466/B/2007. AB határozat

a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálata tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 13. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 9. §-a, valamint a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 17. § (2) bekezdés f) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tekintetében az eljárást megszünteti.

3. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 83/B. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok tekintetében az eljárást megszünteti.

4. Az Alkotmánybíróság a törvényi feltételeknek meg nem felelő indítványt visszautasítja.

Indokolás

I.

Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására és azok megsemmisítésére vonatkozóan. Az Alkotmánybíróság az indítványokat - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend; ABK 2009. január, 3.) 28. § (1) bekezdése alapján - egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.

Egyik indítványozó a Tny. - 2008. január 1-jétől hatályos - 9. §-ának azon rendelkezését sérelmezi, amely szerint előrehozott öregségi nyugdíjra az jogosult, aki - a megfelelő életkort elérve - legalább 38 év szolgálati időt szerzett, és a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény szerinti biztosítási jogviszonyban nem áll. Alkotmányellenesnek tartja továbbá a Tny. 13. §-ának azon rendelkezését is, amely szerint a nyugdíj alapját a nettó jövedelem szerint számolják, s a személyi jövedelemadón túl levonásra kerül a bruttó bérből az egészségbiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék, a magánnyugdíj-pénztári tagdíj, valamint a munkavállalói járulék is, holott mindezek után a dolgozó a nyugdíjjárulékot megfizette. Ugyanígy alkotmányellenesnek tartja az indítványozó a Tny. 83/B. §-át, amely szerint "aki az előrehozott nyugdíja mellet a társadalombiztosítási törvény alapján biztosított és keresete meghaladja a minimálbért, illetve annak 12-szeresét (éves keretösszeg), nyugdíját mindaddig szüneteltetni kell, amíg ez az állapot fennáll". A Tny. 9. §-ával összefüggésben sérelmezi a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 17. § (2) bekezdésének f) pontját. Álláspontja szerint a két sérelmezett rendelkezés együttesen azt eredményezi, hogy 2008. január 1-je után az a köztisztviselő, akinek jogviszonya a korkedvezményes nyugdíj miatt szűnik meg, vagy csak a felmentési időre járó átlagkeresetére, vagy csak a nyugdíjára válik jogosulttá. Saját példáján keresztül a kellő felkészülési idő hiányára hivatkozva ezzel összefüggésben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében írott jogállamiság sérelmét állítja. Ezen túlmenően a támadott rendelkezések alkotmányellenességét illetően hivatkozik még a gazdasági verseny szabadságának [Alkotmány 9. § (2) bekezdés], a hátrányos megkülönbözetés tilalmának [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés], az egyenlő munkáért egyenlő bérhez való jog [Alkotmány 70/B. § (2) bekezdés], valamint a szociális biztonsághoz való jog [Alkotmány 70/E. § (1) bekezdés] sérelmére is.

További indítványozó a Tny. 13. § (1) bekezdésének azon - 2008. január 1-jétől hatályos - rendelkezését sérelmezi, amely szerint a nyugdíjak összegét úgy kell meghatározni, hogy a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkeresetet csökkenteni kell a levont egészség- és nyugdíjbiztosítási járulék, a magán-nyugdíjpénztári tagdíj, valamint a munkavállalói járulék összegével. Az indítványozó álláspontja szerint ez hátrányos megkülönböztetést eredményez, mivel a sérelmezett rendelkezés hatálybalépése előtt nyugdíjba vonulók nyugdíja magasabb, mint a 2008. január 1-je után nyugdíjassá válóké, mivel ezek átlagkeresetét magasabb levonás terheli. Az indítványozó szerint a sérelmezett rendelkezés születési idő szerinti hátrányos megkülönböztetést tartalmaz, illetőleg sérti a szociális biztonsághoz való jogot.

Más indítványozó a Tny. 83/B. § (1) bekezdése alkotmányellenességét állítva előadja, hogy a támadott rendelkezés a munkavégzést illetően hátrányos megkülönböztetést alkalmaz a nyugdíjasként és nem nyugdíjasként dolgozók között azzal, hogy a nyugdíj mellett munkát végzők azonos munka mellett csak a minimálbérnek megfelelő összeget kaphatják meg, ha nem szüneteltetik a jogszerűen megszerzett nyugellátást. Aggályosnak tartja továbbá azt is, hogy a nyugellátás szünetelésének időtartama alatt az érintettek nyugdíjasnak minősülnek, így olyan juttatásoktól esnek el, amelyek a nem nyugdíjas dolgozókat megilletik. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezés a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokat is érint, ezért az sérti a jogállamiság elvét is. Különösen sérelmesnek tartja az indítványozó a Tny. 83/B. § (5) bekezdését, amely szerint a kötelező szüneteltetéssel összefüggő rendelkezéseket a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati nyugdíjára is alkalmazni kell, a rájuk vonatkozó - külön törvény szerinti - eltérő nyugdíj korhatárra vonatkozó szabályokra figyelemmel. Az indítványozó kiemeli, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai azért mehetnek kedvezőbb feltételek mellet nyugdíjba, mert a szolgálat ellátása különös megterhelést jelent életükre és egészségükre. Ezért álláspontja szerint a sérelmezett jogszabályhely leginkább őket hozza méltánytalan helyzetbe, mivel a kettős jogviszonyt csak bizonyos összeghatári korlátok figyelembevételével teszi lehetővé. A támadott rendelkezés alkotmányellenességét illetően az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, 70/A. §-ának és 70/B. §-ának sérelmére hivatkozik.

Következő indítványozó a Tny. 9., 13. és 83/B. §-ainak megsemmisítését kéri a hátrányos megkülönbözetés tilalmának, az arányos közteherviselés elvének, valamint az alapvető jogok alkotmányos korlátozhatóságának sérelmére hivatkozva. Az indítványozó álláspontja szerint a Tny. támadott rendelkezései születés szerinti diszkriminációt alkalmaznak, mivel a születési időpontok közötti akár egyetlen nap különbség is a nyugdíj kiszámításánál jóval kedvezőtlenebb helyzetbe hozza a később születetteket, akik - bár életük folyamán ugyanazon szabályok szerint dolgoztak, ugyanúgy fizették a járulékokat és ugyanúgy járultak hozzá a közterhekhez - lényegesen alacsonyabb összegű nyugdíjat fognak kapni. A nyugdíj szüneteltetésével kapcsolatban az indítványozó szintén diszkriminatívnak és az arányos közteherviselés elvébe ütközőnek tartja azt, hogy amíg a 2007-ben nyugdíjba vonulók anélkül mehettek nyugdíjba, hogy munkahelyükön fel kellett volna mondaniuk, addig a Tny. 83/B. §-a szerint a nyugdíjasok - akik ugyanúgy járulékot fizettek - csak munkaviszonyuk felmondásával igényelhetnek nyugdíjat, amelyről bizonyos mértékű további kereset esetén le kellene mondaniuk.

Végezetül további indítványozó a Tny. 22. § (1) bekezdéséből az "1988. január 1-jétől" szövegrész megsemmisítését kéri. Nézete szerint a támadott rendelkezés azáltal, hogy 40 év átlagkeresetéből csak 20 év átlagkeresetét veszi figyelembe, sérti az Alkotmány 70/A. §-át. Nem ad lehetőséget arra, hogy akinek ez kedvezőbb lenne, az átlagszámítás alapjába bevonja az 1988 előtti időszakot. Álláspontja szerint ez a szabályozás sérti a jogállamiság és a jogbiztonság követelményét is. Részletesen nem indokolt kérelmet terjeszt elő az indítványozó a Tny. 22. §-ával összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása iránt, valamint - "vagylagos indítvány"-ként - a Tny. 13. § a) és b) pontjai egyes szövegrészeinek megsemmisítését is kéri. Az indítványban előterjesztett érvelése azonban a nyugdíj összegének megállapítására vonatkozó szabályokat támadva tartalmilag a járulékfizetésre vonatkozik, ezért az a támadott jogszabályhelyek vonatkozásában értelmezhetetlen.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

"9. §. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

"70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.

(2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.

(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének.

(4) Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz."

"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.

(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg."

2. A Tny.-nek az indítványok által támadott, 2008. január 1-jétől hatályos rendelkezései:

"9. § A 62. életév betöltését megelőzően előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult

a) az a nő, aki az 57. életévét betöltötte,

b) az a férfi, aki a 60. életévét betöltötte,

feltéve, hogy legalább 38 év szolgálati időt szerzett, és a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll."

"13. § (1) A 2013. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő öregségi nyugdíj összegét a 22. § alapján meghatározott havi átlagkeresetből kell kiszámítani azzal, hogy az 1987. december 31-ét követően és 2013. január 1-jét megelőzően elért kereseteket, jövedelmeket - ideértve a minimálbér összegét is - naptári évenként csökkenteni kell

a) a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályokban meghatározott járulékmértékek figyelembevételével számított egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, valamint munkavállalói járulék, illetve vállalkozói járulék összegével, továbbá

b) a személyi jövedelemadónak a keresetek, jövedelmek a) pont szerinti csökkentése után fennmaradó összegre képzett összegével.

(2) Ha a 2013. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő öregségi nyugdíj összegének kiszámítása során a 22. § (5) bekezdését kell alkalmazni, az 1988. január 1-je előtti kereseteket, jövedelmeket a nyugdíjjárulék 1988. január 1-jén érvényes mértékének alapulvételével kell csökkenteni.

(3) A havi átlagkereset megállapítása során a nyugdíjazást megelőző naptári év előtt elért keresetet, jövedelmet az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a nyugdíjazást megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani."

"83/B. § (1) Ha a 62. életévét be nem töltött,

a) előrehozott, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjban,

b) korkedvezményes nyugdíjban,

c) bányásznyugdíjban,

d) korengedményes nyugdíjban, illetve

e) az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában

részesülő személy a tárgyévben a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítással járó jogviszonyban áll, illetőleg egyéni vagy társas vállalkozóként kiegészítő tevékenységet folytat, és az általa fizetendő nyugdíjjárulék alapja meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) havi összegének tizenkétszeresét (a továbbiakban: éves keretösszeg), az éves keretösszeg elérését követő hónap első napjától az adott tárgyév december 31-éig, de legfeljebb a 62. életév betöltéséig a nyugdíjfolyósító szervnek a nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell. Ha az a)-e) pont szerinti nyugellátásban részesülő személy által fizetendő nyugdíjjárulék alapja az éves keretösszeget a tárgyév decemberében haladja meg, a nyugellátás szüneteltetésére nem kerül sor, de a tárgyév december havi nyugellátást - a 84. § alkalmazásával - vissza kell fizetni.

(2) A nyugdíjfolyósító szerv a nyugdíj folyósításának szüneteltetéséről az állami adóhatóság által közölt éves keretösszegre vonatkozó összesített adatok alapján határozatban intézkedik. Az ellátás újbóli folyósításáról is határozatban kell intézkedni.

(3) A nyugdíjfolyósító szerv a (2) bekezdésben említett szüneteltetésre vonatkozó döntésével egyidejűleg határozatban intézkedik a jogalap nélkül felvett nyugellátás visszafizettetéséről.

(4) A nyugellátás szüneteltetésének időtartama alatt az érintett nyugdíjasnak minősül. Az ellátás újbóli folyósítása során a 83/A. § (3) bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

(5) Az (1)-(4) bekezdésben foglalt, kötelező szüneteltetéssel összefüggő rendelkezéseket a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati nyugdíjára is alkalmazni kell, a rájuk vonatkozó - külön törvény szerinti - eltérő nyugdíjkorhatárra vonatkozó szabályokra figyelemmel."

3. A Tny. indítványok által támadott, az elbíráláskor hatályos rendelkezései:

A 9. §-t a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló 2009. XL. törvény 10. § (1) bekezdésének ab) pontja 2010. január 1. napjával hatályon kívül helyezte.

a) a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályokban meghatározott járulékmértékek figyelembevételével számított természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, munkavállalói járulék, vállalkozói járulék, valamint 2010. január 1-jétől egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék összegével, továbbá

b) a személyi jövedelemadónak

ba) - 2010. január 1-jét megelőzően elért keresetek, jövedelmek esetén - a keresetek, jövedelmek a) pont szerinti csökkentése után fennmaradó összegre képzett összegével,

bb) - 2009. december 31-ét követően elért keresetek, jövedelmek esetén - a keresetek, jövedelmek a) pont szerint csökkentett összege és az ezen összegre számított - a személyi jövedelemadó szabályai szerinti - adóalap-kiegészítés együttes összegére képzett összegével.

(4) Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltaktól eltérően 1991. évben munkavállalói járulék címén 0,2 százalékos, 2006. évben egészségbiztosítási járulék címén 4,6 százalékos, munkavállalói járulék címén 1,1 százalékos mértéket kell alkalmazni."

"83/B. § (1) Ha az öregségi nyugdíjkorhatárt be nem töltött,

a) előrehozott, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjban,

b) korkedvezményes nyugdíjban,

c) bányásznyugdíjban,

d) korengedményes nyugdíjban,

e) az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában,

f) az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló törvény alapján járó öregségi nyugdíjban vagy

g) a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló törvény alapján járó öregségi nyugdíjban

részesülő személy a tárgyévben a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítással járó jogviszonyban áll, illetőleg egyéni vagy társas vállalkozóként kiegészítő tevékenységet folytat, és az általa fizetendő nyugdíjjárulék alapja meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összegének tizennyolcszorosát (a továbbiakban: éves keretösszeg), az éves keretösszeg elérését követő hónap első napjától az adott tárgyév december 31-éig, de legfeljebb az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig a nyugdíjfolyósító szervnek a nyugdíj folyósítását szüneteltetnie kell. Ha az a)-g) pont szerinti nyugellátásban részesülő személy által fizetendő nyugdíjjárulék alapja az éves keretösszeget a tárgyév decemberében haladja meg, a nyugellátás szüneteltetésére nem kerül sor, de a tárgyév december havi nyugellátást - a 84. § alkalmazásával - vissza kell fizetni. Nem kell szüneteltetni olyan személy nyugellátásának folyósítását, aki 2007. december 31-én az a)-g) pont szerinti nyugellátásban részesült.

(2) A nyugdíjfolyósító szerv a nyugdíj folyósításának szüneteltetéséről, újbóli folyósításáról, valamint a jogalap nélkül felvett nyugellátás visszafizettetéséről - a nyugellátásban részesülő személynek a 97. § (5) bekezdése szerint tett bejelentése, illetve az állami adóhatóság által közölt éves keretösszegre vonatkozó összesített adatok alapján - hivatalból dönt.

(3) Az e §-ban foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók arra a személyre, aki a nyugdíjának folyósítását a 83/A. § alapján teljes naptári évre szünetelteti.

(5) Az (1)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezéseket a szolgálati nyugdíjra azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szolgálati nyugdíj folyósításának kötelező szüneteltetésére a hivatásos szolgálat külön törvény szerinti felső korhatárának betöltését követően nem kerülhet sor."

III.

Az indítványok nem megalapozottak, illetve érdemi elbírálásra alkalmatlanok.

1. Az indítványok benyújtását követően a Tny. támadott rendelkezéseit a jogalkotó több ízben is módosította. Az indítvány benyújtása óta megváltozott jogszabályokra vonatkozó állandóan követett alkotmánybírósági gyakorlat szerint az alkotmányossági vizsgálatot az Alkotmánybíróság a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag a korábbival alkotmányjogi szempontból azonos és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 545.; 1314/B/1997. AB végzés, ABH 2000, 1049.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.; 14/1999. (VI. 3.) AB határozat, ABH 1999, 396, 399.]. A módosítások többsége az indítványok által felvetett alkotmányossági kérdést alapvetően nem befolyásolta, azért az Alkotmánybíróság - állandó gyakorlatának megfelelően - az alkotmányossági vizsgálatot a Tny.-nak az indítványok elbírálásakori rendelkezései vonatkozásában végezte el.

2. A Tny. 13. §-ának alkotmányellenességét illetően az indítványozók a hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelmére hivatkoznak. Álláspontjuk szerint az a körülmény, hogy a Tny. 2008. január 1-jén hatályba lépett szabálya a nyugdíj kiszámítását illetően a korábbinál több elemet (járulékot) rendel figyelembe venni az átlagkeresetet csökkentő tényezőként, és ezáltal alacsonyabb összegű nyugdíj megállapítására ad lehetőséget, hátrányos megkülönböztetést eredményez a hatálybalépés időpontja előtt, illetve az azt követően nyugdíjba vonulók között, illetve ugyanígy a születési időpontoktól függő hátrányos megkülönböztetést eredményez.

Az Alkotmánybíróság 1193/B/2004. AB számú határozatában (ABH 2007, 1813.) már vizsgálta a Tny. 13. § (1) bekezdését. Ezen határozat azonban a támadott jogszabályhelynek a jelen ügyben támadott módosításokat megelőzően hatályban volt szövegét vizsgálta azon - alkotmányellenességet állító - indítványozói érvelés alapján, hogy a támadott szabályozás az öregségi nyugdíj összegének meghatározásakor a járulékfizetés teljes időtartama helyett csak az 1988. január 1-jétől kezdődő időszakot rendeli figyelembe venni. Mindezek alapján a res iudicata jelen ügyben nem állapítható meg, ezért a Tny. hatályos 13. §-ának tekintetében az Alkotmánybíróság az indítványok alapján az alkotmányossági vizsgálatot elvégezte.

Az Alkotmány 70/A. §-a rögzíti, hogy a Magyar Köztársaság területén az emberi, illetve az állampolgári jogok, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül minden személyt megilletnek. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. §-a értelmezése során számos határozatában megállapította, hogy a diszkrimináció alkotmányos tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége csak akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 47-48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281-282.; 776/B/1998. AB határozat, ABH 2001, 1007, 1008.; 1026/B/1999. AB határozat, ABH 2003, 1145, 1153.]

Az Alkotmánybíróság kimondta azt is, hogy a megkülönböztetés tilalma nem jelenti azt, hogy az állam részéről minden megkülönböztetés tilos lenne. A hátrányos megkülönböztetés tilalma kifejezetten arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztása szempontjait meghatározni. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]

Így sem a jogegyenlőség alkotmányos követelményéből, sem a diszkrimináció tilalmából nem következik, hogy az állam jogon kívüli (pl. célszerűségi, gazdaságossági, jogtechnikai) szempontok szerint - a különböző élethelyzetekben lévőkre tekintettel - a jogok és kötelezettségek jogalkotási úton való megállapítása során a jogalanyok között ne különböztethetne, ha ezzel az alkotmányos követelményeket nem sérti. Az Alkotmány 70/A. §-a tehát nem mindenfajta különbségtételt tilt, hiszen az ilyenfajta tilalom összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-282.] Az azonban alkotmányellenességhez vezetne, ha a jogalkotó - alkotmányos indok nélkül, önkényesen - az adott szabályozási koncepción belül valamely csoportra nézve eltérő szabályozást alkotna. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.] A diszkrimináció vizsgálatánál tehát az első eldöntendő kérdés, hogy az adott szabályozás tekintetében állított megkülönböztetés egymással összehasonlítható alanyi körre vonatkozik-e [49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249.; 432/B/1995. AB határozata, ABH 1995, 789, 792.].

Ebben az összefüggésben az egymással összehasonlítható helyzetben lévő, tehát homogén csoportot nem pusztán a "nyugdíjasok" jelentik, hanem a nyugdíjasok azon csoportjai, akik nyugdíját a jogszabálymódosítás előtt, illetve azt követően állapították meg. Ezen csoportokon belül pedig a támadott jogszabályhely megkülönböztetést nem tartalmaz.

A jogszabályok módosítása egyébiránt az érintett jogalanyok tekintetében mindenképpen valamiféle változást eredményez, és ez a változás az időbeli hatály függvényében a jogalanyok egy csoportjában - a korábbi szabályozáshoz képest - hátrányos változást is jelenthet. Ezzel összefüggésben azonban az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában megállapította, hogy "[ö]nmagában az a tény, hogy a jogszabálymódosítást vagy újraszabályozást megelőzően kedvezőbb rendelkezések voltak hatályban, mint a módosítást vagy az újraszabályozást követően (...) nem hozható összefüggésbe az Alkotmány diszkrimináció tilalmára vonatkozó rendelkezésével. Az Alkotmány 70/A. §-nak nem lehet olyan értelmet tulajdonítani, hogy az megtiltja a jogalkotó számára a jogok és kötelezettségek jogszabálymódosítás vagy újraszabályozás útján történő megváltoztatását." [5/1998. (III. 1.) AB határozat, ABH 1998, 82, 88.]

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tny. 13. §-a nem tartalmaz az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző rendelkezést, ezért az erre irányuló indítványokat elutasította.

3. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a Tny. 9. §-át a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló 2009. évi XL. törvény 10. § (1) bekezdésének ab) pontja 2010. január 1. napjával hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített gyakorlata, hogy a módosított vagy hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-ában foglalt bírói kezdeményezés ésa48. §-aszerinti alkotmányjogi panasz esetében [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72,76.], valamint akkor vizsgálja, ha a hatályát vesztő jogszabály helyébe lépő jogszabály azonos rendelkezési környezetben ugyancsak tartalmazza a sérelmezett rendelkezést (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.). Az Alkotmánybíróság ezért a Tny. 9. §-a vonatkozásában tárgytalanná vált indítványi részek tekintetében az eljárását az Ügyrend 31. § a) pontjára figyelemmel megszüntette.

Egyik indítványozó a Ktv. 17. § (2) bekezdés f) pontjának alkotmányellenességét a Tny. 9. §-ával összefüggésben állítja. Tekintettel arra, hogy a Tny. 9. § alkotmányossági vizsgálata tekintetében az Alkotmánybíróság az előzőkben írottak szerint határozott, az eljárást az ezzel összefüggésben támadott rendelkezés, a Ktv. 17. § (2) bekezdés f) pontjára vonatkozóan ugyanazon indokok alapján szüntette meg.

4. Az indítványok szinte mindegyike vitatta a Tny. 83/B. §-ának alkotmányosságát. Jelen eljárása során az Alkotmánybíróság megállapította, a Tny. támadott rendelkezésének alkotmányossági vizsgálatát a 19/B/2007. AB határozat (ABH 2008, 2603.; a továbbiakban: Abh.) már elvégezte. Az Abh. megállapította, hogy a 62. életév betöltését megelőzően, a Tny. 83/B. § (1) bekezdésében felsorolt mindenfajta előrehozott nyugdíj tartalmát tekintve a jogalkotó által biztosított kedvezményt jelent. A kedvezményes nyugdíj rendeltetése, hogy akik nem tudnak aktívak maradni, azok ellátáshoz jussanak. Ha a nyugdíjas személy kereső tevékenységet kíván folytatni, a nyugellátás az adott időszakban funkcióját veszti, és ezért függeszti fel a támadott rendelkezés - bizonyos összeghatárú kereseten felül - annak folyósítását a nyugdíjkorhatár eléréséig. Ezt követően azonban a Tny. már vélelmezi az ellátásra szorultságot, és nem támaszt további feltételt a folyósításhoz. (ABH 2008,2613.) Az Abh. a Tny. 83/B. § alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 9. § (2) bekezdése, 70/A. §, 70/B. § és 70/E. §-a tekintetében utasította el.

Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor minősül res iudicata-nak, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő. Az érdemi döntéssel elbírált ügyben hozott határozat ugyanis az Alkotmánybíróságot is köti. (1620/B/1991. AB végzés, ABH 1991,972, 973.) Az Ügyrend 31. § c) pontja értelmében ítélt dolog, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Mindezek alapján a Tny. 83/B. § alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok tekintetében az eljárást az Ügyrend 31. § c) pontja alapján megszüntette.

5. Egyik indítványozó a Tny. 22. § (1) bekezdésének részleges megsemmisítését, ezzel összefüggésben "vagylagos indítvány"-ként a Tny. 13. § a) és b) pontjai egyes szövegrészeinek megsemmisítését kéri a jogállamiság és jogbiztonság, valamint a megkülönböztetés tilalmának sérelmére hivatkozva. Az indítvány érvelése azonban a nyugdíj összegének megállapítására vonatkozó szabályokat támadva tartalmilag a járulékfizetésre vonatkozik.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítvány a törvényi feltételeknek nem felel meg. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése által támasztott tartalmi követelmények szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozónak meg kell jelölnie, hogy a támadott konkrét jogszabály az Alkotmánynak mely konkrét rendelkezését sérti. (440/B/1993. AB végzés, ABH 1993, 910.; 346/D/1998. AB határozat, ABH 2003, 1054, 1058.; 6/D/2000. AB végzés, ABH 2005,1583,1584.). Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni, hanem az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti (472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783, 1784.). Mivel az indítványozó érvelése a támadott jogszabályi rendelkezések, valamint a hivatkozott alkotmányi előírások között összefüggést illetően értelmezhetetlen, az indítvány a törvényi feltételeknek nem felel meg, ezért azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2010. április 13.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró

466/B/2007. AB határozat

a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálata tárgyában

Indokolás

I.

II.

III.

Tartalomjegyzék