32015R0035[1]
A Bizottság (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelete ( 2014. október 10. ) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Szolvencia II) kiegészítéséről EGT-vonatkozású szöveg
| 17.1.2015 | HU | Az Európai Unió Hivatalos Lapja | L 12/1 |
A BIZOTTSÁG (EU) 2015/35 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE
(2014. október 10.)
a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Szolvencia II) kiegészítéséről
(EGT-vonatkozású szöveg)
TARTALOMJEGYZÉK
| I. CÍM | ÉRTÉKELÉS- ÉS KOCKÁZATALAPÚ TŐKEKÖVETELMÉNYEK (I. PILLÉR), MEGERŐSÍTETT IRÁNYÍTÁS (II. PILLÉR), NAGYOBB ÁTLÁTHATÓSÁG (III. PILLÉR) | 20 |
| I. FEJEZET | Általános rendelkezések | 20 |
| 1. SZAKASZ | Fogalommeghatározások és általános alapelvek | 20 |
| 2. SZAKASZ | Külső hitelminősítések | 24 |
| II. FEJEZET | Eszközök és kötelezettségek értékelése | 25 |
| III. FEJEZET | A biztosítástechnikai tartalékokra vonatkozó szabályok | 29 |
| 1. SZAKASZ | Általános rendelkezések | 29 |
| 2. SZAKASZ | Adatminőség | 31 |
| 3. SZAKASZ | A biztosítástechnikai tartalékok kiszámítására szolgáló módszerek | 32 |
| 1. ALSZAKASZ | A biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához alapul szolgáló feltevések | 32 |
| 2. ALSZAKASZ | A legjobb becslés kiszámításához alapul szolgáló információk | 34 |
| 3. ALSZAKASZ | A legjobb becslés kiszámítására vonatkozó pénzáramlás-előrejelzések | 35 |
| 4. ALSZAKASZ | Kockázati ráhagyás | 37 |
| 5. ALSZAKASZ | A biztosítástechnikai tartalékok egészben történő kiszámítása | 39 |
| 6. ALSZAKASZ | A viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek | 39 |
| 4. SZAKASZ | Releváns kockázatmentes hozamgörbe | 40 |
| 1. ALSZAKASZ | Általános rendelkezések | 40 |
| 2. ALSZAKASZ | Kockázatmentes hozamgörbe | 41 |
| 3. ALSZAKASZ | Volatilitási kiigazítás | 42 |
| 4. ALSZAKASZ | Illeszkedési kiigazítás | 43 |
| 5. SZAKASZ | Ágazatok | 44 |
| 6. SZAKASZ | Arányosság és egyszerűsítés | 45 |
| IV. FEJEZET | Szavatoló tőke | 47 |
| 1. SZAKASZ | A szavatoló tőke meghatározása | 47 |
| 1. ALSZAKASZ | A kiegészítő szavatoló tőke felügyeleti jóváhagyása | 47 |
| 2. ALSZAKASZ | A részesedések kezelése a szavatoló tőke szempontjából | 49 |
| 2. SZAKASZ | A szavatoló tőke besorolása | 50 |
| 3. SZAKASZ | A szavatoló tőke figyelembevétele | 58 |
| 1. ALSZAKASZ | Elkülönített alapok | 58 |
| 2. ALSZAKASZ | Mennyiségi korlátozások | 59 |
| V. FEJEZET | Szavatolótőke-szükséglet: standard formula | 59 |
| 1. SZAKASZ | Általános rendelkezések | 59 |
| 1. ALSZAKASZ | Forgatókönyv-alapú számítások | 59 |
| 2. ALSZAKASZ | Áttekintés elve | 60 |
| 3. ALSZAKASZ | Regionális kormányzatok és helyi hatóságok | 60 |
| 4. ALSZAKASZ | Lényeges báziskockázat | 60 |
| 5. ALSZAKASZ | Az alapvető szavatolótőke-szükséglet számítása | 61 |
| 6. ALSZAKASZ | Arányosság és egyszerűsítés | 61 |
| 7. ALSZAKASZ | A kockázati modulok hatálya | 72 |
| 2. SZAKASZ | Nem-életbiztosítási kockázati modul | 72 |
| 3. SZAKASZ | Életbiztosítási kockázati modul | 87 |
| 4. SZAKASZ | Egészségbiztosítási kockázati modul | 91 |
| 5. SZAKASZ | Piaci kockázati modul | 104 |
| 1. ALSZAKASZ | Korrelációs együtthatók | 104 |
| 2. ALSZAKASZ | Kamatláb-kockázati részmodul | 105 |
| 3. ALSZAKASZ | Részvénypiaci kockázati részmodul | 108 |
| 4. ALSZAKASZ | Ingatlanpiaci kockázati részmodul | 111 |
| 5. ALSZAKASZ | Kamatrés-kockázati részmodul | 111 |
| 6. ALSZAKASZ | Piaci kockázatkoncentrációs részmodul | 120 |
| 7. ALSZAKASZ | Devizaárfolyam-kockázati részmodul | 123 |
| 6. SZAKASZ | Partner általi nemteljesítési kockázati modul | 124 |
| 1. ALSZAKASZ | Általános rendelkezések | 124 |
| 2. ALSZAKASZ | 1-es típusú kitettségek | 131 |
| 3. ALSZAKASZ | 2-es típusú kitettségek | 133 |
| 7. SZAKASZ | Immateriális javak kockázati modulja | 134 |
| 8. SZAKASZ | Működési kockázat | 134 |
| 9. SZAKASZ | A biztosítástechnikai tartalékok és a halasztott adók veszteségelnyelő képessége miatti kiigazítás | 135 |
| 10. SZAKASZ | Kockázatcsökkentési technikák | 136 |
| 11. SZAKASZ | Elkülönített alapok | 141 |
| 12. SZAKASZ | Biztosítóspecifikus paraméterek | 142 |
| 13. SZAKASZ | A korrelációs paraméterek frissítése | 144 |
| VI. FEJEZET | Szavatolótőke-szükséglet – teljes és részleges belső modellek | 144 |
| 1. SZAKASZ | Fogalommeghatározások | 144 |
| 2. SZAKASZ | Használati teszt | 145 |
| 3. SZAKASZ | Statisztikai minőségi standardok | 146 |
| 4. SZAKASZ | Kalibrációs standardok | 151 |
| 5. SZAKASZ | Részleges belső modellek integrálása | 151 |
| 6. SZAKASZ | Az eredmény vizsgálata | 152 |
| 7. SZAKASZ | Validálási standardok | 152 |
| 8. SZAKASZ | Dokumentációs standardok | 153 |
| 9. SZAKASZ | Külső modellek és adatok | 155 |
| VII. FEJEZET | Minimális tőkeszükséglet | 155 |
| VIII. FEJEZET | Befektetések értékpapírosítási pozíciókba | 159 |
| IX. FEJEZET | Irányítási rendszer | 162 |
| 1. SZAKASZ | Az irányítási rendszer elemei | 162 |
| 2. SZAKASZ | Feladatkörök | 168 |
| 3. SZAKASZ | Szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági követelmények | 171 |
| 4. SZAKASZ | Kiszervezés | 171 |
| 5. SZAKASZ | Javadalmazási politika | 173 |
| X. FEJEZET | Többletőke-követelmény | 174 |
| 1. SZAKASZ | Többlettőke-követelmény előírásának körülményei | 174 |
| 2. SZAKASZ | Többlettőke-követelmények számításának módszerei | 175 |
| XI. FEJEZET | A helyreállítási időszak meghosszabbítása | 178 |
| XII. FEJEZET | Közzététel | 179 |
| 1. SZAKASZ | A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés: szerkezet és tartalom | 179 |
| 2. SZAKASZ | A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés: információ közzétételének mellőzése | 185 |
| 3. SZAKASZ | A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés: határidők, közzétételi módok és frissítések | 186 |
| XIII. FEJEZET | Rendszeres felügyeleti jelentéstétel | 187 |
| 1. SZAKASZ | Elemek és tartalom | 187 |
| 2. SZAKASZ | Határidők és tájékoztatás | 193 |
| XIV. FEJEZET | A felügyeleti hatóságok átláthatósága és elszámoltathatósága | 194 |
| XV. FEJEZET | Különleges célú gazdasági egységek | 195 |
| 1. SZAKASZ | Engedélyezés | 195 |
| 2. SZAKASZ | A szerződések kötelező tartalmi elemei | 195 |
| 3. SZAKASZ | Irányítási rendszer | 196 |
| 4. SZAKASZ | Felügyeleti jelentéstétel | 197 |
| 5. SZAKASZ | A szavatolótőke-megfelelésre vonatkozó követelmények | 197 |
| II. CÍM | BIZTOSÍTÓCSOPORTOK | 199 |
| I. FEJEZET | Csoportszintű szavatolótőke-megfelelési számítás | 199 |
| 1. SZAKASZ | Csoportszintű szavatolótőke-megfelelés: a számítási mód kiválasztása és általános elvek | 199 |
| 2. SZAKASZ | Csoportszintű szavatolótőke-megfelelés: számítási módszerek | 201 |
| II. FEJEZET | A konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet számításának belső modelljei | 206 |
| 1. SZAKASZ | Kizárólag a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet számításánál alkalmazott teljes és részleges belső modellek | 206 |
| 2. SZAKASZ | Csoportszintű belső modell alkalmazása | 208 |
| III. FEJEZET | Központosított kockázatkezeléssel rendelkező csoportok csoportszintű szavatolótőke-megfelelésének felügyelete | 210 |
| IV. FEJEZET | A csoportfelügyelet koordinációja | 211 |
| 1. SZAKASZ | Felügyeleti kollégium | 211 |
| 2. SZAKASZ | Információcsere | 213 |
| 3. SZAKASZ | Az alcsoportok nemzeti vagy regionális felügyelete | 213 |
| V. FEJEZET | Közzététel | 214 |
| 1. SZAKASZ | A fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló csoportszintű jelentés | 214 |
| 2. SZAKASZ | A fizetőképességről és pénzügyi helyzetről készült egységes jelentés | 216 |
| VI. FEJEZET | Csoportszintű felügyeleti jelentéstétel | 217 |
| 1. SZAKASZ | Rendszeres jelentéstétel | 217 |
| 2. SZAKASZ | Jelentéstétel a kockázatkoncentrációkról és a csoporton belüli ügyletekről | 219 |
| III. CÍM | HARMADIK ORSZÁGOKRA VONATKOZÓ EGYENÉRTÉKŰSÉG ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK | 220 |
| I. FEJEZET | Harmadik országban központi irodával rendelkező, viszontbiztosítási tevékenységet végső vállalkozások | 220 |
| II. FEJEZET | Harmadik országbeli kapcsolt biztosítók és viszontbiztosítók | 223 |
| III. FEJEZET | Az Unión kívüli anyavállalatokkal rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók | 224 |
| IV. FEJEZET | Záró rendelkezések | 226 |
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,
tekintettel a 2009/138/EK irányelvre és különösen annak 31. cikke (4) bekezdésére, 35. cikke (9) bekezdésére, 37. cikke (6) és (7) bekezdésére, 50. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjára, 50. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjára, 50. cikke (3) bekezdésére, 56. cikkére, 75. cikke (2) és (3) bekezdésére, 86. cikke (1) bekezdésének a)–i) pontjára, 86. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjára, 92. cikke (1) bekezdésére, 92. cikke (1a) bekezdésére, 97. cikke (1) és (2) bekezdésére, 99. cikke a) és b) pontjára, 109a. cikke (5) bekezdésére, 111. cikke (1) bekezdésének a)–f) pontjára, 111. cikke (1) bekezdésének g)–q) pontjára, 114. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjára, 126. cikkére, 127. cikkére, 130. cikkére, 135. cikke (2) bekezdésének a), b) és c) pontjára, 135. cikke (3) bekezdésére, 143. cikke (1) bekezdésére, 172. cikke (1) bekezdésére, 211. cikke (2) bekezdésére, 216. cikke (7) bekezdésére, 217. cikke (3) bekezdésére, 227. cikke (3) bekezdésére, 234. cikkére, 241. cikke a), b) és c) pontjára, 244. cikke (4) és (5) bekezdésére, 245. cikke (4) és (5) bekezdésére, 248. cikke (7) és (8) bekezdésére, 249. cikke (3) bekezdésére, 256. cikke (4) bekezdésére, 260. cikke (2) bekezdésére és 308b. cikke (13) bekezdésére,
mivel:
| (1) | Az ebben a rendeletben meghatározott követelmények alkalmazása során figyelembe kell venni a biztosító vagy viszontbiztosító üzleti tevékenységével járó kockázatok jellegét, nagyságrendjét és összetettségét. A biztosítóra háruló tehernek és összetettségnek arányban kell állnia kockázati profiljával. Az ebben a rendeletben meghatározott követelmények alkalmazása során az információk akkor tekintendők lényegesnek, ha azok befolyásolhatják az adott információ szándékolt felhasználója általi döntéshozatalt vagy megítélést. |
| (2) | A külső minősítésekre való túlzott támaszkodás csökkentése érdekében a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak arra kell törekednie, hogy minden kitettségére saját hitelminősítéssel rendelkezzen. Az arányosság elvére való tekintettel azonban a biztosítótól vagy viszontbiztosítótól csak nagyobb és összetettebb kitettségei esetében követelhető meg saját hitelminősítés rendelkezésre állása. |
| (3) | A felügyeleti hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító megfelelő lépéseket tegyen olyan belső modellek kidolgozására, amelyekkel értékelhető a hitelkockázat azokban az esetekben, amikor a kitettségei abszolút értelemben jelentősek, és egyidejűleg nagyszámú jelentős partnerrel rendelkezik. Ebből a célból a felügyeleti hatóságoknak harmonizált módszert kell alkalmazniuk az abszolút értelemben jelentős kitettségek és a nagyszámú jelentős partner meghatározása során. |
| (4) | Annak érdekében, hogy a szavatolótőke-szükségletéhez kapcsolódó hitelkockázat kiszámításához nem jóváhagyott modellt alkalmazó biztosító vagy viszontbiztosító ne készítsen elfogult becsléseket a hitelkockázatáról, saját hitelminősítései nem eredményezhetnek alacsonyabb tőkeszükségletet, mint a külső minősítésekből levezetett tőkeszükségletek. |
| (5) | A minősítésekre való túlzott támaszkodás elkerülése érdekében másik biztosítóval vagy viszontbiztosítóval szembeni kitettség esetén a minősítéseknek a tőkeszükséglet standard formula szerinti kiszámításához való felhasználása helyett a partner szavatolótőke-megfelelési helyzetére is lehet hivatkozni (tőkemegfelelési mutatón alapuló módszer). Ehhez a módszerhez a szavatolótőke-szükségleteken és a figyelembe vehető szavatoló tőkén alapuló kalibrálásra lenne szükség a Szolvencia II hatálybalépése esetén meghatározott szavatolótőke-szükségletek kezelése érdekében. A tőkemegfelelési mutatón alapuló módszernek a nem minősített biztosítókra és viszontbiztosítókra kell korlátozódnia. |
| (6) | Annak biztosításához, hogy a felügyeleti célú értékelési standardok összhangban legyenek a nemzetközi számviteli fejleményekkel, a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a piaccal összeegyeztethető, a Bizottság által az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi számviteli standardokban előírt értékelési módszereket kell alkalmaznia, kivéve, ha a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak egyedi értékelési módszert kell használnia egy eszköz vagy kötelezettség vonatkozásában, illetve ha engedélyezték számára a pénzügyi beszámolóhoz használt értékelési módszeren alapuló módszerek alkalmazását. |
| (7) | A biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az eszközök és kötelezettségek piaccal összeegyeztethető, a Bizottság által az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi számviteli standardokban előírt értékelési módszerek alkalmazásával történő értékelése során egy bizonyos értékelési hierarchiát kell követnie ugyanazon eszközök vagy kötelezettségek aktív piacokon jegyzett piaci árain alapuló alapértelmezett módszerrel annak biztosítására, hogy az eszközök és kötelezettségek értékelése olyan összegben történjen meg, amelyért jól tájékozott, ügyleti szándékkal rendelkező felek között szokásos piaci feltételek szerint lebonyolított ügyletekben eszközök gazdát cserélhetnek, illetve kötelezettségek átruházhatók vagy teljesíthetők. Ezt a módszert a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak attól függetlenül alkalmaznia kell, hogy a nemzetközi vagy más értékelési módszerek ettől eltérő értékelési hierarchiát követ-e. |
| (8) | A biztosítónak vagy viszontbiztosítónak meg kell jelenítenie és meg kell állapítania az összes olyan elemre vonatkozó halasztott adókövetelések és -kötelezettségek értékét, amelyek fizetőképességi célokra vagy az adómérlegben megjelenítésre kerültek annak érdekében, hogy a jövőbeni adóügyi pénzáramlásokra esetlegesen okot adó valamennyi összeget számításba vegyék. |
| (9) | A biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek értékelése kiterjed a meglévő biztosítási és viszontbiztosítási tevékenységekhez kapcsolódó kötelezettségekre. A jövőbeli tevékenységekhez kapcsolódó kötelezettségek nem vonhatók be az értékelésbe. Amennyiben a biztosítási és viszontbiztosítási szerződések a szerződőre vonatkozó opciókat tartalmaznak a biztosítási vagy viszontbiztosítási fedezet létrehozására, megújítására, növelésére, bővítésére vagy újbóli hatályba léptetésére, vagy a vállalkozásra vonatkozó opciókat tartalmaznak a szerződés felmondására vagy a díjak vagy szolgáltatások módosítására, szerződéses határt kell megállapítani annak meghatározására, hogy az ezen opciókból adódó kiegészítő fedezet meglévő vagy jövőbeli tevékenységnek tekintendő-e. |
| (10) | A biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek átvételi értékének meghatározásához a kötelezettségek értékelése során figyelembe kell venni a szerződésmegújítási opciókra vonatkozó jövőbeni pénzáramlásokat, függetlenül azok nyereségességétől, kivéve, ha a megújítási opció azt jelenti, hogy a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak gazdasági szempontból ugyanolyan jogai vannak a megújított szerződés díjainak vagy szolgáltatásainak megállapítására, mint az új szerződések esetében. |
| (11) | Annak érdekében, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító pénzügyi helyzetének elemzése ne torzuljon, a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségekből álló portfólió biztosítástechnikai tartalékai negatívak is lehetnek. A biztosítástechnikai tartalékok számítására nem vonatkozik nulla alsó korlát. |
| (12) | A biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettség átvételi értéke alacsonyabb lehet, mint az alapul szolgáló szerződések visszavásárlási értéke. A biztosítástechnikai tartalékok számítására nem vonatkozik visszavásárlási alsó korlát. |
| (13) | Annak érdekében, hogy olyan biztosítástechnikai tartalékok jöjjenek létre, amelyek megfelelnek a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek átvételi értékének, a legjobb becslés számításának figyelembe kell vennie az olyan jövőbeli fejleményeket, például a demográfia, a jog, az orvostudomány, a technológia, a társadalom, a környezet vagy a gazdaság területén, amelyek befolyásolják a kötelezettségek rendezéséhez szükséges készpénzbe- és kiáramlásokat. |
| (14) | Annak érdekében, hogy olyan legjobb becslés jöjjön létre, amely megfelel a jövőbeli pénzáramlások valószínűséggel súlyozott átlagának a 2009/138/EK irányelv 77. cikkének (2) bekezdésében említettek szerint, a legjobb becslés számításában felhasznált pénzáramlás-előrejelzésnek figyelembe kell vennie a pénzáramlások összes bizonytalanságát. |
| (15) | A legjobb becslés számításához igénybe vett módszernek arányosnak kell lennie a biztosító vagy viszontbiztosító által vállalt kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével. A legjobb becslés számításához igénybe vehető módszerek közé tartozik a szimulációs, a determinisztikus és az analitikus módszer. Bizonyos életbiztosítási szerződések esetében, különösen akkor, ha azok a befektetés megtérülésétől függő diszkrecionális nyereségrészesedéseket nyújtanak, illetve ha pénzügyi garanciákat és szerződéses opciókat tartalmaznak, a szimulációs módszerek a legjobb becslés megfelelőbb eredményét adják. |
| (16) | Amennyiben a biztosítási és viszontbiztosítási szerződések pénzügyi garanciákat és opciókat tartalmaznak, az e szerződésekből adódó pénzáramlások jelenértéke függhet a jövőbeli események és fejlemények várható kimenetelétől, valamint attól, hogy az egyes forgatókönyvek tényleges kimenetele mennyiben tér el a várt kimeneteltől. A legjobb becslés számításához igénybe vett módszereknek figyelembe kell venniük ezeket a függőségeket. |
| (17) | A jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések meghatározásának számításba kell vennie a biztosítási és viszontbiztosítási szerződések azon szolgáltatásait, amelyek a garantált szolgáltatásokon felül kerülnek kifizetésre, és amelyek a szerződő nyereségrészesedéséből adódnak. Ugyanakkor nem veheti számításba az indexhez vagy befektetési egységekhez kötött szolgáltatásokat. |
| (18) | A kockázati ráhagyás számítását arra a feltevésre kell alapozni, hogy a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljes portfóliója átadásra kerül egy másik biztosítónak vagy viszontbiztosítónak. A számításnak különösen figyelembe kell vennie a portfólió egészének diverzifikációját. |
| (19) | A kockázati ráhagyás számításának a szavatolótőke-szükséglet előrejelzésén kell alapulnia, amely figyelembe veszi a viszontbiztosítási szerződések és a különleges célú gazdasági egységek kockázatcsökkentő hatását. Nem írhatók elő külön számítások a viszontbiztosítási szerződésekkel és különleges célú gazdasági egységekkel együtt és azok nélkül számolt kockázati ráhagyásra. |
| (20) | A hitelkockázatnak az alapvető kockázatmentes hozamhoz való hozzáigazítását olyan piaci kamatlábak alapján kell elvégezni, amelyek a kamatcsereügyletek változó kamatában megjelenő hitelkockázaton alapulnak. Ebből a célból a korrekció meghatározásának a szokásos piaci gyakorlathoz való hozzáigazítása érdekében a 2014/51/EU irányelv elfogadásának időpontjában fennálló piaci feltételek mellett, különösen az euró tekintetében, a piaci kamatlábaknak a 3 hónapos futamidőre kínált bankközi kamatlábaknak kell megfelelniük. |
| (21) | A 2014/51/EU irányelv elfogadásának időpontjában fennálló piaci feltételekhez hasonló feltételek mellett az utolsó olyan futamidő meghatározásakor, amelynél a kötvények piaca már nem mély, likvid és átlátható a 2009/138/EK irányelv 77a. cikke szerint, az euróban denominált kötvények piaca nem tekintendő mélynek és likvidnek, amennyiben az utolsó futamidőnél hosszabb vagy azzal azonos futamidejű kötvények összesített mennyisége kevesebb, mint az adott piac összes kötvénymennyiségének a 6 százaléka. |
| (22) | Amennyiben a nemteljesítési statisztikából nem vezethető le megbízható hitelkockázati kamatkülönbözet, mint például az államkötvényekkel szembeni kitettségek esetében, az illeszkedési és a volatilitási kiigazítás kiszámításához felhasznált alapvető kamatkülönbözet a kockázatmentes hozam feletti kamatkülönbözet hosszú távon vett átlagának részösszegével egyenlő a 2009/138/EK irányelv 77c. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontja szerint. A tagállamok központi kormányzataival és központi bankjaival szembeni kitettségek tekintetében az eszközkategóriának tükröznie kell az egyes tagállamok közötti különbségeket. |
| (23) | A releváns kockázatmentes hozam átlátható, a 2014/51/EU irányelv (29) preambulumbekezdésének megfelelő meghatározása érdekében az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságnak (EIOPA) a 2009/138/EK irányelv 77e. cikkének (1) bekezdése értelmében kiadott technikai információk részeként közzé kell tennie az EIOPA módszertanát, feltevéseit és a hitelkockázati swap-árfolyamokra vonatkozó kiigazításnak, a volatilitási kiigazításnak és az illeszkedési kiigazítás alapvető kamatkülönbözetének a kiszámításához felhasznált adatok azonosítását. |
| (24) | A biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek biztosítási ágazatokra és homogén kockázati csoportokra való felosztásának tükröznie kell a kötelezettség alapjául szolgáló kockázatok jellegét. Az alapul szolgáló kockázatok jellege olyan felosztást is indokolhat, amely eltér a biztosítási tevékenységek életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenységekre való felosztásától, a 2009/138/EK irányelv I. mellékletében meghatározott nem-életbiztosítási ágazatoktól és a 2009/138/EK irányelv II. mellékletében meghatározott életbiztosítási ágazatoktól. |
| (25) | Annak meghatározása során, hogy egy, a biztosítástechnikai tartalékok számítására szolgáló módszer arányos-e a kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével, értékelni kell a módszer modellhibáját. Ehhez az értékeléshez azonban a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak nem szükséges meghatároznia a modellhiba pontos összegét. |
| (26) | A 2009/138/EK irányelv 77b. cikkének (1) bekezdésében említett illeszkedési kiigazítás használatára vonatkozó felügyeleti jóváhagyás kérelmezéséhez a vállalkozások különböző alkalmas biztosítási termékeket egyetlen portfóliónak tekinthetik, amennyiben a jóváhagyási feltételeket folyamatosan teljesítik, és nincsenek jogi akadályai annak, hogy üzleti tevékenységüket a vállalkozás egyéb tevékenységeitől elkülönülten, egyetlen portfólióban szervezzék meg és irányítsák. |
| (27) | Annak jóváhagyásához, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító kiegészítő szavatoló tőkét is figyelembe vegyen a szavatolótőke-szükséglet teljesítéséhez, a felügyeleti hatóságoknak értékelniük kell a meghatározó kritériumokat. A kiegészítő szavatolótőke-elemek jóváhagyását kérelmező biztosítónak vagy viszontbiztosítónak ugyanakkor bizonyítania kell a felügyeleti hatóságok felé, hogy teljesítette a kritériumokat, és át kell adnia a felügyeleti hatóságok részére minden olyan információt, amelyre a hatóságoknak az értékeléshez szükségük lehet. A kiegészítő szavatoló tőke jóváhagyására irányuló kérelmet a felügyeleti hatóságok eseti alapon bírálják el. |
| (28) | A kiegészítő szavatoló tőke jóváhagyása iránti kérelemnek a 2009/138/EK irányelv 90. cikke szerinti értékelése során a felügyeleti hatóságoknak mérlegelniük kell a kérelmezett jóváhagyás tárgyát képező kiegészítő szavatolótőke-elem gazdasági tartalmát és jogi érvényesíthetőségét. |
| (29) | Az 1. szintű szavatoló tőkét olyan jó minőségű szavatolótőke-elemeknek kell alkotniuk, amelyek teljesen elnyelik a veszteségeket, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító folyamatos jelleggel folytathassa tevékenységét. |
| (30) | Amennyiben egy ügylet gazdasági hatása vagy kapcsolódó ügyletek egy csoportja egyenértékű a biztosító vagy viszontbiztosító saját részvényeinek tartásával, az eszközök kötelezettségeket meghaladó többletét csökkenteni kell oly módon, hogy az tükrözze a szavatoló tőke adott részére vonatkozó terhelést. |
| (31) | Annak értékeléséhez, hogy egy adott szavatolótőke-elem elegendő futamidejű-e, az adott elem eredeti futamidejét kell figyelembe venni. A biztosító vagy viszontbiztosító teljes szavatoló tőkéjének átlagos futamideje, figyelembe véve valamennyi szavatolótőke-elem hátralévő futamidejét, nem lehet lényegesen rövidebb, mint a biztosító vagy viszontbiztosító kötelezettségeinek átlagos futamideje. A biztosítónak vagy viszontbiztosítónak saját kockázat- és szolvenciaértékelésében azt is értékelnie kell, hogy a szavatoló tőke teljes összege elegendő futamidejű-e, figyelembe véve valamennyi szavatolótőke-elem, illetve biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettség eredeti és hátralévő futamidejét egyaránt. |
| (32) | A 2009/138/EK irányelv 93. cikkével összhangban a felszámolás során való veszteségelnyelés értékelése nem alapulhat az eszközök kötelezettségeket meghaladó, folyamatos működés szerint értékelt többletének és az eszközök kötelezettségeket meghaladó, arra a feltevésre alapozva értékelt többletének az összehasonlításán, hogy a biztosítóra vagy viszontbiztosítóra vonatkozóan felszámolási eljárást kezdeményeztek. |
| (33) | Mivel a meglévő biztosítási és viszontbiztosítási szerződésekből befolyó jövőbeli díjak beleszámítanak a biztosítástechnikai tartalékok számításába, az eszközök kötelezettségeket meghaladó többletének az 1. szintbe belefoglalt összege nem igazítandó ki úgy, hogy abban ne szerepeljen a jövőbeli díjakból származó várt nyereség. |
| (34) | A visszavásárlást ösztönző jellemzőkkel bíró szavatolótőke-elemeknek – például ahol a szerződés szerint nő a fizetendő osztalék, vagy ahol visszahívási opció alapján nő a kamatszelvény kamatlába – limitáltnak kell lenniük, hogy a szavatolótőke-szükséglet megszegése esetén korlátozható legyen a visszafizetés és a visszaváltás, továbbá azok csak 2. vagy 3. szintűként sorolhatók be. |
| (35) | A biztosítónak vagy viszontbiztosítónak olyan összegekre kell felosztania az eszközök kötelezettségeket meghaladó többletét, amelyek megfelelnek a pénzügyi beszámolóiban szereplő tőkeelemeknek és egy átértékelési tartaléknak. Az átértékelési tartalék lehet pozitív vagy negatív. |
| (36) | Mindegyik szinthez létre kell hozni a szavatolótőke-elemek teljes listáját, beleértve a 3. szintet is, hogy egyértelmű legyen, mely elemek besorolásához kell a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak felügyeleti jóváhagyást kérnie. |
| (37) | Az elkülönített alapok olyan konstrukciók, amelyeknél az eszközök és kötelezettségek egy adott csoportját úgy kezelik, mintha külön vállalkozást képeznének, és azok nem tartalmazzák a hagyományos, indexhez vagy befektetési egységekhez kötött, vagy viszontbiztosítási tevékenységeket. A biztosító vagy viszontbiztosító eszközei kötelezettségeket meghaladó többletét eredményező számításnak tükröznie kell egy elkülönített alap eszközeinek a korlátozott átruházhatóságát. |
| (38) | Az életbiztosítási és a nem-életbiztosítási, valamint viszontbiztosítási tevékenységek egyaránt eredményezhetik elkülönített alapok létrehozását. A nyereségrészesedés nem feltétlenül tesz szükségessé elkülönített alapokat, és az nem tekinthető az elkülönített alapok legfőbb jellemzőjének. |
| (39) | Az elkülönített alapoknak olyan megállapodásokra kell korlátozódniuk, amelyek bizonyos szavatolótőke-elemek folyamatos működés melletti veszteségelnyelő képességét csökkentik. A veszteségelnyelő képességet csak felszámolás esetén érintő megállapodások nem tekintendők elkülönített alapnak. |
| (40) | A biztosítási és a banki ágazatban a szavatoló tőke kettős figyelembevételének megakadályozása érdekében a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az alapvető szavatoló tőke összegéből le kell vonnia a pénz- és hitelintézetekben fennálló olyan, az 1. szintű szavatolótőke-elemek 10 %-át meghaladó részesedéseket, amelyekre nem vonatkozik semmilyen korlátozás. A pénz- és hitelintézetekben fennálló olyan részesedéseket, amelyek összesítve haladják meg ugyanezt a küszöbértéket, részlegesen kell levonni arányossági alapon. Nincs szükség levonásra abban az esetben, ha a részesedések stratégiai jellegűek, és e vállalkozások esetében a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés kiszámításához a 2002/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározott 1. módszert alkalmazzák. |
| (41) | A minimális tőkeszükségletet és a szavatolótőke-szükségletet fedező figyelembe vehető szavatoló tőke összegét többségében 1. szintű szavatoló tőkének kell alkotnia. Annak érdekében, hogy a korlátok ne vezessenek potenciális prociklikus hatásokhoz, a 2. és 3. szintű elemek figyelembe vehető összegeire vonatkozó korlátozásokat oly módon kell alkalmazni, hogy az 1. szintű szavatoló tőkében bekövetkező veszteség ne eredményezzen az adott veszteségnél nagyobb mértékű veszteséget a figyelembe vehető szavatoló tőke teljes összegében. Ezért a korlátozásokat olyan mértékben kell alkalmazni, hogy a szavatolótőke-szükségletet és a minimális tőkeszükségletet a szavatoló tőke fedezze. A korlátokat meghaladó szavatolótőke-elemek nem tekinthetők figyelembe vehető szavatoló tőkének. |
| (42) | A regionális kormányzatok és helyi hatóságok listáinak összeállításakor az EIOPA-nak tiszteletben kell tartania azt a követelményt, hogy az ezekkel szembeni kitettség ne különbözzön kockázat tekintetében az annak a központi kormányzatnak való kitettségtől, amelynek a joghatósági területén működnek, az előzőek önálló adókivetési jogköréből adódóan, valamint hogy a nemteljesítési kockázatukat csökkentő sajátos intézményi berendezkedéssel rendelkeznek. A 2009/138/EK irányelv 109a. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében elfogadott végrehajtási aktus e listákra gyakorolt hatása az, hogy a standard formula piaci kockázati és partner általi nemteljesítési kockázati moduljának számításához a felsorolt regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni közvetlen kitettségeket azon ország központi kormányzatával szembeni kitettségként kezelik, amelyben működnek. |
| (43) | A hosszú távú szerződések átstrukturálását szolgáló helytelen ösztönzők nyújtásának megakadályozására a nem életbiztosítási és az életbiztosítási tartalékolási technikákhoz hasonlóan kezelt (SLT) egészségbiztosítási díjkockázatnak a standard formulában használt mennyiségi mérőszámának nem a biztosítási és viszontbiztosítási szerződések jogi formáján, hanem azok gazdasági tartalmán kell alapulnia. Ezért a mennyiségi mérőszámnak számításba kell vennie a meglévő és a következő 12 hónapban megkötendő szerződések határain belül megszolgált díjakat. |
| (44) | Mivel a meglévő nem-életbiztosítási és -viszontbiztosítási szerződések jövőbeli díjaiban foglalt várható nyereség a biztosító vagy viszontbiztosító figyelembe vehető szavatoló tőkéjében kerül megjelenítésre, a nem-életbiztosítási kockázati modulnak számításba kell vennie a nem-életbiztosítási és -viszontbiztosítási szerződésekkel kapcsolatos törlési kockázatot. |
| (45) | Díjkockázat tekintetében a nem-életbiztosítási és egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat tőkeszükséglete kiszámításának a múltbeli és a várható jövőbeni megszolgált díjak közül a nagyobbikon kell alapulnia a jövőbeni megszolgált díjakkal kapcsolatos bizonytalanság figyelembevétele érdekében. Amennyiben azonban egy biztosító vagy viszontbiztosító megbízhatóan szavatolni tudja, hogy a jövőbeni megszolgált díjak nem haladják meg a várható díjakat, a számításnak csak a várható megszolgált díjakon kell alapulnia. |
| (46) | Az életbiztosítási kötelezettségek átlagos jellemzőinek a megjelenítése érdekében a tömeges törlési kockázat szavatolótőke-szükségleti standard formulában való modellezésének azon a feltevésen kell alapulnia, hogy a szerződést viszontbiztosításba adó biztosító vagy viszontbiztosító által gyakorolható opciókkal járó kockázat nem lényeges a viszontbiztosításba vevő biztosítóra vagy viszontbiztosítóra nézve. |
| (47) | Az életbiztosítási tartalékolási technikákhoz hasonlóan kezelt egészségbiztosítás (SLT egészségbiztosítás) és az egyéb egészségbiztosítási tevékenységek (NSLT egészségbiztosítás) eltérő kockázati profiljának a megjelenítése érdekében az egészségbiztosítási kockázati modulnak ennél a két biztosítási típusnál más-más részmodulokat kell tartalmaznia. |
| (48) | Az életbiztosítási kötelezettségek átlagos jellemzőinek a megjelenítése érdekében az életbiztosítási és SLT egészségbiztosítási kockázati modulok modellezésének azon a feltevésen kell alapulnia, hogy a biztosítási és viszontbiztosítási szolgáltatások inflációtól való függőségével járó kockázat nem jelentős. |
| (49) | A standard formula nem-életbiztosítási és egészségbiztosítási katasztrófakockázati részmoduljai forgatókönyv-alapú számításainak a katasztrófa miatti bruttó veszteségek specifikációján kell alapulnia a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek levonása nélkül. A biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az alapvető szavatoló tőke forgatókönyvből adódó változásainak meghatározásakor figyelembe kell vennie sajátos viszontbiztosítási szerződései és különleges célú gazdasági egységei kockázatcsökkentő hatását. |
| (50) | A nem-életbiztosítási kötelezettségek átlagos jellemzőinek a megjelenítése érdekében a felelősségi kockázatnak a standard formula nem-életbiztosítási katasztrófakockázati részmoduljában való modellezése azon a feltevésen kell, hogy alapuljon, hogy a nagyszámú, felelősségbiztosítási kötelezettség hatálya alá tartozó hasonló kárigény felhalmozódásának a kockázata nem jelentős. |
| (51) | A nem-életbiztosítási kötelezettségek átlagos jellemzőinek a megjelenítése érdekében a tömeges baleseti kockázat standard formulában való modellezésének azon a feltevésen kell alapulnia, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók bizonyos európai országoktól eltérő harmadik országbeli tömeges baleseti kockázattal szembeni kitettsége nem jelentős a 2009/138/EK irányelv hatálya alá tartozó biztosítókra vagy viszontbiztosítókra és biztosítói csoportokra nézve. Ezenkívül azon a feltevésen is alapulnia kell, hogy az üzemi balesetbiztosításokkal kapcsolatos tömeges baleseti kockázat nem jelentős. |
| (52) | A nem-életbiztosítási kötelezettségek átlagos jellemzőinek a megjelenítése érdekében a baleset-koncentrációs kockázat standard formulában való modellezésének azon a feltevésen kell alapulnia, hogy a csoportos szerződések kivételével az egészségügyi költségbiztosításokkal és a jövedelembiztosításokkal kapcsolatos baleset-koncentrációs kockázat nem jelentős. |
| (53) | A természeti katasztrófákkal kapcsolatos empirikus bizonyítékoknak a standard formula kalibrálásában való megjelenítése érdekében a természetikatasztrófa-kockázat modellezésének olyan földrajzi felosztásokon kell alapulnia, amelyek megfelelően homogének azon kockázatok tekintetében, amelynek a biztosító vagy viszontbiztosító ki van téve. E felosztások kockázati súlyait úgy kell meghatározni, hogy 99,5 %-os biztonsági szintű kockáztatott értékkel számításba vegyék a releváns biztosítási ágazatokban az éves veszteség és biztosítási összeg arányát. A szóban forgó földrajzi felosztások közötti korrelációs együtthatókat úgy kell megválasztani, hogy tükrözzék a földrajzi felosztásokban fennálló megfelelő kockázatok közötti függőséget, figyelembe véve a függőség esetleges nonlinearitását. |
| (54) | A vállalkozás tényleges kockázati kitettségének a standard formulán belüli, a természetikatasztrófa-kockázati tőkeszükséglet számításában való figyelembevétele érdekében a biztosítási összeget úgy kell meghatározni, hogy az figyelembe vegye a katasztrófaesemények ellentételezésére vonatkozó szerződéses korlátokat. |
| (55) | A standard formula piaci kockázati moduljának azon a feltevésen kell alapulnia, hogy az eszközöknek és kötelezettségeknek a piaci paraméterek volatilitásában bekövetkező változásokra való érzékenysége nem jelentős. |
| (56) | A hosszabb futamidők esetén fennálló kamatlábkockázat kalibrálásának tükröznie kell, hogy az a végső határidős kamatláb, amely felé a kockázatmentes hozamgörbe konvergál, időben stabil, és csak a hosszú távú várakozásokban bekövetkező változások esetén módosul. |
| (57) | A standard formula számításához a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak azonosítania kell, hogy mely kapcsolt vállalkozásai stratégiai jellegűek. A stratégiai jellegű kapcsolt vállalkozásokba irányuló befektetésekkel kapcsolatos részvénypiaci kockázati részmodul kalibrálásának tükröznie kell az értékük volatilitásának a stratégiai jellegből adódó valószínű csökkenését és a részesedő vállalkozásnak a kapcsolt vállalkozásra gyakorolt befolyását. |
| (58) | A futamidő-alapú részvénypiaci kockázati részmodulnak azon a feltevésen kell alapulnia, hogy a tőkebefektetések 2009/138/EK irányelv 304. cikkében említett jellemző tartási periódusa összhangban van a kötelezettségek 2009/138/EK irányelv 304. cikke szerinti átlagos futamidejével. |
| (59) | A prociklikusság hatásainak elkerülése érdekében a részvénypiaci kockázati részmodul szimmetrikus kiigazítási mechanizmusának a periódusa egyensúlyt kell, hogy teremtsen a részmodul kockázatérzékenységének a fenntartása és a szimmetrikus kiigazítás céljának tükrözése között. |
| (60) | Amikor a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek legjobb becslésének számításakor illeszkedési kiigazítást alkalmaznak, a szavatolótőke-szükségletnek a kamatrés-kockázati részmodulban való kiszámítása során figyelembe kell venni az eszközökre vonatkozó kamatkülönbözetek változásainak az illeszkedési kiigazításra és ezáltal a biztosítástechnikai tartalékok értékére gyakorolt hatását. |
| (61) | Figyelembe véve, hogy a harmadik országokban található ingatlanok kockázati profilja nem tér el lényegesen az unióbeli ingatlanokétól, a standard formula ingatlanpiaci kockázati részmoduljának ezt a két kitettségtípust azonosan kell kezelnie. |
| (62) | Mivel a koncentrációs kockázatot általában azon kibocsátók diverzifikációjának a hiánya okozza, amelynek a biztosító vagy viszontbiztosító ki van téve, a standard formula piaci kockázatkoncentrációs részmoduljának azon a feltevésen kell alapulnia, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító által tartott eszközök földrajzi vagy ágazati koncentrációja nem jelentős. |
| (63) | A standard formula partner általi nemteljesítési kockázati moduljának azon a feltevésen kell alapulnia, hogy diverzifikálható kitettségek esetén, amennyiben a partner valószínűleg minősített (1-es típusú kitettségek), a nem ugyanazon csoporthoz tartozó partnerekkel kapcsolatos nemteljesítési veszteség független, az ugyanazon csoporthoz tartozó partnerekkel kapcsolatos nemteljesítési veszteség pedig nem független. |
| (64) | Annak biztosítására, hogy a standard formulával számított szavatolótőke-szükségletben számításba vegyék az összes olyan partnerrel kapcsolatos hitelkockázatot, amelynek a biztosító vagy viszontbiztosító ki van téve, minden olyan kitettséget, amelyet sem a kamatrés-kockázati részmodul, sem a partner általi nemteljesítési kockázati modul nem vesz számításba 1-es típusú kitettségként, 2-es típusú kitettségként kell számításba venni a partner általi nemteljesítési kockázati modulban. |
| (65) | A standard formula partner általi nemteljesítési kockázati moduljának tükröznie kell a biztosítéki megállapodások gazdasági hatását a partner nemteljesítése esetén. Különösen mérlegelni kell azt, hogy a biztosíték teljes tulajdonjoga átruházásra kerül-e. Azt is mérlegelni kell, hogy a partner fizetésképtelensége esetén a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a partner fizetésképtelenségi vagyonában fennálló, a biztosítékot meghaladó arányos részesedésének meghatározásakor figyelembe veszik-e, hogy a vállalkozás megkapja a biztosítékot. |
| (66) | A 2009/138/EK irányelv 104. cikkének (1), (3) és (4) bekezdésében meghatározott módszernek megfelelően az alapvető szavatolótőke-szükségletnek egy további kockázati modult is magában kell foglalnia az immateriális javakból származó olyan egyedi kockázatok kezelése érdekében a szavatolótőke-megfelelési célokra való elismerés és értékelés szerint, amelyeket a szavatolótőke-szükséglet máshol nem vesz számításba. |
| (67) | A standard formula működési kockázati modulja tényező-alapú számításban tükrözi a nem megfelelő vagy meghiúsult belső folyamatokból, az alkalmazott emberi erőforrásból vagy rendszerekből, vagy külső eseményekből eredő kockázatokat. E célból a biztosítástechnikai tartalékok, az előző tizenkét hónap során megszolgált díjak, és az előző tizenkét hónap során felmerült költségek megfelelő mennyiségi mérőszámnak minősülnek e kockázat tükrözésére. Az utóbbi mennyiségi mérőszám csak az életbiztosítási szerződésekre vonatkozóan releváns, ha a kockázatot a szerződő viseli. Tekintettel arra, hogy a szerzési költségek heterogén módon oszlanak el a különböző biztosítási üzleti modellek között, ezeket a költségeket nem kell figyelembe venni az előző 12 hónap során felmerült költségek összegére vonatkozó mennyiség mérőszámban. Annak biztosítása érdekében, hogy a működési kockázat tőkekövetelménye továbbra is megfeleljen a 2009/138/EK irányelv 101. cikkében meghatározott biztonsági szintnek, a működési kockázati modult felül kell vizsgálni a (150) preambulumbekezdésben említett, a szavatolótőke-szükséglet standard formulával való kiszámításához használt módszerek, feltevések és standard paraméterek Bizottság általi felülvizsgálata részeként. Ennek a felülvizsgálatnak főként azon életbiztosítási szerződésekre kell irányulnia, amelyek esetében a kockázatot a szerződő viseli. |
| (68) | A biztosítástechnikai tartalékok és a halasztott adók veszteségelnyelő képességét érintő kiigazításnak a számításakor ügyelni kell arra, hogy ne vegyék kétszer figyelembe a jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések vagy a halasztott adók kockázatcsökkentő hatását. |
| (69) | A jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések általában az életbiztosítási és SLT egészségbiztosítási szerződésekre jellemzők. Ezért a biztosítástechnikai tartalékok és a halasztott adók veszteségelnyelő képességét érintő kiigazításnak figyelembe kell vennie a jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések kockázatcsökkentő hatását az életbiztosítási kockázat, az SLT egészségbiztosítási kockázat, az egészségbiztosítási katasztrófakockázat, a piaci kockázat és a partner általi nemteljesítési kockázat vonatkozásában. A standard formula összetettségének csökkentése és a biztosítóra vagy viszontbiztosítóra nehezedő számítási terhek korlátozása céljából a kiigazítás nem alkalmazandó a nem-életbiztosítások és az NSLT egészségbiztosítások kockázataira. Mivel a nem megfelelő vagy meghiúsult belső folyamatokból, az alkalmazott emberi erőforrásból vagy rendszerekből, vagy külső eseményekből eredő veszteségeket a jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések esetenként nem nyelik el kellő hatékonysággal, a kiigazítás a működési kockázatra nem alkalmazandó. |
| (70) | A kockázatcsökkentési technikák szavatolótőke-szükséglet számításában való megjelenítésének tükröznie kell az alkalmazott technika gazdasági tartalmát és azokra a kockázatcsökkentési technikákra kell korlátozódnia, amelyek ténylegesen a biztosítón vagy viszontbiztosítón kívülre helyezik át a kockázatot. |
| (71) | Annak értékelésekor, hogy ténylegesen megtörtént-e a kockázat áthelyezése, mérlegelni kell a kockázatcsökkentési technika valamennyi elemét, valamint a biztosító vagy viszontbiztosító és a partnereik közötti megállapodásokat. A viszontbiztosítás által nyújtott kockázatcsökkentés esetében az a tény, hogy a viszontbiztosító kifizetéseinek összegében vagy időzítésében bekövetkező jelentős eltérések valószínűsége csekély, önmagában nem jelenti azt, hogy a viszontbiztosító nem vállalt kockázatot. |
| (72) | A szavatolótőke-szükséglet standard formulájának forgatókönyv-alapú számításai az azonnali stresszhelyzetek hatásán alapulnak, és a biztosító vagy viszontbiztosító a stresszhelyzet bekövetkezésekor nem vehet figyelembe olyan kockázatcsökkentési technikákat, amelyek a biztosító vagy viszontbiztosító jövőbeli intézkedéseire támaszkodnak, így például dinamikus fedezeti stratégiákat vagy jövőbeli vezetői intézkedéseket. A dinamikus fedezeti stratégiákat és a jövőbeli vezetői intézkedéseket meg kell különböztetni a folyamatos fedezeti konstrukcióktól, amelyek esetében hatályban van egy kockázatcsökkentési technika, amelyet lejártakor egy hasonló konstrukcióval váltanak fel, tekintet nélkül a biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-megfelelési helyzetére. |
| (73) | Annak a helyzetnek az elkerülésére, hogy egy kockázatcsökkentési technika hatékonyságát aláássa a báziskockázat jelenléte, különösen pénznembeli eltérés miatt, a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a szavatolótőke-szükséglet kiszámításakor figyelembe kell vennie a lényeges báziskockázatot. Amennyiben a szavatolótőke-szükséglet számítása nem tükrözi a lényeges báziskockázatot, a kockázatcsökkentési technika nem ismerhető el. |
| (74) | A szavatolótőke-szükséglet számításában megfelelően tükrözni kell a nyereségrészesedési megállapodások létezését, amelyekkel a nyereség szétosztásra kerül a szerződők vagy kedvezményezettek között. |
| (75) | Amennyiben az alapvető szavatolótőke-szükséglet valamely kockázati moduljához vagy részmoduljához tartozó tőkeszükséglet számítása kétirányú forgatókönyveknek az alapvető szavatoló tőkére gyakorolt hatásán alapul, mint például a kamatlábkockázat, a devizaárfolyam-kockázat vagy a törlési kockázat esetében, a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak meg kell határoznia, hogy melyik forgatókönyv érinti a legkedvezőtlenebbül a biztosító vagy viszontbiztosító egészének az alapvető szavatoló tőkéjét. Ennek meghatározásakor adott esetben figyelembe kell venni a nyereségrészesedés és a jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések kifizetésének a hatásait az elkülönített alap szintjén. Az ily módon meghatározott forgatókönyv a releváns forgatókönyv az egyes elkülönített alapok elvi szavatolótőke-szükségletének a kiszámításához. |
| (76) | A korrelációs paraméterek empirikus adatok – például életbiztosítási kötelezettségek esetén a halandósági vagy a törlési arány változásai vagy nem-életbiztosítási kötelezettségek esetén az egyesített arányszámok vagy a tartalék-felhasználási arányok – alapján történő jövőbeli felülvizsgálatára való felkészülés érdekében az EIOPA-nak megfelelő adatokat kell kapnia a felügyeleti hatóságoktól. A felügyeleti hatóságok ezeket az adatokat a biztosítótól vagy viszontbiztosítótól kapják meg a felügyeleteknek benyújtandó azon információk részeként, amelyekre a felügyelethez szükség van, és ezért ez nem jelent további terhet a vállalkozások számára. |
| (77) | A korrelációs paraméterek frissítésével kapcsolatos vélemény megfogalmazásakor az EIOPA-nak figyelembe kell vennie, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító frissített korrelációs paramétereinek alkalmazása a 2009/138/EK irányelv 101. cikkében megfogalmazott alapelveknek megfelelő összesített szavatolótőke-szükségletet eredményezne-e, valamint hogy a kockázatok közötti függőségek nonlineárisak-e, illetve hogy szélsőséges forgatókönyveknél hiányzik-e a diverzifikáció, mely esetben az EIOPA-nak alternatív függőségi intézkedéseket kell mérlegelnie a korrelációs paraméterek frissítésének kalibrálásához. |
| (78) | Valószínű, hogy a belső modellek idővel számos ponton megváltoznak a kockázatmodellezéssel kapcsolatos ismeretek bővülésével, így a felügyeleti hatóságoknak az aktuális információkra és gyakorlatokra kell támaszkodniuk a belső modell értékelésében, hogy az lépést tartson a legfrissebb fejleményekkel. |
| (79) | Egy belső modell csak akkor játszhat fontos szerepet egy biztosító vagy viszontbiztosító irányítási rendszerében, ha hozzáigazítják a vállalkozás üzleti tevékenységéhez, és a döntéseiket a modell eredményeire alapozó személyek értik a modellt. Ezért a belső modellek használati tesztjének szavatolnia kell, hogy a jóváhagyott belső modellek megfelelőek a vállalkozás üzleti tevékenységéhez, és azokat a vállalkozást ténylegesen irányító személyek értik. |
| (80) | A szavatolótőke-szükségletet belső modell alapján számító biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a belső modellt kockázatkezelési rendszerében és döntéshozatali folyamataiban úgy kell felhasználnia, hogy ösztönzők jöjjenek létre magának a belső modellnek a minőségi fejlesztésére is. |
| (81) | Az a követelmény, hogy a belső modellnek széles körben használtnak kell lennie és fontos szerepet kell játszania az irányítási rendszerekben a 2009/138/EK irányelv 120. cikkében leírtaknak megfelelően, nem eredményezheti azt, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító vakon bízik a belső modell eredményeiben. A vállalkozások nem alapozhatják döntéseiket a belső modell eredményeire a modell megfelelőségének alapos értékelése nélkül. Tisztában kell lenniük a belső modell korlátaival, és azokat figyelembe kell venniük a döntéseikben. |
| (82) | Mivel a belső modellek valószínűség-eloszlási előrejelzésének kiszámítására a 2009/138/EK irányelv 121. cikkének (4) bekezdése szerint nincs előírva konkrét módszer, és mivel a belső modelleket hozzá kell igazítani a biztosító vagy viszontbiztosító konkrét üzleti tevékenységéhez, a belső modellek jelentősen eltérhetnek módszertanuk, a bennük felhasznált információk, feltevések és adatok, valamint validálási folyamataik tekintetében. Ezért a statisztikai minőségi előírásoknak és a validálási előírásoknak elvi alapúaknak kell lenniük, és azokban csak konkrét minimumkövetelmények szerepelhetnek. Ugyanebből az okból a dokumentációs előírások sem tartalmazhatják a dokumentumok teljes jegyzékét, hanem csak azt a minimális dokumentumlistát, amelyre minden belső modell esetében szükség van. A vállalkozások dokumentációjának tartalmaznia kell minden olyan kiegészítő információt is, amely a belső modellekre vonatkozó dokumentációs előírások teljesítéséhez szükséges. |
| (83) | Annak biztosítására, hogy a belső modell mindig aktuális legyen és a lehető legjobban tükrözze a kockázati profilt, a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak tisztában kell lennie a vonatkozó aktuáriusi fejleményekkel és a kockázatmodellezés általánosan elfogadott piaci gyakorlatával. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak mindig az általánosan elfogadott piaci gyakorlatokhoz kell igazítania belső modelljét. A megfelelő belső modell kialakításához sok esetben szükség lehet az általánosan elfogadott piaci gyakorlattól való eltérésre. |
| (84) | A belső modellek többsége nagyszámú, különböző forrásokból származó és különböző jellemzőkkel és minőséggel bíró adatra épül. A belső modellhez felhasznált adatok megfelelőségének biztosítására a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak átlátható és strukturált módon kell összegyűjtenie, feldolgoznia és felhasználnia az adatokat. |
| (85) | A biztosítónak vagy viszontbiztosítónak szabadon kell meghatároznia a belső modell azon struktúráját, amely a legmegfelelőbben tükrözi a kockázatait. Ezt a felügyeleti hatóságok jóváhagyásával kell megtenni. Részleges belső modellek esetén érdemesebb lehet a különböző komponenseket külön-külön kiszámítani és azokat közvetlenül, a belső modellben való további aggregálás nélkül beépíteni a standard formulába. Ebben az esetben minden egyes komponenshez ki kell számítani a valószínűség-eloszlást. |
| (86) | A belső modellek standard formulába való beépítésének a szavatolótőke-szükséglet kiszámítására szolgáló integrálási technikái az adott belső modell részét képezik, és azoknak a részleges belső modell egyéb komponenseivel együtt teljesíteniük kell a 2009/138/EK irányelv vonatkozó követelményeit. |
| (87) | A biztosítónak vagy viszontbiztosítónak standard számítással kell kiszámítania lineáris minimális tőkeszükségletét, függetlenül attól, hogy a vállalkozás a standard formulával vagy belső modellel számítja-e ki a szavatolótőke-szükségletét. |
| (88) | A minimális tőkeszükséglet 2009/138/EK irányelv 129. cikkének (3) bekezdésében említett felső és alsó korlátjának a kiszámításához a biztosítóra és viszontbiztosítóra nézve nem írható elő a szavatolótőke-szükséglet negyedéves kiszámítása. Amennyiben a minimális tőkeszükséglet számítása nem esik egybe a szavatolótőke-szükséglet éves számításával, a vállalkozásoknak a szavatolótőke-szükséglet 2009/138/EK irányelv 102. cikke szerint legutóbb számított értékét kell felhasználniuk. |
| (89) | A 2009/138/EK irányelv 132. cikkében meghatározott „prudens személy” alapelvvel összhangban és a pénzügyi ágazatok közötti összhang biztosítása érdekében a hitelkonstrukciót forgalomképes értékpapírokba és más pénzügyi eszközökbe átcsomagoló vállalkozások (kezdeményezők, szponzorok vagy eredeti hitelezők) és az ilyen értékpapírokba és instrumentumokba befektető biztosítók vagy viszontbiztosítók közötti érdekeket össze kell hangolni. Az összehangolás megvalósításához a vállalkozások számára csak akkor szabad lehetővé tenni az ilyen értékpapírokba és instrumentumokba való befektetést, ha a kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező jelentős nettó gazdasági érdeket tart meg az alapul szolgáló eszközökben. A jelentős nettó gazdasági érdek alapul szolgáló eszközökben való megtartására vonatkozó, a kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező által betartandó követelmény akkor is érvényben van, ha több kezdeményező, szponzor vagy eredeti hitelező van. A követelmények kijátszásának megakadályozása, a félreértések megelőzése és a megfogalmazásnak a hitelintézetek tevékenységét szabályozó uniós jogszabályokkal való összehangolása érdekében az „átcsomagolt hiteleken alapuló, forgalomképes értékpapírokba vagy más pénzügyi eszközökbe történő befektetés” kifejezés helyett az „értékpapírosítási pozíciókba történő befektetés” kifejezés alkalmazandó. |
| (90) | Az értékpapírosított eszközökbe befektető biztosítónak vagy viszontbiztosítónak átfogó és alapos ismeretekkel kell rendelkeznie a befektetésről és a mögöttes kitettségekről. Ezen ismeretek összegyűjtése érdekében a vállalkozások csak alapos átvilágítás után hozhatják meg befektetési döntéseiket, amelynek nyomán megfelelő információkra és ismeretekre tesznek szert az értékpapírosítással kapcsolatban. |
| (91) | Annak érdekében, hogy az értékpapírosítási pozíciókból adódó kockázatokat megfelelően tükrözze a biztosító vagy viszontbiztosító tőkeszükséglete, szabályokat kell elfogadni az ilyen befektetések kockázatérzékeny és prudenciálisan megbízható kezelésére, a mögöttes kitettségek jellegétől és jegyzési folyamatától, valamint a strukturális és átláthatósági jellemzőktől függően. Az említett követelményeknek megfelelő értékpapírosításokat egyedi kezelés alá kell vonni a kamatrés-kockázati részmodulban, elismerve alacsonyabb kockázati profiljukat. Mivel csak a legelőrébb sorolt ügyletrészsorozatok alkalmasak ilyen kezelésre, és figyelembe véve a legelőrébb sorolt ügyletrészsorozatokkal járó hitelminőség-javítást összehasonlítva a mögöttes kitettségek teljes halmazával, helyénvaló az ilyen pozíciókra vonatkozó kamatrés-kockázati tényezők felső korlátját a mögöttes kitettségekre alkalmazandó kamatrés-kockázati tényezőnek a szintjén meghatározni, vagyis a nem minősített hitelekre alkalmazandó, futamidő-évenkénti 3 %-os kockázati tényező szintjén. Ezt a megközelítést felül kell vizsgálni a (150) preambulumbekezdésben említett, a szavatolótőke-szükséglet standard formulával való kiszámításához használt módszerek, feltevések és standard paraméterek Bizottság általi felülvizsgálata részeként. |
| (92) | A szabályozási arbitrázs elkerülése érdekében az értékpapírosítás szabályait „a tartalom elsődlegessége a formával szemben” elv alapján kell alkalmazni. Ezért az értékpapírosítás olyan egyértelmű és átfogó fogalommeghatározására van szükség, amely kiterjed minden olyan ügyletre vagy rendszerre, amelynél a kitettséggel vagy kitettségek halmazával kapcsolatos hitelkockázatot több ügyletrészsorozatba sorolják. Az olyan kitettség, amely közvetlen fizetési kötelezettséget keletkeztet fizikai eszközök finanszírozására vagy működtetésére használt ügyletek vagy rendszerek tekintetében, nem tekintendő értékpapírosítási ügyletből eredő kitettségnek, még abban az esetben sem, ha az ügylet vagy rendszer a veszteségviselési rangsorban különböző helyet elfoglaló fizetési kötelezettségekkel bír. |
| (93) | A jó irányítás a biztosító vagy viszontbiztosító hatékony és stabil vezetésének az alapja és a szabályozási keret kiemelten fontos eleme. A biztosító vagy viszontbiztosító irányítási rendszerének a felügyeleti és irányítási feladatkörök megfelelő és átlátható kiosztásán kell alapulnia a hatékony döntéshozatal, az érdekütközések megakadályozása és a vállalkozás hatékony irányítása érdekében. |
| (94) | A jó irányítás alapelve, hogy senkinek sem lehet döntési hatásköre mindenféle ellenőrzés nélkül. Ezért minden, a vállalkozást érintő fontos döntés végrehajtása előtt legalább egy másik személynek ellenőriznie kell a szóban forgó döntést. |
| (95) | A kockázatkezelési rendszer megfelelő működésének biztosítása érdekében a biztosító vagy viszontbiztosító által hozott intézkedések keretében a vállalkozás kockázatkezelési politikájának megfelelő gyakorlatokat és eljárásokat kell létrehoznia, végrehajtania, fenntartania és monitoroznia a vállalkozás üzleti tevékenységének kiemelten fontos területeire vonatkozóan. |
| (96) | A biztosítónak vagy viszontbiztosítónak megfelelő belső ellenőrzési rendszerrel kell rendelkeznie annak biztosítására, hogy a működési és felügyeleti feladatkört ellátó valamennyi személy a vállalkozás célkitűzéseinek megfelelően és a vonatkozó jogszabályokkal, rendeletekkel és közigazgatási rendelkezésekkel összhangban járjon el. |
| (97) | Annak érdekében, hogy a gazdasági értékelés megbízható, pontos és a 2009/138/EK irányelv 75. cikkének megfelelő legyen, megfelelő belső ellenőrzési rendszert kell létrehozni és bevezetni a biztosító vagy viszontbiztosító eszközeinek és kötelezettségeinek az értékelésére, egyebek mellett a felhasznált információk, adatok és feltevések független felülvizsgálatával és ellenőrzésével. |
| (98) | Annak biztosítására, hogy a biztosítástechnikai tartalékok értékelését a 2009/138/EK irányelv 76–85. cikkével összhangban hajtsák végre, a biztosító vagy viszontbiztosító irányítási rendszerének egy validálási folyamatot kell tartalmaznia a biztosítástechnikai tartalékok számítására vonatkozóan. |
| (99) | Az irányítási rendszer területén a függetlenség biztosítása érdekében a valamilyen funkciót ellátó személynek vagy szervezeti egységnek objektíven és befolyásoktól mentesen kell tudnia ellátni a feladatát, és a releváns megállapításokat közvetlenül az igazgatási, irányítási vagy felügyelő testülethez kell benyújtania. Annak érdekében, hogy a felügyeleti hatóságok szükség esetén időben meghozhassák a helyreállítási intézkedéseket, a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak megfelelő időben tájékoztatnia kell a felügyeleti hatóságot a vállalkozást ténylegesen irányító vagy egyéb kiemelten fontos feladatkört betöltő összes személy adatairól, és meg kell adnia minden más, e személyek szakmai alkalmasságának és üzleti megbízhatóságának az értékeléséhez szükséges információt. A biztosítóra vagy viszontbiztosítóra, illetve a felügyeletekre nehezedő indokolatlan terhek elkerülésére vonatkozó igény elismerése mellett ugyanakkor a biztosító vagy viszontbiztosító által elküldött értesítés nem jelenti a felügyeleti hatóság általi előzetes jóváhagyást. Amennyiben a felügyeleti hatóság úgy találja, hogy az adott személy nem felel meg a 2009/138/EK irányelvben meghatározott szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági követelményeknek, jogosultnak kell lennie arra, hogy előírja a vállalkozás számára az illető személy lecserélését. |
| (100) | A vállalkozást ténylegesen irányító vagy egyéb kiemelten fontos feladatkört betöltő személyek hírnevének értékeléséhez meg kell vizsgálni e személyek múltbeli magatartását, és ellenőrizni kell, hogy előfordulhat-e az, hogy nem tudják hatékonyan ellátni feladataikat a vonatkozó szabályoknak, előírásoknak és iránymutatásoknak megfelelően. A múltbeli magatartással kapcsolatos információk között lehetnek bűnügyi vagy pénzügyi nyilvántartásokból származó adatok is. Egy személy múltbeli üzleti magatartása jelzésértékű lehet az illető személy feddhetetlensége tekintetében. |
| (101) | Annak biztosítására, hogy a feladatkörök és tevékenységek kiszervezése hatékonyan történjen, és ne ássa alá a biztosító vagy viszontbiztosító által a 2009/138/EK irányelv szerint teljesítendő kötelezettségeket, követelményeket kell meghatározni a szolgáltató kiválasztására, a megkötendő írásbeli megállapodásra és a biztosító vagy viszontbiztosító által a szolgáltatóval kapcsolatban elvégzendő folyamatos ellenőrzésre vonatkozóan. |
| (102) | Az olyan javadalmazási politikák és gyakorlatok, amelyek a biztosító vagy viszontbiztosító kockázatvállalási hajlandóságát meghaladó kockázatvállalásra ösztönöznek, alááshatják az ilyen vállalkozások hatékony kockázatkezelését. Ezért javadalmazási követelményeket kell meghatározni a vállalkozás körültekintő és megbízható irányítása és a túlzott kockázatvállalásra ösztönző javadalmazási megállapodások megakadályozása érdekében. |
| (103) | A többlettőke-követelmények előírását lehetővé tevő körülmények és a kiszámításukhoz alkalmazandó módszertan specifikációjának biztosítania kell, hogy a többlettőke-követelmények hatékony és kivitelezhető felügyeleti eszközt jelentsenek a szerződők és kedvezményezettek védelmére egy olyan szavatolótőke-szükséglet kiszámításával, amely megfelelően tükrözi a biztosító vagy viszontbiztosító általános kockázati profilját. A többlettőke-követelmények összegének számszerűen pozitív értéke van. A specifikációnak figyelembe kell vennie azt az igényt is, hogy hasonló körülményekhez egységes és közös megközelítéseket kell kidolgozni. Ebből a célból referenciaként szolgáló százalék- és határértékek szolgálhatnak alapfeltevésként az eltérések értékeléséhez, ám ez nem szoríthatja háttérbe az adott biztosító vagy viszontbiztosító számára megfelelő többlettőke-követelmény előírásának a fő célját. |
| (104) | A 2009/138/EK irányelv 138. cikke (4) bekezdésének alkalmazása során annak megítélésekor, hogy fennáll-e olyan kivételesen kedvezőtlen helyzet, amely jelentős piaci vagy az érintett biztosítási ágazatban szerzett részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító pénzügyi helyzetét befolyásolja, az EIOPA-nak figyelembe kell vennie az összes releváns szempontot az érintett piac vagy ágazat szintjén, beleértve az e rendeletbe foglalt szempontokat is. |
| (105) | A 138. cikk (4) bekezdésének alkalmazása során annak megítélésekor, hogy egy adott biztosítóra vagy viszontbiztosítóra nézve meg kell-e hosszabbítani a helyreállítási időszakot, valamint a meghosszabbítás időtartamának meghatározásakor – figyelembe véve a 138. cikk (4) bekezdésében foglalt hét éves felső határt – a felügyeleti hatóságnak figyelembe kell vennie a vállalkozásra jellemző összes releváns szempontot, beleértve az e rendeletbe foglalt szempontokat is. |
| (106) | A 2009/138/EK irányelv előírja a biztosító vagy viszontbiztosító számára, hogy információkat tegyen közzé szavatolótőke-megfelelésével és pénzügyi helyzetével kapcsolatban. A nyilvánosságra hozandó információkat, valamint a közzététel módját szabályozó részletes és harmonizált követelményeknek biztosítaniuk kell az egységes piaci feltételeket és a biztosítási és viszontbiztosítási piacok zökkenőmentes működését az Unió egészében, továbbá Unió-szerte elő kell mozdítaniuk a biztosítási és viszontbiztosítási piacok hatékony integrációját. |
| (107) | Az arányosság elvének a közzététel területén való alkalmazása nem eredményezhet olyan kötelezettséget a biztosító vagy viszontbiztosító számára, hogy az üzleti tevékenységéhez nem kapcsolódó vagy nem lényeges információkat tegyen közzé. |
| (108) | A más jogi vagy szabályozási követelmények alapján közzétett egyenértékű információkra való hivatkozások esetén azoknak közvetlenül magukhoz az információkhoz kell elvezetniük, nem pedig egy általános dokumentumra kell mutatniuk. |
| (109) | Amennyiben a felügyeleti hatóságok a 2009/138/EK irányelv 53. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján lehetővé teszik a biztosító vagy viszontbiztosító számára, hogy bizonyos információkat ne tegyen közzé, ez az engedély csak addig van érvényben, amíg a közzététel elmaradásának az oka fennáll. Ha ez az ok megszűnik, az adott naptól kezdődően a biztosító vagy viszontbiztosító köteles közzétenni a megfelelő információt. |
| (110) | A 2009/138/EK irányelv előírja a tagállamok számára, hogy biztosítsák a felügyeleti hatóságok arra vonatkozó hatáskörét, hogy megköveteljék a felügyelethez szükséges összes információ benyújtását. Ezen információk jelentős részben azok az adatok, amelyeket rendszeresen be kell nyújtani a felügyeleti hatóságokhoz. |
| (111) | A rendszeresen benyújtandó adatokat és a benyújtás módját szabályozó részletes és harmonizált követelményeket kell elfogadni a felügyeleti hatóságok által lefolytatott felülvizsgálati folyamat hatékony konvergenciájának biztosítása érdekében. |
| (112) | A biztosító vagy viszontbiztosító által a felügyeleti hatóságokhoz rendszeresen benyújtandó információk tartalmazzák a szavatolótőke-megfelelésről és pénzügyi helyzetről szóló jelentést. Ezenkívül be kell nyújtaniuk a rendszeres felügyeleti jelentést is, amely a szavatolótőke-megfelelésről és pénzügyi helyzetről szóló jelentésben foglalt információkon kívüli, a felügyelethez szükséges információkat tartalmaz. Ennek a két jelentésnek – úgy a biztosító vagy viszontbiztosító, mint a felügyeleti hatóságok érdekében – azonos felépítésűnek kell lennie. |
| (113) | A biztosító vagy viszontbiztosító kockázatértékelése alapján a felügyeleti hatóságok előírhatják a rendszeres felügyeleti jelentés évenkénti benyújtását a 2009/138/EK irányelv 36. cikkének megfelelően. Ha erre nem kerül sor, és a biztosító vagy viszontbiztosító csak 3 évente nyújtja be rendszeres felügyeleti jelentését, ettől függetlenül évente tájékoztatnia kell a felügyeleti hatóságokat a legutóbbi jelentéstételi időszak óta bekövetkezett jelentős fejleményekről. |
| (114) | A számszerű és szöveges információkat rendszeresen, szöveges jelentés és számadatokat tartalmazó táblák formájában kell benyújtani a felügyeleti hatósághoz. A számadatokat tartalmazó tábláknak részletesebben meg kell adniuk és szükség esetén ki kell egészíteniük a szöveges jelentésben foglalt információkat. A jelentésnek és a tábláknak – a szavatolótőke-megfelelésről és pénzügyi helyzetről szóló jelentésben foglaltakon túlmenően – elegendő információt kell tartalmazniuk ahhoz, hogy a felügyeleti hatóságok teljesíthessék a 2009/138/EK irányelv szerinti feladataikat, ugyanakkor nem eredményezhet szükségtelen terhet a biztosító vagy viszontbiztosító számára. A negyedévente benyújtandó számadatokat tartalmazó táblák körének szűkebbnek kell lennie az évente benyújtandó számadatokat tartalmazó táblák körénél. |
| (115) | Az arányosság elvének a felügyeleti jelentéstétel területén való alkalmazása nem eredményezhet olyan kötelezettséget a biztosítók vagy viszontbiztosítók vagy az Unión belül működő fióktelepek számára, hogy az üzleti tevékenységükhöz nem kapcsolódó vagy nem lényeges információkat nyújtsanak be. |
| (116) | A felügyeleti felülvizsgálati folyamat kritériumait és módszereit közzé kell tenni. Ennek keretében meg kell határozni azokat az általános eszközöket és intézkedéseket, amelyeket a felügyeleti hatóságok a 2009/138/EK irányelv 36. cikke (2) bekezdésében foglalt követelményeknek való megfelelés ellenőrzéséhez és értékeléséhez, illetve különösen a biztosító vagy viszontbiztosító kockázatkezelési megfelelőségének és a kedvezőtlen eseményekhez és változásokhoz való alkalmazkodási képességének a felülvizsgálatához alkalmaznak. |
| (117) | A 2009/138/EK irányelv 31. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerinti összesített statisztikai adatok közzététele általános tájékoztatást biztosít a nemzeti biztosítási szektorokról és maguknak a felügyeleti hatóságoknak a legfontosabb tevékenységeiről. A megadott információknak tartalmazniuk kell a mennyiségi és minőségi követelményekkel kapcsolatos adatokat, valamint az összehasonlítható módon benyújtott összesített nemzeti adatokat. |
| (118) | A felügyeleti közzététel összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében fel kell sorolni a prudenciális keretszabályok alkalmazásának azon kiemelten fontos területeit, amelyeken a felügyeleti hatóságoknak minimálisan közzé kell tenniük az adatokat. |
| (119) | A különleges célú gazdasági egység kitettségét mindig korlátozni kell annak biztosítására, hogy a különleges célú gazdasági egység eszközei egyenértékűek legyenek az összesített maximális kockázati kitettséggel vagy meghaladják azt. |
| (120) | Ha egy különleges célú gazdasági egységre több biztosítótól vagy viszontbiztosítótól származó kockázatok hárulnak, az adott különleges célú gazdasági egységnek mindig védelmet kell élveznie minden egyes olyan egyéb biztosító vagy viszontbiztosító felszámolási eljárásával szemben, amely kockázatokat helyez át a különleges célú gazdasági egységre. |
| (121) | A részvényesekre és a különleges célú gazdasági egységben minősített részesedéssel rendelkező tagokra, valamint a különleges célú gazdasági egységet ténylegesen vezető személyekre vonatkozó szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági követelmények értékelésekor adott esetben figyelembe kell venni a biztosítókra és viszontbiztosítókra vonatkozó hasonló követelményeket. |
| (122) | A kockázat biztosítóról vagy viszontbiztosítóról a különleges célú gazdasági egységre, illetve a különleges célú gazdasági egységről a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy finanszírozási mechanizmus nyújtóira való átruházásának mentesnek kell lennie minden olyan kapcsolt ügylettől, amely alááshatja a hatékony kockázatátruházást, például beszámításra vonatkozó szerződéses jog vagy olyan mellékmegállapodások, amelyeknek a célja a kockázatnak a különleges célú gazdasági egységről a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy finanszírozási mechanizmus nyújtóira való átruházásából származó potenciális vagy tényleges veszteségek csökkentése. |
| (123) | Annak biztosítására, hogy a jövőbeli kifizetések előírása nem ássa alá a kockázatnak a biztosítóról vagy viszontbiztosítóról a különleges célú gazdasági egységre való tényleges átruházását, fontos, hogy a kifizetések elmaradása ne érintse kedvezőtlenül a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjét. Annak meghatározása során, hogy létezik-e olyan forgatókönyv, amelyben ez megtörténhet, a vállalkozásnak figyelembe kell vennie a szerződéses megállapodásokban mérlegelt összes forgatókönyvet és minden más forgatókönyvet, kivéve, ha az egyéb forgatókönyvek bekövetkezésének rendkívül csekély a valószínűsége. |
| (124) | A 2009/138/EK irányelv 220. cikke előírja, hogy a csoportszintű szavatolótőke-megfelelést az 1. módszer (konszolidált beszámolón alapuló módszer) szerint kell kiszámítani, kivéve, ha annak kizárólagos alkalmazása nem lenne megfelelő. Annak értékelésekor, hogy az 1. módszer helyett – vagy amellett – a 2. módszert (levonási és aggregálási módszer) kell-e alkalmazni, a csoportfelügyeleti hatóságnak számos harmonizált meghatározó tényezőt kell mérlegelnie. Az egyik ilyen tényező az, hogy az 1. módszer alkalmazása nem jelentene-e túlzott terhet, valamint hogy a csoport kockázatainak a jellege, nagyságrendje és összetettsége alapján a 2. módszer alkalmazása nem befolyásolná-e lényegesen a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés számítási eredményeit. Annak ellenőrzésekor, hogy a 2. módszer alkalmazása lényegesen befolyásolná-e a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés számítási eredményeit, a 2. módszert a csoport 2009/138/EK irányelv szerinti összesített figyelembe vehető szavatoló tőkéje és összesített szavatolótőke-szükséglete alapján az 1. módszerrel kell összehasonlítani, nem pedig egy egyenértékű harmadik országban meghatározott szavatolótőke-szükséglettel. |
| (125) | Az egyenlő versenyfeltételek olyan harmadik országokban való biztosítása érdekében, amelyekben egy csoport harmadik országbeli kapcsolt biztosítót vagy viszontbiztosítót tartalmaz, és amennyiben a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadott el a 2009/138/EK irányelv 227. cikkének (4) vagy (5) bekezdése alapján az adott harmadik ország szolvenciarendszerének egyenértékűsége vagy átmeneti egyenértékűsége megállapítására, a csoportfelügyeleti hatóságnak elsőbbséggel kell kezelnie ezt a megfontolást annak eldöntésekor, hogy az 1. módszer (konszolidált beszámoló) helyett – vagy amellett – a 2. módszert (levonási és aggregálási módszer) kell-e alkalmazni. |
| (126) | A 2009/138/EK irányelv szerint amennyiben a felügyeleti hatóságok úgy vélik, hogy valamely kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-szükségletének a fedezésére figyelembe vehető bizonyos szavatolótőke-elemek nem állnak ténylegesen rendelkezésre a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet fedezésére, ezek a szavatolótőke-elemek csak annyiban vonhatók be a számításba, amennyiben a kapcsolt vállalkozás szavatolótőke-szükségletének a fedezésére figyelembe vehetőek. Ebben az összefüggésben annak megítélésekor, hogy bizonyos szavatolótőke-elemek ténylegesen a csoport rendelkezésére állnak-e, a felügyeleti hatóságoknak arra kell alapozniuk a döntésüket, hogy léteznek-e olyan korlátozások, amelyek befolyásolják a megfelelő szavatolótőke-elemek helyettesíthetőségét (azaz csak bizonyos veszteségek fedezésére szolgálnak-e) vagy átruházhatóságát (azaz vannak-e jelentős akadályai a szavatolótőke-elemek egyik szervezetről a másikra való átruházásának). Ennek értékelésekor a felügyeleti hatóságoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a leányvállalat biztosítók vagy viszontbiztosítók, harmadik országbeli biztosítók vagy viszontbiztosítók, biztosítási holding társaságok vagy vegyes pénzügyi holding társaságok szavatolótőke-szükségletének a fedezésére szolgáló figyelembe vehető szavatoló tőkében fennálló kisebbségi részesedésekre. |
| (127) | Annak biztosítására, hogy az adott csoporthoz tartozó biztosítók és viszontbiztosítók szerződői és kedvezményezettjei megfelelő védelemben részesüljenek minden, a csoportfelügyelet hatálya alá tartozó vállalkozás felszámolása esetén, a csoportban található biztosítói holdingtársaságok és vegyes pénzügyi holdingtársaságok által kibocsátott szavatolótőke-elemek csak akkor tekinthetők tehermentesnek, ha az ezen szavatolótőke-elemekre vonatkozó kárigények alacsonyabb prioritásúak, mint az adott csoporthoz tartozó biztosítók vagy viszontbiztosítók összes szerződőjének és kedvezményezettjének a követelései. |
| (128) | Megfelelő szabályokat kell létrehozni a csoport szintjén a különleges célú gazdasági egységek kezelésére. E tekintetben a 2009/138/EK irányelv szerinti olyan különleges célú gazdasági egységek, amelyek vagy megfelelnek az irányelvben foglalt követelményeknek, vagy egy harmadik országbeli felügyeleti hatóság szabályozása alá esnek, és így egyenértékű követelményeket teljesítenek, nem vonhatók be teljes mértékben a konszolidációba. |
| (129) | A csoportszintű biztosítástechnikai tartalékok legjobb becslésének az 1. módszer (konszolidált beszámolón alapuló módszer) szerinti kiszámításának azon a feltevésen kell alapulnia, hogy a részt vevő biztosítók és viszontbiztosítók legjobb becslésének és a kapcsolt vállalkozásaik legjobb becslése arányos részének az összege – mindkettő a csoporton belüli ügyletekre kiigazítva – közelítőleg megegyezik azzal az összeggel, amely a konszolidált biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek legjobb becslésének a csoportszinten történő, a 2009/138/EK irányelv 75–86. cikke szerinti kiszámításából adódna. Konkrétan abban az esetben, ha a számításban harmadik országbeli biztosító vagy viszontbiztosító legjobb becslései kerülnek felhasználásra, a legjobb becsléseket az említett cikkek szerint kell értékelni. |
| (130) | A csoportszintű biztosítástechnikai tartalékok kockázati ráhagyása 1. módszer (konszolidált beszámolón alapuló módszer) szerinti kiszámításának azon a feltevésen kell alapulnia, hogy a csoport biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeinek az átadására külön-külön kerül sor a csoport minden egyes biztosítója és viszontbiztosítója esetében, és hogy a kockázati ráhagyás nem teszi lehetővé a vállalkozások kockázatai közötti diverzifikációt. A 2009/138/EK irányelv 73. cikkének (2) és (5) bekezdésében említett vállalkozások vonatkozásában a számításnak azon a feltevésen kell alapulnia, hogy a portfólióbiztosítási kötelezettségek átadására külön-külön kerül sor az életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenységek esetében. |
| (131) | A csoportok konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükségletük kiszámításához kétféle belső modell használatát kérelmezhetik. Amennyiben a belső modellt csak a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet kiszámításához használják, a csoporton belüli kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-szükségletének kiszámításához viszont nem, a 2009/138/EK irányelv 230. cikke alkalmazandó. Ebben az esetben biztosítani kell, hogy a csak a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet kiszámítására használt belső modell jóváhagyását a csoportfelügyeleti hatóság olyan módon adja meg, hogy az összhangban legyen az irányelvben meghatározott, a belső modellek egyedi szintű jóváhagyási eljárására vonatkozó rendelkezésekkel, beleértve az irányelv 114. cikkének (2) bekezdésében említett végrehajtási aktust is. A felügyeleti kollégiumon belüli együttműködés előmozdítása érdekében meg kell határozni, hogy a csoportfelügyeleti hatóságnak a kérelemmel kapcsolatos döntés meghozatala előtt hogyan kell bevonnia más felügyeleti hatóságokat. |
| (132) | Ha egy csoport a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet kiszámításához és a csoporton belüli kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-szükségletének kiszámításához ugyanannak a belső modellnek a használatát kérelmezi, a 2009/138/EK irányelv 231. cikke alkalmazandó. Ebben az esetben annak biztosítására, hogy a csoportfelügyeleti hatóság és az egyéb érintett felügyeleti hatóságok hatékonyan együttműködjenek és megalapozott közös döntést hozzanak a belső modell alkalmazhatóságáról, rendelkezéseket kell meghatározni a szükséges dokumentációról és a kérelem közös elbírálásának eljárásáról. |
| (133) | Egy csak a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet kiszámításához használt belső modell 2009/138/EK irányelv 230. cikke szerinti jóváhagyása nem befolyásolhatja az irányelv 231. cikkén alapuló jövőbeli engedélyeket. Konkrétan az annak engedélyezésére irányuló kérelmeknek, hogy a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet és a csoporton belüli kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-szükséglete együtt, a 2009/138/EK irányelv 230. cikke szerint jóváhagyott belső modellel legyen kiszámítható, az irányelv 231. cikkében leírt eljárást kell követnie. |
| (134) | A csoportoknak akkor kell engedélyt kérniük a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet kiszámítására szolgáló részleges belső modell használatára, ha a kapcsolt vállalkozások közül csak néhány tartozik a csoportszintű belső modell hatálya alá, illetve a 2009/138/EK irányelv 112. cikkének (2) bekezdésében említett korlátozott alkalmazási kör vagy ezek kombinációja vonatkozásában. |
| (135) | Annak érdekében, hogy egy, csak a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet kiszámításához használt belső modellt széles körben alkalmazzanak és az fontos szerepet játsszon a csoport irányítási rendszerében, a részben vagy teljes egészében a belső modell hatálya alá tartozó üzleti tevékenységet folytató biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a belső modell eredményét kell felhasználnia. Ebben az összefüggésben e vállalkozásokra nézve nem írható elő a használati teszt követelményeinek a teljesítése úgy, mintha a belső modellt saját szavatolótőke-szükségletük kiszámítására használnák. E vállalkozások esetében a használati teszt követelményeinek a teljesítése csak az adott belső modell eredményére korlátozódik, valamint arra a célra, hogy a kockázatkezelési és belső ellenőrzési rendszereket az egész csoportban egységesen működtessék. |
| (136) | Annak értékelésekor, hogy teljesülnek-e a 2009/138/EK irányelv 236. cikkében meghatározott feltételek, a csoportfelügyeleti hatóságnak és az egyéb érintett felügyeleti hatóságoknak számos harmonizált meghatározó kritériumot kell figyelembe vennie a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés harmonizált felügyelete érdekében központosított kockázatkezelésű csoportok esetén. |
| (137) | Annak érdekében, hogy a 2009/138/EK irányelv 237–243. cikke szerinti központosított kockázatkezelésű csoportok esetén hatékony együttműködés valósuljon meg a leányvállalat biztosítók és viszontbiztosítók felügyeletében, harmonizálni kell a felügyeleti hatóságok által az ilyen leányvállalat biztosítók és viszontbiztosítók felügyelete során alkalmazandó eljárásokat. |
| (138) | Annak egyértelmű meghatározásához, hogy bekövetkezett-e a 2009/138/EK irányelv 239. cikke (2) bekezdése szerinti szükséghelyzet, a leányvállalat biztosítót vagy viszontbiztosítót engedélyező, a romló pénzügyi helyzetet észlelő felügyeleti hatóságnak számos harmonizált kritériumot kell figyelembe vennie. |
| (139) | A felügyeleti hatóságok közötti koordináció állandó platformja a felügyeleti kollégium, amely elősegíti a csoport és kapcsolt vállalkozásai kockázati profiljának közös értelmezését, és hatékonyabb és eredményesebb kockázatalapú felügyeletre törekszik csoport- és egyedi szinten egyaránt. E tekintetben a kollégium megfelelő működésének biztosításához meg kell határozni azokat a kritériumokat, amelyek alapján egy fióktelep jelentősnek minősül a jelentősebb fióktelepek felügyeleti hatóságainak a kollégiumban való részvétele szempontjából. Ugyancsak fontos a biztosító és viszontbiztosító csoportok felügyeletének koordinálására vonatkozó követelmények harmonizálása a felügyeleti gyakorlatok konvergenciájának előmozdítása érdekében. |
| (140) | A 2009/138/EK irányelv előírja a részesedéssel rendelkező biztosítók vagy viszontbiztosítók, a biztosítói holdingtársaságok és a vegyes pénzügyi holdingtársaságok számára, hogy információkat tegyenek közzé a csoport szavatolótőke-megfelelésével és pénzügyi helyzetével kapcsolatban. Ugyanez az irányelv lehetővé teszi számukra, hogy a szavatolótőke-megfelelésről és a pénzügyi helyzetről egységes jelentést készítsenek, amely a csoportszintű információkat és az egyes leányvállalatokra vonatkozó szavatolótőke-megfelelési és pénzügyi helyzettel kapcsolatos információkat egyaránt tartalmazza. E rendszer azt hivatott biztosítani, hogy az érdekelt felek megfelelő tájékoztatást kapjanak a biztosító és viszontbiztosító csoportok szavatolótőke-megfeleléséről és pénzügyi helyzetéről, ugyanakkor a lehetséges mértékben csökkentse az ilyen csoportokra háruló terheket. E tekintetben harmonizálni kell a biztosító és viszontbiztosító csoportok általi közzétételre vonatkozó követelményeket, függetlenül attól, hogy a szóban forgó csoportok élnek-e a szavatolótőke-megfelelésről és pénzügyi helyzetről szóló egységes jelentés készítésének lehetőségével. |
| (141) | A biztosító és viszontbiztosító csoportok által rendszeresen benyújtandó adatokat szabályozó részletes és harmonizált követelményeket kell elfogadni a csoportfelügyeleti hatóságok felülvizsgálati folyamata hatékony konvergenciájának biztosítása érdekében. A követelményeknek lehetővé kell tenniük a felügyeleti kollégiumokon belüli információcserét és a lehetséges mértékben törekedniük kell az ilyen biztosító és viszontbiztosító csoportokra nehezedő terhek csökkentésére. |
| (142) | Annak a 2009/138/EK irányelv 172., 227. és 260. cikke szerinti értékelését, hogy egy harmadik ország szavatolótőke- vagy prudenciális rendszere egyenértékű-e az irányelv I. vagy III. címében leírt rendszerrel, folyamatosan kell végezni, és azt azzal a céllal kell végrehajtani, hogy biztosítva legyen, hogy a harmadik ország szavatolótőke- vagy prudenciális rendszere az irányelvvel egyenértékű módon védi a szerződőket és a kedvezményezetteket. |
| (143) | Annak a 2009/138/EK irányelv 172., 227. és 260. cikke szerinti értékelését, hogy egy harmadik ország szavatolótőke- vagy prudenciális rendszere egyenértékű-e az irányelv I. vagy III. címében leírt rendszerrel, az e rendeletben (a 172., a 227. és a 260. cikk vonatkozásában a 378., a 379., illetve a 380. cikkben) leírt kritériumok alapján kell elvégezni. |
| (144) | A harmadik ország egyenértékűségének értékelése során figyelembe veendő kritériumok teljesülésének a meghatározásakor az adott harmadik ország szavatolótőke- vagy prudenciális rendszerére vonatkozó jogszabályok és más szabályozási követelmények tartalma alapján kell eljárni, továbbá annak alapján, hogy miként hajtják végre és alkalmazzák a szóban forgó jogszabályokat és követelményeket, valamint a harmadik ország felügyeleti hatóságainak a gyakorlatai alapján. E meghatározás során figyelembe kell venni azt is, hogy a felügyeleti hatóságok a harmadik országban milyen mértékben alkalmazzák a 2009/138/EK irányelvben foglalt arányosság elvét. |
| (145) | Annak biztosítására, hogy az egyenértékűségi vizsgálat pozitív eredménye esetén a 2009/138/EK irányelv 172. cikkének (2) és (3) bekezdésében, valamint e rendelet 211. cikkében foglalt hatások ne ássák alá a biztosítási és viszontbiztosítási szabályozás és felügyelet fő célját, nevezetesen a szerződők és kedvezményezettek védelmét, az egyenértékűség értékelésének az irányelv 172. cikke szerinti kritériumai magukban kell, hogy foglalják a viszontbiztosítási tevékenységek megkezdésének és gyakorlásának általános szabályairól szóló I. címben meghatározott alapelveket. |
| (146) | Annak érdekében, hogy a harmadik ország által meghatározott szavatolótőke-szükségletnek és figyelembe vehető szavatoló tőkének a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés meghatározásában való figyelembevétele a 2. módszer használata esetén a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés olyan meghatározását eredményezze, amely egyenértékű azzal, amely a 2009/138/EK irányelv szerinti követelmények alkalmazásából következne, az egyenértékűségnek az irányelv 227. cikke szerinti értékelése során használt kritériumoknak magukban kell foglalniuk az eszközök és kötelezettségek értékelésével, a biztosítástechnikai tartalékokkal, a szavatoló tőkével, a szavatolótőke-szükséglettel, a minimális tőkeszükséglettel és a befektetési szabályokkal kapcsolatos, az I. cím VI. fejezetében meghatározott szabályokat. |
| (147) | Annak biztosítására, hogy valamely csoport csoportfelügyelet alóli uniós szintű mentessége ne ássa alá a csoportfelügyelet 2009/138/EK irányelvben meghatározott alapvető szerepét, az egyenértékűség értékelésének az irányelv 260. cikke szerinti kritériumai magukban kell, hogy foglalják a csoporton belüli biztosítók és viszontbiztosítók felügyeletével kapcsolatos, a III. címben meghatározott alapelveket. |
| (148) | A tagállami felügyeleti hatóságoknak, valamint azon harmadik országok felügyeleti hatóságainak, amelyekkel kapcsolatban pozitív egyenértékűségi döntés született, illetve amelyeknél ideiglenes vagy átmeneti egyenértékűségi rendszer van érvényben, együtt kell működniük és információkat kell cserélniük annak érdekében, hogy egyértelműen és kölcsönösen értelmezzék a csoportkockázatokat és a fizetőképességet. |
| (149) | Az információk felügyeleti hatóságok közötti megoszthatósága céljából azon harmadik országok felügyeleti hatóságaira, amelyekkel kapcsolatban pozitív egyenértékűségi döntés született, illetve amelyeknél ideiglenes vagy átmeneti egyenértékűségi rendszer van érvényben, a szakmai titoktartás kötelezettsége vonatkozik. |
| (150) | Annak biztosítására, hogy a standard formula folyamatosan megfeleljen a 2009/138/EK irányelv 101. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek, a Bizottság felülvizsgálja a szavatolótőke-szükségletnek a standard formulával való kiszámításához felhasznált módszereket, feltevéseket és standard paramétereket, különösen a piaci kockázati modul I. cím V. fejezetének 6. szakaszában meghatározott módszereit, feltevéseit és standard paramétereit, ideértve a fix kamatozású értékpapírokra és hosszú távú infrastruktúrára vonatkozó standard paramétereknek, a díj- és tartalékkockázatra vonatkozó, a II. mellékletben meghatározott standard paramétereknek, a halandósági kockázatra vonatkozó standard paramétereknek, valamint a standard paraméterek azon alhalmazának a felülvizsgálatát, amely a 218. cikkben említett biztosítóspecifikus paraméterekkel helyettesíthető, továbbá az e paraméterek számítására szolgáló, a 220. cikkben említett szabványosított módszereket. E felülvizsgálat során fel kell használni a biztosítók és viszontbiztosítók által az átmeneti időszakban és e felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazásának első éveiben összegyűjtött tapasztalatokat, és a felülvizsgálatot 2018 decembere előtt kell elvégezni. |
| (151) | A 2009/138/EK irányelv 308a. cikkében meghatározott, 2015. április 1-jén kezdődő bevezetési időszakban a felügyeleti rendszerrel kapcsolatos jogbiztonság javítása érdekében biztosítani kell, hogy e rendelet a lehető leghamarabb, az Európai Unió Hivatalos Lapjában való megjelenés napját követő napon hatályba lépjen, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
I. CÍM
ÉRTÉKELÉS- ÉS KOCKÁZATALAPÚ TŐKEKÖVETELMÉNYEK (I. PILLÉR), MEGERŐSÍTETT IRÁNYÍTÁS (II. PILLÉR), NAGYOBB ÁTLÁTHATÓSÁG (III. PILLÉR)
I. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. SZAKASZ
Fogalommeghatározások és általános alapelvek
1. cikk
Fogalommeghatározások
E rendelet alkalmazásában:
| 1. | „alternatív értékelési módszerek”: a 2009/138/EK irányelv 75. cikkének megfelelő – az ugyanolyan vagy hasonló eszközökre vagy kötelezettségekre kizárólag a jegyzett piaci árat használó módszerektől eltérő – értékelési módszerek; |
| 2. | „forgatókönyv-elemzés”: kedvezőtlen események kombinációjából eredő hatás elemzése; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| 4. | „gyógyászati költségek térítésére vonatkozó biztosítási kötelezettség”: a 3. pont i. alpontjában említett ellátás vagy pénzügyi ellenszolgáltatás nyújtásához kapcsolódó biztosítási kötelezettség; |
| 5. | „jövedelembiztosítási kötelezettség”: a 3. pont ii. alpontjában említett, a 3. pont i. alpontja szerinti pénzügyi ellenszolgáltatástól eltérő pénzügyi ellenszolgáltatásra vonatkozó biztosítási kötelezettség; |
| 6. | „üzemi balesetbiztosítási kötelezettség”: a 3. pont i. és ii. alpontjában említett ellátásra vagy pénzügyi ellenszolgáltatásra vonatkozó – csak munkabalesetekből, üzemi balesetekből és foglalkozási megbetegedésekből eredő – biztosítási kötelezettség; |
| 7. | „egészség-viszontbiztosítási kötelezettség”: olyan viszontbiztosítási kötelezettség, amely egészségbiztosítási kötelezettségeket fedező aktív viszontbiztosításból ered; |
| 8. | „gyógyászati költségek térítésére vonatkozó viszontbiztosítási kötelezettség”: olyan viszontbiztosítási kötelezettség, amely gyógyászati költségek térítésére vonatkozó biztosítási kötelezettségeket fedező aktív viszontbiztosításból ered; |
| 9. | „jövedelem-viszontbiztosítási kötelezettség”: olyan viszontbiztosítási kötelezettség, amely jövedelembiztosítási kötelezettségeket fedező aktív viszontbiztosításból ered; |
| 10. | „üzemibaleset-viszontbiztosítási kötelezettség”: olyan viszontbiztosítási kötelezettség, amely üzemi balesetbiztosítási kötelezettségeket fedező aktív viszontbiztosításból ered; |
| 11. | „díjelőírás”: a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak egy meghatározott időszakban fizetendő díj, függetlenül attól, hogy ez a díj teljes egészében vagy részben egy másik időszakban nyújtott biztosítási vagy viszontbiztosítási fedezethez kapcsolódik-e; |
| 12. | „megszolgált díj”: egy meghatározott időszak tekintetében a biztosító vagy viszontbiztosító által az adott időszakban fedezett kockázathoz kapcsolódó díj; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| 14. | „megszakítás”: a biztosítási szerződés visszavásárlása, érték nélküli törlése, szerződés befizettetése, automatikus maradékjogra vonatkozó rendelkezések vagy más megszakítási opciók gyakorlása, illetőleg a folyamatossági opciók gyakorlásától való eltekintés; |
| 15. | „megszakítási opciók”: a szerződő jogszabályban vagy szerződésben előírt joga, amely lehetővé teszi az érintett szerződő számára a biztosítási fedezet teljes vagy részleges megszüntetését, visszavásárlását, csökkentését, korlátozását vagy felfüggesztését, illetve a biztosítási szerződés törlésének engedélyezését; |
| 16. | „folyamatossági opciók”: a szerződő jogszabályban vagy szerződésben előírt joga, amely lehetővé teszi az érintett szerződő számára a biztosítási vagy viszontbiztosítási fedezet teljes vagy részleges létrehozását, megújítását, növelését, kiterjesztését vagy újraindítását; |
| 17. | „belső modell terjedelme”: a belső modell alapjául szolgáló valószínűség-eloszlási előrejelzésben megjelenő kockázatok; |
| 18. | „belső modell hatálya”: azon kockázatok, amelyekre a belső modell az engedély alapján kiterjed; A belső modell hatálya magában foglalhatja a szavatolótőke-szükségletre vonatkozó standard formulában tükröződő kockázatokat és az abban meg nem jelenőket is; |
| 19. | „forgalomképes értékpapírba vagy más, újracsomagolt kölcsönökön alapuló pénzügyi eszközbe való befektetés” vagy „értékpapírosítási pozíció”: az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 1 ) 4. cikke (1) bekezdésének 61. pontja szerinti értékpapírosításból eredő kitettség; |
| 20. | „újra-értékpapírosítási pozíció”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 63. pontja szerinti újra-értékpapírosításból eredő kitettség; |
| 21. | „értékpapírosítást kezdeményező (originator)”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 13. pontja szerinti kezdeményező; |
| 22. | „szponzor”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontja szerinti szponzor; |
| 23. | „ügyletrészsorozat (tranche)”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 67. pontja szerinti ügyletrészsorozat; |
| 24. | „központi bankok”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 46. pontja szerinti központi bankok; |
| 25. | „báziskockázat”: az olyan helyzetből eredő kockázat, amikor a kockázatcsökkentési technikák által fedezett kitettség nem felel meg a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati kitettségének; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| 27. | elemek egy csoportjával összefüggésben „az összes kételemű kombináció” az adott elemcsoport összes rendezett párja; |
| 28. | „kockázatközösségi (pooling) megállapodás”: az a megállapodás, amelynek keretében több biztosító vagy viszontbiztosító megállapodik arról, hogy meghatározott arányban megosztja az azonosított biztosítási kockázatot; A kockázatközösségi (pooling) megállapodás tagjai által biztosított felek maguk nem tagjai a megállapodásnak. |
| 29. | „A típusú kockázatközösségi kitettség”: biztosító vagy viszontbiztosító által a pooling megállapodásra engedményezett kockázatok, mely esetben a biztosító vagy viszontbiztosító nem részes fele az érintett pooling megállapodásnak. |
| 30. | „B típusú kockázatközösségi kitettség”: biztosító vagy viszontbiztosító által a pooling megállapodás másik tagjára engedményezett kockázatok, mely esetben a biztosító vagy viszontbiztosító részes fele az érintett pooling megállapodásnak; |
| 31. | „C típusú kockázatközösségi kitettség”: pooling megállapodásban részes fél biztosító vagy viszontbiztosító által olyan másik biztosítóra vagy viszontbiztosítóra engedményezett kockázatok, mely biztosító vagy viszontbiztosító nem tagja az érintett pooling megállapodásnak. |
| 32. | „mély piac”: olyan piac, ahol nagyszámú pénzügyi eszközt érintő tranzakciókra kerülhet sor, az instrumentumok árának lényeges befolyásolása nélkül. |
| 33. | „likvid piac”: olyan piac, ahol a pénzügyi eszközök vásárlás vagy eladás útján azonnal átruházhatók az ár jelentős elmozdulása nélkül. |
| 34. | „átlátható piac”: olyan piac, ahol az aktuális kereskedési és árinformáció azonnal a nyilvánosság, mindenekelőtt a biztosító vagy viszontbiztosító rendelkezésére áll. |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| 36. | „alapvető kockázatmentes hozamgörbe”: a 2009/138/EK irányelv 77. cikkének (2) bekezdésében említett legjobb becslés kiszámításához használt releváns kockázatmentes hozamgörbével azonos módon kiszámított kockázatmentes hozamgörbe, illeszkedési vagy volatilitási kiigazítás, illetve a releváns kockázatmentes hozamgörbének az említett irányelv 308c. cikke szerinti átmeneti kiigazítása nélkül; |
| 37. | „illeszkedési kiigazítási portfólió”: olyan biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliója, amelyekre illeszkedési kiigazítást alkalmaznak, a 2009/138/EK irányelv 77b. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett kijelölt eszközportfólióval. |
| 38. | „életbiztosítási tartalékolási technikákhoz hasonlóan kezelt (SLT) egészségbiztosítási kötelezettségek”: az 55. cikk (1) bekezdésének megfelelően az életbiztosítási ágazatokhoz besorolt egészségbiztosítási kötelezettségek. |
| 39. | „életbiztosítási tartalékolási technikáktól eltérően kezelt (NSLT) egészségbiztosítási kötelezettségek”: az 55. cikk (1) bekezdésének megfelelően a nem-életbiztosítási ágazatokhoz besorolt egészségbiztosítási kötelezettségek. |
| 40. | „kollektív befektetési vállalkozás”: a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV), vagy a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 3 ) 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott alternatív befektetési alap (ABA); |
| 41. | „fő üzleti egység”: biztosítóval vagy viszontbiztosítóval összefüggésben a biztosító vagy viszontbiztosító olyan meghatározott szegmense, amely a biztosító vagy viszontbiztosító más részlegeitől függetlenül működik és a biztosítón vagy viszontbiztosítón belül elkülönített irányítási forrásokkal és eljárásokkal rendelkezik, és olyan kockázatokat visel, amelyek a biztosító vagy viszontbiztosító teljes tevékenysége szempontjából lényegesek; |
| 42. | „fő üzleti egység”: biztosító- vagy viszontbiztosító-csoporttal összefüggésben a csoport olyan meghatározott szegmense, amely a csoport más részeitől függetlenül működik és a csoporton belül elkülönített irányítási forrásokkal és eljárásokkal rendelkezik, és olyan kockázatokat visel, amelyek a csoport teljes tevékenysége szempontjából lényegesek; bármely, a csoporthoz tartozó jogalany fő üzleti egység vagy több fő üzleti egységből áll; |
| 43. | „igazgatási, irányító vagy felügyelő testület”: amennyiben a nemzeti jog kétszintű – irányító és felügyelő testületből álló – igazgatási rendszert ír elő, a megfelelő nemzeti jog meghatározása szerint vagy az irányító vagy a felügyelő testület, vagy mindkét említett testület, vagy, ha a nemzeti jog nem tartalmaz meghatározást, az irányító testület; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| 45. | „hatályos biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés”: olyan biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés, amely biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettség elszámolását eredményezte; |
| 46. | „jövőbeni díjban lévő várható nyereség”: azon jövőbeni pénzáramlások várható jelenértéke, amelyek a hatályos biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződések alapján a jövőben várhatóan beérkező, de – a biztosított esemény bekövetkeztén kívül bármely okból (függetlenül a szerződőnek a szerződéstől való elállására vonatkozó, jogszabályban vagy szerződésben előírt jogától) – esetleg be nem érkező díjak biztosítástechnikai tartalékban való figyelembevételéből erednek. |
| 47. | „jelzáloghitel-biztosítás”: hitelbiztosítás, amely hitelezőknek nyújt fedezetet jelzáloghiteleik nemteljesítése esetén. |
| 48. | „leányvállalat”: a 2013/34/EU irányelv 22. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti leányvállalat, beleértve annak leányvállalatait is; |
| 49. | „kapcsolt vállalkozás”: leányvállalat, vagy olyan egyéb vállalkozás, amelyben részesedéssel rendelkeznek, illetve olyan vállalkozás, amely a 2013/34/EU irányelv 22. cikkének (7) bekezdése szerint kapcsolatban áll egy másik vállalkozással; |
| 50. | „szabályozott vállalkozás”: a 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 4 ) 2. cikkének 4. pontja szerinti szabályozott vállalkozás; |
| 51. | „nem szabályozott vállalkozás”: a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének 4. pontjában felsorolttól eltérő vállalkozás; |
| 52. | „pénzügyi tevékenységet végző nem szabályozott vállalkozás”: a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 5 ) I. mellékletében említett egy vagy több tevékenységet végző nem szabályozott vállalkozás, amennyiben ezek a tevékenységek teljes tevékenységének jelentős részét teszik ki; |
| 53. | „kiegészítő szolgáltatást nyújtó vállalkozás”: olyan nem szabályozott vállalkozás, amelynek fő tevékenysége ingatlan tulajdonlásához vagy kezeléséhez, adatfeldolgozási szolgáltatások irányításához, egészségügyi és ápolási szolgáltatások ellátásához vagy egyéb hasonló tevékenységhez kapcsolódik, mely tevékenység kiegészíti egy vagy több biztosító vagy viszontbiztosító fő tevékenységét. |
| 54. | „ÁÉKBV-kezelő társaság”: a 2009/65/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti alapkezelő társaság vagy az említett irányelv 27. cikke szerint engedélyezett befektetési társaság, feltéve, hogy nem jelölt ki az említett irányelvnek megfelelő alapkezelő társaságot; |
| 55. | „alternatívbefektetésialap-kezelő”: a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti alternatívbefektetésialap-kezelő; |
| 56. | „foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények”: a 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 6 ) 6. cikkének a) pontja szerinti intézmények; |
| 57. | „belföldi biztosító”: harmadik országbeli felügyeleti hatóság által engedélyezett és felügyelt olyan vállalkozás, amelynek a 2009/138/EK irányelv 14. cikke értelmében biztosítóként engedélyt kellene kérnie, amennyiben központi irodája az Unióban lenne; |
| 58. | „belföldi viszontbiztosító”: harmadik országbeli felügyeleti hatóság által engedélyezett és felügyelt olyan vállalkozás, amelynek a 2009/138/EK irányelv 14. cikke értelmében viszontbiztosítóként engedélyt kellene kérnie, amennyiben központi irodája az Unióban lenne. |
2. cikk
Szakértői vélemény
(1) Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító feltevésekkel él az eszközök és kötelezettségek, a biztosítástechnikai tartalékok, a szavatoló tőke, a szavatolótőke-szükséglet és a minimális tőkeszükséglet értékelésére, valamint a befektetési szabályokra vonatkozó előírásokkal kapcsolatban, e feltevéseknek a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenységekre jellemző kockázatok terén megfelelő ismeretekkel, tapasztalattal és tudással rendelkező személyek szakértelmén kell alapulnia.
(2) A biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az arányosság elvét kellő mértékben figyelembe véve biztosítania kell, hogy a releváns feltevések belső felhasználói tájékoztatást kapjanak azok tartalmáról, megbízhatósági szintjéről és korlátairól. E tekintetben azok a szolgáltatók, akikhez bizonyos funkciókat vagy tevékenységeket kiszerveztek, belső felhasználónak tekintendők.
2. SZAKASZ
Külső hitelminősítések
3. cikk
Hitelminősítések hitelminőségi besorolásokhoz való hozzárendelése
A hitelminőségi besorolások 2009/138/EK irányelv 109a. cikkének (1) bekezdésében említett skálájának 0-tól 6-ig terjedő hitelminőségi besorolásokat kell tartalmaznia.
4. cikk
A hitelminősítések használatára vonatkozó általános követelmények
(1) A biztosító vagy viszontbiztosító csak abban az esetben használhat fel külső hitelminősítést a standard formula szerinti szavatolótőke-szükséglet kiszámításához, ha azt egy külső hitelminősítő intézet adta ki vagy hagyta jóvá az 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek ( 7 ) megfelelően.
(2) A biztosítónak vagy viszontbiztosítónak egy vagy több külső hitelminősítő intézetet kell kijelölnie a szavatolótőke-szükséglet standard formula szerinti kiszámításához.
(3) A hitelminősítések felhasználásának következetesnek kell lennie, és az ilyen minősítések nem használhatók szelektíven.
(4) Hitelminősítések felhasználása esetén a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak teljesítenie kell az összes alábbi követelményt:
| a) | amennyiben egy biztosító vagy viszontbiztosító egy kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítések használata mellett dönt bizonyos kategóriába tartozó elemek esetében, az említett hitelminősítéseket következetesen, az adott kategóriába tartozó összes elemre vonatkozóan alkalmaznia kell; |
| b) | amennyiben egy biztosító vagy viszontbiztosító kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítések használata mellett dönt, azokat a későbbiekben is folyamatosan és következetesen kell alkalmaznia; |
| c) | a biztosító vagy viszontbiztosító csak olyan, kijelölt külső hitelminősítő intézetek által készített hitelminősítéseket használhat, amelyek elkészítésekor figyelembe vették a tőke és az utána járó kamatok teljes összegét; |
| d) | ha egy minősített elemre vonatkozóan csak egy, kijelölt külső hitelminősítő intézettől származó hitelminősítés áll rendelkezésre, akkor ezt a hitelminősítést kell alkalmazni a szóban forgó elem tőkeszükségletének meghatározására; |
| e) | ha egy minősített elemre vonatkozóan két, kijelölt külső hitelminősítő intézettől származó hitelminősítés áll rendelkezésre, és azok különböző paramétereknek felelnek meg, a magasabb tőkeszükségletet eredményező minősítést kell alkalmazni; |
| f) | ha egy minősített elemre vonatkozóan több mint két, kijelölt külső hitelminősítő intézettől származó hitelminősítés áll rendelkezésre, a két legalacsonyabb tőkeszükségletet eredményező két minősítést kell alkalmazni. Ha a két legalacsonyabb tőkeszükséglet különböző, akkor a két minősítés közül a magasabb tőkeszükségletet eredményező minősítést kell alkalmazni. Ha a két legalacsonyabb tőkeszükséglet azonos, akkor az azt a tőkeszükségletet eredményező minősítést kell alkalmazni. |
| g) | a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak adott esetben megbízáson alapuló és megbízás nélküli hitelminősítéseket is használnia kell. |
(5) Ha egy elem a biztosító vagy viszontbiztosító nagyobb vagy összetettebb kitettségeinek a részét képezi, a vállalkozásnak saját belső hitelminősítést kell készítenie az adott elemről, és azt hozzá kell rendelnie a hitelminőségi értékelési skála hét besorolási szintjének egyikéhez. Amennyiben a saját belső hitelminősítés alacsonyabb tőkeszükségletet eredményez, mint a kijelölt külső hitelminősítő intézetektől származó hitelminősítés, a saját belső hitelminősítés nem vehető figyelembe e rendelet alkalmazásában.
(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában egy vállalkozás nagyobb vagy összetettebb kitettségeinek a 177. cikk (3) bekezdésében említett 2-es típusú értékpapírosítási pozíciókat és újra-értékpapírosítási pozíciókat kell tartalmaznia.
5. cikk
Kibocsátói és kibocsátási hitelminősítés
(1) Amennyiben egy adott kibocsátási programra vagy ügyletre vonatkozóan, amelyhez egy kitettséget jelentő elem tartozik, létezik hitelminősítés, ezt a hitelminősítést kell felhasználni.
(2) Amennyiben egy adott elemre vonatkozóan nem létezik közvetlenül alkalmazandó hitelminősítés, de létezik hitelminősítés egy olyan adott kibocsátási programra vagy ügyletre vonatkozóan, amelyhez a kitettséget jelentő elem nem tartozik, vagy általános hitelminősítés létezik a kibocsátóra vonatkozóan, akkor ezt a hitelminősítést abban az esetben kell alkalmazni, ha:
| a) | ugyanakkora vagy magasabb tőkeszükségletet eredményez, mint az egyébként kapott, és a kérdéses kitettség az adott kibocsátási programmal vagy ügylettel, illetve a kibocsátó előresorolt fedezetlen kitettségeivel minden tekintetben pari passu vagy annál hátrébb sorolt; |
| b) | ugyanakkora vagy alacsonyabb tőkeszükségletet eredményez, mint az egyébként kapott, és a kérdéses kitettség az adott kibocsátási programmal vagy ügylettel, illetve a kibocsátó előresorolt fedezetlen kitettségeivel minden tekintetben pari passu vagy annál előrébb sorolt. |
Minden más esetben a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak kijelölt külső hitelminősítő intézet által nem minősítettként kell kezelnie a kitettséget.
(3) Egy vállalatcsoporton belüli kibocsátóra vonatkozó hitelminősítések nem alkalmazhatók egy ugyanazon vállalatcsoporthoz tartozó másik kibocsátóra vonatkozó hitelminősítésként.
6. cikk
Értékpapírosítási pozíciók kettős hitelminősítése
A 4. cikk (4) bekezdésének d) pontjától eltérve, ha egy értékpapírosítási pozícióra vonatkozóan csak egy, kijelölt külső hitelminősítő intézettől származó hitelminősítés áll rendelkezésre, akkor ez a hitelminősítés nem alkalmazható. Az adott elem tőkeszükségletét úgy kell levezetni, mintha nem állna rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézettől származó hitelminősítés.
II. FEJEZET
ESZKÖZÖK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK ÉRTÉKELÉSE
7. cikk
Értékelési feltevések
A biztosító vagy viszontbiztosító azon feltevés alapján értékeli eszközeit és kötelezettségeit, hogy a vállalkozás folyamatos működés mellett fogja végezni üzleti tevékenységét.
8. cikk
Hatály
A 9–16. cikk szabályozza az eszközök és kötelezettségek megjelenítését és értékelését, a biztosítástechnikai tartalékok kivételével.
9. cikk
Értékelési módszertan – általános alapelvek
(1) A biztosító vagy viszontbiztosító a Bizottság által az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően jeleníti meg eszközeit és kötelezettségeit.
(2) A biztosító vagy viszontbiztosító a Bizottság által az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően értékeli eszközeit és kötelezettségeit, feltéve, hogy a számviteli standardok olyan értékelési módszereket tartalmaznak, amelyek összeegyeztethetők a 2009/138/EK irányelv 75. cikkében meghatározott értékelési megközelítéssel. Amennyiben ezek a standardok több értékelési módszer alkalmazását is lehetővé teszik, a biztosító vagy viszontbiztosító csak a 2009/138/EK irányelv 75. cikkével összeegyeztethető értékelési módszereket alkalmazhat.
(3) Amennyiben a Bizottság által az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi számviteli standardokban foglalt értékelési módszerek sem átmenetileg, sem tartósan nem összeegyeztethetők a 2009/138/EK irányelv 75. cikkében meghatározott értékelési megközelítéssel, a biztosító vagy viszontbiztosító más, a 2009/138/EK irányelv 75. cikkével összeegyeztethetőnek minősülő értékelési módszereket alkalmaz.
(4) Az (1) és a (2) bekezdéstől eltérve, és különösen a 2009/138/EK irányelv 29. cikkének (3) és (4) bekezdésében meghatározott arányosság elvének tiszteletben tartásával, a biztosító vagy viszontbiztosító az éves vagy konszolidált pénzügyi beszámolója elkészítéséhez használt értékelési módszerrel jelenítheti meg és értékelheti eszközeit és kötelezettségeit, amennyiben:
| a) | az értékelési módszer összeegyeztethető a 2009/138/EK irányelv 75. cikkével; |
| b) | az értékelési módszer arányos a vállalkozás üzleti tevékenységével járó kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével; |
| c) | a vállalkozás a pénzügyi beszámolóiban nem a Bizottság által az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően értékeli az adott eszközt vagy kötelezettséget; |
| d) | az eszközök és kötelezettségek nemzetközi számviteli standardoknak megfelelő értékelése olyan költségekkel terhelné a vállalkozást, amelyek aránytalanok lennének az összes igazgatási költséghez képest. |
(5) A biztosító vagy viszontbiztosító az egyes eszközöket külön-külön értékeli.
(6) A biztosító vagy viszontbiztosító az egyes kötelezettségeket külön-külön értékeli.
10. cikk
Értékelési módszertan – értékelési hierarchia
(1) A biztosító vagy viszontbiztosító az eszközök és kötelezettségek 9. cikk (1)–(3) bekezdése szerinti értékelése során a (2)–(7) bekezdésben meghatározott értékelési hierarchiát követi, figyelembe véve az eszköz vagy kötelezettség jellemzőit azokban az esetekben, amikor a piaci résztvevők ezeket a jellemzőket vennék figyelembe az eszköz árának megállapításakor, beleértve az eszköz vagy kötelezettség feltételeit és helyét, valamint az eszköz vagy kötelezettség értékesítésére vagy használatára vonatkozó korlátozásokat, ha vannak ilyenek.
(2) Alapértelmezett értékelési módszerként a biztosító vagy viszontbiztosító az aktív piacokon az adott eszköz vagy kötelezettség jegyzett piaci árai alapján értékeli az eszközöket és kötelezettségeket.
(3) Amennyiben az aktív piacokon az adott eszköz vagy kötelezettség jegyzett piaci árának alkalmazása nem lehetséges, a biztosító vagy viszontbiztosító a hasonló eszközök és kötelezettségek jegyzett piaci ára alapján értékeli az eszközöket és kötelezettségeket, az eltéréseket tükröző kiigazításokkal. Ezek a kiigazítások az adott eszköz vagy kötelezettség jellemzőit tükrözik, beleértve az alábbi jellemzők mindegyikét:
| a) | az eszköz vagy kötelezettség feltételei és helye; |
| b) | az a mérték, amennyire a bemeneti adatok az eszközhöz vagy kötelezettséghez hasonló tételekre vonatkoznak; és |
| c) | azon piacok tevékenységi volumene vagy szintje, amelyeken a bemeneti adatokat megfigyelik. |
(4) A jegyzett piaci árak biztosító vagy viszontbiztosító általi használatának az aktív piacokra vonatkozó kritériumokon kell alapulnia a Bizottság által az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően.
(5) Amennyiben a (4) bekezdésben említett kritériumok nem teljesülnek, a biztosító vagy viszontbiztosító alternatív értékelési módszereket alkalmaz, ha ez a fejezet másként nem rendelkezik.
(6) Alternatív értékelési módszerek alkalmazása esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a lehető legkisebb mértékben támaszkodik biztosítóspecifikus bemeneti adatokra, és maximálisan igénybe veszi a vonatkozó piaci adatokat, egyebek mellett az alábbiakat:
| a) | azonos vagy hasonló eszközök vagy kötelezettségek jegyzett árai a nem aktív piacokon; |
| b) | az eszköz vagy kötelezettség vonatkozásában a jegyzett áraktól eltérő bemeneti adatok, beleértve a szokásosan használt időközökkel megfigyelhető kamatlábakat és hozamgörbéket, az implikált volatilitásokat és a hitelkockázati felárakat; |
| c) | olyan hiteles piaci bemeneti adatok, amelyek ugyan közvetlenül nem megfigyelhetők, de megfigyelhető piaci adatokon alapulnak vagy ilyenek támasztják alá őket. |
Mindezeket a piaci bemeneti adatokat ki kell igazítani a (3) bekezdésben említett tényezőkkel.
Amennyiben nem állnak rendelkezésre megfelelő megfigyelhető bemeneti adatok, például olyan esetekben, amikor az adott eszköz vagy kötelezettség vonatkozásában az értékelési napon alig van vagy egyáltalán nincs piaci aktivitás, a vállalkozások olyan nem megfigyelhető bemeneti adatokat használnak, amelyek tükrözik azon feltevéseket, amelyek alapján a piaci résztvevők megállapítanák az eszköz vagy kötelezettség árát, beleértve a kockázattal kapcsolatos feltevéseket is. Megfigyelhető bemeneti adatok használata esetén a vállalkozások korrigálják a biztosítóspecifikus adatokat, ha rendelkezésre álló hiteles információk arra utalnak, hogy más piaci résztvevők eltérő adatokat használnának, vagy a vállalkozás olyan különleges jellemzőkkel bír, amelyek más piaci résztvevőknél nem figyelhetők meg.
A kockázattal kapcsolatos, e bekezdésben említett feltevések értékelésekor a vállalkozások figyelembe veszik a valós érték mérésére használt konkrét értékelési technikában rejlő kockázatot és az adott értékelési technika bemeneti adataiban rejlő kockázatot.
(7) A vállalkozások olyan értékelési technikákat alkalmaznak, amelyek alternatív értékelési módszerek használata esetén összeegyeztethetők az alábbi megközelítések közül eggyel vagy többel:
| a) | piaci megközelítés, amely azonos vagy hasonló eszközökkel, kötelezettségekkel vagy eszköz- és kötelezettségcsoportokkal zajló piaci ügyletek során keletkező megfelelő információkon alapul. A piaci megközelítéssel összeegyeztethető értékelési technikák közé tartozik a mátrixalapú árazás. |
| b) | eredményszempontú megközelítés, amely a jövőbeli összegeket, így a pénzáramlásokat vagy a bevételeket, kiadásokat egyetlen aktuális összeggé konvertálja. A valós értéknek tükröznie kell az adott jövőbeli összegekkel kapcsolatos aktuális piaci várakozásokat. A bevételi megközelítéssel összeegyeztethető értékelési technikák közé tartoznak a jelenérték-alapú technikák, az opciós árazási modellek és a többperiódusú értéknövekmény módszer; |
| c) | a költségalapú megközelítés vagy az aktuális pótlási költségen alapuló megközelítés azt az összeget tükrözi, amelyre az adott pillanatban szükség lenne egy eszköz kapacitásának pótlásához. Egy piaci résztvevő eladó szempontjából az adott eszközért befolyó ár azon a költségen alapul, amely egy piaci résztvevő vásárlót terhelne egy hasonló minőségű eszköz megvásárlása vagy pótlása esetén, az avulással kiigazítva. |
11. cikk
A függő kötelezettségek megjelenítése
(1) A biztosító vagy viszontbiztosító az e rendelet 9. cikkének meghatározása szerinti jelentős függő kötelezettségeket kötelezettségekként jeleníti meg.
(2) A függő kötelezettségek akkor jelentősek, ha a kötelezettségek aktuális vagy potenciális méretével vagy jellegével kapcsolatos információk befolyásolhatják az adott információ szándékolt felhasználója általi döntéshozatalt vagy megítélést, beleértve a felügyeleti hatóságokat is.
12. cikk
Az üzleti és cégértékre és az immateriális javakra vonatkozó értékelési módszerek
A biztosító vagy viszontbiztosító az alábbi eszközöket nulla értéken értékeli:
| (1) | üzleti és cégérték; |
| (2) | az üzleti és cégértéktől eltérő immateriális javak, kivéve, ha az adott immateriális jószág külön értékesíthető, és a biztosító vagy viszontbiztosító bizonyítani tudja, hogy az ugyanilyen vagy hasonló eszközökhöz olyan érték áll rendelkezésre, amelyet a 10. cikk (2) bekezdése alapján vezettek le, mely esetben az eszközt a 10. cikk szerint kell értékelni. |
13. cikk
A kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó értékelési módszerek
(1) Az egyes biztosítók vagy viszontbiztosítók eszközeinek az értékeléséhez a biztosító vagy viszontbiztosító értékeli a 2009/138/EK irányelv 212. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti kapcsolt vállalkozásokban fennálló részesedéseket is a módszerek alábbi hierarchiájának megfelelően:
| a) | az e rendelet 10. cikkének (2) bekezdésében meghatározott alapértelmezett értékelési módszerrel; |
| b) | a (3) bekezdésben említett korrigált tőkemódszerrel, amennyiben az a) pont szerinti értékelésre nincs lehetőség; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, az egyes biztosítók vagy viszontbiztosítók eszközeinek az értékeléséhez a biztosító vagy viszontbiztosító a következő vállalkozásokban fennálló részesedéseket nulla értéken értékeli:
| a) | a 2009/138/EK irányelv 214. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti csoportfelügyelet hatálya alá nem tartozó vállalkozások; |
| b) | a 2009/138/EK irányelv 229. cikkével összhangban a csoportszintű szavatolótőke-megfeleléshez figyelembe vehető szavatoló tőkéből levont vállalkozások. |
(3) Az (1) bekezdésben említett korrigált tőkemódszer arra kötelezi a részesedő biztosítót vagy viszontbiztosító, hogy a kapcsolt vállalkozásokban fennálló részesedéseit a kapcsolt vállalkozás által birtokolt eszközök kötelezettségeket meghaladó többletének a részesedő vállalkozás által birtokolt részaránya alapján értékelje.
(4) A kapcsolt vállalkozások által birtokolt eszközök kötelezettségeket meghaladó többletének kiszámításakor a részesedő vállalkozás a vállalkozás egyes eszközeit és kötelezettségeit a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerint értékeli, valamint – ha a kapcsolt vállalkozás egy biztosító vagy viszontbiztosító vagy az irányelv 211. cikkében említett különleges célú gazdasági egység – az irányelv 76–85. cikke szerinti biztosítástechnikai tartalékok szerint.
(5) A biztosítóktól és viszontbiztosítóktól eltérő kapcsolt vállalkozások által birtokolt eszközök kötelezettségeket meghaladó többletének kiszámításakor a részesedő vállalkozás úgy tekintheti, hogy a Bizottság által az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi számviteli standardokban előírt tőkemódszer összeegyeztethető a 2009/138/EK irányelv 75. cikkével, amennyiben az egyes eszközök és kötelezettségek (4) bekezdés szerint értékelése nem kivitelezhető. Ilyen esetekben a részesedő vállalkozás levonja a kapcsolt vállalkozás értékéből az üzleti és cégértéket és más olyan immateriális javak értékét, amelyek e rendelet 12. cikke (2) bekezdése alapján nulla értéken kerülnének értékelésre.
(6) Amennyiben teljesülnek az e rendelet 9. cikkének (4) bekezdésében említett kritériumok, és amennyiben az a) és b) pontban említett értékelési módszerek alkalmazása nem lehetséges, a kapcsolt vállalkozásokban fennálló részesedések a biztosítók vagy viszontbiztosítók által az éves vagy konszolidált pénzügyi beszámolójuk elkészítéséhez használt értékelési módszerrel értékelhetők. Ilyen esetekben a részesedő vállalkozás levonja a kapcsolt vállalkozás értékéből az üzleti és cégértéket és más olyan immateriális javak értékét, amelyek e rendelet 12. cikke (2) bekezdése alapján nulla értéken kerülnének értékelésre.
14. cikk
Adott kötelezettségekre vonatkozó értékelési módszerek
(1) A biztosító vagy viszontbiztosító a Bizottság által az 1606/2002/EK rendelet szerint elfogadott nemzetközi számviteli standardokban említett pénzügyi kötelezettségeket e rendelet 9. cikkének megfelelően kezdeti megjelenítéskor értékeli. A kezdeti megjelenítés után nem kerülhet sor utólagos kiigazításra a biztosító vagy viszontbiztosító saját hitelképességében bekövetkezett változás figyelembevételére.
(2) A biztosító vagy viszontbiztosító a megjelenített függő kötelezettségeket a 11. cikk szerint értékeli. A függő kötelezettségek értéke egyenlő azon jövőbeni pénzáramlások várható jelenértékével, amelyek a függő kötelezettségnek a függő kötelezettség teljes időtartama alatt történő rendezéséhez szükségesek, az alapvető kockázatmentes hozamgörbe alapján.
15. cikk
Halasztott adók
(1) A biztosító vagy viszontbiztosító megjeleníti és értékeli az összes eszközre és kötelezettségre vonatkozó halasztott adót, beleértve a biztosítástechnikai tartalékokat is, amelyeket fizetőképességi vagy adócélokra a 9. cikk szerint kell megjeleníteni.
(2) Az (1) bekezdéstől függetlenül a biztosító vagy viszontbiztosító a fel nem használt adójóváírások vagy a fel nem használt negatív adóalapok továbbviteléből származó halasztott adókövetelésektől eltérő halasztott adókat az eszközök és kötelezettségek 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerinti – illetve a biztosítástechnikai tartalékok esetében az irányelv (76)–(85) bekezdése szerinti – értékeléséből és megjelenítéséből származó értéke és az eszközök és kötelezettségek adózási célokra való értékeléséből és megjelenítéséből származó értéke közötti különbség alapján értékeli.
(3) A biztosító vagy viszontbiztosító csak akkor rendelhet pozitív értéket a halasztott adókövetelésekhez, ha valószínű, hogy a jövőben olyan adóköteles nyereség fog termelődni, amellyel a halasztott adókövetelés szembeállítható, figyelembe véve a fel nem használt adójóváírások és a fel nem használt negatív adóalapok továbbvitelének időkorlátjaira vonatkozó jogi vagy szabályozási előírásokat.
16. cikk
Értékelési módszerek kizárása
(1) A biztosító vagy viszontbiztosító nem értékelheti a pénzügyi eszközöket és kötelezettségeket a bekerülési értéken vagy csökkentett bekerülési értéken.
(2) A biztosító vagy viszontbiztosító nem alkalmazhat olyan értékelési modelleket, amelyek a könyv szerinti érték és a valós érték értékesítési költségekkel csökkentett összege közül az alacsonyabbikat veszik alapul.
(3) A biztosító vagy viszontbiztosító nem értékelheti az ingatlanokat, a befektetési célú ingatlanokat, az üzemeket és felszereléseket olyan költségmodellekkel, amelyeknél az eszközértéket a költségek és az értékcsökkenés, illetve értékvesztés különbségeként határozzák meg.
(4) A pénzügyi lízingben lízingbe vevőként vagy lízingbe adóként működő biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az eszközök és kötelezettségek lízingmegállapodásban való értékelésekor teljesítenie kell az összes alábbi feltételt:
| a) | a lízingelt eszközöket valós értéken kell értékelni; |
| b) | a minimális lízingdíjak meghatározása során a piaccal összeegyeztethető bemeneti adatokat kell használni, és nem kerülhet sor utólagos kiigazításra a vállalkozás saját hitelképességének figyelembevétele érdekében; |
| c) | nem alkalmazandó a értékcsökkentett bekerülési értéken történő értékelés. |
(5) A biztosító vagy viszontbiztosító a nettó realizálható értéket korrigálja a becsült befejezési költséggel, valamint jelentős értékesítési költségek esetén az értékesítés lebonyolításához szükséges becsült költségekkel. A költségek akkor tekintendők jelentősnek, ha a figyelmen kívül hagyásuk befolyásolhatja a mérleg felhasználói – beleértve a felügyeleti hatóságokat is – általi döntéshozatalt vagy megítélést. Nem alkalmazandó bekerülési értéken történő értékelés.
(6) A biztosító vagy viszontbiztosító a nem pénzügyi jellegű támogatásokat nem értékelheti névértéken.
(7) Biológiai eszközök értékelése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító korrigálja az értéket a becsült értékesítési költségek hozzáadásával, ha ezek a költségek jelentősek.
III. FEJEZET
A BIZTOSÍTÁSTECHNIKAI TARTALÉKOKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK
1. SZAKASZ
Általános rendelkezések
17. cikk
Biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek megjelenítése és kivezetése
A biztosítástechnikai tartalékok legjobb becslésének és kockázati ráhagyásának a számításakor a biztosító vagy viszontbiztosító azon a napon jeleníti meg a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségeket, amelyen a vállalkozás szerződő féllé válik a kötelezettséget létrehozó szerződésben, vagy azon a napon, amelyen a biztosítási vagy viszontbiztosítási fedezet érvénybe lép – amelyik korábban bekövetkezik. A biztosító vagy viszontbiztosító kizárólag a szerződés határain belül jelenítheti meg a kötelezettségeket.
A biztosító vagy viszontbiztosító csak akkor vezetheti ki a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségeket, ha azok megszűntek, ha azoknak eleget tettek, ha azok visszavonásra kerültek vagy lejártak.
18. cikk
Biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés határa
(1) A biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződések határát a (2)–(7) bekezdésben leírtak szerint kell meghatározni.
(2) A szerződéssel kapcsolatos minden kötelezettség, beleértve a biztosító vagy viszontbiztosító szerződés hatályának megújítására vagy kiterjesztésére vonatkozó jogaihoz vagy a befizetett díjakhoz kapcsolódó kötelezettségeket is, a szerződés részét képezi, ha a (3)–(6) bekezdés másként nem rendelkezik.
(3) A vállalkozás által az alábbi napokat követően nyújtott biztosítási vagy viszontbiztosítási fedezetekkel kapcsolatos kötelezettségek nem képezik a szerződés részét, kivéve, ha a vállalkozás a kötelezettségekre vonatkozó díj megfizetésére tudja kötelezni a szerződőt:
| a) | az a jövőbeli nap, amelyen a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak egyoldalú joga van a szerződés felmondására; |
| b) | az a jövőbeli nap, amelyen a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak egyoldalú joga van a szerződés alapján fizetendő díjak visszautasítására; |
| c) | az a jövőbeli nap, amelyen a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak egyoldalú joga van a szerződés alapján fizetendő díjak vagy szolgáltatások oly módon történő módosítására, hogy a díjak teljes mértékben fedezzék a kockázatokat. |
A c) pont akkor alkalmazandó, ha a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak egyoldalú joga van a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliójához kapcsolódó díjak vagy szolgáltatások oly módon történő jövőbeli módosítására, hogy a portfólió díjai teljes mértékben tükrözzék a portfólió által fedezett kockázatokat.
Életbiztosítási kötelezettségek esetében azonban, ha a biztosított személyhez kapcsolódó kötelezettségek egyedi kockázatértékelését a szerződés kezdetén végzik el, és az értékelés a díjak és szolgáltatások módosítása előtt nem ismételhető meg, a biztosító vagy viszontbiztosító a szerződés szintjén értékeli, hogy a díjak a c) pont alkalmazásában teljes körűen tükrözik-e a kockázatokat.
A biztosító vagy viszontbiztosító nem veheti figyelembe az e bekezdés a), b) és c) pontjában említett egyoldalú jogra, valamint a díjak és szolgáltatások lehetséges módosítási mértékére vonatkozó olyan korlátozásokat, amelyeknek nincs érzékelhető hatása a szerződés gazdasági feltételeire.
(4) Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító a (3) bekezdés szerinti, de csak a szerződés egy részére vonatkozó egyoldalú joggal rendelkezik, a (3) bekezdésben meghatározott alapelvek a szerződés adott részére vonatkoznak.
(5) Az olyan kötelezettségek, amelyek nem már befizetett díjakhoz kapcsolódnak, nem képezik a biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés részét, kivéve, ha a vállalkozás a díj megfizetésére tudja kötelezni a szerződőt, amennyiben az összes alábbi feltétel teljesül:
| a) | a szerződés nem biztosít térítést a biztosított személyt kedvezőtlenül érintő meghatározott bizonytalan eseményre; |
| b) | a szerződés nem tartalmaz a szolgáltatásokra vonatkozó pénzügyi garanciát. |
Az a) és a b) pont alkalmazásában a biztosító vagy viszontbiztosító nem veheti figyelembe az olyan események és garanciák fedezetét, amelyeknek nincs érzékelhető hatása a szerződés gazdasági feltételeire.
(6) Amennyiben egy biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés két részre osztható fel, és a két rész közül az egyik megfelel az (5) bekezdés a) és b) pontjában foglalt követelményeknek, az adott rész díjaihoz nem kapcsolódó olyan kötelezettségek, amelyeket már megfizettek, nem képezik a szerződés részét, kivéve, ha a vállalkozás az adott rész jövőbeli díjának megfizetésére tudja kötelezni a szerződőt.
(7) A (3) bekezdés alkalmazásában a biztosító vagy viszontbiztosító csak akkor tekintheti úgy, hogy a díjak teljes mértékben tükrözik a portfólió által fedezett kockázatokat, ha nincs olyan körülmény, amely mellett a portfólióhoz kapcsolódóan fizetendő szolgáltatások és kiadások összege meghaladja a portfólióhoz kapcsolódóan befizetendő díjak összegét.
2. SZAKASZ
Adatminőség
19. cikk
A biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához felhasznált adatok
(1) A biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához felhasznált adatok a 2009/138/EK irányelv 82. cikkének alkalmazásában csak akkor tekinthetők teljesnek, ha az összes alábbi feltétel teljesül:
| a) | az adatok elegendő múltbéli információt tartalmaznak az alapul szolgáló kockázat jellemzőinek felméréséhez és a kockázatok trendjeinek azonosításához; |
| b) | az adatok a biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához felhasznált megfelelő homogén kockázati csoportok mindegyikéhez rendelkezésre állnak, és egyetlen releváns adat sem kerül indokolatlanul kizárásra a biztosítástechnikai tartalékok számításából. |
(2) A biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához felhasznált adatok a 2009/138/EK irányelv 82. cikkének alkalmazásában csak akkor tekinthetők pontosnak, ha az összes alábbi feltétel teljesül:
| a) | az adatok lényeges hibáktól mentesek; |
| b) | a különböző időszakokból származó, ugyanazon becsléshez használt adatok következetesek; |
| c) | az adatokat kellő időben és tartósan következetesen rögzítik. |
(3) A biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához felhasznált adatok a 2009/138/EK irányelv 82. cikkének alkalmazásában csak akkor tekinthetők megfelelőnek, ha az összes alábbi feltétel teljesül:
| a) | az adatok összeegyeztethetők azokkal célokkal, amelyekre használni fogják őket; |
| b) | az adatok mennyisége és jellege biztosítja, hogy a biztosítástechnikai tartalékok kiszámítása során az adatok alapján készített becslések ne tartalmazzanak lényeges becslési hibát; |
| c) | az adatok összeegyeztethetők a biztosítástechnikai tartalékok kiszámítása során rájuk vonatkozóan alkalmazott aktuáriusi és statisztikai módszerek alapjául szolgáló feltevésekkel; |
| d) | az adatok megfelelően tükrözik azokat a vonatkozó kockázatokat, amelyeknek a biztosító vagy viszontbiztosító ki van téve biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségei kapcsán; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| f) | A biztosító vagy viszontbiztosító gondoskodik arról, hogy adatait tartósan következetesen használja fel a biztosítástechnikai tartalékok számításához. |
A b) pont alkalmazásában a biztosítástechnikai tartalékok számításának becslési hibái akkor tekintendők jelentősnek, ha befolyásolhatják a számítási eredmények felhasználói – beleértve a felügyeleti hatóságokat is – általi döntéshozatalt vagy megítélést.
(4) A biztosító vagy viszontbiztosító külső forrásból származó adatokat is használhat, amennyiben az (1)–(4) bekezdésben meghatározott követelmények teljesítésén kívül az összes alábbi feltétel teljesül:
| a) | a biztosító vagy viszontbiztosító bizonyítani tudja, hogy a szóban forgó adatok felhasználása célravezetőbb, mint a kizárólag belső forrásból származó adatoké; |
| b) | a biztosító vagy viszontbiztosító ismeri az adatok eredetét és az adatok feldolgozásához alkalmazandó feltevéseket és módszereket; |
| c) | a biztosító vagy viszontbiztosító azonosítja az adatokra jellemző trendeket, valamint az adatok feldolgozásához alkalmazandó feltevések és módszerek időbeli és adatok közötti változásait; |
| d) | a biztosító vagy viszontbiztosító bizonyítani tudja, hogy a b) és c) pontban említett feltevések és módszerek megfelelően tükrözik a biztosító vagy viszontbiztosító által vállalt kötelezettségek portfóliójának jellemzőit. |
20. cikk
Az adatok korlátai
Amennyiben az adatok nem felelnek meg a 19. cikkben leírtaknak, a biztosító vagy viszontbiztosító megfelelően dokumentálja az adatok korlátait, beleértve annak ismertetését, hogy orvosolni kívánja-e ezeket a korlátokat – és ha igen, hogyan –, valamint hogy a biztosító vagy viszontbiztosító irányítási rendszerében mely feladatkörök felelősek ezért a folyamatért. Az adatokat a korlátaik orvoslásához szükséges kiigazításokat megelőzően megfelelően kell rögzíteni és tárolni.
21. cikk
Közelítések megfelelő használata a legjobb becslés kiszámításához
Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító nem rendelkezik kellő mennyiségű és minőségű adattal egy megbízható aktuáriusi módszer alkalmazásához, megfelelő közelítéseket használhat fel a legjobb becslés kiszámítására, amennyiben az összes alábbi feltétel teljesül:
| a) | az adatok elégtelenségét nem a biztosítástechnikai tartalékok értékeléséhez felhasznált adatok gyűjtésére, tárolására és validálására szolgáló belső folyamatok és eljárások alkalmatlansága okozza; |
| b) | az adatok elégtelensége nem orvosolható külső adatok használatával; |
| c) | a vállalkozás számára nem lenne kivitelezhető az adatok kiigazítása az elégtelenség orvoslására. |
3. SZAKASZ
A biztosítástechnikai tartalékok kiszámítására szolgáló módszerek
1. alszakasz
A biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához alapul szolgáló feltevések
22. cikk
Általános rendelkezések
(1) A 2009/138/EK irányelv 77. cikke (2) bekezdésének értelmében feltevések csak akkor tekinthetők reálisnak, ha megfelelnek az összes alábbi feltételnek:
| a) | a biztosító vagy viszontbiztosító minden egyes feltevést meg tud magyarázni és alá tud támasztani, figyelembe véve a feltevés jelentőségét, a feltevésben rejlő bizonytalanságot, valamint a releváns alternatív feltevéseket; |
| b) | egyértelműen azonosíthatóak azok a körülmények, amelyek fennállása esetén a feltevések tévesnek minősülnének; |
| c) | ha ez a fejezet másként nem rendelkezik, a feltevések a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek portfólióján alapulnak, lehetőség szerint függetlenül a portfóliót birtokló biztosítótól vagy viszontbiztosítótól; |
| d) | a biztosító vagy viszontbiztosító időben, valamint homogén kockázati csoportokon és ágazatokon belül következetesen használja a feltevéseket, önkényes változtatások nélkül; |
| e) | a feltevések megfelelően tükrözik a pénzáramlások esetleges bizonytalanságait. |
A c) pont alkalmazása során a biztosító vagy viszontbiztosító csak akkor használhat fel biztosítóspecifikus információkat – úgy mint a kárigények kezelésére vagy a költségekre vonatkozó információkat –, ha ezek az információk jobban tükrözik a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliójának a jellemzőit, mint a nem csak az adott vállalkozással kapcsolatos információk, illetve ha a biztosítástechnikai tartalékok prudens, megbízható és objektív kiszámítása az adott információk nélkül nem lenne lehetséges.
(2) A 2009/138/EK irányelv 77. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában csak akkor használhatók feltevések, ha megfelelnek az e cikk (1) bekezdésében leírtaknak.
(3) A biztosító vagy viszontbiztosító feltevéseket határoz meg a jövőbeli pénzügyi piaci paraméterekre vagy forgatókönyvekre vonatkozóan a 2009/138/EK irányelv 75 cikkével összhangban. Amennyiben egy biztosító vagy viszontbiztosító modell alapján készíti el a jövőbeli pénzügyi piaci paraméterek előrejelzését, a modellnek az összes alábbi követelményt teljesítenie kell:
| a) | olyan eszközárakat állapít meg, amelyek összeegyeztethetők a pénzügyi piacokon megfigyelhető eszközárakkal; |
| b) | nem számol az arbitrázs lehetőségével; |
| c) | a paraméterek és forgatókönyvek kalibrálása összhangban van a 2009/138/EK irányelv 77. cikkének (2) bekezdésében említett legjobb becslés kiszámítására alkalmazott releváns kockázatmentes hozamgörbével. |
23. cikk
Jövőbeli vezetői intézkedések
(1) A 2009/138/EK irányelv 77. cikke (2) bekezdésének értelmében a jövőbeli vezetői intézkedésekkel kapcsolatos feltevések csak akkor tekinthetők reálisnak, ha megfelelnek az összes alábbi feltételnek:
| a) | a jövőbeli vezetői intézkedésekkel kapcsolatos feltevéseket objektív módon határozzák meg; |
| b) | a feltételezett jövőbeli vezetői intézkedések összhangban vannak a biztosító vagy viszontbiztosító jelenlegi üzleti gyakorlatával és üzleti stratégiájával, ideértve a kockázatcsökkentési technikák alkalmazását; ha elegendő bizonyíték van arra nézve, hogy a vállalkozás meg fogja változtatni gyakorlatait vagy stratégiáját, a feltételezett jövőbeli vezetői intézkedések összhangban vannak a megváltozott gyakorlatokkal vagy stratégiával; |
| c) | a feltételezett jövőbeli vezetői intézkedések összhangban vannak egymással; |
| d) | a feltételezett jövőbeli vezetői intézkedések nincsenek ellentmondásban a szerződőkkel és kedvezményezettekkel szembeni kötelezettségekkel és a jogszabályi követelményekkel; |
| e) | a feltételezett jövőbeli vezetői intézkedések figyelembe veszik a biztosító vagy viszontbiztosító minden nyilvános tájékoztatását azon intézkedéseket illetően, amelyeket várhatóan megtesz vagy nem tesz meg. |
(2) A jövőbeli vezetői intézkedésekre vonatkozó feltevéseknek reálisnak kell lennie, és tartalmaznia kell az összes alábbi összetevőt:
| i. | a feltételezett jövőbeli vezetői intézkedések összehasonlítása a biztosító vagy viszontbiztosító által korábban hozott vezetői intézkedésekkel; |
| ii. | a legjobb becslés jelenlegi és múltbeli számításaiban figyelembe vett jövőbeli vezetői intézkedések összehasonlítása; |
| iii. | a jövőbeli vezetői intézkedésekre vonatkozó feltevésekben bekövetkező változások biztosítástechnikai tartalékok értékére gyakorolt hatásának értékelése. |
A biztosítóknak és viszontbiztosítóknak a felügyeleti hatóságok kérésére magyarázatot kell tudniuk adni az i. és ii. alponttól való eseteleges eltérésekre, amennyiben a jövőbeli vezetői intézkedésekre vonatkozó feltevések változásainak jelentős hatása van a biztosítástechnikai tartalékokra, ezen érzékenység okaira és arra, miként veszik figyelembe ezt az érzékenységet a biztosító vagy viszontbiztosító döntéshozatali folyamatában.
(3) Az (1) bekezdés értelmében a biztosítók vagy viszontbiztosítók egy átfogó tervet készítenek a jövőbeli vezetői intézkedésekről, amelyet jóváhagy a biztosító vagy viszontbiztosító igazgatási, irányító vagy felügyelő testülete. A tervnek az alábbiak mindegyikére ki kell terjednie:
| a) | a biztosítástechnikai tartalékok értékelése szempontjából releváns jövőbeli vezetői intézkedések azonosítása; |
| b) | azon sajátos körülmények azonosítása, amelyek között a biztosító vagy viszontbiztosító ésszerű megítélés alapján várhatóan végrehajtaná az a) pontban említett egyes jövőbeli vezetői intézkedéseket; |
| c) | azon sajátos körülmények azonosítása, amelyek között előfordulhat, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító nem tudja végrehajtani az a) pontban említett egyes jövőbeli vezetői intézkedéseket és annak bemutatása, hogy ezeket a körülményeket hogyan veszik figyelembe a biztosítástechnikai tartalékok számításában; |
| d) | az a) pontban említett jövőbeli vezetői intézkedések végrehajtásának tervezett sorrendje és a jövőbeli vezetői intézkedésekre vonatkozó irányítási követelmények; |
| e) | bármely olyan folyamatban levő munka bemutatása, amelyre szükség van annak biztosításához, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító végre tudja hajtani az a) pontban említett egyes jövőbeli vezetői intézkedéseket; |
| f) | annak bemutatása, hogy miként tükröződtek az a) pontban említett jövőbeli vezetői intézkedések a legjobb becslés kiszámításában; |
| g) | az a) pontban említett jövőbeli vezetői intézkedésekkel kapcsolatos, a legjobb becslés kiszámításában szerepet játszó belső jelentéstételi eljárások ismertetése; |
(4) A jövőbeli vezetői intézkedésekre vonatkozó feltevésekben figyelembe kell venni a vezetői intézkedések végrehajtásához szükséges időt és az általuk okozott minden költséget.
(5) Az információáramlást biztosító rendszer csak akkor tekintendő a 2009/138/EK irányelv 41. cikke (1) bekezdése szerint hatékonynak, ha az e cikk (3) bekezdésének g) pontja szerinti jelentéstételi eljárások szerint évente legalább egy tájékoztatás történik az igazgatási, irányító vagy felügyelő testület felé.
24. cikk
Jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések
Amennyiben a jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések a biztosító vagy viszontbiztosító által tartott eszközöktől függenek, a vállalkozások a legjobb becslés számítását az általuk az adott pillanatban tartott eszközökre alapozzák, és eszközallokációjuk változásait a 23. cikk szerint feltételezik. Az eszközök jövőbeli megtérülésével kapcsolatos feltevéseknek összhangban kell lenniük a releváns kockázatmentes hozamgörbével, adott esetben beleértve az illeszkedési kiigazítást, a volatilitási kiigazítást vagy a kockázatmentes kamatlábbal kapcsolatos átmeneti intézkedést, valamint az eszközöknek a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerinti értékelését.
25. cikk
A jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések elkülönült számítása
A biztosítástechnikai tartalékok számításakor a biztosító vagy viszontbiztosító külön meghatározza a jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések értékét.
26. cikk
Szerződői viselkedés
A szerződéses opciók – ideértve a biztosítás lejárat előtti törlését vagy visszavásárlását is – szerződők általi lehívása valószínűségének meghatározásakor a biztosító vagy viszontbiztosító elemzi a múltbeli szerződői viselkedést és elvégzi a várható szerződői viselkedés előzetes értékelését. Az elemzésnek tekintetbe kell vennie az összes alábbi szempontot:
| a) | mennyire volt és lesz előnyös az opciók lehívása a szerződőkre nézve az opció lehívásának időpontjában fennálló körülmények között; |
| b) | a múltbeli és jövőbeli gazdasági feltételek hatása; |
| c) | a múltbeli és jövőbeli vezetői intézkedések hatása; |
| d) | bármely más olyan körülmény, amely valószínűleg befolyásolja a szerződők azzal kapcsolatos döntését, hogy lehívják-e az opciót. |
A valószínűség csak akkor tekintendő az a)–d) pontban említett elemektől függetlennek, ha ezt a feltevést empirikus bizonyítékok támasztják alá.
2. alszakasz
A legjobb becslés kiszámításához alapul szolgáló információk
27. cikk
Az információk hitelessége
A 2009/138/EK irányelv 77. cikke (2) bekezdésének értelmében az információk csak akkor minősülnek hitelesnek, ha a biztosító vagy viszontbiztosító bizonyítékokkal támasztja alá az adott információ hitelességét, figyelembe véve annak következetességét és objektivitását, az információ forrásának megbízhatóságát és az információ létrehozási és feldolgozási módjának átláthatóságát.
3. alszakasz
A legjobb becslés kiszámítására vonatkozó pénzáramlás-előrejelzések
28. cikk
Pénzáramlások
A legjobb becslés kiszámításához felhasznált pénzáramlás-előrejelzéseknek az összes alábbi pénzáramlást magukban kell foglalnia olyan mértékben, amennyire ezek a pénzáramlások meglévő biztosítási és viszontbiztosítási szerződésekhez kapcsolódnak:
| a) | szolgáltatási kifizetések szerződők és kedvezményezettek részére; |
| b) | olyan kifizetések, amelyek a biztosítót vagy viszontbiztosítót természetben megfizetett szerződéses szolgáltatások kapcsán terhelik; |
| c) | a 2009/138/EK irányelv 78. cikkének (1) bekezdésében említett költségekkel kapcsolatos kifizetések; |
| d) | díjbefizetések és az e díjakból származó egyéb pénzáramlások; |
| e) | a biztosító vagy viszontbiztosító és a közvetítők között biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek kapcsán végrehajtott kifizetések; |
| f) | a biztosító vagy viszontbiztosító és a befektetési vállalkozások között indexhez vagy befektetési egységekhez kötött szolgáltatások kapcsán végrehajtott kifizetések; |
| g) | mentéshez és engedményezéshez kapcsolódó kifizetések olyan mértékben, amennyire a nemzetközi számviteli standardok alapján nem minősülnek külön eszközöknek vagy kötelezettségeknek az 1606/2002/EK rendelet szerinti bizottsági jóváhagyás alapján; |
| h) | olyan adóbefizetések, amelyeket ténylegesen vagy várhatóan a szerződőkre terhelnek, vagy amelyekre a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek rendezéséhez szükség van. |
29. cikk
A külső környezetben bekövetkező várható fejlemények
A legjobb becslés számításának figyelembe kell vennie azokat a várható jövőbeli fejleményeket, amelyek jelentős mértékben befolyásolják a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek rendezéséhez szükséges készpénzbe- és kiáramlásokat azok teljes időtartamán keresztül. E tekintetben a jövőbeli fejlemények közé tartoznak a demográfiai, jogi, orvostudományi, technológiai, társadalmi, környezeti és gazdasági fejlemények, beleértve a 2009/138/EK irányelv 78. cikkének (2) bekezdésében említett inflációt is.
30. cikk
A pénzáramlások bizonytalanságai
A legjobb becslés kiszámításához felhasznált pénzáramlás-előrejelzéseknek kifejezetten vagy implicit módon tekintetbe kell venniük a pénzáramlások bizonytalanságait, beleértve az összes alábbi jellemzőt:
| a) | a biztosított események időzítésének, gyakoriságának és súlyosságának bizonytalansága; |
| b) | a kárigények összegének bizonytalansága, beleértve a kárigények inflációjával és a kárigények rendezéséhez és kifizetéséhez szükséges időtartammal kapcsolatos bizonytalanságot; |
| c) | a 2009/138/EK irányelv 78. cikkének (1) bekezdésében említett költségek összegével kapcsolatos bizonytalanság; |
| d) | a 29. cikkben említett várható jövőbeli fejleményekkel kapcsolatos bizonytalanság, amennyire ez kivitelezhető; |
| e) | a szerződői viselkedéssel kapcsolatos bizonytalanság; |
| f) | két vagy több bizonytalansági ok közötti függőség; |
| g) | a pénzáramlásoknak a pénzáramlás napját megelőző körülményektől való függősége. |
31. cikk
Költségek
(1) A legjobb becslés kiszámításához használt pénzáramlás-előrejelzésnek figyelembe kell vennie az összes olyan alábbi költséget, amely a biztosító vag viszontbiztosító elismert biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeihez kapcsolódik, és amely a 2009/138/EK irányelv 78. cikkének (1) bekezdésében szerepel:
| a) | igazgatási költségek; |
| b) | befektetéskezelési költségek; |
| c) | kárigény-kezelési költségek; |
| d) | szerzési költségek. |
Az a)–d) pontban említett költségeknek tartalmazniuk kell a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljesítése során felmerülő általános költségeket.
(2) Az általános költségeket reálisan és objektíven, valamint tartósan következetesen kell hozzárendelni azon legjobb becslés egyes részeihez, amelyre vonatkoznak.
(3) A viszontbiztosítási szerződésekkel és különleges célú gazdasági egységekkel kapcsolatos költségeket figyelembe kell venni a legjobb becslés bruttó számításában.
(4) A költségek tervezését arra a feltevésre kell alapozni, hogy a vállalkozás a jövőben új biztosítási állományra fog szert tenni.
32. cikk
Szerződéses opciók és pénzügyi garanciák
A legjobb becslés számításakor a biztosító vagy viszontbiztosító tekintetbe veszi az összes alábbi szempontot:
| a) | a biztosítási és viszontbiztosítási szerződésekben foglalt összes pénzügyi garancia és szerződéses opció; |
| b) | minden olyan tényező, amely befolyásolhatja annak valószínűségét, hogy a szerződők lehívják a szerződéses opciókat vagy realizálják a pénzügyi garanciák értékét. |
33. cikk
A kötelezettség pénzneme
A legjobb becslést külön kell kiszámítani a különböző pénznemekben fennálló pénzáramlásokra.
34. cikk
Számítási módszerek
(1) A legjobb becslést átlátható módon és úgy kell kiszámítani, hogy annak alapján egy képzett szakértő betekintést nyerhessen a számítási módszerbe ás az abból származó eredményekbe.
(2) A legjobb becslés kiszámításának aktuáriusi és statisztikai módszereit annak alapján kell megválasztani, hogy azok mennyire tükrözik az alapul szolgáló pénzáramlások megfelelőségét, valamint a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek jellegét. Az aktuáriusi és statisztikai módszereknek összhangban kell lenniük a legjobb becslés kiszámításához felhasznált összes vonatkozó adattal és azokat fel kell használniuk.
(3) Ha egy statisztikai módszer csoportosított szerződéses adatokon alapul, a biztosító vagy viszontbiztosító biztosítja, hogy a szerződések csoportosítása nyomán homogén kockázati csoportok jöjjenek létre, amelyek megfelelően tükrözik az adott csoportokban foglalt szerződések kockázatait.
(4) A biztosító vagy viszontbiztosító megvizsgálja, hogy a pénzáramlások jelenértéke mennyire függ a várható jövőbeli események és fejlemények kimenetelétől, valamint attól, hogy az egyes forgatókönyvek tényleges kimenetele mennyiben tér el a várt kimeneteltől.
(5) Amennyiben a pénzáramlások jelenértéke a (4) bekezdésnek megfelelően jövőbeli események és fejlemények kimenetelétől függ, a biztosító vagy viszontbiztosító olyan módszerrel számítja ki a pénzáramlások legjobb becslését, amely tükrözi ezeket a függőségeket.
35. cikk
Életbiztosítási kötelezettségek homogén kockázati csoportjai
Az életbiztosítási kötelezettségek legjobb becslésének számításához felhasznált pénzáramlás-előrejelzéseket minden szerződéshez külön-külön el kell készíteni. Amennyiben a szerződésenkénti külön számítás indokolatlan terhet jelentene a biztosítóra vagy viszontbiztosítóra nézve, a biztosító vagy viszontbiztosító a szerződések csoportosításával is elkészítheti az előrejelzést, amennyiben a csoportosítás megfelel az összes alábbi követelménynek:
| a) | az azonos csoporthoz tartozó szerződések alapjául szolgáló kockázatok jellege és összetettsége nem tér el jelentős mértékben; |
| b) | a szerződések csoportosítása nem mutatja be tévesen a szerződések alapjául szolgáló kockázatokat és a költségeket; |
| c) | a szerződések csoportosítása valószínűleg nagyjából ugyanazt az eredményt hozza a legjobb becslés kiszámításakor, mint a szerződésenkénti számítás, különösen a szerződésekben foglalt pénzügyi garanciák és szerződéses opciók tekintetében. |
36. cikk
Nem-életbiztosítási kötelezettségek
(1) A nem életbiztosítási kötelezettségek legjobb becslését külön kell kiszámítani a díjtartalékokra és a függőkár-tartalékokra vonatkozóan.
(2) A díjtartalékoknak a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek által fedezett olyan jövőbeli kárigényekre kell vonatkoznia, amelyek a szerződés 18. cikkben említett határán belülre esnek. A díjtartalék kiszámítására vonatkozó pénzáramlás-előrejelzéseknek tartalmaznia kell az ezekhez az eseményekhez kapcsolódó szolgáltatásokat, költségeket és díjakat.
(3) A függőkár-tartalékoknak olyan kárigényekre kell vonatkoznia, amelyek már megtörténtek, függetlenül attól, hogy az ezen eseményekből származó kárigényeket bejelentették-e.
(4) A függőkár-tartalékok kiszámítására vonatkozó pénzáramlás-előrejelzéseknek tartalmaznia kell a (3) bekezdésben említett eseményekhez kapcsolódó szolgáltatásokat, költségeket és díjakat.
4. alszakasz
Kockázati ráhagyás
37. cikk
A kockázati ráhagyás kiszámítása
(1) A biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljes portfóliójának a kockázati ráhagyását az alábbi képlettel kell kiszámítani:
ahol:
| a) | CoC a tőkeköltség-rátát jelöli; |
| b) | az összeg valamennyi egész számra vonatkozik, beleértve a nullát is; |
| c) | SCR(t) a 38. cikk (2) bekezdésében említett szavatolótőke-szükségletet jelöli t év elteltével; |
| d) | r(t + 1) az alapvető kockázatmentes kamatlábat jelöli t + 1 év futamidő esetén. |
Az r(t + 1) alapvető kockázatmentes kamatlábat a biztosító vagy viszontbiztosító pénzügyi beszámolóihoz használt pénznemnek megfelelően kell kiválasztani.
(2) Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító egy jóváhagyott belső modellel számítja ki a szavatolótőke-szükségletét, és megállapítja, hogy a belső modell a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljes időtartama alatt minden egyes időpontban alkalmas a 38. cikk (2) bekezdésében említett szavatolótőke-szükséglet kiszámítására, a biztosító vagy viszontbiztosító a belső modell alapján számítja ki az (1) bekezdésben említett SCR ( t ) összegeket.
(3) A biztosító vagy viszontbiztosító a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljes portfóliójának a kockázati ráhagyását hozzárendeli a 2009/138/EK irányelv 80. cikkében említett ágazatokhoz. A hozzárendelésnek a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliójának teljes időtartama alatt megfelelően tükröznie kell az ágazatoknak a 38. cikk (2) bekezdésében említett szavatolótőke-szükséglethez való hozzájárulását.
38. cikk
Referenciabiztosító
(1) A kockázati ráhagyás számításának az alábbi feltevések mindegyikét alapul kell vennie:
| a) | a kockázati ráhagyást számító biztosító vagy viszontbiztosító (eredeti vállalkozás) biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeinek teljes portfólióját átveszi egy másik biztosító vagy viszontbiztosító (referenciabiztosító); |
| b) | az a) ponttól függetlenül, ha az eredeti vállalkozás egyidejűleg úgy életbiztosítási, mint nem-életbiztosítási tevékenységeket is folytat a 2009/138/EK irányelv 73. cikkének (5) bekezdése szerint, a biztosítási kötelezettségek életbiztosítási tevékenységekre és élet-viszontbiztosítási kötelezettségekre vonatkozó portfólióját és a biztosítási kötelezettségek nem-életbiztosítási tevékenységekre és nem-életviszontbiztosítási kötelezettségekre vonatkozó portfólióját külön-külön veszi át két különböző referenciabiztosító; |
| c) | a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek átadása kiterjed az e kötelezettségekhez kapcsolódó esetleges viszontbiztosítási szerződésekre és különleges célú gazdasági egységeken alapuló megállapodásokra is; |
| d) | a referenciabiztosítónak az átadást megelőzően nincsenek biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségei vagy szavatoló tőkéje; |
| e) | az átadást követően a referenciabiztosító nem vállal újabb biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségeket; |
| f) | az átadást követően a referenciabiztosító a szavatolótőke-szükségletnek megfelelő figyelembe vehető szavatoló tőkét teremt elő a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek támogatására azok teljes időtartama alatt; |
| g) | az átadást követően a referenciabiztosító olyan eszközökkel rendelkezik, amelyek megfelelnek a szavatolótőke-szükséglet és a biztosítástechnikai tartalékok összegének, levonva a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegeket; |
| h) | az eszközök úgy vannak kiválasztva, hogy minimálisra csökkentsék annak a piaci kockázatnak a szavatolótőke-szükségletét, amelynek a referenciabiztosító ki van téve; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| j) | a biztosítástechnikai tartalékok 2009/138/EK irányelv 108. cikkében említett veszteségelnyelő képessége a referenciabiztosítóban mindegyik kockázat esetében megfelel az eredeti vállalkozás biztosítástechnikai tartalékai veszteségelnyelő képességének; |
| k) | a halasztott adók esetében nem áll fenn a 2009/138/EK irányelv 108. cikkében említett veszteségelnyelő képesség a referenciabiztosítóban; |
| l) | a referenciabiztosító az e) és f) pontban leírtak szerint olyan jövőbeli vezetői intézkedéseket hoz, amelyek összhangban vannak az eredeti vállalkozás 23. cikkben említett jövőbeli vezetői intézkedéseivel. |
(2) A biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljes időtartama alatt a 2009/138/EK irányelv 77. cikke (5) bekezdésének első albekezdésében említett biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek támogatásához szükséges szavatolótőke-szükségletről azt kell feltételezni, hogy egyenlő a referenciabiztosító szavatolótőke-szükségletével az (1) bekezdésben meghatározott feltevések szerint.
(3) Az (1) bekezdés i) pontjának alkalmazásában egy kockázat akkor tekintendő jelentősnek, ha a kockázati ráhagyás számítására gyakorolt hatása befolyásolhatja az adott információ felhasználói – beleértve a felügyeleti hatóságokat is – általi döntéshozatalt vagy megítélést.
39. cikk
Tőkeköltség-ráta
A 2009/138/EK irányelv 77. cikkének (5) bekezdésében említett tőkeköltség-ráta feltételezett értéke 6 %.
5. alszakasz
A biztosítástechnikai tartalékok egészben történő kiszámítása
40. cikk
A biztosítástechnikai tartalékok egészben történő számítására okot adó körülmények és az alkalmazandó módszer
(1) A 2009/138/EK irányelv 77. cikke (4) bekezdésének második albekezdése alkalmazásában a megbízhatóságot e cikk (2) és (3) bekezdése alapján kell értékelni, és a biztosítástechnikai tartalékok értékét e cikk (4) bekezdése szerint kell megállapítani.
(2) A pénzáramlások helyettesítése akkor tekintendő megbízhatónak, ha azok összegben és időben helyettesítésre kerülnek az adott pénzáramlások mögöttes kockázatai tekintetében minden lehetséges forgatókönyv esetén. A biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségekhez kapcsolódó alábbi pénzáramlások nem helyettesíthetők megbízhatóan:
| a) | az olyan biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségekhez kapcsolódó pénzáramlások, amelyek a szerződéses opciók – ideértve a biztosítás lejárat előtti törlését vagy visszavásárlását is – szerződők általi lehívásának valószínűségétől függenek; |
| b) | az olyan biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségekhez kapcsolódó pénzáramlások, amelyek a halandósági, rokkantsági, betegségi vagy betegségi aránytól függenek; |
| c) | minden olyan költség, amely a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljesítése során felmerül. |
(3) A pénzügyi eszközök akkor tekintendők olyan pénzügyi eszközöknek, amelyek piaci értéke megbízható és megfigyelhető, ha a pénzügyi eszközöket aktív, mély, likvid és átlátható piacon forgalmazzák. Az aktív piacoknak meg kell felelniük a 10. cikk (4) bekezdésében leírtaknak is.
(4) A biztosító vagy viszontbiztosító a biztosítástechnikai tartalékok értékét a helyettesítéshez felhasznált pénzügyi eszközök piaci ára alapján határozza meg.
6. alszakasz
A viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek
41. cikk
Általános rendelkezések
(1) A viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegeket azon biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződések határával összhangban kell kiszámítani, amelyekhez az adott összegek kapcsolódnak.
(2) A különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegeket, a 2009/138/EK irányelv 210. cikkében említett pénzügyi viszontbiztosítási szerződésekből megtérülő összegeket és az egyéb viszontbiztosítási szerződésekből megtérülő összegeket külön-külön kell kiszámítani. A különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek nem haladhatják meg az adott különleges célú gazdasági egység biztosítóval vagy viszontbiztosítóval szembeni maximális kockázati kitettségét.
(3) A viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek kiszámításakor a pénzáramlások csak a biztosítási eseményekhez és a kiegyenlítetlen biztosítási kárigényekhez kapcsolódó kifizetéseket tartalmazzák. Az egyéb eseményekhez vagy kiegyenlített biztosítási kárigényekhez kapcsolódó kifizetéseket a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegeken, valamint a biztosítástechnikai tartalékok egyéb elemein kívül kell figyelembe venni. Amennyiben a pénzáramlásokra letét került elhelyezésre, a megtérülő összegeket ennek megfelelően ki kell igazítani a letéthez kapcsolódó eszközök és kötelezettségek kettős figyelembevételének elkerülése érdekében.
(4) A nem életbiztosítási kötelezettségekkel kapcsolatban a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegeket külön kell kiszámítani a díjtartalékokra és a függőkár-tartalékokra vonatkozóan a következőképpen:
| a) | a függőkár-tartalékokhoz kapcsolódó pénzáramlásoknak tartalmazniuk kell a kockázatokat átruházó biztosító vagy viszontbiztosító bruttó függőkár-tartalékaiban figyelembe vett kárigényekkel kapcsolatos kártérítési kifizetéseket; |
| b) | a díjtartalékokhoz kapcsolódó pénzáramlásoknak tartalmazniuk kell minden más kifizetést. |
(5) Amennyiben a különleges célú gazdasági egységektől a biztosító vagy viszontbiztosító felé irányuló pénzáramlások nem függnek közvetlenül a kockázatokat átruházó biztosítóval vagy viszontbiztosítóval szembeni kárigényektől, az e különleges célú gazdasági egységektől a jövőbeli kárigények kapcsán megtérülő összegek csak olyan mértékben vehetők figyelembe, amennyire prudens, megbízható és objektív módon ellenőrizhető, hogy nincs jelentős strukturális egyenlőtlenség a kárigények és a megtérülő összegek között.
42. cikk
Partner általi nemteljesítés kiigazítása
(1) A partnerek 2009/138/EK irányelv 81. cikkében említett nemteljesítéséből eredő várható veszteségek miatti kiigazításokat az egyéb megtérülő összegektől elkülönülten kell kiszámítani.
(2) A partner nemteljesítéséből eredő várható veszteségek miatti kiigazítást az adott partnertől a partner nemteljesítése esetén megtérülő összegek mögöttes pénzáramlásaiban bekövetkező változások várható jelenértékeként kell kiszámítani, ideértve a fizetésképtelenség vagy jogvita miatti nemteljesítést is. E tekintetben a pénzáramlásokban bekövetkező változások között – a biztosítéki részesedések kivételével – nem veendők figyelembe a partner hitelkockázatát csökkentő kockázatcsökkentési technikák. A figyelembe nem vett kockázatcsökkentési technikákat külön kell megjeleníteni a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek növelése nélkül.
(3) A (2) bekezdésben említett számítás során figyelembe kell venni a viszontbiztosítási szerződés vagy a különleges célú gazdasági egységgel kötött megállapodás teljes időtartama alatt esetlegesen felmerülő nemteljesítési eseményeket, valamint azt, hogy idővel változik-e és hogyan változik a nemteljesítési valószínűség. A számítást minden partnernél és minden ágazatra vonatkozóan külön kell elvégezni. Nem-életbiztosítások esetén a számítást szintén külön kell elvégezni a díjtartalékokra és a függőkár-tartalékokra vonatkozóan.
(4) A partner 2009/138/EK irányelv 81. cikke szerinti nemteljesítéséből eredő átlagos veszteség nem értékelhető a megtérülő összegek 50 %-ánál alacsonyabbra, nem számítva az (1) bekezdésben említett kiigazítást, kivéve, ha az ettől eltérő értékelés kellően megalapozott.
(5) A különleges célú gazdasági egységek nemteljesítési valószínűségét a különleges célú gazdasági egység által tartott eszközökben rejlő hitelkockázat alapján kell kiszámítani.
4. SZAKASZ
Releváns kockázatmentes hozamgörbe
1. alszakasz
Általános rendelkezések
43. cikk
Általános rendelkezések
Az alapvető kockázatmentes hozamgörbe kamatlábainak teljesítenie kell az alábbi kritériumok mindegyikét:
| a) | a biztosító vagy viszontbiztosító a gyakorlatban kockázatmentesen ki tudja termelni a kamatlábakat; |
| b) | a kamatlábakat megbízhatóan határozzák meg mély, likvid és átlátható pénzügyi piacon forgalmazott pénzügyi eszközök alapján. |
A releváns kockázatmentes hozamgörbe kamatlábait minden pénznemre és futamidőre külön kell kiszámítani az adott pénznem és futamidő vonatkozásában rendelkezésre álló információk alapján. Ezeket átlátható, prudens, megbízható, objektív és tartósan következetes módon kell meghatározni.
2. alszakasz
Kockázatmentes hozamgörbe
44. cikk
Az alapvető kockázatmentes kamatlábak levezetéséhez felhasználható releváns pénzügyi eszközök
(1) Minden pénznem és futamidő esetében az alapvető kockázatmentes kamatlábakat az adott pénznem kamatláb swaphozamai alapján kell levezetni, kiigazítva a hitelkockázat figyelembevétele érdekében.
(2) Minden pénznem és azon futamidők esetében, amelyeknél nem állnak rendelkezésre mély, likvid és átlátható pénzügyi piacokról származó kamatláb swaphozamok, az adott pénznemben kibocsátott államkötvények alapján kell levezetni az alapvető kockázatmentes kamatlábakat, kiigazítva az adott államkötvény hitelkockázatával, feltéve, hogy az államkötvények hozamai mély, likvid és átlátható pénzügyi piacokról származnak.
45. cikk
A swaphozamok hitelkockázattal való kiigazítása
A hitelkockázat 44. cikk (1) bekezdésében említett kiigazítását átlátható, prudens, megbízható, objektív és tartósan következetes módon kell meghatározni. A kiigazítást a kamatswapügyletek hitelkockázatot tükröző változó kamata és ugyanazon futamidő egynapos indexált swaphozamai közötti különbség alapján kell meghatározni, úgy, hogy mindkét kamatláb mély, likvid és átlátható pénzügyi piacokról származik. A kiigazítást az adott különbség egyéves átlagának 50 %-a alapján kell kiszámítani. A kiigazítás nem lehet kevesebb, mint 10 bázispont, és nem lehet több, mint 35 bázispont.
46. cikk
Extrapoláció
(1) A releváns kockázatmentes hozamgörbe extrapolálásakor alkalmazott alapelveknek minden pénznem esetében azonosnak kell lennie. Ez vonatkozik a leghosszabb olyan futamidők meghatározására is, amelyek mély, likvid és átlátható piacokon figyelhetők meg, valamint az végső határidős kamatláb felé történő egyenletes konvergenciát biztosító mechanizmusra.
(2) Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító a 2009/138/EK irányelv 77d. cikke szerint jár el, az extrapolációt az említett cikk szerinti volatilitási kiigazítást tartalmazó kockázatmentes hozamgörbére kell alkalmazni.
(3) Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító a 2009/138/EK irányelv 77b. cikke szerint jár el, az extrapolációt az illeszkedési kiigazítást nem tartalmazó kockázatmentes hozamgörbe alapján kell elvégezni. Az említett cikk szerinti illeszkedési kiigazítást az extrapolált kockázatmentes hozamgörbére kell alkalmazni.
47. cikk
Végső határidős kamatláb
(1) A 46. cikk (1) bekezdésében említett végső határidős kamatlábnak minden pénznem esetében tartósan stabilnak kell lennie és csak a hosszú távú várakozásokban bekövetkező változások esetén szabad módosulnia. A végső határidős kamatláb levezetésének módszertanát egyértelműen meg kell határozni a forgatókönyv-alapú számítások biztosító vagy viszontbiztosító általi elvégzése érdekében. Ezt átlátható, prudens, megbízható, objektív és tartósan következetes módon kell meghatározni.
(2) A végső határidős kamatlábnak minden pénznem esetében tekintetbe kell vennie a hosszú távú reálkamatlábbal kapcsolatos várakozásokat és a várható inflációt, amennyiben ezek a várakozások az adott pénznemre vonatkozóan megbízhatóan levezethetők. A végső határidős kamatláb nem tartalmazhat a hosszú távú befektetések tartásából fakadó kockázatot tükröző felárat.
48. cikk
Az euróhoz kötött pénznemek alapvető kockázatmentes hozamgörbéje
(1) Az euróhoz kötött pénznemek esetében az euró alapvető kockázatmentes hozamgörbéje – a devizaárfolyam-kockázattal kiigazítva – alapján számítható ki a legjobb becslés az adott pénznemben jegyzett biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségekre vonatkozóan, feltéve, ha teljesülnek az alábbi feltételek:
| a) | az euróhoz rögzítés módja biztosítja, hogy az adott pénznem és az euró közötti átváltási árfolyam egy, a tartomány felső határának 20 %-ánál nem szélesebb tartományon belül maradjon; |
| b) | az euróövezet és az adott pénznem szerinti terület gazdasági helyzete kellő mértékben hasonló ahhoz, hogy az euró és az adott pénznem kamatlábai hasonló módon alakuljanak; |
| c) | a rögzítési rendszer biztosítja, hogy az árfolyamban egy év alatt bekövetkező relatív változások ne haladják meg az e bekezdés a) pontjában említett tartományt olyan szélsőséges piaci események esetén, amelyek megfelelnek a 2009/138/EK irányelv 101. cikkének (3) bekezdése szerinti biztonsági szintnek; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
A c) pont alkalmazásakor figyelembe kell venni a rögzítést garantáló felek pénzügyi erőforrásait.
(2) A devizaárfolyam-kockázat kiigazítása negatív, és megegyezik az azon kockázatot fedező ügylet költségével, hogy egy euróban denominált befektetésnek a rögzített pénznemben kifejezett értéke az euró és a rögzített pénznem közötti átváltási árfolyam szintjének változásai következtében csökkenhet. A kiigazításnak minden biztosító és viszontbiztosító esetében azonosnak kell lennie.
3. alszakasz
Volatilitási kiigazítás
49. cikk
Referenciaportfóliók
(1) A 2009/138/EK irányelv 77d. cikkének (2) és (4) bekezdésében említett referenciaportfóliókat átlátható, prudens, megbízható, objektív és tartósan következetes módon kell meghatározni. A referenciaportfóliók meghatározásakor alkalmazott módszereknek minden pénznem és ország esetében azonosnak kell lennie.
(2) Minden egyes pénznem és ország esetében a referenciaportfóliók eszközeit a 10. cikk (1) bekezdése szerint kell értékelni és olyan piacokon kell forgalmazni, amelyek a stresszes likviditású időszakok kivételével megfelelnek a 40. cikk (3) bekezdésének. A 40. cikk (3) bekezdésének átmenetileg nem megfelelő piacokon forgalmazott pénzügyi eszközök csak akkor foglalhatók bele a portfólióba, ha az adott piac belátható időn belül várhatóan ismét meg fog felelni a kritériumoknak.
(3) Minden pénznem és ország esetében a referencia-eszközportfóliónak teljesítenie kell az összes alábbi követelményt:
| a) | minden egyes pénznem esetében az eszközök reprezentatívak a biztosító vagy viszontbiztosító által az adott pénznemben denominált biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek legjobb becslésének fedezésére eszközölt, adott pénznemben fennálló befektetések tekintetében; az eszközök reprezentatívak a biztosító vagy viszontbiztosító által az adott országban az ország biztosítási piacán értékesített és az adott ország pénznemében denominált biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek legjobb becslésének fedezésére eszközölt befektetések tekintetében; |
| b) | adott esetben a portfólió olyan megfelelő indexeken alapul, amelyek a nyilvánosság számára könnyen hozzáférhetőek, és az indexeket alkotó elemek változásainak időpontját és módját illetően nyilvános kritériumok állnak rendelkezésre; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
Az a) és b) pont alkalmazásában a biztosító vagy viszontbiztosító kollektív befektetési formákba irányuló befektetéseit és más, alapba csomagolt befektetéseit az alapul szolgáló eszközökben fennálló befektetésként kell kezelni.
50. cikk
A volatilitási kiigazítás alapjául szolgáló különbözet kiszámításának képlete
A 2009/138/EK irányelv 77d. cikkének (2) és (4) bekezdésében említett kamatkülönbözet minden pénznem és ország esetében a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | w gov az adott pénznem vagy ország esetében a referencia-eszközportfólióban foglalt államkötvények értéke és az adott referenciaportfólióban foglalt összes eszköz értéke közötti arányt jelöli; |
| b) | S gov az adott pénznem vagy ország esetében a referencia-eszközportfólióban foglalt államkötvények átlagos devizaárfolyam-különbözetét jelöli; |
| c) | w corp az adott pénznem vagy ország esetében a referencia-eszközportfólióban foglalt, az államkötvényektől eltérő kötvények, hitelek és értékpapírosított eszközök értéke és az adott referenciaportfólióban foglalt összes eszköz értéke közötti arányt jelöli; |
| d) | S corp az adott pénznem vagy ország esetében a referencia-eszközportfólióban foglalt, az államkötvényektől eltérő kötvények, hitelek és értékpapírosított eszközök átlagos devizaárfolyam-különbözetét jelöli. |
E cikk alkalmazásában az „államkötvény” a központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettség.
51. cikk
Kockázattal korrigált felár
A várható veszteségek, a váratlan hitelkockázat vagy bármely más, a 2009/138/EK irányelv 77d. cikkének (3) és (4) bekezdésében említett kockázat reális értékeléséből adódó átlagos devizaárfolyam-különbözet részösszegét ugyanúgy kell kiszámítani, mint a 2009/138/EK irányelv 77c. cikkének (2) bekezdésében és e rendelet 54. cikkében említett alapvető kamatkülönbözetet.
4. alszakasz
Illeszkedési kiigazítás
52. cikk
Halandósági kockázati stressz
(1) A 2009/138/EK irányelv 77b. cikke (1) bekezdésének f) pontjában említett halandósági kockázati sokknak az alábbi két forgatókönyv közül annak kell lennie, amely az alapvető szavatoló tőkére gyakorolt hatás szempontjából kedvezőtlenebb:
| a) | a legjobb becslés számításához felhasznált halandósági arány azonnali és tartós 15 %-os megemelkedése; |
| b) | a halandóság tapasztalatokat biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált, a következő 12 hónapra vonatkozó (százalékban kifejezett) halandósági arány azonnali 0,15 százalékpontos megemelkedése. |
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a halandósági arány növekedése csak azoknál a biztosítási szerződéseknél bír jelentőséggel, amelyeknél a halandósági arány megemelkedése a biztosítástechnikai tartalékok növekedését eredményezi az alábbiak mindegykének figyelembevételével:
| a) | az ugyanazon biztosított személyre vonatkozó több biztosítási szerződés úgy kezelhető, mintha egyetlen biztosítási szerződés lenne; |
| b) | amennyiben a biztosítástechnikai tartalékok számítása a 35. cikkben említett szerződéscsoportokon alapul, azon szerződések azonosításakor, amelyeknél a halandósági arány növekedése magasabb biztosítástechnikai tartalékokhoz vezet, az egyes szerződések helyett ugyanazok a szerződéscsoportok vehetők alapul, amennyiben ez nem hoz jelentősen eltérő eredményt. |
(3) A viszontbiztosítási kötelezettségek vonatkozásában azon szerződések azonosítása, amelyeknél a halandósági arány növekedése magasabb biztosítástechnikai tartalékokhoz vezet, csak az alapul szolgáló biztosítási szerződésekre terjed ki, és azt a (2) bekezdés szerint kell elvégezni.
53. cikk
Az illeszkedési kiigazítás kiszámítása
(1) A 2009/138/EK irányelv 77c. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett számítás során a biztosító vagy viszontbiztosító csak azokat a hozzárendelt eszközöket veheti figyelembe, amelyeknek a várható pénzáramlásaira szükség van a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek portfóliója pénzáramlásainak leképezéséhez, nem számítva az ezen felüli eszközöket. Egy eszköz „várható pénzáramlása” az adott eszköznek az eszköz nemteljesítési valószínűségével kiigazított pénzáramlása a 2009/138/EK irányelv 77c. cikke (2) bekezdése a) pontjának i. alpontjában meghatározott alapvető kamatkülönbözet-elemnek megfelelően vagy, amennyiben a nemteljesítési statisztikából nem vezethető le megbízható hitelkockázati felár, a kockázatmentes kamatláb fölötti felár hosszú távon vett átlagának a részösszege a 2009/138/EK irányelv 77c. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontja szerint.
(2) Az alapvető kamatkülönbözet a 2009/138/EK irányelv 77c. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett, az irányelv 77c. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott számításból történő levezetése során az alapvető kamatkülönbözetnek csak az a részösszege vehető figyelembe, amelyet még nem tükröznek a kijelölt eszközportfólió pénzáramlásainak kiigazításai e cikk (1) bekezdésének megfelelően.
54. cikk
Az alapvető kamatkülönbözet kiszámítása
(1) A 77c. cikk (2) bekezdésében említett alapvető kamatkülönbözetet átlátható, prudens, megbízható, objektív és tartósan következetes módon kell meghatározni, adott esetben a vonatkozó indexek alapján. Egy kötvény alapvető kamatkülönbözetének levezetésére szolgáló módszereknek minden pénznem és ország esetében azonosnak kell lennie, és azok eltérőek lehetnek az államkötvények és az egyéb kötvények esetében.
(2) A 2009/138/EK irányelv 77c. cikke (2) bekezdése a) pontjának i. alpontjában említett hitelkockázati felár számításának azon a feltevésen kell alapulnia, hogy nemteljesítés esetén a piaci érték 30 %-a visszaszerezhető.
(3) A 2009/138/EK irányelv 77c. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontjában említett hosszú távú átlagnak a legutóbbi 30 évre vonatkozó adatokon kell alapulnia. Ha az adatok részben nem állnak rendelkezésre, azokat generált adatokkal kell helyettesíteni. A generált adatoknak a legutóbbi 30 évre vonatkozóan rendelkezésre álló megbízható adatokon kell alapulnia. A nem megbízható adatokat generált adatokkal kell helyettesíteni e módszer segítségével. A generált adatoknak prudens feltevéseken kell alapulnia.
(4) A 2009/138/EK irányelv 77c. cikke (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában említett várható veszteségnek meg kell egyeznie a biztosító vagy viszontbiztosító által abban az esetben elszenvedett, valószínűséggel súlyozott veszteséggel, ha az eszköz alacsonyabb hitelminőségi besorolást kap és közvetlenül ezután lecserélik. A várható veszteség számításának azon a feltevésen kell alapulnia, hogy az eszközök lecserélése megfelel az összes alábbi kritériumnak:
| a) | a helyettesítő eszköz ugyanolyan pénzáramlási rendszerrel rendelkezik, mint a lecserélt eszköz a leminősítést megelőzően; |
| b) | a helyettesítő eszköz ugyanahhoz az eszközosztályhoz tartozik, mint a lecserélt eszköz; |
| c) | a helyettesítő eszköz ugyanolyan vagy magasabb hitelminőségi besorolású, mint a lecserélt eszköz a leminősítést megelőzően. |
5. SZAKASZ
Ágazatok
55. cikk
Ágazatok
(1) A 2009/138/EK irányelv 80. cikkében említett biztosítási ágazatok az e rendelet I. mellékletében meghatározott ágazatok.
(2) A biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek adott ágazathoz való besorolása tükrözi az adott kötelezettséghez kapcsolódó kockázatok jellegét. A kötelezettség jogi formája nem feltétlenül döntő a kockázat jellege szempontjából.
(3) Amennyiben a biztosítástechnikai alap összhangban van a kötelezettséghez kapcsolódó kockázatok jellegével, az életbiztosításhoz hasonló biztosítástechnikai alapokon nyugvó egészségbiztosítási kötelezettségeket az életbiztosítási ágazatokhoz, a nem-életbiztosításhoz hasonló biztosítástechnikai alapokon nyugvó egészségbiztosítási kötelezettségeket pedig a nem-életbiztosítási ágazatokhoz kell besorolni.
(4) Amennyiben a 2009/138/EK irányelv 2. cikke (3) bekezdésének b) pontjában említett műveletekből származó biztosítási kötelezettségek jellegük alapján nem sorolhatók be egyértelműen az e rendelet I. mellékletében meghatározott ágazatokba, azokat az említett mellékletben meghatározott 32. ágazatba kell besorolni.
(5) Amennyiben egy biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés életbiztosítási és nem-életbiztosítási kockázatokat egyaránt fedez, a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségeket fel kell osztani életbiztosítási és nem-életbiztosítási részekre.
(6) Amennyiben egy biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés az e rendelet I. mellékletében meghatározott ágazatok közül többet is felölelő kockázatokat fedez, a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségeket – ha lehetséges – fel kell osztani a megfelelő ágazatokra.
(7) Ha egy biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés egészségbiztosítási vagy -viszontbiztosítási kötelezettségeket és más biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségeket is tartalmaz, ezeket a kötelezettségeket – ha lehetséges – fel kell osztani.
6. SZAKASZ
Arányosság és egyszerűsítés
56. cikk
Arányosság
(1) A biztosító vagy viszontbiztosító olyan módszerekkel számítja ki a biztosítástechnikai tartalékokat, amelyek arányosak a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségei alapját képező kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.
(2) Annak meghatározásakor, hogy egy, a biztosítástechnikai tartalékok kiszámítására szolgáló módszer arányos-e, a biztosító vagy viszontbiztosító az alábbiakra kiterjedő értékelést végez:
| a) | a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségei alapját képező kockázatok jellegére, nagyságrendjére és összetettségére vonatkozó értékelés; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
(3) A (2) bekezdés a) pontjában említett értékelés kiterjed minden olyan kockázatra, amely befolyásolja a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek rendezéséhez szükséges készpénzbe- és kiáramlások összegét, időzítését vagy értékét azok teljes időtartamán keresztül. A kockázati ráhagyás számítása során az értékelés kiterjed a 38. cikk (1) bekezdésének i. alpontjában említett összes kockázatra az alapul szolgáló biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljes időtartamán keresztül. Az értékelés azokra a kockázatokra korlátozódik, amelyek kapcsolódnak a biztosítástechnikai tartalékok számításának a módszer alkalmazása által érintett részéhez.
(4) A módszer akkor tekinthető a kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével arányosnak, ha a (2) bekezdés b) pontjában említett hiba a biztosítástechnikai tartalékoknak vagy azok összetevőinek téves bemutatását eredményezi, ami befolyásolhatja a biztosítástechnikai tartalékok értékére vonatkozó információ szándékolt felhasználója általi döntéshozatalt vagy megítélést, kivéve, ha teljesül az alábbi feltételek valamelyike:
| a) | nem létezik kisebb hibát eredményező másik módszer, és nem valószínű, hogy a módszer a biztosítástechnikai tartalékok összegének alábecslését eredményezi; |
| b) | a módszer a biztosító vagy viszontbiztosító biztosítástechnikai tartalékainak olyan összegét eredményezi, amely magasabb az arányos módszerből származó összegnél, és a módszer nem vezet az azon biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségekből eredő kockázat alábecsléséhez, amelyre alkalmazzák. |
57. cikk
A viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek egyszerűsített számítása
(1) E rendelet 56. cikkének sérelme nélkül a biztosító vagy viszontbiztosító a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegeket – azoknak a partner nemteljesítéséből eredő kockázat figyelembevétele érdekében történő kiigazítása előtt – a következő becslések közötti különbségként számíthatja ki:
| a) | a 2009/138/EK irányelv 77. cikkének (2) bekezdésében meghatározott módon bruttó értéken kiszámított legjobb becslés; |
| b) | a legjobb becslés a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek figyelembevétele után és a partner nemteljesítéséből eredő kockázat figyelembevétele érdekében történő kiigazítás nélkül (kiigazítás nélküli nettó legjobb becslés) a (2) bekezdés szerinti számítással. |
(2) A biztosító vagy viszontbiztosító a bruttó legjobb becslésből olyan módszerekkel vezetheti le a kiigazítatlan nettó legjobb becslést, amelyek explicit módon nem vetítik ki a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek mögöttes pénzáramlásait. A biztosító vagy viszontbiztosító a kiigazítatlan nettó legjobb becslést homogén kockázati csoportok alapján számítja ki. E homogén kockázati csoportok egyike sem fedezhet egynél több viszontbiztosítási szerződést vagy különleges célú gazdasági egységet, kivéve, ha az adott viszontbiztosítási szerződések vagy különleges célú gazdasági egységek a homogén kockázatok átadásáról rendelkeznek.
58. cikk
A kockázati ráhagyás egyszerűsített számítása
Az 56. cikk sérelme nélkül a biztosító vagy viszontbiztosító a kockázati ráhagyás kiszámítását egyszerűsített módszerekkel is elvégezheti, beleértve az alábbiak közül egyet vagy többet:
| a) | a 37. cikk (1) bekezdésében említett SCR(t) kifejezésekkel jelölt összegek közelítéseit felhasználó módszerek; |
| b) | a 37. cikk (1) bekezdésében említett SCR(t) kifejezésekkel jelölt összegek diszkontált összegeit az egyes összegek külön kiszámítása nélkül közelítő módszerek. |
59. cikk
A kockázati ráhagyás számításai a pénzügyi év során
Az 56. cikk sérelme nélkül a biztosító vagy viszontbiztosító a negyedévente elvégzendő számításokhoz szükséges kockázati ráhagyást a kockázati ráhagyás korábbi számításaiból is levezetheti a 37. cikk (1) bekezdésében említett képlet explicit kiszámítása nélkül.
60. cikk
A biztosítási kötelezettségek legjobb becslésének egyszerűsített számítása díjkorrekciós mechanizmussal
Az 56. cikk sérelme nélkül a biztosító vagy viszontbiztosító az olyan életbiztosítási kötelezettségek esetében, amelyek szerint a biztosító jogosult vagy köteles a biztosítási szerződés jövőbeli díjait a kárigények és a költségek várható szintjében bekövetkezett jelentős változásoknak megfelelően kiigazítani (díjkorrekciós mechanizmus), a legjobb becslést olyan pénzáramlás-előrejelzésekkel számíthatja ki, amelyek azt feltételezik, hogy a kárigények és a költségek szintjének változásai egyidejűleg történnek a díjak korrekciójával, és amelyek nullának megfelelő nettó pénzáramlást eredményeznek, feltéve, ha teljesülnek az alábbi feltételek:
| a) | a díjkorrekciós mechanizmus teljes körűen és kellő időben ellentételezi a biztosítót a kárigények és a költségek szintjében bekövetkező növekedéssel szemben; |
| b) | a számítás nem eredményezi a legjobb becslés alábecslését; |
| c) | a számítás nem eredményezi az adott biztosítási kötelezettségekben rejlő kockázat alábecslését; |
61. cikk
A partner általi nemteljesítés kiigazításának egyszerűsített számítása
E rendelet 56. cikkének sérelme nélkül a biztosító vagy viszontbiztosító a partner nemteljesítéséből eredő, a 2009/138/EK irányelv 81. cikkében említett várható veszteségeket egy adott partnerre és homogén kockázati csoportra vonatkoztatva a következőképpen számíthatja ki:
ahol:
| a) | PD az adott partner nemteljesítési valószínűségét jelöl a következő 12 hónapban; |
| b) | Dur mod az adott partnerrel az adott homogén kockázati csoportra kötött viszontbiztosítási szerződésekből megtérülő összegek módosított átlagos hátralévő futamidejét jelöli; |
| c) | BE rec az adott partnerrel az adott homogén kockázati csoportra kötött viszontbiztosítási szerződésekből megtérülő összegeket jelöli. |
IV. FEJEZET
SZAVATOLÓ TŐKE
1. SZAKASZ
A szavatoló tőke meghatározása
1. alszakasz
A kiegészítő szavatoló tőke felügyeleti jóváhagyása
62. cikk
A kérelem értékelése
(1) A 2009/138/EK irányelv 90. cikkének (4) bekezdése szerinti értékelés során a felügyeleti hatóságok az alábbiak mindegyikét figyelembe veszik:
| a) | a kötelezettségvállalás feltételeinek joghatályossága és kikényszeríthetősége valamennyi érintett joghatóságban; |
| b) | a biztosító vagy viszontbiztosító által a források biztosítása érdekében a partnerekkel kötött vagy megkötendő megállapodás szerződéses feltételei; |
| c) | adott esetben a biztosító vagy viszontbiztosító alapító okirata vagy alapszabálya; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
(2) A felügyeleti hatóságoknak azt is értékelniük kell, hogy betartják-e a 2009/138/EK irányelv 90. cikkét, figyelembe véve mindazokat a körülményeket, amelyek mellett az adott elem lehívható veszteségek elnyelésére.
(3) Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító az egyes kiegészítő szavatolótőke-elemek összegének meghatározására szolgáló módszer jóváhagyását kéri, a felügyeleti hatóságok értékelik, hogy a vállalkozásnál a módszer rendszeres validálására szolgáló folyamat megfelelő-e annak érdekében, hogy az adott módszerrel kapott eredmények folyamatosan tükrözzék az adott elem veszteségelnyelő képességét.
(4) Az (1)–(3) bekezdésben felsorolt követelményeken túlmenően a felügyeleti hatóságok a 63, 64. és 65. cikkben meghatározott feltételek alapján is értékelik a kiegészítő szavatoló tőke jóváhagyása iránti kérelmet.
63. cikk
A kérelem értékelése – A partnerek státusza
(1) A partnerek fizetőképességének a 2009/138/EK irányelv 90. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerinti értékelése során a felügyeleti hatóságok az alábbiak mindegyikét figyelembe veszik:
| a) | a partnerek nemteljesítésének kockázata; |
| b) | annak kockázata, hogy a nemteljesítést az adott kiegészítő szavatolótőke-elemhez kapcsolódó kötelezettségvállalások partnerek általi késedelmes teljesítése okozza. |
(2) Az (1) bekezdés a) pontja vonatkozásában a felügyeleti hatóságok úgy értékelik a partnerek nemteljesítésének kockázatát, hogy megvizsgálják a partnerek nemteljesítésének a valószínűségét és a nemteljesítéskori veszteséget, figyelembe véve az alábbi kritériumok mindegyikét:
| a) | a partnerek hitelképessége, amennyiben az megfelelően tükrözi a partnerek adott kiegészítő szavatolótőke-elemhez kapcsolódó kötelezettségteljesítő képességét; |
| b) | hogy vannak-e aktuális vagy várható gyakorlati vagy jogi akadályai annak, hogy a partnerek teljesítsék az adott kiegészítő szavatolótőke-elemhez kapcsolódó kötelezettségvállalásaikat; |
| c) | hogy a partnerekre vonatkoznak-e olyan törvényi vagy szabályozási feltételek, amelyek csökkenthetik a partnerek adott kiegészítő szavatolótőke-elemhez kapcsolódó kötelezettségteljesítő képességét; |
| d) | hogy a partnerek jogi formája hátrányosan érintheti-e az adott kiegészítő szavatolótőke-elemhez kapcsolódó kötelezettségvállalásaik teljesítését; |
| e) | hogy a partnereknek vannak-e olyan egyéb kitettségeik, amelyek csökkenthetik a partnerek adott kiegészítő szavatolótőke-elemhez kapcsolódó kötelezettségteljesítő képességét; |
| f) | hogy az adott kiegészítő szavatolótőke-elemhez kapcsolódó kötelezettségvállalásaik tekintetében a bármely alkalmazandó jogszabály szerinti megállapodás feltételei jogot biztosítanak-e a partnereknek arra, hogy az általuk kifizetendő összegeket beszámítsák a biztosító vagy viszontbiztosító által számukra kifizetendő összegek terhére. |
(3) Az (1) bekezdés b) pontja vonatkozásában a felügyeleti hatóságok az alábbi kritériumok mindegyikének figyelembevételével értékelik a partnerek likviditási helyzetét:
| a) | hogy vannak-e aktuális vagy várható gyakorlati vagy jogi akadályai annak, hogy a partnerek azonnal teljesíteni tudják az adott kiegészítő szavatolótőke-elemhez kapcsolódó kötelezettségvállalásaikat; |
| b) | hogy a partnerekre vonatkoznak-e olyan törvényi vagy szabályozási követelmények, amelyek csökkenthetik a partnerek adott kiegészítő szavatolótőke-elemhez kapcsolódó azonnali kötelezettségteljesítő képességét; |
| c) | hogy a partnerek jogi formája hátrányosan érintheti-e az adott kiegészítő szavatolótőke-elemhez kapcsolódó kötelezettségvállalásaik azonnali teljesítését. |
(4) A partnerek fizetési hajlandóságának a 2009/138/EK irányelv 90. cikke (4) bekezdésének a) pontja szerinti értékelése során a felügyeleti hatóságok az alábbiak mindegyikét figyelembe veszik:
| a) | mindazok a körülmények, amelyek mellett az adott kiegészítő szavatolótőke-elem lehívható veszteségek elnyelésére; |
| b) | hogy léteznek-e olyan ösztönző vagy visszatartó tényezők, amelyek befolyásolhatják a partnerek adott kiegészítő szavatolótőke-elemhez kapcsolódó kötelezettségteljesítési hajlandóságát; |
| c) | hogy a partnerek és a biztosító vagy viszontbiztosító közötti korábbi tranzakciók, beleértve a kiegészítő szavatolótőke-elemekhez kapcsolódó kötelezettségvállalások partnerek általi korábbi teljesítését is, adnak-e útmutatást a partnerek adott kiegészítő szavatolótőke-elemhez kapcsolódó aktuális kötelezettségteljesítési hajlandósága tekintetében. |
(5) A felügyeleti hatóságok a partnerek fizetőképességének és fizetési hajlandóságának értékelése során figyelembe vesznek minden más, a partnerek státusza kapcsán lényeges tényezőt, adott esetben beleértve a biztosító vagy viszontbiztosító üzleti modelljét is.
(6) Ha egy kiegészítő szavatolótőke-elem a partnerek egy csoportjához kapcsolódik, a felügyeleti hatóságok, valamint a biztosító vagy viszontbiztosító ugyanúgy értékelheti a partnerek csoportjának a státuszát, mintha az egyetlen partner lenne, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:
| a) | a partnerek külön-külön nem jelentős méretűek; |
| b) | az adott csoportban található partnerek kellően homogének; |
| c) | a partnerek csoportjának értékelése nem eredményezi a csoportban található partnerek fizetőképességének vagy fizetési hajlandóságának a túlbecsülését. |
(7) Egy partner akkor tekintendő jelentősnek, ha az adott partner státusza valószínűleg számottevő hatással van a partnerből álló csoport fizetőképességének és fizetési hajlandóságának értékelésére.
64. cikk
A kérelem értékelése – A tőkeelemek beszedhetősége
A tőkeelemek beszedhetőségének a 2009/138/EK irányelv 90. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerinti értékelése során a felügyeleti hatóságok az alábbiak mindegyikét figyelembe veszik:
| a) | hogy a tőkeelemek beszedhetőségét javítja-e valamilyen, a 209–214. cikkben leírt követelményeket kielégítő biztosíték vagy más hasonló megállapodás; |
| b) | hogy vannak-e aktuális vagy várható gyakorlati vagy jogi akadályai a tőkeelemek beszedhetőségének; |
| c) | hogy a tőkeelemek beszedhetőségére vonatkoznak-e törvényi vagy szabályozási feltételek; |
| d) | a biztosító vagy viszontbiztosító képessége arra, hogy kikényszerítse az adott kiegészítő szavatolótőke-elemhez kapcsolódó kötelezettségvállalások partnerek általi teljesítését. |
65. cikk
A kérelem értékelése – Múltbéli lehívások kimenetelével kapcsolatos információk
A múltbéli lehívások kimenetelével kapcsolatos információknak a 2009/138/EK irányelv 90. cikke (4) bekezdésének c) pontja szerinti értékelése során a felügyeleti hatóságok az alábbiak mindegyikét figyelembe veszik:
| a) | hogy a biztosító vagy viszontbiztosító élt-e korábban lehívással ugyanazoktól vagy hasonló partnerektől ugyanolyan vagy hasonló körülmények között; |
| b) | hogy az információk relevánsak és megbízhatóak-e a jövőbeli lehívások várható kimenetele szempontjából. |
66. cikk
A kiegészítő szavatoló tőke korlátlan összegéhez kapcsolódó összegmeghatározás
(1) A felügyeleti hatóságok nem hagyhatnak jóvá korlátlan összegű kiegészítő szavatoló tőkét.
(2) Amennyiben a felügyeleti hatóságok jóváhagynak egy adott összegű kiegészítő szavatoló tőkét, a felügyeleti hatóságok határozatának meg kell adnia, hogy a jóváhagyott összeg megegyezik-e a biztosító vagy viszontbiztosító által kért összeggel vagy alacsonyabb annál.
67. cikk
A módszer jóváhagyásával kapcsolatos, összegre és időzítésre vonatkozó követelmény
Amennyiben a felügyeleti hatóságok jóváhagynak egy, az egyes kiegészítő szavatolótőke-elemek összegének meghatározására szolgáló módszert, a felügyeleti hatóságok határozatának ki kell térnie az alábbiak mindegyikére:
| a) | a kiegészítő szavatolótőke-elem kiindulási összege a jóváhagyás napján az adott módszerrel számítva; |
| b) | az a legkisebb gyakoriság, amellyel a kiegészítő szavatolótőke-elem összegét újból ki kell számítani az adott módszerrel, ha az az éves gyakoriságnál rövidebb idő, valamint e gyakoriság indoklása; |
| c) | az az időtartam, amelyre a kiegészítő szavatolótőke-elem adott módszerrel való kiszámítása érvényes. |
2. alszakasz
A részesedések kezelése a szavatoló tőke szempontjából
68. cikk
A részesedések kezelése az alapvető szavatoló tőke meghatározásakor
(1) A biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjének meghatározásakor a 2009/138/EK irányelv 88. cikkében említett alapvető szavatoló tőkét csökkenteni kell a pénzügyi intézményekben és hitelintézetekben fennálló, az irányelv 92. cikkének (2) bekezdésében említett olyan részesedések teljes értékével, amelyek meghaladják a 69. cikk a) pontjának i., ii., iv. és vi. alpontjában leírt elemek 10 %-át.
(2) A biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjének meghatározásakor a 2009/138/EK irányelv 88. cikkében említett alapvető szavatoló tőkét csökkenteni kell a pénzügyi intézményekben és hitelintézetekben fennálló, az irányelv 92. cikkének (2) bekezdésében említett, az (1) bekezdésben meghatározottól eltérő részesedések értékének azon részével, amely meghaladja a 69. cikk a) pontjának i., ii., iv. és vi. alpontjában leírt elemek 10 %-át.
(3) Az (1) és (2) bekezdéstől függetlenül a biztosító vagy viszontbiztosító nem vonhatja le a 171. cikkben említett stratégiai részesedéseket, amelyek részét képezik a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés 2002/87/EK irányelv I. mellékletében leírt 1. módszer szerinti kiszámításának.
(4) A (2) bekezdésben meghatározott levonásokat arányosan kell alkalmazni az ott említett valamennyi részesedésre.
(5) Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott levonásokat az alábbiak szerint arról a megfelelő szintről kell elvégezni, amelyen a részesedés növelte a kapcsolódó vállalkozás szavatoló tőkéjét:
| a) | a pénzügyi intézmények és hitelintézetek elsődleges alapvető tőke jellegű részesedéseit a 69. cikk a) pontjának i., ii., iv. és vi. alpontjában leírt elemekből kell levonni; |
| b) | a pénzügyi intézmények és hitelintézetek egyéb alapvető tőkeinstrumentum jellegű részesedéseit a 69. cikk a) pontjának iii. és v. alpontjában, valamint b) pontjában leírt elemekből kell levonni; |
| c) | a pénzügyi intézmények és hitelintézetek járulékos tőkeinstrumentum jellegű részesedéseit a 72. cikkben leírt alapvető szavatolótőke-elemekből kell levonni. |
2. SZAKASZ
A szavatoló tőke besorolása
69. cikk
1. szint – A szavatolótőke-elemek felsorolása
Az alábbi alapvető szavatolótőke-elemek úgy tekintendők, hogy lényegében rendelkeznek a 2009/138/EK irányelv 93. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott tulajdonságokkal, figyelembe véve az irányelv 93. cikkének (2) bekezdésében foglalt jellemzőket, és azokat 1. szintű tőkeelemként kell besorolni, amennyiben az adott elemek rendelkeznek a 71. cikkben leírt valamennyi jellemzővel:
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| b) | a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerint értékelt befizetett alárendelt kötelezettségek. |
70. cikk
Átértékelési tartalék
(1) A 69. cikk a) pontjának vi. pontjában említett átértékelési tartalék az eszközök kötelezettségeket meghaladó teljes többlete, csökkentve az alábbiakkal:
| a) | a biztosító és viszontbiztosító által birtokolt saját részvények összege; |
| b) | várható osztalékok, kifizetések és díjak; |
| c) | a 69. cikk a) pontjának i.–v. alpontjában, a 72. cikk a) pontjában és a 76. cikk a) pontjában szereplő alapvető szavatolótőke-elemek; |
| d) | a 69. cikk a) pontjának i.–v. alpontjában, a 72. cikk a) pontjában és a 76. cikk a) pontjában nem szereplő azon alapvető szavatolótőke-elemek, amelyeket a felügyeleti hatóság a 79. cikk szerint jóváhagyott; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| f) | a pénzügyi intézményekben és hitelintézetekben tartott, a 2009/138/EK irányelv 92. cikkének (2) bekezdésében említett részesedések összege a 68. cikknek megfelelően levonva, amennyiben ezt az a)–e) pont még nem tartalmazza. |
(2) Az eszközök kötelezettségeket meghaladó, az (1) bekezdésben említett többlete tartalmazza azt az összeget, amely megfelel a 260. cikk (2) bekezdésében meghatározott jövőbeli díjakban foglalt várható nyereségnek.
(3) Annak meghatározása, hogy az átértékelési tartalék rendelkezik-e – és mennyiben rendelkezik – a 71. cikkben meghatározott jellemzőkkel, nem jelentheti az eszközök kötelezettségeket meghaladó többlete vagy a vállalkozás pénzügyi beszámolóiban szereplő mögöttes elemek kiszámításához használt eszközök és kötelezettségek jellemzőinek az értékelését.
71. cikk
1. szint – A besorolást meghatározó jellemzők
(1) A 69. cikkben említett jellemzők az alábbiak:
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| b) | az alapvető szavatolótőke-elem nem rendelkezik olyan jellemzőkkel, amelyek a biztosító vagy viszontbiztosító fizetésképtelenségét okozhatják vagy felgyorsíthatják a vállalkozás fizetésképtelenné válásának a folyamatát; |
| c) | az alapvető szavatolótőke-elem azonnal rendelkezésre áll a veszteség elnyelésére; |
| d) | az alapvető szavatolótőke-elem elnyeli a veszteségeket legalább akkor, ha a szavatolótőke-szükséglet nem teljesül, és nem akadályozza a biztosító vagy viszontbiztosító feltőkésítését; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| g) | a 69. cikk a) pontjának iii. és v. alpontjában és b) pontjában említett alapvető szavatolótőke-elem csak a kibocsátástól számított 5–10 év elteltével teszi lehetővé a visszafizetést vagy a visszaváltást, amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-szükségletének túllépése meghalad egy bizonyos mértéket, figyelembe véve a biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-megfelelési helyzetét, beleértve a vállalkozás középtávú tőkekezelési tervét is; |
| h) | az alapvető szavatolótőke-elem a 69. cikk a) pontjának i., ii., iii. és v. alpontjában és b) pontjában említett elemek esetében csak a biztosító vagy viszontbiztosító választása alapján fizethető vissza vagy váltható vissza, és az alapvető szavatolótőke-elem visszafizetéséhez vagy visszaváltásához előzetes felügyeleti jóváhagyás szükséges; |
| i) | az alapvető szavatolótőke-elem a 69. cikk a) pontjának i., ii., iii. és v. alpontjában és b) pontjában említett elemek esetében nem foglal magában semmiféle olyan ösztönzőt az adott elem visszafizetésére vagy visszaváltására, amely növelné a valószínűségét annak, hogy egy biztosító vagy viszontbiztosító – ha arra lehetősége van – visszafizeti vagy visszaváltja az adott alapvető szavatolótőke-elemet; |
| j) | az alapvető szavatolótőke-elem a 69. cikk a) pontjának i., ii., iii. és v. alpontjában és b) pontjában említett elemek esetében lehetővé teszi az adott elem visszafizetésének vagy visszaváltásának felfüggesztését, amennyiben a szavatolótőke-szükséglet nem teljesül, vagy a visszafizetés vagy visszaváltás annak való meg nem feleléshez vezetne, mindaddig, amíg a vállalkozás meg nem felel a szavatolótőke-szükségletnek, és meg nem szűnik az a helyzet hogy a visszafizetés vagy visszaváltás a szavatolótőke-szükségletnek való meg nem feleléshez vezet; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| n) | az alapvető szavatolótőke-elem a 69. cikk a) pontjának i., ii., iii. és v. alpontjában és b) pontjában említett elemek esetében teljes rugalmasságot biztosít a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az alapvető szavatolótőke-elem kifizetése kapcsán; |
| o) | az alapvető szavatolótőke-elem tehermentes és nem kapcsolódik egyetlen más olyan tranzakcióhoz sem, amely az alapvető szavatolótőke-elemmel együtt figyelembe véve azt eredményezhetné, hogy az adott alapvető szavatolótőke-elem nem felel meg a 2009/138/EK irányelv 94. cikke (1) bekezdésének. |
(2) E cikk alkalmazásában az alapvető szavatolótőke-elemek másik 1. szintű alapvető szavatolótőke-elemre való lecserélése vagy átváltása, illetve egy 1. szintű alapvető szavatolótőke-elemnek egy új, legalább ugyanolyan minőségű alapvető szavatolótőke-elem bevételeiből való visszafizetése vagy visszaváltása nem tekintendő visszafizetésnek vagy visszaváltásnak, amennyiben a lecserélés, átváltás, visszafizetés vagy visszaváltás felügyeleti jóváhagyást igényel.
(3) Az (1) bekezdés n) pontjának alkalmazásában a 69. cikk a) pontjának i. és ii. alpontjában említett alapvető szavatolótőke-elemek esetében a kifizetéssel kapcsolatos teljes rugalmasság akkor biztosított, ha a következő összes feltétel teljesül:
| a) | a kifizetések sorrendje tekintetében nincs preferenciális kifizetés és a szavatolótőke-elemre vonatkozó szerződéses feltételek nem biztosítanak preferenciális jogokat a kifizetésekre; |
| b) | a kifizetésekre a kifizethető elemekből kerül sor; |
| c) | a kifizetések szintje nem azon összeg alapján van meghatározva, amelyért a kibocsátáskor megvásárolták a szavatolótőke-elemet, és a kifizetések maximális szintjére vonatkozóan nincs semmilyen felső határ vagy egyéb korlátozás; |
| d) | a c) ponttól függetlenül a biztosító egyesületek és egyesületi formához hasonlóan működő biztosítók által kibocsátott instrumentumok esetében felső határ vagy egyéb korlátozás állapítható meg a kifizetések maximális szintjére vonatkozóan, amennyiben a felső határ vagy az egyéb korlátozás nem egy másik szavatolótőke-elemhez kapcsolódóan végrehajtott vagy nem végrehajtott kifizetéshez kapcsolódó esemény; |
| e) | a biztosító vagy viszontbiztosító nem köteles kifizetéseket végrehajtani; |
| f) | a kifizetések elmaradása nem jelenti a biztosító vagy viszontbiztosító általi nemteljesítés eseményét; |
| g) | a kifizetések felfüggesztése nem von maga után korlátozásokat a biztosítóra vagy viszontbiztosítóra nézve. |
(4) Az (1) bekezdés n) pontjának alkalmazásában a 69. cikk a) pontjának iii. és v. alpontjában, valamint b) pontjában említett alapvető szavatolótőke-elemek esetében a kifizetéssel kapcsolatos teljes rugalmasság akkor biztosított, ha a következő összes feltétel teljesül:
| a) | a kifizetésekre a kifizethető elemekből kerül sor; |
| b) | a biztosító vagy viszontbiztosító mindenkor kizárólagos hatáskörrel rendelkezik arra, hogy korlátlan időre és nem kumulatív alapon felfüggessze a szavatolótőke-elemhez kapcsolódó kifizetéseket, és a biztosító vagy viszontbiztosító korlátozás nélkül felhasználhatja ezeket a ki nem fizetett összegeket arra, hogy esedékessé váló kötelezettségeit teljesítse; |
| c) | nem áll fenn kötelezettség a kifizetés bármilyen más formában történő kifizetéssel való helyettesítésére; |
| d) | nem áll fenn kötelezettség kifizetések végrehajtására abban az esetben, ha egy másik szavatolótőke-elemből kerül sor kifizetésre; |
| e) | a kifizetések elmaradása nem jelenti a biztosító vagy viszontbiztosító általi nemteljesítés eseményét; |
| f) | a kifizetések felfüggesztése nem von maga után korlátozásokat a biztosítóra vagy viszontbiztosítóra nézve. |
(5) Az (1) bekezdés e) pontja i. alpontjának alkalmazásában az alapvető szavatolótőke-elem névleges vagy tőkeösszegét úgy kell leírni, hogy az alábbiak mindegyike csökkenjen:
| a) | felszámolási eljárás esetén az adott elem tulajdonosának követelése; |
| b) | az adott elem visszafizetése vagy visszaváltása esetén fizetendő összeg; |
| c) | az adott elemhez kapcsolódó kifizetések. |
(6) Az (1) bekezdés e) pontjának ii. alpontja alkalmazásában a 69. cikk (a) pontjának i. vagy ii. pontjában felsorolt alapvető szavatolótőke-elemmé való átváltására vonatkozó rendelkezéseknek a következők valamelyikét kell előírnia:
| a) | az átváltás aránya és az átváltás engedélyezett összegére vonatkozó korlát; |
| b) | az a tartomány, amelyen belül az instrumentumok a 69. cikk a) pontjának i. vagy ii. alpontjában felsorolt alapvető szavatolótőke-elemmé kerülnek átváltásra. |
(7) Az alapvető szavatolótőke-elem névleges vagy tőkeösszegének el kell nyelnie a kiváltó esemény időpontjában fennálló veszteségeket. A kifizetések felfüggesztéséből vagy csökkenéséből adódó veszteségelnyelés nem tekintendő elégségesnek ahhoz, hogy az (1) bekezdés e) pontja értelmében tőkeveszteség-elnyelési mechanizmusnak minősüljön.
(8) Az (1) bekezdés e) pontjában említett kiváltó esemény a szavatolótőke-szükségletnek való jelentős meg nem felelésnek minősül.
E bekezdés alkalmazásában a szavatolótőke-szükségletnek való meg nem felelés akkor tekintendő jelentősnek, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül:
| a) | a szavatolótőke-szükséglet fedezetéhez figyelembe vehető szavatolótőke-elemek összege nem haladja meg a szavatolótőke-szükséglet 75 %-át; |
| b) | a minimális tőkeszükséglet fedezetéhez figyelembe vehető szavatolótőke-elemek összege nem haladja meg a minimális tőkeszükségletet; |
| c) | a szavatolótőke-szükségletnek való megfelelés nem áll helyre három hónappal azt az időpontot követően, hogy először észlelték a szavatolótőke-szükségletnek való meg nem felelést. |
A biztosító vagy viszontbiztosító az instrumentumokra irányadó rendelkezésekben az a)–c) pontokban említett eseményeken túlmenően egy vagy több további kiváltó eseményt határozhat meg.
(9) Az (1) bekezdés d), j) és l) pontjának alkalmazásában a szavatolótőke-szükségletre való hivatkozások a minimális tőkeszükségletre való hivatkozásként értelmezendők abban az esetben, ha a minimális tőkeszükségletnek való meg nem felelés a szavatolótőke-szükségletnek való meg nem felelés előtt következik be.
72. cikk
2. szintű alapvető szavatoló tőke – A szavatolótőke-elemek felsorolása
Az alábbi alapvető szavatolótőke-elemek úgy tekintendők, hogy jelentős mértékben rendelkeznek a 2009/138/EK irányelv 93. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott tulajdonságokkal, figyelembe véve az irányelv 93. cikkének (2) bekezdésében foglalt jellemzőket, és azokat 2. szintű tőkeként kell besorolni, amennyiben a következő elemek rendelkeznek a 73. cikkben leírt valamennyi jellemzővel:
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| b) | a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerint értékelt alárendelt kötelezettségek. |
73. cikk
2. szintű alapvető szavatoló tőke – A besorolást meghatározó jellemzők
(1) A 72. cikkben említett jellemzők az alábbiak:
| a) | az alapvető szavatolótőke-elem alsóbbrendű, mint a szerződők és kedvezményezettek, valamint a nem alárendelt hitelezők követelései; |
| b) | az alapvető szavatolótőke-elem nem rendelkezik olyan jellemzőkkel, amelyek a biztosító vagy viszontbiztosító fizetésképtelenségét okozhatják vagy felgyorsíthatják a vállalkozás fizetésképtelenné válásának a folyamatát; |
| c) | az alapvető szavatolótőke-elem dátum nélküli vagy eredeti lejárati dátuma legalább 10 év; az alapvető szavatolótőke-elem visszafizetésére vagy visszaváltására a szerződés alapján leghamarabb a kibocsátástól számított 5 év elteltével nyílik lehetőség; |
| d) | az alapvető szavatolótőke-elem csak a biztosító vagy viszontbiztosító választása alapján fizethető vissza vagy váltható vissza, és az alapvető szavatolótőke-elem visszafizetéséhez vagy visszaváltásához előzetes felügyeleti jóváhagyás szükséges; |
| e) | az alapvető szavatolótőke-elem korlátozott ösztönzőket tartalmazhat az alapvető szavatolótőke-elem visszafizetésére vagy visszaváltására, amennyiben azokra leghamarabb a kibocsátástól számított 10 év elteltével kerülhet sor; |
| f) | az alapvető szavatolótőke-elem lehetővé teszi az adott elem visszafizetésének vagy visszaváltásának felfüggesztését, amennyiben a szavatolótőke-szükséglet nem teljesül, vagy a visszafizetés vagy visszaváltás annak való meg nem feleléshez vezetne, mindaddig, amíg a vállalkozás meg nem felel a szavatolótőke-szükségletnek, és meg nem szűnik az a helyzet hogy a visszafizetés vagy visszaváltás a szavatolótőke-szükségletnek való meg nem feleléshez vezet; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| i) | az alapvető szavatolótőke-elem tehermentes és nem kapcsolódik egyetlen más olyan tranzakcióhoz sem, amely az alapvető szavatolótőke-elemmel együtt figyelembe véve azt eredményezhetné, hogy az adott alapvető szavatolótőke-elem nem felel meg a 2009/138/EK irányelv 94. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében leírt feltételeknek. |
| j) | az alapvető szavatolótőke-elem rendelkezik azokkal a 71. cikkben meghatározott jellemzőkkel, amelyek a 69. cikk a) pontjának iii., v. alpontjában és b) pontjában említett alapvető szavatolótőke-elemek tekintetében relevánsak, de meghaladja a 82. cikk (3) bekezdésében meghatározott határértéket. |
Az f) ponttól függetlenül az alapvető szavatolótőke-elem csak az alábbi összes feltétel teljesülése esetén teheti lehetővé az adott elem visszafizetését vagy visszaváltását abban az esetben, ha a szavatolótőke-szükséglet nem teljesül, vagy a visszafizetés vagy visszaváltás annak való meg nem feleléshez vezetne:
| i. | a felügyeleti hatóság kivételesen eltekintett az adott elem lehívásának vagy visszaváltásának felfüggesztésétől; |
| ii. | az adott elemet egy legalább ugyanolyan minőségű másik 1. vagy 2. szintű szavatolótőke-elemre cserélik le vagy váltják át; |
| iii. | a lehívás vagy visszaváltás után teljesül a minimális tőkeszükséglet. |
(2) E cikk alkalmazásában az alapvető szavatolótőke-elemek másik 1. vagy 2. szintű alapvető szavatolótőke-elemre való lecserélése vagy átváltása, illetve egy 2. szintű alapvető szavatolótőke-elemnek egy új, legalább ugyanolyan minőségű alapvető szavatolótőke-elem bevételeiből való visszafizetése vagy visszaváltása nem tekintendő visszafizetésnek vagy visszaváltásnak, amennyiben a lecserélés, átváltás, visszafizetés vagy visszaváltás felügyeleti jóváhagyást igényel.
(3) Az (1) bekezdés f) és g) pontjának alkalmazásában a szavatolótőke-szükségletre való hivatkozások a minimális tőkeszükségletre való hivatkozásként értelmezendők abban az esetben, ha a minimális tőkeszükségletnek való meg nem felelés a szavatolótőke-szükségletnek való meg nem felelés előtt következik be.
(4) Az (1) bekezdés e) pontjának alkalmazásában a vállalkozások a vételi opció melletti kamatemelés formájában megvalósuló visszaváltási ösztönzőket akkor tekinthetik korlátozottnak, ha az emelés a kamatszelvény kamatlábának egyetlen megemelésével valósul meg úgy, hogy az eredeti kamatláb megemelkedése nem haladja meg az alábbi összegek közül a magasabbat:
| a) | 100 bázispont mínusz az eredeti indexbázis és a megemelt indexbázis közötti csereügyleti felár; |
| b) | az eredeti kamatfelár 50 %-a mínusz az eredeti indexbázis és a megemelt indexbázis közötti csereügyleti felár. |
74. cikk
2. szintű kiegészítő szavatoló tőke – A szavatolótőke-elemek felsorolása
A 2009/138/EK irányelv 96. cikkétől függetlenül az alábbi kiegészítő szavatolótőke-elemek úgy tekintendők, hogy jelentős mértékben rendelkeznek a 2009/138/EK irányelv 93. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott tulajdonságokkal, figyelembe véve az irányelv 93. cikkének (2) bekezdésében foglalt jellemzőket, és azokat 2. szintű tőkeként kell besorolni, amennyiben a következő elemek rendelkeznek a 75. cikkben leírt jellemzők mindegyikével:
| a) | igény szerint lehívható befizetetlen és lehívatlan törzsrészvénytőke; |
| b) | igény szerint lehívható befizetetlen és lehívatlan induló tőke, tagsági hozzájárulás vagy ezekkel egyenértékű alapvető szavatolótőke-elemek biztosító egyesületek és egyesületi formához hasonlóan működő biztosítók esetén; |
| c) | igény szerint lehívható befizetetlen és lehívatlan elsőbbségi részvények; |
| d) | jogilag kötelező erejű kötelezettségvállalás az alárendelt kötelezettségek igény szerinti lejegyzésére és kifizetésére; |
| e) | a biztosítási hitelezők javára független letétkezelőnél letétben tartott, a 2013/36/EU irányelv 8. cikkével összhangban engedélyezett hitelintézetek által kibocsátott akkreditívek és garanciák; |
| f) | akkreditívek és garanciák, amennyiben az elemek igény szerint lehívhatók és tehermentesek; |
| g) | hajótulajdonosok olyan biztosító egyesülete vagy egyesületi formához hasonlóan működő biztosítója esetén, amely kizárólag a 2009/138/EK irányelv 1. melléklete A. részének 6., 12. és 17. osztályában felsorolt kockázatokat biztosítja, továbbá amelynek tagi hozzájárulásai utólag módosíthatók, az egyesületnek a tagokkal szembeni, a következő 12 hónapon belül előírható pótlólagos befizetésből eredő jövőbeli követelései; |
| h) | biztosító egyesületek és egyesületi formához hasonlóan működő biztosítók esetén az egyesületnek a tagokkal szembeni, a következő 12 hónapon belül előírható pótlólagos befizetésből eredő jövőbeli követelései, amennyiben az elemek igény szerint lehívhatók és tehermentesek; |
| i) | a biztosító vagy viszontbiztosító által kapott egyéb jogilag kötelező érvényű kötelezettségvállalások, amennyiben az elemek igény szerint lehívhatók és tehermentesek. |
75. cikk
2. szintű kiegészítő szavatoló tőke – A besorolást meghatározó jellemzők
A 2. szintűként történő besorolás érdekében a 74. cikkben felsorolt kiegészítő szavatolótőke-elemeknek rendelkezniük kell az 1. szintre sorolt alapvető szavatolótőke-elemek jellemzőivel a 69. és a 71. cikk szerint az adott elem lehívása és befizetése után.
76. cikk
3. szintű alapvető szavatoló tőke – A szavatolótőke-elemek felsorolása
Az alábbi alapvető szavatolótőke-elemek úgy tekintendők, hogy jelentős mértékben rendelkeznek a 2009/138/EK irányelv 93. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott tulajdonságokkal, figyelembe véve az irányelv 93. cikkének (2) bekezdésében foglalt jellemzőket, és azokat 3. szintű tőkeként kell besorolni, amennyiben a következő elemek rendelkeznek a 77. cikkben leírt valamennyi jellemzővel:
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| b) | a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerint értékelt alárendelt kötelezettségek. |
77. cikk
3. szintű alapvető szavatoló tőke – A besorolást meghatározó jellemzők
(1) A 76. cikkben említett jellemzők az alábbiak:
| a) | a 76. cikk a) pontjának i. és ii. alpontjában és b) pontjában említett elemek esetében az alapvető szavatolótőke-elem alsóbbrendű, mint a szerződők és kedvezményezettek, valamint a nem alárendelt hitelezők követelései; |
| b) | az alapvető szavatolótőke-elem nem rendelkezik olyan jellemzőkkel, amelyek a biztosító vagy viszontbiztosító fizetésképtelenségét okozhatják vagy felgyorsíthatják a vállalkozás fizetésképtelenné válásának a folyamatát; |
| c) | a 76. cikk a) pontjának i. és ii. alpontjában és b) pontjában említett elemek esetében az alapvető szavatolótőke-elem dátum nélküli vagy eredeti lejárati dátuma legalább 5 év, amennyiben az alapvető szavatolótőke-elem visszafizetésére vagy visszaváltására a szerződés alapján először a lejárati dátum napján nyílik lehetőség; |
| d) | az alapvető szavatolótőke-elem a 76. cikk a) pontjának i. és ii. alpontjában és b) pontjában említett elemek esetében csak a biztosító vagy viszontbiztosító választása alapján fizethető vissza vagy váltható vissza, és az alapvető szavatolótőke-elem visszafizetéséhez vagy visszaváltásához előzetes felügyeleti jóváhagyás szükséges; |
| e) | a 76. cikk a) pontjának i. és ii. alpontjában és b) pontjában említett elemek esetében az alapvető szavatolótőke-elem korlátozott ösztönzőket tartalmazhat az alapvető szavatolótőke-elem visszafizetésére vagy visszaváltására; |
| f) | az alapvető szavatolótőke-elem a 76. cikk a) pontjának i. és ii. alpontjában és b) pontjában említett elemek esetében lehetővé teszi a visszafizetés vagy visszaváltás felfüggesztését, amennyiben a szavatolótőke-szükséglet nem teljesül, vagy a visszafizetés vagy visszaváltás annak való meg nem feleléshez vezetne, mindaddig, amíg a biztosító vagy viszontbiztosító meg nem felel a szavatolótőke-szükségletnek, és meg nem szűnik az a helyzet hogy a visszafizetés vagy visszaváltás a szavatolótőke-szükségletnek való meg nem feleléshez vezet; |
| g) | az alapvető szavatolótőke-elem a 76. cikk a) pontjának i. és ii. alpontjában és b) pontjában említett elemek esetében lehetővé teszi a kifizetés elhalasztását, amennyiben a minimális tőkeszükséglet nem teljesül, vagy a kifizetés annak való meg nem feleléshez vezetne, mindaddig, amíg a biztosító vagy viszontbiztosító meg nem felel a minimális tőkeszükségletnek, és meg nem szűnik az a helyzet hogy a kifizetés a minimális tőkeszükségletnek való meg nem feleléshez vezet; |
| h) | az alapvető szavatolótőke-elem tehermentes és nem kapcsolódik egyetlen más olyan tranzakcióhoz sem, amely megfosztaná az adott elemet az e cikk szerint számára előírt jellemzőktől. |
Az f) ponttól függetlenül az alapvető szavatolótőke-elem csak az alábbi összes feltétel teljesülése esetén teheti lehetővé az adott elem visszafizetését vagy visszaváltását abban az esetben, ha a szavatolótőke-szükséglet nem teljesül, vagy a visszafizetés vagy visszaváltás annak való meg nem feleléshez vezetne:
| i. | a felügyeleti hatóság kivételesen eltekintett az adott elem lehívásának vagy visszaváltásának felfüggesztésétől; |
| ii. | az adott elemet egy legalább ugyanolyan minőségű másik 1., 2. szintű szavatolótőke-elemre vagy 3. szintű szavatolótőke-elemre cserélik le vagy váltják át; |
| iii. | a lehívás vagy visszaváltás után teljesül a minimális tőkeszükséglet. |
(2) E cikk alkalmazásában az alapvető szavatolótőke-elemek másik 1., 2. szintű alapvető szavatolótőke-elemre vagy 3. szintű alapvető szavatolótőke-elemre való lecserélése vagy átváltása, illetve egy 3. szintű alapvető szavatolótőke-elemnek egy új, legalább ugyanolyan minőségű alapvető szavatolótőke-elem bevételeiből való visszafizetése vagy visszaváltása nem tekintendő visszafizetésnek vagy visszaváltásnak, amennyiben a lecserélés, átváltás, visszafizetés vagy visszaváltás felügyeleti jóváhagyást igényel.
(3) Az (1) bekezdés f) pontjának alkalmazásában a szavatolótőke-szükségletre való hivatkozások a minimális tőkeszükségletre való hivatkozásként értelmezendők abban az esetben, ha a minimális tőkeszükségletnek való meg nem felelés a szavatolótőke-szükségletnek való meg nem felelés előtt következik be.
(4) Az (1) bekezdés e) pontjának alkalmazásában a vállalkozások a vételi opció melletti kamatemelés formájában megvalósuló visszaváltási ösztönzőket akkor tekinthetik korlátozottnak, ha az emelés a kamatszelvény kamatlábának egyetlen megemelésével valósul meg úgy, hogy az eredeti kamatláb megemelkedése nem haladja meg az alábbi összegek közül a magasabbat:
| a) | 100 bázispont mínusz az eredeti indexbázis és a megemelt indexbázis közötti csereügyleti felár; |
| b) | az eredeti kamatfelár 50 %-a mínusz az eredeti indexbázis és a megemelt indexbázis közötti csereügyleti felár. |
78. cikk
3. szintű kiegészítő szavatoló tőke – A szavatolótőke-elemek felsorolása
A felügyeleti hatóság által a 2009/138/EK irányelv 90. cikke alapján jóváhagyott és a 75. cikkben meghatározott jellemzőkkel nem teljes körűen rendelkező kiegészítő szavatolótőke-elemeket 3. szintű kiegészítő szavatolótőke-elemként kell besorolni.
79. cikk
A szavatolótőke-elemek értékelésének és besorolásának a felügyeleti hatóság általi jóváhagyása
(1) A 2009/138/EK irányelv 90. cikkének sérelme nélkül, ha egy szavatolótőke-elem nem szerepel a szavatolótőke-elemek 69., 72., 74., 76. és 78. cikkben meghatározott felsorolásában, a biztosító vagy viszontbiztosító csak akkor tekintheti az adott elemet szavatoló tőkének, ha a felügyeleti hatóság jóváhagyta az adott elem értékelését és besorolását.
(2) A felügyeleti hatóságnak a biztosító vagy viszontbiztosító által benyújtott dokumentumok alapján az alábbiakat kell értékelnie az olyan szavatolótőke-elemek értékelésének és besorolásának a jóváhagyásakor, amelyek nem szerepelnek a szavatolótőke-elemek 69., 72., 74., 76. és 78. cikkben meghatározott felsorolásában:
| a) | amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító az 1. szintűként való besorolás jóváhagyását kérelmezi, azt, hogy az alapvető szavatolótőke-elem jelentős mértékben rendelkezik-e a 2009/138/EK irányelv 93. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott tulajdonságokkal, figyelembe véve az irányelv 93. cikkének (2) bekezdésében foglalt jellemzőket; |
| b) | amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító 2. szintű alapvető szavatolótőke-elemként való besorolást kérelmez, azt, hogy az alapvető szavatolótőke-elem jelentős mértékben rendelkezik-e a 2009/138/EK irányelv 93. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott tulajdonságokkal, figyelembe véve az irányelv 93. cikkének (2) bekezdésében foglalt jellemzőket; |
| c) | amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító 2. szintű kiegészítő szavatolótőke-elemként való besorolást kérelmez, azt, hogy a kiegészítő szavatolótőke-elem jelentős mértékben rendelkezik-e a 2009/138/EK irányelv 93. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott tulajdonságokkal, figyelembe véve az irányelv 93. cikkének (2) bekezdésében foglalt jellemzőket; |
| d) | amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító 3. szintű alapvető szavatolótőke-elemként való besorolást kérelmez, azt, hogy az alapvető szavatolótőke-elem rendelkezik-e a 2009/138/EK irányelv 93. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott tulajdonságokkal, figyelembe véve az irányelv 93. cikkének (2) bekezdésében foglalt jellemzőket; |
| e) | a szavatolótőke-elemre vonatkozó szerződéses feltételek jogi érvényesíthetősége valamennyi érintett joghatósági területen; |
| f) | hogy a szavatolótőke-elemet teljes mértékben befizették-e. |
(3) A szavatolótőke-elemek 69., 72. és 76. cikkben meghatározott felsorolásában nem szereplő alapvető szavatolótőke-elemek csak akkor sorolhatók be 1. szintű alapvető szavatolótőke-elemként, ha teljes mértékben befizették őket.
(4) A felügyeleti hatóság által e cikk szerint jóváhagyott szavatolótőke-elemekre a 82. cikkben leírt mennyiségi korlátok vonatkoznak.
3. SZAKASZ
A szavatoló tőke figyelembevétele
1. alszakasz
Elkülönített alapok
80. cikk
Elkülönített alapok miatti kiigazítások
(1) Az átértékelési tartalék 70. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett csökkentésére akkor van szükség, ha egy elkülönített alapban szereplő szavatolótőke-elemek csak korlátozott mértékben képesek elnyelni a folyamatos működés során jelentkező veszteségeket, mert az alábbi okok bármelyike miatt nem ruházhatók át a biztosítón vagy viszontbiztosítón belül:
| a) | az adott elemek a biztosító vagy viszontbiztosító biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződéseinek csak egy meghatározott része vonatkozásában használhatók fel a veszteségek fedezésére; |
| b) | az adott elemek csak bizonyos szerződők és kedvezményezettek esetében használhatók fel a veszteségek fedezésére; |
| c) | az adott elemek csak bizonyos kockázatokból vagy kötelezettségekből származó veszteségek fedezésére használhatók fel. |
(2) Az (1) bekezdésben említett szavatolótőke-elemek (a továbbiakban: korlátozott szavatolótőke-elemek) nem tartalmazzák a részvényeseknek tulajdonítható jövőbeli átruházások értékét.
81. cikk
Kiigazítás elkülönített alapok és illeszkedési kiigazítási portfóliók esetén
(1) Az átértékelési tartalék kiszámítása céljából a biztosító vagy viszontbiztosító a 70. cikkben említett, az eszközök kötelezettségeket meghaladó többletét a következő összegek összehasonlításával csökkenti:
| a) | az elkülönített alapban vagy illeszkedési kiigazítási portfólióban található korlátozott szavatolótőke-elemek; |
| b) | az elkülönített alap vagy illeszkedési kiigazítási portfólió elvi szavatolótőke-szükséglete. |
Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító a standard formula alapján számítja ki a szavatolótőke-szükségletet, az elvi szavatolótőke-szükségletet a 217. cikk szerint kell kiszámítani.
Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító egy belső modell alapján számítja ki a szavatolótőke-szükségletet, az elvi szavatolótőke-szükségletet az adott belső modell alapján kell kiszámítani, mintha a biztosító vagy viszontbiztosító csak az elkülönített alapban vagy az illeszkedési kiigazítási portfólióban foglalt üzleti tevékenységet folytatná.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, ha egy elkülönített alapon belüli eszközök, kötelezettségek és kockázatok nem jelentősek, a biztosító vagy viszontbiztosító a korlátozott szavatolótőke-elemek teljes összegével csökkentheti az átértékelési tartalékot.
2. alszakasz
Mennyiségi korlátozások
82. cikk
Figyelembevétel és az 1., 2., és 3. szintekre alkalmazandó korlátok
(1) A szavatolótőke-szükséglet tekintetében a 2. és a 3. szinthez tartozó elemek figyelembe vehető összegére a következő összes mennyiségi korlát alkalmazandó:
| a) | az 1. szinthez tartozó elemek figyelembe vehető összege a szavatolótőke-szükséglet legalább fele; |
| b) | a 3. szinthez tartozó elemek figyelembe vehető összege a szavatolótőke-szükséglet kevesebb mint 15 %-a; |
| c) | a 2. és 3. szinthez tartozó elemek figyelembe vehető összege összeadva nem haladja meg a szavatolótőke-szükséglet 50 %-át. |
(2) A minimális tőkeszükséglet tekintetében a 2. szinthez tartozó elemek figyelembe vehető összegére a következő összes mennyiségi korlát alkalmazandó:
| a) | az 1. szinthez tartozó elemek figyelembe vehető összege a minimális tőkeszükséglet legalább 80 %-a; |
| b) | a 2. szinthez tartozó elemek figyelembe vehető összege nem haladja meg a minimális tőkeszükséglet 20 %-át; |
(3) Az (1) bekezdés a) pontjában és a (2) bekezdés a) pontjában említett határokon belül a következő alapvető szavatolótőke-elemek összege nem érheti el az 1. szinthez tartozó elemek teljes összegének 20 %-át:
| a) | a 69. cikk a) pontjának iii. alpontjában említett elemek; |
| b) | a 69. cikk a) pontjának v. alpontjában említett elemek; |
| c) | a 69. cikk b) pontjában említett elemek; |
| d) | az 1. szintű alapvető szavatoló tőke kategóriájában a 2009/138/EK irányelv 308b cikkének (9) bekezdésében meghatározott átmeneti rendelkezések alatt említett elemek. |
V. FEJEZET
SZAVATOLÓTŐKE-SZÜKSÉGLET: STANDARD FORMULA
1. SZAKASZ
Általános rendelkezések
1. alszakasz
Forgatókönyv-alapú számítások
83. cikk
(1) Amennyiben az alapvető szavatolótőke-szükséglet valamely moduljának vagy részmoduljának a számítása egy forgatókönyvnek a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjére gyakorolt hatásán alapul, az alábbi feltevések mindegyikével élni kell a számítás során:
| a) | a forgatókönyv nem módosítja a biztosítástechnikai tartalékokban foglalt kockázati ráhagyás összegét; |
| b) | a forgatókönyv nem módosítja a halasztott adókövetelések és -kötelezettségek összegét; |
| c) | a forgatókönyv nem módosítja a biztosítástechnikai tartalékokban foglalt jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések értékét; |
| d) | a vállalkozás a forgatókönyv alatt nem hoz vezetői intézkedéseket. |
(2) A biztosítástechnikai tartalékoknak az adott forgatókönyv biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjére gyakorolt, az (1) bekezdésben említett hatásán alapuló kiszámítása nem módosíthatja a jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések értékét és tekintettel kell lennie az alábbiakra:
| a) | az (1) bekezdés d) pontjának sérelme nélkül a forgatókönyvet követő jövőbeli vezetői intézkedések, amennyiben azok megfelelnek a 23. cikk követelményeinek; |
| b) | a forgatókönyv vagy az a) pontban említett vezetői intézkedések bármely jelentős káros hatása annak valószínűségére, hogy a szerződők lehívnak szerződéses opciókat. |
(3) A biztosító vagy viszontbiztosító egyszerűsített módszerekkel számíthatja ki az adott forgatókönyv hatásának az (1) bekezdésben említett meghatározása nyomán létrejött biztosítástechnikai tartalékokat, amennyiben az egyszerűsített módszer nem eredményezi a szavatolótőke-szükséglet téves bemutatását oly módon, hogy azzal befolyásolja a döntéshozatalt vagy a szavatolótőke-szükségletre vonatkozó információ felhasználója általi megítélést, kivéve, ha az egyszerűsített számításon alapuló szavatolótőke-szükséglet meghaladja a standard formula szerinti számítás eredményeképpen adódó szavatolótőke-szükségletet.
(4) Az eszközöknek és kötelezettségeknek az adott forgatókönyv (1) bekezdésben említett hatásán alapuló kiszámításakor tekintettel kell lenni arra, hogy a forgatókönyv milyen hatást fejt ki a vállalkozás 209–215. cikk szerinti kockázatcsökkentő instrumentumainak értékére.
(5) Amennyiben a forgatókönyv a biztosítók vagy viszontbiztosítók alapvető szavatoló tőkéjének növekedését eredményezné, a modul vagy részmodul számításának azon a feltevésen kell alapulnia, hogy a forgatókönyv nem befolyásolja az alapvető szavatoló tőkét.
2. alszakasz
Áttekintés elve
84. cikk
(1) A szavatolótőke-szükségletet az összes kollektív befektetési vállalkozás és alapba csomagolt befektetés mögöttes eszközei alapján kell kiszámítani (áttekintés elve).
(2) Az (1) bekezdésben említett áttekintés elve az alábbiakra is vonatkozik:
| a) | a piaci kockázatnak való közvetett kitettség a kollektív befektetési vállalkozások és az alapba csomagolt befektetéseken kívül; |
| b) | a biztosítási kockázatnak való közvetett kitettség; |
| c) | a partnerkockázatnak való közvetett kitettség. |
(3) Amennyiben az áttekintés elve nem alkalmazható egy kollektív befektetési vállalkozásra vagy egy alapba csomagolt befektetésre, a szavatolótőke-szükséglet a kollektív befektetési vállalkozás célul kitűzött mögöttes eszközallokációja alapján számítható ki, ha a megcélzott eszközallokáció olyan tagoltsági szinten áll a vállalkozás rendelkezésére, amely lehetővé teszi a standard formula összes érintett részmoduljának és forgatókönyvének a kiszámítását, és a mögöttes eszközöket szigorúan e megcélzott eszközallokációnak megfelelően kezelik. E számítás céljaira adatcsoportok is felhasználhatók, amennyiben azokat körültekintően alkalmazzák, és a biztosító vagy viszontbiztosító teljes eszközértékének legfeljebb 20 %-át használják fel.
(4) A (2) bekezdés nem vonatkozik a 2009/138/EK irányelv 212. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése szerinti kapcsolt vállalkozásokba irányuló befektetésekre.
3. alszakasz
Regionális kormányzatok és helyi hatóságok
85. cikk
A regionális kormányzatok és helyi hatóságok kategorizálásának feltétele, hogy az ezekkel szembeni kockázati kitettség ne különbözzön a központi kormányzatnak való kitettségtől az előzőek önálló adókivetési jogköréből, valamint a nemteljesítési kockázatukat csökkentő konkrét intézményi berendezkedésből adódóan.
4. alszakasz
Lényeges báziskockázat
86. cikk
A 210. cikk (2) bekezdésétől függetlenül, ha egy biztosító vagy viszontbiztosító olyan viszontbiztosítási szerződésekkel vagy különleges célú gazdasági egységekkel ruházza át a biztosítási kockázatot, amelyeknél lényeges báziskockázat áll fenn a biztosítási kockázat és a kockázatcsökkentési technika közötti pénznembeli eltérés miatt, a biztosító vagy viszontbiztosító figyelembe veheti a kockázatcsökkentési technikát a szavatolótőke-szükséglet standard formula szerinti számításában, amennyiben a kockázatcsökkentési technika megfelel a 209. cikknek, a 210. cikk (1), (3) és (4) bekezdésének és a 211. cikknek, és a számítást a következőképpen végzik el:
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| b) | amennyiben a kockázatcsökkentési technika több modulra, részmodulra vagy forgatókönyvre terjed ki, az a) pontban említett számítást az összes modulra, részmodulra és forgatókönyvre vonatkozóan el kell végezni. Az e számításokból adódó tőkeszükséglet nem haladhatja meg a nem arányos viszontbiztosítási szerződés vagy különleges célú gazdasági egység kapacitása 25 %-át. |
5. alszakasz
Az alapvető szavatolótőke-szükséglet számítása
87. cikk
Az alapvető szavatolótőke-szükséglet tartalmazza az immateriális javak kockázati modulját, és a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | az összesítés, Corr i,j , SCR i és SCR j a 2009/138/EK irányelv IV. mellékletének 1. pontja szerint alakul; |
| b) | SCR intangibles a 203. cikkben említett, az immateriális javakkal kapcsolatos kockázat tőkeszükségletét jelöli. |
6. alszakasz
Arányosság és egyszerűsítés
88. cikk
Arányosság
(1) A 109. cikk alkalmazásában a biztosító vagy viszontbiztosító az alábbiakat magában foglaló értékeléssel meghatározza, hogy az egyszerűsített számítás arányos-e a kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével:
| a) | a vállalkozás adott modulba vagy részmodulba tartozó kockázatai jellegének, nagyságrendjének és összetettségének értékelése; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
(2) Az egyszerűsített számítás nem tekinthető a kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével arányosnak, ha a (2) bekezdés b) pontjában említett hiba a szavatolótőke-szükséglet téves bemutatását eredményezi oly módon, hogy azzal befolyásolja a döntéshozatalt vagy a szavatolótőke-szükségletre vonatkozó információ felhasználója általi megítélést, kivéve, ha az egyszerűsített számításon alapuló szavatolótőke-szükséglet meghaladja a standard számítás eredményeképpen adódó szavatolótőke-szükségletet.
89. cikk
Az egyszerűsítésekre vonatkozó általános rendelkezések zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók esetén
A 2009/138/EK irányelv 13. cikkének 2. és 5. pontjában meghatározott zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók az e rendelet 90., 103., 105. és 106. cikkében foglalt egyszerűsített számítást alkalmazhatnak, ha teljesülnek a rendelet 88. cikkében leírt feltételek és az összes alábbi követelmény:
| a) | a zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók biztosítási kötelezettségei tekintetében minden biztosított személy és kedvezményezett annak a csoportnak a jogi személye, amelyhez a zárt biztosító vagy zárt viszontbiztosító tartozik; |
| b) | a zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók viszontbiztosítási kötelezettségei tekintetében a viszontbiztosítási kötelezettségek alapját képező biztosítási szerződések hatálya alá tartozó minden biztosított személy és kedvezményezett annak a csoportnak a jogi személye, amelyhez a zárt biztosító vagy zárt viszontbiztosító tartozik; |
| c) | a zárt biztosító és a zárt viszontbiztosító biztosítási kötelezettségei, illetve a viszontbiztosítási kötelezettségek alapjául szolgáló biztosítási szerződések nem kapcsolódnak semmiféle kötelező felelősségbiztosításhoz. |
90. cikk
A nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat tőkeszükségletének a zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók által alkalmazható egyszerűsített kiszámítása
(1) A 88. és a 89. cikk követelményeinek teljesítése esetén a zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók a következőképpen számíthatják ki a nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat tőkeszükségletét:
ahol s a II. mellékletben meghatározott valamennyi szegmensre vonatkozik.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában egy adott II. mellékletben meghatározott s szegmens nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázatának a tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | V (prem,s) az s szegmens díjkockázatának a 116. cikk (3) bekezdése szerint számított mennyiségi mérőszámát jelöli; |
| b) | V (res,s) egy szegmens tartalékkockázatának a 116. cikk (6) bekezdése szerint számított mennyiségi mérőszámát jelöli. |
91. cikk
Az életbiztosítási halandósági kockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása
A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az életbiztosítási halandósági kockázat tőkeszükségletét:
ahol a pozitív kockáztatott tőkével rendelkező biztosítási és viszontbiztosítási szerződések esetében:
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| b) | q a biztosított személyek várható átlagos halandósági arányát jelöli a következő 12 hónapban a biztosítási összeg szerint súlyozva; |
| c) | n jelöli a legjobb becslés során figyelembe vett halandósági kifizetések években megadott módosított átlagos hátralévő futamidejét; |
| d) | i k a 43. cikkben említett kockázatmentes hozamgörbe k lejáratához tartozó évesített azonnali kamatlábát jelöli. |
92. cikk
Az életbiztosítási hosszú élet kockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása
A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az életbiztosítási hosszú élet kockázat tőkeszükségletét:
ahol a 138. cikk (2) bekezdésében említett szerződések tekintetében:
| a) | q a biztosított személyek várható átlagos halandósági arányát jelöli a következő 12 hónapban a biztosítási összeg szerint súlyozva; |
| b) | n jelöli a legjobb becslés során figyelembe vett, kedvezményezetteknek járó kifizetések években megadott módosított átlagos hátralévő futamidejét; |
| c) | BE long a hosszú élet kockázatból adódó kötelezettségek legjobb becslését jelöli. |
93. cikk
Az életbiztosítási rokkantsági-betegségi kockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása
A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az életbiztosítási rokkantsági-betegségi kockázat tőkeszükségletét:
| SCR disability-morbidity = | 0,35 ? CAR 1 ? d 1 + 0,25 ? 1,1 (n – 3)/2 ? ( n – 1) ? CAR 2 ? d 2 + 0,2 ? 1,1 (n –1)/2 ? t ? n ? BE dis |
ahol a pozitív kockáztatott tőkével rendelkező biztosítási és viszontbiztosítási szerződések esetében:
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| b) | CAR 2 az a) pontban meghatározott teljes kockáztatott tőkét jelöli 12 hónap elteltével; |
| c) | d 1 a várható átlagos rokkantsági-betegségi arányt jelöli a következő 12 hónapban a biztosítási összeg szerint súlyozva; |
| d) | d 2 a várható átlagos rokkantsági-betegségi arányt jelöli a következő 12 hónapot követő 12 hónapban a biztosítási összeg szerint súlyozva; |
| e) | n jelöli a legjobb becslés során figyelembe vett, rokkantsági-betegségi kifizetések módosított átlagos hátralévő futamidejét; |
| f) | t a várható felmondási arányt jelöli a következő 12 hónapban; |
| g) | BE dis a rokkantsági-betegségi kockázatból adódó kötelezettségek legjobb becslését jelöli. |
94. cikk
Az életbiztosítási költségkockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása
A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az életbiztosítási költségkockázat tőkeszükségletét:
ahol:
| a) | EI az életbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségek teljesítése során felmerülő költségek összegét jelöli az előző évi egészségbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségeken kívül; |
| b) | n a kötelezettségek legjobb becslése során figyelembe vett pénzáramlások években megadott módosított átlagos hátralévő futamidejét jelöli; |
| c) | i a kötelezettségek legjobb becslésének számításához felhasznált átlagos inflációs rátát jelöli, ahol a súlyozások a meglévő egészségbiztosítási kötelezettségek teljesítésére vonatkozó legjobb becslés számításánál figyelembe vett kiadások jelenértékén alapulnak. |
95. cikk
A törlési arányok tartós változásai tőkeszükségletének egyszerűsített számítása
(1) A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a törlési arányok tartós növekedéséből adódó kockázat tőkeszükségletét:
ahol:
| a) | l up a pozitív visszavásárlási különbözetű szerződések átlagos törlési aránya és a 67 %-os arány közül a magasabbat jelöli; |
| b) | n up azt az átlagos időtartamot jelöli években megadva, amelyen belül a pozitív visszavásárlási különbözetű szerződések kifutnak; |
| c) | S up a pozitív visszavásárlási különbözetek összegét jelöli. |
(2) A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a törlési arányok tartós csökkenéséből adódó kockázat tőkeszükségletét:
ahol:
| a) | l down a negatív visszavásárlási különbözetű szerződések átlagos törlési aránya és a 40 %-os arány közül a magasabbat jelöli; |
| b) | n down azt az átlagos időtartamot jelöli években megadva, amelyen belül a negatív visszavásárlási különbözetű szerződések kifutnak; |
| c) | S down a negatív visszavásárlási különbözetek összegét jelöli. |
(3) A biztosítási szerződések (1) és (2) bekezdésben említett visszavásárlási különbözete az alábbiak közötti különbség:
| a) | a szerződő általi megszakítás esetén a biztosító által jelenleg fizetendő összeg, csökkentve a szerződőktől és közvetítőktől esetlegesen megtérülő összegekkel; |
| b) | a biztosítástechnikai tartalékok összege kockázati ráhagyás nélkül. |
96. cikk
Az életbiztosítási katasztrófakockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása
A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az életbiztosítási katasztrófakockázat tőkeszükségletét:
ahol:
| a) | az összeg a pozitív kockáztatott tőkével rendelkező valamennyi szerződést tartalmazza; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
97. cikk
Az egészségbiztosítási halandósági kockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása
A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az egészségbiztosítási halandósági kockázat tőkeszükségletét:
ahol a pozitív kockáztatott tőkével rendelkező biztosítási és viszontbiztosítási szerződések esetében:
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| b) | q a biztosított személyek várható átlagos halandósági arányát jelöli a következő 12 hónapban a biztosítási összeg szerint súlyozva; |
| c) | n jelöli a legjobb becslés során figyelembe vett halandósági kifizetések években megadott módosított átlagos hátralévő futamidejét; |
| d) | i k a 43. cikkben említett kockázatmentes hozamgörbe k lejáratához tartozó évesített azonnali kamatlábát jelöli. |
98. cikk
Az egészségbiztosítási hosszú élet kockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása
A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az egészségbiztosítási hosszú élet kockázat tőkeszükségletét:
ahol a 138. cikk (2) bekezdésében említett szerződések tekintetében:
| a) | q a biztosított személyek várható átlagos halandósági arányát jelöli a következő 12 hónapban a biztosítási összeg szerint súlyozva; |
| b) | n jelöli a legjobb becslés során figyelembe vett, kedvezményezetteknek járó kifizetések években megadott módosított átlagos hátralévő futamidejét; |
| c) | BE long a hosszú élet kockázatból adódó kötelezettségek legjobb becslését jelöli. |
99. cikk
A rokkantsági-betegségi egészségügyi költségkockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása
A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a rokkantsági-betegségi gyógyászati költségkockázat tőkeszükségletét:
ahol:
| a) | MP az előző évi gyógyászati költségek térítésére vonatkozó biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek kapcsán az előző évben kifizetett gyógyászati kiadások összegét jelöli; |
| b) | n jelöli a kötelezettségek legjobb becslése során figyelembe vett pénzáramlások években megadott módosított átlagos hátralévő futamidejét; |
| c) | i jelöli a kötelezettségek legjobb becslésének számításához felhasznált, a gyógyászat kiadásokra vonatkozó átlagos inflációs rátát, ahol a súlyozások az ezen kötelezettségekre vonatkozó legjobb becslés számításánál figyelembe vett gyógyászati kiadások jelenértékén alapulnak. |
100. cikk
A jövedelembiztosítási rokkantsági-betegségi kockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása
A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a jövedelembiztosítási rokkantsági-betegségi kockázat tőkeszükségletét:
| SCR income-protection-disability-morbidity = | 0,35 ? CAR 1 ? d 1 + 0,25 ? 1,1 (n – 3)/2 ? ( n – 1) ? CAR 2 ? d 2 + 0,2 ? 1,1 (n –1)/2 ? t ? n ? BE dis |
ahol a pozitív kockáztatott tőkével rendelkező biztosítási és viszontbiztosítási szerződések esetében:
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| b) | CAR 2 az a) pontban meghatározott teljes kockáztatott tőkét jelöli 12 hónap elteltével; |
| c) | d 1 a várható átlagos rokkantsági-betegségi arányt jelöli a következő 12 hónapban a biztosítási összeg szerint súlyozva; |
| d) | d 2 a várható átlagos rokkantsági-betegségi arányt jelöli a következő 12 hónapot követő 12 hónapban a biztosítási összeg szerint súlyozva; |
| e) | n jelöli a legjobb becslés során figyelembe vett rokkantsági-betegségi kifizetések módosított átlagos hátralévő futamidejét; |
| f) | t a várható felmondási arányt jelöli a következő 12 hónapban; |
| g) | BE dis a rokkantsági-betegségi kockázatból adódó kötelezettségek legjobb becslését jelöli. |
101. cikk
Az egészségbiztosítási költségkockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása
A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az egészségbiztosítási költségkockázat tőkeszükségletét:
ahol:
| (1) | EI az egészségbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségek teljesítése során az előző évben felmerülő költségek összegét jelöli; |
| (2) | n jelöli a kötelezettségek legjobb becslése során figyelembe vett pénzáramlások években megadott módosított átlagos hátralévő futamidejét; |
| (3) | i jelöli a kötelezettségek legjobb becslésének számításához felhasznált átlagos inflációs rátát, ahol a súlyozások a meglévő egészségbiztosítási kötelezettségek teljesítésére vonatkozó legjobb becslés számításánál figyelembe vett kiadások jelenértékén alapulnak. |
102. cikk
Az életbiztosítási tartalékolási technikákhoz hasonlóan kezelt (SLT) egészségbiztosítási törlési kockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása
(1) A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a törlési arányok tartós növekedéséből adódó, a 159. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kockázat tőkeszükségletét:
ahol:
| a) | l up a pozitív visszavásárlási különbözetű szerződések átlagos törlési aránya és a 83 %-os arány közül a magasabbat jelöli; |
| b) | n up azt az átlagos időtartamot jelöli években megadva, amelyen belül a pozitív visszavásárlási különbözetű szerződések kifutnak; |
| c) | S up a pozitív visszavásárlási különbözetek összegét jelöli. |
(2) A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a törlési arányok tartós csökkenéséből adódó, a 159. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kockázat tőkeszükségletét:
ahol:
| a) | l down a negatív visszavásárlási különbözetű szerződések átlagos törlési arányát jelöli; |
| b) | n down azt az átlagos időtartamot jelöli években megadva, amelyen belül a negatív visszavásárlási különbözetű szerződések kifutnak; |
| c) | S down a negatív visszavásárlási különbözetek összegét jelöli. |
(3) A biztosítási szerződések (1) és (2) bekezdésben említett visszavásárlási különbözete az alábbiak közötti különbség:
| a) | a szerződő általi megszakítás esetén a biztosító által jelenleg fizetendő összeg, csökkentve a szerződőktől és közvetítőktől esetlegesen megtérülő összegekkel; |
| b) | a biztosítástechnikai tartalékok összege kockázati ráhagyás nélkül. |
103. cikk
A kamatlábkockázat tőkeszükségletének egyszerűsített számítása zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók esetén
(1) A 88. és a 89. cikk követelményeinek teljesítése esetén a zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók a következőképpen számíthatják ki a 165. cikkben említett kamatlábkockázat tőkeszükségletét:
| a) | az e cikk (2) bekezdésében említett hozamgörbe emelkedésének kockázatához kapcsolódó tőkeszükségletek összege az egyes pénznemek tekintetében; |
| b) | az e cikk (3) bekezdésében említett hozamgörbe csökkenésének kockázatához kapcsolódó tőkeszükségletek összege az egyes pénznemek tekintetében. |
(2) E cikk (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásában egy adott pénznem tekintetében a hozamgörbe növekedésének kockázatához kapcsolódó tőkeszükséglet a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | az első összeg valamennyi, e cikk (4) bekezdésében meghatározott i futamidő-intervallumra vonatkozik; |
| b) | MVAL i a kötelezettségekkel csökkentett vagyonnak a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerinti értékét jelöli, az i futamidő-intervallumra vonatkozó biztosítástechnikai tartalékok nélkül; |
| c) | dur i az i futamidő-intervallum egyszerűsített időtartamát jelöli; |
| d) | rate i a releváns kockázatmentes hozamot jelöli az i futamidő-intervallum egyszerűsített időtartamára vonatkozóan; |
| e) | stress (i,up) a hozamok relatív felfelé sokkját jelöli az i futamidő-intervallum egyszerűsített időtartamára vonatkozóan; |
| f) | a második összeg az e rendelet I. mellékletében meghatározott összes biztosítási ágazatra vonatkozik; |
| g) | BE lob a lob biztosítási ágazatra vonatkozó legjobb becslést jelöli; |
| h) | dur lob a lob biztosítási ágazatra vonatkozó legjobb becslés módosított átlagos hátralévő futamidejét jelöli; |
| i) | rate lob a lob biztosítási ágazat módosított átlagos hátralévő futamidejéhez tartozó releváns kockázatmentes hozamot jelöli; |
| j) | stress (lob,up) a hozamok relatív felfelé sokkját jelöli a dur lob módosított átlagos hátralévő futamidőre vonatkozóan. |
(3) E cikk (1) bekezdésének b) pontja alkalmazásában egy adott pénznem tekintetében a hozamgörbe csökkenésének kockázatához kapcsolódó tőkeszükséglet a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | az első összeg valamennyi, a (4) bekezdésben meghatározott i futamidő-intervallumra vonatkozik; |
| b) | MVAL i a kötelezettségekkel csökkentett vagyonnak a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerinti értékét jelöli, az i futamidő-intervallumra vonatkozó biztosítástechnikai tartalékok nélkül; |
| c) | dur i az i futamidő-intervallum egyszerűsített időtartamát jelöli; |
| d) | rate i a releváns kockázatmentes hozamot jelöli az i futamidő-intervallum egyszerűsített időtartamára vonatkozóan; |
| e) | stress (i,down) a hozamok relatív lefelé sokkját jelöli az i futamidő-intervallum egyszerűsített időtartamára vonatkozóan; |
| f) | a második összeg az e rendelet I. mellékletében meghatározott összes biztosítási ágazatra vonatkozik; |
| g) | BE lob a lob biztosítási ágazatra vonatkozó legjobb becslést jelöli; |
| h) | dur lob a lob biztosítási ágazatra vonatkozó legjobb becslés módosított átlagos hátralévő futamidejét jelöli; |
| i) | rate lob a lob biztosítási ágazat módosított átlagos hátralévő futamidejének releváns kockázatmentes hozamát jelöli; |
| j) | stress (lob, down) a hozamok relatív lefelé sokkját jelöli a dur lob módosított átlagos hátralévő futamidőre vonatkozóan. |
(4) A (2) bekezdés a) és c) pontjában, illetve a (3) bekezdés a) és c) pontjában említett i futamidő-intervallumok és dur i egyszerűsített időtartam a következőképpen alakul:
| a) | egy év futamidőig az egyszerűsített időtartam 0,5 év; |
| b) | 1–3 év futamidő esetén az egyszerűsített időtartam 2 év; |
| c) | 3–5 év futamidő esetén az egyszerűsített időtartam 4 év; |
| d) | 5–10 év futamidő esetén az egyszerűsített időtartam 7 év; |
| e) | 10 év futamidőtől kezdve az egyszerűsített időtartam 12 év. |
104. cikk
A kötvények és hitelek kamatréskockázatának egyszerűsített számítása
(1) A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki az e rendelet 176. cikkében említett kamatréskockázat tőkeszükségletét:
ahol:
| a) | SCR bonds a kötvények és hitelek kamatréskockázatának a tőkeszükségletét jelöli; |
| b) | MV bonds a kötvények és hitelek kamatréskockázatának a tőkeszükséglete által érintett eszközöknek a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerinti értékét jelöli; |
| c) | %MV i bonds az i hitelminőségi besorolású kötvények és hitelek kamatréskockázatának a tőkeszükséglete által érintett olyan eszközök portfóliójának arányát jelöli, amelyekhez külső hitelminősítő intézet hitelminősítése áll rendelkezésre; |
| d) | %MV bonds norating a kötvények és hitelek kamatréskockázatának a tőkeszükséglete által érintett olyan eszközök portfóliójának arányát jelöli, amelyekhez nem áll rendelkezésre külső hitelminősítő intézet hitelminősítése; |
| e) | dur i és dur norating a kötvények és hitelek kamatréskockázatának a tőkeszükséglete által érintett olyan eszközök módosított átlagos hátralévő futamidejét jelöli években megadva, amelyekhez nem áll rendelkezésre külső hitelminősítő intézet hitelminősítése; |
| f) | stress i az i hitelminőségi besorolás és az i hitelminőségi besorolású kötvények és hitelek kamatréskockázatának a tőkeszükséglete által érintett eszközök években megadott módosított átlagos hátralévő futamidejének függvényét jelöli a (2) bekezdésben leírtak szerint; |
| g) | ?Liab ul a biztosítástechnikai tartalékok növekedését jelöli azon szerződések kockázati ráhagyásának levonásával, amelyeknél a szerződők beágyazott opciókkal és garanciákkal viselik a befektetési kockázatot, amely a kötvények kamatréskockázatának a tőkeszükséglete által érintett eszközök értékének azonnali csökkenéséből adódik: . |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
(2) stress i (lásd az (1) bekezdés f) pontját) az egyes i hitelminőségi besorolások esetében a következőképpen számítandó ki:
, ahol dur i az i hitelminőségi besorolású kötvények és hitelek kamatréskockázatának a tőkeszükséglete által érintett eszközök években megadott módosított átlagos hátralévő futamideje, b i pedig a következő táblázat szerint kerül meghatározásra:
| i hitelminőségi besorolás | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |
| bi | 0,9 % | 1,1 % | 1,4 % | 2,5 % | 4,5 % | 7,5 % | 7,5 % |
(3) az (1) bekezdés e) pontjában említett dur norating és a (2) bekezdésben említett dur i nem lehet kevesebb, mint 1 év.
105. cikk
A kötvények és hitelek kamatréskockázata tőkeszükségletének egyszerűsített számítása zárt biztosító vagy viszontbiztosító esetén
A 88. és a 89. cikk követelményeinek teljesítése esetén a zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók azon feltevés alapján számíthatják ki a 176. cikkben említett kamatréskockázat tőkeszükségletét, hogy minden eszköz 3-as hitelminőségi besorolást kap.
106. cikk
A piaci kockázatkoncentráció tőkeszükségletének egyszerűsített számítása zárt biztosító vagy viszontbiztosító esetén
A 88. és a 89. cikk követelményeinek teljesítése esetén a zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók a következő feltevésekkel élhetnek a koncentrációs kockázat tőkeszükségletének kiszámításakor:
| (1) | a zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók csoporton belüli kockázatközösségi ügyletei akkor mentesülhetnek a 184. cikk (2) bekezdésében említett számítási alaptól, ha léteznek olyan jogilag kikényszeríthető szerződéses feltételek, amelyek szavatolják, hogy a zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók kötelezettségeit ellensúlyozzák az őket érintő, a csoport egyéb szervezeteivel szemben fennálló kitettségek. |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
107. cikk
A viszontbiztosítási megállapodások és az értékpapírosítás kockázatcsökkentő hatásának egyszerűsített számítása
(1) A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a 196. cikkben említett viszontbiztosítási megállapodások és értékpapírosítások biztosítási kockázatra gyakorolt kockázatcsökkentő hatását:
ahol
| a) | RM re,all viszontbiztosítási megállapodások és értékpapírosítások biztosítási kockázatra gyakorolt kockázatcsökkentő hatását jelöli valamennyi partner számára, a (2) bekezdés szerint számítva; |
| b) | Recoverables i a viszontbiztosítási megállapodásból vagy az értékpapírosításból és az adósoktól megtérülő összegek legjobb becslését jelöli i partner esetében, míg Recoverables all a viszontbiztosítási megállapodásból, az értékpapírosításból és az adósoktól megtérülő összegek legjobb becslését jelöli valamennyi partner esetében. |
(2) A viszontbiztosítási megállapodások és értékpapírosítások biztosítási kockázatra gyakorolt, valamennyi partnerre vonatkozó, az (1) bekezdésben említett kockázatcsökkentő hatása a következő tőkeszükségletek közötti különbség:
| a) | a biztosító vagy viszontbiztosító biztosítási kockázatának hipotetikus tőkeszükséglete, ha egyetlen viszontbiztosítási megállapodás vagy értékpapírosítás sem létezik; |
| b) | a biztosító vagy viszontbiztosító biztosítási kockázatának a tőkeszükséglete. |
108. cikk
Az arányos viszontbiztosítási megállapodások kockázatcsökkentő hatásának egyszerűsített számítása
A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következőképpen számíthatja ki a 196. cikkben említett arányos viszontbiztosítási megállapodások j biztosítási kockázatra gyakorolt kockázatcsökkentő hatását i partner esetében:
ahol
| a) | BE a megtérülő összegekkel együtt számított kötelezettségek legjobb becslését jelöli, |
| b) | Recoverables i az arányos viszontbiztosítási megállapodásból és az adósoktól megtérülő összegek legjobb becslését jelöli i partner esetében, |
| c) | Recoverables all az arányos viszontbiztosítási megállapodásból és az érintett adósoktól megtérülő összegek legjobb becslését jelöli valamennyi partner esetében, |
| d) | SCR j a biztosító vagy viszontbiztosító j biztosítási kockázatának a tőkeszükségletét jelöli. |
109. cikk
Egyszerűsített számítás kockázatközösségi megállapodások esetén
A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a következő egyszerűsített számítást alkalmazhatja a 193., 194. és 195. cikk alkalmazásában:
| a) | A 194. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett legjobb becslés a következőképpen számítható ki: ahol BE U a vállalkozás által a kockázatközösségre ruházott kötelezettség legjobb becslését jelöli, az esetlegesen a kockázatközösségen kívüli partnerekkel viszontbiztosított összegek nélkül. |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| b) | A 195. cikk c) pontjában említett legjobb becslés a következőképpen számítható ki: ahol BE CEP a kockázatközösség által a külső partnerre ruházott kötelezettség legjobb becslését jelöli a vállalkozás által a kockázatközösségre ruházott kockázatok vonatkozásában. |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| d) | A kockázatközösségben részt vevő partnerek és a kockázatközösségen kívüli partnerek egy külső hitelminősítő intézet hitelminősítése szerint csoportosíthatók, feltéve, hogy külön csoportok állnak rendelkezésre az A, B és C típusú kockázatközösségi kitettségekhez. |
110. cikk
Egyszerűsített számítás – ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek csoportosítása
A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító kiszámíthatja a 192. cikkben meghatározott nemteljesítési veszteséget az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek adott csoportjára. Ebben az esetben az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek csoportjához a csoportban szereplő ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségekhez rendelt 199. cikk szerinti legnagyobb nemteljesítési valószínűséget kell rendelni.
111. cikk
A kockázatcsökkentő hatás egyszerűsített számítása
A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a 196. cikkben említett viszontbiztosítási megállapodások, értékpapírosítások és származtatott termékek biztosítási és piaci kockázatra gyakorolt kockázatcsökkentő hatását a következő tőkeszükségletek közötti különbségként számíthatja ki:
| a) | a kockázatcsökkentési technika által érintett biztosító vagy viszontbiztosító biztosítási és piaci kockázati moduljaihoz tartozó részmodulok hipotetikus tőkeszükségletének összege, mintha a viszontbiztosítási megállapodás, értékpapírosítás vagy származtatott termék nem létezne; |
| b) | a kockázatcsökkentési technika által érintett biztosító vagy viszontbiztosító biztosítási és piaci kockázati moduljaihoz tartozó részmodulok tőkeszükségleteinek összege. |
112. cikk
A biztosíték kockázattal korrigált értékének egyszerűsített számítása a biztosíték gazdasági hatásának figyelembevételére
(1) E rendelet 88. cikkének való megfelelés esetén, és amennyiben a partnerekre és a harmadik felekre vonatkozó, a 197. cikk (1) bekezdésében foglalt követelmények egyaránt teljesülnek, a biztosítók vagy viszontbiztosítók a rendelet 197. cikkének alkalmazásakor az 1. cikk 26. b) pontjával összhangban értékpapír útján nyújtott biztosíték kockázattal korrigált értékét a biztosítékként szolgáló eszközöknek a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerint vett értéke 85 %-ának vehetik.
(2) E rendelet 88. és 214. cikkének való megfelelés esetén, és amennyiben a 197. cikk (1) bekezdésében foglalt, a partnerekre vonatkozó követelmény teljesül, de a 197. cikk (1) bekezdésében foglalt, a harmadik felekre vonatkozó követelmény nem teljesül, a biztosítók vagy viszontbiztosítók a rendelet 197. cikkének alkalmazásakor az 1. cikk 26. b) pontjával összhangban értékpapír útján nyújtott biztosíték kockázattal korrigált értékét a biztosítékként szolgáló eszközöknek a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerint vett értéke 75 %-ának vehetik.
7. alszakasz
A kockázati modulok hatálya
113. cikk
A nem-életbiztosítási kockázat, az életbiztosítási kockázat és az egészségbiztosítási kockázat tőkeszükségletének számításához a biztosító vagy viszontbiztosító a következőket használja fel:
| a) | a nem-életbiztosítási kockázati modult az egészségbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségektől eltérő nem-életbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségekre; |
| b) | az életbiztosítási kockázati modult az egészségbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségektől eltérő életbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségekre; |
| c) | az egészségbiztosítási kockázati modult az egészségbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségekre. |
2. SZAKASZ
Nem-életbiztosítási kockázati modul
114. cikk
Nem-életbiztosítási kockázati modul
(1) A nem-életbiztosítási kockázati modul a következő részmodulok mindegyikét magában foglalja:
| a) | a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének a) pontjában említett nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázati részmodul; |
| b) | a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének b) pontjában említett nem-életbiztosítási katasztrófakockázati részmodul; |
| c) | nem-életbiztosítási törlési kockázati részmodul. |
(2) A nem-életbiztosítási kockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | az összeg az (1) bekezdésben meghatározott részmodulok összes lehetséges ( i , j ) kombinációjára vonatkozik; |
| b) | CorrNL (i,j) a nem-életbiztosítási kockázat korrelációs paraméterét jelöli az i és j részmodulok esetében; |
| c) | SCR i és SCR j az i , illetve a j kockázati részmodul tőkeszükségletét jelöli. |
(3) A (2) bekezdésben említett CorrNL (i,j) korrelációs paraméter az alábbi korrelációs mátrix i sorában és j oszlopában meghatározott elemet jelöli:
| j i | Nem-életbiztosítási díj és tartalék | Nem-életbiztosítási katasztrófa | Nem-életbiztosítási törlés |
| Nem-életbiztosítási díj és tartalék | 1 | 0,25 | 0 |
| Nem-életbiztosítási katasztrófa | 0,25 | 1 | 0 |
| Nem-életbiztosítási törlés | 0 | 0 | 1 |
115. cikk
Nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázati részmodul
A nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | ? nl a nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat 117. cikk szerint meghatározott szórását jelöli; |
| b) | V nl a nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat 116. cikk szerint meghatározott mennyiségi mérőszámát jelöli. |
116. cikk
Nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat mennyiségi mérőszáma
(1) A nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat mennyiségi mérőszáma egyenlő a II. mellékletben meghatározott szegmensekhez tartozó díj- és tartalékkockázatok mennyiségi mérőszámainak összegével.
(2) A II. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében egy adott s szegmens mennyiségi mérőszáma a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | V (prem,s) az s szegmens díjkockázatának a mennyiségi mérőszámát jelöli; |
| b) | V (res,s) az s szegmens tartalékkockázatának a mennyiségi mérőszámát jelöli; |
| c) | DIV s az s szegmens földrajzi diverzifikációjának a tényezőjét jelöli. |
(3) A II. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében egy adott s szegmens díjkockázatának a mennyiségi mérőszáma a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | P s a biztosító vagy viszontbiztosító által az s szegmensben a következő 12 hónapban megszolgált díjak becsült összegét jelöli; |
| b) | P (last,s) a biztosító vagy viszontbiztosító által az s szegmensben az elmúlt 12 hónapban megszolgált díjak összegét jelöli; |
| c) | FP (existing,s) a biztosító vagy viszontbiztosító által az s szegmensben a következő 12 hónapot követően megszolgált díjak várható jelenértékét jelöli a meglévő szerződések tekintetében; |
| d) | FP (future,s) a biztosító vagy viszontbiztosító által az s szegmensben megszolgált díjak várható jelenértékét jelöli azon szerződések tekintetében, amelyeknél a kockázatviselés kezdete a következő 12 hónapra esik, nem számítva a kockázatviselés kezdetét követő 12 hónap alatt megszolgált díjakat. |
(4) A II. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében a biztosító vagy viszontbiztosító – az e cikk (3) bekezdésében meghatározott számítástól eltérően – egy adott s szegmens díjkockázatának a mennyiségi mérőszámát a következő képlet alapján is kiszámíthatja:
feltéve, ha minden alábbi feltétel teljesül:
| a) | a biztosító vagy viszontbiztosító igazgatási, irányító vagy felügyelő testülete úgy határozott, hogy az s szegmensben a következő 12 hónapban megszolgált díjak nem haladják meg a P s összeget; |
| b) | a biztosító vagy viszontbiztosító hatékony ellenőrzési mechanizmusokat dolgozott ki annak biztosítására, hogy az a) pontban a megszolgált díjak vonatkozásában említett korlátot betartsa; |
| c) | a biztosító vagy viszontbiztosító tájékoztatta a felügyeleti hatóságát az a) pontban említett döntéséről és annak okairól. |
E számításhoz a P s , FP (existing,s) és FP (future,s) kifejezéseket a (3) bekezdés a), c) és d) pontja szerint kell értelmezni.
(5) A (3) és (4) bekezdésben meghatározott számítások során a díjakat nettó értéken, a viszontbiztosítási szerződések alapján fizetendő díjak levonásával kell számítani. A viszontbiztosítási szerződések alábbi díjai nem vonandók le:
| a) | a nem biztosítási eseményekre vagy olyan rendezett biztosítási kárigényekre vonatkozó díjak, amelyek a 41. cikk (3) bekezdésében említett pénzáramlásokban nincsenek elszámolva; |
| b) | olyan viszontbiztosítási szerződésekkel kapcsolatos díjak, amelyek nem felelnek meg a 209., 210., 211. és 213. cikkben leírtaknak. |
(6) A II. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében egy adott szegmens tartalékkockázatának a mennyiségi mérőszáma egyenlő a szegmensre vonatkozó függőkár-tartalék legjobb becslésének a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása utáni összegével, amennyiben a viszontbiztosítási szerződések és különleges célú gazdasági egységek megfelelnek a 209., 210., 211. és 213. cikkben leírt feltételeknek. A mennyiségi mérőszám nem lehet negatív összeg.
(7) A II. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében a szegmens földrajzi diverzifikációjának alapértelmezett tényezője 1, vagy azt a III. melléklet szerint kell kiszámítani.
117. cikk
Nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat szórása
(1) A nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat szórása a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | V nl a nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázat mennyiségi mérőszámát jelöli; |
| b) | az összeg a II. mellékletben meghatározott szegmensek összes lehetséges ( s , t ) kombinációjára vonatkozik; |
| c) | CorrS (s,t) az s szegmens és a t szegmens nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázatának a IV. mellékletben meghatározott korrelációs paraméterét jelöli; |
| d) | ? s és ? t az s , illetve a t szegmens nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázatának a szórását jelöli; |
| e) | V s és V t az s , illetve a t szegmens díj- és tartalékkockázatának a 116. cikkben említett mennyiségi mérőszámát jelöli. |
(2) A II. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében egy adott s szegmens nem-életbiztosítási díj- és tartalékkockázatának a szórása a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | ? (prem,s) az s szegmens nem-életbiztosítási díjkockázatának a (3) bekezdés szerint meghatározott szórását jelöli; |
| b) | ? (res,s) az s szegmens nem-életbiztosítási tartalékkockázatának a II. melléklet szerint meghatározott szórását jelöli; |
| c) | V (prem,s) az s szegmens díjkockázatának a 116. cikkben említett mennyiségi mérőszámát jelöli; |
| d) | V (res,s) az s szegmens tartalékkockázatának a 116. cikkben említett mennyiségi mérőszámát jelöli. |
(3) A II. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében egy adott szegmens nem-életbiztosítási díjkockázatának a szórása egyenlő a szegmens II. mellékletben meghatározott bruttó nem-életbiztosítási díjkockázatának és a nem arányos viszontbiztosítás korrekciós tényezőjének a szorzatával. A II. mellékletben meghatározott 1., 4. és 5. szegmens esetében a nem arányos viszontbiztosítás korrekciós tényezője 80 %. A II. mellékletben meghatározott minden más szegmens esetében a nem arányos viszontbiztosítás korrekciós tényezője 100 %.
118. cikk
Nem-életbiztosítási törlési kockázati részmodul
(1) A 114. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett nem-életbiztosítási törlési kockázati részmodul tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező, az alábbi azonnali események együtteséből származó veszteséggel:
| a) | a biztosítási szerződések 40 %-ának megszakítása, amennyiben a megszakítás a kockázati ráhagyás nélküli biztosítástechnikai tartalékok emelkedését eredményezné; |
| b) | amennyiben a viszontbiztosítási szerződések a jövőben megkötendő biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződéseket fedezik, a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált jövőbeli biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződések számának 40 %-os csökkenése. |
(2) Az (1) bekezdésben említett események egységesen vonatkoznak minden érintett biztosítási és viszontbiztosítási szerződésre. Viszontbiztosítási szerződések esetén az (1) bekezdés a) pontjában említett esemény az alapul szolgáló biztosítási szerződésekre vonatkozik.
(3) A biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében az (1) bekezdés a) pontjában említett esemény hatására jelentkező veszteség meghatározásakor a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak azon megszakítástípus alapján kell elvégeznie a számítást, amely szerződésenként vizsgálva a leghátrányosabban érinti a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjét.
119. cikk
Nem-életbiztosítási katasztrófakockázati részmodul
(1) A nem-életbiztosítási katasztrófakockázati részmodul a következő részmodulok mindegyikét magában foglalja:
| a) | természetikatasztrófa-kockázati részmodul; |
| b) | a nem arányos vagyon-viszontbiztosításra vonatkozó katasztrófakockázati részmodul; |
| c) | ember okozta katasztrófákra vonatkozó kockázati részmodul; |
| d) | egyéb nem-életbiztosítási katasztrófakockázati részmodul. |
(2) A nem-életbiztosítási katasztrófakockázati modul tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | SCR natCAT a természetikatasztrófa-kockázat tőkeszükségletét jelöli; |
| b) | SCR npproperty a nem arányos vagyon-viszontbiztosításra vonatkozó katasztrófakockázat tőkeszükségletét jelöli; |
| c) | SCR mmCAT az ember okozta katasztrófák kockázatának a tőkeszükségletét jelöli; |
| d) | SCR CATother az egyéb nem-életbiztosítási katasztrófakockázatok tőkeszükségletét jelöli. |
120. cikk
Természetikatasztrófa-kockázati részmodul
(1) A természetikatasztrófa-kockázati részmodul a következő részmodulok mindegyikét magában foglalja:
| a) | szélvihar-kockázati részmodul; |
| b) | földrengés-kockázati részmodul; |
| c) | árvízkockázati részmodul; |
| d) | jégeső-kockázati részmodul; |
| e) | földcsuszamlás- és talajsüllyedés-kockázati részmodul. |
(2) A természetikatasztrófa-kockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | az összeg az (1) bekezdésben meghatározott i részmodulok összes lehetséges kombinációját tartalmazza; |
| b) | SCR i az i részmodul tőkeszükségletét jelöli. |
121. cikk
Szélvihar-kockázati részmodul
(1) A szélviharkockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | az összeg az V. mellékletben meghatározott régiók összes lehetséges kombinációját ( r , s ) tartalmazza; |
| b) | CorrWS (r,s) az V. mellékletben meghatározott r régió és s régió szélviharkockázatának korrelációs együtthatóját jelöli; |
| c) | SCR (windstorm,r) és SCR (windstorm,s) az r , illetve az s régió szélviharkockázatának a tőkeszükségletét jelöli; |
| d) | SCR (windstorm,other) a XIII. mellékletben meghatározottaktól eltérő régiók szélviharkockázatának a tőkeszükségletét jelöli. |
(2) Az V. mellékletben meghatározott összes régió esetében egy adott r régió szélviharkockázatának a tőkeszükséglete az alábbi két tőkeszükséglet közül a nagyobb:
| a) | r régió szélviharkockázatának a tőkeszükséglete a (3) bekezdésben meghatározott „A” forgatókönyv szerint; |
| b) | r régió szélviharkockázatának a tőkeszükséglete a (4) bekezdésben meghatározott „B” forgatókönyv szerint. |
(3) Az V. mellékletben meghatározott összes régió esetében egy adott r régió szélviharkockázatának „A” forgatókönyv szerinti tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező, az alábbi eseménysorból származó veszteséggel:
| a) | az adott r régió meghatározott szélviharveszteségének 80 %-ával egyenlő összeg azonnali elvesztése a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül; |
| b) | az adott r régió meghatározott szélviharveszteségének 40 %-ával egyenlő összeg elvesztése a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül. |
(4) Az V. mellékletben meghatározott összes régió esetében egy adott r régió szélviharkockázatának „B” forgatókönyv szerinti tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező, az alábbi eseménysorból származó veszteséggel:
| a) | az adott r régió meghatározott szélviharveszteségének 100 %-ával egyenlő összeg azonnali elvesztése a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül; |
| b) | az adott r régió meghatározott szélviharveszteségének 20 %-ával egyenlő összeg elvesztése a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül. |
(5) Az V. mellékletben meghatározott összes régió esetében egy adott r régió meghatározott szélviharvesztesége a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | Q (windstorm,r) az V. mellékletben meghatározott r régió szélvihar-kockázati tényezőjét jelöli; |
| b) | az összeg az r régió IX. mellékletben meghatározott kockázati zónáinak ( i , j ) összes lehetséges kombinációját tartalmazza; |
| c) | Corr (windstorm,r,i,j) az r régió i és j kockázati zónáinak a XXII. mellékletben meghatározott szélvihar-kockázati korrelációs együtthatóját jelöli; |
| d) | WSI (windstorm,r,i) és WSI (windstorm,r,j) az r régió IX. mellékletben meghatározott i és j kockázati zónáinak szélviharkockázatra vonatkozó súlyozott biztosítási összegeit jelöli. |
(6) Az V. mellékletben meghatározott összes régió és e régiók IX. mellékletben meghatározott összes kockázati zónája esetében egy adott r régió adott i szélviharzónájának a szélviharkockázatra vonatkozó súlyozott biztosítási összege a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | W (windstorm,r,i) r régió i kockázati zónájának a szélvihar-kockázatra vonatkozóan a X. mellékletben meghatározott kockázati súlyát jelöli; |
| b) | SI (windstorm,r,i) r régió i szélviharzónájának a szélviharkockázatra vonatkozó biztosítási összegét jelöli. |
(7) Az V. mellékletben meghatározott összes régió és e régiók IX. mellékletben meghatározott összes kockázati zónája esetében egy adott r régió adott i szélviharzónájának a szélviharkockázatra vonatkozó biztosítási összege a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | SI (property,r,i) a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az I. mellékletben meghatározott 7. és 19. biztosítási ágazaton belül szélviharkockázatra is kiterjedő olyan szerződésekhez kapcsolódó biztosítási összegét jelöli, amelyek kockázata r régió i kockázati zónájában helyezkedik el; |
| b) | SI (onshore-property,r,i) a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az I. mellékletben meghatározott 6. és 18. biztosítási ágazaton belül szélvihar okozta szárazföldi vagyoni kárra is kiterjedő olyan szerződésekhez kapcsolódó biztosítási összegét jelöli, amelyek kockázata r régió i kockázati zónájában helyezkedik el. |
(8) A XIII. mellékletben meghatározottaktól eltérő régiók szélviharkockázatának a tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbi biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek bármelyikére kiterjedő biztosítási és viszontbiztosítási szerződésekkel kapcsolatos azonnali veszteségből származik:
| a) | az I. mellékletben meghatározott 7. vagy 19. biztosítási ágazattal kapcsolatos, szélviharkockázatra vonatkozó kötelezettségek, amennyiben a kockázat nem a XIII. mellékletben meghatározott régiók valamelyikében helyezkedik el; |
| b) | az I. mellékletben meghatározott 6. vagy 18. biztosítási ágazattal kapcsolatos, szélvihar okozta szárazföldi vagyoni károkra vonatkozó kötelezettségek, amennyiben a kockázat nem a XIII. mellékletben meghatározott régiók valamelyikében helyezkedik el. |
(9) A (8) bekezdésben említett azonnali veszteségnek a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül számított összege a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | DIV windstorm a III. melléklet szerint számítandó, ám a (8) bekezdésben említett kötelezettségekre vonatkozó díjak alapján és a III. melléklet 8. pontjában meghatározott 5–18. régiókra korlátozva; |
| b) | P windstorm a biztosító vagy viszontbiztosító által a (8) bekezdésben említett kötelezettségekre vonatkozó szerződések alapján a következő 12 hónapban megszolgált díjak becsült összege: e tekintetben bruttó díjakkal kell számolni, a viszontbiztosítási szerződések alapján kapott díjak levonása nélkül. |
122. cikk
Földrengés-kockázati részmodul
(1) A földrengéskockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | az összeg a VI. mellékletben meghatározott régiók összes lehetséges kombinációját ( r , s ) tartalmazza; |
| b) | CorrEQ (r,s) a VI. mellékletben meghatározott r régió és s régió földrengéskockázatának korrelációs együtthatóját jelöli; |
| c) | SCR (earthquake,r) és SCR (earthquake,s) az r , illetve az s régió földrengéskockázatának a tőkeszükségletét jelöli; |
| d) | SCR (earthquake,other) a XIII. mellékletben meghatározottaktól eltérő régiók földrengéskockázatának a tőkeszükségletét jelöli. |
(2) A VII. mellékletben meghatározott összes régió esetében egy adott r régió földrengéskockázatának a tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbiak szerinti összeg azonnali elvesztéséből származna a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül:
ahol:
| a) | Q (earthquake,r) a VI. mellékletben meghatározott r régió földrengés-kockázati tényezőjét jelöli; |
| b) | az összeg az r régió IX. mellékletben meghatározott kockázati zónáinak ( i , j ) összes lehetséges kombinációját tartalmazza; |
| c) | Corr (earthquake,r,i,j) az r régió i és j kockázati zónájának a XXIII. mellékletben meghatározott földrengés-kockázati korrelációs együtthatóját jelöli; |
| d) | WSI (earthquake,r,i) és WSI (earthquake,r,j) az r régió IX. mellékletben meghatározott i és j kockázati zónáinak a földrengéskockázatra vonatkozó súlyozott biztosítási összegeit jelöli. |
(3) A VI. mellékletben meghatározott összes régió és e régiók IX. mellékletben meghatározott összes kockázati zónája esetében egy adott r régió adott i földrengési zónájának a földrengéskockázatra vonatkozó súlyozott biztosítási összege a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | W (earthquake,r,i) r régió i kockázati zónájának a X. mellékletben meghatározott, földrengéskockázatra vonatkozó kockázati súlyát jelöli; |
| b) | SI (earthquake,r,i) r régió i földrengési zónájának a földrengéskockázatra vonatkozó biztosítási összegét jelöli. |
(4) A VI. mellékletben meghatározott összes régió és e régiók IX. mellékletben meghatározott összes kockázati zónája esetében egy adott r régió adott i földrengési zónájának a földrengéskockázatra vonatkozó biztosítási összege a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | SI (property,r,i) a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az I. mellékletben meghatározott 7. és 19. biztosítási ágazaton belül földrengéskockázatra is kiterjedő olyan szerződésekhez kapcsolódó biztosítási összegét jelöli, amelyek kockázata r régió i kockázati zónájában helyezkedik el; |
| b) | SI (onshore-property,r,i) a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az I. mellékletben meghatározott 6. és 18. biztosítási ágazaton belül földrengés okozta szárazföldi vagyoni kárra is kiterjedő olyan szerződésekhez kapcsolódó biztosítási összegét jelöli, amelyek kockázata r régió i kockázati zónájában helyezkedik el. |
(5) A XIII. mellékletben meghatározottaktól eltérő régiók földrengéskockázatának a tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbi biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek közül az egyikre vagy mindkettőre kiterjedő biztosítási és viszontbiztosítási szerződésekkel kapcsolatos azonnali veszteségből származik:
| a) | az I. mellékletben meghatározott 7. vagy 19. biztosítási ágazattal kapcsolatos, földrengéskockázatra vonatkozó kötelezettségek, amennyiben a kockázat nem a XIII. mellékletben meghatározott régiók valamelyikében helyezkedik el; |
| b) | az I. mellékletben meghatározott 6. vagy 18. biztosítási ágazattal kapcsolatos, földrengés okozta szárazföldi vagyoni károkra vonatkozó kötelezettségek, amennyiben a kockázat nem a XIII. mellékletben meghatározott régiók valamelyikében helyezkedik el. |
(6) A (5) bekezdésben említett azonnali veszteségnek a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül számított összege a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | DIV earthquake a III. melléklet szerint számítandó, ám az (5) bekezdés a) és b) pontjában említett kötelezettségekre vonatkozó díjak alapján és a III. mellékletben meghatározott 5–18. régiókra korlátozva; |
| b) | P earthquake a biztosító vagy viszontbiztosító által az (5) bekezdés a) és b) pontjában említett kötelezettségekre vonatkozó szerződések alapján a következő 12 hónapban megszolgált díjak becsült összege: e tekintetben bruttó díjakkal kell számolni, a viszontbiztosítási szerződések alapján kapott díjak levonása nélkül. |
123. cikk
Árvízkockázati részmodul
(1) Az árvízkockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | az összeg a VII. mellékletben meghatározott régiók összes lehetséges kombinációját ( r , s ) tartalmazza; |
| b) | CorrFL (r,s) a VII. mellékletben meghatározott r régió és s régió árvízkockázatának korrelációs együtthatóját jelöli; |
| c) | SCR (flood,r) és SCR (flood,s) az r , illetve az s régió árvízkockázatának a tőkeszükségletét jelöli; |
| d) | SCR (flood,other) a XIII. mellékletben meghatározottaktól eltérő régiók árvízkockázatának a tőkeszükségletét jelöli. |
(2) A VII. mellékletben meghatározott összes régió esetében egy adott r régió árvízkockázatának a tőkeszükséglete az alábbi tőkeszükségletek közül a nagyobb:
| a) | r régió árvízkockázatának a tőkeszükséglete a (3) bekezdésben meghatározott „A” forgatókönyv szerint; |
| b) | r régió árvízkockázatának a tőkeszükséglete a (4) bekezdésben meghatározott „B” forgatókönyv szerint. |
(3) A VII. mellékletben meghatározott összes régió esetében egy adott r régió árvízkockázatának „A” forgatókönyv szerinti tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező, az alábbi eseménysorból származó veszteséggel:
| a) | az adott r régió meghatározott árvízveszteségének 65 %-ával egyenlő összeg azonnali elvesztése a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül; |
| b) | az adott r régió meghatározott árvízveszteségének 45 %-ával egyenlő összeg elvesztése a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül. |
(4) A VII. mellékletben meghatározott összes régió esetében egy adott r régió árvízkockázatának „B” forgatókönyv szerinti tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező, az alábbi eseménysorból származó veszteséggel:
| a) | az adott r régió meghatározott árvízveszteségének 100 %-ával egyenlő összeg azonnali elvesztése a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül; |
| b) | az adott r régió meghatározott árvízveszteségének 10 %-ával egyenlő összeg elvesztése a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül. |
(5) A VII. mellékletben meghatározott összes régió esetében egy adott r régió meghatározott árvízvesztesége a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | Q (flood,r) a VII. mellékletben meghatározott r régió árvízkockázati tényezőjét jelöli; |
| b) | az összeg az r régió IX. mellékletben meghatározott kockázati zónáinak ( i , j ) összes lehetséges kombinációját tartalmazza; |
| c) | Corr (flood,r,i,j) az r régió i és j árvízzónájának XXIV. mellékletben meghatározott árvízkockázati korrelációs együtthatóját jelöli; |
| d) | WSI (flood,r,i) és WSI (flood,r,j) az r régió IX. mellékletben meghatározott i és j kockázati zónáinak árvízkockázatra vonatkozó súlyozott biztosítási összegeit jelöli. |
(6) A VII. mellékletben meghatározott összes régió és e régiók IX. mellékletben meghatározott összes kockázati zónája esetében egy adott r régió adott i árvízzónájának az árvízkockázatra vonatkozó súlyozott biztosítási összege a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | W (flood,r,i) r régió i árvízkockázati zónájának a X. mellékletben meghatározott árvízkockázati súlyát jelöli; |
| b) | SI (flood,r,i) r régió i árvízzónájának az árvízkockázatra vonatkozó biztosítási összegét jelöli. |
(7) A VII. mellékletben meghatározott összes régió és e régiók IX. mellékletben meghatározott összes kockázati zónája esetében egy adott r régió adott i árvízzónájának a biztosítási összege a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | SI (property,r,i) a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az I. mellékletben meghatározott 7. és 19. biztosítási ágazaton belül az árvízkockázatra is kiterjedő olyan szerződésekhez kapcsolódó biztosítási összegét jelöli, amelyek kockázata az r régió i kockázati zónájában helyezkedik el; |
| b) | SI (onshore-property,r,i) a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az I. mellékletben meghatározott 6. és 18. biztosítási ágazaton belül az árvíz okozta szárazföldi vagyoni kárra is kiterjedő olyan szerződésekhez kapcsolódó biztosítási összegét jelöli, amelyek kockázata r régió i kockázati zónájában helyezkedik el; |
| c) | SI (motor,r,i) a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az I. mellékletben meghatározott 5. és 17. biztosítási ágazaton belül az árvízkockázatra is kiterjedő olyan szerződésekhez kapcsolódó biztosítási összegét jelöli, amelyek kockázata az r régió i kockázati zónájában helyezkedik el. |
(8) A XIII. mellékletben meghatározottaktól eltérő régiók árvízkockázatának a tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbi biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek bármelyikére kiterjedő biztosítási és viszontbiztosítási szerződésekkel kapcsolatos azonnali veszteségből származik:
| a) | az I. mellékletben meghatározott 7. vagy 19. biztosítási ágazattal kapcsolatos, árvízkockázatra vonatkozó kötelezettségek, amennyiben a kockázat nem a XIII. mellékletben meghatározott régiók valamelyikében helyezkedik el; |
| b) | az I. mellékletben meghatározott 6. vagy 18. biztosítási ágazattal kapcsolatos, árvíz okozta szárazföldi vagyoni károkra vonatkozó kötelezettségek, amennyiben a kockázat nem a XIII. mellékletben meghatározott régiók valamelyikében helyezkedik el; |
| c) | az I. mellékletben meghatározott 5. vagy 17. biztosítási ágazattal kapcsolatos, árvízkockázatra vonatkozó kötelezettségek, amennyiben a kockázat nem a XIII. mellékletben meghatározott régiók valamelyikében helyezkedik el. |
(9) A (8) bekezdésben említett azonnali veszteségnek a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül számított összege a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | DIV flood a III. melléklet szerint számítandó, ám a (8) bekezdés a), b) és c) pontjában említett kötelezettségekhez kapcsolódó díjak alapján és a III. melléklet 8. pontjában meghatározott 5–18. régiókra korlátozva; |
| b) | P flood a biztosító vagy viszontbiztosító által a (8) bekezdés a), b) és c) pontjában említett kötelezettségekre kiterjedő szerződések alapján a következő 12 hónapban megszolgált díjak becsült összege: e tekintetben bruttó díjakkal kell számolni, a viszontbiztosítási szerződések alapján kapott díjak levonása nélkül. |
124. cikk
Jégeső-kockázati részmodul
(1) A jégesőkockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | az összeg a VIII. mellékletben meghatározott régiók összes lehetséges kombinációját ( r , s ) tartalmazza; |
| b) | CorrHL (r,s) a VIII. mellékletben meghatározott r régió és s régió jégesőkockázatának korrelációs együtthatóját jelöli; |
| c) | SCR (hail,r) és SCR (hail,s) az r , illetve az s régió jégesőkockázatának a tőkeszükségletét jelöli; |
| d) | SCR (hail,other) a XIII. mellékletben meghatározottaktól eltérő régiók jégesőkockázatának a tőkeszükségletét jelöli. |
(2) A VIII. mellékletben meghatározott összes régió esetében egy adott r régió jégesőkockázatának a tőkeszükséglete az alábbi tőkeszükségletek közül a nagyobb:
| a) | r régió jégesőkockázatának a tőkeszükséglete az „A” forgatókönyv szerint; |
| b) | r régió jégesőkockázatának a tőkeszükséglete a „B” forgatókönyv szerint. |
(3) A VIII. mellékletben meghatározott összes régió esetében egy adott r régió jégesőkockázatának „A” forgatókönyv szerinti tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező, az alábbi eseménysorból származó veszteséggel:
| a) | az adott r régió meghatározott jégesőveszteségének 70 %-ával egyenlő összeg azonnali elvesztése a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül; |
| b) | az adott r régió meghatározott jégesőveszteségének 50 %-ával egyenlő összeg elvesztése a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül. |
(4) A VIII. mellékletben meghatározott összes régió esetében egy adott r régió jégesőkockázatának „B” forgatókönyv szerinti tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező, az alábbi eseménysorból származó veszteséggel:
| a) | az adott r régió meghatározott jégesőveszteségének 100 %-ával egyenlő összeg azonnali elvesztése a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül; |
| b) | az adott r régió meghatározott jégesőveszteségének 20 %-ával egyenlő összeg elvesztése a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül. |
(5) A VIII. mellékletben meghatározott összes régió esetében egy adott r régió meghatározott jégesővesztesége a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | Q (hail,r) a VIII. mellékletben meghatározott r régió jégeső-kockázati tényezőjét jelöli; |
| b) | az összeg az r régió IX. mellékletben meghatározott kockázati zónáinak ( i , j ) összes lehetséges kombinációját tartalmazza; |
| c) | Corr (hail,r,i,j) az r régió i és j kockázati zónáinak a XXV. mellékletben meghatározott jégeső-kockázati korrelációs együtthatóját jelöli; |
| d) | WSI (hail,r,i) és WSI (hail,r,j) az r régió IX. mellékletben meghatározott i és j kockázati zónáinak jégesőkockázatra vonatkozó súlyozott biztosítási összegeit jelöli. |
(6) A VIII. mellékletben meghatározott összes régió és e régiók IX. mellékletben meghatározott összes kockázati zónája esetében egy adott r régió adott i jégesőzónájának a jégesőkockázatra vonatkozó súlyozott biztosítási összege a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | W (hail,r,i) r régió i kockázati zónájának a X. mellékletben meghatározott jégeső-kockázati súlyát jelöli; |
| b) | SI (hail,r,i) r régió i jégesőzónájának a jégesőkockázatra vonatkozó biztosítási összegét jelöli. |
(7) A VIII. mellékletben meghatározott összes régió és az összes jégesőzóna esetében egy adott r régió adott i jégesőzónájának a jégesőkockázatra vonatkozó biztosítási összege a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | SI (property,r,i) a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az I. mellékletben meghatározott 7. és 19. biztosítási ágazaton belül a jégesőkockázatra is kiterjedő olyan szerződésekhez kapcsolódó biztosítási összegét jelöli, amelyek kockázata az r régió i kockázati zónájában helyezkedik el; |
| b) | SI (onshore-property,r,i) a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az I. mellékletben meghatározott 6. és 18. biztosítási ágazaton belül a jégeső okozta szárazföldi vagyoni kárra is kiterjedő olyan szerződésekhez kapcsolódó biztosítási összegét jelöli, amelyek kockázata az r régió i kockázati zónájában helyezkedik el; |
| c) | SI (motor,r,i) a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az I. mellékletben meghatározott 5. és 17. biztosítási ágazatban felmerülő biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek tekintetében a jégesőkockázatra is kiterjedő olyan szerződésekhez kapcsolódó biztosítási összegét jelöli, amelyek kockázata az r régió i kockázati zónájában helyezkedik el. |
(8) A XIII. mellékletben meghatározottaktól eltérő régiók jégesőkockázatának a tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbi biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek közül egyre vagy többre kiterjedő biztosítási és viszontbiztosítási szerződésekkel kapcsolatos azonnali veszteségből származik:
| a) | az I. mellékletben meghatározott 7. vagy 19. biztosítási ágazattal kapcsolatos, jégesőkockázatra vonatkozó kötelezettségek, amennyiben a kockázat nem a XIII. mellékletben meghatározott régiók valamelyikében helyezkedik el; |
| b) | az I. mellékletben meghatározott 6. vagy 18. biztosítási ágazattal kapcsolatos, jégeső okozta szárazföldi vagyoni károkra vonatkozó kötelezettségek, amennyiben a kockázat nem a XIII. mellékletben meghatározott régiók valamelyikében helyezkedik el; |
| c) | az I. mellékletben meghatározott 5. vagy 17. biztosítási ágazattal kapcsolatos, jégesőkockázatra vonatkozó kötelezettségek, amennyiben a kockázat nem a XIII. mellékletben meghatározott régiók valamelyikében helyezkedik el; |
(9) A (8) bekezdésben említett azonnali veszteségnek a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül számított összege a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | DIV hail a III. melléklet szerint számítandó, ám a (8) bekezdés a), b) és c) pontjában említett kötelezettségekre vonatkozó díjak alapján és a III. mellékletben meghatározott 5–18. régiókra korlátozva; |
| b) | P hail a biztosító vagy viszontbiztosító által a (8) bekezdés a), b) és c) pontjában említett kötelezettségekre kiterjedő szerződések alapján a következő 12 hónapban megszolgált díjak becsült összege: e tekintetben bruttó díjakkal kell számolni, a viszontbiztosítási szerződések alapján kapott díjak levonása nélkül. |
125. cikk
Földcsuszamlás- és talajsüllyedés-kockázati részmodul
(1) A földcsuszamlás- és talajsüllyedés-kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbiak szerinti összeg azonnali elvesztéséből származna a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül:
ahol:
| a) | az összeg Franciaország IX. mellékletben meghatározott kockázati zónáinak ( i , j ) összes lehetséges kombinációját tartalmazza; |
| b) | Corr (subsidence,i,j) az i és j kockázati zónák XXVI. mellékletben meghatározott földcsuszamlás- és talajsüllyedés-kockázati korrelációs együtthatóját jelöli; |
| c) | WSI (subsidence,i) és WSI (subsidence,j) Franciaország i és j IX. mellékletben meghatározott kockázati zónáinak földcsuszamlás- és talajsüllyedés-kockázatra vonatkozó súlyozott biztosítási összegeit jelöli. |
(2) Minden földcsuszamlási és talajsüllyedési zóna esetében Franciaország egy adott, a IX. mellékletben meghatározott i kockázati zónájának a földcsuszamlás- és talajsüllyedés-kockázatra vonatkozó súlyozott biztosítási összege a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | W (subsidence,i) i kockázati zónának a X. mellékletben meghatározott földcsuszamlás- és talajsüllyedés-kockázati súlyát jelöli; |
| b) | SI (subsidence,i) a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az I. mellékletben meghatározott 7. és 19. biztosítási ágazaton belül az i földcsuszamlási és talajsüllyedési zónában található lakóépületeket érintő földcsuszamlás- és talajsüllyedés-kockázatra is kiterjedő szerződésekhez kapcsolódó biztosítási összegét jelöli. |
126. cikk
A katasztrófa-forgatókönyvek értelmezése
(1) A 121. cikk (3) és (4) bekezdése, a 123. cikk (3) és (4) bekezdése, valamint a 124. cikk (3) és (4) bekezdése alkalmazásakor a biztosító vagy viszontbiztosító a következő feltevések alapján számítja ki a tőkeszükségletet:
| a) | a nevezett cikkekben említett két egymás utáni esemény egymástól független; |
| b) | a biztosító vagy viszontbiztosító nem alkalmaz újabb biztosítási kockázatcsökkentési technikákat a két esemény között. |
(2) A 83. cikk (1) bekezdésének d) pontjától függetlenül, amennyiben az aktuális viszontbiztosítási szerződések lehetővé teszik az ismételt érvénybe helyezést, a biztosító vagy viszontbiztosító figyelembe veszi az első és a második esemény közötti ismételt érvénybe helyezésekkel kapcsolatos jövőbeli vezetői intézkedéseket. A jövőbeli vezetői intézkedésekre vonatkozó feltevéseknek reálisnak, objektívnek és ellenőrizhetőnek kell lenniük.
127. cikk
A nem arányos vagyon-viszontbiztosításra vonatkozó katasztrófakockázati részmodul
(1) A nem arányos vagyon-viszontbiztosításra vonatkozó katasztrófakockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely minden olyan biztosítási és viszontbiztosítási szerződéssel kapcsolatos azonnali veszteségből származik, amely az I. mellékletben meghatározott 28. biztosítási ágazattal kapcsolatos, az I. melléklet szerinti 9. és 21. biztosítási ágazatban felmerülő biztosítási kötelezettségekhez kapcsolódó nem arányos viszontbiztosítási kötelezettségektől eltérő viszontbiztosítási kötelezettségekre vonatkozik.
(2) Az (1) bekezdésben említett azonnali veszteségnek a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül számított összege a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | DIV npproperty a III. melléklet szerint számítandó ki, ám a biztosítóhoz vagy viszontbiztosítóhoz az I. mellékletben meghatározott 28. biztosítási ágazatban megszolgált díjak alapján, az I. melléklet szerinti 9. és 21. biztosítási ágazatban felmerülő biztosítási kötelezettségekhez kapcsolódó nem arányos viszontbiztosítási kötelezettségektől eltérő viszontbiztosítási kötelezettségek vonatkozásában. |
| b) | P property a biztosítóhoz vagy viszontbiztosítóhoz az I. mellékletben meghatározott 28. biztosítási ágazatban felmerülő viszontbiztosítási kötelezettségekre vonatkozó szerződésekből a következő 12 hónapban megszolgált díjak becsült összege az I. melléklet szerinti 9. és 21. biztosítási ágazatban felmerülő biztosítási kötelezettségekhez kapcsolódó nem arányos viszontbiztosítási kötelezettségektől eltérő viszontbiztosítási kötelezettségek vonatkozásában: e tekintetben bruttó díjakkal kell számolni, a viszontbiztosítási szerződések alapján kapott díjak levonása nélkül. |
128. cikk
Ember okozta katasztrófákra vonatkozó kockázati részmodul
(1) Az ember okozta katasztrófákra vonatkozó kockázati részmodul a következő részmodulok mindegyikét magában foglalja:
| a) | gépjármű-felelősségi kockázatra vonatkozó részmodul; |
| b) | tengeri kockázati részmodul; |
| c) | légi kockázati részmodul; |
| d) | tűzkockázati részmodul; |
| e) | felelősségi kockázatra vonatkozó részmodul; |
| f) | hitel- és kezességvállalási kockázatra vonatkozó részmodul. |
(2) Az ember okozta katasztrófákkal kapcsolatos kockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | az összeg az (1) bekezdésben meghatározott összes részmodult tartalmazza; |
| b) | SCR i az i részmodul tőkeszükségletét jelöli. |
129. cikk
Gépjármű-felelősségi kockázatra vonatkozó részmodul
(1) A gépjármű-felelősségi kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbiak szerinti, euróban kifejezett összeg azonnali elvesztéséből származna a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül:
ahol:
| a) | N a a biztosító vagy viszontbiztosító által az I. mellékletben meghatározott 4. és 16. biztosítási ágazatban biztosított járművek száma 24 000 000 EUR felett megállapított szerződéses értékhatárral; |
| b) | N b a biztosító vagy viszontbiztosító által az I. mellékletben meghatározott 4. és 16. biztosítási ágazatban biztosított járművek száma 24 000 000 EUR-ban vagy az alatt megállapított szerződéses értékhatárral. |
A biztosító vagy viszontbiztosító arányos viszontbiztosítási kötelezettségei körébe tartozó gépjárművek számát súlyozni kell a biztosító vagy viszontbiztosító kötelezettségeinek a gépjárművekre vonatkozó biztosítási összeg tekintetében fennálló relatív részaránya szerint.
(2) Az (1) bekezdésben említett megállapított szerződéses értékhatár a gépjármű-felelősségbiztosítási szerződések általános értékhatára vagy – ha a szerződés feltételei között nincs meghatározva ilyen általános értékhatár – a vagyoni károk és a személyi sérülések értékhatárának összege. Amennyiben a szerződéses értékhatár áldozatonkénti legnagyobb összegben van meghatározva, a megállapított szerződéses értékhatárt tíz áldozatot feltételezve kell meghatározni.
130. cikk
Tengeri kockázati részmodul
(1) A tengeri kockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | SCR tanker egy tartályhajó ütközésének a kockázatára vonatkozó tőkeszükséglet; |
| b) | SCR platform egy átrakóállomás felrobbanásának a kockázatára vonatkozó tőkeszükséglet. |
(2) A tartályhajók ütközési kockázatának a tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbiak szerinti összeg azonnali elvesztéséből származna a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül:
transformed by post treatment ...
ahol:
| a) | a maximumérték a biztosító vagy viszontbiztosító által az I. mellékletben meghatározott 6., 18. és 27. biztosítási ágazatban tartályhajó-ütközés tekintetében biztosított összes olaj- és gázszállító tartályhajót jelenti; |
| b) | SI (hull,t) a biztosító vagy viszontbiztosító által hajótest-biztosítás és -viszontbiztosítás céljára t tartályhajóra vonatkozó biztosítási összeg; |
| c) | SI (liab,t) a biztosító vagy viszontbiztosító által tengeri felelősségbiztosítás és -viszontbiztosítás céljára t tartályhajóra vonatkozó biztosítási összeg; |
| d) | SI (pollution,t) a biztosító vagy viszontbiztosító által olajszennyezési biztosítás és viszontbiztosítás céljára t tartályhajóra vonatkozó biztosítási összeg. |
(3) Az átrakóállomások felrobbanási kockázatának a tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbiak szerinti összeg azonnali elvesztéséből származna a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül:
transformed by post treatment ...
ahol:
| a) | a maximumérték a biztosító vagy viszontbiztosító által az I. mellékletben meghatározott 6., 18. és 27. biztosítási ágazatban átrakóállomási robbanás tekintetében biztosított összes tengeri olaj- és gáz-átrakóállomást jelenti; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
131. cikk
Légi kockázati részmodul
A légi kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbiak szerinti összeg azonnali elvesztéséből származna a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül:
transformed by post treatment ...
ahol:
| a) | a maximumérték a biztosító vagy viszontbiztosító által az I. mellékletben meghatározott 6., 18. és 27. biztosítási ágazatban biztosított összes légi járművet jelenti; |
| b) | SI a a biztosító vagy viszontbiztosító által légijármű-biztosítás és -viszontbiztosítás és légiforgalmi felelősségbiztosítás és -viszontbiztosítás céljára a légi járműre vonatkozó biztosítási összeg. |
132. cikk
Tűzkockázati részmodul
(1) A tűzkockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amelyet a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a legnagyobb tűzkockázat-koncentrációra vonatkozó biztosítási összegével megegyező összeg azonnali elvesztése eredményezne.
(2) Egy biztosító vagy viszontbiztosító legnagyobb tűzkockázat-koncentrációja az alábbi feltételek mindegyikének megfelelő, legmagasabb összegre biztosított épületcsoportot jelenti:
| a) | a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az I. mellékletben meghatározott 7. és 19. biztosítási ágazatban olyan biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségei vannak minden épületre vonatkozóan, amely kiterjed a tűz és robbanás okozta károkra, beleértve a terrorista támadásokat is; |
| b) | valamennyi épület részben vagy teljes egészében egy 200 méteres sugarú körön belül helyezkedik el. |
(3) A (2) bekezdés alkalmazásában az épületcsoportra egy vagy több biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés vonatkozhat.
133. cikk
Felelősségi kockázatra vonatkozó részmodul
(1) A felelősségi kockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | az összeg a XI. mellékletben meghatározott felelősségi kockázati csoportok ( i , j ) összes lehetséges kombinációját tartalmazza; |
| b) | Corr (liability,i,j) az i és j felelősségi kockázati csoportok XI. mellékletben meghatározott korrelációs együtthatóját jelöli; |
| c) | SCR (liability,i) az i felelősségi kockázati csoport felelősségi kockázatának tőkeszükségletét jelöli. |
(2) A XI. mellékletben meghatározott valamennyi felelősségi kockázati csoport esetében egy adott i felelősségi kockázati csoport felelősségi kockázatának a tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbiak szerinti összeg azonnali elvesztéséből származna a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül:
ahol:
| a) | f (liability,i) az i felelősségi kockázati csoport XI. mellékletben meghatározott kockázati tényezőjét jelöli; |
| b) | P (liability,i) a biztosító vagy viszontbiztosító által a következő 12 hónapban megszolgált díjakat jelöli az i felelősségi kockázati csoportban felmerülő biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek vonatkozásában: e tekintetben bruttó díjakkal kell számolni, a viszontbiztosítási szerződések alapján kapott díjak levonása nélkül. |
(3) Az alapvető szavatoló tőkében jelentkező, a (2) bekezdésben említett veszteség számítása a következő feltevéseken alapul:
| a) | az i felelősségi kockázati csoport veszteségét ni kárigény okozza, és az e kárigényekből adódó veszteségek reprezentatívak a biztosító vagy viszontbiztosító i felelősségi kockázati csoportban folytatott üzleti tevékenységére, és összességében kiadják az i felelősségi kockázati csoport veszteségét; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| c) | amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító korlátlan fedezetet biztosít az i felelősségi kockázati csoportban, a kárigények n i száma egy. |
134. cikk
Hitel- és kezességvállalási kockázatra vonatkozó részmodul
(1) A hitel- és kezességvállalási kockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | SCR default egy jelentős hitel-nemteljesítés kockázatának a tőkeszükséglete; |
| b) | SCR recession a recessziós kockázat tőkeszükséglete. |
(2) Egy jelentős hitel-nemteljesítés kockázatának tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely a biztosító vagy viszontbiztosító 9. és 21. biztosítási ágazatában felmerülő kötelezettségekkel kapcsolatos két legnagyobb kitettség azonnali nemteljesítéséből adódna. A tőkeszükséglet számításának azon a feltevésen kell alapulnia, hogy az egyes kitettségek nemteljesítési vesztesége a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül a kitettséghez kapcsolódó biztosítási összeg 10 %-a:
(3) A (2) bekezdésben említett két legnagyobb hitelbiztosítási kitettséget a hitelbiztosítási kitettségek nettó nemteljesítési veszteségének az összehasonlítása alapján kell meghatározni, amin a nemteljesítési veszteségnek a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása után megmaradó részét kell érteni.
(4) A recessziós kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely a biztosító vagy viszontbiztosító által a 9. és 21. biztosítási ágazatban a következő 12 hónapban megszolgált díjak 100 %-ával egyenlő, a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül számított összeg azonnali elvesztéséből származna.
135. cikk
Egyéb nem-életbiztosítási katasztrófakockázati részmodul
Az egyéb nem-életbiztosítási katasztrófakockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbiak szerinti összeg azonnali elvesztéséből származna a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül:
ahol:
| a) | P 1 , P 2 , P 3 , P 4 és P 5 a biztosító vagy viszontbiztosító által a XII. mellékletben meghatározott 1–5. biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségcsoportok vonatkozásában a következő 12 hónapban várhatóan megszolgált bruttó díj becsült összegét jelöli a viszontbiztosítási szerződésekből megtérülő összegek levonása nélkül; |
| b) | c 1 , c 2 , c 3 , c 4 és c 5 a XII. mellékletben meghatározott 1–5. biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségcsoportok kockázati tényezőit jelölik. |
3. SZAKASZ
Életbiztosítási kockázati modul
136. cikk
Korrelációs együtthatók
(1) Az életbiztosítási kockázati modul a következő részmodulok mindegyikét magában foglalja:
| a) | a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdése második albekezdésének a) pontjában említett halandósági kockázati részmodul; |
| b) | a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdése második albekezdésének b) pontjában említett hosszú élet kockázati részmodul; |
| c) | a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdése második albekezdésének c) pontjában említett rokkantsági-betegségi kockázati részmodul; |
| d) | a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdése második albekezdésének d) pontjában említett életbiztosítási költségkockázati részmodul; |
| e) | a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdése második albekezdésének e) pontjában említett felülvizsgálati kockázati részmodul; |
| f) | a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdése második albekezdésének f) pontjában említett törlési kockázati részmodul; |
| g) | a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdése második albekezdésének g) pontjában említett életbiztosítási katasztrófakockázati részmodul. |
(2) Az életbiztosítási kockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | az összeg az (1) bekezdésben meghatározott részmodulok összes lehetséges ( i , j ) kombinációját magában foglalja; |
| b) | CorrNL (i,j) az életbiztosítási kockázat korrelációs paraméterét jelöli az i és j részmodulok esetében; |
| c) | SCR i és SCR j az i , illetve a j kockázati részmodul tőkeszükségletét jelöli. |
(3) A 2009/138/EK irányelv IV. mellékletének 3. pontjában említett Corr i,j korrelációs együttható az alábbi korrelációs mátrix i sorában és j oszlopában meghatározott elemet jelöli:
| j i | Halandóság | Hosszú élet | Rokkantság | Életbiztosítási költség | Felülvizsgálat | Törlés | Életbiztosítási katasztrófa |
| Halandóság | 1 | – 0,25 | 0,25 | 0,25 | 0 | 0 | 0,25 |
| Hosszú élet | – 0,25 | 1 | 0 | 0,25 | 0,25 | 0,25 | 0 |
| Rokkantság | 0,25 | 0 | 1 | 0,5 | 0 | 0 | 0,25 |
| Életbiztosítási költség | 0,25 | 0,25 | 0,5 | 1 | 0,5 | 0,5 | 0,25 |
| Felülvizsgálat | 0 | 0,25 | 0 | 0,5 | 1 | 0 | 0 |
| Törlés | 0 | 0,25 | 0 | 0,5 | 0 | 1 | 0,25 |
| Életbiztosítási katasztrófa | 0,25 | 0 | 0,25 | 0,25 | 0 | 0,25 | 1 |
137. cikk
Halandósági kockázati részmodul
(1) A 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdésének a) pontjában említett halandósági kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált halandósági arány azonnali és tartós 15 %-os megemelkedéséből adódna.
(2) A halandósági aránynak az (1) bekezdésben említett növekedése csak azoknál a biztosítási szerződéseknél bír jelentőséggel, amelyeknél a halandósági arány megemelkedése a kockázati ráhagyás nélkül számított biztosítástechnikai tartalékok növekedését eredményezi. Azon biztosítási szerződések azonosításakor, amelyeknél a halandósági arány megemelkedése a kockázati ráhagyás nélkül számított biztosítástechnikai tartalékok növekedését eredményezi, az alábbi feltevésekkel lehet élni:
| a) | az ugyanazon biztosított személyre vonatkozó több biztosítási szerződés úgy kezelhető, mint ha egyetlen biztosítási szerződés lenne; |
| b) | amennyiben a biztosítástechnikai tartalékok számítása a 35. cikkben említett szerződéscsoportokon alapul, azon szerződések azonosításakor, amelyeknél a halandósági arány növekedése magasabb biztosítástechnikai tartalékokhoz vezet, az egyes szerződések helyett a szerződéscsoportok vehetők alapul, amennyiben ez nem hoz lényegesen eltérő eredményt. |
(3) A viszontbiztosítási kötelezettségek vonatkozásában azon szerződések azonosítása, amelyeknél a halandósági arány növekedése magasabb biztosítástechnikai tartalékokhoz vezet, csak az alapul szolgáló biztosítási szerződésekre terjed ki, és azt a (2) bekezdés szerint kell elvégezni.
138. cikk
Hosszú élet kockázati részmodul
(1) A 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdésének b) pontjában említett hosszú élet kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált halandósági arány azonnali és tartós 20 %-os csökkenéséből adódna.
(2) A halandósági aránynak az (1) bekezdésben említett csökkenése csak azoknál a biztosítási szerződéseknél bír jelentőséggel, amelyeknél a halandósági arány csökkenése a kockázati ráhagyás nélkül számított biztosítástechnikai tartalékok növekedését eredményezi. Azon biztosítási szerződések azonosításakor, amelyeknél a halandósági arány mérséklődése a kockázati ráhagyás nélkül számított biztosítástechnikai tartalékok növekedését eredményezi, az alábbi feltevésekkel lehet élni:
| a) | az ugyanazon biztosított személyre vonatkozó több biztosítási szerződés úgy kezelhető, mint ha egyetlen biztosítási szerződés lenne; |
| b) | amennyiben a biztosítástechnikai tartalékok számítása a 35. cikkben említett szerződéscsoportokon alapul, azon szerződések azonosításakor, amelyeknél a halandósági arány csökkenése magasabb biztosítástechnikai tartalékokhoz vezet, az egyes szerződések helyett a szerződéscsoportok vehetők alapul, amennyiben ez nem hoz lényegesen eltérő eredményt. |
(3) A viszontbiztosítási kötelezettségek vonatkozásában azon szerződések azonosítása, amelyeknél a halandósági arány csökkenése magasabb biztosítástechnikai tartalékokhoz vezet, csak az alapul szolgáló biztosítási szerződésekre terjed ki, és azt a (2) bekezdés szerint kell elvégezni.
139. cikk
Rokkantsági-betegségi kockázati részmodul
A 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdésének c) pontjában említett rokkantsági-betegségi kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbi azonnali és tartós változások együtteséből adódna:
| a) | a rokkantsági-betegségi tapasztalatokat tükröző, a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált rokkantsági-betegségi arány 35 %-os megemelkedése a következő 12 hónapban; |
| b) | a rokkantsági-betegségi tapasztalatokat tükröző, a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált rokkantsági-betegségi arány 25 %-os megemelkedése a következő 12 hónapot követő összes hónapban; |
| c) | a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált rokkantsági-betegségi gyógyulási arány 20 %-os csökkenése a következő 12 hónapban és az összes azt követő évben. |
140. cikk
Életbiztosítási költségkockázati részmodul
A 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdésének d) pontjában említett életbiztosítási költségkockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbi azonnali és tartós változások együtteséből adódna:
| a) | a biztosítástechnikai tartalékok számításakor figyelembe vett költségek 10 %-os megemelkedése; |
| b) | a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált, költségekre vonatkozó (százalékban kifejezett) inflációs ráta 1 százalékpontos megemelkedése. |
A viszontbiztosítási kötelezettségek vonatkozásában a biztosító vagy viszontbiztosító ezeket a változásokat saját költségeire és adott esetben az átadó biztosítók költségeire alkalmazza.
141. cikk
Felülvizsgálati kockázati részmodul
A 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdésének e) pontjában említett felülvizsgálati kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező azon veszteséggel, amely csak az olyan járadékbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségekhez kapcsolódó járadékok összegének 3 %-os megemelkedéséből adódna, amelyeknél az alapul szolgáló biztosítási szerződések szerint fizetendő járadékok növekedhetnek a jogi környezet vagy a biztosított személy egészségi állapotának megváltozása esetén.
142. cikk
Törlési kockázati részmodul
(1) A 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdésének f) pontjában említett törlési kockázat tőkeszükséglete egyenlő az alábbi tőkeszükségletek közül a legmagasabbal:
| a) | a törlési arányok tartós növekedéséből adódó kockázat tőkeszükséglete; |
| b) | a törlési arányok tartós csökkenéséből adódó kockázat tőkeszükséglete; |
| c) | a tömeges törlési kockázat tőkeszükséglete. |
(2) A törlési arányok tartós növekedéséből adódó kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely a (4) és (5) bekezdésben említett opciókhoz kapcsolódó opciólehívási arányok azonnali és tartós 50 %-os növekedéséből adódna. A megnövekedett opciólehívási arányok ugyanakkor nem haladhatják meg a 100 %-ot, és az opciólehívási arányok növekedése csak azoknál az opcióknál vizsgálandó, amelyeknél az opció lehívása a kockázati ráhagyás nélkül számított biztosítástechnikai tartalékok növekedését eredményezné.
(3) A törlési arányok tartós csökkenéséből adódó kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely a (4) és (5) bekezdésben említett opciókhoz kapcsolódó opciólehívási arányok azonnali és tartós 50 %-os csökkenéséből adódna. Az opciólehívási arányok csökkenése ugyanakkor nem haladhatja meg a 20 százalékpontot, és az opciólehívási arányok csökkenése csak azoknál az opcióknál vizsgálandó, amelyeknél az opció lehívása a kockázati ráhagyás nélkül számított biztosítástechnikai tartalékok csökkenését eredményezné.
(4) A (2) és a (3) bekezdés tekintetében a következő opcióknak van jelentőségük:
| a) | a szerződők összes arra vonatkozó törvényes vagy szerződéses joga, hogy részben vagy teljes egészében felmondják, visszaváltsák, csökkentsék, korlátozzák vagy felfüggesszék a biztosítási fedezetet vagy lehetővé tegyék a biztosítási szerződés törlését; |
| b) | a szerződők összes arra vonatkozó törvényes vagy szerződéses joga, hogy részben vagy teljes egészében létrehozzák, megújítsák, növeljék, bővítsék vagy újra hatályba léptessék a biztosítást vagy annak tartalmát. |
A b) pont alkalmazásában az opciólehívási arány (2) és (3) bekezdésben említett megváltozása arra az arányra alkalmazandó, amely az adott opció le nem hívását tükrözi.
(5) A viszontbiztosítási szerződések vonatkozásában a (2) és a (3) bekezdés szempontjából a következő opcióknak van jelentőségük:
| a) | a viszontbiztosítási szerződések szerződőinek a (4) bekezdésben említett jogai; |
| b) | a viszontbiztosítási szerződések alapjául szolgáló biztosítási szerződések szerződőinek a (4) bekezdésben említett jogai; |
| c) | amennyiben a viszontbiztosítási szerződések a jövőben megkötendő biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződésekre vonatkoznak, a potenciális szerződők arra vonatkozó joga, hogy ne kössék meg az említett biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződéseket. |
(6) A tömeges törlési kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbi azonnali események együtteséből adódna:
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| b) | az a) pont hatálya alá nem tartozó biztosítási szerződések 40 %-ának megszakítása, amennyiben a megszakítás a biztosítástechnikai tartalékok emelkedését eredményezné a kockázati ráhagyás nélkül; |
| c) | amennyiben a viszontbiztosítási szerződések a jövőben megkötendő biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződésekre vonatkoznak, a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződések számának 40 %-os csökkenése. |
Az első albekezdésben említett események egységesen vonatkoznak minden érintett biztosítási és viszontbiztosítási szerződésre. Viszontbiztosítási szerződések esetén az a) pontban említett esemény az alapul szolgáló biztosítási szerződésekre vonatkozik.
A biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében az a) és a b) pontban említett események hatására jelentkező veszteség meghatározásakor a vállalkozás azon megszakítástípus alapján végzi el a számítást, amely szerződésenként vizsgálva a leghátrányosabban érinti a vállalkozás alapvető szavatoló tőkéjét.
(7) Amennyiben az e cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett tőkeszükségletek közül a legmagasabb és az e rendelet 206. cikkének (2) bekezdése szerint számított tőkeszükségletek közül a legmagasabb nem ugyanazon a forgatókönyvön alapul, a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdésének f) pontjában említett törlési kockázat tőkeszükséglete az e cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett tőkeszükségletek közül az, amelyiknél az alapul szolgáló forgatókönyv a legmagasabb tőkeszükségletet eredményezi az e rendelet 206. cikkének (2) bekezdése szerinti számítás esetén.
143. cikk
Életbiztosítási katasztrófakockázati részmodul
(1) A 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdésének g) pontjában említett életbiztosítási katasztrófakockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely a halandósági tapasztalatokat tükröző, a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált, a következő 12 hónapra vonatkozó (százalékban kifejezett) halandósági arány azonnali 0,15 százalékpontos megemelkedéséből adódna.
(2) A halandósági aránynak az (1) bekezdésben említett növekedése csak azoknál a biztosítási szerződéseknél bír jelentőséggel, amelyeknél a halandósági tapasztalatokat tükröző, a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált, a következő 12 hónapra vonatkozó halandósági arány megemelkedése a biztosítástechnikai tartalékok növekedését eredményezi. Azon biztosítási szerződések azonosításakor, amelyeknél a halandósági arány megemelkedése a kockázati ráhagyás nélkül számított biztosítástechnikai tartalékok növekedését eredményezi, az alábbi feltevésekkel lehet élni:
| a) | az ugyanazon biztosított személyre vonatkozó több biztosítási szerződés úgy kezelhető, mint ha egyetlen biztosítási szerződés lenne; |
| b) | amennyiben a biztosítástechnikai tartalékok számítása a 35. cikkben említett szerződéscsoportokon alapul, azon szerződések azonosításakor, amelyeknél a halandósági arány növekedése magasabb biztosítástechnikai tartalékokhoz vezet, az egyes szerződések helyett a szerződéscsoportok vehetők alapul, amennyiben ez nem hoz lényegesen eltérő eredményt. |
(3) A viszontbiztosítási szerződések vonatkozásában azon szerződések azonosítása, amelyeknél a halandósági arány növekedése magasabb biztosítástechnikai tartalékokhoz vezet, csak az alapul szolgáló biztosítási szerződésekre terjed ki, és azt a (2) bekezdés szerint kell elvégezni.
4. SZAKASZ
Egészségbiztosítási kockázati modul
144. cikk
Egészségbiztosítási kockázati modul
(1) Az egészségbiztosítási kockázati modul a következő részmodulokból áll:
| a) | életbiztosítási tartalékolási technikáktól eltérően kezelt (NSLT) egészségbiztosítási kockázati részmodul; |
| b) | életbiztosítási tartalékolási technikákhoz hasonlóan kezelt (SLT) egészségbiztosítási kockázati részmodul; |
| c) | egészségbiztosítási katasztrófakockázati részmodul. |
(2) Az egészségbiztosítási kockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | az összeg az (1) bekezdésben meghatározott részmodulok összes lehetséges ( i , j ) kombinációját magában foglalja; |
| b) | CorrH (i,j) az egészségbiztosítási kockázat korrelációs paraméterét jelöli az i és j részmodulok esetében; |
| c) | SCR i és SCR j az i , illetve a j kockázati részmodul tőkeszükségletét jelöli. |
(3) A (2) bekezdésben említett CorrH (i,j) korrelációs együttható az alábbi korrelációs mátrix i sorában és j oszlopában meghatározott elemet jelöli:
| j i | NSLT egészségbiztosítási | SLT egészségbiztosítási | Egészségbiztosítási katasztrófa |
| NSLT egészségbiztosítási | 1 | 0,5 | 0,25 |
| SLT egészségbiztosítási | 0,5 | 1 | 0,25 |
| Egészségbiztosítási katasztrófa | 0,25 | 0,25 | 1 |
(4) A biztosító vagy viszontbiztosító a következőket használja fel:
| a) | az NSLT egészségbiztosítási kockázati részmodult az I. melléklet szerinti 1., 2., 3., 13., 14., 15. és 25. biztosítási ágazatban felmerülő egészségbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségekre; |
| b) | az SLT egészségbiztosítási kockázati részmodult az I. melléklet szerinti 29., 33. és 35. biztosítási ágazatban felmerülő egészségbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségekre; |
| c) | az egészségbiztosítási katasztrófakockázati részmodult az egészségbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségekre. |
145. cikk
Életbiztosítási tartalékolási technikáktól eltérően kezelt (NSLT) egészségbiztosítási kockázati részmodul
(1) Az életbiztosítási tartalékolási technikáktól eltérően kezelt (NSLT) egészségbiztosítási kockázati részmodul a következő részmodulokból áll:
| a) | NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázati részmodul; |
| b) | NSLT egészségbiztosítási törlési kockázati részmodul. |
(2) Az NSLT egészségbiztosítási kockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | SCR (NSLTh,pr) az NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat tőkeszükségletét jelöli; |
| b) | SCR (NSLTh,lapse) az NSLT egészségbiztosítási törlési kockázat tőkeszükségletét jelöli. |
146. cikk
Életbiztosítási tartalékolási technikáktól eltérően kezelt (NSLT) egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázati részmodul
Az NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | ? NSLTh az NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat 148. cikk szerint meghatározott szórását jelöli; |
| b) | V NSLTh az NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat 147. cikk szerint meghatározott mennyiségi mérőszámát jelöli. |
147. cikk
Az életbiztosítási tartalékolási technikáktól eltérően kezelt (NSLT) egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat mennyiségi mérőszáma
(1) Az NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat mennyiségi mérőszáma egyenlő a XIV. mellékletben meghatározott szegmensekhez tartozó díj- és tartalékkockázatok mennyiségi mérőszámának összegével.
(2) A XIV. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében egy adott s szegmens mennyiségi mérőszáma a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | V (prem,s) az s szegmens díjkockázatának a mennyiségi mérőszámát jelöli; |
| b) | V (res,s) az s szegmens tartalékkockázatának a mennyiségi mérőszámát jelöli; |
| c) | DIV s az s szegmens földrajzi diverzifikációjának a tényezőjét jelöli. |
(3) A XIV. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében egy adott s szegmens díjkockázatának a mennyiségi mérőszáma a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | P s a biztosítóhoz vagy viszontbiztosítóhoz az s szegmensből a következő 12 hónapban befolyó díjak becsült összegét jelöli; |
| b) | P (last,s) a biztosítóhoz vagy viszontbiztosítóhoz az s szegmensből az elmúlt 12 hónapban befolyt díjak összegét jelöli; |
| c) | FP (existing,s) a biztosítóhoz vagy viszontbiztosítóhoz az s szegmensből a következő 12 hónapot követően befolyó díjak várható jelenértékét jelöli a meglévő szerződések tekintetében; |
| d) | FP (future,s) a biztosítóhoz vagy viszontbiztosítóhoz az s szegmensből befolyó díjak várható jelenértékét jelöli azon szerződések tekintetében, amelyeknél a kockázatviselés kezdetének eredeti dátuma a következő 12 hónapra esik, nem számítva a kockázatviselés kezdetének eredeti dátumát követő 12 hónap alatt befolyó díjakat. |
(4) A XIV. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében a biztosító vagy viszontbiztosító – a (3) bekezdésében meghatározott számítástól eltérően – egy adott s szegmens díjkockázatának a mennyiségi mérőszámát a következő képlet alapján is kiszámíthatja:
feltéve, hogy teljesülnek az alábbi feltételek:
| a) | a biztosító vagy viszontbiztosító igazgatási, irányító vagy felügyelő testülete úgy határozott, hogy az s szegmensből a következő 12 hónapban megszolgált díjak nem haladják meg a P s összeget; |
| b) | a biztosító vagy viszontbiztosító hatékony ellenőrzési mechanizmusokat hozott létre annak biztosítására, hogy a megszolgált díjak vonatkozásában az a) pontban említett határértéket betartsa; |
| c) | a biztosító vagy viszontbiztosító tájékoztatta a felügyeleti hatóságát az a) pontban említett döntéséről és annak okairól. |
E bekezdés alkalmazásában a P s , FP (existing,s) és FP (future,s) kifejezéseket a (3) bekezdés a), c) és d) pontja szerint kell értelmezni.
(5) A (3) és (4) bekezdésben meghatározott számítások során a díjakat nettó értéken, a viszontbiztosítási szerződésekre jutó díjak levonásával kell számítani. A viszontbiztosítási szerződések alábbi díjai nem vonandók le:
| a) | a nem biztosítási eseményekre vagy olyan rendezett biztosítási kárigényekre vonatkozó díjak, amelyek a 41. cikk (3) bekezdésében említett pénzáramlásokban nincsenek elszámolva; |
| b) | olyan viszontbiztosítási szerződésekkel kapcsolatos díjak, amelyek nem felelnek meg a 209., 210., 211. és 213. cikkben leírtaknak. |
(6) A XIV. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében egy adott szegmens tartalékkockázatának a mennyiségi mérőszáma egyenlő a szegmensre vonatkozó függőkár-tartalék legjobb becslésével a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása után, amennyiben a viszontbiztosítási szerződések és különleges célú gazdasági egységek megfelelnek a 209., 210., 211. és 213. cikkben leírt feltételeknek. A mennyiségi mérőszám nem lehet negatív összeg.
(7) A XIV. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében a szegmens földrajzi diverzifikációjának alapértelmezett tényezője 1, vagy azt a III. melléklet szerint kell kiszámítani.
148. cikk
Az életbiztosítási tartalékolási technikáktól eltérően kezelt (NSLT) egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat szórása
(1) Az NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat szórása a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | V NSLTh az NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat mennyiségi mérőszámát jelöli; |
| b) | az összeg a XIV. mellékletben meghatározott szegmensek összes lehetséges ( s , t ) kombinációját magában foglalja; |
| c) | CorrHS (s,t) az s szegmens és a t szegmens NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázatának a XV. mellékletben meghatározott korrelációs együtthatóját jelöli; |
| d) | ? s és ? t az s , illetve a t szegmens NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázatának a szórását jelöli; |
| e) | V s és V t a XIV. mellékletben említett s , illetve t szegmens díj- és tartalékkockázatának mennyiségi mérőszámát jelöli. |
(2) A XIV. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében egy adott s szegmens NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázatának a szórása a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | ? (prem,s) az s szegmens NSLT egészségbiztosítási díjkockázatának a (3) bekezdés szerint meghatározott szórását jelöli; |
| b) | ? (res,s) az s szegmens NSLT egészségbiztosítási tartalékkockázatának a XIV. melléklet szerint meghatározott szórását jelöli; |
| c) | V (prem,s) az s szegmens díjkockázatának a 147. cikkben említett mennyiségi mérőszámát jelöli; |
| d) | V (res,s) az s szegmens tartalékkockázatának a 147. cikkben említett mennyiségi mérőszámát jelöli. |
(3) A XIV. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens esetében egy adott szegmens NSLT egészségbiztosítási díjkockázatának a szórása egyenlő a szegmens XIV. mellékletben meghatározott bruttó NSLT egészségbiztosítási díjkockázatának és a nem arányos viszontbiztosítás korrekciós tényezőjének a szorzatával. A XIV. mellékletben meghatározott minden szegmens esetében a nem arányos viszontbiztosítás korrekciós tényezője 100 %.
149. cikk
Egészségbiztosítási kockázatkiegyenlítő rendszerek
(1) A 2009/138/EK irányelv 109a. cikke (4) bekezdésének alkalmazásában az egészségbiztosítási kockázatkiegyenlítő rendszerek (HRES) hatálya alá tartozó egészségbiztosítási kötelezettségeket a biztosítók egyéb tevékenységeitől elkülönülten kell azonosítani, kezelni és szervezni, a HRES hatálya alá nem tartozó egészségbiztosítási kötelezettségek közé történő áthelyezés mindennemű lehetősége nélkül.
(2) A XIV. melléklet 1., 2. és 3. szegmense NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázatának a szórása a HRES hatálya alá tartozó tevékenységek esetében az alábbi feltételek mindegyikének megfelel:
| a) | a szórást külön kell meghatározni a XIV. mellékletben meghatározott 1., 2. és 3. szegmens mindegyikére, valamint a díj- és tartalékkockázatra; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| d) | a szórás meghatározása megfelelő, alkalmazható és releváns aktuáriusi és statisztikai technikákon alapul; |
| e) | a szórás meghatározása olyan hiánytalan, pontos és megfelelő adatokon alapul, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a HRES hatálya alá tartozó tevékenységekhez, és tükrözik a biztosítók szintjén megvalósuló átlagos diverzifikációs szintet; |
| f) | a szórás meghatározása aktuális és hiteles információkon, valamint realisztikus feltevéseken alapul; |
| g) | a szórás meghatározásakor figyelembe kell venni a HRES által nem mérsékelt kockázatokat is, különös tekintettel a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (4) bekezdésének a) pontjában említett kockázatra, valamint az egészségbiztosítási katasztrófakockázati részmodulban nem szereplő olyan kockázatokra, amelyek egyszerre több, a HRES hatálya alá tartozó biztosítót érinthetnek; |
| h) | a szórás számításának módszerét és magát a szórás számítását nyilvánosságra hozzák. |
(3) Amennyiben a 2009/138/EK irányelv 109a. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott végrehajtási aktus e cikk (2) bekezdésének megfelelően meghatározza a HRES hatálya alá tartozó tevékenységek NSLT egészségbiztosítási díjkockázatának szórását, a biztosítóknak az e rendelet XIV. mellékletében meghatározott szegmens NSLT egészségbiztosítási díjkockázatának szórása helyett ezt a szórást kell alkalmazniuk az NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat szórásának e rendelet 148. cikkének (1) bekezdésében leírt kiszámításához.
Amennyiben egy biztosító adott s szegmensbeli tevékenysége csak részben tartozik a HRES hatálya alá, a biztosító a szegmens NSLT egészségbiztosítási díjkockázatának a szórását alkalmazza az NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat 148. cikk (1) bekezdésében említett szórásának kiszámításához, az alábbiak szerint:
ahol:
| a) | ? (prem,s) az s szegmens NSLT egészségbiztosítási díjkockázatának a XIV. melléklet szerint meghatározott szórását jelöli; |
| b) | V (prem,s,nHRES) az s szegmensben végzett, a HRES hatálya alá nem tartozó tevékenységek NSLT egészségbiztosítási díjkockázatának a mennyiségi mérőszámát jelöli; |
| c) | ? (prem,s,HRES) az s szegmens NSLT egészségbiztosítási díjkockázatának szórását jelöli a (2) bekezdés szerint kiszámított HRES hatálya alá tartozó tevékenységek vonatkozásában; |
| d) | V (prem,s,HRES) az s szegmensben végzett, a HRES hatálya alá tartozó tevékenységek NSLT egészségbiztosítási díjkockázatának a mennyiségi mérőszámát jelöli. |
V (prem,s,HRES) és V (prem,s,nHRES) ugyanúgy számítandó ki, mint az s szegmens NSLT egészségbiztosítási tartalékkockázatának a 147. cikkben említett mennyiségi mérőszáma, ám V (prem,s,HRES) esetében csak a HRES hatálya alá tartozó biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeket, V (prem,s,nHRES ) esetében pedig csak a HRES hatálya alá nem tartozó biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeket kell figyelembe venni.
(4) Amennyiben a 2009/138/EK irányelv 109a. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott végrehajtási aktus e cikk (2) bekezdésének megfelelően meghatározza a HRES hatálya alá tartozó tevékenységek NSLT egészségbiztosítási tartalékkockázatának szórását, a biztosítóknak az e rendelet XIV. mellékletében meghatározott szegmens NSLT egészségbiztosítási tartalékkockázatának szórása helyett ezt a szórást kell alkalmazniuk az NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat szórásának e rendelet 148. cikkének (1) bekezdésében leírt kiszámításához.
Amennyiben egy biztosító adott s szegmensbeli tevékenysége csak részben tartozik a HRES hatálya alá, a biztosító a szegmens NSLT egészségbiztosítási díjkockázatának a szórását alkalmazza az NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázat 148. cikk (1) bekezdésében említett szórásának kiszámításához, az alábbiak szerint:
ahol:
| a) | ? (res,s) az s szegmens NSLT egészségbiztosítási tartalékkockázatának a XIV. melléklet szerint meghatározott szórását jelöli; |
| b) | V (res,s,nHRES) az s szegmensben végzett, a HRES hatálya alá nem tartozó tevékenységek NSLT egészségbiztosítási tartalékkockázatának a mennyiségi mérőszámát jelöli; |
| c) | ? (res,s,HRES) az s szegmens NSLT egészségbiztosítási tartalékkockázatának szórását jelöli a (2) bekezdés szerint kiszámított HRES hatálya alá tartozó tevékenységek vonatkozásában; |
| d) | V (res,s,HRES) az s szegmensben végzett, a HRES hatálya alá tartozó tevékenységek NSLT egészségbiztosítási tartalékkockázatának a mennyiségi mérőszámát jelöli. |
V (res,s,nHRES) és V (res,s,HRES) ugyanúgy számítandó ki, mint az s szegmens NSLT egészségbiztosítási tartalékkockázatának a 147. cikkben említett mennyiségi mérőszáma, ám V (res,s,HRES) esetében csak a HRES hatálya alá tartozó biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeket, V (res,s,nHRES) esetében pedig csak a HRES hatálya alá nem tartozó biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeket kell figyelembe venni.
(5) A biztosító vagy viszontbiztosító a HRES hatálya alá tartozó tevékenységek NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázatának a szórását az adott biztosítóra vagy viszontbiztosítóra jellemző paraméterekkel helyettesíthetik a 2009/138/EK irányelv 104. cikkének (7) bekezdésével összhangban. A felügyeleti hatóságok előírhatják a biztosító vagy viszontbiztosító számára, hogy a szórásokat a 2009/138/EK irányelv 110. cikkével összhangban az adott biztosítóra vagy viszontbiztosítóra jellemző paraméterekkel helyettesítse.
150. cikk
NSLT egészségbiztosítási törlési kockázati részmodul
(1) A 145. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett NSLT egészségbiztosítási törlési kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbi azonnali események együtteséből adódna:
| a) | a biztosítási szerződések 40 %-ának megszakítása, amennyiben a megszakítás a biztosítástechnikai tartalékok emelkedését eredményezné a kockázati ráhagyás nélkül; |
| b) | amennyiben a viszontbiztosítási szerződések a jövőben megkötendő biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződésekre vonatkoznak, a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződések számának 40 %-os csökkenése. |
(2) Az (1) bekezdésben említett események egységesen vonatkoznak minden érintett biztosítási és viszontbiztosítási szerződésre. Viszontbiztosítási szerződések esetén az (1) bekezdés a) pontjában említett esemény az alapul szolgáló biztosítási szerződésekre vonatkozik.
(3) A biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében az (1) bekezdés a) pontjában említett esemény hatására jelentkező veszteség meghatározásakor a vállalkozás azon megszakítástípus alapján végzi el a számítást, amely szerződésenként vizsgálva a leghátrányosabban érinti a vállalkozás alapvető szavatoló tőkéjét.
151. cikk
SLT egészségbiztosítási kockázati részmodul
(1) Az SLT egészségbiztosítási kockázati modul a következő részmodulok mindegyikét magában foglalja:
| a) | egészségbiztosítási halandósági kockázati részmodul; |
| b) | egészségbiztosítási hosszú élet kockázati részmodul; |
| c) | egészségbiztosítási rokkantsági-betegségi kockázati részmodul; |
| d) | egészségbiztosítási költségkockázati részmodul; |
| e) | egészségbiztosítási felülvizsgálati kockázati részmodul; |
| f) | SLT egészségbiztosítási törlési kockázati részmodul. |
(2) Az SLT egészségbiztosítási kockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | az összeg az (1) bekezdésben meghatározott részmodulok összes lehetséges kombinációját ( i , j ) jelöli; |
| b) | CorrSLTH (i,j) az SLT egészségbiztosítási kockázat korrelációs paraméterét jelöli az i és j részmodulok esetében; |
| c) | SCR i és SCR j az i , illetve a j kockázati részmodul tőkeszükségletét jelöli. |
(3) A (2) bekezdésben említett CorrSLTH (i,j) korrelációs együttható az alábbi korrelációs mátrix i sorában és j oszlopában meghatározott elemmel egyenlő:
| j i | Egészségbiztosítási halandóság | Egészségbiztosítási hosszú élet | Egészségbiztosítási rokkantsági-betegségi | Egészségbiztosítási költség | Egészségbiztosítási felülvizsgálati | SLT egészségbiztosítási törlési |
| Egészségbiztosítási halandóság | 1 | – 0,25 | 0,25 | 0,25 | 0 | 0 |
| Egészségbiztosítási hosszú élet | – 0,25 | 1 | 0 | 0,25 | 0,25 | 0,25 |
| Egészségbiztosítási rokkantsági-betegségi | 0,25 | 0 | 1 | 0,5 | 0 | 0 |
| Egészségbiztosítási költség | 0,25 | 0,25 | 0,5 | 1 | 0,5 | 0,5 |
| Egészségbiztosítási felülvizsgálati | 0 | 0,25 | 0 | 0,5 | 1 | 0 |
| SLT egészségbiztosítási törlési | 0 | 0,25 | 0 | 0,5 | 0 | 1 |
152. cikk
Egészségbiztosítási halandósági kockázati részmodul
(1) Az egészségbiztosítási halandósági kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált halandósági arány azonnali és tartós 15 %-os megemelkedéséből adódna.
(2) A halandósági aránynak az (1) bekezdésben említett növekedése csak azoknál a biztosítási szerződéseknél bír jelentőséggel, amelyeknél a halandósági arány megemelkedése a kockázati ráhagyás nélkül számított biztosítástechnikai tartalékok növekedését eredményezi. Azon biztosítási szerződések azonosítása, amelyeknél a halandósági arány megemelkedése a kockázati ráhagyás nélkül számított biztosítástechnikai tartalékok növekedését eredményezi, a következők alapján történhet:
| a) | az ugyanazon biztosított személyre vonatkozó több biztosítási szerződés úgy kezelhető, mint ha egyetlen biztosítási szerződés lenne; |
| b) | amennyiben a biztosítástechnikai tartalékok számítása a 35. cikkben említett szerződéscsoportokon alapul, azon szerződések azonosításakor, amelyeknél a halandósági arány növekedése magasabb biztosítástechnikai tartalékokhoz vezet, az egyes szerződések helyett a szerződéscsoportok vehetők alapul, amennyiben ez nem hoz lényegesen eltérő eredményt. |
(3) A viszontbiztosítási kötelezettségek vonatkozásában azon szerződések azonosítása, amelyeknél a halandósági arány növekedése magasabb biztosítástechnikai tartalékokhoz vezet, csak az alapul szolgáló biztosítási szerződésekre terjed ki, és azt a (2) bekezdés szerint kell elvégezni.
153. cikk
Egészségbiztosítási hosszú élet kockázati részmodul
(1) Az egészségbiztosítási hosszú élet kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált halandósági arány azonnali és tartós 20 %-os csökkenéséből adódna.
(2) A halandósági aránynak az (1) bekezdésben említett csökkenése csak azoknál a biztosítási szerződéseknél bír jelentőséggel, amelyeknél a halandósági arány csökkenése a kockázati ráhagyás nélkül számított biztosítástechnikai tartalékok növekedését eredményezi. Azon biztosítási szerződések azonosításakor, amelyeknél a halandósági arány mérséklődése a kockázati ráhagyás nélkül számított biztosítástechnikai tartalékok növekedését eredményezi, az alábbi feltevésekkel lehet élni:
| a) | az ugyanazon biztosított személyre vonatkozó több biztosítási szerződés úgy kezelhető, mint ha egyetlen biztosítási szerződés lenne; |
| b) | amennyiben a biztosítástechnikai tartalékok számítása a 35. cikkben említett szerződéscsoportokon alapul, azon szerződések azonosításakor, amelyeknél a halandósági arány csökkenése magasabb biztosítástechnikai tartalékokhoz vezet, az egyes szerződések helyett a szerződéscsoportok vehetők alapul, amennyiben ez nem hoz lényegesen eltérő eredményt. |
(3) A viszontbiztosítási kötelezettségek vonatkozásában azon szerződések azonosítása, amelyeknél a halandósági arány csökkenése magasabb biztosítástechnikai tartalékokhoz vezet, csak az alapul szolgáló biztosítási szerződésekre terjed ki, és azt a (2) bekezdés szerint kell elvégezni.
154. cikk
Egészségbiztosítási rokkantsági-betegségi kockázati részmodul
(1) Az egészségbiztosítási rokkantsági-betegségi kockázat tőkeszükséglete a következők összegeként számítandó ki:
| a) | a rokkantsági-betegségi gyógyászati költségkockázat tőkeszükséglete; |
| b) | a jövedelembiztosítási rokkantsági-betegségi kockázat tőkeszükséglete. |
(2) A biztosító vagy viszontbiztosító a következőket alkalmazza:
| a) | a rokkantsági-betegségi gyógyászati költségkockázat tőkeszükségletének kiszámításához alapul szolgáló forgatókönyveket kizárólag azokra a gyógyászati költségbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségekre, amelyeknél az alapul szolgáló tevékenységet az életbiztosításhoz hasonló technikai alapokon végzik; |
| b) | a jövedelembiztosítási rokkantsági-betegségi kockázat tőkeszükségletének kiszámításához alapul szolgáló forgatókönyveket kizárólag azokra a jövedelembiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségekre, amelyeknél az alapul szolgáló tevékenységet az életbiztosításhoz hasonló technikai alapokon végzik. |
155. cikk
A rokkantsági-betegségi gyógyászati költségkockázat tőkeszükséglete
(1) A rokkantsági-betegségi gyógyászati költségkockázat tőkeszükséglete az alábbi tőkeszükségletek közül a nagyobb:
| a) | a gyógyászati kiadások megemelkedésének a tőkeszükséglete; |
| b) | a gyógyászati kiadások csökkenésének a tőkeszükséglete. |
(2) A gyógyászati kiadások megemelkedésének a tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbi azonnali és tartós változások együtteséből adódna:
| a) | a biztosítástechnikai tartalékok számításakor figyelembe vett gyógyászati kiadások 5 %-os megemelkedése; |
| b) | a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált, a gyógyászati kiadásokra vonatkozó (százalékban kifejezett) inflációs ráta 1 százalékpontos megemelkedése. |
(3) A gyógyászati kiadások csökkenésének a tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbi azonnali és tartós változások együtteséből adódna:
| a) | a biztosítástechnikai tartalékok számításakor figyelembe vett gyógyászati kiadások 5 %-os csökkenése; |
| b) | a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált, a gyógyászati kiadásokra vonatkozó (százalékban kifejezett) inflációs ráta 1 százalékpontos csökkenése. |
156. cikk
A jövedelembiztosítási rokkantsági-betegségi kockázat tőkeszükséglete
A jövedelembiztosítási rokkantsági-betegségi kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbi azonnali és tartós változások együtteséből adódna:
| a) | a rokkantságot és betegséget tükröző, a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált rokkantsági-betegségi arány 35 %-os megemelkedése a következő 12 hónapban; |
| b) | a rokkantságot és betegséget tükröző, a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált rokkantsági-betegségi arány 25 %-os megemelkedése a következő 12 hónapot követő években; |
| c) | amennyiben a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált rokkantsági-betegségi gyógyulási arány nem éri el az 50 %-ot, az arány 20 %-os csökkenése; |
| d) | amennyiben a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált rokkantsági-betegségi fennmaradási arány nem nagyobb, mint 50 %, az arány 20 %-os növekedése. |
157. cikk
Egészségbiztosítási költségkockázati részmodul
Az egészségbiztosítási költségkockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbi azonnali és tartós változások együtteséből adódna:
| a) | a biztosítástechnikai tartalékok számításakor figyelembe vett költségek 10 %-os megemelkedése; |
| b) | a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált, költségekre vonatkozó (százalékban kifejezett) inflációs ráta 1 százalékpontos megemelkedése. |
A viszontbiztosítási kötelezettségek vonatkozásában a biztosító vagy viszontbiztosító ezeket a változásokat saját költségeire és adott esetben az átadó biztosítók költségeire alkalmazza.
158. cikk
Egészségbiztosítási felülvizsgálati kockázati részmodul
Az egészségügyi felülvizsgálati kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező azon veszteséggel, amely csak az olyan járadékbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségekhez kapcsolódó járadékok összegének 4 %-os megemelkedéséből adódna, amelyeknél az alapul szolgáló biztosítási szerződések szerint fizetendő járadékok növekedhetnek az infláció, a jogi környezet vagy a biztosított személy egészségi állapotának megváltozása esetén.
159. cikk
SLT egészségbiztosítási törlési kockázati részmodul
(1) A 151. cikk (1) bekezdésének f) pontjában említett SLT egészségbiztosítási törlési kockázat tőkeszükséglete egyenlő az alábbi tőkeszükségletek közül a legmagasabbal:
| a) | az SLT egészségbiztosítási törlési arányok tartós növekedéséből adódó kockázat tőkeszükséglete; |
| b) | az SLT egészségbiztosítási törlési arányok tartós csökkenéséből adódó kockázat tőkeszükséglete; |
| c) | a tömeges SLT egészségbiztosítási törlési kockázat tőkeszükséglete. |
(2) Az SLT egészségbiztosítási törlési arányok tartós növekedéséből adódó kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely a (4) és (5) bekezdésben említett opciókhoz kapcsolódó opciólehívási arányok azonnali és tartós 50 %-os növekedéséből adódna. A megnövekedett opciólehívási arányok ugyanakkor nem haladhatják meg a 100 %-ot, és az opciólehívási arányok növekedése csak azoknál az opcióknál vizsgálandó, amelyeknél a lehívás a kockázati ráhagyás nélkül számított biztosítástechnikai tartalékok növekedését eredményezné.
(3) Az SLT egészségbiztosítási törlési arányok tartós csökkenéséből adódó kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely a (4) és (5) bekezdésben említett opciókhoz kapcsolódó opciólehívási arányok azonnali és tartós 50 %-os csökkenéséből adódna. Az opciólehívási arányok csökkenése ugyanakkor nem haladhatja meg a 20 százalékpontot, és az opciólehívási arányok csökkenése csak azoknál az opcióknál vizsgálandó, amelyeknél a lehívás a kockázati ráhagyás nélkül számított biztosítástechnikai tartalékok csökkenését eredményezné.
(4) A (2) és a (3) bekezdés tekintetében a következő opcióknak van jelentősége:
| a) | a szerződők összes arra vonatkozó törvényes vagy szerződéses joga, hogy részben vagy teljes egészében felmondják, visszaváltsák, csökkentsék, korlátozzák vagy felfüggesszék a biztosítást vagy viszontbiztosítást vagy lehetővé tegyék a biztosítási szerződés törlését; |
| b) | a szerződők összes arra vonatkozó törvényes vagy szerződéses joga, hogy részben vagy teljes egészében létrehozzák, megújítsák, növeljék, bővítsék vagy újra hatályba léptessék a biztosítást vagy annak tartalmát. |
A b) pont alkalmazásában az opciólehívási arány (2) és (3) bekezdésben említett megváltozása arra az arányra alkalmazandó, amely az adott opció le nem hívását tükrözi.
(5) A viszontbiztosítási szerződések vonatkozásában a (2) és a (3) bekezdés szempontjából a következő opcióknak van jelentősége:
| a) | a viszontbiztosítási szerződések szerződőinek a (4) bekezdésben említett jogai; |
| b) | a viszontbiztosítási szerződések alapjául szolgáló biztosítási szerződések szerződőinek a (4) bekezdésben meghatározott jogai; |
| c) | amennyiben a viszontbiztosítási szerződések a jövőben megkötendő biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződésekre vonatkoznak, a potenciális szerződők arra vonatkozó joga, hogy ne kössék meg az említett biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződéseket. |
(6) A tömeges SLT egészségbiztosítási törlési kockázat tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbi azonnali események együtteséből adódna:
| a) | a biztosítási szerződések 40 %-ának megszakítása, amennyiben a megszakítás a biztosítástechnikai tartalékok emelkedését eredményezné a kockázati ráhagyás nélkül; |
| b) | amennyiben a viszontbiztosítási szerződés a jövőben megkötendő biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződésekre vonatkozik, a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződések számának 40 %-os csökkenése. |
Az első albekezdésben említett események egységesen vonatkoznak minden érintett biztosítási és viszontbiztosítási szerződésre. Viszontbiztosítási szerződések esetén az a) pontban említett esemény az alapul szolgáló biztosítási szerződésekre vonatkozik.
A biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében az a) pontban említett esemény hatására jelentkező veszteség meghatározásakor a vállalkozás azon megszakítástípus alapján végzi el a számítást, amely szerződésenként vizsgálva a leghátrányosabban érinti a vállalkozás alapvető szavatoló tőkéjét.
(7) Amennyiben az e cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett tőkeszükségletek közül a legmagasabb és az e rendelet 206. cikkének (2) bekezdése szerint számított tőkeszükségletek közül a legmagasabb nem ugyanazon a forgatókönyvön alapul, a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (3) bekezdésének f) pontjában említett törlési kockázat tőkeszükséglete az e cikk (1) bekezdésének a), b) vagy c) pontjában említett tőkeszükségletek közül az, amelyiknél az alapul szolgáló forgatókönyv a legmagasabb tőkeszükségletet eredményezi az e rendelet 206. cikkének (2) bekezdése szerinti számítás esetén.
160. cikk
Egészségbiztosítási katasztrófakockázati részmodul
(1) Az egészségbiztosítási katasztrófakockázati részmodul tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | SCR ma a tömeges baleseti kockázati részmodul tőkeszükségletét jelöli; |
| b) | SCR ac a baleset-koncentrációs kockázati részmodul tőkeszükségletét jelöli; |
| c) | SCR p a járványkockázati részmodul tőkeszükségletét jelöli. |
(2) A biztosító vagy viszontbiztosító a következőket alkalmazza:
| a) | a tömeges baleseti kockázati részmodult az üzemi balesetbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségektől eltérő egészségbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségekre; |
| b) | a baleset-koncentrációs részmodult üzemi balesetbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségekre és a csoportos jövedelembiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségekre; |
| c) | a járványkockázati részmodult üzemi balesetbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségektől eltérő egészségbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségekre. |
161. cikk
Tömeges baleseti kockázati részmodul
(1) A tömeges baleseti kockázati részmodul tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | az összeg a XVI. mellékletben meghatározott valamennyi országot tartalmazza; |
| b) | SCR (ma,s) s ország tömeges baleseti kockázatának tőkeszükségletét jelöli. |
(2) A XVI. mellékletben meghatározott valamennyi ország esetében egy adott s ország tömeges baleseti kockázatának a tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbiak szerinti összeg azonnali elvesztéséből származna a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül:
ahol:
| a) | r s a XVI. mellékletben meghatározott s országban bekövetkező tömeges balesetben érintett személyek részarányát jelöli; |
| b) | az összeg a XVI. mellékletben meghatározott e eseménytípusokat tartalmazza; |
| c) | x e azon személyek részarányát jelöli, akik a XVI. mellékletben meghatározott baleset következtében az e eseménytípusnak megfelelő szolgáltatásban részesülnek; |
| d) | E (e,s) a biztosító vagy viszontbiztosító által s országban e eseménytípusra fizetendő szolgáltatások teljes értékét jelöli. |
(3) A VII. mellékletben meghatározott összes eseménytípus és ország esetében egy adott e eseménytípusnál a biztosító vagy viszontbiztosító által s országban biztosított összeg a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | az összeg tartalmazza a biztosító vagy viszontbiztosító minden olyan i biztosított személyét, aki biztosítva van e eseménytípus ellen és aki s ország lakója; |
| b) | SI (e,i) a biztosító vagy viszontbiztosító által e eseménytípus bekövetkezésekor i biztosított személy részére kifizetendő szolgáltatások értékét jelöli. |
A szolgáltatások értéke a biztosítási összeg, illetve ha a biztosítási szerződésben ismétlődő kifizetések szerepelnek, az e eseménytípus bekövetkezésekor kifizetendő szolgáltatások legjobb becslése. Amennyiben egy biztosítási szerződés járadékai az e eseményből származó sérülések jellegétől és mértékétől függenek, a szolgáltatások értékének számítását a szerződés szerint az adott eseményre kapható maximális szolgáltatásra kell alapozni. Gyógyászati költségbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségek esetén a szolgáltatások értékének az e esemény bekövetkezésekor kifizetett átlagos összeg becslésén kell alapulnia, feltételezve, hogy a biztosított személy a megadott időszak alatt rokkant marad, és figyelembe véve a kötelezettségekben foglalt speciális garanciákat.
(4) A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a biztosított személy részére kifizetendő, a (3) bekezdésben említett szolgáltatások értékét homogén kockázati csoportok alapján számíthatja ki, amennyiben a szerződések csoportosítása megfelel a 35. cikknek.
162. cikk
Baleset-koncentrációs kockázati részmodul
(1) A baleset-koncentrációs kockázati részmodul tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | az összeg minden c országot tartalmaz; |
| b) | SCR (ac,c) a baleset-koncentrációs kockázati részmodul tőkeszükségletét jelöli c országban. |
(2) Valamennyi ország esetében egy adott c ország baleset-koncentrációs kockázatának a tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül, az alábbiak szerint számított összeg azonnali elvesztéséből származna:
ahol:
| a) | C c a biztosító vagy viszontbiztosító legnagyobb baleseti kockázatkoncentrációját jelöli c országban; |
| b) | az összeg a XVI. mellékletben meghatározott e eseménytípusokat tartalmazza; |
| c) | x e azon személyek részarányát jelöli, akik a XVI. mellékletben meghatározott baleset következtében az e eseménytípusnak megfelelő szolgáltatásban részesülnek; |
| d) | CE (e,c) a biztosító vagy viszontbiztosító által e eseménytípusra fizetendő szolgáltatások átlagos értékét jelöli a c országban mért legnagyobb baleseti kockázatkoncentráció esetén. |
(3) Valamennyi ország esetében egy adott c országban a biztosító vagy viszontbiztosító legnagyobb baleseti kockázatkoncentrációja azon személyek legnagyobb számával egyenlő, akikre teljesül az alábbi feltételek mindegyike:
| a) | a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak üzemi balesetbiztosítási vagy -viszontbiztosítási kötelezettsége, illetve csoportos jövedelembiztosítási vagy -viszontbiztosítási kötelezettsége van mindegyik személyre vonatkozóan; |
| b) | az egyes személyekkel kapcsolatos kötelezettségek a XVI. mellékletben meghatározott események közül legalább egyre vonatkoznak; |
| c) | a személyek ugyanabban az épületben dolgoznak, amely c országban található. |
(4) Valamennyi eseménytípus és ország esetében a biztosító vagy viszontbiztosító által e eseménytípusra biztosított átlagos összeg c ország legnagyobb baleseti kockázatkoncentrációjánál a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | N e a biztosító vagy viszontbiztosító azon biztosított személyeinek a számát jelöli, akik biztosítva vannak e eseménytípus ellen, és akik a biztosító vagy viszontbiztosító legnagyobb baleseti kockázatkoncentrációjához tartoznak c országban; |
| b) | az összeg tartalmazza az a) pontban említett összes biztosított személyt; |
| c) | SI (e,i) a biztosító vagy viszontbiztosító által e eseménytípus bekövetkezésekor i biztosított személy részére kifizetendő szolgáltatások értékét jelöli. |
A c) pontban említett szolgáltatások értéke a biztosítási összeg, illetve ha a biztosítási szerződésben ismétlődő kifizetések szerepelnek, az e eseménytípus bekövetkezésekor kifizetendő szolgáltatások legjobb becslése. Amennyiben egy biztosítási szerződés szolgáltatásai az e eseményből származó sérülések jellegétől és mértékétől függenek, a szolgáltatások értékének számítását a szerződés szerint az adott eseményre kapható maximális szolgáltatásra kell alapozni. Gyógyászati költségbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségek esetén a szolgáltatatások értékének az e esemény bekövetkezésekor kifizetett átlagos összeg becslésén kell alapulnia, feltételezve, hogy a biztosított személy a megadott időszak alatt rokkant marad, és figyelembe véve a kötelezettségekben foglalt speciális garanciákat.
(5) A 88. cikk követelményeinek teljesítése esetén a biztosító vagy viszontbiztosító a biztosított személy részére általa kifizetendő, a (4) bekezdésben említett szolgáltatások értékét homogén kockázati csoportok alapján számíthatja ki, amennyiben a szerződések csoportosítása megfelel a 35. cikknek.
163. cikk
Járványkockázati részmodul
(1) A járványkockázati részmodul tőkeszükséglete egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjében jelentkező olyan veszteséggel, amely a viszontbiztosítási szerződésekből és különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül, az alábbiak szerint számított összeg azonnali elvesztéséből származna:
ahol:
| a) | E a biztosító vagy viszontbiztosító jövedelembiztosítási járványkitettségét jelöli; |
| b) | az összeg minden c országot tartalmaz; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| d) | M c a biztosítók vagy viszontbiztosítók által járvány esetén kifizetendő várható átlagos összeget jelöli c ország egy-egy biztosított személyére vonatkoztatva. |
(2) A biztosító vagy viszontbiztosító jövedelembiztosítási járványkitettsége a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | az összeg tartalmaz minden olyan i biztosított személyt, aki üzemi balesetbiztosítási vagy -viszontbiztosítási kötelezettségektől eltérő jövedelembiztosítási vagy -viszontbiztosítási kötelezettségek hatálya alá tartozik; |
| b) | E i a biztosító vagy viszontbiztosító által fertőző betegség okozta tartós munkaképtelenné válás esetén i biztosított személy részére kifizetendő szolgáltatások értékét jelöli . A szolgáltatások értéke a biztosítási összeg, illetve ha a biztosítási szerződésben ismétlődő kifizetések szerepelnek, a kifizetendő szolgáltatások legjobb becslése a biztosított személy tartós rokkantságát és a felépülés elmaradását feltételezve. |
(3) Valamennyi ország esetében a biztosítók vagy viszontbiztosítók által járvány esetén kifizetendő várható átlagos összeg c ország egy-egy biztosított személyére vonatkoztatva a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | az összeg a XVI. mellékletben meghatározott h igénybevett egészségügyi szolgáltatástípusokat tartalmazza; |
| b) | H h azon klinikai tüneteket mutató biztosított személyek részarányát jelöli, akik az egészségügyet a XVI. mellékletben meghatározott h módon veszik igénybe; |
| c) | CH (h,c) a biztosító vagy viszontbiztosító által c országban a biztosított személyek részére kifizetendő összegek legjobb becslését jelöli az üzemi balesetbiztosítási vagy -viszontbiztosítási kötelezettségektől eltérő gyógyászati költségbiztosítási vagy -viszontbiztosítási kötelezettségek területén h igénybevett egészségügyi szolgáltatás esetén járvány kitörésekor. |
5. SZAKASZ
Piaci kockázati modul
1. alszakasz
Korrelációs együtthatók
164. cikk
(1) A piaci kockázati modul a következő részmodulok mindegyikét magában foglalja:
| a) | a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (5) bekezdése második albekezdésének a) pontjában említett kamatláb-kockázati részmodul; |
| b) | a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (5) bekezdése második albekezdésének b) pontjában említett részvénypiaci kockázati részmodul; |
| c) | a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (5) bekezdése második albekezdésének c) pontjában említett ingatlanpiaci kockázati részmodul; |
| d) | a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (5) bekezdése második albekezdésének d) pontjában említett kamatrés-kockázati részmodul; |
| e) | a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (5) bekezdése második albekezdésének e) pontjában említett devizaárfolyam-kockázati részmodul; |
| f) | a 2009/138/EK irányelv 105. cikke (5) bekezdése második albekezdésének f) pontjában említett piaci kockázatkoncentrációs részmodul. |
(2) A 2009/138/EK irányelv 105. cikkének (5) bekezdésében említett piaci kockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | az összeg a piaci kockázati modul részmoduljainak összes lehetséges i , j kombinációjára vonatkozik; |
| b) | Corr(i,j) a piaci kockázat korrelációs paraméterét jelöli az i és j részmodulok esetében; |
| c) | SCRi és SCRj az i, illetve a j részmodul tőkeszükségletét jelöli. |
(3) A (2) bekezdésben említett Corr (i,j) korrelációs paraméter az alábbi korrelációs mátrix i sorában és j oszlopában meghatározott elemmel egyenlő:
| j i | Kamatláb | Részvénypiaci | Tulajdonság | Kamatrés | Koncentrációs | Devizaárfolyam |
| Kamatláb | 1 | A | A | A | 0 | 0,25 |
| Részvénypiaci | A | 1 | 0,75 | 0,75 | 0 | 0,25 |
| Tulajdonság | A | 0,75 | 1 | 0,5 | 0 | 0,25 |
| Kamatrés | A | 0,75 | 0,5 | 1 | 0 | 0,25 |
| Koncentrációs | 0 | 0 | 0 | 0 | 1 | 0 |
| Devizaárfolyam | 0,25 | 0,25 | 0,25 | 0,25 | 0 | 1 |
Az „A” paraméter 0, ha a 165. cikkben említett kamatlábkockázat tőkeszükséglete a cikk a) pontjában említett tőkeszükséglet. Minden más esetben az „A” paraméter értéke 0,5.
2. alszakasz
Kamatláb-kockázati részmodul
165. cikk
Általános rendelkezések
(1) A 2009/138/EK irányelv 105. cikke (5) bekezdése második albekezdésének a) pontjában említett kamatlábkockázat tőkeszükséglete a következő értékek közül a nagyobb:
| a) | az e rendelet 166. cikkében említett hozamgörbe-emelkedés kockázatához kapcsolódó tőkeszükségletek összege az összes pénznemre vonatkozóan; |
| b) | az e rendelet 166. cikkében említett hozamgörbe-csökkenés kockázatához kapcsolódó tőkeszükségletek összege az összes pénznemre vonatkozóan. |
(2) Amennyiben az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett tőkeszükségletek közül a magasabb és a 206. cikk (2) bekezdése szerint számított tőkeszükségletek közül a magasabb nem ugyanazon a forgatókönyvön alapul, a kamatlábkockázat tőkeszükséglete az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában említett tőkeszükségletek közül az, amelyiknél az alapul szolgáló forgatókönyv a legmagasabb tőkeszükségletet eredményezi a 206. cikk (2) bekezdése szerinti számítás esetén.
166. cikk
A hozamgörbe emelkedése
(1) Egy adott pénznemhez kapcsolódó hozamgörbe emelkedésének kockázatához kapcsolódó tőkeszükséglet egyenlő az alapvető szavatoló tőkében jelentkező olyan veszteséggel, amely az adott pénznem különböző futamidőkhöz tartozó, alapvető kockázatmentes hozamainak azonnali megemelkedéséből adódna a következő táblázat szerint:
| Futamidő (években) | Növekedés |
| 1 | 70 % |
| 2 | 70 % |
| 3 | 64 % |
| 4 | 59 % |
| 5 | 55 % |
| 6 | 52 % |
| 7 | 49 % |
| 8 | 47 % |
| 9 | 44 % |
| 10 | 42 % |
| 11 | 39 % |
| 12 | 37 % |
| 13 | 35 % |
| 14 | 34 % |
| 15 | 33 % |
| 16 | 31 % |
| 17 | 30 % |
| 18 | 29 % |
| 19 | 27 % |
| 20 | 26 % |
| 90 | 20 % |
A táblázatban nem szereplő futamidők esetén a növekedés értékét lineárisan interpolálni kell. Az 1 évnél rövidebb futamidők esetében a növekedés 70 %. A 90 évnél hosszabb futamidők esetében a növekedés 20 %.
(2) Az alapvető kockázatmentes hozamok növekedése minden futamidő esetén mindenféleképpen legalább egy százalékpont.
(3) Az alapvető kockázatmentes hozamgörbe emelkedésének a 2009/138/EK irányelv 92. cikkének (2) bekezdésében említett, pénzügyi intézményekben vagy hitelintézetekben fennálló részesedések értékére gyakorolt hatását csak azon részesedések értékére kell figyelembe venni, amelyek e rendelet 68. cikke alapján nem kerülnek levonásra a szavatoló tőkéből. A szavatoló tőkéből levont részt csak annyiban kell figyelembe venni, amennyire az adott hatás növeli az alapvető szavatoló tőkét.
167. cikk
A hozamgörbe csökkenése
(1) Egy adott pénznemhez kapcsolódó hozamgörbe csökkenésének kockázatához kapcsolódó tőkeszükséglet egyenlő az alapvető szavatoló tőkében jelentkező olyan veszteséggel, amely az adott pénznem különböző futamidőkhöz tartozó, alapvető kockázatmentes hozamainak azonnali mérséklődéséből adódna a következő táblázat szerint:
| Futamidő (években) | Csökkenés |
| 1 | 75 % |
| 2 | 65 % |
| 3 | 56 % |
| 4 | 50 % |
| 5 | 46 % |
| 6 | 42 % |
| 7 | 39 % |
| 8 | 36 % |
| 9 | 33 % |
| 10 | 31 % |
| 11 | 30 % |
| 12 | 29 % |
| 13 | 28 % |
| 14 | 28 % |
| 15 | 27 % |
| 16 | 28 % |
| 17 | 28 % |
| 18 | 28 % |
| 19 | 29 % |
| 20 | 29 % |
| 90 | 20 % |
A táblázatban nem szereplő futamidők esetén a csökkenés értékét lineárisan interpolálni kell. Az 1 évnél rövidebb futamidők esetében a csökkenés 75 %. A 90 évnél hosszabb futamidők esetében a csökkenés 20 %.
(2) Az (1) bekezdéstől függetlenül negatív alapvető kockázatmentes hozam esetén a csökkenés nulla.
(3) Az alapvető kockázatmentes hozamgörbe csökkenésének a 2009/138/EK irányelv 92. cikkének (2) bekezdésében említett, pénzügyi intézményekben vagy hitelintézetekben fennálló részesedések értékére gyakorolt hatását csak azon részesedések értékére kell figyelembe venni, amelyek e rendelet 68. cikke alapján nem kerülnek levonásra a szavatoló tőkéből. A szavatoló tőkéből levont részt csak annyiban kell figyelembe venni, amennyire az adott hatás növeli az alapvető szavatoló tőkét.
3. alszakasz
Részvénypiaci kockázati részmodul
168. cikk
Általános rendelkezések
(1) A 2009/138/EK irányelv 105. cikke (5) bekezdése második albekezdésének b) pontjában említett részvénypiaci kockázati részmodul egy-egy részmodult tartalmaz az 1-es és a 2-es típusú részvénykitettségekhez.
(2) Az 1-es típusú részvénykitettségek az Európai Gazdasági Térséghez (EGT) vagy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez (OECD) tartozó országok szabályozott piacain jegyzett részvényekből állnak.
(3) A 2-es típusú részvénykitettségek olyan országok tőzsdéin jegyzett részvényekből állnak, amelyek nem tagjai sem az EGT-nek, sem az OECD-nek, továbbá nem jegyzett részvényekből, árukból és más alternatív befektetésekből. Ezenkívül tartalmaznak minden, a kamatláb-kockázati részmodulban, az ingatlanpiaci kockázati részmodulban és a kamatrés-kockázati részmodulban szereplőktől eltérő eszközt, beleértve a 84. cikk (1) és (2) bekezdésében említett eszközöket és közvetett kitettségeket, amennyiben az áttekintés elve nem alkalmazható, és a biztosító vagy viszontbiztosító nem alkalmazza a 84. cikk (3) bekezdésének rendelkezéseit.
(4) A részvénypiaci kockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | SCR type 1 equities az 1-es típusú részvénykitettségek tőkeszükségletét jelöli; |
| b) | SCR type 2 equities az 2-es típusú részvénykitettségek tőkeszükségletét jelöli. |
(5) A 169. és 170. cikkben meghatározott azonnali csökkenéseknek a 2009/138/EK irányelv 92. cikkének (2) bekezdésében említett, pénzügyi intézményekben vagy hitelintézetekben fennálló részesedések értékére gyakorolt hatását csak azon részesedések értékére kell figyelembe venni, amelyek e rendelet 68. cikke alapján nem kerülnek levonásra a szavatoló tőkéből.
(6) A következő részvénykitettségek mindenféleképpen 1-es típusúnak minősülnek:
| a) | az Európai Parlament és a Tanács 346/2013/EU rendelete ( 8 ) 3. cikkének b) pontjában említett, szociális vállalkozási alapnak minősülő kollektív befektetési vállalkozásokban tartott eszközök, amennyiben az e rendelet 84. cikkében meghatározott áttekintés elve a kollektív befektetési vállalkozáson belüli összes kitettség esetében alkalmazható, illetve az említett alapok befektetési jegyei vagy részvényei, amennyiben az áttekintés elve nem alkalmazható a kollektív befektetési vállalkozáson belüli összes kitettség esetében; |
| b) | a 345/2013/EU rendelet 3. cikkének b) pontjában említett, kockázati tőkealapnak minősülő kollektív befektetési vállalkozásokban tartott eszközök, amennyiben az e rendelet 84. cikkében meghatározott áttekintés elve a kollektív befektetési vállalkozáson belüli összes kitettség esetében alkalmazható, illetve az említett alapok befektetési jegyei vagy részvényei, amennyiben az áttekintés elve nem alkalmazható a kollektív befektetési vállalkozáson belüli összes kitettség esetében; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
169. cikk
Standard részvénypiaci kockázati részmodul
(1) Az e rendelet 168. cikkében említett 1-es típusú részvénykitettségek tőkeszükséglete egyenlő az alapvető szavatoló tőkében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbi azonnali csökkenésekből adódna:
| a) | a 2009/138/EK irányelv 212. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 212. cikkének (2) bekezdése szerinti kapcsolt vállalkozásokba irányuló 1-es típusú tőkebefektetések értékében bekövetkező azonnali 22 %-os csökkenés, amennyiben az adott befektetések stratégiai jellegűek; |
| b) | a 39 %-os csökkenés és az e rendelet 172. cikkében említett szimmetrikus kiigazítás összegével egyenlő azonnali csökkenés az a) pontban említettektől eltérő 1-es típusú részvénykitettségek értékében. |
(2) Az e rendelet 168. cikkében említett 2-es típusú részvénykitettségek tőkeszükséglete egyenlő az alapvető szavatoló tőkében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbi azonnali csökkenésekből adódna:
| a) | a 2009/138/EK irányelv 212. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése szerinti kapcsolt vállalkozásokba irányuló 2-es típusú tőkebefektetések értékében bekövetkező azonnali 22 %-os csökkenés, amennyiben az adott befektetések stratégiai jellegűek; |
| b) | a 49 %-os csökkenés és a 172. cikkben említett szimmetrikus kiigazítás összegével egyenlő azonnali csökkenés az a) pontban említettektől eltérő 2-es típusú részvénykitettségek értékében. |
170. cikk
Időtartam-alapú részvénypiaci kockázati részmodul
(1) Amennyiben egy biztosító vagy viszontbiztosító megkapta a felügyeleti jóváhagyást a 2009/138/EK irányelv 304. cikkében szereplő rendelkezések alkalmazására, az 1-es típusú részvénykitettségek tőkeszükséglete egyenlő az alapvető szavatoló tőkében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbi azonnali csökkenésekből adódna:
| a) | a 2009/138/EK irányelv 304. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontjában említett tevékenység szerinti 1-es típusú részvénykitettségek értékében bekövetkező 22 %-os azonnali csökkenés; |
| b) | a 2009/138/EK irányelv 212. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése szerinti kapcsolt vállalkozásokba irányuló 1-es típusú tőkebefektetések értékében bekövetkező azonnali 22 %-os csökkenés, amennyiben az adott befektetések stratégiai jellegűek; |
| c) | a 39 %-os csökkenés és az e rendelet 172. cikkében említett szimmetrikus kiigazítás összegével egyenlő azonnali csökkenés az a) vagy a b) pontban említettektől eltérő 1-es típusú részvénykitettségek értékében. |
(2) Amennyiben egy biztosító vagy viszontbiztosító megkapta a felügyeleti jóváhagyást a 2009/138/EK irányelv 304. cikkében szereplő rendelkezések alkalmazására, a 2-es típusú részvénykitettségek tőkeszükséglete egyenlő az alapvető szavatoló tőkében jelentkező olyan veszteséggel, amely az alábbiak szerinti azonnali csökkenésből adódna:
| a) | a 2009/138/EK irányelv 304. cikke (1) bekezdése b) pontjának (i) alpontjában említett tevékenység szerinti 2-es típusú részvénykitettségek értékében bekövetkező 22 %-os azonnali csökkenés; |
| b) | a 2009/138/EK irányelv 212. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése szerinti kapcsolt vállalkozásokba irányuló 2-es típusú tőkebefektetések értékében bekövetkező azonnali 22 %-os csökkenés, amennyiben az adott befektetések stratégiai jellegűek; |
| c) | a 49 %-os csökkenés és az e rendelet 172. cikkében említett szimmetrikus kiigazítás összegével egyenlő azonnali csökkenés az a) vagy a b) pontban említettektől eltérő 2-es típusú részvénykitettségek értékében. |
171. cikk
Stratégiai tőkebefektetések
A 169. cikk (1) bekezdésének a) és (2) bekezdésének a) pontja, valamint a 170. cikk (1) bekezdésének b) és (2) bekezdésének b) pontja alkalmazásában a stratégiai jellegű tőkebefektetések olyan tőkebefektetéseket jelentenek, amelyeknél a részesedő biztosító vagy viszontbiztosító igazolja a következőket:
| a) | hogy a tőkebefektetés értéke a következő 12 hónapban valószínűleg lényegesen kevésbé változékony, mint más eszközök értéke ugyanebben az időszakban, egyfelől a befektetés jellege, másfelől a részesedő vállalkozás kapcsolt vállalkozásban gyakorolt befolyása miatt; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
172. cikk
A részvényekre vonatkozó tőkekövetelmény szimmetrikus kiigazítása
(1) A 2009/138/EK irányelv 106. cikkének (2) pontjában említett részvényindex az alábbi követelmények mindegyikét teljesíti:
| a) | a részvényindex egy olyan diverzifikált eszközportfólió piaci értékét méri, amely reprezentatív a biztosító vagy viszontbiztosító által jellemzően tartott eszközök jellege tekintetében; |
| b) | a részvényindex szintje nyilvánosan hozzáférhető; |
| c) | a részvényindex szintjének közzétételi gyakorisága elegendő az index aktuális értékének, valamint elmúlt 36 havi átlagos értékének a megállapításához. |
(2) A (4) bekezdés figyelembevételével a szimmetrikus kiigazítás a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | CI a részvényindex aktuális szintjét jelöli; |
| b) | AI a részvényindex elmúlt 36 havi napi szintjeinek súlyozott átlagát jelöli. |
(3) A részvényindex napi szintjei súlyozott átlagának számításakor az összes napi szint azonos súllyal esik latba. Az elmúlt 36 hónap azon napjai, amelyekre vonatkozóan az index nem került meghatározásra, nem veendők figyelembe az átlag számítása során.
(4) A szimmetrikus kiigazítás nem lehet kevesebb, mint – 10 %, illetve több, mint 10 %.
173. cikk
A standard részvénypiaci kockázatra vonatkozó átmeneti intézkedés alkalmazásának feltételei
A standard részvénypiaci kockázatra vonatkozó, a 2009/138/EK irányelv 308b. cikkének (12) bekezdésében meghatározott átmeneti intézkedés csak azokra az 1-es típusú részvénykitettségekre alkalmazható, amelyeket 2016. január 1-jén vagy az előtt vásároltak, és amelyeknél nem merül fel az említett irányelv 304. cikke szerinti időtartam-alapú részvénypiaci kockázat.
4. alszakasz
Ingatlanpiaci kockázati részmodul
174. cikk
A 2009/138/EK irányelv 105. cikke (5) bekezdése második albekezdésének c) pontjában említett ingatlanpiaci kockázat tőkekövetelménye egyenlő az alapvető szavatoló tőkében jelentkező olyan veszteséggel, amely az ingatlanok értékének 25 %-os csökkenéséből adódna.
5. alszakasz
Kamatrés-kockázati részmodul
175. cikk
A kamatrés-kockázati részmodul hatálya
A 2009/138/EK irányelv 105. cikke (5) bekezdése második albekezdésének d) pontjában említett kamatréskockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol
| a) | SCR bonds a kötvények és hitelek kamatréskockázatának a tőkeszükségletét jelöli; |
| b) | SCR securitisation az értékpapírosítási pozíciók kamatréskockázatának a tőkeszükségletét jelöli; |
| c) | SCR cd a hitelderivatívák kamatréskockázatának a tőkeszükségletét jelöli. |
176. cikk
A kötvények és hitelek kamatréskockázata
(1) A kötvények és hitelek kamatréskockázatának az SCR bonds tőkeszükséglete egyenlő az alapvető szavatoló tőkében jelentkező olyan veszteséggel, amely az egyes i kötvények vagy a 191. cikkben említett követelményeket teljesítő jelzáloghitelektől eltérő hitelek értékében – beleértve a 189. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett, a bankszámlapénztől eltérő banki betéteket is – a stress i érték azonnali relatív csökkenéséből adódna.
(2) A stress i kockázati tényező az i kötvény vagy hitel években meghatározott módosított átlagos hátralévő futamidejétől függ ( dur i ). dur i semmiképp sem lehet 1-nél kevesebb. A változó kamatlábú kötvények és hitelek esetében dur i egyenlő az azonos futamidejű és a határidős kamatlábbal azonos kamatszelvény-fizetésen alapuló rögzített kamatlábú kötvény vagy hitel módosított átlagos hátralévő futamidejével.
(3) A kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéssel rendelkező kötvényekhez vagy hitelekhez az i kötvény vagy hitel hitelminőségi besorolásától és dur i módosított átlagos hátralévő futamidejétől függően kell stress i kockázati tényezőt hozzárendelni az alábbi táblázat szerint.
| Hitelminőségi besorolás | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 és 6 | |||||||
| Átlagos hátralévő futamidő ( dur i ) | stress i | a i | b i | a i | b i | a i | b i | a i | b i | a i | b i | a i | b i |
| max. 5 | — | 0,9 % | — | 1,1 % | — | 1,4 % | — | 2,5 % | — | 4,5 % | — | 7,5 % | |
| 5 felett, max. 10 | 4,5 % | 0,5 % | 5,5 % | 0,6 % | 7,0 % | 0,7 % | 12,5 % | 1,5 % | 22,5 % | 2,5 % | 37,5 % | 4,2 % |
| 10 felett, max. 15 | 7,0 % | 0,5 % | 8,4 % | 0,5 % | 10,5 % | 0,5 % | 20,0 % | 1,0 % | 35,0 % | 1,8 % | 58,5 % | 0,5 % |
| 15 felett, max. 20 | 9,5 % | 0,5 % | 10,9 % | 0,5 % | 13,0 % | 0,5 % | 25,0 % | 1,0 % | 44,0 % | 0,5 % | 61,0 % | 0,5 % |
| 20 felett | 12,0 % | 0,5 % | 13,4 % | 0,5 % | 15,5 % | 0,5 % | 30,0 % | 0,5 % | 46,5 % | 0,5 % | 63,5 % | 0,5 % |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
(4) A kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéssel nem rendelkező olyan kötvényekhez és hitelekhez, amelyekre az adósok nem nyújtottak a 214. cikkben szereplő követelmények szerinti biztosítékokat, az i kötvény vagy hitel dur i átlagos hátralévő futamidejétől függően kell stress i kockázati tényezőt hozzárendelni az alábbi táblázat szerint:
| Átlagos hátralévő futamidő ( dur i ) | stress i |
| max. 5 |
| 5 felett, max. 10 |
| 10 felett, max. 20 |
| 20 felett |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
(5) A kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéssel nem rendelkező olyan kötvényekhez és hitelekhez, amelyekre az adósok a 214. cikkben szereplő követelmények szerinti biztosítékokat nyújtottak, az alábbiak szerint kell stress i kockázati tényezőt hozzárendelni:
| a) | amennyiben a biztosíték kockázattal korrigált értéke meghaladja az i kötvény vagy hitel értékét vagy megegyezik azzal, stress i a (4) bekezdés szerint meghatározott kockázati tényező felével egyenlő; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| c) | amennyiben a biztosíték kockázattal korrigált értéke alacsonyabb az i kötvény vagy hitel értékénél, és a (4) bekezdés szerint meghatározott kockázati tényező az i kötvény vagy hitel olyan értékét eredményezné, amely meghaladja a biztosíték kockázattal korrigált értékét vagy megegyezik azzal, stress i a (4) bekezdés szerint határozandó meg. |
A biztosíték kockázattal korrigált értékét a 112., 197., 198. cikk szerint kell kiszámítani.
(6) A pénzügyi intézményekben vagy hitelintézetekben fennálló, a 2009/138/EK irányelv 92. cikkének (2) bekezdésében említett részesedések értékében bekövetkező azonnali csökkenés hatását csak azon részesedések értékére kell figyelembe venni, amelyek e rendelet 68. cikke alapján nem kerülnek levonásra a szavatoló tőkéből.
177. cikk
Értékpapírosítási pozíciók kamatréskockázata: általános rendelkezések
(1) Az értékpapírosítási pozíciók kamatréskockázatának az SCR securitisation tőkeszükséglete az 1-es típusú értékpapírosítási pozíciók, a 2-es típusú értékpapírosítási pozíciók és az újra-értékpapírosítási pozíciók tőkeszükségleteinek az összege.
(2) Az 1-es típusú értékpapírosítási pozíciók olyan értékpapírosítási pozíciók, amelyek az alábbi kritériumok mindegyikének megfelelnek:
| a) | a pozíciót 3-as vagy annál magasabb hitelminőségi besorolással látták el; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| c) | a pozíció az értékpapírosítás legelőbbre sorolt ügyletrészsorozatába vagy ügyletrészsorozataiba tartozik és folyamatosan a legmagasabb szenioritással rendelkezik az ügylet élettartama során; e feltétel alkalmazásában a legelőbbre sorolt ügyletrészsorozat az, amely esetében a fizetési felszólítás és adott esetben az azonnali lejáratról szóló értesítés kézbesítését követően az ügyletrészsorozatot a kielégítési sorrendben nem sorolják ugyanazon értékpapírosítási ügylet vagy program más ügyletrészsorozatai mögé tőke- és kamatfizetés tekintetében, a származtatott kamatláb- vagy devizaügyletekből, esedékes díjakból vagy egyéb hasonló jellegű követelésekből fakadó kifizetések figyelembevétele nélkül; |
| d) | az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 66. pontja szerinti különleges célú gazdasági egység (securitisation special purpose entity, SSPE) mögöttes kitettségei harmadik féllel szemben kikényszerítők, azokhoz az eladónak (értékpapírosítás kezdeményezője, szponzor vagy eredeti hitelező) és a hitelezőknek nincs hozzáférése, beleértve azt az esetet is, amikor az eladó fizetésképtelenné válik; |
| e) | a mögöttes kitettségek különleges célú gazdasági egységnek történő transzferére nem vonatkozhatnak szigorú visszakövetelési rendelkezések annak a joghatóságnak a területén, ahol az eladót (az értékpapírosítás kezdeményezőjét, a szponzort vagy az eredeti hitelezőt) bejegyezték; ide tartoznak többek között, de nem kizárólagosan azok a rendelkezések, amelyek értelmében a mögöttes kitettségek értékesítését az eladó (az értékpapírosítás kezdeményezője, a szponzor vagy az eredeti hitelező) felszámolóbiztosa pusztán azon az alapon érvénytelenné nyilváníthatja, hogy az adásvételi szerződést egy bizonyos, az értékesítő fizetésképtelenné nyilvánítását megelőző időszakon belül kötötték meg, illetve azok a rendelkezések, amelyek értelmében a különleges célú gazdasági egység csak akkor tud megakadályozni egy ilyen érvénytelenítést, ha bizonyítani tudja, hogy nem tudott az értékesítő fizetésképtelenségéről az értékesítés időpontjában; |
| f) | a mögöttes kitettségek kezelése szolgáltatásnyújtási szerződés keretében történik; melynek egy része olyan szolgáltatás-folytonossági rendelkezés, amely minimumfeltételként biztosítja, hogy a szolgáltató csődje vagy fizetésképtelensége ne eredményezze a szolgáltatás megszűnését; |
| g) | az értékpapírosításra irányadó dokumentációnak része egy olyan folytonossági rendelkezés, amely adott esetben minimumfeltételként biztosítja a származtatott ügyletekben részt vevő szerződő felek és a likviditásnyújtók cseréjét azok csődje vagy fizetésképtelensége esetén; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| i) | a pozíció nem lehet újraértékpapírosítás, vagy az 575/2013/EU rendelet 242. cikkének 11. pontjában említett szintetikus értékpapírosítás része; |
| j) | a mögöttes kitettségek nem foglalnak magukban átruházható pénzügyi instrumentumokat vagy származtatott termékeket, kivéve a különleges értékpapírosítási célú gazdasági egység által vagy az értékpapírosítási struktúra más ügyleti partnerei által kibocsátott pénzügyi instrumentumokat és a deviza- és a kamatláb-kockázat fedezésére használt származtatott termékeket; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| l) | az értékpapírosítás kezdő időpontjában vagy a mögöttes kitettségek alapjába történő besorolás esetén bármikor a kibocsátást követően a mögöttes kitettségek nem foglalnak magukban az 575/2013/EU rendelet 178. cikkének (1) bekezdése szerinti értelemben vett nemteljesítő kitettségeket. |
| m) | az értékpapírosítási pozíciók törlesztésének szerkezetét úgy alakítják ki, hogy az ne elsősorban a mögöttes kitettségeket biztosító eszközök értékesítésétől függjön; ez azonban nem lehet akadálya a kitettségek későbbi meghosszabbításának, illetve refinanszírozásának; |
| n) | ha az értékpapírosítás a rulírozás lehetősége nélkül jött létre vagy a rulírozási időszak véget ért, a fizetési felszólítást vagy az azonnali lejáratról szóló értesítést kézbesítették, a mögöttes kitettségekből származó tőkebevételeket – az értékpapírosítási pozíciók egymást követő törlesztésével – átadták az értékpapírosítási pozíciók tulajdonosainak és az egyes törlesztésekkor nem ragad benn lényeges összegű pénzeszköz a különleges értékpapírosítási célú gazdasági egységnél; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| p) | az értékpapírosítás kezdő időpontjában a hitelfelvevő (vagy adott esetben a kezes) már legalább egy alkalommal törlesztett, kivéve, ha az értékpapírosítást a e bekezdés h) pontjának v. alpontjában említett hitelkeret biztosítja; |
| q) | ha az értékpapírosítás mögöttes kitettségei a h) pont i. vagy ii. alpontjában említett lakóingatlannal fedezett hitelek, a hitelalap nem tartalmaz olyan hitelt, amelyet azon az alapon forgalmaztak és hagytak jóvá, hogy a hitel kérelmezője vagy adott esetben a közvetítő figyelmét felhívták: előfordulhat, hogy a megadott információkat a hitelező nem erősíti meg; |
| r) | ha az értékpapírosítás mögöttes kitettségei a h) pont i. vagy ii. alpontjában említett lakóingatlannal fedezett hitelek, a hitelfelvevő hitelképességének vizsgálatát a 2014/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 12 ) 18. cikkének (1)–(4) bekezdésében, (5) bekezdésének a) pontjában és (6) bekezdésében foglalt követelményeknek, illetve az Unión kívüli országok egyenértékű követelményeinek megfelelően kell lefolytatni; |
| s) | ha az értékpapírosítás mögöttes kitettségei gépjárműhitelek és -lízingek és e bekezdés h) pontjának v. alpontjában említett fogyasztási hitelek és hitelkeretek, a hitelfelvevő hitelképességének vizsgálatát a 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 13 ) 8. cikkében meghatározott követelményeknek, illetve az Unión kívüli országok egyenértékű követelményeinek megfelelően kell lefolytatni; |
| t) | ha az értékpapírosítás kibocsátója, kezdeményezője vagy szponzora az Unióban rendelkezik székhellyel, megfelel az 575/2013/EU rendelet ötödik részében meghatározott követelményeknek és az 1060/2009/EU rendelet 8b. cikkének megfelelően információkat hoz nyilvánosságra a mögöttes kitettségek hitelminőségéről és működéséről, az ügyletek struktúrájáról, a pénzáramlásról és a kitettségek mögött álló biztosítékokról, továbbá megad minden olyan információt, amelyre a befektetőknek szükségük lehet, hogy átfogó és megalapozott stresszteszteket folytassanak; ha a kibocsátó, kezdeményező vagy szponzor az Unión kívül rendelkezik székhellyel, a piaci résztvevők részéről általánosan elfogadott standardokkal összhangban álló, átfogó hitelszintű adatokat bocsát kibocsátáskor és rendszeres időközönként a jelenlegi és a leendő befektetők és szabályozók rendelkezésére. |
(3) A 2-es típusú értékpapírosítási pozíciók magukban foglalnak minden olyan értékpapírosítási pozíciót, amely nem minősül 1-es típusú értékpapírosítási pozíciónak.
(4) A (2) bekezdéstől függetlenül az e rendelet hatálybalépését megelőzően kibocsátott értékpapírosítások 1-es típusúnak minősülnek, ha csak a (2) bekezdés a), c), d), h) i) és j) pontjában meghatározott követelményeket teljesítik. Ha a mögöttes kitettségek a (2) bekezdés h) pontjának i. alpontjában említett lakóingatlannal fedezett hitelek, az említett pontban a hitelfedezeti arányra és a hitel jövedelemhez viszonyított arányára vonatkozóan meghatározott két feltétel egyike sem alkalmazandó az említett értékpapírosításokra.
(5) A (2) bekezdéstől függetlenül, ha az értékpapírosítási pozíciók mögöttes kitettségei a (2) bekezdés h) pontjának i. alpontjában említett lakóingatlannal fedezett hitelek, amelyek nem felelnek meg az átlagos hitelfedezeti követelménynek, sem a hitel jövedelemhez viszonyított arányára vonatkozó, az adott pontban meghatározott követelménynek, 2025. december 31-ig 1-es típusú értékpapírosítási pozíciónak minősülnek, feltéve, hogy valamennyi alábbi követelmény teljesül:
| a) | az értékpapírosítást e rendelet hatálybalépésének időpontját követően bocsátották ki; |
| b) | a mögöttes kitettségek olyan lakóingatlannal fedezett hiteleket tartalmaznak, amelyeket a hitel jövedelemhez viszonyított arányában megszabott korlátot előíró nemzeti jogszabály alkalmazását megelőzően bocsátottak a kötelezettek rendelkezésére; |
| c) | a mögöttes kitettségek nem tartalmaznak olyan lakóingatlannal fedezett hiteleket, amelyeket e rendelet hatálybalépésének időpontja után bocsátottak a kötelezettek rendelkezésére, és amelyek nem felelnek meg a (2) bekezdés h) pontjának i. alpontjában említett, a hitel jövedelemhez viszonyított arányára vonatkozó követelménynek. |
178. cikk
Az értékpapírosítási pozíciók kamatréskockázata: a tőkeszükséglet kiszámítása
(1) Az 1-es típusú értékpapírosítási pozíciók kamatréskockázatának a tőkeszükséglete egyenlő az alapvető szavatoló tőkében jelentkező olyan veszteséggel, amely az egyes 1-es típusú i értékpapírosítási pozíciók értékéhez tartozó stress i azonnali relatív csökkenéséből adódna. A stress i kockázati tényező a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | dur i az i értékpapírosítási pozíció módosított átlagos hátralévő futamidejét jelöli években; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
(2) A 2-es típusú értékpapírosítási pozíciók kamatréskockázatának a tőkeszükséglete egyenlő az alapvető szavatoló tőkében jelentkező olyan veszteséggel, amely az egyes 2-es típusú i értékpapírosítási pozíciók értékéhez tartozó stress i azonnali relatív csökkenéséből adódna. A stress i kockázati tényező a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | dur i az i értékpapírosítási pozíció módosított átlagos hátralévő futamidejét jelöli években; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
(3) Az újra-értékpapírosítási pozíciók kamatréskockázatának a tőkeszükséglete egyenlő az alapvető szavatoló tőkében jelentkező olyan veszteséggel, amely az egyes i újra-értékpapírosítási pozíciók értékéhez tartozó stress i azonnali relatív csökkenéséből adódna. A stress i kockázati tényező a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | dur i az i újra-értékpapírosítási pozíció módosított átlagos hátralévő futamidejét jelöli években; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
(4) Az (1) és (2) bekezdésben említett dur i módosított átlagos hátralévő futamidő nem lehet kevesebb, mint 1 év.
(5) A külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéssel nem rendelkező értékpapírosítási pozíciókhoz 100 %-os stress i kockázati tényezőt kell hozzárendelni.
179. cikk
A hitelderivatívák kamatréskockázata
(1) A 4. cikkben említettektől eltérő hitelderivatívák kamatréskockázatának az SCR cd tőkeszükséglete egyenlő az alábbi tőkeszükségletek közül a magasabbal:
| a) | az alapvető szavatoló tőkében jelentkező olyan veszteség, amely a hitelderivatívák alapjául szolgáló eszközök hitelkockázati felárának az abszolút értéken vett azonnali megemelkedéséből adódna a (2) és (3) bekezdésben leírtak szerint; |
| b) | az alapvető szavatoló tőkében jelentkező olyan veszteség, amely a hitelderivatívák alapjául szolgáló eszközök hitelkockázati felárának 75 %-os azonnali relatív csökkenéséből adódna. |
Az a) pont alkalmazásában a külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéssel rendelkező hitelderivatívák alapjául szolgáló eszközök hitelkockázati felárának azonnali megemelkedését az alábbi táblázat szerint kell kiszámítani.
| Hitelminőségi besorolás | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |
| Azonnali felárnövekedés (százalékpontban) | 1,3 | 1,5 | 2,6 | 4,5 | 8,4 | 16,20 | 16,20 |
(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéssel nem rendelkező hitelderivatívák alapjául szolgáló eszközök hitelkockázati felárának azonnali megemelkedése 5 százalékpont.
(3) A vállalkozás kockázatcsökkentési politikájának részét képező hitelderivatívákra nem vonatkozik kamatrés-kockázati tőkeszükséglet, amennyiben a vállalkozás birtokolja a hitelderivatíva alapjául szolgáló eszközöket vagy más olyan kitettséget, amelyre vonatkozóan az adott kitettség és a hitelderivatíva alapjául szolgáló eszközök közötti báziskockázat semmilyen körülmények között nem jelentős.
(4) Amennyiben az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett tőkeszükségletek közül a magasabb és a 206. cikk (2) bekezdése szerint számított tőkeszükségletek közül a magasabb nem ugyanazon a forgatókönyvön alapul, a hitelderivatívák kamatréskockázatának a tőkeszükséglete az (1) bekezdésben említett tőkeszükségletek közül az, amelyiknél az alapul szolgáló forgatókönyv a legmagasabb tőkeszükségletet eredményezi a 206. cikk (2) bekezdése szerinti számítás esetén.
180. cikk
Konkrét kitettségek
(1) A 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett, kötvény formájában megvalósuló, 0-s vagy 1-es hitelminőségi besorolású kitettségekhez (fedezett kötvények) az alábbi táblázat szerint kell stress i kockázati tényezőt hozzárendelni.
| Hitelminőségi besorolás Átlagos hátralévő futamidő ( dur i ) | 0 | 1 |
| max. 5 | 0,7 %. dur i | 0,9 %. dur i |
| 5 év felett |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
(2) Az alábbiakkal szembeni, kötvény vagy hitel formájában megvalósuló kitettségekhez 0 % stress i kockázati tényezőt kell hozzárendelni:
| a) | Európai Központi Bank; |
| b) | tagállamok központi kormányzatai és központi bankjai, a központi kormányzat és a központi bank hazai pénznemében denominált és finanszírozott kitettségek esetén; |
| c) | az 575/2013/EU rendelet 117. cikkének (2) bekezdésében említett multilaterális fejlesztési bankok; |
| d) | az 575/2013/EU rendelet 118. cikkében említett nemzetközi szervezetek; |
Az alábbiakkal szembeni, kötvény vagy hitel formájában megvalósuló olyan kitettségekhez, amelyeket az a)–d) pontban említett partnerek valamelyike teljes egészükben, feltétel nélkül és visszavonhatatlanul garantál, szintén 0 % stress i kockázati tényezőt kell hozzárendelni, amennyiben a garancia megfelel a 215. cikkben leírt követelményeknek.
(3) A (2) bekezdés b) pontjában említettektől eltérő központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni, az adott központi kormányzat és központi bank hazai pénznemében denominált és finanszírozott, kötvény vagy hitel formájában megvalósuló, külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéssel rendelkező kitettségekhez a kitettség hitelminőségi besorolásától és átlagos hátralévő futamidejétől függően kell stress i kockázati tényezőt hozzárendelni az alábbi táblázat szerint:
| Hitelminőségi besorolás | 0 és 1 | 2 | 3 | 4 | 5 és 6 | ||||||
| Átlagos hátralévő futamidő ( dur i ) | stress i | a i | b i | a i | b i | a i | b i | a i | b i | a i | b i |
| max. 5 | — | 0,0 % | — | 1,1 % | — | 1,4 % | — | 2,5 % | — | 4,5 % | |
| 5 felett, max. 10 | 0,0 % | 0,0 % | 5,5 % | 0,6 % | 7,0 % | 0,7 % | 12,5 % | 1,5 % | 22,5 % | 2,5 % |
| 10 felett, max. 15 | 0,0 % | 0,0 % | 8,4 % | 0,5 % | 10,5 % | 0,5 % | 20,0 % | 1,0 % | 35,0 % | 1,8 % |
| 15 felett, max. 20 | 0,0 % | 0,0 % | 10,9 % | 0,5 % | 13,0 % | 0,5 % | 25,0 % | 1,0 % | 44,0 % | 0,5 % |
| 20 felett | 0,0 % | 0,0 % | 13,4 % | 0,5 % | 15,5 % | 0,5 % | 30,0 % | 0,5 % | 46,5 % | 0,5 % |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
(4) A biztosítóval vagy viszontbiztosítóval szembeni, kötvény vagy hitel formájában megvalósuló, külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéssel nem rendelkező kitettségekhez, amennyiben az adott vállalkozás teljesíti a minimális tőkeszükségletet, a 176. cikk (3) bekezdésében található táblázatból kell stress i kockázati tényezőt hozzárendelni a vállalkozás tőkemegfelelési mutatójától függően, a tőkemegfelelési mutatók és a hitelminőségi besorolások közötti alábbi leképezés segítségével:
| Tőkemegfelelési mutató | 196 % | 175 % | 122 % | 95 % | 75 % | 75 % |
| Hitelminőségi besorolás | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |
Amennyiben a tőkemegfelelési mutató a fenti táblázatban meghatározott tőkemegfelelési mutatók közé esik, a stress i értéket lineárisan interpolálni kell a stress i legközelebbi értékeiből a fenti táblázatban megadott legközelebbi tőkemegfelelési mutatók szerint. Amennyiben a tőkemegfelelési mutató nem éri el a 75 %-ot, stress i megegyezik az 5-ös és 6-os hitelminőségi besorolásnak megfelelő tényezővel. Amennyiben a tőkemegfelelési mutató több mint 196 %, stress i megegyezik az 1-es hitelminőségi besorolásnak megfelelő tényezővel.
E bekezdés alkalmazásában a „tőkemegfelelési mutató” a szavatolótőke-szükségletet fedező figyelembe vehető szavatoló tőke és a szavatolótőke-szükséglet közötti arányszámot jelöli a legfrissebb rendelkezésre álló adatok felhasználásával.
(5) A minimális tőkeszükségletét nem teljesítő biztosítóval vagy viszontbiztosítóval szembeni, kötvény vagy hitel formájában megvalósuló kitettségekhez az alábbi táblázat szerinti stress i kockázati tényezőt kell hozzárendelni:
| Átlagos hátralévő futamidő ( dur i ) | stress i kockázati tényező |
| max. 5 | 7,5 %. dur i |
| 5 felett, max. 10 | 37,50 % + 4,20 %.( dur i – 5) |
| 10 felett, max. 15 | 58,50 % + 0,50 %.( dur i – 10) |
| 15 felett, max. 20 | 61 % + 0,50 %.( dur i – 15) |
| 20 felett |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
(6) E cikk (4) és (5) bekezdése csak a 2009/138/EK irányelv 51. cikkében említett, a szavatolótőke-megfelelési és pénzügyi helyzetről szóló jelentésnek a kitettség szerinti vállalkozás általi első nyilvánosságra hozatali napjától alkalmazandók. Ezen időpontot megelőzően, ha a kitettségekhez külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítés áll rendelkezésre, e rendelet 176. cikke alkalmazandó, más esetben a kitettségekhez ugyanazt a kockázati tényezőt kell hozzárendelni, mint amely e cikk (4) bekezdésének a 100 %-os tőkemegfelelési mutatóval bíró biztosítóval vagy viszontbiztosítóval szembeni kitettségekre való alkalmazásából adódna.
(7) A harmadik országbeli biztosítóval vagy viszontbiztosítóval szembeni, külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéssel nem rendelkező, kötvény vagy hitel formájában megvalósuló olyan kitettségekhez, amelyek olyan országban találhatók, amelynek a szavatolótőke-megfelelési rendszere a 2009/138/EK irányelv 227. cikke szerint a 2009/138/EK irányelvben meghatározott rendszerrel egyenértékűnek minősül, és amely megfelel az adott harmadik ország szavatolótőke-megfelelési követelményeinek, ugyanazt a kockázati tényezőt kell hozzárendelni, mint amely e cikk (4) bekezdésének a 100 %-os tőkemegfelelési mutatóval bíró biztosítóval vagy viszontbiztosítóval szembeni kitettségekre való alkalmazásából adódna.
(8) Az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 1. és 26. pontja szerinti olyan hitelintézetekkel és pénzügyi intézményekkel szembeni, külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéssel nem rendelkező, kötvény vagy hitel formájában megvalósuló kitettségekhez, amelyek teljesítik a 2013/36/EU irányelvben és az 575/2013/EU rendeletben meghatározott szavatolótőke-megfelelési követelményeket, ugyanazt a kockázati tényezőt kell hozzárendelni, mint amely e cikk (4) bekezdésének a 100 %-os tőkemegfelelési mutatóval bíró biztosítóval vagy viszontbiztosítóval szembeni kitettségekre való alkalmazásából adódna.
(9) Az olyan hitelderivatívák kamatrés-kockázati tőkeszükséglete, amelyeknél az alapul szolgáló pénzügyi eszköz kötvény vagy hitel, a (2) bekezdésben felsorolt kitettségek esetében nulla.
(10) Az olyan 1-es típusú értékpapírosítási pozíciókhoz, amelyeket az Európai Beruházási Alap vagy az Európai Beruházási Bank teljes egészükben, feltétel nélkül és visszavonhatatlanul garantál, 0 %-os stress i kockázati tényezőt kell hozzárendelni, amennyiben a garancia megfelel a 215. cikkben leírt követelményeknek.
181. cikk
A kamatrés-kockázati forgatókönyvek alkalmazása illeszkedési kiigazítási portfóliókra
Amennyiben a biztosító a 2009/138/EK irányelv 77b. cikkében említett illeszkedési kiigazítást alkalmazza, a kamatréskockázatra vonatkozó forgatókönyv-alapú számítást kell végrehajtania a következőképpen:
| a) | a hozzárendelt portfólióban található eszközökre az e rendelet 176., 178. és 180. cikkében meghatározott kamatréskockázat azonnali csökkenése vonatkozik; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
A hozzárendelt portfólióban található azon eszközök esetében, amelyekhez nem áll rendelkezésre külső hitelminősítő intézet hitelminősítése, a csökkentő tényező 100 %.
6. alszakasz
Piaci kockázatkoncentrációs részmodul
182. cikk
Ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettség
(1) A piaci kockázatkoncentráció tőkeszükségletét az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek alapján kell kiszámítani. E tekintetben az azonos vállalatcsoporthoz tartozó vállalkozásokkal szembeni kitettségek ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségnek tekintendők. Az ugyanabban az épületben található ingatlanok hasonlóképpen egyetlen ingatlannak tekintendők.
(2) Egy adott partner általi nemteljesítésből eredő kitettség az ugyanezen partnerrel szembeni kitettségek összege.
(3) Az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek általi nemteljesítésből eredő kitettség az adott kitettséghez tartozó összes partnerrel szembeni nemteljesítési kitettségek összege.
(4) Az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek hitelminőségi besorolásának súlyozott átlaga az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettséghez tartozó összes partnerrel szembeni összes kitettség hitelminőségi besorolásának felkerekített átlaga, súlyozva az egyes kitettségek értékével.
(5) A (4) bekezdés alkalmazásában a kijelölt külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéssel rendelkező kitettségekhez e cím 2. szakaszának 1. fejezete szerint kell hitelminőségi besorolást hozzárendelni. A kijelölt külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéssel nem rendelkező kitettségeket az 5-ös hitelminőségi besoroláshoz kell hozzárendelni.
183. cikk
A piaci kockázatkoncentráció tőkeszükségletének kiszámítása
(1) A piaci kockázatkoncentráció tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | az összeg valamennyi i ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségre vonatkozik; |
| b) | Conc i az i ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettség piaci kockázatkoncentrációjának a tőkeszükségletét jelöli. |
(2) Minden i ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettség esetében a piaci kockázatkoncentráció Conc i tőkeszükséglete egyenlő az alapvető szavatoló tőkében jelentkező olyan veszteséggel, amely az i ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségnek megfelelő eszközök értékében való azonnali csökkenésből adódna a következők szerint:
ahol:
| a) | XS i a 184. cikkben említett túlzott kitettség; |
| b) | g i a piaci kockázatkoncentráció 186. és 187. cikkben említett kockázati tényezője; |
184. cikk
Túlzott kitettség
(1) Egy i ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettség túlzott kitettsége a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | E i azt az i ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettséggel szembeni nemteljesítési kitettséget jelöli, amely a piaci kockázatkoncentrációs részmodul számítási alapjában szerepel ; |
| b) | Assets a piaci kockázatkoncentrációs részmodul számítási alapját jelöli; |
| c) | CT i a 185. cikkben említett relatív túlzott kitettségi határt jelöli. |
(2) A piaci kockázatkoncentrációs részmodul Assets számítási alapja egyenlő a biztosító vagy viszontbiztosító által tartott összes eszköz értékével, az alábbiak kivételével:
| a) | az életbiztosítási szerződésekkel kapcsolatosan tartott olyan eszközök, amelyeknél a befektetési kockázatot teljes egészében a szerződők viselik; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| c) | a pénzügyi intézményekben vagy hitelintézetekben fennálló, a 2009/138/EK irányelv 92. cikkének (2) bekezdésében említett részesedések értéke, amely e rendelet 68. cikke szerint levonásra kerül a szavatoló tőkéből. |
| d) | a partner általi nemteljesítési kockázati modul hatályába tartozó kitettségek; |
| e) | halasztott adókövetelések; |
| f) | immateriális javak. |
(3) Az i ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettséggel szembeni nemteljesítési kitettséget csökkenteni kell az olyan partnerekkel szembeni nemteljesítési kitettséggel, amelyek az adott kitettséghez tartoznak, és amelyeknél a piaci kockázatkoncentráció 168. és 187. cikkben említett kockázati tényezője 0 %.
185. cikk
Relatív túlzott kitettségi határok
Minden egyes i ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettséghez az alábbi táblázat szerint hozzá kell rendelni egy relatív túlzott kitettségi határt az i ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettség hitelminőségi besorolásának a 182. cikk (4) bekezdése szerint számított súlyozott átlagától függően.
| Az i ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettség hitelminőségi besorolásának súlyozott átlaga | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |
| Relatív túlzott kitettségi határ CT i | 3 % | 3 % | 3 % | 1,5 % | 1,5 % | 1,5 % | 1,5 % |
186. cikk
Piaci kockázatkoncentráció kockázati tényezője
(1) Minden egyes i ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettséghez az alábbi táblázat szerint hozzá kell rendelni egy g i piaci kockázatkoncentrációs kockázati tényezőt az i ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettség hitelminőségi besorolásának a 182. cikk (4) bekezdése szerint számított súlyozott átlagától függően.
| Az i ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettség hitelminőségi besorolásának súlyozott átlaga | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |
| Kockázati tényező g i | 12 % | 12 % | 21 % | 27 % | 73 % | 73 % | 73 % |
(2) A biztosítóval vagy viszontbiztosítóval szembeni, külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéssel nem rendelkező ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségekhez, amennyiben az adott biztosító vagy viszontbiztosító teljesíti a minimális tőkeszükségletet, hozzá kell rendelni egy g i piaci kockázatkoncentrációs kockázati tényezőt a vállalkozás tőkemegfelelési mutatójától függően az alábbi táblázat szerint:
| Tőkemegfelelési mutató | 95 % | 100 % | 122 % | 175 % | 196 % |
| Kockázati tényező g i | 73 % | 64,5 % | 27 % | 21 % | 12 % |
Amennyiben a tőkemegfelelési mutató a fenti táblázatban meghatározott tőkemegfelelési mutatók közé esik, a g i értéket lineárisan interpolálni kell a g i legközelebbi értékeiből a fenti táblázatban megadott legközelebbi tőkemegfelelési mutatók szerint. Amennyiben a tőkemegfelelési mutató nem éri el a 95 %-ot, a g i kockázati tényező értéke 73 %. Amennyiben a tőkemegfelelési mutató több mint 196 %, a g i kockázati tényező értéke 12 %.
E bekezdés alkalmazásában a „tőkemegfelelési mutató” a szavatolótőke-szükségletet fedező figyelembe vehető szavatoló tőke és a szavatolótőke-szükséglet közötti arányszámot jelöli a legfrissebb rendelkezésre álló adatok felhasználásával.
(3) A biztosítóval vagy viszontbiztosítóval szembeni ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségekhez, amennyiben az adott vállalkozás nem teljesíti a minimális tőkeszükségletet, 73 % értékű g i piaci kockázatkoncentrációs kockázati tényezőt kell hozzárendelni.
E cikk (2) és (3) bekezdése csak a 2009/138/EK irányelv 51. cikkében említett, a szavatolótőke-megfelelési és pénzügyi helyzetről szóló jelentésnek a kitettség szerinti vállalkozás általi első nyilvánosságra hozatali napjától alkalmazandók. Ezen időpontot megelőzően, ha az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettséghez külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítés áll rendelkezésre, az (1) bekezdés alkalmazandó, más esetben a kitettségekhez 64,5 % értékű g i kockázati tényezőt kell hozzárendelni.
(4) A harmadik országbeli biztosítóval vagy viszontbiztosítóval szembeni, külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéssel nem rendelkező olyan ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségekhez, amelyek olyan országban találhatók, amelynek a szavatolótőke-megfelelési rendszere a 2009/138/EK irányelv 227. cikke szerint egyenértékűnek minősül, és amely megfelel az adott harmadik ország szavatolótőke-megfelelési követelményeinek, 64,5 % értékű g i kockázati tényezőt kell hozzárendelni.
(5) Az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 1. és 26. pontja szerinti olyan hitelintézetekkel és pénzügyi intézményekkel szembeni, külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéssel nem rendelkező ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségekhez, amelyek teljesítik a 2013/36/EU irányelvben és az 575/2013/EU rendeletben meghatározott szavatolótőke-megfelelési követelményeket, 64,5 % értékű g i kockázati tényezőt kell hozzárendelni.
(6) Az (1)–(5) bekezdésben megnevezettektől eltérő ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségekhez 73 % értékű g i piaci kockázatkoncentrációs kockázati tényezőt kell hozzárendelni.
187. cikk
Konkrét kitettségek
(1) A 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett, kötvény formájában megvalósuló kitettségekhez (fedezett kötvény) 15 % értékű CT i relatív túlzott kitettségi határt kell hozzárendelni, amennyiben a fedezett kötvények formájában megvalósuló kitettségek hitelminőségi besorolása 0 vagy 1. A fedezett kötvények formájában megvalósuló kitettségeket ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségnek kell tekinteni, függetlenül az ugyanazon partnerrel mint a fedezett kötvények kibocsátójával szembeni egyéb kitettségektől, amelyek egy különálló ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettséget képeznek.
(2) Az egyetlen ingatlannal szembeni kitettségekhez 10 % értékű CT i relatív túlzott kitettségi határt és 12 % értékű g i piaci kockázatkoncentrációs kockázati tényezőt kell hozzárendelni.
(3) A következőkkel szembeni kitettségekhez 0 % értékű g i piaci kockázatkoncentrációs kockázati tényezőt kell hozzárendelni:
| a) | Európai Központi Bank; |
| b) | tagállamok központi kormányzatai és központi bankjai, a központi kormányzat és a központi bank hazai pénznemében denominált és finanszírozott kitettségek; |
| c) | az 575/2013/EU rendelet 117. cikkének (2) bekezdésében említett multilaterális fejlesztési bankok; |
| d) | az 575/2013/EU rendelet 118. cikkében említett nemzetközi szervezetek. |
Az olyan kitettségekhez, amelyeket az a)–d) pontban említett partnerek valamelyike teljes egészükben, feltétel nélkül és visszavonhatatlanul garantál, szintén 0 % g i piaci kockázatkoncentrációs kockázati tényezőt kell hozzárendelni, amennyiben a garancia megfelel a 215. cikkben leírt követelményeknek.
(4) A (3) bekezdés b) pontjában említettektől eltérő központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni, az adott központi kormányzat és központi bank hazai pénznemében denominált és finanszírozott kitettségekhez a hitelminőségi besorolásuk súlyozott átlagától függően kell g i piaci kockázatkoncentrációs kockázati tényezőt hozzárendelni az alábbi táblázat szerint.
| Az i ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettség hitelminőségi besorolásának súlyozott átlaga | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |
| Kockázati tényező g i | 0 % | 0 % | 12 % | 21 % | 27 % | 73 % | 73 % |
(5) A banki betétek formájában megvalósuló kitettségekhez 0 % értékű g i piaci kockázatkoncentrációs kockázati tényezőt kell hozzárendelni, amennyiben az alábbi követelmények mindegyikét teljesítik:
| a) | a kitettség teljes értékét kormányzati garanciarendszer fedezi az Unióban; |
| b) | a garancia korlátozás nélkül fedezi a biztosítót vagy viszontbiztosítót; |
| c) | a garanciát nem veszik kétszer figyelembe a szavatolótőke-szükséglet számításakor. |
7. alszakasz
Devizaárfolyam-kockázati részmodul
188. cikk
(1) A 2009/138/EK irányelv 105. cikke (5) bekezdése második albekezdésének e) pontjában említett devizaárfolyam-kockázat tőkeszükséglete az egyes külföldi pénznemek devizaárfolyam-kockázataihoz tartozó tőkeszükségletek összege. A 168. cikk (2) bekezdésében említett 1-es típusú részvénykitettségekbe és a 168. cikk (3) bekezdésében említett 2-es típusú részvénykitettségekbe irányuló, különböző devizákban működő tőzsdéken jegyzett befektetések úgy tekintendők, hogy a fő jegyzésük szerinti deviza árfolyamára érzékenyek. A 168. cikk (3) bekezdésében említett 2-es típusú, nem jegyzett részvénykitettségek úgy tekintendők, hogy annak az országnak a devizájára érzékenyek, amelyben a kibocsátó a fő tevékenységét végzi. Az ingatlan úgy tekintendő, hogy annak az országnak a devizájára érzékeny, amelyben elhelyezkedik.
E cikk alkalmazásában külföldi pénznemen a biztosító vagy viszontbiztosító pénzügyi beszámolóinak elkészítéséhez használt pénznemtől („hazai pénznem”) eltérő pénznemek értendők.
(2) Minden külföldi pénznem esetében a devizaárfolyam-kockázat tőkeszükséglete az alábbi tőkeszükségletek közül a nagyobb:
| a) | a külföldi pénznem értékében a hazai pénznemhez viszonyítva bekövetkező növekedés kockázatának a tőkeszükséglete; |
| b) | a külföldi pénznem értékében a hazai pénznemhez viszonyítva bekövetkező csökkenés kockázatának a tőkeszükséglete. |
(3) A külföldi pénznem értékében a hazai pénznemhez viszonyítva bekövetkező növekedés kockázatának a tőkeszükséglete egyenlő az alapvető szavatoló tőkében jelentkező olyan veszteséggel, amely a külföldi pénznem értékének a hazai pénznemhez viszonyított 25 %-os azonnali növekedéséből adódna.
(4) A külföldi pénznem értékében a hazai pénznemhez viszonyítva bekövetkező csökkenés kockázatának a tőkeszükséglete egyenlő az alapvető szavatoló tőkében jelentkező olyan veszteséggel, amely a külföldi pénznem értékének a hazai pénznemhez viszonyított 25 %-os azonnali csökkenéséből adódna.
(5) Az euróhoz rögzített pénznemek esetében az e cikk (3) és (4) bekezdésében említett 25 %-os tényező kiigazítható a 2009/138/EK irányelv 109a. cikke (2) bekezdésének d) pontja szerint elfogadott végrehajtási aktus alapján, feltéve, hogy az összes az alábbi feltétel teljesül:
| a) | a rögzítési rendszernek biztosítania kell, hogy az árfolyamban egy év alatt bekövetkező relatív változások nem haladják meg a 25 %-os tényező olyan relatív kiigazításait szélsőséges piaci események esetén, amelyek megfelelnek a 2009/138/EK irányelv 101. cikkének (3) bekezdése szerinti biztonsági szintnek; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
Az a) pont alkalmazásakor figyelembe kell venni a rögzítést garantáló felek pénzügyi erőforrásait.
(6) A külföldi pénznem értékének a hazai pénznemmel szembeni növekedéséből vagy csökkenéséből származó, a pénzügyi intézményekben vagy hitelintézetekben fennálló, a 2009/138/EK irányelv 92. cikkének (2) bekezdésében említett részesedések értékére gyakorolt hatást csak azon részesedések értékére kell figyelembe venni, amelyek e rendelet 68. cikke alapján nem kerülnek levonásra a szavatoló tőkéből. A szavatoló tőkéből levont részt csak annyiban kell figyelembe venni, amennyire az adott hatás növeli az alapvető szavatoló tőkét.
(7) Amennyiben a (2) bekezdés a) és b) pontjában említett tőkeszükségletek közül a magasabb és a 206. cikk (2) bekezdése szerint számított tőkeszükségletek közül a magasabb nem ugyanazon a forgatókönyvön alapul, egy adott deviza devizaárfolyam-kockázatának a tőkeszükséglete a (2) bekezdés a) vagy b) pontjában említett tőkeszükségletek közül az, amelyiknél az alapul szolgáló forgatókönyv a legmagasabb tőkeszükségletet eredményezi a 206. cikk (2) bekezdése szerinti számítás esetén.
6. SZAKASZ
Partner általi nemteljesítési kockázati modul
1. alszakasz
Általános rendelkezések
189. cikk
Hatály
(1) A partner általi nemteljesítési kockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | SCR def,1 a (2) bekezdésben meghatározott 1-es típusú kitettségek partner általi nemteljesítési kockázatának a tőkeszükségletét jelöli; |
| b) | SCR def,2 a (3) bekezdésben meghatározott 2-es típusú kitettségek partner általi nemteljesítési kockázatának a tőkeszükségletét jelöli. |
(2) Az 1-es típusú kitettségek a következőkhöz kapcsolódó kitettségekből állnak:
| a) | Kockázatcsökkentési szerződések, többek között viszontbiztosítási megállapodások, különleges célú gazdasági egységek, biztosítási értékpapírosítások és származtatott termékek; |
| b) | A 91/674/EGK tanácsi irányelv ( 14 ) 6. cikkének F. pontja szerinti bankbetétek; |
| c) | Átadó biztosítóknál elhelyezett betétek, amennyiben az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek száma nem haladja meg a 15-öt; |
| d) | Biztosítóknak vagy viszontbiztosítóknak nyújtott lehívott, de kifizetetlen kötelezettségvállalások, amennyiben az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek száma nem haladja meg a 15-öt, beleértve a lehívott, de kifizetetlen törzsrészvénytőkét és elsőbbségi részvényeket, a lehívott, de kifizetetlen kötelező érvényű kötelezettségvállalásokat alárendelt kötelezettségek lejegyzésére és kifizetésére, a lehívott, de kifizetetlen induló tőkét, biztosító egyesületek és egyesületi formához hasonlóan működő biztosítók esetén a tagsági hozzájárulásokat vagy ezekkel egyenértékű alapvető szavatolótőke-elemeket, a lehívott, de kifizetetlen garanciákat, a lehívott, de kifizetetlen akkreditíveket, biztosító egyesületek vagy biztosító jellegű egyesületek esetén az egyesületnek a tagokkal szembeni, pótlólagos befizetésből eredő lehívott, de kifizetetlen követeléseit; |
| e) | Kötelező érvényű kötelezettségvállalások, amelyeket a biztosító nyújtott vagy amelyekben megállapodott, és amelyek fizetési kötelezettségeket eredményezhetnek egy partner hitelképességétől vagy nemteljesítésétől függően, ideértve a garanciákat, az akkreditíveket és a biztosító által kiállított komfortleveleket. |
(3) A 2-es típusú kitettségek tartalmaznak minden olyan, a kamatrés-kockázati részmodulban nem szereplő hitelkockázati kitettséget, amely nem 1-es típusú kitettség, így egyebek mellett az alábbiakat:
| a) | közvetítőkkel szembeni követelések; |
| b) | szerződő adósok; |
| c) | a 191. cikk (2)–(13) bekezdésében leírt követelményeket teljesítő jelzáloghitelek; |
| d) | átadó biztosítóknál elhelyezett betétek, amennyiben az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek száma meghaladja a 15-öt; |
| e) | A (2) bekezdés d) pontjában említett, biztosítóknak vagy viszontbiztosítóknak nyújtott lehívott, de kifizetetlen kötelezettségvállalások, amennyiben az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek száma meghaladja a 15-öt. |
(4) A biztosító vagy viszontbiztosító saját döntése alapján a (3) bekezdés d) és e) pontjában említett összes kitettséget 1-es típusú kitettségnek tekintheti az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek számától függetlenül.
(5) Amennyiben akkreditívvel, garanciával vagy egyenértékű kockázatcsökkentési technikával teljes körűen biztosítanak egy kitettséget, és ez a kockázatcsökkentési technika teljesíti a 209–215. cikkben leírt követelményeket, akkor az adott akkreditív, garancia vagy egyenértékű kockázatcsökkentési technika nyújtója a biztosított kitettség tekintetében partnernek tekinthető az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek számának meghatározása során.
(6) A következő hitelkockázatok nem képezik a partner általi nemteljesítési kockázati modul részét:
| a) | hitelderivatívával továbbhárított hitelkockázat; |
| b) | különleges célú gazdasági egységen keresztüli, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-kibocsátás hitelkockázata, akár megfelel a különleges célú gazdasági egység a 2009/138/EK irányelv 13. cikkének 26. pontjában található fogalommeghatározásnak, akár nem; |
| c) | az e rendelet I. mellékletének 9., 21. és 28. biztosítási ágazatban említett hitel- és kezességvállalási biztosítás és viszontbiztosítás biztosítási kockázata; |
| d) | a 191. cikk (2)–(9) bekezdésében leírt követelményeket nem teljesítő jelzáloghitelek hitelkockázata. |
(7) A biztosítási szerződésekre vonatkozó, harmadik felek által a szerződőnek nyújtott olyan befektetési garanciákat, amelyekért a biztosító vagy viszontbiztosító felelősséget visel a harmadik fél nemteljesítése esetén, származtatott termékként kell kezelni a partner általi nemteljesítési kockázati modulban.
190. cikk
Ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek
(1) A partner általi nemteljesítési kockázat tőkeszükségletét az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek alapján kell kiszámítani. E tekintetben az azonos vállalatcsoporthoz tartozó vállalkozásokkal szemben fennálló kitettségek ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségnek tekintendők.
(2) A biztosító vagy viszontbiztosító az ugyanazon törvényes vagy szerződéses kockázatközösségi megállapodás különböző tagjaihoz tartozó kitettségeket különböző ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségeknek tekintheti, amennyiben az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettség nemteljesítési valószínűségét a 199. cikk szerint, nemteljesítési veszteségét pedig a 193. cikk szerint számítják ki „A” típusú kockázatközösségi kitettség esetén, a 194. cikk szerint „B” típusú kockázatközösségi kitettség esetén, és a 195. cikk szerint „C” típusú kockázatközösségi kitettség esetén. Az ugyanazon kockázatközösségi megállapodáshoz tartozó vállalkozásokkal szemben fennálló kitettségek ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségként is kezelhetők.
191. cikk
Jelzáloghitelek
(1) A lakóingatlanokra bejegyzett jelzáloggal biztosított lakossági hiteleket (jelzáloghitel) 2-es típusú kitettségként kell kezelni a partner általi nemteljesítési kockázat alapján, amennyiben teljesülnek a (2)–(13) bekezdésben leírt követelmények.
(2) A kitettség természetes személlyel, illetve személyekkel, vagy kis- illetve közepes méretű vállalkozásokkal szembeni kitettség.
(3) A kitettség nagyszámú, hasonló jellegzetességekkel bíró kitettségek egyike, ami által lényegesen csökkennek az ilyen kölcsönnyújtáshoz kapcsolódó kockázatok.
(4) A biztosítónak vagy viszontbiztosítónak, illetve adott esetben a 2009/138/EK irányelv 212. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (2) bekezdése szerinti összes kapcsolt vállalkozásnak a partner vagy más kapcsolódó harmadik fél által fizetendő teljes összeg, beleértve az esetleges nem teljesítő kitettségeket is, a biztosító vagy viszontbiztosító tudomása szerint nem haladhatja meg az 1 millió EUR-t. A biztosító vagy viszontbiztosító ésszerű lépéseket tesz, hogy megbizonyosodjon erről.
(5) A tulajdonos elfoglalja vagy kiadja a lakóingatlant.
(6) Az ingatlan értéke nem függ lényegesen a hitelfelvevő hitelminőségi besorolásától.
(7) A hitelfelvevő kockázata nem az alapul szolgáló ingatlan teljesítőképességétől függ lényegesen, hanem a hitelfelvevő más forrásokból történő adósság-visszafizetési képességétől, és ennek következtében a hitel visszafizetése önmagában lényegesen nem függ semmilyen, biztosítékként alapul szolgáló ingatlan által generált pénzáramlástól. Az egyéb bevételi források tekintetében a biztosító vagy viszontbiztosító hitelnyújtási politikája részeként meghatározza az elfogadható maximális hitel/jövedelem arányt, és a hiteldöntéseket megelőzően e bevételi forrásokról megfelelő bizonyítékot szerez.
(8) A jogbiztonság tekintetében az alábbi feltételek mindegyikének eleget kell tenni:
| a) | a jelzálog vagy kézi zálogjog a hitelszerződés megkötésének időpontjában irányadó valamennyi joghatóság előtt érvényesíthető, és a jelzálogot vagy kézi zálogjogot megfelelő módon és időrendben kell nyilvántartani; |
| b) | az összes, az elzálogosításhoz szükséges követelmény teljesül; |
| c) | a fedezeti megállapodás és az ezt alátámasztó jogi folyamat lehetővé teszi a biztosító vagy viszontbiztosító számára, hogy ésszerű időn belül hozzájuthasson a fedezeti értékhez. |
(9) Az ingatlanérték monitorozása és az ingatlanértékelés tekintetében az alábbi feltételek mindegyikének eleget kell tenni:
| a) | a biztosító vagy viszontbiztosító az ingatlan értékét rendszeresen, legalább minden harmadik évben monitorozza. A biztosító vagy viszontbiztosító gyakrabban végez monitorozást, ha az ingatlanpiaci feltételek jelentősen változnak; |
| b) | az ingatlan értékét akkor is felül kell vizsgálni, ha a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak információja van arról, hogy az ingatlan értéke az átlagos piaci árhoz viszonyítva jelentősen csökkenhetett; ez esetben a felülvizsgálatot olyan külső és független értékbecslőnek kell elvégeznie, aki rendelkezik a becslés elvégzéséhez szükséges szakképzettséggel, képességgel és tapasztalattal, és független a hitelezési döntéssel kapcsolatos folyamattól. |
(10) A (9) bekezdés alkalmazása során a biztosítók vagy viszontbiztosítók használhatnak statisztikai módszereket az ingatlanok értékének monitorozására, valamint az újraértékelendő ingatlanok meghatározására.
(11) A biztosító vagy viszontbiztosító egyértelműen dokumentálja az általa elfogadott lakó- és kereskedelmi ingatlanok típusait, valamint a hitelezési politikáját e vonatkozásban. A biztosító vagy viszontbiztosító előírja az ingatlan piaci értékét vizsgáló független értékbecslő számára a piaci érték átlátható és egyértelmű módon történő dokumentálását a 198. cikk (2) bekezdésének megfelelően.
(12) A biztosító vagy viszontbiztosító eljárásokkal rendelkezik annak monitorozására, hogy a hitelkockázati fedezetként felhasznált ingatlan káresemények ellen megfelelően biztosított-e.
(13) A biztosító vagy viszontbiztosító a jelzáloghitelekből eredő veszteségekkel kapcsolatban az alábbi adatok mindegyikét bejelenti a felügyeleti hatóság felé:
| a) | a 189. cikk (3) bekezdése szerint bármely évben 2-es típusú kitettségként besorolt hitelekből eredő veszteségek; |
| b) | bármely év összesített vesztesége. |
(14) A felügyeleti hatóságok évente összesítve közzéteszik a (13) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott adatokat, történeti adatokkal együtt, ha ilyenek rendelkezésre állnak. A felügyeleti hatóság egy másik tagállami felügyeleti hatóság, az EBH vagy az EIOPA kérésére részletesebb információkat közöl az illető felügyeleti hatósággal, az EBH-val vagy az EIOPA-val az adott tagállam lakóingatlan-piaci feltételeiről.
192. cikk
Nemteljesítési veszteség
(1) Az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek nemteljesítési vesztesége az adott ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettséghez tartozó partnerekkel szembeni kitettségek nemteljesítési veszteségének összege. A nemteljesítési veszteség nem tartalmazza az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségekhez tartozó partnerekkel szembeni kötelezettségeket, amennyiben az adott kötelezettségeket és kitettségeket a partnerek nemteljesítése esetén beszámítják, és amennyiben a beszámítási jog tekintetében teljesülnek a 209. és 210. cikkben leírt feltételek. A beszámítást nem kell figyelembe venni, ha a kötelezettségeket a hitelkockázati kitettség elszámolását megelőzően teljesítik.
(2) A viszontbiztosítási megállapodások és biztosítási értékpapírosítások nemteljesítési vesztesége a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | Recoverables a viszontbiztosítási megállapodásból vagy a biztosítási értékpapírosításból megtérülő és az adósoktól visszaszerezhető összegek legjobb becslését jelöli; |
| b) | RM re a viszontbiztosítási megállapodás vagy értékpapírosítás biztosítási kockázatra gyakorolt kockázatcsökkentő hatását jelöli; |
| c) | Collateral a biztosíték kockázattal korrigált értékét jelöli a viszontbiztosítási megállapodás vagy értékpapírosítás vonatkozásában; |
| d) | F egy olyan tényezőt jelöl, amellyel figyelembe vehető a biztosítéki megállapodás viszontbiztosítási megállapodásra vagy értékpapírosításra vonatkozó gazdasági hatása az adott partnerrel kapcsolatos bármely hitelesemény esetén. |
Amennyiben a viszontbiztosítási megállapodást egy biztosítóval vagy viszontbiztosítóval vagy egy harmadik féllel kötik meg, és az adott partner eszközeinek 60 %-ára vagy annál nagyobb arányára biztosítéki megállapodások vonatkoznak, a nemteljesítési veszteség a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| F' egy olyan tényezőt jelöl, amellyel figyelembe vehető a biztosítéki megállapodás viszontbiztosítási megállapodásra vagy értékpapírosításra vonatkozó gazdasági hatása az adott partnerrel kapcsolatos hitelesemény esetén. |
(3) A származtatott termékek nemteljesítési vesztesége a következőképpen számítandó ki:
ahol
| a) | Derivative a származtatott terméknek a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerinti értékét jelöli; |
| b) | RM fin a származtatott termék piaci kockázatra gyakorolt kockázatcsökkentő hatását jelöli; |
| c) | Collateral a biztosíték kockázattal korrigált értékét jelöli a származtatott termék vonatkozásában; |
| d) | F' egy olyan tényezőt jelöl, amellyel figyelembe vehető a biztosítéki megállapodás származtatott termékre vonatkozó gazdasági hatása az adott partnerrel kapcsolatos hitelesemény esetén. |
(4) A jelzáloghitelek nemteljesítési vesztesége a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | Loan a jelzáloghitelnek a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerinti értékét jelöli; |
| b) | Mortgage a jelzálog kockázattal korrigált értékét jelöli. |
(5) Az e rendelet 189. cikke (2) bekezdésének e) pontjában említett kötelező érvényű kötelezettségvállalás nemteljesítési vesztesége a kötelezettségvállalás névleges értéke és a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerinti értéke közötti különbség.
(6) A 91/674/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének F. pontja szerinti bankbetétek nemteljesítési vesztesége egy átadó biztosítónál elhelyezett betét, egy e rendelet 189. cikke (2) bekezdésének d) vagy 189. cikke (3) bekezdésének e) pontjában felsorolt elem vagy közvetítővel vagy szerződő adóssal szembeni követelés vonatkozásában, továbbá a máshol fel nem sorolt bármely más kitettség vonatkozásában azonos annak a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerinti értékével.
193. cikk
„A” típusú kockázatközösségi kitettségek nemteljesítési vesztesége
(1) Az olyan „A” típusú kockázatközösségi kitettségek esetében, amelyeket a biztosító külön ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségnek tekint a 190. cikk (2) bekezdésének megfelelően, amennyiben az egyes tagok csak a kockázatközösségben fennálló kötelezettségek rájuk eső részéért viselnek felelősséget, a nemteljesítési veszteséget a 192. cikk szerint kell kiszámítani.
Az olyan „A” típusú kockázatközösségi kitettségek esetében, amelyeket a biztosító külön ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségnek tekint a 190. cikk (2) bekezdésének megfelelően, amennyiben a tagok a kockázatközösségben fennálló kötelezettségek teljes összegéért felelősséget viselnek, a 192. cikk szerint kiszámított nemteljesítési veszteséget meg kell szorozni a kockázatmegosztási tényezővel, amely a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | ; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| b) | i a 2009/138/EK irányelv 2. cikkében meghatározott körbe eső összes kockázatközösségi tagot jelöli, j pedig az irányelv 2. cikkének köréből kizárt összes kockázatközösségi tagot jelöli; |
| c) | ; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| d) | P j j kockázatközösségi tagnak a kockázatközösség teljes kockázatából vállalt részesedését jelöli; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| (f) | a 2009/138/EK irányelv hatálya alá tartozó és külső hitelminősítő intézet által értékelt kockázatközösségi tagok esetében az és értékek a legfrissebb rendelkezésre álló tőkemegfelelési mutatónak felelnek meg; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
(2) Amennyiben a biztosító egy kockázatközösségre ruházza át a kockázatot egy központi biztosító közvetítőjén keresztül, a központi biztosító a kockázatközösség részének tekintendő és a kockázati részesedését ennek alapján kell kiszámítani.
194. cikk
„B” típusú kockázatközösségi kitettségek nemteljesítési vesztesége
(1) Az olyan „B” típusú kockázatközösségi kitettségek esetében, amelyeket a biztosító külön ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségnek tekint a 190. cikk (2) bekezdésének megfelelően, amennyiben a tagok a kockázatközösségben fennálló kötelezettségek teljes összegéért felelősséget viselnek, a nemteljesítési veszteség a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | P U a biztosítónak a kockázatközösségi megállapodás feltételei szerinti kockázati részesedését jelöli; |
| b) | P C a partner tagnak a kockázatközösségi megállapodás feltételei szerinti kockázati részesedését jelöli; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| d) | BE C a biztosító által a partner tagra ruházott kötelezettség legjobb becslését jelöli, levonva a kockázatközösségen kívüli partnerekkel viszontbiztosított esetleges összegeket; |
| e) | ? RM C a partner tagnak a kockázatközösségi megállapodás kockázatcsökkentő hatásához való hozzájárulását jelöli a biztosító biztosítási kockázata vonatkozásában; |
| f) | Collateral a kockázatközösségben részt vevő partner tag által tartott biztosíték kockázattal korrigált értékét jelöli; |
| g) | F azt a tényezőt jelöli, amellyel figyelembe vehető a partner tag által tartott biztosíték 197. cikk szerint kiszámítandó gazdasági hatása. |
(2) Az olyan „B” típusú kockázatközösségi kitettségek esetében, amelyeket a biztosító külön ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségnek tekint a 190. cikk (2) bekezdésének megfelelően, amennyiben az egyes tagok csak a kockázatközösségben fennálló kötelezettségek rájuk eső részéért viselnek felelősséget, a nemteljesítési veszteség a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | P C a partner tagnak a kockázatközösségi megállapodás feltételei szerinti kockázati részesedését jelöli; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| c) | BE U a biztosító által a kockázatközösségre ruházott kötelezettség legjobb becslését jelöli, levonva a kockázatközösségen kívüli partnerekkel viszontbiztosított esetleges összegeket; |
| d) | ? RM C a partner tagnak a kockázatközösségi megállapodás kockázatcsökkentő hatásához való hozzájárulását jelöli a biztosító biztosítási kockázata vonatkozásában; |
| e) | Collateral a kockázatközösségben részt vevő partner tag által tartott biztosíték kockázattal korrigált értékét jelöli; |
| f) | F azt a tényezőt jelöli, amellyel figyelembe vehető a partner tag által tartott biztosíték 197. cikk szerint kiszámítandó gazdasági hatása. |
195. cikk
„C” típusú kockázatközösségi kitettségek nemteljesítési vesztesége
Az olyan „C” típusú kockázatközösségi kitettségek esetében, amelyeket a biztosító külön ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségnek tekint a 190. cikk (2) bekezdésének megfelelően, a nemteljesítési veszteség a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | P U a biztosítónak a kockázatközösségi megállapodás feltételei szerinti kockázati részesedését jelöli; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| c) | BE CE a kockázatközösség egésze által a külső partnerre ruházott kötelezettség legjobb becslését jelöli; |
| d) | ? RM CE a külső partnernek a kockázatközösségi megállapodás kockázatcsökkentő hatásához való hozzájárulását jelöli a biztosító biztosítási kockázata vonatkozásában; |
| e) | Collateral a kockázatközösségben részt vevő partner tag által tartott biztosíték kockázattal korrigált értékét jelöli; |
| f) | F azt a tényezőt jelöli, amellyel figyelembe vehető a partner tag által tartott biztosíték 197. cikk szerint kiszámítandó gazdasági hatása. |
196. cikk
Kockázatcsökkentő hatás
A viszontbiztosítási megállapodások, értékpapírosítások és származtatott termékek biztosítástechnikai és piaci kockázatra gyakorolt kockázatcsökkentő hatása a következő tőkeszükségletek közötti különbség:
| a) | a biztosító vagy viszontbiztosító biztosítástechnikai és piaci kockázatának az a hipotetikus tőkeszükséglete, amely akkor lenne érvényben, ha a viszontbiztosítási megállapodás, értékpapírosítás vagy származtatott termék nem létezne; |
| b) | a biztosító vagy viszontbiztosító biztosítástechnikai vagy piaci kockázatának a tőkeszükséglete. |
197. cikk
A biztosíték kockázattal korrigált értéke
(1) Az 1. cikk 26. pontjának b) alpontja szerinti, értékpapírral nyújtott biztosíték kockázattal korrigált értéke a biztosítékként szolgáló eszközöknek a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerint vett értéke és a piaci kockázat e cikk (5) bekezdésében említett kiigazítása közötti különbség, amennyiben mindkét alábbi követelmény teljesül:
| a) | a biztosító vagy viszontbiztosító jogosult (vagy olyan célvagyonnak a kedvezményezettje, amelyben a vagyonkezelő jogosult) megfelelő időben érvényesíteni a biztosítékot vagy átvenni a fedezetet biztosító eszközöket nemteljesítés, fizetésképtelenség, felszámolás vagy a partnerrel kapcsolatos más hitelkockázati esemény esetén (partnerekre vonatkozó követelmény); |
| b) | a biztosító vagy viszontbiztosító jogosult (vagy olyan célvagyonnak a kedvezményezettje, amelyben a vagyonkezelő jogosult) megfelelő időben érvényesíteni a biztosítékot vagy átvenni a fedezetet biztosító eszközöket nemteljesítés, fizetésképtelenség, felszámolás vagy a biztosítékot a partner megbízásából tartó kezelővel vagy más harmadik féllel kapcsolatos egyéb hitelkockázati esemény esetén (harmadik felekre vonatkozó követelmény). |
(2) Amennyiben a partnerekre vonatkozó követelmény és az e rendelet 214. cikkében leírt feltételek teljesülnek, és a harmadik felekre vonatkozó követelmény nem teljesül, az e rendelet 1. cikke 26. pontjának b) alpontja szerinti értékpapírral nyújtott biztosíték kockázattal korrigált értéke a biztosítékként szolgáló eszközöknek a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerint vett értéke és a piaci kockázat e cikk (5) bekezdésében említett kiigazítása közötti különbség 90 %-a.
(3) Amennyiben a partnerekre vonatkozó követelmény vagy a 214. cikkben leírt követelmények nem teljesülnek, az 1. cikk 26. pontjának b) alpontja szerinti értékpapírral nyújtott biztosíték kockázattal korrigált értéke nulla.
(4) Az 1. cikk 26. pontjának a) alpontja szerinti, értékpapírral nyújtott olyan biztosíték kockázattal korrigált értéke, amelynek a teljes tulajdonjogát átruházták, a biztosítékként szolgáló eszközöknek a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerint vett értéke és a piaci kockázat e cikk (5) bekezdésében említett kiigazítása közötti különbség, amennyiben teljesülnek az e rendelet 214. cikkében leírt követelmények.
(5) A piaci kockázat kiigazítása az alábbi tőkeszükségletek közötti különbség:
| a) | a biztosító vagy viszontbiztosító piaci kockázatának az a hipotetikus tőkeszükséglete, amely akkor lenne érvényben, ha a biztosítékként szolgáló eszközöket nem vennék figyelembe a számításban; |
| b) | a biztosító vagy viszontbiztosító piaci kockázatának az a hipotetikus tőkeszükséglete, amely akkor lenne érvényben, ha a biztosítékként szolgáló eszközöket figyelembe vennék a számításban. |
(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában a biztosítékként szolgáló eszközök devizaárfolyam-kockázatát a biztosítékként szolgáló eszközök devizájának és a megfelelő kitettség devizájának az összehasonlításával kell kiszámítani.
(7) Amennyiben a partner fizetésképtelensége esetén a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a partner fizetésképtelenségi vagyonában fennálló, a biztosítékot meghaladó arányos részesedésének meghatározásakor nem veszik figyelembe, hogy a vállalkozás megkapja a biztosítékot, a 192. cikk (2) és (3) bekezdésében említett F és F' tényezők értéke egyaránt 100 %. Minden más esetben a tényezők értéke 50 %, illetve 90 %.
198. cikk
A jelzálog kockázattal korrigált értéke
(1) A jelzálog kockázattal korrigált értéke a jelzálogként szolgáló lakóingatlan (2) bekezdés szerint vett értéke és a piaci kockázat e cikk (3) bekezdésében említett kiigazítása közötti különbség.
(2) A jelzálogként szolgáló lakóingatlan értéke a piaci értéknek az e rendelet 191. cikke (9) és (10) bekezdése szerinti monitoring eredményeittükröző és az ingatlant terhelő elsőbbségi követeléseket figyelembe vevő csökkentett értéke. Az ingatlan külső, független értékelésének azonosnak vagy alacsonyabbnak kell lennie, mint a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerint számított piaci érték.
(3) A piaci kockázat (1) bekezdésben említett kiigazítása az alábbi tőkeszükségletek közötti különbség:
| a) | a biztosító vagy viszontbiztosító piaci kockázatának az a hipotetikus tőkeszükséglete, amely akkor lenne érvényben, ha a jelzálogként szolgáló lakóingatlant nem vennék figyelembe a számításban; |
| b) | a biztosító vagy viszontbiztosító piaci kockázatának az a hipotetikus tőkeszükséglete, amely akkor lenne érvényben, ha a jelzálogként szolgáló lakóingatlant figyelembe vennék a számításban. |
(4) A (2) bekezdés alkalmazásában a jelzálogként szolgáló lakóingatlan devizaárfolyam-kockázatát a lakóingatlan devizájának és a megfelelő hitel devizájának az összehasonlításával kell kiszámítani.
2. alszakasz
1-es típusú kitettségek
199. cikk
Nemteljesítési valószínűség
(1) Az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek nemteljesítési valószínűsége az adott ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettséghez tartozó partnerekkel szemben fennálló kitettségek nemteljesítési valószínűségeinek az átlaga, súlyozva az adott kitettségekre vonatkozó nemteljesítési veszteséggel.
(2) A külső hitelminősítő intézet által értékelt i ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettséghez az alábbi táblázat szerint kell PD i nemteljesítési valószínűséget hozzárendelni.
| Hitelminőségi besorolás | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |
| PD i nemteljesítési valószínűség | 0,002 % | 0,01 % | 0,05 % | 0,24 % | 1,20 % | 4,2 % | 4,2 % |
(3) A biztosítókkal vagy viszontbiztosítókkal szembeni, külső hitelminősítő intézet által nem értékelt i ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségekhez, amennyiben az adott vállalkozás teljesíti a minimális tőkeszükségletet, a vállalkozás tőkemegfelelési mutatójától függően az alábbi táblázat szerint kell hozzárendelni egy PD i nemteljesítési valószínűséget:
| Tőkemegfelelési mutató | 196 % | 175 % | 150 % | 125 % | 122 % | 100 % | 95 % | 75 % |
| Nemteljesítési valószínűség | 0,01 % | 0,05 % | 0,1 % | 0,2 % | 0,24 % | 0,5 % | 1,2 % | 4,2 % |
Amennyiben a tőkemegfelelési mutató a fenti táblázatban meghatározott tőkemegfelelési mutatók közé esik, a nemteljesítési valószínűség értékét lineárisan interpolálni kell a nemteljesítési valószínűség legközelebbi értékeiből a fenti táblázatban megadott legközelebbi tőkemegfelelési mutatók szerint. Amennyiben a tőkemegfelelési mutató nem éri el a 75 %-ot, a nemteljesítési valószínűség 4,2 %. Amennyiben a tőkemegfelelési mutató több mint 196 %, a nemteljesítési valószínűség 0,01 %.
E bekezdés alkalmazásában a „tőkemegfelelési mutató” a szavatolótőke-szükségletet fedező figyelembe vehető szavatoló tőke és a szavatolótőke-szükséglet közötti arányszámot jelöli a legfrissebb rendelkezésre álló adatok felhasználásával.
(4) Az olyan biztosítókkal vagy viszontbiztosítókkal szembeni ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségekhez, amelyek nem teljesítik a minimális tőkeszükségletet, 4,2 %-os nemteljesítési valószínűséget kell hozzárendelni.
(5) E cikk (3) és (4) bekezdése csak a 2009/138/EK irányelv 51. cikkében említett, a fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló jelentésnek a kitettség szerinti biztosító általi első nyilvánosságra hozatalának napjától alkalmazandó. Ezen időpontot megelőzően, ha a kitettségekhez külső hitelminősítő intézet általi értékelés áll rendelkezésre, a (2) bekezdés alkalmazandó. Más esetben a kitettségekhez ugyanazt a kockázati tényezőt kell hozzárendelni, mint amely a (3) bekezdésnek a 100 %-os tőkemegfelelési mutatóval bíró biztosítóval vagy viszontbiztosítóval szembeni kitettségekre való alkalmazásából adódna.
(6) A harmadik országbeli biztosítókkal vagy viszontbiztosítókkal szembeni, külső hitelminősítő intézet által nem értékelt olyan kitettségekhez, amelyek olyan országban találhatók, amelynek a szavatolótőke-megfelelési rendszere a 2009/138/EK irányelvben meghatározottal egyenértékűnek minősül az irányelv 227. cikke szerint, és amely megfelel az adott harmadik ország szavatolótőke-megfelelési követelményeinek, 0,5 % nemteljesítési valószínűséget kell hozzárendelni.
(7) Az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 1. és 26. pontja szerinti olyan hitelintézetekkel és pénzügyi intézményekkel szembeni, külső hitelminősítő intézet által nem értékelt kitettségekhez, amelyek teljesítik a 2013/36/EU irányelvben és az 575/2013/EU rendeletben meghatározott szavatolótőke-megfelelési követelményeket, 0,5 % nemteljesítési valószínűséget kell hozzárendelni.
(8) A 180. cikk (2) bekezdésének a)–d) pontjában említett kitettségekhez 0 % nemteljesítési valószínűséget kell hozzárendelni.
(9) A (2)–(8) bekezdésben megnevezettektől eltérő ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek nemteljesítési valószínűsége 4,2 %.
(10) Amennyiben akkreditívvel, garanciával vagy más egyenértékű megállapodással teljes körűen biztosítanak egy kitettséget, és ez a megállapodás teljesíti a 209–215. cikkben leírt követelményeket, akkor az adott akkreditív, garancia vagy egyenértékű megállapodás nyújtója a biztosított kitettség tekintetében partnernek tekinthető az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek nemteljesítési valószínűségének meghatározása során.
(11) A (10) bekezdés alkalmazásában a 2009/138/EK irányelv 109a. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott végrehajtási aktusban felsorolt partnerek által teljes egészükben, feltétel nélkül és visszavonhatatlanul garantált kitettségeket a központi kormányzattal szembeni kitettségként kell kezelni.
200. cikk
1-es típusú kitettségek
(1) Amennyiben az 1-es típusú kitettségek veszteségmegoszlásának a szórása az összes 1-es típusú kitettség teljes nemteljesítési veszteségének 7 %-a vagy annál alacsonyabb, az 1-es típusú kitettségek partner általi nemteljesítési kockázatának tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol ? az 1-es típusú kitettségek veszteségmegoszlásának a (4) bekezdésben meghatározott szórását jelöli.
(2) Amennyiben az 1-es típusú kitettségek veszteségmegoszlásának a szórása az összes 1-es típusú kitettség teljes nemteljesítési veszteségének 7 %-ánál magasabb, de legfeljebb az összes 1-es típusú kitettség teljes nemteljesítési veszteségének 20 %-a, az 1-es típusú kitettségek partner általi nemteljesítési kockázatának tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol ? az 1-es típusú kitettségek veszteségmegoszlásának a szórását jelöli.
(3) Amennyiben az 1-es típusú kitettségek veszteségmegoszlásának a szórása az összes 1-es típusú kitettség teljes nemteljesítési veszteségének 20 %-ánál magasabb, az 1-es típusú kitettségek partner általi nemteljesítési kockázatának tőkeszükséglete az összes 1-es típusú kitettség teljes nemteljesítési vesztesége.
(4) Az 1-es típusú kitettségek veszteségmegoszlásának a szórása a következőképpen számítandó ki:
ahol V az 1-es típusú kitettségek veszteségmegoszlásának a varianciáját jelöli.
201. cikk
Az 1-es típusú kitettségek veszteségmegoszlásának varianciája
(1) Az 1-es típusú kitettségek veszteségmegoszlásának a 200. cikk (4) bekezdésében említett varianciája V inter és V intra összegeként számítandó ki.
(2) V inter a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | az összeg az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek 199. cikk szerinti különböző nemteljesítési valószínűségeinek az összes lehetséges ( j , k ) kombinációjára vonatkozik; |
| b) | TLGD j és TLGD k a PDj , illetve PDk nemteljesítési valószínűséggel rendelkező partnerekkel szembeni 1-es típusú kitettségek nemteljesítési veszteségének az összegét jelöli. |
(3) V intra a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | az első összeg az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségek 199. cikk szerinti összes nemteljesítési valószínűségére vonatkozik; |
| b) | a második összeg az összes olyan ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségre vonatkozik, amelynek a nemteljesítési valószínűsége PD j ; |
| c) | LGD i az i ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettség nemteljesítési veszteségét jelöli. |
3. alszakasz
2-es típusú kitettségek
202. cikk
2-es típusú kitettségek
A 2-es típusú kitettségek partner általi nemteljesítési kockázatának a tőkeszükséglete egyenlő az alapvető szavatoló tőkében jelentkező olyan veszteséggel, amely a 2-es típusú kitettségek értékének az alábbi összeg szerinti azonnali csökkenéséből adódna:
ahol:
| a) | LGD receivables>3months a közvetítőkkel szembeni összes olyan követelés nemteljesítési veszteségét jelöli, amely több mint három hónapja esedékes |
| b) | az összeg a több mint három hónapja esedékes, közvetítőkkel szembeni követelésektől eltérő minden 2-es típusú kitettségre vonatkozik; |
| c) | LGD i az i 2-es típusú kitettség nemteljesítési veszteségét jelöli. |
7. SZAKASZ
Immateriális javak kockázati modulja
203. cikk
Az immateriális javakkal kapcsolatos kockázat tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol V intangibles az immateriális javaknak a 12. cikk 2. pontja szerint elismert és megállapított értékét jelöli.
8. SZAKASZ
Működési kockázat
204. cikk
(1) A működési kockázati modul tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | BSCR az alapvető szavatolótőke-szükségletet jelöli; |
| b) | Op a működési kockázat alapvető tőkeszükségletét jelöli; |
| c) | Exp ul az előző 12 hónapban az olyan életbiztosítási szerződésekkel kapcsolatban felmerült kiadások összegét jelöli, amelyeknél a befektetési kockázatot a szerződők viselik. |
(2) A működési kockázat alapvető tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | Op premiums a működési kockázat tőkeszükségletét jelöli a megszolgált díjak alapján; |
| b) | Op provisions a működési kockázat tőkeszükségletét jelöli a biztosítástechnikai tartalékok alapján. |
(3) A működési kockázat megszolgált díjakon alapuló tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
| Op premiums = | 0,04 ? ( Earn life – Earn life–ul ) + 0,03 ? Earn non–life + max(0;0,04 ? ( Earn life – 1,2 ? pEarn life – ( Earn life–ul – 1,2 ? pEarn life–ul ))) + max(0;0,03 ? ( Earn non–life – 1,2 ? pEarn non–life )) |
ahol:
| a) | Earn life az életbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségek előző 12 hónapban megszolgált díjait jelöli a viszontbiztosítási szerződések díjainak levonása nélkül; |
| b) | Earn life-ul az életbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségek előző 12 hónapban megszolgált díjait jelöli a viszontbiztosítási szerződések díjainak levonása nélkül, amennyiben a befektetési kockázatot a szerződő viseli; |
| c) | Earn non-life a nem-életbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségek előző 12 hónapban megszolgált díjait jelöli a viszontbiztosítási szerződések díjainak levonása nélkül; |
| d) | pEarn life az életbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségek előző 12 hónapot megelőző 12 hónapban megszolgált díjait jelöli a viszontbiztosítási szerződések díjainak levonása nélkül; |
| e) | pEarn life-ul az életbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségek előző 12 hónapot megelőző 12 hónapban megszolgált díjait jelöli a viszontbiztosítási szerződések díjainak levonása nélkül, amennyiben a befektetési kockázatot a szerződő viseli; |
| f) | pEarn non-life a nem-életbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségek előző 12 hónapot megelőző 12 hónapban megszolgált díjait jelöli a viszontbiztosítási szerződések díjainak levonása nélkül. |
E bekezdés alkalmazásában a megszolgált díjakat bruttó értéken, a viszontbiztosítási szerződésekre jutó díjak levonása nélkül kell számítani.
(4) A működési kockázat biztosítástechnikai tartalékokon alapuló tőkeszükséglete a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | TP life az életbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségek biztosítástechnikai tartalékait jelöli; |
| b) | TP life-ul az életbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségek biztosítástechnikai tartalékait jelöli, amennyiben a befektetési kockázatot a szerződő viseli; |
| c) | TP non-life a nem-életbiztosítási és -viszontbiztosítási kötelezettségek biztosítástechnikai tartalékait jelöli; |
E bekezdés alkalmazásában a biztosítástechnikai tartalékok nem tartalmazzák a kockázati ráhagyást és azokat a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységekből megtérülő összegek levonása nélkül kell kiszámítani.
9. SZAKASZ
A biztosítástechnikai tartalékok és a halasztott adók veszteségelnyelő képessége miatti kiigazítás
205. cikk
Általános rendelkezések
A biztosítástechnikai tartalékok és a halasztott adók veszteségelnyelő képessége miatti, a 2009/138/EK irányelv 103. cikkének c) pontjában említett kiigazítás a következő elemek összege:
| a) | a biztosítástechnikai tartalékok veszteségelnyelő képessége miatti kiigazítás; |
| b) | a halasztott adók veszteségelnyelő képessége miatti kiigazítás. |
206. cikk
A biztosítástechnikai tartalékok veszteségelnyelő képessége miatti kiigazítás
(1) A biztosítástechnikai tartalékok veszteségelnyelő képessége miatti kiigazítás a következőképpen számítandó ki:
ahol:
| a) | BSCR a 2009/138/EK irányelv 103. cikkének a) pontjában említett alapvető szavatolótőke-szükségletet jelöli; |
| b) | nBSCR az e cikk (2) bekezdésében említett nettó alapvető szavatolótőke-szükségletet jelöli; |
| c) | FDB a jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedésekre vonatkozó biztosítástechnikai tartalékokat jelöli kockázati ráhagyás nélkül |
(2) A nettó alapvető szavatolótőke-szükségletet az V. fejezet 1. szakaszának 1–7. alszakasza szerint kell kiszámítani az alábbi módosításokkal:
| a) | amennyiben az alapvető szavatolótőke-szükséglet valamely moduljának vagy részmoduljának a számítása egy forgatókönyvnek a biztosítók vagy viszontbiztosítók alapvető szavatoló tőkéjére gyakorolt hatásán alapul, a forgatókönyv módosíthatja a biztosítástechnikai tartalékokban foglalt jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések értékét; |
| b) | az életbiztosítási kockázati modul, az életbiztosítási tartalékolási technikákhoz hasonlóan kezelt (SLT) egészségbiztosítási kockázati részmodul, az egészségbiztosítási katasztrófakockázati részmodul, a piaci kockázati modul és a partner általi nemteljesítési kockázati modul forgatókönyv-alapú számításai, valamint a c) és d) pontban meghatározott forgatókönyv-alapú számítások során figyelembe kell venni a forgatókönyvnek a biztosítástechnikai tartalékokban foglalt jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedésekre gyakorolt hatását; ezt a jövőbeli vezetői intézkedésekre vonatkozóan alkalmazott, a 23. cikknek megfelelő feltevések alapján kell megtenni; |
| c) | az 1-es típusú kitettségek partner általi nemteljesítési kockázatának a 189. cikk (1) bekezdésében említett tőkeszükséglete helyett a számítást az alapvető szavatoló tőkében jelentkező olyan veszteséggel egyenlő tőkeszükséglet alapján kell elvégezni, amely az 1-es típusú kitettségek partner általi nemteljesítési kockázatához tartozó, a 189. cikk (1) bekezdésében említett tőkeszükséglet összegének az 1-es típusú kitettségekkel kapcsolatos nemteljesítési események miatti azonnali elvesztéséből adódna; |
| d) | amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító egyszerűsített számítással határozza meg a 91., 92., 93., 94. cikkben, a 95. cikk (1), illetve (2) bekezdésében, a 96., 101. cikkben, a 103. cikk (1) bekezdésének a), illetve b) pontjában vagy a 104. cikkben meghatározott specifikus tőkeszükségletet, a vállalkozás a számítást az alapvető szavatoló tőkében jelentkező olyan veszteséggel egyenlő tőkeszükséglet alapján végzi el, amely az adott cikkben említett tőkeszükséglet összegének azonnali elvesztéséből adódna, és azt feltételezi, hogy az azonnali veszteséget az adott cikkben említett tőkeszükségletben számításba vett kockázat okozza. |
(3) A (2) bekezdés b) pontjának alkalmazása során a biztosító vagy viszontbiztosító a jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések elosztására vonatkozó minden törvényi, szabályozási és szerződési korlátozást figyelembe vesz.
207. cikk
A halasztott adók veszteségelnyelő képessége miatti kiigazítás
(1) A halasztott adók veszteségelnyelő képessége miatti kiigazítás egyenlő a biztosítók vagy viszontbiztosítók halasztott adóinak értékében bekövetkező olyan változással, amely egy, az alábbiak összegének megfelelő összeg azonnali elvesztéséből származna:
| a) | a 2009/138/EK irányelv 103. cikkének a) pontjában említett alapvető szavatolótőke-szükséglet; |
| b) | a biztosítástechnikai tartalékok veszteségelnyelő képessége miatti, e rendelet 206. cikkében említett kiigazítás; |
| c) | a működési kockázatnak a 2009/138/EK irányelv 103. cikkének b) pontjában említett tőkeszükséglete. |
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a halasztott adókat a 15. cikk szerint kell értékelni. Amennyiben az (1) bekezdésben említett veszteség a halasztott adókövetelések növekedését eredményezné, a biztosító vagy viszontbiztosító nem használhatja fel ezt a növekedést a kiigazításhoz, kivéve, ha bizonyítani tudja, hogy a jövőbeli nyereségek a 15. cikk (3) bekezdése szerint állnak majd rendelkezésre, figyelembe véve az (1) bekezdésben említett veszteség nagyságrendjét és a vállalkozás jelenlegi és jövőbeli pénzügyi helyzetére gyakorolt hatását.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában a halasztott adókötelezettségek csökkenésének vagy a halasztott adókövetelések növekedésének negatív kiigazítást kell eredményeznie a halasztott adók veszteségelnyelő képessége tekintetében.
(4) Amennyiben az (1) bekezdés szerinti kiigazítás számítása a halasztott adók pozitív változását eredményezi, a kiigazítás nulla.
(5) Amennyiben a halasztott adók veszteségelnyelő képessége miatti kiigazítás kiszámításához az (1) bekezdésben említett veszteséget hozzá kell rendelni annak okaihoz, a biztosító vagy viszontbiztosító a veszteséget azon kockázatokhoz rendeli hozzá, amelyeket az alapvető szavatolótőke-szükséglet és a működési kockázat tőkeszükséglete vesz számításba. A hozzárendelésnek összhangban kell lennie a standard formula moduljainak és részmoduljainak az alapvető szavatolótőke-szükséglethez való hozzájárulásával. Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító olyan részleges belső modellt alkalmaz, amelynél a biztosítástechnikai tartalékok és a halasztott adók veszteségelnyelő képessége miatti kiigazítás kívül esik a modell hatályán, a hozzárendelésnek összhangban kell lennie a standard formula modell hatályán kívül eső moduljainak és részmoduljainak az alapvető szavatolótőke-szükséglethez való hozzájárulásával.
10. SZAKASZ
Kockázatcsökkentési technikák
208. cikk
Módszerek és feltevések
(1) Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító a 209., 211. és 213. cikkben meghatározott követelményeknek megfelelő viszontbiztosítási szerződésekkel vagy különleges célú gazdasági egységekkel átruházza a biztosítási kockázatot, és amennyiben az adott megállapodás fedezetet biztosít az I. cím V. fejezetének 2., 3. és 4. szakaszában foglalt több forgatókönyv-alapú számításban, e szerződéses megállapodások kockázatcsökkentő hatását oly módon kell hozzárendelni a forgatókönyv-alapú számításokhoz, hogy az kétszeres figyelembevétel nélkül számításba vegye a biztosított fedezetek gazdasági hatását. A biztosított fedezetek gazdasági hatását az alapvető szavatoló tőkében jelentkező veszteség meghatározása során kell számításba venni a forgatókönyv-alapú számításokban.
(2) Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító a 2009/138/EK irányelv 210. cikkének (3) bekezdésében meghatározott, a 209., 211. és 213. cikkben leírt követelményeknek megfelelő finite viszontbiztosítással átruházza a biztosítási kockázatot, az adott szerződéseket csak a biztosítási kockázat szerződéses partnerre való átruházásának arányában kell elismerni az I. cím V. fejezetének 2., 3. és 4. szakaszában foglalt forgatókönyv-alapú számításokban. Az előző mondattól függetlenül a finite viszontbiztosítási és hasonló megállapodások, amennyiben az effektív kockázatátruházás hiánya hasonló a finite viszontbiztosításéhoz, nem veendők figyelembe a díj- és tartalékkockázat mennyiségi mérőszámának az e rendelet 116. és 147. cikke szerinti meghatározásához, illetve a biztosítóspecifikus paraméterek e fejezet 13. szakasza szerinti kiszámításához.
209. cikk
Minőségi kritériumok
(1) Az alapvető szavatolótőke-szükséglet számításakor a biztosító vagy viszontbiztosító csak abban az esetben veheti figyelembe a 2009/138/EK irányelv 101. cikkének (5) bekezdésében említett kockázatcsökkentési technikákat, ha az alábbi minőségi kritériumok mindegyike teljesül:
| a) | a szerződéses megállapodások és a kockázatátruházás minden érintett joghatósági területen jogilag érvényesek és kikényszeríthetők; |
| b) | a biztosító vagy viszontbiztosító megtett minden szükséges lépést a megállapodás érvényessége és a kapcsolódó kockázatok kezelése érdekében; |
| c) | a biztosító vagy viszontbiztosító folyamatos jelleggel monitorozni tudja a megállapodás és a kapcsolódó kockázatok érvényességét; |
| d) | a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak közvetlen követelése van az adott partnerrel szemben annak nemteljesítése, fizetésképtelensége vagy csődje, illetve más, a megállapodás ügyleti dokumentációjában meghatározott hitelkockázati esemény esetén; |
| e) | a szavatolótőke-szükséglet számítása során nem veszik kétszer figyelembe a szavatoló tőkében és a szavatolótőke-szükségletben jelentkező kockázatcsökkentő hatásokat. |
(2) Az alapvető szavatolótőke-szükségletben csak azok a kockázatcsökkentési technikák vehetők teljes mértékben figyelembe, amelyek legalább a következő 12 hónapban hatályban maradnak, és amelyek teljesítik az e szakaszban meghatározott minőségi kritériumokat. Minden más esetben a 12 hónapnál rövidebb ideig hatályban lévő és az e szakaszban meghatározott minőségi kritériumokat teljesítő kockázatcsökkentési technikák kockázatcsökkentő hatását a következő két időtartam közül a rövidebb alatt érintett időszak arányában kell figyelembe venni az alapvető szavatolótőke-szükségletben: a kockázati kitettség teljes időtartama vagy a kockázatcsökkentési technika hatályossági időszaka.
(3) Amennyiben a kockázatcsökkentési technikákra vonatkozó szerződéses megállapodások a következő 12 hónapnál rövidebb ideig vannak hatályban, és a biztosító vagy viszontbiztosító a kockázatcsökkentési technika lejártakor azt egy hasonló megállapodással kívánja felváltani, a kockázatcsökkentési technika teljes mértékben figyelembe vehető az alapvető szavatolótőke-szükségletben, amennyiben az alábbi minőségi kritériumok mindegyike teljesül:
| a) | a biztosító vagy viszontbiztosító írásbeli szerződéssel rendelkezik az adott kockázatcsökkentési technika lecseréléséről; |
| b) | a kockázatcsökkentési technika lecserélésére nem kerülhet sor három hónapnál nagyobb gyakorisággal; |
| c) | a kockázatcsökkentési technika lecserélése nem függ semmilyen olyan jövőbeli eseménytől, amelyre a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak nincs ráhatása. Amennyiben a kockázatcsökkentési technika lecserélése egy, a biztosító vagy viszontbiztosító ellenőrzése alatt álló jövőbeli eseménytől függ, akkor ennek feltételeit egyértelműen dokumentálni kell az a) pontban említett írásbeli szerződésben. |
| d) | a kockázatcsökkentési technika lecserélésének a biztosító vagy viszontbiztosító által végrehajtott korábbi cserék alapján reálisnak kell lennie és összhangban kell lennie a biztosító vagy viszontbiztosító jelenlegi üzleti gyakorlatával és stratégiájával; |
| e) | annak kockázata, hogy a kockázatcsökkentési technikát a piaci likviditás hiánya miatt nem lehet lecserélni, nem lényeges; |
| f) | a szavatolótőke-szükséglet tükrözi annak kockázatát, hogy a kockázatcsökkentési technika lecserélésének költségei a következő 12 hónapban megemelkednek; |
| g) | a kockázatcsökkentési technika lecserélése nem ellentétes a jövőbeli vezetői intézkedésekre vonatkozó, a 23. cikk (5) bekezdésében meghatározott követelményekkel. |
210. cikk
Effektív kockázatátruházás
(1) A kockázatcsökkentési technikát szabályozó szerződéses megállapodásoknak biztosítaniuk kell, hogy a kockázatcsökkentési technika által biztosított fedezet mértéke és a kockázatátruházás egyértelműen meghatározott és vitathatatlan.
(2) A szerződéses megállapodás nem eredményezhet lényeges báziskockázatot vagy egyéb kockázatokat, kivéve, ha ezt a szavatolótőke-szükséglet számítása során figyelembe veszik.
(3) A báziskockázat akkor tekintendő lényegesnek, ha a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatolótőke-szükségletére gyakorolt kockázatcsökkentő hatás téves bemutatásához vezet oly módon, hogy ezzel befolyásolja az adott információ szándékolt felhasználója általi döntéshozatalt vagy megítélést, beleértve a felügyeleti hatóságot is.
(4) Annak megítélésekor, hogy a szerződéses megállapodások és a kockázatátruházás a 209. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint jogilag érvényesek és kikényszeríthetők-e minden érintett joghatósági területen, a következőket kell mérlegelni:
| a) | a szerződéses megállapodás függ-e olyan feltételtől, amely alááshatja az effektív kockázatátruházást, és amelynek a teljesítése a biztosító vagy viszontbiztosító közvetlen ellenőrzésén kívül esik; |
| b) | léteznek-e olyan kapcsolt ügyletek, amelyek alááshatják az effektív kockázatátruházást. |
211. cikk
Viszontbiztosítási szerződéseket vagy különleges célú gazdasági egységeket alkalmazó kockázatcsökkentési technikák
(1) Amennyiben a biztosítók vagy viszontbiztosítók viszontbiztosítási szerződésekkel vagy különleges célú gazdasági egységekkel ruházzák át a biztosítási kockázatot, a kockázatcsökkentési technikának az alapvető szavatolótőke-szükségletben való figyelembevételéhez teljesíteniük kell a 209. és 210. cikkben, valamint a (2)–(6) bekezdésben meghatározott minőségi kritériumokat.
(2) Viszontbiztosítási szerződések esetén a partnernek a következők valamelyikének kell lennie:
| a) | a szavatolótőke-szükségletet teljesítő biztosító vagy viszontbiztosító; |
| b) | olyan országban található harmadik országbeli biztosító vagy viszontbiztosító, amelynek a szavatolótőke-megfelelési rendszere a 2009/138/EK irányelvben meghatározottal egyenértékűnek vagy átmenetileg egyenértékűnek minősül az irányelv 172. cikke szerint, és amely megfelel az adott harmadik ország szavatolótőke-megfelelési követelményeinek. |
| c) | olyan országban található harmadik országbeli biztosító vagy viszontbiztosító, amelynek a szavatolótőke-megfelelési rendszere nem minősül a 2009/138/EK irányelvben meghatározottal egyenértékűnek vagy átmenetileg egyenértékűnek az irányelv 172. cikke szerint, 3-as vagy annál magasabb hitelminőségi besorolással e cím 2. fejezetének 1. szakaszával összhangban. |
(3) Amennyiben egy viszontbiztosítási szerződésben részt vevő partner olyan biztosító vagy viszontbiztosító, amelynek a szavatolótőke-szükségletnek való megfelelése a viszontbiztosítási szerződés megkötése után megszűnik, a biztosítási kockázatcsökkentési technika által nyújtott fedezet részlegesen elismerhető, amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító bizonyítani tudja, hogy a partner reális helyreállítási tervet nyújtott be felügyeleti hatóságaihoz, és a szavatolótőke-szükségletnek való megfelelést a 2009/138/EK irányelv 138. cikkében említett helyreállítási tervben meghatározott határidőn belül helyreállítja. E tekintetben a kockázatcsökkentési technika hatását olyan százalékos arányban kell csökkenteni, amennyire a szavatolótőke-szükséglettől eltértek.
(4) A kockázat különleges célú gazdasági egységre való átruházása esetén az alapvető szavatolótőke-szükségletben figyelembe vett kockázatcsökkentési technikára a 2009/138/EK irányelv 211. cikke (2) bekezdésében említett követelményeket kell alkalmazni; amennyiben a különleges célú gazdasági egység teljes finanszírozásához szükséges feltételeknek való megfelelés a megállapodás megkötése után megszűnik, a biztosítási kockázatcsökkentési technika által nyújtott fedezet részlegesen elismerhető, amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító bizonyítani tudja, hogy a teljes finanszírozás követelményének teljesítése három hónapon belül helyreáll; e célból a kockázatcsökkentési technika hatását csökkenteni kell a különleges célú gazdasági egység legnagyobb összesített kockázati kitettségének az e rendelet 326. cikkében említett százalékával, amelyet a különleges célú gazdasági egység eszközei vagy – a 2009/138/EK irányelv 211. cikkének (3) bekezdésének alkalmazása esetén – egy azzal egyenértékű összeg nem fedez.
(5) A kockázatnak a 2009/138/EK irányelv 211. cikkének (3) bekezdése szerinti különleges célú gazdasági egységre való átruházása esetén a kockázatcsökkentési technika csak akkor vehető figyelembe az alapvető szavatolótőke-szükségletben, ha a tagállam jogszabályai egyenértékűek az irányelv 211. cikkének (2) bekezdésében leírtakkal, és a különleges célú gazdasági egység megfelel ezen jogszabályoknak.
(6) A kockázat valamely harmadik ország felügyeleti hatósága által szabályozott különleges célú gazdasági egységre való átruházása esetén a kockázatcsökkentési technika csak akkor vehető figyelembe az alapvető szavatolótőke-szükségletben, ha a különleges célú gazdasági egység a 2009/138/EK irányelv 211. cikkének (2) bekezdésében meghatározottakkal egyenértékű követelményeket teljesít.
212. cikk
Pénzügyi kockázatcsökkentési technikák
(1) Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító a kockázatcsökkentési technikának az alapvető szavatolótőke-szükségletben való figyelembevétele érdekében a 211. cikkben említett esetektől eltérően ruházza át a kockázatot, ideértve a pénzügyi eszközök vásárlásával vagy kibocsátásával megvalósuló átruházást is, a 209. és 210. cikkben meghatározott minőségi kritériumok mellett a (2)–(5) bekezdésben foglalt minőségi kritériumoknak is teljesülniük kell.
(2) A kockázatcsökkentési technikának összhangban kell lennie a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a 2009/138/EK irányelv 44. cikkének (2) bekezdésében említettek szerinti írott kockázatkezelési szabályzatával.
(3) A biztosítónak vagy viszontbiztosítónak képesnek kell lennie megbízhatóan, a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerint értékelni a kockázatcsökkentési technika hatálya alá tartozó eszközöket, kötelezettségeket és – amennyiben a kockázatcsökkentési technika pénzügyi eszközöket vesz igénybe – pénzügyi eszközöket.
(4) Amennyiben a kockázatcsökkentési technika pénzügyi eszközöket vesz igénybe, a pénzügyi eszközöknek 3-as vagy annál magasabb hitelminőségi besorolással kell rendelkezniük, e cím I. fejezetének 2. szakaszával összhangban.
(5) Amennyiben a kockázatcsökkentési technika nem pénzügyi eszköz, a kockázatcsökkentési technikában részt vevő partnereknek 3-as vagy annál magasabb hitelminőségi besorolással kell rendelkezniük e cím I. fejezetének 2. szakaszával összhangban.
213. cikk
A partnerek státusza
(1) Amennyiben a 211. cikk (1) bekezdésében és a 212. cikk (3) és (4) bekezdésében szereplő minőségi kritériumok nem teljesülnek, a biztosító vagy viszontbiztosító csak abban az esetben veheti figyelembe a kockázatcsökkentési technikákat az alapvető szavatolótőke-szükséglet számításakor, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül:
| a) | a kockázatcsökkentési technika megfelel a 209. és 210. cikkben, valamint a 212. cikk (1) és (2) bekezdésében szereplő minőségi kritériumoknak, és a 214. cikkben szereplő kritériumoknak megfelelő biztosítéki megállapodások léteznek; |
| b) | a kockázatcsökkentési technikát egy másik kockázatcsökkentési technika kíséri, és a másik technika az első technikával együttesen nézve megfelel a 209. és 210. cikkben, valamint a 212. cikk (1) és (2) bekezdésében szereplő minőségi kritériumoknak, a másik technikában részt vevő partnerek pedig megfelelnek a 211. cikk (1) bekezdésében, valamint a 212. cikk (3) és (4) bekezdésében szereplő kritériumoknak. |
(2) E cikk (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásakor, ha a biztosítéknak a 2009/138/EK irányelv 75. cikke szerint számított értéke elmarad a teljes kockázati kitettségtől, a biztosítéki megállapodás csak olyan mértékben vehető figyelembe, amennyire a biztosíték fedezi a kockázati kitettséget.
214. cikk
Biztosítéki megállapodások
(1) Az alapvető szavatolótőke-szükséglet számításakor a biztosítéki megállapodások csak akkor ismerhetők el, ha a 209. és 210. cikkben szereplő minőségi kritériumok mellett a következő kritériumok is teljesülnek:
| a) | nemteljesítés, fizetésképtelenség, felszámolás vagy a partner más hitelkockázati eseménye esetén a kockázatot átruházó biztosító vagy viszontbiztosító jogosult megfelelő időben érvényesíteni a biztosítékot vagy átvenni a fedezetet biztosító eszközöket; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| c) | nincs lényeges pozitív korreláció a partner hitelminősége és a biztosíték értéke között; |
| d) | a biztosíték nem a partner vagy a partner valamely kapcsolt vállalkozása által kibocsátott értékpapír. |
(2) Amennyiben a biztosítéki megállapodás megfelel az 1. cikk 26. pontjának b) alpontjában szereplő fogalommeghatározásnak, és letétkezelő vagy más harmadik fél által tartott biztosítékot határoz meg, a biztosító vagy viszontbiztosító szavatolja az összes alábbi kritérium teljesülését:
| a) | az adott letétkezelő vagy más harmadik fél elkülöníti a biztosítékként szolgáló eszközöket a saját eszközeitől; |
| b) | az elkülönített eszközöket olyan betétgyűjtő intézmény kezeli, amely 3-as vagy annál magasabb hitelminőségi besorolással rendelkezik e cím I. fejezetének 2. szakaszával összhangban; |
| c) | az elkülönített eszközök egyenként azonosíthatók és csak a biztosító vagy viszontbiztosító, illetve a biztosító vagy viszontbiztosító ilyen eszközökben fennálló érdekei tekintetében vagyonkezelőként eljáró személy hozzájárulásával módosíthatók vagy helyettesíthetők; |
| d) | a biztosító vagy viszontbiztosító jogosult (vagy olyan célvagyonnak a kedvezményezettje, amelyben a vagyonkezelő jogosult) nemteljesítés, fizetésképtelenség, felszámolás vagy a biztosítékot a partner megbízásából tartó letétkezelővel vagy más harmadik féllel kapcsolatos egyéb hitelkockázati esemény esetén megfelelő időben likvidálni vagy megtartani az elkülönített eszközöket; |
| e) | az elkülönített eszközökből nem teljesíthető kifizetés a biztosítótól vagy viszontbiztosítótól eltérő személy részére, illetve nem nyújtható biztosíték ilyen személy javára, kivéve, ha erre a biztosító vagy viszontbiztosító utasítást ad. |
215. cikk
Garanciák
Az alapvető szavatolótőke-szükséglet számításakor a garanciák csak akkor ismerhetők el, ha azok e fejezetben kifejezetten említésre kerülnek, és ha a 209. és 210. cikkben szereplő minőségi kritériumok mellett valamennyi alábbi kritérium is teljesül:
| a) | a garancia által nyújtott hitelkockázati fedezet közvetlen; |
| b) | a hitelkockázati fedezet mértéke világosan meghatározott és kétségbevonhatatlan; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| d) | a partner nemteljesítése, fizetésképtelensége, felszámolása vagy egyéb hitelkockázati eseménye esetén a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak jogában áll a garanciát vállalótól a fedezet alapját képező követelés szerinti összeget időben követelni, és a garanciát vállaló általi kifizetés nem tartozhat olyan rendelkezés hatálya alá, miszerint a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak először a kötelezettől kell az összeget behajtania; |
| e) | a garancia a garantőr általi, egyértelműen dokumentált kötelezettségvállalás; |
| f) | a garancia teljes mértékben kiterjed a kötelezettől a követelés keretében elvárt mindenfajta rendszeres kifizetéstípusra. |
11. SZAKASZ
Elkülönített alapok
216. cikk
A szavatolótőke-szükséglet kiszámítása elkülönített alapok és illeszkedési kiigazítási portfóliók esetében
(1) Az e rendelet 81. cikkének (1) bekezdése szerint meghatározott elkülönített alapok esetében, valamint abban az esetben, ha a biztosító vagy viszontbiztosító a 2009/138/EK irányelv 77b. cikke alapján jóváhagyást kapott arra, hogy illeszkedési kiigazítást alkalmazzon a kockázatmentes hozamgörbére, a biztosító vagy viszontbiztosító az e rendelet 217. cikkében meghatározott módszert követve korrigálja a szavatolótőke-szükséglet kiszámítását.
(2) Ha azonban a biztosító vagy viszontbiztosító felügyeleti jóváhagyást kapott a 2009/138/EK irányelv 304. cikkében foglalt rendelkezések elkülönített alapokra történő alkalmazására, nem korrigálhatja az e rendelet 217. cikke szerinti számítást, hanem a számítást arra a feltevésre kell alapoznia, hogy az elkülönített alapok és a vállalkozás többi része között teljes körű a diverzifikáció az eszközök és a kötelezettségek tekintetében.
217. cikk
A szavatolótőke-szükséglet kiszámítási módja elkülönített alapok és illeszkedési kiigazítási portfóliók esetében
(1) A biztosító vagy viszontbiztosító úgy számítja ki az elvi szavatolótőke-szükségletet minden elkülönített alapra és minden illeszkedési kiigazítási portfólióra, valamint a vállalkozás fennmaradó részeire, mintha az adott elkülönített alapok és az illeszkedési kiigazítási portfóliók, valamint a vállalkozás fennmaradó részei külön vállalkozások lennének.
(2) A biztosító vagy viszontbiztosító a szavatolótőke-szükségletét az egyes elkülönített alapok és illeszkedési kiigazítási portfóliók, valamint a vállalkozás fennmaradó részei elvi szavatolótőke-szükségleteinek összegeként számítja ki.
(3) Amennyiben az alapvető szavatolótőke-szükséglet valamely moduljához vagy részmoduljához tartozó tőkeszükséglet számítása egy forgatókönyvnek a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjére gyakorolt hatásán alapul, a forgatókönyv alapvető szavatoló tőkére gyakorolt hatását az elkülönített alap és az illeszkedési kiigazítási portfólió, valamint a vállalkozás fennmaradó részei szintjén kell kiszámítani.
(4) Az alapvető szavatoló tőke az elkülönített alap vagy az illeszkedési kiigazítási portfólió szintjén azokat a korlátozott szavatolótőke-elemeket jelenti, amelyek megfelelnek az alapvető szavatoló tőke 2009/138/EK irányelv 88. cikkében foglalt definíciójának.
(5) Amennyiben az elkülönített alap nyereségrészesedési megállapodásokat tartalmaz, a biztosító vagy viszontbiztosító az alábbi megközelítést alkalmazza a szavatolótőke-szükséglet kiigazításakor:
| a) | amennyiben a (3) bekezdésben említett számítás az alapvető szavatoló tőke növekedését eredményezné az elkülönített alap szintjén, az alapvető szavatoló tőke becsült változását úgy kell kiigazítani, hogy az tükrözze a nyereségrészesedési megállapodások létét; ebben az esetben az elkülönített alap alapvető szavatoló tőkéje változásának a kiigazítása az az összeg, amennyivel a biztosítástechnikai tartalékok megemelkednének az adott elkülönített alap szerződői vagy kedvezményezettjei részére történő várható jövőbeli kifizetése miatt; |
| b) | amennyiben a (3) bekezdésben említett számítás az alapvető szavatoló tőke csökkenését eredményezné az elkülönített alap szintjén, az alapvető szavatoló tőkének a 206. cikk (2) bekezdésében említett nettó alapvető szavatolótőke-szükséglet kiszámításához felhasznált becsült változását úgy kell kiigazítani, hogy az tükrözze az adott elkülönített alap szerződői vagy kedvezményezettjei részére kifizetendő jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések csökkenését; a kiigazítás nem haladhatja meg az elkülönített alapon belüli jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések összegét. |
(6) Az (1) bekezdéstől függetlenül az egyes elkülönített alapok és illeszkedési kiigazítási portfóliók elvi szavatolótőke-szükségletét azon forgatókönyv-alapú számításokkal kell kiszámítani, amelyek a legnegatívabban érintik a biztosító egészének alapvető szavatoló tőkéjét.
(7) Azon forgatókönyv meghatározásához, amely a legnegatívabban érinti a biztosító egészének alapvető szavatoló tőkéjét, a biztosító először kiszámítja a forgatókönyvek alapvető szavatoló tőkére gyakorolt hatásai által kiváltott eredmények összegét az egyes elkülönített alapok és illeszkedési kiigazítási portfóliók szintjén a (3) és (5) bekezdés szerint. Az egyes elkülönített alapok és illeszkedési kiigazítási portfóliók szintjén kiszámított összegeket hozzá kell adni egymáshoz és a forgatókönyvek alapvető szavatoló tőkére gyakorolt hatásai által kiváltott eredményekhez a biztosító vagy viszontbiztosító fennmaradó részében.
(8) Az egyes elkülönített alapok és illeszkedési kiigazítási portfóliók elvi szavatolótőke-szükségletét az alapvető szavatolótőke-szükséglet egyes részmoduljai és kockázati moduljai szerinti tőkeszükségletek összesítésével kell meghatározni.
(9) A biztosító vagy viszontbiztosító azt feltételezi, hogy az egyes elkülönített alapok és illeszkedési kiigazítási portfóliók, valamint a biztosító vagy viszontbiztosító fennmaradó része között nincs kockázati diverzifikáció.
12. SZAKASZ
Biztosítóspecifikus paraméterek
218. cikk
A standard paraméterek biztosítóspecifikus paraméterekkel helyettesíthető része
(1) A standard paraméterek biztosítóspecifikus paraméterekkel helyettesíthető, a 2009/138/EK irányelv 104. cikkének (7) bekezdésében meghatározott része a következő paramétereket foglalja magában:
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| b) | az életbiztosítási felülvizsgálati kockázati részmodulban az e rendelet 141. cikkében említett járadékok összegének növekedése, amennyiben az adott részmodulba tartozó járadékokat nem érinti lényeges inflációs kockázat; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| d) | az egészségbiztosítási felülvizsgálati kockázati részmodulban az e rendelet 158. cikkében említett járadékok összegének növekedése, amennyiben az adott részmodulba tartozó járadékokat nem érinti lényeges inflációs kockázat. |
A biztosító vay viszontbiztosító nem cserélheti le egyszerre ugyanazon szegmens esetében az a) pont ii. és iii. alpontjában említett standard paramétereket vagy ugyanazon szegmens esetében a c) pont ii. és iii. alpontjában említett standard paramétereket.
(2) Egy adott szegmens kártöbblet viszontbiztosítási szerződése akkor tekinthető elismerhetőnek, ha teljesíti az alábbi feltételeket:
| a) | olyan mértékben, amennyire az átadó biztosító egyedi biztosítási kárigényekre vagy az azonos szerződés alá tartozó összes biztosítási kárigényekre vonatkozó veszteségei egy adott időszak alatt meghaladnak egy meghatározott megtartási szintet, adott összeghatárig vagy összeghatár nélkül teljes ellentételezést biztosít az ilyen veszteségekre; |
| b) | fedez minden olyan biztosítási kárigényt, amely a biztosítót vagy viszontbiztosítót a következő 12 hónapban esetlegesen terheli az adott szegmensben vagy a szegmensen belüli homogén kockázati csoportokban; |
| c) | elegendő számú ismételt érvénybe helyezést tesz lehetővé annak biztosítására, hogy a következő 12 hónapban bekövetkező eseményekre vonatkozó összes kárigényre biztosítva legyen a fedezet; |
| d) | megfelel 209., 210., 211. és 213. cikkben leírtaknak. |
E cikk alkalmazásában a „kártöbblet viszontbiztosítási szerződés” az olyan, különleges célú gazdasági egységeken alapuló megállapodásokat is jelöli, amelyek a kártöbblet viszontbiztosítási szerződésekével egyenértékű kockázatátruházást biztosítanak.
(3) Amennyiben egy biztosító vagy viszontbiztosító több olyan kártöbblet viszontbiztosítási szerződést kötött, amelyek mindegyike teljesíti a (2) bekezdés d) pontjában meghatározott követelményeket, és amelyek együttesen teljesítik a (2) bekezdés a), b) és c) pontjában meghatározott követelményeket, ezeket együttesen egyetlen kártöbblet viszontbiztosítási szerződésnek kell tekinteni.
(4) Az (1) bekezdés b) és d) pontjának alkalmazásában az inflációs kockázat akkor tekintendő lényegesnek, ha a felülvizsgálati kockázat tőkeszükségletének kiszámítása során való figyelmen kívül hagyása befolyásolhatja az adott információ felhasználói – beleértve a felügyeleti hatóságokat is – általi döntéshozatalt vagy megítélést.
219. cikk
Adatokra vonatkozó kritériumok
(1) A biztosítóspecifikus paraméterek kiszámítására szolgáló adatok csak akkor tekinthetők hiánytalannak, pontosnak és megfelelőnek, ha megfelelnek az alábbi kritériumoknak:
| a) | az adatok teljesítik a 19. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében foglalt feltételeket, és a biztosító vagy viszontbiztosító az említett adatok vonatkozásában megfelel a 19. cikk (4) bekezdésében meghatározott követelményeknek úgy, hogy a biztosítástechnikai tartalékok számítására vonatkozó hivatkozásokat a biztosítóspecifikus paraméterek számítására vonatkozó hivatkozásként kell értelmezni; |
| b) | az adatok beépíthetők a szabványosított módszerekbe; |
| c) | az adatok nem akadályozzák a biztosítót vagy viszontbiztosítót a 2009/13/EK irányelv 101. cikke (3) bekezdésének betartásában; |
| d) | az adatok megfelelnek minden más, az egyes szabványosított módszerek használatára vonatkozó követelménynek; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
(2) Külső adatok használata esetén azoknak teljesíteniük kell az alábbi kiegészítő kritériumokat:
| a) | az adatgyűjtés folyamata a biztosítóspecifikus paramétereket az adatok alapján kiszámító biztosító vagy viszontbiztosító számára átlátható, ellenőrizhető és ismert; |
| b) | amennyiben az adatok különböző forrásokból származnak, az adatok gyűjtése, feldolgozása és felhasználása során alkalmazott feltevések biztosítják az adatok összehasonlíthatóságát; |
| c) | az adatok olyan biztosítóktól és viszontbiztosítóktól származnak, amelyeknek az üzleti és kockázati profilja hasonló annak a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a profiljához, amelynek a biztosítóspecifikus paraméterei az adatok alapján kiszámításra kerülnek; |
| d) | a külső adatokat használó biztosítók ellenőrizni tudják, hogy elegendő statisztikai bizonyíték igazolja-e, hogy a saját adataik alapjául szolgáló valószínűségeloszlások és az alapul szolgáló külső adatok valószínűségeloszlásai nagymértékben hasonlítanak, különösen a bennük megjelenő volatilitási szint tekintetében; |
| e) | a külső adatok csak hasonló kockázati profillal rendelkező biztosítóktól vett adatokat tartalmaznak, és az adott kockázati profil hasonlít az adatokat felhasználó biztosító kockázati profiljához; a külső adatok különösen olyan biztosítóktól származó adatokat tartalmaznak, amelyeknek a külső adatokkal kapcsolatos tevékenységi jellege és kockázati profilja hasonló, és amelyeknél elegendő statisztikai bizonyíték igazolja, hogy a külső adatok alapjául szolgáló valószínűségeloszlások jelentős mértékű homogenitást mutatnak. |
220. cikk
A biztosítóspecifikus paraméterek számításának szabványosított módszerei
(1) Amikor a biztosító vagy viszontbiztosító biztosítóspecifikus paramétereket számít ki, mindegyik paraméter esetében a XVII. mellékletben meghatározott szabványosított módszereket alkalmaz a következőképpen:
| a) | díjkockázati módszer a 218. cikk (1) bekezdése a) pontjának i. és ii. alpontjában és c) pontjának i. és ii. alpontjában említett standard paramétereket felváltó biztosítóspecifikus paraméterekhez; |
| b) | az 1. tartalékkockázati módszer vagy a 2. tartalékkockázati módszer a 218. cikk (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontjában és c) pontjának iv. alpontjában említett standard paramétereket felváltó biztosítóspecifikus paraméterekhez; |
| c) | nem arányos viszontbiztosítási módszer a 218. cikk (1) bekezdése a) pontjának iii. alpontjában és c) pontjának iii. alpontjában említett standard paramétereket felváltó biztosítóspecifikus paraméterekhez; |
| d) | felülvizsgálati kockázati módszer a 218. cikk (1) bekezdése b) és d) pontjában említett standard paramétereket felváltó biztosítóspecifikus paraméterekhez. |
(2) Amennyiben a biztosító több szabványosított módszert is alkalmazni tud, azt a módszert kell alkalmaznia, amely a legpontosabb eredményekkel szolgál a 2009/138/EK irányelv 101. cikkének (3) pontjában foglalt kalibrációs követelmények teljesítéséhez.
Ha azonban a biztosító nem tudja igazolni egy szabványosított módszer eredményeinek a többi szabványosított módszerhez képesti nagyobb pontosságát a biztosítóspecifikus paraméterek kiszámítása tekintetében, a legkonzervatívabb eredményt hozó módszert kell alkalmazni.
13. SZAKASZ
A korrelációs paraméterek frissítése
221. cikk
(1) A felügyeleti hatóságok összegyűjtik a 309. cikk (8) bekezdésében említett kockázatok közötti függőségek meghatározásához szükséges, a biztosítóspecifikus számszerű adatokat, és azokat évente átadják az EIOPA részére a korrelációs paraméterek frissítése céljából.
(2) Az EIOPA elemezheti az (1) bekezdésben említett adatokat a korrelációs paraméterek frissítése tárgyában való véleményalkotás céljából.
VI. FEJEZET
SZAVATOLÓTŐKE-SZÜKSÉGLET – TELJES ÉS RÉSZLEGES BELSŐ MODELLEK
1. SZAKASZ
Fogalommeghatározások
222. cikk
Lényegesség
E fejezet alkalmazásában a belső modell eredményeinek – ideértve a szavatolótőke-szükségletet – változása vagy hibája, vagy a belső modellben alkalmazott adatok változása vagy hibája akkor minősül lényegesnek, ha az befolyásolhatja az adott információ felhasználóinak – beleértve a felügyeleti hatóságokat – döntéshozatalát vagy véleményét.
2. SZAKASZ
Használati teszt
223. cikk
A belső modell alkalmazása
A felügyeleti hatóságok kérésére a biztosító vagy viszontbiztosító magyarázattal szolgál belső modelljének különböző alkalmazásairól és arról, hogy azok miként biztosítják az összhangot a különböző eredmények között, amennyiben a belső modellt különböző célokra használják. Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító úgy dönt, hogy nem alkalmazza a belső modellt az irányítási rendszer egy részére, különösen valamely lényeges kockázat fedezésében, akkor magyarázatot ad e döntésre vonatkozóan.
224. cikk
Illeszkedés az üzleti tevékenységhez
A biztosító vagy viszontbiztosító gondoskodik arról, hogy a belső modell felépítése az alábbi módon összhangban legyen a tevékenységeivel:
| a) | a modellezési megközelítések tükrözik a biztosító vagy viszontbiztosító tevékenységeivel járó, a belső modell hatályába tartozó kockázatok jellegét, nagyságrendjét és összetettségét; |
| b) | a belső modell eredményei összhangban vannak a biztosító vagy viszontbiztosító belső és külső jelentéseinek tartalmával; |
| c) | a belső modell képes olyan eredményeket előállítani, amelyek kellően részletezettek ahhoz, hogy fontos szerepet töltsenek be a biztosító vagy viszontbiztosító megfelelő vezetői döntéseiben; a belső modell eredményei különböznek legalább a biztosítási ágazatok között, a kockázati kategóriák között és a fő üzleti egységek között; |
| d) | a belső modell megváltoztatásának eljárásmódja biztosítja a belső modell hozzáigazítását a biztosító vagy viszontbiztosító tevékenységi körében vagy jellegében bekövetkező változásokhoz. |
225. cikk
A belső modell ismerete
(1) A biztosító vagy viszontbiztosító igazgatási, irányító vagy felügyelő testülete és a biztosítót vagy viszontbiztosítót ténylegesen működtető más személyek a felügyeleti hatóságok kérésére bizonyítani tudják a belső modell átfogó ismeretét, amely az alábbi pontok mindegyikére vonatkozó tudást foglalja magában:
| a) | a belső modell szerkezete és az a mód, ahogy a modell illeszkedik a tevékenységhez és integrálódik a biztosító vagy viszontbiztosító kockázatkezelési rendszerébe; |
| b) | a belső modell hatálya és céljai, valamint a belső modell által lefedett vagy le nem fedett kockázatok; |
| c) | a belső modell számításaiban alkalmazott általános módszertan; |
| d) | a belső modell korlátai; |
| e) | a belső modellben figyelembe vett diverzifikációs hatások. |
(2) A biztosítót vagy viszontbiztosítót ténylegesen működtető személyek bizonyítani tudják a felelősségi körükbe tartozó területen alkalmazott belső modell részeinek kellően részletes ismeretét.
226. cikk
A döntéshozatal támogatása és a kockázatkezelésbe történő integráció
A belső modell csak akkor minősül széles körben használatosnak, és csak akkor tölt be fontos szerepet a biztosító vagy viszontbiztosító irányítási rendszerében, ha az alábbi feltételek mindegyikének megfelel:
| a) | a belső modell támogatja a biztosító vagy viszontbiztosító releváns döntéshozatali folyamatait, beleértve az üzleti stratégia meghatározását; |
| b) | a belső modellt és eredményeit rendszeresen megtárgyalja és felülvizsgálja a biztosító vagy viszontbiztosító igazgatási, irányító vagy felügyelő testülete; |
| c) | a belső modell kiterjed minden – a belső modell hatályába tartozó – lényeges, a kockázatkezelési rendszer által azonosított számszerűsíthető kockázatra; |
| d) | a biztosító vagy viszontbiztosító arra használja a belső modellt, hogy – ahol az lényeges – felbecsülje a lehetséges döntései által a kockázati profiljára gyakorolt hatást, ideértve a várható eredményre gyakorolt hatást, valamint az eredmény e döntésekből eredő változékonyságát; |
| e) | a belső modell eredményeit – ideértve a diverzifikációs hatások mérését – figyelembe veszik a kockázati stratégiák kialakításakor, beleértve a kockázatvállalási határok és kockázatcsökkentési stratégiák kidolgozását; |
| f) | a kockázatkezelési rendszer belső jelentéstételi eljárásai kiterjednek a belső modell releváns eredményeire; |
| g) | a kockázatok számszerűsítése és a belső modell által előállított kockázati rangsor adott esetben kockázatkezelési intézkedéseket vált ki; |
| h) | ha a 2009/138/EK irányelv 124. cikke szerinti modellvalidálási folyamat eredményei azt mutatják, hogy a belső modell nem felel meg az említett irányelv 101., 113. és 120–125. cikkében meghatározott követelményeknek, akkor a megfelelés biztosítása érdekében a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az említett irányelv 115. cikkével összhangban a lehető leghamarabb módosítania kell a belső modellt; |
| i) | a belső modell módosítására vonatkozó szabályzat biztosítja, hogy adott esetben a belső modellt a kockázatkezelési rendszerben bekövetkezett változásokat tükröző módon módosítsák. |
227. cikk
Egyszerűsített számítás
(1) A biztosító vagy viszontbiztosító az e cikk (2) bekezdésében meghatározottak szerint egyszerűsített számítást alkalmazhat a szavatolótőke-szükségletre vonatkozóan, hogy kielégítse a szavatolótőke-szükségletnek a 2009/138/EK irányelv 120. cikke második bekezdésének megfelelő kiszámítására vonatkozó követelményt.
(2) A szavatolótőke-szükséglet (1) bekezdésben említett egyszerűsített számításának megvalósítása érdekében a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak lehetősége van arra, hogy a szavatolótőke-szükséglet meghatározásához általában szükséges számításoknak csak egy részét végezze el. A számítás többi részéhez a szavatolótőke-szükséglet korábbi számításának eredményeit kell felhasználni.
(3) A biztosító vagy viszontbiztosító alkalmazhatja a (2) bekezdésben meghatározott megközelítést, amennyiben a felügyeleti hatóságok kérésére bizonyítani tudja, hogy a szavatolótőke-szükséglet korábbi számításából vett eredmények egy új számítás eredményeitől nem térnének el lényegesen.
(4) A biztosító vagy viszontbiztosító nem alkalmazhatja a szavatolótőke-szükséglet egyszerűsített számítását, amennyiben a szavatolótőke-szükségletet a 2009/138/EK irányelv 102. cikkének megfelelően számítja.
3. SZAKASZ
Statisztikai minőségi előírások
228. cikk
Valószínűség-eloszlási előrejelzés
(1) A belső modell alapjául szolgáló valószínűség-eloszlási előrejelzés valószínűségeket rendel vagy a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéje összegének változásaihoz, vagy más pénzügyi értékekhez (például eredményhez), feltéve, hogy e pénzügyi értékek felhasználhatóak az alapvető szavatoló tőke változásainak meghatározására. A 2009/138/EK irányelv 13. cikkének 38. pontjában említett egymást kölcsönösen kizáró jövőbeli események teljes eseményrendszerének elegendő számú eseményt kell tartalmaznia, hogy tükrözze a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilját.
(2) A biztosító vagy viszontbiztosító a részleges belső modell valószínűség-eloszlási előrejelzését a részleges belső modell komponensei aggregálásának legmagasabb szintjén számítja. Ha egy részleges belső modell különböző komponensekből áll, amelyeket külön számítanak ki és nem aggregálnak a részleges belső modellen belül, a valószínűség-eloszlási előrejelzést minden egyes komponensre ki kell számítani.
229. cikk
Megfelelő, alkalmazható és releváns aktuáriusi technikák
Az aktuáriusi és statisztikai technikák csak akkor minősülnek megfelelőnek, alkalmazhatónak és a 2009/138/EK irányelv 121. cikke (2) bekezdése alkalmazásában relevánsnak, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
| a) | a technikák naprakész információkon alapulnak, és a technikák kiválasztásakor figyelembe veszik az aktuáriusi tudomány fejlődését, valamint az általánosan elfogadott piaci gyakorlatot; |
| b) | a biztosító vagy viszontbiztosító részletes ismeretekkel bír a gazdasági és aktuáriusi elméletet és az annak alapjául szolgáló feltevéseket illetően; |
| c) | a belső modell eredményei jelzik a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profiljának jelentős változásait; |
| d) | a belső modell eredményei stabilak a bemeneti adatok azon változásaihoz viszonyítva, amelyek nem felelnek meg a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja jelentős változásának; |
| e) | a belső modell a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profiljának minden lényeges jellemzőjét megragadja; |
| f) | a technikákat a belső modellhez használt adatokhoz igazították; |
| g) | a belső modell eredményei nem tartalmaznak lényeges modellhibát vagy becslési hibát; ahol lehetséges, a valószínűség-eloszlási előrejelzést ki kell igazítani a modell- és becslési hibák érthetővé tétele érdekében; |
| h) | a belső modell eredményeinek számítását átlátható módon lehet megállapítani. |
230. cikk
A valószínűség-eloszlási előrejelzés számításához használt információk és feltevések
(1) A 2009/138/EK irányelv 121. cikke (2) bekezdése alkalmazásában információ csak akkor minősül hitelesnek, ha a biztosító vagy viszontbiztosító bizonyítékkal szolgál az adott információ következetességét és objektivitását, az információ forrásának megbízhatóságát és azon módszer átláthatóságát illetően, amellyel az adott információt létrehozzák és feldolgozzák.
(2) A 2009/138/EK irányelv 121. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában feltevések csak akkor tekinthetők realisztikusnak, ha megfelelnek az alábbi feltételek mindegyikének:
| a) | a biztosító vagy viszontbiztosító minden egyes feltevést meg tud magyarázni és indokolni, figyelembe véve a feltevés jelentőségét, a feltevésben rejlő bizonytalanságot, valamint azt, hogy miért nem alkalmazzák a releváns alternatív feltevéseket; |
| b) | egyértelműen azonosíthatóak azok a körülmények, amelyek fennállása esetén a feltevések tévesnek minősülnének; |
| c) | a biztosító vagy viszontbiztosító írásbeli magyarázatot készít és tart fenn az adott feltevések megállapítására alkalmazott módszerről. |
231. cikk
A belső modellben alkalmazott adatok
(1) A 2009/138/EK irányelv 121. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában a belső modellben alkalmazott adatok csak akkor minősülnek pontosnak, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
| a) | az adatok lényeges hibáktól mentesek; |
| b) | a különböző időszakokból származó, ugyanazon becsléshez használt adatok konzisztensek; |
| c) | az adatokat kellő időben és tartósan következetesen rögzítik. |
(2) A 2009/138/EK irányelv 121. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában a belső modellben alkalmazott adatok csak akkor minősülnek teljesnek, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
| a) | az adatok elegendő múltbeli információt tartalmaznak az alapul szolgáló kockázat jellemzőinek felméréséhez, és különösen a kockázatok trendjeinek azonosításához; |
| b) | az e bekezdés a) pontjának megfelelő adatok minden meghatározó modellparaméterre vonatkozóan rendelkezésre állnak, és indoklás nélkül egyetlen ilyen releváns adatot sem zárnak ki a belső modellben történő felhasználásból. |
(3) A 2009/138/EK irányelv 121. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában a belső modellben használt adatok csak akkor minősülnek megfelelőnek, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
| a) | az adatok konzisztensek a célokkal, amelyekre használni kívánják őket; |
| b) | az adatok mennyisége és jellege biztosítja, hogy a belső modellben az adatok alapján készített becslések ne tartalmazzanak lényeges becslési hibát; |
| c) | az adatok konzisztensek a belső modellben rájuk vonatkozóan alkalmazott aktuáriusi és statisztikai technikák alapjául szolgáló feltevésekkel; |
| d) | az adatok tükrözik azokat a releváns kockázatokat, amelyeknek a biztosító vagy viszontbiztosító ki van téve; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
232. cikk
Kockázat-rangsorolási képesség
(1) A 2009/138/EK irányelv 121. cikke (4) bekezdése második albekezdésének alkalmazásában a belső modellnek képesnek kell lennie a belső modell által lefedett minden lényeges kockázat rangsorolására.
(2) A kockázat-rangsorolási képességnek összhangban kell lennie a kockázatoknak a belső modellben alkalmazott besorolásával és a kockázatoknak a kockázatkezelési rendszerben használt besorolásával.
(3) A hasonló kockázatokat következetesen kell rangsorolni a teljes biztosítónál vagy viszontbiztosítónál, és következetesen kell rangsorolni az idő haladtával.
(4) A kockázatok rangsorolásának összhangban kell lennie a 2009/138/EK irányelv 120. cikke első bekezdésének b) pontjában hivatkozott tőkeallokációval.
233. cikk
Minden jelentős kockázat fedezése
(1) A 2009/138/EK irányelv 121. cikke (4) bekezdése harmadik albekezdésének alkalmazásában a biztosító vagy viszontbiztosító legalább negyedévente megvizsgálja, hogy a belső modell lefed-e minden jelentős számszerűsíthető kockázatot a hatályán belül. Az értékelés minőségi és mennyiségi mutatók megfelelő halmazát veszi figyelembe.
(2) Az (1) bekezdésben hivatkozott minőségi mutatók közé tartoznak az alábbiak:
| a) | a belső modell által le nem fedett kockázatok azonosítása a saját kockázat- és szolvenciaértékelésben; |
| b) | célnak megfelelő kockázatkezelési eljárás megléte a belső modell által le nem fedett kockázatokra vonatkozóan; |
| c) | célnak megfelelő kockázatcsökkentési technikák megléte a belső modell által le nem fedett kockázatokra vonatkozóan. |
(3) Az e cikk (1) bekezdésében említett mennyiségi mutatók közé tartoznak az alábbiak:
| a) | tőkeallokáció a 2009/138/EK irányelv 120. cikkével összhangban; |
| b) | a belső modell által lefedett kockázatokkal nem magyarázható eredmény összege; |
| c) | a stressztesztelés és a forgatókönyv-elemzés eredményei, valamint a modellvalidálási folyamatban alkalmazott bármely eszköz. |
234. cikk
Diverzifikációs hatások
A 2009/138/EK irányelv 121. cikkének (5) bekezdésében említett diverzifikációs hatások mérésére használt rendszer csak az alábbi feltételek mindegyikének teljesülése esetén minősül megfelelőnek:
| a) | a diverzifikációs hatások mérésére használt rendszer azonosítja a függőségeket vezérlő kulcsfontosságú változókat; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| c) | a diverzifikációs hatások mérésére használt rendszer alapjául szolgáló feltevéseket empirikus alapon indokolják. |
235. cikk
Kockázatcsökkentési technikák
(1) Nem tartoznak a belső modellben megfelelően tükröződő, a 2009/138/EK irányelv 121. cikkének (6) bekezdésében említett kockázatok közé az alábbi helyzetek bármelyikéből fakadó kockázatok:
| a) | a kockázatcsökkentési technikára vonatkozó szerződéses megállapodások – bármely érintett joghatóságban – jogilag nem érvényesek és nem kikényszeríthetőek, vagy nem biztosítják a kockázat átszállásának egyértelmű meghatározását és vitathatatlanságát; |
| b) | a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak nincs közvetlen követelése a partnerrel szemben annak nemteljesítése, fizetésképtelensége vagy csődje, vagy más, a kockázatcsökkentési technikára vonatkozó megállapodásokhoz tartozó tranzakciós dokumentációban meghatározott hitelesemény esetén; |
| c) | a kockázatcsökkentési technika alapjául szolgáló jogi megállapodások nem tartalmaznak kifejezett hivatkozást egy közelebbről meghatározott kockázati kitettségre, amely egyértelműen meghatározza a kockázatcsökkentési technika által biztosított fedezet terjedelmét. |
(2) Amennyiben az (1) bekezdés c) pontjában említett kockázatcsökkentési technika nem minden esetben fedi le a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati kitettségét, akkor nem tekinthető úgy, hogy a belső modell megfelelően tükrözi a kockázatcsökkentési technikából eredő kockázatot a 2009/138/EK irányelv 121. cikke (6) bekezdésének megfelelően, hacsak figyelembe nem veszi a kockázatcsökkentési technikának a kockázati kitettségek ezen eltéréséből fakadóan lecsökkent eredményességét.
(3) Amennyiben a kockázatcsökkentési technika egy olyan feltételtől függ, amelynek teljesülése a biztosító vagy viszontbiztosító közvetlen ellenőrzésén kívül esik, és amely alááshatja a kockázat tényleges átszállását, akkor nem tekinthető úgy, hogy a belső modell megfelelően tükrözi a kockázatcsökkentési technikából eredő kockázatot a 2009/138/EK irányelv 121. cikke (6) bekezdésének megfelelően, hacsak figyelembe nem veszi az említett feltételek hatásait és az adott kockázatcsökkentési technika csökkentett eredményességét.
236. cikk
Jövőbeli vezetői intézkedések
(1) A jövőbeli vezetői intézkedések csak akkor minősülnek a 2009/138/EK irányelv 121. cikke (8) bekezdésének alkalmazásában ésszerűen elvárhatóan végrehajtandónak, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
| a) | a belső modell számára készült számításokban a jövőbeli vezetői intézkedésekre vonatkozóan alkalmazott feltevéseket objektív módon határozzák meg; |
| b) | a feltételezett jövőbeli vezetői intézkedések realisztikusak és összhangban vannak a biztosító vagy viszontbiztosító jelenlegi üzleti gyakorlatával és üzleti stratégiájával, ideértve a kockázatcsökkentési technikák alkalmazását, továbbá, amennyiben elegendő bizonyíték van arra nézve, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító meg fogja változtatni gyakorlatait vagy stratégiáját, a feltételezett vezetői intézkedések összhangban vannak a megváltozott gyakorlatokkal vagy stratégiával; |
| c) | a feltételezett jövőbeli vezetői intézkedések összhangban vannak egymással; |
| d) | a feltételezett jövőbeli vezetői intézkedések nincsenek ellentmondásban a szerződőkkel és kedvezményezettekkel szembeni semmilyen kötelezettséggel vagy jogszabállyal; |
| e) | a feltételezett jövőbeli vezetői intézkedések figyelembe veszik a biztosító vagy viszontbiztosító minden lakossági tájékoztatását vagy kommunikációját azon intézkedéseket illetően, amelyeket várhatóan megtesz vagy nem tesz meg. |
(2) A jövőbeli vezetői intézkedésekre vonatkozó feltevéseknek realisztikusaknak kell lenniük, és tartalmazniuk kell az alábbiak mindegyikét:
| a) | a feltételezett jövőbeli vezetői intézkedések összehasonlítása a biztosító vagy viszontbiztosító által korábban hozott vezetői intézkedésekkel; |
| b) | a belső modell jelenlegi és múltbeli számításaiban figyelembe vett jövőbeli vezetői intézkedések összehasonlítása. |
A biztosítónak vagy viszontbiztosítónak meg kell tudnia magyarázni minden fontos eltérést az a) és b) ponttal kapcsolatban.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában a biztosító vagy viszontbiztosító átfogó tervet készít a jövőbeli vezetői intézkedésekről, amelyet jóváhagy a biztosító vagy viszontbiztosító igazgatási, irányító vagy felügyelő testülete. A terv kiterjed az alábbi pontok mindegyikére:
| a) | a belső modellben foganatosított jövőbeli vezetői intézkedések azonosítása; |
| b) | azon sajátos körülmények azonosítása, amelyek fennállása esetén a biztosító vagy viszontbiztosító ésszerűen elvárhatóan végrehajtaná az a) pont szerint azonosított jövőbeli vezetői intézkedéseket; |
| c) | azon sajátos körülmények azonosítása, amelyek között a biztosító vagy viszontbiztosító esetleg nem képes végrehajtani az a) pont szerint azonosított jövőbeli vezetői intézkedéseket, és annak a leírása, hogyan tükröződnek ezek a körülmények a belső modellben; |
| d) | a jövőbeli vezetői intézkedések végrehajtásának tervezett sorrendje és az irányítási követelmények, amelyek e jövőbeli vezetői intézkedésekre vonatkoznak; |
| e) | bármely folyamatban levő munka leírása, amelyre annak biztosítása érdekében van szükség, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító képes legyen az a) pont szerint azonosított jövőbeli vezetői intézkedéseket végrehajtani; |
| f) | annak leírása, miként tükröződtek a jövőbeli vezetői intézkedések a valószínűség-eloszlási előrejelzés számításában; |
| g) | a belső modellben foganatosított jövőbeli vezetői intézkedéseket lefedő alkalmazandó belső jelentéstételi eljárások ismertetése, amelyekbe beletartozik az igazgatási, irányító vagy felügyelő testületnek évente legalább egy alkalommal adott tájékoztatás. |
(4) A jövőbeli vezetői intézkedésekre vonatkozó feltevésekben figyelembe kell venni a vezetői intézkedések végrehajtásához szükséges időt és az általuk okozott minden költséget.
237. cikk
Külső modellek és adatok ismerete
A belső modell harmadik féltől származó részeire ugyanazon tesztek és előírások érvényesek, mint a vállalkozás által kidolgozott részekre. Ezenkívül a harmadik féltől származó részek nem minősülnek megfelelőnek, hacsak a biztosító vagy viszontbiztosító nem tudja bizonyítani e részek részletes ismeretét, ideértve korlátaikat is.
A belső modellben felhasznált, harmadik féltől beszerzett adatok nem minősülnek megfelelőnek, hacsak a biztosító vagy viszontbiztosító nem tudja bizonyítani ezen adatok részletes ismeretét, ideértve korlátaikat is.
4. SZAKASZ
Kalibrációs előírások
238. cikk
(1) A 2009/138/EK irányelv 122. cikkében említett lehetőség, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító az ezen irányelv 101. cikkének (3) bekezdésében meghatározottól eltérő időszakot vagy kockázati mértéket használhat, vonatkozik mind a belső modell egészére, mind a különböző kockázati kategóriákra vagy fő üzleti egységekre az adott belső modellen belül.
(2) A 2009/138/EK irányelv 122. cikkének (3) bekezdésében említett követelmény, hogy bizonyítani kell a szerződőknek nyújtott védelmet, magában foglalja annak bizonyítását, hogy az említett cikkben hivatkozott közelítések nem visznek lényeges hibát a szavatolótőke-szükségletbe, vagy nem vezetnek annál alacsonyabb szavatolótőke-szükséglethez, mint amely az említett irányelv 101. cikke (1) bekezdésében megállapított követelményekkel összhangban kerül kiszámításra.
Amennyiben a közelítések a modellezett kockázatok újbóli besorolásán alapulnak, a 2009/138/EK irányelv 122. cikkének (3) bekezdésében említett biztosító vagy viszontbiztosító bizonyítja, hogy az átsorolás nem rontja a közelítések eredményét.
Ha az alkalmazott kockázati mérték időszaka különbözik a 2009/138/EK irányelv 101. cikkének (3) bekezdésében megállapítottól, az említett irányelv 122. cikkének (3) bekezdésében említett biztosító vagy viszontbiztosító figyelembe veszi az alábbiakat:
| a) | az események időbeli eloszlása egyenletes-e, és amennyiben nem, az hogyan tükröződik a közelítésekben; |
| b) | helyesen kezelnek-e minden jelentős kockázatot egy egyéves időszakot tekintve; |
| c) | kellően tekintetbe vette-e a biztosító vagy viszontbiztosító az adott időszak során a szavatolótőke-megfelelési helyzetet, amennyiben az időszak hosszabb, mint a 2009/138/EK irányelv 101. cikkének (3) bekezdésében meghatározott időszak; |
| d) | megfelelő-e az alkalmazott időszak, figyelembe véve a biztosító vagy viszontbiztosító kötelezettségeinek átlagos hátralévő futamidejét, a a biztosító vagy viszontbiztosító üzleti tevékenységét és – adott esetben – a hosszú időszakokkal kapcsolatos bizonytalanságokat; |
| e) | egymást követő időszakokban a kockázatok közötti függőségekkel kapcsolatban a közelítésekben alkalmazott bármely feltevések. |
(3) A biztosító vagy viszontbiztosító évente egyszer, valamint minden egyes alkalommal, amikor kockázati profilja jelentősen megváltozik, bizonyítja a 2009/138/EK irányelv 122. cikke (3) bekezdése által előírt védelmi szintet.
(4) A 2009/138/EK irányelv 122. cikkének (3) bekezdésében említett közelítések a belső modell részének minősülnek.
5. SZAKASZ
Részleges belső modellek integrálása
239. cikk
(1) Egy részleges belső modellnek a szavatolótőke-szükséglet standard formulájába való teljes integrálása érdekében a biztosító vagy viszontbiztosító a 2009/138/EK irányelv IV. mellékletében, valamint az e rendelet I. címének V. fejezetében meghatározott standard formula korrelációs mátrixait és képleteit alkalmazza alapértelmezett integrálási technikaként.
(2) Ha a biztosító vagy viszontbiztosító bizonyítja a felügyeleti hatóságoknak, hogy az (5) bekezdésben említett okok bármelyike miatt nem lenne megfelelő az (1) bekezdésben említett alapértelmezett integrálási technikát alkalmazni, a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a XVIII. mellékletben meghatározott legmegfelelőbb integrálási technikát kell alkalmaznia. A biztosító vagy viszontbiztosító bizonyítja a javasolt integrálási technika megfelelőségét.
(3) Ha a biztosító vagy viszontbiztosító azt is bizonyítja a felügyeleti hatóságoknak, hogy az (5) bekezdésben említett bármely ok miatt nem lenne megfelelő a XVIII. mellékletben meghatározott integrálási technikák bármelyikének alkalmazása, a biztosító vagy viszontbiztosító alternatív integrálási technikát alkalmazhat. A biztosító vagy viszontbiztosító bizonyítja a javasolt integrálási technika megfelelőségét.
(4) Az alkalmazott alternatív integrálási technikának olyan szavatolótőke-szükségletet kell eredményeznie, amely megfelel a 2009/138/EK irányelv I. címe, VI. fejezete, 4. szakaszának 1. és 3. alszakaszában meghatározott elveknek, és amely megfelelőbben tükrözi a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilját.
(5) Egy integrálási technika nem megfelelő, ha az alábbi feltételek bármelyike teljesül:
| a) | az eredményként jelentkező szavatolótőke-szükséglet nem felelne meg a 2009/138/EK irányelv 101. cikkének; |
| b) | az eredményként jelentkező szavatolótőke-szükséglet nem tükrözné megfelelően a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilját; |
| c) | a részleges belső modell felépítése összhangban van a 2009/138/EK irányelv 101. és 102. cikkében megállapított elvekkel, de nem tenné lehetővé a szavatolótőke-szükséglet standard formulájába való integrálását. |
6. SZAKASZ
Az eredmény vizsgálata
240. cikk
(1) Az eredménynek a 2009/138/EK irányelv 123. cikkével összhangban történő vizsgálata céljából a biztosító vagy viszontbiztosító meghatározza az alábbiak mindegyikét:
| a) | eredmény; |
| b) | a vállalkozás fő üzleti egységei; |
| c) | a kockázatoknak a belső modellben alkalmazott osztályozása; |
| d) | az összes eredmény hozzárendelése a kockázati kategóriákhoz és a fő üzleti egységekhez. |
(2) Az eredmény meghatározásának összhangban kell lennie a 228. cikk (1) bekezdésében hivatkozott valószínűség-eloszlási előrejelzés alapjául szolgáló pénzügyi érték növekedésével és csökkenésével.
(3) A kockázatok belső modellben alkalmazott osztályozásának megfelelőnek és kellően részletezettnek kell lennie a 2009/138/EK irányelv 120. cikke szerinti kockázatkezelés és döntéshozatal céljára. A kockázatok osztályozása különbséget tesz a belső modell által lefedett és a belső modell által le nem fedett kockázatok között.
(4) Az eredmény vizsgálatát objektív és átlátható módon kell elvégezni, és annak időben következetesnek kell lennie.
7. SZAKASZ
Validálási előírások
241. cikk
Modellvalidálási folyamat
(1) A modellvalidálási folyamat vonatkozik a belső modell minden részére, és kiterjed a 2009/138/EK irányelv 101. cikkében, 112. cikkének (5) bekezdésében, 120–123. cikkében és 125. cikkében meghatározott követelményekre. Részleges belső modell esetében a validálási folyamat kiterjed továbbá az említett irányelv 113. cikkében meghatározott követelményekre.
(2) A modellvalidálási folyamatnak a belső modell kidolgozásától és működésétől való függetlenségének biztosítása érdekében a modellvalidálási folyamat végrehajtásakor a személyeknek vagy a szervezeti egységnek mentesnek kell lenniük azok befolyásától, akik a belső modell kidolgozásáért és működéséért felelnek. Ennek az értékelésnek összhangban kell lennie a (4) bekezdéssel.
(3) A modellvalidálási folyamat céljából a biztosító vagy viszontbiztosító az alábbiak mindegyikét meghatározza:
| a) | a belső modell validálására használt eljárások és módszerek, valamint azok céljai; |
| b) | a belső modell minden egyes részére vonatkozóan a rendszeres validálások gyakorisága és a további validálást indokoló körülmények; |
| c) | az egyes validálási feladatokért felelős személyek; |
| d) | az abban az esetben követendő eljárás, ha a modellvalidálási folyamat problémákat tár fel a belső modell megbízhatóságát és az ezen problémák kezelését célzó döntéshozatali folyamat tekintetében. |
(4) A modellvalidálási folyamat részeként a biztosító vagy viszontbiztosító értékeli a validálás minőségét és függetlenségét. A függetlenség értékelésekor a biztosító vagy viszontbiztosító a következők mindegyikét figyelembe veszi:
| a) | belső validálási folyamat esetén a folyamatban részt vevő személyek feladatköre és jelentéstételi struktúrája, |
| b) | külső validálási folyamat esetén a folyamatban részt vevő személyek – és adott esetben alkalmazottaik vagy a nevükben eljáró más személyek – javadalmazási struktúrája, valamint e személyek bármely más, a biztosítóval vagy viszontbiztosítóval kapcsolatos megbízásai. |
242. cikk
Validálási eszközök
(1) A biztosító vagy viszontbiztosító legalább évente megvizsgálja a belső modell eredményeit és kulcsfontosságú feltevéseit, összevetve a tapasztalati és más megfelelő adatokkal, az ésszerűen elérhető adatok erejéig. Ezeket a vizsgálatokat egyedi eredmények, valamint aggregált eredmények szintjén is alkalmazni kell. A biztosító vagy viszontbiztosító azonosítja a feltevések és az adatok, valamint az eredmények és az adatok közötti bármely jelentős eltérés okát.
(2) A belső modell eredményeinek a tapasztalati adatokkal való összevetése részeként a biztosító vagy viszontbiztosító összehasonlítja az eredmény 2009/138/EK irányelv 123. cikkében említett vizsgálatának eredményeit a belső modellben modellezett kockázatokkal.
(3) A 2009/138/EK irányelv 124. cikkének második bekezdésében említett, a belső modell hitelesítésére szolgáló statisztikai folyamat az alábbiak mindegyikén alapul:
| a) | aktuális információk, figyelembe véve – amennyiben lényeges és helyénvaló – az aktuáriusi technikák alakulását és az általánosan elfogadott piaci gyakorlatot; |
| b) | a belső modell valószínűség-eloszlási előrejelzésének kiszámítását célzó módszerek alapjául szolgáló közgazdasági és aktuáriusi elmélet és feltevések részletes ismerete. |
(4) Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító a 2009/138/EK irányelv 124. cikkének negyedik bekezdése alapján azt észleli, hogy egy alapul szolgáló kulcsfontosságú feltevés változásainak jelentős hatása van a szavatolótőke-szükségletre, képesnek kell lennie megmagyarázni ezen érzékenység okait, valamint azt, hogy ezt az érzékenységet miként veszi figyelembe döntéshozatali folyamatában. A 2009/138/EK irányelv 124. cikkének negyedik albekezdése alkalmazásában a kulcsfontosságú feltevések jövőbeli vezetői intézkedésekre vonatkozó feltevéseket is tartalmaznak.
(5) A modellvalidálási folyamatba beletartozik a belső modell eredményei stabilitásának elemzése, a belső modell azonos bemeneti adatokat alkalmazó különböző számításaira vonatkozóan.
(6) Annak bizonyítása során, hogy a belső modellből következő tőkeszükségletek megfelelőek, a biztosító vagy viszontbiztosító összehasonlítja a belső modell terjedelmét és hatályát. Ebből a célból a belső modell hitelesítésére szolgáló statisztikai folyamatba beletartozik egy fordított stresszteszt, azonosítva a biztosító vagy viszontbiztosító életképességét fenyegető legvalószínűbb stresszeket.
8. SZAKASZ
Dokumentációs előírások
243. cikk
Általános rendelkezések
(1) Amint azt a 2009/138/EK irányelv 125. cikke előírja, a belső modell felépítése és működési részletei dokumentációjának elégségesnek kell lennie annak biztosításához, hogy bármely jól tájékozott harmadik fél képes legyen megérteni a belső modell felépítését és működésének részleteit, és megalapozott véleményt tudjon kialakítani az irányelv 101. cikkének, valamint 120–124. cikkének való megfelelését illetően.
(2) Részleges belső modell esetében az e cikk (1) bekezdésében említett dokumentáció kiterjed a 2009/138/EK irányelv 113. cikkének való megfelelésre is, különösen ami a modell korlátozott hatályának indoklását, valamint a részleges belső modellnek a standard formulába való integrálására használt integrálási technikát illeti.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben hivatkozott dokumentációnak megfelelően felépítettnek, részletesnek és teljesnek, valamint naprakésznek kell lennie. A belső modell eredményeinek reprodukálhatóaknak kell lenniük a belső modell dokumentációjának és a belső modell összes bemeneti adatának felhasználásával.
244. cikk
A dokumentáció minimális tartalma
A belső modell dokumentációja az alábbi információk mindegyikét tartalmazza:
| a) | a dokumentáció részét képező minden dokumentum leltára; |
| b) | a belső modell módosítására vonatkozó szabályzat a 2009/138/EK irányelv 115. cikkében említettek szerint; |
| c) | a belső modell irányítására vonatkozó szabályzatok, ellenőrzések és eljárások leírása, beleértve a biztosító vagy viszontbiztosító munkatársaira kiosztott feladatokat; |
| d) | a belső modellben alkalmazott információtechnológia, ideértve az alkalmazott információtechnológiával kapcsolatos minden készenléti tervet; |
| e) | minden releváns feltevés, amelyen a belső modell alapul, valamint azok indoklása a 230. cikk (2) bekezdésével összhangban; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| g) | a belső modellben használt adatok jegyzéke, megadva forrásukat, jellemzőiket és felhasználásukat; |
| h) | a 231. cikk (3) bekezdésének e) pontjában említett adatok gyűjtésére, feldolgozására és felhasználására vonatkozó specifikáció; |
| i) | a nem következetes felhasználás leírása és annak indoklása, ha az adatokat nem használják tartósan következetesen a belső modellben; |
| j) | a 233. cikkben hivatkozott kockázatfedezésre vonatkozó minőségi és mennyiségi mutatók meghatározása; |
| k) | a belső modellben a 235. cikkben említettek szerint figyelembe vett kockázatcsökkentési technikák leírása, továbbá annak magyarázata, miként tükröződnek a kockázatcsökkentési technikák alkalmazásából eredő kockázatok az adott belső modellben; |
| l) | a belső modellben a 236. cikkben említettek szerint figyelembe vett jövőbeli vezetői intézkedések leírása, valamint a 236. cikk (2) bekezdésében hivatkozott lényeges eltérések leírása; |
| m) | a 240. cikk (1) bekezdésében említett eredményvizsgálatra vonatkozó specifikációk; |
| n) | a 241. cikk (3) bekezdésében említett modellvalidálási folyamatra vonatkozó specifikációk; |
| o) | a validálás eredményei a 2009/138/EK irányelv 101. cikkének való megfeleléssel kapcsolatban; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
245. cikk
Körülmények, amelyek fennállása esetén a belső modell nem alkalmazható megfelelően
Azon körülmények vizsgálatakor és dokumentálásakor, amelyek fennállása esetén a belső modell nem működik megfelelően, a biztosító vagy viszontbiztosító a következő szempontok mindegyikét figyelembe veszi:
| a) | a belső modell hatályán eső kockázatok; |
| b) | a belső modellben alkalmazott kockázatmodellezés korlátai; |
| c) | a belső modell eredményeihez kapcsolódó bizonytalanság jellege, mértéke és forrásai, ideértve az eredményeknek a belső modell mögöttes kulcsfontosságú feltevései szempontjából vett érzékenységét; |
| d) | a belső modellben alkalmazott adatok hiányosságai és a belső modell által végzett számításhoz szükséges adatok hiánya; |
| e) | a külső modellek, valamint a belső modellben külső adatok alkalmazásából eredő kockázatok; |
| f) | a belső modellben alkalmazott informatikai megoldások korlátai; |
| g) | a belső modell irányításának korlátai. |
246. cikk
A belső modell változásai
A belső modell dokumentációja tartalmazza a belső modell kisebb és nagyobb változásainak nyilvántartását, beleértve az alábbiak mindegyikét:
| a) | a kisebb és nagyobb változások ésszerű magyarázatának leírása; |
| b) | a nagyobb változások belső modell felépítését és működését érintő vonzatainak leírása; |
| c) | a változás előtti és utáni eredmények mennyiségi és minőségi összehasonlítása ugyanarra az értékelési napra vonatkozóan, ha egy nagyobb változásnak vagy kisebb változások kombinációjának jelentős hatása van a belső modell eredményeire. |
9. SZAKASZ
Külső modellek és adatok
247. cikk
A biztosító vagy viszontbiztosító monitorozza a 2009/138/EK irányelv 101. cikkében és 120–125. cikkében megállapított, továbbá ugyanezen irányelv 113. cikkében a részleges belső modellekre vonatkozóan megállapított követelmények folyamatban levő teljesítésének bármely lehetséges korlátozását, amely külső modelleknek vagy külső adatoknak a belső modellben történő felhasználásából adódik.
VII. FEJEZET
MINIMÁLIS TŐKESZÜKSÉGLET
248. cikk
Minimális tőkeszükséglet
(1) A minimális tőkeszükséglet egyenlő az alábbiakkal:
ahol:
| a) | az MCR combined jelöli a kombinált minimális tőkeszükségletet; |
| b) | az AMCR jelöli a 2009/138/EK irányelv 129. cikke (1) bekezdésének d) pontjában és az e rendelet 253. cikkében említett abszolút alsó korlátot. |
(2) A kombinált minimális tőkeszükséglet egyenlő az alábbiakkal:
ahol:
| a) | az MCR linear jelöli a 249–251. cikknek megfelelően számított lineáris minimális tőkeszükségletet; |
| b) | az SCR jelöli az V. fejezettel összhangban vagy jóváhagyott teljes vagy részleges belső modell használata esetén a VI. fejezettel összhangban számított szavatolótőke-szükségletet. |
249. cikk
Lineáris minimális tőkeszükséglet
A lineáris minimális tőkeszükséglet egyenlő az alábbiakkal:
ahol:
| a) | az MCR(linear,nl) jelöli a lineáris formula komponenst a nem-életbiztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségekre vonatkozóan; |
| b) | az MCR(linear,l) jelöli a lineáris formula komponenst az életbiztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségekre vonatkozóan. |
250. cikk
Lineáris formula komponens nem-életbiztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségekre vonatkozóan
(1) A nem-életbiztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek lineáris formula komponense egyenlő az alábbiakkal:
ahol:
| a) | az összeg lefedi a XIX. mellékletben meghatározott valamennyi szegmenst; |
| b) | a TP (nl,s) jelöli a kockázati ráhagyás nélküli biztosítástechnikai tartalékokat a nem-élet biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségekre vonatkozóan az s szegmensben a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek levonását követően, nullával egyenlő alsó korláttal; |
| c) | P s jelöli az s szegmensben az utóbbi 12 hónapban a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségekre előírt díjakat a viszontbiztosítási szerződések fizetendő díjainak levonását követően, nullával egyenlő alsó korláttal; |
| d) | az ? s és ß s tényezők a XIX. mellékletben vannak meghatározva. |
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett biztosítástechnikai tartalékok az alábbi összegek egyikét sem tartalmazzák:
| a) | a viszontbiztosítási szerződésekből vagy különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek, amelyek nem vehetők figyelembe a 41. cikk (3) és (5) bekezdése szerint; |
| b) | a viszontbiztosítási szerződésekből vagy különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek, amelyek nem felelnek meg a 209., 210., 211. és 213. cikknek vagy a 235. cikknek. |
(3) Az (1) bekezdés c) pontjában említett, a viszontbiztosítási szerződések díjainak levonását követően előírt díjak számításában a viszontbiztosítási szerződések alábbi díjait nem szabad levonni:
| a) | a nem biztosítási eseményekkel vagy olyan rendezett biztosítási kárigényekkel kapcsolatos díjak, amelyek a 41. cikk (3) bekezdésében említett pénzáramlásokban nincsenek elszámolva; |
| b) | olyan viszontbiztosítási szerződésekkel kapcsolatos díjak, amelyek nem felelnek meg a 209., 210., 211. és 213. cikkben vagy a 235. cikkben leírtaknak. |
251. cikk
Lineáris formula komponens életbiztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségekre vonatkozóan
(1) Az életbiztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek lineáris formula komponense egyenlő az alábbiakkal:
ahol:
| a) | a TP (life,1) jelöli a kockázati ráhagyás nélküli biztosítástechnikai tartalékokat a nyereségrészesedéssel járó életbiztosítási kötelezettségek garantált szolgáltatásaival kapcsolatban, a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek levonását követően, nullával egyenlő alsó korláttal, valamint a viszontbiztosítási kötelezettségekre vonatkozó kockázati ráhagyás nélküli biztosítástechnikai tartalékokat, amennyiben az alapul szolgáló életbiztosítási kötelezettségek nyereségrészesedést tartalmaznak, a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek levonását követően, nullával egyenlő alsó korláttal; |
| b) | a TP (life,2) jelöli a kockázati ráhagyás nélküli biztosítástechnikai tartalékokat a nyereségrészesedéssel járó életbiztosítási kötelezettségekre vonatkozó jövőbeli diszkrecionális nyereségrészesedésekkel kapcsolatosan, a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek levonását követően, nullával egyenlő alsó korláttal; |
| c) | a TP (life,3) jelöli a kockázati ráhagyás nélküli biztosítástechnikai tartalékokat az indexált vagy befektetési egységhez kötött életbiztosítási kötelezettségekre és az ilyen biztosítási kötelezettségekhez kapcsolódó viszontbiztosítási kötelezettségekre vonatkozóan, a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek levonását követően, nullával egyenlő alsó korláttal; |
| d) | a TP (life,4) jelöli a kockázati ráhagyás nélküli biztosítástechnikai tartalékokat minden egyéb életbiztosítási kötelezettségekre és viszontbiztosítási kötelezettségekre vonatkozóan, a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek levonását követően, nullával egyenlő alsó korláttal; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
(2) Az (1) bekezdés a)–d) pontjában említett biztosítástechnikai tartalékok nem tartalmazzák az alábbiak egyikét sem:
| a) | a viszontbiztosítási szerződésekből vagy különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek, amelyek nem vehetők figyelembe a 41. cikk (3) és (5) bekezdése szerint; |
| b) | a viszontbiztosítási szerződésekből vagy különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek, amelyek nem felelnek meg a 209–215. vagy a 235. cikknek. |
252. cikk
Minimális tőkeszükséglet: kompozit biztosítók
(1) A 2009/138/EK irányelv 74. cikkének (2) bekezdésében említett elvi életági minimális tőkeszükségletet és elvi nem-életági minimális tőkeszükségletet e cikk (2)–(11) bekezdésének megfelelően kell kiszámítani.
(2) Az elvi nem-életági minimális tőkeszükséglet egyenlő az alábbiakkal:
ahol:
| a) | NMCR (combined,nl) jelöli az elvi kombinált nem-életági minimális tőkeszükségletet; |
| b) | az AMCR nl jelöli a 2009/138/EK irányelv 129. cikke (1) bekezdése d) pontjának i. alpontjában és az e rendelet 253. cikkében említett abszolút alsó korlátot. |
(3) Az elvi kombinált nem-életági minimális tőkeszükséglet egyenlő az alábbiakkal:
ahol:
| a) | NMCR (linear,nl) jelöli a nem-életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenység elvi lineáris minimális tőkeszükségletét; |
| b) | az NSCR nl jelöli a nem-életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenység elvi szavatolótőke-szükségletét; |
| c) | az Addon nl jelöli a 2009/138/EK irányelv 37. cikkével összhangban a felügyeleti hatóság által előírt többlettőke-követelmény azon részét, amelyet a felügyeleti hatóság a biztosító vagy viszontbiztosító nem-életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységéhez rendelt hozzá. |
(4) A nem-életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenység elvi lineáris minimális tőkeszükséglete egyenlő az alábbiakkal:
ahol:
| a) | az MCR (nl,nl) jelöli a nem-életbiztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek lineáris formula komponensét a nem-életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységre vonatkozóan; |
| b) | az MCR (l,nl) jelöli az életbiztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek lineáris formula komponensét a nem-életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységre vonatkozóan. |
(5) Az MCR (nl,nl) -t és az MCR (l,nl) -t ugyanúgy számítjuk ki, mint az e rendelet 250., illetve 251. cikkében említett MCR (linear,nl) -t és MCR (linear,l) -t, de a számításokban használt biztosítástechnikai tartalékok vagy előírt díjak csak a nem-életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenység biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeire vonatkoznak a 2009/138/EK irányelv I. mellékletében említett nem-életbiztosítási ágazatokban.
(6) A nem-életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenység elvi szavatolótőke-szükséglete egyenlő az alábbiakkal:
ahol:
| a) | az SCR jelöli a 2009/138/EK irányelv I. címe VI. fejezete 4. szakasza 2. alszakaszának vagy a 2009/138/EK irányelv I. címe VI. fejezete 4. szakasza 3. alszakaszának megfelelően számított szavatolótőke-szükségletet, amely e cikk alkalmazásában nem tartalmazza az említett irányelv 37. cikkével összhangban előírt többlettőke-követelményt; |
| b) | az NMCR (linear,nl) jelöli a nem-életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenység elvi lineáris nem-életági minimális tőkeszükségletét; |
| c) | az NMCR (linear,l) jelöli az életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenység elvi lineáris minimális tőkeszükségletét. |
(7) Az elvi életági minimális tőkeszükséglet egyenlő az alábbiakkal:
ahol:
| a) | NMCR (combined,l) jelöli az elvi kombinált életági minimális tőkeszükségletet; |
| b) | az AMCR l jelöli a 2009/138/EK irányelv 129. cikke (1) bekezdése d) pontjának ii. alpontjában említett abszolút alsó korlátot. |
(8) Az elvi kombinált életági minimális tőkeszükséglet egyenlő az alábbiakkal:
ahol:
| a) | jelöli az életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenység elvi lineáris minimális tőkeszükségletét; |
| b) | az NSCR l jelöli az életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenység elvi szavatolótőke-szükségletét; |
| c) | az Addon l jelöli a 2009/138/EK irányelv 37. cikkével összhangban a felügyeleti hatóság által előírt többlettőke-követelmény azon részét, amelyet a felügyeleti hatóság a biztosító vagy viszontbiztosító életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységéhez rendelt hozzá. |
(9) Az életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenység elvi lineáris minimális tőkeszükséglete egyenlő az alábbiakkal:
ahol:
| a) | az MCR (nl,l) jelöli a nem-életbiztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek lineáris formula komponensét az életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységre vonatkozóan; |
| b) | az MCR (l,l) jelöli az életbiztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek lineáris formula alkotóelemét az életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységre vonatkozóan. |
(10) Az MCR (nl,l) -t és az MCR (l,l) -t ugyanúgy számítjuk ki, mint az e rendelet 250., illetve 251. cikkében említett MCR (linear,nl) -t és MCR (linear,l) -t, de a számításokban használt biztosítástechnikai tartalékok vagy előírt díjak csak az életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenység biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeire vonatkoznak a 2009/138/EK irányelv II. mellékletében említett életbiztosítási ágazatokban.
(11) Az életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenység elvi szavatolótőke-szükséglete egyenlő az alábbiakkal:
ahol:
| a) | az SCR jelöli a 2009/138/EK irányelv I. címe VI. fejezete 4. szakasza 2. alszakaszának vagy a 2009/138/EK irányelv I. címe VI. fejezete 4. szakasza 3. alszakaszának megfelelően számított szavatolótőke-szükségletet, amely e cikk alkalmazásában nem tartalmazza az említett irányelv 37. cikkével összhangban előírt többlettőke-követelményt; |
| b) | az NMCR (linear,nl) jelöli a nem-életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenység elvi lineáris nem-életági minimális tőkeszükségletét; |
| c) | az NMCR (linear,l) jelöli az életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenység elvi lineáris minimális tőkeszükségletét. |
253. cikk
A minimális tőkeszükséglet abszolút alsó korlátja
(1) A minimális tőkeszükséglet abszolút alsó korlátja azon biztosítók számára, amelyek megkapták a 2009/138/EK irányelv 73. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontjában említett engedélyeket, az említett irányelv 129. cikke (1) bekezdése d) pontjának i. és ii. alpontjában meghatározott pénzösszegek összege.
(2) Amennyiben a 2009/138/EK irányelv I. melléklete A. részének 1. és 2. ágazataiban felsorolt nem-életági biztosítási tevékenység bruttó díjelőírásai nem haladják meg a biztosító vagy viszontbiztosító egésze összes bruttó díjelőírásainak 10 %-át, a minimális tőkeszükséglet abszolút alsó korlátja egyenlő az említett irányelv 129. cikke (1) bekezdése d) pontjának ii. alpontjában meghatározott összeggel.
(3) Amennyiben az életági biztosítási tevékenység bruttó díjelőírásai nem haladják meg a biztosító vagy viszontbiztosító egésze összes bruttó díjelőírásainak 10 %-át, a minimális tőkeszükséglet abszolút alsó korlátja egyenlő az említett irányelv 129. cikke (1) bekezdése d) pontjának ii. alpontjában meghatározott összeggel.
VIII. FEJEZET
BEFEKTETÉSEK ÉRTÉKPAPÍROSÍTÁSI POZÍCIÓKBA
254. cikk
Az értékpapírosítást kezdeményezőkre, szponzorokra vagy eredeti hitelezőkre vonatkozó kockázati tartalékképzési követelmények
(1) A 2009/138/EK irányelv 135. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező folyamatosan lényeges nettó gazdasági érdekeltséget tart meg, amely – e cikk (2) bekezdésben meghatározottak szerint – semmi esetre sem lehet 5 %-nál kevesebb, és a befektetésre vonatkozó dokumentációban kifejezetten közli ezt a biztosítóval vagy viszontbiztosítóval.
(2) Kizárólag az alábbiak minősülnek 5 %-nál nem kisebb, jelentős mértékű nettó gazdasági érdekeltség megtartásának:
| a) | a befektetőknek eladott vagy a befektetőkre átruházott minden egyes ügyletrészsorozat névértéke legalább 5 %-ának megtartása; |
| b) | az 575/2013/EU rendelet 242. cikke (12) bekezdésének értelmében vett rulírozó kitettségek értékpapírosítása esetén az értékpapírosított kitettségek névértékének legalább 5 %-a mértékéig az értékpapírosítást kezdeményező érdekeltségének megtartása; |
| c) | véletlenszerűen kiválasztott – legalább az értékpapírosított kitettségek névértékének 5 %-ával egyenértékű – kitettségek megtartása, amennyiben ezeket az értékpapírosítás során egyébként értékpapírosították volna, feltéve, hogy a potenciálisan értékpapírosítandó kitettségek száma az értékpapírosítás kezdeményezésekor legalább 100; |
| d) | az első veszteségviselő ügyletrészsorozat és szükség esetén a befektetőkre átruházott vagy a befektetőknek eladott ügyletrészsorozatokkal azonos vagy magasabb kockázati profilú, és a befektetőkre átruházott vagy a befektetőknek eladott ügyletrészsorozatoknál nem korábbi lejáratú ügyletrészsorozatok megtartása úgy, hogy a megtartott rész összesen legalább az értékpapírosított kitettségek névértékének 5 %-ával egyenlő; |
| e) | az értékpapírosításba bevont valamennyi értékpapírosított kitettség 5 %-ánál nem kevesebb első veszteségviselő kitettség megtartása. |
(3) A nettó gazdasági érdekeltséget az értékpapírosítás kezdeményezésekor kell mérni. A nettó gazdasági érdekeltség nem képezheti hitelkockázat-mérséklés, short pozíció vagy bármely más fedezeti ügylet tárgyát, és nem adható el. A mérlegen kívüli tételeknél a nettó gazdasági érdekeltséget a feltételezett érték alapján kell meghatározni.
(4) Az (1) bekezdésben hivatkozott megtartott lényeges nettó gazdasági érdekeltség nem osztható fel a gazdasági érdekeltséget megtartó különböző típusú felek között.
(5) A lényeges nettó gazdasági érdekeltség megtartására vonatkozó (1) bekezdésbeli követelményt teljes mértékben teljesítenie kell az alábbiak valamelyikének:
| a) | az értékpapírosítást kezdeményező vagy több értékpapírosítást kezdeményező; |
| b) | a szponzor vagy több szponzor; |
| c) | az eredeti hitelező vagy több eredeti hitelező. |
(6) Amennyiben az értékpapírosított kitettségeket több értékpapírosítást kezdeményező hozza létre, a tartalékképzési követelményt minden egyes értékpapírosítást kezdeményezőnek teljesítenie kell az összes értékpapírosított kitettség azon hányadára vonatkozóan, amelynél ő az értékpapírosítást kezdeményező.
(7) Amennyiben az értékpapírosított kitettségeket több eredeti hitelező hozza létre, a tartalékképzési követelményt minden egyes eredeti hitelezőnek teljesítenie kell az összes értékpapírosított kitettség azon hányadára vonatkozóan, amelynél ő az eredeti hitelező.
(8) A (6) és (7) bekezdéstől eltérve, amennyiben az értékpapírosított kitettségeket több értékpapírosítást kezdeményező vagy több eredeti hitelező hozza létre, a tartalékképzési követelménynek teljes mértékben eleget tehet egyetlen értékpapírosítást kezdeményező vagy eredeti hitelező is, feltéve, hogy az alábbi feltételek valamelyike teljesül:
| a) | az értékpapírosítást kezdeményező vagy az eredeti hitelező hozta létre és működteti a programot vagy az értékpapírosítási rendszert; |
| b) | az értékpapírosítást kezdeményező vagy az eredeti hitelező hozta létre a programot vagy az értékpapírosítási rendszert, és hozzájárulása meghaladta az összes értékpapírosított kitettség 50 %-át. |
(9) Amennyiben az értékpapírosított kitettségeket több szponzor szponzorálta, a tartalékképzési követelményt:
| a) | vagy az a szponzor teljesíti, akinek a gazdasági érdekeltsége a legmegfelelőbben igazodik a befektetőkhöz a több szponzor által olyan objektív kritériumok alapján megállapodottak szerint, mint a díjstruktúrák, a program vagy az értékpapírosítási rendszer létrehozásában és működtetésében való részvétel, valamint az értékpapírosítások hitelkockázatának való kitettség; |
| b) | vagy minden egyes szponzor a szponzorok számához viszonyítva arányosan teljesíti. |
255. cikk
A kockázati tartalékképzési követelmények alóli mentességek
(1) A 254. cikk (1) bekezdése nem alkalmazandó, amikor az értékpapírosított kitettségek a 180. cikk (2) bekezdésének a)–d) pontjaiban hivatkozott szervezeteknek való kitettségek vagy olyan kitettségek, amelyeket ezen szervezetek teljes egészükben, feltétel nélkül és visszavonhatatlanul garantáltak, ha a garancia megfelel a 215. cikkben meghatározott feltételeknek.
(2) A 254. cikk (1) bekezdése nem alkalmazandó az egyértelmű, átlátható és nyilvánosan hozzáférhető indexen alapuló értékpapírosításokra, amennyiben az index alapjául szolgáló eszközök azonosak valamely olyan index összetevőivel, amellyel széles körben kereskednek, vagy más – értékpapírosítási pozícióktól eltérő – könnyen értékesíthető értékpapírok.
256. cikk
Biztosítókkal és viszontbiztosítókkal kapcsolatos minőségi követelmények
(1) Az értékpapírosított eszközökbe befektető biztosítóknak és viszontbiztosítóknak meg kell felelniük a (2)–(7) bekezdésekben meghatározott feltételeknek.
(2) A biztosító vagy viszontbiztosító a befektetést megelőzően megfelelő átvilágítást végez, amelybe beletartozik az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező azon kötelezettségének értékelése, hogy folyamatosan jelentős mértékű, legalább 5 %-os nettó gazdasági érdekeltséget tart meg, továbbá azon – a (3) bekezdés f) pontjának megfelelően közzétett – tényezők értékelése, amelyek alááshatják ezen érdekeltség megtartásának kötelezettségét.
(3) Az értékpapírosított eszközökbe történő befektetést megelőzően és – adott esetben – azt követően a biztosító vagy viszontbiztosító gondoskodik arról, hogy az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező az alábbi jellemzők mindegyikével rendelkezzen:
| a) | az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező szilárd és jól meghatározott kritériumokra alapozva nyújt hitelt, és egyértelműen megállapítja az értékpapírosítandó, valamint az általa értékpapírosításra nem kerülő hitelek jóváhagyásának, módosításának, megújításának és refinanszírozásának folyamatát; |
| b) | az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező hatékony rendszerekkel rendelkezik a hitelkockázatot vállaló portfóliók és kitettségek folyamatos adminisztrációjának és nyomon követésének irányítására, ideértve a problémás hitelek azonosítását és kezelését, valamint megfelelő átértékelési kiigazítást és tartalékképzést; |
| c) | célpiaca és átfogó hitelstratégiája alapján az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező megfelelően diverzifikálja az egyes hitelportfóliókat; |
| d) | az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező azonnali hozzáférést biztosít minden olyan vonatkozó adathoz, amelyre a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak szüksége van a (4)–(7) bekezdésekben meghatározott követelményeknek való megfelelés érdekében; |
| e) | az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező rendelkezik egy hitelkockázatra vonatkozó szabályzattal, amely tartalmazza kockázatvállalási korlátait és céltartalékolási politikáját, továbbá e kockázat mérésének, nyomon követésének és ellenőrzésének módját; |
| f) | az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező közzéteszi a megtartott nettó gazdasági érdekeltség szintjét a 254. cikk (1) bekezdésében hivatkozottak szerint, valamint minden olyan tényezőt, amely alááshatná az említett bekezdésben meghatározott minimálisan megkövetelt nettó gazdasági érdekeltség megtartását. |
(4) Az értékpapírosított eszközökbe befektető biztosítók vagy viszontbiztosítók az értékpapírosítási pozícióik kockázati profiljához illő írásos nyomon követési eljárásokat vezetnek be az alapul szolgáló kitettségek teljesítményének folyamatos és időszerű módon történő nyomon követése érdekében.
(5) Az értékpapírosított eszközökbe befektető biztosítók vagy viszontbiztosítók gondoskodnak az igazgatási, irányító vagy felügyelő testületüknek történő megfelelő szintű belső jelentésről, hogy azok tudjanak a lényeges értékpapírosítási pozíciókról, továbbá, hogy az e befektetésekből származó kockázatok megfelelően kezelve legyenek.
(6) Az értékpapírosított eszközökbe befektető biztosító vagy viszontbiztosító rendszeres stresszteszteket végez az alapul szolgáló kitettségeket támogató pénzáramlásokra és biztosítéki értékekre vonatkozóan. Minden stressztesztnek arányosnak kell lennie az értékpapírosítási pozícióval járó kockázat jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.
(7) Az értékpapírosított eszközökbe befektető biztosító vagy viszontbiztosító képes felügyeleti hatóságainak bizonyítani, hogy minden egyes befektetésre vonatkozóan átfogó és alapos ismeretekkel rendelkezik a befektetésről és az annak alapjául szolgáló kitettségekről, és kockázatkezelésük érdekében írott szabályzatokat és eljárásokat vezetett be.
257. cikk
A kockázati tartalékképzési és minőségi követelményeknek már meg nem felelő értékpapírosított eszközökbe történő befektetésekre vonatkozó követelmények
(1) A biztosító vagy viszontbiztosító haladéktalanul tájékoztatja a felügyeleti hatóságot, ha arról szereznek tudomást, hogy az értékpapírosítást kezdeményező, a szponzor vagy az eredeti hitelező nem tesz eleget a 254. cikkben meghatározott követelményeknek, vagy ha a biztosító vagy viszontbiztosító tudomására jut, hogy a 256. cikk (2) és (3) bekezdéseiben lefektetett követelmények nem teljesülnek.
(2) Amennyiben a 256. cikk 2. és 3. bekezdésében szereplő követelményeket valamilyen szempontból a biztosító vagy viszontbiztosító hanyagsága vagy mulasztása miatt nem teljesítik, a felügyeleti hatóság előírja a szavatolótőke-szükséglet arányos megemelését a jelen cikk (3) bekezdésével összhangban.
(3) Amikor a 178. cikkben hivatkozottak szerint a standard formulát használják a kamatrés-kockázat kiszámításához a jelen cikk (2) bekezdésben hivatkozott megnövelt szavatolótőke-szükséglet kiszámításának céljára, a vonatkozó értékpapírosítási pozíciók kamatrés-kockázatának tőkeszükséglete a 178. cikk szerint hivatkozott kockázati tényezőkön alapul, de legalább e kockázati tényezők 250 %-ával kell megnövelni.
(4) A kockázati tényezők fokozatosan nőnek a 256. cikkben meghatározott követelmények minden egyes egymást követő megsértésével.
(5) Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító – hanyagsága vagy mulasztása okán – nem tesz eleget a jelen rendelet 256. cikke (4)–(7) bekezdéseiben lefektetett valamely követelménynek, a felügyeleti hatóságok értékelik, hogy ezt a mulasztást a vállalkozás irányítási rendszerétől való jelentős eltérésnek kell-e tekinteni a 2009/138/EK irányelv 37. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említettek szerint.
IX. FEJEZET
IRÁNYÍTÁSI RENDSZER
1. SZAKASZ
Az irányítási rendszer elemei
258. cikk
Általános irányítási követelmények
(1) A biztosító vagy viszontbiztosító az alábbi követelmények mindegyikét teljesíti:
| a) | hatékony együttműködést, belső jelentést és tájékoztatást hoznak létre, hajtanak végre és működtetnek a biztosító minden meghatározó szintjén; |
| b) | hatékony döntéshozatali eljárásokat és olyan szervezeti struktúrát hoznak létre, hajtanak végre és működtetnek, amely egyértelműen meghatározza a jelentési rendszert, funkciókat és feladatokat oszt ki, valamint figyelembe veszi az adott biztosító üzleti tevékenységével járó kockázatok jellegét, nagyságrendjét és összetettségét; |
| c) | gondoskodnak arról, hogy az igazgatási, irányító vagy felügyelő testület tagjai együttesen birtokában legyenek a szükséges képzettségnek, szakértelemnek, gyakorlatnak és szakmai tapasztalatoknak a vonatkozó üzleti területeken, hogy eredményesen irányítsák és szakszerűen felügyeljék a biztosítót; |
| d) | gondoskodnak arról, hogy az igazgatási, irányító vagy felügyelő testület minden egyes tagja rendelkezzen a rábízott feladat elvégzéséhez szükséges képzettséggel, szakértelemmel, gyakorlattal és szakmai tapasztalattal; |
| e) | olyan munkatársakat alkalmaznak, akik rendelkeznek a rájuk osztott feladatok gondos elvégzéséhez szükséges gyakorlattal, tudással és szakértelemmel; |
| f) | gondoskodnak arról, hogy minden munkatárs tudatában legyen a feladatai megfelelő elvégzését meghatározó eljárásoknak; |
| g) | gondoskodnak arról, hogy az egyének és szervezeti egységek részére kijelölt sokrétű feladat ne gátolja, vagy lehetőség szerint ne gátolja az érintett személyeket abban, hogy bármely konkrét tevékenységüket megbízhatóan, tisztességesen és objektív módon végezzék el; |
| h) | olyan információs rendszereket hoznak létre, amelyek teljes, megbízható, világos, következetes, aktuális és hiteles tájékoztatást biztosítanak az üzleti tevékenységeket, a vállalt kötelezettségeket és azon kockázatokat illetően, amelyeknek a biztosító ki van téve; |
| i) | megfelelő és rendszeres nyilvántartást vezetnek a biztosító üzleti tevékenységéről és belső szervezeti felépítéséről; |
| j) | az információ jellegét figyelembe véve megvédik az információ biztonságát, sértetlenségét és titkosságát; |
| k) | világos jelentési rendszereket vezetnek be, amelyek olyan módon biztosítják az információ haladéktalan továbbítását minden olyan személy számára, akinek arra szüksége van, hogy ezzel lehetővé válik az információ fontosságának felismerése a saját feladataikkal kapcsolatban; |
| l) | írásban rögzített javadalmazási politikát alakítanak ki. |
(2) A kockázatkezelésre, a belső ellenőrzési rendszerre, a belső ellenőrre és – adott esetben – a kiszervezésre vonatkozó szabályzatok egyértelműen meghatározzák a vonatkozó feladatokat, célokat, folyamatokat és alkalmazandó jelentési eljárásokat, amelyek mindegyikének összhangban kell lennie a biztosító általános üzleti stratégiájával.
(3) A biztosító vagy viszontbiztosító olyan üzletmenet-folytonossági szabályzatot fogad el, valósít meg és tart fenn, amelynek célja, hogy rendszerei és eljárásai zavara esetén is biztosítsa a lényeges adatok és funkciók megőrzését, valamint a biztosítási és viszontbiztosítási tevékenységek fenntartását, vagy, ahol ez nem lehetséges, az ilyen adatok és funkciók kellő időben történő helyreállítását, továbbá a biztosítási és viszontbiztosítási tevékenységek megfelelően időzített újrakezdését.
(4) A biztosító vagy viszontbiztosító gondoskodik arról, hogy ténylegesen legalább két személy vezesse a vállalkozást.
(5) A biztosító vagy viszontbiztosító gondoskodik olyan eredményes folyamatok és eljárások működtetéséről, amelyek az összeférhetetlenség megelőzését, valamint az összeférhetetlenség lehetséges forrásának azonosítását segítik, továbbá eljárásokat vezetnek be annak biztosítására, hogy a vállalkozás stratégiájának és szabályzatainak megvalósításában részt vevők megértsék, hol keletkezhet összeférhetetlenség, és hogyan kell az ilyen konfliktusokat kezelni.
(6) A biztosító vagy viszontbiztosító monitorozza – és rendszeresen értékeli – az irányítási rendszere megfelelőségét és eredményességét, valamint megfelelő intézkedéseket tesz a hiányosságok kezelése érdekében.
259. cikk
Kockázatkezelési rendszer
(1) A biztosító vagy viszontbiztosító olyan kockázatkezelési rendszert hoz létre, valósít meg és tart fenn, amely az alábbiakat foglalja magában:
| a) | világosan meghatározott, a biztosító általános üzleti stratégiájával összhangban levő kockázatkezelési stratégia. A stratégia céljait és legfontosabb elveit, a jóváhagyott kockázatvállalási határokat és a feladatok felosztását a biztosító valamennyi tevékenységére kiterjedően dokumentálni kell; |
| b) | világosan meghatározott eljárás a döntéshozatali folyamatra vonatkozóan; |
| c) | írott szabályzatok, amelyek hatékonyan biztosítják mindazon lényeges kockázatok meghatározását és típusok szerinti kategorizálását, amelyeknek a biztosító ki van téve, valamint a jóváhagyott kockázatvállalási határokat minden egyes kockázattípusra vonatkozóan. Ezek a szabályzatok tartalmazzák a biztosító kockázati stratégiáját, elősegítik az ellenőrzési mechanizmusokat, továbbá figyelembe veszik az üzleti tevékenység jellegét, terjedelmét és időtávját, valamint a kapcsolódó kockázatokat; |
| d) | jelentési eljárások és folyamatok, amelyek biztosítják a biztosító tevékenysége során felmerülő lényeges kockázatokra vonatkozó információk és a kockázatkezelési rendszer eredményességének aktív monitorozását és elemzését, valamint – szükség esetén – a rendszer megfelelő módosításait. |
(2) A biztosító vagy viszontbiztosító gondoskodik arról, hogy a vállalkozást ténylegesen vezető vagy más kiemelten fontos feladatköröket ellátó személyek a döntéshozatali folyamataikban figyelembe vegyék a kockázatkezelési rendszer részeként jelentett információkat.
(3) A biztosító vagy viszontbiztosító – szükség esetére – kockázatkezelési rendszerébe foglalja stressztesztek és forgatókönyv-elemzés elvégzését minden lényeges kockázatra vonatkozóan, amellyel a vállalkozás szembenéz.
(4) A 2009/138/EK irányelv 44. cikkének (4a) bekezdésében meghatározott követelményeken felül a biztosítástechnikai tartalékok és a szavatolótőke-szükséglet számítása céljából a belső kockázatkezelési módszerek nem támaszkodhatnak kizárólag vagy automatikusan külső hitelminősítésekre. Amennyiben a biztosítástechnikai tartalékok vagy a szavatolótőke-szükséglet számítása egy külső hitelminősítő szervezet általi külső hitelminősítéseken vagy azon a tényen alapul, hogy egy kitettség nem minősített, az nem mentesíti a biztosítót vagy viszontbiztosítót az alól, hogy más meghatározó és lényeges információkat is figyelembe vegyen.
260. cikk
A kockázatkezelés területei
(1) Az 2009/138/EK irányelv 44. cikkének (2) bekezdésében említett területek magukban foglalják az összes alábbi eljárást:
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| e) | Koncentrációs kockázat kezelése: a biztosító vagy viszontbiztosító által teendő intézkedések a koncentrációs kockázat meghatározó forrásainak azonosítására, biztosítva ezzel, hogy a kockázatkoncentrációk a megállapított határokon belül maradjanak, valamint a koncentrált kitettségek közötti átterjedés lehetséges kockázatainak elemzésére tett intézkedések. |
| f) | Működési kockázat kezelése: a biztosító vagy viszontbiztosító által a meghatározó működési kockázati kitettségek rendszeres azonosítására, dokumentálására és monitorozására vonatkozó egyértelmű felelősségelosztás érdekében teendő intézkedések. |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
(2) A jövőbeli biztosítási díjakban foglalt, várt nyereséget kockázati ráhagyás nélküli, az említett irányelv 77. cikke szerint számított biztosítástechnikai tartalékok és kockázati ráhagyás nélküli biztosítástechnikai tartalékok olyan számításának különbségeként kell kiszámítani, ahol feltételezték, hogy meglévő biztosítási és viszontbiztosítási szerződésekkel kapcsolatos, a jövőben várt díjak valamilyen okból – a biztosítási esemény bekövetkezését kivéve – nem folynak be, függetlenül a szerződőnek a biztosítás érvénytelenítésére vonatkozó, törvény vagy szerződés szerinti jogaitól.
(3) A jövőbeli biztosítási díjakba foglalt várt nyereség számítását a biztosítástechnikai tartalékok számításában használt homogén kockázati csoportokra vonatkozóan külön kell elvégezni, feltéve, hogy a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek is homogének a jövőbeli biztosítási díjakba foglalt várt nyereséget illetően.
(4) Veszteséges kötvényeket csak egy homogén kockázati csoporton belül lehet nyereséges kötvényekkel szemben beszámítani.
261. cikk
Hiteleket és/vagy jelzáloghitel-biztosítást vagy -viszontbiztosítást nyújtó vállalkozások kockázatkezelése
(1) Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító hitelezési tevékenységbe fog, írott szabályzatokkal rendelkezik az összes alábbi feltétel teljesülése érdekében:
| a) | a hitelezés megbízható és jól meghatározott kritériumokon alapul, és a hitelek jóváhagyásának, módosításának, megújításának és refinanszírozásának folyamata egyértelműen megalapozott; |
| b) | a vállalkozások rendelkeznek olyan belső módszerekkel, amelyek lehetővé teszik számukra mind az egyes adósokkal szembeni, mind a portfólió szintű kitettségek hitelkockázatának felbecslését; |
| c) | a hitelportfóliók folyamatos adminisztrációját és monitorozását – ideértve a problémás hitelek azonosítását és kezelését, valamint megfelelő értékelési kiigazítások elvégzését – hatékony rendszereken keresztül működtetik; |
| d) | a hitelportfóliók diverzifikálása megfelelő, tekintettel a célpiacokra és a vállalkozás általános befektetési stratégiájára. |
(2) Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító jelzáloghitel-biztosítással vagy -viszontbiztosítással foglalkozik, biztosítási kockázatvállalását megbízható és jól meghatározott kritériumokra alapozza, továbbá megfelel az (1) bekezdés b), c) és d) pontjában lefektetett követelményeknek, tekintettel a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeik alapjául szolgáló jelzáloghitelekre.
262. cikk
Általános szavatolótőke-megfelelési igények
(1) A biztosító vagy viszontbiztosító 2009/138/EK irányelv 45. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti általános szavatolótőke-megfelelési igényének értékelése előre tekintő, és az összes alábbi elemet tartalmazza:
| a) | azok a kockázatok, amelyeknek a vállalkozás ki van vagy ki lehet téve, figyelembe véve a kockázati profil esetleges jövőbeli változásait a vállalkozás üzleti stratégiája vagy a gazdasági és pénzügyi környezet miatt, ideértve a működési kockázatokat; |
| b) | a szavatolótőke-elemek vagy más, az e bekezdés a) pontjában azonosított kockázatok fedezésére alkalmas kötelezettségek jellege és minősége. |
(2) Az (1) bekezdésben említett elemeknél az alábbiakat kell figyelembe venni:
| a) | azok az időszakok, amelyek meghatározóak azon kockázatok számításba vétele szempontjából, amelyekkel a vállalkozás hosszú távon szembesül; |
| b) | a vállalkozás üzleti tevékenysége és kockázati profilja szempontjából megfelelő értékelési és elismerési elvek; |
| c) | a vállalkozás belső ellenőrzési és kockázatkezelési rendszerei, valamint jóváhagyott kockázatvállalási határértékei. |
263. cikk
Alternatív értékelési módszerek
Amikor a 10. cikk (5) bekezdése szerint alternatív értékelési módszereket alkalmaz, a biztosító vagy viszontbiztosító:
| a) | azonosítják azokat az eszközöket és kötelezettségeket, amelyekre az adott értékelési megközelítés érvényes; |
| b) | indokolják az eszközök és kötelezettségek a) pontban említett értékelési megközelítésének alkalmazását; |
| c) | dokumentálják az adott értékelési megközelítés alapjául szolgáló feltevéseket; |
| d) | értékelik az a) pontban említett eszközök és kötelezettségek értékelési bizonytalanságát; |
| e) | rendszeresen összevetik az a) pontban említett eszközök és kötelezettségek értékelésének megfelelőségét a tapasztalatokkal. |
264. cikk
Biztosítástechnikai tartalékok értékelése – validálás
(1) A biztosító vagy viszontbiztosító a biztosítástechnikai tartalékok számítását – mindenekelőtt a 2009/138/EK irányelv 83. cikkében említett tapasztalati adatokkal való összevetés segítségével – legalább évente egyszer és akkor validálja, amikor arra utaló jelek vannak, hogy a számításban felhasznált adatok, feltevések vagy módszerek, ill. a biztosítástechnikai tartalékok szintje már nem helyénvalóak. A validálás az alábbiakra terjed ki:
| a) | a biztosítástechnikai tartalékok kiszámításában felhasznált adatok megfelelősége, teljessége és pontossága az e rendelet 19. cikkében meghatározottak szerint; |
| b) | a szerződések bármely csoportosításának megfelelősége e rendelet 34. cikkével összhangban; |
| c) | az e rendelet 20. cikkében említett adatkorlátozások orvoslása; |
| d) | az e rendelet 21. cikkében említett közelítések megfelelősége a legjobb becslés kiszámítása céljára; |
| e) | a biztosítástechnikai tartalékok számításában alkalmazott feltevések megfelelősége és valószerűsége az e rendelet 22–26. cikkében lefektetett követelmények teljesítése céljából; |
| f) | a biztosítástechnikai tartalékok számításában alkalmazott aktuáriusi és statisztikai módszerek megfelelősége, alkalmazhatósága és helytállósága; |
| g) | a biztosítástechnikai tartalékok szintjének a 2009/138/EK irányelv 84. cikkében említettek szerinti megfelelősége, amelyre az említett irányelv 76. cikkének való megfelelés érdekében van szükség. |
(2) Az (1) bekezdés d) pontja értelmében a biztosító vagy viszontbiztosító értékeli a jövőbeli vezetői intézkedések feltevéseiben a változások hatását a biztosítástechnikai tartalékok értékelésére vonatkozóan. Amennyiben a jövőbeli vezetői intézkedések feltevéseiben a változások jelentős hatással vannak a biztosítástechnikai tartalékokra, a biztosító vagy viszontbiztosító képes magyarázatot adni e hatás okaira és arra, miként veszi figyelembe a hatást a döntéshozatali folyamatában.
(3) A validálást a homogén kockázati csoportokra vonatkozóan külön kell elvégezni. Külön kell elvégezni a legjobb becslésre, a kockázati ráhagyásra és e rendelet 40. cikkével összhangban a jövőbeli pénzáramokat megbízhatóan helyettesítő pénzügyi eszközök piaci értéke alapján számított biztosítástechnikai tartalékokra. Külön kell elvégezni a biztosítástechnikai tartalékokra, ha a 2009/138/EK irányelv 77b. cikkében említett illeszkedési kiigazítást alkalmazzák. A legjobb becslést illetően külön kell elvégezni a bruttó legjobb becslésre vonatkozóan, valamint a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegekre vonatkozóan. A nem életbiztosítási kötelezettségekkel kapcsolatban külön kell elvégezni a díjtartalékokra és a függőkár-tartalékokra vonatkozóan.
265. cikk
Biztosítástechnikai tartalékok értékelése – dokumentálás
(1) A biztosító vagy viszontbiztosító dokumentálja az alábbi folyamatokat:
| a) | adatok gyűjtése és minőségének, valamint más olyan információknak az elemzése, amelyek a biztosítástechnikai tartalékok számításával kapcsolatosak; |
| b) | a biztosítástechnikai tartalékok számításában alkalmazott feltevések kiválasztása, különösen a költségfelosztásra vonatkozó feltevések kiválasztása; |
| c) | a biztosítástechnikai tartalékok számítására szolgáló aktuáriusi és statisztikai módszerek megválasztása és alkalmazása; |
| d) | biztosítástechnikai tartalékok validálása. |
(2) Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában a dokumentálás az alábbiakat foglalja magában:
| a) | a biztosítástechnikai tartalékok számításában felhasznált adatok jegyzéke, megadva forrásukat, jellemzőiket és felhasználásukat; |
| b) | a 19. cikk (3) bekezdésének e) pontjában említett adatok gyűjtésére, feldolgozására és felhasználására vonatkozó specifikáció; |
| c) | ha az adatokat nem használják tartósan következetesen a biztosítástechnikai tartalékok számításában, a nem következetes felhasználás leírása és annak indoklása. |
(3) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában a dokumentálás az alábbiakat foglalja magában:
| a) | minden olyan meghatározó feltevés jegyzéke, amelyen a biztosítástechnikai tartalékok számítása alapul; ebbe beletartoznak a jövőbeli vezetői intézkedésekre vonatkozó feltevések is; |
| b) | a feltevés kiválasztásának indoklása a III. fejezet 3. szakaszának 1. alszakaszával összhangban; |
| c) | azon kiindulási adatok ismertetése, amelyeken a kiválasztás alapul; |
| d) | a kiválasztás céljai és az e választás megfelelőségének meghatározására használt kritériumok; |
| e) | az adott választás bármely lényeges korlátja; |
| f) | a feltevések kiválasztásának felülvizsgálatára meglévő eljárások leírása; |
| g) | a feltevések egyik időszakról a másik időszakra történő megváltoztatásának indoklása és a lényeges változások hatására vonatkozó becslés; |
| h) | a 23. cikk (2) bekezdésében említett lényeges eltérések. |
266. cikk
Belső ellenőrzési rendszer
A belső ellenőrzési rendszer biztosítja a biztosító vagy viszontbiztosító vonatkozó törvényeknek, rendeleteknek és közigazgatási rendelkezéseknek való megfelelését, valamint – céljai figyelembevételével – a vállalkozás működésének eredményességét és hatékonyságát, továbbá biztosítja pénzügyi és nem pénzügyi információk rendelkezésre állását és megbízhatóságát.
267. cikk
Eszközök és kötelezettségek értékelésének belső ellenőrzése
(1) A biztosító vagy viszontbiztosító hatékony rendszerekkel és ellenőrzéssel rendelkezik, hogy eszközei és kötelezettségei értékelési becslései megbízhatóak és helyesek legyenek a 2009/138/EK irányelv 75. cikkének való megfelelés érdekében, valamint rendelkezik egy eljárással annak rendszeres ellenőrzésére, hogy a piaci árak, illetve az értékelési modell kiindulási adatai helyesek és megbízhatóak.
(2) A biztosító vagy viszontbiztosító egyértelműen meghatározott szabályzatokat és eljárásokat hoz létre, valósít meg, tart fenn és dokumentál az értékelés folyamata számára, ideértve az értékelésbe bevont munkatársak szerepének és felelősségi körének leírását és meghatározását, a vonatkozó modelleket, valamint a felhasználandó információforrásokat.
(3) A felügyeleti hatóságok kérésére a biztosító vagy viszontbiztosító vállalja a lényeges eszközök és kötelezettségek értékének külső, független értékelését vagy ellenőrzését.
(4) A biztosító vagy viszontbiztosító teljesíti az alábbi követelmények mindegyikét:
| a) | megfelelő minőségű és mennyiségű erőforrást biztosítanak a fizetőképességgel kapcsolatban alkalmazott értékelési megközelítések kidolgozására, kalibrálására, jóváhagyására és felülvizsgálatára; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
2. SZAKASZ
Feladatkörök
268. cikk
Különös rendelkezések
(1) A biztosító vagy viszontbiztosító olyan módon foglalja a feladatköröket és az azokkal kapcsolatos jelentési rendszereket a szervezeti struktúrába, hogy azzal biztosítsa minden feladatkör mentességét azoktól a befolyásoktól, amelyek veszélyeztethetik a feladatkör képességét, hogy objektív, tisztességes és független módon lássa el kötelezettségeit. Minden egyes feladatkör az igazgatási, irányító vagy felügyelő testület végső felelőssége alatt működik és annak számol be, valamint – amikor szükséges – együttműködik a többi feladatkörrel azok feladatainak elvégzésében.
(2) Azon személyeknek, akik egy feladatkört betöltenek, képeseknek kell lenniük saját kezdeményezésükre kommunikálni bármely munkatárssal, továbbá rendelkezniük kell a szükséges felhatalmazással, eszközökkel és szakértelemmel, valamint korlátlan hozzáféréssel minden meghatározó információhoz, amelyre feladataik ellátása érdekében szükség van.
(3) Azon személyek, akik egy feladatkört betöltenek, kötelesek a felelősségi körükben felmerülő minden jelentősebb problémát haladéktalanul jelenteni az igazgatási, irányító vagy felügyelő testületnek.
269. cikk
Kockázatkezelési feladatkör
(1) A kockázatkezelési feladatkör kiterjed az alábbi feladatok mindegyikére:
| a) | az igazgatási, irányító vagy felügyelő testület és más feladatkörök segítése a kockázatkezelési rendszer hatékony működésében; |
| b) | a kockázatkezelési rendszer monitorozása; |
| c) | a vállalkozás egésze általános kockázati profiljának monitorozása; |
| d) | részletes jelentés a kockázati kitettségekről, valamint az igazgatási, irányító vagy felügyelő testület tájékoztatása kockázatkezelési ügyekről, ideértve az olyan stratégiai ügyeket, mint a vállalati stratégia, fúziók és felvásárlások, továbbá jelentősebb projektek és befektetések; |
| e) | felmerülő kockázatok azonosítása és értékelése. |
(2) A kockázatkezelési feladatkör kielégíti az összes alábbi követelményt:
| a) | teljesíti a 2009/138/EK irányelv 44. cikkének (5) bekezdésében rögzített követelményeket; |
| b) | szoros kapcsolatot tart a belső modell eredményeinek felhasználóival; |
| c) | szorosan együttműködik az aktuáriusi feladatkörrel. |
270. cikk
Megfelelőségi feladatkör
(1) A biztosító vagy viszontbiztosító megfelelőségi feladatköre megfelelőségi politikát és megfelelőségi tervet alakít ki. A megfelelőségi politika meghatározza a megfelelőségi feladatkör felelősségeit, hatáskörét és jelentési kötelezettségeit. A megfelelőségi terv kijelöli a megfelelőségi feladatkör tervezett tevékenységeit, amelyek figyelembe veszik a biztosító vagy viszontbiztosító tevékenységeinek minden meghatározó területét és a megfelelőségi kockázatnak való kitettségüket.
(2) A megfelelőségi feladatkör kötelezettségei közé tartozik a biztosító vagy viszontbiztosító által a meg nem felelés megelőzése érdekében tett intézkedések helyességének értékelése.
271. cikk
Belső ellenőri feladatkör
(1) A belső ellenőri feladatkört ellátó személyek nem vállalhatnak felelősséget semmilyen más feladatkörért.
(2) Az (1) bekezdés ellenére és különösen a 2009/138/EK irányelv 29. cikkének (3) és (4) bekezdésében lefektetett arányossági elvre való tekintettel, a belső ellenőri feladatkört ellátó személyek más kulcsfontosságú feladatköröket is betölthetnek, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:
| a) | ez helyénvaló a vállalkozás üzleti tevékenységével járó kockázatok jellegét, nagyságrendjét és összetettségét illetően; |
| b) | nem merül fel összeférhetetlenség a belső ellenőri feladatkört ellátó személyekkel kapcsolatban; |
| c) | a belső ellenőri feladatkör számára fenntartott, más kiemelten fontos feladatkört el nem látó személyek költségei olyan költségekkel terhelnék a vállalkozást, amelyek aránytalanok lennének az összes igazgatási ráfordításhoz képest. |
(3) A belső ellenőri feladatkör kiterjed az alábbi feladatok mindegyikére:
| a) | létrehoz, végrehajt és működtet egy belső ellenőri tervet, amely meghatározza a következő években elvégzendő belső ellenőri munkát, figyelembe véve a biztosító vagy viszontbiztosító valamennyi tevékenységét és teljes irányítási rendszerét; |
| b) | a prioritások megállapítása során kockázatalapú megközelítést alkalmaz; |
| c) | a belső ellenőri tervről jelentést tesz az igazgatási, irányító vagy felügyelő testületnek; |
| d) | az a) ponttal összhangban elvégzett munka eredményén alapuló ajánlásokat ad ki, továbbá legalább éves rendszerességgel írásbeli jelentést nyújt be megállapításairól és ajánlásairól az igazgatási, irányító vagy felügyelő testületnek; |
| e) | ellenőrzi az igazgatási, irányító vagy felügyelő testület által a d) pontban említett ajánlások alapján meghozott döntéseknek való megfelelést. |
Szükség esetén a belső ellenőri feladatkört ellátók a belső ellenőri tervben nem szereplő belső ellenőrzéseket is elvégezhetnek.
272. cikk
Aktuáriusi feladatkör
(1) A biztosítástechnikai tartalékok kiszámításának koordinálásában az aktuáriusi feladatkör kiterjed az alábbi feladatok mindegyikére:
| a) | módszereket és eljárásokat alkalmaz a biztosítástechnikai tartalékok elégségességének értékelésére és annak biztosítására, hogy számításuk összhangban legyen a 2009/138/EK irányelv 75–86. cikkében lefektetett követelményekkel; |
| b) | megbecsüli a biztosítástechnikai tartalékok számításában alkalmazott becslésekkel kapcsolatos bizonytalanságot; |
| c) | gondoskodik arról, hogy a biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához felhasznált adatok bármilyen korlátosságát megfelelően kezeljék; |
| d) | gondoskodik arról, hogy a legjobb becslés kiszámításának céljára a legalkalmasabb közelítéseket alkalmazzák a 2009/138/EK irányelv 82. cikkében említett esetekben; |
| e) | gondoskodik a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek homogén kockázati csoportjainak azonosításáról az alapul szolgáló kockázatok megfelelő értékelése érdekében; |
| f) | figyelembe veszi a pénzügyi piacok által szolgáltatott meghatározó információkat és a biztosítási kockázatokra vonatkozóan általában elérhető adatokat, és gondoskodik azoknak a biztosítástechnikai tartalékok értékelésébe történő integrálásáról; |
| g) | összehasonlít és indokol minden lényeges különbséget a biztosítástechnikai tartalékok évről évre elvégzett számításaiban; |
| h) | gondoskodik a biztosítási és viszontbiztosítási szerződésekben szereplő opciók és garanciák megfelelő értékeléséről. |
(2) Az aktuáriusi feladatkör megállapítja, hogy a biztosítástechnikai tartalékok számításában alkalmazott módszerek és feltevések helyénvalóak-e a vállalkozás adott biztosítási ágazatai és az üzlet irányítási módja szempontjából, tekintetbe véve a rendelkezésre álló adatokat.
(3) Az aktuáriusi feladatkör értékeli, hogy a biztosítástechnikai tartalékok kiszámításában használt informatikai rendszerek kellőképpen támogatják-e az aktuáriusi és statisztikai folyamatokat.
(4) A legjobb becsléseknek a tapasztalati adatokkal való összevetésekor az aktuáriusi feladatkör felülvizsgálja a múltbeli legjobb becslések minőségét, és az ezen értékelésből nyert ismereteket felhasználja az aktuális számítások minőségének javítására. A legjobb becslések tapasztalati adatokkal való összevetése tartalmazza a megfigyelt értékek és a legjobb becslés számításának alapjául szolgáló becslések közötti összehasonlításokat, hogy következtetéseket vonjanak le a számításukban felhasznált adatok és feltevések megfelelőségét, pontosságát és teljességét, valamint az alkalmazott módszereket illetően.
(5) Az igazgatási, irányító vagy felügyelő testületnek benyújtott, a biztosítástechnikai tartalékok számítására vonatkozó információ tartalmazz legalább egy érvekkel alátámasztott elemzést a számítás megbízhatóságáról és megfelelőségéről, valamint a biztosítástechnikai tartalékok becslésének forrásairól és bizonytalanságának mértékéről. Ezt az ésszerűen megindokolt elemzést egy érzékenységi elemzéssel kell alátámasztani, amely tartalmazza a biztosítástechnikai tartalékoknak az általuk fedezett kötelezettségek alapjául szolgáló minden egyes jelentősebb kockázatra való érzékenysége vizsgálatát. Az aktuáriusi feladatkör világos megállapítást tesz és megmagyarázza a biztosítástechnikai tartalékok megfelelőségével kapcsolatos esetleges kétségeit.
(6) A biztosítási kockázatvállalási politikát illetően az aktuáriusi feladatkörnek a 2009/138/EK irányelv 48. cikke (1) bekezdésének g) pontja szerinti véleménynyilvánításában legalább az alábbi szempontokra vonatkozó következtetések szerepelnek:
| a) | a megszolgált díjnak elégségesnek kell lennie a jövőbeli kárigények és kiadások fedezésére, különös figyelemmel az alapul szolgáló kockázatokra (ideértve a biztosítási kockázatokat), valamint a biztosítási és viszontbiztosítási szerződésekben szereplő opciók és garanciák hatására a díjak elégséges szintjének meghatározásában; |
| b) | az infláció, a jogi kockázat, a vállalkozás portfóliójának összetételében bekövetkező változás és azon rendszerek hatása, amelyek felfelé vagy lefelé térítik a szerződők által a kártörténetüktől (bónusz–malusz rendszerek) függően fizetett díjakat, vagy hasonló rendszereké, amelyeket meghatározott homogén kockázati csoportokban valósítanak meg; |
| c) | a biztosítási szerződések portfóliójának arra irányuló, fokozatosan növekvő tendenciája, hogy magasabb kockázati profillal bíró biztosított személyeket vonzzon vagy tartson meg (antiszelekció). |
(7) Az általános viszontbiztosítási megállapodásokat illetően az aktuáriusi feladatkörnek a 2009/138/EK irányelv 48. cikke (1) bekezdésének h) pontja szerinti véleménynyilvánításában az alábbiak megfelelőségének elemzését kell szerepeltetni:
| a) | a vállalkozás kockázati profilja és biztosítási kockázatvállalási politikája; |
| b) | viszontbiztosítók, figyelembe véve hitelképességüket; |
| c) | a biztosítási kockázatvállalási politikára vonatkozó stresszforgatókönyvek szerinti várható fedezet; |
| d) | a viszontbiztosítási szerződésekből és a különleges célú gazdasági egységektől megtérülő összegek számítása. |
(8) Az aktuáriusi feladatkör legalább évente írásbeli jelentést készít, és azt benyújtja az igazgatási, irányító vagy felügyelő testületnek. A jelentés dokumentál minden, az aktuáriusi feladatkör által vállalt feladatot és azok eredményeit, továbbá egyértelműen azonosít minden hiányosságot, és ajánlásokat tesz e hiányosságok orvoslásának módjára.
3. SZAKASZ
Szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági követelmények
273. cikk
(1) A biztosító vagy viszontbiztosító dokumentált szabályzatokat és megfelelő eljárásokat hoz létre, valósít meg és tart fenn annak biztosítása érdekében, hogy a vállalkozást ténylegesen vezető vagy más kiemelten fontos feladatkört ellátó személyek a 2009/138/EK irányelv 42. cikkének megfelelően mindenkor szakmailag alkalmasak és üzletileg megbízhatóak legyenek.
(2) Annak értékelése, hogy valaki szakmailag alkalmas-e, kiterjed az adott személy szakmai és hivatalos képzettségének, tudásának és a biztosítási szektorban vagy más pénzügyi ágazatban vagy egyéb üzletágakban szerzett tapasztalatainak értékelésére, és figyelembe veszi az adott személyre rótt feladatokat, valamint – ahol meghatározó – az adott személy biztosítási, pénzügyi, számviteli, aktuáriusi és vezetői ismereteit.
(3) Az igazgatási, irányító vagy felügyelő testület tagjai szakmai alkalmasságának értékelésekor figyelembe kell venni az egyes tagok számára kijelölt feladatokat, gondoskodva a képzettségek, tudás és meghatározó tapasztalatok megfelelő sokféleségéről a vállalkozás szakszerű irányítása és felügyelete érdekében.
(4) Egy személy üzleti megbízhatóságának értékelése kiterjed az adott személy tisztességes magatartásának és rendezett pénzügyi helyzetének értékelésére, jellemével, viselkedésével és üzleti magatartásával kapcsolatos releváns tények alapján, beleértve az értékelés célja szempontjából meghatározó valamennyi bűnügyi, pénzügyi és felügyeleti szempontot.
4. SZAKASZ
Kiszervezés
274. cikk
(1) Minden biztosító vagy viszontbiztosító, amely feladatköröket, vagy biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységeket szervez ki vagy javasol kiszervezni egy szolgáltatóhoz, köteles írott kiszervezési szabályzatot készíteni, amely figyelembe veszi a kiszervezés üzleti tevékenységre gyakorolt hatását, valamint a kiszervezések esetén megvalósítandó jelentési és monitorozási eljárásokat. A vállalkozás gondoskodik arról, hogy a kiszervezési megállapodás feltételei és kikötései összhangban legyenek a vállalkozásnak a 2009/138/EK irányelv 49. cikke szerinti kötelezettségeivel.
(2) Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító és a szolgáltató ugyanazon csoport tagjai, kritikus vagy fontos működési feladatkörök vagy tevékenységek kiszervezésekor a vállalkozás figyelembe veszi, hogy a vállalkozás milyen mértékben ellenőrzi a szolgáltatót, vagy képes annak intézkedéseit befolyásolni.
(3) Amikor az (1) bekezdésben említett szolgáltatót kiválasztják valamilyen kritikus vagy fontos működési feladatkörre vagy tevékenységre, az igazgatási, irányító vagy felügyelő testület gondoskodik az alábbiakról:
| a) | részletes vizsgálat elvégzésével meggyőződni arról, hogy a potenciális szolgáltató rendelkezik a törvény által megkövetelt képességgel, kapacitással és felhatalmazással a szükséges funkciók vagy tevékenységek kielégítő módon történő ellátására, figyelembe véve a vállalkozás céljait és szükségleteit; |
| b) | a szolgáltató minden eszközt felhasznált annak biztosítására, hogy semmilyen kifejezett vagy lehetséges összeférhetetlenség ne veszélyeztesse a kiszervező vállalkozás igényeinek kielégítését; |
| c) | a biztosító vagy viszontbiztosító és a szolgáltató között írásos megállapodásra kerül sor, amely egyértelműen meghatározza a vállalkozás és a szolgáltató jogait és kötelezettségeit; |
| d) | a kiszervezési megállapodás általános feltételeit és kikötéseit világosan elmagyarázzák a vállalkozás igazgatási, irányító vagy felügyelő testületének, amely engedélyezi azokat; |
| e) | a kiszervezés nem jár semmilyen jogszabály megsértésével, különösen nem az adatvédelemre vonatkozó szabályokéval; |
| f) | a szolgáltatóra ugyanazon rendelkezések érvényesek a biztosítót vagy viszontbiztosítót, vagy szerződőit vagy kedvezményezettjeit érintő információ biztonságát és bizalmas voltát illetően, mint amelyeket a biztosítóra vagy viszontbiztosítóra kell alkalmazni. |
(4) A (3) bekezdés c) pontjában említett, a biztosító vagy viszontbiztosító és a szolgáltató között kötendő írásos megállapodásban valamennyi alábbi követelményt egyértelműen meg kell állapítani:
| a) | mindkét fél feladatai és felelősségei; |
| b) | a szolgáltató azon kötelezettsége, hogy megfeleljen minden vonatkozó jogszabálynak, szabályozói követelménynek és iránymutatásnak, valamint a biztosító vagy viszontbiztosító által jóváhagyott szabályzatnak, és együttműködjön a vállalkozás felügyeleti hatóságával a kiszervezett feladatkörrel vagy tevékenységgel kapcsolatban; |
| c) | a szolgáltató azon kötelezettsége, hogy tájékoztatást nyújtson minden olyan fejleményről, amelynek lényeges hatása lehet azon képességére, hogy a kiszervezett feladatköröket és tevékenységeket eredményesen és a vonatkozó jogszabályokkal és szabályozói követelményekkel összhangban ellássa; |
| d) | a szolgáltató általi szerződésfelbontás kellően hosszú felmondási ideje ahhoz, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító alternatív megoldást találjon; |
| e) | a biztosító vagy viszontbiztosító szükség esetén meg tudja szüntetni a kiszervezési megállapodást anélkül, hogy az hátrányos lenne a szerződők számára nyújtott szolgáltatásainak folytonossága és minősége szempontjából; |
| f) | a biztosító vagy viszontbiztosító fenntartja a jogot, hogy tájékoztatást kapjon a kiszervezett feladatkörökről és tevékenységekről, valamint azok szolgáltató általi elvégzéséről, továbbá annak a jogát, hogy általános iránymutatásokat és egyedi utasításokat adjon ki a szolgáltató címén azzal kapcsolatban, mit kell figyelembe venni a kiszervezett feladatkörök vagy tevékenységek ellátásakor; |
| g) | a szolgáltató megvéd minden bizalmas információt, amely a biztosítóra vagy viszontbiztosítóra és annak szerződőire, kedvezményezettjeire, alkalmazottaira, szerződő feleire és minden más személyre vonatkozik; |
| h) | a biztosító vagy viszontbiztosító, annak külső könyvvizsgálója és a felügyeleti hatóság tényleges hozzáféréssel bírnak minden, a kiszervezett feladatkörökkel és tevékenységekkel kapcsolatos információhoz, ideértve a szolgáltató üzleti helyiségeinek helyszíni vizsgálatait; |
| i) | amennyiben a felügyelet céljára helyénvaló és szükséges, a felügyeleti hatóság közvetlenül tehet fel kérdéseket a szolgáltatónak, ezekre a szolgáltató köteles válaszolni; |
| j) | a biztosító vagy viszontbiztosító információkat szerezhet be a kiszervezett tevékenységekről, és utasításokat adhat ki a kiszervezett tevékenységekkel és feladatkörökkel kapcsolatban; |
| k) | adott esetben azon feltételek és kikötések, amelyek mellett a szolgáltató is kiszervezheti a neki kiszervezett feladatkörök és tevékenységek valamelyikét; |
| l) | a szolgáltatónak a biztosítóval vagy viszontbiztosítóval kötött megállapodásából fakadó feladatait és felelősségeit nem érinti a k) pont szerint zajló semmilyen további kiszervezés. |
(5) A kritikus vagy fontos működési feladatköröket vagy tevékenységeket kiszervező biztosító vagy viszontbiztosító megfelel az összes alábbi követelménynek:
| a) | gondoskodik arról, hogy a szolgáltató kockázatkezelési és belső ellenőrzési rendszerei alkalmasak legyenek a 2009/138/EK irányelv 49. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjának való megfelelés biztosítására; |
| b) | a 2009/138/EK irányelv 49. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjának való megfelelés biztosítása érdekében kockázatkezelési és belső ellenőrzési rendszereiben megfelelő módon figyelembe veszi a kiszervezett tevékenységeket; |
| c) | ellenőrzi, hogy a szolgáltató rendelkezik-e a szükséges pénzügyi forrásokkal a további feladatok helyes és megbízható módon történő elvégzéséhez, valamint, hogy a szolgáltató minden munkatársa, aki részt fog venni a kiszervezett feladatkörök vagy tevékenységek ellátásában, kellően képzett és megbízható-e; |
| d) | gondoskodik arról, hogy a szolgáltatónak megfelelő készenléti tervei legyenek vészhelyzetek vagy az üzletmenet fennakadásainak kezelésére, és szükség esetén időszakonként tesztelje a tartalékberendezéseket, figyelembe véve a kiszervezett feladatköröket és tevékenységeket. |
5. SZAKASZ
Javadalmazási politika
275. cikk
(1) A 258. cikk (1) bekezdésének l) pontjában említett javadalmazási politika meghatározásakor és alkalmazásakor a biztosító vagy viszontbiztosító az alábbi elvek mindegyikének megfelel:
| a) | a javadalmazási politikát és a javadalmazási gyakorlatokat a vállalkozás üzleti és kockázatkezelési stratégiájával, kockázati profiljával, céljaival, kockázatkezelési gyakorlataival és hosszú távú érdekeivel, valamint a vállalkozás egészének teljesítményével összhangban kell kialakítani, megvalósítani és fenntartani, és azoknak tartalmazniuk kell az összeférhetetlenség elkerülését célzó intézkedéseket; |
| b) | a javadalmazási politika elősegíti a megbízható és eredményes kockázatkezelést, és nem ösztönöz olyan kockázatvállalást, amely meghaladja a vállalkozás kockázatvállalási határértékeit; |
| c) | a javadalmazási politika a vállalkozás egészére érvényes, és olyan specifikus rendelkezéseket tartalmaz, amelyek figyelembe veszik az igazgatási, irányító vagy felügyelő testület, a vállalkozást ténylegesen vezető vagy más kiemelten fontos feladatkört ellátó személyek, továbbá olyan egyéb munkatársak kategóriáinak feladatait és teljesítményét, akiknek a szakmai tevékenységei lényeges hatással vannak a vállalkozás kockázati profiljára; |
| d) | a vállalkozás igazgatási, irányító vagy felügyelő testülete, amely megállapítja a javadalmazási politika általános elveit a munkatársak azon kategóriáira vonatkozóan, akiknek a szakmai tevékenysége lényeges hatással van a vállalkozás kockázati profiljára, felelős e politika végrehajtásának felügyeletéért; |
| e) | az irányításnak világosnak, átláthatónak és hatékonynak kell lennie a javadalmazásra vonatkozóan, ideértve a javadalmazási politika felügyeletét; |
| f) | ha a biztosító vagy viszontbiztosító nagyságával és belső szervezettségével kapcsolatos jelentősége szempontjából helyénvaló, független javadalmazási bizottságot kell létrehozni, hogy időszakonként támogassa az igazgatási, irányító vagy felügyelő testületet a javadalmazási politika és a javadalmazási gyakorlatok megtervezésének, megvalósításának és működtetésének ellenőrzésében; |
| g) | a javadalmazási politikát a vállalkozás minden munkatársával közölni kell. |
(2) Az (1) bekezdés c) pontjában említett specifikus rendelkezések az alábbi elvek mindegyikének megfelelnek:
| a) | amennyiben a javadalmazási rendszerekben rögzített és változó komponensek is vannak, azokat úgy kell kiegyensúlyozni, hogy a rögzített vagy garantált komponens a teljes javadalmazás kellően magas arányát képviselje annak elkerülése érdekében, hogy az alkalmazottak túlzottan függjenek a változó komponensektől, továbbá, hogy a vállalkozás teljesen rugalmas bónuszszabályzatot működtethessen, beleértve annak a lehetőségét is, hogy nem fizet változó komponenst; |
| b) | amennyiben a változó javadalmazás teljesítményfüggő, a változó javadalmazás teljes összege az egyén és az érintett üzleti egység teljesítménye, valamint a vállalkozás vagy azon csoport teljes eredménye értékelésének kombinációján alapul, amely csoporthoz a vállalkozás tartozik; |
| c) | függetlenül a kifizetés formájától, a változó javadalmazási komponens lényeges részének kifizetése tartalmaz egy rugalmas, halasztott komponenst, amely figyelembe veszi a vállalkozás üzleti tevékenységének jellegét és időhorizontját: ez a halasztási időszak nem lehet kevesebb mint három év, és az időszakot megfelelően hozzá kell igazítani az üzleti tevékenység jellegéhez és kockázataihoz, valamint az érintett alkalmazottak tevékenységeihez; |
| d) | az egyén teljesítményének értékelésekor pénzügyi és nem pénzügyi kritériumokat is figyelembe kell venni; |
| e) | a változó javadalmazás alapjául szolgáló teljesítménymérés tartalmaz egy lefelé irányuló kiigazítást a jelenlegi és jövőbeli kockázatoknak való kitettséget illetően, figyelembe véve a vállalkozás kockázati profilját és a tőke költségét; |
| f) | a végkielégítéseknek összefüggésben kell lenniük a tevékenység teljes időszaka alatt elért teljesítménnyel, és azokat úgy kell meghatározni, hogy az eredménytelenséget ne jutalmazzák; |
| g) | azok a személyek, akikre a javadalmazási politika vonatkozik, kötelezik magukat, hogy nem alkalmaznak olyan egyéni fedezeti stratégiákat, illetve a javadalmazásra és felelősségre vonatkozó biztosítást, amely gyengítené a javadalmazási megállapodásukban foglalt, a javadalmazás kockázathoz igazítását célzó rendelkezések hatását; |
| h) | a 269–272. cikkben említett feladatköröket végző munkatársak javadalmazásának változó része független azon működési egységek és területek teljesítményétől, amelyek az ellenőrzésük alá tartoznak. |
(3) A javadalmazási politikát a biztosító vagy viszontbiztosító belső szervezeti felépítését, valamint az üzleti tevékenységével járó kockázatok jellegét, nagyságrendjét és összetettségét figyelembe véve kell megalkotni.
X. FEJEZET
TÖBBLETŐKE-KÖVETELMÉNY
1. SZAKASZ
Többlettőke-követelmény előírásának körülményei
276. cikk
Jelentős eltérés értékelése a szavatolótőke-szükségletet illetően
A 2009/138/EK irányelv 37. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja értelmében annak megállapításakor, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja jelentősen eltér a standard formula vagy egy részleges belső modell alkalmazásával számított szavatolótőke-szükséglet alapjául szolgáló feltevésektől, a felügyeleti hatóságok minden releváns tényezőt számításba vesznek, ideértve az alábbiak mindegyikét:
| a) | az eltérés jellege, típusa és mértéke; |
| b) | a szerződőkre és kedvezményezettekre gyakorolt bármilyen kedvezőtlen hatás valószínűsége és súlyossága; |
| c) | azon feltevések érzékenységének szintje, amelyekkel az eltérés összefügg; |
| d) | az eltérés előre látható időtartama és volatilitása az eltérés ideje alatt. |
277. cikk
Jelentős eltérés értékelése az irányítást illetően
A 2009/138/EK irányelv 37. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében annak megállapításakor, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító irányítási rendszere jelentősen eltér az említett irányelv I. címe IV. fejezetének 2. szakaszában megállapított előírásoktól, a felügyeleti hatóságok minden releváns tényezőt számításba vesznek, ideértve az alábbiak mindegyikét:
| a) | a 2009/138/EK irányelv I. címe IV. fejezetének 2. szakaszában megállapított irányítási követelményektől való eltérés hatása az üzleti tevékenység körültekintő és megbízható irányítására, valamint, hogy az eltérés az irányítási rendszerre vonatkozó követelmény nem megfelelő megvalósításából vagy az ilyen követelmény megvalósításának elmulasztásából ered-e; |
| b) | a szerződőkre és kedvezményezettekre gyakorolt bármilyen kedvezőtlen hatás valószínűsége és súlyossága; |
| c) | egy hatékony, a biztosító vagy viszontbiztosító üzleti tevékenységével járó kockázatok jellegével, mértékével és összetettségével arányos irányítási rendszer szervezésének különböző módjai; |
| d) | a lehetséges pénzügyi veszteség, amelyet a biztosító vagy viszontbiztosító az eltérés következményeként elszenvedhet; |
| e) | az eltérés előre látható időtartama. |
278. cikk
Jelentős eltérés értékelése a releváns kockázatmentes hozamhoz való igazítást és átmeneti intézkedéseket illetően
(1) A 2009/138/EK irányelv 37. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében annak megállapításakor, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja jelentős mértékben eltér az említett irányelv 77b. cikke szerinti illeszkedési kiigazítás, az említett irányelv 77d. cikke szerinti volatilitási kiigazítás vagy az említett irányelv 308c. és 308d. cikk szerinti átmeneti intézkedések alapjául szolgáló feltevésektől, a felügyeleti hatóságok minden releváns tényezőt számításba vesznek, ideértve az alábbiak mindegyikét:
| a) | az eltérés jellege, típusa és mértéke; |
| b) | a szerződőkre és kedvezményezettekre gyakorolt bármilyen kedvezőtlen hatás valószínűsége és súlyossága; |
| c) | azon feltevések érzékenységének szintje, amelyekkel az eltérés összefügg; |
| d) | az eltérés előre látható időtartama és volatilitása az eltérés ideje alatt; |
| e) | az eltérés hatása a szavatolótőke-szükségletre és a vállalkozás szavatoló tőkéjére. |
(2) Az illeszkedési kiigazítást és az átmeneti intézkedéseket, valamint a volatilitási kiigazítást illetően, amennyiben a tagállamok előzetes jóváhagyáshoz kötik e kiigazítást, ha a felügyeleti hatóságok engedélyezték egy biztosítónak vagy viszontbiztosítónak e kiigazítások valamelyikének vagy átmeneti intézkedéseknek az alkalmazását, akkor a 2009/138/EK irányelv 37. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti többlettőke-követelményt csak abban az esetben írhatják elő, ha a kiigazítások vagy az átmeneti intézkedések alapjául szolgáló feltevésektől való eltérés ideiglenes jellegű, és nem indokolja a kiigazítás vagy az átmeneti intézkedés alkalmazására vonatkozó felügyeleti jóváhagyás visszavonását.
279. cikk
A szavatolótőke-szükségletre vonatkozó feltevésektől való eltérésekkel kapcsolatos többlettőke-követelmények
(1) Amennyiben a 282. cikk a) pontja szerint számított módosított szavatolótőke-szükséglet 10 százalékkal vagy annál nagyobb mértékben meghaladja a 282. cikk b) pontja szerint számított szavatolótőke-szükségletet, a felügyeleti hatóságok azt a következtetést vonják le, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja jelentősen eltér a 2009/138/EK irányelv 37. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja szerinti szavatolótőke-szükséglet alapjául szolgáló feltevésektől, kivéve ha a 276. cikkben meghatározott tényezők alapján nincs hiteles bizonyítékuk, hogy nem ez a helyzet.
(2) Amennyiben a 282. cikk a) pontja szerint számított módosított szavatolótőke-szükséglet 15 százalékkal vagy annál nagyobb mértékben meghaladja a 282. cikk b) pontja szerint számított szavatolótőke-szükségletet, a felügyeleti hatóságok azt a következtetést vonják le, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja jelentősen eltér a 2009/138/EK irányelv 37. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja szerinti szavatolótőke-szükséglet alapjául szolgáló feltevésektől.
280. cikk
A belső modell alkalmazására vonatkozó követelmény értékelése
(1) A 2009/138/EK irányelv 37. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja alkalmazásában a körülmények, amelyek esetén a belső modell alkalmazására vonatkozó előírás nem megfelelő, magukban foglalják azokat, amikor a belső modell kifejlesztéséhez szükséges becsült pénzügyi és más források aránytalanok a vállalkozás kockázati profiljának a szavatolótőke-szükséglet alapjául szolgáló feltevésektől való eltérése mértékéhez képest.
(2) A 2009/138/EK irányelv 37. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja alkalmazásában a belső modell alkalmazására vonatkozó előírás nem célravezető, ha belső modell kidolgozására nem került sor, vagy a kialakított belső modell nem felel meg a 2009/138/EK irányelv I. címe VI. fejezete 4. szakaszának 1. és 3. alszakaszában a teljes és részleges belső modellek jóváhagyására vonatkozóan meghatározott általános feltételeknek.
281. cikk
Megfelelő határidő a belső modell átdolgozására
A 2009/138/EK irányelv 37. cikke (1) bekezdésének b), illetve c) pontja értelmében annak megállapításakor, hogy nem került sor a belső modell adott kockázati profil jobb bemutatására irányuló kiigazítására, vagy más intézkedések alkalmazása valószínűleg nem orvosolja a hiányosságokat, a felügyeleti hatóságok a megfelelő határidő meghatározásakor minden releváns tényezőt figyelembe vesznek, ideértve a szerződőkre és kedvezményezettekre gyakorolt bármilyen kedvezőtlen hatás valószínűségét és súlyosságát. A határidő nem haladja meg a 6 hónapot.
2. SZAKASZ
Többlettőke-követelmények számításának módszerei
282. cikk
Többlettőke-követelmények számítása a szavatolótőke-szükségletre vonatkozó feltevésektől való eltérésekkel kapcsolatban
A 2009/138/EK irányelv 37. cikke (1) bekezdésének a) vagy b) pontja szerinti többlettőke-követelmény előírása céljából a felügyeleti hatóságok a többlettőke-követelményeket az alábbiak közötti, adott időpontbeli különbségként számítják ki:
| a) | a biztosító vagy viszontbiztosító bármely előző vagy egyidejű többlettőke-követelményt nem tartalmazó szavatolótőke-szükséglete, amelyet akkor számítanának ki, ha – esettől függően – a standard formulát vagy a belső modellt a biztosító vagy viszontbiztosító tényleges kockázati profiljának leképezése és a 2009/138/EK irányelv 101. cikke (3) bekezdésének való megfelelés céljából módosítanák; |
| b) | a biztosító vagy viszontbiztosító bármely előző vagy egyidejű többlettőke-követelményt nem tartalmazó szavatolótőke-szükséglete. |
283. cikk
A szavatolótőke-szükségletre vonatkozó feltevésektől való eltéréssel kapcsolatos módosítások hatálya és megközelítése
(1) A 282. cikk a) pontjában említett összeg kiszámításakor a felügyeleti hatóságok tekintetbe veszik a standard formula vagy a belső modell azon szempontjait, amelyek a standard formula vagy a belső modell szerint feltételezett kockázati profilnak a vállalkozás tényleges kockázati profiljától való eltérését okozták, adott esetben ideértve a standard formula vagy a belső modell által figyelembe nem vett számszerűsíthető kockázatokat, a formula vagy a modell szerkezetét, aggregálási módszereket, paramétereket és feltevéseket.
(2) Az (1) bekezdés értelmében a felügyeleti hatóságok módosítják a standard formula vagy a belső modell alkalmazásával számított szavatolótőke-szükséglet alapjául szolgáló feltevéseket és paramétereket, hogy e feltevések vagy paraméterek helyesen tükrözzék a biztosító vagy viszontbiztosító tényleges kockázati profilját, és biztosítsák a 2009/138/EK irányelv 101. cikke (3) bekezdésének való megfelelést.
(3) Amennyiben a (2) bekezdésben említett módosítások nem elegendőek vagy nem megfelelőek a 282. cikk a) pontjában említett összeg kiszámításához, a feltevések vagy paraméterek módosításán túlmenő alternatív módszereket kell alkalmazni a 282. cikk a) pontjában említett számítás céljára.
(4) A (2) bekezdésben említett bármely módosításhoz vagy a (3) bekezdésben említett alternatív módszerhez megfelelő, alkalmazható és releváns aktuáriusi és statisztikai technikákat kell alkalmazni, és a módosításoknak vagy alternatív módszereknek a vállalkozás pontos, teljes és helyes adatain vagy – amennyiben ilyenek nem állnak rendelkezésre – az adott vállalkozás működésére közvetlenül vonatkozó adatokon kell alapulniuk.
(5) Amennyiben a (3) bekezdésben említett alternatív módszerek elégtelenek vagy nem megfelelőek, a felügyeleti hatóságok kiszámíthatják a 282. cikk a) pontja szerinti szavatolótőke-szükségletet úgy, hogy hasonló kockázati profilú vállalkozások szavatolótőke-szükségletét hasonlítják össze.
(6) A (4) és (5) bekezdés alkalmazásában a felügyeleti hatóságok akkor használhatnak más, hasonló kockázati profilú biztosítókra vagy viszontbiztosítókra vonatkozó információkat, ha a felügyeleti hatóságok biztosítják a többlettőke-követelmény előírására vonatkozó döntésük indoklását a 2009/138/EK irányelv 37. cikkének (1) bekezdésével összhangban, és ez a ténymegállapítás összhangban van az említett irányelv 64. cikkében meghatározott üzleti titoktartási követelményekkel.
(7) A felügyeleti hatóságok nem számítják be a kockázati profil eltérésének azt jelző szempontjait, hogy egy alacsonyabb szavatolótőke-szükséglet jobban tükrözné a biztosító vagy viszontbiztosító tényleges kockázati profilját, azon más szempontokkal szemben, amelyek azt jelzik, hogy egy magasabb szavatolótőke-szükséglet a megfelelő, kivéve, ha a biztosító vagy viszontbiztosító az alábbi követelmények mindegyikének eleget tesz:
| a) | a (4) bekezdésben előírt követelményeknek megfelelő módosítás vagy módszer megfelelően számszerűsíti az alacsonyabb szavatolótőke-szükségletet jelző szempontoknak a 282. cikk a) pontjában említett összegre gyakorolt hatásait; |
| b) | helytelen lenne az alacsonyabb szavatolótőke-szükségletet jelző szempontokat úgy kezelni, hogy standard paramétereket biztosítóspecifikus paraméterekkel helyettesítenek a 2009/138/EK irányelv 104. cikkének (7) bekezdése szerint, vagy belső modellt alkalmaznak az említett irányelv 112. cikkének megfelelően; |
| c) | a kockázatiprofil-eltérések egymással szembeni beszámítását követően keletkező összesített szavatolótőke-szükséglet megfelel a 2009/138/EK irányelv 101. cikke (3) bekezdésének. |
284. cikk
Többlettőke-követelmények számítása a releváns kockázatmentes hozamra vonatkozó kiigazításokkal vagy átmeneti intézkedésekkel kapcsolatban
A 2009/138/EK irányelv 37. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti többlettőke-követelmény előírása céljából a felügyeleti hatóságok a többlettőke-követelményeket az alábbi összegek adott időpontbeli összegeként számítják ki:
| a) | a figyelembe vehető szavatoló tőke összegének mínusz egyszerese, amelyet akkor számítanának ki, ha a kiigazítást vagy az átmeneti intézkedést úgy módosítanák, hogy a kiigazítás vagy átmeneti intézkedés alapjául szolgáló feltevések megfelelnének a biztosító vagy viszontbiztosító tényleges eszközeinek, kötelezettségeinek és kockázati profiljának; |
| b) | a szavatolótőke-szükséglet bármely előző vagy egyidejű többlettőke-követelményt nem tartalmazó összege, amelyet akkor számítanának ki, ha a kiigazítást vagy az átmeneti intézkedést úgy módosítanák, hogy a kiigazítás vagy átmeneti intézkedés alapjául szolgáló feltevések megfelelnének a biztosító vagy viszontbiztosító tényleges eszközeinek, kötelezettségeinek és kockázati profiljának, és biztosítanák a 2009/138/EK irányelv 101. cikke (3) bekezdésének való megfelelést; |
| c) | a figyelembe vehető szavatoló tőke összege; |
| d) | a biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-szükséglete összegének mínusz egyszerese, amely nem tartalmaz semmilyen előző vagy egyidejű többlettőke-követelményt. |
285. cikk
Módosítások hatálya és megközelítése a releváns kockázatmentes hozamhoz való igazítást és átmeneti intézkedéseket illetően
(1) A 284. cikk a) és b) pontjában említett összegek számításakor a felügyeleti hatóságok figyelembe veszik a vállalkozás eszközei, forrásai vagy kockázati profilja azon jellemzőit, amelyek a kiigazítás vagy az átmeneti intézkedés alapjául szolgáló feltevésektől való eltérést okozták.
(2) Az (1) bekezdés értelmében a felügyeleti hatóságok akképpen módosítják a kiigazítást vagy az átmeneti intézkedést és a szavatolótőke-szükséglet számítását, hogy a kiigazítás vagy átmeneti intézkedés alapjául szolgáló feltevések megfeleljenek a biztosító vagy viszontbiztosító tényleges eszközeinek, forrásainak és kockázati profiljának, és biztosítsák a 2009/138/EK irányelv 101. cikke (3) bekezdésének való megfelelést.
(3) A (2) bekezdésben említett bármely módosításhoz megfelelő, alkalmazható és releváns aktuáriusi és statisztikai technikákat kell alkalmazni, és a módosításoknak a biztosító vagy viszontbiztosító pontos, teljes és helyes adatain vagy – amennyiben ilyenek nem állnak rendelkezésre – az adott biztosító vagy viszontbiztosító működésére közvetlenül vonatkozó adatokon kell alapulniuk.
286. cikk
Többlettőke-követelmények számítása az irányítási követelményektől való eltérésekkel kapcsolatban
A 2009/138/EK irányelv 37. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti többlettőke-követelménykiszámítására céljából a felügyeleti hatóságok figyelembe vesznek minden releváns tényezőt, beleértve az alábbiak mindegyikét:
| a) | adott esetben a 277. cikkben említett tényezőket; |
| b) | adott esetben más, hasonló kockázati profilú biztosítók vagy viszontbiztosítók hasonló eltérései kapcsán korábban megállapított többlettőke-követelmények, amennyiben a felügyeleti hatóságok biztosítják a többlettőke-követelmény előírására vonatkozó döntésük indoklását a 2009/138/EK irányelv 37. cikkének (1) bekezdésével összhangban, és ez a ténymegállapítás megfelel az említett irányelv 64. cikkében meghatározott üzleti titoktartási követelményeknek. |
287. cikk
Többlettőke-követelmények arányosítása életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenységeket egyidejűleg folytató vállalkozások esetében
(1) Olyan biztosító többlettőke-követelményének kiszámításakor, amelyikre a 2009/138/EK irányelv 73. cikkének (2) vagy (5) bekezdése vonatkozik, a felügyeleti hatóságok egy elvi életági többlettőke-követelményt és egy elvi nem-életági többlettőke-követelményt számítanak ki.
(2) Amennyiben a vonatkozó eltérések okai objektíven arányosíthatók az életbiztosítási tevékenység és a nem-életbiztosítási tevékenység között, a felügyeleti hatóságok ugyanezen arányosítás alapján számítják ki az elvi életági többlettőke-követelményt és az elvi nem-életági többlettőke-követelményt.
(3) Amennyiben a (2) bekezdés szerinti arányosítás nem lehetséges, a felügyeleti hatóságok az elvi életági többlettőke-követelményt és az elvi nem-életági többlettőke-követelményt ugyanúgy számítják ki, mint a 2009/138/EK irányelv 74. cikkének (2) bekezdésében említett elvi életági minimális tőkeszükséglet és az elvi nem-életági minimális tőkeszükséglet közötti arányosítást.
XI. FEJEZET
A HELYREÁLLÍTÁSI IDŐSZAK MEGHOSSZABBÍTÁSA
288. cikk
Kivételesen kedvezőtlen helyzetek értékelése
A jelentős piaci részesedéssel vagy az érintett biztosítási ágazatban jelentős részesedéssel rendelkező biztosítókat és viszontbiztosítókat érintő kivételesen kedvezőtlen helyzet meglétének a 2009/138/EK irányelv 138. cikke (4) bekezdése szerinti megállapítása céljából az EIOPA az összes alábbi tényezőt és kritériumot figyelembe veszi:
| a) | a felügyeleti hatóságoknak a helyreállítási időszak meghosszabbítására vonatkozó lehetséges későbbi döntéseinek hatása a pénzügyi piacokra, a biztosítási és viszontbiztosítási termékek elérhetőségére, valamint a szerződőkre és kedvezményezettekre; |
| b) | a kivételesen kedvezőtlen helyzet által érintett biztosító vagy viszontbiztosító száma, mérete és piaci részesedése, valamint, hogy e vállalkozás mérete és jellege együttesen járhat-e negatív hatással a pénzügyi piacokra vagy a biztosítási és viszontbiztosítási piacokra nézve; |
| c) | a szavatolótőke-szükségletnek való megfelelés visszaállításának lehetséges prociklikus hatásai, ideértve eszközök kényszerű értékesítését a pénzügyi piacokon; |
| d) | biztosító vagy viszontbiztosító lehetősége szavatoló tőke bevonására a pénzügyi piacokon; |
| e) | az aktív pénzügyi piacok elérhetősége a biztosító vagy viszontbiztosító által tartott eszközök számára és e piac likviditása; |
| f) | a viszontbiztosítási piac kapacitása, hogy viszontbiztosítási vagy visszaengedményezési fedezetet nyújtson; |
| g) | a pénzügyi piacokon elérhető megfelelő kockázatcsökkentési technikák, ideértve pénzügyi eszközöket; |
| h) | biztosító vagy viszontbiztosító kockázati kitettségének csökkentésére a pénzügyi piacokon elérhető más eszközök. |
289. cikk
A helyreállítási időszak meghosszabbításának meghatározására szolgáló tényezők és kritériumok
A 2009/138/EK irányelv 138. cikke (4) bekezdésében említett helyreállítási időszak meghosszabbítására és egy adott biztosító vagy viszontbiztosító számára az időszak hosszának meghatározására vonatkozó döntés céljából a felügyeleti hatóság figyelembe veszi az e rendelet 288. cikkének c)–h) pontjában említett tényezőket és kritériumokat, valamint az alábbi biztosítóspecifikus tényezőket és kritériumokat:
| a) | a meghosszabbítás hatása a biztosító vagy viszontbiztosító szerződőire és kedvezményezettjeire; |
| b) | a biztosító vagy viszontbiztosító kivételesen kedvezőtlen helyzet általi érintettségének mértéke; |
| c) | a szavatolótőke-szükségletnek való megfelelés helyreállításához a biztosító vagy viszontbiztosító számára elérhető eszközök, továbbá egy reális helyreállítási terv megléte; |
| d) | a szavatolótőke-szükségletnek való meg nem felelés okai és mértéke; |
| e) | a biztosító vagy viszontbiztosító szavatoló tőkéjének összetétele; |
| f) | a biztosító vagy viszontbiztosító eszközeinek összetétele; |
| g) | a biztosító vagy viszontbiztosító biztosítástechnikai tartalékainak és más kötelezettségeinek jellege és futamideje; |
| h) | adott esetben a biztosító vagy viszontbiztosító csoportjához tartozó más vállalkozás által nyújtott pénzügyi támogatás elérhetősége; |
| i) | a biztosító vagy viszontbiztosító által a tőkekiáramlás és a szavatolótőke-megfelelési helyzete romlásának korlátozása érdekében tett minden intézkedés. |
XII. FEJEZET
KÖZZÉTÉTEL
1. SZAKASZ
A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés: szerkezet és tartalom
290. cikk
Szerkezet
(1) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés a XX. mellékletben meghatározott szerkezetben készül, és az e rendelet 292–298. cikkében említett információkat teszi közzé.
(2) A jelentés szöveges információkat tartalmaz számszerű és szöveges formában, adott esetben adatszolgáltatási táblákkal kiegészítve.
291. cikk
Lényegesség
E fejezet alkalmazásában a fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentésben közzéteendő információ akkor minősül lényegesnek, ha kihagyása vagy hibás közlése befolyásolhatná az adott dokumentum felhasználóinak (ideértve a felügyeleti hatóságokat is) döntéshozatalát vagy véleményét.
292. cikk
Összegzés
(1) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés világos és tömör összegzést tartalmaz. A jelentés összegzésének érthetőnek kell lennie a szerződők és kedvezményezettek számára.
(2) A jelentés összegzése kiemeli a biztosító vagy viszontbiztosító üzleti tevékenységében és teljesítményében, irányítási rendszerében, kockázati profiljában, fizetőképesség céljából végzett értékelésében és tőkekezelésében a jelentési időszak folyamán bekövetkezett minden lényeges változást.
293. cikk
Üzleti tevékenység és teljesítmény
(1) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés az alábbi információk mindegyikét tartalmazza a biztosító vagy viszontbiztosító üzleti tevékenységére vonatkozóan:
| a) | a vállalkozás neve és jogi formája; |
| b) | a vállalkozás pénzügyi felügyeletéért felelős felügyeleti hatóság neve és kapcsolatfelvételi adatai, valamint – adott esetben – azon csoport csoportfelügyeleti hatóságának neve és kapcsolatfelvételi adatai, amelyhez a vállalkozás tartozik; |
| c) | a vállalkozás külső könyvvizsgálójának neve és kapcsolatfelvételi adatai; |
| d) | a vállalkozásban minősített részesedéssel bírók bemutatása; |
| e) | amennyiben a vállalkozás egy csoporthoz tartozik, a vállalkozáspozíciójának részletei a csoport jogi szerkezetén belül; |
| f) | a vállalkozás lényeges biztosítási ágazatai és lényeges földrajzi területei, ahol üzleti tevékenységet folytat; |
| g) | bármely jelentős, a jelentési időszakban bekövetkezett üzleti vagy más esemény, amelynek lényeges hatása volt a vállalkozásra. |
(2) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés számszerű és szöveges információkat tartalmaz a biztosító vagy viszontbiztosító új biztosítási szerződéseiről aggregált szinten, valamint lényeges biztosítási ágazatonként és lényeges földrajzi területenként, ahol a jelentési időszakban üzleti tevékenységet folytat, az információknak az előző jelentési időszak információival való összehasonlításával együtt, a vállalkozás pénzügyi beszámolóiban szereplő adatok szerint.
(3) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés tartalmazza az összes alábbi szöveges és számszerű információt a biztosító vagy viszontbiztosító jelentési időszakbeli befektetéseinek teljesítményéről, az információknak az előző jelentési időszak információival való összehasonlításával együtt, a vállalkozás pénzügyi beszámolóiban szereplő adatok szerint:
| a) | a befektetésekből adódó bevételekre és kiadásokra vonatkozó információ eszközosztályonként, valamint – ahol a bevételek és kiadások megfelelő megértése érdekében szükséges – a bevételek és kiadások összetevőire bontva; |
| b) | a saját tőkében közvetlenül elismert bármely nyereségekre vagy veszteségekre vonatkozó információ; |
| c) | bármely, értékpapírosított eszközbe történő befektetésre vonatkozó információ. |
(4) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés ismerteti a biztosító vagy viszontbiztosító jelentési időszakban felmerült egyéb lényeges bevételeit és kiadásait, az információknak az előző jelentési időszak információival való összehasonlításával együtt, a vállalkozás pénzügyi beszámolóiban szereplő adatok szerint.
(5) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés egy külön szakaszban tartalmaz minden egyéb lényeges információt a biztosító vagy viszontbiztosító üzleti tevékenységére és teljesítményére vonatkozóan.
294. cikk
Irányítási rendszer
(1) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés az alábbi információk mindegyikét tartalmazza a biztosító vagy viszontbiztosító irányítási rendszerére vonatkozóan:
| a) | a vállalkozás igazgatási, irányító vagy felügyelő testületének felépítése, bemutatva fő szerepeit és feladatait, valamint röviden ismertetve a feladatok szétválasztását e testületeken belül, különösen, hogy ezeken belül működnek-e releváns bizottságok, továbbá a kiemelten fontos feladatkörök fő szerepeinek és feladatainak ismertetése; |
| b) | a jelentési időszakban az irányítási rendszerben bekövetkezett bármely lényeges változás; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| d) | a jelentési időszakban részvényesekkel, a vállalkozásra jelentős befolyást gyakorló személyekkel, valamint az igazgatási, irányító vagy felügyelő testület tagjaival folytatott lényeges tranzakciókra vonatkozó információk. |
(2) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés az alábbi információk mindegyikét tartalmazza a biztosító vagy viszontbiztosító szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági politikájára vonatkozóan:
| a) | a biztosító vagy viszontbiztosító specifikus, a vállalkozást ténylegesen vezető vagy más kiemelten fontos feladatkört ellátó személyekre érvényes, gyakorlatra, tudásra és szakértelemre vonatkozó követelményeinek bemutatása; |
| b) | a vállalkozást ténylegesen vezető vagy más kiemelten fontos feladatkört ellátó személyek szakmai alkalmasságának és üzleti megbízhatóságának értékelésére szolgáló folyamat ismertetése. |
(3) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés az alábbi információk mindegyikét tartalmazza a biztosító vagy viszontbiztosító kockázatkezelési rendszerére vonatkozóan:
| a) | a vállalkozás stratégiákat, folyamatokat és jelentési eljárásokat tartalmazó kockázatkezelési rendszerének, valamint annak a bemutatása, hogyan képes hatékonyan és folyamatosan azonosítani, mérni, nyomon követni, kezelni és jelenteni egyedi és aggregált szinten azokat a kockázatokat, amelyeknek a vállalkozás ki van, vagy ki lehet téve; |
| b) | annak bemutatása, hogyan valósítják meg és integrálják a vállalkozás szervezeti struktúrájába és döntéshozatali folyamataiba a kockázatkezelési rendszert (beleértve a kockázatkezelési feladatkört). |
(4) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés tartalmazza az összes alábbi információt azon eljárásra vonatkozóan, amelyet a biztosító vagy viszontbiztosító alkalmaz, hogy teljesítse a saját kockázat- és szolvenciaértékelés elvégzésével kapcsolatos kötelezettségét:
| a) | a vállalkozás által kockázatkezelési rendszere részeként saját kockázat- és szolvenciaértékelés elvégzésére vonatkozó kötelezettsége teljesítése érdekében folytatott eljárás ismertetése, beleértve annak a módját, ahogyan a saját kockázat- és szolvenciaértékelés a vállalkozás szervezeti struktúrájába és döntéshozatali folyamataiba integrálódik; |
| b) | egy részletes kimutatás arról, milyen gyakran vizsgálja felül és hagyja jóvá a vállalkozás igazgatási, irányító vagy felügyelő testülete a saját kockázat- és szolvenciaértékelést; |
| c) | annak magyarázata, hogyan határozta meg a vállalkozás a saját szavatolótőke-megfelelési igényeit, tekintettel kockázati profiljára, továbbá hogyan hatnak egymásra a tőkekezelési tevékenységei és a kockázatkezelési rendszere. |
(5) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés az alábbi információk mindegyikét tartalmazza a biztosító vagy viszontbiztosító belső ellenőrzési rendszerére vonatkozóan:
| a) | a vállalkozás belső ellenőrzési rendszerének ismertetése; |
| b) | annak bemutatása, miként tesznek eleget a megfelelési feladatkörnek. |
(6) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés az alábbi információk mindegyikét tartalmazza a biztosító vagy viszontbiztosító belső ellenőrzési feladatkörére vonatkozóan:
| a) | annak bemutatása, miként tesznek eleget a vállalkozás belső ellenőrzési feladatkörének; |
| b) | annak bemutatása, miként tartja meg a vállalkozás belső ellenőrzési feladatköre az általa felülvizsgált tevékenységektől való függetlenségét és tárgyilagosságát. |
(7) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés tartalmaz egy ismertetőt arról, miként tesznek eleget a biztosító vagy viszontbiztosító aktuáriusi feladatkörének.
(8) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés ismertetőt tartalmaz a biztosító vagy viszontbiztosító kiszervezési politikájáról, bármely kritikus vagy fontos működési feladatkör vagy tevékenység adott vállalkozás általi kiszervezéséről, valamint azon jogi környezetről, ahol e feladatkörök vagy tevékenységek szolgáltatói találhatóak.
(9) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés értékelést tartalmaz a biztosító vagy viszontbiztosító irányítási rendszerének az üzleti tevékenységével járó kockázatok jellegének, nagyságrendjének és összetettségének való megfeleléséről.
(10) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés egy külön szakaszban tartalmaz minden egyéb lényeges információt a biztosító vagy viszontbiztosító irányítási rendszerére vonatkozóan.
295. cikk
Kockázati profil
(1) A (2)–(7) bekezdésnek megfelelően a fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profiljával kapcsolatos szöveges és számszerű információkat tartalmaz, külön-külön az alábbi kockázati kategóriákra vonatkozóan:
| a) | biztosítási kockázat; |
| b) | piaci kockázat; |
| c) | hitelkockázat; |
| d) | likviditási kockázat; |
| e) | működési kockázat; |
| f) | egyéb lényeges kockázatok. |
(2) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés az alábbi információkat tartalmazza a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati kitettségére vonatkozóan, ideértve a mérlegen kívüli pozíciókból eredő kitettséget és a kockázat különleges célú gazdasági egységeknek történő átruházását:
| a) | a vállalkozáson belül e kockázatok értékelésére tett intézkedések bemutatása, beleértve minden lényeges, a jelentési időszakban bekövetkezett változást; |
| b) | azon lényeges kockázatok bemutatása, amelyeknek az adott vállalkozás ki van téve, beleértve minden lényeges, a jelentési időszakban bekövetkezett változást; |
| c) | annak ismertetése, hogyan fektettek be eszközöket a 2009/138/EK irányelv 132. cikkében meghatározott „prudens személy elvének” megfelelően a hivatkozott cikkben említett kockázatok helyes kezelése érdekében. |
(3) A kockázatkoncentrációt illetően a fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés tartalmazza azon lényeges kockázatkoncentrációk bemutatását, amelyeknek a biztosító vagy viszontbiztosító ki van téve.
(4) A kockázatcsökkentéssel kapcsolatban a fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés tartalmazza a kockázatok csökkentésére alkalmazott technikák és e kockázatcsökkentési technikák folyamatos eredményességének nyomon követésére szolgáló folyamatok ismertetését.
(5) A likviditási kockázattal kapcsolatban a fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés tartalmazza a jövőbeli díjakban foglalt várható nyereség teljes összegét a 260. cikk (2) bekezdésével összhangban számítva.
(6) A kockázati érzékenységet illetően a fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés tartalmazza az alkalmazott módszerek és feltevések ismertetését, valamint a lényeges kockázatokra és eseményekre vonatkozó stressztesztelés és érzékenységelemzés eredményét.
(7) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés egy külön szakaszban tartalmaz minden egyéb lényeges információt a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profiljára vonatkozóan.
296. cikk
Fizetőképesség céljából végzett értékelés
(1) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés az alábbi információk mindegyikét tartalmazza a biztosító vagy viszontbiztosító eszközeinek fizetőképesség céljából végzett értékelésére vonatkozóan:
| a) | külön minden lényeges eszközosztályra vonatkozóan az eszközök értéke, valamint a fizetőképesség céljából végzett értékeléshez alkalmazott alapok, módszerek és legfontosabb feltevések ismertetése; |
| b) | külön minden egyes lényeges eszközosztályra vonatkozóan az adott vállalkozás által a fizetőképesség céljából végzett értékelésre alkalmazott alapok, módszerek és legfontosabb feltevések és a pénzügyi beszámolókban szereplő értékelésre alkalmazott alapok, módszerek és legfontosabb feltevések közötti bármely lényeges különbség számszerű és szöveges magyarázata. |
(2) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés az alábbi információk mindegyikét tartalmazza a biztosító vagy viszontbiztosító biztosítástechnikai tartalékainak fizetőképesség céljából végzett értékelésére vonatkozóan:
| a) | külön minden egyes lényeges biztosítási ágazatra vonatkozóan a biztosítástechnikai tartalékok értéke, ideértve a legjobb becslés és a kockázati ráhagyás összegét, valamint a fizetőképesség céljából végzett értékeléshez alkalmazott alapok, módszerek és legfontosabb feltevések ismertetése; |
| b) | a biztosítástechnikai tartalékok értékével kapcsolatos bizonytalanság szintjének bemutatása; |
| c) | külön minden egyes lényeges biztosítási ágazatra vonatkozóan az adott vállalkozás által a fizetőképesség céljából végzett értékelésre alkalmazott alapok, módszerek és legfontosabb feltevések és az értékelésükre a pénzügyi beszámolókban alkalmazott alapok, módszerek és legfontosabb feltevések közötti bármely lényeges különbség számszerű és szöveges magyarázata; |
| d) | amennyiben a 2009/138/EK irányelv 77b. cikke szerinti illeszkedési kiigazítást alkalmazzák, az illeszkedési kiigazítás, valamint a kötelezettségállomány és az elkülönített eszközök bemutatása, amelyekre az illeszkedési kiigazítást alkalmazzák, továbbá az illeszkedési kiigazítás nullára csökkentésének a vállalkozás pénzügyi helyzetére gyakorolt számszerűsített hatása, ideértve a biztosítástechnikai tartalékok összegére, a szavatolótőke-szükségletre, a minimális tőkeszükségletre, az alapvető szavatoló tőkére és azon szavatolótőke-összegekre gyakorolt hatást, amelyek figyelembe vehetőek a minimális tőkeszükséglet és a szavatolótőke-szükséglet fedezésére; |
| e) | nyilatkozat arról, hogy a vállalkozás alkalmazza-e a 2009/138/EK irányelv 77d. cikkében említett volatilitási kiigazítást, valamint a volatilitási kiigazítás nullára történő csökkentése által a vállalkozás pénzügyi helyzetére gyakorolt hatások számszerűsítése, ideértve a biztosítástechnikai tartalékok összegére, a szavatolótőke-szükségletre, a minimális tőkeszükségletre, az alapvető szavatolótőkére és azon szavatolótőke-összegekre gyakorolt hatásokat, amelyek figyelembe vehetőek a minimális tőkeszükséglet és a szavatolótőke-szükséglet fedezésére; |
| f) | nyilatkozat arról, hogy alkalmazzák-e a 2009/138/EK irányelv 308c. cikkében említett átmeneti kockázatmentes hozamgörbét, és az átmeneti intézkedés alkalmazása hiányának a vállalkozás pénzügyi helyzetére gyakorolt számszerűsített hatása, ideértve a biztosítástechnikai tartalékok összegére, a szavatolótőke-szükségletre, a minimális tőkeszükségletre, az alapvető szavatolótőkére és azon szavatolótőke-összegekre gyakorolt hatásokat, amelyek figyelembe vehetőek a minimális tőkeszükséglet és a szavatolótőke-szükséglet fedezésére; |
| g) | nyilatkozat arról, hogy alkalmazzák-e a 2009/138/EK irányelv 308d. cikkében említett átmeneti levonást, és az átmeneti levonás alkalmazása hiányának a vállalkozás pénzügyi helyzetére gyakorolt hatások számszerűsítése, ideértve a biztosítástechnikai tartalékok összegére, a szavatolótőke-szükségletre, a minimális tőkeszükségletre, az alapvető szavatolótőkére és azon szavatolótőke-összegekre gyakorolt hatásokat, amelyek figyelembe vehetőek a minimális tőkeszükséglet és a szavatolótőke-szükséglet fedezésére. |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
(3) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés az alábbi információk mindegyikét tartalmazza a biztosító vagy viszontbiztosító egyéb kötelezettségeinek fizetőképesség céljából végzett értékelésére vonatkozóan:
| a) | külön az egyéb kötelezettségek minden egyes lényeges osztályára vonatkozóan az egyéb kötelezettségek értéke, valamint a fizetőképesség céljából végzett értékelésükhöz használt alapok, módszerek és legfontosabb feltevések ismertetése; |
| b) | külön az egyéb kötelezettségek minden egyes lényeges osztályára vonatkozóan a vállalkozás által a fizetőképesség céljából végzett értékelésre használt értékelési alapok, módszerek és legfontosabb feltevések és az értékelésükre a pénzügyi beszámolókban használt alapok, módszerek és legfontosabb feltevések közötti bármely lényeges különbség számszerű és szöveges magyarázata. |
(4) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés információkat tartalmaz a 260. cikkben meghatározott területekről, megfelelve a biztosítóra vagy viszontbiztosítóra vonatkozóan e cikk (1) és (2) bekezdésében lefektetett közzétételi követelményeknek.
(5) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés egy külön szakaszban tartalmaz minden egyéb lényeges információt az eszközök és a források fizetőképesség céljából végzett értékelésére vonatkozóan.
297. cikk
Tőkekezelés
(1) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés az alábbi információk mindegyikét tartalmazza a biztosító vagy viszontbiztosító szavatoló tőkéjére vonatkozóan:
| a) | a vállalkozás szavatoló tőkéjével való gazdálkodása érdekében alkalmazott célokra, politikákra és eljárásokra vonatkozó információk, beleértve az üzleti tervezés időhorizontjára és a jelentési időszakban bekövetkezett bármely lényeges változásra vonatkozó információkat; |
| b) | külön minden egyes szintre vonatkozóan, a jelentési időszak végi és az előző jelentési időszak végi szavatoló tőke szerkezetére, összegére és minőségére vonatkozó információk, ideértve az egyes szintekben a jelentési időszak alatt bekövetkezett jelentős változások elemzését; |
| c) | a szavatoló tőke figyelembe vehető összege a szavatolótőke-szükséglet fedezésére, szintenként osztályozva; |
| d) | az alapvető szavatolótőke figyelembe vehető összege a minimális tőkeszükséglet fedezésére, szintenként osztályozva; |
| e) | a vállalkozás pénzügyi beszámolóiban szereplő saját tőke és az eszközök forrásokat meghaladó, fizetőképesség céljából történő számítás szerinti többlete közötti lényeges különbségek számszerű és szöveges magyarázata; |
| f) | minden egyes alapvető szavatolótőke-elemre vonatkozóan, amelyre a 2009/138/EK irányelv 308b. cikkének (9) bekezdésében és 308b. cikkének (10) bekezdésében említett átmeneti rendelkezések vonatkoznak, az elem jellegének és összegének ismertetése; |
| g) | minden egyes kiegészítő szavatolótőke-elemre vonatkozóan az elem ismertetése, a kiegészítő szavatolótőke-elem összege, valamint a kiegészítő szavatolótőke-elem összegének meghatározására szolgáló módszer, ha ilyet elfogadtak, továbbá a 2009/138/EK irányelv 89. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett tételekkel kapcsolatos partner vagy partnercsoport jellege és neve; |
| h) | a szavatoló tőkéből levont bármely tétel bemutatása és bármely, a szavatoló tőkének a vállalkozáson belüli rendelkezésre állását és átruházhatóságát befolyásoló jelentős korlátozás rövid ismertetése. |
A g) pont értelmében a szerződő felek nevei nem tehetők közzé, ha a közzététel jogilag nem lehetséges vagy megvalósíthatatlan, vagy amennyiben az érintett szerződő felek nem lényegesek.
(2) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés az alábbi információk mindegyikét tartalmazza a biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-szükségletére és minimális tőkeszükségletére vonatkozóan:
| a) | a vállalkozás szavatolótőke-szükségletének és minimális tőkeszükségletének az összegei a jelentési időszak végén, adott esetben egy olyan jelzéssel együtt, hogy a szavatolótőke-szükséglet végleges összegét a felügyeleti hatóság még nem hagyta jóvá; |
| b) | a vállalkozás szavatolótőke-szükségletének összege kockázati modulonként bontva, ha a vállalkozás a standard formulát alkalmazza, és kockázati kategóriánként, amennyiben a vállalkozás belső modellt alkalmaz; |
| c) | információ arról, hogy a vállalkozás alkalmaz-e egyszerűsített számítást, és amennyiben igen, a standard formula mely kockázati moduljaira és részmoduljaira; |
| d) | információ arról, hogy az adott vállalkozás használ-e biztosítóspecifikus paramétereket a 2009/138/EK irányelv 104. cikkének (7) bekezdése szerint, és amennyiben igen, a standard formula mely paramétereire; |
| e) | adott esetben nyilatkozat arról, hogy a vállalkozás tagállama élt-e a 2009/138/EK irányelv 51. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében biztosított lehetőséggel; |
| f) | amennyiben a vállalkozás tagállama nem élt a 2009/138/EK irányelv 51. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében biztosított lehetőséggel, bármely olyan biztosítóspecifikus paraméterek hatása, amelyeket a vállalkozásnak alkalmaznia kell az említett irányelv 110. cikkével összhangban, továbbá a szavatolótőke-szükségletre alkalmazott bármely többlettőke-követelmény összege, kiegészítve az érintett felügyeleti hatóság erre vonatkozó indokolásáról szóló rövid tájékoztatással; |
| g) | a vállalkozás által a minimális tőkeszükséglet kiszámítására használt kiindulási adatokra vonatkozó információ; |
| h) | a szavatolótőke-szükséglet és a minimális tőkeszükséglet bármely lényeges változása a jelentési időszak folyamán, valamint e változások okai. |
(3) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés az alábbi információk mindegyikét tartalmazza a 2009/138/EK irányelv 304. cikkében meghatározott lehetőségre vonatkozóan:
| a) | annak jelzése, hogy az adott vállalkozás az említett cikkben meghatározott időtartam alapú részvénypiaci kockázati részmodult alkalmazza szavatolótőke-szükségletének kiszámítására a felügyeleti hatóságától kapott jóváhagyást követően; |
| b) | az ilyen alkalmazásból eredő tőkeszükséglet összege az időtartam alapú részvénypiaci kockázati részmodulra vonatkozóan. |
(4) Amennyiben a szavatolótőke-szükséglet kiszámításához belső modellt használnak, a fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés az alábbi információk mindegyikét is tartalmazza:
| a) | azon különféle célok bemutatása, amelyekre az adott vállalkozás a belső modelljét használja; |
| b) | a belső modell alkalmazási körének ismertetése üzleti egységek és kockázati kategóriák szempontjából; |
| c) | amennyiben részleges belső modellt alkalmaznak, azon technika bemutatása, amelyet bármely részleges belső modellnek a standard formulába történő integrálására használtak, adott esetben ideértve a felhasznált alternatív technikák leírását; |
| d) | a belső modellben a valószínűség-eloszlási előrejelzés és a szavatolótőke-szükséglet kiszámítására alkalmazott módszerek ismertetése; |
| e) | a standard formulában és a belső modellben alkalmazott módszerek és alapul szolgáló feltevések közötti legfontosabb különbségek kockázati modulonkénti magyarázata; |
| f) | a belső modellben alkalmazott kockázati mérték és időszak, valamint – ahol ezek nem azonosak a 2009/138/EK irányelv 101. cikkének (3) bekezdésében leírtakkal – magyarázat arra, hogy a belső modell alkalmazásával kiszámított szavatolótőke-szükséglet miért biztosítja az említett irányelv 101. cikkében meghatározott szintű védelmet a szerződők és kedvezményezettek számára; |
| g) | a belső modellben használt adatok jellegének és megfelelőségének ismertetése. |
(5) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés az alábbi információk mindegyikét tartalmazza a biztosító vagy viszontbiztosító minimális tőkeszükségletnek való bármely meg nem felelésére vagy a szavatolótőke-szükségletnek való jelentős meg nem felelésére vonatkozóan:
| a) | az adott vállalkozás minimális tőkeszükségletének való meg nem felelést illetően: az egyes meg nem felelések időtartama és maximális összege a jelentési időszakban, magyarázat ezek okára és következményeire, a 2009/138/EK irányelv 51. cikke (1) bekezdése e) pontjának v. alpontjában foglalt rendelkezések szerint megtett bármely helyreállítási intézkedések, továbbá magyarázat e helyreállítási intézkedések hatásaira vonatkozóan; |
| b) | amennyiben a vállalkozás minimális tőkeszükségletének való meg nem felelést ezt követően nem szüntették meg: a meg nem felelés összege a jelentés napján; |
| c) | a vállalkozás szavatolótőke-szükségletének való jelentési időszakbeli bármely jelentős meg nem felelést illetően: az egyes jelentős meg nem felelések időtartama és maximális összege, továbbá az ezek okára és következményeire, valamint a 2009/138/EK irányelv 51. cikke (1) bekezdése e) pontjának v. alpontjában foglalt rendelkezések szerint megtett bármely helyreállítási intézkedésekre vonatkozó magyarázaton túlmenően, magyarázat e helyreállítási intézkedések hatásaira vonatkozóan is; |
| d) | amennyiben a vállalkozás szavatolótőke-szükségletének való jelentős meg nem felelést ezt követően nem szüntették meg: a meg nem felelés összege a jelentés napján. |
(6) A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés egy külön szakaszban tartalmaz minden egyéb lényeges információt a biztosító vagy viszontbiztosító tőkekezelésére vonatkozóan.
298. cikk
Kiegészítő önkéntes tájékoztatás
Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító a 2009/138/EK irányelv 54. cikkének (2) bekezdésével összhangban fizetőképességével és pénzügyi helyzetével kapcsolatban bármi olyan információt vagy magyarázatot tesz közzé, amelyek közzététele nem jogi kötelezettség, a biztosító vagy viszontbiztosító biztosítja a kiegészítő információk összhangját a felügyeleti hatóságoknak az említett irányelv 35. cikke szerint nyújtott tájékoztatással.
2. SZAKASZ
A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés: információ közzétételének mellőzése
299. cikk
(1) Amennyiben a felügyeleti hatóságok a 2009/138/EK irányelv 53. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban a biztosító vagy viszontbiztosító számára engedélyezik bizonyos információk közzétételének mellőzését, ez az engedély csak addig marad érvényben, amíg a közzététel mellőzésének oka fennáll.
(2) Amint a közzététel engedélyezett mellőzésének oka megszűnik, a biztosító vagy viszontbiztosító értesíti a felügyeleti hatóságokat.
3. SZAKASZ
A fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés: határidők, közzétételi módok és frissítések
300. cikk
Határidők
(1) A biztosító vagy viszontbiztosító a 2009/138/EK irányelv 308b. cikke (6) bekezdésében meghatározott határidőkön belül és – az említett cikkben megállapított átmeneti időszak végét követően – legkésőbb 14 héttel a vállalkozás pénzügyi évének vége után közzéteszi a fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentését.
(2) Amint a biztosító vagy viszontbiztosító közzétette a fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentést és annak bármely frissített változatát, benyújtja azt a felügyeleti hatóságok részére.
301. cikk
Közzétételi módok
(1) Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító az üzleti tevékenységéhez kapcsolódó honlap tulajdonosa és a honlapot működteti, a fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentést azon a honlapon kell közzétenni.
(2) Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító nem tulajdonosa és nem működtet honlapot, de olyan szakmai szövetség tagja, amelyiknek tulajdonában és fenntartásában van honlap, a fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentést – az adott szakmai szövetség engedélyével – a szövetség honlapján teszik közzé.
(3) Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító a fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentését az (1) vagy a (2) bekezdéssel összhangban egy honlapon teszi közzé, az adott jelentésnek legalább a 300. cikk (1) bekezdésében említett közzétételi naptól számított öt évig elérhetőnek kell maradnia az adott honlapon.
(4) Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító a fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentését nem az (1) vagy a (2) bekezdés szerinti honlapon teszi közzé, köteles a jelentése elektronikus másolatát mindazoknak elküldeni, akik a 300. cikk (1) bekezdésében említett közzétételi naptól számított öt éven belül kérik a jelentést. A biztosító vagy viszontbiztosító a jelentést a kéréstől számított 10 munkanapon belül küldi el.
(5) Függetlenül attól, hogy a vállalkozás jelentését az (1) vagy a (2) bekezdéssel összhangban közzétették-e valamilyen honlapon, a biztosító vagy viszontbiztosító a jelentése egy nyomtatott példányát a kéréstől számított 20 munkanapon belül elküldi mindazoknak, akik azt a 300. cikk (1) bekezdésében említett közzétételi naptól számított két éven belül kérik.
(6) A biztosító vagy viszontbiztosító a felügyeleti hatóság részére elektronikus formában nyújtja be a fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentését és e jelentés minden frissített változatát.
302. cikk
Frissítések
(1) Amennyiben a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a 2009/138/EK irányelv 54. cikke (1) bekezdése szerint megfelelő tájékoztatást kell adna valamely jelentős, a fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentése helytállóságát jelentősen befolyásoló fejlemény jellegéről és hatásairól, a vállalkozás frissített változatot ad ki az adott jelentésből e cikk (2) bekezdésével összhangban. A frissített változatra e rendelet 290–299. cikke alkalmazandó.
(2) A 2009/138/EK irányelv 54. cikke (1) bekezdésének előírásaival összhangban a biztosító vagy viszontbiztosító által azonnal végrehajtandó bármely közzététel sérelme nélkül, a fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés bármely frissített változatát az e cikk (1) bekezdésében említett jelentős fejleményt követően az e rendelet 301. cikkében meghatározott rendelkezésekkel összhangban a lehető leghamarabb közzé kell tenni.
(3) Az (1) és (2) bekezdéstől függetlenül a biztosító vagy viszontbiztosító dönthet úgy, hogy a 301. cikk (5) bekezdésének való megfelelés céljából az eredeti jelentést kiegészítő módosítások formájában tesz közzé megfelelő információt a fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentése helytállóságát jelentősen befolyásoló minden jelentősebb fejlemény jellegéről és hatásairól.
303. cikk
Összehasonlító információkra vonatkozó átmeneti rendelkezések
Amennyiben e fejezet értelmében az előző jelentési időszakra vonatkozó információkkal való összehasonlítás van előírva, a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak csak akkor kell eleget tenniük ennek az előírásnak, ha az előző jelentési időszak a 2009/138/EK irányelv alkalmazása kezdetének időpontját követő időszakot fed le.
XIII. FEJEZET
RENDSZERES FELÜGYELETI JELENTÉSTÉTEL
1. SZAKASZ
Elemek és tartalom
304. cikk
A rendszeres felügyeleti jelentéstétel elemei
(1) A felügyeleti hatóságok megkövetelik, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító a 2009/138/EK irányelv 35. cikke (2) bekezdése a) pontjának i. alpontjával összhangban előre meghatározott időszakonként tájékoztatást nyújtson be, amely a következő információkat tartalmazza:
| a) | az e rendelet 300. cikkével összhangban a biztosító vagy a viszontbiztosító által a fizetőképességről és pénzügyi helyzetről közzétett jelentés más jogi vagy szabályozási követelményeknek megfelelően közzétett, minden egyenértékű információval együtt, amelyre a fizetőképességről és a pénzügyi helyzetről szóló jelentés hivatkozik, továbbá az említett jelentésnek az e rendelet 302. cikkével összhangban közzétett minden frissített változata; |
| b) | az e rendelet 307–311. cikkében említett információkat tartalmazó rendszeres felügyeleti jelentés. A jelentés bemutatja továbbá az e rendelet 293–297. cikkében említett információkat, amelyeknek a fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló jelentésben való közzététele alól a felügyeleti hatóságok felmentést adtak a 2009/138/EK irányelv 53. cikk (1) bekezdésével összhangban a biztosító vagy viszontbiztosító számára. A rendszeres felügyeleti jelentés ugyanolyan szerkezetű, mint a XX. mellékletben meghatározott fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló jelentés szerkezete; |
| c) | a saját kockázat- és szolvenciaértékelésről szóló felügyeleti jelentés (ORSA felügyeleti jelentés), amely a 2009/138/EK irányelv 45. cikk (6) bekezdésének megfelelően tartalmazza a biztosító vagy viszontbiztosító által elvégzett minden egyes rendszeres saját kockázat- és szolvenciaértékelés eredményét, valahányszor az említett irányelv 45. cikk (5) bekezdésének megfelelően saját kockázat- és szolvenciaértékelést hajtanak végre; |
| d) | számadatokat tartalmazó éves és negyedéves táblák, amelyek pontosítják, illetve kiegészítik a fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló jelentésben és a rendszeres felügyeleti jelentésben feltüntetett információkat, figyelembe véve a 2009/138/EK irányelv 35. cikkének (6) és (7) bekezdésében foglalt lehetséges korlátozásokat és kivételeket. Amennyiben a vállalkozások a 2009/138/EK irányelv 35. cikke (6) bekezdésének megfelelően mentesülnek a negyedéves jelentéstételi kötelezettség alól, úgy kizárólag a számadatokat tartalmazó éves táblákat kötelesek benyújtani. Az éves jelentéstételi kötelezettség nem vonatkozik a tételes jelentésre, amennyiben a vállalkozások 2009/138/EK irányelv 35. cikkének (7) bekezdése alapján mentesülnek ez alól. |
(2) A rendszeres felügyeleti jelentés tartalmaz egy összefoglalót, amely különösen azokat a lényeges változásokat emeli ki, amelyek a vállalkozás üzleti tevékenységében és teljesítményében, irányítási rendszerében, kockázati profiljában, szavatolótőke-megfelelés céljából végzett értékelésében és tőkekezelésében következtek be a jelentéstételi időszakban, továbbá magában foglalja az ilyen változások okainak és hatásainak rövid magyarázatát is. Az összefoglaló a 2009/138/EK irányelv 45. cikke (6) bekezdésének alkalmazásában információt tartalmaz a saját kockázat- és szolvenciaértékelésről.
(3) A számadatokat tartalmazó negyedéves tábla hatálya szűkebb, mint a számadatokat tartalmazó éves tábla hatálya.
(4) Az (1) bekezdés a felügyeleti hatóságok jogkörének sérelme nélkül előírja, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító rendszeresen közölje az ilyen vállalkozás igazgatási, irányító vagy felügyelő testületének felelőssége mellett – vagy kérelmére – készített egyéb információkat.
305. cikk
Lényegesség
E fejezet alkalmazásában a felügyeleti hatóságok számára benyújtott információk akkor minősülnek lényegesnek, ha azok kihagyása vagy téves bemutatása befolyásolhatja a felügyeleti hatóságok döntés- vagy ítélethozatalát.
306. cikk
A saját kockázat- és szolvenciaértékelésről szóló felügyeleti jelentés
A saját kockázat- és szolvenciaértékelésről szóló felügyeleti jelentés az alábbi elemek mindegyikét tartalmazza:
| a) | a saját kockázat- és szolvenciaértékelés minőségi és mennyiségi eredményei, valamint a biztosító vagy viszontbiztosító által az említett eredményekből levont következtetések; |
| b) | a saját kockázat- és szolvenciaértékelés során alkalmazott módszerek és főbb feltevések; |
| c) | információ a vállalkozás általános szavatolótőke-megfelelési igényeiről, valamint ezen igényeknek, a szabályozói tőkekövetelményeknek és a vállalkozás szavatoló tőkéjének az összehasonlítása; |
| d) | szöveges információ arról – illetve ahol jelentős eltéréseket fedeztek fel, annak a számszerű bemutatása –, hogy a vállalkozások mely számszerűsíthető kockázatai milyen mértékben nem jelennek meg a szavatolótőke-szükséglet számításában. |
307. cikk
Üzleti tevékenység és teljesítmény
(1) A rendszeres felügyeleti jelentés a biztosító vagy viszontbiztosító üzleti tevékenységéről szóló alábbi információk mindegyikét tartalmazza:
| a) | a főbb tendenciák és tényezők, amelyek az üzleti tervezési időszak alatt hozzájárulnak a vállalkozás fejlesztéséhez, teljesítményéhez és helyzetéhez, ideértve a vállalkozás versenyhelyzetét és minden jelentős jogi vagy szabályozási kérdést; |
| b) | a vállalkozás üzleti célkitűzéseinek leírása, ideértve a meghatározó stratégiákat és időkereteket. |
(2) A rendszeres felügyeleti jelentés tartalmazza a biztosító vagy viszontbiztosító biztosítási teljesítményére vonatkozó valamennyi alább felsorolt szöveges és számszerű információt, a vállalkozás pénzügyi beszámolóinak megfelelően:
| a) | információ a vállalkozás biztosítási bevételeiről és kiadásairól lényeges biztosítási ágazatokra és lényeges földrajzi területekre bontva, ahol a vállalkozás a jelentéstételi időszak alatt üzleti tevékenységet végez; az említett információ és az előző jelentéstételi időszakról szóló információ összehasonlítása és a jelentős változások indoklása; |
| b) | a vállalkozás által a jelentéstételi időszakban nyújtott átfogó biztosítási teljesítmény elemzése; |
| c) | információ a vállalkozás által az előrejelzésekhez képest a jelentéstételi időszakban nyújtott biztosítási teljesítményről biztosítási ágazatonként, továbbá az előrejelzésektől való eltérésekre ható jelentős tényezők; |
| d) | a vállalkozás biztosítási teljesítményének előrejelzései, továbbá információ azokról a jelentős tényezőkről, amelyek az üzleti tervezési időszak alatt befolyásolhatják a vállalkozás biztosítási teljesítményét; |
| e) | információ a jelentéstételi időszak alatt alkalmazott vagy bevezetett minden jelentős kockázatmérséklési technikáról. |
(3) A rendszeres felügyeleti jelentés tartalmazza a biztosító vagy viszontbiztosító befektetéseinek teljesítményére vonatkozó valamennyi alább felsorolt szöveges és számszerű információt, a vállalkozás pénzügyi beszámolóinak megfelelően:
| a) | információ a legutóbbi jelentéstételi időszak alatt végzett befektetési tevékenységekkel kapcsolatos bevételekről és kiadásokról; az említett információ és az előző jelentéstételi időszakról szóló információ összehasonlítása és a jelentős változások indoklása; |
| b) | a vállalkozás átfogó befektetési teljesítményének elemzése a jelentéstételi időszakban és a meghatározó eszközkategóriára lebontva; |
| c) | a vállalkozás várható befektetési teljesítményének előrejelzései, kiegészítve azokról a jelentős tényezőkről szóló információkkal, amelyek az üzleti tervezési időszak alatt befolyásolhatják a vállalkozás befektetési teljesítményét; |
| d) | a vállalkozás befektetési döntéseinek meghozatala során megállapított kiemelten fontos feltevései a kamatlábak mozgásával, az átváltási árfolyamokkal és más meghatározó piaci paraméterekkel kapcsolatosan az üzleti tervezési időszak alatt; |
| e) | információ az értékpapírosított eszközökbe történő befektetésekről, valamint a vállalkozás kockázatkezelési eljárásairól az ilyen értékpapírok vagy instrumentumok vonatkozásában. |
(4) A rendszeres felügyeleti jelentés a vállalkozás üzleti tervezési időszaka alatt keletkezett minden – a biztosítási vagy befektetési bevételektől és kiadásoktól eltérő – jelentős bevételéről és kiadásáról tartalmaz információt.
(5) A rendszeres felügyeleti jelentés továbbá minden más lényeges információt is tartalmaz a vállalkozások üzleti tevékenységéről és teljesítményéről.
308. cikk
Irányítási rendszer
(1) A rendszeres felügyeleti jelentés a biztosító vagy viszontbiztosító irányítási rendszeréről szóló valamennyi alább felsorolt információt tartalmazza:
| a) | olyan információk, amelyek segítségével a felügyeleti hatóságok jobban megértik a biztosítón vagy viszontbiztosítón belüli irányítási rendszert, és értékelni tudják, hogy a rendszer megfelelő-e a biztosító vagy viszontbiztosító üzleti stratégiájához és műveleteihez; |
| b) | a vállalkozás felelősségi köreinek átruházásával, a jelentési vonalakkal és a feladatkörök elosztásával kapcsolatos információk; |
| c) | az igazgatási, irányító vagy felügyelő testület tagjainak javadalmazási jogosultsága a jelentéstételi időszak alatt, továbbá az említett információ és az előző jelentéstételi időszakról szóló információ összehasonlítása, és a jelentős változások indoklása. |
(2) A rendszeres felügyeleti jelentés a biztosító vagy viszontbiztosító alkalmassági és üzleti megbízhatósági követelményeknek való megfelelése vonatkozásában valamennyi alább felsorolt információt tartalmazza:
| a) | a 2009/138/EK irányelv 42. cikkében foglalt követelményeknek megfelelően a vállalkozásban kiemelten fontos feladatkört ellátó személyek jegyzéke; |
| b) | a biztosító vagy viszontbiztosító által elfogadott azon szabályzatokra és folyamatokra vonatkozó információ, amelyek célja az említett személyek szakmailag alkalmasságának és üzleti megbízhatóságának biztosítása. |
(3) A rendszeres felügyeleti jelentés a biztosító vagy viszontbiztosító kockázatkezelési rendszere vonatkozásában valamennyi alább felsorolt információt tartalmazza:
| a) | minden egyes kockázati kategóriára vonatkozóan a biztosító vagy viszontbiztosító kockázatkezelési stratégiáiról, célkitűzéseiről, eljárásairól és jelentéstételi folyamatairól szóló információ; |
| b) | információ a jelentős kockázatokról, amelyeknek a biztosító vagy viszontbiztosító a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségei fennállása alatt ki van téve, illetve információ ezek megjelenítésének módjáról az átfogó szavatolótőke-megfelelési igényekben; |
| c) | információ biztosító vagy viszontbiztosító által azonosított jelentős kockázatokról, amelyek nem jelennek meg teljes körűen a szavatolótőke-szükséglet számításában a 2009/138/EK irányelv 101. cikkének (4) bekezdésében meghatározottak szerint; |
| d) | információ arról, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító hogyan teljesíti azt a kötelezettségét, hogy valamennyi eszközét a 2009/138/EK irányelv 132. cikkében meghatározott „prudens személy” alapelvvel összhangban kell befektetnie; |
| e) | információ arról, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító hogyan ellenőrzi a külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseinek megfelelőségét, és hogyan és milyen mértékben használja fel a külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseit; |
| f) | a 2009/138/EK irányelv 44. cikkének (2a) bekezdésében említettek szerint a kockázatmentes hozamgörbe extrapolációja, az illeszkedési kiigazítás és a volatilitási kiigazítás értékelésének eredményei. |
(4) A rendszeres felügyeleti jelentés a biztosító vagy viszontbiztosító által a jelentéstételi időszakban végzett saját kockázat- és szolvenciaértékelésekre vonatkozó valamennyi alább felsorolt információt tartalmazza:
| a) | a saját kockázat- és szolvenciaértékelés elvégzésének, belső dokumentációjának és felülvizsgálatának ismertetése; |
| b) | a saját kockázat- és szolvenciaértékelés a biztosító vagy viszontbiztosító irányítási és döntéshozatali folyamatába való beépítésének ismertetése. |
(5) A rendszeres felügyeleti jelentés a biztosító vagy viszontbiztosító belső ellenőrzési rendszeréről szóló valamennyi alább felsorolt információt tartalmazza:
| a) | információ a belső ellenőrzési rendszer kiemelten fontos eljárásairól; |
| b) | információ a jelentéstételi időszak alatt a 2009/138/EK irányelv 46. cikk (2) bekezdésével összhangban végzett tevékenységekről; |
| c) | információ a biztosító vagy viszontbiztosító e rendelet 270. cikkének megfelelően létrehozott megfelelési szabályzatáról, az említett szabályzat felülvizsgálatának folyamatáról, a felülvizsgálat gyakoriságáról és a jelentéstételi időszak alatt a szabályzatban tett minden jelentős módosításról. |
(6) A rendszeres felügyeleti jelentés a biztosító vagy viszontbiztosító belső ellenőrzési feladatköréről szóló valamennyi alább felsorolt információt tartalmazza:
| a) | a jelentéstételi időszak alatt végzett belső ellenőrzések ismertetése, kiegészítve a biztosító vagy viszontbiztosító igazgatási, irányító vagy felügyelő testületének jelentett lényeges megállapítások és ajánlások összefoglalójával, illetve az említett megállapításokkal és ajánlásokkal kapcsolatban hozott minden intézkedéssel; |
| b) | a biztosító vagy viszontbiztosító belső ellenőrzési szabályzatának, az említett szabályzat felülvizsgálati folyamatának, a felülvizsgálat gyakoriságának és a szabályzat jelentéstételi időszak alatt tett minden jelentős módosításának ismertetése; |
| c) | a biztosító vagy viszontbiztosító belső ellenőri tervének ismertetése, ideértve a jövőben elvégzendő belső ellenőrzéseket és a jövőbeli ellenőrzések indoklását: |
| d) | amennyiben a belső ellenőrzési feladatkört ellátó személyek a 271. cikk (2) bekezdésével összhangban más kiemelten fontos feladatköröket is betöltenek, a 271. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott kritériumok szöveges és számszerű értékelése. |
(7) Az aktuáriusi feladatkörre vonatkozóan a rendszeres felügyeleti jelentés tartalmazza a jelentéstételi időszak alatt az aktuáriusi feladatkör által a felelősségi körébe tartozó minden ellátott tevékenység áttekintését, ismertetve azt, hogy az aktuáriusi feladatkör hogyan járul hozzá a vállalkozás kockázatkezelési rendszerének hatékony működtetéséhez.
(8) A rendszeres felügyeleti jelentés a kiszervezésre vonatkozóan valamennyi alább felsorolt információt tartalmazza:
| a) | amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító kritikus vagy lényeges működési feladatköröket vagy tevékenységeket szervez ki, a kiszervezés indoklása, és annak bizonyítása, hogy az megfelelő felügyelet és biztosítékok mellett történik; |
| b) | információ a szolgáltatókról, akiknek a kritikus vagy lényeges működési feladatköröket vagy tevékenységeket kiszervezték, illetve arról, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító hogyan biztosítja a szolgáltatók 274. cikk (3) bekezdés a) pontjának való megfelelését; |
| c) | a kiszervezett, kiemelten fontos feladatkörökért felelős személyek jegyzéke a szolgáltatónál. |
(9) A rendszeres felügyeleti jelentés a biztosító vagy viszontbiztosító irányítási rendszeréről szóló minden egyéb lényeges információ tartalmaz.
309. cikk
Kockázati profil
(1) A rendszeres felügyeleti jelentés a (2)–(9) bekezdésnek megfelelően tartalmazza a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profiljáról külön-külön minden alábbi kockázati kategóriára vonatkozó szöveges és számszerű információt:
| a) | biztosítási kockázat; |
| b) | piaci kockázat; |
| c) | hitelkockázat; |
| d) | likviditási kockázat; |
| e) | működési kockázat; |
| f) | egyéb lényeges kockázatok. |
(2) A rendszeres felügyeleti jelentés tartalmazza a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati kitettségére vonatkozó valamennyi alább felsorolt információt, ideértve a mérlegen kívüli pozíciókból és a kockázat különleges célú gazdasági egységekre történő áthárításából eredő kitettséget:
| a) | a biztosító vagy viszontbiztosító üzleti stratégiájából adódóan az üzleti tervezési időszak alatt várható lényeges kockázati kitettségek áttekintése, illetve a kockázati kitettség kezelésének módja; |
| b) | amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító e rendelet 214. cikke értelmében biztosítékokat értékesít vagy köt le újra, a 2009/138/EK irányelv 75. cikkével összhangban értékelt biztosíték összege; |
| c) | amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító a 214. cikk értelmében biztosítékot nyújt, e biztosíték jellege, a biztosítékként nyújtott eszközök jellege és értéke, valamint a biztosítékra vonatkozó megállapodás által létrehozott megfelelő tényleges és függő kötelezettségek; |
| d) | információ a biztosítékra vonatkozó megállapodással kapcsolatos lényeges általános feltételekről; |
| e) | az eszközök teljes jegyzéke, illetve információ arról, hogy hogyan fektették be az eszközöket a 2009/138/EK irányelv 132. cikkében meghatározott „prudens személy” alapelvvel összhangban; |
| f) | amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító értékpapír-kölcsönzési és -kölcsönvételi ügyleteket végez, információ az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 82. pontjában említett repomegállapodásokról vagy fordított repomegállapodásokról, ideértve a likviditási swapügyleteket, és a jellemzőikről és volumenükről szóló információk; |
| g) | amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító változó életjáradékos termékeket értékesít, információ a garanciális záradékokról és a biztosítékok fedezetéről. |
(3) A rendszeres felügyeleti jelentés tartalmazza a biztosító vagy viszontbiztosító hitelportfóliójának nagyságára és jellegére vonatkozó információkat.
(4) A kockázatkoncentrációra vonatkozóan a rendszeres felügyeleti jelentés információt tartalmaz a lényeges kockázatkoncentrációkról, amelyeknek a biztosító vagy viszontbiztosító ki van téve, továbbá tartalmazza a biztosító vagy viszontbiztosító üzleti stratégiájából adódóan az üzleti tervezési időszak alatt várható jövőbeli kockázati kitettségek áttekintését, és a kockázati kitettség kezelésének módját.
(5) A rendszeres felügyeleti jelentés a biztosító vagy viszontbiztosító kockázatcsökkentési technikái vonatkozásában valamennyi alább felsorolt információt tartalmazza:
| a) | információ a jelenleg alkalmazott kockázatcsökkentési technikákról, továbbá minden lényeges kockázatmérséklési technika ismertetése, amelynek a jelentéstételi időszak alatt történő alkalmazását vagy bevezetését a biztosító vagy viszontbiztosító az üzleti stratégiájából adódóan tervezi, valamint az ilyen kockázatmérséklési technikák indoklása és hatásainak leírása; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
(6) A likviditási kockázat tekintetében a rendszeres felügyeleti jelentés különösen a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az e rendelet 260. cikke (2) bekezdésével összhangban számított, jövőbeli díjakban foglalt várható nyereségéről tartalmaz információt biztosítási ágazatonként, továbbá magában foglalja a 260. cikk (1) bekezdése d) pontjának ii. alpontjában említett szöveges értékelés eredményét, valamint a jövőbeli díjakban foglalt várható nyereség számításánál alkalmazott módszerek és főbb feltevések ismertetését.
(7) A rendszeres felügyeleti jelentés a biztosító vagy viszontbiztosító kockázatérzékenysége vonatkozásában valamennyi alább felsorolt információt tartalmazza:
| a) | a biztosító vagy viszontbiztosító által elvégzett, a 259. cikk (3) bekezdésében említett vonatkozó stressztesztek és forgatókönyv-elemzések, valamint ezek eredményének ismertetése; |
| b) | a stresszteszteknél és a forgatókönyv-elemzéseknél alkalmazott módszerek és főbb alapfeltevések ismertetése. |
(8) A rendszeres felügyeleti jelentés tartalmazza a kockázati modulok vagy részmodulok által lefedett kockázatok és az alapvető szavatolótőke-szükséglet közötti kapcsolatok meghatározásához szükséges számszerű adatokról szóló információt.
(9) A rendszeres felügyeleti jelentés a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profiljáról szóló minden egyéb lényeges információt is tartalmaz.
310. cikk
Szavatolótőke-megfelelési célú értékelés
(1) A rendszeres felügyeleti jelentés a biztosító vagy viszontbiztosító fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló jelentésében már közzétett információn kívül minden fontos információt tartalmaz a vállalkozás eszközeinek értékeléséről, a biztosítástechnikai tartalékairól és a szavatolótőke-megfelelési célú egyéb kötelezettségeiről.
(2) A rendszeres felügyeleti jelentés továbbá az alábbiak ismertetését tartalmazza:
| a) | lényeges feltevések a jövőbeli vezetői intézkedésekről; |
| b) | lényeges feltevések a szerződő viselkedéséről. |
(3) A biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-megfelelési célú értékeléssel kapcsolatos jelentéstételi követelményeinek teljesítése érdekében a rendszeres felügyeleti jelentés az e rendelet 263. cikkében megállapított területekről is tartalmaz információt.
(4) Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító e rendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban az eszközeit vagy kötelezettségeit a pénzügyi beszámoló elkészítésekor is alkalmazott értékelési módszerek alapján értékeli, úgy a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak szöveges, illetve számszerű értékelést kell benyújtania a 9. cikk (4) bekezdésének d) pontjában megállapított kritériumról.
311. cikk
Tőkekezelés
(1) A rendszeres felügyeleti jelentés a biztosító vagy viszontbiztosító szavatoló tőkéje vonatkozásában valamennyi alább felsorolt információt tartalmazza:
| a) | a biztosító vagy viszontbiztosító szavatoló tőkéje fő elemeinek lényeges feltételeiről szóló információ; |
| b) | a biztosító vagy viszontbiztosító üzleti tervezési időszaka alatt a szavatoló tőkéjének várható alakulása az üzleti stratégiájából adódóan, a tőketervek a stresszhelyzetek figyelembevételével, illetve van-e szándék a szavatoló tőke elemeinek visszafizetésére vagy visszaváltására, vagy terveznek-e további szavatolótőke-emelést; |
| c) | a biztosító vagy viszontbiztosító tervei a 2009/138/EK irányelv 308b. cikkének (9) és (10) bekezdésében említett átmeneti intézkedések hatálya alá tartozó alapvető szavatolótőke-elemek kiváltására a cikkben említett időszakban. |
(2) A rendszeres felügyeleti jelentés a biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-szükséglete és minimális tőkeszükséglete vonatkozásában valamennyi alább felsorolt információt tartalmazza:
| a) | számszerű információ a biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-szükségletéről kockázati modulokra bontva a standard formula alkalmazása esetén, vagy kockázati kategóriákra bontva belső modellt alkalmazása esetén; |
| b) | a biztosító vagy viszontbiztosító előre megbecsült szavatolótőke-szükségletének és minimális tőkeszükségletének várható alakulása az üzleti tervezési időszak alatt az üzleti stratégiájából adódóan; |
| c) | a biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-szükségletének standard formulával számított becslése, amennyiben a felügyeleti hatóság a 2009/138/EK irányelv 112. cikkének (7) bekezdése szerint kötelezi a biztosítót vagy viszontbiztosítót a becslés rendelkezésre bocsátására. |
(3) Amennyiben a szavatolótőke-szükséglet számításához belső modellt alkalmaznak, a rendszeres felügyeleti jelentésnek valamennyi alább felsorolt információt is tartalmaznia kell:
| a) | a 2009/138/EK irányelv 123. cikkében előírtak szerint minden főbb üzleti egység eredményének okait, illetve forrásait érintő felülvizsgálat eredménye, illetve az, hogy a kockázatoknak a belső modellben alkalmazott osztályozása miként magyarázza az eredmény okait, illetve forrásait; |
| b) | információ arról, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja eltér-e, és ha igen, milyen mértékben, a vállalkozás belső modellje alapjául szolgáló feltevésektől; |
| c) | információ a szavatolótőke-szükséglet számításakor alkalmazott jövőbeli vezetői intézkedésekről. |
(4) Ha a szavatolótőke-szükséglet számításához biztosítóspecifikus paramétereket alkalmaznak, vagy a releváns kockázatmentes hozamgörbéhez illeszkedési kiigazítást használnak, a rendszeres felügyeleti jelentésnek információt kell tartalmaznia arról, hogy a kérelem felügyeleti értékelés szempontjából meghatározó, a biztosítóspecifikus paraméterek vagy illeszkedési kiigazítás jóváhagyása iránti kérelemben feltüntetett információ módosult-e.
(5) A rendszeres felügyeleti jelentés információt tartalmaz a vállalkozás minimális tőkeszükségletének vagy szavatolótőke-szükségletének való meg nem felelés ésszerűen előrelátható kockázatairól, valamint a vállalkozás arra irányuló terveiről, hogy az ezeknek való megfelelést hogyan biztosítja.
(6) A rendszeres felügyeleti jelentés a biztosító vagy viszontbiztosító tőkekezeléséről szóló minden egyéb lényeges információt tartalmaz.
2. SZAKASZ
Határidők és tájékoztatás
312. cikk
Határidők
(1) A biztosító vagy viszontbiztosító a felügyeleti hatóságok részére benyújtja:
| a) | az e rendelet 304. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett rendszeres felügyeleti jelentést a 2009/138/EK irányelv 308b. cikkének (5) bekezdésében meghatározott határidőkön belül legalább háromévente, és az abban a cikkben meghatározott átmeneti időszak végét követően a vállalkozás szóban forgó pénzügyi évének végét követő 14 héten belül; |
| b) | a 304. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett saját kockázat- és szolvenciaértékelésről szóló felügyeleti jelentést az értékelés lezárását követő 2 héten belül; |
| c) | az e rendelet 304. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett számadatokat tartalmazó éves táblákat a 2009/138/EK irányelv 308b. cikkének (5) bekezdésében meghatározott határidőkön belül, és az abban a cikkben meghatározott átmeneti időszak végét követően a vállalkozás pénzügyi évének végét követő 14 héten belül; |
| d) | az e rendelet 304. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett, számadatokat tartalmazó negyedéves táblákat a 2009/138/EK irányelv 308b. cikkének (7) bekezdésében meghatározott határidőkön belül, és az abban a cikkben meghatározott átmeneti időszak végét követően az adott negyedév végét követő 5 héten belül. |
(2) A felügyeleti hatóságok kötelezhetik a biztosítót vagy viszontbiztosítót, hogy minden pénzügyi évének lezárásakor az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott határidőkig nyújtsa be rendszeres felügyeleti jelentését.
(3) Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító nincs kötelezve egy adott pénzügyi év vonatkozásában rendszeres felügyeleti jelentés benyújtására, a biztosító vagy viszontbiztosító mindamellett köteles egy olyan jelentés benyújtására a felügyeleti hatósága részére, amely tartalmazza a biztosító vagy viszontbiztosító üzleti tevékenységében és teljesítményében, irányítási rendszerében, kockázati profiljában, szavatolótőke-megfelelés céljából végzett értékelésében és tőkekezelésében az adott pénzügyi évben bekövetkezett jelentős változásokat, továbbá magában foglalja az ilyen változások okainak és hatásainak rövid magyarázatát is. A jelentést az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott határidőkig kell benyújtani.
313. cikk
Tájékoztatás
A biztosító vagy viszontbiztosító a 312. cikk (1) bekezdésében említett információt elektronikusan olvasható formában köteles benyújtani.
314. cikk
Átmeneti tájékoztatási követelmények
(1) Az e fejezetben foglalt felügyeleti jelentéstételi kötelezettségeken kívül a 2009/138/EK irányelv 311. cikkének (3) bekezdésében említetteknek megfelelően az irányelv alkalmazása első évére vonatkozóan a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a következő számszerű és szöveges információkat kell benyújtania a felügyeleti hatóságok részére:
| a) | az eszközöknek és kötelezettségeknek a 2009/138/EK irányelv 75–86. cikkében meghatározott értékelési elveknek megfelelően kiszámított nyitóértéke. A nyitó pénzügyi beszámoló referencia-időpontja a biztosító vagy viszontbiztosító 2016. január 1-jén vagy azt követően, de 2016. július 1-je előtt kezdődő pénzügyi évének első napja; |
| b) | minden egyes lényeges eszköz- és kötelezettségkategóriára vonatkozóan a nyitó értékelésben az a) pontban meghatározottak szerint feltüntetett adatok és az előzőleg érvényben lévő szavatolótőke-megfelelési rendszer szerint számított adatok közötti eltérések szöveges magyarázata; |
| c) | a biztosító vagy viszontbiztosító minimális tőkeszükséglete, szavatolótőke-szükséglete és figyelembe vehető szavatoló tőkéje az a) pontban említett nyitó pénzügyi beszámoló keltezése időpontjában. |
(2) A biztosító vagy viszontbiztosító az (1) bekezdésben említett információt az (1) bekezdés a) pontjában említettek szerint a nyitó pénzügyi beszámoló referencia-időpontját követő 20 héten belül benyújtja a felügyeleti hatóságok részére.
XIV. FEJEZET
A FELÜGYELETI HATÓSÁGOK ÁTLÁTHATÓSÁGA ÉS ELSZÁMOLTATHATÓSÁGA
315. cikk
Bizalmas információ
A felügyeleti hatóságok nem hozhatnak nyilvánosságra semmilyen, a szakmai kötelességük teljesítése során szerzett bizalmas információt az olyan összefoglaló vagy összesített (aggregált) információ kivételével, amelyből az egyes vállalkozások vagy csoportok nem azonosíthatók.
316. cikk
Összesített statisztikai adatok
(1) A prudenciális keretszabályok alkalmazásának kiemelten fontos területeiről közzéteendő összesített statisztikai adatokban a XXI. mellékletben megállapítottak szerinti információkat is szerepeltetni kell.
(2) A közzététel 2020. december 31-től kezdődően az előző négy év adatait is tartalmazza. A 2018. december 31. előtti közzétételek valamennyi megelőző év adatait tartalmazzák 2016. január 1-jével kezdődően.
317. cikk
A közzététel módja
(1) A 2009/138/EK irányelv 31. cikkének (2) bekezdésében említett információkat a felügyeleti hatóságok honlapján az érintett tagállam hivatalos nyelvén vagy nyelvein, valamint a nemzetközi pénzügyi körökben használatos egyéb nyelven is közzéteszik és rendelkezésre bocsátják.
(2) Az információkat legalább évente egyszer frissítik. A biztosítási vagy viszontbiztosítási szabályozások területén a jogszabályok, szabályozások, közigazgatási szabályok és általános irányelvek módosításai vonatkozásában legkésőbb a módosítások hatálybalépésekor biztosítják a frissített információt.
(3) A 316. cikkel összhangban a felügyelt vállalkozások és csoportok éves összesített statisztikai adatait minden egyes naptári évre vonatkozóan közzéteszik a számadatokat tartalmazó éves táblák leadásának határidejétől számított három hónapon belül, amelyek benyújtására a pénzügyi évet december 31-én záró vállalkozások a 312. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján kötelezettek. A felügyeleti hatóságokra vonatkozó információkat minden naptári év december 31-ét követő négy hónapon belül hozzáférhetővé teszik.
(4) Az első olyan év, amelyre vonatkozóan az információkat az érintett tagállam hivatalos nyelvén vagy nyelvein hozzáférhetővé kell tenni, a 2016. január 1-jén vagy azután kezdődő naptári év, és az információkat az év kezdetétől számított legfeljebb három hónapon belül közzéteszik. Az első évre vonatkozó információkat az érintett tagállam hivatalos nyelvén vagy nyelvein való közzétételtől számított legfeljebb 12 hónapon belül a nemzetközi pénzügyi világban használatos nyelven is hozzáférhetővé teszik.
XV. FEJEZET
KÜLÖNLEGES CÉLÚ GAZDASÁGI EGYSÉGEK
1. SZAKASZ
Engedélyezés
318. cikk
A különleges célú gazdasági egységeknek azon tagállam felügyeleti hatósága általi engedélyezésére, amelynek területén a különleges célú gazdasági egység központi irodát létesít, az alábbi feltételek vonatkoznak:
| a) | a különleges célú gazdasági egység viszontbiztosítási szerződések alapján átvállalja a kockázatot egy biztosítótól vagy viszontbiztosítótól, vagy hasonló megállapodások alapján átvállalja a biztosítási kockázatot; |
| b) | amennyiben a különleges célú gazdasági egység egynél több biztosítótól vagy viszontbiztosítótól vállalja át a kockázatot, az érintett különleges célú gazdasági egység szavatolótőke-megfelelését nem befolyásolja hátrányosan bármelyik említett biztosító vagy viszontbiztosító felszámolási eljárása; |
| c) | a biztosítóról vagy viszontbiztosítóról a különleges célú gazdasági egységre történő kockázatáthárításra vonatkozó szerződéses megállapodások, valamint a különleges célú gazdasági egység eszközökbe történő befektetései megfelelnek a 319–321. cikkben megállapított feltételeknek; |
| d) | a különleges célú gazdasági egységet ténylegesen működtető személyek megfelelnek a 322. cikkben említett követelményeknek; |
| e) | a különleges célú gazdasági egységben a 2009/138/EK irányelv 13. cikkének 21. pontja értelmében minősített részesedéssel rendelkező részvényesek vagy tagok megfelelnek a 323. cikkben említett feltételeknek; |
| f) | a különleges célú gazdasági egység hatékony irányítási rendszerrel rendelkezik, továbbá megfelel a 324. cikkben meghatározott követelményeknek; |
| g) | a különleges célú gazdasági egység teljesíti a 325. cikkben említett követelményeket; |
| h) | a különleges célú gazdasági egység megfelel a 326–327. cikkben említett követelményeknek. |
2. SZAKASZ
A szerződések kötelező tartalmi elemei
319. cikk
Teljes körű finanszírozás
A biztosítóról vagy viszontbiztosítóról a különleges célú gazdasági egységre történő kockázatáthárításra vonatkozó szerződéses megállapodások biztosítják, hogy a különleges célú gazdasági egység a 326. cikknek megfelelően mindenkor teljes körűen finanszírozott legyen.
320. cikk
Hatékony kockázatáthárítás
(1) A biztosítóról vagy viszontbiztosítóról a különleges célú gazdasági egységre, valamint a különleges célú gazdasági egységről a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy finanszírozási mechanizmus nyújtóira történő kockázatáthárításra vonatkozó szerződéses megállapodások valamennyi alább felsorolt feltételt biztosítják:
| a) | a kockázatáthárítás minden körülmények között hatékony; |
| b) | a kockázatáthárítás mértéke egyértelműen meghatározott és nem vitatható. |
(2) A kockázatáthárítás nem tekinthető hatékonynak olyan körülmények között, amikor olyan kapcsolódó ügyletek vannak, amelyek alááshatják a hatékony kockázatáthárítást.
321. cikk
A hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy más finanszírozási mechanizmus nyújtóinak jogai
A biztosítóról vagy viszontbiztosítóról a különleges célú gazdasági egységre, valamint a különleges célú gazdasági egységről a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy finanszírozási mechanizmus nyújtóira történő kockázatáthárításra vonatkozó szerződéses megállapodások az alábbiak mindegyikét biztosítják:
| a) | a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy finanszírozási mechanizmus nyújtóinak követelései mindenkor alá vannak rendelve a különleges célú gazdasági egység a biztosító vagy viszontbiztosító felé fennálló viszontbiztosítási kötelezettségeinek; |
| b) | a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy finanszírozási mechanizmus nyújtói felé kifizetés nem történik, amennyiben az ilyen kifizetés után a különleges célú gazdasági egység teljes körű finanszírozottsága megszűnne; |
| c) | a különleges célú gazdasági egység számára hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt vagy finanszírozási mechanizmust nyújtóknak nincs joguk igénybe venni a biztosító vagy viszontbiztosító eszközeit; |
| d) | a különleges célú gazdasági egység számára hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt vagy finanszírozási mechanizmust nyújtóknak nincs joguk a különleges célú gazdasági egység felszámolási eljárásának megindításához. |
3. SZAKASZ
Irányítási rendszer
322. cikk
A különleges célú gazdasági egységet ténylegesen vezető személyekre vonatkozó szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági követelmények
(1) A különleges célú gazdasági egységet ténylegesen vezető valamennyi személy mindenkor megfelel a 2009/138/EK irányelv 42. cikkének (1) bekezdésében megállapított követelményeknek.
(2) A különleges célú gazdasági egységek a különleges célú gazdasági egységet ténylegesen vezetők személyéről értesítik a felügyeleti hatóságokat, valamint igazolják a felügyeleti hatóságok felé, hogy ezek a személyek megfelelnek 2009/138/EK irányelv 42. cikkének (1) bekezdésében megállapított követelményeknek.
(3) A különleges célú gazdasági egységek a különleges célú gazdasági egységet ténylegesen vezetők személyében bekövetkező változásokról értesítik a felügyeleti hatóságokat, mellékelve minden olyan információt, amely a 2009/138/EK irányelv 42. cikke (1) bekezdésének megfelelően a különleges célú gazdasági egység vezetésére kijelölt új személyek szakmai alkalmasságának és üzleti megbízhatóságának megállapításához szükséges.
(4) A különleges célú gazdasági egységek értesítik a felügyeleti hatóságokat, amennyiben a különleges célú gazdasági egységet ténylegesen vezető személyeket a 2009/138/EK irányelv 42. cikkének (1) bekezdésében említett követelmények nem teljesítése miatt leváltják.
323. cikk
A minősített részesedéssel rendelkező részvényesekre vagy tagokra vonatkozó szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági követelmények
(1) Annak értékelése során, hogy a különleges célú gazdasági egységben a 2009/138/EK irányelv 13. cikkének 21. pontja értelmében minősített részesedéssel rendelkező részvényesek vagy tagok szakmailag alkalmasak-e és üzletileg megbízhatóak-e, az alábbi követelmények mindegyikét figyelembe veszik:
| a) | a különleges célú gazdasági egységben minősített részesedéssel rendelkező részvényes vagy tag jó üzleti hírneve és tisztessége; |
| b) | a különleges célú gazdasági egységben minősített részesedéssel rendelkező részvényes vagy tag pénzügyi megbízhatósága; |
| c) | a különleges célú gazdasági egységben minősített részesedéssel rendelkező részvényes vagy tag befolyásának mértéke a különleges célú gazdasági egységben; |
| d) | a különleges célú gazdasági egységben minősített részesedéssel rendelkező részvényes vagy tagok minősített részesedése kapcsán alapos okkal feltételezhető, hogy pénzmosást vagy terrorizmusfinanszírozást követnek vagy követtek el, illetve kísérelnek vagy kíséreltek meg elkövetni a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 15 ) 1. cikke értelmében, vagy hogy a minősített részesedés növelheti ennek kockázatát. |
(2) A különleges célú gazdasági egységek a különleges célú gazdasági egységben minősített részesedéssel rendelkező részvényesek vagy tagok személyéről értesítik a felügyeleti hatóságokat.
324. cikk
Megbízható ügyviteli és számviteli eljárások, megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusok és kockázatkezelési előírások
(1) A különleges célú gazdasági egységek hatékony, a különleges célú gazdasági egység körültekintő és megbízható irányítását szavatoló irányítási rendszert működtetnek, amely arányos a vállalt kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével, valamint az engedélyezett felhasználási céljaival.
(2) A különleges célú gazdasági egységek irányítási rendszere az alábbi részek mindegyikét tartalmazza:
| a) | írott szabályzatok legalább a következőkre vonatkozóan: kockázatkezelés, belső ellenőrzés, ügyviteli és számviteli eljárások és adott esetben kiszervezés; az írott szabályzatok a 2009/138/EK irányelv 44. cikke (2) bekezdésének a)–f) pontjában meghatározott területekkel összefüggő szabályzatokból állnak, amennyiben ezek a szabályzatok a különleges célú gazdasági egységek felhasználási céljait figyelembe véve meghatározóak; |
| b) | hatékony belső ellenőrzési rendszer annak biztosítására, hogy a szerződések 2. szakaszban foglalt kötelező tartalmi elemei, valamint az 5. szakaszban foglalt követelmények folyamatosan teljesüljenek; |
| c) | eredményes kockázatkezelési rendszer, amely azon kockázatok folyamatos azonosításához, méréséhez, monitorozásához, kezeléséhez és jelentéséhez szükséges folyamatokból és jelentési eljárásokból áll, amelyeknek a különleges célú gazdasági egység ki lehet téve. |
(3) A különleges célú gazdasági egységek biztosítják a (2) bekezdés a) pontjában említett szabályzatok eredményes végrehajtását.
4. SZAKASZ
Felügyeleti jelentéstétel
325. cikk
Felügyeleti jelentéstétel
(1) A felügyeleti hatóságok abban a tagállamban, amelyben a különleges célú gazdasági egység székhellyel rendelkezik, a különleges célú gazdasági egység felügyeletéhez szükséges mértékben kérhetnek vonatkozó információt a különleges célú gazdasági egységtől.
(2) A különleges célú gazdasági egységek valamennyi alább felsorolt információt bejelentik annak a tagállamnak a felügyeleti hatóságának, amelyben a különleges célú gazdasági egység székhellyel rendelkezik:
| a) | a különleges célú gazdasági egységek 2009/138/EK irányelv 75. cikkével összhangban értékelt, lényeges kategória szerint megkülönböztetett eszközeinek értéke, valamint az értékelés alapjának, módszereinek és feltevéseinek leírása; |
| b) | a különleges célú gazdasági egység összesített legnagyobb kockázati kitettsége, valamint az összesített legnagyobb kockázati kitettség meghatározására használt alapok, módszerek és feltevések ismertetése; |
| c) | a különleges célú gazdasági egység, a biztosító vagy viszontbiztosító és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy finanszírozási mechanizmus szolgáltatói közötti érdekütközés; |
| d) | az utolsó jelentéstételi időszakban a különleges célú gazdasági egység által kötött jelentős ügyletek. |
(3) A különleges célú gazdasági egységek évente legalább egyszer benyújtják a (2) bekezdésben említett jelentést.
(4) A különleges célú gazdasági egységek a (2) bekezdésben említett jelentést az alábbiak szerint nyújtják be:
| a) | a 2016. június 30-án vagy azután záródó pénzügyi évre vonatkozóan a különleges célú gazdasági egység pénzügyi évének lezárásától számított 20 héten belül, de 2017. január 1-je előtt; |
| b) | a 2017. január 1-jén vagy azután záródó pénzügyi évre vonatkozóan a különleges célú gazdasági egység pénzügyi évének lezárásától számított 18 héten belül, de 2018. január 1-je előtt; |
| c) | a 2018. január 1-jén vagy azután záródó pénzügyi évre vonatkozóan a különleges célú gazdasági egység pénzügyi évének lezárásától számított 16 héten belül, de 2019. január 1-je előtt; |
| d) | a 2019. január 1-jén vagy azután záródó pénzügyi évekre vonatkozóan a különleges célú gazdasági egység pénzügyi évének lezárásától számított 14 héten belül. |
(5) A különleges célú gazdasági egységek azonnal értesítik annak a tagállamnak a felügyeleti hatóságait, amelyben a különleges célú gazdasági egység székhellyel rendelkezik, minden olyan változásról, amely befolyásolhatja a különleges célú gazdasági egység 318–324. cikknek és 326. cikknek való megfelelését.
5. SZAKASZ
A szavatolótőke-megfelelésre vonatkozó követelmények
326. cikk
A szavatolótőke-megfelelésre vonatkozó követelmények
(1) Ahhoz, hogy a különleges célú gazdasági egységeket teljes mértékben finanszírozottnak tekintsék, az alábbi követelmények mindegyikének meg kell felelniük:
| a) | a különleges célú gazdasági egységek eszközei a 2009/138/EK irányelv 75. cikkével összhangban kerülnek értékelésre; |
| b) | a különleges célú gazdasági egység mindenkor rendelkezik olyan eszközökkel, amelyek értéke eléri vagy meghaladja az összesített legnagyobb kockázati kitettséget, és a különleges célú gazdasági egység képes az általa fizetendő összegek kiegyenlítésére azok esedékességekor; |
| c) | a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-kibocsátásból vagy más finanszírozási mechanizmusokból származó bevételeket teljes mértékben befizetik. |
(2) A felügyeleti hatóságok annak vizsgálatakor, hogy a különleges célú gazdasági egység mindenkor rendelkezik-e olyan eszközökkel, amelyek értéke eléri vagy meghaladja az összesített legnagyobb kockázati kitettséget, és a különleges célú gazdasági egység képes-e az általa fizetendő összegek kiegyenlítésére azok esedékességekor, a következőket veszik figyelembe:
| a) | a különleges célú gazdasági egység likviditási kockázata; |
| b) | a különleges célú gazdasági egység számszerűsíthető kockázata; |
| c) | a különleges célú gazdasági egységben eszközök tartására vonatkozó megállapodások. |
(3) A különleges célú gazdasági egység a 325. cikk (2) bekezdésében említett jelentésében, valamint a felügyeleti hatóságok kérésére igazolja a felügyeleti hatóságok felé, hogy megfelel az (1) bekezdésben megállapított követelményeknek, és a (2) bekezdés a) és b) pontjáról jelentést készít.
(4) A különleges célú gazdasági egységre kockázatot átruházó biztosító vagy viszontbiztosító által a különleges célú gazdasági egység részére történő, meglévő biztosítási és viszontbiztosítási szerződésekkel kapcsolatos, jövőben várható kifizetések beleszámíthatók a különleges célú gazdasági egység eszközeibe, amennyiben az alábbi követelmények mindegyike teljesül:
| a) | a különleges célú gazdasági egységnek a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy finanszírozási mechanizmus szolgáltatói felé fennálló jövőbeli kötelezettségei kizárólag a különleges célú gazdasági egységre kockázatot átruházó biztosítótól vagy a viszontbiztosítótól érkező kifizetések megérkezése esetén merülnek fel; |
| b) | a különleges célú gazdasági egységre kockázatot átruházó biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéjét semmilyen körülmények között nem érinti negatívan az említett kifizetések meg nem érkezése a különleges célú gazdasági egységhez; |
| c) | a különleges célú gazdasági egység továbbra is megfelel az (1) bekezdésben megállapított követelményeknek abban az esetben is, ha a különleges célú gazdasági egységre kockázatot átruházó biztosítótól vagy a viszontbiztosítótól nem érkeznek meg az említett kifizetések; |
| d) | a kifizetések nem kapcsolódnak az 1. cikk (42) bekezdésében meghatározott összesített legnagyobb kockázati kitettségből kizárt kiadásokhoz. |
327. cikk
A befektetésekhez kapcsolódó szavatolótőke-megfelelésre vonatkozó követelmények
A különleges célú gazdasági egységek eszközeiket csak az alábbi követelmények mindegyikével összhangban fektethetik be:
| a) | a teljes eszközportfólió tekintetében a különleges célú gazdasági egységek csak olyan eszközökbe és pénzügyi instrumentumokba fektethetnek be, amelyek kockázatát a különleges célú gazdasági egység megfelelően tudja azonosítani, felmérni, monitorozni, kezelni, ellenőrizni és jelenteni; |
| b) | minden eszközt olyan módon kell befektetni, hogy az biztosítsa a portfólió egészének biztonságát, minőségét, likviditását és nyereségességét. Ezen túlmenően ezeknek az eszközöknek úgy kell elhelyezkedniük, hogy biztosítani lehessen hozzáférhetőségüket; |
| c) | minden eszközt oly módon kell befektetni, hogy az megfeleljen a különleges célú gazdasági egységek kötelezettségei jellegének és futamidejének. Minden eszközt a különleges célú gazdasági egységre kockázatot átruházó biztosító vagy viszontbiztosító legjobb érdeke szerint kell befektetni; |
| d) | a származtatott pénzügyi eszközökbe történő befektetéseket csak annyiban lehet alkalmazni, amennyiben hozzájárulnak a kockázatok csökkentéséhez, vagy elősegítik a hatékony portfóliókezelést; |
| e) | a befektetéseket és a szabályozott pénzügyi piacra be nem vezetett pénzeszközöket prudens szintre kell korlátozni; |
| f) | az eszközöket megfelelően diverzifikálni kell oly módon, hogy elkerüljék az egy adott eszközre, kibocsátóra vagy vállalkozások csoportjára, illetve földrajzi területre való túlzott koncentrációt, valamint a kockázatok túlzott felhalmozódását a portfólió egészében; |
| g) | ugyanazon kibocsátó vagy ugyanahhoz a csoporthoz tartozó kibocsátók eszközeibe történő befektetések nem tehetik ki túlzott kockázatkoncentrációnak a különleges célú gazdasági egységeket. |
II. CÍM
BIZTOSÍTÓCSOPORTOK
I. FEJEZET
CSOPORTSZINTŰ SZAVATOLÓTŐKE-MEGFELELÉSI SZÁMÍTÁS
1. SZAKASZ
Csoportszintű szavatolótőke-megfelelés: a számítási mód kiválasztása és általános elvek
328. cikk
A módszer kiválasztása
(1) A csoportfelügyeleti hatóság annak vizsgálata során, hogy az 1. módszer kizárólagos alkalmazása nem megfelelő, és így megengedve a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés 2. módszerrel, vagy a 2009/138/EK irányelv 230–233. cikkében meghatározott 1. és 2. módszer kombinációjával összhangban történő számítását, a többi felügyeleti hatósággal és részesedéssel rendelkező biztosítóval vagy viszontbiztosítóval, vagy biztosítói holdingtársasággal vagy vegyes pénzügyi holdingtársasággal folytatott konzultációt követően valamennyi alábbi elemet mérlegeli:
| a) | a kapcsolt vállalkozásra vonatkozó rendelkezésre álló információ mennyisége és minősége nem elég-e ahhoz, hogy az 1. módszer vonatkozzon rá; |
| b) | a kapcsolt vállalkozásra nem terjed-e ki egy csoportszintű belső modell olyan esetekben, ahol a 2009/138/EK irányelv 231. cikkének megfelelően jóváhagyott csoportszintű belső modellt a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet számítására alkalmazzák; |
| c) | a b) pont alkalmazásában a csoportszintű belső modellbe be nem számított kockázatok lényegtelenek-e a csoport átfogó kockázati profiljának vonatkozásában; |
| d) | a kapcsolt vállalkozás vagy vállalkozások vonatkozásában az 1. módszer alkalmazása nem indokolatlanul terhes-e, és a csoport kockázatainak jellege, nagyságrendje és összetettsége miatt a 2. módszer alkalmazása az említett kapcsolt vállalkozás vagy vállalkozások vonatkozásában nem befolyásolja-e lényegesen a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés számítását; |
| e) | a csoporton belüli ügyletek az ügyletek volumenét és értékét tekintve nem jelentősek-e; |
| f) | amennyiben a csoport harmadik országhoz köthető biztosítókat és viszontbiztosítókat is tartalmaz, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat a 2009/138/EK irányelv 227. cikkének (4) vagy (5) bekezdése alapján fogadták-e el, amely szerint az ilyen harmadik országok szolvenciarendszere egyenértékűnek vagy ideiglenesen egyenértékűnek tekinthető. |
(2) A választott módszer vagy módszerek kombinációja mindig következetesen alkalmazandó. A csoportfelügyeleti hatóság előírja a részesedéssel rendelkező biztosítók vagy viszontbiztosítók, vagy biztosítói holdingtársaságok vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságok számára, hogy térjenek vissza az 1. módszerhez az olyan kapcsolt vállalkozások esetében, amikor a 2. módszer vagy az 1. és 2. módszer kombinációjának alkalmazása az (1) bekezdésben említett elemek figyelembevétele alapján nem indokolt.
329. cikk
Egyes kapcsolt vállalkozások kezelése
(1) A 328. cikk sérelme nélkül és hacsak az érintett kapcsolt vállalkozás könyv szerinti értéke nem kerül levonásra a csoportszintű szavatolótőke-megfeleléséhez a 2009/138/EK irányelv 229. cikkének megfelelően figyelembe vehető szavatoló tőkéből, a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés számítása valamennyi alább felsorolt elemet tartalmazza:
| a) | az olyan kapcsolt vállalkozások tőkeszükséglete, amelyek hitelintézetek, befektetési vállalkozások vagy pénzügyi intézmények, valamint az ilyen vállalkozásoknak a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének 7. pontjában említett vonatkozó ágazati szabályok szerint számított szavatolótőke-elemei; |
| b) | az olyan kapcsolt vállalkozások tőkeszükséglete, amelyek foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények, valamint az ilyen vállalkozások a 2003/41/EK irányelv 17–17c. cikke szerint számított szavatolótőke-elemei; |
| c) | az olyan kapcsolt vállalkozások 2009/65/EK irányelv 7. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban számított tőkeszükséglete, amelyek átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV-k) alapkezelő társaságai, valamint az ilyen vállalkozásoknak az említett irányelv 2. cikke (1) bekezdésének l) pontja szerint számított szavatoló tőkéje; |
| d) | az olyan kapcsolt vállalkozások 2011/61/EU irányelv 9. cikkével összhangban számított tőkeszükséglete, amelyek alternatívbefektetésialap-kezelők, valamint az ilyen vállalkozásoknak az említett irányelv 4. cikke (1) bekezdésének ad) pontja szerint számított szavatoló tőkéje; |
| e) | az olyan kapcsolt vállalkozások elvi tőkeszükséglete és szavatolótőke-elemei, amelyek pénzügyi tevékenységet végző nem szabályozott vállalkozások, ahol az elvi tőkeszükséglet az a tőkeszükséglet, amelynek a kapcsolt vállalkozásnak a vonatkozó ágazati szabályok alapján meg kellene felelnie, ha szabályozott vállalkozás lenne. |
(2) A 2009/138/EK irányelv 235. cikkében megállapított rendelkezések alkalmazásában amennyiben az anyavállalatnak minősülő holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság alárendelt kölcsöntőkét bocsátott ki, vagy az említett irányelv 98. cikkében meghatározott korlátok erejéig egyéb figyelembe vehető szavatoló tőkével rendelkezik, úgy az említett irányelv 226. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó.
(3) A 2009/138/EK irányelv 13. cikkének 26. pontjában meghatározott különleges célú gazdasági egységeket, amelyekre a részesedéssel rendelkező vállalkozás vagy annak egyik leányvállalata kockázatot ruházott át, a következő helyzetek bármelyikében ki kell zárni a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés számításából:
| a) | a különleges célú gazdasági egység megfelel a 2009/138/EK irányelv 211. cikkében meghatározott követelményeknek, vagy adott esetben az említett irányelv 211. cikkének (3) bekezdése értelmében a tagállami jognak; |
| b) | a különleges célú gazdasági egységet egy harmadik országbeli felügyeleti hatóság szabályozza, és az egység a 2009/138/EK irányelv 211. cikkének (2) bekezdésében meghatározott követelményekkel egyenértékű követelményeknek megfelel. |
E bekezdés alkalmazásában a 2009/138/EK irányelv 211. cikke csoportszinten alkalmazandó.
330. cikk
A kapcsolt vállalkozások figyelembe vehető szavatoló tőkéjének hozzáférhetősége csoportszinten
(1) A felügyeleti hatóság annak értékelése során, hogy egyes, a kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító, biztosítói holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság szavatolótőke-szükségletének fedezetéhez figyelembe vehető szavatolótőke-elemek nem állnak ténylegesen rendelkezésre a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet fedezésére, valamennyi alább felsorolt elemet figyelembe veszi:
| a) | a szavatolótőke-elemre olyan jogi vagy szabályozási követelmények vonatkoznak-e, amelyek korlátozzák az elemnek a csoportban felmerülő bármilyen veszteség fedezésére irányuló képességét; |
| b) | fennállnak-e olyan jogi vagy szabályozási követelmények, amelyek korlátozzák az eszközök tőkeátruházhatóságát más biztosítókra vagy viszontbiztosítókra; |
| c) | a szavatolótőke-elemek rendelkezésre bocsátása a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet fedezésére nem lenne-e lehetséges legfeljebb 9 hónapon belül; |
| d) | ahol a 2. módszert alkalmazzák, a szavatolótőke-elem nem felel-e meg a 71., 73. és 77. cikkben meghatározott feltételeknek; a „szavatolótőke-szükséglet” meghatározás e célból az említett cikkekben mind a szavatolótőke-elemet kibocsátó kapcsolt vállalkozás szavatolótőke-szükségletét, mind a csoportszintű szavatolótőke-szükségletet jelenti. |
(2) Az első bekezdésben említett értékelés során a felügyeleti hatóság figyelembe veszi a folyamatosan fennálló korlátozásokat.
Az első bekezdésben említett értékelés során a felügyeleti hatóság továbbá figyelembe veszi a részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító, biztosítói holdingtársaság, vegyes pénzügyi holdingtársaság vagy bármely kapcsolt vállalkozás költségeit, amelyeket az ilyen elemek csoportszinten történő rendelkezésre bocsátása magával vonhat.
(3) Az alábbi elemekről azt kell feltételezni, hogy nem állnak ténylegesen rendelkezésre a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet fedezésére:
| a) | kiegészítő szavatolótőke-elemek; |
| b) | elsőbbségi részvények, alárendelt egyesületi tagi számlák és alárendelt kölcsöntőke; |
| c) | a nettó halasztott adókövetelések értékével megegyező összeg; e célból a halasztott adókövetelések összege csökkenthető a kapcsolódó halasztott adókötelezettségek összegével, amennyiben mind a halasztott adókövetelések, mind a kapcsolódó halasztott adókötelezettségek egy tagállam vagy harmadik ország adóügyi törvényéből származtathatók, és az adott tagállam vagy harmadik ország adóhatósága megengedi az ilyen kiegyenlítést. |
Amennyiben a részesedéssel rendelkező vállalkozás a felügyeleti hatóság számára hitelt érdemlő módon igazolja, hogy az első albekezdésben említett feltevés valamelyik elem vonatkozásában a csoport adott körülményei között nem megfelelő, a részesedéssel rendelkező vállalkozás beemelheti azt az elemet a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet fedezésére rendelkezésre álló szavatolótőke-elemek közé.
(4) Az alábbi elemekről semmiképpen nem lehet azt feltételezni, hogy ténylegesen rendelkezésre állnak a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet fedezésére:
| a) | kisebbségi részesedés egy leányvállalatban, amely meghaladja a leányvállalat csoportszintű szavatolótőke-szükséglethez való hozzájárulását, amennyiben a leányvállalat biztosító vagy viszontbiztosító, harmadik országbeli biztosító vagy viszontbiztosító, biztosítói holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság; |
| b) | kisebbségi részesedés egy kiegészítő szolgáltatást végző leányvállalatban; |
| c) | bármilyen korlátozott szavatolótőke-elem a 2009/138/EK irányelv 99. cikkének b) pontjában és az e rendelet 80. cikkében említett elkülönített alapokban. |
(5) Amennyiben a kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító, harmadik országbeli biztosító vagy viszontbiztosító, biztosítói holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság szavatolótőke-eleme nem áll ténylegesen rendelkezésre a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet fedezésére, az említett szavatolótőke-elem kizárólag a kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító, harmadik országbeli biztosító vagy viszontbiztosító, biztosítói holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság csoportszintű szavatolótőke-szükséglethez való hozzájárulása mértékéig vehető figyelembe a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés számítása során.
(6) Amennyiben a kapcsolt biztosítót vagy viszontbiztosítót, harmadik országbeli biztosítót vagy viszontbiztosítót, biztosítói holdingtársaságot vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságot a 335. cikk (1) bekezdésének a) vagy c) pontja szerint feltüntetik a konszolidált adatokban, úgy a vállalkozás csoportszintű szavatolótőke-szükséglethez való hozzájárulása tükrözi a diverzifikáció előnyeit, és azt a következők szerint kell kiszámítani:
| a) | a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükségletnek a standard formula alapján történő számításakor a kapcsolt vállalkozás vonatkozásában az adott kapcsolt vállalkozás szavatolótőke-szükségletének arányos része szorozva az annak az aránynak megfelelő százalékkal, amelyet a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet diverzifikált eleme a 336. cikk a) pontjában megállapítottak szerint képvisel a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet diverzifikált komponensének számításában figyelembe vett, valamennyi vállalkozással kapcsolatos szavatolótőke-szükséglet összegében; |
| b) | a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükségletnek a belső modell alapján történő számításakor a kapcsolt vállalkozás vonatkozásában az adott kapcsolt vállalkozás szavatolótőke-szükséglete szorozva azoknak a csoportszintű diverzifikációs hatásoknak az arányával megegyező százalékkal, amelyeket a kapcsolt vállalkozásnak tulajdonítanak és az adott belső modell alapján határoznak meg, feltéve, hogy a belső modellen alapuló konszolidált számításban figyelembe vett összes kapcsolt biztosítóra és viszontbiztosítóra, biztosítói holdingtársaságra vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságra vonatkozó százalékok összege 100 %-kal egyenlő. |
2. SZAKASZ
Csoportszintű szavatolótőke-megfelelés: számítási módszerek
331. cikk
A kapcsolt biztosítók és viszontbiztosítók szavatolótőke-elemeinek besorolása csoportszinten
(1) Amennyiben a szavatolótőke-elemet egy, a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés számításába bevont kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító az I. cím IV. fejezetének 2. szakaszában megállapított kritériumok alapján a három szint egyikébe sorolja be, a szavatolótőke-elemet csoportszinten ugyanabba a szintbe kell besorolni, feltéve, hogy valamennyi alább felsorolt kiegészítő követelmény teljesül:
| a. | a vállalkozások megfelelnek az e rendelet 71., 73. és 77. cikkében megállapított követelményeknek; |
| b. | a szavatolótőke-elem tehermentes, és nem kapcsolódik egyetlen más olyan ügylethez sem, amely a szavatolótőke-elemmel együtt mérlegelve azt eredményezhetné, hogy az adott szavatolótőke-elem csoportszinten nem felel meg a 2009/138/EK irányelv 94. cikkében leírt feltételeknek. |
(2) Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában:
| a) | az e rendelet 71., 73. és 77. cikkében említett „szavatolótőke-szükséglet” a szavatolótőke-elemet kibocsátó kapcsolt vállalkozás szavatolótőke-szükséglete és a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
(3) E cikk alkalmazásában az I. cím IV. fejezetének 2. szakaszában említett „biztosító vagy viszontbiztosító” a részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító és a csoporthoz tartozó, a szavatolótőke-elemet kibocsátó biztosító vagy viszontbiztosító.
(4) Az (1) bekezdéstől eltérően amennyiben a kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító egy olyan szavatolótőke-elemet sorolt a 2. szintbe, amely a 73. cikk (1) bekezdésének j) pontja értelmében az 1. szintbe sorolható, a besorolás nem zárhatja ki ugyanennek a szavatolótőke-elemnek az. 1 szintbe sorolását csoportszinten, feltéve, hogy a 82. cikk (3) bekezdésében foglalt korlátozást csoportszinten betartják.
332. cikk
A harmadik országbeli kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók szavatolótőke-elemeinek besorolása csoportszinten
(1) Amennyiben a szavatolótőke-elemet egy harmadik országbeli kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító bocsátja ki, a részesedő vállalkozás a szavatolótőke-elemet az I. cím IV. fejezetének 2. szakaszában megállapított besorolási kritériumok alapján sorolja be, feltéve, hogy valamennyi alább felsorolt kiegészítő követelmény teljesül:
| a) | a vállalkozások megfelelnek az e rendelet 71., 73. és 77. cikkében megállapított követelményeknek; |
| b) | a szavatolótőke-elem tehermentes, és nem kapcsolódik egyetlen más olyan ügylethez sem, amely a szavatolótőke-elemmel együtt mérlegelve azt eredményezhetné, hogy az adott szavatolótőke-elem csoportszinten nem felel meg a 2009/138/EK irányelv 94. cikkében leírt feltételeknek. |
(2) Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában:
| a) | az e rendelet 71., 73. és 77. cikkében említett „szavatolótőke-szükséglet” a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
333. cikk
A biztosítói holdingtársaságok, vegyes pénzügyi holdingtársaságok és kiegészítő szolgáltatást végző leányvállalatok szavatolótőke-elemeinek besorolása csoportszinten
(1) Amennyiben a szavatolótőke-elemet egy biztosítói holdingtársaság, köztes biztosítói holdingtársaság, vegyes pénzügyi holdingtársaság, köztes vegyes pénzügyi holdingtársaság vagy kiegészítő szolgáltatást végző leányvállalat bocsátja ki, a részesedő vállalkozás a szavatolótőke-elemet az I. cím IV. fejezetének 2. szakaszában megállapított besorolási kritériumok alapján sorolja be, feltéve, hogy valamennyi alább felsorolt kiegészítő követelmény teljesül:
| a) | a vállalkozások megfelelnek az e rendelet 71., 73. és 77. cikkében megállapított követelményeknek; |
| b) | a szavatolótőke-elem tehermentes, és nem kapcsolódik egyetlen más olyan ügylethez sem, amely a szavatolótőke-elemmel együtt mérlegelve azt eredményezhetné, hogy az adott szavatolótőke-elem csoportszinten nem felel meg a 2009/138/EK irányelv 94. cikkében leírt feltételeknek. |
(2) Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában:
| a) | az e rendelet 71., 73. és 77. cikkében említett „szavatolótőke-szükséglet” a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet; |
| b) | az e rendelet 71., 73. és 77. cikkében említett „minimális tőkeszükséglet” a biztosítói holdingtársaság, a köztes biztosítói holdingtársaság, a vegyes pénzügyi holdingtársaság, a köztes vegyes pénzügyi holdingtársaság vagy a kiegészítő szolgáltatást végző leányvállalat 331. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett vonatkozó minimumnak való meg nem felelése és fizetésképtelensége. |
(3) E cikk alkalmazásában az I. cím IV. fejezetének 2. szakaszában szereplő „biztosító vagy viszontbiztosító” a szavatolótőke-elemet kibocsátó biztosítói holdingtársaság, köztes biztosítói holdingtársaság, vegyes pénzügyi holdingtársaság, köztes vegyes pénzügyi holdingtársaság vagy kiegészítő szolgáltatást végző leányvállalat.
334. cikk
A reziduális kapcsolt vállalkozások szavatolótőke-elemeinek besorolása
(1) A 335. cikk (1) bekezdésének f) pontjában említett kapcsolt vállalkozások szavatolótőke-elemeit a csoportszintű átértékelési tartalék részének tekintik.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérően adott esetben és amennyiben az (1) bekezdésben említett szavatolótőke-elemek lényegesen befolyásolják a csoport szavatoló tőkéjét vagy a csoportszintű szavatolótőke-megfelelést, a részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító, a biztosítói holdingtársaság vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaság ezeket a szavatolótőke-elemeket az I. cím IV. fejezetének 2. szakaszában megállapított kritériumok alapján besorolja a három szint egyikébe.
335. cikk
1. módszer: a konszolidált adatok meghatározása
(1) A csoportszintű szavatolótőke-megfelelés 1. módszer alapján történő számításához a konszolidált adatok valamennyi alább felsorolt elemet tartalmazzák:
| a) | valamennyi biztosító vagy viszontbiztosító, harmadik országbeli biztosító vagy viszontbiztosító, biztosítói holdingtársaság, vegyes pénzügyi holdingtársaság és kiegészítő szolgáltatásokat végző vállalkozás adatainak – amelyek az anyavállalat leányvállalatai – teljes konszolidációja; |
| b) | azon különleges célú gazdasági egységek adatainak teljes konszolidációja, amelyekre a részesedő vállalkozás vagy annak egyik leányvállalata kockázatot hárított át, és amelyek a 329. cikk (3) bekezdése értelmében nincsenek kizárva a csoportszintű szavatolótőke-megfelelési számítás hatálya alól; |
| c) | az a) pontban említett vállalkozás által irányított biztosító vagy viszontbiztosító, harmadik országbeli biztosító vagy viszontbiztosító, biztosítói holdingtársaság, vegyes pénzügyi holdingtársaság és kiegészítő szolgáltatásokat végző vállalkozás, valamint az a) pontban nem említett egy vagy több vállalkozás adatainak arányos konszolidációja, amennyiben ezeknek a vállalkozásoknak a felelőssége az általuk birtokolt tőkerészesedésre korlátozódik; |
| d) | a 13. cikk (3) bekezdésével összhangban a kiigazított tőkemódszer alapján az olyan kapcsolt biztosítóban vagy viszontbiztosítóban, harmadik országbeli biztosítóban vagy viszontbiztosítóban, biztosítói holdingtársaságban vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságban birtokolt valamennyi részesedés adatai, amelyek nem az anyavállalat leányvállalatai, és amelyekre az a) és c) pont nem vonatkozik; |
| e) | a vállalkozásoknak a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének (7) bekezdésében említett vonatkozó ágazati szabályok szerint számított szavatoló tőkéjének arányos részesedése az olyan kapcsolt vállalkozásokban birtokolt részesedésekhez kapcsolódóan, amelyek hitelintézetek, befektetési vállalkozások és pénzügyi intézmények, alternatív alapkezelő társaságok, ÁÉKBV alapkezelő társaságok, foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények vagy pénzügyi tevékenységet végző nem szabályozott vállalkozások; |
| f) | az e rendelet 13. cikkével összhangban valamennyi kapcsolt vállalkozás, köztük a kiegészítő szolgáltatásokat végző vállalkozások adatai, kivéve az a)–e) pontban említett vállalkozásokat. |
(2) Az (1) bekezdés d) pontjától eltérően a 2013/34/EU irányelv 22. cikkének (7) bekezdésében említett módon kapcsolatban álló kapcsolt vállalkozások adatait az első bekezdés a), c), d), e) vagy f) pontja alapján be kell vonni a csoportfelügyeleti hatóság által a 2009/138/EK irányelv 221. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említetteknek megfelelően meghatározott arányos részesedés alapján.
(3) A konszolidált csoportszintű szavatoló tőke számításának alkalmazásában az (1) és (2) bekezdésben említett adatok nem tartalmazzák a csoporton belüli ügyleteket.
336. cikk
1. módszer: A konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet számítása
A konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet az alábbiak összege:
| a) | a 2009/138/EK irányelv I. cím VI. fejezetének 4. szakaszában megállapított szabályokat követve az e rendelet 335. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett konszolidált adatok alapján számított szavatolótőke-szükséglet; |
| b) | az e rendelet 335. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett minden egyes vállalkozás szavatolótőke-szükségletének arányos része; harmadik országbeli kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók esetében, amelyek nem leányvállalatok, a szavatolótőke-szükséglet úgy számítandó, mintha a vállalkozás központi irodája az Unión belül lenne; |
| c) | az e rendelet 335. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett vállalkozások esetében a 2003/41/EK irányelv értelmében a hitelintézetek, befektetési vállalkozások, pénzügyi intézmények, alternatívbefektetésialap-kezelők, ÁÉKBV alapkezelő társaságok és foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tőkeszükségletének a vonatkozó ágazati szabályok szerint számított arányos része, és a pénzügyi tevékenységet végző, nem szabályozott vállalkozások elvi tőkeszükségletének arányos része; |
| d) | az e rendelet 335. cikke (1) bekezdésének f) pontjában említett vállalkozások esetében az e rendelet 13., 168–171., 182–187. és 188. cikkével összhangban meghatározott összeg. |
337. cikk
1. módszer: a helyi valuta meghatározása az árfolyamkockázat számítása céljából
Amennyiben a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükségletet részben vagy teljes mértékben a standard formula alapján számítják, a 188. cikk első bekezdésében említett helyi valuta megegyezik az összevont éves beszámoló elkészítésekor alkalmazott valutával.
338. cikk
1. módszer: a csoportra jellemző paraméterek
(1) A csoportfelügyeleti hatóság jóváhagyásától függően a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet a standard formula keretén belül kiszámítható úgy is, hogy a 218. cikkben megállapított standard paraméterek egy részét a csoportra jellemző paraméterekkel helyettesítik (a továbbiakban: a csoportra jellemző paraméterek).
(2) A csoportra jellemző paraméterek számításához felhasznált adatok megfelelnek a 2009/138/EK irányelv 104. cikkének (7) bekezdésében és az e rendelet 219. cikkében megállapított kritériumoknak.
(3) A csoportra jellemző paraméterek számításánál alkalmazott standardizált módszerek az e rendelet 220. cikkében megállapított módszerek.
(4) E cikk alkalmazásában az e rendelet 218., 219. és 220. cikkében említett „biztosítóspecifikus paraméterek” a „csoportra jellemző paraméterek”, a „biztosítók és viszontbiztosítók” pedig a csoportra jellemző paraméterek alkalmazását kérelmező „részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, biztosítói holdingtársaságok vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságok”.
339. cikk
1. módszer: a legjobb becslés
(1) A biztosítástechnikai tartalékok konszolidált adatokon alapuló konszolidált legjobb becslése az alábbiak összegével egyenlő:
| a) | a részesedéssel rendelkező biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a 2009/138/EK irányelv 75–86. cikkével összhangban számított legjobb becslése; |
| b) | az e rendelet 335. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontjában említett kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók és harmadik országbeli biztosítók vagy viszontbiztosítók a 2009/138/EK irányelv 75–86. cikkével összhangban számított legjobb becslésének az említett irányelv 221. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett arányos része. |
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító, valamint az egyes kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók és harmadik országbeli biztosítók és viszontbiztosítók legjobb becslései nem tartalmazzák a csoporton belüli ügyleteket. A csoporton belüli viszontbiztosítási szerződések vonatkozásában valamennyi alább felsorolt kiigazítást el kell végezni:
| a) | a kockázatokat átvállaló vállalkozás legjobb becslése ne tartalmazza a csoporton belüli viszontbiztosítási szerződések kötelezettségeiből eredő pénzáramlásokat; |
| b) | a kockázatot átengedő vállalkozás ne ismerje el a csoporton belüli viszontbiztosítási szerződésekből megtérülő összegeket. |
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában a részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító a 265. cikkben említett dokumentációt és adatjegyzéket a (2) bekezdésben említett legjobb becslés kiigazításának kiszámításánál felhasznált adatokra korlátozhatja.
340. cikk
1. módszer: kockázati ráhagyás
A biztosítástechnikai tartalékok konszolidált adatokon alapuló konszolidált kockázati ráhagyása az alábbiak összegével egyenlő:
| a) | a részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító kockázati ráhagyása; |
| b) | az e rendelet 335. cikke (1) bekezdésének a) és c) pontjában említett kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók és harmadik országbeli biztosítók vagy viszontbiztosítók kockázati ráhagyásának a 2009/138/EK irányelv 221. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett arányos része. |
341. cikk
Az 1. és 2. módszer kombinációja: minimális konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet
Amennyiben a csoportfelügyeleti hatóság a 2009/138/EK irányelv 220. cikkének (2) bekezdésével összhangban úgy dönt, hogy az 1. és 2. módszer kombinációját alkalmazza a csoportra, az irányelv 230. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében rögzített követelményekkel összhangban meg kell határozni a csoport 1. módszer által fedezett részére számított konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet minimumszintjét.
342. cikk
2. módszer: a csoporton belüli tőkeképzés kizárása a legjobb becslés vonatkozásában
(1) Az összesített csoportszintű figyelembe vehető szavatoló tőkét úgy kell kiigazítani, hogy megszüntesse a csoporton belüli ügyletek hatásait, amennyiben a csoporton belüli ügylet hatása a biztosítók és viszontbiztosítók legjobb becslésére olyan hatással van, hogy a (2) bekezdésben meghatározott összeg változik attól függően, hogy a csoporton belüli ügyletet az adott összeg kiszámításakor figyelembe vették-e vagy sem.
(2) Az (1) bekezdésben említett összeg az alábbiak összege:
| a) | a részesedéssel rendelkező biztosítónak vagy viszontbiztosítónak a 2009/138/EK irányelv 75–86. cikkével összhangban számított legjobb becslése; |
| b) | az egyes kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók és harmadik országbeli kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók a 2009/138/EK irányelv 75–86. cikkével összhangban számított legjobb becslésének az említett irányelv 221. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett arányos része. |
II. FEJEZET
A KONSZOLIDÁLT CSOPORTSZINTŰ SZAVATOLÓTŐKE-SZÜKSÉGLET SZÁMÍTÁSÁNAK BELSŐ MODELLJEI
1. SZAKASZ
Kizárólag a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet számításánál alkalmazott teljes és részleges belső modellek
343. cikk
A kizárólag a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet belső modell alapján történő számítása iránti kérelem
(1) A konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükségletnek a 2009/138/EK irányelv 230. cikkének (2) bekezdésével összhangban, belső modell alapján való számítása iránti kérelmet a csoportfelügyeleti hatóság tagállamának egyik hivatalos nyelvén, vagy a csoportfelügyeleti hatóság által előzetesen jóváhagyott nyelven írásban kell benyújtani a csoportfelügyeleti hatóság részére.
(2) E fejezet alkalmazásában valamennyi tagállam felügyeleti hatósága, amelyben a belső modell alkalmazási körébe tartozó kapcsolt vállalkozások központi irodával rendelkeznek, a továbbiakban „a kérelem elbírálásában részt vevő felügyeleti hatóság”.
(3) A csoportfelügyeleti hatóság késedelem nélkül tájékoztatja a felügyeleti kollégiumot a kérelem beérkezéséről, és továbbítja a kérelmet a kérelem elbírálásában részt vevő többi felügyeleti hatóság részére.
(4) A kérelem elbírálásában részt vevő egyik felügyeleti hatóság arra vonatkozó kérelmét, hogy a csoportfelügyeleti hatóság részére benyújtott kérelem nyelvétől eltérő nyelven is nyújtsák be a kérelem egészét vagy egy részét, először a csoportfelügyeleti hatósághoz kell benyújtani. A csoportfelügyeleti hatóság a kérelem elbírálásában részt vevő többi felügyeleti hatósággal való konzultációt követően előírja, hogy a kérelmet vagy annak vonatkozó részét a részt vevő felügyeleti hatóságok által leggyakrabban használt nyelven is nyújtsák be.
(5) A konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet belső modell alapján való számítása iránti kérelem a 2009/138/EK irányelv 112. és 113. cikke szerint szükséges dokumentumokon és információn kívül valamennyi alább felsorolt dokumentumot és információt is magában foglalja:
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
Amennyiben a kérelmet a szavatolótőke-szükséglet kiszámítása előtt nyújtották be, az i., ii. és iii. pontban említett szavatolótőke-szükségleteket a kérelem benyújtásának ideje előtti időpontra kell számítani.
344. cikk
A kizárólag a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet belső modell alapján történő számítása iránti kérelem értékelése
(1) A csoportfelügyeleti hatóság a végső határozat meghozatala előtt konzultál a kérelem elbírálásában részt vevő többi felügyeleti hatósággal annak érdekében, hogy lehetővé tegye a kérelem megfelelő elbírálását és szükség esetén előírja a kérelmező számára a kérelemnek a 2009/138/EK irányelv 231. cikke szerinti benyújtását.
(2) A felügyeleti kollégium azon felügyeleti hatóságai, amelyek a 343. cikk (2) bekezdésében foglaltak szerint nem a kérelem elbírálásában részt vevő felügyeleti hatóságok, a kérelem elbírálása során szintén részt vehetnek a kérelem elbírálásában. Az ilyen hatóságok részvétele az alábbi körülmények azonosítására és megelőzésére korlátozódik:
| a) | amennyiben az üzleti tevékenység részeinek a belső modell alkalmazási köréből való kizárása a csoport kockázatainak jelentős alulbecsléséhez vezet; |
| b) | amennyiben a belső modell ellentmond egy előzőleg, vagy a vonatkozó felügyeleti hatóság jóváhagyási eljárása során jóváhagyott, bármely kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-szükségletének számításánál alkalmazott belső modellel. |
(3) A kérelem elbírálása adott esetben annak vizsgálatát is magában foglalja, hogy a kapcsolt vállalkozások a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés számításánál alkalmazott belső modell alóli kizárására vonatkozó, a 343. cikk (5) bekezdése a) pontja iii. alpontjának megfelelően biztosított magyarázat megfelelően bizonyítja-e azt, hogy az átfogó kockázatokat, amelyeknek a csoport ki van téve, a részleges belső modell alkalmazásával nem becsülték alá.
(4) A kérelem elbírálása annak a vizsgálatát is magában foglalja, hogy a 343. cikk (5) bekezdése a) pontja iv. alpontjának megfelelően biztosított magyarázat arra, hogy a belső modell a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet számítása vonatkozásában miért fed le egy kapcsolt vállalkozást, és azt ugyanakkor miért nem alkalmazzák az adott kapcsolt vállalkozás szavatolótőke-szükségletének számításához, megfelelően bizonyítja-e azt, hogy egy kérelmet nem a 2009/138/EK irányelv 231. cikke szerint nyújtottak be.
345. cikk
Határozat a kérelemről és a kizárólag a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet számításánál alkalmazott részleges belső modell alkalmazási körének kiterjesztésére irányuló átmeneti tervről
(1) A 344. cikk (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerinti, a többi felügyeleti hatósággal való konzultációt követően a csoportfelügyeleti hatóság meghozza a kérelemre vonatkozó határozatát. A csoportfelügyeleti hatóság határozatát közli a részesedő vállalkozással és a kérelem elbírálásában részt vevő többi felügyeleti hatósággal. A határozatot a csoportfelügyeleti hatóság tagállamának egyik hivatalos nyelvén kell elkészíteni.
(2) Amennyiben a kérelem elbírálásában részt vevő felügyeleti hatóságok több mint egy tagállam felügyeleti hatóságaiból állnak, a csoportfelügyeleti hatóság a többi felügyeleti hatósággal és magával a csoporttal történő konzultációt követően az érintett felügyeleti hatóságok által leggyakrabban használt nyelven is közzéteszi az (1) bekezdésben említett határozatát.
(3) A 344. cikk (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerinti, a többi felügyeleti hatósággal való konzultációt követően a csoportfelügyeleti hatóság előírhatja, hogy a kérelmező nyújtson be realisztikus átmeneti tervet a belső modell alkalmazási körének kiterjesztésére.
(4) Amennyiben a 2009/138/EK irányelv 230. cikke alapján jóváhagyták egy belső modell alkalmazását a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet számításához, ennek a modellnek a csoportba tartozó biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-szükségletének számításakor történő alkalmazására irányuló minden további engedélykérelemnek a 2009/138/EK irányelv 231. cikkében meghatározott eljárást kell követnie.
346. cikk
Használati teszt a kizárólag a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet számításánál alkalmazott belső modellekhez
(1) Amennyiben a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükségletet a 2009/138/EK irányelv 230. cikkének (2) bekezdésével összhangban belső modell alapján számítják ki, az e rendelet 223–227. cikkében megállapított követelményeket valamennyi alább felsorolt vállalkozásnak vagy vállalatnak be kell tartania:
| a) | az a részesedő vállalkozás, amely a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükségletet a belső modell alapján számítja; |
| b) | minden olyan kapcsolt biztosító és viszontbiztosító, amelynek üzleti tevékenysége kizárólag a belső modell csoportszintű eredményével kapcsolatban tartozik részben vagy egészben a belső modell alkalmazási körébe; |
| c) | minden olyan kapcsolt biztosítói holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság, amelynek üzleti tevékenysége kizárólag a belső modell csoportszintű eredményével kapcsolatban részben vagy egészben a belső modell alkalmazási körébe tartozik. |
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak, biztosítói holdingtársaságnak vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságnak kizárólag a belső modell azon részeinek vonatkozásában kell megfelelnie az e rendelet 225. cikkében megállapított követelményeknek, amelyek az adott vállalkozás és kapcsolt vállalkozásainak kockázatait fedik le.
2. SZAKASZ
Csoportszintű belső modell alkalmazása
347. cikk
A csoportszintű belső modell alkalmazása iránti kérelem
(1) E szakasz alkalmazásában a „csoportszintű belső modell” a 2009/138/EK irányelv 231. cikkének (1) bekezdésében foglaltak szerint egy, a csoporthoz tartozó biztosító vagy viszontbiztosító konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükségletének, valamint szavatolótőke-szükségletének számításánál alkalmazott belső modell.
(2) A csoportszintű belső modell alkalmazása iránti kérelmet írásban, a csoportfelügyeleti hatóság tagállama szerinti hivatalos nyelven, vagy a csoportfelügyeleti hatóság által előzetesen jóváhagyott nyelven kell benyújtani.
(3) E szakasz alkalmazásában a csoportfelügyeleti hatóság és valamennyi olyan tagállam felügyeleti hatósága, amelyben a szavatolótőke-szükséglet számításánál alkalmazandó csoportszintű belső modell alkalmazását kérelmező kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók központi irodája található, együtt „az érintett felügyeleti hatóságok”.
(4) A csoportfelügyeleti hatóság késedelem nélkül tájékoztatja a felügyeleti kollégiumot a kérelem beérkezéséről, és továbbítja a kérelmet az érintett felügyeleti hatóságok és a kérelem elbírálásában részt vevő többi felügyeleti hatóság részére.
(5) Az érintett felügyeleti hatóságok kérhetik, hogy a kérelem egészét vagy egy részét a csoportfelügyeleti hatóság részére benyújtott kérelem nyelvétől eltérő nyelven is nyújtsák be. A csoportfelügyeleti hatóság az érintett felügyeleti hatóságokkal való konzultációt követően előírja a kérelmező részére, hogy a kérelmet vagy annak vonatkozó részét a fent említett egyéb nyelven, vagy az érintett felügyeleti hatóságok által leggyakrabban használt nyelven is nyújtsa be.
(6) A csoportszintű belső modell alkalmazása iránti kérelem adott esetben az alábbi dokumentumokat és információkat foglalja magában:
| a) | a 343. cikk (5) bekezdésével összhangban előírt, a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet számításánál alkalmazandó belső modell alkalmazásával kapcsolatos dokumentumok és információk; a 343. cikk (5) bekezdése a) pontjának i. alpontjával kapcsolatban a dokumentáció tartalmazza valamennyi olyan biztosító és viszontbiztosító jegyzékét, amelyek a szavatolótőke-szükségletük számításához a csoportszintű belső modell alkalmazását kérelmezik; |
| b) | a 2009/138/EK irányelv I. címe VI. fejezete 4. szakasza 3. alszakaszának megfelelően előírt, a szavatolótőke-szükségletük számításához a csoportszintű belső modell alkalmazását kérelmező, csoporthoz tartozó biztosítók és viszontbiztosítók szavatolótőke-szükségletének számításánál alkalmazott belső modell alkalmazásával kapcsolatos dokumentumok; a biztosítók vagy viszontbiztosítók e célból leszűkíthetik a dokumentumok körét azokra a dokumentumokra, amelyek tartalmát még nem fedik le a részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító által az a) ponttal összhangban benyújtott dokumentumok. |
348. cikk
A csoportszintű belső modell alkalmazása iránti kérelem teljességének vizsgálata
(1) A csoportfelügyeleti hatóság a kérelem beérkezésétől számított 45 napon belül eldönti, hogy a kérelem teljes-e. A kérelem akkor teljes, ha a 347. cikkben meghatározott valamennyi dokumentumot tartalmazza.
(2) Amennyiben a csoportfelügyeleti hatóság úgy ítéli meg, hogy a kérelem nem teljes, haladéktalanul értesíti a kérelmezőt, hogy a 2009/138/EK irányelv 231. cikkében említett hat hónapos időszak még nem kezdődött el, és meghatározza azokat a dokumentumokat, amelyek tekintetében a kérelem nem tekinthető teljesnek.
(3) Amennyiben a csoportfelügyeleti hatóság úgy ítéli meg, hogy a kérelem teljes, erről, valamint arról, hogy a 2009/138/EK irányelv 231. cikkében említett hat hónapos időszak melyik nappal kezdődött el, haladéktalanul értesíti a kérelmezőt. A kezdő nap megegyezik a teljes kérelem kézhezvételének időpontjával.
349. cikk
Közös határozat a kérelemről és a modell alkalmazási körének kiterjesztésére irányuló átmeneti tervről
(1) A csoportfelügyeleti hatóság a 2009/138/EK irányelv 231. cikkének (2) bekezdésében foglaltak szerinti, az érintett felügyeleti hatóságokkal való közös határozat meghozatala előtt konzultál az e rendelet 343. cikkének (2) bekezdésében említett, a kérelem elbírálásában részt vevő többi felügyeleti hatósággal.
(2) Az érintett felügyeleti hatóságok közös határozatát a csoportfelügyeleti hatóság tagállamának egyik hivatalos nyelvén kell elkészíteni. A csoportfelügyeleti hatóság a kérelmező és minden érintett felügyeleti hatóság rendelkezésére bocsátja a határozat azon tagállam valamely hivatalos nyelvére fordított változatát, amelyben a kérelmező központi irodája található. A vállalkozást engedélyező felügyeleti hatóság a szavatolótőke-szükséglete számításához a csoportszintű belső modell alkalmazását kérelmező minden kapcsolt biztosító és viszontbiztosító részére megküldi a közös határozatot vagy – adott esetben – a határozat fordítását.
(3) Az érintett felügyeleti hatóságok a közös határozatban előírhatják, hogy a kérelmező nyújtson be realisztikus átmeneti tervet a csoportszintű belső modell alkalmazási körének kiterjesztésére.
350. cikk
A csoportszintű belső modellek használati tesztje
(1) Amennyiben a 2009/138/EK irányelv 231. cikkének (1) bekezdésével összhangban belső modellt alkalmaznak, az alább felsorolt vállalkozásoknak be kell tartaniuk az e rendelet 223–227. cikkében megállapított követelményeket:
| a) | a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükségletet a csoportszintű belső modell alapján számító részesedő vállalkozás a belső modell csoportszintű eredményével kapcsolatban, és a részesedéssel rendelkező biztosítók vagy viszontbiztosítók esetében ezen kívül a belső modell vállalkozásszintű eredményével kapcsolatban; |
| b) | minden kapcsolt biztosító és viszontbiztosító, amely a szavatolótőke-szükségletét a csoportszintű belső modell alapján számítja, a belső modell mind csoportszintű, mind vállalkozásszintű eredményével kapcsolatban; |
| c) | minden egyéb kapcsolt biztosító és viszontbiztosító, amelynek üzleti tevékenysége részben vagy egészben a belső modell alkalmazási körébe tartozik, kizárólag a csoportszintű belső modell csoportszintű eredményével kapcsolatban; |
| d) | minden kapcsolt biztosítói holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság, amelynek üzleti tevékenysége részben vagy egészben a belső modell alkalmazási körébe tartozik, kizárólag a csoportszintű belső modell csoportszintű eredményével kapcsolatban. |
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak, biztosítói holdingtársaságnak vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságnak kizárólag a belső modell azon részeinek vonatkozásában kell megfelelnie az e rendelet 225. cikkében megállapított követelményeknek, amelyek az adott vállalkozás és kapcsolt vállalkozásainak kockázatait fedik le.
III. FEJEZET
KÖZPONTOSÍTOTT KOCKÁZATKEZELÉSSEL RENDELKEZŐ CSOPORTOK CSOPORTSZINTŰ SZAVATOLÓTŐKE-MEGFELELÉSÉNEK FELÜGYELETE
351. cikk
A feltételek értékelése: kritériumok
(1) Annak értékelése során, hogy a 2009/138/EK irányelv 236. cikkének b) pontjával összhangban az anyavállalat kockázatkezelési folyamatai és belső ellenőrzési mechanizmusai kiterjednek-e a leányvállalatra, a csoportfelügyeleti hatóság és az érintett felügyeleti hatóságok mérlegelik valamennyi alább felsorolt kritérium teljesülését:
| a) | a 2009/138/EK irányelv 44. cikkének (4) bekezdésében említett kockázatkezelési feladatkört az anyavállalat a leányvállalat vonatkozásában jelentős mértékben gyakorolja úgy, hogy az anyavállalat végzi el a kockázatkezelési feladatkörbe tartozó, az e rendelet 269. cikkében felsorolt legtöbb feladatot; |
| b) | a 2009/138/EK irányelv 46. cikkében említett megfelelőségi feladatkört az anyavállalat a leányvállalat vonatkozásában jelentős mértékben gyakorolja úgy, hogy az anyavállalat végzi el a megfelelőségi feladatkörbe tartozó, az e rendelet 270. cikkében felsorolt legtöbb feladatot; |
| c) | a leányvállalat az anyavállalat által végzett kockázatkezelési és megfelelőségi tevékenységek vonatkozásában teljesíti a kiszervezésre vonatkozó, a 2009/138/EK irányelv 49. cikkében megállapított követelményeket. |
(2) Annak értékelése során, hogy a 2009/138/EK irányelv 236. cikkének b) pontjával összhangban a leányvállalatot megbízhatóan irányítják-e, a csoportfelügyeleti hatóság és az érintett felügyeleti hatóságok mérlegelik valamennyi alább felsorolt kritérium teljesülését:
| a) | a csoportnak a 2009/138/EK irányelv 246. cikkében említettek szerinti irányítási rendszere kellően eredményes, és nem idéz elő az említett irányelv 37. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett jelentős eltéréshez hasonló helyzetet; |
| b) | a leányvállalatnak a 2009/138/EK irányelv 41. cikkében említettek szerinti irányítási rendszere kellően eredményes, és nem idéz elő az említett irányelv 37. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett jelentős eltéréshez hasonló helyzetet; |
| c) | a leányvállalatnak a 2009/138/EK irányelv 41. cikkében említettek szerinti irányítási rendszerét nem veszélyeztetik a leányvállalatot irányító anyavállalat kockázatkezelési és megfelelőségi feladatkörei. |
352. cikk
A feltételek értékelése: eljárások
(1) E fejezet alkalmazásában „az érintett felügyeleti hatóságok” azon tagállamok felügyeleti hatóságai, amelyekben azoknak a leányvállalatoknak a központi irodái találhatók, amelyek vonatkozásában a 2009/138/EK irányelv 238 és 239. cikke alkalmazása iránti engedélyt benyújtották.
(2) Amennyiben az anyavállalat úgy dönt, hogy több leányvállalatra egyszerre nyújtja be a kérelmeket, a csoportfelügyeleti hatóságnak és az érintett felügyeleti hatóságok az ilyen kérelmeket a 2009/138/EK irányelv 237. cikkével összhangban együttesen mérlegelik.
353. cikk
Vészhelyzetek értékelése: kritériumok
Annak értékelése során, hogy egy adott helyzetet a 2009/138/EK irányelv 239. cikkének (2) bekezdésének megfelelően vészhelyzetnek kell-e tekinteni, a leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság mérlegeli valamennyi alább felsorolt kritérium teljesülését:
| (1) | az együttműködéshez, információcseréhez és a kollégiummal való konzultációhoz szükséges idő veszélyeztetné a meghozandó intézkedések hatékonyságát; |
| (2) | a javasolt intézkedések késedelmes végrehajtása valószínűleg tovább rontaná a leányvállalat pénzügyi helyzetét úgy, hogy fennállna a kockázata annak, hogy a leányvállalat az elkövetkező három hónapban nem fogja teljesíteni a rá vonatkozó minimális tőkeszükségletet. |
IV. FEJEZET
A CSOPORTFELÜGYELET KOORDINÁCIÓJA
1. SZAKASZ
Felügyeleti kollégium
354. cikk
A jelentősebb fióktelepek és kapcsolt vállalkozások felügyeleti hatóságainak részesedése
(1) A 2009/138/EK irányelv 248. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában egy biztosító vagy viszontbiztosító „jelentős fióktelepe” a biztosító vagy viszontbiztosító azon fióktelepe, amelynek vonatkozásában a következő feltételek közül legalább egy teljesül:
| a) | a fióktelep éves bruttó díjbevétele a csoport utolsó rendelkezésre álló konszolidált pénzügyi beszámolójához viszonyítva meghaladja a csoport éves bruttó díjbevételének 5 %-át; |
| b) | a fióktelep éves bruttó díjbevétele az utolsó rendelkezésre álló konszolidált pénzügyi beszámolóhoz viszonyítva meghaladja az életbiztosítási tevékenység, a nem-életbiztosítási tevékenység vagy – amennyiben a fogadó tagállam az a tagállam, ahol a kockázat felmerül – mindkettő teljes éves bruttó díjbevételének 5 %-át. |
A csoportfelügyeleti hatóság saját kezdeményezésre, vagy az e bekezdés a) vagy b) pontjában foglalt feltételek közül legalább az egyiket teljesítő fióktelep felügyeletéért felelős felügyeleti hatóság kellően indokolt kérelmére felkérheti az adott felügyeleti hatóságot, hogy vegyen részt a felügyeleti kollégium kapcsolódó tevékenységeiben.
(2) A csoportfelügyeleti hatóság saját kezdeményezésre, vagy egy, a csoporthoz tartozó kapcsolt vállalkozás felügyeletéért felelős felügyeleti hatóság kellően indokolt kérelmére – amennyiben azt helyénvalónak tartja – az információcsere hatékonyságának növelése és a csoportfelügyelet gyakorlásának előmozdítása érdekében, és a felügyeleti kollégiumban a többi felügyeleti hatósággal való konzultációt követően felkérheti a kapcsolt vállalkozás felügyeleti hatóságát, hogy vegyen részt a felügyeleti kollégium kapcsolódó tevékenységeiben.
355. cikk
Koordinációs megállapodások
(1) A 2009/138/EK irányelv 248. cikke (4) bekezdésének megfelelően megkötendő koordinációs megállapodásokat írásba kell foglalni.
(2) A koordinációs megállapodások mind a vállalkozás folytatása, mind szükséghelyzetek tekintetében az alábbi információkat tartalmazzák:
| a) | azon minimális információk, amelyeket a felügyeleti kollégium többi felügyeleti hatósága továbbít a csoportfelügyeleti hatóság felé, vagy amelyeket a csoportfelügyeleti hatóság terjeszt a felügyeleti kollégium többi felügyeleti hatósága felé; |
| b) | azon információk nyelve és közlési gyakorisága, amelyeket a felügyeleti kollégium többi felügyeleti hatósága továbbít a csoportfelügyeleti hatóság felé, vagy amelyeket a csoportfelügyeleti hatóság terjeszt a felügyeleti kollégium többi felügyeleti hatósága elé; |
| c) | az egyéb érintett hatóságokkal való információcsere nyelve és gyakorisága; |
| d) | azon kötelezettség, miszerint a kollégium következő 12 hónapban végzendő felügyeleti tevékenységeinek koordinálásáról munkatervet kell elfogadni; e munkatervet legalább évente felül kell vizsgálni és azt a felügyeleti kollégiumnak jóvá kell hagynia; |
| e) | a felügyeleti kollégium által jóváhagyott vészhelyzeti terv. |
(3) A (2) bekezdés e) pontjában említett vészhelyzeti tervet a biztosító vagy viszontbiztosító csoport sajátos kockázataihoz kell igazítani. A vészhelyzeti terv valamennyi alább felsorolt elemre kiterjedően tartalmaz rendelkezéseket:
| a) | a válság fennállásának felismerése; |
| b) | a válságkezelés előkészítése; |
| c) | a válság vizsgálata; |
| d) | válságkezelés; |
| e) | külső kommunikáció. |
(4) A vészhelyzeti terv előírja, hogy valamennyi alább említett információt meg kell osztani a felügyeleti kollégiumban a felügyeleti hatóságok között, amint azok rendelkezésre állnak:
| a) | a vészhelyzet leírása a szerződőkre és a pénzügyi piacokra gyakorolt minden hatás megjelölésével; |
| b) | a csoporton belüli azon vállalkozások azonosítása, amelyeket érint az a) pontban megjelölt vészhelyzet, a pénzügyi helyzetükre vonatkozó információkkal együtt; |
| c) | a csoport által az a) pontban megjelölt vészhelyzettel kapcsolatosan hozott intézkedések áttekintése; |
| d) | a felügyeleti hatóságok által az a) pontban megjelölt vészhelyzettel kapcsolatosan hozott intézkedések áttekintése, és a válságkezeléssel és -megoldással kapcsolatos, már meglévő nemzeti intézkedések leírása. |
(5) A felügyeleti kollégium rendszeresen teszteli és felülvizsgálja a (2) bekezdésben említett koordinációs megállapodásokat.
356. cikk
A csoportra jellemző paraméterek felügyeleti jóváhagyása
(1) A csoportra jellemző paraméterek 338. cikkben említettek szerinti alkalmazása iránti kérelmet a részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító, a biztosítói holdingtársaság vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaság (e cikk alkalmazásában a továbbiakban együtt: a kérelmező) a csoportfelügyeleti hatóság tagállamának valamelyik hivatalos nyelvén, vagy a csoportfelügyeleti hatóság által előzetesen jóváhagyott nyelven írásban nyújtja be a csoportfelügyeleti hatóság részére.
(2) A csoportfelügyeleti hatóság haladéktalanul értesíti a felügyeleti kollégiumon belüli többi felügyeleti hatóságot a kérelem beérkezéséről, és továbbítja a kérelmet a felügyeleti kollégium többi felügyeleti hatósága számára.
(3) A csoportfelügyeleti hatóság a végső határozat meghozatala előtt konzultál a felügyeleti kollégium többi felügyeleti hatóságával. A konzultációt követően a csoportfelügyeleti hatóság meghozza határozatát a kérelemről. A csoportfelügyeleti hatóság határozatát közli a kérelmezővel és a felügyeleti kollégiumon belüli többi felügyeleti hatósággal. A határozatot a csoportfelügyeleti hatóság tagállamának valamelyik hivatalos nyelvén, és a többi felügyeleti hatóság által leggyakrabban használt nyelven is meg kell fogalmazni.
2. SZAKASZ
Információcsere
357. cikk
Rendszeres információcsere
(1) A (2) és (3) bekezdésben említett információkat a felügyeleti hatóságok a felügyeleti kollégiumon belül rendszeresen kicserélik egymás között, kivéve, ha a 355. cikk (2) bekezdésének a) pontjával összhangban egy koordinációs megállapodás részeként úgy döntenek, hogy annak egy része a felügyeleti kollégium tevékenységeinek végzéséhez nem szükséges. Az információcsere az információ továbbításával, vagy az ahhoz való hozzáférés biztosításával történik.
(2) A felügyeleti kollégiumon belüli többi felügyeleti hatóság a csoportfelügyelet hatálya alá tartozó minden kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító vonatkozásában rendszeresen információt cserél az alábbiakról a csoportfelügyeleti hatósággal:
| a) | a fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló jelentés, kivéve, ha a csoportfelügyeleti hatóság a 2009/138/EK irányelv 256. cikkének (2) bekezdése alapján beleegyezik a csoporton belüli leányvállalatok egyetlen fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló jelentésbe történő bevonásába; |
| b) | a rendszeres felügyeleti jelentés, valamint a vonatkozó, számadatokat tartalmazó éves és negyedéves táblák; |
| c) | az érintett felügyeleti hatóság által az egyes vállalkozások szintjén elvégzett felügyeleti felülvizsgálatot követően levont következtetések. |
(3) A csoportfelügyeleti hatóság a felügyeleti kollégiumon belül a felügyeleti hatóságokkal rendszeresen információt cserél az alábbiakról:
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| b) | a csoportfelügyelet hatálya alá tartozó valamennyi kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító vonatkozásában a (2) bekezdésben megjelölt információ. |
3. SZAKASZ
Az alcsoportok nemzeti vagy regionális felügyelete
358. cikk
Amennyiben a tagállamok lehetővé teszik a felügyeleti hatóságok számára, hogy a 2009/138/EK irányelv 216. vagy 217. cikke alapján csoportfelügyeletet gyakoroljanak egy alcsoport felett, a felügyeleti hatóságok csak az alcsoport és a csoport műveleteiben, szervezetében vagy kockázati profiljában fellelhető objektív eltérések által igazolt körülmények között hozhatnak erre irányuló döntést.
V. FEJEZET
KÖZZÉTÉTEL
1. SZAKASZ
A fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló csoportszintű jelentés
359. cikk
Szerkezet és tartalom
A részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, a biztosítói holdingtársaságok vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaságok által közzéteendő, fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló csoportszintű jelentésre e rendelet 290–298. cikke alkalmazandó. Ezen túlmenően a fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló csoportszintű jelentés valamennyi alább felsorolt információt tartalmazza:
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| c) | a csoport kockázati profilja vonatkozásában: számszerű és szöveges információ bármely jelentős csoportszintű kockázatkoncentrációról az e rendelet 376. cikkében említettek szerint; |
| d) | a csoport szavatolótőke-megfelelés céljából végzett értékelése vonatkozásában: amennyiben a csoport eszközeinek, biztosítástechnikai tartalékainak és más forrásainak szavatolótőke-megfelelés céljából végzett értékelésekor csoportszinten alkalmazott alapok, módszerek és főbb feltevések lényegesen eltérnek a csoport bármely leányvállalata által a leányvállalat eszközeinek, biztosítástechnikai tartalékainak és más forrásainak szavatolótőke-megfelelés céljából végzett értékelésekor alkalmazott alapoktól, módszerektől és főbb feltevésektől, e lényeges eltérések számszerű és szöveges magyarázata; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
360. cikk
Nyelvek
(1) A részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, biztosítói holdingtársaságok vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságok fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló csoportszintű jelentésüket a csoportfelügyeleti hatóság által meghatározott nyelv(ek)en teszik közzé.
(2) Amennyiben a felügyeleti kollégium egynél több tagállam felügyeleti hatóságaiból tevődik össze, a csoportfelügyeleti hatóság a többi érintett felügyeleti hatósággal és magával a csoporttal történő konzultációt követően kötelezheti a részesedéssel rendelkező biztosítókat és viszontbiztosítókat, biztosítói holdingtársaságokat vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságokat, hogy az (1) bekezdésben említett jelentést a többi érintett felügyeleti hatóság által leggyakrabban használt nyelven is közzétegyék a felügyeleti kollégium megállapodása szerint.
(3) Amennyiben a részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, biztosítói holdingtársaságok vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságok biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatának központi irodája olyan tagállamban található, amelynek hivatalos nyelve(i) eltér(nek) attól a nyelvtől vagy azoktól a nyelvektől, amely(ek)en a fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló csoportszintű jelentést az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában közzétették, a részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, biztosítói holdingtársaságok vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságok kötelesek az adott tagállam hivatalos nyelvén vagy nyelvein közzétenni az említett jelentés összefoglalójának fordítását.
361. cikk
Az információ közzétételének mellőzése
A részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, a biztosítói holdingtársaságok vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaságok fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló csoportszintű jelentésében az információk közzétételének mellőzésére a 299. cikk alkalmazandó.
362. cikk
Határidők
A részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, a biztosítói holdingtársaságok vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaságok fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló csoportszintű jelentésének közzétételére a 300. cikk alkalmazandó. E cikk alkalmazásában a 300. cikkben említett határidők 6 héttel meghosszabbodnak.
363. cikk
Frissítések
(1) Amennyiben a részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, a biztosítói holdingtársaságok vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaságok kötelesek megfelelő tájékoztatást adni azon lényeges fejlemények jellegéről és hatásairól, amelyek lényegesen befolyásolják a fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló csoportszintű jelentésük helytállóságát, úgy az említett jelentés frissített változatát kell közzétenniük. Az említett frissített változatra e rendelet 359., 360. és 361. cikke alkalmazandó.
(2) A fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló csoportszintű jelentés frissített változatát a 2009/138/EK irányelv 54. cikkének (1) bekezdésében rögzített, azonnali közzétételre vonatkozó követelmények sérelme nélkül az e cikk (1) bekezdésében említett jelentős fejleményt követő lehető leghamarabb közzé kell tenni.
364. cikk
Az összehasonlító információkra vonatkozó átmeneti megállapodások
A részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, a biztosítói holdingtársaságok vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaságok által nyilvánosságra hozandó összehasonlító információk közzétételére a 303. cikk alkalmazandó.
2. SZAKASZ
A fizetőképességről és pénzügyi helyzetről készült egységes jelentés
365. cikk
Szerkezet és tartalom
(1) Amennyiben a részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, biztosítói holdingtársaságok és vegyes pénzügyi holdingtársaságok a fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló egységes jelentést bocsátanak rendelkezésre, az e szakaszban megállapított követelmények alkalmazandók.
(2) A fizetőképességről és pénzügyi helyzetről készült egységes jelentés elkülönítve mutatja be a 2009/138/EK irányelv 256. cikkének (1) bekezdése szerint csoportszinten kötelezően közzéteendő információkat, valamint a jelentés hatálya alá tartozó leányvállalatok vonatkozásában az említett irányelv 51., 53., 54. és 55. cikkével összhangban kötelezően közzéteendő információkat.
(3) A csoportszintű tájékoztatás és a jelentés hatálya alá tartozó leányvállalatokra vonatkozó tájékoztatás követi a XX. mellékletben meghatározott struktúrát. A részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, biztosítói holdingtársaságok és vegyes pénzügyi holdingtársaságok a jelentés hatálya alá tartozó valamely leányvállalat vonatkozásában közzéteendő részleges tájékoztatás biztosítása során úgy dönthetnek, hogy csoportszintű információra hivatkoznak, amennyiben az ilyen információ jellegét és tartalmát tekintve is egyenértékű.
366. cikk
Nyelvek
(1) A részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, biztosítói holdingtársaságok és vegyes pénzügyi holdingtársaságok a fizetőképességről és pénzügyi helyzetről készült egységes jelentésüket a csoportfelügyeleti hatóság által meghatározott nyelv(ek)en teszik közzé.
(2) Amennyiben a felügyeleti kollégium egynél több tagállam felügyeleti hatóságaiból tevődik össze, a csoportfelügyeleti hatóság a többi érintett felügyeleti hatósággal és magával a csoporttal történő konzultációt követően kötelezheti a részesedéssel rendelkező biztosítókat és viszontbiztosítókat, biztosítói holdingtársaságokat és vegyes pénzügyi holdingtársaságokat, hogy az (1) bekezdésben említett jelentést a többi érintett felügyeleti hatóság által leggyakrabban használt nyelven is közzétegyék a felügyeleti kollégium megállapodása szerint.
(3) Amennyiben a fizetőképességről és pénzügyi helyzetről készült egységes jelentés hatálya alá tartozó bármelyik leányvállalat központi irodája olyan tagállamban található, amelynek hivatalos nyelve(i) eltér(nek) attól a nyelvtől vagy azoktól a nyelvektől, amely(ek)en a jelentést az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában közzétették, az érintett felügyeleti hatóságok a csoportfelügyeleti hatósággal és magával a csoporttal történő konzultációt követően kötelezheti a részesedéssel rendelkező biztosítókat és viszontbiztosítókat, biztosítói holdingtársaságokat vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságokat, hogy az adott leányvállalatra vonatkozó információnak az adott tagállam hivatalos nyelvére történő fordítását is csatolják a jelentéshez. A részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, biztosítói holdingtársaságok vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságok valamennyi alább felsorolt információ fordítását kötelesek közzétenni az adott tagállam hivatalos nyelvén vagy nyelvein:
| a) | az adott jelentésben a csoporthoz kapcsolódó információk összefoglalása; |
| b) | az adott jelentésben a leányvállalathoz kapcsolódó információk, kivéve, ha az érintett felügyeleti hatóság ez alól mentességet adott. |
367. cikk
Az információ közzétételének mellőzése
(1) A csoportszintű tájékoztatás tekintetében a 361. cikk alkalmazandó.
(2) A csoport valamennyi leányvállalatára vonatkozó tájékoztatás tekintetében a 299. cikk alkalmazandó.
368. cikk
Határidők
A részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, a biztosítói holdingtársaságok vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaságok fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló egységes jelentése közzétételének határidejére e rendelet 300. cikke alkalmazandó. E cikk alkalmazásában a 300. cikkben említett határidők – kizárólag a 2016. január 1-jétől számított négy évet meg nem haladó időszakban – 6 héttel meghosszabbodnak.
369. cikk
Frissítések
(1) Amennyiben a részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, a biztosítói holdingtársaságok vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaságok kötelesek tájékoztatást adni azon lényeges fejlemények jellegéről és hatásairól, amelyek lényegesen befolyásolják a fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló egységes jelentésük helytállóságát, úgy az említett jelentés frissített változatát kell közzétenniük. Az említett frissített változatra e rendelet 365., 366. és 367. cikke alkalmazandó.
(2) A fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló egységes jelentés frissített változatát a 2009/138/EK irányelv 54. cikkének (1) bekezdésében megállapított azonnali közzétételre vonatkozó követelmények sérelme nélkül az e cikk (1) bekezdésében említett jelentős fejleményt követő lehető leghamarabb közzé kell tenni.
370. cikk
Hivatkozás
(1) Amennyiben a részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, biztosítói holdingtársaságok vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságok kizárólag néhány leányvállalatuk vonatkozásában bocsátanak rendelkezésre a fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló egységes jelentést, valamennyi alábbi követelmény alkalmazandó:
| a) | azon egyéb biztosítók és viszontbiztosítók, amelyek a részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító, biztosítói holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság leányvállalatai, a fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló jelentésükben hivatkoznak a fizetőképességről és pénzügyi helyzetről készült, közzétett egységes jelentésre; |
| b) | a 2009/138/EK irányelv 256. cikkének (2) bekezdésével összhangban közzétett, a fizetőképességről és pénzügyi helyzetről készült egységes jelentésekben ugyanígy hivatkozni kell az említett biztosítók és viszontbiztosítók fizetőképességről és pénzügyi helyzetről készült egységes jelentésére. |
(2) Amennyiben a részesedéssel rendelkező biztosítók vagy viszontbiztosítók, biztosítói holdingtársaságok vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságok nem bocsátanak rendelkezésre a fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló egységes jelentést, úgy az egyéb biztosítók és viszontbiztosítók, amelyek a részesedéssel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító, biztosítói holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság leányvállalatai, a fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló jelentésükben hivatkoznak a 2009/138/EK irányelv 256. cikkének (1) bekezdésével összhangban közzétett, fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló csoportszintű jelentésre.
371. cikk
Az összehasonlító információkra vonatkozó átmeneti megállapodások
A részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, a biztosítói holdingtársaságok vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaságok által nyilvánosságra hozandó összehasonlító információk közzétételére a 303. cikk alkalmazandó.
VI. FEJEZET
CSOPORTSZINTŰ FELÜGYELETI JELENTÉSTÉTEL
1. SZAKASZ
Rendszeres jelentéstétel
372. cikk
Elemek és tartalom
(1) A részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, a biztosítói holdingtársaságok vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaságok által a csoportfelügyeleti hatóság részére kötelezően benyújtandó információra E rendelet 304–311. cikke alkalmazandó. Amennyiben a 2009/138/EK irányelv 35. cikke (6) bekezdésének megfelelően a csoportban valamennyi biztosító és viszontbiztosító mentesül a negyedéves jelentéstételi kötelezettség alól, úgy a csoportszintű rendszeres felügyeleti jelentés kizárólag éves számadatokat tartalmazó táblákból áll. Az éves jelentéstételi kötelezettség nem vonatkozik a tételes jelentésre, amennyiben az említett irányelv 35. cikke (7) bekezdése alapján a csoportban valamennyi vállalkozás mentesül ez alól.
(2) A csoportszintű rendszeres felügyeleti jelentés valamennyi alább felsorolt kiegészítő információt tartalmazza:
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
373. cikk
Határidők
A részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, a biztosítói holdingtársaságok vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaságok csoportszintű rendszeres felügyeleti jelentésének benyújtására e rendelet 312. cikke alkalmazandó. E cikk alkalmazásában a 312. cikkben említett határidők 6 héttel meghosszabbodnak, kivéve a saját kockázat- és szolvenciaértékelési felügyeleti jelentés esetében.
374. cikk
Nyelvek
Amennyiben a felügyeleti kollégium egynél több tagállam felügyeleti hatóságaiból tevődik össze, a csoportfelügyeleti hatóság a többi érintett felügyeleti hatósággal és magával a csoporttal történő konzultációt követően kötelezheti a részesedéssel rendelkező biztosítókat és viszontbiztosítókat, biztosítói holdingtársaságokat vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságokat, hogy a csoportszintű rendszeres felügyeleti jelentést az érintett felügyeleti hatóságok által leggyakrabban használt nyelven tegyék közzé a felügyeleti kollégium megállapodása szerint.
375. cikk
Kiegészítő átmeneti információk a csoportokról
(1) A 2009/138/EK irányelv 311. cikkének (3) bekezdésében említetteknek megfelelően az irányelv alkalmazása első évének vonatkozásában az e fejezetben foglalt csoportszintű felügyeleti jelentéstételi kötelezettségeken kívül az e rendelet 314. cikkének (1) bekezdése is alkalmazandó a részesedéssel rendelkező biztosítókra és viszontbiztosítókra, a biztosítói holdingtársaságokra vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaságokra. E cikk alkalmazásában a 314. cikk (1) bekezdésében említett információkat a csoportfelügyeleti hatóság részére kell benyújtani.
(2) A részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, a biztosítói holdingtársaságok vagy a vegyes pénzügyi holdingtársaságok az (1) bekezdésben említett információt a 314. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett nyitó pénzügyi beszámoló referencia-időpontját követő 20 héten belül benyújtják a csoportfelügyeleti hatóság részére.
2. SZAKASZ
Jelentéstétel a kockázatkoncentrációkról és a csoporton belüli ügyletekről
376. cikk
Jelentős kockázatkoncentrációk (fogalommeghatározás, azonosítás és küszöbértékek)
(1) A részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, biztosítói holdingtársaságok vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságok a csoport szavatolótőke-megfelelését vagy likviditását esetlegesen fenyegető kockázatkoncentrációkat jelentős kockázatkoncentrációknak tekintik.
(2) A jelentős kockázatkoncentrációk azonosítása érdekében a részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, biztosítói holdingtársaságok vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságok legalább a csoporton belüli vállalkozások valamennyi alább felsorolt elemnek való közvetlen vagy közvetett kitettségét figyelembe veszik:
| a) | egyéni ügyfelek; |
| b) | egyéni, de egymással összekapcsolt ügyfelek csoportja, például ugyanabba a vállalati csoportba tartozó vállalkozások; |
| c) | konkrét földrajzi területek vagy iparágak; |
| d) | természeti csapások vagy katasztrófák. |
(3) Egy adott csoportban a jelentendő kockázatkoncentrációk megfelelő küszöbértékeinek meghatározásakor a csoportfelügyeleti hatóság az alábbi elemeket veszi figyelembe:
| a) | a csoport szavatolótőke-megfelelése és likviditása; |
| b) | a csoport szerkezetének összetettsége; |
| c) | a más pénzügyi szektorból származó szabályozott jogalanyok és a pénzügyi tevékenységeket végző nem szabályozott jogalanyok fontossága; |
| d) | a csoport befektetési portfóliójának diverzifikációja; |
| e) | a csoport befektetési tevékenységeinek diverzifikációja a földrajzi területeket és biztosítási ágazatokat illetően. |
377. cikk
Jelentős csoporton belüli ügyletek (fogalommeghatározás, azonosítás)
(1) A részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, biztosítói holdingtársaságok vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságok a csoport, vagy a csoporton belüli ügyletekben részt vevő bármelyik vállalkozás szavatolótőke-megfelelését vagy likviditását ténylegesen befolyásoló csoporton belüli ügyleteket lényeges csoporton belüli ügyleteknek tekintik.
(2) A jelentős csoporton belüli ügyletek azonosítása érdekében a részesedéssel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, biztosítói holdingtársaságok vagy vegyes pénzügyi holdingtársaságok valamennyi alább felsorolt elemet figyelembe veszik:
| a) | beruházások; |
| b) | vállalaton belüli egyensúlyok, ideértve az eszközök vagy készpénz kezelésének centralizálását célzó kölcsönöket, követeléseket és megállapodásokat; |
| c) | garanciák és kötelezettségvállalások, például akkreditívek; |
| d) | származtatott ügyletek; |
| e) | osztalékok, osztalékszelvények és egyéb kamatfizetések; |
| f) | viszontbiztosítási műveletek; |
| g) | költségmegosztást célzó szolgáltatások vagy megállapodások; |
| h) | eszközök megvásárlása, adásvétele vagy bérbeadása. |
III. CÍM
HARMADIK ORSZÁGOKRA VONATKOZÓ EGYENÉRTÉKŰSÉG ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
I. FEJEZET
HARMADIK ORSZÁGBAN KÖZPONTI IRODÁVAL RENDELKEZŐ, VISZONTBIZTOSÍTÁSI TEVÉKENYSÉGET VÉGSŐ VÁLLALKOZÁSOK
378. cikk
A harmadik országokra vonatkozó egyenértékűség kritériumainak értékelése
Az alábbi kritériumok alapján értékelhető, hogy egy harmadik ország szavatolótőke-megfelelési rendszere, amelyet az abban a harmadik országban központi irodával rendelkező vállalkozások viszontbiztosítási tevékenységeire alkalmaznak, egyenértékű-e a 2009/138/EK irányelv I. címében meghatározottal:
| a) | az adott harmadik ország felügyeleti hatóságai rendelkeznek-e törvény vagy szabályozás által biztosított jogkörrel, amely alapján hatékonyan felügyelhetik a viszontbiztosítási tevékenységet végző belföldi biztosítókat vagy viszontbiztosítókat, és adott esetben alkalmazhatnak-e szankciókat, vagy tehetnek-e kikényszeríthető intézkedéseket; |
| b) | az adott harmadik ország felügyeleti hatóságai rendelkeznek-e a szükséges eszközökkel, megfelelő szakértelemmel, kapacitással – ideértve a pénzügyi és emberi erőforrásokat –, illetve felhatalmazással, hogy hatékonyan megvédjék a szerződőket és a kedvezményezetteket állampolgárságuktól vagy állandó lakhelyüktől függetlenül; |
| c) | az adott harmadik ország felügyeleti hatóságai általános feladataik végrehajtása során, különösen vészhelyzetben megfelelően figyelembe veszik-e döntéseiknek a globális pénzügyi rendszerek stabilitására gyakorolt potenciális hatását az adott időpontban rendelkezésre álló információk alapján; |
| d) | az adott harmadik ország felügyeleti hatóságai figyelembe veszik-e intézkedéseik potenciális prociklikus hatásait a pénzügyi piacokon tapasztalható kivételes folyamatok esetén; |
| e) | az adott harmadik országban a viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdése egyértelmű, tárgyilagos és nyilvánosan elérhető írott standardoktól függő előzetes engedélyhez kötött-e; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| h) | az adott harmadik ország szavatolótőke-megfelelési rendszere előírja-e, hogy a viszontbiztosítási tevékenységet végző belföldi biztosító vagy viszontbiztosító hatékony kockázatkezelési, megfelelési, belső ellenőrzési és aktuáriusi feladatkört létesítsen és tartson fenn; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| j) | az adott harmadik ország szavatolótőke-megfelelési rendszere előírja-e, hogy a viszontbiztosítási tevékenységet végző belföldi biztosító vagy viszontbiztosító üzletpolitikájában vagy irányításában, vagy az ilyen vállalkozásokban lévő minősített részesedésben javasolt módosítások összhangban legyenek ezeknek a vállalkozásoknak a megbízható és prudens irányításának biztosításával; |
| k) | a viszontbiztosítási tevékenységet végző belföldi biztosító vagy viszontbiztosító pénzügyi helyzetével kapcsolatos értékelés szilárd gazdasági elveken alapul-e, és a szavatolótőke-megfelelési követelmények valamennyi eszköz és kötelezettség gazdasági szempontú értékelésén alapulnak-e; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| m) | az adott harmadik ország szavatolótőke-megfelelési rendszerének tőkeszükséglete kockázatalapú-e, amelynek célja a számszerűsíthető kockázatok számításba vétele, illetve amikor egy jelentős kockázat nem számszerűsíthető, és a tőkekövetelményekben nem vehető számításba, akkor az ilyen kockázatot más felügyeleti mechanizmuson keresztül kezelik-e; |
| n) | az adott harmadik ország szavatolótőke-megfelelési rendszere az l) pont iv. alpontjában említett tőkekövetelmény nem teljesülése esetén biztosítja-e az adott harmadik ország felügyeleti hatóságainak kellő időben történő közbeavatkozását; |
| o) | az adott harmadik ország szavatolótőke-megfelelési rendszere előírja-e, hogy az említett harmadik ország felügyeleti hatóságainál munkaviszonyban álló vagy korábban munkaviszonyban állt valamennyi személy, továbbá az e hatóságok nevében eljáró könyvvizsgálók és szakértők üzleti titoktartásra kötelezettek legyenek, és az üzleti titoktartásra vonatkozó követelmény kiterjed-e az összes felügyeleti hatóságtól származó információra is; |
| p) | a büntetőjog hatálya alá tartozó esetektől függetlenül az adott harmadik ország szavatolótőke-megfelelési rendszere előírja-e, hogy az említett harmadik ország felügyeleti hatóságainál munkaviszonyban álló vagy korábban munkaviszonyban állt személyek nem hozhatnak semmilyen bizalmas információt semmilyen személy vagy hatóság tudomására, az olyan összefoglaló és összevont formában történt közlés kivételével, amelyből az egyes biztosítók vagy viszontbiztosítók nem azonosíthatók; |
| q) | az adott harmadik ország szavatolótőke-megfelelési rendszere előírja-e, hogy ha egy biztosítót vagy viszontbiztosítót fizetésképtelennek nyilvánítanak, vagy kötelező felszámolási eljárás alatt áll, az olyan bizalmas információkat, amelyek nem érintenek a vállalkozás pénzügyi helyzetének helyreállítására tett kísérletben részt vevő harmadik felet, a polgári peres vagy kereskedelmi eljárások során át lehet adni; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| s) | a harmadik országbeli felügyeleti hatóságok a felügyeleti feladataik ellátása, vagy a társasági jog megsértésével kapcsolatban folytatott nyomozás és vizsgálat során megoszthatnak-e felügyeleti hatóságoktól kapott információt más hatóságokkal, szervekkel vagy személyekkel, amennyiben az ilyen hatóságra, szervre vagy személyre az adott harmadik országban üzleti titoktartási kötelezettség vonatkozik, és a szóban forgó információ kizárólag akkor közölhető, ha ehhez az információt eredetileg szolgáltató felügyeleti hatóság kifejezetten hozzájárul, és – adott esetben – akkor is kizárólag abból a célból, amelyhez az említett hatóság hozzájárulását adta. |
II. FEJEZET
HARMADIK ORSZÁGBELI KAPCSOLT BIZTOSÍTÓK ÉS VISZONTBIZTOSÍTÓK
379. cikk
A harmadik országokra vonatkozó egyenértékűség kritériumainak értékelése
Az alábbi kritériumok alapján értékelhető, hogy egy harmadik ország szavatolótőke-megfelelési rendszere, amelyet az abban a harmadik országban központi irodával rendelkező biztosítókra és viszontbiztosítókra alkalmaznak, egyenértékű-e a 2009/138/EK irányelv I. cím VI. fejezetében meghatározottal:
| a) | a belföldi biztosítók és viszontbiztosítók pénzügyi helyzetével kapcsolatos értékelés szilárd gazdasági elveken alapul-e, és a szavatolótőke-megfelelési követelmények valamennyi eszköz és kötelezettség gazdasági szempontú értékelésén alapulnak-e; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| c) | az adott harmadik ország szavatolótőke-megfelelési rendszerének tőkeszükséglete kockázatalapú-e, amelynek célja a számszerűsíthető kockázatok számításba vétele, illetve amikor egy jelentős kockázat nem számszerűsíthető és a tőkekövetelményekben nem vehető számításba, akkor az ilyen kockázatot más felügyeleti mechanizmuson keresztül kezeli-e; |
| d) | az adott harmadik ország szavatolótőke-megfelelési rendszere a b) pont iv. alpontjában említett szavatolótőke-szükséglet nem teljesülése esetén biztosítja-e az adott harmadik ország felügyeleti hatóságainak kellő időben történő közbeavatkozását; |
| e) | az adott harmadik ország szavatolótőke-megfelelési rendszere előírja-e, hogy az említett harmadik ország felügyeleti hatóságainál munkaviszonyban álló vagy korábban munkaviszonyban állt valamennyi személy, továbbá az e hatóságok nevében eljáró könyvvizsgálók és szakértők üzleti titoktartásra kötelezettek legyenek, és az üzleti titoktartásra vonatkozó követelmény kiterjed-e az összes felügyeleti hatóságtól származó információra is; |
| f) | a büntetőjog hatálya alá tartozó esetektől függetlenül az adott harmadik ország szavatolótőke-megfelelési rendszere előírja-e, hogy az említett harmadik ország felügyeleti hatóságainál munkaviszonyban álló vagy korábban munkaviszonyban állt személyek nem hozhatnak semmilyen bizalmas információt semmilyen személy vagy hatóság tudomására, az olyan összefoglaló és összevont formában történt közlés kivételével, amelyből az egyes biztosítók vagy viszontbiztosítók nem azonosíthatók; |
| g) | az adott harmadik ország szavatolótőke-megfelelési rendszere előírja-e, hogy ha egy biztosítót vagy viszontbiztosítót fizetésképtelennek nyilvánítanak, vagy kötelező felszámolási eljárás alatt áll, az olyan bizalmas információkat, amelyek nem érintenek a vállalkozás pénzügyi helyzetének helyreállítására tett kísérletben részt vevő harmadik felet, a polgári peres vagy kereskedelmi eljárások során át lehet adni; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| i) | a harmadik országbeli felügyeleti hatóságok a felügyeleti feladataik ellátása, vagy a társasági jog megsértésével kapcsolatban folytatott nyomozás és vizsgálat során megoszthatnak-e felügyeleti hatóságoktól kapott információt más hatóságokkal, szervekkel vagy személyekkel, amennyiben az ilyen hatóságra, szervre vagy személyre az adott harmadik országban üzleti titoktartási kötelezettség vonatkozik, és a szóban forgó információ kizárólag akkor közölhető, ha ehhez az információt eredetileg szolgáltató felügyeleti hatóság kifejezetten hozzájárul, és – adott esetben – akkor is kizárólag abból a célból, amelyhez az említett hatóság hozzájárulását adta. |
III. FEJEZET
AZ UNIÓN KÍVÜLI ANYAVÁLLALATOKKAL RENDELKEZŐ BIZTOSÍTÓK ÉS VISZONTBIZTOSÍTÓK
380. cikk
A harmadik országokra vonatkozó egyenértékűség kritériumainak értékelése
Az alábbi kritériumokat kell figyelembe venni annak értékelésekor, hogy egy harmadik ország csoportfelügyeletre vonatkozó prudenciális rendszere egyenértékű-e az 2009/138/EK irányelv III. címében meghatározottal:
| a) | a harmadik ország felügyeleti hatóságai rendelkeznek-e a szükséges eszközökkel, megfelelő szakértelemmel, kapacitással – ideértve a pénzügyi és emberi erőforrásokat –, illetve felhatalmazással, hogy állampolgárságuktól vagy állandó lakhelyüktől függetlenül hatékonyan megvédjék a biztosítottakat és a kedvezményezetteket; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| c) | a harmadik ország felügyeleti hatóságai képesek-e a csoport részét képező biztosítók vagy viszontbiztosítók kockázati profiljának, szavatolótőke-megfelelésének és pénzügyi helyzetének, valamint a szóban forgó csoport üzleti stratégiájának eredményes értékelésére; |
| d) | a csoportszintű felügyelet hatálya kiterjed-e legalább az összes olyan vállalkozásra, amely felett egy részesedő vállalkozás a 2009/138/EK irányelv 212. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározottak szerint domináns vagy jelentős befolyással rendelkezik, kivéve akkor, ha ez nem felelne meg a csoportfelügyelet célkitűzéseinek; |
| e) | a harmadik ország felügyeleti hatóságai általános feladataik végrehajtása során, különösen vészhelyzetben megfelelően figyelembe veszik-e döntéseiknek a globális pénzügyi rendszerek stabilitására gyakorolt potenciális hatását az adott időpontban rendelkezésre álló információk alapján; |
| f) | az adott harmadik ország felügyeleti hatóságai figyelembe veszik-e intézkedéseik potenciális prociklikus hatásait a pénzügyi piacokon tapasztalható kivételes folyamatok esetén; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| i) | az adott harmadik ország prudenciális rendszere előírja-e a csoport számára a megbízható jelentéstételi és számviteli eljárások meglétét a csoporton belüli ügyletek és a kockázatok koncentrációjának monitorozására és kezelésére; |
| j) | az adott harmadik ország prudenciális rendszere előírja-e a csoport számára eredményes kockázatkezelési, megfelelési, belső ellenőrzési és aktuáriusi feladatkör létesítését és fenntartását; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| l) | az adott harmadik ország prudenciális rendszere előírja-e, hogy a csoport üzletpolitikájában vagy irányításában, vagy az ilyen csoportban lévő minősített részesedésben javasolt változások összhangban legyenek ennek a csoportnak a megbízható és prudens irányításával; |
| m) | a csoport pénzügyi helyzetével kapcsolatos értékelés szilárd gazdasági elveken alapul-e, és a szolvenciaértékelés valamennyi eszköz és kötelezettség gazdasági szempontú értékelésén alapul-e; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| o) | az adott harmadik ország prudenciális rendszerének szavatolótőke-szükségletei kockázatalapúak-e, amelyeknek célja a számszerűsíthető kockázatok számításba vétele, illetve amikor egy jelentős kockázat nem számszerűsíthető és a szavatolótőke-szükségletben nem vehető számításba, akkor az ilyen kockázatot más felügyeleti mechanizmuson keresztül kezelik-e; |
| p) | az adott harmadik ország prudenciális rendszere az n) pont iv. alpontjában említett tőkekövetelmény nem teljesülése esetén biztosítja-e az adott harmadik ország felügyeleti hatóságainak kellő időben történő közbeavatkozását; |
| q) | a harmadik ország felügyeleti hatóságai korlátozzák-e a kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók szavatolótőke-elemeinek felhasználását, amennyiben úgy vélik, hogy azok nem állnak ténylegesen rendelkezésre azon részesedő vállalkozás szavatolótőke-szükségletének a fedezésére, amelyre vonatkozóan a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés számítása történik; |
| r) | a harmadik ország prudenciális rendszerében a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés számítása olyan eredményt hoz-e, amely legalább megegyezik a 2009/138/EK irányelv 230. és 233. cikkében megállapított számítási módszerek egyikének, vagy ezek kombinációjának eredményével, továbbá a számítás garantálja, hogy a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet teljesítése érdekében a szavatoló tőke kettős felhasználása, illetve a kölcsönös finanszírozáson keresztül a csoporton belüli tőkeképzés is ki van zárva; |
| s) | az adott harmadik ország prudenciális rendszere előírja-e, hogy az említett harmadik ország felügyeleti hatóságainál munkaviszonyban álló vagy korábban munkaviszonyban állt összes személy, továbbá az e hatóságok nevében eljáró könyvvizsgálók és szakértők üzleti titoktartásra kötelezettek legyenek, és az üzleti titoktartásra vonatkozó követelmény kiterjed-e az összes felügyeleti hatóságtól származó információra is; |
| t) | a büntetőjog hatálya alá tartozó esetektől függetlenül az adott harmadik ország prudenciális rendszere előírja-e, hogy az említett harmadik ország felügyeleti hatóságainál munkaviszonyban álló vagy korábban munkaviszonyban állt személyek nem hozhatnak semmilyen bizalmas információt semmilyen személy vagy hatóság tudomására, az olyan összefoglaló és összevont formában történt közlés kivételével, amelyből az egyes biztosítók vagy viszontbiztosítók nem azonosíthatók; |
| u) | az adott harmadik ország prudenciális rendszere előírja-e, hogy ha egy biztosítót vagy viszontbiztosítót fizetésképtelennek nyilvánítanak, vagy kötelező felszámolási eljárás alatt áll, az olyan bizalmas információkat, amelyek nem érintenek a vállalkozás pénzügyi helyzetének helyreállítására tett kísérletben részt vevő harmadik felet, a polgári peres vagy kereskedelmi eljárások során át lehet adni; |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| w) | a harmadik országbeli felügyeleti hatóságok a felügyeleti feladataik ellátása, vagy a társasági jog megsértésével kapcsolatban folytatott nyomozás és vizsgálat során megoszthatnak-e felügyeleti hatóságoktól kapott információt más hatóságokkal, szervekkel vagy személyekkel, amennyiben az ilyen hatóságra, szervre vagy személyre az adott harmadik országban üzleti titoktartási kötelezettség vonatkozik, és a szóban forgó információ kizárólag akkor közölhető, ha ehhez az információt eredetileg szolgáltató felügyeleti hatóság kifejezetten hozzájárul, és – adott esetben – akkor is kizárólag abból a célból, amelyhez az említett hatóság hozzájárulását adta. |
IV. FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
381. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Brüsszelben, 2014. október 10-én.
a Bizottság részéről
az elnök
José Manuel BARROSO
( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 575/2013/EU rendelete a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról ( HL L 176., 2013.6.27., 1. o. ).
( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. július 13-i 2009/65/EK irányelve az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról ( HL L 302., 2009.11.17., 32. o. ).
( 3 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. június 8-i 2011/61/EU irányelve az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról ( HL L 174., 2011.7.1., 1. o. ).
( 4 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2002. december 16-i 2002/87/EK irányelve a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről, valamint a 73/239/EGK, a 79/267/EGK, a 92/49/EGK, a 92/96/EGK, a 93/6/EGK és a 93/22/EGK tanácsi irányelvek, illetve a 98/78/EK és 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek módosításáról ( HL L 35., 2003.2.11., 1. o. ).
( 5 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 2013/36/EU irányelve a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről ( HL L 176., 2013.6.27., 338. o. ).
( 6 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2003. június 3-i 2003/41/EK irányelve a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről ( HL L 235., 2003.9.23., 10. o. ).
( 7 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK rendelete a hitelminősítő intézetekről ( HL L 302., 2009.11.17., 1. o. ).
( 8 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. április 17-i 346/2013/EU rendelete az európai szociális vállalkozási alapokról ( HL L 115., 2013.4.25., 18. o. ).
( 9 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2007. szeptember 5-i 2007/46/EK irányelve a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról (keretirányelv) ( HL L 263., 2007.10.9., 1. o. ).
( 10 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2003. május 26-i 2003/37/EK irányelve a mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok, azok pótkocsijainak és cserélhető vontatott munkagépeinek, beleértve ezek rendszereit is, továbbá alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek típusjóváhagyásáról, valamint a 74/150/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről ( HL L 171, 2003.7.9., 1–80. o. ).
( 11 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 18-i 2002/24/EK irányelve a motorkerékpárok és segédmotoros kerékpárok típusjóváhagyásáról és a 92/61/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről ( HL L 124., 2002.5.9., 1–44. o. ).
( 12 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. február 4-i 2014/17/EU irányelve a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2014/EU rendelet módosításáról, HL L 60., 2014.2.28., 34. o.
( 13 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2008. április 23-i 2008/48/EK irányelve a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről, HL L 133., 2008.5.22., 66. o.
( 14 ) A Tanács 1991. december 19-i 91/674/EGK irányelve a biztosítóintézetek éves és összevont (konszolidált) éves beszámolóiról, HL L 374., 1991.12.31., 7. o.
( 15 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2005. október 26-i 2005/60/EK irányelve a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről ( HL L 309., 2005.11.25., 15. o. )
I. MELLÉKLET
BIZTOSÍTÁSI ÁGAZATOK
A. Nem-életbiztosítási kötelezettségek
| 1. | Gyógyászati költségek térítésére vonatkozó biztosítás A 3. biztosítási ágazathoz tartozó kötelezettségektől eltérő, gyógyászati költségek térítésére vonatkozó biztosítási kötelezettségek, amelyeknél az alapul szolgáló tevékenységet nem az életbiztosításhoz hasonló technikai alapokon végzik. |
| 2. | Jövedelembiztosítás A 3. biztosítási ágazathoz tartozó kötelezettségektől eltérő jövedelembiztosítási kötelezettségek, amelyeknél az alapul szolgáló tevékenységet nem az életbiztosításhoz hasonló technikai alapokon végzik. |
| 3. | Üzemi balesetbiztosítás Munkabalesetekhez, üzemi balesetekhez és foglalkozási megbetegedésekhez kapcsolódó egészségbiztosítási kötelezettségek, amelyeknél az alapul szolgáló tevékenységet nem az életbiztosításhoz hasonló technikai alapokon végzik. |
| 4. | Gépjármű-felelősségbiztosítás A közúti gépjárművek használatából származó valamennyi felelősségre (beleértve a fuvarozói felelősséget is) kiterjedő biztosítási kötelezettségek. |
| 5. | Egyéb gépjármű-biztosítás A közúti járműveket (beleértve a sínpályához kötött járműveket is) ért valamennyi kárra vagy veszteségre kiterjedő biztosítási kötelezettségek. |
| 6. | Tengeri, légi és szállítási biztosítás Azon biztosítási kötelezettségek, amelyek a tengeri, tavi, folyami vagy csatornán használt járműveket, légi járműveket ért valamennyi kárra vagy veszteségre, valamint fuvarozott áru vagy poggyász károsodására vagy veszteségére terjednek ki, tekintet nélkül a szállítás módjára. A légi járművek használatából, hajók vagy más vízi járművek tengeren, tavon, folyón vagy csatornán való használatából származó felelősségre (beleértve a fuvarozói felelősséget is) kiterjedő biztosítási kötelezettségek. |
| 7. | Tűz- és egyéb vagyoni kár biztosítása Az 5. és 6. biztosítási ágazathoz tartozótól eltérő – tűz, robbanás, természeti erők, többek között vihar, jégeső vagy fagy, atomenergia, talajsüllyedés és földcsuszamlás vagy bármely más esemény, például lopás miatti – valamennyi vagyoni kárra vagy veszteségre kiterjedő biztosítási kötelezettségek. |
| 8. | Általános felelősségbiztosítás A 4. és 6. biztosítási ágazathoz tartozótól eltérő valamennyi más felelősségre kiterjedő biztosítási kötelezettségek. |
| 9. | Hitel- és kezességvállalási biztosítás Fizetésképtelenségre, export-, részletfizetési, jelzálog-, mezőgazdasági hitelre, valamint közvetlen és közvetett kezességvállalásra kiterjedő biztosítási kötelezettségek. |
| 10. | Jogvédelmi biztosítás Jogi költségekre és perköltségekre kiterjedő biztosítási kötelezettségek. |
| 11. | Segítségnyújtás Azon biztosítási kötelezettségek, amelyek fedezik az utazás közben bajba került, otthonuktól vagy szokásos tartózkodási helyüktől távol lévő személyek számára biztosított segítségnyújtást. |
| 12. | Különböző pénzügyi veszteségek A következőkre kiterjedő biztosítási kötelezettségek: a foglalkoztatással összefüggő kockázatok, a jövedelem elégtelensége, rossz időjárás, nyereségkiesés, folyó általános többletköltségek, előre nem látható üzleti többletköltségek, piaciérték-veszteség, bérletidíj- vagy bevételkiesés, a fent említettektől eltérő egyéb közvetett üzleti veszteségek, egyéb nem üzleti pénzügyi veszteségek, valamint az 1–11. biztosítási ágazat által nem fedezett nem-életbiztosítási kockázatok. |
B. Arányos nem-élet viszontbiztosítási kötelezettségek
A 13–24. biztosítási ágazatok magukban foglalják az 1–12. biztosítási ágazathoz tartozó kötelezettségekhez kapcsolódó arányos viszontbiztosítási kötelezettségeket.
C. Nem arányos nem-élet viszontbiztosítási kötelezettségek
| 25. | Nem arányos egészség-viszontbiztosítás Az 1–3. biztosítási ágazathoz tartozó biztosítási kötelezettségekhez kapcsolódó nem arányos viszontbiztosítási kötelezettségek. |
| 26. | Nem arányos baleseti viszontbiztosítás A 4 és 8. biztosítási ágazathoz tartozó biztosítási kötelezettségekhez kapcsolódó nem arányos viszontbiztosítási kötelezettségek. |
| 27. | Nem arányos tengeri, légi és szállítási viszontbiztosítás A 6. biztosítási ágazathoz tartozó biztosítási kötelezettségekhez kapcsolódó nem arányos viszontbiztosítási kötelezettségek. |
| 28. | Nem arányos vagyon-viszontbiztosítás Az 5., 7. és 9–12. biztosítási ágazathoz tartozó biztosítási kötelezettségekhez kapcsolódó nem arányos viszontbiztosítási kötelezettségek. |
D. Életbiztosítási kötelezettségek
| 29. | Egészségbiztosítás A 33. biztosítási ágazathoz tartozó kötelezettségektől eltérő egészségbiztosítási kötelezettségek, amelyeknél az alapul szolgáló tevékenységet az életbiztosításhoz hasonló technikai alapokon végzik. |
| 30. | Nyereségrészesedéssel járó biztosítás A 33. és 34. biztosítási ágazathoz tartozó kötelezettségektől eltérő, nyereségrészesedéssel járó biztosítási kötelezettségek. |
| 31. | Indexhez vagy befektetési egységekhez kötött biztosítás A 33. és 34. biztosítási ágazathoz tartozó kötelezettségektől eltérő, indexhez vagy befektetési egységekhez kötött szolgáltatásokkal járó biztosítási kötelezettségek. |
| 32. | Egyéb életbiztosítás A 29–31., 33. és 34. biztosítási ágazathoz tartozó kötelezettségektől eltérő egyéb életbiztosítási kötelezettségek. |
| 33. | Nem-életbiztosítási szerződésekből eredő és egészségbiztosítási kötelezettségekhez kapcsolódó járadékok |
| 34. | Nem-életbiztosítási szerződésekből eredő és egészségbiztosítási kötelezettségektől eltérő biztosítási kötelezettségekhez kapcsolódó járadékok |
E. Élet-viszontbiztosítási kötelezettségek
| 35. | Egészség-viszontbiztosítás A 29. és 33. biztosítási ágazathoz tartozó kötelezettségekhez kapcsolódó viszontbiztosítási kötelezettségek. |
| 36. | Élet-viszontbiztosítás A 30–32. és 34. biztosítási ágazathoz tartozó kötelezettségekhez kapcsolódó viszontbiztosítási kötelezettségek. |
II. MELLÉKLET
NEM-ÉLETBIZTOSÍTÁSI ÉS VISZONTBIZTOSÍTÁSI KÖTELEZETTSÉGEK SZEGMENTÁLÁSA ÉS A NEM-ÉLETBIZTOSÍTÁSI DÍJ- ÉS TARTALÉKKOCKÁZATI RÉSZMODULRA VONATKOZÓ SZÓRÁSOK
| Szegmens | A szegmenst alkotó, az I. mellékletben meghatározott biztosítási ágazatok | A szegmens bruttó díjkockázatánakszórása | A szegmens tartalékkockázatának szórása | |
| 1 | Gépjármű-felelősségbiztosítás és arányos viszontbiztosítás | 4 és 16 | 10 % | 9 % |
| 2 | Egyéb gépjármű-biztosítás és arányos viszontbiztosítás | 5 és 17 | 8 % | 8 % |
| 3 | Tengeri, légi és szállítási biztosítás és arányos viszontbiztosítás | 6 és 18 | 15 % | 11 % |
| 4 | Tűz- és egyéb vagyoni kár biztosítása és arányos viszontbiztosítás | 7 és 19 | 8 % | 10 % |
| 5 | Általános felelősségbiztosítás és arányos viszontbiztosítás | 8 és 20 | 14 % | 11 % |
| 6 | Hitel- és kezességvállalási biztosítás és arányos viszontbiztosítás | 9 és 21 | 12 % | 19 % |
| 7 | Jogvédelmi biztosítás és arányos viszontbiztosítás | 10 és 22 | 7 % | 12 % |
| 8 | Segítségnyújtás és arányos viszontbiztosítás | 11 és 23 | 9 % | 20 % |
| 9 | Különböző pénzügyi veszteségek biztosítása és arányos viszontbiztosítás | 12 és 24 | 13 % | 20 % |
| 10 | Nem arányos baleseti viszontbiztosítás | 26 | 17 % | 20 % |
| 11 | Nem arányos tengeri, légi és szállítási viszontbiztosítás | 27 | 17 % | 20 % |
| 12 | Nem arányos vagyon-viszontbiztosítás | 28 | 17 % | 20 % |
III. MELLÉKLET
A DÍJ- ÉS TARTALÉKKOCKÁZAT FÖLDRAJZI DIVERZIFIKÁCIÓJÁNAK TÉNYEZŐJE
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
| 2. | A II. és XIV. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens és a 8. pontban n meghatározott valamennyi földrajzi régió esetében egy adott s szegmens és egy adott r régió díjkockázatának mennyiségi mérőszámát ugyanúgy kell kiszámítani, mint az s szegmens nem-élet vagy NSLT egészségbiztosítási díjkockázatának mennyiségi mérőszámát a 116. és a 147. cikk szerint, de csak azokat a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeket kell figyelembe venni, amelyek esetében az alapul szolgáló kockázat az r régióban található. |
| 3. | A II. és XIV. mellékletben meghatározott valamennyi szegmens és a 8. pontban meghatározott valamennyi földrajzi régió esetében egy adott s szegmens és egy adott r régió tartalékkockázatának mennyiségi mérőszámát ugyanúgy kell kiszámítani, mint az s szegmens nem-élet vagy NSLT egészségbiztosítási tartalékkockázatának a mennyiségi mérőszámát a 116. és a 147. cikk szerint, de csak azokat a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeket kell figyelembe venni, amelyek esetében az alapul szolgáló kockázat az r régióban található. |
| 4. | A 2. és a 3. pontban meghatározott számítások céljából a 2009/138/EK irányelv 13. cikkének (13) bekezdése szerinti, nem-életbiztosításra vonatkozó kritériumokat és a 2009/138/EK irányelv 13. cikkének (14) bekezdése szerinti, életbiztosításra vonatkozó kritériumokat úgy kell alkalmazni, mintha az említett kritériumokban a tagállamokra vonatkozó hivatkozások a régiókra is kiterjednének. |
| 5. | Az 1. ponttól függetlenül a II. mellékletben meghatározott 6., 10., 11. és 12. szegmens, valamint a XIV. mellékletben meghatározott 4. szegmens esetében a földrajzi diverzifikáció tényezője 1. |
| 6. | Az 1. ponttól függetlenül a II. mellékletben meghatározott szegmens esetében a földrajzi diverzifikáció tényezője 1, amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító a nem-élet díj- és tartalékkockázati részmodul kiszámításához a szegmens nem-élet díjkockázatának vagy nem-élet tartalékkockázatának szórása tekintetében biztosítóspecifikus paramétert használ. |
| 7. | Az 1. ponttól függetlenül a XIV. mellékletben meghatározott szegmens esetében a földrajzi diverzifikáció tényezője 1, amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító az NSLT egészségbiztosítási díj- és tartalékkockázati részmodul kiszámításához a szegmens NSLT egészségbiztosítási díjkockázatának vagy NSLT egészségbiztosítási tartalékkockázatának szórása tekintetében biztosítóspecifikus paramétert használ. |
| SZÖVEG HIÁNYZIK |
IV. MELLÉKLET
A NEM-ÉLETBIZTOSÍTÁSOK DÍJ- ÉS TARTALÉKKOCKÁZATÁNAK KORRELÁCIÓS MÁTRIXA
A 117. cikk (1) bekezdésében említett CorrS(s,t) korrelációs együttható az alábbi korrelációs mátrix s sorában és t oszlopában meghatározott elemmel egyenlő. A sorok és oszlopok megnevezései a II. mellékletben meghatározott szegmensek számát jelölik.
| t s | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 |
| 1 | 1 | 0,5 | 0,5 | 0,25 | 0,5 | 0,25 | 0,5 | 0,25 | 0,5 | 0,25 | 0,25 | 0,25 |
| 2 | 0,5 | 1 | 0,25 | 0,25 | 0,25 | 0,25 | 0,5 | 0,5 | 0,5 | 0,25 | 0,25 | 0,25 |
| 3 | 0,5 | 0,25 | 1 | 0,25 | 0,25 | 0,25 | 0,25 | 0,5 | 0,5 | 0,25 | 0,5 | 0,25 |
| 4 | 0,25 | 0,25 | 0,25 | 1 | 0,25 | 0,25 | 0,25 | 0,5 | 0,5 | 0,25 | 0,5 | 0,5 |
| 5 | 0,5 | 0,25 | 0,25 | 0,25 | 1 | 0,5 | 0,5 | 0,25 | 0,5 | 0,5 | 0,25 | 0,25 |
| 6 | 0,25 | 0,25 | 0,25 | 0,25 | 0,5 | 1 | 0,5 | 0,25 | 0,5 | 0,5 | 0,25 | 0,25 |
| 7 | 0,5 | 0,5 | 0,25 | 0,25 | 0,5 | 0,5 | 1 | 0,25 | 0,5 | 0,5 | 0,25 | 0,25 |
| 8 | 0,25 | 0,5 | 0,5 | 0,5 | 0,25 | 0,25 | 0,25 | 1 | 0,5 | 0,25 | 0,25 | 0,5 |
| 9 | 0,5 | 0,5 | 0,5 | 0,5 | 0,5 | 0,5 | 0,5 | 0,5 | 1 | 0,25 | 0,5 | 0,25 |
| 10 | 0,25 | 0,25 | 0,25 | 0,25 | 0,5 | 0,5 | 0,5 | 0,25 | 0,25 | 1 | 0,25 | 0,25 |
| 11 | 0,25 | 0,25 | 0,5 | 0,5 | 0,25 | 0,25 | 0,25 | 0,25 | 0,5 | 0,25 | 1 | 0,25 |
| 12 | 0,25 | 0,25 | 0,25 | 0,5 | 0,25 | 0,25 | 0,25 | 0,5 | 0,25 | 0,25 | 0,25 | 1 |
V. MELLÉKLET
A SZÉLVIHAR-KOCKÁZATI RÉSZMODUL PARAMÉTEREI
Régiók és szélvihar-kockázati tényezők
| Az r régió rövidítése | r régió | Q (windstorm,r) szélvihar-kockázati tényező |
| AT | Osztrák Köztársaság | 0,08 % |
| BE | Belga Királyság | 0,16 % |
| CZ | Cseh Köztársaság | 0,03 % |
| CH | Svájci Államszövetség; Liechtensteini Hercegség | 0,08 % |
| DK | Dán Királyság | 0,25 % |
| FR | Francia Köztársaság ( 1 ) ; Monacói Hercegség; Andorrai Hercegség | 0,12 % |
| DE | Németországi Szövetségi Köztársaság | 0,09 % |
| IS | Izlandi Köztársaság | 0,03 % |
| IE | Írország | 0,20 % |
| LU | Luxemburgi Nagyhercegség | 0,10 % |
| NL | Holland Királyság | 0,18 % |
| NO | Norvég Királyság | 0,08 % |
| PL | Lengyel Köztársaság | 0,04 % |
| ES | Spanyol Királyság | 0,03 % |
| SE | Svéd Királyság | 0,09 % |
| UK | Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága | 0,17 % |
| GU | Guadeloupe | 2,74 % |
| MA | Martinique | 3,19 % |
| SM | Saint-Martin Közösség | 5,16 % |
| RE | Réunion | 2,50 % |
A RÉGIÓKRA VONATKOZÓ SZÉLVIHAR-KOCKÁZATI KORRELÁCIÓS EGYÜTTHATÓK
| AT | BE | CH | CZ | DE | DK | ES | FR | UK | IE | IS | LU | NL | NO | PL | SE | GU | MA | SM | RE | |
| AT | 1,00 | 0,25 | 0,50 | 0,25 | 0,25 | 0,00 | 0,00 | 0,25 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,25 | 0,25 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 |
| BE | 0,25 | 1,00 | 0,25 | 0,25 | 0,50 | 0,25 | 0,00 | 0,50 | 0,50 | 0,25 | 0,00 | 0,75 | 0,75 | 0,00 | 0,25 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 |
| CH | 0,50 | 0,25 | 1,00 | 0,25 | 0,25 | 0,00 | 0,25 | 0,50 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,25 | 0,25 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 |
| CZ | 0,25 | 0,25 | 0,25 | 1,00 | 0,25 | 0,00 | 0,00 | 0,25 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,25 | 0,25 | 0,00 | 0,25 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 |
| DE | 0,25 | 0,50 | 0,25 | 0,25 | 1,00 | 0,50 | 0,00 | 0,50 | 0,25 | 0,25 | 0,00 | 0,50 | 0,50 | 0,25 | 0,50 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 |
| DK | 0,00 | 0,25 | 0,00 | 0,00 | 0,50 | 1,00 | 0,00 | 0,25 | 0,25 | 0,00 | 0,00 | 0,25 | 0,50 | 0,50 | 0,25 | 0,50 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 |
| ES | 0,00 | 0,00 | 0,25 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 1,00 | 0,25 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 |
| FR | 0,25 | 0,50 | 0,50 | 0,25 | 0,50 | 0,25 | 0,25 | 1,00 | 0,25 | 0,00 | 0,00 | 0,50 | 0,50 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 |
| UK | 0,00 | 0,50 | 0,00 | 0,00 | 0,25 | 0,25 | 0,00 | 0,25 | 1,00 | 0,50 | 0,00 | 0,25 | 0,50 | 0,25 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 |
| IE | 0,00 | 0,25 | 0,00 | 0,00 | 0,25 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,50 | 1,00 | 0,00 | 0,25 | 0,25 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 |
| IS | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 1,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 |
| LU | 0,25 | 0,75 | 0,25 | 0,25 | 0,50 | 0,25 | 0,00 | 0,50 | 0,25 | 0,25 | 0,00 | 1,00 | 0,50 | 0,25 | 0,25 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 |
| NL | 0,25 | 0,75 | 0,25 | 0,25 | 0,50 | 0,50 | 0,00 | 0,50 | 0,50 | 0,25 | 0,00 | 0,50 | 1,00 | 0,25 | 0,25 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 |
| NO | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,25 | 0,50 | 0,00 | 0,00 | 0,25 | 0,00 | 0,00 | 0,25 | 0,25 | 1,00 | 0,00 | 0,50 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 |
| PL | 0,00 | 0,25 | 0,00 | 0,25 | 0,50 | 0,25 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,25 | 0,25 | 0,00 | 1,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 |
| SE | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,50 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,50 | 0,00 | 1,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 |
| GU | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 1,00 | 1,00 | 1,00 | 0,00 |
| MA | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 1,00 | 1,00 | 1,00 | 0,00 |
| SM | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 1,00 | 1,00 | 1,00 | 0,00 |
| RE | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 1,00 |
( 1 ) kivéve Guadeloupe, Martinique, a Saint-Martin Közösség és Réunion
VI. MELLÉKLET
A FÖLDRENGÉS-KOCKÁZATI RÉSZMODUL PARAMÉTEREI
Régiók és földrengés-kockázati tényezők
| Az r régió rövidítése | r régió | Q (earthquake, r) földrengés-kockázati tényező |
| AT | Osztrák Köztársaság | 0,10 % |
| BE | Belga Királyság | 0,02 % |
| BG | Bolgár Köztársaság | 1,60 % |
| CR | Horvát Köztársaság | 1,60 % |
| CY | Ciprusi Köztársaság | 2,12 % |
| CZ | Cseh Köztársaság | 0,10 % |
| CH | Svájci Államszövetség; Liechtensteini Hercegség | 0,25 % |
| FR | Francia Köztársaság ( 1 ) ; Monacói Hercegség; Andorrai Hercegség | 0,06 % |
| DE | Németországi Szövetségi Köztársaság | 0,10 % |
| HE | Görög Köztársaság | 1,85 % |
| HU | Magyarország | 0,20 % |
| IT | Olasz Köztársaság; San Marino Köztársaság; Vatikánvárosi Állam | 0,80 % |
| MT | Máltai Köztársaság | 1,00 % |
| PT | Portugál Köztársaság | 1,20 % |
| RO | Románia | 1,70 % |
| SK | Szlovák Köztársaság | 0,15 % |
| SI | Szlovén Köztársaság | 1,00 % |
| GU | Guadeloupe | 4,09 % |
| MA | Martinique | 4,71 % |
| SM | Saint-Martin Közösség | 5,00 % |
A RÉGIÓKRA VONATKOZÓ FÖLDRENGÉS-KOCKÁZATI KORRELÁCIÓS EGYÜTTHATÓK
| AT | BE | BG | CR | CY | FR | DE | HE | HU | IT | MT | PT | RO | SI | CZ | CH | SK | GU | MA | ST | |
| AT | 1,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,25 | 0,00 | 0,00 | 0,00 |
| BE | 0,00 | 1,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,25 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 | 0,00 |
Lábjegyzetek:
[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX:32015R0035 - http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:32015R0035&locale=hu