37/B/2007. AB határozat

a társadalombiztosítási nyugellátásáról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi CVI. törvény alkotmányossági vizsgálata tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásáról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi CVI. törvény 19. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére és 70/A. § (1) és (3) bekezdésére alapított - indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásáról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 13. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján indult eljárást megszünteti.

3. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásáról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi CVI. törvény 19. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt - az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése tekintetében - visszautasítja.

Indokolás

I.

1. Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett a társadalombiztosítási nyugellátásáról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi CVI. törvény (a továbbiakban: Tnymód.) egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére. Az Alkotmánybíróság az indítványokat - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján - egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.

Az egyik indítvány a Tnymód. 3. §-a - a társadalombiztosítási nyugellátásáról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 13. § (1) bekezdését megállapító szövegrészének - utólagos normakontrolljára irányult. Az indítványozó szerint az Alkotmány 70/E. §-ába ütközik az öregségi nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset kiszámításának e rendelkezésben rögzített módja, mert a 2008. január l-jétől nyugdíjba vonulók esetében a korábbihoz képest alacsonyabb nyugdíjat eredményez, így az e körbe eső nyugdíjjogosultaknak legalább 4-6 évi felkészülési időre lett volna szüksége, hogy az így a kieső nyugdíjat valamilyen formában pótolják.

A másik indítványozó szerint a Tnymód. 19. § (4) bekezdés b) pontja, amely a 2007. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő nyugdíjak kiszámítására a Tny. -Tnymód. 3. §-ával megállapított -13. §-át rendelte alkalmazni, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, 70/A. § (1), (3) bekezdésébe és 70/E. § (1) bekezdésébe ütközik. A jogbiztonság sérelmét azzal indokolta, hogy a nyugdíjszámítás új szabályainak alkalmazása a jogbiztonságot sértően, hátrányosan érinti "egy évvel a váromány beteljesedése előtt" azokat, akik 2009. évet megelőzően a Tny.-ben rögzített korábbi feltételek mellett meghatározott mértékű nyugdíjra számíthattak. Ezen túlmenően diszkriminálja az 1951. évben született nőket, mert korábban az 1947-1951. évben születettek azonos elbírálás alá estek, a támadott rendelkezés folytán azonban az előbbi korcsoport "nyugdíjjogi kezelése" már az új szabályozás szerint történik.

2. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint, ha az indítvány egy módosító rendelkezés tartalma alkotmányellenességének megállapítására irányul, akkor az Alkotmánybíróság nem az új rendelkezést hatályba léptető, hanem a módosítás révén az új rendelkezést magába foglaló (inkorporáló) jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg. [8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.; 935/B/2002. AB határozat, ABH 2004, 1690, 1692.] Erre tekintettel a jelen ügyben a Tnymód. 3. §-ával módosított Tny. 13. § (1) bekezdése képezi az alkotmányossági vizsgálat tárgyát. A Tny. e rendelkezése többízben módosult, jelenlegi szövegét a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló 2007. évi CLVI. törvény 23. § (4) bekezdés a) pontj a, az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvénnyel és a megtakarítások ösztönzésével összefüggő törvénymódosításokról szóló 2009. évi CXVI. törvény 103. §-a, a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi CIX. törvény 20. § (1) bekezdése állapította meg. Mivel a módosítások az indítványban felvetett problémát nem érintették, az Alkotmánybíróság - gyakorlatának megfelelően [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.] - a vizsgálatot a Tny. hatályos rendelkezése tekintetében végezte el.

II.

Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:

1. Az Alkotmány indítványozók által hivatkozott rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(...)

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak."

2. A Tny. elbíráláskor hatályos szabálya:

"13. § (1) A 2013. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő öregségi nyugdíj összegét a 22. § alapján meghatározott havi átlagkeresetből kell kiszámítani azzal, hogy az 1987. december 31-ét követően és 2013. január 1-jét megelőzően elért kereseteket, jövedelmeket - ideértve a minimálbér összegét is - naptári évenként csökkenteni kell

a) a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályokban meghatározott járulékmértékek figyelembevételével számított természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, munkavállalói járulék, vállalkozói járulék, valamint 2010. január 1-jétől egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék összegével, továbbá

b) a személyi jövedelemadónak

ba) - 2010. január 1-jét megelőzően elért keresetek, jövedelmek esetén - a keresetek, jövedelmek a) pont szerinti csökkentése után fennmaradó összegre képzett összegével,

bb) - 2009. december 31-ét követően elért keresetek, jövedelmek esetén - a keresetek, jövedelmek a) pont szerint csökkentett összege és az ezen összegre számított - a személyi jövedelemadó szabályai szerinti - adóalap-kiegészítés együttes összegére képzett összegével."

3. A Tnymód. érintett rendelkezése:

"19. § (4) Az 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.)

(...)

b) 13. §-ának - e törvény 3. §-ával megállapított - rendelkezéseit

a 2007. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő nyugellátások kiszámítása során kell alkalmazni."

III.

Az indítványok részben megalapozatlanok, részben érdemi elbírálásra alkalmatlanok.

1. Az Alkotmánybíróság a Tny. 13. §-ának utólagos normakontrollját már több ügyben elvégezte, ezért az indítvánnyal összefüggésben elsőként azt kellett vizsgálni, hogy az indítvány tárgya nem minősül-e "ítélt dolognak."

Az Ügyrend 31. § c) pontja szerint az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani ("ítélt dolog"). Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő, mint egy korábban elbírált ügyben. (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.) Ha az újabb indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH 2002, 78, 81.]

Az Alkotmánybíróság legutóbb a 466/B/2007. AB határozatában vizsgálta a Tny. 13. §-ának 2010. január l. napjától hatályos szövege alkotmányosságát, amely ügyben az indítványozó - többek között -az Alkotmány 70/A. §-a és 70/E. §-a sérelmét állította azzal, hogy a nettó átlagkeresetből számított nyugdíj alacsonyabb, így a rendelkezés hátrányos megkülönböztetést tartalmaz a 2008. január 1-je után nyugállományba vonulókra, valamint sérül a szociális biztonsághoz való jog. Az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. Megállapította, hogy a kifogásolt rendelkezés alkotmányellenes megkülönböztetést nem tartalmaz, mert azzal összefüggésben "az egymással összehasonlítható helyzetben lévő, homogén csoportot nem pusztán a "nyugdíjasok" jelentik, hanem a nyugdíjasok azon csoportjai, akik nyugdíját a jogszabálymódosítás előtt, illetve azt követően állapították meg." Annak kapcsán, hogy ez a jogalanyok egy csoportjára hátrányos változást - alacsonyabb összegű nyugdíjat - jelenthet, utalt az Alkotmánybíróság 5/1998. (III. 1.) AB határozatában foglaltakra (ABH 1998, 82, 88.), amely szerint önmagában az a tény, hogy a jogszabálymódosítást megelőzően kedvezőbb rendelkezések voltak hatályban, nem hozható összefüggésbe az Alkotmány diszkrimináció tilalmára vonatkozó rendelkezésével. (ABK 2010. április, 459, 463-464.)

Tekintettel arra, hogy az indítvány már érdemben elbírált jogszabályi rendelkezéssel azonos jogszabályhely alkotmányossági vizsgálatára irányult, és az indítványozó az Alkotmány ugyanazon bekezdésére, azonos összefüggésre hivatkozva kérte az eljárás lefolytatását, az indítvány "ítélt dolognak" minősül, ezért az Alkotmánybíróság az eljárást ebben a vonatkozásban az Ügyrend 31. § c) pontja alapján megszüntette.

2. A - 2006. november 27-én kihirdetett - Tnymód. 19. § (4) bekezdése a "hatályba léptető és záró rendelkezések" között az 1. pontban vizsgált rendelkezés alkalmazását rendelte el a 2007. december 31-ét követően megállapításra kerülő nyugdíjak számítására. Az indítványozó szerint ezzel elvonta azoknak a személyeknek a várományát, akik 2009. január 1-jét megelőző nyugdíjba vonulásuk esetén a korábbi szabályozás alapján magasabb nyugdíjra számíthattak, ezért sérült az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, valamint a 70/A. §-a.

Az Alkotmánybíróság a 43/1995. (VI. 30.) AB határozatának rendelkező részében megállapította, hogy a jogbiztonság, mint a jogállamiság leglényegesebb fogalmi eleme és a szerzett jogok védelmének elvi alapja a szociális rendszerek stabilitása szempontjából különös jelentőségű. A határozat indokolása kifejtette, hogy a szolgáltatásokat és a hozzájuk fűződő várományokat alkotmányosan nem lehet sem megfelelő indok nélkül, sem pedig egyik napról a másikra lényegesen megváltoztatni. Az átmenet nélküli változtatáshoz különös indok szükséges. (ABH 1995, 188, 193.) Az Alkotmánybíróság ezeket az alkotmányossági követelményeket következetesen érvényesítette minden olyan jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának elbírálása során, amikor az a kötelező társadalombiztosítás alapján járó valamely ellátásra való jogosultságot rövid határidővel megvont vagy korlátozott [Pl. 52/1995. (IX. 15.) AB határozat, ABH 1995, 230, 233.; 56/1995. (IX. 15.) AB határozat, ABH 1995, 260, 265-267.; 5/1998. (III. 1.) AB határozat, ABH 1998, 82, 84.].

Ezért az Alkotmánybíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a Tnymód. 19. § (4) bekezdésével hatályba léptetett, megváltoztatott rendelkezés folytán sérültek-e szerzett jogok, illetőleg a korábbi szabályok alapján megállapítható váromány elvonására vagy korlátozására vezet-e.

A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerre vonatkozó szabályozás 1997-ben történt hatályba lépését követő több, mint 10 éves jogalkalmazási gyakorlata a nyugdíjak megállapításának anomáliáit tárta fel. Bebizonyosodott, hogy a nyugdíjalap számítási módjának szabályozása - a nyugdíjak megállapításánál alkalmazott részleges valorizálás - azt eredményezte, hogy az egyes években megállapított nyugdíjak színvonala között jelentős volt az ingadozás. A Tnymód.-hoz fűzött indokolás szerint a szabályozás azt célozta, hogy mérséklődjenek a nyugdíjmegállapítás időpontjához kapcsolódó aránytalanságok. E körülmények a nyugdíjmegállapítás számítási módjának a megváltoztatását indokolttá tették, amely a korábbi szabályozáson alapuló várakozásokhoz képest egyes jogalanyok számára hátrányos lehet. Az Alkotmánybíróság azonban a 39/1999. (XII. 21.) AB határozatban megállapította, hogy a törvényi igérvények rövid időn belüli visszavonása, korlátozása akkor vezethet a jogbiztonság sérelméhez, ha azt a jogalkotó önkényesen, indok nélkül teszi, de a társadalombiztosítás működőképességének a fenntartása, az állam helytállásának külső és a társadalombiztosításban rejlő okok miatti megnehezülése alkotmányosan indokolhat az érintettekre kedvezőtlenebb hatással járó módosításokat. (ABH 1999, 325, 336.)

A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a nyugdíjalap számítási módja korrekciójának megfelelő indoka volt, arra a törvényhozó egy év felkészülési időt biztosított, ezért a Tnymód. 19. § (4) bekezdése - a Tny. 13. §-ával összefüggésben - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményét nem sérti.

Tekintettel arra, hogy az indítványozó ugyanezen összefüggésben kérte a Tnymód. 19. § (4) bekezdésének az Alkotmány 70/A. §-án alapuló alkotmányellenessége megállapítását, az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a 466/B/2007. AB határozatban kifejtettek e tekintetben is irányadók.

A fentiekre figyelemmel az indítványt e részében elutasította.

3. Az indítvány az Alkotmány 70/E. §-ával kapcsolatos indokot nem tartalmazott, ezért e tekintetben nem felel meg az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése által támasztott tartalmi követelményeknek, amely szerint annak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni, az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti. (472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783, 1784.) Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy e tartalmi követelmény hiányában az indítvány ebben a vonatkozásban érdemben nem bírálható el, ezért azt az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2010. július 13.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró