszerzési eljárás) esetén igénybe vehető a jogorvoslat. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mivel a törvény új közbeszerzési tárgyakat, így az építési koncessziót, valamint a szolgáltatási koncessziót is a szabályozási körébe von.

A törvény - jogharmonizációs követelményekre is tekintettel - szabályozza a tervpályázati eljárást, mint a versenyeztetési eljárás sajátos formáját. A közösségi jogorvoslati irányelvek alapján a tervpályázati eljárásokkal kapcsolatban is biztosítani kell megfelelő, hatékony, gyors és diszkriminációmentes jogorvoslatot. A tervpályázati eljárás hatályos szabályai alapján a tervpályázati eljárással kapcsolatban a sérelmet szenvedett fél csak a bírósághoz fordulhat az állítólagos sérelem orvoslása érdekében: "A tervpályázat valamennyi közreműködője, valamint a szakmai kamarák a bírósághoz fordulhatnak a jogorvoslatért, amennyiben a kiírás vagy a lebonyolítás jogszabálysértő volt." [A településrendezési és építészeti tervpályázatok részletes szabályairól szóló 16/1998. (VI. 3.) KTM rendelet 16. §-ának (2) bekezdése].

A tervpályázati eljárás hatályos szabályai tehát nem biztosítanak a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatban igénybe vehető gyors államigazgatási eljáráshoz hasonló jogorvoslati eljárást. A törvény erre is tekintettel a Közbeszerzési Döntőbizottság hatáskörét a tervpályázati eljárásokkal kapcsolatos jogorvoslati kérelmek elbírálására is kiterjeszti. A § (3) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a tervpályázati eljárásokkal kapcsolatos jogsértések orvoslására is a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati fórumrendszer keretében van lehetőség.

A § (2) bekezdése a Közbeszerzési Döntőbizottság és a bíróság hatáskörét határolja el egymástól. A közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződéssel kapcsolatos jogvita (pl. szerződésszegés esetei, a szerződés érvénytelensége), továbbá a közbeszerzési eljárással kapcsolatos polgári jogi igények (pl. kártérítési igény) elbírálása a bíróság hatáskörébe tartozik. Ez alól kivételt jelent a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződésnek a törvénybe ütköző módosítása vagy teljesítése miatt indult eljárás lefolytatása, mivel ezt a törvény a Közbeszerzési Döntőbizottság hatáskörébe utalja [318. § (2) bekezdés].

A közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés módosítását a törvény csak meghatározott feltételek fennállása esetén (tulajdonképpen kivételes esetekben) teszi lehetővé; ugyanígy meghatározott követelményeket támaszt a szerződés teljesítésével kapcsolatban is [303. §, 304. §, 306. § (2) bekezdés]. A törvény a közbeszerzési eljárás eredményeként megkötött szerződésnek a 303. §-ban, a 304. §-ban és a 306. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértésével történő módosításához, illetve teljesítéséhez megfelelő szankciót fűz, annak érdekében, hogy a szerződések utólagos módosítása, illetve nem megfelelő teljesítése ne szolgálhasson a közbeszerzési törvény versenyeztetési szabályainak utólagos kijátszására.

Amennyiben a felek a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződést a törvény 303. §-ában foglalt rendelkezésbe ütköző módon módosítják, azaz a szerződésnek a felhívás, a dokumentáció feltételei, illetőleg az ajánlat tartalma alapján meghatározott részét anélkül módosítják, hogy teljesülne a 303. §-ban meghatározott feltételrendszer (előre nem látható ok következtében beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekének sérelmével jár), akkor a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt jogorvoslati eljárás kezdeményezhető. Ugyanígy, amennyiben a szerződés teljesítése a törvény 304. §-ában, illetve 306. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértésével történik, jogorvoslati eljárásra kerülhet sor. A törvény szerint az ajánlatkérő tájékoztatót (hirdetményt) köteles közzétenni a Közbeszerzési Értesítőben mind a szerződés módosításáról, mind annak teljesítéséről (307. § (1) bekezdés).

A törvény eljárás indítási joggal ruházza fel mindazokat a személyeket és szervezeteket, akik és amelyek jogos érdekét sérti a törvénybe ütköző módon történő szerződésmódosítás, vagy teljesítés, továbbá azokat a szervezeteket, illetve személyeket, amelyek/akik a 332. § (1) bekezdése alapján a Közbeszerzési Döntőbizottság hivatalból történő eljárását kezdeményezhetik. Az érintettek a Közbeszerzési Értesítőben közzétett hirdetményből értesülhetnek az állítólagos jogsértésről, illetve az ellenőrző szervek pedig a Közbeszerzések Tanácsa jelzése alapján is. A Közbeszerzések Tanácsa ugyanis az illetékes ellenőrző szervezeteknek, valamint a belső ellenőrzést végzőknek megküldi azokat a hirdetményeket, amelyek alapján valószínűsíthető, hogy a szerződés módosítása a 303. §-ba ütköző módon történt, illetőleg a szerződésszegés jelentős és olyan körülményekre vezethető vissza, amelyekért valamelyik fél felel [307. § (2) bekezdés].

A Közbeszerzési Döntőbizottság az eljárást ebben az esetben az eljárására irányadó általános szabályok szerint folytatja le, azzal az eltéréssel, hogy ebben az esetben a törvény - az egyébként irányadó határidőnél - hosszabb elintézési határidőt (60 nap + 30 nap) állapít meg [339. § (3)-(4) bekezdés].

Jogsértés megállapítása esetén a Közbeszerzési Döntőbizottság a jogsértőt bírsággal sújthatja, arra azonban nincs joga, hogy a felek szerződéses jogviszonyába beavatkozzon [340. § (6) bekezdés]. Határozata - az általános szabályok szerint - a bíróság előtt megtámadható.

A 317. §-hoz

A törvény értelmében - a hatályos szabályokhoz hasonlóan - a Közbeszerzési Döntőbizottság a közbeszerzési ügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) szabályai alapján jár el a törvényben meghatározott eltérésekkel. Az Áe. rendelkezései csak mögöttes szabályként érvényesülnek a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárásban. A törvény csak azokat az eljárási szabályokat tartalmazza, amelyek eltérést jelentenek az Áe.-ben foglalt szabályokhoz képest.

A 318. §-hoz

A § a Közbeszerzési Döntőbizottság hatáskörét és illetékességét szabályozza, egyértelművé téve, hogy a Döntőbizottság határkörébe tartozik minden, a közbeszerzésre, illetőleg a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályokat sértő magatartás (mulasztás) miatt indult eljárás lefolytatása. A Döntőbizottság előtt tehát nem csupán a törvény rendelkezéseinek megsértése miatt kezdeményezhető jogorvoslati eljárás, hanem a végrehajtási jogszabályok megsértése miatt is. A közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződéssel kapcsolatos jogviták főszabályként továbbra is a bíróság hatáskörébe tartoznak. Ugyanakkor a törvény a Közbeszerzési Döntőbizottság hatáskörébe utalja a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződésnek a törvény kogens szabályaiba ütköző módon történő módosítása (303. §) vagy teljesítése [304. §, 306. § (2) bekezdés] miatti eljárás lefolytatását is.

A 319. §-hoz

A 319-321. §-ok a Közbeszerzési Döntőbizottság összetételét, a közbeszerzési ügyben eljáró közbeszerzési biztosokkal kapcsolatos követelményeket szabályozzák. A közbeszerzési ügyben főszabályként - a hatályos szabályozással egyezően - a Közbeszerzési Döntőbizottság három közbeszerzési biztosból álló tanácsban jár el, akiket a Közbeszerzési Döntőbizottság elnöke jelöl ki. A tanácsban történő eljárás alól egyetlen kivételt állapít meg a törvény: az éves statisztikai összegzés - 16. §-ban szabályozott - kötelezettségének elmulasztása miatt a Közbeszerzések Tanácsának elnöke által kezdeményezett jogorvoslati eljárás (328. §). A törvény ebben az esetben lehetővé teszi egy közbeszerzési biztos eljárását, tekintettel arra, hogy e jogorvoslati kezdeményezés elbírálása egyszerűen megítélhető, nincs szükség a három biztosból álló tanácsban történő eljárásra.

A 319. § (2) bekezdése az eljáró tanács összetételével kapcsolatban azt a követelményt támasztja, hogy a háromtagú tanács tagjai közül legalább kettőnek jogi szakvizsgával kell rendelkeznie, egy további tagnak pedig lehetőleg az ügy tárgyával leginkább összefüggő egyetemi vagy főiskolai végzettséggel. Az eljáró tanács elnöke viszont kizárólag jogi szakvizsgával rendelkező biztos lehet. Azokban az ügyekben, ahol a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy egy közbeszerzési biztos járjon el, a törvény alapján csak jogi szakvizsgával rendelkező biztos jelölhető ki eljáró biztosként. A Döntőbizottság elnöke e szempontokra tekintettel köteles kijelölni a konkrét közbeszerzési ügyben eljáró tanácsot, illetve az egyedül eljáró biztost. A törvény az eljáró tanács összetételére vonatkozó szabályok meghatározásakor abból indult ki, hogy alapvetően jogkérdések eldöntése képezi a jogvita tárgyát a jogorvoslati eljárásokban. Fontos biztosítani ugyanakkor azt is, hogy az eljáró tanácsnak a közbeszerzés tárgya szerinti szakmai ismeretekkel rendelkező közbeszerzési biztos is tagja legyen. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a két jogi szakvizsgával rendelkező biztosra vonatkozó követelményt kizárólag a 2006. január 1-je után indított jogorvoslati eljárásokban kell alkalmazni. Azt megelőzően - a hatályos szabályozással egyezően - az eljáró tanács legalább egy tagjának kell jogi szakvizsgával rendelkeznie [403. § (3) bekezdés].

Az eljáró tanács elnökének feladata az eljárás előkészítése és levezetése. Az ideiglenes intézkedésről való döntés (332. §) és a közbeszerzési ügy érdemében történő határozathozatal [340. § (1) bekezdés] esetében kötelező a tanácsban való eljárás. Egyéb határozatokat (pl. idézés), illetve intézkedéseket az eljáró tanács elnöke egyedül is meghozhat, megtehet.

A 320-321. §-hoz

A törvény részletesen szabályozza a közbeszerzési ügyben eljáró közbeszerzési biztosokra vonatkozó kizáró okokat, továbbá a kizárási eljárást. A kizárás intézményének célja az eljáró fórum pártatlanságának, függetlenségének biztosítása. A törvény jogrendszerünk eljárási kódexeivel összhangban rendelkezik a kizárást megalapozó körülményekről, a kizárási eljárásról, annak kezdeményezéséről, a kizárás kérdésében hozott döntésekről, és az ügyfél rosszhiszemű eljárásának jogkövetkezményeiről.

Az eljáró közbeszerzési biztosokra vonatkozó kizáró okok egyrészt az Áe.-ben, másrészt a törvényben (320. §) kerültek meghatározásra. Az Áe. 19. §-ának (1) bekezdés értelmében "a köztisztviselő a saját ügyének elintézésében nem vehet részt", a (3) bekezdés pedig az elfogultság esetét nevesíti ("az eljárásban nem vehet részt köztisztviselőként az, akitől az ügy tárgyilagos megítélése nem várható el"). Az Áe. hivatkozott rendelkezéseiben foglaltakon túl a közbeszerzési biztossal szemben a törvény 320. §-a további kizárásra okot adó körülményeket nevesít. Ezek körében a hatályos szabályozáshoz képest új elem a 320. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt körülmény.

A 321. § rögzíti - a hatályos szabályoknál részletesebben - a kizárási eljárás szabályait. Ennek értelmében a közbeszerzési biztos a Közbeszerzési Döntőbizottság elnökének köteles haladéktalanul bejelenteni, ha vele szemben kizárási ok áll fenn. A kizárási okot azonban bejelentheti az ügyfél is. A kizárás kérdésében a Közbeszerzési Döntőbizottság elnöke dönt. Az ügyfél a kizárást kezdeményező kérelmének elutasítása ellen önálló jogorvoslattal nem élhet, de azt a közbeszerzési ügyben hozott érdemi határozat [340. § (1) bekezdés] elleni jogorvoslati kérelmében (a keresetében) kifogásolhatja.

A jogorvoslati eljárás szigorú határidejének betarthatósága érdekében rendelkezik úgy a törvény, hogy az eljáró tanács tagjának kizárása esetében a kizárási eljárásra fordított időt az eljárási határidők számításánál figyelmen kívül kell hagyni [321. § (5) bekezdés].

Az ügyfél rosszhiszemű eljárásának jogkövetkezményéről rendelkezik a 338. § (1) bekezdésnek d) pontja, amelynek értelmében az ügyfél rendbírsággal sújtható, amennyiben nyilvánvalóan alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést, vagy ugyanabban az eljárásban ugyanazon közbeszerzési biztos ellen ismételten alaptalan bejelentést tesz.

A 322. §-hoz

A törvény a hatályos szabályozással egyezően mondja ki, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárása kérelemre vagy hivatalból indulhat. A kérelemre induló eljárás megindítására jogosultakat, az eljárás kezdeményezésére nyitva álló határidőket, a jogorvoslati kérelem kellékeit a 323-325. §-ok, a hivatalból indítható jogorvoslati eljárás kezdeményezésének szabályait a 326-328. §-ok határozzák meg.

A 323-325. §-hoz

A közösségi jogorvoslati irányelvek értelmében a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy a jogorvoslati rendszer valamennyi olyan személy számára elérhető legyen, akinek érdekében áll (állt) valamely szerződés elnyerése, és akinek jogát, vagy jogos érdekét az állítólagos jogsértés sérti vagy veszélyezteti. A jogorvoslatra jogosultak között nem lehet hátrányos megkülönböztetést tenni, sem anyagi jogi, sem eljárásjogi alapon, vagyis biztosítani kell azt, hogy a nemzeti jogorvoslati fórum előtt a más tagállambeli vállalkozások is a hazai vállalkozásokkal azonos feltételek alapján kezdeményezhessenek eljárást.

A törvény - a hatályos szabályozáshoz hasonlóan, és a jogharmonizációs követelményekkel is összhangban - a jogalanyok széles köre részére teszi lehetővé az eljárás kérelemmel történő megindítását: a közbeszerzési eljárás felein (ajánlatkérő, ajánlattevő, részvételre jelentkező) kívül bármely egyéb érdekelt kérelmet nyújthat be, akinek jogát vagy jogos érdekét a törvénybe ütköző tevékenység vagy mulasztás sérti vagy veszélyezteti.

Egyéb érdekeltként csak azok a személyek nyújthatnak be jogorvoslati kérelmet, akiknek jog- vagy érdeksérelme közvetlenül kimutatható a vitatott közbeszerzéssel összefüggésben. Nem nevezhető közvetlen érdeknek például az a körülmény, hogy az állami és önkormányzati szervek által végzett beszerzések közpénzből történnek, és így gyakorlatilag mint adófizetőnek, minden állampolgárnak jogos érdeke fűződhet ahhoz, hogy ezek felhasználása miként történik. Az ilyen értelmezés ahhoz vezetne, hogy bármely személy ügyfélképességét el kellene fogadni a jogorvoslati eljárásban. Egyéb érdekeltnek minősül ugyanakkor például az, aki a közbeszerzési eljárás jogsértő lefolytatása, vagy éppen jogtalan mellőzése miatt nem vehetett részt a közbeszerzési eljárásban. Az egyéb érdekelt fogalmát a törvény - a hatályos szabályozáshoz képest - nem írja részletesebben körül, nem definiálja azt, tekintettel arra, hogy a gyakorlat megfelelően tudta eddig is kezelni a kérdést, továbbá nagyon nehéz lenne precízen meghatározni a tartalmát (anélkül hogy ezzel ne korlátozzuk azt). A gyakorlat többször szembesült például az alvállalkozó ügyfél-képességének kérdésével. A Legfelsőbb Bíróság több határozatában is kifejtette, hogy az alvállalkozót önálló jogorvoslat lehetősége illetheti meg, ha a jogvita közvetlenül a közbeszerzési eljárással kapcsolatos jogviszonyból eredően az alvállalkozó jogát vagy jogos érdekét sérti vagy veszélyezteti (Legf. Bír. Kf.III.38.393/2000.; Legf. Bír. Kf.III.37.539/2001.). Esetről-esetre, az összes körülmény mérlegelése alapján ítélhető meg az érdekeltség.

A törvény külön is nevesíti a kérelem előterjesztésére jogosultak között a részvételre jelentkezőt, vagyis azt, aki (amely) a két szakaszból álló eljárás - meghívásos, illetve hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos eljárás - első, részvételi szakaszában részvételi jelentkezést nyújtott be.

Változást jelent a hatályos szabályozáshoz képest, hogy nemcsak az egyéb érdekeltnek kell az érdekeltségét bizonyítania, hanem az ajánlattevőként (részvételre jelentkezőként) jogorvoslati kérelmet előterjesztőnek is: az ajánlattevő (részvételre jelentkező) is csak akkor nyújthat be jogorvoslati kérelmet, amennyiben közvetlenül kimutatható valamilyen jog- vagy érdeksérelme a vitatott közbeszerzési eljárással kapcsolatban. E módosítás a rosszhiszemű eljárás kezdeményezés visszaszorítására is alkalmas lehet. A közbeszerzési eljárás során ugyanis az eljárás valamennyi résztvevőjének közös érdeke az eljárás gyors, eredményes, a verseny tisztaságát tiszteletben tartó befejezése, ugyanakkor a közbeszerzési eljárás során, vagy az eljárást lezáró döntés ellen előterjesztett jogorvoslati kérelem a közbeszerzési eljárást, illetve a szerződéskötést hosszú időre félbeszakíthatja. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy gyakran kerül sor nyilvánvalóan alaptalanul, rosszhiszeműen indított jogorvoslati eljárásra, amikor a kérelmező célja csupán az, hogy a szerződés megkötését minél tovább megakadályozza, bár tudatában van annak, hogy a közbeszerzési eljárás nem volt jogsértő. Az alaptalan jogorvoslati kérelmek egyrészt a Döntőbizottság munkaterhét növelik feleslegesen, másrészt az ajánlatkérőt akadályozzák közbeszerzése minél előbbi megvalósításában.

A törvény szigorú jogvesztő határidőhöz köti a jogorvoslati kérelem benyújtását. A jogorvoslati kérelem előterjesztésére nyitva álló határidők meghatározása során a törvény alapvetően két szempontot próbált összehangolni: a jogorvoslat szükségességét és az ajánlatkérőként meghatározott szervezeteknek a közbeszerzés megvalósításához fűződő érdekeit. Egyfelől fontos érdek fűződik ahhoz, hogy lehetőleg minden (de legalábbis minél több) jogsértést jogorvoslati eljárás és megfelelő szankció kövessen, mert ez ösztönzi leginkább a törvény szabályainak betartására (és ezáltal az ésszerű, szabályszerű közpénzfelhasználásra) a jogalkalmazókat. Másfelől az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az ajánlatkérők nem öncélúan folytatnak le közbeszerzési eljárásokat, hanem valamely konkrét beszerzési igényük megvalósítása érdekében, és a beszerzés elmaradása, elhúzódása feladataik ellátását is veszélyeztetheti. A jogbiztonság szempontjára tekintettel ahhoz is fontos érdek fűződik, hogy a jogviszonyok meghatározott idő után már ne legyenek megbolygathatóak.

A fenti szempontokra tekintettel a jogorvoslati kérelem a jogsértés megtörténtétől számított tizenöt napon belül, a közbeszerzési eljárást lezáró jogsértő döntés esetében pedig az eredményhirdetéstől számított nyolc napon belül nyújtható be. Ha azonban a jogsértés a kérelmezőnek később jutott tudomására, a határidő a tudomásra jutással veszi kezdetét. A jogorvoslati eljárás megindításának jogvesztő határideje - a jogsértés megtörténtétől számított - kilencven nap. Ez azt jelenti, hogy a jogsértés megtörténtétől számított kilencven nap eltelte után jogorvoslat már nem nyújtható be, vagyis a jogvesztő határidő elmulasztásához a jog elenyészésének következménye fűződik. Ilyen esetben a késedelem kimentésére sincs jogi lehetőség.

A törvény egyes esetekben meghatározza, hogy milyen időpontot kell a jogsértő esemény bekövetkezésének tekintetni [323. § (3) bekezdés]. Erre az olyan cselekményeknél van szükség, ahol a bekövetkezett jogsértés folyamatosan tartó jogellenes állapot létrehozásával jár. Így pl. a jogellenes tartalmú, a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény esetében a hirdetmény közzétételét kell a bekövetkezésnek tekinteni, míg a közbeszerzési eljárás mellőzésével történő beszerzés esetén a szerződés megkötésének időpontját, illetőleg ha ez nem állapítható meg, akkor a szerződés teljesítésének bármelyik fél által történő megkezdését. E vélelmezett időponttól számít tehát a 90 napos jogvesztő határidő.

A törvény továbbá vélelmet állít fel egyes magatartásokkal, eljárási cselekményekkel kapcsolatban a tudomásszerzés időpontjára [323. § (4) bekezdés]. Így kimondja, hogy a jogsértés tudomásra jutásának kell tekinteni például a jogellenes tartalmú, a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény közzétételétől vagy közvetlen felhívás kézhezvételétől, illetőleg dokumentáció esetében annak rendelkezésre bocsátásától számított tizenötödik napot. Indokolatlanul hosszú a jogorvoslat kezdeményezésére - a hatályos Kbt. 79. § (8) bekezdésének a) pontja szerint - nyitva álló határidő, tekintettel arra, hogy az ajánlati (részvételi) felhívás tartalma már akkor megismerhető, amikor az megjelenik a Közbeszerzési Értesítőben, tehát ekkor megtörténik a tudomásra jutás. Ugyanakkor az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az ajánlattevők (részvételre jelentkezők) sok esetben csak az ajánlat összeállításakor szembesülnek azzal, hogy az ajánlati felhívás, illetve a dokumentáció jogsértő (pl. diszkriminatív) feltétlelt, rendelkezést tartalmaz. A fentiekre tekintettel a törvény lerövidíti az említett határidőt, figyelembe véve azt is, hogy nem lehet ésszerűtlenül rövid határidőt meghatározni.

Az eljárást megindító kérelem tartalmi kellékeit a 324. § sorolja fel részletesen. Tekintettel arra, hogy a közbeszerzési ügy elintézési határideje nagyon rövid, fontos, hogy a kérelem minden szükséges adatot tartalmazzon. Ezen adatok egy része a felekre és az ügyben érdekelt más személyekre, továbbá a Döntőbizottságtól kért intézkedésekre vonatkozik. Fel kell tüntetni továbbá a jogsértő esemény megtörténtének és az arról való tudomásszerzésnek az időpontját azért, hogy a késve indított eljárásokat könnyen ki lehessen szűrni. A kérelemben elő kell adni a kérelmezői jogosultságot alátámasztó tényeket is, továbbá a kérelemhez csatolni kell a kérelmező meghatalmazott képviselőjének meghatalmazását.

A kérelemre indult jogorvoslati eljárás díjköteles: a Közbeszerzési Döntőbizottság kérelemre indult eljárásáért százötvenezer forint igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, amelyet a Közbeszerzések Tanácsának - a 393. § (2) bekezdésében megnevezett - számlájára kell befizetni készpénzátutalással vagy átutalási megbízással. Az igazgatási szolgáltatási díjat a kérelem benyújtásával egyidejűleg kell befizetni. Ha az ügyfél ezt elmulasztja, hiánypótlásra hívják fel, s ha ennek nem tesz eleget, a Közbeszerzési Döntőbizottság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. Az igazgatási szolgáltatási díj a kérelem visszavonása esetén nem kerül visszafizetésre [325. § (5) bekezdés].

A jogorvoslati eljárás megindításának napja a törvény rendelkezéseinek megfelelő, hiánytalan kérelem beérkezését követő munkanap [325. § (1) bekezdés]. A hiányos kérelem kiegészítésére 5 napos határidő áll rendelkezésre. A jogosulatlan személy (szervezet) által indított kérelmeket, az elkésett kérelmeket, továbbá azokat, amelyekkel kapcsolatban a hiányokat - hiánypótlási felhívás ellenre - sem pótolták, a Döntőbizottság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. A kérelmet az előbbi okok alapján elutasító határozat (mint eljárás során hozott határozat) ellen a törvény biztosítja a jogorvoslat lehetőségét: a 345. § szerinti külön jogorvoslatnak van helye ebben az esetben.

A 326-329. §-hoz

A Közbeszerzési Döntőbizottság eljárását hivatalból a 327. § (1) bekezdése, a 328. § és 329. § szerinti esetekben indítja meg.

A Közbeszerzési Döntőbizottság hivatalból való eljárásának kezdeményezésére jogosult szervezeteket és személyeket a 327. § (1) bekezdése határozza meg. A törvény ebben az esetben is szigorú határidőhöz köti az eljárás kezdeményezését. A kérelemre induló eljárásokkal egyezően határozza meg az eljárás kezdeményezésére nyitva álló szubjektív határidőt (a jogsértéstől, illetve a tudomásra jutástól számított 15, illetve a közbeszerzési eljárást lezáró döntés esetén az eredményhirdetéstől számított 8 nap). A 323. § (4) bekezdésében a tudomásszerzés tekintetében felállított vélelem azonban e személyek, szervezetek esetében nem érvényesül.

A jogorvoslati eljárás kezdeményezésére nyitva álló objektív határidőt viszont differenciáltan szabályozza a törvény. Az ellenőrzésre jogosult szerveztek esetében ugyanis hosszabb határidőt ír elő annak érdekében, hogy e szervezetek a vizsgálatuk során feltárt jogsértések miatt eljárást kezdeményezhessenek a Döntőbizottság előtt. A 327. § (2) bekezdése azonban a jogvesztő határidő ésszerű meghosszabbítását írja elő, szem előtt tartva a közbeszerzési eljárások jogerős befejeződéséhez fűződő érdeket. Így 90 nap helyett egy évben, a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése esetében pedig három évben állapítja meg a törvény az eljárás kezdeményezésére nyitva álló objektív határidőt. A határidő természetesen a jogsértés megtörténtétől számítandó. E hosszabb eljárás-kezdeményezési határidő illeti meg az Állami Számvevőszéket, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt, a Magyar Államkincstárt és a közbeszerzéshez támogatást nyújtó szervezetet. A Döntőbizottság hivatalból történő eljárásának kezdeményezésére jogosult többi személy, illetve szervezet esetében a 90 napos objektív jogvesztő eljárás kezdeményezési határidő az irányadó.

A Közbeszerzési Döntőbizottság hivatalból történő eljárásának további esetét jelenti az éves statisztikai összegezés (16. §) megküldésére vonatkozó kötelezettség elmulasztása esetén a Közbeszerzések Tanácsának elnöke által kezdeményezhető eljárás.

A törvény továbbra is fenntartja a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások esetében a hatályos szabályozás szerinti döntőbizottsági kontrollt, tekintettel arra, hogy a Kbt. 1999-es módosítása során bevezetett intézkedés hatékony eszköznek bizonyult ezen eljárási fajta visszaszorításában. A törvény alapján a Döntőbizottság elnöke jogorvoslati eljárást indíthat a jogosulatlanul indított tárgyalásos eljárás lefolytatásának észlelése esetén. A törvény továbbá lehetőséget biztosít arra, hogy Közbeszerzési Döntőbizottság elnöke hiánypótlásra hívja fel az ajánlatkérőt, amennyiben az általa megküldött iratokból nem állapítható meg egyértelműen a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazhatósága feltételeinek fennállása, illetőleg az előírt ajánlattételi felhívás jogszerűsége. A törvény e rendelkezéssel azt a gyakorlatban jelentkező problémát kívánja kezelni, amely szerint az ajánlatkérők által rendelkezésre bocsátott adatokból nem állapítható meg egyértelműen, hogy ajánlatkérő milyen eljárásfajtát választott, illetve, hogy ennek feltételei fennállnak-e, és a felhívás jogszerű volt-e. A Döntőbizottság elnöke ezekben az esetekben - eleget téve törvénybeli kötelezettségének - megindítja a jogorvoslati eljárást, amelynek során gyakran "bebizonyosodik", hogy ajánlatkérő jogszerűen indított hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást, csak éppen a megküldött iratokból nem derült ez ki egyértelműen. A hiánypótlás lehetőségével mentesíthető a Döntőbizottság a feleslegesen indítandó és lefolytatandó eljárások alól.

A törvény az egyszerűsített eljárás tekintetében is előírja az előzetes döntőbizottsági kontrollt, és ezen eljárások tekintetében is feljogosítja a Döntőbizottság elnökét jogorvoslati eljárás indítására, amennyiben a iratok alapján jogsértés feltételezhető.

A 330. §-hoz

A § a Közbeszerzési Döntőbizottságnak a jogorvoslati eljárás megindítását követő feladatait rögzíti, rendelkezik továbbá a jogorvoslati eljárással érintett közbeszerzési eljárás ajánlatkérőjének, ajánlattevőjének és az egyéb érdekeltek feladatairól is.

A 331. §-hoz

A § a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt folyamatban lévő ügyek együttes elintézésére, egyesítésére ad lehetőséget.

A 332. §-hoz

A § a jogorvoslati eljárásban alkalmazható ideiglenes intézkedéseket szabályozza. A törvény alapján a Döntőbizottság kérelemre és hivatalból egyaránt elrendelhet ideiglenes intézkedéseket. Erre a lehetőség mindaddig fennáll, amíg a jogorvoslati eljárással érintett közbeszerzési eljárásban, vagy az ennek mellőzésével történő beszerzés során a szerződést meg nem kötik. A Döntőbizottság köteles az eset összes körülményét mérlegelni, és ez alapján dönteni az ideiglenes intézkedés megtételéről. Így mérlegelnie kell a beszerzéshez fűződő közérdek súlyát is, és ha ez alapján indokoltnak tartja, eltekinthet az ideiglenes intézkedés tételétől.

A törvény úgy rendelkezik, hogy ha a Döntőbizottság felfüggeszti a közbeszerzési eljárást, a felhívásban előírt és folyamatban lévő határidők a felfüggesztés időtartamával meghosszabbodnak. Ez az előírás szükséges ahhoz, hogy utóbb az eljárást folytatni lehessen, ha ennek egyéb feltételei fennállnak.

A 333. §-hoz

A § az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezéséről rendelkezik.

A 334. §-hoz

A § a Közbeszerzési Döntőbizottság vizsgálatának terjedelmét szabályozza, egyértelművé teszi, hogy a Döntőbizottság eljárása során nincs kötve a jogorvoslati kérelemben, illetve a kezdeményezésben foglaltakhoz.

A (2) bekezdés pedig azt rendezi egyértelműen, hogy a kérelem visszavonása [325. § (5) bekezdés] esetén a Döntőbizottság az eljárást folytatja, ha egyébként jogsértést észlelt az eljárás során. Ezt azért kell külön kimondani a törvényben, mert az Áe. 14. §-ának (1) bekezdése értelmében "az ügyfél az eljárás megindítására irányuló kérelmét a határozat jogerőre emelkedéséig visszavonhatja. Ilyenkor a közigazgatási szerv az eljárást megszünteti, kivéve, ha az eljárás hivatalból is megindítható, és a közigazgatási szerv az eljárást folytatja." A Döntőbizottság eljárásának hivatalból való megindítása sajátos, nem a klasszikus értelemben vett hivatalbóli eljárás (nem értve ide a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás esetén a Döntőbizottság elnöke által megindítható eljárást), hiszen a Döntőbizottság a törvényben meghatározott személyek és szervezetek kezdeményezése alapján indíthatja meg hivatalbóli eljárását. Erre tekintettel kell ezt a kérdést egyértelműen rendezni a törvényben, kimondva, hogy a Döntőbizottság a kérelem visszavonása esetén az eljárást folytatja, ha jogsértést észlelt eljárása során.

A 335. §-hoz

A § az ügyfelek egyenlő elbánásban való részesítésének kötelezettségét mondja ki.

A 336. §-hoz

A § jogorvoslati eljárás során tartható tárgyalást szabályozza. A törvény - a hatályos szabályozástól eltérően - mérlegelési joggal ruházza fel a Közbeszerzési Döntőbizottságot e kérdésben.

Az ügy számos esetben eldönthető iratok alapján is, ebben az esetben Döntőbizottságnak nem szükséges tárgyalást tartania. Amennyiben az iratok alapján nem dönthető el a jogvita, és a tényállás tisztázásához szükség van az eljárásban részt vevő személyek együttes meghallgatására, akkor indokolt tárgyalást tartani. Ennek megítélését - értelemszerűen - a Döntőbizottságra kell bízni, azaz a Döntőbizottság mérlegelésébe kell utalni a tárgyalás szükségességének a kérdését. Ez az eljárás gyorsítását is szolgálhatja, hiszen így kevésbé formalizált az eljárás. A Döntőbizottság számára nagyobb rugalmasságot biztosít, több ügyet tud elintézni, ugyanakkor az Áe. alapján köteles a tényállást felderíteni, tehát ha az iratok alapján nem dönthető el, és ezért szükségesnek ítéli meg, akkor tárgyalást tart. Az Alkotmánynak és az Emberi Jogok Európai Egyezményének a tárgyalásra vonatkozó követelményei a bírósági szakban érvényesülnek.

A tárgyalás ugyanakkor továbbra is nyilvános, de a törvény biztosítja a Döntőbizottság számára azt a lehetőséget, hogy a tárgyalásról vagy annak egy részéről a nyilvánosságot kérelemre vagy hivatalból - indokolt határozatával - kizárja, amennyiben az államtitok, szolgálati titok, üzleti titok vagy külön törvényben meghatározott más titok megőrzése végett feltétlenül szükséges. Határozata ellen önálló jogorvoslatnak nincs helye, de az a közbeszerzési ügyben hozott érdemi határozat [340. § (1) bekezdés] elleni jogorvoslati kérelemben (keresetben) kifogásolható.

A 337. §-hoz

A törvény átfogóan szabályozza az eljárás szereplőinek iratbetekintési jogát, külön figyelmet szentelve az üzleti titok védelmének.

A közbeszerzési ügy kérelmezője (az eljárást kezdeményező), az ellenérdekű ügyfél, továbbá ezek képviselője és a Közbeszerzések Tanácsának tagja, elnöke az eljárás során külön engedély nélkül bármikor betekinthet a közbeszerzési eljárás, illetőleg a jogorvoslati eljárás során keletkezett iratokba, és azokról másolatot, feljegyzést készíthet. A korlátlan betekintési jog azonban összeütközésbe kerülhet más ügyfelek, illetve az eljárás egyéb résztvevőinek az üzleti titok védelméhez fűződő jogával. Ezért a törvény kimondja, hogy az ajánlatkérő, illetve az ajánlattevő az üzleti titok védelmére való hivatkozással kérheti az iratbetekintési jog korlátozását. Ha a Döntőbizottság a kérelemnek helyt ad, egyúttal kötelezheti az ilyen kérelem előterjesztőjét olyan iratváltozat elkészítésére, amely nem tartalmaz üzleti titkot. Ezáltal az iratbetekintési jog sem szenved sérelmet. A határozat ellen külön jogorvoslatnak nincs helye, az az érdemi határozat ellen benyújtott keresetben támadható.

A fentiekből következik, hogy a Döntőbizottság az ügyfélnek (ill. képviselőjének) nem fogja hivatalból megtiltani az ajánlatkérő, illetve ajánlattevő üzleti titkot tartalmazó iratába való betekintést, vagyis azt kérelmezni kell.

Eltérő a helyzet az eljárás egyéb résztvevőinek iratbetekintési jogát illetően. E személyek csak akkor tekinthetnek be az iratokba, amennyiben az iratok ismeretéhez jogos érdekük fűződik, és az iratbetekintés nem ütközik a titokvédelmi szabályokba.

A 338. §-hoz

A közbeszerzési ügy résztvevőjével szemben rendbírság szabható ki, ha a jogorvoslati eljárás során olyan cselekményt végez, illetve olyan magatartást tanúsít, amely az eljárás elhúzására, a valós tényállás feltárásának meghiúsítására irányul, vagy azt eredményezi. A jogellenességet tehát megalapozhatja mulasztás éppúgy, mint tevőleges magatartás. A jogellenességet kizárja - így a rendbírság kiszabásának akadályát képezi - az, ha jogszabály jogosít fel az adott magatartásra. Így pl. az Áe. 27. §-ának (1) bekezdésénél fogva az ügyfél jogosult arra, hogy a nyilatkozattételt megtagadja. E magatartásával okozott eredményért - legyen az időveszteség, vagy a tényállás feltárásának nehézsége - nem bírságolható. Azonban az ügyfél is bírsággal sújtható, ha tevőleges magatartásával (pl. szándékoltan félrevezető nyilatkozat tételével) okoz időveszteséget.

A magatartás akkor szankcionálható, ha célzatos (időhúzásra, vagy a valós tényállás feltárásának meghiúsítására irányul), illetve célzat hiányában is, ha az említett eredmény bekövetkezésével jár (időhúzást, illetve valótlan tényállást eredményez). Ez utóbbi esetben is szükséges azonban a szankció kiszabhatóságához az, hogy a magatartás kifejtője a magatartásának lehetséges eredményét előre láthassa. A rendbírság tehát szubjektív alapú joghátrány.

A rendbírság összegét a törvény az Áe. általános szabályaihoz képest tágabb határok között állapítja meg.

A rendbírságot kiszabó határozat ellen külön jogorvoslatnak (345. §) van helye, amelynek a végrehajtásra halasztó hatálya van.

A 339. §-hoz

A jogorvoslati eljárás lefolytatására a törvény - egyéb hatósági eljárásokhoz hasonlóan - elintézési határidőt ad.

A 340-343. §-hoz

A Közbeszerzési Döntőbizottság érdemi határozatát a közbeszerzési ügyben eljáró tanács többségi szavazás alapján hozza [319. § (1) bekezdés].

Az érdemi határozat többféle lehet. A jogorvoslati eljárást lezáró határozatában alkalmazható jogkövetkezményeket a 340. § (2)-(6) bekezdései szabályozzák, amelyeket a Döntőbizottság együttesen is alkalmazhat.

A jövőben is lehetőség lesz bírság kiszabására, ugyanakkor a törvény két esetre korlátozza a hatályos szabályozás szerinti a kötelező bírságkiszabást. Az egyik eset a közbeszerzési eljárás jogtalan és rosszhiszemű mellőzésével megvalósuló jogsértés, a másik a 16. § szerinti éves statisztikai összegezés megküldésére vonatkozó kötelezettség elmulasztása. Az elsőként említett jogsértést tekinti törvény a közbeszerzésekkel kapcsolatos legsúlyosabb jogsértésnek, erre tekintettel mondja ki a kötelező bírságolást. Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy a rosszhiszeműség esetére korlátozódik e szankció alkalmazási kötelezettsége, aminek indoka, hogy a törvény személyi hatálya körében nem csupán nevesített szervezetek jelennek meg ajánlatkérőként. A törvény ebben az esetben a bírság minimumát is meghatározza, vagyis a Döntőbizottságnak a kiszabandó bírság legalacsonyabb összege tekintetében nincs mérlegelési lehetősége [340. § (4) bekezdés; 342. § (5) bekezdés]. Az éves statisztikai összegezésre vonatkozó kötelezettség megszegése esetében a törvény kötelezővé teszi ugyan a bírság kiszabását, azonban annak mértéke tekintetében mérlegelési szabadsággal ruházza fel a Döntőbizottságot, azzal, hogy a kiszabható bírság felső határát viszont rögzíti [340. § (5) bekezdés, 341. § (4) bekezdés].

A törvény alapján a fentiekben nem említett esetekben a Döntőbizottság szabadon dönthet a bírság kiszabásáról [341. § (3) bekezdés e) pont, 340. § (6) bekezdés].

A törvény 341. § (6)-(7) bekezdései részletes szabályokat adnak a jogorvoslati eljárás költségeinek viselésére, amelyről a Döntőbizottság az érdemi határozatban köteles rendelkeznie.

A törvény a Közbeszerzési Döntőbizottságot eljárás-indítási joggal ruházza fel a közbeszerzésre, illetőleg a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályokba ütköző módon megkötött szerződés semmisségének megállapítása iránti per tekintetében.

A törvény továbbra is biztosítja azt a lehetőséget az ajánlatkérőnek, hogy felülbírálja korábbi döntését, amennyiben a Közbeszerzési Döntőbizottság az eljárást lezáró döntését megsemmisítette, továbbra is harminc napos határidőt állapítva meg [342. § (1) bekezdés].

Új eleme azonban a törvénynek, hogy mind az ajánlatkérőt, mind az ajánlattevőt elállási joggal ruházza fel a jogorvoslati eljárással érintett közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés tekintetében, amennyiben a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatában a közbeszerzési eljárást lezáró döntésre kiható jogsértést állapít meg [342. § (2) bekezdés]. E rendelkezés nélkül nem lenne lehetőség a szerződéstől való elállásra, hiszen a Ptk. értelmében ugyanis a feleket az elállás joga csak jogszabály kifejezett rendelkezése vagy a felek erre irányuló megállapodása alapján illeti meg, tekintettel arra, hogy az elálláshoz igen szigorú jogkövetkezmények fűződnek és emellett egyoldalú jognyilatkozattal megy végbe.

A 344. §-hoz

A § az előminősítési ügyekben való jogorvoslati eljárás sajátos szabályait rögzíti.

A 345. §-hoz

A § a Közbeszerzési Döntőbizottságnak az eljárás során hozott határozata elleni jogorvoslat kérdését rendezi.

A Közbeszerzési Döntőbizottságnak a jogorvoslati eljárás során hozott határozata ellen csak akkor van helye jogorvoslatnak, amennyiben azt a törvény külön megengedi, de ebben az esetben is a törvény külön rendelkezése szükséges ahhoz, hogy a jogorvoslat a határozat végrehajtására halasztó hatályú legyen. A jogorvoslatot a Fővárosi Bíróság bírálja el, nemperes eljárásban. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye.

E § szabályai szerint van tehát jogorvoslatnak helye a rendbírságot kiszabó határozat (338. §), a jogorvoslati kérelmet a 325. § (3) bekezdése alapján elutasító határozat [325. § (4) bekezdés], valamint a jogorvoslati eljárás felfüggesztését elrendelő határozat [Áe. 37. § (3) bekezdés; törvény 333. § (2) bekezdés] ellen.

A 346-349. §-hoz

A §-ok a Közbeszerzési Döntőbizottságnak az ügy érdemében hozott határozata ellen igénybe vehető jogorvoslat Pp.-től eltérő sajátos szabályait tartalmazzák.

Az ügy érdemében igénybe vehető jogorvoslat formája a bírósági felülvizsgálat. Ezt keresettel kell kérni a bíróságtól. Ez tehát azt jelenti, hogy a Döntőbizottság határozata ellen - az eljárás gyorsítása érdekében - államigazgatási úton nincs helye jogorvoslatnak.

A bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1959. III. törvény (a továbbiakban: Pp.) XX. fejezete szerint jár el a törvényben meghatározott, - elsősorban az eljárás gyorsítását szolgáló - eltérésekkel.

A bíróság a Döntőbizottság határozatát megváltoztathatja.

A 350. §-hoz

A közbeszerzési eljárás eredményeképpen az ajánlatkérő polgári jogi szerződést köt a nyertes ajánlattevővel a közbeszerzés tárgyában. Ezzel a közbeszerzési jog - mint alapvetően közjogi normarendszer - hatálya alá eső "ügy" "ügyletté" válik, amelynek megítélése már a polgári jog terrénuma. A két jogterület összekapcsolódása eleve magában hordja a következő problémát: miként minősíthető a szerződéskötést megelőző eljárásra vonatkozó, közjogi jellegű közbeszerzési szabályok megsértése a polgári jogi szerződés érvényessége szempontjából?

A hatályos Kbt. szerint a közbeszerzési törvényben meghatározott jogkövetkezmények alkalmazása nem zárja ki a Ptk. 200. §-a (2) bekezdésének alkalmazását a közbeszerzési törvénybe ütköző módon kötött szerződés semmisségének megállapítása tekintetében. Ezzel a megoldással lehetővé teszi a törvény, hogy a megkötött (s esetleg már teljesítésbe is ment) szerződés semmissége iránt pert indítsanak a szerződéskötést megelőző közbeszerzési eljárásban elkövetett jogszabálysértésre hivatkozva, akár anélkül is, hogy a Döntőbizottság előtt jogorvoslati eljárást indítottak volna.

Megjegyzendő továbbá, hogy nem csak semmisségi per képzelhető el a közbeszerzési eljárás szabályainak megsértése miatt, hanem a jogsértően vesztessé minősített ajánlattevő is indíthat kártérítési pert. Ezekről a kártérítési perekről a Kbt. nem szól, így bizonytalanság keletkezhet a tekintetben, hogy egy ilyen kártérítési perben a jogellenesség megállapítását csak a Döntőbizottság elmarasztaló határozatára lehet alapítani, vagy a polgári bíróság akkor is megítélhet ilyen kártérítést, ha a károsult jogorvoslati eljárást nem is kezdeményezett, vagy volt ilyen eljárás, de a Döntőbizottság nem állapított meg jogsértést.

A hatályos szabályok így ugyanazon jogkérdés elbírálását különböző, egymástól független eljárásokban teszik lehetővé, ami jogbizonytalanságot teremt, ugyanis egymásnak ellentmondó határozatok keletkezhetnek, mivel sem a Döntőbizottság, sem a közigazgatási perben hozott ítélet nem eredményez ítélt dolgot a polgári eljárásjog szabályai szerint a semmisségi illetve kártérítési perekben. Másfelől hiába feszes a jogorvoslati eljárás határidő rendszere, ha a polgári perek még évekig megindíthatók anélkül is, hogy a feltételezett jogsértés miatt jogorvoslati eljárást lefolytattak volna.

E problémákat megoldandó a módosítás kimondja, hogy a törvény megsértésén alapuló bármely polgári jogi igény érvényesítésének feltétele, hogy a jogsértést a Döntőbizottság (vagy a határozatát közigazgatási perben felülvizsgáló bíróság) megállapítsa. Mindenképpen szükséges tehát a döntőbizottsági jogorvoslati eljárás lefolytatása a semmisségi illetve kártérítési perek megindíthatóságához. Így a jogbizonytalanság eloszlik: ha a jogorvoslati eljárásban jogsértést állapítottak meg, az ajánlatkérőnek számolnia kell a polgári jogi jogkövetkezményekkel is; ha viszont a Döntőbizottság nem talál jogsértést, az ajánlatkérő tudhatja, hogy később már nem lehetséges külön polgári perben a jogsértés ismételt felvetése.

A 351. §-hoz

Ha egy ajánlattevő jogsértés miatt lesz vesztes, egyfelől jogorvoslati eljárás révén megpróbálhatja elérni a szerződés megkötésének megakadályozását, felbontását, semmissé nyilvánítását, s az új közbeszerzési eljárásban ismét pályázhat sikert remélve. A jogorvoslati, semmisségi eljárások azonban elhúzódhatnak, s nincs garancia arra sem, hogy az új eljárásban a korábbi vesztes lesz a nyertes, illetve érdekmúlás is beállhat az ajánlattevő oldalán. Az említett jogorvoslati eszközökön túl a Ptk. szerint kártérítést is követelhet (jellemzően elmaradt haszna miatt), de ennek megítéléséhez bizonyítania kell a jogellenességet, az okozati összefüggést és a kárt. E kártérítési perben jelentős nehézséget jelenthet az okozati összefüggés igazolása, vagyis hogy a jogsértés vezetett az ő vesztességére, ha tehát jogsértés nem történt volna, akkor ő nyer.

A jelzett problémák miatt kedvezőbb lenne a jogsértés miatt vesztessé vált fél számára, ha az említett jogorvoslati formák alkalmazása helyett lenne arra is mód, hogy csak a költségeit (pl. az ajánlat elkészítésére fordított kiadásokat) téríttesse meg a jogsértővel. Ezt a Ptk. alapján nem tehetné meg, mivel e kiadások számára nem kárként jelentkeztek, ugyanis ha nyert volna, akkor is terhelnék e költségek. Ezért a törvény a 92/13/EGK irányelv 2. Cikkének (7) bekezdésében foglalt szabályát átvéve speciális kártérítési tényállást hoz létre erre az esetre, kiegészítve a jogsértés miatt hátrányt szenvedők jogorvoslati eszköztárát.

A 352-368. §-hoz

A törvény XI. fejezete (352-368. §) új jogintézményként bevezeti a békéltetést. A törvény általános békéltetésnek nevezi az e fejezet szerinti békéltetést, elhatárolandó a XII. fejezet (369-371. §) szerinti különös békéltetéstől. Az általános kifejezés arra utal, hogy a békéltetés igénybe vehető egyrészt bármely ajánlatkérő (klasszikus vagy közszolgáltató), másrészt bármilyen értékű közbeszerzéssel kapcsolatos jogsértés esetében. Nem kezdeményezhető azonban békéltetési eljárás a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése miatt. A különös békéltetés ezzel szemben kizárólag az ún. közszolgáltatónak minősülő ajánlatkérőknek a közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzéseivel kapcsolatban vehető igénybe.

A törvény által bevezetett békéltetés egy olyan alternatív vitarendezési lehetőséget biztosít a közbeszerzési eljárásban résztvevők (és egyéb érdekeltek) számára, amely lehetővé teszi, hogy jogorvoslati eljárás lefolytatása nélkül lehessen rendezni a felek közötti jogvitát.

A közösségi, illetve a nemzeti értékhatár feletti közbeszerzéseknél a békéltetés a Döntőbizottság eljárását előzi meg, igénybevétele önkéntes. Hangsúlyozandó azonban, hogy a bevezetésre kerülő békéltetés nem a szó klasszikus értelmében vett békéltetést jelent. A közbeszerzési eljárásokban ugyanis a jogviták alapvetően abból fakadnak, hogy az ajánlatkérő vagy az ajánlattevő (állítólag) jogsértően járt el. A jogsértést viszont nem lehet oly módon orvosolni, hogy a felek egymás között megpróbálnak valamilyen egyezséget, köztes megoldást találni. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a közbeszerzési eljárásokban nem csak két fél áll egymással szemben, hanem több szereplős jogviszonyról van szó, ahol a két vitában egymással szemben álló fél egymás közötti egyezkedése, vitarendezése kihat a többi félre is, sértheti jogaikat.

A törvény abból indul ki, hogy egy külső, független, semleges személy sok esetben eredményesen, hatékonyan működhet közre a felek vitájának rendezésében azáltal, hogy mind az ajánlatkérőt, mind az ajánlattevőt meg tudja győzni arról, hogy a vitatott magatartás, vagy döntés jogsértő vagy éppen a jogszabályoknak megfelelő volt. Ez utóbbi esetben az ajánlattevő - a békéltetési eljárást lezáró döntést elfogadva - feltehetően eláll jogorvoslat kezdeményezési szándékától, amivel egyrészt tehermentesíti a Döntőbizottságot (és a bíróságokat), másrészt a közbeszerzési eljárást sem húzza el feleslegesen és indokolatlanul. Az is elképzelhető, hogy az ajánlatkérő ismeri fel a "békéltetés" eredményeként, hogy jogsértően járt el, és korrigálja a döntését. A törvény erre ugyanis lehetőséget biztosít: meghatározott szabályok szerint érvénytelennek nyilváníthatja az eljárását [368. § (2) bekezdés]. A békéltetés tulajdonképpen ennyiben segítheti elő a Közbeszerzési Döntőbizottság tehermentesítését: ha egy független, a vitában nem érdekelt fél, akinek a szakértelmét a felek elfogadják, és akiben a felek megbíznak, meggyőzi a feleket arról, hogy nincs értelme jogorvoslati eljárást indítani, mivel nem történt jogsértés.

A törvény megfelelően rendezi a békéltetési eljárás és a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt indítható jogorvoslati eljárás egymáshoz való viszonyát. A 352. § (4) bekezdése kimondja, hogy a békéltetési eljárás igénybevétele nem zárja ki a törvényben biztosított egyéb jogorvoslati lehetőségek igénybevételét. A törvény azonban azt is kimondja, hogy a békéltetési eljárás befejezése előtt nem kezdeményezhető jogorvoslat. E korlátozás célja az eljárások párhuzamosságának megakadályozása. A törvény szoros határidőt állapít meg a békéltetési eljárás lefolytatására: a kérelem benyújtásától számított 8 napon belül be kell fejezni a békéltetést. A törvény e rövid határidő előírásával kívánja biztosítani, hogy a békéltetési eljárás még a Döntőbizottság előtti jogorvoslati eljárás megindítására nyitvaálló határidők letelte előtt befejeződjön.

A békéltetési eljárás lefolytatására a Közbeszerzések Tanácsa által vezetett névjegyzéken szereplő békéltetők jogosultak. A törvény rögzíti a békéltetővé válás feltételeit (354-355. §), a Közbeszerzések Tanácsának a békéltetők névjegyzékének vezetésével kapcsolatos feladatait.

A törvény a békéltetési eljárásnak csupán a legalapvetőbb szabályait rögzíti, ezáltal is biztosítva, hogy az érintettek megfelelően rugalmas keretek között folytathassák le a békéltetést (362-368. §).

A 369-371. §-hoz

E §-ok - a jogharmonizációs kötelezettségünkkel összhangban - az ún. különös békéltetést szabályozzák. Az ún. közszolgáltatókra vonatkozó jogorvoslati irányelv, a 92/13/EGK irányelv 9-11. Cikkei szabályozzák a békéltetési eljárást. (Az ún. klasszikus ajánlatkérőkre vonatkozó jogorvoslati irányelv nem szabályoznak hasonló eljárást.) A törvény a XI. fejezet (352-368.§) szerinti békéltetéstől való megkülönböztetés érdekében különös békéltetésnek nevezi ezt a békéltetést. A XI. fejezet szerinti békéltetés ugyanis valamennyi ajánlatkérő - bármilyen értékű - közbeszerzési eljárásával kapcsolatban igénybe vehető, ezért is nevezi a törvény általános békéltetésnek. Ezzel szemben a XII. fejezet szerinti békéltetési eljárás kizárólag az ún. közszolgáltatónak minősülő (a 162. § szerinti) ajánlatkérők közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzési eljárásaival kapcsolatban vehető igénybe, de nem vehető igénybe sem a közösségi értékhatárt el nem érő értékű közbeszerzések, sem a nem közszolgáltató ajánlatkérők közbeszerzéseivel szemben.

Az eljárás kezdeményezésére jogosultak körét a 369. § (1) bekezdése szabályozza. A kérelmet az eljárás kezdeményezésére jogosultak közvetlenül benyújthatják az Európai Bizottságnál, vagy pedig a Közbeszerzések Tanácsánál, amely a kérelmet haladéktalanul továbbítja az Európai Bizottság részére.

Az e §-ok szerinti békéltetés igénybevétele sem zárja ki a törvényben biztosított egyéb jogorvoslati lehetőségek igénybevételét [371. § (3) bekezdés].

A 372-373. §-hoz

E §-ok az Európai Bizottság eljárását szabályozzák a jogorvoslati irányelvek szabályaival összhangban. Az Európai Bizottság számára mind két jogorvoslati irányelv biztosítja az eljárás kezdeményezésének jogát: 89/665/EGK irányelv 3. Cikke, 92/13/EGK irányelv 8. Cikke szabályozza ezt az eljárást.

Az irányelvek alapján az Európai Bizottság akkor kezdeményezhet eljárást, amennyiben a közbeszerzési eljárás során a közbeszerzésekre vonatkozó közösségi jogi rendelkezések nyilvánvaló és egyértelmű megsértését észleli. A szerződés megkötését követően a Bizottságnak már nincs lehetősége az eljárás kezdeményezésére. A Bizottság a tagállam és az érintett ajánlatkérő felé jelzi, hogy milyen okok alapján jutott arra a következtetésre, hogy a vonatkozó közösségi jog nyilvánvaló megsértéséről van szó. Az érintett tagállamnak klasszikus ajánlatkérő esetében 21 napon, közszolgáltató esetében 30 napon belül kell a Bizottság "panaszára" reagálnia. Válaszában köteles a tagállam a Bizottsággal közölni, hogy a jogsértést kiküszöbölték-e, ha nem történt meg a jogsértés orvoslása, akkor annak okáról kell nyilatkoznia, illetve azt, hogy - az ajánlatkérő döntése alapján, vagy jogorvoslati eljárás során elrendelt ideiglenes intézkedés alapján - a közbeszerzési eljárás felfüggesztésére került sor. A tagállam válaszában hivatkozhat arra is, hogy a jogsértés orvoslására azért nem került még sor, mert az folyamatban lévő jogorvoslati eljárás tárgyát képezi. Ebben az esetben azonban a tagállamnak haladéktalanul értesítenie kell a Bizottságot az eljárás lezárultáról, illetve az eljárás során hozott döntésről. Amennyiben pedig korábban arról tájékoztatta a tagállam a Bizottságot, hogy a közbeszerzési eljárás felfüggesztésére került sor, akár jogorvoslati eljárás során hozott ideiglenes intézkedés alapján, akár az ajánlatkérő saját elhatározása alapján, a tagállam köteles a Bizottságot értesíteni a felfüggesztett eljárás folytatásáról, valamint arról, hogy a jogsértés orvoslásra került-e, illetve ha nem, miért nem.

A törvény 372-373. §-ai az irányelvek fenti rendelkezéseivel összhangban szabályozzák az Európai Bizottság eljárását. Az Európai Bizottságot az eljárás kezdeményezési jogosultság - a közösségi jogból következően - a közösségi értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzésekkel kapcsolatban illeti meg. Az Európai Bizottság e jogával azonban csak a szerződés megkötése előtt élhet, amennyiben a közbeszerzési eljárás alapján a szerződés már megkötésre került, az Európai Bizottság eljárására nem kerülhet sor.

Amennyiben az Európai Bizottság nem tartja kielégítőnek az ajánlatkérő (vagy a tagállam) válaszát, illetve intézkedését megfelelőnek, az EK-szerződés 226. Cikke alapján eljárást kezdeményezhet.

A 374-400. §-hoz

A törvény továbbra is önálló részben szabályozza a közbeszerzésekkel kapcsolatos intézményrendszert.

A törvény az 1995-ben kialakított intézményrendszert nem változatja meg gyökeresen, tekintettel arra, hogy az elmúlt évek bebizonyították, hogy az intézményrendszer alapelvei beváltak, és e pilléreken nyugodhat az új szabályozás is. A gyakorlat igazolta a Közbeszerzések Tanácsa független státuszának szükségességét és megfelelő voltát. Az intézményrendszer megfelelőségét az Európai Bizottság is többször visszaigazolta, megerősítette, így a jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése sem teszi szükségessé annak megváltozatását. Mindazonáltal a törvény kisebb módosításokat és pontosításokat végrehajt az intézményrendszer tekintetben.

A Közbeszerzések Tanácsa a Kormánytól minden tekintetben független szervezet, amely kizárólag az Országgyűlésnek van alárendelve. A Kormánytól való függetlenséget biztosító szabály többek között, hogy - jóllehet költségvetési szerv -, de költségvetését a központi költségvetésben elkülönítetten kell előirányozni és előirányzatának terhére az Országgyűlés jóváhagyása nélkül év közben nem hajtható végre átcsoportosítás. A Közbeszerzések Tanácsa függetlenségét erősíti az a szabály is, amely szerint a Tanács számára kizárólag törvény írhat elő feladatot.

A Tanácsban három fő érdekkör képviseletét kell biztosítani: a közbeszerzési eljárásban ajánlatkérőként, illetve ajánlattevőként szereplő személyekét, továbbá a törvény által védeni kívánt olyan alapvető érdekekét, mint pl. az ország jogpolitikai céljai, vagy a környezet védelme. Ezért a Tanács 19 tagból áll, amelyben az egyes érdekköröket hat-hat személy képviseli, egy tag pedig a Tanács elnöke. A törvény a Tanács összetételének részletes szabályait is meghatározza.

A Közbeszerzések Tanácsában való tagságot kizáró szabályok [376. § (1) bekezdés] biztosítják egyfelől a tagok politikai semlegességét, másfelől azt, hogy az akár személyükben, akár az általuk vezetett szervezet eljárása miatt méltatlan vagy alkalmatlan személyek ne vehessenek részt a Tanács munkájában.

A törvény nem kívánja szabályozni a tagoknak a különböző szervezeteknél történő kijelölése módját és a visszahívás esetleges egyéb eseteit, erre vonatkozólag szabad kezet ad a kijelölő szervezeteknek azzal, hogy a Tanács működőképességét állandóan biztosítani kell. A törvény egyetlen rendelkezést tartalmaz a kijelöléssel kapcsolatban: hogy a tagok megbízatása legalább két évre szól. Ez a működőképesség biztosítására szolgál.

Az érdekek felelős és magas szintű képviseletét biztosítja az a szabály, hogy a tagok megbízatásukat személyesen kötelesek ellátni.

A Tanács irányítását a jelen levő tagok kétharmadának szavazatával két évre választott elnök és alelnök látja el. Az alelnök az elnököt teljes jogkörrel helyettesíti annak távolléte esetén. A törvény fenntartja azt a hatályos szabályt, hogy a Tanács elnöke tevékenységét köztisztviselőként, folyamatosan látja el. A Tanács főállású elnöke is tagja a Tanácsnak függetlenül attól, hogy a tagok közül választják-e vagy egy kívülálló személy nyeri el ezt a tisztséget. Ezért az elnököt értelemszerűen megilletik a Tanács tagjainak összes jogosítványai, így pl. részt vehet és szavazhat az üléseken, személyét természetesen számításba kell venni a Tanács határozatképességének megállapításánál. A törvény továbbá úgy rendelkezik, hogy ha az elnököt a Tanács tagjai közül választják, az elnök nem képviseli a továbbiakban az őt korábban kijelölő szervekhez vagy személyekhez fűződő érdekeket (tehát pl. az ajánlatkérők vagy ajánlattevők általános érdekeit), tekintettel arra, hogy a Tanácsnak főállású elnökévé válik, aki a tisztség elnyerése után nem tarthatja fenn korábbi főállású munkavégzésre irányuló jogviszonyát. A kijelölő személy (szervezet, szervezeti kör) pedig jogosult egy új tagot jelölni a Tanácsba az általa megtestesített általános érdekek további képviseletére. Az elnök részben a szokásos vezetői feladatokat látja el (pl. a szervezet képviselete), másrészt az Országgyűlés előtt ismerteti a Tanács éves beszámolóját és egyéb esetekben is részt vehet annak ülésein.

A törvény bővíti a Tanács feladatait. Új feladatként jelentkezik a békéltetők névjegyzékének vezetése és közzététele, a békéltetők tevékenységének ellenőrzése, a békéltetőkre vonatkozó Etikai Kódex kidolgozása, a hivatalos közbeszerzési tanácsadók névjegyzékének vezetése, közzététele, a minősített ajánlattevők hivatalos jegyzékének vezetése és közzététele, az akkreditált tanúsítók listájának közzététele.

A törvény továbbra is biztosítja a Tanács számára a jogszabály-kezdeményezési és véleményezési jogot, hiszen számos - a közbeszerzésekkel kapcsolatban álló - egymástól teljesen eltérő szervezetet tömörít, és így alkalmas arra, hogy jelentős szerepet játsszon a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogalkotásban.

A Tanács a jogszabályok keretei között a közbeszerzésekkel kapcsolatos ajánlásokat készít pl. a törvény egyes olyan rendelkezései tekintetében, ahol törvényi szinten nincs mód a teljeskörű szabályozásra. A Tanács által elfogadott ajánlások természetesen nem minősülnek jogszabálynak, érvényesülésük az azt elfogadó tagok elhatározásán alapul.

A Tanács nem minden - a közbeszerzésekkel összefüggő - feladatot lát el saját testülete útján. A közbeszerzésekkel kapcsolatos vitás ügyekben a jogorvoslatot a Tanácshoz tartozó, közbeszerzési biztosokból álló Közbeszerzések Döntőbizottsága látja el. A Tanács - a folyamatban levő, illetve várható közbeszerzési ügyek mennyiségét figyelembevéve - megállapítja a Bizottság létszámát, ezt az ügyek számának jelentős változása esetén módosíthatja is, kinevezi továbbá a Bizottság elnökét és a közbeszerzési biztosokat és elbírálja összeférhetetlenségi ügyeiket.

A közbeszerzési eljárások átláthatóságát biztosítja, hogy az eljárás fontosabb mozzanatairól hirdetményeket kell nyilvánosságra hozni. Ezeket, továbbá a Bizottság döntéseit és a Tanács ajánlásait a Közbeszerzési Értesítőben teszik közzé, amelyet a Tanács ad ki. A Tanács elősegíti a közbeszerzési eljárásban résztvevők oktatását és továbbképzését, valamint nemzetközi kapcsolatokat tart fenn.

A fentieken kívül a Tanács saját működésével kapcsolatos döntéseket is hoz: elfogadja szervezeti és működési szabályzatát, más belső szabályzatait, továbbá a költségvetési szervekre vonatkozó szabályoknak megfelelően éves költségvetési javaslatát és költségvetési beszámolóját.

Tekintve, hogy egyfelől a Tanács az Országgyűlésnek van alárendelve, másfelől a Tanácsnak a közbeszerzések figyelemmel kísérése során szerzett ismeretei közérdekűek, a törvény továbbra is előírja, hogy a Tanács évente beszámol az Országgyűlésnek tevékenységéről, továbbá a közbeszerzésekkel kapcsolatos tapasztalatairól. E beszámoló intézményével a törvény elő kívánja segíteni, hogy a közbeszerzésekről szóló szabályozás állandóan kövesse a gazdasági élet és az államháztartás szervezetének követelményeit, így a beszámolónak e körülményekre is ki kell térnie.

A Tanács hatáskörébe tartozó feladatok sokasága és jelentősége szükségessé teszi, hogy a Tanács legalább évente hat alkalommal üljön össze. A Tanács pártatlan működését szolgálja az a rendelkezés, hogy a Tanács üzletszerű gazdasági tevékenységet nem folytathat, támogatást nem fogadhat el, illetve nem nyújthat.

A Tanács tevékenységét adminisztratív szervezet: a Titkárság segíti elő. A Titkárságot a főtitkár vezeti. A főtitkár és a Titkárság alkalmazottai a Tanáccsal állnak közszolgálati jogviszonyban.

A Tanács mellett működő másik szervezet a Közbeszerzési Döntőbizottság, amelynek működését a Tanács költségvetéséből kell biztosítani oly módon, hogy az feladatait maradéktalanul és megfelelő színvonalon tudja ellátni. A Döntőbizottság ugyanis a közbeszerzésekkel kapcsolatos egyik legfontosabb tevékenységet végzi: a jogorvoslati ügyeket intézi.

A Döntőbizottság a Tanáccsal közszolgálati jogviszonyban álló közbeszerzési biztosokból áll. A biztosok közszolgálati jogviszonyára a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényt (a továbbiakban: Ktv.) kell alkalmazni a törvényben foglalt eltérésekkel. Ezen eltérések szükségszerűen a szakképzettség, az összeférhetetlenség, a közszolgálati jogviszony megszűnése, az illetmény és az utasítási jog terén állnak fenn.

A 401. §-hoz

E §-sal kezdődnek a törvény záró rendelkezései.

A törvény főszabályként a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása időpontjában, azaz 2004. május 1-jén lép hatályba. Ez azt jelenti, hogy az ezután megkezdett közbeszerzésekre kell szabályait alkalmazni. [A közbeszerzés megkezdését a törvény 35. § (2) bekezdése definiálja.] Az ezt megelőzően megkezdett közbeszerzésekre tehát a megkezdésekor hatályos közbeszerzési szabályokat kell alkalmazni.

Az Európai Unió strukturális és kohéziós alapjaiból támogatott közbeszerzésekre irányuló eljárások vonatkozásában azonban az a követelmény fogalmazódott meg, hogy korábban történjen meg a hatálybalépés, erre tekintettel e közbeszerzési eljárások tekintetében a törvény rendelkezései (bizonyos kivételekkel) 2004. január 1-jén lépnek hatályba. A kivételek körébe az éves közbeszerzési terv készítése, hivatalos közbeszerzési tanácsadó igénybe vétele, minősített ajánlattevőkre vonatkozó szabályok, tanúsítás, általános békéltetés tartozik. Az ilyen közbeszerzési eljárásokban nemzeti elbánást kell nyújtani a 2004. május 1. napján az Európai Unióhoz csatlakozó államokban letelepedett ajánlattevők és az onnan származó áruk számára is.

Úgyszintén 2004. január 1-jén lépnek hatályba a törvénynek a közbeszerzési értékhatárokra vonatkozó rendelkezései (402. §), továbbá azok a rendelkezések, amelyek az EU-hoz való csatlakozás időpontjától alkalmazandó egyes új intézmények, szabályok megfelelő működtetéséhez, a felkészüléshez szükségesek, így a minősített ajánlattevők hivatalos jegyzékének (12. §), a békéltetők névjegyzékének megalapozásához szükséges rendelkezések (353-358. §), a Közbeszerzések Tanácsára vonatkozó rész.

A hatálybalépéssel kapcsolatban még fontos hangsúlyozni, hogy az ajánlatkérők a 2005. január 1-jén megkezdett közbeszerzési eljárásokba kötelesek a független közbeszerzési tanácsadót bevonni, így az ezzel kapcsolatban felvetődő költségeket is csak a 2005. évi költségvetés előkészítése során kell először tervezni. Ugyanígy a közbeszerzési tervre vonatkozó rendelkezések is 2005. január 1-jén lépnek hatályba, vagyis az ajánlatkérőként meghatározott szervezeteknek (a törvény 5. §-ában foglalt rendelkezésekkel összhangban) a 2005. évben kell először közbeszerzési tervet készíteniük.

A törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályon kívül helyezésre kerülnek a hatályos Kbt. felhatalmazása alapján alkotott alacsonyabb szintű jogszabályok is azzal, hogy a hatályba lépés előtt megkezdett közbeszerzésekre ezek a szabályok még alkalmazandóak. Ugyanakkor az új törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendeletek olyan ütemezéssel kerülnek kidolgozásra és elfogadásra, hogy azok a törvény kétszintű hatálybalépéséhez igazodóan hatályba tudjanak lépni (2004. január 1-jére azokat a végrehajtási rendeleteket kell feltétlenül hatályba léptetni, amelyek nélkül nem lehetne megfelelően lefolytatni a közbeszerzési eljárásokat, pl. a hirdetmények megküldésére és közzétételére, mintájára vonatkozó jogszabályok).

A 402. §-hoz

A § a nemzeti közbeszerzési értékhatárokat, illetve az egyszerű közbeszerzési eljárás értékhatárát határozza meg a 2004. január 1-jétől 2005. december 31-ig terjedő időre. Az (1)-(2) bekezdés az ún. klasszikus ajánlatkérői kör, míg a (3) bekezdés az ún. közszolgáltatók tekintetében határozza meg a nemzeti értékhatárokat, a (4) bekezdés pedig az egyszerű közbeszerzési eljárás értékhatárát határozza meg. Az értékhatárok kettős szempont figyelembevételével kerültek meghatározásra, a különböző szakmai érdekképviseleti szervek, és különösen a Közbeszerzések Tanácsa javaslatainak figyelembe vételével. Egyfelől a közbeszerzési értékhatárnak olyan mértékűnek kell lennie, amely elősegíti a közpénzek felhasználásának átláthatóságát, az államháztartás kiadásainak hatékony felhasználását; ennek érdekében úgy került kialakításra, hogy a közpénzek felhasználásával megvalósított beszerzések minél nagyobb hányadában kelljen a törvény versenyeztetési szabályai szerint eljárni. Másfelől azonban - tekintettel a közbeszerzési eljárás időigényes, költséges voltára - a kevésbé jelentős, kisebb összegű beszerzéseknél célszerűbb egy egyszerűbb eljárási rend bevezetése.

A 2006. évre és az azt követő évekre az éves költségvetési törvény állapítja meg a nemzeti közbeszerzési értékhatárokat, illetve az egyszerű közbeszerzési eljárás értékhatárát [244. § (1) bekezdés, 273. § (1) bekezdés, 297. § (1) bekezdés]

A 403. §-hoz

A § átmeneti rendelkezéseket tartalmaz.

A 404. §-hoz

A közbeszerzések tárgykörében olyan rendelkezések alkotására is szükség van, amelyek a Jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény elveinek megfelelően nem igényelnek törtvényi szintű szabályozást. Ezért a törvény a Kormány részére ad felhatalmazást a következő kérdések szabályozására:

- a hirdetmények megküldésének és közzétételének részletes szabályai, a hirdetmények ellenőrzésének rendje és díjának mértéke, befizetése, valamint a Közbeszerzési Értesítőben történő közzététel rendje és díjának mértéke, befizetése;

- a tervpályázati eljárásra vonatkozó részletes szabályok;

- a központosított eljárások részletes - a törvénytől az ilyen eljárások sajátossága miatt szükséges mértékben eltérő - szabályai, a központosított közbeszerzés során ajánlatkérésre feljogosított szervezetek részére fizetendő, kizárólag a végrehajtással felmerülő költségeket fedező díj mértéke;

- az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott szervezeteknél az egészségügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó központosított eljárások részletes - a törvénytől az ilyen eljárások sajátossága miatt szükséges mértékben eltérő - szabályai, a központosított közbeszerzés során ajánlatkérésre feljogosított szervezetek részére fizetendő, kizárólag a végrehajtással felmerülő költségeket fedező díj mértéke;

- az elektronikusan gyakorolható eljárási cselekmények szabályai, valamint az elektronikus úton történő beszerzésnek - a törvénytől szükség szerint eltérő - szabályai, (azzal, hogy az e szabályokba ütköző magatartás vagy mulasztás esetében a törvénynek a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslatra vonatkozó szabályait alkalmazni kell);

- az építési beruházás esetében a közbeszerzésekkel kapcsolatos részletes szabályok;

- a gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök közbeszerzésének - a törvénytől az ilyen eljárások sajátossága miatt szükséges mértékben eltérő - részletes szabályai;

- az államtitkot vagy szolgálati titkot, illetőleg alapvető biztonsági érdeket érintő vagy különleges biztonsági intézkedést igénylő beszerzések sajátos szabályai;

- a védelem terén alapvető biztonsági érdeket érintő, kifejezetten katonai, rendvédelmi, rendészeti célokra szánt áruk beszerzésére, illetőleg szolgáltatások megrendelésére vonatkozó sajátos szabályok.

- a NATO Biztonsági Beruházási Programja keretében megvalósuló beszerzésre vonatkozó részletes - e törvénytől az ilyen eljárások sajátossága miatt szükséges eltérő - szabályokat.

A törvény az igazságügyminiszter számára ad felhatalmazást arra, hogy rendeletben szabályozza

- a hirdetmények, bírálati összegezések és az éves statisztikai összegezés mintáját;

- a közbeszerzésekre vonatkozó nómenklatúrát (az Európai Parlament és a Tanács 2195/2002 rendelete a Közös Közbeszerzési Szókészletről);

- a hivatalos közbeszerzési tanácsadói tevékenység feltételét képező közbeszerzési gyakorlatra és annak igazolására vonatkozó szabályokat, továbbá

- a hivatalos közbeszerzési tanácsadói tevékenység feltételét képező felelősségbiztosításra vonatkozó szabályokat.

Végül a törvény felhatalmazást ad a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter számára, hogy - az érintett miniszterek bevonásával rendeletben szabályozza a munkavállalók védelmére és a munkafeltételekre vonatkozó tájékoztatási kötelezettség teljesítésének eljárási szabályait és díjazását.

A 405-406. §-hoz

A törvényben foglaltak szükségessé teszik egyes hatályos jogszabályok módosítását, illetve hatályon kívül helyezését. A 405. § sorolja fel a hatályukat vesztő jogszabályokat. A törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályon kívül helyezésre kerülnek a hatályos Kbt. felhatalmazása alapján alkotott, illetve az egyéb kapcsolódó, alacsonyabb szintű jogszabályok is. Ugyanakkor az új törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendeletek olyan ütemezéssel kerülnek kidolgozásra és elfogadásra, hogy azok a törvény hatálybalépésével egyidejűleg (és ezen belül is az EU forrásokból támogatott közbeszerzések tekintetében megállapított hatálybalépés időpontjában) hatályba tudjanak lépni.

A § (2) bekezdése az Európai Megállapodásból adódó kötelezettségünk teljesítésére irányul: hatályon kívül helyezi 2004. január 1-jével a Kbt. azon rendelkezéseit, amelyek lehetőséget biztosítottak az ajánlatkérők számára a külföldi ajánlattevők közbeszerzési eljárásból történő kizárására, illetve a nemzeti elbánás elvébe ütköző preferenciális szabályok alkalmazására.

A 407. §-hoz

A közösségi jogra történő utalás a jogszabályszerkesztésről szóló 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet 7. §-ának (3) bekezdésében foglalt követelménynek tesz eleget. (A törvény és az irányelvek rendelkezéseinek egymásnak való megfelelését az indokolás függelékét képező táblázatok tartalmazzák.)