A büntető jogszabályok módosításáról szóló T/250. számú törvényjavaslat indokolása

(1998. évi LXXXVII. törvény)

INDOKOLÁS

Általános indokolás

A Büntető Törvénykönyv a megalkotása óta eltelt húsz évben 46 esetben módosult. Az elmúlt tíz esztendőben a jogalkotó döntése alapján 37 ízben, míg az Alkotmánybíróság döntése nyomán 5 alkalommal változott a joganyag. Rendszeressé vált, hogy évente legalább kétszer foglalkozott a Parlament büntető jogszabály módosításával. A tapasztalatok azt mutatják, hogy mindennek ellenére folyamatosan igény van a jogalkotó, a jogalkalmazás és a közvélemény részéről egyaránt arra nézve, hogy a hatályos joganyag továbbfejlesztése történjék. Ehhez kapcsolódnak az ország által vállalt nemzetközi kötelezettségekből adódó elvárások, amelyek ugyancsak igénylik a büntetőjog folyamatos karbantartását.

A büntetőjoggal szembeni az elvárások egyike az, hogy legyen. Az elvárások másik része arra irányul, hogy alkalmazható legyen, és alkalmazzák is. Ebből következően büntetőjog iránti igények nem pusztán a jogalkotó felelősségét érintik, hanem az állami működés minden résztvevője számára feladatot szabnak, és teljesítésüknek a közvélemény által legitimáltnak kell lennie, találkozniok kell a társadalom érzületével.

Ugyanakkor számot kell azzal is vetni, hogy a büntetőjog nem jelent korlátok nélküli lehetőséget. A büntetőjog már önmagában szigort testesít meg. A büntetőjog szigorítása ehhez képest nem más, mint a meglévő rendelkezések további szigorítása, ami csak újabb szempontok értékelése útján történhet. Nem lehet azonban cél a büntetőjog egészének a szigorítása, hiszen az a kíméletlen büntetőjog kialakulását segítené, ennek pedig társadalmilag kedvezőtlen lenne a hatása az un. "kis kriminalitásra" nézve. A kisebb vétségek elkövetőivel szembeni kemény fellépés kilátásba helyezése vélhetően ellenkeznék a társadalom értékítéletével is, ráadásul ezeket az elkövetőket a "nagy kriminalitás" felé terelné.

Az sem kétséges azonban, hogy korunkban a bűnözésnek jelen vannak olyan megnyilvánulásai, amelyekkel szemben szigorú fellépés indokolt, és ehhez a büntetőjognak biztosítania kell a megfelelő eszközöket. Ilyen cselekmények azok, amelyek szervezett elkövetése a leginkább sértik vagy veszélyeztetik a társadalomnak a személyek szabad önrendelkezési jogához, a vagyonbiztonsághoz, az egészséges élethez, a gazdasági és pénzügyi élet biztonságához fűződő bűnös befolyásolástól való mentességéhez kapcsolódó érdekét. Ezekkel szemben valóban érvényesíteni indokolt a büntetőjogi megtorlást, de ez az egész büntetőjog szempontjából továbbra is csak szelektív megtorló szemléletet jelenthet.

A büntető jogszabályok módosításáról szóló Javaslat ezen kriminálpolitikai megfontolások érvényesítése érdekében több irányban is alapvetően új rendelkezéseket tartalmaz.

1. A Javaslat egyrészt a szervezett bűnözés visszaszorítása érdekében erősíti az állam reakcióképességét. E körbe vonhatók azok a rendelkezések, amelyek jelentősen szigorítják a robbanóanyaggal, robbantószerrel visszaélés, a lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés, a fegyvercsempészet, a kábítószerrel visszaélés, a közveszélyokozás, az embercsempészés büntetési tételeit, kiterjesztik a pénzmosás tényállásának alkalmazhatóságát. A Javaslat által megalkotott új tényállások közül idetartozik a súlyos fenyegetettségű emberkereskedelem bűncselekménye, a kábítószer létrehozásához szükséges ún. prekurzorok készítését fenyegető bűncselekmény. A szervezett bűnözés profitéhsége egyértelművé teszi, hogy vele szemben a leghatékonyabb fellépést az anyagi alapjainak elvonása jelenti. A Javaslat a vagyonelkobzás új szabályozásával egyértelművé teszi, hogy a bűnös eredetű vagyont minden esetben el kell vonni.

2. A Javaslat kiindulópontja az, hogy a jogalkotónak a büntetőjoggal szembeni elvárásai a jelenleginél jobban érvényesüljenek a jogalkalmazás során. 1994-98 között folyamatosan kérdés volt a büntető jogalkotás és a büntetéskiszabási gyakorlat viszonyának problémája, ami a büntetőjogi kodifikációt a mennyiségi szemléletű szigorítás irányába terelte.

Az elmúlt években azonban a Btk. IV. és V. fejezetében (a büntetésekre és intézkedésekre és a büntetés kiszabására vonatkozó általános szabályok) lényegi, koncepcionális, statisztikailag kimutatható változás nem történt. A szankciórendszerrel kapcsolatos változtatások csupán az életfogytig tartó szabadságvesztést, a közérdekű munkát, valamint egyes mellékbüntetéseket és intézkedéseket elhanyagolható mértékben érintették, és a Különös Részi tényállások (büntetési tételei) sem változtak oly mértékben, amely a büntetéskiszabási gyakorlatra akár csak kis hatással is lehetett volna.

Tény, hogy általában véve a büntetéskiszabási gyakorlat jelentősen alatta marad a törvény szerint kiszabható felső határnak, és a büntetési tétel középmértéke sem tekinthető tipikusnak. Ez arra enged következtetni, hogy a Különös Részi (egyes) büntetési tételkeretek emelése önmagában nem elégséges a változtatásra. Az enyhébb büntetéskiszabás okaként merült fel, hogy 1989-93 között olyan Btk. módosítások születtek, amelyek lazítottak a büntetéskiszabás törvényi kötöttségein, nagyobb teret engedve a bírónak. Téves azonban az a következtetés, ami ebből azt vonta le, hogy a jogalkotó az enyhébb elbírálásra sarkallta a jogalkalmazókat; egyszerűen nem történt más, mint nagyobb hangsúlya lett a bírói mérlegelésnek; azonban tény, hogy ezt követően enyhültek a kiszabott büntetések.

A büntetéskiszabási gyakorlat ilyen alakulása mellett a bűnözési helyzet rosszabbodása együttesen azt eredményezte, hogy a büntetőjog távolodni kezdett a társadalom érzületétől. A jogalkotó maga is érzékelte a kialakult helyzetet, ezt jelzik az 1995-97-ben történt módosítások, amelyek szerinti szigorítás ismert. Világossá vált azonban, hogy az az elgondolás, amely jellemezte az elmúlt időszakot - miszerint a Különös Részi fenyegetettség jelentékenyen nem változott, viszont az Általános Rész rendelkezései enyhültek - nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Az is igaz azonban, hogy a jogalkotó csak bizonyos szakmai, tapasztalati alapon juthat el odáig, hogy a büntetőjog alaprendszereihez (a Btk. Általános Részéhez) hozzányúl.

A büntetéskiszabási gyakorlat nem tartozik az állami büntetőpolitika befolyása alá. A jogalkotó a büntetőjogi rendelkezések módosítása révén fejezheti ki az elvárásait a jogalkalmazók felé. Logikailag a jogalkotónak a büntetési tételkeretek, a tényállások tartalma, vagy a Btk. Általános Része rendelkezéseinek megváltoztatására van lehetősége. A büntetési tétel emelését akkor indokolt megtenni, ha a tapasztalat azt mutatja, hogy a tételkeret felső harmadában vannak a kiszabott büntetések. Ilyen tapasztalata azonban a büntető jogalkotásnak nincs az elmúlt évtizedről. Az a cél, hogy a jogalkalmazást a jogalkotó a súlyosabb büntetéskiszabás felé terelje, leginkább az büntetőjog általános rendelkezéseinek módosításával érhető el.

Ezért a Javaslat, a már említett kriminálpolitikai megfontolásból alapvetőennem a büntetési tételek mennyiségi szemléletű emelésére helyezi a hangsúlyt. A büntetéskiszabási gyakorlatra ható módosítások a Javaslat több rendelkezésében találhatók. Ilyen a feltételes szabadságra, a pénzbüntetés kiszabására, a próbára bocsátásra, a büntetés kiszabás elveire, a halmazati büntetésre, a büntetés enyhítésére, a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezések módosítása.

3. A szankciórendszeren belül külön helyet foglal el az életfogytig tartó szabadságvesztés. Szerepe nem vethető össze a halálbüntetéssel, azon oknál fogva, hogy ebben az esetben az elítélt életben marad, és ez minden szempontból más természetű kérdéseket vet fel. A Javaslat módosítja az életfogytig tartó szabadságvesztésre vonatkozó szabályozást, és új rendelkezéseket tartalmaz a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozóan.

4. A Javaslat több rendelkezésének hátterében nemzetközi elvárások állnak. 1997. december 17-én hazánk aláírta az OECD "Egyezmény a külföldi hivatalos személyek megvesztegetéséről a nemzetközi üzleti tranzakciókban" című egyezményt. Az Egyezmény fő célja a külföldi köztisztviselők aktív megvesztegetése büntethetőségének megteremtése. Az Egyezmény alapján erre azért van szükség, mivel a nemzetközi korrupció súlyos erkölcsi és politikai következményekkel jár, károsan hat a gazdasági fejlődésre, zavarja a nemzetközi verseny feltételeit. E jelenséggel szembeni hatékony fellépéshez elengedhetetlen az ilyen jellegű vesztegetés nemzetközi, összehangolt kriminalizációja. A Javaslat a Magyar Köztársaság részéről ez ehhez szükséges Btk. módosítást tartalmazza.

Hazánk az elmúlt időszakban több olyan nemzetközi egyezményhez csatlakozott, amely valamely fegyverfajta kifejlesztését, gyártását, felhasználást tiltja, és előírja az egyezmény által tiltott tevékenység büntetőjogi üldözését. A Javaslat ezen egyezmények elvárásainak tesz eleget a nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása bűncselekménye, és a visszaélés nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel bűncselekmény tényállásainak megfogalmazásával.

A Javaslat több olyan rendelkezést tartalmaz, amely szoros összefüggésben áll Magyarországnak az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozással.

5. A Javaslat több kisebb módosítást is tartalmaz. A Javaslat a büntetőjog által - közfeladatot ellátó személyekként - fokozott védettséget élvező személyek körét kitágítja, és e kört az időközben bekövetkezett jogszabályváltozásokra is figyelemmel pontosítja. A közfeladatot ellátó személy fogalmát a Btk. Általános Részének értelmező rendelkezései közé építi be, valamint az emberölés, a testi sértés és a rablás új súlyosabban minősülő eseteként határozza meg a közfeladatot ellátó személy sérelmére elkövetett ilyen cselekményeket. Ezzel összefüggésben módosítja a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak tényállását.

A Javaslat több ponton módosítja és kiegészíti a Btk-nak a gazdálkodással összefüggő bűncselekményekre vonatkozó szabályozását, amelyet elsősorban a jobb gyakorlati alkalmazhatóság és az időközben bekövetkezett jogszabályváltozások tettek szükségessé.

A bűnügyi jogsegélyről szóló törvény módosítására a hatálybalépés óta eltelt időszak tapasztalatai alapján kerül sor.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Jelenleg több, különböző szintű jogszabály van hatályban, amely meghatározza, hogy egyes tevékenységek folytatásához, különböző tisztségek betöltéséhez a büntetlen előélet igazolása is szükséges. A hatósági erkölcsi bizonyítvány kiállítása a bűnügyi nyilvántartásban szereplő adatok alapján történik.

A Btk. 6. §-ának a Javaslat szerinti módosítása szükséges ahhoz, hogy a bűnügyi nyilvántartásba bekerüljenek a külföldi elítélésre vonatkozó adatok, és a külföldi bíróság ítéletéhez ugyanazok a jogkövetkezmények fűződjenek, mint a magyarországi elítéléshez. Egyre több magyar állampolgárral, illetőleg Magyarországon állandóan letelepedett személlyel szemben indul meg külföldön büntetőeljárás, és hoznak velük szemben ezekben az ügyekben elmarasztaló ítéleteket, ezek a külföldi bírósági ítéletek pedig csak a módosítás folytán kerülhetnek be a bűnügyi nyilvántartásba.

A Magyar Köztársaság jogállamiságából fakad, hogy csak olyan külföldi bírósági ítélethez fűződhet a magyar elítéléssel azonos joghátrány, és csak az szolgálhat a bejegyzés alapjául, amely elítélés alapjául szolgáló cselekmény a magyar jog szerint is bűncselekmény, és a külföldön lefolytatott eljárás megfelelt az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikkében meghatározott elvnek. Ezt fejezi ki a 6. § (1) bekezdésének b) pontja, amikor a külföldi ítélet elismerésének feltételeként előírja a magyar joggal való összhangot.

A 2. §-hoz

A Javaslat 2. §-a a Btk-nak a határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartamára vonatkozó rendelkezését módosítja, a jelenlegi egy napos általános minimumot két hónapra emeli fel.

1. A Btk. eredeti rendelkezése szerint a határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama általánosan három hónap volt. E rendelkezés szerint valamennyi esetben, ha a törvény Különös Része az adott bűncselekménynél a kiszabható szabadságvesztés alsó határát nem határozta meg, ezt a tartamot kellett alapul venni a büntetés kiszabásakor. E rendelkezés szerint három hónapnál rövidebb tartamú szabadságvesztés nem volt kiszabható egyetlen esetben sem, a javító-nevelő munka, az 1984-ben bevezetett szigorított javító-nevelő munka és pénzbüntetés átváltoztatása folytán e büntetések helyébe lépő szabadságvesztés azonban három hónapnál rövidebb is lehetett.

2. Az 1993. évi XVII. törvény 3. §-a a Btk-nak ezt az eredeti rendelkezését akként módosította, hogy a szabadságvesztés legrövidebb tartamát egy napban állapította meg. Ennek indoka a törvény Általános Indokolása szerint az volt, hogy a törvény ezzel is igyekezett a jogalkotó és a jogalkalmazó kompetenciája közötti egyensúlyt megteremteni, és a felesleges törvényi kötöttségeket megszüntetni. A törvény 3. §-ához fűzött indokolás kiemelte, hogy a szabadságvesztés alsó határának leszállításáról szóló rendelkezés szélesíti a bíró döntési jogkörét, és lehetővé teszi hogy a bíróság egészen rövid tartamú szabadságvesztést szabjon ki, ha úgy látja, az adott esetben csak a szabadságelvonás fejezi ki kellőképpen a cselekmény súlyát, a visszatartó hatás pedig akár jelképes mértékű szabadságelvonással is elérhető.

3. Az 1993. évi XVII. törvény szerinti módosítás hatályba lépése óta eltelt öt év tapasztalatai nem igazolták, hogy a szabadságvesztés alsó határára vonatkozó módosító rendelkezés adta lehetőségekkel a bíróságok büntetéskiszabási gyakorlata differenciáltabb lett. A gyakorlatban kivételesnek tekinthető, hogy a bíróságok három hónapnál kisebb tartamú szabadságvesztést alkalmaznak. Bár az 1993. évi módosítás a bíróságok büntetéskiszabási gyakorlatát egyértelműen az enyhébb ítélkezési gyakorlat felé mozdította el, a szabadságvesztés alsó határának leszállítása nem váltotta be azokat a reményeket, amelyeket a jogalkotó az indokolás szerint e módosításhoz fűzött. Általános tapasztalat, hogy a kisebb súlyú bűncselekmények elkövetőivel szemben a bíróságok nem egészen rövid tartamú szabadságvesztést, hanem pénzfőbüntetést, önállóan alkalmazható mellékbüntetést vagy intézkedést alkalmaznak.

4. A Btk-nak az 1993. évi módosítás előtt hatályban volt rendelkezései nem tettek különbséget a szabadságvesztés legrövidebb tartamánál a fiatalkorúakra és a katonákra vonatkozó szabályoknál, a szabadságvesztés alsó határa általánosan három hónap volt. Ez alól az egyetlen kivételt a különös és a többszörös visszaesőkre vonatkozó rendelkezés képezte, mert ott a szabadságvesztés alsó határa minden olyan bűncselekmény esetében, amelynél a Különös Rész nem határozta meg a büntetési tételkeret alsó határát, hat hónap volt.

A Javaslat nem követi automatikusan az 1993. évi módosítás előtt hatályban volt rendelkezéseket. Az általános szabály szerint a határozott ideig tartó szabadságvesztés alsó határa két hónapra emelkedik, a fiatalkorú elkövetők esetében ez az időtartam egy hónap lesz. Ugyanakkor a Javaslat nem veszi át az 1993. előtt hatályban volt rendelkezések közül a különös és a többszörös visszaesőkre vonatkozó, az általánostól eltérő, hátrányosabb szabályokat sem.

5. A Javaslat érintetlenül hagyja a határozott ideig tartó szabadságvesztés felső határára, valamint a halmazati és az összbüntetés felső határára vonatkozó rendelkezést. Ennek elsődleges indoka az, hogy a Javaslat nem a szabadságvesztés büntetési tételeinek felső határával kívánja elérni a büntetéskiszabási gyakorlat változását, mert sem az általános felső határ, sem a törvény Különös Részében az egyes bűncselekményekre meghatározott szabadságvesztés büntetési tételeinek emelése nem megfelelő eszköz a szigorúbb ítélkezési gyakorlat kialakítására. A törvény Különös Részében meghatározott büntetési tételkeretek a jogalkotónak a cselekmény társadalomra veszélyességére vonatkozó absztrakt ítéletét, értékelését jelentik. A Különös Részi tételek emelésére akkor kerülhet sor, ha olyan, jogalkotói úton értékelendő új körülmény merül fel, amely miatt az adott bűncselekmény absztrakt veszélyességére vonatkozó eredeti törvényhozói értékelés felülvizsgálata válik szükségessé. Ez történt pl. 1993-ban, amikor a jogalkotó a Btk-ban addig is büntetéssel fenyegetett, egyes személy elleni, erőszakos bűncselekmények büntetési tételeit jelentősen felemelte.

A Btk. Általános Részében a szabadságvesztés generális felső határára vonatkozó rendelkezés módosítása - a szigorítás irányába - akkor lenne indokolt, ha egyrészt a büntetéskiszabási gyakorlat szigorúbb lenne a mainál, másrészt tömegével fordulnának elő olyan esetek, amelyek esetében a büntetés kiszabásakor az eredeti jogalkotói szándékban megnyilvánuló tizenöt éves felső határt át kellene lépni.

6. A hatályos Btk. alapján folytatott ítélkezési gyakorlat alapján egyik eset sem állapítható meg. Alapjaiban máig is helyes a törvénynek az a rendszere, amely az egyes bűncselekményekre a Különös Részben rendelt büntetési tételeket meghatározza, és a Btk. módosításai során beiktatott új tényállások és új minősített esetek büntetési tételeire is a súlyos fenyegetettség a jellemző. Az sem igazolható, hogy a szabadságvesztés felső határára vonatkozó Általános Részi rendelkezés gátolná a bíróságok szigorúbb büntetéskiszabási gyakorlatát, hiszen pontosan az tapasztalható az 1993. évi módosítások óta, hogy a törvényhozónak az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határára vonatkozó elképzelése sem hatályosul. Ekkor pedig nem a felső határokra vonatkozó szigorítást indokolt elvégezni, hanem olyan útmutatást kell adni a jogalkalmazónak, amely alapján a törvényhozó által szándékolt büntetéskiszabási gyakorlat kialakulhat. Ezt a helyzetet a Javaslat nem elsősorban a büntetési tételek emelésével, hanem a büntetés kiszabására vonatkozó szabályok módosításával kívánja elérni.

A 3. §-hoz

1. A robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélés, a lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés, a fegyvercsempészet, továbbá a visszaélés kábítószerrel bűncselekményének büntetési tételei - e cselekmények nagy társadalomra veszélyessége miatt - a Javaslat szerint jelentősen szigorodnak. Ezért indokolt, hogy az e bűncselekmények miatt kiszabott, három évi vagy azt meghaladó szabadságvesztést általános szabályként fegyházban hajtsák végre. Ennek érdekében a Javaslat 3. §-a módosítja a Btk. 42. §-ának (2) bekezdését, és - a lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés enyhébben minősülő alakzatai kivételével - a b) pontba iktatja be e bűncselekményeket.

2. A bűnszervezet létrehozása bűncselekményét az 1997. évi LXXIII. törvény iktatta be a Btk-ba. Bár a bűnszervezet létrehozása bűntettének társadalomra veszélyessége is kiemelkedő, az ilyen bűncselekmény miatt elítélt elkövetők szabadságvesztésének végrehajtási fokozatát a törvény nem fegyházban határozza meg. E hiányosságot pótolja a Javaslat, amikor - hasonlóan a legtöbb súlyos közbiztonság elleni bűncselekményhez - akként rendelkezik, hogy az e bűncselekmény miatt, valamint a b) pont 3. alpontjában felsorolt, bűnszervezet tagjaként vagy megbízásából bűncselekmények miatt kiszabott három évi vagy azt meghaladó szabadságvesztést fegyházban kell végrehajtani.

3. A Javaslat 60. §-a új bűncselekményként iktatja be a Btk-ba a nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel való visszaélést. Az új bűncselekmény büntetési tétele alapesetben öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, a minősített eset büntetési tétele pedig tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés. E különösen súlyos fenyegetettségre tekintettel indokolt, hogy az e bűncselekmény miatt kiszabott, és három évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztést is fegyházban hajtsák végre. A Javaslat ezért a Btk. 42. §-a (2) bekezdésének b) 1. pontjában e bűncselekményt is felsorolja.

4. Ugyanezen megfontolások alapján a közveszélyokozás (259. §) és a nemzetközi jogi kötelezettség (261/A. §) súlyosabban minősülő esetei, valamint a kábítószerrel visszaélés (282. §) miatt kiszabott három évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztést is indokolt fegyház fokozatú büntetésvégrehajtási intézetben végrehajtani.

A 4. §-hoz

1. A Javaslat 4. §-a szélesíti azokat az eseteket, amikor az elítélt határozott ideig tartó szabadságvesztésből nem bocsátható feltételes szabadságra. A hatályos törvény két esetben zárja ki a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. Egyrészt akkor, amikor az elítélt a szabadságvesztés büntetésre ítélését követően, a végrehajtás befejezése előtt követette el az újabb bűncselekményt, másrészt akkor, ha az elítélt a szabadságvesztésből harminc napot még nem töltött ki. A Javaslat e §-a az első esetet érintetlenül hagyja.

2. A 47. § (4) bekezdésének jelenlegi b) pontját az 1993. évi XVII. törvény 5. §-a állapította meg. Korábban a feltételes szabadságból az volt kizárt, aki a büntetéséből három hónapot nem töltött ki. A 47. § (4) bekezdése b) pontjának Javaslat szerinti módosítása azzal függ össze, hogy a Javaslat 2. §-a szerinti módosítás a határozott ideig tartó szabadságvesztés alsó határát két hónapra emeli. Erre figyelemmel - hasonlóan az 1993. évi módosítást megelőző jogi helyzethez - indokolt kizárni a feltételes szabadságra bocsátásból azt, aki a szabadságvesztés alsó határának megfelelő tartamot sem töltött ki a büntetéséből.

3. A Javaslat a 47. § (4) bekezdését további három ponttal egészíti ki. Eszerint a feltételes szabadság kedvezményéből kizárt a többszörös visszaeső, valamint az, aki a bűncselekményt bűnszervezet tagjaként vagy bűnszövetségben követte el, továbbá az is, aki a három évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményt üzletszerűen követte el. A többszörös visszaesőkre vonatkozó szabályok, amelyeket az 1993. évi XVII. törvény állapított meg, alkotmányosan, jogállami eszközökkel válaszolnak a büntetőjogi tilalmak ismételt, tudatos megszegésére. E személyeknek a feltételes szabadságra bocsátásból kizárását az elkövetett bűncselekmény jellege, illetve az elítélt életvezetése indokolja.

A korábbi jogtól eltérően a hatályos Btk. nem a különös és többszörös visszaesők megbüntetésének merev és bírói mérlegelést megkötő szabályait tartalmazzák, csak a súlyosabb megbüntetés lehetőségét. Ugyanakkor a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége vagy kizárása nem a szorosan vett büntetési rendszer része: a különös és a többszörös visszaesők súlyosabb büntetőjogi megítélésére a Btk. 97. §-a tartalmaz szabályokat. A büntetés végrehajtásának azon szabályai, amelyeket a Btk. tartalmaz (pl. a végrehajtási fokozat vagy a feltételes szabadságra bocsátás), már nem a büntetőjog bűnfelelősségi elvére épülő tételek, hanem a büntetés végrehajtása során irányadó szabályok, amelyek megállapításánál a jogalkotónak elsősorban az elítélt személyiségére kell figyelemmel lennie. Erre pedig az elítélt által elkövetett cselekmény jellege, módja nyújt támpontot.

Az 5. §-hoz

A Javaslat módosítja Btk-nak az életfogytig tartó szabadságvesztésre vonatkozó rendelkezéseit. A módosítás alapvetően arra irányul, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén feltételes szabadságra bocsátás lehetősége a jelenleginél szűkebb körű, korlátozottabb legyen.

1. A Btk. 47/A. §-ának (2) bekezdését az 1997. évi LXXIII. törvény 2. §-a állapította meg, kiegészítve azt a korábbi, 1993-ban bevezetett rendelkezést, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját tizenöt és huszonöt év között állapítja meg. Az 1993. évi módosítás előtt hatályban volt rendelkezés a feltételes szabadságra bocsátáshoz azt kívánta meg, hogy az elítélt a büntetésből húsz évet kitöltsön.

A Javaslat a jelenleg hatályos rendelkezést abból a megfontolásból módosítja, hogy az 1993. évi XVII. törvénnyel bevezetett szabályozás, amely arra épül, hogy az elkövető bűncselekményét elbíráló bíróság állapítja meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, alapvetően helyes szemléletet tükröz, azonban a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi idejének tizenöt évben történő megállapítása az e szankciótól elvárt hatás bizonyos mértékű enyhülését eredményezte a korábbi szabályozáshoz képest, amikor húsz év előtt a feltételes szabadságra bocsátásról nem lehetett szó.

A Javaslat ezért - az 1993-ban bevezetett és 1997-ben kiegészített - rendelkezést akként módosítja, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját az 1993. évi módosítás előtt hatályban volt rendelkezéshez hasonlóan húsz évben állapítja meg, ugyanakkor arra is lehetőséget kíván biztosítani a bűncselekményt elbíráló bíróságnak, hogy - elsősorban az elkövetés jellege, a cselekmény tárgyi súlya alapján - a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét ítéletében kizárja.

2. Az új 47/B. § az életfogytig tartó szabadságvesztés és a határozott ideig tartó szabadságvesztés találkozása esetére ír elő részletes szabályokat, a 47/C. § pedig a jelenleg is hatályos rendelkezéseket tartalmazza: a feltételes szabadságra bocsátás előfeltételét, illetve a feltételes szabadságból történő kizárás esetét.

A 6. §-hoz

A Javaslat 6. §-a a feltételes szabadság tartamára vonatkozó rendelkezéseket módosítja. A határozott ideig tartó szabadságvesztés esetében az általános szabály továbbra is az, hogy a feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralévő részével, de legalább egy év.

Az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadság tartamát a Javaslat a jelenlegi tíz évről tizenöt évre emeli fel. A feltételes szabadság tartamának felemelését az indokolja, hogy az újabb bűncselekmény elkövetésétől való hatásosabb visszatartás érdekében szükséges felemelni az az időtartamot, amely alatt az elítélt tarthat a feltételes szabadság megszüntetésétől, és a büntetés hátralévő része végrehajtásának elrendelésétől.

A 7. §-hoz

A Btk. 50. §-ának (2) bekezdését azzal összefüggésben szükséges kiegészíteni, hogy a Javaslat 2. §-a felemeli a szabadságvesztés alsó határának tartamát. A közérdekű munka leghosszabb tartama a Btk. 49. §-ának (4) bekezdése szerint ötven nap, így az átváltoztatás folytán a közérdekű munka helyébe lépő letöltendő szabadságvesztés tartama szükségképpen minden esetben kevesebb lesz a szabadságvesztésnek a 40. § (2) bekezdésében meghatározott legalsó határától.

A 8. §-hoz

1. A pénzbüntetés kiszabásának szabályait - a büntetés kiszabásának elveit meghatározó 83. § rendelkezésén túl - a Btk. 51. §-ának (1) bekezdése tartalmazza. A hatályos rendelkezést az 1993. évi XVII. törvény 9. §-a állapította meg, pontosítva, hogy az egy napi tétel összegének megállapításánál milyen szempontokat kell alapul venni. A Javaslat fenntartva az 1993. évi módosítást, további szempontokat állapít meg a pénzbüntetés napi tételei számának megállapításakor azzal, hogy előírja: figyelemmel kell lenni a cselekménnyel elért vagy elérni kívánt anyagi előnyre is.

2. A pénzbüntetés legkisebb és legnagyobb mértékét, valamint az egy napi tétel összegét szintén az 1993. évi módosítás állapította meg. Az azóta eltelt öt év gazdasági változásai indokolják, hogy mind a pénzbüntetés egy napi tételének, mind pedig a legkisebb és legnagyobb mértékre vonatkozó rendelkezést a jelenlegi valós vagyoni, jövedelmi viszonyok alapján határozza meg a jogalkotó.

A 9. §-hoz

A Btk. 52. §-ának kiegészítését - hasonlóan a Javaslat 7. §-ában írt módosításhoz- az teszi szükségessé, hogy a Javaslat 2. §-a felemeli a szabadságvesztés alsó határának tartamát. Figyelemmel arra, hogy a Javaslat szerinti módosítás folytán a pénzbüntetés legkisebb mértéke harminc nap, az átváltoztatás folytán a pénzbüntetés helyébe lépő letöltendő szabadságvesztés tartama adott esetben kevesebb lehet a szabadságvesztésnek a 40. § (2) bekezdésében meghatározott alsó határától.

A 10. §-hoz

A hatályos Btk. a mellékbüntetések közül egyedül a kiutasításnál nem határozza meg annak tartalmát. Erről a végrehajtást végző idegenrendészeti hatóság dönt, amely határozat bírói kontrolja biztosított ugyan, de a jogállamiság követelménye és garanciális szempontok indokolttá teszik azt, hogy a kiutasítás tartama a Btk-ba kerüljön meghatározásra. A Javaslat a közügyektől eltiltásra vonatkozó rendelkezésekkel azonosan szabályozza a mellékbüntetés tartamát, számításának módját.

A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény 14. § (2) bekezdése szerint a menekült menedékjogot élvez, amely jogcímet teremt a Magyar Köztársaság területén való tartózkodásra, és egyidejűleg védelmet biztosít a visszaküldés, a kiutasítás és a kiadatás ellen. Az e rendelkezéssel való összhangot teremti meg a Btk. 61. §-ának új (2) bekezdése.

A bíróságnak a kiutasítás alkalmazásakor mérlegelnie kell hogy a Magyar Köztársaság által elfogadott, és törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződésekből háruló kötelezettségek értelmében a kiutasítás nem sérti-e súlyosan a kiutasítandó személynek az emberi jogait, így különösen a családi és magánélete tiszteletben tartásához fűződő jogát, illetőleg nem lenne-e kitéve ezáltal a származási országában kínzásnak, embertelen vagy megalázó bánásmódnak.

A 11-12. §-hoz

A Javaslat megváltoztatja a hatályos szabályozásnak a vagyonelkobzás mellékbüntetés alkalmazására, a vagyonelkobzás alá vonható vagyonra vonatkozó rendelkezéseit, és az utóbbi körben a jelenlegihez képest tágabb körben szabályozza a vagyonelkobzásnak vagyonátruházás, illetve jogutódlás esetén történő alkalmazását.

A módosítás arra irányul, hogy a vagyonelkobzásnak a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyon megszerzésére alapozott alkalmazása hatékony lehetőséget nyújtson a mellékbüntetéssel elérni kívánt cél elérésére, a bűnös eredetű vagyon elvonására.

1. A Javaslat 11. §-a módosítással nem tartja fenn a vagyonelkobzás mérlegelhető alkalmazásának a Btk. 62. §-nak (1) bekezdése szerinti esetét. E körben a haszonszerzési célból történt elkövetés esetén a megemelt összegű pénzmellékbüntetés alkalmazható majd.

A Javaslat ugyanakkor nem csupán a végrehajtandó szabadságvesztésre ítélés mellett teszi kötelezővé a vagyonelkobzást, hanem minden olyan esetben, amikor a bíróság szabadságvesztést szab ki. A Javaslat abból indul ki, hogy a büntetéskiszabás során - figyelemmel a Javaslat 18. §-a szerinti módosításra is - nem indokolt a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése kérdésében való bírói döntéshez kötni a vagyonelkobzás alkalmazhatóságát. A vagyonelkobzás esetében alapvetően nem a főbüntetés végrehajtandósága a kérdés, hanem a vagyon elvonásának indokoltsága. A pénzbüntetés és a közérdekű munka főbüntetés kiszabása esetén ugyanakkor továbbra is indokolt, hogy a vagyonelkobzás alkalmazása kizárt legyen.

2. A Javaslat a vagyonelkobzás kötelező alkalmazásának esetét írja elő. A Btk. jelenleg két esetben teszi kötelezővé a vagyonelkobzást, egyrészt a bűnszervezet létrehozása (263/C. §) bűntette esetén, másrészt, ha a bűncselekményt az elkövető a bűnszervezet tagjaként követte el és ez a bűncselekmény minősítő körülménye, feltéve mindkét esetben, hogy a bűncselekményt haszonszerzés céljából követték el, az elkövetőnek megfelelő vagyona van és az elkövetőt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik. A Javaslat ezzel szemben abból indul ki, hogy a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyont el kell vonni, mivel bűncselekmény elkövetése nem képezhet alapot semminemű vagyonszerzés - akár hallgatólagos - elismerésére.

Ha valamely vagyon eredete szándékos bűncselekmény elkövetésével összefüggésbe hozható, és ezt a vagyont akár az elkövetéskor, akár azt követően az elkövető megszerezte, azt a Javaslat 11. §-a szerinti rendelkezés alapján el kell vonni. A vagyonelkobzás kötelező alkalmazásának előírása tehát egyrészt az elkövető bűnösségén, másrészt ezzel szoros összefüggésben a vagyon bűnös eredetén, harmadrészt pedig a bűnös elkövető általi bűnös eredetű vagyon megszerzésének tényén alapul. Nyilvánvaló, hogy mindebben az elkövető bűnös magatartása, tette az, amelyből a vagyon bűnös eredetére következtetést lehet vonni. Az ilyen vagyonnak az elkövető általi megszerzése pedig megalapozza azt, hogy van vagyonelkobzás alá vonható vagyon.

3. A vagyonnak - az elkövető általi megszerzése utáni - a sorsa, vándorlása, átruházása, átalakulása a vagyon bűnös eredetén már nem változtat. Ebből következően a Javaslat egyértelművé teszi, hogy a kötelező vagyonelkobzás esetében a vagyonelkobzást arra a vagyonra is alkalmazni kell, amely a szándékos bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyon helyébe lépett.

4. A Javaslat 12. §-a tartalmazza azokat a rendelkezéseket, amelyek a vagyonelkobzás alkalmazásának módjára, az átruházás, jogutódlás eseteire vonatkoznak.

A Javaslat meghatározza a vagyonelkobzással érinthető vagyon körét, a vagyonelkobzás terjedelmét. A Javaslat nem tartja fenn a hatályos szabályozásnak a vagyonelkobzás meghiúsítási célzatára és ezzel összefüggésben az ingyenes átruházásra alapozó rendelkezéseit. A hatályos rendelkezések nyilvánvalóan arra vannak tekintettel, hogy ezen körülmények - fennállásuk esetén - az adott vagyon büntetőjogi megítélésében nem hoznak létre változást. Ebből a szempontból a meghiúsítási célzatból történő átruházási szándék egyértelmű, az ingyenesség esetében pedig a jogalkotó eddig is vélelmezte azt, hogy az ilyen átruházás mögött a vagyonelkobzás meghiúsításával megegyező szándék húzódik meg. Ez a szabályozás ugyanakkor bizonyítási nehézségeket vethet fel, ezért a Javaslat a vagyonelkobzás feltételeként csak a megszerző azon tudomását kívánja meg, hogy a vagyon bűncselekményből eredt.

A jóhiszemű szerző érdekeit védi a Btk. 63. §-ának új (3) bekezdése, amely előírja, hogy a vagyonelkobzást pénzösszegben kell elrendelni, ha az elkövető a vagyont jóhiszemű szerzőnek ruházta át.

A Javaslat a hatályos szabályozással megegyezően rendelkezik úgy, hogy az elkobzott vagyon az államra száll.

A 13. §-hoz

A pénzmellékbüntetés legalacsonyabb és legmagasabb összegét, hasonlóan a pénzbüntetésre vonatkozó szabályokhoz, az 1993. évi módosítás állapította meg. Az azóta eltelt öt év változásai indokolják, hogy a pénzmellékbüntetés legalacsonyabb és legmagasabb összegére vonatkozó rendelkezést a jelenlegi valós vagyoni, jövedelmi viszonyok alapján határozza meg a jogalkotó.

A 14. §-hoz

A Javaslat 13. §-a szerinti módosítás a pénzmellékbüntetés legalacsonyabb és legmagasabb összegét jelentősen emeli. Ezzel összefüggésben szükséges módosítani a pénzmellékbüntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatásának szabályait is. Ezért a Javaslat felemeli a pénzmellékbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés leghosszabb tartamát is.

A 15. §-hoz

A próbára bocsátás hatályos szabályait a Javaslat két irányban módosítja.

A Btk. 72. §-ának (1) bekezdését, amely azoknak a bűncselekményeknek a körét állapítja meg, amelyek miatt próbára bocsátás alkalmazható, az 1987. évi III. törvény 10. §-a állapította meg. A Javaslat módosítja e bűncselekményi kört, és differenciáltabbá teszi a szabályozást. A Javaslat szerint a bíróság bármely vétség miatt próbára bocsáthatja az elkövetőt, azonban a három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt a próbára bocsátás csak különös méltánylást érdemlő esetben alkalmazható.

Ez a szabályozás a hatályos rendelkezésektől két irányban tér el. Egyrészt lehetővé teszi, hogy a bíróság bármely, két évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő vétség miatt is alkalmazhassa ezt az intézkedést. A Btk. 11. §-ának (2) bekezdése szerint vétség az a szándékos bűncselekmény, amelyre a törvény két évi, vagy ennél kevesebb szabadságvesztés büntetés kiszabását rendeli, és vétség az összes gondatlan bűncselekmény, a büntetési tételtől függetlenül.

A Javaslat tehát egyrészt lehetővé teszi, hogy a bíróság bármely gondatlan bűncselekmény miatt próbára bocsátást alkalmazzon, azonban csak különös méltánylást érdemlő esetben engedi meg a próbára bocsátás alkalmazását a három évi szabadságvesztéssel büntetendő bűntettek esetében.

A 16-17. §-hoz

A Javaslat a Btk. Általános Részében és Különös Részében szereplő, az elkobzásra vonatkozó jelenlegi rendelkezések tartalmán alapvetően nem változtat. Ugyanakkor indokolt, hogy a Btk. Különös Részében megfogalmazott elkobzásra vonatkozó rendelkezések összhangba kerüljenek az elkobzásnak a Btk. 77. §-a szerinti általános szabályaival.

Az elkobzás egyes esetei Btk. Különös Részében történő szabályozásának lehetőségét alapvetően a Btk. 77. § (3) bekezdésének jelenlegi rendelkezése teremti meg. Ehhez képest azonban több helyen a Btk. nemcsak annak a dolognak az elkobzásáról szól, amelyre a bűncselekményt elkövették, illetve amely az adott vagyoni előny tárgya volt, hanem lehetővé teszi annak a dolognak az elkobzását is, amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, illetve arra szántak. Ez utóbbi kör egyrészt ma is benne van a 77. § (1) bekezdésében, de azzal a feltétellel, miszerint az az elkövető tulajdonában áll.

A Javaslat egyfelől a Btk. 77. § (3) bekezdése szerinti felhatalmazást kiegészíti az iménti tartalommal, másfelől pedig a Különös Részi szabályozásból az Általános Részbe helyezi el mindazokat az elemeket, amelyek az elkobzás helyett választható jogintézményre (az elkobzás alá eső dolog, illetve az előny értékének megfizetésére), az elkobzás mellőzésére, a méltányosság gyakorlására vonatkoznak. Ezzel egyértelművé válik, hogy mindezek érvénye kiterjed a Btk. egészére.

A 18. §-hoz

1. A Btk. büntetési rendszere relatíve határozott, ami azt jelenti, hogy a jogalkotó minden egyes bűncselekményre meghatározza a büntetés nemét, annak alsó és felső határát, az adott ügyben kiszabandó büntetést pedig e határok között a bíróság állapítja meg. Ennek a rendszernek egyrészt zárköve a generális maximum kikötése, másrészt fontos eleme a büntetési tételek kereteinek ésszerű megvonása, harmadrészt mind a tételkereteken belül, mind pedig azok (mindkét irányban történő) tágítása szempontjából a rendszer alapvető szempontnak tartja a bíróságnak a büntetés kiszabásában meglévő, és a mérlegelésben gyökerező kizárólagos jogának tiszteletben tartását.

Mindebből következik, hogy büntetéskiszabásra vonatkozó törvényi szabályozás a jogalkotó és a bíróság közötti kompetencia-megosztást jelenti. A nagyobb törvényi kötöttségek egységesebb ítélkezési gyakorlat kialakulását, nagyobb jogbiztonságot biztosíthatnak, mint a bírói mérlegelés kereteinek tágítása. Ugyanakkor a differenciálatlan ítélkezés szükségképpen igazságtalanságot eredményez a nagy differenciákat mutató életjelenségek értékelése kapcsán. Olyan bírói mérlegelés, szabad működés biztosítására van szükség, amelyet a törvény bizonyos korlátok között tart, és a korlátok közötti tevékenység vonatkozásában sincs a bíróság teljesen törvényi támpont nélkül.

2. A Btk-nak a generális maximumra, és az egyes büntetési tételek kereteire vonatkozó rendelkezései továbbra is megfelelőek, a büntetéskiszabás gyakorlatának tapasztalatai alapvetően nem támasztják alá az ezek megváltoztatására vonatkozó mennyiségi szemléletű kritikákat. Az egyes tételkeretek alsó és felső határa közötti jelenlegi távolság nem tekinthető sem annyira tágnak, ami aránytalanul a bíróságokra helyezné az értékelés hangsúlyát, sem pedig olyan szűknek, ami eleve korlátozná a bírói mérlegelés lehetőségét. Ha ezt figyelmen kívül hagyva a jogalkotó folyamatosan a büntetési tételeket emelné, akkor az szükségszerűen az egész büntetőjog szigorításával, és előbb-utóbb a generális maximum emelésével fog együtt járni.

3. A Javaslat nem változtat a Btk. büntetési rendszerén, illetve a jogalkotó és a bíróság közötti kompetencia-megosztáson. Ugyanakkor két irányban kiegészíti a büntetéskiszabás elveire vonatkozó jelenlegi rendelkezéseket.

Egyfelől a büntetéskiszabási tevékenység kiinduló szempontjaként írja elő az adott tételkeret középmértékéhez történő viszonyítást. Ez nem jelenti a tételkeret adta lehetőségek negligálását, vagy szűkítését, nem teszi a büntetési rendszert abszolúte határozottá, és nem hoz létre büntetéskiszabási kényszerhelyzetet sem. A jogalkotó a jelenlegi büntetéskiszabásra vonatkozó elvekben is előírt körülmények és a választható büntetés közötti viszony vizsgálatához ad támpontot. Ha semmilyen számbajöhető körülmény nincs, akkor értelemszerűen ez a viszony sem áll fenn. Ugyanakkor semmi nem zárja ki (a jövőben sem) azt, hogy a bíróság az egyes körülményeket a saját belátása szerint vesse össze, értékelje, hiszen továbbra sem lesznek a körülmények törvényi szinten kimerítően felsorolva, illetve súlyozva. Ebből következően a Javaslatban a jogalkotó pusztán reális hivatkozási alapot teremt arra, hogy a büntetéskiszabásban megnyilvánuló bírósági értékelés szerinti körülményeket vitassák. Emellett a Javaslatban tükröződik a jogalkotónak az az elvárása is, hogy a bíróság adjon kimerítő indokolást a tételkeret adta lehetőség kihasználásáról. A Javaslat rendelkezései nyilvánvalóan nem érintik a jogalkalmazás elvi irányításának a büntetéskiszabási gyakorlat tapasztalatain alapuló megfontolásait.

4. A Javaslat másfelől a büntetéskiszabás elveinek olyan kiegészítését tartalmazza, amely a bírósági jogalkalmazásban eddig is meglévő szempontra vonatkozik. E szerint ha a bíróság szabadságvesztést szab ki, akkor annak mértékének meghatározásánál a végrehajtás felfüggesztése és a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét figyelmen kívül kell hagynia.

3. Az új rendelkezés szerint azok a súlyosító körülmények, amelyek fennállása esetén életfogytig tartó szabadságvesztést lehet kiszabni, a következők: a bűncselekmény különös tárgyi súlya, az elkövetés módja, a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények büntetési tételei, valamint a bűnösség különösen magas foka. E körülmények - a bűnösség különösen magas fokát kivéve - objektív tényezők, melyek tartalma a bírói gyakorlatban jól kialakult, így a Javaslat e rendelkezése igazodik azokhoz az elvekhez, kriminálpolitikai tételekhez, amelyek alapul szolgálnak a büntetőjog egészéhez, az igazságos, a tett súlyához igazodó büntetés elvéhez, nem hagyva azonban figyelmen kívül azt, hogy a társadalom védelme a Btk. 37. §-ában a büntetés céljaként szerepel.

A 19-20. §-hoz

1. A halmazati büntetés szabályainak megváltoztatását azok az indokok teszik szükségessé, amelyeket a Javaslat 18. §-ához fűzött indokolás tartalmaz. A módosítás szerint az a jelenleg kisegítő szabályként megfogalmazott lehetőség, hogy a határozott ideig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények esetében a legsúlyosabb büntetési tétel a felével emelhető, főszabállyá válik, vagyis minden olyan esetben, amikor határozott ideig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények miatt kell halmazati büntetést kiszabni, a halmazatban lévő legsúlyosabb bűncselekmény büntetési tétele a felével emelkedik.

2. A halmazati büntetés kiszabása szabályainak módosítását indokolt elvégezni a tárgyalásról lemondás esetén kiszabható halmazati büntetés szabályainál is, erről rendelkezik a Btk. 85/A. §-ának új (2) bekezdése.

A 21. §-hoz

1. A Btk-nak a büntetés enyhítésére vonatkozó szabályai a hatályos törvény szerint a büntetési rendszerben meglévő büntetési tételkereteken, és a főbüntetések 38. § (1) bekezdésében felsorolt sorrendjén alapulnak. Így a szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekménynek a Különös Részben meghatározott büntetési tételkereteinél enyhébb szabadságvesztés a Különös Részben meghatározott, az adott tételnél eggyel kisebb tétel alsó határáig szabható ki. A Btk-ban jelenleg a Különös Részben a következő alsó határok szerepelnek: legalább tíz évi, legalább öt évi, legalább két évi és legalább egy évi szabadságvesztés. Ahol a törvény a bűncselekmény büntetésére nem állapít meg alsó határt, ott a Btk. 40. §-ának (2) bekezdése, vagyis az egy napi szabadságvesztés irányadó alsó határként.

2. A büntetés enyhítésének ez a rendszere a Javaslat 18. §-a szerinti szabályozás elfogadásával felülvizsgálatra szorul. A Javaslat 18. §-a a Btk. 83. §-át új (2) bekezdéssel egészíti ki, amely tartalmazza, hogy a határozott ideig tartó szabadságvesztés esetében a büntetés kiszabásakor a bíróságnak a büntetési tétel középmértékéből kell kiindulnia. Erre az alapvető fontosságú rendelkezésre tekintettel nem tartható fenn a hatályos Btk-nak a büntetés enyhítésére vonatkozó szabályozása, amely a soron következő eggyel enyhébb büntetési tétel alsó határáig engedi a leszállást.

A Javaslat ezért a büntetés enyhítésének új szabályait vezeti be. Ennek a szabályozásnak a kiindulópontja az, hogy ha a Különös Részben a cselekményre rendelt büntetési tétel alsó határa is túl szigorú, akkor a soron következő eggyel enyhébb büntetési tétel alsó határa és az eredeti büntetési tétel alsó határa közötti középmértékig enyhíthető a büntetés. Ez szabályozás tehát lényegét tekintve szigorúbb, és összhangban van a Javaslat 18. §-ában megfogalmazott büntetéskiszabási elvekkel.

3. A bemutatott kiindulási alap érvényesül a 87. § (2) bekezdésének új a), b) és d) pontjában. Ettől a kiindulási alaptól eltér a c) pont, mivel a három évi és hat hónapi tartamú középmérték helyett három évben határozza meg a kiszabható legkisebb büntetés tartamát, és eltér az e) pont is, amely a hét hónapi középmérték helyett hat hónapban határozza meg az enyhítő rendelkezéssel kiszabható büntetés legkisebb tartamát. Az eltérés mindkét esetben gyakorlati szempontok alapján történt: a c) pont esetében így tesz különbséget a Javaslat az öttől tizenöt évig, és az öttől tíz évig terjedő szabadságvesztés enyhítése között, a d) pont esetében pedig a bírói gyakorlatra tekintettel állapította meg egy hónapnál alacsonyabb tartamban a kiszabható legenyhébb büntetést.

4. Változást jelent a hatályos szabályokhoz képest, hogy amíg a 87. § (2) bekezdésének jelenlegi d) pontja az egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés helyett különös méltánylást érdemlő körülmény esetén a pénzbüntetés kiszabását is lehetővé teszi, addig a Javaslat szerinti 87. § (2) bekezdésének e) pontja erre nem ad lehetőséget.

A Javaslat az egy, két, három, illetve öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt az egyszeres leszállás szabályaival közérdekű munka, vagy pénzbüntetés alkalmazását teszi lehetővé.

5. A 87. § (3) bekezdésének módosítása technikai jellegű: a (2) bekezdés új felsorolása miatt kell a hivatkozást megváltoztatni.

6. A Javaslat 21. §-ának (2) bekezdése a Btk. 87. §-át új (5) bekezdéssel egészíti ki, amely - a Javaslat 19. §-ában megfogalmazott elvekkel összhangban - csak különös méltánylást érdemlő esetben teszi lehetővé bűnhalmazat esetén az enyhítő rendelkezések alkalmazását.

A 22. §-hoz

1. A Btk. 87/A. §-át, amely a főbüntetés enyhítésének lehetőségét egyes bűncselekmények esetében különös méltánylást érdemlő eset fennállásától teszi lehetővé, az 1997. évi LXXIII. törvény iktatta be a Btk-ba, azzal a céllal, hogy a társadalomra különösen veszélyes bűncselekmények eseteiben a büntetés kiszabásakor a Btk. Különös Részében megállapított büntetési tételkeret alsó határától csak kivételes esetekben lehessen eltérni. E törvénymódosítás az enyhítő szakasz különös méltánylást érdemlő esetben történő alkalmazása szempontjából a bűncselekményi kört alapvetően helyesen állapította meg, azonban indokolt a főbüntetés enyhítésének kivételes jellegét kiszélesíteni a bűnszervezet létrehozása bűncselekményére, valamint a Javaslat 57-59. §-ai szerint módosítandó három bűncselekményre, továbbá a Javaslat 60. §-ával beiktatandó nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel való visszaélésre. Ezért a Javaslat 22. §-a a Btk. 87/A. § (1) bekezdésnek d) pontját módosítva, akként rendelkezik, hogy e további öt bűncselekmény esetében - a lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés enyhébben minősülő alakzatai kivételével - is csak különös méltánylást érdemlő esetben lehet enyhíteni a főbüntetést.

2. A 166. § (2) bekezdésének a Javaslat 39. § (1) bekezdése szerinti kiegészítésével függ össze a Btk. 87/A. § (1) bekezdése c) pontjának módosítása, mert az emberölés új minősített esetében is indokolt különös méltánylást érdemlő körülményhez kötni a büntetés enyhítését.

3. A büntetés enyhítésének különös méltánylást érdemlő esethez történő kötése indokolt a nemzetközi jogi kötelezettség megszegésének (Btk. 261/A. §) súlyosabban minősülő eseteiben is.

A 23. §-hoz

A Javaslat a bűntett miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén a próbaidő alsó határát a jelenlegi egy évről két évre emeli fel. A változás differenciáltabb szabályozást hoz létre, és ezzel jobban kifejeződik a bűntett és a vétség közötti különbség. A Btk. 11. §-ának (2) bekezdése értelmében bűntett az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre a törvény két évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli. Erre figyelemmel indokolt, hogy a végrehajtás felfüggesztése esetén a próbaidő a jelenleginél jobban kifejezze a bűncselekmény tárgyi súlyán és a bűnösségen alapuló bűntett-vétség elhatárolást.

A 24. §-hoz

1. A Javaslat 24. §-a további okokat állapít meg, amelyek fennállása esetén a kiszabott büntetés végrehajtása nem függeszthető fel. A büntetés végrehatásának felfüggesztése a büntető ítélkezésben nem tekinthető kivételes intézménynek, a bíróságok a kiszabott büntetések jelentős hányadát felfüggesztik. A végrehajtás felfüggesztésének előfeltétele a Btk. 89. § (1) bekezdése szerint, hogy az elkövető személyi körülményeire figyelemmel alaposan feltehető legyen, hogy a büntetés célja a végrehajtás nélkül is elérhető legyen.

Az elkövető személyi körülményeit a bíróság alapvetően a büntetés kiszabásakor kell, hogy értékelje. Ezt rögzíti a Javaslat 18. §-a szerinti módosítás is, amikor a Btk. 83. §-ába új (4) bekezdést iktat, amely kimondja, hogy a bíróság a szabadságvesztés mértékét a végrehajtás felfüggesztése lehetőségének figyelmen kívül hagyásával állapítja meg.

2. Kizárt a büntetés végrehajtásának felfüggesztése a többszörös visszaeső esetében, valamint akkor ha az elkövető a bűncselekményt bűnszervezet tagjaként vagy bűnszövetségben követte el, továbbá, ha a három évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt üzletszerűen követte el. Az e személyekre kiszabott büntetés végrehajtásának felfüggesztése az elkövetett bűncselekmény jellege, illetve az elítélt életvezetése miatt kizárt.

A 25. §-hoz

1. Az összbüntetés jogintézményét a magyar büntetőjogba az 1950. évi II. törvénnyel bevezetett új Általános Rész vezette be, utólagos összbüntetés néven. Ezt a szabályozást vette át aztán az 1961. évi V. törvény, majd a hatályos Btk., amelynek jelenlegi szabályait az 1993. évi XVII. törvény állapította meg.

Az összbüntetés bizonyos rokonságot mutat a halmazati büntetéssel: amíg a halmazati büntetés esetén a bűncselekmények halmazatáról, addig az összbüntetés esetében az ítéletek halmazatáról van szó. Mind a halmazati büntetés, mind az összbüntetés jogintézménye azt a célt szolgálja, hogy az elítéltet kedvezőbb helyzetbe hozza abban az esetben, ha a bűncselekmények vagy a kiszabott büntetések találkoznak.

Az összbüntetés hatályos szabályai szerint, ha az elítéltet több, határozott ideig tartó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, és a kiszabott büntetéseket még nem hajtották végre, vagy azokat folyamatosan hajtják végre, a kiszabott büntetéseket összbüntetésbe kell foglalni. Az összbüntetés mértékére a törvény azt az útmutatást adja, hogy annak el kell érnie a kiszabott szabadságvesztések közül a leghosszabb tartamút, de ne érje el a büntetések együttes tartamát. Ebből a törvényi rendelkezésből kiindulva, az összbüntetés esetén elengedhető büntetési tartam nagyságára nézve a Legfelsőbb Bíróság 151. számú büntető kollégiumi állásfoglalása azt tartalmazza, hogy az elengedés mértéke két büntetés összbüntetésbe foglalása esetén a rövidebb tartamú szabadságvesztés egyharmad körüli részének elengedéséig is terjedhet (I./A/1. pont).

2. A Javaslat az összbüntetés e formáját megszünteti. Nincs alap ugyanis annak jogi oldalról történő igazolására, hogy a törvényesen kiszabott több büntetés folyamatos letöltése az elítéltre nézve jogilag hátrányos volna, így a törvényesen kiszabott büntetések végrehajtásából adódó hátrányokat az elítéltnek el kell viselnie, azokon nincs mit orvosolni.

3. Abban az esetben, amikor az elítélt valamennyi - különböző ítéletekkel elbírált - bűncselekményt a legkorábban hozott ítélet jogerőre emelkedését megelőzően követte el, az elítélttel szemben - az ügyek egyesítése folytán - elvileg lehetőség lett volna a legkorábban hozott ítéletben halmazati büntetést kiszabni. Erre a helyzetre tartalmaz sajátos rendelkezést a Btk. 93. §-ának (4) bekezdése, amikor úgy rendelkezik, hogy ekkor az összbüntetés tartamát úgy kell megállapítani, mintha halmazati büntetést szabnának ki. Ezt, a bírói gyakorlat által "quasi halmazati" büntetést, mint az összbüntetés másik lehetséges típusát a Javaslat rendelkezései továbbra is fenntartják.

A halmazati büntetésnek a Javaslat 19. §-a szerinti módosítása sem jelenti ugyanis a kumuláció elvének érvényesülését, vagyis azt az esetet, amikor a több bűncselekményre kiszabható büntetések összeadódnak. Ez a magyar jogi hagyományoktól idegen megoldás lenne, és a gyakorlatban sem lehetne megfelelően alkalmazni.

A halmazati büntetés szabályai tehát az elkövetőre nézve továbbra is kedvezőbbek. Abban az esetben pedig, amikor az elítélt az elítéltetései alapjául szolgáló bűncselekményeket még a legkorábban hozott ítélet jogerőre emelkedése előtt követte el, lehetőség lett volna a halmazati büntetés szabályainak alkalmazására. Ennek elmaradása a terhelt terhére nem róható, ezért a "quasi halmazati összbüntetés" jogintézményének fenntartása továbbra is indokolt.

A 26. §-hoz

A Javaslat a Btk. 92. §-ának (2) bekezdésében meghatározott összbüntetés intézményét hatályon kívül helyezi, és csak a quasi halmazati összbüntetést tartja fenn. Erre figyelemmel az összbüntetés tartamára vonatkozó rendelkezést módosítani kell. A módosítás tartalmilag nem hoz létre új szabályt: szó szerint megegyezik a hatályos törvény 93. §-a (4) bekezdésének utolsó mondatával.

A 27. §-hoz

1. A 97. § (1) bekezdésének második mondatát azért kell kiegészíteni a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 607. §-ának (2) bekezdésével beiktatott 87/C. §-ra történő hivatkozással, mert ez az 1998. évi XIX. törvényből indokolatlanul kimaradt. A tárgyalásról lemondás esetén alkalmazandó leszállított felső büntetési tételek a halmazati büntetés esetében is irányadók, ezt az új Be. 607. §-ának (1) bekezdésével az általános szabályok közé beiktatott 85/A. §, kimondja. Hasonló rendelkezés megfogalmazása a különös és többszörös visszaesők esetében is indokolt.

2. A 97. § új (3) bekezdése is pontosítást hajt végre. A 97. § (1) bekezdése szerint a különös és többszörös visszaesőkre vonatkozó rendelkezések akkor alkalmazhatóak, ha a törvény másképp nem rendelkezik. Azokban az esetekben, amikor a Btk. Különös Része a különös visszaesőként történő elkövetést a bűncselekmény minősített eseteként szabályozza (jelenleg csupán az emberölésnél, a Javaslat szerinti módosítások azonban több helyen is bevezetik e minősített esetet), a kétszeres értékelés tilalma folytán a 97. § (1) bekezdésében meghatározott, a büntetési tétel felső határának emelésére vonatkozó szabály nem alkalmazható. Ezt mondja ki a 97. §-ba felvett új (3) bekezdés.

A 28. §-hoz

A Javaslat 2. §-a a szabadságvesztés alsó határát egy napról két hónapra emeli fel. Erre a rendelkezésre figyelemmel a fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés alsó határára vonatkozó rendelkezést is módosítja a Javaslat, és szabadságvesztés legrövidebb tartamát egy hónapban állapítja meg.

A 29. §-hoz

1. Az egységes intézkedés jogintézményét az 1995. évi XLI. törvény 6. §-a iktatta be a Btk. fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezései közé, azt az esetet szabályozva ezzel az új intézménnyel, amikor a fiatalkorúval szemben több javítóintézeti nevelést rendeltek el, és ezeket még nem hajtották végre, vagy folyamatosan hajtják végre. A jogintézmény lényege szerint ez tehát a javítóintézeti nevelések találkozása esetére megállapított sajátos összbüntetési rendelkezés.

A Javaslat 25. §-a azt a rendelkezését, amely a még végre nem hajtott, vagy folyamatosan végrehajtott szabadságvesztéseket rendeli összbüntetésbe foglalni, hatályon kívül helyezi. Ez a változás érinti a fiatalkorúakat is, mivel e szabályozás folytán a fiatalkorúak sem részesülhetnek e címen az összbüntetés nyújtotta kedvezményben. Ugyanakkor a Javaslat fenntartja az intézkedésként alkalmazott javítóintézeti nevelés esetében e sajátos összbüntetési szabályt, melynek indoka az, hogy a javítóintézeti nevelés, bár intézkedés, a személyi szabadságot elvonja. Ezért, figyelemmel a sajátos elkövetői körre, indokolt, hogy a csupán nevelő jellegű intézkedésként elrendelt javítóintézeti nevelés esetében a több elrendelt intézkedés tartama ne kumulálódjon.

2. A módosítás éppen ezért nem érdemi, hanem a hatályos szöveget pontosítja. A hatályos rendelkezés ugyanis - értelemzavaróan hibás módon - csupán azt zárja ki, hogy az egységes intézkedésként elrendelt javítóintézeti nevelések együttes tartamát ne érje el az egységes intézkedésként elrendelt javítóintézeti nevelés (amely a többszörös összbüntetés szabályainak átvételét jelenti), de arra nem tartalmaz rendelkezést, hogy a nem egységes intézkedésként elrendelt javítóintézeti nevelések esetében mi legyen az egységes intézkedés tartamának felső határa.

A 30. §-hoz

1. A Javaslat 30. §-a a Btk. katonákra vonatkozó VIII. fejezetébe új értelmező rendelkezéseket iktat be, amely szorosan összefügg Magyarországnak az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez történő csatlakozásával.

2. A NATO-hoz történő csatlakozás, valamint az a tény, hogy magyar katonák már most is, de a jövőben nyilván még többször fognak külföldön szolgálatot teljesíteni, a katonai büntetőjog szabályainak (Btk. VIII. és XX. fejezete) a felülvizsgálatát is szükségessé teszik. A nemzetközi kötelékben szolgálatot teljesítő katonák védelme, valamint az ilyen helyzetben az általuk elkövetett bűncselekmények egyértelmű büntetőjogi fenyegetettségének megteremtése érdekében szükséges olyan értelmező rendelkezések beiktatása, amely egyértelműen rendezi a külföldön szolgálatot teljesítő magyar katona cselekményének büntetőjogi megítélését.

3. A hatályos Btk. alapján nem adható egyértelmű válasz arra, hogy a nemzetközi kötelékben (például NATO parancsnokságokon) szolgálatot teljesítők esetén bűncselekménynek minősül-e a Btk. XX. Fejezetében meghatározott valamely tényállásszerű magatartás. A Btk. 10. §-ának (2) bekezdése szerint bűncselekmény az a társadalomra veszélyes tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti. A katonai bűncselekmények jogi tárgya jelenleg természetszerűen a nemzeti haderő katonai szolgálati rendje, fegyelme, a nemzeti hadsereg harcképessége.

A Btk. ilyen irányú rendelkezésének hiányában azonban a tételes jog alapján nem dönthető el, hogy a törvényhozó a katonai bűncselekmények szabályozásával kívánta-e védeni azt a katonai szövetségi rendszert, amelyhez a Magyar Köztársaság csatlakozik, vagyis a nemzetközi kötelékben szolgálatot teljesítő magyar katonának a magyar Btk-ban katonai bűncselekménnyé nyilvánított, tényállásszerű magatartása sérti-e magyar büntetőjog által védett jogi tárgyat, vagy sem, és az sem válaszolható meg egyértelműen, hogy a magyar Btk. által bűncselekménynek tekintett cselekmény folytán sérült-e a nemzetközi kötelék, mint katonai egység érdeke.

Ezért a Btk-ban rendezni kell mind a szövetséges haderő katonájának a magyar katonával egyenrangú védelmét, mind pedig a szövetséges haderővel együtt tevékenykedő magyar katonának a szolgálati rendet és függelmi viszonyokat, valamint a harcképességet veszélyeztető bűncselekményének kérdését.

4. A 122/A. § beiktatása a vázolt helyzetre egyértelmű választ ad azzal, hogy - hasonlóan a korábban hatályban volt katonai büntetőtörvénykönyvekhez - meghatározza, hogy a más állam katonája ellen elkövetett katonai bűncselekmény mikor büntetendő a magyar Btk. szerint. A rendelkezés szerint két ilyen eset fordulhat elő. Az egyik, amikor a magyar katona a katonai bűncselekményt a szövetséges fegyveres erő katonájával szemben, a szolgálati feladat közös ellátása alatt követi el, a másik, amikor a magyar katona az ENSZ vagy más nemzetközi szervezet, például az EBESZ felkérésére végzett nemzetközi tevékenység keretében külföldi szolgálat során, a más állam katonájával szemben, a szolgálati feladat közös ellátása során követ el katonai bűncselekményt.

A magyar katona külföldön elkövetett, nem katonai bűncselekményére nézve a Btk. általános szabályai irányadók.

A szövetséges fegyveres erő fogalmát a Javaslat 81. §-a tartalmazza, amely a Btk-ba új 368. §-t iktat be. A Btk. 122. §-ának (1) bekezdése tartalmazza ugyan a Btk. alkalmazásában katonának minősülő személyeket, ez a meghatározás azonban a szövetséges fegyveres erő katonája esetében nem alkalmazható. Ezért a szövetséges fegyveres erő katonájának, illetőleg a más állam katonájának fogalmára az új 122/A. § (2) bekezdése tartalmaz rendelkezést, amikor a katona fogálmát kiterjeszti a rendőrség és a polgári védelmi szolgálat tagjára is. A szűken vett katona fogalmának meghatározására nincs szükség, mert ezt a fogalmat a NATO alapdokumentumai tartalmazzák. A külföldi rendőrség, illetve polgári védelmi szolgálat tagjára a katona fogalmának kiterjesztése azért indokolt, mert mind az új szövetségi kötelékben, mind az ENSZ felkérésére végzett tevékenység során előfordulhat, hogy a magyar büntetőjog szerint katonának minősülő személy nem a szorosan vett fegyveres erő állományába tartozó külföldi személlyel, hanem rendőri vagy polgári védelmi feladatot ellátó személlyel kerül közös alkalmazásra.

5. A 122/B. § a Btk. XX., katonai bűncselekményekről rendelkező fejezetének hatályát arra az esetre terjeszti ki, ha a magyar katona szövetséges fegyveres erőknél teljesít szolgálatot, illetve az ENSZ vagy más nemzetközi szervezet felkérésre végzett békefenntartói, béketeremtői vagy megfigyelői szolgálat keretében követ el a Btk. XX. fejezetébe ütköző, tényállásszerű magatartást.

A 31. §-hoz

1. A Btk. 124. §-a a katona elkövetők esetén érvényesülő különleges büntethetőséget megszüntető okot szabályoz. Ha a tettes szolgálati viszonyának megszűnése óta egy év eltelt, a katonai vétség elkövetőjének büntethetősége megszűnik. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a katonai vétség elkövetőjével szemben a bíróság próbára bocsátást alkalmaz. A Btk. 72. §-a szerint a próbaidő tartama egy évtől három évig terjedhet, a tartamot években kell meghatározni.

2. A gyakorlatban többször előfordult, hogy a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt az újabb ügy elbírálása során próbára bocsátás megszüntetése és halmazati büntetés kiszabása lenne indokolt, erre azonban a Btk. 124. §-ának jelenlegi rendelkezése alapján nem kerülhet sor, mivel az elkövető büntethetősége megszűnt a szolgálati viszony megszűnését követő egy év elteltével. Ezt az ellentmondást oldja fel a 124. § új rendelkezése, amikor kimondja: a büntethetőség megszűnésére vonatkozó különleges rendelkezés nem érvényesül akkor, ha a bíróság a Btk. 73. §-ának (2) bekezdése alapján a próbára bocsátást megszünteti, és ezzel - az általános szabályokkal egyezően - lehetővé válik, hogy a bíróság a próbára bocsátással elbírált ügyben is büntetést szabjon ki.

A 32-33. §-hoz

A Btk. 127. §-ának és 132. §-ának módosítását az időközben bekövetkezett jogszabályváltozás indokolja. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) a továbbszolgáló állományviszonyt megszüntette, és bevezette a szerződéses állománykategóriát. Erre a törvénymódosításra figyelemmel a Btk. e rendelkezéseit is pontosítani kell.

A 34. §-hoz

1. A Javaslat 34. §-a a Btk. Általános Részének értelmező rendelkezései közé iktatja be a közfeladatot ellátó személy fogalmát. A közfeladatot ellátó személyek körét jelenleg a Btk. 230. §-a határozza meg, a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak tényállásában.

2. A Javaslat a hatályos 230. § szerinti felsorolást több ponton módosítja és kiegészíti. A 137. § új 2. a) pontja a közfeladatot ellátó személyek körét kiegészíti a közúti közlekedési szolgáltatást végző más személlyel.

A 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet 1. §-ának (2) bekezdése alapján a közúti közlekedési szolgáltatás felöleli a járművel díj ellenében végzett személyszállítást, az árufuvarozást és az autómentést. A Javaslat e tevékenységi, személyi körből a személyszállítást végző szolgáltatókat részesíti fokozottabb büntetőjogi védelemben.

A Btk. 230. §-ának a) pontját az 1997. évi LXXIII. törvény módosította. Az 1997-es módosítás előtt a szabályozás diszkriminatív volt, mivel a közforgalmú közlekedési vállalatnál személytaxi szolgáltatást végzőkre a 230. § a) pontja kiterjedt, míg más személytaxi szolgáltatást végzőkre nem. A módosítás a fokozott büntetőjogi védelmet abba az irányba szűkítette, hogy a közfeladatot ellátó személyek köréből minden fajta személytaxi szolgáltatást végzőt kirekesztett. A Javaslat szerinti módosítás az 1997-es módosításhoz képest ellenkező irányú, tehát a közfeladatot ellátó személyek körét kitágítja.

A polgári védelemről szóló 1996. évi XXXVII. évi törvénnyel összefüggésben szükségessé vált a polgári védelmi szervezetnél polgári védelmi szolgálatot teljesítők fokozottabb büntetőjogi védelmének megteremtése is. A Javaslat ezért a Btk. eredeti 230. §-ának c) pontjában meghatározott személyi körre vonatkozó rendelkezés helyett a Btk. új 137. § 2. c) pontjában a fenti személyi kört is közfeladatot ellátó személynek minősíti.

A Btk. eredeti 230. §-ának c) pontja a fegyveres biztonsági őrségről, természetvédelmi és a mezei őrszolgálatról szóló 1997. évi CLIX. törvénnyel kiüresedett. E törvény e szervezeteket közhatalmi feladatokkal látta el, ezzel a Btk. eredeti szövegezésének megfelelő "közfeladatot ellátó polgári őr" fogalmát kitöltő személyi kör már hivatalos személynek minősül.

A 230. § f) pontjának a módosítása is szükségessé vált, mivel a hatályos rendelkezés megfogalmazása - a külön jogszabályra történő utalással - határozatlansági elemet tartalmaz. Az egészségügyről szóló - 1972. évi II. törvényt felváltó - 1997. évi CLIV. törvény 139. §-a tételesen felsorolja, hogy az egészségügyi dolgozó, valamint az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személy mely esetekben minősül közfeladatot ellátó személynek.A pedagógus fokozott büntetőjogi védelmére az 1985. évi I. törvény 40. §-ának (4) bekezdése tartalmazott rendelkezést, azonban e szabályt felváltotta a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 16. §-ának (3) bekezdése. E jogszabályi változásokra figyelemmel vált indokolttá az egészségügyről, valamint a közoktatásról szóló törvényre történő hivatkozás.

A 35. §-hoz

A Javaslat a Btk. értelmező rendelkezései körében módosítja bűnszervezet fogalmát, és újabb ismérvekkel egészíti ki. Az 1997. évi LXXIII. törvény 1997. szeptember 15-i hatállyal bevezette Btk-ba a bűnszervezet fogalmát a vonatkozó Különös Részi változtatásokkal (a bűnszervezet létrehozásának 263/C. § szerinti tényállása, illetőleg a bűnszervezet tagjakénti elkövetés egyes bűncselekményeknél minősítő körülményként való beillesztésével) együtt.

A bűnszervezet fogalma alapvető jelentőségű az ilyen bűncselekmények bizonyíthatóságának szempontjából. A Javaslat fenntartva a jelenlegi konstrukciót, amely a bűnszervezetet a bűnszövetségre visszavezetve definiálja, további ismérveket határoz meg támpontként. A Javaslat alapján a bűnszervezetnek egyfelől külsőleg felismerhető tulajdonsága az, hogy bűncselekmények rendszeres elkövetése révén haszonszerzés végett jött létre. Másfelől a bűnszervezet belső tulajdonsága az, hogy feladatmegosztáson, alá-fölérendeltségi rendszeren és személyi kapcsolatokon nyugvó szerepvállaláson alapul.

A bűnszervezet Javaslat szerinti fogalma hangsúlyt helyez arra a körülményre, amely a magatartás szervezeti keretben való kifejtése iránti igényt mutatja, és ebből adódóan minőségileg más, mint pusztán egyének együttcselekvése. Másrészt a Javaslat szerinti fogalomban megjelenik a személyi kapcsolatok szerepe, illetve a bűnszervezetben való léttel szükségképpen együttjáró (akár absztrakt) személyi szerepvállalás jelentősége.

A Javaslat a módosítással azt kívánja elérni, hogy bűnszervezet ne pusztán önmagával definiálható fogalom legyen, hanem a bűnszervezetiség megállapíthatóságában a mechanizmus ismérvei egyértelmű támpontot adjanak.

A 36. §-hoz

1. A Javaslat 2. §-ával összefüggésben módosítani szükséges a Btk-nak visszaeső bűnelkövetőre vonatkozó fogalom-meghatározását is: a jelenleg hatályos szabályozás ugyanis azt kívánja meg a visszaeséshez, hogy az elkövetőt előzőleg harminc napot meghaladó szabadságvesztésre ítélték. Figyelemmel azonban arra, hogy a Javaslat a szabadságvesztés alsó határát két hónapra emeli, a harminc napot meghaladó szabadságvesztésre utaló szöveget a visszaesőkre vonatkozó fogalomból el kell hagyni.

2. Az 1993. évi XVII. törvény 34. §-ának (2) bekezdésével megváltoztatta a Btk. 137. §-ának 12. pontját, amely a visszaeső fogalom-meghatározását adja meg. Ugyanakkor e törvény érintetlenül hagyta a 137. § többszörös visszaesőről rendelkező 14. pontját, amely a többszörös visszaesőkénti megítéléshez a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően visszaesőként szabadságvesztésre ítélést, tartalmazza. A korábbi joghelyzetben visszaesőt nem ítélhettek próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, és a határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama három hónap volt. Így a törvényhozói akarat kifejezésére a Btk. 137. §-ának 14. pontjában elegendő volt annak a feltüntetése, hogy "visszaesőként szabadságvesztésre" ítélték, minthogy ez mindenképp végrehajtandó büntetést jelentett.

A Btk. 137. §-a 14. pontjának - a fentiekből következő - szükségesnek mutatkozó megváltoztatása 1993-ban nem történt meg, így a hatályos törvény szövege lehetőséget adhat olyan értelmezésre, hogy a többszörös visszaesést az is megalapozza, ha korábban visszaesőként próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, illetőleg akár egynapi szabadságvesztésre ítéltek valakit, - mivel ezek is beletartoznak a "szabadságvesztésre ítélték" fogalmába. A Javaslat ezt a bizonytalan jogi helyzetet orvosolja, amikor a többszörös visszaeső fogalmába beépíti a végrehajtandó szabadságvesztésre történő utalást.

A 37. §-hoz

A Javaslat az értelmező rendelkezéseket kiegészíti a különös méltánylást érdemlő eset fogalmával. A Btk-ban jelenleg is több helyen szereplő fogalom meghatározására a jogalkalmazás segítése érdekében kerül sor.

A különös méltánylást érdemlő eset megállapítása a büntetés kiszabása során történik, amikor a bíróság a bűncselekmény alanyi és tárgyi oldalán jelentkező büntetéskiszabási körülmények alapján jut arra a meggyőződésre, hogy a törvény által a különös méltánylást érdemlő esetre előírt enyhébb jogkövetkezmények alkalmazhatók.

A 38. §-hoz

A Javaslat 38. §-a a Btk. XI. fejezetébe új bűncselekményként iktatja be a nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása bűntettét. Hazánk az elmúlt időszakban több olyan nemzetközi egyezményhez is csatlakozott, amely valamely fegyverfajta kifejlesztését, gyártását, felhasználást tiltja, és előírja az egyezmény által tiltott tevékenység büntetőjogi üldözését.

A Btk. hatályos szabályai nem tartalmaznak a korábban az 1948. évi LXII. törvény (katonai büntetőtörvénykönyv) 113. §-ában meghatározott bűncselekményhez hasonló önálló tényállást, jelenleg a tiltott harci eszköz alkalmazása a bűnös hadviselés (Btk. 160. §) megállapítására lehet alkalmas. Figyelemmel azonban arra, hogy hazánk az utóbbi két évben több olyan nemzetközi egyezményhez is csatlakozott, amely újabb tilalmakat állít fel, indokolt a nemzetközi szerződés által tiltott fegyverek alkalmazását önálló tényállásban büntetni rendelni.

Azokat az egyezményeket, amelyek valamely fegyverfajta alkalmazását tiltják, a Javaslat tételesen felsorolja a az új 160/A. § (2) bekezdésében.

A háború, a hadműveleti és a megszállt terület, valamint az ellenség, a polgári személy és a hadifogoly fogalmát a háború áldozatainak védelmére, Genfben, 1949. augusztus 12-én kötött Egyezmények tartalmazzák.

A 39. §-hoz

1. A Javaslat 39. §-ának (1) bekezdése az emberölés új minősített esetei közé újabb esetet iktat be, és a meglévő egyik pont alkalmazását kiszélesíti.

Egyrészt a Btk. 166. § (2) bekezdése e) pontjának módosításával a hivatalos személy sérelmére elkövetett emberöléssel egyezően rendeli büntetni a közfeladatot ellátó személy sérelmére elkövetett emberölést, és a hivatalos személy vagy a közfeladatot ellátó személy védelmére kelt személy ellen elkövetett emberölést.

Másrészt a Btk. 166. §-ának (2) bekezdését új i) ponttal egészíti ki, amely az emberölés minősített eseteként rendeli büntetni, ha az emberölést tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel szemben követik el. A rendszerváltás - és különösen az 1993. évi XVII., majd az 1995. évi XLI. törvény megalkotása - óta a büntetőjog fokozottabban üldözi a kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekményeket. Ezt a tendenciát kívánja folytatni a Javaslat, amikor az emberölés minősített esetei közé iktatja be a gyermekkorú sérelmére elkövetett emberölést.

2. A Btk-nak a Javaslat 40. §-a szerinti 166/A. §-sal történő kiegészítése teszi szükségessé a Btk. 166. §-a (5) bekezdése a) pontjának módosítását, amely az emberölésnél a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmények közé iktatja be az újszülött megölésének bűncselekményét is.

A 40. §-hoz

1. A Javaslat e §-a a Btk-t új 166/A. §-sal egészíti ki, amely az emberölés új, enyhébben minősülő alakzataként vezeti be az újszülött megölése bűncselekményét.

Az első magyar büntetőtörvénykönyv, az 1878. évi V. törvénycikk 284. §-a ismerte a gyermekölés tényállását, amelyet az az anya követett el, aki a házasságon kívül született gyermekét a szülés alatt vagy közvetlenül a szülést követően megölte. Az 1961. évi V. törvény az emberölésnek ezt az enyhébben minősülő esetét nem tartotta fenn azzal az indokkal, hogy a Csemegi kódex megalkotása idején fennállt viszonyokhoz képest a nők társadalmi helyzetében, a házassági köteléken kívül született gyermek jogállásában, a társadalmi és gazdasági viszonyokban bekövetkezett alapvető változásokra figyelemmel a privilegizált eset fenntartása szükségtelenné vált.

Az emberölési ügyekben követett ítélkezési gyakorlat alakulása azt mutatja, hogy az ilyen bűncselekmények megítélése általában enyhébb a többi emberölési ügynél. Ennek elsődleges indoka azonban ma már nem az, amely miatt első büntetőtörvénykönyvünkben ilyen privilegizált tényállás megalkotásának szükségessége felmerült, hanem az a körülmény, hogy a szülő nő - különösen a titkolt terhesség esetében - a szülési folyamat során kivételes testi és lelki állapotban van, amely sok esetben a beszámítási képességre is kihatással van.

2. A Javaslat 39. §-a új minősített emberölésként határozza meg a tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére történő elkövetést. Ezzel a gyermekölési cselekmények - a büntetés kiszabásában is - szükségképpen mindig súlyosabban minősülnének a hatályos szabályozásnál, ahol a szülés alatt vagy közvetlenül a szülés után, a szülő nő által az újszülött sérelmére elkövetett emberölés az emberölés alapeseteként minősül.

A Btk 87/A. §-a, amelyet az 1997. évi LXXIII. tv. éppen abból a jogpolitikai megfontolásból iktatott be a Btk-ba, hogy a legsúlyosabb bűncselekmények esetében a büntetés enyhítése kivételes legyen, a Javaslat 21. §-a szerinti módosítással együtt azt eredményezné, hogy a bíróságoknak azokban az esetekben is a minősített emberölés miatt kellene kimondaniuk a szülő nő bűnösségét, amelyekben jelenleg az emberölés alapesete miatt állapítják meg felelősségüket. Ez pedig ahhoz a nem kívánatos helyzethez vezetne, hogy a tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett cselekmények vonatkozásában a törvény szigorúbb megítélése differenciálatlan lenne.

3. A Javaslat ezért kívánja bevezetni ismét a gyermekölés privilegizált tényállását, amely igazodik az ilyen ügyekben követett bírói gyakorlathoz. Az újszülött megölésének privilegizált esetként való megjelenítése nem a sértett személyének eltérő megítélésből fakad. Az újszülött megölése ugyanolyan emberölés, mint bármely más természetes személy megölése. A Javaslat éppen ezért nem az újszülött fogalmát határozza meg, hanem arra az elkövetési magatartásra van tekintettel, ami a szülés folyamán, vagy a szülést közvetlen követően történik. A Javaslat a szülő nőnek a szüléskori állapotából indul ki, és a privilegizált megítélést erre építi rá. A bírói gyakorlat ezt a helyzetet értékeli jelenleg akkor, amikor a 166. § szerinti emberölés miatt az enyhítő szakasz alkalmazásával az öt éves alsó határ alatt szabja ki a büntetést. A Javaslat a két évtől nyolc évig terjedő büntetési tétel meghatározásával keretet ad a büntetés kiszabás számára, anélkül hogy a bírói gyakorlatnak az enyhítő szakaszhoz kellene folyamodnia.

A 41. §-hoz

A Btk. 170. §-ának (4) bekezdését az 1997. évi LXXIII. törvény 13. §-ának (2) bekezdése állapította meg. A törvényt kihirdető 1997. évi 66. számú Magyar Közlöny a bekezdés szövegét hibásan hirdette ki. A bekezdés szerkezetéből következik, hogy az utolsó fordulatban a "követik el" szövegrész nyelvtanilag nem illeszkedik a nyelvtani alanyhoz, az "elkövető"-höz. A Javaslat 41. §-a ezt a nyilvánvaló hibát orvosolja.

A 42. §-hoz

A Javaslat az emberkereskedelem tényállásának megalkotására tekintettel módosítja a személyi szabadság megsértése bűncselekményének tényállását. A módosítás egyrészt arra irányul, hogy értékelést kapjon az az eset, amikor valaki emberkereskedelem révén hozzákerült, személyi szabadságától megfosztott személyt továbbra is rabságban tartva munkára kényszerít. Másrészt a Javaslat a személyi szabadság megsértésének minősített esetei közé illeszti a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére való elkövetés, amit egyfelől ezen alanyi kör fokozottabb védelme, másrészt az indokol, hogy így kerül összhangba a rendelkezés az emberkereskedelemnél is érvényesített szempontokkal.

A 43. §-hoz

1. A Javaslat új tényállásként fogalmazza meg az emberkereskedelem bűncselekményét. A hatályos joganyag részét képezi 1933. évi III. törvény, amely a rabszolgaság tárgyában Genfben, 1926. évi szeptember hó 25-én kelt nemzetközi egyezményt (Egyezmény) becikkelyezte. Az Egyezmény alapján a rabszolgaság az egyénnek az az állapota vagy helyzete, amelyben felette a tulajdonjognak ismérveit vagy egyes ismérveit gyakorolják; a rabszolga-kereskedés pedig magában foglal minden elfogási, megszerzési vagy átengedési cselekményt, amely az egyénnek rabszolgaságba vetésére, eladás vagy csere céljára való megszerzésére, kereskedésére irányul.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 1. cikke kinyilvánítja, hogy minden emberi lény szabadon születik, és egyenlő méltósága és joga van. Az emberi méltósághoz való jognak két funkciója van. Egyrészt azt fejezi ki, hogy van egy abszolút határ, amelyen sem az állam, sem más emberek kényszerítő hatalma nem terjedhet túl, vagyis az autonómiának, az egyéni önrendelkezésnek egy mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva az ember alany maradhat, és nem válik eszközzé vagy tárggyá. A méltósághoz való jog másik funkciója az egyenlőség biztosítása.

A Btk. jelenlegi rendelkezései lefednek minden olyan helyzetet, amikor valamely dologgal való cselekvés társadalomra veszélyes (ehhez képest vagy más tulajdoni, illetve birtokállapotát sérti, vagy a forgalom engedélyhez kötése folytán az engedély nélküliséggel eleve jogellenessé válik), továbbá az 1998. évi XXII. törvény alapján egyértelművé vált, hogy a dolog fogalmán kívül lévő emberi gén, sejt, ivarsejt, embrió, szerv, szövet, halott teste, annak része feletti jogellenes kereskedés ugyancsak bűncselekmény. Ebből a rendszerből egyedül maga az ember marad ki.

2. A Javaslat abból indul ki, miszerint a méltósághoz fűződő jog alapján megengedhetetlen, hogy az ember maga kereskedés tárgyává váljon. Ha ilyen történik, akkor az sui generis bűncselekmény, és erről rendelkezik a Javaslat. A tényállás az elkövetési magatartások körében a pénzért történő adásvételt, a bármi más ellenszolgáltatásért történő átadást, átvételt, a más személyért való elcserélést, és embernek mindezek végett történő megszerzését tartalmazza. A tényállás fenyegeti az adásvétel, illetőleg a csere mindkét pólusán lévő elkövetőt. A Javaslat abból indul ki, hogy az emberi lény ez esetben, tárgyként szerepel, és ebből következően fogalmilag kizárt, hogy a "forgalomban" részt vesz.

3. A Javaslat a minősített esetek rendszerét négy prioritásra építi fel. Ezek egyfelől a sértetti alanyi körre, másfelől az emberkereskedelem céljára, illetve elkövetési módjára vannak tekintettel. A Javaslat a sértetti alanyi körön belül az alapesetnél súlyosabban értékeli egyrészt a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy, másrészt a személyi szabadságától megfosztott személy sérelmére történő elkövetést. A Javaslat az alapesetnél súlyosabban értékeli a cselekményt, ha azt munkavégzés, vagy nemi cselekmény végzése céljából követik el, illetőleg ha bűnszervezet tagjaként vagy elkövető nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt álló személy sérelmére követik el. A Javaslat az egyre súlyosabban minősülő eseteket ezen szempontok mentén határozza meg.

A 44. §-hoz

A Javaslat 45. §-a új tényállással egészíti ki a Btk-t. A magántitok jogosulatlan megismerésének bűncselekménye szükségessé teszi, hogy a levéltitok megsértése bűncselekményének tartalmát a Javaslat módosítsa. A módosítás folytán a Btk. 178. §-a szerinti bűncselekmény szubszidiárius tényállásban nyer megfogalmazást. Akkor alkalmazható, ha más, - nyilvánvalóan elsősorban a Javaslat 45. §-a szerinti magántitok jogosulatlan megismerésének bűncselekménye - nem valósul meg.

A 45. §-hoz

A Javaslat új bűncselekményként vezeti be a magántitok jogosulatlan megismerését. A Btk-ban jelenleg meglévő tényállások nem védik kellően a magánszférához való jogot abban az esetben, ha azt olyan titkos eszközökkel sértik meg, amelyek alkalmazására csak a külön törvényekben meghatározott felderítő és bűnüldöző hatóságok, a törvényekben meghatározott célból, és csakis bírói engedély alapján végezhetnek.

A Javaslat 45. §-a ezért a magánszemélyek által az ilyen titkosszolgálati eszközökkel végzett jogosulatlan tevékenységet, illetőleg az ilyen cselekménnyel megismert magántitok továbbítását vagy felhasználását öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekménnyé nyilvánítja. A bűncselekmény minősített eseteinek büntetése két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés. A hivatalos személyek által folytatott engedély nélküli titkos információgyűjtést a Javaslat 53. §-a fogalmazza meg új bűncselekményként.

A 46. §-hoz

1. A Btk. 183/A. §-át az 1993. évi XVII. törvény 42. §-a iktatta be a Btk-ba. Az értelmező rendelkezés megalkotására azért volt szükség, mert a Btk. 1993. évi módosítása során a törvény a szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekményeket kiegészítette az emberrablás bűntettével. A nemi erkölcs elleni erőszakos bűncselekményekhez hasonlóan, e tényállás alkalmazása szempontjából védekezésre képtelennek kell tekinteni a tizenkettedik életévét be nem töltött személyt.

2. A Btk-nak az 1997. évi LXXIII. törvénnyel történt módosítása során a testi sértés (170. §) tényállása új (3) bekezdéssel egészült ki, amely - hasonlóan az emberrablás tényállásához - tartalmazza a védekezésre képtelen személy sérelmére történő elkövetést. A védekezésre képtelen személy fogalmát értelmező 183/A. § egyidejű módosítása viszont nem történt meg, ezért rendelkezése a 170. § (3) bekezdésére nem terjed ki. Ezt a hiányosságot orvosolja a Javaslat e §-a, amikor az értelmező rendelkezés alkalmazási körét a 170. §-ra is kiterjeszti.

A 47-48. §-hoz

A Javaslat kiegészíti a Btk. 188. §-át, és a szeszes italtól befolyásolt állapotban történő járművezetéssel egyezően rendeli büntetni, ha a vezető a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt vesz részt a forgalomban. A forgalom biztonságához fűződő érdek megköveteli, hogy a büntetőjog minden, a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt történő közlekedéssel szemben ugyanolyan eszközökkel lépjen fel.

A 49-50. §-hoz

A Javaslat az emberkereskedelem tényállásának megalkotásával szükségtelenné tette mindazokat a rendelkezéseket, amelyek más tényállásokban ezen elkövetési magatartásokra vonatkoztak.

1. A családi állás megváltoztatása bűncselekményén belüli - a tényállás egészében jelenleg is idegenül ható - egyes elkövetési magatartások szabályozására a jövőben már nincs szükség. A Javaslat ennek alapján módosította a Btk. 193. §-ának jelenlegi tartalmát.

2. A kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény tényállásán belül ugyancsak szükségtelenné vált az olyan elkövetési magatartások szerepeltetése, amelyek az emberkereskedelem tényállásával önálló fenyegetettség alá kerültek. Ezért a Javaslat módosítja a Btk. 195. §- a (3) bekezdésének tartalmát.

Az 51. §-hoz

A Btk. 200. §-a (3) bekezdésének módosítását nyilvánvalóan szükséges szövegpontosítás indokolja. Az 1997. évi LXXIII. törvény 24. §-ával beiktatott (3) bekezdés hibásan került kihirdetésre, mivel a természet elleni fajtalanság minősített esete nem lehet a szemérem elleni erőszak súlyosabb megítélésű bűntette.

Az 52. §-hoz

A Javaslat az embercsempészés bűncselekménye tényállásának tartalmát érintetlenül hagyva, megemeli az egyes esetekben kiszabható büntetések tétel kereteit. A Javaslat abból indul ki, hogy olyan bűncselekményről van szó, amely esetében indokolt a jelenleginél súlyosabb fenyegetettség előírása. A Javaslat alapján az embercsempészés alapesete két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az 53. §-hoz

A titkos információgyűjtést csak a külön törvényekben (nemzetbiztonsági, rendőrségi, határőrizeti törvények és a vámkódex) meghatározott szervezetek végezhetik, felderítési és bűnüldözési célból, és bírói engedély alapján. A titkos információgyűjtés az egyéni jogokba történő beavatkozás, éppen ezért köti a törvény ilyen tevékenység végzését bíró, illetve bizonyos esetekben az igazságügy-miniszter engedélyéhez. Az a hivatalos személy, aki ilyen, engedélyhez kötött tevékenységet engedély nélkül végez, az engedély kereteit túllépi, vagy jogosulatlanul elrendel, illetve engedélyez, súlyos jogsértést követ el, amelyet a büntetőjog eszközeivel is indokolt üldözni.

Ezért a Javaslat - hasonlóan a Btk. új 178/A. §-ához, a hivatali bűncselekményeket kiegészíti a jogosulatlan titkos információgyűjtés bűncselekményével.

Az 54. §-hoz

A Javaslat 54. §-a a Btk. 230. §-ának tényállását módosítja, mert a közfeladatot ellátó személyek felsorolásának a Javaslat 34. §-a szerinti, az általános részbe történő átkerülésével e szakaszban elegendő csupán utalni e fogalomra.

A 55. §-hoz

1. Az Általános Indokolás 4. pontjában hivatkozott OECD Egyezmény 1. cikke és az Európa Tanács egyezmény-tervezetének 5. cikke rendelkezik a külföldi hivatalos személy büntetendőségének megteremtéséről. A Javaslat a Btk. szerkezetéhez igazodva, a hazai hivatalos személyek megvesztegetéséhez (Btk. 253. §) hasonlóan rendeli büntetni a vesztegetést a külföldi hivatalos személyek vonatkozásában is.

Az OECD Egyezmény 3. cikke szerint a szankciók hasonlatosak kell, hogy legyenek az adott állam saját hivatalos személyei megvesztegetése esetén alkalmazhatóakhoz. Így a Javaslat a külföldi hivatalos személy megvesztegetése vonatkozásában is minősített esetként szabályozza azt, ha az előnyt a külföldi hivatalos személynek azért adják vagy ígérik, hogy hivatali kötelességét megszegje. A büntetési tételek megegyeznek a hazai hivatalos személy megvesztegetése esetén alkalmazhatóakkal.

2. Az Európa Tanács egyezmény-tervezetének 7. és 8. cikke tartalmazza a külföldi gazdasági vállalkozás alkalmazottai vesztegetésének bűncselekménnyé nyilvánítására vonatkozó rendelkezéseket.

A Javaslat az előző szakaszhoz hasonlóan, a Btk. jogi terminológiájához illeszkedve rendeli büntetni a külföldi gazdálkodó szervezet tagjának megvesztegetését. A hazai gazdálkodó szervezet alkalmazottjára, illetve tagjára vonatkozó vesztegetés szabályaihoz (Btk. 254. §) hasonlóan minősített esetként szabályozza, ha az előnyt a szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozójának illetőleg tagjának adják vagy ígérik. A büntetési tételek itt is megegyeznek a Btk. 254. §-ának tételeivel.

3. Az ET egyezmény-tervezete szankcionálni rendeli a külföldi hivatalos személyek passzív vesztegetését is, azonban fenntartási lehetőséget biztosít az erre vonatkozó rendelkezések vonatkozásában. A fenntartási lehetőséggel Magyarország élni kíván a külföldi államok hivatalos személyei, illetve gazdálkodó szervezeteinek alkalmazottai, vezetői vonatkozásában, mivel ezen bűncselekmény vonatkozásában minden részes államnak megvannak a saját büntetőjogszabályai, amelyek alapján el tud járni az elkövetővel szemben, így a passzív oldali elkövető sem marad büntetlenül. Ez a probléma kiadatási és nem büntető-jogalkotási kérdés.

Ugyanez nem mondható el azonban az ET egyezménytervezet 9-11. szakaszaiban szabályozott személyi körre, mivel ezekre a személyekre vonatkozóan kevés állam hivatalos személy fogalma terjed ki, így itt szükséges a passzív oldal szankcionálása is.

4. Az Európa Tanács egyezmény-tervezetének 12. cikke tartalmaz rendelkezéseket a befolyással üzérkedésről. A hatályos Btk. ismeri ezt a bűncselekményt, a hazai hivatalos személyek vonatkozásában. Az egyezmény-tervezet értelmében e bűncselekményt a külföldi hivatalos személy vesztegetésének esetére is ki kell terjeszteni. Ebben az esetben azonban az egyezmény-tervezet fenntartási lehetőséget is biztosít. Ennek oka az, hogy több európai ország büntető törvénykönyve nem tartalmazza ezt a bűncselekményt.

Mivel a magyar Btk-ban megtalálható, ezért a leendő egyezménynek való minél jobb megfelelés érdekében a javaslat megteremti a befolyással üzérkedés büntetendőségét abban az esetben is, ha az előnyt arra hivatkozással kérik, vagy fogadják el, hogy külföldi hivatalos személyt befolyásolnak.

5. Az értelmező rendelkezésben az OECD Egyezménynek és az Európa Tanács egyezmény-tervezetének egyaránt megfelelően határozza meg a tervezet a külföldi hivatalos személy és a külföldi gazdálkodó szervezet fogalmát.

Az 56. §-hoz

A Javaslat nem változtat a Btk-nak a határozott ideig tartó szabadságvesztés legmagasabb tartamára (tizenöt év) vonatkozó rendelkezésén. Ezt a tartamot a Btk-ban két büntetési tételkeret éri el, melyek közül a tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés mellett az életfogytig terjedő szabadságvesztés mindig szerepel alternatív szankcióként, az öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés mellett csak kivételesen, egyes bűncselekmények esetében szerepel az életfogytig tartó szabadságvesztés. A Javaslat az egy vagy több ember halálát előidéző közveszélyokozás (Btk. 259. § (3) bek.) esetében lehetővé teszi az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását is.

Az 57-58. §-hoz

1. A Javaslat 57. és 58. §-a a visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel, illetve a visszaélés lőfegyverrel vagy lőszerrel bűncselekményének büntetési tételeit - az alapesetet és a minősített eseteket is ideértve - az eggyel súlyosabb büntetési tételre súlyosítja, az eddig egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett alapesetet két évtől nyolc évig, a két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő minősített esetet öt évtől tíz évig, míg a hatályos szabályok szerint öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő minősített esetet öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni.

2. A módosítások a két bűncselekmény súlyosabban minősülő eseteként határozzák meg, ha a bűncselekményt különös visszaesőként követik el. A különös visszaeső fogalmát a Btk. 137. §-ának 14. pontja határozza meg akként, hogy különös visszaeső az a visszaeső, aki mindkét alkalommal ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekményt követett el. A büntetőjog előre meghatározottságának alkotmányos követelménye sérülne, ha a törvény a bírói gyakorlatra bízná annak eldöntését, hogy a kérdéses bűncselekményeknél a különös visszaesés szempontjából mi tekinthető hasonló jellegű bűncselekménynek, erre figyelemmel szükséges meghatározni a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmények körét, amelyet a 263. § új (4) bekezdése, illetőleg a 263/A. § új (5) bekezdése tartalmaz.

A különös visszaesés szempontjából e bűncselekmények vonatkozásában hasonlóként indokolt meghatározni azokat a bűncselekményeket, amelyeknek akár az alapesetében, akár a minősített esetében tényállási elemként szerepel a fegyveres elkövetés (pl. a b) pontból az emberrablás, és a magánlaksértés súlyosabban minősülő esetei, a tiltott határátlépés, továbbá a c) pontban felsorolt bűncselekmények), illetve azokat, amelyek elkövetési magatartásai vagy a védett jogi tárgy kapcsán nagyfokú rokonságot mutatnak e két bűncselekménnyel (pl. a b) pontból a közveszélyokozás, a nemzetközi jogi kötelezettség megsértése, a visszaélés radioaktív anyaggal, illetve az a) pontban felsorolt bűncselekmények).

3. Bár a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűncselekményének a fokozott társadalomra veszélyessége miatt indokolt a bűncselekmény büntetési tételeinek emelése, az egyoldalú szigorítás folytán azonban olyan elkövetői kör csekély tárgyi súlyú cselekményei is súlyosabb büntetőjogi megítélés alá esnének, amelyekre a kívánt kriminálpolitikai hatás - amely egyértelműen az ilyen jellegű cselekmények miatti szigorúbb jogkövetkezmények alkalmazására irányul - nem áll fenn. Ezért a 263/A. §-t új (4) bekezdéssel egészíti ki a Javaslat, amely a bűncselekmény privilegizált alakzatát tartalmazza.

E rendelkezés három személyi körre, a lőfegyvertartási engedéllyel rendelkezőre, a vadászfegyverhez vagy sportlőfegyverhez tartozó lőszert engedély nélkül megszerzőre és a hadkötelezettség alapján a fegyveres erőknél hadköteles katonai szolgálatot töltőre állapít meg enyhébb szabályokat abban az esetben, ha az a)-c) pontokban meghatározott elkövetési magatartásokat csekély mennyiségű lőszerrel valósítják meg. A csekély mennyiségre elkövetett lőszerrel visszaélés büntetése az általános szabályokhoz képest vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés.

A 59. §-hoz

A Javaslat 57. és 58. §-ában elvégzett módosításhoz hasonlóan szükséges módosítani a fegyvercsempészet (263/B. §) büntetési tételeit is, amelyet a Javaslat e §-a tartalmaz. Eszerint a fegyvercsempészet alapesetének büntetési tétele a jelenlegi két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés helyett öt évtől tíz évig, a jelenleg öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő minősített eset büntetési tétele öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés lesz.

Hasonlóan a 263-263/A. §-hoz, e bűncselekmény minősített esetei közé is indokolt felvenni a bűnszervezet tagjaként történő elkövetést, valamint azt, ha a bűncselekményt különös visszaesőként követik el. Ezért a Javaslat a 263/B. §-t új (3) bekezdéssel egészíti ki, amely e két súlyosabban minősülő esetet tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. A különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekményeket tartalmazza a 263/B. § új (4) bekezdése, a bűncselekmények kiválasztásánál ugyanazokat a szempontokat figyelembe véve, mint a 263. § új (4) bekezdése és a 263/A. § új (5) bekezdése.

A fegyvercsempészet bűncselekménye a Javaslat szerinti módosítással az egyik legsúlyosabban büntetendő bűncselekménnyé válik a Btk. rendszerében. Erre, valamint arra figyelemmel, hogy az e bűncselekményre történő felhívás, ajánlkozás, vállalkozás, az elkövetésben történő megállapodás, valamint a bűncselekmény elkövetésének megkönnyítését szolgáló feltételek biztosítása is jelentős tárgyi súlyú cselekmény, a fegyvercsempészet előkészületét a Javaslat büntetni rendeli.

A 60. §-hoz

A 60. § - hasonlóan a Javaslat 38. §-ához - a nemzetközi szerződés által tiltott fegyverekkel kapcsolatos tényállást tartalmazza. Amíg a Javaslat 38. §-a a háborús bűncselekmények közé emeli be a nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazásának bűncselekményét, addig a Javaslat 60. §-a szerinti tényállás az ilyen fegyverek kifejlesztését, gyártását, megszerzését, felhasználását, tartását, az országba való behozatalát, az országból történő kivitelét, az átszállítást és az azzal való kereskedést rendeli büntetni.

Az új tényállás (2) bekezdése a nemzetközi szerződés által tiltott fegyverek előállítására alkalmas létesítmény kialakítását és üzemeltetését tiltja. Figyelemmel azonban arra, hogy ilyen üzem kialakítása a fegyverek tömeges, vagy legalábbis nagy számú gyártására alkalmas, ezt sajátos előkészületi jellegű magatartást is indokolt ugyanolyan súlyos büntetéssel fenyegetni, mint az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt.

A (3) bekezdés a bűncselekmény minősített eseteit tartalmazza, a (4) bekezdés a (2) bekezdés szerinti bűncselekmény gondatlan elkövetését is büntetni rendeli. Az (5) bekezdés értelmező rendelkezést tartalmaz a nemzetközi szerződés által tiltott fegyver fogalmára, visszautalva az új 160/A. § (2) bekezdésére. A (6) bekezdés szintén értelmező rendelkezés, a különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekményeket sorolja fel, az 57-58. §-okhoz fűzött indokolás 2. pontjában bemutatott elvek szerint.

A 61. §-hoz

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény több olyan fogalmat, ezáltal újabb védetti kört vezetett be (pl. élő szervezet, élő szervezetek életközössége), amelyeknek a Btk-ban történő megjelenítése - a tényállás szövegének pontosítása által indokolt. A Javaslat a természet védelméről szóló törvény fogalmainak megfelelően módosítja a Btk. 281. §-ának szövegét.

A 62-63. §-hoz

Az 1993. évi XVII. törvénnyel bevezetett és jelenleg hatályos szabályozás arra a kriminálpolitikai tételre épül, miszerint a büntetőjognak eltérő módon kell kezelnie azokat, akik maguk is részben áldozatoknak tekinthetők, és azokat az elkövetőket, akik a bűncselekmény haszonélvezői.

A szabályozást az eltelt időben több oldalról is kritika érte. Időközben a Kábítószer-fogyasztás Visszaszorítása Érdekében Létrehozott Eseti Bizottság jelentéséről szóló 125/1997.(XII. 18.) OGY. határozat 3. pontja is előírta a Btk. 282. és 282/A § rendelkezéseinek felülvizsgálatát. A bírálatok alapvetően a csekély, illetve jelentős mennyiség fogalmak tartalmának meghatározásának módjára vonatkoztak, és ebből levezetve merült fel a tényállással szembeni aggály, miszerint az nem nyújt megfelelő lehetőséget a (bűnüldöző) jogalkalmazó számára a fogyasztó és a kereskedő közötti egyértelmű különbségtételhez. A Javaslat 83. §-a szerinti módosítás egyértelmű, normatív választ ad a tényállási elemet képező csekély és jelentős mennyiség fogalmainak tartalmára. Ugyanakkor indokolt a Btk. 282. és 282/A. § szerinti tényállások jelenlegi szabályozási konstrukciójának finomítása is.

1. A Javaslat abból indul ki, hogy a bírálatokból, de az eltelt időszak tapasztalataiból sem lehet arra következtetni, miszerint a jogalkotónak változtatnia kellene a szabályozás mögött meghúzódó kriminálpolitikai meggondolásán. A Btk. 282. §-ának Javaslat szerinti módosítása arra irányul, hogy eleve magasabb büntetési tételkeretről induljon azon elkövetési magatartások fenyegetettsége, amelyek a kábítószer "forgalmazását" jelentik, mint azoké, amelyek az "előállítási", "szállítási" tevékenységet jelentenek. A kábítószerrel visszaélés bűncselekménye hatályos szabályozása alapján a fogyasztás eddig is tiltott magatartás volt. Ezt fejezi ki az elkövetési magatartások közül a "megszerez" kitétel meghatározása. Indokolt azonban még egyértelműbbé tenni e magatartás tiltott voltát, ezért a Javaslat a tényállás szövegébe iktatja a "szervezetébe juttat" elkövetési magatartást. Ugyanakkor a Javaslat szerinti módosítás az egyes elkövetési magatartások közötti különbségtétellel egyértelművé teszi, hogy a társadalomra veszélyesség szempontjából a "forgalmazó" típusú magatartások kiemelkedő jelentőségűek.

A Javaslat ezen túlmenően a Btk. 282. §-ának jelenlegi rendszerében lényegében végigvezeti a két típusú elkövetési magatartásra differenciált fenyegetettséget. A Javaslat szerinti megoldás azt is jelenti, hogy a kábítószerrel visszaélés legsúlyosabb esetében megjelenik a tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés tételkerete, illetőleg emellett alternatívaként az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásának lehetősége.

A Javaslat a kábítószerrel visszaélés bűncselekményénél új minősített eseteket is meghatároz. A kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott forgalmazása elleni, 1988. december 20-án Bécsben kelt egyezmény alapján új minősített esetként rendeli büntetni a hivatalos vagy közfeladatot ellátó személyként, a közművelődési intézmény, közhasznú tevékenységet végző szervezet területén, annak környezetében, egyébként közművelődési vagy közhasznú tevékenység helyszínén, továbbá a fegyveres erők és a büntetés-végrehajtás objektumaiban történő elkövetést.

A közművelődési intézményekről és a közművelődési tevékenységről a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény, a közhasznú tevékenységet végző szervezetekről és a közhasznú tevékenységről a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény tartalmaz rendelkezéseket.

2. A Javaslat alapvetően változtat a Btk. 282/A. § szerinti rendelkezés tartalmán. A módosítás arra irányul, hogy miután egyfelől a Btk. 282. § szerinti tényállás tartalmában markánsan megjelenik a kereskedőkkel szembeni szigorú fellépés lehetősége, másfelől a Javaslat 83. §-a szerinti módosítás egyértelműen rendezi a mennyiségi határokat, emellett a fogyasztóval szembeni differenciált elbánás lehetősége ugyancsak - a jelenleginél - egyértelműbb szabályozáson alapuljon.

A Javaslat az eredeti kriminálpolitikai tétel keretein belül abból indul ki, hogy akinek a büntetőjog valójában diverziós (elterelési) lehetőséget biztosítani kíván, az a kábítószerfüggőség állapotába eljutott kábítószerfogyasztó. Ez az az állapot, amikor a személy már egyértelműen áldozatnak tekinthető. Ettől különbözik a kábítószert pusztán élvezni akaró fogyasztó. A kábítószerfüggőség fennállása tényének megállapítása orvosszakértői feladat.

A Javaslat a hatályos szabályozástól eltérően önálló, privilegizált tényállásként fogalmazza meg a kábítószerfüggőségből eredő befolyásolt állapotban történt kábítószerrel visszaélés eseteit, és azt csak csekély mennyiségű kábítószer vonatkozásában, bizonyos elkövetési magatartásokra nézve engedi értékelni.

A Javaslat kizárólag az új privilegizált tényállás elkövetője (tehát a kábítószerfüggő személy) számára biztosítja a büntethetőség alóli elterelést, lényegében a hatályos szabályozás szerinti módon.

A Javaslat a kábítószerfüggő személy saját célú felhasználásán kívül privilegizált esetként kezeli azt is, ha a kábítószerfüggő személy felnőttkorú személynek kínál, ad át csekély mennyiségű kábítószert. Ugyanakkor a "kínál, átad" elkövetési magatartások esetében egyébként a Javaslat nem biztosítja az elterelés lehetőségét. További pontosítás, hogy a 282/A. § új (2) bekezdésének b) pontja csak a kábítószertől befolyásolt állapotban történt elkövetés esetében biztosítja az elterelés lehetőségét.

A 64. §-hoz

A Javaslat új tényállással egészíti ki a Btk. rendelkezéseit. A kábítószer létrehozásához (előállításához, termesztéséhez) szükséges anyagok, termékek, berendezések, az un. prekurzorok készítése, forgalmazása nyilvánvalóan olyan tevékenység, amely a kábítószerrel visszaéléssel összefüggő tevékenységek vertikumához szorosan hozzátartozik. A Javaslat ezek közé sorolja azokat az ismereteket (technológiát) is, amelyek sok esetben ugyancsak elengedhetetlen feltételét képezik a kábítószer előállításának.

A cselekmény társadalomra veszélyessége, illetőleg a kábítószerrel visszaélés visszaszorítása igényli, hogy az ilyen dolgok hatósági előírások megszegésével történő készítése, készíttetése, forgalmazása önállóan is fenyegetve legyen.

A Javaslat jogpolitikai szempontból a prekurzorokkal kapcsolatos egyes elkövetési magatartások vonatkozásában lehetővé teszi, hogy az elkövető mentesüljön a büntetőjogi felelősségre vonás alól.

A 65. §-hoz

A Javaslat két érdekre figyelemmel új tényállással egészíti ki a Btk. rendelkezéseit. Egyfelől a közegészség érdeke megkívánja, hogy bizonyos szerek felhasználása valóban csak egészségügyileg indokolt célból történjen. Másfelől ezzel szoros összefüggésben a sporttevékenység "befolyásolástól mentes" gyakorlása - hasonlóan más teljesítményalapú tevékenységhez - a köz számára alapvető morális elvárásként jelenik meg.

A Javaslat doppingként kezeli mindazokat a szereket, amelyeket nemzetközi egyezmény, nemzetközi szervezet, jogszabály, vagy hatóság előírása annak tart. A bűncselekmény elkövetési magatartásai hasonlóak a kábítószerrel visszaéléshez, és a Javaslat itt is súlybéli különbséget tesz egyfelől az "előállítási", "felhasználói", illetőleg "szállítási", másfelől a "forgalmazási" típusú magatartások között, veszélyesebbnek tartva az utóbbit. A Javaslat számolva azzal, hogy egyfelől a sporttevékenység körében történő teljesítményfokozás igénye, másfelől az ezzel szembeni kontroll közötti versenyfutás nem szűnik meg, hasonló veszélyességűnek tartja az olyan egészségügyi beavatkozásokat, amelyek ugyancsak a már említett két érdek sérelmével járnak, és a sporttevékenység körében tiltottak.

A Javaslat szerinti módosítás e körben ugyancsak figyelemmel van a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy érdekeire, és súlyosabb megítélés alá helyezi azt, akinek magatartása folytán ilyen személy használ fel teljesítményfokozásra alkalmas szert, úgyszintén, aki a "forgalmazási" típusú magatartását ilyen személy felhasználásával követi el.

A Javaslat jogpolitikai szempontból a doppingszerekkel kapcsolatos egyes elkövetési magatartások vonatkozásában lehetővé teszi, hogy az elkövető mentesüljön a büntetőjogi felelősségre vonás alól.

A Javaslat szerinti módosítás nyilvánvalóan nem érinti a Btk-nak azokat a rendelkezéseit, amelyek alapján el kell járni, ha a doppingszer valamely személy egészségére nézve következményekkel jár.

A 66. §-hoz

1. A Javaslat 16. §-a változtat a hatályos Btk. elkobzásra vonatkozó szabályain. E módosítással összhangban szükséges a Btk. 286. §-ának módosítása is, erről rendelkezik a Javaslat 66. §-a.

2. A Javaslat 64. és 65. §-a szerinti új tényállások megalkotása folytán szükséges az elkobzásra vonatkozó rendelkezések kiegészítése a 283/A. §, és a 283/B. § szerinti bűncselekményekkel.

A 67. §-hoz

1. A Btk. 286/A. § (1) bekezdése a) pontjának tartalmát azért szükséges pontosítani, hogy ezzel a Btk. fogalmai összhangba kerüljenek a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvénnyel.

2. A Javaslat 69. §-a szerinti új tényállás megalkotása folytán szükséges az értelmező rendelkezés kiegészítése a 283/A. §-ra történő hivatkozással.

A 68-73. §-hoz

1. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 6. §-a értelmében tisztességtelen versenynek minősül, ha árut (szolgáltatást) a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel, csomagolással - ide értve az eredet megjelölést is - vagy elnevezéssel állítanak elő, hoznak forgalomba, amelyről a versenytárs, illetőleg annak jellegzetes tulajdonságú áruja ismerhető fel. A korábbi tényállás nem rendelte büntetni az áru ilyen módon történő előállítását, ugyanakkor a versenytárs azon érdekei, amelyek a más áruktól (szolgáltatásoktól) való megkülönböztetést szolgáló megjelölés, elnevezés, külső jellegzetesség kizárólagos használata által védettek, a gazdasági tevékenység folyamatát tekintve mind az előállítás, mind a közbenső forgalmazás és a tényleges forgalomba kerülés esetén sérülnek.

További módosításként kikerül a tényállási elemek köréből az áru mennyiségére utalás, ezáltal megszűnik az a jogbizonytalanság, ami abból adódott, hogy a nagyobb mennyiség fogalmát a joggyakorlatnak kellett kialakítani. Ebből következően szükséges a Btké.-ben meghatározni a bűncselekményi értékhatárt, amelyet a Javaslat 84. §-a végez el.

2. A Btk. 296/A. §-ának módosítására a gyakorlati tapasztalatok miatt kerül sor. A módosítás folytán egyértelművé válik, hogy az áru kelendőségének felkeltése, és nem fokozása érdekében kell a törvényi tényállásban leírt magatartást tanúsítani.

3. A Btk. jelenleg hatályos 298/A. §-ában a "társaság tagjai" szövegrész miatt a bűncselekmény csak akkor tényállásszerű, ha legalább két tag megtévesztése megvalósul. Ugyanakkor azoknak a gazdasági társaságoknak az esetében, amelyeknek csak két tagjuk van, a bűncselekményt a hatályos szöveg szerint nem lehet elkövetni. Ezt a hiányosságot pótolja a Javaslat 70. §-a, melynek folytán a társaság egy tagjának megtévesztése esetén is bűncselekmény valósul meg.

4. A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 12. §-ának (4) bekezdése értelmében a tag (részvényes) helytállni tartozik azért, hogy az általa szolgáltatott nem pénzbeni hozzájárulás (nem pénzbeli betét) társasági szerződésben megjelölt értéke nem haladja meg annak a szolgáltatás idején fennálló értékét. A 12. § (3) bekezdése pedig arra az esetre, ha a nem pénzbeni hozzájárulás értékét könyvvizsgáló állapítja meg, kifejezett felhatalmazást tartalmaz a tekintetben, hogy a tagok a nem pénzbeli hozzájárulás értékét a könyvvizsgáló által megállapított értéknél alacsonyabb összegben is meghatározhassák. Az új társasági törvény 312. §-a az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 108. §-át egy újabb (3) bekezdéssel egészíti ki, miszerint az államháztartás alrendszereihez tartozó, illetve az állami, önkormányzati tulajdonban álló vagyon nem pénzbeli hozzájárulásként gazdasági társaság részére történő szolgáltatásakor csak a könyvvizsgáló által megállapított értéken vehető figyelembe. A védendő jogi tárgy, vagyis a társaságok törvényes alakulásához és működéséhez fűződő közérdek, ideértve a társasági szerződésben a tagoknak a társaság vagyonához történő pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulás reális értéken történő megjelölését is.

Az idézett rendelkezések értelmében a Btk. 298/C. §-ának új (1) bekezdése szerint a törvény büntetni rendeli azt a magatartást, ha a társaságnak szolgáltatott nem pénzbeli hozzájárulás (nem pénzbeli betét) értékét a társasági szerződésben a szolgáltatás időpontjában fennálló, illetőleg a könyvvizsgáló által megállapított értéktől magasabban állapítják meg. Az új (2) bekezdés pedig a védett vagyoni körre tekintettel büntetni rendeli azt a magatartást is, amikor közreműködnek abban, hogy ezen vagyoni kört nem pénzbeli hozzájárulásként a könyvvizsgáló által megállapított értéktől alacsonyabb értéken jelölik meg a társasági szerződésben.

5. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 4. §-ának (3) bekezdése az üzleti titok fogalmát a korábbi, 1990. évi LXXXVI. törvény 5. § (3) bekezdésének a) pontjában foglaltakhoz képest kiegészítette. Erre tekintettel indokolt a Btk. 300. §-a (2) bekezdésének a versenytörvény tartalmának megfelelő módosítása.

6. Az értékpapírtitkok megsértésének bűncselekményét az 1997. évi LXXIII. törvény új 300/D. §-ként iktatta be a Btk-ba. E bűncselekmény mind a védett jogi tárgyat, mind az elkövetési magatartást tekintve hasonló a Btk. 300. §-a szerinti üzleti titok megsértéséhez és a 300/A. § szerinti banktitok megsértéséhez. E két bűncselekményre nézve a Btk. 300/B. §-a speciális büntethetőséget kizáró okként határozza meg, ha a cselekményt a pénzmosásra vonatkozó bejelentési kötelezettség teljesítése érdekében követik el. Ilyen büntethetőséget kizáró ok megállapítása az értékpapírtitok megsértésénél is indokolt, ezért a Javaslat 73. §-a a Btk. 300/D. §-át új (3) bekezdéssel egészíti ki.

A 74. §-hoz

1. A Javaslat módosítja a pénzmosás tényállását, és a jelenleginél tágabban vonja meg a pénzmosással összefüggésbe hozható alapbűncselekmények körét. A Javaslat abból indul ki, hogy a Btk-ban több olyan öt évig, illetőleg egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény van, amelyekből származó anyagi javak elrejtése a pénzmosás bűncselekményének tényállása szempontjából nem hagyható figyelmen kívül.

2. A Javaslat pontosítja a pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség megszegését előíró rendelkezést, és meghatározza, mely törvény rögzíti e kötelezettséget.

A 75-76. §-hoz

1. A bankkártya-hamisítás a forgalmi viszonyokat károsan befolyásoló, büntetőjogi úton is üldözendő jelenség, amelynek előkészületi magatartásait is indokolt bűncselekménnyé nyilvánítani. Ezért a Javaslat 75. §-a a Btk. 313/B. §-át az e bűncselekmény előkészületét büntetni rendelő (3) bekezdéssel egészíti ki.

2. A Javaslat a bankkártyával visszaélés bűncselekményének Btk-ba beiktatása óta eltelt idő tapasztalataira figyelemmel módosítja a bankkártyával visszaélés bűncselekményének elkövetési magatartásait, bűncselekménnyé nyilvánítva a bankkártya jogosulatlan felhasználását, és azt, ha valaki hamis, hamisított vagy jogosulatlanul felhasznált bankkártyával történő fizetést fogad el.

A 77. §-hoz

Hasonlóan a Javaslat 39. §-ának (1) bekezdéséhez, amely a kiegészítést az emberölés bűncselekménye esetében végzi el, a 77. § a rablás súlyosabban minősülő eseteiként határozza meg, ha azt hivatalos vagy közfeladatot ellátó személy sérelmére követik el.

A 78. §-hoz

A Javaslat a vagyon elleni bűncselekményekre vonatkozó értelmező rendelkezést módosítja akként, hogy a dolog fogalma alá vonja a dematerializált értékpapírt is. A dematerializált értékpapírra vonatkozó rendelkezéseket az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény tartalmazza.

A 79-80. §-hoz

1. A Javaslat a polgári szolgálat alóli kibúvás bűncselekményének differenciáltabb szabályozását teremti meg, különválasztva azokat az elkövetési magatartásokat, amelyeket a hatályos 336/A. § egy tényállásban rendel büntetni. Az (1) bekezdés - hasonlóan a Btk. 334. §-ának (1) bekezdéséhez - vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni azt a polgári szolgálatra jogosultat, aki a szolgálat megkezdésére - vagy félbeszakítás esetén - annak folytatására vonatkozó felhívásnak nem tesz eleget.

2. A (2) bekezdés bűntettként rendeli büntetni azt az esetet, amikor a polgári szolgálatra jogosult, vagy a polgári szolgálatát már teljesítő személy a megjelenési kötelezettségének abból a célból nem tesz eleget, hogy a polgári szolgálat teljesítése alól véglegesen kivonja magát. A megjelenési kötelezettségről az 1997. évi XXI. törvény 3. §-ának (2) bekezdése tartalmaz rendelkezést.

3. A (3) bekezdés a) pontja - hasonlóan a Btk. 335. §-ának (2) bekezdéséhez - súlyosabban rendeli büntetni, ha a szolgálat alóli végleges kivonás céljával az elkövető a testét megcsonkítja, egészségét károsítja, vagy megtévesztő magatartást tanúsít. A (3) bekezdés b) pontja pedig azt az esetet bünteti súlyosabban, amikor a polgári szolgálatot teljesítő személy a szolgálat alóli végleges kibúvás céljából nem tesz eleget szolgálati kötelezettségének.

4. A Javaslat (4) bekezdése vétség miatt egy évi szabadságvesztéssel rendeli büntetni azt a polgári szolgálatot teljesítőt, aki a (3) bekezdés a) pontja szerinti bűncselekményt a polgári szolgálat alóli ideiglenes kibúvás céljából követi el.

5. A Javaslat (5) bekezdése a szolgálati helyéről tíz munkanapot meghaladóan jogellenesen távolmaradó polgári szolgálatot teljesítőt rendeli büntetni. Ebben az esetben a társadalomra veszélyességet az alapozza meg, hogy a szolgálati helyről huzamosabb, tíz munkanapot meghaladó ideig marad el az elkövető.

6. A Javaslat - hasonlóan a Btk. 336. §-hoz - a polgári szolgálat megtagadását öt évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni.

A 81. §-hoz

A Javaslat 30. §-a a Btk. VIII. Fejezetét új értelmező rendelkezésekkel egészíti ki, ezzel lényegében kiterjeszti a Btk. XX., katonai bűncselekményekről rendelkező fejezetének a hatályát a szövetséges fegyveres erő katonája ellen elkövetett katonai bűncselekményre is. Ehhez a rendelkezéshez kapcsolódik szorosan a Btk. új 368. §-a, amely a szövetséges fegyveres erő fogalmát határozza meg.

A 82. §-hoz

A Javaslat 58. §-ával módosítandó lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés bűncselekményének enyhébben büntetendő esetéhez (263/A. § (4) bek.) kapcsolódik a Javaslat 82. §-a, amely a Btké-t a lőszer csekély mennyiségének fogalmát tartalmazó új 22/A. §-sal egészíti ki. A lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés privilegizált esetének alkalmazásában a Javaslat legfeljebb három darabban határozza meg azt a lőszermennyiséget, amely csekély mennyiségűnek tekinthető.

A 83. §-hoz

1. A Btk. 286/A. § (2) bekezdése alapján kábítószeren a visszaélés szempontjából veszélyes pszichotrop anyagot is érteni kell.

Az 1/1968. (V. 12.) BM-EüM együttes rendelet 1. § (1) bekezdése meghatározza kábítószer fogalmát, a rendelet 1-3 mellékletei pedig tartalmazzák a kábítószernek minősülő anyagok és készítmények jegyzékét. A 4/1980. (VI. 24.) EüM-BM együttes rendelet 1. §-a meghatározza a pszichotrop anyag fogalmát, és e rendelet (időközben a 27/1997. (IX. 19.) NM-BM együttes rendelettel módosított) mellékletét képező I-II. jegyzéke felsorolja a Btk. 286/A § (2) bekezdése szerinti értelmező rendelkezés alá tartozó pszichotrop anyagok listáját.

A több száz anyag közül a Javaslat - szakértői tapasztalatokat figyelembe véve - kiválasztja azt a kört, amely mintegy 99 %-ban lefedi az előforduló kábítószerfajtákat, és rájuk nézve konkrét tömegértékekkel meghatározza a csekély mennyiség felső határát. A mennyiség meghatározásának alapja a kérdéses anyag bázis formában megadott tiszta hatóanyag tartalma. A tiszta hatóanyag tartalom közérthető és valamennyi kábítószerre értelmezhető fogalom. A csekély mennyiség felső határának így meghatározott mennyiségei az LSD, az MDA, MDMA, N-etil-MDA(MDE), a kodein, a tetrahidro-kannabinol esetében jelentősen elmaradnak a jelenlegi mennyiségektől. Kisebb mértékű az elmaradás a kokain, a morfin, az amfetamin, a metadon esetében.

2. A Javaslat a jelentős mennyiség fogalmát ugyancsak meghatározza. E körben azonban már nem érvényesül az a kriminálpolitikai szempont, ami a csekély mennyiség meghatározásánál érdekként kezeli a kábítószerfüggő személlyel szembeni megkülönböztetett bánásmódot, hiszen ez esetben az elkövetővel szembeni büntető igény érvényesítésénél a Btk. 282/A. § által biztosított (un. elterelési) lehetőség szóba sem jöhet. A Javaslat itt arra volt tekintettel, hogy megmaradjon a Btk. 282. § szerinti differenciált szabályozás alkalmazásának lehetősége. A kábítószerrel visszaélés bűncselekmény tényállásában szerepel a csekély és a jelentős mennyiség, de a tényállás konstrukciója egyértelművé teszi, hogy más elbírálás (a 282. § (1)-(2) bekezdése) alá esik a csekély mennyiség felső határát meghaladó, de a jelentős mennyiséget el nem érő kábítószerre történt elkövetés.

Ebből adódóan a Javaslat - figyelemmel arra is, hogy a csekély mennyiség határait alapvetően csökkentette - a jelentős mennyiség nagyságát úgy alakította ki, hogy a büntetési tételekkel is elkülönülő köztes tartományhoz fűződő jogalkotói szándék érvényesülése a jövőben is reális legyen. E körben a húszszoros mérték a jogalkotónak a társadalomra veszélyességben gyökerező értékítélete.

3. A Javaslat, amikor egyes kábítószerfajtákra konkrét mennyiségi értékeket határozott meg, egyidejűleg számot vetett azzal is, hogy az érintett tényállások szempontjából rendezni kell mindazon kábítószerek kérdését is, amelyeket a törvény értelmezési köre nem érint. A Javaslat erre nézve egy - a külföldi szabályozásokban ismert - megfeleltetési módszert határoz meg. A módszer lényege, hogy a konkrétan meghatározott körből - szakértői alapon - kiválaszt egy kábítószerfajtát, a morfint, és ehhez képest állapítja meg a csekély, illetve jelentős mennyiségét mindannak a kábítószernek, amelyeknek ritka előfordulása miatt nem indokolt külön törvényi szabályozása. E módszer - miután feltételei törvényi szinten egzaktan szabályozottak - a tényállás elemeinek meghatározottságát nem érinti, ugyanakkor a jogalkalmazás számára biztos támpontot ad.

A kábítószerrel visszaélés tényállásában alapvetően két típusú elkövetési magatartás szerepel, egyrészt a "készítés" (előállít, termeszt), másrészt a "forgalmazás" (kínál, átad, forgalomba hoz stb.) gyűjtőfogalmak alá sorolható magatartások. A "készítés" típusú elkövetési magatartások a kábítószer létrehozatalára irányulnak, míg a "forgalmazás" típusú elkövetési magatartások a létrehozott (termesztett, előállított) kábítószerrel való cselekvéseket jelentik. A kábítószer előállítása szempontjából a Javaslat a tiszta hatóanyag-tartalomhoz viszonyítja a társadalomra veszélyességet.

Ugyanakkor a kábítószer termesztése szempontjából szóba jöhető kannabisz növény esetében felmerül a társadalomra veszélyességnek a növényegyedek számához való viszonyítása. A társadalomra veszélyesség kérdése ebben a körben némileg azért merül fel másként, mert a kannabisz növény fejlődési szakaszaihoz különböző hatóanyag tartalom elérése párosul. A Javaslat ezt a helyzetet is értékeli, és meghatározott számú növényegyedek termesztéséhez köti a tényállás szerinti differenciálást. Ez azt is jelenti, hogy e körben a tiszta hatóanyag-tartalomnak már nem jut szerep, hanem pusztán a növényegyedek száma az, ami a cezúrát meghúzza. A Javaslat - miután a növény fejlődési szakaszaival egyidejű tiszta hatóanyag-tartalom változását normatív eszközökkel behatárolni nem lehet - annak a potenciális lehetőségnek tulajdonít társadalomra veszélyességet, amit a növényegyed fejlődésével együttjáró tiszta hatóanyag-tartalom növekedése jelent.

A 84. §-hoz

A 84. § a Javaslat 68. §-ával összefüggésben meghatározza az áru hamis megjelölése bűncselekményének értékhatárát.

A 85. §-hoz

1. A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 8. §-a rendelkezik a feltételes szabadságra bocsátás eljárási kérdéseiről. A jogszabály kimondja, hogy a feltételes szabadságra bocsátásról (Btk. 47-48., 112. §) a büntetésvégrehajtási bíró a büntetésvégrehajtási intézet előterjesztése alapján, a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontja előtt az elítélt meghallgatása után határoz, és arról is rendelkezik, hogy ha a büntetésvégrehajtási bíró az elítéltet nem bocsátotta feltételes szabadságra, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét később újból megvizsgálhatja.

2. Ezek a rendelkezések az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságra bocsátására is vonatkoznak. Figyelemmel azonban arra, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt esetében elvileg nincs olyan időpont, amikor az elítéltet - a büntetés teljes kitöltése miatt - szabadítani kell, szükséges olyan rendelkezés felvétele a Bv. tvr. szabályai közé, amely az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt esetében a további felülvizsgálatot törvényi határidőkhöz köti. Ezért a Javaslat 85. §-a olyan szabályt épít be a Bv. tvr. rendelkezései közé, amely az ítélőbíróság által megállapított időtartamban történő felülvizsgálat nemleges eredménye után az ismételt felülvizsgálatot legkésőbb két év múlva, ezt követően pedig évente kötelezővé teszi.

A 86. §-hoz

A büntető eljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat 43. §-a a Be-t új 267/A. §-sal egészíti ki, amely lehetőséget nyújt a tulajdonjogi igény érvényesítésére azon egyéb érdekelt számára, akinek a tulajdonát képező dolgot a bíróság elkobozni rendelte. Az igény érvényesítésére a Be. új szabálya szerint hatvan napon belül van lehetőség. Erre a jogosultságra tekintettel szükséges kiegészíteni a Bv. tvr.-nek az elkobzás végrehajtására vonatkozó szabályait azzal, hogy az elkobzás végrehajtását a polgári perben eljáró bíróság döntéséig el kell halasztani, ha az egyéb érdekelt a törvénynek megfelelően tulajdonjogi igényét polgári perben érvényesíti.

A 87-91. §-hoz

1. Az egyszerűsített kiadatás új intézmény a magyar jogban, amelyet a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény 23. §-a vezetett be, az Európai Únió jogalkotására figyelemmel. A törvény 23. §-a szövegének tervezett módosítása és ezzel összefüggésben a törvény 20. § (1) bekezdése f) és g) pontjának elhagyása (a Javaslat 93. § (2) bekezdésében), az egyszerűsített kiadatás gyakorlati alkalmazásának megkönnyítése végett indokolt.

2. A Javaslat 88. §-a a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvényt kiegészíti a büntetőeljárás kötelező átadásáról szóló rendelkezéssel. Magyar-ország az euro-atlanti csatlakozással összefüggésben az utóbbi években több olyan nemzetközi egyezményt kötött meg, amelyek - többek között - bizonyos esetekben előírják a magyar büntető joghatóságról történő lemondást.

Így az 1995. évi CII. törvénnyel kihirdetett, az Észak-atlanti Szerződés részes államai és a "Békepartnerség" más résztvevő államai közötti, fegyveres erőik jogállásáról szóló Megállapodás és annak Kiegészítő Jegyzőkönyve I. Cikke szerint ha a Megállapodás vagy bármely kiegészítő jegyzőkönyve részes államaira vonatkozólag másképp nem rendelkezik, a jelen Megállapodás valamennyi részes állama úgy fogja alkalmazni az Észak-atlanti Szerződés Szervezete részes államainak fegyveres erőik jogállásáról szóló 1951. június 19-i, londoni megállapodása (a továbbiakban: NATO SOFA) előírásait, mintha annak a jelen Megállapodás valamennyi részes állama részese lenne. A békepartnerségi szerződést kihirdető 1995. évi CII. törvény mellékletében található SOFA Egyezmény VII. cikke tartalmaz rendelkezéseket a joghatóságra nézve, megállapítva kizárólagos és párhuzamos joghatóságot, ez utóbbin belül elsődleges és további joghatóságot, illetőleg a párhuzamos joghatóság esetén az elsődleges joghatóságról való lemondást is szabályozza.

Ugyanilyen rendelkezést tartalmaz a Magyar Köztársaság Kormánya és az Egyesült Államok Kormánya közötti, az Egyesült Államok Fegyveres Erőinek a Magyar Köztársaság területén történő tevékenységéről szóló Megállapodás, valamint az annak mellékletét képező Végrehajtási Megállapodások megerősítéséről és kihirdetéséről szóló 1997. évi XLIX. törvény (Megállapodás), mivel e törvény az elsődleges joghatóságról való lemondást teszi főszabállyá az Egyesült Államok Magyarországon tartózkodó személyi állománya által elkövetett bűncselekmények esetében.

E két, már a belső jog részét képező nemzetközi szerződés rendelkezéseire tekintettel szükséges megteremteni az összhangot a nemzetközi szerződések és a bűnügyi jogsegélyről szóló törvény között. Ennek érdekében a Javaslat 88. §-a ez utóbbi törvénybe egy új rendelkezést iktat be, amely szerint a büntetőeljárás átadása kötelező, ha a bűncselekmény üldözéséről a Magyar Köztársaság törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződésben lemondott.

3. A Javaslat 89. §-a a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvénynek a szabadságvesztésre ítélt külföldi állampolgárok átszállításáról rendelkező 56. §-át egészíti ki azzal, hogy az átszállításhoz történő hozzájárulás az elítélt részéről nem vonható vissza. Ez azért indokolt, mert az utóbbi időben egyre több olyan eset fordult elő, amikor a magyar bíróság által jogerősen elítélt külföldi állampolgárok az átszállításukhoz adott hozzájáruló nyilatkozatukat olyan időben vonják vissza, amikor az ügyekben már érdemi miniszteri döntés, a külföldi hatóság megkeresése is megtörtént. A jelenlegi szabályozás nem ad lehetőséget arra, hogy a hozzájárulás visszavonását a jogsegélyügyekben eljáró hatóság ne vegye figyelembe, ezért szükséges, hogy számos állam (pl. Ausztria, Németország) példája alapján a magyar törvény is tartalmazza azt a szabályt, hogy az átszállításhoz való hozzájárulás nem vonható vissza.

4. A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvény rendelkezései szerint kiadatás esetében egyértelmű, hogy a külföldi megkeresés teljesítésekor az eljárás alá vont személyre a bírósági eljárással kapcsolatban felmerült költség (iratok magyar nyelvre való fordítási díja, kirendelt védői díj) nem terhelhető. Más a helyzet azonban a törvény IV. Fejezet 1. és 3. Címében szereplő szabályozás szerint a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés, illetve szabadságvesztéssel járó intézkedés végrehajtásának átvétele esetén. Ezen - az elsősorban a külföldön szabadságelvonással sújtott magyar állampolgárságú, magyarországi lakóhellyel rendelkező elítélt érdekét szolgáló - jogintézmény alkalmazása esetén nem indokolt, hogy az elítélt helyett a felmerült költségeket a magyar állam viselje.

5. Az ET kiadatási egyezmény 6. cikkéhez Magyarország az 1994-ben történő csatlakozása során - az akkor hatályos belső joga követelményeiből adódóan - olyan fenntartást tett, hogy nem engedélyezi a magyar állampolgárok kiadatását. A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény 13. §-a azonban ezt a merev tilalmat feloldotta, és lehetővé teszi meghatározott feltételekkel magyar állampolgár kiadatását is figyelemmel a nemzetközi büntetőjogi együttműködés hatékonyságának növelésére vonatkozó nemzetközi elvárásokra. Ennélfogva indokolt a magyar fenntartás - e törvénynek megfelelő - módosítása.

A 92-93. §-hoz

1. A Javaslat jelentős mértékben szigorítja a visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel, a visszaélés lőfegyverrel vagy lőszerrel és a fegyvercsempészet büntetési tételeit. Jogpolitikai megfontolásból azonban a Javaslat 92. §-a lehetőséget teremt arra, hogy a jogosulatlanul birtokban tartott robbanóanyag, robbantószer, lőfegyver és lőszer hatóságnak történő önkéntes átadásával, vagy annak bejelentésével, hogy tartásra nem jogosult vagy engedéllyel nem rendelkező személynek robbanóanyagot, robbantószert, lőfegyvert vagy lőszert adott át, az elkövető mentesüljön a büntetőjogi felelősségrevonás alól.

2. A Javaslat 93. §-a hatályba léptető, módosító és hatályon kívül helyező rendelkezéseket tartalmaz.

A 47. §-a (3) bekezdésének második mondatát a Javaslat 4. §-ával összefüggésben szükséges hatályon kívül helyezni, figyelemmel arra, hogy a többszörös visszaeső a Javaslat szerint feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az életfogytig tartó szabadságvesztésre vonatkozó szabályozási javaslat elfogadása esetén a Btk. 48/A. §-át hatályon kívül kell helyezni, mivel a jelenleg e §-ban szabályozott rendelkezések a Btk. új 47/B. §-ába kerülnek át.

A Btk. 92. §-a (2) bekezdésének hatályon kívül helyezését a Javaslat 25. és 26. §-aiban meghatározott módosítások indokolják: az összbüntetés jogintézményének a quasi halmazati összbüntetésre történő szűkítése miatt az összbüntetés másik feltételét szabályozó 92. § (2) bekezdését hatályon kívül kell helyezni.

A Btk. 258. §-ának, 269/B. §-ának, 273/A. §-ának, 314. §-ának és 329/A. §-a (5) bekezdésének hatályon kívül helyezése az elkobzás szabályainak megváltoztatása miatt szükséges.

A Btk. 309. §-a (1) bekezdésének a) pontjában az "aranyra" és az (1) bekezdésének d) pontjában az "aranyat" szövegrész hatályon kívül helyezését az indokolja, hogy a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvényt módosító 1997. évi CXLVII. törvény 41. § (2) bekezdésének a) pontja hatályon kívül helyezte a devizatörvénynek az aranyra vonatkozó külön rendelkezésekről szóló XXI. fejezetét, amelyben a 80. § (1) bekezdése mondta ki az arany hazajuttatásának kötelezettségét, illetőleg a 80. § (2) bekezdése kötötte engedélyhez az aranynak az országból történő kivitelét. E törvénymódosítást követően az arany devizajogi megítélése azonos a vagyoni értékével.

3. A külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény 35. §-a a Btké. 31. §-ába egy f) pontot iktatott be. Ugyanakkor a Btké. 31. §-a már tartalmaz egy f) pontot, az 1997. évi LXXI. törvény 73. §-a iktatott be. Erre figyelemmel szükséges a második f) pontként beiktatott rendelkezés jelölésének módosítása.

4. A Javaslat 30. §-a a Btk. VIII. fejezetét, a Javaslat 81. §-a pedig a Btk. XX. fejezetét egészíti ki értelmező rendelkezésekkel, amely az ország NATO-hoz történő csatlakozása miatt szükséges. Ezeket a rendelkezéseket akkor indokolt hatályba léptetni, amikor a tényleges csatlakozás megtörténik, ezért e két szakasz a NATO-hoz történő csatlakozásról és a Washingtoni Szerződés szövegének kihirdetéséről szóló törvény 2. §-ának napján lép hatályba.

5. A Javaslat jelentősen megváltoztatja a feltételes szabadságra bocsátás szabályozását mind a határozott tartamú szabadságvesztés, mind a az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén. Erre figyelemmel szükséges olyan rendelkezés megfogalmazása, amely a joggyakorlat számára iránymutatást ad az e törvényjavaslat törvénykénti hatálybalépése után arra az esetre, ha a törvény hatálybalépése előtt szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságra bocsátásáról kell dönteni. Az egységes jogalkalmazás érdekében a Javaslat akként rendelkezik, hogy az szabadságvesztésre ítélt az elítélésekor hatályban volt jog szerint bocsátható feltételes szabadságra.

6. Minthogy a Javaslat nagy terjedelemben módosítja a Btk-t, a jogbiztonság érdekében indokolt a törvény szövegét a módosításokkal egységes szerkezetben közzétenni. Erről rendelkezik a (7) bekezdés.

A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltekkel szembeni büntetés-végrehajtás személyi és tárgyi feltételei

A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést végrehajtó büntetés-végrehajtási intézetben nagy a valószínűsége annak, hogy a pszichés funkcióiban sérült, semmit sem veszthető elítélt(ek) rendkívüli eseményeket kövessenek el.

Éppen ezért az ilyen büntetések végrehajtása sajátos feltételrendszer megvalósítását igényli, s a részletes számítások ebből indulnak ki.

Az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtására alkalmas fogvatartotti tér kialakítására két lehetőség közül lehet választani:

- vagy új intézetet kell létesíteni,

- vagy a meglévő intézetben kerülnek kialakításra a végrehajtáshoz szükséges feltételek.

Mindkét esetben az alábbi norma szerinti megvalósítást kell figyelembe venni, azzal az igen fontos kitétellel, hogy új intézet építése esetén minimum 30 férőhely kialakítása lehet gazdaságos.

A meglévő intézetben történő kialakítás során szintén gazdaságossági megfontolásból kb. tíz életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt elhelyezésére célszerű egy egységet létrehozni.

A meglévő intézetben történő kialakítás esetén a helyiség igény:

- 10 db egyszemélyes, egy oldalban kialakított zárka, melynek ablakai nem nyílhatnak közterületre,

- 2 db közösségi, foglalkoztató helyiség,

- 2 db biztonsági beszélő,

- ügyeleti szoba,

- egészségügyi vizsgáló helyiség,

- nevelői szoba.

Új intézet építése esetén a helyiség igény:

- 30 db egyszemélyes, egy oldalban kialakított zárka, melynek ablakai nem nyílhatnak közterületre,

- 6 db közösségi, foglalkoztató helyiség,

- 3 db biztonsági beszélő,

- fürdő,

- ügyeleti szoba,

- egészségügyi vizsgáló helyiség,

- nevelői szoba,

- igazgatási helységek,

- kazánház,

- sportudvar,

- bástyafal és őrtornyok.

Új intézet építése esetén természetesen számolni kell a telekár és a felmerülő infrastrukturális szükségletek költségeivel.

Felszerelési és berendezési tárgyak mindkét esetben:

Zárkánként:

- speciális, rögzített fekhely,

- speciális, rögzített asztal, szék, szekrény, polc,

- vandálbiztos WC, mosdó, törhetetlen tükör,

- hideg-meleg vizes zuhany,

- vandálbiztos, technikai védelemmel, jelzőberendezésekkel felszerelt bv-szabványú nyílászárók (ajtó, gyengeáramú jelző rács-ablak),

- védelemmel ellátott, falba épített fűtőtest,

- kisfeszültségű, vandálbiztos világítás,

- oda-vissza beszerelésre alkalmas kommunikációs berendezés,

- tűzjelző, füstérzékelő,

- égésgátolt ágyneműk.

Zárka előterébe:

- személyes tárgyai tárolására alkalmas szekrény, polc,

- közművelődési célokat ellátó készülékek (rádió, televízió stb.)

- rögzített szék, asztal.

Beszélőhelyiségbe:

- fallal, biztonsági üveggel ellátott helyiség, mely megakadályozza a hozzátartozó és az elítélt fizikai kapcsolatteremtését,

- az elítélt és a hozzátartozója közötti kommunikáció biztosítása technikai berendezéssel,

- vandálbiztos, technikai jelzőberendezésekkel felszerelt nyílászárók,

- a helyiség vizuális megfigyelésére alkalmas technika,

- tűzjelző, füstérzékelő.

Foglalkoztató helyiségbe:

- rögzített asztalok, széke,

- vandálbiztos, technikai jelzőberendezésekkel felszerelt nyílászárók,

- közművelődési célokat ellátó készülékek (rádió, televízió stb.),

- oda-vissza beszélésre alkalmas kommunikációs berendezés,

- tűzjelző, füstérzékelő.

Közlekedőtér:

- összefüggő, vizuális megfigyelést biztosító technikai rendszer (kamerák, monitorok),

- a zárkaajtók elektromos zárral, az ügyeleti helyiségből egyszerre és külön-külön vezérelhetők,

- a körletre történő belépéshez zsilip, kapukeretes és kézi fémkereső,

Fürdő:

- közlekedőtérből nyíló, ellenőrzőnyílással (ablakkal) kettős ajtó, vandálbiztos berendezések,

Ügyeleti szoba:

- a technikai rendszer jelzéseinek fogadására alkalmas központ,

- legalább háromcsatornás (oda-vissza beszélő készülék, telefon, külön csatornán működő URH rádió) összeköttetés biztosítása,

- fogvatartotti alrendszer használatára alkalmas hálózat és terminál,

Nevelői iroda:

- fogvatartotti alrendszer használatára alkalmas hálózat és terminál,

- kétcsatornás hírösszeköttetés biztosítása,

Egészségügyi vizsgáló:

- fogvatartotti alrendszer használatára alkalmas hálózat és terminál,

- hírösszeköttetés rendszerkészülékekkel,

A személyzet szolgálatteljesítési helyiségeit és a szociális helyiségeket a zárkák előtti közlekedőtértől le kell választani. A zárkák előtti közlekedőtér kettéválasztott (ráccsal vagy vandálbiztos üveggel). Az egyik térbe nyílnak a zárkaajtók, ez szolgál a fogvatartottak közlekedésére. A másik tér a személyzet közlekedésére szolgál.

Az épületegyüttes külön, legalább hatméteres bástyafallal körülkerített. A bástyafal vonalában összefüggő műszaki és elektronikus őrzésvédelmi rendszer kerül kiépítésre. Végpontjai az ügyeleti helyiségbe kerülnek bekötésre.

Az objektumra történő belépés jármű és személy beléptetésére is alkalmas zsiliprendszerben történik, itt folyamatos szolgálati beosztásra alkalmas szolgálati helyiség kerül kialakításra. Az udvaron legalább 600 négyzetméteres, szilárd (lehetőség szerint műanyag) burkolatú elkülönített sportudvart kell kialakítani, melyet a technikai rendszer védelme érdekében a bástyafallal azonos magasságú dróthálóval kell körülkeríteni, a tetején befelé hajló mászásgátlóval ellátva.

A számítógép- és az őrzésbiztonsági rendszer működéséhez illetéktelen számára hozzáférhetetlen elektromos hálózatot kell kiépíteni, amelyet szünetmentes áramkörrel is el kell látni.

Személyzet: - folyamatos beosztásban:

körletfelügyelő (zászlós): 3 fő (összesen 16 fő),

biztonsági felügyelő (zászlós): 2 fő (összesen 11 fő),

- hivatali munkarendszerben:

objektumvezető (tiszt): 1 fő,

nevelő (tiszt): 2 fő,

előállító biztonsági felügyelő (zászlós): 1 fő.

Az objektum személyzeti igénye 31 fő.

Személyzet: (30 fős körlet építése esetén)

- folyamatos beosztásban:

körfelügyelő (zászlós): 9 fő (összesen 27 fő),

biztonsági felügyelő (zászlós): 6 fő (összesen 18 fő),

- hivatali munkarendben:

objektumvezető (tiszt): 1 fő,

nevelő (tiszt): 6 fő,

gazdasági munkatárs (tiszt) 4 fő,

(zászlós) 6 fő,

előállító biztonsági felügyelő (zászlós): 3 fő.

Az objektum személyzeti igénye 65 fő

I. változat

Új intézetek létesítésének a prognosztizált kiadás

II. változat

A meglévő intézetek létesítésével a prognosztizált kiadás-növekedés

II.

A büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezések módosítása miatt prognosztizált többletkiadások

Abból kell kiindulni, hogy az új Be. hatására a bv. intézetben elhelyezett előzetesen letartóztatottak száma növekedik, továbbá, hogy a jogszabály módosítások nélkül is a fogvatartotti létszám évi 5 % -os növekedést produkál, a bv. intézetekben - 1999-től kezdődően 2-3 évi - óvatos becsléssel is legalább 15-20 %-os fogvatartott létszámnövekedéssel kell évenként számolni.

A számítások szerint 1999. XII. 31-én a büntetés-végrehajtás őrizetében előreláthatóan 16.100 elítélt lesz (átlagosan 2100 fő/év növekedéssel számolva).

a./ Amennyiben a büntetés-végrehajtás feltételrendszere (személyzet létszáma, befogadóképesség, működési feltételek) a fogvatartotti létszám növekedésével egyidejűleg nem változik meg, úgy intézményeink rövid időn belül működésképtelenné válnak.

b./ Amennyiben a várhatóan megnövekvő fogvatartotti létszám elhelyezését meglévő intézetek bővítésével oldjuk meg, a megvalósítás költsége (5 mFt/férőhely) 10,5 milliárd forint, azonban ezek a bővítések csak a nagy területtel rendelkező mezőgazdasági intézeteknél képzelhetők el, melyek jelenleg sem teszik lehetővé a lakóhelyhez közeli elhelyezést.

A megnövekedett feladatok ellátásához a személyi állomány létszámát, a jelenlegi arányok megőrzése érdekében legalább 251 fővel szükséges növelni. A személyi juttatások és a munkaadót terhelő járulékok előirányzatának összegét (49 fő tiszt, 202 fő tiszthelyettes) 717,72 mFt-tal kell éves szinten megemelni. Az újonnan felszerelő hivatásos állomány - dologi kiadásokat terhelő - képzési költsége 1999-ben 11,1 mFt.

Mindez összesen 11,23 milliárd forintot jelent.

c./ Amennyiben a férőhely igényt új intézetek létesítésével történik, a beruházás - az 1998. évi árszinten számított - 6 mFt/férőhely bekerülési költséggel kalkulálva 12,6 milliárd forintba kerül.

Az elítélt foglalkoztatás kialakítása új intézet esetén 70 eFt/m2/fő. Feltételezve a jelenlegi foglalkoztatási arány megtartását - 75 % - a munkalehetőség megteremtése 1,2 milliárd Ft-ba kerül. 1583 fő foglalkoztatását feltételezve - az 1999. évre vonatkozó minimálbérrel figyelembe vett átlagkeresetek mellett - 152 mFt fogvatartotti munkadíj többletigényt jelent.

A személyi állomány létszámát ebben az esetben 942 fővel kell növelni (170 fő tiszt, 641 fő tiszthelyettes, 131 fő közalkalmazott).

A személyi juttatások és a munkaadót terhelő járulékok előirányzata többletének összege ebben az esetben 2,6 milliárd forint, míg képzésre 35,7 mFt-ot kell fordítani.

Mindez összesen 16,43 milliárd forintot jelent.

Függetlenül a férőhely bővítés megvalósításának módjától a működési kiadásokon belül a dologi kiadások fogvatartottankénti napi átlagos költségét 1018 Ft/fő/nap összeg figyelembevételével lehet meghatározni. Ennek alapján a teljes évi költségkihatás - a 2100 fogvatartotti létszámemelkedés esetén - 784,1 mFt.

A megnövekedett előállítási és szállítási feladatokhoz 7 db szállító jármű szükséges, amely 30 millió Ft/gépjármű esetén 210 millió Ft-ba kerül.