342/B/2004. AB határozat

a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény 42. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény 42. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére és 70/A. § (1) bekezdésére hivatkozással kérte a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2003. évi XV. törvény (a továbbiakban: Pmtv.) 16. § (9) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítvánnyal támadott rendelkezés előírja a Pmtv. 1. § (1) bekezdése a)-l) pontjaiban meghatározott szolgáltató tevékenységet folytatók (szolgáltató) számára, hogy 2004. április 1-jét követően kötelesek megtagadni az ügyleti megbízás teljesítését azon ügyfél vonatkozásában, akivel (amellyel) az üzleti kapcsolat létesítésére a Pmtv. hatálybalépése (2003. június 16.) előtt került sor, aki (amely) a szolgáltató írásbeli értesítése ellenére a szolgáltatónál azonosítás céljából személyesen vagy képviselő útján nem jelent meg, és a Pmtv. vonatkozó rendelkezéseiben megkövetelt adatai nem állnak teljeskörűen rendelkezésre. Az indítványozó szerint a jogbiztonság alkotmányos alapelvébe ütközik az állampolgárok ismételt megjelenésre való kötelezése "olyan korábbi jogügyletek tekintetében, ahol a szerződés kötésekor hatályos jogszabályokat betartották", továbbá a szolgáltatás megtagadása, ha a Pmtv.-ben megszabott feltételek nem teljesülnek. Ez ugyanis egyrészt a támadott "jogszabály visszamenőleges hatálybalépését jelenti", másrészt sérti a jogszabály világosságával és kiszámíthatóságával szemben támasztott követelményt, mert nem szabályozza a jogalkalmazó teendőit azon ügyfelek vonatkozásában, akik a megadott határidőn belül nem tesznek eleget az azonosítási kötelezettségüknek. Az indítványozó a kifogásolt rendelkezés diszkriminatív jellegét is állítja, mert önkényesen megkülönbözteti a Pmtv. hatálybalépése előtt üzleti kapcsolatot létesítők homogén csoportján belül azokat, akik akadályoztatásuk miatt "nem tudnak eleget tenni a visszamenőleges azonosítási kötelezettségüknek, ezért hátrányos helyzetbe kerülnek".

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

2. A 2007. december 14-ig hatályos Pmtv. indítvánnyal érintett rendelkezései:

"16. § (9) A szolgáltató - az 5. § (6) bekezdésétől eltérően - 2004. április 1-jét követően köteles az ügyleti megbízás teljesítését megtagadni, amennyiben:

a) az ügyféllel e törvény hatálybalépése előtt létesített üzleti kapcsolatot, és

b) az ügyfél a szolgáltató írásbeli értesítése ellenére a szolgáltatónál azonosítás céljából személyesen vagy képviselő útján nem jelent meg, és

c) az ügyfél 5. § (1) bekezdésében, illetve a tényleges tulajdonos 6. § (2) bekezdésében meghatározott adatai nem állnak teljeskörűen rendelkezésére."

3. A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény 2007. dec. 15-től hatályos 42. §-ának rendelkezései:

"42. § A szolgáltató - a 11. § (6) bekezdésétől eltérően -2009. január 1-jét követően köteles az ügyleti megbízás teljesítését megtagadni, amennyiben:

a) az ügyféllel e törvény hatálybalépése előtt létesített üzleti kapcsolatot,

b) az ügyfél a szolgáltatónál ügyfél-átvilágítás céljából személyesen vagy képviselő útján nem jelent meg, és

c) az ügyfél vonatkozásában a 7-10. §-ban meghatározott ügyfél-átvilágítás eredményei nem állnak teljes körűen rendelkezésére."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az indítvány benyújtását követően a Pmtv.-t 2007. december 15-i hatállyal hatályon kívül helyezte a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény (a továbbiakban: Pmtv1.) 40. §-ának a) pontja. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint amennyiben a támadott norma helyébe hasonló tartalmú szabályozás lép, akkor az indítványban megjelölt szempontok szerinti érdemi vizsgálatot az új jogszabályi rendelkezésekre vonatkozóan kell lefolytatni. [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.; 822/B/1998. AB határozat, ABH 2002, 861, 862.; 72/2006. (XII. 15.) AB határozat, ABH 2006, 819, 823.] A Pmtv1. 42. §-a előírja a Pmtv1. 1. § (1) bekezdésében meghatározott szolgáltató tevékenységet végző személy vagy szervezet (szolgáltató) számára, hogy 2009. január 1-jét követően kötelesek megtagadni az ügyleti megbízás teljesítését azon ügyfél vonatkozásában, akivel (amellyel) az üzleti kapcsolat létesítésére a Pmtv1. hatálybalépése (2007. december 14.) előtt került sor, aki (amely) a szolgáltatónál ügyfél-átvilágítás céljából személyesen vagy képviselő útján nem jelent meg, és az ügyfél-átvilágításnak a Pmtv1. vonatkozó rendelkezéseiben megkövetelt eredményei nem állnak teljes körűen rendelkezésre. Mivel a Pmtv1. 42. §-ában foglalt rendelkezések tartalmilag megegyeznek a Pmtv. támadott rendelkezéseivel és megjelenítik az utóbbiak alkotmányosságával összefüggésben az indítványban felvetett kérdéseket, az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatot az elbíráláskor hatályos rendelkezések tekintetében folytatta le.

2. Az indítvány alapján az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a Pmtv1. 42. §-a megfelel-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság elvéből folyó jogbiztonság követelményének.

2.1. Indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezés azért sérti a jogbiztonság követelményéből eredő visszamenőleges hatályba léptetés tilalmát, mert annak hatálybalépését megelőzően létrejött jogügyletekkel kapcsolatos megbízásokat a szolgáltató több, mint egy évig tartó átmeneti időszak leteltével köteles megtagadni azon ügyfelek vonatkozásában, akik a fenti hatálybalépési naptól nem tesznek eleget az előírt ügyfél-átvilágítási kötelezettségüknek. Az Alkotmánybíróság ezért az indítvány alapján azt vizsgálta, hogy a vitatott rendelkezés sérti-e a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogbiztonság szorosan a jogállamiság alkotmányos követelményéhez kapcsolódik. Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette, hogy a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság követelménye az Alkotmánybíróság értelmezésében a jogalkotó kötelezettségévé teszi azt, hogy a jogszabályok világosak, egyértelműek és működésüket tekintve kiszámíthatóak, előreláthatóak legyenek a jogszabályok címzettjei számára. [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65-66.; 11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 81-82.; 28/1993. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1993, 220, 225.] A kiszámíthatóság és az előrelátha-tóság követelményéből vezette le a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmának alkotmányos elvét. [34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 170, 173.; 11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 81-82.; 25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 131, 132.; 28/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 155, 158.; 4/1992. (I. 28.) AB határozat, ABH 1992, 332, 333.]

A 25/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság megállapította: "A jogállamiság egyik fontos alkotóeleme a jogbiztonság, amely egyebek között megköveteli, hogy

- az állampolgárok jogait és kötelességeit a törvényben megszabott módon kihirdetett és bárki számára hozzáférhető jogszabályok szabályozzák,

- meglegyen a tényleges lehetőség arra, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani, ennek érdekében a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre nézve ne állapítsanak meg kötelezettséget, illetőleg valamely jogszerű magatartást visszamenőleges érvénnyel ne minősítsenek jogellenesnek.

A jogbiztonság e két alapvető követelménye közül bármelyiknek a figyelmen kívül hagyása összeegyeztethetetlen az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, s így alkotmányellenes. Teljesen nyilvánvaló ugyanis, hogy egy jogállamban senkit sem lehet felelősségre vonni olyan jogszabály megsértése miatt, amelyet az érintett személy nem ismert és nem is ismerhetett, mivel azt vagy egyáltalán nem hirdették ki, vagy utólag hirdették ki, és visszamenőleges érvénnyel léptették hatályba. Ugyanez értelemszerűen irányadó a kötelezettségek utólagos megállapítására is." (ABH 1992, 131, 132.) Ebben az értelemben fogalmazza meg a visszamenőleges jogalkotás tilalmát a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdése is, mely szerint "a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé".

Mindezt figyelembe véve az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a Pmtv1. 42. §-ában foglalt rendelkezés következtében keletkeztek-e a törvény alapján a kihirdetését megelőző időre kötelezettségek, állapít-e meg a Pmtv1. jogi felelősséget olyan, a kihirdetését megelőzően tanúsított magatartásért, amely a törvény hatálybalépését megelőzően nem volt jogsértő. A jelen ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Pmtv1. indítvánnyal támadott rendelkezésének alkalmazását megelőző időszakra vonatkozóan a jogalkotó nem rendelte el, ez egyébként a kifogásolt rendelkezés tekintetében fogalmilag kizárt, mert a Pmtv1. hatályba léptető jogszabályai semmilyen vonatkozásban - beleértve a támadott rendelkezést is -nem rendeltek el visszamenőleges alkalmazást.

2.2. Következetes alkotmánybírósági gyakorlat alakult ki azonban a tekintetben is, hogy valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet az említett tilalomba ütközőnek, ha a jogszabályt a jogalkotó visszamenőlegesen léptette hatályba, hanem akkor is, ha a hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit - erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint - a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell. [57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, 316, 324.] Miután a jelen ügyben az indítvánnyal támadott rendelkezés a Pmtv1. hatálybalépése előtt keletkezett üzleti kapcsolatokat érinti, a vizsgálatát az Alkotmánybíróság a hozzájuk fűződő jogviszonyokra is kiterjesztette.

2.3.Jelen ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pmtv1. támadott rendelkezésében megkövetelt ügyfél-azonosítási/átvilágítási kötelezettség bevezetéséről - szűkebb szolgáltatói és ügyféli körre nézve - már a Pmtv1.-et megelőző jogszabályok rendelkeztek.

A Magyar Köztársaság az Európai Közösséggel létrehozott társulási szerződés 86. cikkében kötelezettséget vállalt arra, hogy a pénzmosás megakadályozására olyan megfelelő szabályozást vezet be, amely egyenértékű azokkal a szabályokkal, amelyeket a Közösség és e területen működő más nemzetközi fórumok - ideértve a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) mellett működő Pénzügyi Akció Munkacsoportot (a továbbiakban: FATF)- elfogadtak. A pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról az első törvényt az Országgyűlés 1994-ben alkotta meg (1994. évi XXIV. törvény, a továbbiakban: Ptv.), a Kormány végrehajtási rendeletet bocsátott ki, továbbá sor került a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényben a pénzmosás bűncselekményének meghatározására és a pénzmosás szankcionálására. Magyarország csatlakozott továbbá a pénzmosásról, a bűncselekményből származó dolgok felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló, Strasbourgban, 1990. november 8-án kelt Egyezményhez, amelynek kihirdetéséről a 2000. évi CI. törvény rendelkezik. A nemzetközi jogfejlődés, illetőleg a FATF által kifogásolt - így pl. az alanyi körrel kapcsolatos - hiányosságok kiküszöbölése szükségessé tette a terrorizmus elleni küzdelemről, a pénzmosás megakadályozásáról szóló intézkedések szigorításáról, valamint az egyes korlátozó intézkedések elrendeléséről szóló 2001. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Psztv.) megalkotását. Ugyanakkor ez a törvény a meghozatalakor hatályos 9. § (5) bekezdésében az új szabályozási koncepció részletezése céljából kilátásba helyezte a Pmtv. elfogadását.

Az ügyfélazonosítási kötelezettséget törvényi szinten először a Ptv. fogalmazta meg (2. §.), a pénzügyi szolgáltatók vonatkozásában legalább kétmillió forint összegű készpénzfizetéssel vagy kifizetéssel együttjáró ügyleti megbízás esetében. Ugyanakkor az ügyfél azonosításának a rendjéről a pénzügyi szolgáltató által készített belső szabályzat rendelkezett (Ptv. 6. §), az azonosítás módját, az ahhoz szükséges okiratokat és rögzítendő adatokat a Ptv. végrehajtásáról szóló kormányrendelet határozta meg. Ennek szabályozását emelte törvényi szintre a Psztv. [2. § (4) bekezdése, amellyel kiegészítette a Ptv.-t - többek között - az ide releváns 2/B. §-sal.]

A Pmtv. építette be először az azonosítási kötelezettségnek a gyakorlat által hiányolt fogalmát [2. § (1) bekezdés c) pontja], amely - a Ptv. konstrukcióját kibővítve - az ügyfélen kívül kiterjed az ügyfél nevében a szolgáltatónál eljáró meghatalmazottjára, a rendelkezésre jogosultra (jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező társaság esetén) mind tartós üzleti kapcsolat, mind egyedi ügyleti megbízás esetében. A Pmtv. szigorúbban szabályozott azonosítási feltételekhez kötötte a Pmtv. hatálybalépésének napjától létesített üzleti kapcsolatokat és ezt a szigorúbb szabályozást a meglevő üzleti kapcsolatoknál is érvényesítette. A Pmtv.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezése ezt a jogalkotói szándékot juttatta kifejezésre. Ez a szabályozás része volt a pénzügyi rendszerek pénzmosás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 1991. június 10-i 91/308/EGK tanácsi irányelv, valamint annak módosításáról szóló 2001. december 4-i

2001/97/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv előírásaival való jogharmonizációnak, amelyet a Pmtv. megalkotásakor hatályos jogszabályok szerint a Magyar Köztársaság a közösségi jog vonatkozásában vállalt.

2.4. A fentiekben említett két irányelvet a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelve (a továbbiakban: Irányelv) váltotta ki, amely 2005. december 15-én lépett hatályba. Ezen Irányelvre vonatkozó végrehajtási intézkedéseket a 2006. augusztus 1-jei 2006/70/EK bizottsági irányelv tartalmazza, amely 2006. augusztus 24-én lépett hatályba. Az Irányelv célja a FATF pénzmosás elleni küzdelem kapcsán megfogalmazott és időközben módosított 40 ajánlásnak a közösségi jogba történő beemelése, másik fontos célja a hatály kiterjesztése a pénzmosás mellett a terrorizmus finanszírozására is, illetve a FATF által elfogadott 9 új speciális ajánlásnak a terrorizmus finanszírozása megakadályozásával kapcsolatos elemeinek szintén a közösségi jogba való beemelése. A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának az Irányelv által előírt tilalmat a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény biztosítja (261. §,303-303/A. §), a Pmtv1. pedig az Irányelvnek és a hozzá kapcsolódó közösségi szabályoknak a hazai jogba való átültetése mellett ezen tilalom hatékony érvényesítése érdekében tartalmazza a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzése és megakadályozása érdekében szükséges rendelkezéseket.

2.5. Az ügyfél-átvilágítási kötelezettség eseteit a Pmtvl. 6. §-a szabályozza, a 7. §-a szerint az ügyfél-átvilágítás két tevékenységből tevődik össze:

- az ügyfél, a meghatalmazott, a rendelkezésre jogosult, a képviselő személyazonosságáról meghatározott dokumentumok alapján történő meggyőződés,

- az azonosítás során a törvényben meghatározott adatok írásban történő rögzítése.

A szolgáltató azonosítási kötelezettségének teljesítése csak olyan közokiratok ügyfél által történő bemutatásával lehetséges, amelyekből megállapíthatók mindazon adatok, amelyeknek rögzítését a Pmtv1. előírja. A Pmtvl. különböző okmányok bemutatását írja elő, attól függően, hogy az azonosítandó természetes vagy jogi személy, illetve belföldi vagy külföldi és meghatározza azt az adatkört, amelynek rögzítésével az ügyfél azonosítása megfelelően megtörténhet.

A Pmtv1. külön rendelkezik a tényleges tulajdonos fogalmáról [3. § r) pontja], valamint azonosításának kötelezettségéről a kötelező (minimum), illetve elkérhető (maximum) adatkör rögzítésével (8. §). Ennek az a célja, hogy ismertté váljanak azok a személyek, akik az egyes jogügyleti megbízások - elsősorban pénzügyi tranzakciók - mögött ténylegesen állnak. A pénzmosás, illetve a terrorizmus finanszírozása ugyanis nagyon gyakran közvetítők közbeiktatásával történik.

A Pmtv1. 11. § (6) bekezdése szerint, ha a szolgáltató nem tudja végrehajtani a 7-9. §-okban meghatározott ügyfél-átvilágítást, akkor az érintett ügyfélre vonatkozóan köteles megtagadni az ügyfél megbízása alapján bankszámlán keresztül művelet végzését, üzleti kapcsolat létesítését és ügyleti megbízás teljesítését, vagy köteles megszüntetni a vele fennálló üzleti kapcsolatot. Ezt a rendelkezést a Pmtv1. hatálybalépésének napjától (2007. december 15-étől) kell alkalmazni, de éppen az indítvánnyal támadott rendelkezés ad lehetőséget a Pmtv1. hatálybalépése előtt létesített üzleti kapcsolatok zavartalan folytatására 2008. december 31-ig, ameddig el kell végezni az ezen kapcsolatokban érintett ügyfelek és tényleges tulajdonosok átvilágítását.

2.6. Az Alkotmánybíróság megállapítja: a Pmtv1. az ügyfélazonosításra vonatkozó szabályozást tovább szigorította és már ügyfél-átvilágítási feltételekhez köti a Pmtv1. hatálybalépésének napjától létesített üzleti kapcsolatokat. A Pmtv1. viszont akkor tudja megvalósítani teljes körűen a preambulumban megfogalmazott célját, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzését és megakadályozását, ha - a Pmtv.-ben alkalmazott megoldáshoz hasonlóan - ezt a szigorúbb szabályozást a meglevő üzleti kapcsolatoknál is érvényesíti. Az Alkotmánybíróság által vizsgált rendelkezés ezt a jogalkotói szándékot juttatja kifejezésre. Kétségtelen, hogy az indítvánnyal támadott rendelkezés az üzleti kapcsolatok folytatását egy, az ügyfél által teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettségtől teszi függővé, de ehhez - az életszerű helyzeteket figyelembe véve - megfelelő időtartamot biztosít, valamint annak a lehetőségét, hogy az azonosítási kötelezettségének szükség esetében az ügyfél képviselő útján tegyen eleget. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a Pmtv1. által elrendelt, egyszeri adatszolgáltatással teljesítendő azonosítási kötelezettségen túlmenően az ügyfelet minden olyan esetben is terheli az adatszolgáltatási kötelezettség, amikor az adataiban változás következik be [Pmtv1. 10. § (3) bekezdése]. Ezek a rendelkezések egyértelműen azt a célt szolgálják, hogy az ügyfél és a szolgáltató között a szolgáltató tevékenységi körébe tartozó szolgáltatás igénybevételére vonatkozó írásbeli szerződéssel létrejött tartós jogviszonyként definiált [Pmtv1. 3. § va) pontja] üzleti kapcsolat fenntartásához a szolgáltató az ügyfeléről (a tényleges tulajdonosról) naprakész és megbízható nyilvántartással rendelkezzen.

Az Alkotmánybíróság - gyakorlatában - a "létrejött jogviszonyok" alatt az anyagi jog alapján létrejött, anyagi jogi jogviszonyokat értette és e jogviszonyok védelme érdekében állapított meg alkotmányellenességet a visszaható hatályú jogalkotás tilalmának sérelme miatt. A visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközés miatt állapította meg az Alkotmánybíróság a lakáscélú kölcsönök kamatainak felemeléséről szóló [25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 131.], a szerződés időpontjában fennállónál hátrányosabb illetékfizetési kötelezettséget előíró [7/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 45.], az éves költségvetési rendelet elfogadását követően, költségvetési év közben a helyi önkormányzat egyes bevételeinek célhoz kötöttségét elrendelő [57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, 316.], jogszabályban biztosított adókedvezmény, illetőleg adómentesség megvonásáról rendelkező [16/1996. (V. 3.) AB határozat, ABH 1996, 61.], a korábban végzett alapozási munkálatok vonatkozásában építésügyi bírság utólagos kiszabását kötelező tevő [31/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 675.] jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességét. Nem állapította meg viszont az Alkotmánybíróság a visszaható hatályú jogalkotás tilalmának sérelmét a fennálló jogviszonynak az indítványozó által állított "kiszámíthatatlanná válása" miatt [így pl. 55/1994. (XI. 10.) AB határozat, 1994, 296.; 188/B/2000. AB határozat, 2003, 1166.].

2.7. Az Alkotmánybíróság a fenti vizsgálatának eredményeként megállapította, hogy a jelen ügyben a Pmtv1. indítvánnyal támadott rendelkezésében előírt, egyszeri adatszolgáltatással kötelezően teljesítendő azonosítás olyan eljárási cselekmény, amely nem érinti hátrányosan a már létrejött tartós üzleti kapcsolatokat, nem sérti a törvényesen szerzett, illetve megszerezhető jogokat, sőt végső soron azok védelmét (is) szolgálja. Nem ütközik - az indítványhoz kötötten - a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmának elvébe az, hogy a támadott rendelkezéssel megkövetelt cselekmény olyan szigorúbb adatnyilvántartási rendszerhez igazítaná a Pmtv1. által érintett fennálló üzleti jogviszonyokat, amely az összehangolt nemzetközi bűnüldözési célkitűzéseknek megfelelően az átláthatóság biztosítását segíti azon jogügyleti megbízásokban, amelyek elsősorban pénzügyi tranzakciókat indítanak. Egyébként ez a megoldás az Indokolás III/2.4. pontjában kifejtetteknek megfelelően az Irányelvben meghatározottat követi.

Az Alkotmánybíróság utal a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 226. § (1)-(2) bekezdésében foglalt rendelkezésekre is, amelyek szerint jogszabály meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit és kivételesen a hatálybalépése előtt kötött szerződés tartalmát is megváltoztathatja. Ha ez sérti a szerződő fél lényeges jogos érdekét, a fél bírósághoz fordulhat, vagy - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - elállhat a szerződéstől.

2.8.Az indítványozó szerint a Pmtv1. támadott rendelkezése azért is ütközik a jogállamiság elvébe, mert az - állítása szerint -jogbizonytalanságot okoz mind a jogalkalmazók, mind az ügyfél-átvilágításra kötelezettek körében. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezések világosak és egyértelműek, azok nyelvtani értelmezéséből egyértelműen megállapítható, hogy a szolgáltató mely esetben köteles megtagadni az ügyleti megbízás teljesítését. Az azonosításra kötelezett ügyfelek vonatkozásában sem állapítható meg alkotmányellenességet előidéző jogbizonytalanság, ugyanis az 55/1994. (XI. 10.) AB határozatában az Alkotmánybíróság már kifejtette: "Önmagában az, hogy az állampolgárok másként cselekedtek volna, ha előre láthatták volna a jogszabály módosítását, nem ad módot a jogbiztonság címén az alkotmányellenesség megállapítására. A visszaható hatályú jogalkotás tilalmának ilyen kiterjesztő értelmezése alkotmányjogilag indokolhatatlan." (ABH, 1994, 296, 305.) Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy jelen esetben még az előreláthatóság sem befolyásolhatta életszerűen az ügyfél magatartását, mert az azonosítási kötelezettségnek valamennyi, a közösségi jog hatálya alá eső (tehát nemcsak belföldi) szolgáltatónál hasonló módon és terjedelemben kell eleget tennie, ugyanakkor valamennyi szolgáltató köteles biztosítani, hogy az üzleti kapcsolatra vonatkozó adatok és okiratok naprakészek legyenek [Pmtv1. 10. § (2) bekezdése].

Indítványozó szerint a támadott rendelkezés azért is okoz jogbizonytalanságot a jogalkalmazók körében, mert az nem szabályozza a "teendőjüket (...) azokkal akik a kifogásolt rendelkezésnek nem tesznek eleget, illetve akadályoztatásuk miatt nem tudnak eleget tenni". Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pmtv1. kellő részletességgel szabályozza a szolgáltató feladatait és felelősségét az üzleti kapcsolatokra vonatkozó adatok napra készen tartásáért (10. §), a feladatok teljesítésére pedig a szolgáltató köteles belső szabályzatot is készíteni (33. §).

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pmtv1. 42. §-a nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt normavilágosság alkotmányos követelményét, sőt az még egyértelműbbé és áttekinthetőbbé teszi az ide vonatkozó szabályozást. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.

3. Az indítványozó vélekedése szerint a támadott rendelkezés az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe is ütközik, mert ésszerű indok nélkül hátrányosan megkülönbözteti a Pmtv1. hatálybalépése előtt üzleti kapcsolatot létesítők homogén csoportján belül azokat, akik akadályoztatásuk miatt "nem tudnak eleget tenni a visszamenőleges azonosítási kötelezettségüknek".

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint személyek közötti, alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha valamely személyt, vagy csoportot más, azonos helyzetben levő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.; 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2005, 329, 338.] A megkülönböztetés akkor alkotmányellenes, "ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne". (191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.) A jelen esetben a kifogásolt rendelkezés egyenlően, azaz megkülönböztetés nélkül kezeli azon ügyfeleket, akik a Pmtv1. hatálybalépése előtt létesítették a Pmtv1. hatálya alá eső üzleti kapcsolatot, valamennyiüktől azonos módon megköveteli a Pmtv1. 7. §-ában meghatározott adatoknak a szolgáltatók részére történő rendelkezésre bocsátását. A Pmtv1. által bevezetett egyszerűsített (Pmtv1. 12-13. §-a), illetve fokozott (Pmtv1. 14-16. §-a) ügyfél-átvilágítás intézménye is egységesen kezeli ezt az ügyféli csoportot. Vagyis nem függ össze a támadott rendelkezés tartalmával, ha annak konkrét ügyekben való - egységes - alkalmazásakor az ügyfelek eltérő helyzete esetenként eltérő ügyféli magatartást tehet szükségessé.

Ebből következően az Alkotmánybíróság nem állapította meg az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt diszkrimináció tilalom sérelmét, ezért a Pmtv1. 42. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményező indítványt e tekintetben is elutasította.

Budapest, 2008. január 14.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró