1024/B/1995. AB végzés

a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról, továbbá a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről, és a háztartási tüzelőolaj felhasználási jogosultságot igazoló engedély és vásárlási utalvány kiadásáról, valamint a háztartási tüzelőolaj színezési eljárásáról, a gazdasági stabilizációs intézkedésekhez kapcsolódó szociális célú hozzájárulásnak a települési önkormányzatok közötti elosztásáról és az elszámolás rendjéről és a lakossági tüzelőolaj-felhasználás kiadásaihoz kapcsolódó hozzájárulásnak a települési önkormányzatok közötti elosztásáról és a támogatás lakossági igénybevételének jogosultsági feltételeiről szóló indítványok tárgyában

Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt benyújtott indítványok alapján meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény, továbbá a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló 1995. évi XXVII. törvény 3. § (2) bekezdése és a háztartási tüzelőolaj felhasználási jogosultságot igazoló engedély és vásárlási utalvány kiadásáról, valamint a háztartási tüzelőolaj színezési eljárásáról szóló 11/1993. (VII. 1.) IKM-PM együttes rendelet módosításáról szóló 12/1995. (IV. 28.) IKM-PM együttes rendelet, valamint a gazdasági stabilizációs intézkedésekhez kapcsolódó szociális célú hozzájárulásnak a települési önkormányzatok közötti elosztásáról és az elszámolás rendjéről szóló 31/1995. (IX. 12.) NM rendelet és a lakossági tüzelőolaj-felhasználás kiadásaihoz kapcsolódó hozzájárulásnak a települési önkormányzatok közötti elosztásáról és a támogatás lakossági igénybevételének jogosultsági feltételeiről szóló 4/1996. (II. 16.) NM-PM-BM-IKM rendelet alkotmányellenességének megállapítására irányuló eljárást megszünteti.

INDOKOLÁS

1. Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett, amelyek a háztartási tüzelőolaj fogyasztásiadó-mentességének megszüntetése kapcsán kiadott jogszabályok alkotmányellenességének megállapítását kérik.

Az Alkotmánybíróság ezeket az indítványokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

Az indítványozók elsősorban a háztartási tüzelőolaj felhasználási jogosultságot igazoló engedély és vásárlási utalvány kiadásáról, valamint a háztartási tüzelőolaj színezési eljárásáról szóló 11/1993. (VII. 1.) IKM-PM együttes rendelet módosításáról szóló 12/1995. (IV. 28.) IKM-PM együttes rendeletet (a továbbiakban: Ipr.), valamint a gazdasági stabilizációs intézkedésekhez kapcsolódó szociális célú hozzájárulásnak a települési önkormányzatok közötti elosztásáról és az elszámolás rendjéről szóló 31/1995. (IX. 12.) NM rendeletet (a továbbiakban: NMr.) támadták.

2. Az Ipr. rendelkezései kapcsán az indítványok azt kifogásolták, hogy az felkészülési időt nem hagyva egyik napról a másikra, azzal, hogy hatályon kívül helyezte a háztartási tüzelőolaj utalványra vonatkozó rendelkezéseket, fogyasztási adóval terhelte meg a háztartási tüzelőolajat, s ezzel jelentősen megemelte a háztartási tüzelőolaj árát.

Az indítványozók álláspontja szerint az Ipr.-nek ez a rendelkezése sérti az Alkotmány 70/A. §-át, mert alkotmányellenes megkülönböztetést tesz azok között akik olajjal kénytelenek fűteni és azok között, akik fűtésüket másként tudják megoldani. Sérti az Alkotmány 13. §-ában szabályozott tulajdonhoz való jogot, mert elértékteleníti, kisajátítja azokat a fűtőberendezéseket, amelyeket tulajdonosaik korábban állami ösztönzésre szereztek be, és kártalanítás nélkül más fűtési módra való áttérésre kényszeríti az érintetteket. Sérti az Alkotmány 70/D. §-ában szabályozott lehető legmagasabb szintű egészséghez és az Alkotmány 18. §-ában szabályozott egészséges környezethez való jogot, mert az áremelés veszélyezteti az érintett lakások fűtését és ismét teret enged környezetszennyező fűtési módok bevezetésének. A háztartási tüzelőolaj utalványok megszüntetését követően a lakosságnak nyújtott szociális kompenzáció csak egy töredékét fedezi a fogyasztási adó következtében keletkezett többlettehernek, ezért ez a szabályozás veszélyezteti az érintett háztartások szociális biztonságát, ezáltal az Alkotmány 70/E. §-ában szabályozott szociális biztonsághoz való jogot is sérti.

Az indítványok alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozók által felvetett alkotmányossági problémák nem az Ipr. rendelkezéseinek következtében merülnek fel.

Az Ipr. a következőket tartalmazza:

"A jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jszt.) 79. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következők szerint rendelkezünk:

1. § A háztartási tüzelőolaj felhasználási jogosultságot igazoló engedély és vásárlási utalvány kiadásáról, valamint a háztartási tüzelőolaj színezési eljárásáról szóló, a 4/1995. (I. 23.) IKM-PM együttes rendelettel módosított 11/1993. (VII. 1.) IKM-PM együttes rendelet 1-8. §-ai, 11. §-ának (2) bekezdése és az 1-4. számú melléklete hatályát veszti azzal, hogy a 8. § (2) bekezdésének d) pontjában, valamint a 8. § (4)-(12) bekezdésében foglalt rendelkezéseket és a 4. számú mellékletet az 1995. április 30-ig értékesített HTO-mennyiséggel történő elszámoltatásra alkalmazni kell.

2. § Ez a rendelet 1995. május hónap 1. napján lép hatályba."

Az Ipr. e szabályai a 11/1993. (VII. 1.) IKM-PM rendeletnek a háztartási tüzelőolaj felhasználás engedélyezésére és a vásárlási utalványra vonatkozó szabályait helyezték hatályon kívül, és nem tartalmaznak olyan, az adóztatással kapcsolatos rendelkezést, amelyek az indítványozók által sérelmezett alkotmányossági problémákat előidézhetnék.

Az indítványozók által felvetett problémák a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jszt.)> továbbá a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fat.) módosításáról szóló 1995. évi XXVII. törvény szabályozásának eredményeként keletkeztek.

Az 1995. évi XXVII. törvény 3. § (2) bekezdésének a) pontja hatályon kívül helyezte a Jszt. 46. § (2)-(14) bekezdésében foglalt, a háztartási tüzelőolaj utalványokkal összefüggő rendelkezéseket, és b) pontja pedig hatályon kívül helyezte a Fat. 11/A. §-át.

A háztartási tüzelőolajjal kapcsolatosan elkövetett visszaélések megakadályozása érdekében már a Fat. módosításáról szóló 1994. évi LXXXVIII. törvény 1995. január l-jétől fogyasztási adóval terhelte a korábbi szabályozás alapján fogyasztásiadó-mentes terméknek minősülő háztartási tüzelő olajat. Azt azonban a lakosság továbbra is adót nem tartalmazó áron vásárolhatta meg, mert a Fat. ugyanezen törvénnyel megállapított 11/A. §-a adó-visszaigénylési lehetőséget biztosított a kiskereskedők számára.

Az 1995. évi XXVII. törvény a Fat. 11/A. §-ának hatályon kívül helyezésével a háztartási tüzelőolaj után megfizetett adó utólagos visszaigénylésének lehetőségét szüntette meg.

Az indítványozók tehát az indítványok tartalmát tekintve nem az Ipr. szabályait, hanem az 1995. évi XXVII. törvénynek a Jszt. 46. § (2)-(14) bekezdéseit, valamint a Fat. 11/A. §-át hatályon kívül helyező 3. § (2) bekezdését támadták. Az Alkotmánybíróság eljárása ennek megfelelően e törvényi rendelkezések alkotmányosságának utólagos vizsgálatára irányult.

3. A háztartási tüzelőolajra vonatkozó törvényi szabályozás módosításával egyidejűleg a Magyar Köztársaság 1995. évi pótköltségvetéséről szóló 1995. évi LXXII. törvény 3. számú mellékletével módosította a Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló 1994. évi CIV. törvény 5. számú mellékletét, amelynek 25. előirányzatában költségvetési támogatást biztosított a gazdasági stabilizációs intézkedésekhez kapcsolódó szociálpolitikai csomag részeként a települési önkormányzatok számára. A törvény kimondta, hogy ez a költségvetési támogatás átmeneti segélyezésre, lakásfenntartási támogatásra, valamint a munkanélküliek jövedelempótló támogatására jogosultak közhasznú foglalkoztatására használható fel. A felhasználási célok között szerepelt, hogy a települési önkormányzatok ebből a költségvetési támogatásból átmeneti segélyben részesítsék azokat a háztartásokat, amelyek tüzelőolajat használnak fűtésükhöz, illetőleg az olajfűtésről más fűtési módra térnek át. Kimondta a törvény azt is, hogy a lakásfenntartási támogatás odaítélése során előnyben kell részesíteni azokat a háztartásokat, amelyek gázolajat használnak fűtésre.

E törvényi szabályozás végrehajtására alkotta meg a népjóléti miniszter az NMr.-t.

Az indítványozók ennek a rendeletnek az utólagos alkotmányossági vizsgálatát is kérik. Az indítványozók hivatkoznak arra, hogy mivel a költségvetési hozzájárulás önkormányzatonkénti elosztása során teljesen figyelmen kívül hagyta az egyes településeken tüzelőolajjal fűtő háztartások, a háztartási tüzelőolaj utalványok számát, az Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott diszkrimináció tilalmába ütköző helyzet keletkezett, mivel az önkormányzatok nem tudnak azonos mértékű kompenzációt nyújtani az azonos mértékben emelkedett tüzelőolajárakhoz.

A népjóléti miniszter még 1995-ben módosította rendeletét, a 41/1995. (XI. 9.) NM rendelet további egyszeri kiegészítő támogatásra való jogosultságot állapított meg a települési önkormányzatoknak, amely elsősorban a lakások fűtéséhez, meleg vízzel való ellátásához kapcsolódó tüzelőolaj-felhasználás költségeinek kiegészítésére használható fel. A rendelet új, l/A. melléklete a kiegészítő támogatás felosztásának szabályait a kiadott háztartási tüzelőolaj utalványok számának figyelembevételével határozta meg.

A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló 1995. évi CXXI. törvény 5. számú mellékletének 16. számú előirányzata immár kizárólag a lakossági tüzelőolaj-fel használ ás kiadásaihoz kapcsolódó központi hozzájárulást állapított meg a települési önkormányzatok számára. Egyúttal felhatalmazta a népjóléti minisztert, a pénzügyminisztert, a belügyminisztert és az ipari és kereskedelmi minisztert, hogy a települési Önkormányzatokat megillető támogatás összegét együttes rendeletben tegyék közzé, e rendeletben szabályozzák az átutalás módját, valamint a támogatás lakossági igénybevételének jogosulti körét. Felhatalmazta az Önkormányzatokat, hogy rendeletben szabályozzák a jogosult elszámolási kötelezettségét a támogatás felhasználásáról. E felhatalmazás alapján került elfogadásra a 4/1996. (II. 16.) NM-PM-BM-IKM együttes rendelet, amely a lakossági tüzelőolajfelhasználás kiadásaihoz kapcsolódó hozzájárulásnak a települési önkormányzatok közötti elosztásáról és a támogatás lakossági igénybevételének jogosultsági feltételeiről rendelkezik.

A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló 1996. évi CXXIV. törvény a tüzelőolajjal fűtők és az azt kiváltó háztartások támogatására szolgáló állami hozzájárulást - 3. számú mellékletének 3. pontjában - beépítette a szociális és gyermekjóléti feladatok ellátásához nyújtott normatív állami hozzájárulások körébe.

4. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványok benyújtását követően jelentősen módosult a háztartási tüzelőolajra vonatkozó jogi szabályozás. A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény teljesen új alapokra helyezte a jövedéki termékek, így a tüzelőolaj forgalmazására, illetőleg adóztatására vonatkozó jogi szabályozást. Az új jövedéki törvény hatálybalépésének időpontjától (általános szabályként 1998. január 1-jétől) hatályon kívül helyezte a Jszt.-t és az azt módosító 1995. évi XXVII. törvényt. A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról rendelkező 1997. évi CVIII. törvény pedig módosította a Fat. 1. számú mellékletét, amelyben - más jövedéki termékekkel együtt - a háztartási tüzelőolaj sem szerepel a fogyasztási adóval terhelt termékek között. Mindezek alapján megállapítható, hogy az 1995. XXVII. törvénynek az indítványozók által vitatott rendelkezései már nem hatályosak.

Az NMr.-t és a módosításáról szóló 41/1995. (XI. 9.) NM rendeletet hatályon kívül helyezte az egyes miniszteri rendeletek hatályon kívül helyezéséről szóló 5/2001. (X. 25.) SZCSM rendelet.

Ugyancsak nem tekinthető hatályos jogszabálynak a 4/1996. (II. 16.) NM- PM-BM-IKM együttes rendelet sem annak ellenére, hogy a jogalkotó nem helyezte hatályon kívül.

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 13. §-a szerint a jogszabály akkor veszti hatályát, ha más jogszabály hatályon kívül helyezi vagy ha a jogszabályban meghatározott határidő lejárt. A Jat. nem határozza meg egyértelműen, hogy a jogszabályban meghatározott határidőnek kifejezetten a jogszabály hatályának megszűnésére vagy a jogszabály alkalmazhatóságára kell-e vonatkoznia.

"Az Alkotmánybíróság több határozatában a Jat.-nak ezt a szabályát a jogszabály alkalmazhatóságára vonatkozó rendelkezésként értelmezi. E határozataiban megállapította, hogy a szabály alkalmazására jogszabályban előírt határidő leteltével, azzal, hogy a kifejezetten hatályon kívül nem helyezett jogszabályi rendelkezések teljesedésbe mentek, s már nincs mód arra, hogy a jogalanyok a jogszabályi rendelkezés alapján jogot szerezzenek, a jogszabály lényegében hatályát vesztette. [1239/B/1990. AB végzés, ABH 1991. 906.; 298/B/1994. AB határozat, ABH 1994. 700.; 880/B/1992. AB végzés, ABH 1996. 804-806.]" (670/B/1997. AB határozat, ABH 1999. 600., 603.)

A 4/1996. (II. 16.) NM-PM-BM-IKM együttes rendelet 1. § (1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a települési önkormányzatokat a központi költségvetésből állami támogatásként az 1996. évre a lakossági tüzelőolaj-felhasznál ás kiadásaihoz kapcsolódóan hozzájárulás illeti meg, a 3. § (2) bekezdése pedig kimondta, hogy a rendelet alapján a támogatás 1996. december 31-ig állapítható meg. A vitatott miniszteri rendelet tehát egy meghatározott összegű költségvetési hozzájárulásnak egy meghatározott időszakban történő felhasználására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazott.

E szabályok alapján megállapítható, hogy az elbírálás időpontjában már nincs mód arra, hogy a jogalanyok a támadott miniszteri rendelet alapján jogot szerezzenek, ezért az hatályos jogszabálynak nem tekinthető.

5. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § b) pontja szerinti hatáskörében eljárva vizsgálhatja-e az elbírálás időpontjában már nem hatályos rendelkezések alkotmányosságát.

Az Abtv. e rendelkezése alapján az Alkotmánybíróság hatásköre - főszabályként - hatályos jogszabály alkotmányosságának elbírálására terjed ki. Hatályát vesztett jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatára - az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint - csak kivételesen, az Abtv. 38. § szerinti bírói kezdeményezés és az Abtv. 48. §-ában szabályozott alkotmányjogi panasz alapján kerülhet sor akkor, amikor a már nem hatályos jogszabály - annak továbbélése folytán - még az indítvánnyal érintett konkrét eljárásokban alkalmazható. [7/1994. (II. 18.) AB határozat, ABH 1994. 68., 69.]

Az indítványok a vitatott jogszabályi rendelkezések alkotmányosságának utólagos vizsgálatára irányulnak, alkotmányjogi panasznak nem tekinthetők, ezért az Alkotmánybíróság az indítványok benyújtását követően hatályukat vesztett jogszabályok alkotmányossági vizsgálatára irányuló eljárását megszüntette.

Budapest, 2001. december 10.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró