32017D0848[1]

A Bizottság (EU) 2017/848 határozata (2017. május 17.) a tengervizek jó környezeti állapotára vonatkozó kritériumok és módszertani előírások, a nyomon követésre és az értékelésre vonatkozó előírások és szabványosított módszerek megállapításáról, valamint a 2010/477/EU határozat hatályon kívül helyezéséről

A BIZOTTSÁG (EU) 2017/848 HATÁROZATA

(2017. május 17.)

a tengervizek jó környezeti állapotára vonatkozó kritériumok és módszertani előírások, a nyomon követésre és az értékelésre vonatkozó előírások és szabványosított módszerek megállapításáról, valamint a 2010/477/EU határozat hatályon kívül helyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) (1) és különösen annak 9. cikke (3) bekezdésére, valamint 11. cikke (4) bekezdésére,

mivel:

(1) A 2010/477/EU bizottsági határozat (2) megállapította azokat a kritériumokat, amelyeket a tagállamoknak a 2008/56/EK irányelv első végrehajtási ciklusában a tengervizeik jó környezeti állapotának meghatározásához és értékeléséhez használniuk kellett.

(2) A 2010/477/EU határozat elismerte, hogy további tudományos és műszaki fejlődésre van szükség bizonyos minőségi kritériumok és a kapcsolódó mutatók továbbfejlesztéséhez vagy felülvizsgálatához, és elengedhetetlen a módszertani előírások továbbfejlesztése is, amit szorosan össze kell hangolni a nyomonkövetési programok létrehozásával. A határozat szerint ezt a felülvizsgálatot a 2008/56/EK irányelv 12. cikkében előírt értékelés befejezését követően mielőbb el kell végezni, ezáltal előmozdítva a tengervédelmi stratégiáknak a 2008/56/EK irányelv 17. cikke értelmében 2018-ra esedékes sikeres frissítését.

(3) 2012-ben a tagállamok a 2008/56/EK irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében előírt kezdő értékelés alapján jelentést tettek tengervizeik környezeti állapotáról, és a 2008/56/EK irányelv 9. cikkének (2) bekezdése, illetve 10. cikkének (2) bekezdése alapján tájékoztatták a Bizottságot a jó környezeti állapot meghatározásához használt mutatókról, valamint az általuk kitűzött környezetvédelmi célokról. A Bizottság az említett tagállami jelentéseknek a 2008/56/EK irányelv 12. cikke szerinti értékelésében (3) kiemelte, hogy sürgősen fokozni kell az erőfeszítéseket, ha a tagállamok 2020-ig el akarják érni a jó környezeti állapotot. Az értékelés eredményei alapján megállapítást nyert, hogy lényegesen színvonalasabbá és koherensebbé kell tenni a jó környezeti állapot tagállamok általi meghatározásának módját. Ezenfelül az értékelés rávilágított, hogy a regionális együttműködés elengedhetetlen a 2008/56/EK irányelv végrehajtásához. A Bizottság azt is hangsúlyozta, hogy a tagállamoknak jobban kell támaszkodniuk a meglévő uniós jogszabályokból eredő, illetve ezek hiányában a regionális tengeri egyezményekben vagy más nemzetközi megállapodásokban megállapított előírásokra.

(4) Annak biztosítása érdekében, hogy a tagállami tengervédelmi stratégiák végrehajtásának második szakasza is hozzájáruljon a 2008/56/EK irányelvben foglalt célok eléréséhez, és egységesebbé váljon a jó környezeti állapot meghatározása, a Bizottság az első végrehajtási szakaszról szóló jelentésében javasolta, hogy szolgálatai és a tagállamok uniós szinten együttműködve vizsgálják felül, erősítsék meg és igazítsák ki a 2010/477/EU bizottsági határozatot azzal a céllal, hogy a jó környezeti állapotra vonatkozó kritériumok és módszertani előírások egyértelműbbé, egyszerűbbé, lényegre törőbbé, koherensebbé és összehasonlíthatóvá váljanak, egyúttal pedig tekintsék át és szükség szerint vizsgálják felül a 2008/56/EK keretirányelv III. mellékletét, és dolgozzanak ki konkrét iránymutatást a következő végrehajtási szakaszban elvégzendő értékelések szemléletének koherensebbé és egységesebbé tétele érdekében.

(5) E következtetések nyomán 2013-ban megkezdődött a felülvizsgálat folyamata, és a 2008/56/EK irányelv 25. cikkének (1) bekezdése alapján létrehozott szabályozási bizottság több (műszaki és tudományos, konzultációs és döntéshozatali) szakaszból álló ütemtervet fogadott el. A munka során a Bizottság konzultált minden érdekelttel, beleértve a regionális tengeri egyezmények testületeit is.

(6) A tengervizek állapotának értékelésével és a jó környezeti állapotot meghatározó mutatókkal foglalkozó kezdő értékelés későbbi ismétléseinek megkönnyítése és a 2008/56/EK irányelv végrehajtásának az egész Unióban való egységesebbé tétele érdekében szükséges a 2010/477/EU határozatban jelenleg előírtakhoz képest egyértelműbbé tenni, felülvizsgálni vagy bővíteni azon kritériumok, módszertani előírások, egyéb előírások és szabványosított módszerek körét, melyeket a tagállamoknak használniuk kell. Következésképp indokolt csökkenteni azon kritériumok számát, amelyek nyomon követése és értékelése a tagállamok számára kötelező, és kockázatalapú megközelítéssel kell meghatározni a fenntartandó kritériumokat, hogy a tagállamok a tengervizeikre legjelentősebb hatást gyakorló, ember okozta terhelésekre tudjanak összpontosítani. Végül magukat a kritériumokat és azok használatát is pontosabban meg kell határozni, előírva a küszöbértékeket vagy az ezek meghatározására szolgáló módszereket, hogy az uniós tengervizekben bárhol mérhető legyen a jó környezeti állapot elérésének mértéke.

(7) Az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett "Minőségi jogalkotással javítani az eredményeken - uniós program" című közleményben (4) a Bizottság által megfogalmazott kötelezettségvállalásnak megfelelően ennek a határozatnak is biztosítania kell az egyéb uniós jogszabályokkal való összhangot. A jó környezeti állapot tagállami meghatározásainak egységesebbé és uniós szinten jobban összehasonlíthatóvá tétele, valamint a szükségtelen átfedések elkerülése végett helyénvaló figyelembe venni az uniós jogszabályokban már rögzített nyomonkövetési és értékelési előírásokat és módszereket, többek között a 92/43/EGK tanácsi irányelvben (5), a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (6), az 1881/2006/EK bizottsági rendeletben (7), az 1967/2006/EK tanácsi rendeletben (8), a 2008/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (9), a 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (10) és az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (11) szereplőket.

(8) A 2008/56/EK irányelv I. mellékletében felsorolt minőségi mutatók mindegyike esetében és a III. mellékletében szereplő indikatív felsorolás alapján meg kell határozni a használandó kritériumokat, ideértve a kritérium-elemeket és adott esetben a küszöbértékeket. Küszöbértékekre azért van szükség, hogy megkönnyítsék a tagállamok számára a jó környezeti állapot meghatározására szolgáló jellemzők azonosítását, valamint hogy a tagállamok ezek figyelembevételével értékelhessék a jó környezeti állapot elérésének mértékét. Mindezen felül módszertani előírások megállapításáról is gondoskodni kell, többek között rendelkezni kell az értékelések földrajzi léptékéről és a kritériumok használatának módjáról. E kritériumok és módszertani előírások célja egyrészt a következetesség, másrészt annak biztosítása, hogy a jó környezeti állapot elérésének mértéke összehasonlítható legyen különböző tengeri régiók és alrégiók között.

(9) Annak érdekében, hogy összehasonlíthatóak legyenek a 2008/56/EK irányelv 17. cikkének (3) bekezdése alapján a tagállamok által a tengervédelmi stratégiájuk egyes elemein végzett felülvizsgálatok nyomán történt frissítések részletei, az előírások és szabványosított módszerek meghatározásakor figyelembe kell venni az uniós vagy nemzetközi, akár regionális vagy alregionális szinten már meglévő előírásokat és szabványosított módszereket.

(10) A jó környezeti állapot meghatározására szolgáló jellemzőknek a 9. cikk (1) bekezdése szerinti meghatározásakor és az összehangolt nyomonkövetési programok 11. cikk szerinti összeállításakor a tagállamoknak az e határozatban előírt kritériumokat, módszertani előírásokat, nyomonkövetési és értékelési előírásokat és szabványosított módszereket kell alkalmazniuk, figyelembe véve a 2008/56/EK irányelv III. mellékletében szereplő indikatív felsorolások szerinti ökoszisztéma-elemeket, ember okozta terheléseket és emberi tevékenységeket, valamint az említett irányelv 8. cikkének (1) bekezdése szerinti kezdő értékelést.

(11) A jó környezeti állapot meghatározásához figyelembe vett jellemzők és a jó környezeti állapot elérésében elért eredmények értékelése közötti egyértelmű kapcsolat kialakítása érdekében a kritériumokat és módszertani előírásokat a 2008/56/EK irányelv I. mellékletében előírt minőségi mutatók alapján kell rendszerezni, figyelembe véve az irányelv III. mellékletében szereplő indikatív felsorolások szerinti ökoszisztéma-elemeket, ember okozta terheléseket és emberi tevékenységeket. Egyes kritériumok és módszertani előírások kifejezetten a környezeti állapot értékeléséhez, vagy a fő terhelések és hatások értékeléséhez használandók a 2008/56/EK irányelv 8. cikke (1) bekezdésének a), illetve b) pontja szerint.

(12) Azokban az esetekben, ahol nem kerültek meghatározásra küszöbértékek, uniós, regionális vagy alregionális együttműködés keretében a tagállamoknak kell megállapítaniuk azokat, akár ismert értékekre való hivatkozással, akár új értékek meghatározásával a regionális tengeri egyezmények keretében. Amennyiben a küszöbértékeket uniós szintű együttműködés keretében kell meghatározni (pl. a tengeri hulladék, a víz alatti zaj vagy a tengerfenék épsége kapcsán), erre a tagállamok és a Bizottság által a 2008/56/EK irányelv céljaira létrehozott közös végrehajtási stratégia keretein belül kell sort keríteni. Az uniós, regionális vagy alregionális együttműködés keretében megállapított küszöbértékek akkor válnak a tagállamok által a jó környezeti állapot meghatározásához figyelembe vehető jellemzőkké, ha a 2008/56/EK irányelv 17. cikkének (3) bekezdése szerinti jelentéstétel keretében a tagállamok tájékoztatják azokról a Bizottságot. Amíg uniós, regionális vagy alregionális együttműködés keretében sor nem kerül ezen küszöbértékek meghatározására, lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy ezek helyett nemzeti küszöbértékeket, fejlődési trendeket, vagy terhelésen alapuló küszöbértékeket használjanak.

(13) A küszöbértékeknek adott esetben olyan minőséget kell képviselniük, amely tükrözi az adott kritériumra gyakorolt kedvezőtlen hatás jelentőségét, és egy referencia-állapothoz kell viszonyulniuk. A küszöbértékeknek összhangban kell állniuk az uniós joggal, és azokat megfelelő földrajzi léptékben kell megállapítani ahhoz, hogy tükrözzék a régiók, alrégiók és részterületek különböző biotikus és abiotikus jellemzőit. Ebből következik, hogy ha a küszöbértékek megállapítása uniós szinten történik, akkor is sor kerülhet több különböző, régió-, alrégió- vagy részterület-specifikus küszöbérték megállapítására. A küszöbértékeket az elővigyázatosság elve alapján kell meghatározni, figyelemmel a tengeri környezetet fenyegető potenciális kockázatokra. A küszöbértékek megállapításakor tekintettel kell lenni a tengeri ökoszisztémák és ökoszisztéma-elemek dinamikus természetére, vagyis hogy térben és időben módosulhatnak a hidrológiai vagy az éghajlati változások, a ragadozók és a zsákmányállatok viszonyai és más környezeti tényezők hatására. A küszöbértékeknek azt is tükrözniük kell, hogy a tengeri ökoszisztémák, ha károsodtak, képesek lehetnek regenerációra, de inkább az uralkodó fiziográfiai, földrajzi, éghajlati és biológiai feltételeknek megfelelő állapotra, mintsem egy adott korábbi állapotra állnak vissza.

(14) A 2008/56/EK irányelv 1. cikke (3) bekezdésének megfelelően az emberi tevékenységek által okozott kollektív terhelést olyan szinten kell tartani, amely összeegyeztethető a jó környezeti állapot elérésével, biztosítva, hogy ne károsodjon a tengeri ökoszisztémáknak az ember okozta változásokra való reagálóképessége. Ez adott esetben járhat azzal, hogy egyes terhelések és környezeti hatások esetében nem minden tengeri terület éri el a megállapított küszöbértéket, ám ez nem veszélyeztetheti a 2008/56/EK irányelv céljainak elérését, csupán a tengeri javak és szolgáltatások fenntartható használatát hivatott lehetővé tenni.

(15) A megállapítandó küszöbértékeknek illeszkedniük kell a 2008/56/EK irányelv 9. cikke (1) bekezdésének megfelelően a tagállamok által a jó környezeti állapot meghatározásához használt jellemzők körébe, és meg kell határozni azt is, hogy e küszöbértékek milyen mértékben érendők el. Vagyis a küszöbértékek önmagukban nem elegendők a jó környezeti állapot tagállami meghatározásához.

(16) Annak kifejezéséhez, hogy a tengervizeik milyen mértékben érik el a jó környezeti állapotot, a tagállamoknak vagy a küszöbértékeket teljesítő tengervizek arányát, vagy a küszöbértéket elérő kritérium-elemek (fajok, szennyező anyagok stb.) arányát kell megadniuk. A 2008/56/EK irányelv 17. cikke (2) bekezdése a) pontja szerinti értékelés végzésekor a tagállamok a tengervizek állapotának változását az előző jelentéstételi időszakhoz képest javuló, stabil vagy romló tendencia megadásával kell, hogy jellemezzék, hiszen a tengeri környezet gyakran csak lassan reagál a változásokra.

(17) Amennyiben egy terület az e határozattal összhangban megállapított küszöbértékeket egy adott kritérium vonatkozásában nem teljesíti, a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk, vagy további kutatásokat vagy vizsgálatokat kell végezniük.

(18) Regionális vagy alregionális szintű együttműködés keretében a tagállamoknak - amennyiben kivitelezhető és célravezető - a 2008/56/EK irányelv 6. cikkének megfelelően törekedniük kell a már meglévő regionális intézményi együttműködési keretek igénybevételére, ideértve a regionális tengeri egyezményeket is. Ehhez hasonlóan, amennyiben nem áll rendelkezésre egy kritérium vagy módszertani előírás, ideértve a kritériumok integrálásával kapcsolatosakat, valamint nincsenek megállapított nyomonkövetési és értékelési előírások és szabványosított módszerek, a tagállamoknak - amennyiben kivitelezhető és célravezető - a nemzetközi, regionális vagy alregionális szinten, például regionális tengeri egyezmények vagy nemzetközi együttműködés keretében kialakítottakat kell alapul venniük. Egyéb esetekben a tagállamok egyeztethetnek egymással a megfelelő regionális vagy alregionális szinten. Mindemellett egy tagállam dönthet úgy is, hogy tengervizeinek sajátosságai szükségessé teszik olyan további elemek figyelembevételét, amelyek nem szerepelnek ebben a határozatban és nemzetközi, regionális vagy alregionális szinten sem kerültek megállapításra, vagy megfontolhatja, hogy a 2008/56/EK irányelv végrehajtásának támogatása érdekében az e határozatban szereplő elemeket alkalmazza a 2000/60/EK irányelv 2. cikkének 6. pontja szerinti átmeneti vizeire.

(19) A tagállamok számára elegendő rugalmasságot kell biztosítani ahhoz, hogy meghatározott feltételek mellett minden régióban vagy alrégióban az ökoszisztéma-elemeket érő fő terhelésekre és környezeti hatásokra összpontosítsanak, és így tengervizeik értékelését és nyomon követését a lehető leghatékonyabban végezzék, valamint a jó környezeti állapot elérését célzó intézkedéseket könnyen rangsorolhassák. Ennek érdekében egyrészt lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok indokolt esetben dönthessenek úgy, hogy egyes kritériumokat nem célszerű alkalmazni. Másrészt gondoskodni kell arról, hogy egyes kritérium-elemeket figyelmen kívül hagyhassanak, további elemeket válasszanak, bizonyos mátrixokra vagy tengeri területekre összpontosítsanak, ha ezt a terhelések és hatások kockázatértékelése alapján teszik. Végezetül különbséget kell tenni az elsődleges és a másodlagos kritériumok között. Az elsődleges kritériumokkal biztosítani kell az Unión belüli egységességet, ám a másodlagos kritériumok tekintetében rugalmasságot kell biztosítani. A másodlagos kritériumok használatáról a tagállamoknak kell dönteniük, ha ez szükséges az elsődleges kritériumok kiegészítéseként, vagy ha egy adott kritérium esetében a tengeri környezet várhatóan nem éri el vagy nem tartja meg a jó környezeti állapotot.

(20) A kritériumoknak, köztük a küszöbértékeknek, a módszertani előírásoknak, a nyomonkövetési és értékelési előírásoknak és szabványosított módszereknek az elérhető legjobb tudományos ismereteken kell alapulniuk. Mindazonáltal ezek némelyikének továbbfejlesztéséhez további tudományos és műszaki fejlődésre van szükség, és amint az ilyen ismeret és tudás elérhetővé válik, azt hasznosítani kell.

(21) A 2010/477/EU határozatot ezért hatályon kívül kell helyezni.

(22) Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a szabályozási bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Tárgy

Ez a határozat a következőket állapítja meg:

a) a 2008/56/EK irányelv 9. cikke (1) bekezdésének megfelelően a jó környezeti állapotot jelző mutatók meghatározásakor a tagállamok által használandó kritériumok és módszertani előírások, amelyek segítségével az említett irányelv I. és III. melléklete alapján és az irányelv 8. cikkének (1) bekezdése értelmében készült kezdő értékelésre támaszkodva az irányelv 9. cikke (3) bekezdésével összhangban felmérhető a jó környezeti állapot elérésének mértéke;

b) a 2008/56/EK irányelv 11. cikke (4) bekezdésével összhangban a nyomon követésre és az értékelésre vonatkozó előírások és szabványosított módszerek, melyeket a tagállamoknak az említett irányelv 11. cikke szerinti összehangolt nyomonkövetési programok összeállítása és végrehajtása során kell használniuk;

c) a küszöbértékek, a kritérium-elemek listája és a módszertani előírások uniós, regionális vagy alregionális együttműködés keretében történő meghatározásának ütemezése;

d) a kritérium-elemek, a küszöbértékek és a módszertani előírások bejelentésére vonatkozó követelmény.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E határozat céljaira a 2008/56/EK irányelv 3. cikkében előírt fogalommeghatározások alkalmazandók.

Azokon túlmenően a következő fogalommeghatározások is alkalmazandók:

1. "alrégiók": a 2008/56/EK irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében felsorolt alrégiók;

2. "részterületek": a 2008/56/EK irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében említett részterületek;

3. "nem őshonos inváziós fajok": az 1143/2014/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) 3. cikkének 2. pontja szerinti idegenhonos inváziós fajok;

4. "kritérium-elemek": az ökoszisztéma alkotóelemei, különösen biológiai elemei (fajok, élőhelyek és ezek közösségei), vagy az egyes kritériumok szempontjából értékelt, a tengeri környezetet érő terhelések (biológiai, fizikai, anyag, hulladék és energia) aspektusai;

5. "küszöbérték": olyan érték vagy értéktartomány, amely lehetővé teszi az egy adott kritérium tekintetében elért minőségi szint értékelését és ezáltal hozzájárul annak megítéléséhez, hogy a jó környezeti állapotot milyen mértékben sikerült megvalósítani.

3. cikk

A kritériumok, módszertani előírások, egyéb előírások és szabványosított módszerek használata

(1) A tagállamok e határozat végrehajtása keretében a mellékletben meghatározott elsődleges kritériumokat és kapcsolódó módszertani előírásokat, egyéb előírásokat és szabványosított módszereket használják. Azonban a 2008/56/EK irányelv 8. cikke szerint elvégzendő kezdő értékelés, illetve annak a 17. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti későbbi felülvizsgálatai alapján a tagállamok indokolt esetben dönthetnek úgy, hogy az elsődleges kritériumok közül egyet vagy többet nem célszerű használni. Ilyen esetben a tagállamoknak a 2008/56/EK irányelv 9. cikkének (2) bekezdése vagy 17. cikkének (3) bekezdése szerinti tájékoztatás keretében indoklást kell benyújtaniuk a Bizottsághoz.

A 2008/56/EK irányelv 5. és 6. cikkében megállapított regionális együttműködési kötelezettség értelmében a tagállamok tájékoztatják az ugyanazon tengeri régióban vagy alrégióban érintett egyéb tagállamokat egy elsődleges kritérium figyelmen kívül hagyásának szándékáról még az erre vonatkozó döntés meghozatala előtt.

(2) A mellékletben megállapított másodlagos kritériumok és kapcsolódó módszertani előírások, egyéb előírások és szabványosított módszerek az elsődleges kritériumok kiegészítéseként használandók, vagy olyan esetben, ha egy adott kritérium kapcsán fennáll annak a kockázata, hogy a tengeri környezet nem éri el vagy nem tartja meg a jó környezeti állapotot. A másodlagos kritériumok használatáról a tagállamok maguk döntenek, hacsak a melléklet erről másképpen nem rendelkezik.

(3) Amennyiben ez a határozat nem ír elő kritériumokat vagy módszertani előírásokat, egyéb előírásokat illetve szabványosított nyomonkövetési és értékelési módszereket - ideértve az adatok térbeli és időbeli aggregációja tekintetében -, akkor a tagállamok lehetőség és célszerűség szerint a nemzetközi, regionális vagy alregionális szinten, például a regionális tengeri egyezmények keretében kialakítottakat veszik alapul.

(4) Mindaddig, amíg uniós, nemzetközi, regionális vagy alregionális szinten nem kerülnek megállapításra a kritérium-elemek jegyzékei, a módszertani előírások, az egyéb előírások vagy szabványosított nyomonkövetési és értékelési és módszerek, addig a tagállamok használhatják a nemzeti szinten megállapítottakat, amennyiben a 2008/56/EK irányelv 5. és 6. cikkének megfelelően megvalósul a regionális együttműködés.

4. cikk

Küszöbértékek megállapítása uniós, regionális vagy alregionális együttműködés keretében

(1) Amennyiben e határozat értelmében a tagállamoknak uniós, regionális vagy alregionális együttműködés keretében kell megállapítaniuk küszöbértékeket, e küszöbértékekre az alábbi követelmények vonatkoznak:

a) illeszkedniük kell a jó környezeti állapot meghatározásához használt jellemzők körébe;

b) összhangban kell állniuk az uniós joggal;

c) adott esetben meg kell különböztetniük azt a minőségi szintet, amely tükrözi az adott kritériumra gyakorolt kedvezőtlen hatás jelentőségét, és egy referencia-állapothoz kell viszonyulniuk;

d) a megfelelő földrajzi értékelési léptékekben kerülnek megállapításra, hogy tükrözzék a régiók, alrégiók és részterületek különböző biotikus és abiotikus jellemzőit;

e) az elővigyázatosság elvén kell alapulniuk és a tengeri környezetre jelentett potenciális kockázatokat kell tükrözniük;

f) a kritériumoktól függetlenül következetesnek kell lenniük, ha ugyanazon ökoszisztéma-elemre vonatkoznak;

g) az elérhető legjobb tudományos ismereteken kell alapulniuk;

h) lehetőség szerint hosszú időn át felvett adatokon kell alapulniuk, hogy segítségükkel a legmegfelelőbb érték legyen megállapítható;

i) tükrözniük kell a természetes ökoszisztémák dinamikáját, beleértve a ragadozók és a zsákmányállatok viszonyait és a hidrológiai és éghajlati változásokat, valamint azt, hogy a tengeri ökoszisztémák vagy azok részei, ha károsodtak, képesek lehetnek regenerációra, de inkább az uralkodó fiziográfiai, földrajzi, éghajlati és biológiai feltételeknek megfelelő állapotra, mintsem egy adott korábbi állapotra állnak vissza;

j) lehetőség és célszerűség szerint összhangban kell állniuk a már meglévő regionális intézményi együttműködési keretekben, többek között a regionális tengeri egyezmények keretében megállapított releváns értékekkel.

(2) Amíg a tagállamok e határozatnak megfelelően uniós, regionális vagy alregionális együttműködés keretében meg nem állapítják a küszöbértékeket, a jó környezeti állapot elérési mértékének kifejezésére használhatják az alábbiakat:

a) nemzeti küszöbértékek, amennyiben a 2008/56/EK irányelv 5. és 6. cikkében előírt regionális együttműködés megvalósul;

b) az értékek fejlődési trendjei;

c) a terhelésen alapuló küszöbértékeket helyettesítő értékként.

Ezek lehetőség szerint feleljenek meg az (1) bekezdés a)-i) pontjaiban foglalt elveknek.

(3) Ha valamely kritérium tekintetében nem sikerül elérni azon - többek között a tagállamok által e határozatnak megfelelően megállapított - küszöbértékeket, amelyek a 2008/56/EK irányelv 9. cikke (1) bekezdésével összhangban az adott tagállam meghatározása szerint a jó környezeti állapotot jellemzik, a tagállamok mérlegelik, hogy az irányelv 13. cikkének megfelelő intézkedések meghozatalára vagy további kutatás vagy vizsgálat végzésére van-e szükség.

(4) Az e határozattal összhangban a tagállamok által megállapított küszöbértékek a tudományos és műszaki fejlődés fényében rendszeres időközönként felülvizsgálhatók, és szükség szerint módosíthatók a 2008/56/EK irányelv 17. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti felülvizsgálatok alkalmával.

5. cikk

Ütemezés

(1) Amennyiben ez a határozat úgy rendelkezik, hogy a tagállamoknak uniós, regionális vagy alregionális együttműködés keretében küszöbértékeket, kritérium-elemeket vagy módszertani előírásokat kell meghatározniuk, a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy erre a 2008/56/EK irányelv 17. cikke (2) bekezdésének a) pontjában előírt, a kezdő értékelés és a jó környezeti állapot meghatározásának első felülvizsgálata elvégzésére vonatkozó határidőig (2018. július 15.) sort kerítsenek.

(2) Amennyiben a tagállamok az (1) bekezdésben előírt határidőig nem tudják elvégezni uniós, regionális vagy alregionális együttműködés keretében a küszöbértékek, kritérium-elemek vagy módszertani előírások meghatározását, erről indoklást nyújtanak be a Bizottsághoz a 2008/56/EK irányelv 9. cikkének (2) bekezdése vagy 17. cikkének (3) bekezdése szerinti tájékoztatás keretében 2018. október 15-ig, és a munkát a határidőt követően a lehető leghamarabb elvégzik.

6. cikk

Tájékoztatás

A 2008/56/EK irányelv 17. cikkének (3) bekezdése szerinti tájékoztatás keretében minden tagállam megküldi a Bizottság részére az uniós, regionális vagy alregionális együttműködés keretében megállapított azon kritérium-elemeket, küszöbértékeket és módszertani előírásokat, amelyeket a 2008/56/EK irányelv 9. cikke (1) bekezdésével összhangban a jó környezeti állapot meghatározásához figyelembe vett jellemzők körében használni szándékozik.

7. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 2010/477/EU határozat hatályát veszti.

A 2010/477/EU határozatra való hivatkozásokat az e határozatra való hivatkozásokként kell értelmezni.

8. cikk

Hatálybalépés

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 2017. május 17-én.

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER

(1) HL L 164., 2008.6.25., 19. o.

(2) A Bizottság 2010/477/EU határozata (2010. szeptember 1.) a tengervizek jó környezeti állapotára vonatkozó kritériumokról és módszertani előírásokról (HL L 232., 2010.9.2., 14. o.).

(3) A Bizottság jelentése a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek - A tengervédelmi stratégiáról szóló (2008/56/EK) keretirányelv végrehajtásának első szakasza - Az Európai Bizottság értékelése és útmutatója (COM(2014) 097 final, 2014.2.20.).

(4) COM(2015) 215 final

(5) A Tanács 92/43/EGK irányelve (1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2000/60/EK irányelve (2000. október 23.) a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).

(7) A Bizottság 1881/2006/EK rendelete (2006. december 19.) az élelmiszerekben előforduló egyes szennyező anyagok felső határértékeinek meghatározásáról (HL L 364., 2006.12.20., 5. o.).

(8) Az Európai Parlament és a Tanács 1967/2006/EK (2006. december 21.) rendelete a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról és az 1626/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 409., 2006.12.30., 11. o.).

(9) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/105/EK irányelve (2008. december 16.) a vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról, a 82/176/EGK, a 83/513/EGK, a 84/156/EGK, a 84/491/EGK és a 86/280/EGK tanácsi irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről, valamint a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról (HL L 348., 2008.12.24., 84. o.).

(10) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/147/EK irányelve (2009. november 30.) a vadon élő madarak védelméről (HL L 20., 2010.1.26., 7. o.).

(11) Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).

(12) Az Európai Parlament és a Tanács 1143/2014/EU rendelete (2014. október 22.) az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről (HL L 317., 2014.11.4., 35. o.).

MELLÉKLET

A tengervizek jó környezeti állapotára vonatkozó, a 2008/56/EK irányelv I. mellékletében foglalt általános környezetminőségi mutatókhoz és az irányelv III. mellékletében foglalt indikatív felsorolásokhoz kapcsolódó kritériumok és módszertani előírások, valamint a nyomon követésre és az értékelésre vonatkozó előírások és szabványosított módszerek

Ez a melléklet két részből áll:

- az I. rész a 2008/56/EK irányelv 9. cikkének (3) bekezdése szerint a jó környezeti állapot meghatározását szolgáló azon kritériumokat és módszertani előírásokat, illetve az ugyanezen irányelv 11. cikkének (4) bekezdése szerint a nyomon követésre és az értékelésre vonatkozó azon előírásokat és szabványosított módszereket tartalmazza, amelyeket a tagállamoknak a fő terhelések és hatások 2008/56/EK irányelv 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti értékelése során kell alkalmazniuk,

- a II. rész a 2008/56/EK irányelv 9. cikkének (3) bekezdése szerint a jó környezeti állapot meghatározását szolgáló azon kritériumokat és módszertani előírásokat, illetve a nyomon követésre és az értékelésre vonatkozó azon előírásokat és szabványosított módszereket tartalmazza, amelyeket a tagállamoknak a környezeti állapot 2008/56/EK irányelv 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti értékelése során kell alkalmazniuk.

I. RÉSZ

A 2008/56/EK irányelv 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a fő terhelések és hatások nyomon követésére és értékelésére vonatkozó kritériumok, módszertani előírások, egyéb előírások és szabványosított módszerek

Az I. rész a vonatkozó antropogén terhelésekhez kapcsolódó mutatókkal (1) foglalkozik: a 2008/56/EK irányelv III. mellékletében felsorolt biológiai terhelések (2. és 3. mutató), fizikai terhelések (6. és 7. mutató), anyagok, hulladékok és energia (5., 8., 9., 10. és 11. mutató).

2. mutató

Az emberi tevékenységek során betelepített nem őshonos fajok olyan mértékben vannak jelen, amely nem károsítja az ökoszisztémákat

Kapcsolódó terhelés: Nem őshonos fajok bejutása vagy elterjedése

Kritériumok - köztük kritériumelemek - és módszertani előírások

A nyomon követésre és az értékelésre vonatkozó előírások és szabványosított módszerek

1. Az "újonnan betelepített" nem őshonos fajok olyan fajok, amelyekről az előző értékelési időszakban nem volt ismert, hogy jelen voltak a területen.

2. A "már megtelepedett" nem őshonos fajok olyan fajok, amelyekről már az előző értékelési időszakban is ismert volt, hogy jelen voltak a területen.

3. D2C1 kritérium esetében: ahol nem egyértelmű, hogy a nem őshonos fajok új betelepülését emberi tevékenység vagy a szomszédos területektől való természetes átterjedés okozta, a betelepülést a D2C1 kritérium alatt kell nyilvántartani.

4. D2C2 kritérium esetében: ahol a fajok előfordulása és abundanciája évszakonként változik (pl. planktonoknál), a nyomon követést az év megfelelő időszakaiban kell végezni.

5. A nyomonkövetési programokat az 1., 4., 5. és 6. mutatók programjaihoz kell hozzákötni, ahol lehetséges, mivel ezek általában ugyanazokat a mintavételi módszereket alkalmazzák, és sokkal praktikusabb a nem őshonos fajokat a biológiai sokféleség szélesebb körű nyomon követésének részeként megfigyelni, kivéve akkor, ha a mintavételnek az új betelepítések legfőbb vektoraira és a veszélyeztetett területekre kell összpontosítania.

A kritérium mértékegységei:

- D2C1: az értékelési területen azon fajok száma, amelyek az értékelési időszakban (6 év) újonnan települtek be,

- D2C2: abundancia (nem őshonos fajonként az egyedek száma, biomasszája tonnában [t] vagy kiterjedése négyzetkilométerben [km2]),

- D2C3: a fajcsoport káros hatásoknak kitett aránya (a csoporton belüli fajok számában/és vagy abundanciájában kifejezve az őshonos fajoknak a nem őshonos fajokhoz viszonyított aránya) vagy az átfogó élőhelytípus káros hatásoknak kitett területe (négyzetkilométerben [km2]).

3. mutató

Valamennyi gazdaságilag hasznosított hal és kagyló populációja a biológiailag biztonságos korlátok között marad, a populáció életkor és méret szerinti megoszlása pedig az állomány jó egészségi állapotáról tanúskodik

Kapcsolódó terhelés: Vadon élő fajok kitermelése vagy elhullása/sérülése, a célfajokat és a nem célfajokat egyaránt ideértve

Kritériumok - köztük kritériumelemek - és módszertani előírások

A gazdaságilag nem hasznosított fajoknak a halászati tevékenységek által okozott kivonásával vagy elhullásával/sérülésével (nem szándékos járulékos fogások) a D1C1 kritérium foglalkozik.

A tengerfenék halászati tevékenységekből eredő fizikai zavarásával - ideértve a fenéklakó életközösségekre gyakorolt hatásokat - a 6. mutató szerinti kritérium (különösen D6C2 és D6C3 kritérium) foglalkozik, és az eredményeket a tengerfenéki élőhelytípusok 1. és 6. mutató szerinti értékelésében is figyelembe kell venni.

A nyomon követésre és az értékelésre vonatkozó előírások és szabványosított módszerek

1. A tagállamoknak regionális vagy alregionális együttműködés keretében ki kell dolgozniuk és 6 éves értékelési időszakonként frissíteniük kell az egyes értékelési területeken a kritériumok alkalmazása érdekében a gazdaságilag hasznosított fajok jegyzékét, figyelembe véve a 199/2008/EK tanácsi rendeletet (4) és a következőket: E határozat alkalmazásában az egyes értékelési területeken nem őshonos, gazdaságilag hasznosított fajokat ki kell hagyni a jegyzékből, és ezért ezek nem járulnak hozzá a jó környezeti állapot 3. mutató szerinti eléréséhez.

a) az 1380/2013/EU rendelet szerint kezelt állományok;

b) azok a fajok, amelyekre halászati lehetőségeket (teljes kifogható mennyiségeket és kvótákat) állapított meg a Tanács az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkének (3) bekezdése értelmében;

c) azok a fajok, amelyekre az 1967/2006/EK rendelet értelmében minimális állományvédelmi referenciaméret vonatkozik;

d) az 1380/2013/EU rendelet 9. cikke szerinti többéves tervek hatálya alá tartozó fajok;

e) az 1967/2006/EU rendelet 19. cikke szerinti nemzeti irányítási tervek hatálya alá tartozó fajok;

f) a kisüzemi/helyi part menti halászatok szempontjából regionális vagy országos szinten fontos fajok.

2. A 199/2008/EK rendelet a halászati ágazatra vonatkozó biológiai, műszaki, környezeti, gazdasági és társadalmi vonatkozású adatok többéves programok keretében történő gyűjtésére és kezelésére irányadó szabályokat állapítja meg, mely adatokat figyelembe kell venni a 3. mutató szerinti nyomon követéshez.

3. A "populációk" kifejezés alatt az 1380/2013/EU rendelet szerinti "állományok" értendők.

4. A D3C1 és a D3C2 kritérium tekintetében a következők alkalmazandók:

a) az 1380/2013/EU rendelet 9. cikke szerinti többéves tervek alapján kezelt állományok esetében a vegyes halászatokban a halászati mortalitás célértékének és a maximális fenntartható hozamot biztosítani képes biomasszaszintnek a vonatkozó többéves tervvel összhangban kell állnia;

b) a Földközi-tenger és a Fekete-tenger régióiban megfelelő helyettesítő érték alkalmazható.

5. Az értékeléshez a következő módszerek alkalmazandók:

a) D3C1 kritérium esetében: Ha a halászati mortalitás mennyiségi értékeléséhez szükséges megfelelő adatok nem állnak rendelkezésre, alternatívaként más értékek is alkalmazhatók, például a fogások biomasszához viszonyított aránya. Ilyen esetekben megfelelő trendelemezési módszert kell alkalmazni (pl. a jelenlegi érték összehasonlítható a hosszú távú történelmi átlaggal);

b) D3C2 kritérium esetében: az alkalmazott küszöbértéknek összhangban kell lennie az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkének (2) bekezdésével. Ha az állomány szaporodóképes biomasszája mennyiségi értékeléséhez szükséges megfelelő adatok nem állnak rendelkezésre, a biomasszával kapcsolatos mutatók - például egységnyi erőkifejtésre jutó halfogás vagy felmérési mennyiségi mutatók - is alkalmazhatók alternatívaként. Ilyen esetekben megfelelő trendelemezési módszert kell alkalmazni (pl. a jelenlegi érték összehasonlítható a hosszú távú történelmi átlaggal);

c) A D3C3 kritérium tükrözi, hogy az egészséges állományokat az idős, nagy egyedek magas aránya jellemzi. A legfontosabb tulajdonságok a következők: A legfontosabb tulajdonságok más módon is megadhatók e kritérium tudományos és technikai továbbfejlesztését követően.

i. az egyedek méret szerinti megoszlása a populációban, a következőképpen kifejezve:

- az ivarérettség elérésekor jellemző átlagos méretnél nagyobb halak aránya, vagy

- a halhosszúság-megoszlás 95. százalékosztálya valamennyi állomány tekintetében a kutatóhajók felmérései vagy más felmérések alapján;

ii. a faj kiaknázása által okozott genetikai hatás, például adott esetben az ivarérettség elérésekor jellemző méret.

A kritérium mértékegységei:

- D3C1: a halászati mortalitás éves értéke,

- D3C2: biomassza tonnában (t) vagy egyedek száma fajonként, kivéve, ha az 5. pont b) alpontjában más mutatókat alkalmaznak,

- D3C3: az 5. c) pont alatt: az i. alpont első francia bekezdése esetében: arány (százalék) vagy számok, az i. alpont második francia bekezdése esetében: hosszúság centiméterben (cm) és a ii. alpont esetében: hosszúság centiméterben (cm).

5. mutató

Minimálisra csökken az ember által előidézett eutrofizáció, különös tekintettel annak káros hatásaira, mint a biológiai sokféleség csökkenése, az ökoszisztéma eróziója, az ártalmas algavirágzások és az alsó vízrétegek oxigénhiánya

Kapcsolódó terhelés: Tápanyagok bejutása; Szerves anyagok bejutása

Kritériumok - köztük kritériumelemek - és módszertani előírások

A nyomon követésre és az értékelésre vonatkozó előírások és szabványosított módszerek

1. A parti tengervizekben a kritériumelemeket a 2000/60/EK irányelvnek megfelelően kell kiválasztani.

2. A D5C2 és D5C3 kritérium esetében a tagállamok a fitoplanktonok fajösszetételét és abundanciáját is felhasználhatják.

3. Információt kell gyűjteni a tengeri környezetbe jutó tápanyagok útvonalairól (atmoszferikus, szárazföldi vagy tengeri), amennyiben lehetséges.

4. A parti tengervizeken túl az alacsony kockázat miatt nem szükséges a nyomon követés, például olyan esetekben, ahol a parti tengervizek megfelelnek a küszöbértékeknek, figyelembe véve az atmoszferikus, tengeri - köztük a parti tengervizekből eredő - és a határokon átnyúló forrásokból származó tápanyagok bejutását.

5. A 2000/60/EK irányelv szerinti értékeléseket kell alkalmazni a parti tengervizekre vonatkozó minden egyes kritérium értékeléséhez.

6. A 2000/60/EK irányelvvel összhangban meghatározott értékek vagy a 2013/480/EU bizottsági határozat (6) szerinti interkalibrációs eljárással megállapított értékekre vagy a 2000/60/EK irányelv 8. cikkével és V. mellékletével összhangban a nemzeti jogszabályokban meghatározott értékekre hivatkoznak. Ezek az értékek az ökológiai minőségi arány "jó/mérsékelt határvonalának" tekintendők.

7. A fajösszetétel mindig az értékeléshez megfelelő legalacsonyabb taxonómiai szintre vonatkozik.

A kritérium mértékegységei:

- D5C1: tápanyag-koncentráció mikromol/literben (μmol/l),

- D5C2: klorofill-A-koncentráció (biomassza) mikrogramm/literben (μg/l),

- D5C3: virágzások esetében az előfordulások száma, időtartama napokban és térbeli kiterjedése négyzetkilométerben (km2),

- D5C4: a fotikus határ mélysége méterben (m),

- D5C5: az oxigén koncentrációja a vízoszlop alján milligramm/literben (mg/l),

- D5C6: az ökológiai minőségi arány a makroalgák abundanciája vagy térbeli elterjedése vonatkozásában. A káros hatások kiterjedése négyzetkilométerben (km2) vagy az értékelési terület arányában (százalék),

- D5C7: az ökológiai minőségi arány a fajösszetétel és a relatív abundancia értékelése, illetve a makrofiták növekedésének maximális mélysége vonatkozásában. A káros hatások kiterjedése négyzetkilométerben (km2) vagy az értékelési terület arányában (százalék),

- D5C8: az ökológiai minőségi arány a fajösszetétel és a relatív abundancia értékelése vonatkozásában. A káros hatások kiterjedése négyzetkilométerben (km2) vagy az értékelési terület arányában (százalék).

A tagállamoknak a 2000/60/EK irányelvben előírt mértékegységeket és ökológiai minőségi arányokat kell alkalmazniuk, amennyiben rendelkezésre állnak.

6. mutató

A tengerfenék épsége olyan szintű, amely biztosítja az ökoszisztémák szerkezetét és működését és különösen a fenéklakó ökoszisztémákat nem éri káros hatás

Kapcsolódó terhelés: Fizikai veszteség (a tengerfenék anyagának vagy morfológiájának tartós megváltoztatása és a tengerfenék anyagának kikotrása miatt); a tengerfenék fizikai zavarása (ami ideiglenes vagy visszafordítható)

Kritériumok - köztük kritériumelemek - és módszertani előírások

A nyomon követésre és az értékelésre vonatkozó előírások és szabványosított módszerek

1. A nyomonkövetési módszereket illetően:

a) a D6C1 kritérium esetében az emberi tevékenységek által a tengerfenékben okozott tartós változtatásokat kell értékelni (ideértve a természetes tengerfenék anyagának vagy morfológiájának tartós megváltoztatását fizikai szerkezetátalakítás, infrastrukturális fejlesztések és a tengerfenék anyagának kikotrása okozta anyagveszteség miatt);

b) a D6C2 kritérium esetében az emberi tevékenységekből származó fizikai zavarásokat kell értékelni (például fenékhalászati tevékenységek);

c) parti tengervizek esetében a 2000/60/EK irányelv szerinti hidromorfológiai adatokat és releváns értékeléseket kell alkalmazni. A parti tengervizeken túl az adatok az infrastruktúra és az engedélyezett kitermelési helyek feltérképezéséből is kigyűjthetők.

2. Az értékelési módszereket illetően az adatokat úgy kell összesíteni, hogy:

a) a D6C1 kritérium értékelése az a terület, amely az értékelési területen található összes tengerfenéki élőhely teljes természetes kiterjedéséhez képest elveszett (pl. az antropogén módosítás mértéke miatt);

b) a D6C3 kritériumot az egyes értékelt tengerfenéki élőhelytípusok teljes természetes kiterjedéséhez képest kell vizsgálni.

3. A fizikai veszteség a tengerfenék olyan tartós megváltoztatását jelenti, amely legalább két jelentéstételi cikluson (12 év) keresztül fennállt vagy várhatóan fennáll.

4. A fizikai zavarás a tengerfenék olyan megváltoztatása, amely visszafordulhat, ha a zavarási terhelést okozó tevékenység megszűnik.

5. A D6C3 kritérium esetében a fajösszetétel az értékeléshez megfelelő legalacsonyabb taxonómiai szintre vonatkozik.

A kritérium mértékegységei:

- D6C1: az értékelési terület fizikai értelemben elveszített részének kiterjedése négyzetkilométerben (km2),

- D6C2: az értékelési terület fizikai értelemben zavart részének kiterjedése négyzetkilométerben (km2),

- D6C3: Az egyes élőhelytípusok káros hatásoknak kitett területe négyzetkilométerben (km2) vagy az értékelési területen az élőhelytípus természetes kiterjedésének arányában (százalék).

7. mutató

A hidrográfiai feltételek tartós megváltozása nem károsítja a tengeri ökoszisztémákat

Kapcsolódó terhelés: Fizikai veszteség (a tengerfenék anyagának vagy morfológiájának tartós megváltoztatása vagy a tengerfenék anyagának kikotrása miatt); A hidrológiai feltételek változásai

Kritériumok - köztük kritériumelemek - és módszertani előírások

A nyomon követésre és az értékelésre vonatkozó előírások és szabványosított módszerek

1. A nyomon követésre és az értékelésre vonatkozó módszereket illetően:

a) A nyomon követésnek a parton vagy a tengeren zajló infrastrukturális fejlesztésekhez kapcsolódó változásokra kell összpontosítania.

b) Adott esetben az infrastrukturális fejlesztések hatásainak mértékét közvetlen mérésekkel vagy más megfelelő információforrással alátámasztott környezeti hatástanulmányi hidrodinamikai modellek segítségével kell értékelni.

c) A parti tengervizek esetében a 2000/60/EK irányelv szerinti hidromorfológiai adatokat és releváns értékeléseket kell alkalmazni.

2. Az értékelési módszereket illetően az adatokat úgy kell összesíteni, hogy:

a) a D7C1 kritériumot az értékelési területen lévő összes élőhely teljes természetes kiterjedéséhez képest vizsgálják;

b) a D7C2 kritériumot az egyes értékelt tengerfenéki élőhelytípusok teljes természetes kiterjedéséhez képest vizsgálják.

A kritérium mértékegységei:

- D7C1: az értékelési terület hidrográfiailag megváltoztatott részének kiterjedése négyzetkilométerben (km2),

- D7C2: az egyes élőhelytípusok káros hatásoknak kitett területe négyzetkilométerben (km2) vagy az értékelési területen az élőhelytípus természetes kiterjedésének arányában (százalék).

8. mutató

A szennyező anyagok koncentrációja olyan szintű, amely nem okoz szennyező hatást

Kapcsolódó terhelés: Egyéb anyagok (szintetikus és nem szintetikus anyagok, radionuklidok) bejutása

Kritériumok - köztük kritériumelemek - és módszertani előírások

A nyomon követésre és az értékelésre vonatkozó előírások és szabványosított módszerek

1. A D8C1 kritérium elemeinél az esetlegesen szennyező hatást okozó egyéb szennyező anyagokat kockázatelemzés alapján kell kiválasztani az (1) b) és (2) b) pontnak megfelelően. Ezeknél a szennyező anyagoknál az értékeléshez használt mátrixoknak és küszöbértékeknek a legérzékenyebb fajokat és kitettségi útvonalakat (ideértve az emberi egészségre az élelmiszerláncon keresztüli kitettséggel gyakorolt veszélyeket) kell megjeleníteniük.

2. E határozat alkalmazásában:

a) D8C1 kritérium: a parti tengervizekben és a felségvizekben előforduló szennyező anyagok értékelését illetően a tagállamok a 2000/60/EK irányelv követelményeivel összhangban követik nyomon a szennyező anyagokat, és az irányelv szerinti értékeléseket alkalmazzák, amennyiben ezek rendelkezésre állnak. Információt kell gyűjteni a tengeri környezetbe jutó szennyező anyagok útvonalairól (atmoszferikus, szárazföldi vagy tengeri), amennyiben lehetséges.

b) D8C2 és D8C4 kritérium: az egészségügyi hatások értékeléséhez relevánsak lehetnek a biomarkerek vagy a populáció demográfiai jellemzői (például termékenységi arányok, túlélési és elhullási arányok és reproduktív kapacitás).

c) D8C3 és D8C4 kritérium: e határozat alkalmazásában a nyomon követést szükség szerint akkor kezdik, amikor akut szennyezési esemény következik be, és nem a 2008/56/EK irányelv 11. cikke szerinti rendszeres nyomonkövetési program részeként végzik azt.

d) D8C3 kritérium: A tagállamok azonosítják a jelentős mértékű akut szennyezési esemény forrását, hacsak lehetséges. Ehhez használhatják az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség műholdas felügyeleti rendszerét.

3. A szennyező anyag kifejezés vonatkozhat egyetlen anyagra vagy anyagcsoportra. A jelentéstétel következetessége érdekében az anyagok csoportosítását uniós szinten kell meghatározni.

4. A fajösszetétel mindig az értékeléshez megfelelő legalacsonyabb taxonómiai szintre vonatkozik.

A kritérium mértékegységei:

- D8C1: a szennyező anyagok koncentrációja mikrogramm/literben (μg/l) víz esetében, mikrogramm/kilogrammban (μg/kg) az üledék száraz tömege esetében és mikrogramm/kilogrammban (μg/kg) a bióta nedves tömege esetében,

- D8C2: az érintett fajok abundanciája (egyedek vagy regionális vagy alregionális szinten elfogadott egyéb megfelelő egységek száma); az egyes átfogó élőhelytípusok érintett kiterjedése négyzetkilométerben (km2),

- D8C3: a jelentős mértékű akut szennyezési események időtartama napokban és térbeli kiterjedése négyzetkilométerben (km2) az egyes években,

- D8C4: az érintett fajok abundanciája (egyedek vagy regionális vagy alregionális szinten elfogadott egyéb megfelelő egységek száma); az egyes átfogó élőhelytípusok érintett kiterjedése négyzetkilométerben (km2).

9. mutató

Az emberi fogyasztásra szánt halakban és egyéb tengeri eredetű élelmiszerekben lévő szennyező anyagok mennyisége nem haladja meg az uniós jogszabályokban vagy más vonatkozó előírásokban meghatározott szintet

Kapcsolódó terhelés: Veszélyes anyagok bejutása

Kritériumok - köztük kritériumelemek - és módszertani előírások

A nyomon követésre és az értékelésre vonatkozó előírások és szabványosított módszerek

1. Amikor a tagállamok összeállítják a D9C1 kritériumhoz figyelembe veendő fajok jegyzékét, e fajoknak:

a) jellemzőeknek kell lenniük az érintett tengeri régióra vagy alrégióra;

b) az 1881/2006/EK rendelet hatálya alá kell tartozniuk;

c) az értékelt szennyező anyag szempontjából megfelelőnek kell lenniük;

d) az adott tagállamban a leggyakrabban fogyasztott vagy fogyasztás céljából leggyakrabban fogott vagy gyűjtött fajok között kell lenniük.

2. Egy szennyező anyag kapcsán meghatározott küszöbérték túllépése esetén utólagos nyomon követést kell alkalmazni, hogy megállapítsák a szennyeződés perzisztenciáját a vizsgált területen és fajokban. A nyomon követést addig kell végezni, amíg elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a hibakockázat kizárására.

3. E határozat alkalmazásában a szennyező anyagok felső határértékének értékeléséhez végzett mintavételt a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) 11. cikkével és az 589/2014/EU (11) és 333/2007/EK (12) bizottsági rendelettel összhangban kell végezni.

4. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az egyes régiókon és alrégiókon belül a mintavétel időbeli és földrajzi léptéke kellően reprezentatív mintát eredményezzen a szóban forgó szennyező anyagoknak az adott tengeri régió vagy alrégió tengeri eredetű élelmiszereiben való jelenlétéről.

A kritérium mértékegységei:

- D9C1: a szennyező anyagok koncentrációja az 1881/2006/EK rendelet mellékletében meghatározott mértékegységekben.

10. mutató

A tengeri hulladék jellemzői és mennyiségei nem okoznak károsodást a parti és a tengeri környezetben

Kapcsolódó terhelés: Hulladék bejutása

Kritériumok - köztük kritériumelemek - és módszertani előírások

A nyomon követésre és az értékelésre vonatkozó előírások és szabványosított módszerek

1. D10C1 kritérium esetében: a hulladékot kötelező nyomon követni a partvonalakon; emellett a vízoszlop felszínén és a tengerfenéken felhalmozódott hulladék is nyomon követhető. Információt kell gyűjteni a hulladék forrásáról és útvonaláról, amennyiben ez megvalósítható;

2. D10C2 kritérium esetében: a mikrohulladékot kötelező nyomon követni a vízoszlop felszínén és a tengerfenék üledékében; emellett a partvonalakon felhalmozódott hulladék is nyomon követhető. Ahol ez megvalósítható, a mikrohulladékot úgy kell nyomon követni, hogy a bejutás pontszerű szennyezőforrásához (például kikötőhöz, jachtkikötőhöz, szennyvíztisztító telephez, esővízcsatornához) kapcsolódjon.

3. A D10C3 és a D10C4 kritérium vonatkozásában: a nyomon követés véletlenszerű eseményeken is alapulhat (pl. elhullott állatok partra vetődése, hulladékba gabalyodott állatok tenyészkolóniákban, érintett egyedek felmérésenként).

A kritérium mértékegységei:

- D10C1: hulladék mennyisége kategóriánként, darabszám:

- a partvonal 100 méteres szakaszain (m),

- a vízoszlop felszínén és a tengerfenéken négyzetkilométerenként (km2),

- D10C2: mikrohulladék mennyisége kategóriánként, darabszám és tömeg grammban (g),

- a vízoszlop felszínén négyzetméterenként (m2),

- a partvonalon és a tengerfenéken az üledék kilogrammjában (kg) (száraz tömeg),

- D10C3: a hulladék/mikrohulladék mennyisége grammban (g), darabszáma egyedenként és fajonként a vizsgált egyed mérethez viszonyítva (tömeg vagy hossz, értelemszerűen),

- D10C4: az érintett egyedek száma (halálos; nem halálos) fajonként.

11. mutató

A tengeri környezetbe jutó energia - többek között a víz alatti zaj - olyan szintű, amely nem okoz a tengeri környezetben károsodást

Kapcsolódó terhelés: Emberi eredetű hangok bejutása; Más energiabeviteli formák

Kritériumok - köztük kritériumelemek - és módszertani előírások

A nyomon követésre és az értékelésre vonatkozó előírások és szabványosított módszerek

1. A D11C1 kritérium nyomon követéséhez:

a) Térbeli eloszlás: olyan földrajzi helyek, amelyek alakját és területét regionális vagy alregionális szinten határozzák meg például a 2008/56/EK irányelv III. mellékletében felsorolt tevékenységek alapján.

b) Monopólusos energiaforrási szintként leírt impulzusos zaj dB re 1μΡa2 s egységekben vagy nullától a csúcsszintig monopólusos forrásszint dB re 1μΡa m egységekben, mindkettő a 10 Hz és 10 kHz közötti frekvenciasávon túl. A tagállamok egyéb magasabb frekvenciasávval rendelkező konkrét forrásokat is figyelembe vehetnek, amennyiben a hosszabb tartományú hatások relevánsak.

2. A D11C2 kritérium nyomon követéséhez:

A négyzetes hangterhelés éves átlagértéke vagy regionális vagy alregionális szinten elfogadott egyéb mértékegysége mindkét egyharmad oktávos sávban (az egyik 63 Hz-es középfrekvenciájú, a másik 125 Hz-es középfrekvenciájú) dB re 1μΡa egységekben decibelszintben kifejezve, a terheléshez képest megfelelő térbeli eloszlással. Ez közvetlenül is mérhető, illetve a mérések közötti interpolálásra vagy a mérésekből való extrapolálásra használt modellekből is kikövetkeztethető. A tagállamok dönthetnek úgy regionális vagy alregionális szinten, hogy további frekvenciasávokat kísérnek figyelemmel.

A más energiabeviteli formákhoz (például a hőenergiához, az elektromágneses térhez és a fényhez) és a zaj környezetre gyakorolt hatásaihoz kapcsolódó kritériumok még további fejlesztést igényelnek.

A kritérium mértékegységei:

- D11C1: Az impulzusos zaj negyedévente (vagy adott esetben havonta) hány napon jelentkezik; az értékelési területen azon egységterületek aránya vagy kiterjedése négyzetkilomérben (km2) és évente, ahol impulzusos zaj jelentkezik,

- D11C2: a folyamatos zaj szintjének éves (vagy egyéb megfelelő időszakban számított) átlaga egységterületenként; az értékelési terület azon aránya (százalékban) vagy kiterjedése négyzetkilomérben (km2), ahol a zajszint meghaladja a küszöbértéket.

II. RÉSZ

A 2008/56/EK irányelv 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint a tengervizek főbb tulajdonságainak, jellemzőinek és jelenlegi környezeti állapotának nyomon követésére és értékelésére vonatkozó kritériumok, módszertani előírások, egyéb előírások és szabványosított módszerek

A II. rész az ökoszisztéma következő releváns elemeihez kapcsolódó mutatókkal foglalkozik: madár-, emlős-, hüllő-, hal- és lábasfejűfajok csoportjai (1. mutató), nyílt vízi élőhelyek (1. mutató), tengerfenéki élőhelyek (1. és 6. mutató) és ökoszisztémák, ideértve a táplálékhálókat (1. és 4. mutató) a 2008/56/EK irányelv (14) III. mellékletében felsoroltaknak megfelelően.

Témakör

Madár-, emlős-, hüllő-, hal- és lábasfejűfajok csoportjai (1. mutató)

Kritériumok - köztük kritériumelemek - és módszertani előírások

Kritériumelemek

1. táblázat

Fajcsoportok (16)

A "Madár-, emlős-, hüllő-, hal- és lábasfejűfajok csoportjai" témakörhöz kapcsolódó nyomon követésre és értékelésre vonatkozó előírások és szabványosított módszerek

1. A D1C1 kritérium esetében fajonként és halászati tevékenységcsoportonként kell adatokat szolgáltatni a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) övezetei, a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) földrajzi alterületei vagy az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) makaronéziai biogeográfiai régióban található halászterületei vonatkozásában, hogy az érintett fajokra vonatkozóan a szükséges mértékben lehetővé tegyék az adatok aggregációját, és azonosítsák az egyes fajok járulékos fogásai legfőbb okozóinak tartott konkrét halászatokat és halászeszközöket.

2. A "parti" kifejezést fizikai, hidrológiai és ökológiai paraméterek határozzák meg, és nem korlátozódik a 2000/60/EK irányelv 2. cikkének (7) bekezdésében meghatározott parti tengervizekre.

3. A fajok értékelése indokolt esetben populációk szintjén is végezhető.

4. Ahol lehetséges, a 92/43/EGK irányelv, a 2009/147/EK irányelv és az 1380/2013/EU rendelet szerinti értékeléseket kell alkalmazni e határozat céljaira:

a) a madarak esetében a D1C2 és a D1C4 kritériumok a populáció méretének, illetve a költő- és elterjedési terület méretének felelnek meg a 2009/147/EK irányelv alapján.

b) emlősök, hüllők és gazdaságilag nem hasznosított halak esetében a kritériumok megegyeznek a 92/43/EGK irányelv értelmében alkalmazott kritériumokkal a következők szerint: a D1C2 és a D1C3 kritérium a "populáció", a D1C4 kritérium az "elterjedés" és a D1C5 kritérium a "faj élőhelye" kritériumnak felel meg;

c) a gazdaságilag hasznosított halak és lábasfejűek esetében a 3. mutató szerinti értékeléseket kell az 1. mutató céljaira felhasználni úgy, hogy a D3C2 kritériumot a D1C2 kritériumhoz, a D3C3 kritériumot a D1C3 kritériumhoz használják.

5. A D1C1, D2C3, D3C1, D8C2, D8C4 és D10C4 kritériumok szerinti terhelések káros hatásainak értékelését, valamint a D9C1, D10C3, D11C1 és D11C2 kritériumok szerinti terhelések értékelését figyelembe kell venni a fajok 1. mutató szerinti értékelésénél.

A kritérium mértékegységei:

- D1C2: az egyes fajok abundanciája (egyedek száma vagy biomassza tonnában [t]).

Témakör

Nyílt vízi élőhelyek (az 1. mutatóhoz kapcsolódóan)

Kritériumok - köztük kritériumelemek - és módszertani előírások

A "nyílt vízi élőhelyek" témakörrel kapcsolatos nyomon követésre és értékelésre vonatkozó előírások és szabványosított módszerek

1. A "parti" kifejezést fizikai, hidrológiai és ökológiai paraméterek határozzák meg, és nem korlátozódik a 2000/60/EK irányelv 2. cikkének (7) bekezdésében meghatározott parti tengervizekre.

2. A terhelések - köztük a D2C3, D5C2, D5C3, D5C4, D7C1, D8C2 és D8C4 kritériumok szerinti terhelések - káros hatásainak értékelését érdemes figyelembe venni a nyílt vízi élőhelyek 1. mutató szerinti értékelésénél.

A kritérium mértékegységei:

- D1C6: az élőhely káros hatásoknak kitett területe négyzetkilométerben (km2) és az élőhelytípus teljes kiterjedésének arányában (százalék).

Témakör

Tengerfenéki élőhelyek (az 1. és a 6. mutatókhoz kapcsolódóan)

Kritériumok - köztük kritériumelemek - és módszertani előírások

Kritériumelemek

2. táblázat

Tengerfenéki átfogó élőhelytípusok és az ide tartozó (az 1. és a 6. mutató szerinti kritériumokhoz kapcsolódó) biológiai életközösségek, amelyek egybeesnek az európai természetvédelmi információs rendszer (EUNIS) élőhely-osztályozásának (18) egy vagy több élőhelytípusával. Az EUNIS frissített tipológiáját kell követni a 2008/56/EK irányelv és az e határozat céljaira alkalmazott átfogó élőhelytípusok esetében is.

A "tengerfenéki élőhelyek" témakörrel kapcsolatos nyomon követésre és értékelésre vonatkozó előírások és szabványosított módszerek

1. Az egyes élőhelytípusok állapotát - ha csak lehetséges - a 92/43/EGK és a 2000/60/EGK irányelvek szerinti értékelésekkel kell felmérni (például az átfogó élőhelytípusok altípusainak értékelése).

2. A D6C4 kritérium értékelésekor a D6C1 kritérium szerinti értékelést kell alkalmazni.

3. A D6C4 és a D6C5 kritériumok a 92/43/EGK irányelv "élőhelytípus kiterjedése az elterjedési területen belül" és a "specifikus szerkezetek és funkciók" kritériumainak felelnek meg.

4. A D6C5 kritérium esetében figyelembe kell venni minden terhelés káros hatásainak értékelését - többek között a D2C3, D3C1, D3C2, D3C3, D5C4, D5C5, D5C6, D5C7, D5C8, D6C3, D7C2, D8C2 és D8C4 kritériumok szerint.

5. A D6C5 kritérium esetében a fajösszetétel az értékeléshez megfelelő legalacsonyabb taxonómiai szintre vonatkozik.

A kritérium mértékegységei:

- D6C4: az élőhely veszteségének mértéke négyzetkilométerben (km2) és az élőhelytípus teljes kiterjedésének arányában (százalék),

- D6C5: az élőhely káros hatásoknak kitett területe négyzetkilométerben (km2) és az élőhelytípus teljes kiterjedésének arányában (százalék).

A "Madár-, emlős-, hüllő-, hal- és lábasfejűfajok csoportjai", a "Nyílt vízi élőhelyek" és a "Tengerfenéki élőhelyek" témakörök céljaira a fajok és élőhelyek kiválasztására vonatkozó előírások

A fajcsoportokhoz és az átfogó nyílt vízi és tengerfenéki élőhelytípusokhoz hozzárendelt fajok és élőhelyek kiválasztását a következőkre kell alapozni:

1. Tudományos kritériumok (ökológiai relevancia):

a) képviseli az ökoszisztéma alkotóelemeit (fajcsoportot vagy élőhelytípust) és funkcióit (pl. az élőhelyek és populációk közötti folytonosság, a létfontosságú élőhelyek teljessége és épsége), az állapot/hatások értékelése szempontjából releváns, például kulcsfontosságú szerepet tölt be az ökoszisztéma-elem szempontjából (pl. magas vagy egyedi biológiai sokféleség, termékenység, trofikus kapcsolat, konkrét erőforrás vagy szolgáltatás biztosítása) vagy egyedi életszakaszbeli tulajdonságokat tükröz (méret és kor szaporodáskor, hosszú élet, vándorlás);

b) releváns azon fő antropogén terhelés értékelése szempontjából, amelynek az ökoszisztéma eleme ki van téve, az értékelési területen érzékeny a terhelésre és ki van téve annak (sérülékeny);

c) kellő számban vagy mennyiségben van jelen az értékelési területen ahhoz, hogy megfelelő tényezőt jelentsen az értékeléshez;

d) a kiválasztott fajok vagy élőhelyek csoportjának a lehető legjobb módon le kell fednie az ökoszisztéma-elem ökológiai funkcióinak teljes tartományát és az uralkodó terheléseket, amelyeknek az elem ki van téve;

e) ha bizonyos fajok vagy fajcsoportok szorosan kapcsolódnak egy adott átfogó élőhelytípushoz, akkor nyomonkövetési és értékelési célokból az adott élőhelytípus részének tekinthetők; ilyen esetekben a fajok nem vonhatók be a fajcsoport értékelésébe.

2. További gyakorlati kritériumok (amelyek nem írják felül a tudományos kritériumokat):

a) nyomonkövetési/műszaki megvalósíthatóság;

b) a nyomon követés költségei;

c) megfelelő időt lefedő adatsorok.

Az értékelésre kerülő fajok vagy élőhelyek csoportja várhatóan az adott régióra vagy alrégióra jellemző, jóllehet egyes fajok több régióban vagy alrégióban is előfordulnak.

Témakör

Ökoszisztémák, ideértve a táplálékláncokat (az 1. és a 4. mutatókhoz kapcsolódóan)

Kritériumok - köztük kritériumelemek - és módszertani előírások

A nyomon követésre és az értékelésre vonatkozó előírások és szabványosított módszerek

1. A fajösszetétel mindig az értékeléshez megfelelő legalacsonyabb taxonómiai szintre vonatkozik.

2. A kritériumelemek között kiválasztott táplálkozási közösségekhez figyelembe kell venni az ICES trofikus guildekről szóló jegyzékét (20), és e közösségeknek a következő feltételeket kell teljesíteniük:

a) legalább három táplálkozási közösséget tartalmaznak;

b) ebből kettő nem halakból áll;

c) legalább egy pedig elsődleges termelőnek minősül;

d) lehetőség szerint legalább az élelmiszerlánc csúcsát, közepét és alját képviselik.

Mértékegységek:

- D4C2: teljes abundancia (egyedek száma vagy biomassza tonnában [t]) a táplálkozási közösség összes fajára tekintettel.

(1) Ahol a határozatban "mutató" szerepel, az a 2008/56/EK irányelv I. mellékletének számozott pontjaiban foglalt, a jó környezeti állapot meghatározásakor alkalmazandó környezetminőségi mutatókra utal.

(2) A D3C2 és a D3C3 kritériumok a gazdaságilag hasznosított halakra és kagylókra vonatkozó, tagállamok által meghatározott kritériumok, ám az egyértelműség kedvéért az I. részben tüntetjük fel őket.

(3) A D3C3 kritérium a jó környezeti állapot 2008/56/EK irányelv 17. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti kezdő értékelésének és meghatározásának 2018. évi felülvizsgálatánál nem biztos, hogy rendelkezésre fog állni.

(4) A Tanács 199/2008/EK rendelete (2008. február 25.) a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló közösségi keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos tanácsadás támogatásáról (HL L 60., 2008.3.5., 1. o.).

(5) Ezen értékelés szempontjából relevánsak lehetnek a 2000/60/EK irányelv közös végrehajtási stratégiája keretében készült iránymutatások (pl. az ökológiai állapot és az ökológiai potenciál osztályozásának általános megközelítésére vonatkozó 13. sz. útmutató és az eutrofizáció európai vízpolitikák összefüggésében történő értékeléséről szóló 23. sz. útmutató).

(6) A Bizottság 2013/480/EU határozata (2013. szeptember 20.) az interkalibrációs eljárás eredményeképpen a tagállami megfigyelőrendszerek osztályozási értékeinek a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében történő megállapításáról és a 2008/915/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 266., 2013.10.8., 1. o.).

(7) A fizikai veszteség a 6. mutatóhoz tartozó előírások 3. pontjában említett fogalomnak felel meg.

(8) Az Európai Parlament és a Tanács 2005/35/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a hajók által okozott szennyezésről és a szennyezéssel elkövetett jogsértésekre alkalmazandó, büntetőjogi szankciókat is magukban foglaló szankciók bevezetéséről (HL L 255., 2005.9.30., 11. o.).

(9) Az Európai Parlament és a Tanács 1379/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről, az 1184/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 104/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 1. o.).

(10) Az Európai Parlament és a Tanács 882/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről (HL L 165., 2004.4.30., 1. o.).

(11) A Bizottság 589/2014/EU rendelete (2014. június 2.) az egyes élelmiszerekben előforduló dioxinok, dioxinszerű PCB-k és nem dioxinszerű PCB-k koncentrációjának hatósági ellenőrzésére szolgáló mintavételi és vizsgálati módszerek megállapításáról és a 252/2012/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 164., 2014.6.3., 18. o.).

(12) A Bizottság 333/2007/EK rendelete (2007. március 28.) az élelmiszerek ólom-, kadmium-, higany-, szervetlen vegyületben lévő ón-, 3-MCPD- és benzo(a)pirén-tartalmának hatósági ellenőrzése céljából végzett mintavétel és vizsgálat módszereinek megállapításáról (HL L 88., 2007.3.29., 29. o.).

(13) Ezek a Közös Kutatóközpont "Guidance on Monitoring of marine litter in European seas" (Útmutató a tengeri hulladék nyomon követéséhez az európai tengereken) című útmutatójában (2013, ISBN 978-92-79-32709-4) a hulladékelemek kategóriáit bemutató alaplista "1. szint - Anyagok" kategóriái. Az alaplista meghatározza, hogy az egyes kategóriák mit tartalmaznak, például a "vegyi anyagok" a paraffint, a viaszt, az olajat és a kátrányt foglalja magában.

(14) A 199/2008/EK rendelet használható a megfelelő halászati adatok gyűjtéséhez az 1., a 4. és a 6. mutató céljaira.

(15) A Bizottság (EU) 2016/1251 végrehajtási határozata (2016. július 12.) a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására vonatkozó, a 2017-2019 közötti időszakra szóló többéves uniós program elfogadásáról (HL L 207., 2016.8.1., 113. o.).

(16) A 199/2008/EK rendelet szerinti releváns halászati adatokat kell használni.

(17) Fenntartva az olyan helyzetekre, amikor a torkolati áramok túlterjeszkednek a 2000/60/EK irányelv szerint átmeneti vizeknek kijelölt vizeken.

(18) Evans, D. (2016). Az EUNIS élőhely-osztályozása tengeri szakaszának felülvizsgálata - Jelentés a Biológiai Sokféleség Európai Témaközpontjában tartott munkaértekezletről, 2016. május 12-13. Az ETC/BD A/2016. sz. munkadokumentuma.

(19) Ahol az EUNIS osztályozása nem ad konkrét meghatározást, a felső és az alsó árnyékzóna közötti határ konkrét mélységi határként is meghatározható.

(20) ICES-tanácsadás (2015), 1. könyv, ICES különleges kérésre nyújtott szakvéleménye, 2015. március 20.