834/B/2004. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 29. § (2)-(5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) - az államigazgatási eljárási illetékeket tartalmazó - 29. §-a, tartalmilag azonban csak a 29. § (2)-(5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint sérül az Alkotmány 57. § (5) bekezdése, 61. § (1) bekezdése és 64. §-a, mert a rendelkezés az ügyfél jogorvoslati és panaszjogát, valamint a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát korlátozza azáltal, hogy gyakorlásuk feltételéül szabja a rendelkezésben meghatározott mértékű illeték fizetését, amelyet a kérelem megalapozottsága esetén sem térít vissza a hatóság.
2. Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy az Itv. vonatkozó rendelkezése a beadvány benyújtását követően többször módosult. Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2004. évi CI. törvény 161. §-a az (1)-(3) bekezdés helyébe, az egyes adótörvények módosításáról szóló 2007. évi CXXVI. törvény 151. §-a a (4)-(5) bekezdés helyébe léptetett új rendelkezést, valamint utóbbi módosította a (2) és (4) bekezdést, továbbá kiegészítette a (6) bekezdéssel. Végül a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény hatálybalépésével és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelv átültetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló 2009. évi LVI. törvény 15. §-a módosította a 29. § (2) és (4) bekezdését.
Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét kivételesen, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-ában foglalt bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz esetében, továbbá akkor vizsgálja, ha a hatályát vesztett jogszabály helyébe lépő jogszabály azonos rendelkezési környezetben szintén tartalmazza a sérelmezett rendelkezést (137/B/1991. AB végzés, ABH 1992, 456, 457.). Tekintettel arra, hogy az indítványozó által felvetett alkotmányossági probléma - a jogorvoslathoz kapcsolódó eljárás illetékfizetési kötelezettség - a vitatott szabályozás hatályos szövegével kapcsolatosan változatlanul fennáll, az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatot a hatályos szabályozás tekintetében végezte el.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései: "57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
"61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze."
"64. § A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé."
2. Az Itv. vizsgált rendelkezése:
"29. §
(...)
(2) Az első fokú közigazgatási határozat elleni fellebbezés illetéke - ha e törvény melléklete másként nem rendelkezik, és a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben megállapítható - a fellebbezéssel érintett, vagy vitatott összeg minden megkezdett 10 000 forintja után 400 forint, de legalább 5000 forint, legfeljebb 500 000 forint. Ha a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben nem állapítható meg, a fellebbezés illetéke 5000 forint.
(3) Az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott felügyeleti intézkedés iránti kérelem illetéke 15 000 forint. A megfizetett illeték visszatérítésére a 32. § rendelkezései az irányadók.
(4) Végzés elleni fellebbezésért - ha e törvény másként nem rendelkezik - 3000 forint illetéket kell fizetni. Ha a végzés csak a határozat vagy az eljárást megszüntető végzés elleni fellebbezéssel együtt támadható meg, és az ügyfél a végzés felülvizsgálatát is kéri, akkor csak a határozat elleni fellebbezés illetékét kell megfizetni.
(5) A végrehajtási kifogás illetéke 5000 forint. A végrehajtási kifogás tárgyában hozott végzés elleni fellebbezés illetéke 10 000 forint.
(6) Az újrafelvételi eljárásért az (1) bekezdésben meghatározott illetéket kell fizetni, tekintet nélkül az alapeljárásban már megfizetett illetékre."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság az indítvány tartalmát értelmezve megállapította, hogy az Itv. 29. §-ában foglalt rendelkezések közül az indítványozó nem általában az eljárási illetékfizetési kötelezettséget, hanem azt tartotta alkotmányellenesnek, hogy a hatóság - számára kedvezőtlen - döntését csak illetékfizetés ellenében kifogásolhatja, vagyis kérelme az Itv. 29. § (2)-(5) bekezdésének normakontrolljára irányult.
1. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog alkotmányos tartalmával számos határozatában foglalkozott. Ennek során leszögezte, hogy tartalma szerint a jogorvoslathoz való jog az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez, vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetőségének biztosítását jelenti. [pl. 5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.; 1437/B/1990. AB határozat, ABH 1992, 453, 454.; 513/B/1994. AB határozat, ABH 1994, 731, 733-734.; 22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 109-110.; 23/1998. (VI. 9.) AB határozat, ABH 1998, 182, 186.; 24/1999. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1999, 237, 243-246.] "Minden jogorvosl at lényegi, immanens eleme a "jogorvoslás" lehetősége, vagyis a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát." [23/1998. (VI. 9.) AB határozat, ABH 1998, 182, 186.]
Az illetékek alkotmányossági megítélésének kérdésével az Alkotmánybíróság már több korábbi határozatában foglalkozott. A 17/2005. (IV. 28.) AB határozat az illetékfizetési kötelezettség és az Alkotmány 70/I. § összefüggésére vonatkozó korábbi alkotmánybírósági megállapításokat a következőképpen összegezte: "Az illetékfizetési kötelezettség előírásának alkotmányos alapját az Alkotmány 70/I. §-a teremti meg. (...) Az illetékfizetési kötelezettség az egyén számára a közteherviselés része, amely közjövedelmet, az állami funkciók teljesítésének anyagi fedezeteként állami bevételt biztosít. Az Alkotmánybíróság több határozatában megállapította: az Alkotmány 70/I. §-anem rendelkezik arról, hogy az állam milyen jogcímen írhat elő fizetési kötelezettséget; ezért a törvényalkotó nagy szabadsággal rendelkezik a tekintetben, hogy a közteherviselési kötelezettség kiindulópontjaként milyen gazdasági forrást választ és ennek alapján mit jelöl ki a közteher tárgyának. A 70/I. §-ból csak az következik, hogy a közterhekhez való hozzájárulást arányosan, a jövedelem és a vagyon mértékéhez viszonyítva lehet megállapítani. Az arányosság általános követelménye, az arányos közteherviselés elve azonban nem zárja ki, hogy a jogalkotó adott esetben az illeték mértékét tételesen, egy összegben határozza meg. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.; 666/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 735, 737.; 821/B/1990. AB határozat, ABH 1994, 481, 487.; 620/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 539, 540-541.; 44/1997. (IX. 19.) AB határozat, ABH 1997, 304, 306-307.; 522/D/1992. AB határozat, ABH 2001, 755, 758.] Mivel a jogalkotónak a közbefizetések szabályozásában meglehetősen tág a mérlegelési lehetősége, így széles körű szabadsága van az illetékeket előírni, az illeték tárgyát, alapját és mértékét megállapítani. Az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés, és ennek megfelelően a törvényi szabályozás pénzügyi, jogi, gazdaságpolitikai alapjainak célszerűségi szempontú felülvizsgálatára; hatáskörébe kizárólag annak ellenőrzése tartozik, hogy a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével. A jogalkotás szabadságának határait természetesen ezen a területen is megszabják az alkotmányos alapjogokból adódó korlátok. (574/B/1996. AB határozat, ABH 1996, 628, 629.; 1106/B/1997. AB határozat, ABH 2003, 1018, 1021.)" (ABH 2005, 175, 183-184.)
Az Alkotmánybíróság a 323/B/1994. AB határozatában már vizsgálta az eljárási költségek és a jogorvoslathoz való jog kapcsolatát azon indítványozói érveléssel összefüggésben, hogy a magas eljárási költségek visszariaszthatják az ügyfelet a törvényben számára biztosított jogorvoslati jog gyakorlásától. Megállapította, hogy az "illetékek mértéke -figyelemmel az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. törvény, illetőleg a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény költségmentességi szabályaira is - nem lehet akadálya a jogorvoslati jog gyakorlásának. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a törvény ismertetett rendelkezései, az adóbírság kiszabása, mértéke, mérséklése, az adóbírság ügyében hozott közigazgatási határozat elleni jogorvoslat és ezen belül a bírói út biztosítása az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének rendelkezésével összhangban álló szabályok." (ABH 1994, 704, 705.)
A fenti határozatokban foglaltakra utalással az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogorvoslati jog különböző formáinak gyakorlását nem zárja ki és nem korlátozza, hogy a támadott rendelkezés illeték fizetését írja elő. Amennyiben az ügyfél kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai miatt az eljárási költséget vagy egy részét nem képes viselni, számára a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 159. § (1)-(2) bekezdése alapján a hatóság költségmentességet engedélyezhet, amely többek között az illeték viselése alól is mentesíti. Ha pedig az illetéket lerótta, és a közigazgatási hatósági döntés vagy intézkedés hátrányára részben vagy egészben jogszabálysértőnek bizonyult, úgy az Itv. 32. § (1) bekezdése szerint a jogorvoslati eljárásban megfizetett valamennyi illetéket vissza kell téríteni.
A támadott rendelkezés így nem sérti az Alkotmány 57. § (5) bekezdését, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e részében elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság korábban már kifejtette, hogy az Alkotmány 64. §-ában meghatározott panaszjog arra jogosítja fel a polgárokat, hogy az illetékes állami szervhez terjeszthetik - egyedül vagy másokkal együtt - panaszaikat. [17/1994. (III. 29.) AB határozat, ABH 1994, 84, 87.] Álláspontja szerint az Alkotmány szövegében szereplő "vagy másokkal együtt" kitétel elsősorban több, érdekközösségben lévő személy együttes petíciójának a lehetőségére utal. [8/2004. (III. 25.) AB határozat, ABH 2004, 144, 173.]
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 64. §-a nincs értékelhető összefüggésben a jogorvoslati illetékfizetési kötelezettséggel.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653-654.; 32/2000. (X. 20.) AB határozat, ABH 2002, 215, 220.; 19/2004. AB határozat, ABH 2004, 312, 343.] Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.
3. Az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében megállapított szabad véleménynyilvánítás joga lényegi tartalmát az képezi, hogy gondolatát, meggyőződését bárki szabadon formálhatja és azt megfelelő keretek között kinyilváníthatja. (987/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 527, 528.) Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága "anyajoga" többféle szabadságjognak, többek között a szólás- és a sajtószabadságnak. [30/1992. (V. 26.) AB határozat, ABH 1992, 167, 171.; 37/1992. (VI. 10.) ABH 1992, 227, 229.] Ezen alkotmányi rendelkezés és az Itv. támadott szabálya között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg, ezért az indítványt az Alkotmánybíróság ebben a vonatkozásban is elutasította.
Budapest, 2009. november 9.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró