93/1990. (XI. 21.) Korm. rendelet

az 1945 és 1963 között törvénysértő módon elítéltek, az 1956-os forradalommal és szabadságharccal összefüggésben elítéltek, valamint a korábbi nyugdíjcsökkentés megszüntetéséről, továbbá az egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedések hatálya alatt állt személyek társadalombiztosítási és munkajogi helyzetének rendezéséről

Az Országgyűléstől kapott felhatalmazás alapján a Kormány az 1945 és 1963 között törvénysértő módon elítéltek, az 1956-os forradalommal és szabadságharccal összefüggésben elítéltek, valamint a korábbi nyugdíjcsökkentés megszüntetése, továbbá az egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedések hatálya alatt állt személyek társadalombiztosítási és munkajogi helyzetének rendezése érdekében a következőket rendeli:

1. §

(1) Annak a személynek a nyugellátását, korhatár előtti ellátását, szolgálati járandóságát, rokkantsági ellátását, rehabilitációs ellátását, baleseti nyugellátását (kivéve a baleseti járadékot, hacsak a nyugdíjkorhatárt betöltött személy más ellátással nem rendelkezik), továbbá nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátását, akinek elítélése[1]

a) az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról rendelkező 1989. évi XXXVI. törvény, vagy

b) az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról rendelkező 1990. évi XXVI. törvény alapján semmis, valamint

c)[2] az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1992. évi XI. törvény alapján semmis,

d)[3] aki a (2) bekezdésben meghatározott egyes, személyes szabadságot korlátozó intézkedések hatálya alatt állt, a szabadságvesztés, illetőleg a szabadság korlátozásának tényleges időtartamától függően fel kell emelni.

(2) Egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedések hatálya alatt állt személy az, akit

a) 1945. január 1-je és 1953. december 31-e között rendőrhatósági őrizetben fogva tartottak (továbbiakban: internált),

b) 1945. január 1-je és 1953. december 31-e között tartózkodási helyéről, illetőleg Magyarország meghatározott részéből kitiltottak és rendőrhatósági felügyelet alá helyeztek (továbbiakban: kitelepített),

c) Magyarországon, illetőleg onnan elhurcolva a szovjet katonai bíróság politikai okból elítélt és aki a büntetését részben vagy egészben a Szovjetunióban töltötte le,

d)[4] 1944. október 1-je után a II. világháborúval összefüggésben munkavégzés céljából a szovjet szervek Magyarországról más országba elhurcoltak, illetve szovjet katonai parancsnokság alárendeltségébe tartozó alakulat, vagy jugoszláv katonai alakulat hadifogságába esett; a nyugdíjemelés szempontjából a Magyarország területén hadifogolytáborban eltöltött idő 6 hónapot meghaladó idejét kell számításba venni,

e) internálás, illetőleg kitelepítés céljából őrizetbe vettek, akkor is, ha az internálásra, kitelepítésre nem került sor,

f) az 1956. évi 31. törvényerejű rendelet alapján közbiztonsági őrizetben tartottak,

g)[5] az 1989. évi XXXVI. törvény 1. §-ában, az 1990. évi XXVI. törvény 1. §-ában, valamint az 1992. évi XI. törvény 1. §-ában megjelölt okból előzetes letartóztatásba helyeztek; akinek ideiglenes kényszergyógykezelését rendelték el, de bíróság előtti eljárásra nem került sor; akire nézve az eljárás felmentő ítélettel zárult vagy azt megszüntették, vagy nem végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték; akinek kényszergyógykezelését rendelték el; továbbá akit törvényességi óvás vagy perújítás folytán mentettek fel.

(3)[6] Abban az esetben, amikor a személyes szabadság megvonására, illetve korlátozására több alkalommal vagy különböző [a (2) bekezdésben meghatározott] jogcímen került sor, az emelés összegének meghatározásához valamennyi időtartamot - az 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tbny.) 43. § (1) bekezdésének alkalmazásával - egybe kell számítani.

(4) A személyes szabadság korlátozásának tényleges időtartamába e rendelet alkalmazása szempontjából nem számít be az 1944. október 1-jét megelőzően szovjet hadifogságban töltött időtartam.

(5)[7] Ha a bíróság előtti eljárásra nem került sor, az előzetes letartóztatás, továbbá az ideiglenes kényszergyógykezelés tényét és időtartamát kérelemre - hivatkozással az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról szóló 1989. évi XXXVI. törvényre, az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1990. évi XXVI. törvényre, valamint az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról szóló 1992. évi XI. törvényre - a fővárosi (vármegyei) főügyészség, ha pedig felmentő ítéletet hoztak, az eljárást megszüntették, az érintett személyt nem végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, vagy kényszergyógykezelését rendelték el, az első fokon eljárt bíróság igazolja.

2. §

(1)[8] A szabadságvesztés, illetve a szabadságkorlátozás egy évet (365 naptári napot) meg nem haladó időtartamára járó emelés összege 5250 forint.

(2)[9] Az 1. § (3) bekezdésében meghatározott időtartam alapján járó emelés összege

a) az első évre havi 5250 forint,

b) a második évtől az ötödik évvel bezárólag évenként havi 2635 forint,

c) a hatodik évtől évenként havi 3155 forint.

(2a)[10] Az emelés összege a 2014 októberére folyósított emelés havi összegének 9,9%-kal megemelt összege, ha az meghaladja az (1) és (2) bekezdésben meghatározott összeget.

(3) Ha az 1. § (3) bekezdés alapján meghatározott időtartam a 365 naptári napot nem haladja meg, az emelés a (2) bekezdés a) pontja szerint, az egy vagy több évet meghaladó, de újabb 365 naptári napot el nem érő töredék évre pedig a (2) bekezdés b), illetőleg c) pontja alapján jár.

(4) Az emelés összegébe be kell számítani a korábbi jogszabályokban [72/1989. (VII. 4.) MT rendelet, 104/1989. (X. 4.) MT rendelet, 108/1989. (XI. 1.) MT rendelet, 65/1990. (III. 28.) MT rendelet] meghatározott jogcím alapján megállapított, illetve már folyósított nyugdíjemelést.

(5)[11] Az e rendelet alapján folyósított saját jogú és hozzátartozói jogon járó ellátás összegét 2017. január 1-jétől - a 2/A. § szerinti emelésen túl - a 2016 novemberében folyósított összeg 60%-ával fel kell emelni. Az ellátás már folyósított és megemelt összege közötti különbözet kifizetésére 2017. január 1-jére visszamenőleg hivatalból, legkésőbb 2017. március 31-ig kerül sor. Az ellátást 2016. december 31-ét követő időponttól a 2016 novemberére járó összeg 60%-ával és a 2/A. §-ban foglaltak szerint növelt, (1)-(4) bekezdés szerinti összegben kell megállapítani, olyan összeg alapulvételével, mely a jogosultat - a jogosultsági feltételek fennállása esetén - 2016 novemberében megillette volna.

(6)[12] Az e rendelet alapján folyósított saját jogú és hozzátartozói jogon járó ellátás összegét 2018. január 1-jétől - a 2/A. § szerinti emelésen túl - a 2016 novemberében folyósított összeg 40%-ával fel kell emelni. Az ellátást 2017. december 31-ét követő időponttól a 2016 novemberére járó összeg 40%-ával és a 2/A. §-ban foglaltak szerint növelt, (1)-(4) bekezdés szerinti összegben kell megállapítani, olyan összeg alapulvételével, mely a jogosultat - a jogosultsági feltételek fennállása esetén - 2016 novemberében megillette volna.

2/A. §[13]

A folyósított emelés összegét 2015. január 1-jétől a Tbny. 62. §-ában foglaltak szerint kell emelni, az emelést 2014. december 31-ét követő időponttól a Tbny. 62. §-a szerinti időközi nyugdíjemelésekkel növelt, 2. § szerinti összegben kell megállapítani.

3. §

Az 1. § (1) bekezdésében említett ellátások hiányában az e rendelet szerinti emelés jár annak is, aki után házastársi pótlékot, házastárs utáni jövedelempótlékot folyósítanak. Az emelést a házastársi pótlék, illetőleg a házastárs utáni jövedelempótlék megállapításánál és folyósításánál irányadó összeghatárok szempontjából figyelmen kívül kell hagyni.

4. §

(1)[14] Az 1. § (1) bekezdésében megjelölt személy halála esetén az őt megillető emelés felével kell személyenként emelni a hozzátartozó személynek a nyugellátását, korhatár előtti ellátását, szolgálati járandóságát, rokkantsági ellátását, rehabilitációs ellátását.

(2) A hozzátartozót az e rendelet szerinti emelés mind saját jogán, mind elhunyt hozzátartozója jogán megilleti.

(3)[15] Az özvegy részére az (1)-(2) bekezdés alapján az emelést a Tbny. 50. § (6) bekezdésében meghatározott összeghatáron felül is folyósítani kell.

(4)[16]

(5)[17] Az (1) bekezdés alkalmazása szempontjából hozzátartozónak minősül az, aki az 1. § (1) bekezdésében megjelölt személy után hozzátartozói nyugellátásban vagy hozzátartozói baleseti nyugellátásban részesül. Hozzátartozó a túlélő házastárs, illetve élettárs, feltéve, ha a házasság a sérelmet szenvedett halálakor is fennállt. Élettárs esetén az életközösségnek a jogosult halálát megelőző egy éven keresztül folyamatosan fenn kellett állnia.

5. §[18]

E rendeletet arra az 1. § (1) bekezdésének, valamint a 4. § (1) és (2) bekezdésének hatálya alá tartozó, az öregségi korhatárt betöltött vagy rokkant személyre is alkalmazni kell, aki nyugellátásban, baleseti nyugellátásban, nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátásban a nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati idő hiányában nem részesül, és utána házastársi pótlékot, házastársi jövedelempótlékot nem folyósítanak. Ebben az esetben a szabadságvesztés, illetve a szabadságkorlátozásának idejére járó összeget a kárpótlási hatóság által kiállított hatósági bizonyítvány alapján a jogosult lakhelye szerint illetékes önkormányzat folyósítja. Az e rendelet szerinti emelés a rendszeres szociális ellátás megállapított összegén felül jár.

6. §

(1) A semmisnek tekintett elítélés alapján a szabadságvesztés tényleges időtartamát, továbbá azt az időt, amely alatt az érintett személy személyes szabadságát az 1. § (2) bekezdésben megjelölt módon korlátozták, a nyugellátás, baleseti nyugellátás megállapításánál szolgálati időként, munkajogi szempontból pedig munkaviszonyban töltött időként kell számításba venni.

(2) Az a személy, aki a 108/1989. (XI. 1.) MT rendeletben meghatározottak szerinti emelésben részesült és e rendelet alapján a szolgálati idő utólagos beszámítását kéri, a magasabb összegű ellátásra az emelés időpontjától, legkorábban 1989. október 1-jétől jogosult.

7. §

(1) Nem számít szolgálati időnek, illetőleg munkaviszonyban töltött időnek az internálásban, továbbá a kitelepítésben töltött idő, és ezen a címen emelés sem jár annak, illetőleg hozzátartozójának,

a) akit a háborús és népellenes bűncselekmény miatt ítéltek el, és a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól nem mentesült,

b) akit azért internáltak, mert a 3820/1945. ME rendeletben említett hitlerista (volksbundista, fasiszta, nyilas stb.) szervezetben vezető szerepet töltött be,

c) akit a 3820/1945. ME rendelet alapján, mint hitlerista (volksbundista, fasiszta, nyilas stb.) szervezetben vezető szerepet vitt személy családtagját telepítették ki,

d) akit egyes köztörvényi bűncselekmények elkövetése miatt internáltak,

e) akit 1949. január 1-je előtt a Hatályos Anyagi Büntetőjogi Szabályok Hivatalos Összeállításának (továbbiakban: BHÖ) a (2) bekezdésben felsorolt pontjai alapján (a cselekmények elkövetése miatt) telepítettek ki.

(2) Az (1) bekezdés d) pontjának alkalmazásánál köztörvényi bűncselekményeken a BHÖ 230., 231., 260., 302., 422., 438., 439., 440., 442., 447., 455., 459., 474. és 479. pontjában, valamint az 1950. évi 30. törvényerejű rendelet 57., 59. és 60. §-ában meghatározott bűncselekményeket kell érteni.

(3) Az (1) és (2) bekezdés kizáró rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell az 5. §-ban meghatározott személyek esetében is.

8. §

(1) Havi 1000 forinttal fel kell emelni azt a nyugellátást, baleseti rokkantsági nyugdíjat, hozzátartozói nyugellátást, hozzátartozói baleseti ellátást, kizárólag kivételes nyugellátást, amelynek jogosultja részére a forradalom és szabadságharc során megrokkant vagy meghalt személyek, illetőleg hozzátartozóik nyugdíjjogosultságának szabályozásáról szóló 1957. évi 45. törvényerejű rendelet (továbbiakban: Tvr.) 3. §-ban megjelölt bizottság annak idején kivételes nyugellátást engedélyezett.

(2)[19] Az emelést a nyugdíjfolyósító szerv - kérelemre - a Tbny. 64. § (2) bekezdésének alkalmazásával hajtja végre.

(3) Ha a Tvr. 1. § (2) bekezdésének hatálya alá tartozott személy hozzátartozói igényét a jelenleg hatályos rendelkezések alapján érvényesíti, az igény azon a címen nem utasítható el, hogy a jogszerző halála 1975. július 1-jét megelőző 15 éven túl következett be.

(4) Az (1) bekezdés szerint kell eljárni akkor is, ha a hozzátartozói nyugellátást a Tvr. alapján kivételes nyugellátás engedélyezése nélkül megszüntették, illetőleg ha az igényt elutasították és kivételes nyugellátást nem engedélyeztek.

(5) Az (1) bekezdés alapján járó havi 1000 forint emelés összegébe az e jogcímen már megállapított havi 500 forintot be kell számítani.

9. §

(1) A dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. törvényerejű rendelet (továbbiakban: Tny.) 42. §-ának 1963. május 1-je előtt hatályos (1) bekezdése alapján havi 500 forintban megállapított saját jogú nyugdíjat kérelemre, a nyugdíjmegállapító szerv a nyugdíj eredeti megállapításakor hatályban volt jogszabály alkalmazásával olyan összegben állapítja meg, mintha az említett korlátozásra nem került volna sor.

(2) A Tny. 42. §-ának az 1963. április 30-a után hatályos (1) bekezdés, valamint 43. §-a alapján csökkentett nyugdíjat a nyugdíjfolyósító szerv - kérelemre - olyan összeg ben folyósítja, mintha a csökkentésre nem került volna sor.

(3)[20] Az (1) és (2) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell a hozzátartozók ellátására is. A magasabb ellátás a Tbny. 64. § (2) bekezdése szerint jár.

(4) Az (1) és (2) bekezdés alapján történő nyugdíjemelésnek nem feltétele az elítélés semmissé nyilvánítása.

10. §

(1)[21] Az elítélés semmisségét és a szabadságvesztés tényleges tartamát feltüntető bírósági igazolást, az 1. § (5) bekezdésben meghatározott igazolást, továbbá azt a kérelmet, amelyben az érintett az internálás, a kitelepítés, az őrizetbevétel, a Szovjetunióban tartózkodás, valamint a közbiztonsági őrizet tényének igazolását kéri, a kárpótlási hatóságnál kell benyújtani.

(2)[22]

(3)[23] Az internálás, a kitelepítés, az őrizetbevétel, a Szovjetunióba való elhurcolás, valamint az ottani elítélés és fogvatartás, a közbiztonsági őrizet tényét és időtartamát, az 1. § (1) bekezdésében nevesített semmis ítéletek tényleges időtartamát, az 1. § (2) bekezdésének g) pontjában meghatározott előzetes fogvatartás, ideiglenes kényszergyógykezelés, kényszergyógykezelés időtartamát és a felsoroltakra járó nyugdíjemelés mértékét, továbbá az 1. § (3) bekezdése alapján megállapított tényleges időtartamot és az emelés összegét a kárpótlási hatóság hatósági bizonyítvánnyal igazolja. A kárpótlási hatóság a hatósági bizonyítvány kiadása esetén az erről szóló határozatát közli a nyugdíjfolyósító szervvel, az 5. § hatálya alá tartozó kérelmező esetén a lakóhelye szerinti önkormányzattal.

(4)[24] A kárpótlási hatóság külön kérelem benyújtása nélkül intézkedik, ha a nyugdíjas a 72/1989. (VII. 4.) MT rendelet, illetőleg a 104/1989. (X. 4.) MT rendelet, a 65/1990. (III. 28.) MT rendelet, illetőleg a 108/1989. (XI. 1.) MT rendelet alapján már részesült emelésben.

11. §

(1)[25] A kárpótlási hatóság által kiadott hatósági bizonyítványt a nyugdíjigény iránti kérelem benyújtásakor mellékelni kell, vagy annak ügyszámát és az azt kiadó hatóságot a kérelemben meg kell jelölni. Amennyiben a jogosult olyan, a kárpótlási hatóság által kiadott hatósági bizonyítvánnyal rendelkezik, amelyben csak a szabadságelvonás ideje van megállapítva, a nyugdíjigény, illetve a nyugdíj-kiegészítés iránti kérelem benyújtásakor azt is mellékelni kell. Ebben az esetben a hatósági bizonyítványban szereplő szabadság-korlátozás idejétől függően a kiegészítés összegét a nyugdíj megállapítására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szerv, az 5. § hatálya alá tartozó kérelmező esetén az önkormányzat számolja ki.

(2)[26] A már megállapított nyugellátás, baleseti nyugellátás, nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátás emelését a kárpótlási hatóság által kiadott hatósági bizonyítvány alapján a nyugdíjfolyósító szerv külön kérelem nélkül hajtja végre. Ha az érintett a szolgálati idő utólagos elismerését kéri, a hatósági bizonyítványt az általános hatáskörű nyugdíj-megállapító szervhez kell benyújtani.

(3) A (2) bekezdés megfelelő alkalmazásával történik a házastársi pótlék, házastárs utáni jövedelempótlék címén járó emelés végrehajtása.

(4)[27]

12. §

(1) A 6. § szerinti időtartamok szolgálati időként való elismerésénél és a nyugdíjkülönbözet összegének meghatározásánál a nyugdíj megállapításának idején hatályban volt rendelkezéseket kell alkalmazni.

(2) A szolgálati idő utólagos figyelembevételénél az erre az időtartamra (időtartamokra) járó összeggel kell növelni - az időközi emeléseket, kiegészítéseket és az e rendelet alapján járó emelést is tartalmazó - nyugdíjat.

(3) Az emelés összegét nem érinti a szabadságvesztés, továbbá a személyes szabadság korlátozása tényleges időtartamának szolgálati időként történő elismerése.

(4)[28] Az emelt összegű ellátást a Tbny. 64. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával kell megállapítani.

13. §

(1)[29] A társadalombiztosítási igazgatási szerv a nyugellátást, baleseti nyugellátást, átmeneti járadékot, rendszeres szociális járadékot, rokkantsági járadékot megállapító határozatában feltünteti a kárpótlási hatóság által kiadott hatósági bizonyítványban meghatározott időtartamot, továbbá azt az összeget, amely ezen időtartamra emelésként jár.

(2) Az emelés teljes összege jár akkor is, ha az (1) bekezdésben felsorolt ellátásokra a jogosultság nem a naptári hónap első napjától nyílik meg.

14. §

(1) Az e rendelet, továbbá a 72/1989. (VII. 4.) MT rendelet, a 104/1989. (X. 4.) MT rendelet, a 108/1989. (XI. 1.) MT rendelet és a 65/1990. (III. 28.) MT rendelet alapján járó emelést a magánszemélyek jövedelemadójának meghatározása szempontjából nyugdíjnak kell tekinteni.

(2) Az (1) bekezdésben felsorolt rendeletek alapján emelt összegű nyugellátásban, baleseti nyugellátásban, nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátásban részesülő személyek ellátásában bennfoglalt, de külön nyilvántartott rehabilitációs összegnek a nyugellátás emelésekor (kiegészítésekor) való figyelembevételéről, illetve figyelmen kívül hagyásáról külön jogszabály rendelkezik.

(3)[30] E rendelet alkalmazásában az egyes, tartós időtartamú szabadságelvonást elszenvedettek részére járó juttatásról szóló 267/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 1. § (1a) bekezdésében meghatározott személy minősül rokkantnak.

15. §

(1)[31] E rendelet 1991. január 1-jén lép hatályba.

(2) E rendelet rendelkezései alapján az emelés legkorábban a hatálybalépés napjától, ha az elítélés

- az 1989. évi XXXVI. törvény alapján minősül semmisnek, 1990. október 1. napjától,

- az 1990. évi XXVI. törvény alapján minősül semmisnek és az érintett az emelés iránti kérelmét 1991. május 31-ig benyújtotta, legkorábban 1990. április 1. napjától jár.

(3)[32] Ha a 65/1990. (III. 28.) MT rendelet hatálya alá tartozó személy hatósági bizonyítvány kiállítása iránti kérelmét 1990. június 30-ig benyújtotta, úgy részére a 65/1990. (III. 28.) MT rendeletben biztosított jogosultság 1989. augusztus 1-jétől jár. Az 1990. július 1-jét követően beérkező kérelmek elbírálásakor a jogosultság kezdő napját a Tbny. 64. § (2) bekezdés alkalmazásával kell megállapítani.

(4)[33]

(5) Az e rendelet hatálya alá nem tartozó 1938-1945 közötti időszakban faji vagy nemzetiségi hovatartozás vagy a nácizmus elleni magatartásuk miatt deportált, munkaszolgálatot teljesített vagy egyéb személyes szabadság korlátozása alatt állt személyek kárpótlásáról külön jogszabály rendelkezik.

(6)[34]

(7)[35] E rendeletnek az egyes kárpótlással kapcsolatos kormányrendeletek módosításáról szóló 305/2013. (VII. 31.) Korm. rendelettel megállapított 2. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott emelés összege 2013. január 1-jétől illeti meg a jogosultakat. Az emelést a 2013. szeptember havi ellátás összegére kell végrehajtani. Az emelés visszamenőleg járó összegét az emelésre jogosult személy halála esetén a nyugdíjfolyósító szerv kérelemre Tbny. 83. § (2) bekezdésében meghatározott személy részére folyósítja.

(8)[36] E rendeletnek az egyes kárpótlással kapcsolatos kormányrendeletek módosításáról szóló 316/2014. (XII. 12.) Korm. rendelettel megállapított 2. § (1)-(2a) bekezdésében meghatározott emelés összege 2014. november 1-jétől illeti meg a jogosultakat. Az emelés 2014. november és december hónapra eső összegét 2014. december hónapban kell a jogosultak részére folyósítani. Az emelés visszamenőleg járó összegét az emelésre jogosult személy halála esetén a nyugdíjfolyósító szerv kérelemre Tbny. 83. § (2) bekezdésében meghatározott személy részére folyósítja.

(9)[37] E rendeletnek a totalitárius diktatúrák áldozatai társadalombiztosítási és munkajogi helyzetének rendezéséről szóló egyes kormányrendeletek módosításáról szóló 236/2017. (VIII. 18.) Korm. rendelettel (a továbbiakban: Módr.) hatályon kívül helyezett rendelkezéseit a Módr. hatálybalépésekor folyamatban lévő, társadalombiztosítási és munkajogi helyzet rendezésére irányuló eljárásokban sem kell alkalmazni.

16. §[38]

Dr. Antall József s. k.,

miniszterelnök