A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, valamint egyes törvények fogyasztóvédelemmel összefüggő jogharmonizációs célú módosításáról szóló T/18200. számú törvényjavaslat és indokolása

2006. évi III. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, valamint egyes törvények fogyasztóvédelemmel összefüggő jogharmonizációs célú módosításáról

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról

1. §

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 23. §-a (1) bekezdésének k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A megyei bíróság hatáskörébe tartoznak)

"k) a tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelensége tárgyában [Ptk. 209/A. § (1) és (2) bek., 209/B. §, 301/A. § (4)-(6) bek.] indított perek;".

A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosítása

2. §

A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni."

3. §

(1) A Ptk. 205. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"205. § (1) A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre.

(2) A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez.

(3) A felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről.

(4) Ha a szerződéskötési kötelezettség esetében a szerződési nyilatkozatok eltérnek egymástól, a felek kötelesek álláspontjaik egyeztetését megkísérelni."

(2) A Ptk. a következő 205/A-205/C. §-sal egészül ki:

"205/A. § (1) Általános szerződési feltételnek minősül az a szerződési feltétel, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatároz, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg.

(2) Az általános szerződési feltételt használó felet terheli annak bizonyítása, hogy a szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták. Ezt a szabályt kell megfelelően alkalmazni abban az esetben is, ha a felek között vitás, hogy a fogyasztói szerződésben a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták-e.

(3) Az általános szerződési feltételnek minősítés szempontjából közömbös a szerződési feltételek terjedelme, formája, rögzítésének módja, és az a körülmény, hogy a feltételek a szerződési okiratba szerkesztve vagy attól elválasztva jelennek meg.

205/B. § (1) Az általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta.

(2) Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltér. Ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél − a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően − kifejezetten elfogadta.

205/C. § Ha az általános szerződési feltétel és a szerződés más feltétele egymástól eltér, az utóbbi válik a szerződés részévé."

4. §

(1) A Ptk. 207. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Ha az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződés tartalma az (1) bekezdésben foglalt szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen, a feltétel meghatározójával szerződő fél, illetve a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni."

(2) A Ptk. 207. §-a a következő új (3) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (3)-(5) bekezdés számozása (4)-(6) bekezdésre változik:

"(3) Nem alkalmazható a (2) bekezdésben foglalt értelmezési szabály a 209/B. §, valamint a 301/A. § (5) és (6) bekezdése alapján indított eljárásokban vitatott kikötés, illetve általános szerződési feltétel tekintetében."

5. §

(1) A Ptk. 209. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:

"A szerződési feltételek tisztességtelensége".

(2) A Ptk. 209-209/B. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"209. § (1) Tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg. (2) A feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett, továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát.

(3) Külön jogszabály meghatározhatja azokat a feltételeket, amelyek a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősülnek, vagy amelyeket az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni.

(4) A tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre.

(5) Nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg.

209/A. § (1) Az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötést a sérelmet szenvedett fél megtámadhatja.

(2) Fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. A semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.

209/B. § (1) Az általános szerződési feltételként a fogyasztói szerződés részévé váló tisztességtelen kikötés 209/A. § (2) bekezdése szerinti érvénytelenségének megállapítását a külön jogszabályban meghatározott szervezet is kérheti a bíróságtól. A bíróság a tisztességtelen kikötés érvénytelenségét a kikötés alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal megállapítja.

(2) A külön jogszabályban meghatározott szervezet kérheti továbbá az olyan általános szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítását, amelyet fogyasztókkal történő szerződéskötések céljából határoztak meg és tettek nyilvánosan megismerhetővé, akkor is, ha az érintett feltétel még nem került alkalmazásra.

(3) A bíróság a (2) bekezdés szerinti eljárásban, ha megállapítja a sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségét, azt alkalmazása esetére (a jövőre nézve) − a kikötés nyilvánosságra hozójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal − érvénytelenné nyilvánítja. A tisztességtelen szerződési feltétel alkalmazója köteles a fogyasztó igényét az ítélet alapján kielégíteni. A bíróság ítéletében továbbá eltiltja a tisztességtelen általános szerződési feltétel nyilvánosságra hozóját a feltétel alkalmazásától.

(4) Az (2) bekezdés szerinti per az ellen is megindítható, aki a fogyasztókkal történő szerződéskötések céljából meghatározott és megismerhetővé tett tisztességtelen általános szerződési feltétel alkalmazását nyilvánosan ajánlja. A bíróság, ha megállapítja a sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségét, azt − alkalmazása esetére − érvénytelenné nyilvánítja, és eltilt az alkalmazásra ajánlástól."

6. §

A Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A megtámadási határidő megkezdődik)

"c) a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága vagy tisztességtelen szerződési feltétel [209/A. § (1) bekezdés, 301/A. § (4) bekezdés] esetén a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor − részletekben történő teljesítésnél az első teljesítéskor −, illetve, ha ő a teljesítéskor kényszerhelyzetben volt, ennek megszűntekor."

7. §

A Ptk. 239. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"239. § (1) A szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés csak akkor dől meg, ha a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. Jogszabály ettől eltérően rendelkezhet.

(2) Fogyasztói szerződés részbeni érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető."

8. §

A Ptk. 301/A. §-a a következő új (4)-(6) bekezdéssel egészül ki, és az eredeti (4)-(5) bekezdés számozása (7)-(8) bekezdésre változik:

"(4) A késedelmi kamat mértékét vagy esedékességét a (2) és (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően, a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára megállapító szerződési kikötést a jogosult megtámadhatja.

(5) Az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, a (4) bekezdés szerinti kikötést a külön jogszabályban meghatározott szervezet is megtámadhatja a bíróság előtt. A megtámadás alapossága esetén a bíróság a kikötés érvénytelenségét a kikötés alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal megállapítja. Az érvénytelenség megállapítása nem érinti azokat a szerződéseket, amelyeket a megtámadásig már teljesítettek.

(6) A külön jogszabályban meghatározott szervezet kérheti továbbá az olyan, a (4) bekezdés szerinti általános szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítását, amelyet szerződéskötések céljából határoztak meg és tettek nyilvánosan megismerhetővé, akkor is, ha az érintett feltétel még nem került alkalmazásra. A bíróság a sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítása esetén eltiltja a nyilvánosságra hozót a feltétel alkalmazásától."

9. §

A Ptk. 688. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"688. § Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:

a) a Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) a fogyasztóval kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen szerződési feltételekről; a törvény 205/A-205/B. §-a, 207. §-ának (2) és (3) bekezdése, 209. §-a, 209/A. §-ának (2) bekezdése, 209/B. §-a, 239. §-ának (2) bekezdése, valamint 685. §-ának d) pontja;

b) az Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK irányelve (1999. május 25.) a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól; a törvény 248. §- ának (1)-(3) bekezdése, 277. §-ának (1)-(3) bekezdése, 305. §-ának (2) bekezdése, 305/A. §-a, 306. §-ának (1)-(2) és (5) bekezdése, 307. §-ának (2) bekezdése, 308. §-ának (4) bekezdése, 308/A. §-ának (2) bekezdése, 309. §-ának (1) bekezdése, 311. §-a, 372. §-ának (2) bekezdése, valamint 685. §-ának d)-e) pontja;

c) az Európai Parlament és a Tanács 2000/35/EK irányelve (2000. június 29.) a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó fizetési késedelem leküzdéséről; a törvény 209. §-ának (2) bekezdése, 301/A. §-a és 368. §-ának (1) bekezdése;

d) az Európai Parlament és a Tanács 2002/47/EK irányelve (2002. június 6.) a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról; a törvény 270-271/A. §-a."

A Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szövegéről szóló 1977. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1978. évi 2. törvényerejű rendelet módosítása

10. §

(1) A Polgári Törvénykönyv módosításáról és egységes szövegéről szóló 1977. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1978. évi 2. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Ptké. II.) 5. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:

"(A 209/B. §-hoz)".

(2) A Ptké. II. 5. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"5. § Fogyasztói szerződés megkötésénél alkalmazott vagy e célból nyilvánosan megismerhetővé tett általános szerződési feltétel érvénytelenségének, illetve tisztességtelenségének megállapítását, valamint a tisztességtelen általános szerződési feltétel alkalmazásától és alkalmazásra ajánlásától való eltiltást kérheti a bíróságtól

a) az ügyész,

b) a miniszter, az országos hatáskörű szerv, továbbá központi hivatal vezetője,

c) a jegyző és a főjegyző,

d) a gazdasági, szakmai kamara, érdekképviseleti szervezet,

e) fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet, valamint

f) az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamának joga alapján létrejött azon minősített szervezet − az általa védett fogyasztói érdekek védelme körében −, amely a fogyasztók védelme céljából a jogsértéstől eltiltó határozatokról szóló 98/27/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének (3) bekezdése alapján az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett jegyzéken szerepel, feltéve, hogy az általános szerződési feltétel alkalmazója, nyilvánosságra hozója, illetve alkalmazásra ajánlója a Magyar Köztársaság területén fejti ki tevékenységét."

11. §

A Ptké. II. 5/B. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"5/B. § (1) Ha a bíróság a tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségét a feltétel alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal megállapítja, az igény érvényesítőjének kérelmére ítéletében elrendelheti, hogy a kikötés alkalmazója saját költségére a kikötés érvénytelenségének megállapítására vonatkozó közlemény közzétételéről gondoskodjon. A közlemény szövegéről és a közzététel módjáról a bíróság dönt. A közleménynek tartalmaznia kell az érintett kikötés pontos meghatározását, tisztességtelenségének megállapítását, valamint az e jellegét alátámasztó érveket. Közzététel alatt érteni kell különösen az országos napilapban és az internet útján történő nyilvánosságra hozatalt.

(2) Az (1) bekezdést megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a bíróság szerződésben még nem alkalmazott általános szerződési feltétel tisztességtelenségét állapítja meg. A közzétételről az érintett általános szerződési feltétel nyilvánosságra hozójának, illetve alkalmazásra ajánlójának kell saját költségére gondoskodnia."

12. §

(1) A Ptké. II. az 5/C. §-át megelőzően a következő alcímmel egészül ki:

"(A jogválasztás korlátozása)".

(2) A Ptké. II. 5/C. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a § eredeti szövege (1) bekezdésre változik:

"(2) Ha egy szerződés vagy a nyilvánosan megismerhetővé tett, illetve alkalmazásra ajánlott általános szerződési feltétel az Európai Gazdasági Térség valamelyik államával szoros kapcsolatban áll, harmadik ország jogának a felek által a szerződésre irányadó jogként való választása érvénytelen annyiban, amennyiben e harmadik ország joga az említett államnak a 93/13/EGK tanácsi irányelvet, vagy az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültető jogszabálya eltérést nem engedő rendelkezésével ellentétes. Az érintett kérdésben a felek által választott jog helyett az említett állam jogát kell a szerződésre alkalmazni."

13. §

A Ptké. II. az 5/C. §-át követően a következő alcímmel és 5/D. §-sal egészül ki:

"[A 301/A. § (5) és (6) bekezdéséhez]

5/D. § (1) A Ptk. 301/A. §-ának (5) bekezdése szerinti megtámadásra, valamint a 301/A. § (6) bekezdése szerinti eljárás kezdeményezésére jogosult a kis- és középvállalkozások érdekeinek képviseletét ellátó társadalmi szervezet.

(2) Az 5/B. §-ban foglaltakat megfelelően alkalmazni kell a Ptk. 301/A. §-ának (5) és (6) bekezdése alapján indított eljárásokban is."

14. §

A Ptké. II. a következő 27. §-sal egészül ki:

"27. § Ez a törvényerejű rendelet a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:

a) a Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) a fogyasztóval kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen szerződési feltételekről, 6. cikk (2) bekezdés, 7. cikk (2) bekezdés [a törvényerejű rendelet 5/C. §-ának (2) bekezdése, illetve 5. §-a];

b) az Európai Parlament és a Tanács 98/27/EK irányelve (1998. május 19.) a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról, 4. cikk (1) bekezdés [a törvényerejű rendelet 5. §-ának f) pontja];

c) az Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK irányelve (1999. május 25.) a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól, 7. cikk (2) bekezdés [a törvényerejű rendelet 5/C. §-ának (2) bekezdése];

d) az Európai Parlament és a Tanács 2000/35/EK irányelve (2000. június 29.) a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó fizetési késedelem leküzdéséről, 3. cikk (5) bekezdés (a törvényerejű rendelet 5/D. §-a)."

A távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről szóló 2005. évi XXV. törvény módosítása

15. §

A távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről szóló 2005. évi XXV. törvény 12. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"12. § Ha a távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződés az Európai Gazdasági Térség valamelyik államával szoros kapcsolatban áll, harmadik ország jogának a felek által a szerződésre irányadó jogként való választása érvénytelen annyiban, amennyiben e harmadik ország joga az említett államnak a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültető jogszabálya eltérést nem engedő rendelkezésével ellentétes. Az érintett kérdésben a felek által választott jog helyett az említett állam jogát kell a szerződésre alkalmazni."

Záró rendelkezések

16. §

(1) Ez a törvény 2006. március 1 -jén lép hatályba.

(2) A törvény rendelkezéseit a hatálybalépését követően kötött szerződésekre kell alkalmazni. A Ptk. 209/B. §-ának − e törvény 5. §-a (2) bekezdésével megállapított − (2)-(4) bekezdését, és 301/A. §-ának − e törvény 8. §-ával megállapított − (6) bekezdését a törvény hatálybalépését követően nyilvánosan megismerhetővé tett, illetve alkalmazásra ajánlott általános szerződési feltételek tekintetében kell alkalmazni. A törvény 1. §-át, 4. §-ának (2) bekezdését, 10. §-ának (2) bekezdését, 11. és 13. §-át a hatálybalépését követően indított eljárásokban kell alkalmazni.

(3) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti

a) a Ptk. 377. §-a, 209/C-209/D. §-a;

b) a Ptké. II. 5/A. §-a;

c) a Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló 1991. évi XIV. törvény 2. §-a;

d) a Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1993. évi XCII. törvény 9. §-a;

e) a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló 1997. évi CXLIX. törvény 1. §-a, 3. §-a, 5. §-a, 9. §-a, és 11. §-a (3) bekezdésének a) pontja;

f) a gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 12. §-a (1) bekezdésének j) pontja;

g) a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény, valamint egyes törvények fogyasztóvédelemmel összefüggő jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2002. évi XXXVI. törvény 27. §-a és az azt megelőző alcím, és 29. §-a (1) bekezdésének a) pontja;

h) az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2004. évi XXVII. törvény 44. §-a;

j) az egyes törvényeknek az Európai Gazdasági Térségben való részvétellel összefüggő jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2004. évi LXIX. törvény 28. §-a.

17. §

Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:

a) a Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) a fogyasztóval kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen szerződési feltételekről [a törvény 3. §-ának (2) bekezdése, 4. §-ának (2) bekezdése, 5. és 7. §-a, 10. §-ának (2) bekezdése, 11. §-a, és 12. §-ának (2) bekezdése];

b) az Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK irányelve (1999. május 25.) a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól, 7. cikk (2) bekezdés [a törvény 12. §-ának (2) bekezdése];

c) az Európai Parlament és a Tanács 2000/35/EK irányelve (2000. június 29.) a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó fizetési késedelem leküzdéséről, 3. cikk (3)-(5) bekezdés (a törvény 8. és 13. §-a);

d) az Európai Parlament és a Tanács 2002/65/EK irányelve (2002. szeptember 23.) a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról, valamint a 90/619/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK irányelv és a 98/27/EK irányelv módosításáról, 12. cikk (2) bekezdés (a törvény 15. §-a).

INDOKOLÁS

Általános indokolás

I.

1. A fogyasztóvédelmi szempontú európai közösségi szabályozásnak jogunkba való átültetése a csatlakozásra való felkészülés viszonylag korai szakaszában, a 90-es évek második felében teljes körűen megtörtént, s ezt követően csupán az újólag elfogadott közösségi jogi aktusokhoz való igazodásra került sor. Az időközben formálódó jogi környezetre figyelemmel időszerűvé vált a korábban átültetett szabályozások felülvizsgálata és − bizonyos körben − módosítása.

Részint formálódik az új Polgári Törvénykönyv, melynek koncepcionális alapvetése kihat a fogyasztóvédelmi magánjog megközelítésére is. Noha az a szabályozási elképzelés, mely az európai közösségi jogi ihletettségű fogyasztóvédelmi magánjogi szabályozás egyes jól kirajzolódó csomópontjainak tömörítését és egységes rendezését tűzi célul, még nem került teljes körűen kimunkálásra, vannak az új Ptk. szabályozási tematikájának olyan elemei, amelyek ez idő szerint is meglehetős letisztultsággal jelölik ki a jövőbeli magánjogi jogalkotás irányvonalait. Így különösen az általános szerződési feltételek tartalmi kontrollja körében megfogalmazottak mutatják, hogy a polgári jogi kodifikációs gondolatok előrébb mentek e téren az érintett közösségi irányelv átültetését célzó szabályozás elfogadása óta eltelt időben.

Ugyanakkor az Európai Bíróság ítéleteiben árnyalta az érintett irányelvek egyes rendelkezéseinek értelmezését, olyan szempontokra mutatva rá, melyek az átültető szabályozások elfogadása idején nem voltak kellően megvilágítva. Az Európai Bíróságnak az EK-Szerződés 234. cikkében biztosított hatáskör gyakorlása keretében adott jogértelmezése a közösségi jog adott szabálya tekintetében "visszamenőleges" hatályú, amennyiben "meghatározza és tisztázza e szabály jelentését és hatókörét, amint azt érteni és alkalmazni kell és kellett volna a hatálybalépésétől kezdve".

A fentiek alapján indokolt, hogy a fogyasztóvédelmi vonatkozású magánjogi szabályozás az új Ptk. elfogadásáig is továbbfejlesztésre kerüljön. Annak érdekében, hogy e szabályozási lépés illeszkedjék a polgári jogi rekodifikáció eddig rögzített irányvonalába, a Javaslat előkészítése során egyeztetésre került a polgári jogi kodifikációért felelős Szerkesztőbizottsággal.

2. A törvény címében jelzett célkitűzés tekintetében a következő lehatárolásokat kell megtenni. A Javaslat a fogyasztóvédelmi vonatkozású magánjogi szabályozásnak az európai közösségi jogból eredő követelményekhez való hozzáigazítását célozza.

2.1. "Európai közösségi jogi követelmények" alatt itt elsősorban az érintett közösségi irányelvek rendelkezéseinek az Európai Bíróság ítéleteiben kikristályosodó értelmezését értjük, amely adott esetben az irányelvek átültetésekor még nem volt ismert a jogalkotó számára, ugyanakkor érinti a hazai átültetési megoldásokat is. A jogszabály-előkészítés keretében áttekintésre kerültek az érintett irányelvekhez kapcsolódóan ezideig meghozott európai bírósági ítéletek, valamint folyamatban lévő ügyek.

Átültető szabályozásainknak az Európai Bíróság jogértelmezésére figyelemmel történő felülvizsgálata ugyanakkor alkalmat teremt a jogközelítés egyéb feltárt hiányosságainak, hibáinak korrekciójára, illetve − szűk körben − belső jogi dogmatikai megfontolások és jogalkalmazási tapasztalatok figyelembevételére is. Ahol azonban ez utóbbi, a közösségi jogból szükségszerűen nem levezethető megfontolások koncepcionálisan új irányt jelölnek ki, illetve messzemenő következményekkel járhatnak, azokat a Javaslat nem valósítja meg, figyelemmel arra, hogy magánjogi szabályozásunk átfogó újraszabályozás alatt áll, ami belátható időtávon belül alkalmat ad az ilyen átfogóbb irányváltások végiggondolására és megfelelő egyeztetésére.

A koncepcionális irányváltások befogadhatóságának korlátját két alapvető szempont mentén kell felállítani. Egyrészről, az Európai Bíróság ítéleteinek hatályára figyelemmel az azokban megállapított, szabályozásunkat is érintő értelmezések érvényesülését mielőbb szükséges biztosítani. Másrészről, a rekodifikáció átfogó jellegére figyelemmel az új kódexbe minden ponton illeszkedő szabályozás a folyamatok jelenlegi szintjén nem alkotható meg. Így a közösségi jogból nem következő módosítási igényeket addig a határig indokolt ez alkalommal érvényesülni hagyni, ameddig azok tekintetében az evidencia szintjét elérő igazoltság, vagy legalább egyértelmű konszenzus mutatható fel.

2.2. Az "érintett irányelvek" − a tárgykörből adódó − köréből a Javaslat nem fogja magába a következőket.

A fogyasztói hitelre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló − a 90/88/EGK tanácsi és a 98/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvekkel módosított − 87/102/EGK tanácsi irányelvhez kapcsolódóan nincs olyan európai bírósági döntés, amely módosítást tenne szükségessé, másrészt, a fogyasztói hitelre vonatkozó közösségi szabályozás átfogó felülvizsgálat alatt áll.

A hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló − az 1999/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított − 85/374/EGK tanácsi irányelv átültetéséhez kapcsolódó közösségi jogi szempontú megfontolások feldolgozásra kerültek a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény, valamint egyes törvények fogyasztóvédelemmel összefüggő jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2002. évi XXXVI. törvény előkészítése keretében. Az azóta előzetes döntéshozatalra az Európai Bíróság elé utalt ügyek nem érintik a hazai szabályozási megoldást.

Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló 85/577/EGK tanácsi irányelvhez kapcsolódó európai bírósági esetjog áttekintésre és feldolgozásra került az üzleten kívül fogyasztóval kötött szerződésekről és az üzleten kívüli kereskedés folytatásának egyes feltételeiről szóló − kormányrendeleti szintű − szabályozás újraalkotása alkalmával. Az irányelvhez kapcsolódóan ekkor csupán a törvényi szintet érintő szabályozási kérdés maradt fenn. Mivel az említett kormányrendelet az irányelvet átültető szerződési jogi rendelkezések mellett az − üzleten kívüli − kereskedelmi tevékenységre vonatkozó szabályokat is tartalmaz, s ezek felülvizsgálata a kereskedelmi törvény kapcsán a közeljövőben várható, az időközben elfogadott európai bírósági ítéletből, illetve a még folyamatban lévő ügyekből következő esetleges korrekciós igényeket indokolt e felülvizsgálat során kezelni.

A szervezett utazási formákról szóló 90/314/EGK tanácsi irányelvet átültető, alapvetően kormányrendeleti szintű hazai szabályozás − tekintettel a turisztikai ágazatban előálló újabb és újabb élethelyzetekre, valamint a vagyoni biztosíték szabályozásának pénzügyi vonatkozásaira − viszonylag nagy gyakorisággal felülvizsgálatra és módosításra kerül.

Az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződések egyes szempontjai vonatkozásában a fogyasztók védelméről szóló 94/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv tekintetében, valamint a távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet érintő európai bírósági jogértelmezés kapcsán szükséges korrekciók − az átültető szabályozások szintjére tekintettel − a Javaslathoz kapcsolódó kormányrendeletben kerülnek rendezésre.

3. A Javaslat így alapvetően a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelvhez kapcsolódó, a magyar szabályozási megoldásokat is érintő európai bírósági ítéletekre építve valósítja meg az ezekből adódóan szükséges jogalkotási lépéseket.

Ugyanakkor a fogyasztóvédelmi irányelvek szerződési jogi szabályai külföldi elemet tartalmazó jogviszonyokban történő alkalmazása tekintetében követett közösségi jogi megoldás hasonlósága okán a javasolt változtatások kihatnak a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, és a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról szóló 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ilyen rendelkezéseinek átültetésére is. Ezen irányelvekhez kapcsolódóan egyebekben nincs olyan európai bírósági döntés, amely a magyar szabályozási megoldások szempontjából értékelhető lenne.

II.

1. A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban a II. rész tekintetében: irányelv) olyan szabályozás kialakítását követeli meg a tagállamoktól, amely alapján a fogyasztót nem kötik a professzionális szerződéses partnere által egyoldalúan kialakított tisztességtelen szerződési feltételek, a szerződés ugyanakkor ezen feltételek nélkül továbbra is fennmarad, ha részbeni érvénytelenség miatt nem dől meg. A szabályozás csak a fogyasztókkal kötött szerződések kikötéseire vonatkozik, itt azonban nem csupán az általános szerződési feltételekre, hanem valamennyi egyoldalúan kialakított, akár egyedi kikötésre alkalmazást nyer. A tagállamoknak megfelelő és hatékony eszközöket kell biztosítaniuk a tisztességtelen feltételek további alkalmazásának megelőzésére. E körben olyan szabályokat kell kialakítani, amelyek alapján fogyasztóvédelmi szervezetek, fogyasztói érdekeket képviselő személyek bíróság vagy közigazgatási hatóság előtt megtámadhatják az általános feltételként használt vagy alkalmazásra javasolt szerződési feltételeket annak érdekében, hogy ezen feltételekkel a továbbiakban ne lehessen szerződést kötni.

Az irányelv - a közösségi fogyasztóvédelmi szabályozás hagyományos megközelítését követve − minimum szabályozási követelményt állít fel: a fogyasztók magasabb szintű védelme érdekében a tagállamok nemzeti szabályozásukban az irányelvben foglaltaktól szigorúbb rendelkezéseket is elfogadhatnak.

Az irányelv a fogyasztók gazdasági érdekei védelmében, illetve a tisztességes verseny biztosítása érdekében jelentős, de nem teljes körű jogharmonizációt céloz. A tagállamok hatáskörébe utalja olyan kérdések szabályozását, mint a tisztességtelen feltételt tartalmazó szerződés érvénytelenségi jogkövetkezménye, a tisztességtelen feltételek alkalmazása elleni hatékony eszközök, a tisztességtelen feltételek tekintetében keresetindításra jogosult szervezetek és személyek, az azonos vagy hasonló tisztességtelen feltételeket tartalmazó több szervezet (személy) ellen külön vagy együttesen történő eljárásindítás.

Az irányelv melléklete tájékoztató és példálózó jelleggel meghatározza a fogyasztókkal kötött szerződések olyan feltételeit, amelyek tisztességtelennek minősülhetnek.

2. Az irányelvet jogunkba a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló 1997. évi CXLIX. törvény, valamint az ebben foglalt felhatalmazás alapján a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet ültette át. Az 1997. évi CXLIX. törvény teljes megfelelést biztosított az irányelvi szabályozásnak, a közösségi jogi követelmények kapcsán részben megújítva az általános szerződési feltételek hazai szabályozását, bevezetve továbbá a fogyasztók tisztességtelen szerződéses kikötésekkel szembeni védelmét.

3. Az átültetés óta eltelt időben az Európai Bíróság kiterjedt joggyakorlatban elemezte az irányelvből fakadó követelményeket; e körben jellemzően a tagállami szabályozási kompetenciában maradt kérdéseknek az irányelv kontextusában való értelmezését, az irányelv általános célkitűzéseiből következő behatároltságát. Az alábbi ítéletek érintik a hazai átültetési megoldásokat is.

3.1. Az Océano Grupo Editorial SA kontra Rocío Murciano Quintero C-240/98. sz. és csatolt ügyek kapcsán a Bíróságnak azt a kérdést kellett megválaszolnia, hogy az irányelvben biztosított védelem szükségessé teszi-e, hogy a nemzeti bíróság a kereset megengedhetőségéről (hatáskörének és illetékességének megállapításáról) való döntés során hivatalból vizsgálja az eléterjesztett ügy alapjául szolgáló szerződésben foglalt kikötés tisztességtelenségét.

A kérdés megválaszolása során a Bíróság leszögezte: az irányelv védelmi szabályozása abból indul ki, hogy a fogyasztó professzionális szerződéses partnerével szemben gyengébb tárgyalási pozícióban van, kevesebb információval rendelkezik, aminek következtében anélkül egyezik bele a kereskedő előre megfogalmazott feltételeibe, hogy azok tartalmát befolyásolni tudná. A tisztességtelen szerződési feltétel fogyasztóra vonatkozó kötőerejének hiányát előíró 6. cikk célkitűzése nem érhető el abban az esetben, ha a fogyasztónak magának kell érvényesítenie az ilyen kikötések tisztességtelenségét. A kis perértékű ügyekben a követelést adott esetben meghaladó ügyvédi költségek visszatarthatják a fogyasztót kifogásának érvényesítésétől. Ugyanakkor a jogi képviselet hiányában fennáll a veszélye annak, hogy a fogyasztó nem szerez tudomást az adott tisztességtelen feltétel jogi megítéléséről, s ezért nem védekezik annak érvényesítése ellen. Ezért a fogyasztók hatékony védelme csak olyanképpen biztosítható, ha a nemzeti bíróságoknak lehetősége van az ilyen feltételek hivatalbóli vizsgálatára.

Egyebekben az irányelvi szabályozás abból indul ki, hogy a fogyasztó és professzionális szerződéses partnere egyenlőtlen helyzete csak egy harmadik fél fellépésével egyenlíthető ki. Ezért a 7. cikk (2) bekezdése előírja a tagállamok számára annak biztosítása kötelezettségét, hogy fogyasztói érdekvédelmi szervezetek kérhessék a bíróságtól általános szerződési feltételek vizsgálatát, és elérhessék ilyen módon a tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazásának tilalmát olyan esetben is, ha azok konkrét szerződésben nem kerültek alkalmazásra. Egy olyan rendszerrel, amely megelőző intézkedésként közérdekű kereseteket tesz lehetővé a fogyasztói érdekeket sértő visszaélések megakadályozása érdekében, nehezen lenne összeegyeztethető az, ha a tisztességtelen szerződési feltétellel kötött szerződés alapján indult jogvitával megkeresett bíróságnak nem lenne lehetősége arra, hogy a feltétel alkalmazhatóságát kizárja, amennyiben azt a fogyasztó nem érvényesíti. A bíróság hivatalbóli vizsgálatának lehetősége éppen annak lehet alkalmas eszköze, hogy hozzájáruljon az irányelv 6. cikkében előírt cél megvalósításához, annak megakadályozásához ti., hogy az egyes fogyasztó kötve legyen a tisztességtelen szerződési feltételekhez; továbbá előmozdíthatja a 7. cikk szerinti célkitűzés érvényesülését is, amennyiben visszatartó hatású lehet arra nézve, hogy a kereskedők (szolgáltatásnyújtók) szabványszerződéseikben tisztességtelen feltételeket alkalmazzanak.

3.2. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Olasz Köztársaság C-372/99. sz. ügyben a Bíróság megállapította a tagállami kötelezettségszegést az irányelv 7. cikke (3) bekezdésének nem megfelelő átültetése miatt. Az olasz átültető rendelkezés ugyanis csak arra adott lehetőséget, hogy egyes szervezetek az általános szerződési feltételeket alkalmazó kereskedők, illetve azok szövetségei ellen keresetet nyújtsanak be a bírósághoz, kérve a tisztességtelennek minősülő szerződési feltételek alkalmazásának megtiltását.

A Bíróság ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy az irányelv által biztosított fogyasztóvédelem fontos eleme a 7. cikkben foglalt rendelkezés, amely a tisztességtelen szerződési feltételek fogyasztói szerződésekben való alkalmazásának való véget vetést hivatott biztosítani. E cél megköveteli, hogy ilyen eljárást ne csupán a tisztességtelen szerződési feltételeket alkalmazó kereskedők ellen lehessen indítani, hanem olyan kereskedők vagy szakmai szervezetek ellen is, akik illetve amelyek ilyen szerződési feltételek alkalmazását javasolják. Nem mozdítaná elő az irányelv által célul tűzött jogvédelmet, ha meg kellene várni, hogy az ilyen, általános használat céljából megfogalmazott kikötések alkalmazására ténylegesen sor kerüljön.

A Bíróság utalt az Océano Grupo Editorial ítéletben is kiemelt azon megfontolásra, mely szerint az irányelvi szabályozás alapgondolata, hogy a fogyasztó és professzionális szerződő partnere közötti megbomlott egyensúly csupán harmadik fél tevőleges beavatkozása útján állítható helyre. Ezért írja elő az irányelv 7. cikkének (2) bekezdése a tagállamoknak olyan közérdekű keresetek biztosításának kötelezettségét, ahol fogyasztói érdekvédelmi szervezetek felhívhatják a bíróságot az általános alkalmazás céljából megfogalmazott szerződési feltételek tisztességtelenségének megítélésére, és adott esetben ezek alkalmazása megtiltására. E jogorvoslat megelőző jellege és a konkrét jogvitától független volta következtében akkor is rendelkezésre kell, hogy álljon, ha az érintett szerződési feltétel nem került alkalmazásra konkrét szerződésben, hanem csupán megfogalmazásra és ajánlásra egyes kereskedők vagy szakmai szervezetek részéről. A 7. cikk (3) bekezdését ezért úgy kell értelmezni, hogy az olyan magatartásformákkal szemben is megindítható eljárások bevezetését követeli meg, amelyek tisztességtelen szerződési feltételek puszta ajánlásában öltenek testet.

Az olasz kormánynak a nemzeti bíróságok olyan joggyakorlatára való hivatkozását, amely az "alkalmazás" fogalmát szélesen értelmezve az alatt a tisztességtelen szerződési feltétel alkalmazásra ajánlását is érti, a Bíróság a felhívott joggyakorlat egyértelműsége és kikristályosodottsága hiányára hivatkozással nem fogadta el.

3.3. A Cofidis SA kontra Jean-Louis Fredout C-473/00. sz. ügyben a Bíróságnak azt a kérdést kellett megválaszolnia, hogy a nemzeti jogszabályok irányelvvel összhangban álló értelmezésének kötelezettsége megköveteli-e a nemzeti bíróságtól, hogy ne vegyen figyelembe egy olyan jogvesztő határidőt, amelynek lejárta megakadályozná abban, hogy a szerződést befolyásoló tisztességtelen szerződési feltételt hivatalból, illetve a fogyasztó kifogása alapján érvénytelennek tekintsen, ilyen módon lehetővé téve a professzionális szerződő fél számára, hogy arra alapítva a keresetét, azt érvényesítse. A kérdést intéző bíróság tehát azt kívánta megtudni, hogy ellentétes-e az irányelvben biztosított védelemmel egy olyan nemzeti rendelkezés, amely jogvesztő határidőt vezet be a fogyasztói szerződésből eredő igények érvényesíthetőségét illetően.

A vitában a felperes és a francia kormány úgy érvelt, hogy jóllehet az Océano Grupo Editorial ügyben a Bíróság megengedte, hogy a nemzeti bíróság hivatalból vizsgálja az illetékességi kikötés tisztességtelenségét, azonban azt az alapul fekvő ügy kontextusában, s csupán a saját eljárása akadályának megállapítása tekintetében mondta ki. A jelen ügyben azonban arról van szó, hogy a nemzeti bíróság figyelmen kívül hagyhat-e a nemzeti jogban előírt jogvesztő hatályú jogérvényesítési határidőt. Az említettek hivatkoztak továbbá arra, hogy mivel az irányelv hallgat a benne előírt jogosítványok érvényesíthetőségének határidejéről, a tagállam joga, hogy az eljárási modalitásokat meghatározza.

A Bíróság − ráerősítve az Océano Grupo Editorial ítéletben kifejtettekre − ismételten kifejtette azt az álláspontját, hogy a nemzeti bíróságnak az a jogosítványa, hogy hivatalból vizsgálja egy szerződéses kikötés tisztességtelenségét, alkalmas eszköz az irányelv 6. cikkében lefektetett cél − a fogyasztó tisztességtelen szerződési feltételhez kötöttsége megakadályozásának − elérésére, továbbá a 7. cikk szerinti célkitűzés megvalósulásának előmozdítására is, amennyiben ez a hivatalbóli vizsgálat visszatartó erejű. A nemzeti bíróságoknak ez a jogosítványa szükséges eszköz a fogyasztók hatékony védelmének biztosítására, annak érdekében, hogy az irányelv nyújtotta védelem minden olyan esetre is kiterjedjen, ahol a fogyasztó a professzionális féllel kötött szerződésében foglalt tisztességtelen szerződési feltétel tisztességtelenségére azért nem hivatkozik, mert nem ismeri a jogait, vagy a jogérvényesítéssel összefüggő nehézségek, aránytalan költségek visszatartják attól.

Ebből következően a kereskedő részéről a fogyasztó ellen indított, valamely tisztességtelen szerződési feltétel érvényesítésére irányuló eljárásban egy olyan időbeli korlát megállapítása, amely a bíróságnak azt a jogosítványát érinti, hogy hivatalból vagy a fogyasztó kifogása alapján az ilyen szerződési feltételt ne vegye figyelembe, alkalmas lehet arra, hogy aláássa az irányelv 6. és 7. cikkei célkitűzéseinek érvényesülését. A fogyasztóval szerződő professzionális félnek ugyanis csak ki kellene várnia e határidő lejártát, hogy azután érvényesítse a szerződéseiben alkalmazott tisztességtelen feltételt, aránytalanul megnehezítve ezzel a fogyasztó jogérvényesítését olyan esetekben, ahol az eljárásban a fogyasztó az alperes.

3.4. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Spanyol Királyság C-70/03. sz. ügyben a Bíróság elmarasztalta a spanyol jogalkotót az irányelv 5. cikkének, valamint 6. cikke (2) bekezdésének nem megfelelő átültetése miatt.

3.4.1. Az irányelv 5. cikke a fogyasztóval kötött szerződésekben az írásba foglalt szerződési feltételek egyértelmű megszövegezését írja elő, azzal, hogy kétség esetén a fogyasztóra nézve legkedvezőbb értelmezés irányadó. A harmadik mondat azonban kivételt állapít meg ezen értelmezési szabály alól a 7. cikk (2) bekezdése szerinti, fogyasztóvédelmi szervezetek által indítható eljárások tekintetében. A spanyol szabályozás nem vette át a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést előíró szabálynak ezt a korlátozását.

A Bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a különbségtétel az értelmezési szabály alkalmazhatósága tekintetében az egyéni fogyasztók által, konkrét szerződés vonatkozásában, illetve a fogyasztóvédelmi szervezetek által a tisztességtelen általános szerződési feltételek alkalmazásától való eltiltás iránt indított eljárások között az eljárások eltérő céljából adódik. Az első esetben a bíróság feladata egy már megkötött szerződésben foglalt konkrét szerződési kikötés tisztességtelen jellegének megítélése, míg az utóbbi esetben még meg nem kötött szerződésekben való alkalmazásra szánt szerződési feltétel absztrakt mérlegelését teszi meg. Az első esetben a kedvezőbb értelmezés az érintett fogyasztónak közvetlenül javára válik. Ezzel szemben az utóbbi esetben ahhoz, hogy a fogyasztók összességére nézve kedvezőbb eredményt lehessen elérni, nem szabad kétség esetén a kedvezőbb értelmezést figyelembe venni. Az objektív értelmezés ugyanis előmozdíthatja a nem egyértelműen megfogalmazott szerződési feltétel alkalmazásának megtiltását, aminek révén a fogyasztóvédelem magasabb szintje biztosítható. Ebben az értelemben a Bíróság az irányelv 5. cikke harmadik mondatát olyan kötelező érvényű normatív szabálynak minősítette, amely jogokat állapít meg a fogyasztók javára, és hozzájárul az irányelvi célkitűzés megvalósításához.

3.4.2. Az irányelv 6. cikkének (2) bekezdése a szükséges intézkedések megtételét írja elő a tagállamoknak annak biztosítására, hogy ha a szerződés szoros kapcsolatban áll a tagállamok területével, a fogyasztótól ne lehessen elvonni az irányelvben biztosított jogvédelmet harmadik ország jogának a szerződésre alkalmazandó jogként való kikötésével. A spanyol szabályozás ezt a kérdést úgy oldotta meg, hogy a spanyol szabályozás alkalmazandóságát mondta ki a szerződő felek által választott jogtól függetlenül, amennyiben a szerződő fél szerződési nyilatkozatát spanyol felségterületen tette meg, és ez a szokásos tartózkodási helye is. Másrészt, hivatkozott a szabályozás a szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló Római Egyezmény 5. cikkében foglaltak megfelelő alkalmazására.

A spanyol kormány a megoldás védelmében arra hivatkozott, hogy a spanyol jogterületen leadott szerződési nyilatkozat és szokásos tartózkodási hely követelményeivel a "tagállamok területével fennálló szoros kapcsolat" irányelvi fogalmát konkretizálta.

A Bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az irányelvi rendelkezés célja annak megakadályozása, hogy a fogyasztótól a közösségi jogi védelmet azáltal vonják el, hogy harmadik ország jogát kötik ki a szerződésre irányadó jogként. Ami a Közösséggel való kapcsolatot illeti, a 6. cikk (2) bekezdése arra korlátozódik, hogy a szerződésnek "szoros kapcsolat"-ban kell állnia a tagállamok területével. Ezen általános megfogalmazás célja az, hogy az adott eset körülményeitől függően különböző kapcsolóelemek figyelembevételét tegye lehetővé. Jóllehet a közösségi jogalkotó által alkalmazott, szándékoltan nem kiélezett megfogalmazás vélelmek révén konkretizálható lehet, azonban nem szűkíthető be olyan előre meghatározott kapcsoló kritériumok kombinációjával, mint például a Római Egyezmény 5. cikke szerinti kumulatív feltétel a tartózkodás és a szerződéskötés helyét illetően. Egy ilyen beszűkítés összeegyeztethetetlen az irányelvben megállapított védelmi szinttel.

A Római Egyezmény 5. cikkének alkalmazására hivatkozó megoldással kapcsolatban továbbá azt hozta fel a Bíróság, hogy az irányelvi szabályozás eredeti célja értelmében valamennyi fogyasztót védelemben kell részesíteni a professzionális féllel kötött valamennyi szerződés tekintetében, a spanyol megoldás ezzel szemben csak egyes, a Római Egyezmény 5. cikke (1) bekezdésében szabályozott szerződéstípusok kapcsán biztosítja ezt a védelmet, sőt ezt is csak egyes, az Egyezmény 5. cikke (2) bekezdésében szabályozott feltételek fennállása esetén, s mint ilyen, nem kielégítő az átültetés biztosítására.

3.5. A Szombathelyi Városi Bíróság a csatlakozást közvetlenül követően előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Bírósághoz, kérve a magyar átültetési megoldás megítélését részint a tisztességtelen szerződési feltételekhez kapcsolódó érvénytelenségi konstrukció, részint pedig a szerződés részbeni érvénytelenségének szabályozása tekintetében. A C-302/04. sz. Ynos Kft. kontra Varga János ügy jelenleg is folyamatban van. A Kormánynak az eljárás során kifejtett álláspontja − mely a csatlakozást megelőző jogviszonyokra vonatkozóan az előzetes döntéshozatali eljárás alkalmazhatatlanságára, továbbá a kérdésfeltevés hipotetikus jellegére mutat rá − alapján nem valószínűsíthető, hogy az Európai Bíróság az év végére várható ítéletében érdemben tárgyalja a keresetet. Mindazonáltal az eset kapcsán áttekintésre került a hatályos szabályozás néhány elemének pontosítási lehetősége.

4. Az irányelvet átültető szabályozás felülvizsgálata alkalmával indokolt figyelembe venni a Ptk. folyamatban lévő rekodifikációja munkálatainak eddig rögzített elveit, tekintettel különösen arra is, hogy azokban kifejezett bírálat fogalmazódott meg az átültetési megoldásokra vonatkozólag.

Az új Polgári Törvénykönyvnek a Kodifikációs Főbizottság 2002. november 18-i ülésén elfogadott szabályozási tematikája (a továbbiakban: Tematika) Negyedik könyv Kötelmi Jog, Második Rész A szerződés általános szabályai, B) Részletes javaslatok IV. Általános szerződési feltételek tartalmi kontrollja a következő szabályozási elképzeléseket rögzíti e körben.

Pontosítani javasolja az általános szerződési feltétel fogalmát és a tisztességtelen kikötés meghatározását. A tisztességtelenségre vonatkozó szabályozásnak a fogyasztói szerződések egyedileg kialkudott kikötései tekintetében való érvényesítését meg nem engedhető beavatkozásnak ítéli a szerződési szabadságba, s ezért szükségesnek tartja a tárgyi hatálynak az irányelvből szűken következő körre történő visszavonását; továbbá ennek kapcsán javaslatot tesz az általános szerződési feltételek alkalmazásával kötött szerződések tartalmi szabályai rendszerének újrastrukturálására. Fogyasztói szerződésekben a tisztességtelen kikötéseket − hivatkozva az irányelvi elvárásokra − (relatív) semmisséggel javasolja szankcionálni. Végül a közérdekű keresetindítás lehetőségét − az általános szerződési feltételekben foglalt tisztességtelen kikötések semmisségének megállapítására − a fogyasztói szerződésekre tartja szükségesnek korlátozni, a forgalmi viszonyokban feltétlen szabályozó elvként minősítve a szerződési szabadságot.

5. Az irányelv átültetését szolgáló magyar szabályozást a jogirodalom részéről számos kritikai megjegyzés érte. A bírálatok elsősorban azt kifogásolták, hogy a magyar jogalkotó az átültetés során túlzott mértékben szélesítette az irányelv rendelkezéseinek alkalmazhatóságát, kiterjesztve azt a forgalmi viszonyok ügyleteire, valamint az egyedi alku eredményeként létrejövő fogyasztói szerződésekre, amit a közösségi jogi kötelezettség nem támaszt alá, s ezzel indokolatlan mértékben korlátozta a szerződési szabadság elvének érvényre jutását a felek szerződéses viszonyaiban.

A jogirodalomban megfogalmazott kritikai észrevételek számos elemét a Tematika is átvette.

A bírálatok néhány ponton alaposak. Érdemükben ugyanakkor nemegyszer az eltérő dogmatikai megközelítésből, illetve a magánjogi gondolkodás olyan irányba történt előrehaladásából erednek, amely megközelítések, illetve fejlődés figyelembevétele nem vonja kétségbe azt, hogy az európai indíttatású fogyasztóvédelmi szabályozásunk alapjainak megteremtése idején fennálló körülmények között elfogadott átültető szabályozás ésszerű volt és megfelelt a közösségi és a belső jogi környezetnek.

A szabályozásnak az európai bírósági döntésekből adódó kiigazítása alkalmával indokolt e bírálatokban megfogalmazott javaslatok közül azoknak a megvalósítása, amelyek tekintetében széles körű konszenzus mutatható ki, s amelyek a rekodifikáció jelenlegi állásának és eredményeinek ismeretében az új Ptk. koncepciójához közelítést szolgálják.

6.1. Az Océano Grupo Editorial ügyben hozott ítéletben, majd az ebben megalapozott érvelésre más szempontból ráerősítő Cofidis ítéletben megfogalmazódott az az igény, hogy a tagállami bíróságok − legalábbis bizonyos vonatkozásokban − hivatalból vehessék figyelembe a fogyasztóval kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen szerződéses kikötés érvénytelenségét. A fogyasztónak a 6. cikk (1) bekezdése szerinti mentesítését a tisztességtelen kikötésen alapuló kötelezettség alól − bizonyos körülmények között − alááshatja az olyan érvénytelenségi megoldás, amely a fogyasztó fellépését teszi szükségessé.

Ebben az értelemben a hazai szabályozásban a megtámadási határidő elmulaszthatósága a fogyasztó jogban való járatlansága miatt hátrányt eredményezhet a fogyasztó általi jogérvényesítés eseteiben. Ez alól nem jelent biztos védelmet a megtámadásnak kifogás útján a perben való határidő nélküli érvényesíthetősége sem, mivel az csak védekezésre ad lehetőséget, "támadásra" (visszakövetelésre abban az esetben, ha a fogyasztó − tudatlanságból − már teljesített) azonban nem.

Meg kell jegyezni, hogy ebből a szempontból a semmisség sem nyújt maradéktalan védelmet, hiszen a fogyasztó tudatlansága erre a típusú érvénytelenségre éppúgy kiterjedhet. Előnye mégis abban áll, hogy a semmisségre hivatkozás határidő-nélkülisége [Ptk. 234. § (1) bekezdés] miatt, ha a fogyasztó utóbb szerez tudomást arról, hogy érvénytelen szerződéses kikötés alapján teljesített, azt visszakövetelheti.

Az érvénytelenségi megoldás újragondolása során a Javaslatban figyelembevételre kerültek az irányelv 6. cikke (1) bekezdésében foglalt közösségi jogi kötelezettség megítélését érintő belső jogi megfontolások, a jogirodalomban megjelent bírálatok is.

6.2. A Javaslat a Tematikában [Negyedik könyv Második Rész B) IV. 4. a) pont] felvetett megoldást, a fogyasztói szerződésekben alkalmazott tisztességtelen kikötések ún. relatív semmisséggel szankcionálását valósítja meg. Az érvénytelenség e formája megfeleltethető az irányelv szemléletének.

A semmisségi konstrukció akadálytalan alkalmazását mindazonáltal megnehezíti a Ptk. 209/B. §-ában foglalt [a Javaslat szerinti 209. §-ban lényegében változatlan formában megtartott] generálklauzula absztrakt jellege, a konkrét esetre történő alkalmazáshoz bírói mérlegelést és minősítést igénylő volta, amely a semmisségi parancs ellenére is bizonytalanságban hagyja a feleket az érintett kikötés sorsát illetően. Az olyan esetekben, amikor a tisztességtelenség megállapíthatósága összetett kérdés, jelentős részben a körülmények függvénye, vagyis nem csak jogi minősítésre van szükség, hanem a minősítés megalapozásához tények bizonyítása is elengedhetetlen, nehezen spórolható meg a tisztességtelenség bírósági deklarálása.

Az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése a fogyasztó tisztességtelen kikötés következményei alóli mentesítése célkitűzésének megfogalmazásánál olyan autonóm fogalmat használ ("a tagállamok előírják, hogy a fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve"), amelynek meglévő jogintézményeink közül egyik sem felel meg teljes egészében.

7. A jogirodalom az irányelv átültetésének döntő hibájaként rótta fel azt, hogy a Ptk. szabályai a fogyasztó jogi védelmét megszorítás nélkül biztosítják a felek által egyedileg kialkudott szerződéses kikötések tekintetében is. Bár ez a megoldás nem ütközik a közösségi jogba, amennyiben a közösségi jog által le nem foglalt területek tagállami szabályozására (s így a lehatárolt hatályú közösségi szabályozás kiterjesztő átültetésére) − az alapszerződések keretei között − lehetőség van, a bírálók mégis helytelennek ítélték azt a szerződési szabadság elvének túlzottan tág feltételekkel való megtörése miatt.

A hatályos szabályozás szélesen megragadott tárgyi hatály-meghatározásának megítélése összefügg a szerződések tartalmi kontrolljának témakörével. Figyelemmel arra a megelőlegezhető szabályozási megközelítésre, melyben a jogalkotó az újraalkotott kódexben nem kíván beavatkozni egyensúlytalanság okán az egyedileg kialkudott szerződésekbe, a Javaslat − összhangban az irányelvvel − a tisztességtelenség vizsgálatát kizárólag a fogyasztói szerződések egyedileg meg nem tárgyalt kikötéseire nézve tartja fenn.

Bár a hatályos megoldásból való visszalépés − formailag − a fogyasztók védelme jelenleg biztosított színvonalának csökkenését eredményezi, mivel a fogyasztói szférában jellemzően szabványszerződések kerülnek alkalmazásra, az a kör, ahol egyedileg kialkudott szerződéses kikötésekről beszélhetünk, s így a hatályos szabályozás szerint biztosított fokozott védelem a Javaslat alapján megvonásra kerül, viszonylag szűk. Ilyen értelemben e szabályozási (vissza)lépés csekély gyakorlati relevanciája támogathatóvá teszi az elvi következetességet mutató magánjogi szabályozási tendenciához való igazodást.

A bizonyítási szabály olyan értelmű kiterjesztése, amely az általános szerződési feltételek körén túl is a szerződési feltétel támasztójának feladatává teszi a bizonyítást a tekintetben, hogy a felek a szerződési feltételt egyedileg megtárgyalták-e, kielégítően biztosítja a fogyasztó pozícióját e téren.

8. A nem fogyasztói szerződések tekintetében a Tematika [Negyedik könyv Második Rész B) IV. 2. pont] fenntartani javasolja az általános szerződési feltételek alkalmazásával a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötések megtámadhatóságának hagyományos főszabályát. Ennek alátámasztására a tisztességtelen kikötéssel szembeni jogi védelemnek a különböző alanyi körökben eltérő céljára hivatkozik. Míg a fogyasztó védelmét e vonatkozásban is elsősorban az indokolja, hogy szerződéses partnerével szemben jellemzően hátrányos helyzetben van, a kereskedelmi ügyletekben a különleges jogi védelmet a szerződés egyoldalú tartalmi meghatározásának lehetősége indokolja.

Bár, ahogy erre a Tematikában is utalás történik, létezik olyan felfogás, amely a tisztességtelen szerződési kikötéseket az üzleti forgalom körében is semmisségi szankcióval illetné, egy ilyen, a fogyasztói szerződések körén túlmutató koncepcióváltásra, az érvénytelenség, illetve a tartalmi kontroll egész rendszerét érintő továbbfejlesztésre legfeljebb az átfogó polgári jogi rekodifikáció keretében kerülhet sor.

A tisztességtelenség irányelvi, illetve ennek alapján − szélesebb körben − a Ptk.-beli meghatározása két fogalmi elemet emel ki: a jóhiszeműség sérelmét és a felek jogaiban, illetve kötelezettségeiben bekövetkező jelentős egyensúlytalanságot. Az előbbi alapján a tisztességtelenség a jóerkölcs sérelmében megnyilvánuló semmisségi okok, az egyensúlytalanság okán azonban a megtámadási okok körébe lenne sorolandó. (Az érvénytelenség rendszerét értékelve azt mondhatjuk, hogy jogunk inkább azokhoz a helyzetekhez kapcsolja a semmisséget, ahol a konszenzus tartalmát minősíti olyannak, amelynek kikényszerítésében nem kíván részt venni, míg a felek egymással szembeni védelmének, az egyensúlytalanság kiküszöbölésének adekvát eszköze a megtámadhatóság.)

E kérdés túlmutat az irányelv szabályozási területén, amely csak a fogyasztói szerződésekre nézve rögzít közösségi szintű szabályozást, így annak rendezése belső jogalkotási hatáskörbe tartozik. A Javaslat így egyelőre az európai bírósági ítéletekből szükségszerűen adódó változtatási igényre korlátozódva, a Tematikában megfogalmazott javaslattal összhangban, a nem fogyasztói szerződésekre nézve megtartja a megtámadhatóságot.

9.1. Az Olasz Köztársaság ellen indított tagállami kötelezettségszegés miatti eljárásban a Bíróság rámutatott arra, hogy az irányelvi célkitűzések megfelelő érvényesülésének biztosítása megköveteli, hogy ne csupán a tisztességtelen általános szerződési feltételeket alkalmazó vállalkozások ellen lehessen eljárást indítani, hanem olyan vállalkozások vagy szakmai szervezetek ellen is, amelyek ilyen szerződési feltételeket általános alkalmazás céljából megfogalmaznak és azok alkalmazását ajánlják. Biztosítani kell, hogy a közérdekű keresetindításra megfelelő érdekkel rendelkező szervezetek, illetve személyek kérhessék a bíróságtól általános szerződési feltételek vizsgálatát, és ilyen módon elérhessék a tisztességtelen általános szerződési feltételek alkalmazásának tilalmát olyan esetben is, ha azok tényleges alkalmazására még nem került sor.

9.2.1. A Ptk. hatályos szabálya [209. § (2)-(3) bekezdés] alapján biztosított a fogyasztói szerződésekben használt tisztességtelen általános szerződési feltételek közérdekű keresettel történő megtámadásának lehetősége. A sikeres megtámadás következménye érvénytelenség, méghozzá a kikötés alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal. Ez alatt nem csak a már megkötött szerződések feleit kell érteni, hanem valamennyi jövőben szerződő felet is. Ilyen értelemben az érvénytelenség megállapítása a jövőbeli alkalmazástól való eltiltás közvetett kimondásának tekinthető, a magánjogi igényérvényesítésből következőkön túlmutató jogkövetkezményként.

A 209. § (2) bekezdésének szóhasználatában ("ha gazdálkodó szervezet használ szerződéskötéskor tisztességtelen általános szerződési feltételt, a sérelmes kikötést a külön jogszabályban meghatározott szervezet is megtámadhatja a bíróság előtt") a "szerződéskori" használat előírása nem időpont-meghatározásként, hanem inkább célmeghatározásként értelmezendő. A konstrukció a jogalkotó szándéka szerint absztrakt perre irányult, amint az a 2002. évi XXXVI. törvényhez fűzött miniszteri indokolásból is kitűnik.

9.2.2. A törvényben foglalt megoldás értékelése keretében áttekintésre került a közérdekű eljárások gyakorlata is. Bár irányadó bírósági döntés nem került közzétételre, a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek által kezdeményezett eljárások beadványai, illetve az ezekben hozott ítéletek megismerhetők. Ezekből kiolvasható, hogy a fogyasztók érdekeinek képviseletében eljárást indító társadalmi szervezetek − a bíróság által befogadott - kereseteikben nem konkrét szerződésben történt alkalmazásra hivatkoznak rendszerint, hanem magára az általános szerződési feltétel közzétett formájára (melyről adott esetben a médiából értesültek, s az üzletszabályzatnak a vállalkozás honlapján történt közzététele szolgált a hivatkozás alapjául).

9.2.3. A fentiek alapján hasonló a helyzet, mint az Európai Bíróság előtt megtámadott olasz szabályozásban: noha a törvényszöveg nem rögzíti egyértelműen az eljárás preventív célját, a miniszteri indokolásból kiolvasható jogalkotói szándék és a felhívható jogalkalmazási gyakorlat egyaránt arra mutat, hogy a törvényhely szélesen értelmezendő, és ilyenformán kielégítheti az irányelvi célkitűzéseket. Az Európai Bíróság azonban az olasz kormány ilyen védekezését nem fogadta el. Ebből következően a szabályozás szövege pontosításra szorul.

Bár a felhívott gyakorlatban a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek nem konkrét szerződésben történő alkalmazásra, hanem a sérelmes általános szerződési feltétel közzétett formájára hivatkoztak, kereseteiket minden esetben a fogyasztói panaszok széles áradatával támasztották alá. Így az sem állítható biztonsággal, hogy az általános használatra szánt szerződési feltétel puszta közzététele megalapozhatná a hatályos szabályozás szerint a fellépési lehetőséget.

Nem biztosított továbbá az a lehetőség, hogy a tisztességtelen általános szerződési feltételek használatra ajánlásában megnyilvánuló magatartásformákkal (amelyek a vállalkozások érdekképviseleti szervezetei részéről fordulhatnak elő) szemben is fel lehessen lépni.

9.3. A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 39. §- ában szabályozott közérdekű keresetindítási lehetőség sem kielégítő az Európai Bíróság értelmezésében megkövetelt preventív funkció biztosítására, mert feltételként "jogszabályba ütköző tevékenységet", továbbá "a fogyasztók széles körének érintettségé"-t vagy "jelentős nagyságú hátrány"-t ír elő. Az utóbbi két kritérium is beszűkíti az eljárás megindíthatóságának lehetőségét, azonban az − adott esetben tisztességtelennek minősülhető − általános szerződési feltétel puszta nyilvánosságra hozatala vagy alkalmazásra ajánlása erre vonatkozó jogszabályi tilalom hiányában semmiképpen nem meríti ki a "jogszabályba ütköző tevékenység" fogalmát.

9.4. A kifejtettek alapján szükséges a hatályos Ptk. 209. §-ában szabályozott közérdekű kereset preventív funkcióját, az általános szerződési feltételek tisztességtelenségének konkrét szerződéstől független megállapíthatóságát − legalább az irányelvi szabályozással érintett körben, azaz a fogyasztókkal való potenciális szerződéskötések vonatkozásában − szövegszerűen is egyértelműen megjeleníteni.

Külön nevesíteni kell a tisztességtelen általános szerződési feltételek szerződéskötés céljára ajánlását, és ilyen ajánlás hiányában is az általános szerződési feltétel megismerhetővé tételét, amennyiben megállapítható, hogy az szerződéskötések céljából került kidolgozásra.

Az eljárás megindíthatóságának feltétele tehát minimálisan az, hogy szerződéskötésekre felhasználás célzata fennálljon, és a jogcselekmény napvilágra kerüljön: az érintett általános szerződési feltételt valamilyen formában hozzák nyilvánosságra. Aránytalan beavatkozás lenne és nyilvánvalóan nem cél a puszta megszövegezést szankcionálni. A nyilvánosságra hozatal − a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény 2. §-a a) pontjában megnyilvánuló megközelítéssel összhangban − megvalósul, ha az általános szerződési feltétel a fogyasztók számára megismerhetővé válik, akár egyedi hozzáférések biztosítása útján is.

9.5. A Tematika [Negyedik könyv Második Rész B) IV. 5. pont] a − tisztességtelen kikötés semmisségének megállapítására vonatkozó − közérdekű keresetindítás lehetőségét a fogyasztói szerződésekre javasolja korlátozni, bírálva a vállalatok szerződéses kapcsolataiba való indokolatlan beavatkozást.

A közérdekű keresetindítás lehetőségének a fogyasztói ügyletekre korlátozása mellett szólhat az, hogy jogunk hasonló eljárást egyebekben is a fogyasztók védelme körében ismer jellemzően. (Az Fgytv. 39. §-ában szabályozott jogalapot a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek nemegyszer a Ptk.-beli lehetőséggel együtt hívják fel keresetlevelükben.)

9.6. A preventív megközelítésből az következik, hogy konkrét szerződésben történő alkalmazás hiányában a tényállás kikerül a kötelmi jog köréből. A − szerződéskötések céljából megfogalmazott − általános szerződési feltételek puszta nyilvánosságra hozatala vagy alkalmazásra ajánlása még csak egyoldalú jognyilatkozatként sem értékelhető. Ebből következően a jogkövetkezmény nem lehet "érvénytelenség" a szerződéses dogmatika értelmében, hanem csak − a használattól való − eltiltás (ami az abszolút szerkezetű jogok védelmében alkalmazott jogkövetkezményre hasonlít).

Felmerül ugyanakkor, hogy a preventív per eredményeként hozott, az alkalmazástól eltiltást kimondó bírói ítélet megsértése esetén, tehát ha a tisztességtelennek ítélt általános szerződési feltétel mégis alkalmazásra kerül utóbb, annak semmissége megállapítása iránt ismételten eljárást kellene indítani. Ezt megelőzendő indokolt úgy kialakítani a preventív eljárás szabályozását, hogy a bíróság a jövőre nézve, a sérelmezett általános szerződési feltétel alkalmazása esetére az ilyen módon a szerződés részévé váló kikötés semmisségét állapítsa meg. Tehát a bíróság a tisztességtelennek ítélt általános szerződési feltételre nézve mondja ki, hogy ha az alkalmazásra kerülne, semmis lenne.

Kérdés, hogy szükség van-e emellett még az eltiltás külön kimondására, azaz a preventív célkitűzést megfelelően biztosítaná-e az, hogy az eljárás megindítható azt megelőzően is, hogy a sérelmes általános szerződési feltétel konkrét szerződésekben alkalmazásra kerülne, a bíróság megítéli annak tisztességtelenségét, a szankció azonban − lévén magánjogi természetű − csak szerződéskötés esetén áll be. [Ez a polgári jogi semmisség azonban könnyen érvényesíthető, lévén arra "bárki" határidő nélkül hivatkozhat; különösen amennyiben a tisztességtelenség bírói megállapítása a Ptké. II. 5/B. §-ába beiktatandó (2) bekezdés értelmében nyilvánosságra hozatalra kerül.]

(A Ptk. 234. §-a (1) bekezdésében "bárki" számára adott hivatkozási jogosítványt a bírói gyakorlat lekorlátozta arra a körre, akinek az érintett szerződés érvénytelenségéhez jogos érdeke fűződik. Ennek oka, hogy a polgári jog a semmisséget csak konkrét szerződés tekintetében ismeri, így csak az ennek vonatkozásában érintett személyi kör értendő "bárki" alatt. Egy absztrakt perben a jövőre nézve hozott semmisségi ítéletben ezért kifejezetten szükséges rögzíteni az erre való hivatkozásra jogosultak körét − a feltétel nyilvánosságra hozójával szerződő felekben megjelölve azt.)

Az irányelv 7. cikke (3) bekezdésében megfogalmazott azon követelmény, amely alapján a preventív jogorvoslati eljárások a kereskedők, illetve szolgáltatók szakmai szövetségei ellen is megindíthatóak kell, hogy legyenek, amennyiben ezek tisztességtelen általános szerződési feltételek használatát javasolják, arra mutat, hogy szükség van közjogi természetű szankcióra is. Az ilyen magatartásformák adekvát ellenszere az eltiltás (az alkalmazásra ajánlott tisztességtelen szerződési feltételek utóbb beálló magánjogi érvénytelensége önmagában nem alkalmas az ilyen megnyilvánulások megszüntetésére).

Az eltiltás hatályának más, azonos feltételt alkalmazó vagy alkalmazásra ajánló vállalkozásokra való kiterjesztése nem lehetséges. A bírói ítélet hatálya alperesi oldalon való kiterjeszthetőségének korlátaira nézve az 1997. évi CXLIX. törvény miniszteri indokolásában kifejtettek (nem marasztalható el olyan fél, akinek nincs alkalma védekezésre, a bíróság absztrakt normaalkotó funkciójának bírálata) továbbra is irányadóak.

Felmerül, hogy az eltiltás mennyiben kikényszeríthető (az alkalmazás esetén beálló polgári jogi érvénytelenségen túl). E körben a következők érdemelnek említést. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény IX. fejezete rendelkezik a "meghatározott cselekmény végrehajtásáról. A "meghatározott cselekmény" fogalma a 172. § (1) bekezdése szerint kiterjed a "cselekmény elvégzésére vagy meghatározott magatartásra, tűrésre, abbahagyásra". A 173. § (1) bekezdése értelmében, ha a kötelezett a kötelezésnek önként nem tesz eleget (jelen esetben az eltiltás ellenére nem hagy fel a tisztességtelennek ítélt általános szerződési feltétel nyilvános közzétételével, illetve alkalmazásra ajánlásával), a végrehajtó jogosult a teljesítést ellenőrizni, s a teljesítés elmaradása esetén értesíti a végrehajtást foganatosító bíróságot, amely végzéssel határoz a végrehajtás módjáról. E végzésben lehetőség van arra, hogy a cselekményt a kötelezett költségére elvégeztesse (például a plakáton, internetes oldalon stb. szereplő tisztességtelen általános szerződési feltételt eltávolíttassa), vagy a kötelezettel szemben 500 ezer forintig terjedő pénzbírságot szabjon ki. Visszatartó erőt képviselhet, hogy a pénzbírság ismételten is kiszabható.

10. A mellékletben foglalt megfelelési táblázat részletes tájékoztatást ad a Javaslattal újraírt szabályozásnak az irányelv rendelkezéseihez való viszonyáról.

III.

1. A fogyasztóvédelmi célú, magánjogi szabályokat lefektető európai közösségi irányelvek jellemzően nemzetközi magánjogi rendelkezést is tartalmaznak. E szabályok célja magakadályozni azt, hogy a fogyasztót védő szerződési szabályok alkalmazását jogválasztással zárják ki a felek a nemzetközi magánjogi tényállásokban.

Ezen irányelvi rendelkezésekben közös az, hogy akkor tilalmazzák a fogyasztók az irányelvben biztosított jogainak jogválasztással történő csorbítását, ha a szerződés a tagállamok területével szoros kapcsolatban áll.

(A 85/577/EGK, 87/102/EGK, és a 90/314/EGK irányelvek nem tartalmaznak ilyen nemzetközi magánjogi szabályt. Ettől függetlenül nem kizárt, hogy a későbbiekben az Európai Bíróság hasonló tételt vezet le, vagyis "beleértelmezi" egy adott irányelvbe a jogválasztás korlátozottságát - lásd az Ingmar (C-381/98. sz.) ügyben hozott ítéletet.)

2. Az érintett irányelveket átültető magyar jogszabályok a következő megoldással éltek. A 93/13/EGK, a 97/7/EK és az 1999/44/EK irányelvek tekintetében a "szoros kapcsolat" fogalmának meghatározására a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendeletben (a továbbiakban: tvr.) került sor. A tvr. 28/A. §-a a szerződéses kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 1980. évi Római Egyezmény 5. cikkének szabályait átvéve definiálta a szoros kapcsolatot. Erre a definícióra azért volt szükség, hogy a jogalkalmazók számára egyértelművé és kiszámíthatóvá tegye, milyen esetekben korlátozott a jogválasztás szabadsága, s mivel a közösségi jog a Római Egyezményben egyszer már meghatározta általános érvénnyel azt, hogy mely körülmények fennállása alapoz meg olyan szoros kapcsolatot, amely miatt a fogyasztók védelme érdekében indokolt a jogválasztás eredményének korlátozása, célszerűnek tűnt ezt a modellt átvenni. (Ezt a megközelítést nem tette alaptalanná az, hogy a közösségi jog részét képező Római Egyezmény a másodlagos közösségi joghoz képest szubszidiárius alkalmazású.) A jogválasztás korlátozását a Ptké. II. − az 1997. évi CXLIX. törvénnyel történt − módosítással beiktatott 5/C. §-a mondta ki.

Fontos körülmény volt az is, hogy a csatlakozás előtt a magyar jogalkotó nem érvényesíthette az irányelvek azon szemléletét, amely szerint a tagállamoknak a saját, irányelvet átültető fogyasztóvédelmi szabályaikkal egyenrangúan kell kezelniük más tagállamoknak a fogyasztókat védő azon szabályait is, amelyek a tagállamokat egyformán kötelező irányelvek átültetésből származnak.

3. Az Európai Bíróság az Európai Közösségek Bizottsága kontra Spanyol Királyság C-70/03. sz. ügyben a 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikke (2) bekezdésének átültetését vizsgálta. A kérdéses irányelvi rendelkezés azt írja elő, hogy "a tagállamok a szükséges intézkedések megtételével gondoskodnak arról, hogy ha a szerződés szoros kapcsolatban áll a tagállamok területével, a fogyasztó ne veszítse el az ezen irányelv által biztosított védelmet annak következtében, hogy nem tagállam jogát jelölik ki a szerződésre alkalmazandó jogként".

A Spanyol Királyság - a magyar megoldáshoz hasonlóan - úgy ültette át ezt a rendelkezést, hogy a szoros kapcsolat fogalma tekintetében a Római Egyezmény 5. cikkére utalt, továbbá az átültető jogszabály szerint akkor is fennáll a szoros kapcsolat, ha a szerződést kötő fogyasztó a szerződéses nyilatkozatát Spanyolországban tette meg, és Spanyolországban van a szokásos tartózkodási helye is. Az Európai Bíróság ezt az átültetést elégtelennek minősítette, mivel az irányelv szándékoltan tágan megfogalmazott rendelkezését a szoros kapcsolat konkrét definiálásával leszűkítette. A tagállami jogalkotónak lehetősége van a szoros kapcsolat fennállását konkrét szituációkra kimondó vélelmekkel erősíteni a jogbiztonságot, de ez nem eredményezheti az irányelvi szabály leszűkítő átültetését.

4. Az Európai Bíróság ítéletéből következően a magyar átültetés sem megfelelő a 93/13/EGK, a 97/7/EK és az 1999/44/EK irányelvek vonatkozásában. Az Európai Bíróság ítéletével összhangban álló átültetés kialakításához az alábbi szempontokat szükséges figyelembe venni.

4.1. Az átültető szabályozás tartalma a következők szerint kell, hogy kialakításra kerüljön.

Egyrészt ki kell mondani, hogy harmadik ország (azaz az Európai Gazdasági Térségen kívüli ország) jogának választása nem érvényesülhet, ha a szoros kapcsolat fennáll valamelyik EGT­állammal. (Megjegyzendő, hogy az irányelv nem ad védelmet a fogyasztónak akkor, ha a szerződésre EGT-állam jogát választják, azonban a szerződéssel egyébként legszorosabb kapcsolatot mutató másik EGT-állam joga − élve a minimum-harmonizációból adódó lehetőséggel − magasabb védelmi szintet biztosít, s ettől a jogválasztás révén a fogyasztó elesik; vagyis az irányelv e rendezése − értelemszerűen − csak az irányelvi minimumot garantálja.)

A szoros kapcsolatnak a szerződés és a tagállamok területe között kell fennállnia. Nem elegendő tehát a Magyar Köztársaság területével szoros kapcsolatot mutató szerződésekre szabályt adni, hanem bármely tagállamra nézve kell a rendelkezést megfogalmazni. Mivel az irányelvek hatálya kiterjesztésre került az Európai Gazdasági Térségre (a 93/13/EGK irányelv tekintetében a 7/94. sz. EGT vegyesbizottsági határozat, a 97/7/EK irányelv esetében a 15/98. sz. EGT vegyesbizottsági határozat, az 1999/44/EK irányelv esetében pedig a 12/2000. sz. EGT vegyesbizottsági határozat révén), "tagállam" alatt az EGT-ben részes államokat kell érteni.

Meg kell határozni azt is, hogy a választott jog helyett melyik jogot kell alkalmazni. Ezt az irányelv nem írja elő kifejezetten, azonban kézenfekvő, hogy a választott jog helyett annak a tagállamnak a jogát kell alkalmazni, amelyikkel a szerződés szoros kapcsolatot mutat (és nem például a fórum jogát). Az irányelvek szerint az "ezen irányelv által biztosított védelem" az, amit érvényesíteni kell a jogválasztás ellenében is. Azonban az irányelvet nem lehet közvetlenül alkalmazni, hanem az átültető szabályozásra kell hivatkozni, amely az érintett tagállamban biztosítja az irányelvi védelmet.

Az irányelvek nem zárják ki teljes egészében a jogválasztás lehetőségét, csupán annak hatását korlátozzák: az nem eredményezheti az irányelvi védelmi szint csorbítását. Vagyis alkalmazni kell a felek által választott jogot, ha az legalább olyan szintű védelmet biztosít a fogyasztónak, mint az irányelv, továbbá azokban a kérdésekben is, amelyeket az irányelv nem érint.

Az Európai Bíróság döntéséből következően a szoros kapcsolat definiálása nem lehetséges, legfeljebb példálózó jelleggel. Azonban a példálózó felsorolás is zavaró lehet, ugyanis elképzelhető, hogy a különböző kapcsoló elemek különböző államokra mutatnak, s így felvetődhetne a jogalkalmazókban az "erősorrend" kérdése.

4.2. Az átültető szabályozás helyére irányuló formai kérdés előkérdése egy érdemi tartalmi kérdés: a jogválasztás korlátozása csak az egyes irányelveket átültető szabályokhoz kapcsolódjon, vagy általános megfogalmazásban, minden fogyasztóvédelmi szerződési szabályhoz? A hatályos átültetés az utóbbi megközelítést érvényesítette. Ez a megoldás azonban abból is adódott, hogy a Római Egyezmény vonatkozó szabályát vettük át, ami nem korlátozott számú szerződéstípusra szabott, hanem általános érvényű szabályozás. Tekintettel arra, hogy a Római Egyezmény változatlanul hatályos, nem lehetséges egy párhuzamos általános szabályozás bevezetése. Abban a körben ugyanis, amelyben másodlagos közösségi jogforrások nem "írják felül" az Egyezményt, az továbbra is kötelező, s az általa lefedett területen a tagállamok nem hozhatnak az Egyezménnyel ellentétes szabályokat.

4.3. Az átültető szabályozás helyét illetően - abból is következően, hogy az előzőek értelmében csak az irányelvek hatálya alá eső körben célszerű különös nemzetközi magánjogi szabályok bevezetése - az egyes irányelveket átültető szabályozás keretében való elhelyezés tűnik a legmegfelelőbbnek.

E megoldás sajátossága az, hogy voltaképpen olyan jogszabályokban, amelyek hatálya valamilyen módon Magyar Köztársasághoz kötődik, el kell helyezni egy olyan nemzetközi magánjogi szabályt is, amely adott esetben másik tagállamnak az érintett irányelvet átültető szabálya alkalmazását rendeli el a választott joggal szemben, azaz nem feltétlenül annak a magyar jogszabálynak az alkalmazását, amelyben a szabály elhelyezésre került. (Az alkalmazandó jog attól függ, hogy a szoros kapcsolat melyik tagállammal áll fenn.)

Az irányelvet átültető külön jogszabályban való elhelyezés két irányelv kapcsán azonban a következő problémát veti fel. A 93/13/EGK és az 1999/44/EK irányelv átültetése a Ptk. módosításával valósult meg, s a Ptk. nem tartalmaz nemzetközi magánjogi szabályokat (nincs eshetőlegesen ilyenként értelmezhető területi, személyi hatály-meghatározása sem). A Ptk. alkalmazási körét − a külföldi elemet tartalmazó tényállások esetére − egy másik jogszabály, a nemzetközi magánjogi tvr. jelöli ki. A tvr.-ben azonban nem indokolt elhelyezni olyan rendelkezéseket, amelyek csak egyes irányelvek által lefedett magánjogi részletszabályokhoz fűznek nemzetközi magánjogi rendezést. Ezért a leginkább javasolható megoldás a Ptké. II. 5/C. §-ának kiegészítése. Noha alapvetően ez a jogszabály sem foglalkozik nemzetközi magánjogi kérdésekkel, azonban a jogalkalmazók 1998 óta már hozzászokhattak ehhez a sajátos elhelyezéshez.

4.4. Megjegyzendő, hogy a Római Egyezményhez való csatlakozásunk (miként az Egyezmény rendeletté való átalakítása és megújítása is) folyamatban van. E nemzetközi szerződéshez - a Csatlakozási Szerződésben vállaltak szerint - külön aktussal kell csatlakoznunk. A Római Egyezmény Magyarországon való hatályba lépésével egyidejűleg lesz célszerű hatályon kívül helyezni a tvr. 28/A. §-át és a Ptké. II. jelenlegi 5/C. §-át. A Római Egyezményhez való csatlakozásunkig tehát a tvr. és a Ptké. II. tartalmazza az általános szabályokat, míg a csatlakozásunk után maga a Római Egyezmény. Az irányelvek nemzetközi magánjogi normáit átültető rendelkezéseink pedig mindkét esetben − párhuzamos − speciális szabályozásként érvényesülnek.

IV.

1. Az Océano Grupo Editorial ügyben hozott ítélet szerint a 93/13/EGK tanácsi irányelv által a fogyasztónak biztosított védelem magában foglalja azt is, hogy egyfelől a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia egy kikötés tisztességtelenségét, ha illetékességi alávetéssel kapcsolatban merül fel a tisztességtelenség kérdése, másfelől ezt a hivatalbóli vizsgálatot a per kezdeti szakaszában kell a bíróságnak elvégeznie, amikor arról dönt, hogy engedi-e az eljárást "beindulni".

E döntés eljárásjogi vonatkozásait áttekintve nem mutatható ki a magyar szabályozás módosításának szükségessége az alábbiak miatt.

2. A kikötés érvénytelensége azt eredményezi, hogy a kikötött bíróság (ahol a felperes a kikötés alapján a pert megindította) az ügyben nem illetékes. (A magyar jog csak az illetékességi kikötést engedi meg, a hatásköri szabályoktól a felek közös megegyezéssel sem térhetnek el.) A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 43. §-ának (1) bekezdése szerint: "A bíróság az illetékességének hiányát hivatalból veszi figyelembe. Ha azonban az illetékesség nem kizárólagos, az alperes érdemi ellenkérelmének előadása után az illetékesség hiánya figyelembe nem vehető." Az alávetés kizárólagos illetékességet hoz létre [41. § (3) bekezdés]. Semmi sem zárja ki azt az értelmezést, hogy a bíróság a hivatalbóli vizsgálat során a szerződés tisztességtelenség miatti semmisségét is figyelembe vegye, hiszen a szerződésnek az alávetés tartalmával, módjával kapcsolatos okból való semmissége az alávetés érvénytelenségét jelenti, ami viszont az illetékesség hiányát eredményezi. A Pp.-szabály megfelelő értelmezésével tehát biztosítható az európai bírósági ítélet által megkövetelt hivatalbóliság.

Az ítélet ugyanakkor nem csak azt követeli meg, hogy hivatalból vizsgálják ezt a kérdést, hanem azt is, hogy a per "legelején". A per kezdeti szakaszában való vizsgálat követelménye akkor teljesül, ha a bíróság a kereset első megvizsgálásakor, még az idézés kibocsátása előtt minősíti a kikötés tisztességtelenségét. (Ugyanis a későbbi vizsgálat esetében - még ha az hivatalbóli is lenne - már részben beállnának azok a hátrányok, amelyek miatt az alávetést tartalmazó kikötés a fogyasztóval szemben tisztességtelen.) A Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható, hogy a perre más bíróság illetékes, de az áttétel a szükséges adatok hiányában nem alkalmazható. A bíróságnak e vizsgálat keretében kell kitérnie annak értékelésére, hogy az alávetést tartalmazó szerződés semmis-e. A Pp. hatályos szövegébe tehát "belefér" az irányelv Európai Bíróság szerinti értelmezésével összhangban álló jogalkalmazás (amelyre a bíróságok kötelesek) a fogyasztói ügyekre nézve, s így a Pp. módosítására nincs szükség.

A határon átnyúló vonatkozású esetekben az ilyen kikötések már joghatósági kikötésnek minősülnek, melyek tekintetében a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK tanácsi rendelet az irányadó, amely kitér a joghatóság vizsgálatának kérdésre is, vagyis e téren nincs szabályozási kompetenciánk.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A Pp. hatásköri szabályainak módosítása több okból is szükségessé vált. A Pp. 23. §-a (1) bekezdésének k) pontja, mely az ítélőtáblák működésének megkezdése, 2003. július 1 -je óta a megyei bíróság hatáskörébe utalja a "tisztességtelen szerződési feltételek megtámadása" iránt indított pereket, értelmezési problémákat vetett fel a gyakorlatban. A Pp. hivatkozott rendelkezése ugyanis nem a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó definitív szabályokra utal, hanem a Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének c) pontjára, mely a megtámadás határidejének kezdőpontját határozza meg. A Ptk. 236. §-a (2) bekezdésének c) pontja azonban nemcsak a tisztességtelen szerződési feltételekkel [Ptk. 209. § (1) bek. és 209/A. §] kapcsolatban állapítja meg a megtámadási határidő megnyíltának időpontját, hanem a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetére [Ptk. 201. § (2) bekezdés] is. Mindezeken túl a Pp. szabálya nem volt problémamentesen alkalmazható a közérdekű keresetindításra [Ptk. 209. § (2) bekezdés, Ptké. II. 5. §], mivel ebben az esetben a megtámadási határidő kezdetét a sérelmet szenvedő fél teljesítéséhez kötő rendelkezés értelmezhetetlen.

A tisztességtelen szerződési feltételekkel kapcsolatos anyagi jogi szabályok Javaslat szerinti átfogó módosítása a fenti értelmezési problémákon túlmenően is szükségessé teszi a Pp. hivatkozott pontjának módosítását. Egyrészt, a Javaslat szerint bizonyos esetekben nem megtámadhatóság, hanem semmisség lesz a tisztességtelen szerződési feltétel alkalmazásának (jövőbeni célzott alkalmazásának) jogkövetkezménye, másrészt a késedelmi kamattal kapcsolatos tisztességtelen szerződési kikötéseknek a Javaslat szabályozási körébe vonásával tágabbá, egy törvényi utalással meg nem oldhatóvá válik a hatásköri szabályozás.

Mind a joganyag összefüggősége, mind a szabályozás újszerűsége, bonyolultsága indokolja, hogy valamennyi, a tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelensége tárgyában indított per - ideértve a Javaslat által a tisztességtelenséggel kapcsolatos szabályozási körbe vont újabb jogviszonyokkal kapcsolatos jogvitákat is - továbbra is a megyei bíróság hatáskörébe tartozzon. A jogalkalmazás egységessége iránti igény indokolja az e körbe tartózó perek egységes hatásköri rendezését. Jelenleg e tárgykörben viszonylag csekély számú ügy indul, a megyei bíróságok ügyterhét ez a percsoport érdemben nem befolyásolja.

A 2. §-hoz

A "jóhiszeműség és tisztesség" alapelvét az 1991. évi XIV. törvény fogalmazta meg és illesztette be a Ptk. -ába, annak 4. §-a (1) bekezdéseként, "a jóhiszeműség és a tisztesség" megfogalmazással.

A jogszabályhellyel szemben megfogalmazott bírálatok rámutatnak arra, hogy az helytelenül használja a "tisztesség" szó előtt a határozott névelőt, ezzel azt a téves értelmezést sugallva, hogy két különböző fogalomról (a jóhiszeműség fogalmáról és a tisztesség fogalmáról) van szó, amit a bekezdés további részében a "követelményei" többes számú szóhasználat is alátámaszthat. Valójában azonban ez egy fogalom, amelyet a német Treu und Glauben, az angol good faith and fair dealing fogalmakhoz hasonlóan állandósult szóösszetétel jelöl.

A szövegezés korrekciójának meglépését a Javaslat keretében az indokolja, hogy a módosításnak tárgya a 209/B. § (1) bekezdése − az az egyetlen kódexhely, ahol a "jóhiszeműség és tisztesség" elve alkalmazásra kerül.

A 3. §-hoz

A Javaslat a jobb átláthatóság érdekében szerkezetileg is újrarendezi az általános szerződési feltételekre vonatkozó szabályrendszert.

A 205. §-ban megmaradnak a szerződés megkötésére vonatkozó általános szabályok. Az általános szerződési feltétel fogalma, illetve az ehhez közvetlenül kapcsolódó bizonyítási szabály ezt követően, önálló szakaszban kerül elhelyezésre (205/A. §). A hatályos 205. § − az 1997. évi CXLIX. törvénnyel beiktatott − az általános szerződési feltételeknek a szerződés részévé válására, illetve az általános szerződési feltétel és az egyedi megállapodás viszonyára vonatkozó rendezését kiemelve és a 205/A. §-t követően elhelyezve, a Javaslat változatlan tartalommal megtartja. Az ütköző általános szerződési feltételek problémáját ("blanketták csatája") − noha a Tematika megfogalmazza ezt az igényt − a Javaslat, figyelemmel annak az általános indokolás I. részében lehatárolt célkitűzésére, nem rendezi.

Az "általános szerződési feltétel" meghatározásának megfogalmazása − nem érintve az irányelv átültetését, ugyanakkor összhangban az Európai Szerződési Jog Alapelvei [2:209. cikk (3) bekezdés] és az UNIDROIT Alapelvek (2.1.19. cikk) meghatározásaival − pontosításra kerül, kiegészítve a hatályos definíciót azzal a fogalmi elemmel, hogy az előre, egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül meghatározott feltételek a konkrét szerződéskötés során sem kerülnek megtárgyalásra.

A kikötés támasztójával szerződő fél közreműködési lehetőségének, illetve az egyedi megtárgyaltság megítélése értelmezést igényelhet. A szerződés kidolgozásában való közreműködés lehetőségéről akkor beszélhetünk, ha a szerződő félnek reális lehetősége nyílt a szerződési feltételek kialakítására és azok tartalma befolyásolására. Így abban az esetben, ha a szerződési feltétel támasztója késznek mutatkozik arra, hogy az előre megfogalmazott szerződési feltételeket a vele szerződő fél szándékainak megfelelően módosítsa, és ez utóbbinak ténylegesen alkalma volt megfontolás tárgyává tenni az érintett feltétel tartalmát, s azzal kapcsolatban elképzeléseit érvényesíteni, akkor az így kialakított szerződési kikötés egyedileg kialkudottnak tekintendő.

Az általános szerződési feltétel jelleg kikötésenként ítélendő meg olyankor, ha a több rendelkezést tartalmazó blanketta némelyik pontja a másik féllel történő megegyezés függvényében kerül meghatározásra. A valódi megegyezéssel kialakított szerződéses kikötés nem minősül általános szerződési feltételnek, viszont a blanketta többi eleme az. Ez az értelmezés összhangban van a 93/13/EGK tanácsi irányelv 3. cikke (2) bekezdésében megfogalmazottakkal.

Minden esetben meg kell vizsgálni tehát az adott feltétel kialakításának és szerződésbe kerülésének módját. Ha nem nyer bizonyítást, hogy a kikötés kidolgozásában a másik szerződő fél közreműködhetett, s az ténylegesen egyedi alku eredménye, általános szerződési feltételről van szó.

Az irányelv 3. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése olyan esetben, ha a fogyasztó professzionális szerződő partnere a szabványfeltétel egyedi megtárgyalására (s ilyen módon a csupán az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételekre vonatkozó irányelvi szabályozás hatálya alóli kivételére) hivatkozik, a bizonyítást e tekintetben rá telepíti.

Az említett szabálynak tartalmilag megfelelő rendelkezést tartalmazott a Ptk. 209/D. §-a: "az általános szerződési feltételt használó felet terheli annak bizonyítása, hogy a feltétel meghatározásában a másik fél közreműködött". E rendelkezés nem csupán a fogyasztói ügyletekre vonatkozik. Az ilyen körben történő megfogalmazásnak azonban nem is lett volna értelme, mivel a hatályos szabályozás a fogyasztó védelmét nem korlátozta az egyedileg nem kialkudott szerződési feltételekre. Erre tekintettel az irányelv e szabályának átültetésére nem volt szükség; a 209/D. § rendelkezését önmagában, a belső jogi megfontolásokra tekintettel kell megítélni.

Szükséges megjegyezni, hogy itt nem pusztán "bizonyítást könnyítő" szabályról, hanem valójában az általános szerződési feltételnek a szerződés részévé válására vonatkozó bizonyítási teher normatív meghatározásáról van szó, aminek a következő esetekben van relevanciája.

Az általános szerződési feltétel támasztójának ilyen bizonyításhoz akkor fűződhet érdeke, ha az erre vonatkozóan meghatározott többletfeltételek teljesítése hiányában hivatkozik valamely általános szerződési feltételnek a szerződés részévé válására (amelyre jogot kíván alapítani). Ez az állítása csak akkor lehet megalapozott, ha bizonyítja: az általános szerződési feltételként megjelenő kikötés a felek konszenzusának eredménye, így valójában nem minősül általános szerződési feltételnek. Az ilyen helyzetben az általános szerződési feltétel támasztójának bizonyítási kötelezettsége összhangban van a bizonyítás általános szabályával [Pp. 164. § (1) bekezdés], abból is levezethető. Előfordulhat azonban, hogy a szerződés részévé válás, egyoldalú illetve közös meghatározás kérdését az általános szerződési feltétel alkalmazójával szerződő fél veti fel (ti. arra hivatkozva, hogy valamely általános szerződési feltétel a speciális feltételek teljesítése hiányában nem vált a szerződés részévé). Ő azonban ebben az esetben negatív bizonyításra kényszerülne, azt kellene ugyanis igazolnia, hogy az adott szerződéses kikötés a másik fél részéről egyoldalúan került meghatározásra, annak kitárgyalásában ő nem vett részt. A nem-részvétel bizonyíthatatlanságára tekintettel van szükség az általános szerződési feltétel alkalmazója bizonyítási kötelezettségének kimondására.

A másik esetkör az, amikor az általános szerződési feltétel támasztójával szerződő − fogyasztónak nem minősülő − fél megtámadja az általános szerződési feltételként a szerződés részévé vált kikötést. Ha neki kellene bizonyítania a megtámadási jogosultságát megalapozandó azt, hogy az adott kikötés nem került kitárgyalásra, negatív bizonyításra kényszerülne. Ennek kiküszöbölését szolgálja e rendelkezés.

A szabályozásnak a Javaslat szerinti új elrendezése egyértelműbbé teszi a bizonyítási szabály és az általános szerződési feltételek szerződés részévé válásának összefüggését.

Mivel a Javaslat a tisztességtelenség vizsgálatát a fogyasztói ügyletek tekintetében az egyedileg nem kialkudott szerződéses kikötésekre korlátozza, "feléled" az irányelv 3. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében foglalt rendelkezés átültetésének kötelezettsége. Így a bizonyítási teher rögzítését sem csupán az általános szerződési feltételek tekintetében kell kimondani, hanem a fogyasztói szerződések egyedileg meg nem tárgyalt feltételeinek körére is.

A 205/A. § (3) bekezdésében − a Tematika nyomán − néhány alaki szemponttal kerül kiegészítésre az általános szerződési feltételek meghatározása.

A 4. §-hoz

A Spanyol Királyság ellen indított eljárásban hozott ítéletében az Európai Bíróság a 93/13/EGK tanácsi irányelv 5. cikke harmadik mondatában foglalt kivételt, amely alapján a fogyasztóra kedvezőbb értelmezést nem lehet alkalmazni a preventív célú közérdekű perekben, olyan rendelkezésnek minősítette, amelynek átültetésének elmaradása aláássa az irányelvi célkitűzések megvalósulását. A Bíróság rámutatott arra, hogy a fogyasztóvédelmi szervezetek által a tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazásától való eltiltás iránt indított eljárásokban a bíróság a szerződéskötések céljából megfogalmazott általános szerződési feltételek absztrakt mérlegelését teszi meg, ahol a kedvezőbb értelmezés szabályának alkalmazása a tisztességtelen jelleg megállapíthatóságának ellenében hatna.

A Ptk. hatályos 207. §-ának (2) bekezdése a kedvezőbb értelmezésre vonatkozó irányelvi szabály átültetése keretében nem utal az alkalmazásának a közérdekű keresetek tekintetében való kizártságára. A Javaslat ezért kiegészíti a 207. §-t egy olyan rendelkezéssel, amely rögzíti: a (2) bekezdésben foglalt értelmezési szabály nem alkalmazható a 209/B. § [illetve a tartalmi rokonság okán a 301/A. § (5) és (6) bekezdése] alapján külön jogszabályban meghatározott szervezetek által indított eljárásokban vitatott kikötés, illetve általános szerződési feltétel tekintetében.

A hatályos 207. § (2) bekezdésével kapcsolatban megfogalmazódott továbbá az in dubio contra proferentem elv kiterjesztésének igénye − általános szerződési feltételek esetében − a nem fogyasztói szerződésekre is.

Az Európai Szerződési Jog Alapelveinek 5:103. cikkelye a contra proferentem szabályt az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételekre általában mondja ki. Az UNIDROIT Nemzetközi Kereskedelmi Szerződések Alapelveinek 4. 6. cikkelye kifejezetten kereskedelmi szerződésekre írja elő, hogy "ha az egyik fél által kidolgozott szerződési feltétel nem világos, az e féllel szembeni értelmezést kell előnyben részesíteni".

A szerződések értelmezésének ezen alapelve eredetét nem a fogyasztó mint gyengébb fél védelmének koncepciójából veszi. Indoka az, hogy az a fél, amelynek nem volt szerepe a szerződési feltétel megfogalmazásában, ne viselje az ebből eredő értelmezési bizonytalanság kockázatát. Alkalmazása jogunkban a GK 37. számú állásfoglalás IV. része alapján is levezethető, ezt emelte jogszabályi szintre − a fogyasztói szerződések tekintetében − az 1997. évi CXLIX. törvény.

A szabályozás ezzel az irányelv kielégítését (az 5. cikk átültetését) biztosította; az általános elvként való megfogalmazás túlmutat az európai közösségi jogból eredő követelményeken. Mindazonáltal a Tematikában [Negyedik könyv Második Rész B) IV. 2. pont] is egyértelműen rögzítésre került igényre figyelemmel a Javaslat az általános feltételek szabályozásának alapvető újraalkotása keretében általános érvénnyel fogalmazza meg a 207. § (2) bekezdésében foglalt értelmezési szabályt. A kereskedelmi ügyletek körében az általános szerződési feltételek szintjén történő kimondás azonban nem érinti azt a hatályos megoldást, hogy a fogyasztói szerződések tekintetében a kedvezőbb értelmezés valamennyi − akár egyedileg megtárgyalt − kikötésre alkalmazandó.

Az 5. §-hoz

Az általános szerződési feltétel meghatározásának és az ahhoz kapcsolódó bizonyítási szabálynak egy új 205/A. §-ba történt áthelyezése miatt a 209. §-t megelőző "Általános szerződési feltételek" alcímet is módosítani szükséges. "A szerződési feltételek tisztességtelensége" alcím megfelelően tükrözi az alatta elhelyezett rendelkezések tartalmát, egyben összhangban van a XVIII. fejezet többi alcímével is (amennyiben a következő alcím is érvénytelenségi okokat nevesít).

A szabályozás újrastrukturálása a következő logikában történt meg. A 209. § megadja a tisztességtelenség fogalmát és kritériumait; a 209/A. § meghatározza annak jogkövetkezményét; a 209/B. § pedig a közérdekű keresetindítás − a fogyasztói érintettségre korlátozott, ugyanakkor preventív funkciójában a közösségi jogi követelményekkel összhangban megerősített − intézményét szabályozza.

A tisztességtelenség meghatározásában a Javaslat levonja az egyedileg meg nem tárgyalt fogyasztói szerződésbeli kikötésekre történt visszavonás következményeit.

A jogirodalom egyhangúan kritika tárgyává tette és az irányelv átültetésének hibájaként rótta fel a "jóhiszeműség és tisztesség" elve helyett a "jóhiszeműség"-re való utalást a Ptk. 209/B. §-ának (1) bekezdésében. A bírálók felhívták a figyelmet arra, hogy az irányelvben használt intézménynek a magyar jogi dogmatikában a "jóhiszeműség és tisztesség" elve felel meg.

A magyar jogi nyelvben a "jóhiszeműség" (elsősorban a dologi jogban alkalmazott) szubjektív értelmű terminus technikus: a jogellenes állapotban lévő személynek e jogellenes helyzethez viszonyulását vizsgáló kategória, a "rosszhiszeműség" ellentéte.

A "tisztességtelenség" kritériumainak meghatározása kapcsán e szubjektív, valakinek a tudattartalmára vonatkozó "jóhiszeműség" (vö. a német jogban: guter Glaube) helyett az objektív, általánosan elfogadott etikai követelményrendszerre utaló, elsősorban a kötelmi jogban releváns "jóhiszeműség és tisztesség" (vö. a német jogban: Treu und Glauben) elve alkalmazandó; nem a szerződési feltételek alkalmazójának tudati állapota releváns. A Ptk. kizárólag a hatályos 209/B. § (1) bekezdésében használja a "jóhiszeműség" fogalmát objektív értelemben, "követelmény"-ként, a "jóhiszeműség" minden egyéb Ptk.-beli előfordulási helye a jóhiszeműséget szubjektív értelemben, az adott fél tudattartalmára vonatkoztatva használja. Nem helyes, hogy a jogalkotó egy fogalmat ("jóhiszeműség") két értelemben használjon a kódexben, illetve egy már a kódexbe beemelt fogalmat ("jóhiszeműség és tisztesség") ne alkalmazzon ott, ahol az indokolt.

E kritika nyomán a tisztességtelenség újradefiniálása során e fogalmi elem pontosításra került, engedve annak az − 1997. évi CXLIX. törvény megalkotásakor elkerülni kívánt − következménynek, hogy a meghatározás ilyen módon látszólag tautológ.

Szintén bírálat [Tematika Negyedik könyv Második Rész B) IV. 3. pont] érte a hatályos 209/B. § (2) bekezdésében a tisztességtelenség megítéléséhez konkrétabban meghatározott szempontokat adó rendelkezést a szerződési szabadság elvének aránytalan csorbítása, és a törvény diszpozitív szabályainak elfogadhatatlan háttérbe szorítása miatt. E kritériumok nem kapcsolódnak közvetlenül az irányelvi szabályokhoz, a magyar jogalkotónak a jogalkalmazás orientálását célzó törekvését képviselik.

E kritériumok meghatározása a bírálattal szemben védhető; a törvény diszpozitív rendelkezéseitől való eltérés − tisztességtelenként − érvénytelenséggel való szankcionálásának megfelelő korlátot szab a "lényeges" rendelkezés és a "jelentős" eltérés kikötése. Meg kell jegyezni, hogy e kritériumokat igen nehéz a normaszövegtől elvárható pontossággal, ugyanakkor a jogalkalmazói oldalon igényelt rugalmasságot biztosító módon megfogalmazni. A bírálatra tekintettel a Javaslat − köztes megoldásként − elhagyja a tisztességtelenségi kritériumok példálózó meghatározását. A tisztességtelenség megállapítására − összhangban az irányelvi megoldással − így a generálklauzula mellett a hatályos 209/B. § (3) bekezdésében [a Javaslat szerint a 209. § (2) bekezdésében] megadott vizsgálandó szempontok figyelembevételével kerül sor. Az Európai Szerződési Jog Alapelveinek 4:110. cikkelye is csak ezeket az orientáló szempontokat adja meg.

A jogirodalom részéről, illetve a Tematikában [Negyedik könyv Második Rész B) IV. 3. pont] kritika érte végül az irányelv 4. cikke (2) bekezdése (a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó kikötések kizárása) átültetésének a hatályos 209/B. § (5) bekezdésében alkalmazott szövegszerű megoldását.

A felhívott irányelvi rendelkezés a következőképpen rendelkezik: "A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek."

A bírálatok a Ptk. átültető szabályának megfogalmazásából ("A tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a szolgáltatást és ellenszolgáltatást meghatározó kikötésre, ha szövegezése egyértelmű, és mindkét fél számára érthető.") a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányossága kifejezett megjelenítését hiányolják.

Az 1997. évi CXLIX. törvény miniszteri indokolásának az érintett rendelkezéshez kapcsolódó része egyértelművé teszi, hogy a jogalkotó szándéka szerint e megfogalmazásba az arányosság mérlegelését is bele kell érteni. A miniszteri indokolás hivatkozik arra, hogy a Ptk. korábbi szabályozásának éppen az volt az egyik problémás eleme, hogy nem határozta meg az "indokolatlan egyoldalú előny" fogalmát, ugyanakkor azt a miniszteri indokolásban "a feltűnően nagy értékkülönbség, illetve a feltűnően aránytalan előny fogalmához fűződő viszonyban értékelte, arra engedve következtetni, hogy az indokolatlan egyoldalú előny fogalma tipikusan a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányosságának kérdésével áll összefüggésben. Az irányelv átültetése kapcsán e megközelítés korrekciójára került sor.

A Javaslat a Tematikában adott szövegpontosító javaslat átvételével e jogalkotói szándék − szövegszerűen is − teljesebb érvényre juttatására törekszik.

A jogirodalom arra is felhívta a figyelmet, hogy e szabályozási megoldás, amelynek eredeti célja az, hogy a tisztességtelenség értékelésének köréből kivonja a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékarányosságának kérdését, azonban ezt úgy tegye meg, hogy megakadályozza, hogy a fogyasztó az általános szerződési feltételek félreérthető megfogalmazásának áldozatává váljék, egy újabb sajátos érvénytelenségi ok rögzítéséhez vezetett. Az általános szerződési feltételek félreérthető megfogalmazása mint érvénytelenségi ok ráadásul − a Ptk. szabályozási rendszerében − általános jelleggel került meghatározásra.

A tisztességtelen feltételnek ezt az esetét igen nehéz a Ptk. 209/B. §-ának (1) és (2) bekezdése [a Javaslat szerinti 209. § (1) bekezdés)] szerint értelmezni, hiszen nem az egymással szemben álló jogosultságok és kötelezettségek egyensúlyának megbontásáról, hanem tájékozatlanságról, esetleg félrevezetésről, tehát akarathibáról van szó. Sőt, túlzásnak tűnik a szövegezés hibáját bármilyen érvénytelenségi oknak felfogni. Az irányelv célját jobban szolgálnák a szerződés értelmezésének szabályai. A Ptk. 207. §-ának (2) bekezdése folytán a fogyasztóra kedvezőbb értelmezést kell elfogadni, ezáltal a fogyasztót fenyegető hátrány elhárítható.

Lényegében ugyanerre a következtetésre jutott a hivatkozott miniszteri indokolás is, amennyiben ezt a kitételt a nyelvezetbeli, a gyengébb felet védő értelmezési szabály elsőbbsége elismerésének tekintette. A Javaslat a jogirodalmi felvetés nyomán továbbmenve, az elvi tisztaság érdekében a félreérthető megfogalmazást nem vonja a tisztességtelenség körébe.

Ez a megoldás nem ütközik az irányelvi szabályozásba; − a preambulumi indokolás áttekintése alapján − nem állapítható meg a közösségi jogalkotónak olyan szándéka, hogy a nem egyértelmű megfogalmazást érvénytelenséggel szankcionálja. A preambulumi indokolás ugyanis egyfelől a tizenkilencedik bekezdésében külön rögzíti azt, hogy az irányelv alkalmazásában a tisztességtelen jelleg megítélésének nem kell kiterjednie a szerződés elsődleges tárgyát képező, továbbá az áruk illetve szolgáltatások ár/minőség viszonyát meghatározó feltételekre; majd ezt követően külön bekezdésben szól arról az igényről, hogy a szerződéseket egyszerű, érthető nyelven kell megfogalmazni, és kétség esetén a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezést kell irányadónk elfogadni. E kontextusban a közösségi jogalkotónak az előbbiekben vázolt gondolkodása követhető nyomon.

A kedvezőbb értelmezés alkalmazandóságára történő külön utalásra nincs szükség.

A szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányának vizsgálata tekintetében értelmezést igényel, mennyiben tartoznak ide, s vonhatók ki mint ilyenek a tisztességtelenség megítélésének köréből az ezt az egyensúlyt közvetve befolyásoló tényezők, például a foglaló-, bánatpénz-, kamat- vagy kötbérkikötések? Az, hogy az irányelv preambulumi indokolásának tizenkilencedik bekezdése kiemeli, hogy az ár/minőség viszonyt meghatározó feltételeket figyelembe lehet venni egyéb feltételek tisztességes jellegének megítélésénél, továbbá az irányelvi mellékletben foglalt, az értékarányt közvetve, például a szerződésszegés következményei kapcsán befolyásoló kikötések [1. d) és e) pontok] arra engednek következtetni, hogy az ilyen feltételek a tisztességtelenség vizsgálata körében ítélendők meg.

A tisztességtelenségnek a fogyasztói szerződésekben relatív semmisséggel történő szankcionálásával [a Javaslat szerinti 209/A. § (2) bekezdés] és a közérdekű keresetek újraszabályozásával (a Javaslat szerinti 209/B. §) kapcsolatos megfontolások az általános indokolás II. részében kerültek részletesen kifejtésre. Ennek kiegészítésére érdemes felhívni a figyelmet a 209/A. § két bekezdésének egymáshoz való viszonyára. Míg az (1) bekezdés a hatályos szabályt [Ptk. 209. § (1) bekezdés)] lényegében megtartva az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötés megtámadhatóságát teszi főszabállyá, a (2) bekezdés a fogyasztói szerződések körében ettől részint eltérő érvénytelenségi következményt (semmisséget) állapít meg, másrészt, a tisztességtelenség vizsgálatát és semmisséggel szankcionálását az általános szerződési feltételeken túlmenően kiterjeszti a fogyasztóval szerződő fél által egyébként egyoldalúan, előre meghatározott, egyedileg meg nem tárgyalt szerződéses kikötésekre is. Ez utóbbi kategória annyiban különbözik az általános szerződési feltétel a Javaslat szerinti 205/A. § (1) bekezdésében meghatározott fogalmától, hogy nincs meg a több szerződés megkötéséhez felhasználásra irányuló célzat (ami a felek konkrét jogviszonya, illetve a fogyasztó beavatkozást indokoló pozíciója szempontjából gyakorlatilag közömbös).

A 6. §-hoz

A tisztességtelen szerződési feltételek jogkövetkezményének újraszabályozása kapcsán szükséges a Ptk. − a megtámadási határidő megnyílásáról rendelkező − 236. §-a (2) bekezdésének c) pontjában a hivatkozások korrekciója. A megtámadási konstrukció a Javaslat alapján a nem-fogyasztói (kereskedelmi) ügyletek tekintetében, az általános szerződési feltételekben foglalt tisztességtelen kikötésekre nézve marad csupán fenn. Szükséges ugyanakkor rendezni a megtámadási határidő indulását a 301/A. § új (4) bekezdésében biztosított egyedi megtámadási lehetőség kapcsán is.

A 7. §-hoz

Az Európai Bíróság előtt folyamatban lévő C-302/04. sz. Ynos Kft. kontra Varga János ügyben a magyar bíróság által előzetes döntéshozatalra utalt egyik kérdés annak vizsgálatára irányul, hogy a Ptk. 239. §-ában a részbeni érvénytelenségre vonatkozó rendezés a 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz-e. Az említett irányelvi rendelkezés a következőképpen fogalmaz: "ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket."

Az irányelv átültetése alkalmával a jogalkotó arra a megállapításra jutott, hogy az irányelv hivatkozott fordulatával összeegyeztethető szabályozást a Ptk. 239. §-a ("a szerződés részbeni érvénytelenség esetén az egész szerződés csak akkor dől meg, ha a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg") megvalósítja.

Az Ynos ügy kapcsán a vonatkozó magánjogi szabályozás áttekintése alapján ez a megítélés továbbra is megállja a helyét. Az ügyben kifejtett kormányálláspont a két megoldás tartalmi azonossága mellett érvelt. Az ismert bírósági joggyakorlat sem mutat olyan vonásokat, amely az irányelvvel ellentétes jogalkalmazást valószínűsítene. A BH2001. 436 (Legf. Bír. Gfv. II. 33.548/1999.sz.) alapjául szolgáló esetben a bíróság lényegében azt vizsgálta, hogy ésszerűen eljáró felek a szerződéskötés időpontjában az utóbb semmisséggel érintett szerződési kikötés nélkül kötöttek volna-e szerződést. Ez a bírósági állásfoglalás is olyan irányba orientálja a Ptk. 239. §-ának értelmezését, hogy a "felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg" fordulat kapcsán a bíróságnak nem azt kell vizsgálnia, hogy az adott eljárásban résztvevő felek kötöttek volna-e az érintett szerződési feltétel nélkül szerződést, hanem azt, hogy egy hasonló esetben bármilyen más, ésszerűen eljáró fél milyen magatartást tanúsított volna. Tehát a hatályos szabály is objektív és nem szubjektív kritériumot fogalmaz meg, továbbá semmiképpen sem a fél vagy a felek jogvita idején tett (a megváltozott és nem a szerződéskötéskori körülményekhez igazodó) nyilatkozata a döntő. A helyes értelmezés ma is arra utal, hogy azt kell vizsgálni, hogy a felek konszenzusa létrejött volna-e vagy sem az adott kikötés nélkül; a 239. § nem értelmezhető úgy, miszerint önmagában az, hogy az egyik fél az érvénytelen kikötés nélkül nem kötötte volna meg a szerződést, alapot adna a szerződés teljes érvénytelenségére.

Mindazonáltal a Javaslat az irányelvi szövegezést hűen követő speciális szabályt illeszt be a 239. § (2) bekezdéseként a teljes egyértelműség érdekében. E rendelkezés általános érvényű megfogalmazása azonban részint annak a magánjogi dogmatikánktól elütő jellege miatt, részint a kontextusbeli összefüggésekre tekintettel nem indokolt, ezért annak érvénye a fogyasztói szerződésekre korlátozódik. A részbeni érvénytelenség kérdésének végleges rendezése az átfogó rekodifikáció keretében történhet majd meg.

A 8. §-hoz

A Javaslat az általános szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítására irányuló közérdekű keresetindítás lehetőségét leszűkítette a fogyasztói érintettségre. Ez azonban az európai közösségi jogi követelmények miatt egy kivételi kör megtartásával tehető csak meg.

A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2000/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (3)-(5) bekezdései ugyanis előírják a tagállamok számára, hogy a fizetési határidőre vagy a késedelmes fizetés következményeire vonatkozó minden olyan megállapodás, amely nem áll összhangban az irányelvben rögzített előírásokkal, ne legyen végrehajtható, vagy arra hivatkozással ne lehessen kártérítési igényt támasztani, amennyiben ez a hitelező számára minden körülményre tekintettel nagymértékben tisztességtelen. A hitelezők és versenytársak érdekében megfelelő és hatékony eszközökkel kell megelőzni a fentiek értelmében nagymértékben tisztességtelen feltételek további alkalmazását. E célból a kis- és középvállalkozásokat képviselő, hivatalosan elismert vagy jogos érdekkel rendelkező szervezetek részére lehetővé kell tenni, hogy eljárást indíthassanak a bíróságok vagy illetékes közigazgatási hatóságok előtt azon a jogcímen, hogy az általános használatra meghatározott szerződéses feltételek nagymértékben tisztességtelenek.

Az irányelv a kereskedelmi ügyletek ellenértékének kiegyenlítéseként végrehajtott fizetések tekintetében alkalmazandó, azaz nem fogyasztói szerződésekre. A közérdekű perlésre vonatkozó lehetőség biztosítására a korábbi szabályozásban elegendő volt a Ptké. II. 5. §-a e) pontjának módosítása (a 2002. évi XXXVI. törvénnyel), mely a gazdálkodó szervezet által használt tisztességtelen általános szerződési feltétel Ptk. 209. § (2) bekezdése szerinti megtámadhatóságát a szakmai, illetve gazdasági érdekképviseleti szervezetek számára is lehetővé tette.

A közérdekű keresetindítás lehetőségének a Javaslat szerinti leszűkítése mellett azonban önállóan biztosítani kell a nem fogyasztói szerződésekben alkalmazott, a 2000/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikke (3) bekezdésében meghatározott körben tisztességtelennek minősülő általános szerződési feltételek tekintetében is a preventív perlés lehetőségét a "kis- és középvállalkozásokat képviselő, hivatalosan elismert vagy jogos érdekkel rendelkező szervezetek" részére.

A konkrét szerződésekben alkalmazott tisztességtelen általános szerződési feltételeknek a kis- és középvállalkozások érdekképviseletei általi megtámadhatósága biztosítását ugyan nem követeli meg az irányelv, azonban a 209/B. §-ban a fogyasztói vonatkozásban alkalmazott konstrukcióra tekintettel indokolt ezt is biztosítani. Mivel nem fogyasztói ügyletekről van szó, megmarad a megtámadhatóság mint érvénytelenségi konstrukció.

A preventív fellépés biztosítását célszerű ugyanúgy megoldani, mint a 93/13/EGK irányelv átültetése céljából a fogyasztói szerződések tekintetében. A megtámadási határidő megnyílásáról e tekintetben nem szükséges külön rendelkezni; konkrét szerződés hiányában a 236. § (2) bekezdésének rendelkezései nem értelmezhetők, így a megtámadási jog határidő nélkül fennáll, mindaddig, amíg az érintett általános szerződési feltétel forgalomban van.

A 2000/35/EK irányelv csak a "kamat körüli" tisztességtelenségnél követeli meg a prevenciós perlés lehetőségének biztosítását. A jogalap ilyen leszűkítése (a késedelmi kamatot az − irányelv kapcsolódó rendelkezéseit átültető − 301/A. § (2) bekezdésében meghatározotthoz képest túlzottan alacsony mértékben, illetve a késedelmi kamat esedékességének időpontját a 301/A. § (3) bekezdésében meghatározottól eltérően megállapító általános szerződési feltételekre) ugyan mesterkélt, s nehezen illeszkedik a Törvénykönyv rendszerébe, azonban a forgalmi viszonyokba való beavatkozásnak az új Ptk. koncepciójában célul tűzött visszafogása érdekében a Javaslat mégis ezzel a megoldással él, a szükséges mértékben kielégítve a közösségi jogból adódó kötelezettséget.

Az irányelv 3. cikkének (3) bekezdése nem csak általános szerződési feltételek esetében, hanem bármilyen szerződési kikötés tekintetében kimondja, hogy a fizetési késedelemre vonatkozó irányelvi szabályoktól eltérő megállapodás nem kikényszeríthető vagy kártérítésre ad alapot, amennyiben az nagymértékben tisztességtelen és a tisztességtelenség bírói szerződésmódosítással nem küszöbölhető ki. Ezen irányelvi követelmény kifejezett megjelenítését szolgálja a 301/A. § új (4) bekezdése, amely az − újraszámozás szerinti − (8) bekezdéssel együtt a hatályos szabályozáshoz képest pontosabban tükrözi az irányelv szövegét: a késedelmi kamat mértékére és esedékességére vonatkozó, a Ptk. szabályaitól a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára eltérő kikötések megtámadhatóak, illetve a bíróság által módosíthatók.

A 9. §-hoz

Az Európai Unióhoz történt csatlakozást követően megváltozott a jogharmonizációs hivatkozás módja, mind annak felvezető szövegrésze, mind pedig a közösségi jogi aktusok megjelölése tekintetében. A megváltozott hivatkozási elvárásokon felül a korábbi záradékok jellemző hibája, hogy - mivel elfogadásuk idején még nem állt rendelkezésre az érintett közösségi jogi aktusok véglegesített szövege - azok címét nem a hivatalos szövegváltozatnak megfelelően tüntetik fel. Utóbb ezeket a címbeli eltéréseket is korrigálni szükséges.

A csatlakozást megelőzően elfogadott jogharmonizációs vonatkozású jogszabályok jog­harmonizációs záradékának a fenti szempontoknak megfelelő korrekcióját az adott jogszabály soron következő - jogharmonizációs szempontú - módosítása alkalmával indokolt elvégezni.

A Javaslat eleget tesz ennek az igénynek.

A Ptk. 377. §-ában foglalt rendelkezés kiiktatása nyomán a 688. § a) pontjában foglalt hivatkozás elhagyásra kerül.

A 10. §-hoz

Az általános szerződési feltételek érvénytelenségének, illetőleg tisztességtelenségének megállapítására indítható közérdekű keresetek újraszabályozása szükségessé teszi az eljárásindításra jogosultak körét meghatározó rendelkezés (Ptké. II. 5/A. §) szövegszerű kiigazítását is.

A keresetindításra jogosultak körén alapvetően nem indokolt módosítani. A gazdasági, szakmai kamarák, érdekképviseleti szervezetek keresetindítási jogát − a közérdekű keresetindítás lehetőségének a fogyasztói ügyletekre korlátozása ellenére − indokolt meghagyni; részükről ilyen fellépés, ha nem is a fogyasztók érdekeinek, azonban a verseny tisztaságának védelmében nem zárható ki.

A "fogyasztói érdek-képviseleti szervezet" megjelölését a Javaslat összhangba hozza az Fgytv. 2. §-a h) pontjában kialakított fogalommal.

Felvetődött a Gazdasági Versenyhivatal, valamint a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete keresetindítási joga biztosításának igénye. Mivel az "országos hatáskörű szerv vezetőjének" felperesi legitimációja a b) pont alapján biztosított, e szervek külön nevesítése szükségtelen.

Ugyanakkor a Javaslat a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség − a főigazgató útján történő − keresetindítási jogának egyértelművé tétele érdekében kifejezetten nevesíti az országos hatáskörű szerv mellett a központi hivatalt is. Az Fgytv. ugyanis a Főfelügyelőséget "önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező központi hivatal"-ként határozza meg, s jogrendszerükben van több példa arra, hogy a törvény e két kategóriát elkülönítetten kezeli.

A 11. §-hoz

A Ptké. II. 5/B. §-ának az érintettek tájékoztatására szolgáló rendelkezését a Javaslat kiterjeszti a preventív perekben hozott, a tisztességtelennek ítélt általános szerződési feltétel alkalmazásától, illetve alkalmazásra ajánlásától eltiltó határozatokra is. A nyilvánosságra hozatal biztosítása ilyen esetben az érintett általános szerződési feltétel nyilvánosságra hozójának, ha az eljárás alkalmazásra ajánlás megszüntetésére irányult, az ajánló kötelezettsége.

Magának a nyilvánosságra hozatalt lehetővé tevő rendezésnek a módosítását az indokolja, hogy annak célja (a potenciálisan érintett személyi kör megfelelő tájékoztatása) nem valósítható meg kellő hatékonysággal a jelenlegi rendszerben, ahol a bíróság rendszerint csupán az ítélet rendelkező részének nyilvánosságra hozatalára jogosítja fel a fogyasztói érdekek képviseletében fellépő szervet (melynek megfogalmazása adott esetben még az érintett feltétel tartalmát sem írja ki, figyelemmel az ítéletben való korábbi előfordulásra). Másrészt, a rendelkezés hatékony alkalmazásának komoly akadályát jelenti az, hogy az országos napilapban történő közzététel költségeinek előlegezésére a fogyasztói érdekek képviseletében fellépő szervek nem képesek.

E problémák kezelésére a Javaslat a való tényekről történő tájékoztatás (helyreigazítás) mintájára a tisztességtelennek ítélt szerződési feltétel e jellegét, illetve az ehhez kapcsolódó rövid indokolást rögzítő közlemény közzététele elrendelésének kezdeményezésére jogosítja fel a fogyasztói érdekek képviseletében fellépő felperest. A költségek meghatározása és viselése körüli huzavona elkerülésére ugyanakkor a közlemény közzétételének biztosítására a bíróság a tisztességtelen szerződési feltétel alkalmazóját marasztalja. A visszaélések megakadályozása érdekében a bíróság felelőssége az, hogy a közlemény tartalmát és a közzététel módját ítéletében részletekbe menően meghatározza. Ilyen módon biztosítható az, hogy a tájékoztatást, s így a további jogsérelmek megelőzését megfelelően szolgáló tartalom kerüljön közzétételre, az eset körülményeihez, illetve az említett igényekhez igazított módon.

A 12. §-hoz Az 5/C. § a Ptké. II. szerkezetében az "(A 209. §-hoz)" alcím alá került besorolásra annak következtében, hogy az 1997. évi CXLIX. törvénnyel történt módosítás során beiktatott rendelkezések egy helyen kerültek elhelyezésre. Az 5/C. § rendelkezései azonban nem kapcsolódnak a 209. §-hoz, sőt, jellegükre tekintettel egyáltalán nem határozható meg olyan törvénykönyvi rendelkezés, amelyhez kapcsolhatók lennének. E jelleg egyértelművé tétele érdekében a Javaslat az 5/C. §-t megelőzően önálló alcímet iktat be.

A fogyasztóvédelmi irányelvek nemzetközi magánjogi szabályainak átültetését biztosító rendelkezés kialakításának szempontjai az általános indokolás III. részében kerültek kifejtésre.

Sajátosan alakul a megalkotandó nemzetközi magánjogi szabálynak a tisztességtelen általános szerződési feltételekkel kapcsolatos alkalmazása a prevenciós célú, nem a szerződést megkötő fogyasztó által indított keresetek esetében. Ilyenkor ugyanis nem konkrét megkötött szerződés a per tárgya, nincs fogyasztó sem az ügyletben, vagyis az ő révén, illetve az ő körülményeiből adódóan nem állhat szoros kapcsolatban az általános szerződési feltétel egyetlen tagállammal sem. Az általános szerződési feltételek prevenciós jellegű megtámadása esetében a bíróság - konkrét fogyasztó híján - annak a szoros kapcsolatnak a megtalálása során, amelyre tekintettel korlátozni kívánja a jogválasztási kikötés érvényesülését, csak a "fogyasztón kívüli" szempontokat mérlegelhet. Ha az általános szerződési feltételekből konkrét szerződő fél nélkül is arra lehet következtetni, hogy a jogviszonyban külföldi elem lesz, akkor a bíróság érvényesnek tekintheti a jogválasztó kikötést, és a szoros kapcsolat meghatározásán keresztül kiválaszthatja azt a tagállamot is, amelynek jogával összeveti a választott jogot. (Ha nincs külföldi elem a jogviszonyban, akkor a jogválasztás korlátozottabb, ugyanis a Római Egyezmény 3. cikkének (3) bekezdése alapján nem eredményezheti a kogens szabályaink alkalmazásának kizárását, ha pedig a szoros kapcsolat nem EGT-állammal áll fenn, akkor az irányelvek nem alkalmazandók.) Előfordulhat az is, hogy későbbi, egyedi fogyasztó általi perindítás esetében a szoros kapcsolat már más tagállammal fog fennállni.

Elképzelhető olyan értelmezés is, hogy az irányelvi követelményt nem is kell érvényesíteni a prevenciós kereseteknél, mivel az csak konkrét fogyasztónak kívánja biztosítani a védelmet a jogválasztással szemben, illetve olyan érvelés is, hogy a nemzetközi magánjog szerződési szabályai ilyenkor nem is alkalmazhatók, hiszen szerződés nem jött létre, az általános szerződési feltételek kidolgozása (és közzététele, alkalmazásra ajánlása is) olyan egyoldalú magatartás, amely nem esik a szerződési jog hatálya alá, és joghatás kiváltását célzó egyoldalú nyilatkozatnak sem tekinthető. Ez utóbbi gondolatmenettel szemben felhozható, hogy nem célszerű a bíróságnak megtagadnia a nemzetközi magánjogi tényállási minőséget és annak jogkövetkezményeit a prevenciós célú megtámadás esetében, hiszen ugyanezen általános szerződési feltétel tényleges alkalmazása esetében ezt már nyilvánvalóan nem tehetné meg.

A 13. §-hoz

A Javaslat a Ptk. 301/A. §-a új (5) és (6) bekezdéseként beiktatott közérdekű eljárás tekintetében a perbeli legitimációt csak a 2000/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben előírt kötelezettségből adódó körben: a kis- és középvállalkozások érdekei képviseletében adja meg, ilyen módon is a legszűkebb körben tartva a forgalmi viszonyokban az ilyen jellegű fellépés lehetőségét. (A jogos érdekkel rendelkező szervezetek e körben sajnálatos módon nem kerülnek olyan precizitással meghatározásra, mint a "fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet" az Fgytv. 2. §-a h) pontjában.)

Ugyanakkor ezen eljárások céljukban és jellegükben annyira közel esnek a Ptk. − új − 209/B. §-ában szabályozott eljárásokhoz, hogy az azokhoz kapcsolódó eljárási rendezést, így a közérdekű perben hozott bírói ítélet közzétételének a lehetséges további érintettek tájékoztatását szolgáló intézményét indokolt ezek tekintetében is előírni.

A 14. §-hoz

A Ptké. II. korábban egyáltalán nem tartalmazott jogharmonizációs hivatkozást. E hiányosságot pótolja a Javaslat. A hivatkozás szükségessége a csatlakozást követően nem pusztán a belső jogból fakad mint jogszabály-szerkesztési követelmény, hanem az egyes irányelvekben kifejezetten megfogalmazott tagállami kötelezettség.

A 15. §-hoz

A 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültető, a távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerződésekről szóló 2005. évi XXV. törvény 12. §-ában foglalt nemzetközi magánjogi szabály az Európai Bíróságnak a Spanyol Királyságot elmarasztaló ítéletéből adódó követelmények ismeretében került elfogadásra, s megfelel azoknak, így azt módosítani ez okból nem szükséges. Szükség van azonban e rendelkezés kiterjesztésére az EGT-megállapodásban részes EFTA­államokra is. Az EGT Vegyesbizottság 47/2003. sz. határozata az irányelv hatályát kiterjesztette az Európai Gazdasági Térségre.

A 16. §-hoz

A Javaslat rendelkezései nem igényelnek különösebb felkészülést a jogalkalmazásban, figyelemmel arra is, hogy alapvetően a hatálybalépést követően kötött szerződések, illetve nyilvánosságra hozott és alkalmazásra ajánlott általános szerződési feltételek, továbbá az ezen időpontot követően indított eljárások tekintetében alkalmazandóak.

A hatályon kívül helyezések többnyire technikai jellegűek, külön magyarázatra csupán a Ptk. 377. §-ának és a Ptké. II. 5/A. §-ának hatályon kívül helyezése szorul.

A házaló kereskedésre vonatkozó szabályozás felülvizsgálata során elfogadott új kormányrendeletben elhagyásra került a Ptk. 377. §-ában foglalt lehetőséget tartalommal kitöltő, az eladó és a neki az árut házaló kereskedés céljára átadó személy egyetemleges felelősségét kimondó szabály. Ennek indoka a következő.

A korábbi szabályozás a szerződésből és a rendeletből eredő kötelezettségek teljesítéséért az eladó, és az eladónak az árut házaló kereskedés céljára átadó személy egyetemleges felelősségét mondta ki a fogyasztóval szemben. Ilyen egyetemleges felelősség előírását a vonatkozó európai közösségi szabályozás, az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló 85/577/EGK tanácsi irányelv nem követeli meg.

Az irányelv 2. cikke a "kereskedő" meghatározását úgy adja meg, hogy az alatt érti mind az irányelv hatálya alá tartozó jogügyletben gazdasági vagy szakmai tevékenysége keretében eljáró személyt, mind pedig az előbbi nevében vagy javára eljáró személyt. Ezt a megoldást az új kormányrendelet is átveszi. Ilyen módon, ahol a szabályozás az "eladó"-ra ró kötelezettséget (ilyen a tájékoztatási kötelezettség és a tevékenység folytatására vonatkozó szabályok), azok megtartásáért a fogyasztóval szemben közvetlenül eljáró személy és a mögötte álló (megbízó, munkáltató) is felel. Ez azonban nem mehet odáig, hogy a szerződésből eredő valamennyi jogkövetkezmény tekintetében, amelyek nincsenek összefüggésben a szabályozás célkitűzésével, a fogyasztóval szerződéses kapcsolatban nem álló személyt felelősség vagy helytállási kötelezettség terhelje. Ez nem indokolt. Az irányelvi, és az azt átültető szabályozás célja az üzleten kívüli kereskedés és az ahhoz kapcsolódó szerződéskötési folyamat jellegzetességeire figyelemmel a fogyasztó kiszolgáltatott helyzetének kiegyenlítése, a szerződés megkötéséhez kapcsolódóan egy tájékoztatási követelmény, és - a szerződéskötési elhatározásának újragondolását lehetővé tevő - jogszabályon alapuló elállási jog előírása.

Amennyiben a házaló kereskedés során történő értékesítés valamilyen képviseleti, megbízási vagy munkajogviszony keretében történik, a fogyasztóval szerződéses kapcsolatban álló fél a képviselt, megbízó, illetve a munkáltató lesz, így a szerződésből eredő kötelezettségek eleve őt terhelik. Egyetlen kivétel a bizomány, ahol a bizományos a saját nevében, a megbízó javára köti meg a szerződést. A bizományi szerződés alapján kötött adásvételi szerződés a bizományossal szerződő fogyasztóval szemben a bizományost kötelezi. Azonban a bizományos és megbízója közötti jogviszonyban a felek közötti rendezés felülírása a szabályozás említett céljára is figyelemmel még a fogyasztóvédelem szempontjára hivatkozással sem indokolt.

A korábbi szabályozásban foglalt rendezéssel szemben formai kifogásként volt felvethető továbbá, hogy a különböző képviseleti jogviszonyok összefoglalása igényére figyelemmel bizonytalanul, a polgári jogi szabályozás szempontjából megfoghatatlanul jelölte meg az egyetemlegesen kötelezettet ("aki az árut átadta").

A Ptk. 377. §-át tartalommal kitöltő jogszabályi rendelkezés szükségessége hiányában nem indokolt megtartani az itt engedett lehetőséget sem.

A Javaslat kiiktatja a Ptké. II.-ből a gazdasági kamarák által az általános szerződési feltételek tekintetében gyakorolt előzetes kontroll jogszabályi rögzítését (5/A. §).

A rendelkezést megfogalmazó 1997. évi CXLX. törvény miniszteri indokolása a következő megfontolásokat rögzítette erre vonatkozóan:

"A tisztességtelen általános szerződési feltételek alkalmazása megakadályozásának hatékonyságát a bírói szerződéskontroll lehetőségén kívül növelni célszerű az előzetes kontroll intézményének bevezetésével, illetve kiterjesztésével. Első lépésként a kötelező előzetes kontroll helyett a törvény azt a lehetőséget kívánja megteremteni, hogy az általános szerződési feltételeket be lehessen mutatni a szerződés tárgya szerint érintett gazdasági kamarához véleményezésre, kivéve, ha jogszabály más szervezet jóváhagyását írja elő az általános szerződési feltételek alkalmazása előtt ( ... ).

Az előzetes véleményezésnek az országos gazdasági kamarákhoz való telepítését az indokolja, hogy a gazdasági kamarák az üzleti forgalom biztonságának és a piaci magatartás tisztességének megteremtése, megőrzése, illetve fokozása érdekében már meghatározó feladatot látnak el, továbbá az előzetes véleményezés nemcsak a fogyasztói szerződésekre terjed ki

(...) Az irányelv nem teszi kötelezővé az előzetes kontrollt az egyoldalúan kialakított szerződési feltételek tekintetében, preambuluma kifejezetten azt tartalmazza, hogy az előzetes kontroll intézményét nem érinti az utólagos szerződéskontroll irányelvben megkövetelt szabályozása."

Az általános indokolás részből pedig kitűnik, hogy ez az "előzetes kontroll" szándék szerint a "tisztességtelen feltételek alkalmazása elleni hatékony eszköz"-ként került bevezetésre, mintegy a 93/13/EGK tanácsi irányelv 7. cikke (3) bekezdésének átültetésére. A kamara véleménynyilvánítása azonban, amely ráadásul önkéntes megkeresés alapján működik, az európai bírósági értelmezés fényében nem tekinthető elégségesnek a fenti irányelvi elvárás megvalósítására; ezzel szemben a közérdekű keresetek preventív funkciója − az irányelv által érintett fogyasztói ügyletek tekintetében − a Javaslatban kifejezetten megjelenítésre és megerősítésre kerül.

Az 1997. évi CXLX. törvény elfogadásakor irányadó helyzethez képest jelentősen megváltozott a gazdasági kamarák státusza és szerepköre. A gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvény 2000. november 1. napjával megszüntette a kötelező gazdasági kamarai tagságot. A törvény parlamenti vitája során az Országgyűlés a gazdasági kamarák excellence feladatainak erősítése érdekében úgy döntött, hogy a kamarák a jövőben ne lássanak el közigazgatási feladatokat. Az e döntéssel összefüggő jogszabályi változtatásokat vezette át a gazdasági kamarák feladatainak átadásával összefüggő törvénymódosításokról szóló 2000. évi LXXXIII. törvény. A gazdasági kamarák funkcióinak megváltozott megközelítéséből, a többszörösen bizonytalan tényezők (nem kötelező kamarai tagság, a véleményezés kezdeményezésének önkéntessége) együttállásából adódóan feleslegesnek tűnik ezen intézmény jogilag szabályozott fenntartása, függetlenül attól, hogy a gazdasági kamarák erre irányuló igény esetén biztosítanak-e a tagjaik számára ilyen szolgáltatást.

Az előzetes kontrollt ugyanakkor továbbra is biztosítanák egyes ágazati jogszabályokban az általános szerződési feltételek hatósági jóváhagyására vonatkozó előírások. (Például: az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 130. §-ának (4) bekezdése értelmében a hatóság a piacfelügyelet keretében rendszeresen vizsgálja az általános szerződési feltételek jogszerűségét. A postáról szóló 2003. évi CI. törvény 9. §-ának (5) bekezdése alapján a postai szolgáltatás engedélyezéséhez az általános szerződési feltételek hírközlési hatóság általi jóváhagyása szükséges. Egyes pénzügyi ágazati jogszabályok a nem az Európai Unió tagállamaiban székhellyel rendelkező vállalkozások működése engedélyezésének feltételeként előírják az általános szerződési feltételek Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete általi ellenőrzését.)

A 17. §-hoz

A jogharmonizációs céllal elfogadott jogszabályokban az európai uniós vonatkozásokra való hivatkozás kötelezettsége alól nem jelentenek kivételt a módosító jogszabályok sem. A módosított szabályozások ilyen szempontú hivatkozásának megfelelő kiegészítése mellett a módosító jogszabályban is önálló hivatkozást (jogharmonizációs záradékot) kell elhelyezni, amelyből kiderül, hogy az adott módosítás az alapjogszabályban korábban is feltüntetett közösségi jogi aktusok tekintetében tesz-e újabb jogközelítési lépést.

A módosító jogszabályban önálló jogharmonizációs hivatkozás szerepeltetésének nem csupán a jogharmonizációs tevékenység nyomon követhetőségéhez fűződő érdekre figyelemmel van jelentősége, hanem azon közösségi jogi kötelezettség miatt is, melynek alapján az irányelvek átültetésekor a nemzeti szabályozásban megfelelően hivatkozni kell az érintett irányelvekre.

A módosító jogszabályban akkor is indokolt az Európai Unió jogának való megfelelésre hivatkozni, ha a jogharmonizációs céllal elfogadott alapjogszabály eddig is teljes megfelelést biztosított a vonatkozó közösségi szabályozásnak (ez a helyzet a Javaslattal érintett jogszabályokkal), azonban a módosítás - az összeegyeztethetőség fokának emelése nélkül ugyan - érinti az alapjogszabály jogharmonizációs célú rendelkezéseit is, amennyiben átstrukturálja azokat, változtat a megközelítésen, továbbra is megmaradva a közösségi szabályozásban a tagállami jogalkotónak engedett mozgástér keretei között. Ennek oka, hogy - a jogszabályokat annak módosításaival egységes szerkezetben megjelenítő adatbázisoktól eltekintve - a jogszabályok hatályos szövege megállapításának alapvető módja az, hogy az alapjogszabály szövegét összevetjük az adott rendelkezést érintő későbbi módosításokkal. A jogharmonizációt megvalósító rendelkezéseket érintő módosításban a jogharmonizációs hivatkozás elmaradása megtévesztő lenne abban az értelemben, hogy a közösségi jognak való megfelelés vizsgálata szempontjából az alapjogszabály mely szövegállapotát, melyik módosítással való érintettségét kell figyelembe venni. A jogalkalmazó szempontjából teljesen egyértelműnek kell lennie annak, hogy a jogszabályszöveg mely módosításai érintették a közösségi joggal való összeegyeztethetőséget.

A Javaslat jogharmonizációs hivatkozása ezen elvárások kielégítését szolgálja.

Megfelelési táblázat

Melléklet