EH 2018.07.B19 A véleménynyilvánítás szabadsága nem korlátlan, és nem élveznek védelmet a gyalázkodó, bűncselekmény elkövetésére utaló, valótlan tartalmú tényállítások. Az olyan, a közszereplő működésével kapcsolatos tényállítások, amelyek - valóságuk esetén - a közszereplő ellen büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhatnak, meghaladják a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos határait, és alkalmasak a sértett jó hírének, becsületének megsértésére [Btk. 226. § (1) bek.].
[1] A járásbíróság a 2017. március 27-én meghozott - és a törvényszék végzésével 2017. szeptember 18-án jogerőre emelkedett - ítéletével az I. és II. r. terhelteket bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rágalmazás vétségében [Btk. 226. § (1) bek.], ezért egy-egy évre próbára bocsátotta és a bűnügyi költség megfizetésére kötelezte őket.
[2] A jogerős ügydöntő határozat ellen a terheltek nyújtottak be a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt.
[3] Álláspontjuk szerint az első- és másodfokú bíróság indokolása nem helytálló, mivel a tényállásban szereplő mondat nem tényállítás, hanem vélemény dr. H. H. ítéletéről, ami semmilyen személyes, gyalázkodó, pejoratív tartalommal nem bírt. Dr. H. H.-nak, mint közhatalmi feladatot ellátó személynek egyébként is tűrnie kell az ilyen jellegű véleménynyilvánítást az Alkotmánybíróság és a Kúria vonatkozó határozatai alapján. Hivatkoztak az 1/2015. (I. 16.), a 7/2014. (III. 7.), a 13/2014. (IV. 18.) és a 30/1992. (V. 26.) AB határozatokra, és a Kúria EBH 2017.B11. számú elvi határozatára.
[4] A Legfőbb Ügyészség szerint a terheltek által állított tény valósága esetén büntetőeljárás alapjául szolgálhatott volna dr. H. H. bíróval szemben, ezért becsület csorbítására alkalmas volt, a valóságtartalmát illetően maga az I. r. terhelt nyilatkozott úgy, hogy csak feltételezés az, amit a levélben dr. H. H.-ról írtak, ilyen körülmények között az állított tények valóságtartalmának bizonyítása fel sem merül.
[5] Ezért - miután az állított, becsület csorbítására alkalmas tények mások tudomására jutottak, az eljárt bíróságok a tényállás alapján helytállóan vontak következtetést arra, hogy a rágalmazás vétsége megvalósult - azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[6] A terheltek az ügyészi nyilatkozatra tett észrevételükben változatlanul azt fejtették ki, hogy az általuk írtak nem tényállítások, hanem véleményként értékelendőek, és ismételten utaltak arra is, hogy a közszereplők és a közhatalom gyakorlói tevékenységének kritizálása az egyik legalapvetőbb szabadságjog, és a közszereplőkkel szembeni kritika kiemelt védelmet élvez, ezért bűncselekmény hiányában történő felmentésüket kérték.
[7] A Kúria a megtámadott a határozatokat - a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva - a Be. 423. § (4) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján, a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében vizsgálta felül.
[8] Emellett a Be. 423. § (5) bekezdése szerint eljárva a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt esetleges eljárási szabálysértésekre is tekintettel volt, azonban ilyen, a Be. 373. § (1) bekezdés I. b) és c) pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási szabálysértést nem észlelt.
[9] A Be. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt és házastársa, a II. r. terhelt az egyik járásbíróságon indult végrehajtási eljárásokat érintően a dr. B. A. bírósági titkár részére címzett, 2016. augusztus 15. napján kelt, mindkettőjük által aláírt és a járásbíróságra megküldött beadványukban a járásbíróság 2014. május 26. napján kelt ítéletével összefüggésben azt állították, hogy "dr. H. H. ítéletei, amelyből szinte sugárzik a korrupció, vagy a dr. F. A.-nak tett baráti szívesség".
[10] A beadvány tartalmát a járásbíróságra 2016. augusztus 17. napján érkezett küldemény iktatását végző bírósági tisztviselő, a bírósági titkár, valamint a járásbíróság elnöke elolvasták, majd azt dr. H. H. bíró is megismerte 2016. augusztus 22. napján. A sértett 2016. augusztus 23. napján a sérelmére elkövetett rágalmazás vétsége miatt joghatályos magánindítványát előterjesztette az I. és II. r. terheltekkel szemben.
[11] A rágalmazás vétsége miatt indult büntetőügyben eljáró járásbíróság ítéletének indokolásában helyesen fejtette ki, hogy az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, melynek korlátját a (4) bekezdés tartalmazza; eszerint a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére. Az állandó bírói joggyakorlat - figyelemmel a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatban foglaltakra is - a közhatalom gyakorlásában részt vevő személyekkel szemben magasabb tűrési kötelezettséget fogalmaz meg az ő vonatkozásukban megnyilvánuló véleménynyilvánítás és kritika esetén.
[12] A bíróság azon megállapítása is helytálló, mely szerint a terheltek által megfogalmazottak nem minősülnek sem kritikának, sem véleménynyilvánításnak, azok tényre - mégpedig dr. H. H. korrupciójára - közvetlenül utaló kifejezések. Bár a terheltek által írt kifejezések formálisan vagylagosan kerültek meghatározásra, azonban mindkét tényre vonatkozó kifejezés a sértett korrupciójára utal, továbbá ezen kifejezések nem feltételes módban kerültek megfogalmazásra.
[13] Mindezzel összefüggésben a törvényszék is helytállóan fejtette ki, miszerint az a megfogalmazás, hogy dr. H. H. ítéleteiből szinte sugárzik a korrupció, vagy dr. F. A.-nak tett baráti szívesség, arra a tényre utal, hogy dr. H. H. bíró a hivatali kötelességét megszegve nem pártatlanul járt el és ítélkezett a terheltek és F. O. között a járásbíróságon folyamatban volt polgári perben. Az sem kérdéses, hogy a terheltek által használt, tényre utaló kifejezés alkalmas a becsület csorbítására, tekintve, hogy annak valósága esetén a sértett büntetőjogi, illetve fegyelmi felelősségre vonásának lenne helye.
[14] A 36/1994. (VI. 24.) AB határozat szerint fokozott alkotmányos védelmet élveznek az olyan értékítéletek, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, még akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak. A demokratikus jogállam állami és önkormányzati intézményeinek szabad bírálata, működésük, tevékenységük kritikája - még ha az becsületsértő értékítéletek formájában történik is - a társadalom tagjainak, az állampolgároknak olyan alapvető alanyi joga, amely a demokrácia lényegi eleme. A társadalom békéjének, demokratikus fejlődésének védelme nem igényli a büntetőjogi beavatkozást a hatóságok, hivatalos személyek tevékenységének, működésének olyan kritikájával, negatív megítélésével szemben sem, amely becsületsértő, gyalázkodó kijelentések, magatartások formájában nyilvánul meg.
[15] A véleménynyilvánítási szabadság nem ilyen feltétlen a tényállítások tekintetében. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki a becsületsértésre alkalmas valótlan tények közlésére akkor, ha a nyilatkozó személy kifejezetten tudatában van a közlés valótlanságának (tudatosan hamis közlés) vagy foglalkozása, hivatása gyakorlásának szabályai szerint elvárható lett volna tőle a tények valóságtartalmának vizsgálata, de a véleménynyilvánítási alapjog felelős gyakorlásából adódó gondosságot elmulasztotta. A véleménynyilvánítás szabadsága csak a bírálat, jellemzés, nézet és kritika szabadságát foglalja magában, de az alkotmányos védelem nem vonatkozhat a tények meghamisítására. Ezen túlmenően a szabad véleménynyilvánítás olyan alkotmányos alapjog, amely csak felelősséggel gyakorolható.
[16] A személyiségi jogok közül a becsület és a jó hírnév megsértése ellen az általános büntetőjogi védelmet a rágalmazás, a becsületsértés és kegyeletsértés tényállásai nyújtják. Bár ezek az emberi méltóság elleni bűncselekmények között szerepelnek, a magyar büntetőítélkezésben töretlenül követett gyakorlat szerint a társadalom kedvező értékítéletét, megbecsülését csorbító cselekményekkel szemben a büntetőjogi védelem nemcsak a természetes személyeket illeti meg, hanem a jogi személyeket, valamint a kollektív társadalmi kötelezettségekkel rendelkező személyösszességeket is.
[17] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogalkalmazói gyakorlat feladata annak meghatározása, hogy a véleménynyilvánítási szabadság gyakorlása mely közszereplők esetében zárja ki a cselekmény jogellenességét, továbbá, hogy a közvélemény formálásában hivatásszerűen részt vevők esetében a gondatlanság megállapításának melyek a kritériumai.
[18] Az e téren kialakított jogalkalmazói gyakorlat szerint a véleménynyilvánítás szabadsága nem korlátlan, azaz nem élveznek védelmet a gyalázkodó, bűncselekmény elkövetésére utaló valótlan tartalmú tényállítások.
[19] A közszereplővel kapcsolatban olyan tényre utaló kifejezések közlése, amelyek - valóságuk esetén - alkalmasak a közszereplő ellen büntetőeljárás indítására, túlmegy a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos szabadságán, meghaladják a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos határait; olyan tényállítások, amelyek az objektív értelmezés mellett becsületsértőek, hiszen - valóságuk esetén - a sértett ellen büntetőeljárás megindítására is alkalmasak (BH 2011.186.).
[20] A tény fogalma alá tartozik valamely, a múltban bekövetkezett vagy a jelenben (a megnyilatkozáskor) tartó cselekmény (cselekedet, magatartás), történés (jelenség, esemény), továbbá állapot (így az ember múltban fennállt, vagy jelenben fennálló tudatállapota is) (BH 1994.171.).
[21] A tényállítás olyan megnyilatkozás, amelynek tartalma múltban bekövetkezett vagy jelenben tartó cselekmény, történés, állapot. Jövőbeni cselekményre, történésre, állapotra vonatkozó megnyilatkozás nem tényállítás, hanem feltételezés; nem rágalmazás, hanem legfeljebb becsületsértés alapja lehet.
[22] A tényállításnak - a törvényi tényállás szerint - valakiről kell megtörténnie. Ehhez képest a rágalmazás megvalósulásához szükséges tényállításon olyan, a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó nyilatkozatot, kijelentést kell érteni, aminek tartalma valamely múltban megtörtént, vagy jelenben történő esemény, jelenség, állapot (BH 2009.135.).
[23] A becsület csorbítására alkalmasság objektív ismérv. Objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása, híresztelése alkalmas-e a becsület csorbítására.
[24] A sérelem absztrakt lehetőségét jelenti, nem a passzív alany, a sértett szubjektív értékítélete, egyéni megítélése, érzelmi beállítottsága, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hogy a tényállítás, híresztelés alkalmas-e a becsület csorbítására. A törvény bár az adott sértett személyét, illetőleg becsületét védi, azonban nem az adott sértett szubjektív becsületérzetéhez kötötten, mérten. Annak van meghatározó jelentősége, hogy a tényállítás az objektív értelmezés alapján és a társadalomban kialakult általános felfogás szerint alkalmas-e a becsület csorbítására (BH 1981.220., 1992.296., 1999.9., 2001.462.).
[25] Általában becsület csorbítására alkalmas az olyan tény állítása, híresztelése, ami valósága esetén büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen. Becsület csorbítására alkalmas olyan tény állítása, híresztelése is, ami az emberi méltóságot támadja, vagy alkalmas arra, hogy a sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról a környezetében kialakult kedvező társadalmi megítélést, az elismertségét kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolja (BH 2007.4.).
[26] A véleménynyilvánítás (a bírálat, jellemzés, nézet és kritika) szabadsága a tényállításra is kiterjed [36/1994. (VI. 24.) AB határozat, indokolás III/2/2.]. Ennek azonban nem a tényállítás - törvényi tényállás szerinti - fogalma ellenében, hanem akkor van jelentősége, ha az ilyen tényállítás becsületcsorbításra objektíve alkalmas is. A tényállítás (híresztelés stb.) törvényi tényállás szerinti fogalmának megvalósulása szempontjából az adott megnyilatkozás önmagában, s nem pedig alapjogi viszonyban vizsgálandó (BH 2013.204.).
[27] A tényállítás becsület csorbítására alkalmas voltát pedig annak alapján kell megítélni, hogy a tényállítás objektív értelmezés alapján és a társadalomban kialakult általános felfogás szerint alkalmas-e a becsület csorbítására (BH 2001.462.). Ezért a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás az, amelynek figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása vagy híresztelése alkalmas-e a becsület csorbítására. Általában alkalmas a becsület csorbítására az olyan tény állítása, híresztelése, amely a valósága esetén büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen, ezt meghaladóan azonban a becsület csorbítására alkalmas az olyan tény állítása, híresztelése is, amely az emberi méltóságot támadja, vagy amely alkalmas arra, hogy a sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról, személyes értékeiről a környezetében kialakult kedvező társadalmi megítélést kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolja (BH 2000.285.).
[28] A szabad véleménynyilvánítás alapjoga folytán a közhatalmat gyakorlókkal, a közélet, a politikai élet szereplőivel kapcsolatosan a megengedett véleménynyilvánítás köre valóban tágabb, mint más személyeknél. Ebből következően a közéleti szereplők tekintetében a való tények feltárását - még ha azok alkalmasak is e személyek társadalmi megbecsülésének a csorbítására - minden esetben közérdekűnek kell tekinteni, a közérdek fogalmán pedig nem csupán a társadalom egészének legáltalánosabb érdekeit kell érteni, hanem közérdekű lehet a társadalom egyes kisebb közösségeinek szűkebb körű érdekét érintő tényállítás, híresztelés is.
[29] Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a közéleti szereplőknek azt is el kellene tűrniük, hogy személyükkel kapcsolatban nagy nyilvánosság előtt olyan tényközlések hangozzanak el, amelyek nyíltan azt sejtetik, hogy közhatalmi helyzetükkel visszaélve jogellenes, akár büntetőjogi úton üldözendő cselekményeket követtek el (EBH 2014.B16.).
[30] Annak a ténynek az állítása, hogy valaki egy bűncselekmény elkövetésének "részese" volt, alkalmas a becsület csorbítására (BH 2015.323.).
[31] Az I. r. és a II. r. terheltek olyan valótlan tartalmú közlést tettek, mely tény valósága esetén alkalmas lett volna a sértettel szemben büntetőeljárás lefolytatására, és alkalmas volt nevezett jó hírének, becsületének megsértésére. Következésképpen a bíróságok helyesen tekintették cselekményüket bűncselekménynek és helyesen minősítették társtettesként elkövetett rágalmazás vétségének.
[32] A Kúria mindezekre figyelemmel - miután olyan eljárási szabálysértést nem észlelt, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria Budapesten, a 2018. év március hó 19. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő
v é g z é s t:
A rágalmazás vétsége miatt folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű és a II. rendű terheltek által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fonyódi Járásbíróság 9.B.9/2017/14/I. számú ítéletét és a Kaposvári Törvényszék 1.Bf.211/2017/4/II. számú végzését hatályában fenntartja.
A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.
I n d o k o l á s
A Fonyódi Járásbíróság a 2017. március 27-én meghozott - és a Kaposvári Törvényszék 1.Bf.211/2017/4/II. számú végzésével 2017. szeptember 18-án jogerőre emelkedett - 9.B.9/2017/14/I. számú ítéletével az I. rendű és a II. rendű terhelteket bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rágalmazás vétségében Btk. 226. § (1) bekezdés , ezért őket egy-egy évre próbára bocsátotta, és kötelezte őket a bűnügyi költség megfizetésére.
A jogerős ügydöntő határozat ellen az I. rendű és a II. rendű terheltek nyújtottak be a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt.
Álláspontjuk szerint az első- és másodfokú bíróságok indokolása nem helytálló, mivel a tényállásban szereplő mondat nem tényállítás, hanem vélemény dr. H. H. ítéleteiről, ami semmilyen személyes, gyalázkodó, pejoratív tartalommal nem bírt. Dr. H. H.-nak, mint közhatalmi feladatot ellátó személynek egyébként is tűrnie kell az ilyen jellegű véleménynyilvánítást az Alkotmánybíróság és a Kúria vonatkozó határozatai alapján. Hivatkoztak az 1/2015., a 7/2014., a 13/2014. és a 30/1992. számú AB határozatokra, és a Kúria 11/2017. számú büntető elvi határozatára.
A Legfőbb Ügyészség nyilatkozata szerint a terheltek által állított tény valósága esetén büntetőeljárás alapjául szolgálhatott volna dr. H. H. bíróval szemben, ezért becsület csorbítására alkalmas volt. A valóságtartalmát illetően maga az I. rendű terhelt nyilatkozott úgy a vallomásában, hogy csak feltételezés az, amit a levélben dr. H. H. vonatkozásában írtak. Ilyen körülmények között az állított tények valóságtartalmának bizonyítása fel sem merül. Az állított, becsület csorbítására alkalmas tények pedig mások tudomására jutottak. Mindezek alapján az eljárt bíróságok a fenti tényállás alapján helytállóan vontak következtetést arra, hogy a rágalmazás vétsége bűncselekmény megvalósult. Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn (BF.1716/2017/1.).
A terheltek az ügyészi nyilatkozatra tett észrevételükben változatlanul azt fejtették ki, hogy az általuk írtak nem tényállítások, hanem véleményként értékelendőek, továbbá utaltak arra is, hogy a közszereplők és a közhatalom gyakorlói tevékenységének kritizálása az egyik legalapvetőbb szabadságjog, és a közszereplőkkel szembeni kritika kiemelt védelmet élvez, ezért bűncselekmény hiányában történő felmentésüket kérték.
.-.-.
A Kúria a megtámadott a határozatokat - a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva - a Be. 423. § (4) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján, a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében vizsgálta felül.
Emellett a Be. 423. § (5) bekezdése szerint eljárva a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt esetleges más eljárási szabálysértésekre is tekintettel volt, azonban ilyen, a 373. § (1) bekezdés I. b) és c) pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási szabálysértést nem észlelt.
A Be. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint az I. rendű terhelt és házastársa, a II. rendű terhelt a Lenti Járásbíróságon 2003-l.Vh.60/2016. számon és 2003-l.Vh.61/2016. számon indult végrehajtási eljárásokat érintően dr. B. A. bírósági titkár részére címzett, 2016. augusztus 15. napján kelt, mindkettőjük által aláírt és a Lenti Járásbíróság részére megküldött beadványukban a járásbíróság 3.P.20.151/2013/14. számú, 2014. május 26. napján kelt, dr. H. H. bíró által kiadmányozott ítéletével összefüggésben dr. H. H. bírót érintően azt állították, hogy "dr. H. H. ítéletei, amelyből szinte sugárzik a korrupció, vagy a dr. F. A.-nak tett baráti szívesség".
A beadvány tartalmát a Lenti Járásbíróságra 2016. augusztus 17. napján érkezett küldemény iktatását végző F. Á. bírósági tisztviselő, dr. B. A. bírósági titkár, valamint dr. H. Zs. bíró, a járásbíróság elnöke elolvasták, majd azt a dr. H. H. bíró 2016. augusztus 22. napján megismerte. Dr. H. H. sértett 2016. augusztus 23. napján a sérelmére elkövetett rágalmazás vétsége miatt a joghatályos magánindítványát előterjesztette az I. rendű és a II. rendű terheltekkel szemben.
A Fonyódi Járásbíróság ítéletének indokolásában helyesen fejtette ki, hogy a Magyar Köztársaság Alaptörvényének IX. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, melynek korlátja a (4) bekezdésben került meghatározásra, mely szerint a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére. Az állandó bírói joggyakorlat - figyelemmel a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatban foglaltakra is - a közhatalom gyakorlásában résztvevő személyekkel szemben magasabb tűrési kötelezettséget fogalmaz meg az ő vonatkozásukban megnyilvánuló véleménynyilvánítás és kritika esetén.
A bíróság megállapítása is helytálló, mely szerint az I. rendű és a II. rendű terheltek által megfogalmazottak nem minősülnek sem kritikának, sem véleménynyilvánításnak, azok tényre - mégpedig dr. H. H. korrupciójára - közvetlenül utaló kifejezéseknek minősülnek. Bár a terheltek által írt kifejezések formálisan vagylagosan kerültek meghatározásra, azonban mindkét tényre vonatkozó kifejezés a sértett korrupciójára utal, továbbá ezen kifejezések nem feltételes módban kerültek megfogalmazásra.
Mindezzel összefüggésben a törvényszék is helytállóan fejtette ki, miszerint az a megfogalmazás, hogy dr. H. H. ítéleteiből szinte sugárzik a korrupció, vagy dr. F. A.-nak tett baráti szívesség, arra a tényre utal, hogy dr. H. H. bíró a hivatali kötelességét megszegve nem pártatlanul járt el és ítélkezett a terheltek és F. A. J. között a Lenti Járásbíróságon 3.P.20.151/2013. szám alatt folyamatban volt polgári perben. Az sem kérdéses, hogy a terheltek által használt tényre utaló kifejezés alkalmas a becsület csorbítására, tekintve, hogy annak a valósága esetén a sértett büntetőjogi, illetve fegyelmi felelősségre vonásának lenne helye.
A 36/1994. (VI. 24.) AB határozat szerint fokozott alkotmányos védelmet élveznek az olyan értékítéletek, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, még akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak. A demokratikus jogállam állami és önkormányzati intézményeinek szabad bírálata, működésük, tevékenységük kritikája - még ha az becsületsértő értékítéletek formájában történik is - a társadalom tagjainak, az állampolgároknak olyan alapvető alanyi joga, amely a demokrácia lényegi eleme. A társadalom békéjének, demokratikus fejlődésének védelme nem igényli a büntetőjogi beavatkozást a hatóságok, hivatalos személyek tevékenységének, működésének olyan kritikájával, negatív megítélésével szemben sem, amely becsületsértő, gyalázkodó kijelentések, magatartások formájában nyilvánul meg.
A véleménynyilvánítási szabadság nem ilyen feltétlen a tényállítások tekintetében. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki a becsületsértésre alkalmas valótlan tények közlésére akkor, ha a nyilatkozó személy kifejezetten tudatában van a közlés valótlanságának (tudatosan hamis közlés) vagy foglalkozása, hivatása gyakorlásának szabályai szerint elvárható lett volna tőle a tények valóságtartalmának vizsgálata, de a véleménynyilvánítási alapjog felelős gyakorlásából adódó gondosságot elmulasztotta. A véleménynyilvánítás szabadsága csak a bírálat, jellemzés, nézet és kritika szabadságát foglalja magában, de az alkotmányos védelem nem vonatkozhat a tények meghamisítására. Ezen túlmenően a szabad véleménynyilvánítás olyan alkotmányos alapjog, amely csak felelősséggel gyakorolható.
A személyiségi jogok közül a becsület és a jó hírnév megsértése ellen az általános büntetőjogi védelmet a rágalmazás, a becsületsértés és kegyeletsértés tényállásai nyújtják. Bár ezek az emberi méltóság elleni bűncselekmények között szerepelnek, a magyar büntetőítélkezésben töretlenül követett gyakorlat szerint a társadalom kedvező értékítéletét, megbecsülését csorbító cselekményekkel szemben a büntetőjogi védelem nemcsak a természetes személyeket illeti meg, hanem a jogi személyeket, valamint a kollektív társadalmi kötelezettségekkel rendelkező személyösszességeket is.
Az alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogalkalmazói gyakorlat feladata annak meghatározása, hogy a véleménynyilvánítási szabadság gyakorlása mely közszereplők esetében zárja ki a cselekmény jogellenességét, továbbá, hogy a közvélemény formálásában hivatásszerűen részt vevők esetében a gondatlanság megállapításának melyek a kritériumai.
Az e téren kialakított jogalkalmazói gyakorlat szerint a véleménynyilvánítás szabadsága nem korlátlan, azaz nem élveznek védelmet a gyalázkodó, bűncselekmény elkövetésére utaló valótlan tartalmú tényállítások.
A közszereplővel kapcsolatban olyan tényre utaló kifejezések közlése, amelyek - valóságuk esetén - alkalmasak a közszereplő ellen büntetőeljárás indítására, túlmegy a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos szabadságán, meghaladják a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos határait; olyan tényállítások, amelyek az objektív értelmezés mellett becsületsértőek, hiszen - valóságuk esetén - a sértett ellen büntetőeljárás megindítására is alkalmasak (BH 2011.186.).
A tény fogalma alá tartozik valamely, a múltban bekövetkezett vagy a jelenben (a megnyilatkozáskor) tartó cselekmény (cselekedet, magatartás), történés (jelenség, esemény), továbbá állapot (így az ember múltban fennállt, vagy jelenben fennálló tudatállapota is) (BH 1994.171.).
A tényállítás olyan megnyilatkozás, amelynek tartalma múltban bekövetkezett vagy jelenben tartó cselekmény, történés, állapot. Jövőbeni cselekményre, történésre, állapotra vonatkozó megnyilatkozás nem tényállítás, hanem feltételezés; nem rágalmazás, hanem legfeljebb becsületsértés alapja lehet.
A tényállításnak - törvényi tényállás szerint - valakiről kell megtörténnie. Ehhez képest a rágalmazás megvalósulásához szükséges tényállításon olyan, a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó nyilatkozatot, kijelentést kell érteni, aminek tartalma valamely múltban megtörtént, vagy jelenben történő esemény, jelenség, állapot (BH 2009.135.).
A becsület csorbítására alkalmasság objektív ismérv. Objektíve, a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása, híresztelése alkalmas-e a becsület csorbítására.
A sérelem absztrakt lehetőségét jelenti, nem a passzív alany, a sértett szubjektív értékítélete, egyéni megítélése, érzelmi beállítottsága, esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hogy a tényállítás, híresztelés alkalmas-e a becsület csorbítására. A törvény bár az adott sértett személyét, illetőleg becsületét védi, azonban nem az adott sértett szubjektív becsületérzetéhez kötötten, mérten. Annak van meghatározó jelentősége, hogy a tényállítás az objektív értelmezés alapján és a társadalomban kialakult általános felfogás szerint alkalmas-e a becsület csorbítására (BH 1981.220.; BH 1992.296.; BH 1999.9.; BH 2001.462.).
Általában becsület csorbítására alkalmas az olyan tény állítása, híresztelése, ami valósága esetén büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen. Becsület csorbítására alkalmas olyan tény állítása, híresztelése is, ami az emberi méltóságot támadja, vagy alkalmas arra, hogy a sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról a környezetében kialakult kedvező társadalmi megítélést, az elismertségét kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolja (BH 2007.4.).
A véleménynyilvánítás (a bírálat, jellemzés, nézet és kritika) szabadsága a tényállításra is kiterjed [36/1994. (VI. 24.) AB határozat, indokolás III/2/2.]. Ennek azonban nem a tényállítás - törvényi tényállás szerinti - fogalma ellenében, hanem akkor van jelentősége, ha az ilyen tényállítás becsületcsorbításra objektíve alkalmas is. A tényállítás (híresztelés stb.) törvényi tényállás szerinti fogalmának megvalósulása szempontjából az adott megnyilatkozás önmagában, s nem pedig alapjogi viszonyban vizsgálandó (BH 2013.204.).
A tényállítás becsület csorbítására alkalmas voltát pedig annak alapján kell megítélni, hogy a tényállítás objektív értelmezés alapján és a társadalomban kialakult általános felfogás szerint alkalmas-e a becsület csorbítására (BH 2001.462.). Ezért a társadalomban kialakult általános megítélés, az általános erkölcsi és közfelfogás az, amelynek figyelembevételével kell eldönteni, hogy az adott tény állítása vagy híresztelése alkalmas-e a becsület csorbítására. Általában alkalmas a becsület csorbítására az olyan tény állítása, híresztelése, amely a valósága esetén büntető-, szabálysértési vagy fegyelmi eljárás megindításának alapjául szolgálhat a sértett ellen, ezt meghaladóan azonban a becsület csorbítására alkalmas az olyan tény állítása, híresztelése is, amely az emberi méltóságot támadja, vagy amely alkalmas arra, hogy a sértettről, tulajdonságairól, magatartásáról, személyes értékeiről a környezetében kialakult kedvező társadalmi megítélést kedvezőtlen, negatív irányba befolyásolja (BH 2000.285.).
A szabad véleménynyilvánítás alapjoga folytán a közhatalmat gyakorlókkal, a közélet, a politikai élet szereplőivel kapcsolatosan a megengedett véleménynyilvánítás köre valóban tágabb, mint más személyeknél. Ebből következően a közéleti szereplők tekintetében a való tények feltárását - még ha azok alkalmasak is e személyek társadalmi megbecsülésének a csorbítására - minden esetben közérdekűnek kell tekinteni, a közérdek fogalmán pedig nem csupán a társadalom egészének legáltalánosabb érdekeit kell érteni, hanem közérdekű lehet a társadalom egyes kisebb közösségeinek szűkebb körű érdekét érintő tényállítás, híresztelés is.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a közéleti szereplőknek azt is el kellene tűrniük, hogy személyükkel kapcsolatban nagy nyilvánosság előtt olyan tényközlések hangozzanak el, amelyek nyíltan azt sejtetik, hogy közhatalmi helyzetükkel visszaélve jogellenes, akár büntetőjogi úton üldözendő cselekményeket követtek el (EBH 2014.B16.).
Annak a ténynek az állítása, hogy valaki egy bűncselekmény elkövetésének "részese" volt, alkalmas a becsület csorbítására (BH 2015.323.).
Az I. rendű és a II. rendű terheltek olyan valótlan tartalmú közlést tettek, mely tény valósága esetén alkalmas lett volna a sértettel szemben büntetőeljárás lefolytatására, és alkalmas volt nevezett jó hírének, becsületének megsértésére. Következésképpen a bíróságok helyesen minősítették a társtettesként elkövetett rágalmazás vétségének.
A Kúria mindezekre figyelemmel - miután olyan eljárási szabálysértést nem észlelt, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
A Kúria végzése elleni fellebbezést a Be. 3. § (4) bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. § (4) bekezdés d) pontja kizárja. Az ismételt indítvány benyújtásával összefüggő tájékoztatás a Be. 418. § (3) bekezdésén alapul azzal, hogy ez esetben a Kúria az indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát is mellőzheti a Be. 421. § (3) bekezdésére figyelemmel.
Budapest, 2018. március 19.
Dr. Csák Zsolt s.k. a tanács elnöke, Dr. Vaskuti András s.k. előadó bíró, Dr. Domonyai Alexa s.k. bíró