32019R0627[1]

A Bizottság (EU) 2019/627 végrehajtási rendelete (2019. március 15.) az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékeken az (EU) 2017/625 európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban végzendő hatósági ellenőrzésekre vonatkozó egységes gyakorlati rendelkezések megállapításáról és a 2074/2005/EK bizottsági rendeletnek a hatósági ellenőrzések tekintetében történő módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg.)

A BIZOTTSÁG (EU) 2019/627 VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2019. március 15.)

az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékeken az (EU) 2017/625 európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban végzendő hatósági ellenőrzésekre vonatkozó egységes gyakorlati rendelkezések megállapításáról és a 2074/2005/EK bizottsági rendeletnek a hatósági ellenőrzések tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

I. CÍM

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy és hatály

Ez a rendelet egységes gyakorlati rendelkezéseket állapít meg az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek előállításával kapcsolatos hatósági ellenőrzések és intézkedések elvégzésére. Ezeket a hatósági ellenőrzéseket és intézkedéseket az illetékes hatóságok végzik, figyelembe véve az (EU) 2017/625 rendelet 18. cikke (2), (3) és (5) bekezdésének, valamint az (EU) 2019/624 felhatalmazáson alapuló rendeletnek a követelményeit.

A különös szabályok a következőkre terjednek ki:

a) az állati eredetű termékek hatósági ellenőrzéseire vonatkozó egyedi követelmények és az ilyen ellenőrzések egységes minimális gyakorisága az auditok és az azonosító jelölés tekintetében;

b) a friss hús hatósági ellenőrzéseire vonatkozó egyedi követelmények és az ilyen ellenőrzések egységes minimális gyakorisága, beleértve a friss hús ellenőrzéseivel kapcsolatos auditokra és külön feladatokra vonatkozó egyedi követelményeket;

c) a friss hús uniós követelményeknek való meg nem felelése esetén meghozandó intézkedések az emberi és állati egészség, valamint az állatjólét védelme érdekében;

d) a 853/2004/EK rendelet 5. cikkében említett állategészségügyi jelölésre vonatkozó technikai követelmények és gyakorlati rendelkezések;

e) a tej, a kolosztrum, a tejtermékek és a kolosztrumalapú-termékek hatósági ellenőrzéseire vonatkozó egyedi követelmények és az ilyen ellenőrzések egységes minimális gyakorisága;

f) az élő kagylók termelési és átmosó területeinek osztályozására s az osztályozott termelési és átmosó területek nyomon követésére vonatkozó feltételek, beleértve az osztályozott termelési és átmosó területek nyomon követését követően meghozandó döntéseket;

g) a halászati termékek hatósági ellenőrzéseire vonatkozó egyedi követelmények és az ilyen ellenőrzések egységes minimális gyakorisága;

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

"friss hús" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 1.10. pontjában meghatározott friss hús;

"kolosztrum" : a 853/2004/EK rendelet III. melléklete IX. szakaszának 1. pontjában meghatározott kolosztrum;

"tejtermékek" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 7.2. pontjában meghatározott, tejtermékek;

"kolosztrumalapú termékek" : a 853/2004/EK rendelet III. melléklete IX. szakaszának 2. pontjában meghatározott kolosztrumalapú termékek;

"termelési terület" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 2.5. pontjában meghatározott termelési terület;

"átmosó terület" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 2.6. pontjában meghatározott átmosó terület;

"kagylók" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 2.1. pontjában meghatározott kagylók;

"halászati termékek" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 3.1. pontjában meghatározott halászati termékek;

"létesítmény" : a 852/2004/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott létesítmény;

10.

"élelmiszer-vállalkozó" : a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 1 ) 3. cikkének (3) bekezdésében meghatározott élelmiszer-vállalkozó;

11.

"mikrobiológiai kritérium" : a 2073/2005/EK rendelet 2. cikkének b) pontjában meghatározott mikrobiológiai kritérium;

12.

"vágóhíd" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 1.16. pontjában meghatározott vágóhíd;

13.

"nyomonkövethetőség" : a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 15. pontjában meghatározott nyomonkövethetőség;

14.

"különleges fertőzési veszélyt jelentő anyag" : a 999/2001/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének g) pontjában meghatározott különleges fertőzési veszélyt jelentő anyag;

15.

"szennyeződés" : a 852/2004/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott szennyeződés;

16.

"származási gazdaság" : az (EU) 2019/624 felhatalmazáson alapuló rendelet 2. cikkének 2. pontjában meghatározott származási gazdaság;

17.

"elsődleges termelés" : a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 17. pontjában meghatározott elsődleges termelés;

18.

"háziasított patás állatok" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 1.2. pontjában meghatározott háziasított patás állatok;

19.

"vadfeldolgozó létesítmény" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 1.18. pontjában meghatározott vadfeldolgozó létesítmény;

20.

"nagyvad" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 1.8. pontjában meghatározott nagyvad;

21.

"baromfiállomány" : a 2160/2003/EK rendelet 2. cikkének 3.b) pontjában meghatározott baromfiállomány;

22.

"nyúlfélék" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 1.4. pontjában meghatározott nyúlfélék;

23.

"hasított test" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 1.9. pontjában meghatározott állati test;

24.

"belsőség" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 1.11. pontjában meghatározott belsőség.

25.

"kis kapacitású vágóhíd" : az (EU) 2019/624 felhatalmazáson alapuló rendelet 2. cikkének 17. pontjában meghatározott kis kapacitású vágóhíd;

26.

"kis kapacitású vadfeldolgozó létesítmény" : az (EU) 2019/624 felhatalmazáson alapuló rendelet 2. cikkének 18. pontjában meghatározott kis kapacitású vadfeldolgozó létesítmény;

27.

"számosállategység" : az 1099/2009/EK rendelet 17. cikkének (6) bekezdésében meghatározott számosállategység;

28.

"apróvad" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 1.7. pontjában meghatározott apróvad;

29.

"baromfi" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 1.3. pontjában meghatározott baromfi;

30.

"darabolóüzem" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 1.17. pontjában meghatározott darabolóüzem;

31.

"zsiger" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 1.12. pontjában meghatározott zsiger;

32.

"hús" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 1.1. pontjában meghatározott hús;

33.

"tenyésztett vad" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 1.6. pontjában meghatározott tenyésztett vad;

34.

"vad" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 1.5. pontjában meghatározott vad;

35.

"tejtermelő gazdaság" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 4.2. pontjában meghatározott tejtermelő gazdaság;

36.

"nyers tej" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 4.1. pontjában meghatározott nyers tej;

37.

"tisztító központ" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 2.8. pontjában meghatározott tisztító központ;

38.

"tengeri biotoxinok" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 2.2. pontjában meghatározott tengeri biotoxinok;

39.

"a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás szakaszai" : az 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 16. pontjában meghatározott, a termelés, feldolgozás és forgalmazás szakaszai;

40.

"feladó központ" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 2.7. pontjában meghatározott feladó központ;

41.

"forgalomba hozatal" : a 178/2002/EK rendelet 8. cikkének 3. pontjában meghatározott forgalomba hozatal;

42.

"feldolgozóhajó" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 3.2. pontjában meghatározott feldolgozóhajó;

43.

"fagyasztóhajó" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 3.3. pontjában meghatározott fagyasztóhajó;

44.

"hüllők" : az (EU) 2019/625 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet ( 2 ) 15. cikkének 2. pontjában meghatározott hüllők;

45.

"hüllőhús" : az (EU) 2019/625 felhatalmazáson alapuló rendelet 16. cikkének 2. pontjában meghatározott hüllőhús;

46.

"friss halászati termékek" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 3.5. pontjában meghatározott friss halászati termékek;

47.

"előkészített halászati termékek" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 3.6. pontjában meghatározott előkészített halászati termékek;

48.

"feldolgozott halászati termékek" : a 853/2004/EK rendelet I. mellékletének 7.4. pontjában meghatározott feldolgozott halászati termékek.

II. CÍM

AZ ÁLLATI EREDETŰ TERMÉKEK HATÓSÁGI ELLENŐRZÉSEINEK ELVÉGZÉSÉRE ÉS A HATÓSÁGI ELLENŐRZÉSEK EGYSÉGES MINIMÁLIS GYAKORISÁGÁRA VONATKOZÓ EGYEDI KÖVETELMÉNYEK

I. FEJEZET

Az állati eredetű termékeket kezelő létesítményekben az illetékes hatóságok által végzett auditokra vonatkozó egyedi követelmények

3. cikk

Azok a követelmények, amelyekre az auditok kiterjednek

A helyes higiéniai gyakorlatok létesítményekben történő auditja során az illetékes hatóságok ellenőrzik, hogy az állati eredetű termékeket kezelő élelmiszer-vállalkozók folyamatosan és megfelelően alkalmazzák-e az eljárásokat legalább a következők tekintetében:

a) a telephelyek és a felszerelések tervezése és karbantartása;

b) működés előtti, működés alatti és működés utáni higiénia;

c) személyi higiénia;

d) higiéniai és munkafolyamati képzés;

e) károsítók elleni védekezés;

f) vízminőség;

g) hőmérséklet-szabályozás;

h) a létesítménybe érkező vagy onnan kikerülő állatok és élelmiszerek, valamint bármely kísérő dokumentáció ellenőrzése.

Különösen azt határozzák meg, hogy az eljárások a lehető legnagyobb mértékig biztosítják-e, hogy az állati eredetű termékek:

a) megfeleljenek a 2073/2005/EK rendelet 3. cikkének a mikrobiológiai kritériumok tekintetében;

b) megfeleljenek az uniós jogszabályoknak a következők tekintetében: - a kémiai maradékanyagok nyomon követése, a 96/23/EK tanácsi irányelvnek és a 97/747/EK bizottsági határozatnak ( 3 ) megfelelően; - a farmakológiai hatóanyagok maximális maradékanyag-határértékei, a 37/2010/EU bizottsági rendeletnek ( 4 ) és az (EU) 2018/470 bizottsági végrehajtási rendeletnek ( 5 ) megfelelően; - a tiltott és nem engedélyezett anyagok, a 37/2010/EU bizottsági rendelettel, a 96/22/EK tanácsi irányelvvel ( 6 ) és a 2005/34/EK bizottsági határozattal ( 7 ) összhangban; - a szennyező anyagok, az élelmiszerekben előforduló egyes szennyező anyagok felső határértékeinek meghatározásáról szóló 1881/2006/EK bizottsági rendelettel és a 124/2009/EK bizottsági rendelettel összhangban; - a növényvédőszer-maradékok, a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 8 ) összhangban;

c) nem tartalmaznak fizikai veszélyeket, például idegen testeket.

Az auditálási feladatok elvégzésekor az illetékes hatóságok különös gondot fordítanak a következőkre:

a) annak meghatározása, hogy a létesítményben a személyzet és a személyzeti tevékenységek a termelési folyamat valamennyi szakaszában megfelelnek-e a 2073/2005/EK rendelet 3. cikkében, a 852/2004/EK rendelet 4. és 5. cikkében, valamint a 853/2004/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében a higiéniai gyakorlatok és a HACCP tekintetében meghatározott követelményeknek. Az audit kiegészítéseképpen az illetékes hatóságok teljesítményvizsgálatokat végezhetnek annak megállapítása céljából, hogy a személyzet megfelelően képzett-e;

b) az élelmiszer-vállalkozó vonatkozó feljegyzéseinek ellenőrzése;

c) szükség esetén mintavétel laboratóriumi vizsgálat céljából;

d) a figyelembe vett elemek és az audit megállapításainak dokumentálása.

4. cikk

Az auditok jellege és gyakorisága

Az egyes intézmények esetében az auditálási feladatok jellege és gyakorisága a becsült kockázattól függ. E célból az illetékes hatóságok rendszeresen felmérik az alábbiakat:

a) az emberi egészségre jelentett és - adott esetben - állategészségügyi kockázatok;

b) a vágóhidak esetében az állatjóléti szempontok;

c) az elvégzett folyamatok típusa és mértéke;

d) az élelmiszer-vállalkozóval kapcsolatban az élelmiszerjog betartására vonatkozóan nyilvántartott korábbi adatok.

II. FEJEZET

Az azonosító jelölésre vonatkozó egyedi követelmények

5. cikk

A 853/2004/EK rendelet azonosító jelölés alkalmazására vonatkozó követelményeinek való megfelelést az említett rendelettel összhangban engedélyezett minden létesítményben ellenőrzik a 178/2002/EK rendelet 18. cikke szerinti egyéb nyomon követhetőségi követelményeknek való megfelelés ellenőrzésén túlmenően.

III. FEJEZET

Tudományos és technológiai eredmények

6. cikk

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállamot az (EU) 2017/625 rendelet 16. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett tudományos és technológiai eredményekről, hogy azok mérlegelni tudják azokat és adott esetben további intézkedéseket hozzanak.

III. CÍM

A FRISS HÚS HATÓSÁGI ELLENŐRZÉSÉNEK ELVÉGZÉSÉRE ÉS AZ ILYEN ELLENŐRZÉSEK EGYSÉGES MINIMÁLIS GYAKORISÁGÁRA VONATKOZÓ EGYEDI KÖVETELMÉNYEK

I. FEJEZET

Auditok

7. cikk

A friss húst kezelő létesítményekben végzett auditokkal kapcsolatos kiegészítő követelmények

A HACCP-alapú eljárások auditjai során az illetékes hatóságok ellenőrzik, hogy kellően figyelembe vették-e a 853/2004/EK rendelet II. mellékletének II. szakaszában meghatározott eljárásokat, és hogy az élelmiszer-vállalkozók eljárásai a lehető legnagyobb mértékben biztosítják-e, hogy a friss hús:

a) nem tartalmaz patológiás rendellenességeket vagy elváltozásokat;

b) nem tartalmaz: i. bélsár eredetű szennyeződést; vagy ii. bármely más, az emberi egészségre nézve elfogadhatatlan mértékű kockázatot jelentő szennyeződést;

c) megfelel a 2073/2005/EK rendelet 3. cikkében meghatározott mikrobiológiai kritériumoknak;

d) nem tartalmaz különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagot a 999/2001/EK rendelet követelményeinek megfelelően.

II. FEJEZET

A friss húsra vonatkozó hatósági ellenőrzések

8. cikk

Az audit eredményeinek relevanciája

A hatósági állatorvos az e fejezettel összhangban végzett hatósági ellenőrzések során figyelembe veszi az I. fejezet szerint elvégzett auditok eredményeit. Adott esetben a hatósági állatorvos a hatósági ellenőrzések fókuszába a korábbi auditok során feltárt hiányosságát helyezi.

1. szakasz

A dokumentumok ellenőrzése

9. cikk

Az illetékes hatóságok kötelezettségei a dokumentumok ellenőrzése tekintetében

Az illetékes hatóság elvégzi a dokumentumok szükséges ellenőrzését annak igazolása érdekében, hogy:

a) az élelmiszerláncra vonatkozó információ következetesen és hatékonyan áramlik a feladást megelőzően az állatokat nevelő vagy tartó élelmiszer-vállalkozó és a vágóhíd üzemeltetője között;

b) az élelmiszerláncra vonatkozó információ érvényes és megbízható;

c) adott esetben a vonatkozó információval kapcsolatban a 39. cikk (5) bekezdésével összhangban a gazdaság felé visszacsatolást nyújtanak.

10. cikk

A hatósági állatorvos kötelezettségei a dokumentumellenőrzések tekintetében

2. szakasz

Vágás előtti élőállat-vizsgálat

11. cikk

A vágás előtti vágóhídi élőállat-vizsgálatra vonatkozó követelmények

A vágás előtti élőállat-vizsgálat során különösen azt kell megállapítani, hogy a vizsgált állaton láthatók-e arra utaló jelek, hogy:

a) az állat egészsége és jóléte veszélyeztetve van;

b) olyan állapot, rendellenesség vagy betegség áll fenn, amely emberi fogyasztásra alkalmatlanná teszi a friss húst, vagy amely káros lehet az állati egészségre, különös figyelmet fordítva az olyan zoonózisok és állatbetegségek észlelésére, amelyek tekintetében az (EU) 2016/429 rendelet állategészségügyi szabályokat állapít meg;

c) tiltott vagy nem engedélyezett anyagokat használtak, visszaélések történtek állatgyógyászati készítményekkel, vagy jelen vannak vegyi maradékanyagok vagy szennyező anyagok.

3. szakasz

Vágás utáni húsvizsgálat

12. cikk

A vágás utáni húsvizsgálatra vonatkozó követelmények

A 853/2004/EK rendelet III. melléklete IV. szakasza II. fejezetének 4. pontjában meghatározott eltérés függvényében, a hasított testeket és a hozzájuk tartozó belsőséget vágás utáni húsvizsgálatnak kell alávetni:

a) a vágást követően haladéktalanul, illetve

b) a vadfeldolgozó létesítménybe való beérkezést követően a lehető leghamarabb.

Az illetékes hatóságok:

a) ellenőriznek minden külső felületet, beleértve a hasított testek testüregeinek és a belsőségeknek a felületét is;

b) különös figyelmet kell fordítani azon zoonózisok és állatbetegségek észlelésére, amelyek vonatkozásában az (EU) 2016/429 rendelet állategészségügyi szabályokat határoz meg.

13. cikk

A vágás utáni húsvizsgálat időzítésére vonatkozó eltérés

A 12. cikk (1) bekezdésétől eltérve az illetékes hatóságok engedélyezhetik, hogy amennyiben sem a hatósági állatorvos, sem a hatósági segédszemélyzet nincs jelen a vágás és zsigerelés során a vadfeldolgozó létesítményben vagy a vágóhídon, a vágás utáni húsvizsgálatot a vágástól vagy a vadfeldolgozó létesítménybe érkezéstől számított legfeljebb 24 óra időtartamra el lehessen halasztani, feltéve, hogy-:

a) az érintett állatokat kis teljesítményű vágóhídon vágják le, vagy egy kis kapacitású vadfeldolgozó létesítményben kezelik, ahol i. évente kevesebb mint 1 000 számosállategységet; vagy ii. évente kevesebb mint 150 000 baromfit, nyúlfélét és apróvadat vágnak le vagy kezelnek;

b) egy létesítményen belül elegendő kapacitás áll rendelkezésre a friss hús és a belsőségek vizsgálat céljából történő tárolására;

c) a vágás utáni húsvizsgálatot a hatósági állatorvos végzi.

Az illetékes hatóságok megemelhetik az (1) bekezdés a) pontjának i. és ii. alpontjában megállapított határértékeket, biztosítva, hogy az eltérést azokon a legkisebb vágóhidakon és azokban a vadfeldolgozó létesítményben alkalmazzák, amelyek megfelelnek a kis kapacitású vágóhíd vagy a kis kapacitású vadfeldolgozó létesítmény fogalommeghatározásának, feltéve, hogy e létesítmények összesített éves termelése nem haladja meg a tagállamban termelt friss hús összmennyiségének 5 %-át:

a) az érintett fajok esetében;

b) vagy valamennyi patás állat esetében;

c) valamennyi baromfi esetében; vagy

d) valamennyi szárnyas és nyúlféle esetében.

Ebben az esetben az illetékes hatóságoknak be kell jelenteniük ezt az eltérést és annak bizonyítékát az (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 10 ) meghatározott eljárásnak megfelelően;

14. cikk

A vágás utáni húsvizsgálatra vonatkozó kiegészítő követelmények

Amennyiben szükséges, további vizsgálatokat kell végezni - mint például a hasított testek és belsőségek részeinek tapintásos és bemetszéses vizsgálatát, valamint laboratóriumi vizsgálatokat - a következő célokból:

a) a feltételezett veszélyre vonatkozó végső diagnózis felállítása; vagy

b) az alábbiak jelenlétének megállapítása: i. olyan állatbetegségek, amelyek vonatkozásában az (EU) 2016/429 rendelet állategészségügyi szabályokat határoz meg; ii. a 96/23/EK irányelvben és a 97/747/EK határozatban említett kémiai maradékanyagok vagy szennyező anyagok, különösen: - a 37/2010/EU és a 396/2005/EK rendeletben meghatározott szinteket meghaladó kémiai maradékanyagok; - az 1881/2006/EK és a 124/2009/EK rendeletben meghatározott felső határértékeket meghaladó mennyiségű szennyező anyagok; vagy - a 37/2010/EU rendelettel vagy a 96/22/EK irányelvvel összhangban tiltott vagy nem engedélyezett anyagok maradékai; iii. a 2073/2005/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett mikrobiológiai kritériumoknak való meg nem felelés vagy egyéb olyan mikrobiológiai veszélyek esetleges jelenléte, amely emberi fogyasztásra alkalmatlanná tenné a friss húst; iv. más olyan tényezők, amelyek miatt a friss húst emberi fogyasztásra esetlegesen alkalmatlannak kell nyilvánítani, vagy felhasználását korlátozni kellene.

15. cikk

A háziasított egypatás állatok, a nyolc hónaposnál idősebb szarvasmarhafélék, az öt hétnél idősebb házisertések, valamint a nagyvadak vágás utáni húsvizsgálatára vonatkozó követelmények

16. cikk

A vágás utáni húsvizsgálatra vonatkozó kiegészítő követelmények kényszervágás esetén

Kényszervágás esetén a hasított testet az emberi fogyasztás céljára történő forgalomba bocsátás előtt a lehető leghamarabb vágás utáni húsvizsgálatnak kell alávetni a 12., 13., 14. és 15. cikkel összhangban.

17. cikk

A házi szarvasmarhafélék, a házijuhok és -kecskék, a háziasított egypatás állatok és a házisertések vágás utáni húsvizsgálatára vonatkozó gyakorlati rendelkezések

Amennyiben a vágás utáni húsvizsgálatot hatósági állatorvos végzi, a hatósági állatorvos felügyelete alatt végzik, vagy - amennyiben elegendő garancia áll rendelkezésre - a hatósági állatorvos felelőssége alatt végzik az (EU) 2017/625 rendelet 18. cikke (2) bekezdésének c) pontjának és a 2019/624 felhatalmazáson alapuló rendelet 7. cikkének megfelelően, az illetékes hatóságok - a 12. a 14. és a 15. cikkben meghatározott követelményeknek való megfelelésen túlmenően - biztosítják az alábbi, 18-24. cikkben megállapított gyakorlati rendelkezéseknek való megfelelést a háziasított szarvasmarhafélék, a házijuhok és -kecskék, a háziasított egypatások és a házisertések esetében.

18. cikk

Fiatal szarvasmarhafélék

A következő szarvasmarhafélék hasított testét és belsőségeit a (2) bekezdésben megállapított, vágás utáni húsvizsgálati eljárásoknak kell alávetni:

a) nyolc hónaposnál fiatalabb állatok; és

b) 20 hónaposnál fiatalabb állatok, ha azokat a 2003/467/EK határozat 1. cikkével összhangban teljes életciklusuk során egy hivatalosan tuberkulózismentes tagállamban vagy tagállami régióban lévő legelőterülethez való hozzáférés nélkül nevelték.

A vágás utáni húsvizsgálati eljárásoknak tartalmazniuk kell legalább a következők szemrevételezéses vizsgálatát:

a) a fej és a torok; a garat mögötti nyirokcsomók (Lnn. retropharyngiales) tapintásos vizsgálata és vizsgálata mellett, ugyanakkor a hivatalosan tuberkulózismentes státusz megfigyelésének biztosítása érdekében a tagállamok további vizsgálatok elvégzése mellett dönthetnek; a száj és a toroknyílás vizsgálata;

b) a tüdő, a légcső és a nyelőcső; a tüdő tapintásos vizsgálata; a hörgők körüli nyirokcsomók és a gátorközi nyirokcsomók (Lnn. bifurcationes, eparteriales és mediastinales) tapintásos vizsgálata és vizsgálata.

c) a szívburok és a szív;

d) a rekeszizom;

e) a máj, illetve a máj és a hasnyálmirigy nyirokcsomói (Lnn. portales);

f) a gyomor- és bélrendszer, a bélfodor, valamint a gyomor és a bélfodor nyirokcsomói (Lnn. gastrici, mesenterici, craniales és caudales);

g) a lép;

h) a vesék;

i) a mellhártya és a hashártya;

j) a fiatal állatok köldöktájéka és ízületei.

A vágás utáni húsvizsgálati eljárásokat az (EU) 2017/625 rendelet 18. cikke (2) bekezdésének c) pontjával és az (EU) 2019/624 felhatalmazáson alapuló rendelet 7. és 8. cikkével összhangban kell elvégezni, a hasított test és a belsőségek bemetszéses és tapintásos vizsgálatával, amennyiben a 24. cikknek megfelelően fennáll az emberi egészségre, az állati egészségre vagy az állatjólétre jelentette kockázat lehetősége:

a) a garat mögötti nyirokcsomók (Lnn. retropharyngiales) bemetszéses vizsgálata; a nyelv tapintásos vizsgálata;

b) a hörgők körüli nyirokcsomók és a gátorközi nyirokcsomók (Lnn. bifurcationes, eparteriales és mediastinales) bemetszéses vizsgálata. a légcső és a főhörgők hosszanti irányú felnyitása; a tüdőt a felső harmadánál, a fő tengelyére merőlegesen be kell metszeni; ezek a bemetszéses vizsgálatok nem szükségesek, ha a tüdőt nem használják fel emberi fogyasztásra;

c) a szív hosszanti irányú bemetszése a szívkamrák felnyitása és a kamraközi sövény átvágása céljából;

d) a gyomor és a bélfodor nyirokcsomóinak bemetszéses vizsgálata;

e) a lép tapintásos vizsgálata;

f) a vesék és a vese nyirokcsomóinak (Lnn. renales) bemetszéses vizsgálata;

g) a köldöktájék és az ízületek tapintásos vizsgálata. A köldök tájékát fel kell metszeni és az ízületeket fel kell nyitni; meg kell vizsgálni az ízületi folyadékot.

19. cikk

Egyéb szarvasmarhafélék

A 18. cikk (1) bekezdésében említettektől eltérő szarvasmarhafélék hasított testét, illetve belsőségeit az alábbi, vágás utáni vizsgálati eljárásoknak kell alávetni:

a) a fej és a torok szemrevételezése; a garat mögötti nyirokcsomók (Lnn. retropharyngiales) bemetszése és vizsgálata; a külső rágóizmok vizsgálata, amelynek során két bemetszést kell ejteni az állkapoccsal párhuzamosan, valamint a belső rágóizmok (belső pterygoideus izmok) vizsgálata, amelyeket egy síkban kell bemetszeni. A nyelvet szabaddá kell tenni a száj és toroknyílás részletes szemrevételezésének lehetővé tétele érdekében;

b) a légcső és a nyelőcső vizsgálata; a tüdő szemrevételezése és tapintásos vizsgálata; a hörgők körüli nyirokcsomók és a gátorközi nyirokcsomók (Lnn. bifurcationes, eparteriales és mediastinales) bemetszése és vizsgálata;

c) a szívburok és a szív szemrevételezése, utóbbi hosszanti irányú bemetszése a szívkamrák felnyitása és a kamraközi sövény átvágása céljából;

d) a rekeszizom szemrevételezése;

e) a máj, illetve a máj és a hasnyálmirigy nyirokcsomóinak (Lnn. portales) szemrevételezése;

f) a gyomor- és bélrendszer, a bélfodor, valamint a gyomor és a bélfodor nyirokcsomóinak (Lnn. gastrici, mesenterici, craniales és caudales) szemrevételezése; a gyomor és a bélfodor nyirokcsomóinak tapintásos vizsgálata;

g) a lép szemrevételezése;

h) a vesék szemrevételezése;

i) a mellhártya és a hashártya szemrevételezése;

j) az ivarszervek szemrevételezése (a pénisz kivételével, ha már eltávolították);

k) kocáknál az emlő és nyirokcsomóinak (Lnn. supramammarii) szemrevételezése.

a) az áll alatti és a fültői nyirokcsomók (Lnn. mandibulares és parotidei) bemetszése és vizsgálata; a nyelv és a toroknyílás tapintása;

b) -----Lnn. bifurcationes-----eparteriales-----mediastinales----- a légcső és a főhörgők hosszanti irányú felnyitása; a tüdőt a felső harmadánál, a fő tengelyére merőlegesen be kell metszeni; ezek a bemetszéses vizsgálatok nem szükségesek, ha a tüdőt nem használják fel emberi fogyasztásra;

c) a máj, illetve a máj és a hasnyálmirigy nyirokcsomóinak (Lnn. portales) tapintásos vizsgálata; a máj gyomor felőli felszínének és a Spiegel-féle lebeny (farkalt lebeny) alapjának bemetszése az epevezetékek vizsgálata céljából;

d) szükség esetén a gyomor és a bélfodor nyirokcsomóinak bemetszéses vizsgálata;

e) a lép tapintásos vizsgálata;

f) a vesék és a vese nyirokcsomóinak (Lnn. renales) bemetszéses vizsgálata;

g) kocáknál az emlő és nyirokcsomóinak (Lnn. supramammarii) tapintásos és bemetszéses vizsgálata. A tőgy mindkét felét hosszanti irányban mélyen be kell metszeni a tejmedencékig (sinus lactiferes), és be kell metszeni a tőgy nyirokcsomóit, kivéve, ha a tőgyet nem használják fel emberi fogyasztásra.

20. cikk

Fiatal házijuhok és -kecskék és állandó metszőfoggal még nem rendelkező juhok

Az állandó metszőfoggal még nem rendelkező, illetve a 12 hónaposnál fiatalabb juhok, valamint a hat hónaposnál fiatalabb kecskék hasított testét és belsőségeit az alábbi vágás utáni húsvizsgálati eljárásoknak kell alávetni:

a) a fej, beleértve a torok, a száj, a nyelv, valamint a garat mögötti és a fültői nyirokcsomók szemrevételezése. E vizsgálatokat nem szükséges elvégezni, ha az illetékes hatóságok garantálni tudják, hogy a fejet, beleértve a nyelvet és az agyat nem használják fel emberi fogyasztásra;

b) a tüdő, a légcső és a nyelőcső, valamint a hörgők körüli nyirokcsomók és a gátorközi nyirokcsomók (Lnn. bifurcationes, eparteriales és mediastinales) szemrevételezése;

c) a szívburok és a szív szemrevételezése;

d) a rekeszizom szemrevételezése;

e) a máj, illetve a máj és a hasnyálmirigy nyirokcsomóinak (Lnn. portales) szemrevételezése;

f) a gyomor- és bélrendszer, a bélfodor, valamint a gyomor és a bélfodor nyirokcsomóinak (Lnn. gastrici, mesenterici, craniales és caudales) szemrevételezése;

g) a lép szemrevételezése;

h) a vesék szemrevételezése;

i) a mellhártya és a hashártya szemrevételezése;

j) a köldöktájék és az ízületek szemrevételezése.

a) a torok, a száj, a nyelv és a fültői nyirokcsomók tapintásos vizsgálata. Hacsak az állategészségügyi szabályok másképpen nem rendelkeznek, e vizsgálatokat nem szükséges elvégezni, ha az illetékes hatóságok garantálni tudják, hogy a fejet, beleértve a nyelvet és az agyat nem használják fel emberi fogyasztásra;

b) a tüdő tapintásos vizsgálata; a tüdő, a légcső, a nyelőcső, a hörgők körüli és a gátorközi nyirokcsomók bemetszéses vizsgálata;

c) a szív bemetszéses vizsgálata;

d) a máj és nyirokcsomóinak tapintásos vizsgálata; a máj gyomor felőli felületének bemetszése az epevezetékek vizsgálata céljából;

e) a lép tapintásos vizsgálata;

f) a vesék és a vese nyirokcsomóinak (Lnn. renales) bemetszéses vizsgálata;

g) a köldöktájék és az ízületek tapintásos vizsgálata; a köldök tájékát fel kell metszeni és az ízületeket fel kell nyitni; meg kell vizsgálni az ízületi folyadékot.

21. cikk

Egyéb házijuhok és -kecskék

Az állandó metszőfoggal rendelkező, illetve a legalább 12 hónapos juhok, valamint a legalább hat hónapos kecskék hasított testét és belsőségeit az alábbi vágás utáni húsvizsgálati eljárásoknak kell alávetni:

a) a fej, beleértve a torok, a száj, a nyelv és a fültői nyirokcsomók szemrevételezése, valamint a garat mögötti nyirokcsomók tapintásos vizsgálata. E vizsgálatokat nem szükséges elvégezni, ha az illetékes hatóságok garantálni tudják, hogy a fejet, beleértve a nyelvet és az agyat nem használják fel emberi fogyasztásra;

b) a tüdő, a légcső és a nyelőcső szemrevételezése; a tüdő, valamint a hörgők körüli és a gátorközi nyirokcsomók (Lnn. bifurcationes, eparteriales és mediastinales) tapintásos vizsgálata;

c) a szívburok és a szív szemrevételezése;

d) a rekeszizom szemrevételezése;

e) a máj, illetve a máj és a hasnyálmirigy nyirokcsomóinak (Lnn. portales) szemrevételezése; a máj és nyirokcsomóinak tapintásos vizsgálata; a máj gyomor felőli felületének bemetszése az epevezetékek vizsgálata céljából;

f) a gyomor- és bélrendszer, a bélfodor, valamint a gyomor és a bélfodor nyirokcsomóinak (Lnn. gastrici, mesenterici, craniales és caudales) szemrevételezése;

g) a lép szemrevételezése;

h) a vesék szemrevételezése;

i) a mellhártya és a hashártya szemrevételezése;

j) az ivarszervek szemrevételezése (a pénisz kivételével, ha már eltávolították);

k) a tőgy és nyirokcsomóinak szemrevételezése.

b) a tüdő, a légcső, a nyelőcső, valamint a hörgők körüli nyirokcsomók és a gátorközi nyirokcsomók bemetszéses vizsgálata;

c) a szív bemetszéses vizsgálata;

d) a lép tapintásos vizsgálata;

e) a vesék és a vese nyirokcsomóinak (Lnn. renales) bemetszéses vizsgálata.

22. cikk

Háziasított egypatás állatok

A háziasított egypatás állatok hasított testét, illetve belsőségeit az alábbi, vágás utáni húsvizsgálati eljárásoknak kell alávetni:

a) a fej, valamint a nyelv szabaddá tétele után a torok szemrevételezése; a nyelvet szabaddá kell tenni a száj és toroknyílás részletes szemrevételezésének lehetővé tétele céljából, és a nyelvet is szemrevételezni kell;

b) a tüdő, a légcső, a nyelőcső, valamint a hörgők körüli nyirokcsomók és a gátorközi nyirokcsomók (Lnn. bifurcationes, eparteriales és mediastinales) szemrevételezése;

c) a szívburok és a szív szemrevételezése;

d) a rekeszizom szemrevételezése;

e) a máj, illetve a máj és a hasnyálmirigy nyirokcsomóinak (Lnn portales) szemrevételezése;

f) a gyomor- és bélrendszer, a bélfodor, valamint a gyomor és a bélfodor nyirokcsomóinak (Lnn. gastrici, mesenterici, craniales és caudales) szemrevételezése;

g) a lép szemrevételezése;

h) a vesék szemrevételezése;

i) a mellhártya és a hashártya szemrevételezése;

j) a mének és a kancák ivarszerveinek szemrevételezése (a pénisz kivételével, ha már eltávolították);

k) az emlő és nyirokcsomóinak (Lnn. supramammarii) szemrevételezése;

l) a fiatal állatok köldöktájékának és ízületeinek szemrevételezése;

m) a váll izmainak és nyirokcsomóinak (Lnn. subrhomboidei) vizsgálata a lapockaporc alatt az egyik váll ízületének meglazításával a szürke lovak esetében a melanózisra és melanomatózisra vonatkozó vizsgálat elvégzése céljából. A veséket szabaddá kell tenni.

a) az áll alatti, a garat mögötti és fültői nyirokcsomók (Lnn. retropharyngiales, mandibulares és parotidei) tapintásos és bemetszéses vizsgálata; a nyelv tapintásos vizsgálata;

b) a tüdő tapintásos vizsgálata; a hörgők körüli nyirokcsomók és a gátorközi nyirokcsomók tapintásos és bemetszéses vizsgálata. A légcsövet és a főhörgőket hosszában fel kell nyitni, és a tüdőt a felső harmadánál, a fő tengelyére merőlegesen be kell metszeni; ezek a bemetszések azonban nem szükségesek, ha a tüdőt nem használják fel emberi fogyasztásra;

c) a szív hosszanti irányú bemetszése a szívkamrák felnyitása és a kamraközi sövény átvágása céljából;

d) a máj, valamint a máj és a hasnyálmirigy nyirokcsomóinak (Lnn. portales) tapintásos és bemetszéses vizsgálata;

e) szükség esetén a gyomor és a bélfodor nyirokcsomóinak bemetszéses vizsgálata;

f) a lép tapintásos vizsgálata;

g) a vesék tapintásos vizsgálata, illetve a vesék és a vese nyirokcsomóinak (Lnn. renales) bemetszéses vizsgálata;

h) az emlő feletti nyirokcsomók bemetszéses vizsgálata;

i) a fiatal állatok köldöktájékának és ízületeinek tapintásos vizsgálata. Kétség esetén a köldök tájékát fel kell metszeni, az ízületeket pedig fel kell nyitni; meg kell vizsgálni az ízületi folyadékot;

j) szürke lovak esetében az egész vesére kiterjedő bemetszéses vizsgálat.

23. cikk

Házisertés

A házisertések hasított testét, illetve belsőségeit az alábbi, vágás utáni vizsgálati eljárásoknak kell alávetni:

a) a fej és a torok szemrevételezése;

b) a száj, a toroknyílás és a nyelv szemrevételezése;

c) a tüdő, a légcső és a nyelőcső szemrevételezése;

d) a szívburok és a szív szemrevételezése;

e) a rekeszizom szemrevételezése;

f) a máj, illetve a máj és a hasnyálmirigy nyirokcsomóinak (Lnn. portales) szemrevételezése; a gyomor- és bélrendszer, a bélfodor, valamint a gyomor és a bélfodor nyirokcsomóinak (Lnn. gastrici, mesenterici, craniales és caudales) szemrevételezése;

g) a lép szemrevételezése; a vesék szemrevételezése; a mellhártya és a hashártya szemrevételezése;

h) az ivarszervek szemrevételezése (a pénisz kivételével, ha már eltávolították);

i) az emlő és nyirokcsomóinak (Lnn. supramammarii) szemrevételezése;

j) a fiatal állatok köldöktájékának és ízületeinek szemrevételezése.

a) az állkapocs alatti nyirokcsomók (Lnn. mandibulares) bemetszése és vizsgálata;

b) a tüdő, a hörgők körüli nyirokcsomók és a gátorközi nyirokcsomók (Lnn. bifurcationes, eparteriales és mediastinales) tapintásos vizsgálata. A légcsövet és a főhörgőket hosszában fel kell nyitni, és a tüdőt a felső harmadánál, a fő tengelyére merőlegesen be kell metszeni; ezek a bemetszések nem szükségesek, ha a tüdőt nem használják fel emberi fogyasztásra;

c) a szív hosszanti irányú bemetszése a szívkamrák felnyitása és a kamraközi sövény átvágása céljából;

d) a máj és nyirokcsomóinak tapintásos vizsgálata;

e) a gyomor és a bélfodor nyirokcsomóinak tapintásos és - szükség esetén - bemetszéses vizsgálata;

f) a lép tapintásos vizsgálata;

g) a vesék és a vese nyirokcsomóinak (Lnn. renales) bemetszéses vizsgálata;

h) az emlő feletti nyirokcsomók bemetszéses vizsgálata;

i) a fiatal állatok köldöktájékának és ízületeinek tapintásos vizsgálata, valamint szükség esetén a köldöktájék bemetszéses vizsgálata és az ízületek felnyitása.

24. cikk

Az emberi egészséget, az állati egészséget vagy az állatjólétet érintő lehetséges kockázatok jelei a házi szarvasmarhafélék, házijuhok és -kecskék, a háziasított egypatás állatok és a házisertések esetében

A 18. cikk (3) bekezdésében, a 19. cikk (2) bekezdésében, a 20. cikk (2) bekezdésében, a 21. cikk (2) bekezdésében, a 22. cikk (2) bekezdésében és a 23. cikk (2) bekezdésében említett további, vágás utáni húsvizsgálati eljárásokat a hasított testen és a belsőségen végzett bemetszéses és tapintásos vizsgálat alkalmazásával kell elvégezni, amennyiben a hatósági állatorvos megítélése szerint a következők valamelyike azt jelzi, hogy fennállhat az emberi egészségre, az állati egészségre vagy az állatjólétre jelentette kockázat lehetősége:

a) az ellenőrzések és a dokumentumok 9. és 10. cikk szerinti ellenőrzéseinek elemzése;

b) a 11. cikknek megfelelően elvégzett, vágás előtti élőállat-vizsgálat eredményei;

c) az állatjóléti szabályok betartásával kapcsolatban a 38. cikknek megfelelően végzett ellenőrzések eredményei;

d) a 12-24. cikknek megfelelően elvégzett vágás utáni húsvizsgálatok eredményei;

e) az állatok származási gazdaságából származó további járványügyi vagy egyéb adatok.

25. cikk

A baromfi vágás utáni húsvizsgálatára vonatkozó gyakorlati rendelkezések

Minden baromfit vágás utáni húsvizsgálatnak kell alávetni, amely magában foglalhatja az (EU) 2017/625 rendelet 18. cikkének (3) bekezdésével összhangban a vágóhíd személyzete által nyújtott segítséget is. A hatósági állatorvos vagy a hatósági segédszemélyzet az említett rendelet 18. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összhangban személyesen elvégzi az alábbi ellenőrzéseket:

a) a zsigerek és a testüregek napi ellenőrzése minden egyes állomány reprezentatív mintáján;

b) a vágás utáni húsvizsgálatot követően az egyes állományokból származó, emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánított madarak részeiből vagy a madarak egész testéből szúrópróbaszerűen vett minta részletes vizsgálata;

c) minden további szükséges vizsgálat, ha okkal gyanítható, hogy az érintett madarak húsa emberi fogyasztásra alkalmatlan lehet.

Az (1) bekezdéstől eltérve az illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy minden egyes baromfiállományból kizárólag egy reprezentatív baromfimintát vonnak vágás utáni húsvizsgálat alá, amennyiben:

a) az élelmiszer-vállalkozók rendelkeznek egy olyan, a hatósági állatorvos számára is kielégítő rendszerrel, amely lehetővé teszi a rendellenességeket, szennyeződéseket vagy károsodást mutató madarak észlelését és elkülönítését;

b) a vágóhíd hosszú múltra visszatekintve eleget tesz a következő követelményeknek: i. a 852/2004/EK rendelet 4. cikke szerinti általános és különleges követelmények, ideértve a 2073/2005/EK rendelet I. mellékletének 1.28. és 2.1.5. pontjára alkalmazandó mikrobiológiai kritériumokat; ii. a HACCP elvein alapuló eljárások a 852/2004/EK rendelet 5. cikkének megfelelően; valamint iii. a 853/2004/EK rendelet 5. cikke és III. melléklete II. szakasza szerinti különleges higiéniai szabályok;

c) a vágás előtti élőállat-vizsgálat vagy az élelmiszerláncra vonatkozó információk ellenőrzése során nem találtak olyan rendellenességeket, amelyek az emberi vagy az állati egészség tekintetében komoly problémát jeleznének, és amelyek a 40-44. cikkben meghatározott intézkedések szükségességét jeleznék.

26. cikk

A tenyésztett nyúlfélék vágás utáni húsvizsgálatára vonatkozó gyakorlati rendelkezések

A tenyésztett nyúlfélékre a baromfi vágás utáni húsvizsgálatára vonatkozó gyakorlati rendelkezések alkalmazandók a 25. cikkben foglaltak szerint. A 25. cikk egyetlen baromfiállományra alkalmazandó rendelkezéseit kell alkalmazni az egyetlen származási gazdaságból származó és egy és ugyanazon napon levágott tenyésztett nyúlfélékre.

27. cikk

A tenyésztett vadak vágás utáni húsvizsgálatára vonatkozó gyakorlati rendelkezések

A tenyésztett vadakra a következő vágás utáni húsvizsgálati eljárásokat kell alkalmazni:

a) kis (< 100 kg) szarvasfélék (Cervidae) esetében a 21. cikkben meghatározott, a juhfélékre vonatkozó, vágás utáni vizsgálati eljárásokat, a rénszarvasok esetében azonban a 20. cikkben meghatározott, a juhfélékre vonatkozó, vágás utáni vizsgálati eljárásokat kell alkalmazni, és a nyelvet a fej ellenőrzése nélkül lehet emberi fogyasztásra felhasználni;

b) a disznófélék (Suidae) családjából származó vadak esetében a házisertésekre vonatkozóan a 23. cikkben meghatározott, vágást követő eljárásokat;

c) az a) és b) pont hatálya alá nem tartozó egyéb, vadon élő patások esetében a szarvasmarhafélékre vonatkozóan az 19. cikkben meghatározott vágás utáni eljárásokat;

d) a laposmellű futómadarak esetében a baromfira vonatkozóan a 25. cikk (1) bekezdésében meghatározott, vágás utáni vizsgálati eljárásokat.

28. cikk

A vad elejtés utáni húsvizsgálatára vonatkozó gyakorlati rendelkezések

Az elejtés utáni húsvizsgálat során a hatósági állatorvosnak az alábbiakat kell elvégeznie:

a) a hasított testnek és testüregeinek, valamint - adott esetben - szerveinek szemrevételezése, amelynek célja: i. a nem a vadászatból eredő rendellenességek kimutatása. Ebből a célból a diagnózis alapozható arra a tájékoztatásra, amelyet a képzett személy ad az állat leölés előtti viselkedéséről; ii. annak ellenőrzése, hogy az elhullást nem az elejtéstől eltérő ok okozta-e;

b) az érzékszervi rendellenességek vizsgálata;

c) adott esetben a szervek tapintásos és bemetszéses vizsgálata;

d) ha alapos a gyanúja annak, hogy szermaradványok vagy szennyező anyagok vannak jelen, a nem a vadászatból származó szermaradékok mintavételezéses laboratóriumi vizsgálata, a környezeti szennyező anyagokat is beleértve. Ha az ilyen gyanú alapján szélesebb körű vizsgálatot végeznek, az állatorvosnak az adott vadászat során elejtett vadak, illetve a gyaníthatóan megegyező rendellenességeket mutató részek értékelésével a vizsgálat befejezéséig várnia kell;

e) az arra utaló jellemzők vizsgálata, hogy a hús egészségügyi kockázatot jelent, beleértve az alábbiakat: i. az élő állat rendellenes viselkedése vagy zavart általános állapota a vadász jelentése alapján; ii. a különböző belső szerveket vagy izmokat érintő daganatok vagy tályogok általános jelenléte; iii. ízületi gyulladás, heregyulladás, a máj és a lép patológiás elváltozásai, a belek és a köldöktájék gyulladása; iv. a nem a vadászatból származó idegen testek jelenléte a testüregekben, a gyomorban, a belekben vagy a vizeletben, amennyiben a mellhártya vagy a hashártya elszíneződött (a megfelelő zsigerek megléte esetén); v. paraziták jelenléte; vi. jelentős mennyiségű gáz képződése a gyomor- és bélrendszerben, a belső szervek elszíneződésével együtt (e zsigerek megléte esetén); vii. az izomszövet vagy a szervek színének, állagának és szagának jelentős rendellenessége; viii. régi nyílt törések; ix. lesoványodottság és/vagy általános vagy helyi ödéma; x. a mell- vagy hashártya friss letapadása; xi. egyéb nyilvánvaló kiterjedt elváltozások, például rothadás.

4. szakasz

Meghatározott veszélyekre vonatkozó hatósági ellenőrzések és laboratóriumi vizsgálatok

29. cikk

A fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (a továbbiakban: TSE-k) hatósági ellenőrzéseire vonatkozó gyakorlati rendelkezések

30. cikk

A szarvasmarha-borsókakór hatósági ellenőrzéseire vonatkozó gyakorlati rendelkezések a háziasított szarvasmarhafélék és disznófélék (Suidae) vágás utáni húsvizsgálata során

A 18., 19. és 23. cikkben leírt, vágás, illetve elejtés utáni húsvizsgálati eljárások a szarvasmarhafélékben és a sertésfélékben (házisertés, tenyésztett vad és vad) előforduló borsókakór vizsgálatára vonatkozó minimumkövetelmények. A 19. cikkben említett szarvasmarhafélék esetében az illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy a rágóizmok bemetszése nem kötelező a vágás utáni húsvizsgálat során, a következő esetekben:

a) ha specifikus szerológiai vizsgálatot alkalmaznak;

b) ha az állatokat hivatalosan borsókakórtól mentesnek nyilvánított származási gazdaságban tartották; vagy

c) ha a forráspopulációban vagy egy jól meghatározható részpopulációban az előfordulás gyakorisága nem éri el az egy a millióhoz arányt és ezt 95 %-os bizonyossággal igazolták, vagy az elmúlt öt évben (vagy két évben- amennyiben azt az illetékes hatóságok kockázatelemzése alátámasztja és indokolja) nem észleltek ilyen esetet a levágott állatok egyikében sem a 2003/99/EK irányelv 9. cikke (1) bekezdésének megfelelően végzett jelentéstételen alapuló adatok tanúsága szerint.

31. cikk

ATrichinella hatósági ellenőrzéseire vonatkozó gyakorlati rendelkezések a vágás utáni húsvizsgálat során

32. cikk

A takonykór hatósági ellenőrzéseire vonatkozó gyakorlati rendelkezések az egypatás állatok vágás utáni húsvizsgálata során

33. cikk

A tuberkulózis hatósági ellenőrzéseire vonatkozó gyakorlati rendelkezések a vágás utáni húsvizsgálat során

34. cikk

A brucellózis hatósági ellenőrzéseire vonatkozó gyakorlati rendelkezések a vágás utáni húsvizsgálat során

35. cikk

A Salmonella hatósági ellenőrzéseire vonatkozó gyakorlati rendelkezések

Az illetékes hatóságok a következő intézkedések legalább egyikének alkalmazásával ellenőrzik, hogy az élelmiszer-vállalkozók helyesen hajtják-e végre a 2073/2005/EK rendelet I. melléklete 2. fejezete 2.1.3., 2.1.4. és 2.1.5. pontjában foglaltakat:

a) hatósági mintavétel az élelmiszer-vállalkozók által alkalmazottal megegyező módszerrel és az általuk használt mintavételi területről. Minden vágóhídon évente legalább 49 véletlenszerűen kiválasztott mintát ( 11 ) kell venni. Kockázatértékelés alapján kis vágóhidak esetében csökkenthető ez a mintaszám;

b) az élelmiszer-vállalkozók által a 2073/2005/EK rendelet 5. cikkének megfelelően, a rendelet I. melléklete 2. fejezetének 2.1.3, 2.1.4 és 2.1.5 pontja értelmében vett minták teljes számára és a szalmonellával fertőzött minták számára vonatkozó valamennyi információ összegyűjtése;

c) a nemzeti ellenőrzési programok keretében azon tagállamokban vagy tagállami régiókban vett minták teljes számára és a szalmonellával-fertőzött minták számára vonatkozó valamennyi információ összegyűjtése, amely tagállamokra vagy régiókra vonatkozóan a kérődzőhús-, a lóhús-, a sertéshús- és a baromfihús-termelést illetően a 853/2004/EK rendelet 8. cikkének megfelelően különleges garanciák kerültek jóváhagyásra.

36. cikk

A Campylobacter hatósági ellenőrzéseire vonatkozó gyakorlati rendelkezések

Az illetékes hatóságok a következő intézkedések alkalmazásával ellenőrzik, hogy az élelmiszer-vállalkozók helyesen hajtják-e végre a 2073/2005/EK rendelet I. melléklete 2. fejezete 2.1.9. pontjában foglaltakat (a vágott brojlercsirkék hasított testének Campylobacter-vizsgálatára vonatkozó technológiai higiéniai kritérium):

a) hatósági mintavétel az élelmiszer-vállalkozók által alkalmazottal megegyező módszerrel és az általuk használt mintavételi területről. Minden vágóhídon évente legalább 49 véletlenszerűen kiválasztott mintát kell venni. Kockázatértékelés alapján kis vágóhidak esetében csökkenthető ez a mintaszám; vagy

b) az élelmiszer-vállalkozók által a 2073/2005/EK rendelet 5. cikkének megfelelően, a rendelet I. melléklete 2. fejezetének 2.1.9. pontja értelmében vett, a 1 000 cfu/g értéket meghaladó minták teljes számára és a Campylobacter-minták számára vonatkozó valamennyi információ összegyűjtése.

37. cikk

A laboratóriumi vizsgálatokra vonatkozó egyedi követelmények

Az (EU) 2017/625 rendelet 18. cikke (2) bekezdése d) pontjának ii. és iv. alpontja szerinti laboratóriumi vizsgálatok elvégzése során a hatósági állatorvos biztosítja a minták megfelelő azonosítását és kezelését, valamint a megfelelő laboratóriumba küldését a következők keretében:

a) a zoonózisok és zoonózis-kórokozók nyomon követése és ellenőrzése;

b) a TSE-k nyomon követését célzó éves megfigyelési program a 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 6. cikkével összhangban;

c) a tiltott vagy nem engedélyezett farmakológiai hatóanyagok vagy termékek kimutatása és az alkalmazandó uniós maximális határértékeket túllépő szabályozott farmakológiai hatóanyagokra, növényvédőszerekre, takarmány-adalékanyagokra és szennyező anyagokra vonatkozó ellenőrzések, különösen az (EU) 2017/625 rendelet 110. cikke (2) bekezdésében és a 96/23/EK irányelv 5. cikkében említett, a maradékanyagok és anyagok kimutatására vonatkozó nemzeti ellenőrzési tervek keretében;

d) azon állatbetegségek észlelése, amelyek vonatkozásában az (EU) 2016/429 rendelet állategészségügyi szabályokat határoz meg.

5. szakasz

Az állatjólétre vonatkozó hatósági ellenőrzések

38. cikk

Az állatjólétre vonatkozó hatósági ellenőrzések a szállítás és a vágás során

A hatósági állatorvos az 1/2005/EK rendelet szerint ellenőrzi az állatok szállítás közbeni védelmére vonatkozó szabályok betartását és az 1099/2009/EK rendeletnek megfelelően a leölésük során való védelmükre vonatkozó szabályok betartását, valamint az állatjólétre vonatkozó nemzeti szabályoknak való megfelelést.

III. FEJEZET

A vizsgálati eredmények közlése és az illetékes hatóságok által meghozandó intézkedések a friss húsra és az állatjólétre vonatkozó követelményeknek való meg nem felelés egyes eseteiben-

39. cikk

A hatósági ellenőrzések eredményeinek közlésére vonatkozó intézkedések

A hatósági állatorvos az alábbi intézkedéseket hozza meg, amennyiben a vizsgálatok olyan betegség vagy állapot jelenlétét tárják fel, amely hatással lehet az emberi vagy az állati egészségre, vagy veszélyeztetheti az állatjólétet.

a) a hatósági állatorvos tájékoztatja a vágóhíd üzemeltetőjét;

b) amennyiben az e bekezdésben említett probléma az elsődleges termelés során merült fel, és az emberi egészséggel, az állati egészséggel, az állatjóléttel vagy állatgyógyászati készítményekkel, nem engedélyezett vagy tiltott anyagokkal, növényvédőszer-maradékokkal, takarmány-adalékanyagokkal vagy szennyező anyagokkal kapcsolatos, a hatósági állatorvos értesíti: i. a származási gazdaságot felügyelő állatorvost; ii. a származási gazdaságban vágás előtti élőállat-vizsgálatot végrehajtó valamennyi, az i. alpont szerinti hatósági állatorvoson kívüli, állatorvost; iii. a származási gazdaságért felelős élelmiszer-vállalkozót (feltéve hogy ez a tájékoztatás nem sérti az azt követő bírósági eljárást); és iv. a származási gazdaság vagy vadászterület felügyeletéért felelős illetékes hatóságokat;

c) amennyiben az érintett állatokat más országban nevelték fel, a hatósági állatorvos biztosítja az adott ország illetékes hatóságainak tájékoztatását.

40. cikk

Az élelmiszerlánccal kapcsolatos információkra vonatkozó követelményeknek való meg nem felelés esetén meghozandó intézkedések

41. cikk

Az élelmiszerlánccal kapcsolatos meg nem felelést tanúsító információk esetén meghozandó intézkedések

A hatósági állatorvos ellenőrzi, hogy a vágóhíd üzemeltetője nem fogad-e el állatokat vágásra, amennyiben az élelmiszerlánccal kapcsolatos információk vagy bármely más kísérő feljegyzés, dokumentáció vagy információ azt mutatja, hogy:

a) az állatok olyan származási gazdaságból vagy területről érkeznek, amelyre az állati vagy az emberi egészséggel kapcsolatos okok miatt szállítási tilalom vagy egyéb korlátozás vonatkozik;

b) nem tartották be az állatgyógyászati készítmények alkalmazásának szabályait, az állatokat tiltott vagy nem engedélyezett anyagokkal kezelték, vagy nem tartották be a kémiai maradékanyagokra vagy szennyező anyagokra vonatkozó jogi határértékeket; vagy

c) bármely más olyan körülmény áll fenn, amely hátrányosan befolyásolhatja az emberi vagy az állati egészséget.

42. cikk

Az élelmiszerlánccal kapcsolatos félrevezető információk esetén meghozandó intézkedések

43. cikk

Az élő állatokra vonatkozó követelményeknek való meg nem felelés esetén meghozandó intézkedések

A vágóhídon vágásra átadott állatokat szabály szerint ott kell levágni. Kivételes körülmények esetén - például a levágásra szolgáló létesítményeket súlyos meghibásodása esetén - a hatósági állatorvos engedélyezheti ugyanakkor a más vágóhídra történő közvetlen átszállítást.

Amennyiben a származási gazdaságban a vágás előtti élőállat-vizsgálat során az állati vagy emberi egészséget vagy az állatjólétet veszélyeztető meg nem felelést tárnak fel, a hatósági állatorvos nem engedélyezheti az állatok vágóhídra szállítását és a vizsgálati eredmények közlése tekintetében a 39. cikk (2) bekezdése b) pontjának i. és iii. alpontja szerinti vonatkozó intézkedések alkalmazandók.

44. cikk

Az állatjólétre vonatkozó követelményeknek való meg nem felelés esetén meghozandó intézkedések

45. cikk

A friss húsra vonatkozó követelményeknek való meg nem felelés esetén meghozandó intézkedések

A hatósági állatorvosnak a húst emberi fogyasztásra alkalmatlannak kell nyilvánítania, amennyiben az(t):

a) olyan állatokból származik, amelyeken nem végeztek vágás előtti élőállat-vizsgálatot az (EU) 2017/625 rendelet 18. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontjának megfelelően, kivéve a vadon élő vadakat és a csordától elkülönült rénszarvasokat, az (EU) 2019/624 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint;

b) olyan állatokból származik, amelyek belsősége nem esett át az (EU) 2017/625 rendelet 18. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerinti, vágás utáni húsvizsgálaton, kivéve a nagyvadak zsigereit, amelyeket a 853/2004/EK rendelet III. melléklete IV. szakasza II. fejezetének 4. pontjával összhangban nem kell a testtel együtt szállítani a vadfeldolgozó létesítménybe;

c) olyan állatokból származik, amelyek levágás előtt elhullottak, halva születtek, nem születtek meg, vagy hét napos életkor alatt vágták le őket;

d) a szúrási csatorna körüli húsnyesedékből származik;

e) olyan betegségekkel érintett állatokból származik, amelyek vonatkozásában a 2002/99/EK irányelv I. mellékletében felsorolt uniós jogszabályok állategészségügyi szabályokat tartalmaznak - kivéve, ha az említett irányelvben előírt egyedi követelményeknek megfelelően nyerik ki; ez a kivétel nem alkalmazandó, ha a tuberkulózis és a brucellózis hatósági ellenőrzéseire vonatkozóan az e rendelet 33. és 34. cikke eltérő követelményeket ír elő;

f) általános betegség, például általános szeptikémia, piémia, toxémia vagy virémia által érintett állatokból származik;

g) nem felel meg a 2073/2005/EK rendelet I. mellékletének I. fejezetében az élelmiszer forgalomba hozhatóságának meghatározására vonatkozóan előírt élelmiszer-biztonsági kritériumoknak;

h) parazitafertőzés jeleit mutatja, kivéve, ha a borsókakór 30. cikkben előírt hatósági ellenőrzésére vonatkozó előírások ettől eltérően rendelkeznek;

i) a 37/2010/EU, a 396/2005/EK, az 1881/2006/EK és a 124/2009/EK rendeletben megállapított szinteket meghaladó mértékben tartalmaz kémiai maradékanyagokat vagy szennyező anyagokat, vagy a 37/2010/EU rendelet, illetve a 96/22/EK irányelv szerint tiltott vagy nem engedélyezett anyagok maradékait tartalmazza;

j) két évesnél idősebb, olyan régiókból származó állatok máját és veséjét tartalmazza, ahol a 96/23/EK irányelv 5. cikkével összhangban jóváhagyott tervek végrehajtása nehézfémek általános jelenlétét tárta fel a környezetben;

k) fertőtlenítő anyagokkal kezelték jogellenesen;

l) ionizáló vagy ultraibolya sugarakkal kezelték jogellenesen;

m) idegen testet tartalmaz, kivéve vadak esetében az állat vadászatára használt anyagot;

n) túllépi a radioaktivitásnak az uniós jogszabályokban, illetve uniós jogszabályok hiányában a nemzeti szabályok szerint megállapított legmagasabb megengedett szintjét;

o) kórélettani elváltozásokat vagy érzékszervi rendellenességeket mutat, különös tekintettel az ivari szag kifejezett jelenlétére, vagy a nem elégséges vérzésre (kivéve a vadak esetében);

p) lesoványodott állatokból származik;

q) különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagot tartalmaz, kivéve, ha a 999/2001/EK rendelet V. mellékletének 4.3. pontjával összhangban engedélyezett a más létesítményben való eltávolítás, és a friss hús az illetékes hatóságok ellenőrzése alatt marad;

r) talaj-, bélsár- vagy egyéb szennyeződést tartalmaz;

s) olyan vért tartalmaz, amely veszélyt jelenthet az emberi vagy az állati egészségre annak az állatnak az egészségi állapota miatt, amelyből származik, illetve a levágási folyamat során kialakuló szennyeződés miatt;

t) a hatósági állatorvos véleménye szerint - minden vonatkozó információ vizsgálata után - kockázatot jelenthet az emberi vagy az állati egészségre, vagy bármely más ok miatt nem alkalmas emberi fogyasztásra;

u) a 29-36. cikkben foglalt különleges veszélyeket eredményez.

46. cikk

A helyes higiéniai gyakorlatokra vonatkozó követelményeknek való meg nem felelés esetén meghozandó intézkedések

Az illetékes hatóságok az alábbi esetekben utasíthatják az élelmiszer-vállalkozót, hogy tegyen azonnali korrekciós intézkedéseket, beleértve a vágás sebességének csökkentését is, amennyiben a jelen lévő tisztviselő szükségesnek ítéli:

a) ahol a hasított testnek vagy a annak testüregeinek külső felületein szennyeződés észlelhető, és az élelmiszer-vállalkozó nem tesz megfelelő lépéseket a helyzet orvoslására; vagy

b) ha az illetékes hatóságok úgy vélik, hogy a helyes higiéniai gyakorlatok veszélybe kerülnek.

IV. FEJEZET

Korlátozások

47. cikk

Bizonyos friss húsokra vonatkozó korlátozások

A hatósági állatorvos követelményeket írhat elő a következő állatokból származó friss hús felhasználására vonatkozóan:

a) a vágóhídon kívül kényszervágással leölt állatok; vagy

b) olyan baromfiállományokból származó állatok, ahol a húst forgalomba hozatal előtt a 2160/2003/EK rendelet II. melléklete E. részének megfelelően kezelésnek vetik alá.

V. FEJEZET

Az emberi fogyasztásra alkalmas hús állategészségügyi jelölése a vágás előtti élőállat-vizsgálat és a vágás utáni húsvizsgálat után

48. cikk

Az állategészségügyi jelölésre vonatkozó technikai követelmények és a jelölés elhelyezésére vonatkozó gyakorlati rendelkezések

A hatósági állatorvos különösen is biztosítja, hogy:

a) az állategészségügyi jelölést csak olyan háziasított patás állatokon és - a nyúlfélék kivételével - olyan tenyésztett emlős vadakon alkalmazzák, amelyeken elvégezték a vágás előtti élőállat-vizsgálatot és a vágás utáni húsvizsgálatot, valamint olyan nagyvadakon, amelyeken elvégezték a vágás utáni húsvizsgálatot az (EU) 2017/625 rendelet 18. cikke (2) bekezdésének a), b) és c) pontjával összhangban, és nincs ok arra, hogy a húst emberi fogyasztásra alkalmatlannak nyilvánítsák. A jelölést azonban - az (EU) 2015/1375 végrehajtási rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében, illetve a 999/2001/EK rendelet III. melléklete A. fejezete I. részének 6.2. és 6.3. pontjában és II. részének 7.2. és 7.3. pontjában megállapított rendelkezéseknek megfelelően - el lehet helyezni azelőtt, hogy rendelkezésre állnának a Trichinella- és/vagy a TSE-vizsgálat eredményei.

b) az állategészségügyi jelölést a hasított test külső felületén helyezik el festékkel vagy égetéssel oly módon, hogy ha a hasított testeket a vágóhídon hasított féltestekre vagy negyedekre vágják, vagy a hasított féltesteket háromfelé vágják, minden darabon legyen állategészségügyi jelölés.

IV. CÍM

A NYERS TEJ, A KOLOSZTRUM, A TEJTERMÉKEK ÉS A KOLOSZTRUMALAPÚ TERMÉKEK HATÓSÁGI ELLENŐRZÉSEIRE VONATKOZÓ EGYEDI KÖVETELMÉNYEK ÉS AZ ILYEN ELLENŐRZÉSEK EGYSÉGES MINIMÁLIS GYAKORISÁGA AZ ELISMERT EGYSÉGES VESZÉLYEK ÉS KOCKÁZATOK KEZELÉSÉHEZ SZÜKSÉGES MÉRTÉKNEK MEGFELELŐEN

49. cikk

A tej- és kolosztrumtermelő gazdaságok ellenőrzése

A hatósági állatorvos ellenőrzi, hogy teljesülnek-e a 853/2004/EK rendelet III. melléklete IX. szakasza I. fejezetének I. részében meghatározott, a nyers tej és a kolosztrum termelésére vonatkozó egészségügyi követelmények. A hatósági állatorvos különösen a következőket ellenőrzi:

a) az állatok egészségi állapota;

b) a tiltott vagy nem engedélyezett farmakológiai hatóanyagok alkalmazásának elmulasztása; és

c) az engedélyezett farmakológiai hatóanyagok, növényvédő szerek vagy szennyező anyagok maradékainak lehetséges jelenléte nem haladja meg a 37/2010/EU, a 396/2005/EK vagy az 1881/2006/EK rendeletben megállapított szinteket.

50. cikk

A tej és a kolosztrum ellenőrzése

Ha a termelő gazdaság élelmiszer-vállalkozója az illetékes hatóságoknak küldött első értesítéstől számított három hónapon belül nem korrigálta a helyzetet a nyers tejre és a kolosztrumra vonatkozó csíraszám és/vagy a szomatikus sejtszám tekintetében, az illetékes hatóságok ellenőrzik, hogy:

a) felfüggesztik-e a nyers tejnek és a kolosztrumnak a termelő gazdaságból való szállítását, vagy

b) a nyers tej és a kolosztrum megfelel-e a kezelésére és felhasználására vonatkozó, az emberi egészség védelméhez szükséges követelményeknek az illetékes hatóságok egyedi engedélyével vagy általános utasításaival összhangban.

Ezt a felfüggesztést vagy ezeket a követelményeket az illetékes hatóságok mindaddig érvényben tartják, amíg az élelmiszer-vállalkozó nem bizonyítja, hogy a nyers tej és a kolosztrum ismét megfelel a követelményeknek.

V. CÍM

AZ OSZTÁLYOZOTT TERMELÉSI ÉS ÁTMOSÓ TERÜLETEKRŐL SZÁRMAZÓ ÉLŐ KAGYLÓK HATÓSÁGI ELLENŐRZÉSEIRE VONATKOZÓ EGYEDI KÖVETELMÉNYEK

51. cikk

Kizárás

Ez a cím az élő kagylókra, az élő tüskésbőrűekre, az élő zsákállatokra és az élő tengeri csigákra alkalmazandó. Ez a cím nem alkalmazandó a nem filtráló élő tengeri csigákra és a nem filtráló élő tüskésbőrűekre.

52. cikk

Az élő kagylók termelési és átmosó területeinek osztályozása

I. FEJEZET

Az élő kagylók termelési és átmosó területeinek osztályozására vonatkozó egyedi követelmények

53. cikk

Az A. osztályba tartozó területekre vonatkozó követelmények

54. cikk

A B. osztályba tartozó területekre vonatkozó követelmények

55. cikk

A C. osztályba tartozó területekre vonatkozó követelmények

56. cikk

Az egészségügyi felmérésre vonatkozó követelmények

A termelési vagy átmosó terület osztályozását megelőzően az illetékes hatóságok egészségügyi felmérést végeznek, amely a következőket tartalmazza:

a) nyilvántartás készítése az olyan emberi és állati eredetű szennyeződésekről, amelyek a termelési terület valószínű szennyezési forrásai;

b) az év különböző időszakaiban kibocsátott szerves szennyező anyagok mennyiségének megvizsgálása a vízgyűjtő területen élő népességnek és állatpopulációknak, a csapadék mennyiségének, a szennyvízkezelésnek stb. szezonális változásai szerint;

c) a szennyező anyagok körforgása jellemzőinek meghatározása a termelési területen tapasztalható áramlási minták, batimetria és ár-apály ciklus alapján.

57. cikk

Nyomonkövetési program

Az illetékes hatóságok az 56. cikkben említett egészségügyi felmérés vizsgálatán alapuló nyomonkövetési programot hoznak létre az élő kagylók tenyésztési területeire vonatkozóan. A minták számának, a mintavételi pontok földrajzi eloszlásának és a mintavétel gyakoriságának biztosítania kell, hogy a vizsgálatok eredményei az érintett terület esetében reprezentatívak legyenek.

58. cikk

Az illetékes hatóságok megállapítanak egy eljárást annak biztosítására, hogy az 56. cikkben említett egészségügyi felmérés és az 57. cikkben említett nyomonkövetési program reprezentatív legyen a szóban forgó területre vonatkozóan.

II. FEJEZET

Az élő kagylók osztályozott termelési és átmosó területeinek nyomon követésére vonatkozó feltételek

59. cikk

Az osztályozott termelési és átmosó területek nyomon követése

Az illetékes hatóságok rendszeresen nyomon követik az (EU) 2017/625 rendelet 18. cikkének (6) bekezdésének megfelelően osztályozott termelési és átmosó területeket az alábbiak ellenőrzése érdekében:

a) hogy nem folyik-e jogellenes gyakorlat az élő kagylók eredetével, származásával és rendeltetésével kapcsolatban;

b) az élő kagylóknak az osztályozott termelési és átmosó területekhez kapcsolódó mikrobiológiai minősége;

c) toxintermelő planktonok jelenléte a termelési és átmosó vizekben, valamint biotoxinok jelenléte az élő kagylókban;

d) szennyező vegyi anyagok jelenléte az élő kagylókban.

60. cikk

Az élő kagylókban előforduló tengeri biotoxinok kimutatására szolgáló elismert módszerek

61. cikk

Mintavételi tervek

Az élő kagylók mikrobiológiai minőségének ellenőrzésére irányuló mintavételi terveknek különös figyelmet kell fordítaniuk az alábbiakra:

a) a bélsárral való szennyeződés valószínű eltérései;

b) az 56. cikk (1) bekezdésében említett paraméterek.

A toxintermelő planktonok osztályozott termelési és átmosó területek vizében, valamint a biotoxinok élő kagylókban való jelenlétének ellenőrzésére irányuló mintavételi terveknek különös figyelmet kell fordítaniuk a tengeri biotoxinokat tartalmazó planktonok jelenlétének esetleges változásaira. A mintavételnek ki kell terjednie az alábbiakra:

a) időszakos mintavétel a toxinokat tartalmazó planktonok összetételében és földrajzi eloszlásában bekövetkezett változások kimutatása érdekében. A toxinoknak az élő kagylók húsában való felhalmozódására utaló eredményeket intenzív mintavételnek kell követnie;

b) időszakos toxicitási vizsgálatok az érintett területről származó, a szennyeződésre leginkább fogékony élő kagylók felhasználásával.

Az élő kagylókban lévő toxin elemzését célzó mintavétel heti gyakoriságú a begyűjtési időszakokban, kivéve, amikor:

a) a mintavétel gyakoriságát meghatározott osztályozott átmosó vagy termelési területeken, vagy az élő kagylók meghatározott típusai esetében csökkenteni lehet, ha a toxinokra és a fitoplanktonok előfordulására vonatkozó kockázatelemzés a toxikus epizódok nagyon alacsony kockázatára utal;

b) a mintavétel gyakoriságát növelni kell, ha egy ilyen értékelés arra utal, hogy a heti mintavétel nem elegendő.

III. FEJEZET

Az osztályozott termelési és átmosó területek kezelése a nyomon követést követően

62. cikk

A nyomon követést követő határozatok

Amennyiben a mikrobiológiai nyomon követés eredményei azt mutatják, hogy az 53. cikkben említett, élő kagylókra vonatkozó egészségügyi előírások nem teljesülnek, az illetékes hatóságok kockázatértékelés alapján, és csakis ideiglenes és egyszeri alapon engedélyezhetik a zárlat vagy átminősítés nélküli folyamatos begyűjtést a következő feltételek mellett:

a) az érintett osztályozott termelési terület és minden olyan engedélyezett létesítmény, amely onnan élő kagylót fogad, ugyanazon illetékes hatóságok hatósági ellenőrzése alatt áll;

b) az érintett élő kagylókra megfelelő korlátozó intézkedések - mint például tisztítás, átmosás vagy feldolgozás - vonatkoznak.

63. cikk

A termelési területek újbóli megnyitása

64. cikk

Ellenőrzési rendszer

65. cikk

Az illetékes hatóságok által hozott határozatok

IV. FEJEZET

Egyéb követelmények

66. cikk

Az információk rögzítése és információcsere

Az illetékes hatóságok:

a) összeállítják, és naprakészen tartják azoknak az osztályozott termelési és átmosó területeknek a jegyzékét, amelyekről az élő kagylók az 52. cikk követelményeivel összhangban begyűjthetők, feltüntetve az elhelyezkedésükkel és határaikkal kapcsolatos részletes adatokat, valamint a terület besorolási osztályát is. A jegyzékről tájékoztatni kell az e rendelet által érintett érdekelt feleket, úgymint a termelőket, begyűjtőket, illetve a tisztító és feladó központok üzemeltetőit;

b) haladéktalanul tájékoztatni az érdekelt feleket, így például termelőket, a begyűjtőket és a tisztítóközpontok és a feladó központok üzemeltetőit a termelési terület elhelyezkedését, határait vagy osztályát érintő bármely változásról, annak átmeneti vagy végleges bezárásáról, vagy a 62. cikk (2) bekezdésében említett intézkedések alkalmazásáról.

VI. CÍM

A HALÁSZATI TERMÉKEK HATÓSÁGI ELLENŐRZÉSEIRE VONATKOZÓ EGYEDI KÖVETELMÉNYEK ÉS AZ ILYEN ELLENŐRZÉSEK EGYSÉGES MINIMÁLIS GYAKORISÁGA

67. cikk

A termelésre és a forgalomba hozatalra vonatkozó hatósági ellenőrzések

A halászati termékek előállítására és forgalomba hozatalára vonatkozó hatósági ellenőrzéseknek ki kell terjedniük a 853/2004/EK rendelet III. mellékletének VIII. szakaszában meghatározott követelményeknek való megfelelés ellenőrzésére, különös tekintettel a következőkre:

a) a kirakodás és az első értékesítés higiéniai körülményeinek rendszeres ellenőrzése;

b) a hajók és a szárazföldi létesítmények rendszeres ellenőrzése, beleértve a halárveréseket és a nagybani piacokat, különösen annak ellenőrzése érdekében, hogy: i. az engedélyezési feltételek továbbra is teljesülnek-e; ii. a halászati termékek kezelése megfelelően történik-e; iii. a higiéniára és a hőmérsékletre vonatkozó követelmények teljesülnek-e; iv. a létesítmények - beleértve a hajókat, azok berendezéseit és felszereléseit - tisztán vannak-e tartva és a személyzet higiéniája megfelelő-e;

c) a tárolási és szállítási körülmények ellenőrzése.

68. cikk

A hatósági ellenőrzések helyszíne

69. cikk

A feldolgozóhajók, a fagyasztóhajók és a hűtőhajók engedélyezése

70. cikk

A halászati termékekre vonatkozó hatósági ellenőrzések

A halászati termékek hatósági ellenőrzéseinek magában kell foglalniuk legalább a VI. mellékletben meghatározott gyakorlati rendelkezéseket az alábbiak tekintetében:

a) érzékszervi vizsgálatok;

b) frissességmutatók;

c) hisztamin;

d) maradékanyagok és szennyező anyagok;

e) mikrobiológiai ellenőrzések;

f) paraziták;

g) mérgező halászati termékek.

71. cikk

Az ellenőrzéseket követő határozatok

Az illetékes hatóságoknak a halászati termékeket emberi fogyasztásra alkalmatlannak kell nyilvánítaniuk, amennyiben:

a) a 70. cikk szerint elvégzett hatósági ellenőrzések azt tárják fel, hogy azok nem felelnek meg a 853/2004/EK rendelet III. mellékletének VIII. szakaszában vagy a 2073/2005/EK rendeletben meghatározott érzékszervi, kémiai, fizikai vagy mikrobiológiai követelményeknek, illetve a parazitákkal kapcsolatos követelményeknek;

b) azok ehető részeikben a 37/2010/EU, a 396/2005/EK és az 1881/2006/EK rendeletben megállapított szinteket meghaladó mértékben tartalmaznak kémiai maradékanyagokat vagy szennyező anyagokat, vagy a 37/2010/EU rendelet, illetve a 96/22/EK irányelv szerint tiltott vagy nem engedélyezett anyagok maradékait, vagy nem felelnek meg a farmakológiai hatóanyagokkal kapcsolatos vonatkozó bármely más vonatkozó uniós jogszabálynak;

c) azok az alábbiakból származnak: i. mérgező halak; ii. a tengeri biotoxinokkal kapcsolatos követelményeknek nem megfelelő halászati termékek; iii. olyan élő kagylók, tüskésbőrűek, zsákállatok vagy tengeri csigák, amelyek a 853/2004/EK rendeletben említett határértékeket meghaladó összmennyiségű tengeri biotoxint tartalmaznak; vagy

d) az illetékes hatóságok úgy vélik, hogy azok veszélyt jelentenek az emberi vagy az állati egészségre, vagy bármely más ok miatt nem alkalmasak emberi fogyasztásra.

72. cikk

A valamely tagállam lobogója alatt közlekedő halászhajók által kifogott és az Unió területére harmadik országokon keresztül tárolással vagy anélkül beszállított halászati termékek hatósági ellenőrzéseire vonatkozó követelmények

VII. CÍM

A HÜLLŐHÚSRA VONATKOZÓ HATÓSÁGI ELLENŐRZÉSEK ELVÉGZÉSÉRE ÉS AZ ILYEN ELLENŐRZÉSEK EGYSÉGES MINIMÁLIS GYAKORISÁGÁRA VONATKOZÓ EGYEDI KÖVETELMÉNYEK

73. cikk

A hüllők vágás előtti élőállat-vizsgálata és vágás utáni húsvizsgálata

A hüllők vágás előtti élőállat-vizsgálatára a 11. cikk alkalmazandó.

A hüllők vágás utáni húsvizsgálatára a 12., 13. és 14. cikk alkalmazandó. A 13. cikk a) pontjának i. alpontja alkalmazásában egy hüllő 0,5 számosállategységnek minősül.

VIII. CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

74. cikk

A 2074/2005/EK rendelet módosításai

A 2074/2005/EK rendelet a következőképpen módosul:

1. Az 5., a 6b. és a 6c. cikket el kell hagyni.

2. Az I. melléklet II. szakaszát és a függeléket el kell hagyni.

3. A II. melléklet II. szakaszát el kell hagyni.

4. A III. és az V. mellékletet el kell hagyni.

5. A VIa. mellékletet el kell hagyni.

6. A VIb. mellékletet és függelékét el kell hagyni.

75. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2019. december 14-től kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

I. MELLÉKLET

A SZÁRMAZÁSI GAZDASÁGGAL FOLYTATOTT KOMMUNIKÁCIÓRA SZOLGÁLÓ OKMÁNYMINTA A 39. CIKK (5) BEKEZDÉSÉVEL ÖSSZHANGBAN

1. Azonosítási adatok

1.1. Származási gazdaság (tulajdonos vagy vezető)

Név/szám

Teljes cím

Telefonszám

Elektronikus cím (ha van)

1.2. A(z) ... azonosító számai [kérjük, adja meg, vagy mellékeljen külön jegyzéket]

Az állatok összlétszáma (fajonként)

Azonosítási problémák (ha vannak)

1.3.

Az állomány/ketrec azonosító száma (ha rendelkezésre áll)

1.4.

Állatfaj

1.5.

Az egészségügyi bizonyítvány referenciaszáma (ha rendelkezésre áll)

2. A vágás előtti élőállat-vizsgálat megállapításai

2.1. Állatjólét

Az érintett állatok száma

Típus/osztály/kor

Megfigyelések

2.2.

Az állatokat szennyezetten szállították

2.3. Klinikai diagnózis (betegség)

Az érintett állatok száma

Típus/osztály/kor

Megfigyelések

Vizsgálat időpontja

2.4.

Laboratóriumi eredmények ( 13 )

3. A vágás utáni húsvizsgálat megállapításai

3.1. Makroszkópikus megállapítások

Az érintett állatok száma

Típus/osztály/kor

Az érintett állat(ok) szerve vagy része

Vágás időpontja

3.2. Betegség (kódok használhatók ( 14 ))

Az érintett állatok száma

Típus/osztály/kor

Az érintett állat(ok) szerve vagy része

Részlegesen vagy teljesen visszautasított állati testek (indokolja)

Vágás időpontja

3.3.

Laboratóriumi eredmények ( 15 )

3.4.

Egyéb eredmények

3.5.

Állatjóléti megállapítások

További információk

5. A vágóhíd elérhetőségi adatai (jóváhagyási szám)

Név

Teljes cím

Telefonszám

Elektronikus cím (ha van)

6. Hatósági állatorvos (név nyomtatott nagybetűkkel)

Aláírás és bélyegző

Dátum

A nyomtatványhoz csatolt oldalak száma:

II. MELLÉKLET

A 48. CIKK SZERINTI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI JELÖLÉSSEL KAPCSOLATOS GYAKORLATI RENDELKEZÉSEK

1. Az állategészségügyi jelölésnek egy legalább 6,5 cm széles és 4,5 cm magas, ovális jelölésnek kell lennie, amely tökéletesen olvasható betűkkel az alábbi információkat tartalmazza:

a) annak az országnak a neve, ahol a létesítmény található, amely kiírható nyomtatott nagybetűvel vagy feltüntethető a vonatkozó ISO-kódnak megfelelő kétbetűs kóddal. A tagállamok ( 16 ) esetében azonban ezek a kódok a következők: BE, BG, CZ, DK, DE, EE, IE, GR, ES, FR, HR, IT, CY, LV, LT, LU, HU, MT, NL, AT, PL, PT, RO, SI, SK, FI, SE és UK(NI);

b) a vágóhíd engedélyszáma; valamint

c) (amennyiben a jelölést egy, az Unió területén lévő létesítményben helyezik fel), a következő rövidítések egyike: CE, EC, EF, EG, EK, EO, EY, ES, EÜ, EK, EB, EZ vagy WE. Az Unió területén kívül lévő létesítményből az Unióba importált húson elhelyezett állategészségügyi jelöléseknek a fenti rövidítéseket nem kell tartalmazniuk.

2. A betűknek legalább 0,8 cm magasnak, a számoknak legalább 1 cm magasaknak kell lenniük. Bárányok, kecskegidák és malacok állategészségügyi jelölése esetében a betűk és a jelölés lekicsinyíthetők.

3. Az állategészségügyi jelöléshez használt festékeket az élelmiszerekben használt színezőanyagokról szóló uniós szabályokkal összhangban engedélyeztetni kell.

4. Az állategészségügyi jelölésen szerepelhet a hús egészségügyi vizsgálatát végző hatósági állatorvos neve is.

III. MELLÉKLET

A NYERS TEJRE ÉS A HŐKEZELT TEHÉNTEJRE VONATKOZÓ VIZSGÁLATI MÓDSZEREK AZ 50. CIKKEL ÖSSZHANGBAN

I. FEJEZET

A CSÍRASZÁM ÉS A SZOMATIKUS SEJTSZÁM MEGHATÁROZÁSA

A. A 853/2004/EK rendelet III. melléklete I. fejezete IX. szakaszának III. részében megállapított kritériumoknak való megfelelés ellenőrzésekor a következő szabványokat kell referencia-módszerként alkalmazni:

1. EN/ISO 4833-1 a 30 C-on mért összcsíraszám meghatározására;

2. EN ISO 13366-1 a szomatikus sejtszám meghatározására.

B. Alternatív analitikai módszerek használata elfogadható:

1. a 30 C-on mért összcsíraszám meghatározására, ha a módszereket az A. rész 1. pontjában említett referencia-módszer alapján validálják az EN ISO 16140-2 szabványban meghatározott protokoll szerint, kiegészítve - a nyerstej összcsíraszámának egyedi esetére vonatkozóan - az EN ISO 16297 szabvánnyal. Az alternatív analitikai módszer és az A. rész 1. pontjában említett referencia-módszer közötti átváltási arány az EN ISO 21187 szabvány szerint kerül meghatározásra;

2. a szomatikus sejtszám meghatározására, ha a módszereket az A. rész 2. pontjában említett referencia-módszer alapján validálják az ISO 8196-3 szabványban előírt protokoll szerint, és az EN ISO 13366-2 szabvánnyal vagy egyéb, nemzetközileg elfogadott hasonló protokollokkal összhangban alkalmazzák őket.

II. FEJEZET

AZ ALKALIKUSFOSZFATÁZ-AKTIVITÁS MEGHATÁROZÁSA TEHÉNTEJBEN

A. Az alkalikusfoszfatáz-aktivitás meghatározására pasztőrözött tehéntejben referencia-módszerként az EN ISO 11816-1 szabványt kell alkalmazni.

B. Az alkalikusfoszfatáz-aktivitást a pasztőrözött tehéntejben miliegység enzimaktivitás/liter (mU/l) mértékegységben fejezzük ki. Az alkalikusfoszfatáz-aktivitás egy egysége az alkalikus foszfatáz enzim azon mennyisége, amely percenként 1 mikromol szubsztrát átalakítását katalizálja.

C. Az alkalikusfoszfatáz-vizsgálat eredménye negatívnak tekintendő, ha a mért aktivitás a tehéntejben nem haladja meg a 350 mU/l mennyiséget.

D. Alternatív analitikai módszerek alkalmazása elfogadható, ha azokat az A. részben említett referencia-módszerek alapján érvényesítik a nemzetközileg elfogadott protokollok és a helyes laboratóriumi gyakorlatok szabályainak megfelelően.

IV. MELLÉKLET

REFERENCIA-VIZSGÁLATI MÓDSZER AZ E. COLI ÉLŐ KAGYLÓKBAN TÖRTÉNŐ KIMUTATÁSÁRA A TERMELÉSI ÉS ÁTMOSÓ TERÜLETEK OSZTÁLYOZÁSA CÉLJÁBÓL AZ 52. CIKK (2) BEKEZDÉSÉVEL ÖSSZHANGBAN

Az E. coli élő kagylókban történő kimutatására megállapított referencia-módszer az ISO 16649-3-ban meghatározott kimutatási és legvalószínűbb szám (MPN)-vizsgálat. Alternatív módszer is alkalmazható, ha azt e referencia-módszer alapján az ISO 16140-ben szereplő kritériumokkal összhangban validálták.

V. MELLÉKLET

A TENGERI BIOTOXINOK KIMUTATÁSÁRA SZOLGÁLÓ ELISMERT MÓDSZEREK A 60. CIKKEL ÖSSZHANGBAN

I. FEJEZET

A BÉNULÁSOS KAGYLÓMÉREG KIMUTATÁSÁRA IRÁNYULÓ MÓDSZER

A. A kagylók egész testének vagy bármely ehető részének bénulásoskagylóméreg(PSP)-tartalmát az EN 14526 szabványban ( 17 ) leírt módszerrel vagy bármely más, élő állat felhasználását nem igénylő, nemzetközileg elismert módszerrel kell meghatározni.

B. A fent említett módszereknek legalább az alábbi vegyületeket kell kimutatniuk: a) STX, NeoSTX, gonyautoxin 1 és 4 (együttesen meghatározott BTX1 és GTX4 izomerek) és gonyautoxin 2 és 3 (együttesen meghatározott BTX2 és GTX3 izomerek) karbamát-toxinok; b) N-szulfo-karbamoil (B1), gonyautoxin-6 (B2), N-szulfokarbamoil-gonyautoxin 1 és 2 (együttesen meghatározott C1 és C2 izomerek), N-szulfokarbamoil-gonyautoxin 3 és 4 (együttesen meghatározott C3 és C4 izomerek) toxinok; c) dekarbamoil dcSTX, dcNeoSTX, dekarbamoilgonyautoxin-2 és -3 (együttesen meghatározott izomerek) toxinok.

B.1. Ha a fenti toxinok olyan új analógjai jelennek meg, amelyek esetében toxicitási egyenérték-tényezőt (TEF) állapítottak meg, azokat figyelembe kell venni az elemzésben.

B.2. A teljes toxicitást μg STX 2HCL egyenérték/kg-ban kell kifejezni, és a legutóbbi EFSA-véleményben vagy FAO OMS-jelentésében ajánlott toxicitási egyenérték-tényezőkkel (TEF-ek) kell kiszámítani, a tengeri biotoxinokkal foglalkozó európai referencialaboratórium és a hozzá tartozó nemzeti referencialaboratóriumok hálózatának javaslata alapján és az Európai Bizottság jóváhagyása mellett. Az alkalmazott TEF-eket közzéteszik a tengeri biotoxinokkal foglalkozó európai referencialaboratórium honlapján ( 18 ).

C. Ha az eredmények bizonytalanok, referencia-módszernek az A. részben említett EN 14526 szabványban leírt módszer tekintendő.

II. FEJEZET

AZ AMNÉZIÁS KAGYLÓMÉREG (ASP) KIMUTATÁSÁRA IRÁNYULÓ MÓDSZER

A. A kagylók egész testének vagy külön ehető testrészének amnéziáskagylóméreg(ASP)-tartalmát HPLC-UV-módszerrel (nagy teljesítményű folyadékkromatográfia UV-detektálással) vagy más nemzetközileg elismert validált módszerrel kell kimutatni.

B. Szűrővizsgálat céljából azonban az AOAC International Journal szaklapban (90. szám, 1011-1027. o.) közzétett AOAC 2006.02. hivatalos módszer (ASP enzimhez kötött immunoszorbens vizsgálat (ELISA-módszer)) vagy más nemzetközileg elismert validált módszer is használható.

C. Ha az eredmények bizonytalanok, referencia-módszerként a HPLC/UV-módszer a mérvadó.

III. FEJEZET

A LIPOFIL TOXIN KIMUTATÁSÁRA IRÁNYULÓ MÓDSZER

A. A 853/2004/EK rendelet III. melléklete VII. szakasza V. fejezete (2) bekezdésének c), d) és e) pontjában említett tengeri toxinok kimutatására az uniós referencialaboratórium folyadékkromatográfia - tandem tömegspektrometria (EURL LC-MS/MS) módszerét kell alkalmazni. E módszert legalább az alábbi vegyületek kimutatására kell alkalmazni:

a) az okadainsav csoportjába tartozó toxinok: OA, DTX1 és DTX2, valamint észtereik (DTX3);

c) a yessotoxinok csoportjába tartozó toxinok: YTX, 45 OH YTX, homo YTX és 45 OH homo YTX;

d) az azaspirsavak csoportjába tartozó toxinok: AZA 1, AZA 2 és AZA 3.

Ha a fenti toxinok új analógjai jelennek meg, amelyek esetében toxicitási egyenérték-tényezőt (TEF) állapítottak meg, azokat figyelembe kell venni az elemzésben.

A teljes toxicitási egyenértéket az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által a Journal (2008) 589. számában (1-62. o.) közzétett, vagy más frissített EFSA-ajánlásban szereplő javasolt toxicitási egyenérték-tényező (TEF) alapján kell kiszámítani.

B. Az A. részben említett módszerek - mint például az LC-MS módszer - mellett a HPLC-eljárás (megfelelő detektálással), valamint az immunpróbák és funkcionális próbák, úgymint foszfatázgátlási próba használható az EURL LC-MS/MS-módszer alternatív módszereként, illetve annak kiegészítésére, feltéve ha:

a) önmagukban vagy kombinációban alkalmazva legalább az A. részben említett analógokat képesek kimutatni; szükség esetén megfelelőbb kritériumokat kell meghatározni;

b) megfelelnek az EURL LC MS/MS módszer teljesítőképességre vonatkozóan előírt kritériumainak. Az ilyen módszereket laboratóriumon belül kell validálni, továbbá egy elismert jártassági vizsgálati rendszer szerinti teszten meg kell felelniük. A tengeri biotoxinokkal foglalkozó európai uniós referencialaboratórium támogatja a technológia laboratóriumközi validálása irányába mutató tevékenységeket a hivatalos szabványosítás lehetővé tétele érdekében;

c) alkalmazásuk a referencia-módszer alkalmazásával egyenértékű közegészségügyi védelmet nyújt.

IV. FEJEZET

ÚJ VAGY ÚJONNAN MEGJELENŐ TENGERI TOXINOK KIMUTATÁSA

Kémiai módszerek, megfelelő detektálású alternatív módszerek vagy egéren végzett biológiai vizsgálat a tagállamok által kidolgozott nemzeti ellenőrző programok keretében kizárólag a termelési és átmosási területeken időszakosan végzett, új vagy újonnan megjelenő tengeri toxinok kimutatására szolgáló rendszeres monitoring során alkalmazható.

VI. MELLÉKLET

A HALÁSZATI TERMÉKEK HATÓSÁGI ELLENŐRZÉSEIRE VONATKOZÓ GYAKORLATI RENDELKEZÉSEK A 70. CIKKEL ÖSSZHANGBAN

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A. Érzékszervi vizsgálatok

Szúrópróbaszerű érzékszervi ellenőrzéseket kell végezni az előállítás, a feldolgozás és az elosztás minden szakaszában. Az ilyen ellenőrzések egyik célja a frissességre vonatkozóan e rendelettel összhangban megállapított kritériumok betartásának igazolása. Ez az előállítás, a feldolgozás és az elosztás minden szakaszában különösen annak igazolásából áll, hogy a halászati termékek legalább a 2406/96/EK tanácsi rendeletben ( 19 ) a frisseségre megállapított alapvető kritériumokat elérik.

B. Frissességmutatók

Ha az érzékszervi vizsgálatok alapján bármilyen kétség támad a halászati termékek frissességével kapcsolatban, mintákat lehet venni, és azokon laboratóriumi vizsgálatokat lehet végezni az összes illékony nitrogénbázis (TVB-N) és a trimetil-amin-nitrogén (TMA-N) szintjének meghatározása érdekében a II. fejezetben szereplő technikai rendelkezésekkel összhangban.

Ha az érzékszervi vizsgálatok alapján kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy korábban fagyasztott halat frissként hozzák kereskedelmi forgalomba, akkor ellenőrzés céljából mintákat lehet venni, és azokon laboratóriumi vizsgálatokat lehet végezni, például a hidroxi-acetil-koenzim-A-dehidrogenáz (HADH) aktivitásának vizsgálatát, szövettani vizsgálatot, ultraibolya-látható-közeli infravörös (UV-VIS/NIR) spektroszkópiát és hiperspektrális képalkotást.

Az illetékes hatóságoknak az e rendeletben megállapított kritériumokat kell alkalmazniuk.

Ha az érzékszervi vizsgálat alapján az emberi egészséget érintő egyéb paraméterek jelenléte is gyanítható, igazolási célból megfelelő mintákat kell venni.

C. Hisztamin

A hisztaminra vonatkozóan szúrópróbaszerű vizsgálatokat kell végezni a 2073/2005/EK rendeletben megállapított megengedett szintek betartásának igazolása érdekében.

D. Maradékanyagok és szennyező anyagok

Ellenőrzési intézkedéseket kell megállapítani a 96/23/EK irányelvvel és a 97/747/EK határozattal összhangban az uniós jogszabályok betartásának ellenőrzése érdekében a következők tekintetében:

- a farmakológiai hatóanyagok maximális maradékanyag-határértékei a 37/2010/EU és az (EU) 2018/470 rendelettel összhangban;

- tiltott és nem engedélyezett anyagok a 37/2010/EU rendelettel" a 96/22/EK irányelvvel és a 2005/34/EK határozattal összhangban;

- szennyező anyagok, az élelmiszerekben előforduló egyes szennyező anyagok felső határértékeinek meghatározásáról szóló 1881/2006/EK rendelettel összhangban; valamint

- növényvédőszer-maradékok a 396/2005/EK rendelettel összhangban.

A vadon kifogott halászati termékek esetében nyomonkövetési intézkedéseket kell megállapítani a szennyező anyagokra vonatkozó uniós jogszabályoknak való megfelelés ellenőrzése érdekében, az élelmiszerekben előforduló egyes szennyező anyagok felső határértékeinek meghatározásáról szóló 1881/2006/EK rendelettel összhangban.

E. Mikrobiológiai ellenőrzések

Szükség esetén mikrobiológiai ellenőrzéseket kell végezni a 2073/2005/EK rendeletben megállapított vonatkozó szabályokkal és kritériumokkal összhangban.

F. Paraziták

Kockázatalapú vizsgálatot kell végezni a 853/2004/EK rendelet III. melléklete VIII. szakasza III. fejezete D. részének és a 2074/2005/EK rendelet II. melléklete I. szakaszának való megfelelés ellenőrzése céljából.

G. Mérgező halászati termékek

Ellenőrzéseket kell végezni annak biztosítására, hogy:

1. a következő családokba tartozó mérgező halakból származó halászati termékek ne kerüljenek forgalomba: Tetraodontidae, Molidae, Diodontidae és Canthigasteridae;

2. a Gempylidae családba, különösen a Ruvettus pretiosushoz és a Lepidocybium flavobrunneumhoz tartozó friss, előkészített, fagyasztott és feldolgozott halászati termékek csak védőcsomagolással/csomagolással ellátott filé formájában legyenek forgalomba hozhatók, és azokat megfelelően címkézzék, ellátva a fogyasztókat az elkészítéssel/főzéssel és a káros emésztőszervi hatásokat okozó anyagok jelenlétére vonatkozó kockázatokkal kapcsolatos információkkal. A címkén a köznapi elnevezést és a halászati termék tudományos nevét is fel kell tüntetni;

3. biotoxinokat, például Ciguaterát vagy emberi egészségre veszélyes más toxinokat tartalmazó halászati termékeket ne hozzanak forgalomba. Kagylókból, tüskésbőrűekből, zsákállatokból és tengeri csigákból származó halászati termékek azonban forgalomba hozhatók, ha előállításuk a 853/2004/EK rendelet III. mellékletének VII. szakaszával összhangban történt, és megfelelnek az említett szakasz V. fejezetének 2. pontjában megállapított előírásoknak.

II. FEJEZET

AZ ÖSSZES ILLÉKONY NITROGÉNBÁZISRA (TVB-N) IRÁNYULÓ ELLENŐRZÉSEK

A. A halászati termékek egyes kategóriáira vonatkozó TVB-N-határértékek és az alkalmazandó vizsgálati módszerek

1. A feldolgozatlan halászati termékeket emberi fogyasztásra alkalmatlannak kell tekinteni, amennyiben az érzékszervi vizsgálat kétségeket támaszt frissességükkel kapcsolatban, a kémiai ellenőrző vizsgálatok pedig az alábbi TVB-N-határértékek túllépésére utalnak:

a) 25 mg nitrogén/100 g hús az e fejezet B. részének 1. pontjában említett fajokra vonatkozóan;

b) 30 mg nitrogén/100 g hús az e fejezet B. részének 2. pontjában említett fajokra vonatkozóan;

c) 35 mg nitrogén/100 g hús az e fejezet B. részének 3. pontjában említett fajokra vonatkozóan;

d) 60 mg nitrogén/100 g nem darabolt halászati termék, amelyet közvetlenül az emberi fogyasztásra szánt halolaj előállításához használnak, a 853/2004/EK rendelet III. melléklete VIII. szakasza IV.B. fejezete 1. pontjának második bekezdésében említettek szerint; amennyiben azonban a nyersanyag megfelel az említett rész első albekezdésének a), b) és c) pontjának, akkor a tagállamok - a konkrét uniós jogszabályok megállapításáig - bizonyos fajok esetében magasabb határértékeket is megállapíthatnak.

A TVB-N-határértékek ellenőrző vizsgálatához használandó referencia-módszer az alábbi C. részben szereplő, perklórsavval proteinmentesített kivonat lepárlását magában foglaló módszer.

2. Az 1. pontban említett lepárlást olyan készülékkel kell elvégezni, amely megfelel az alábbi D. részben található ábra alapelveinek.

3. A TVB-N-határérték ellenőrző vizsgálatához használható rutinmódszerek a következők:

a) a Conway és Byrne által leírt mikrodiffúziós módszer (1933);

b) az Antonacopoulos által leírt közvetlen lepárlási módszer (1968);

c) triklór-ecetsavval proteinmentesített kivonat lepárlása [a Codex Alimentarius halakkal és halászati termékekkel foglalkozó bizottsága (1968)].

4. A mintának legalább három különböző pontról vett, majd őrléssel összekevert, körülbelül 100 g húsból kell állnia.

A tagállamok a hatósági laboratóriumoknak rutineljárásként a fent említett módszerek használatát ajánlják. A rutinmódszerek egyikével elvégzett vizsgálat eredményeinek kétségbevonása vagy az azokkal kapcsolatos vita esetén az eredmények ellenőrzésére csak a referencia-módszer használható.

B. Azon fajkategóriák, amelyek esetében a TVB-N-határérték rögzítésre kerül

TVB-N határértékek a következő fajkategóriákra vonatkoznak:

1. Sebastes spp., Helicolenus dactylopterus, Sebastichthys capensis;

2. a Pleuronectidae családhoz tartozó fajok (a laposhal kivételével: Hippoglossus spp.);

3. Salmo salar, a Merlucciidae családhoz tartozó fajok és a Gadidae családhoz tartozó fajok.

C. Referenciaeljárás a TVB-N koncentrációjának halakban és halászati termékekben történő meghatározására

1. Az alkalmazás célja és tárgya

Ez a módszer a halakban és halászati termékekben jelen levő TVB-N nitrogénkoncentrációjának azonosítására alkalmas referenciaeljárást írja le. Ez az eljárás a TVB-N-koncentráció 5 mg/100 g és legalább 100 mg/100 g közötti tartományában alkalmazható.

2. Fogalommeghatározások

"TVB-N-koncentráció" alatt az illékony nitrogénbázis-vegyületeknek a leírt referenciaeljárással meghatározott nitrogéntartalma értendő.

"Oldat" alatt a vizes oldat értendő az alábbiak szerint:

a) perklórsavoldat = 6 g/100 ml;

b) nátrium-hidroxid-oldat = 20 g/100 ml;

c) standard sósavoldat 0,05 mol/l (0,05 N). Automatikus lepárlókészülék használatakor a titrálást 0,01 mol/l (0,01 N) koncentrációjú standard sósavoldattal kell végezni.

d) bórsavoldat = 3 g/100 ml;

e) szilikon habzásgátló hatóanyag;

f) fenolftaleinoldat = 1 g/100 ml 95 % etanol;

g) indikátoroldat (Tashiro kevert indikátor) = 2 g metilvörös és 1 g metilénkék 1 000 ml 95 %-os etanolban feloldva.

3. Rövid leírás

Az illékony nitrogénbázis-vegyületeket 0,6 mol/l-es perklórsavoldattal vonják ki a mintából. A lúgosítás után a kivonat gőzlepárlóba kerül, és az illékony bázisalkotórészeket savfelfogó tartály nyeli el. A TVB-N koncentrációja az elnyelt bázisok titrálásával kerül meghatározásra. A koncentráció mg/100 g-ban kerül meghatározásra.

4. Vegyszerek

Eltérő megjelölés hiányában reagensfokozatú vegyszereket kell használni. A felhasznált víznek desztilláltnak vagy ioncseréltnek, és legalább ugyanolyan tisztaságúnak kell lennie.

A következő műszerek és tartozékok használatára kerül sor: a)

húsdaráló, kellően homogén halhúsminta előállításához; b)

8 000 fordulat/perc és 45 000 fordulat/perc közötti nagysebességű keverőgép; c)

150 mm átmérőjű bordázott szűrő, gyorsszűréshez; d)

0,01 ml-es beosztású 5 ml-es büretta; e)

gőzlepárló készülék. A készüléknek képesnek kell lennie különböző gőzmennyiségek szabályozására, valamint állandó mennyiségű gőz megadott időtartam alatt történő előállítására. A készüléknek biztosítania kell, hogy a lúgosító anyagok hozzáadása során a keletkező szabad bázisok ne távozhassanak a rendszerből.

6. A referenciaeljárás kivitelezése:

Az erősen maró hatású perklórsavval történő munkavégzés során gondoskodni kell a szükséges elővigyázatossági és megelőző intézkedésekről. A mintákat a következő utasításoknak megfelelően, beérkezésük után minél hamarabb el kell készíteni: a)

A minta elkészítése

Az elemzésre kerülő mintát az 5. a) pontban leírt módon húsdarálóval gondosan meg kell őrölni. 10 g ± 0,1 g mennyiségű ledarált mintát egy megfelelő edénybe kell kimérni. Ezt 90,0 ml perklórsavoldattal kell összekeverni, két percig homogenizálni az 5. b) pontban leírt keverőgéppel, majd le kell szűrni.

Az így nyert kivonat körülbelül 2 °C és 6 °C közötti hőmérsékleten legalább hét napig eltartható. b)

Gőzlepárlás

Az a) pontban leírtaknak megfelelően előállított 50,0 ml kivonatot az 5. e) pontban leírt gőzlepárló készülékbe kell helyezni. A kivonat megfelelő lúgosításának későbbi ellenőrzésére néhány csepp fenolftaleint kell a kivonathoz adni. Néhány csepp szilikon habzásgátló hatóanyag hozzáadása után 6,5 ml nátrium-hidroxid-oldatot kell a kivonathoz adni, és a gőzlepárlás azonnal megkezdődik.

A gőzlepárlás úgy kerül beállításra, hogy 10 percen belül körülbelül 100 ml párlat képződik. A lepárló kivezető csöve belemerül a 100 ml bórsavoldattal feltöltött savfelfogó tartályba, amelybe 3-5 csepp indikátoroldat is került. Pontosan 10 perc múlva a lepárlás befejeződik. A lepárló kivezetőcsövét el kell távolítani a savfelfogó tartályból, és vízzel ki kell mosni. A savfelfogó oldatban lévő illékony bázisok standard sósavoldattal történő titrálással kerülnek meghatározásra.

A végpont pH-értékének 5,0 ± 0,1-nek kell lennie. c)

Titrálás

Két párhuzamos meghatározás szükséges. Az alkalmazott módszer akkor megfelelő, ha a párhuzamos mérések közötti különbség nem haladja meg a 2 mg/100 g értéket. d)

Vakpróba

A b) pontban leírt módon vakpróbát kell végezni. A kivonat helyett 50,0 ml perklórsavoldatot kell használni.

7. A savfelfogó oldat standard sósavoldattal történő titrálásával a TVB-N-koncentráció a következő egyenlet alapján számítható ki: ahol: Ezenkívül a következőkre van szükség: a) párhuzamos elemzés: Az alkalmazott módszer akkor megfelelő, ha a párhuzamos mérések közötti különbség nem haladja meg a 2 mg/100 g értéket. b) a berendezések ellenőrzése: A berendezés 50 mg TVB-N/100 g-mal egyenértékű NH4Cl-oldatok lepárlásával ellenőrizhető. c) szórások: A megismételhetőség szórását Sr = 1,20 mg/100 g és a reprodukálhatóság szórását SR = 2,50 mg/100 g szórását ki kell számítani.

KÉP HIÁNYZIK

0,01 mol standard sósavoldat térfogata a minta ml-ében;

0,01 mol standard sósavoldat térfogata a vakminta ml-ében;

a minta tömege g-ban.

D. TVB-N gőzlepárló készülék

( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.).

( 2 ) A Bizottság (EU) 2019/625 felhatalmazáson alapuló rendelete (2019. március 4.) az (EU) 2017/625 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az egyes emberi fogyasztásra szánt állatok és áruk szállítmányainak az Unióba történő beléptetésére vonatkozó követelmények tekintetében történő kiegészítéséről (lásd e Hivatalos Lap 18. oldalát).

( 3 ) A Bizottság 97/747/EK határozata (1997. október 27.) az egyes állati termékekben lévő bizonyos anyagok és azok maradványai ellenőrzése céljából a 96/23/EK tanácsi irányelvben előírt mintavétel szintjeinek és gyakoriságának a megállapításáról (HL L 303., 1997.11.6., 12. o.).

( 4 ) A Bizottság 37/2010/EU rendelete (2009. december 22.) a farmakológiai hatóanyagokról és az állati eredetű élelmiszerekben előforduló maximális maradékanyag-határértékek szerinti osztályozásukról (HL L 15., 2010.1.20., 1. o.).

( 5 ) A Bizottság (EU) 2018/470 végrehajtási rendelete (2018. március 21.) a 2001/82/EK irányelv 11. cikkének rendelkezései szerint az EU-ban kezelt állatokból származó élelmiszerek ellenőrzése céljára alkalmazandó maradékanyag-határértékekre vonatkozó részletes szabályokról (HL L 79., 2018.3.22., 16. o.).

( 6 ) A Tanács 96/22/EK irányelve (1996. április 29.) az egyes hormon- vagy tireosztatikus hatású anyagoknak és a β-agonistáknak az állattenyésztésben történő felhasználására vonatkozó tilalomról és a 81/602/EGK, 88/146/EGK és 88/299/EGK irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 125., 1996.5.23., 3. o.).

( 7 ) A Bizottság 2005/34/EK határozata (2005. január 11.) a harmadik országokból behozott állati eredetű termékekben található egyes szermaradékok vizsgálatára vonatkozó harmonizált szabványok megállapításáról (HL L 16., 2005.1.20., 61. o.).

( 8 ) Az Európai Parlament és a Tanács 396/2005/EK rendelete (2005. február 23.) a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 70., 2005.3.16., 1. o.).

( 9 ) A Bizottság (EU) 2020/2235 végrehajtási rendelete (2020. december 16.) az (EU) 2016/429 és az (EU) 2017/625 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a bizonyos állat- és árukategóriákat tartalmazó szállítmányok Unióba történő beléptetésére és Unión belüli mozgatására vonatkozó állategészségügyi, hatósági és állategészségügyi/hatósági bizonyítványminták tekintetében történő alkalmazására és az ilyen bizonyítványok hatósági kiállítására vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint az 599/2004/EK rendelet, a 636/2014/EU és az (EU) 2019/628 végrehajtási rendelet, a 98/68/EK irányelv, továbbá a 2000/572/EK, a 2003/779/EK és a 2007/240/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 442., 2020.12.30., 1. o.).

( 10 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/1535 irányelve (2015. szeptember 9.) a műszaki szabályokkal és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárás megállapításáról (HL L 241., 2015.9.17., 1. o.).

( 11 ) Ha valamennyi minta negatív, a fertőzöttség 95 %-os statisztikai bizonyossággal 6 % alatt van.

( 12 ) A Tanács 64/432/EGK irányelve (1964. június 26.) a szarvasmarhafélék és a sertések Közösségen belüli kereskedelmét érintő állategészségügyi problémákról (HL L 121., 1964.7.29., 1977. o.).

( 13 ) Mikrobiológiai, kémiai, szerológiai stb. (írja be az eredményeket a mellékletek szerint).

( 14 ) Az illetékes hatóságok a következő kódokat használhatják: Az OIE által jegyzékbe vett betegségek esetében az A kód; jóléti kérdésekben a B100 és a B200 kód, valamint a húsra vonatkozó határozatok esetében a C100 -C290 kódok. A kódrendszer szükség esetén további albontásokat tartalmazhat (pl. C141 egy közepesen általános betegség esetében, C142 egy súlyosabb betegség esetében stb.). Kódok használata esetén azoknak - a jelentésük megfelelő magyarázatával együtt - könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük az élelmiszer-vállalkozó számára.

( 15 ) Mikrobiológiai, kémiai, szerológiai stb. (írja be az eredményeket a mellékletek szerint).

( 16 ) A Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodással és különösen az Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv 5. cikkének az említett jegyzőkönyv 2. mellékletével összefüggésben értelmezett (4) bekezdésével összhangban e melléklet alkalmazásában a tagállamokra való hivatkozásokat úgy kell értelmezni, hogy azok Észak-Írország tekintetében magukban foglalják az Egyesült Királyságot is.

( 17 ) A szaxitoxin csoportba tartozó toxinok mészhéjú állatokban történő meghatározására - HPLC-módszer peroxiddal vagy perjodáttal való oxidációval történő előoszlopos derivatizációval.

( 18 ) http://www.aecosan.msssi.gob.es/en/CRLMB/web/home.html

( 19 ) A Tanács 2406/96/EK rendelete (1996. november 26.) egyes halászati termékek forgalmazására vonatkozó közös előírások megállapításáról, HL L 334., 1996.12.23., 1. o.

Lábjegyzetek:

[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 32019R0627 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:32019R0627&locale=hu Utolsó elérhető, magyar nyelvű konszolidált változat CELEX: 02019R0627-20230109 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:02019R0627-20230109&locale=hu

32019R0627[1]

I. MELLÉKLET

II. MELLÉKLET

III. MELLÉKLET

IV. MELLÉKLET

V. MELLÉKLET

VI. MELLÉKLET

Tartalomjegyzék