A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló T/5060. számú törvényjavaslat indokolása

(2001. évi CXXI. törvény)

INDOKOLÁS

Általános indokolás

1. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 1979. július 1. napján lépett hatályba. A több mint húsz éve hatályos kódex a mai napig összesen 57 alkalommal módosult, ebből, a törvényhozó 48 esetben, az Alkotmánybíróság 9 esetben módosította a törvényt.

A kódex mindmáig legnagyobb terjedelmű módosítása az 1993. évi XVII. törvény volt, amely a hazánkban végbement változásokra, az Alkotmányban megjelent új intézményekre, az Alkotmánybíróság addigi határozataira, a társadalom értékrendjének módosulásaira, és számos új, büntetőjogi üldözést kívánó magatartásforma megjelenésére tekintettel jelentős részben megváltoztatta az akkor hatályos Btk. szabályait. A törvény a rendelkezéseivel olyan elvek, kriminálpolitikai tételek alapjait tette le, amelyeket figyelembe kell venni a büntetőjog egészének megújításánál is.

Az ezt követő másik jelentős módosítás az 1998. évi LXXXVII. törvény, amely 1999. március 1-én lépett hatályba. A novella olyan szigorításokat vezetett be, amely komoly büntetések kilátásba helyezésével, a büntetéskiszabásra vonatkozó rendelkezések módosításával a következetes fellépés lehetőségét kívánta biztosítani. A novellák között eltelt időben is számos kisebb terjedelmű és jelentőségű módosításra került sor, amely a joganyag folyamatos korszerűsítését célozta anélkül, hogy elvi jelentőségű változásokat hozott volna.

A módosítások az 1978. évi IV. törvény eredeti rendszerét mára jelentősen átformálták. Átalakult a büntetési rendszer, és a rendszerváltás évtizede a Különös Részre is jelentős befolyást gyakorolt, ez különösen szembeszökő a gazdasági bűncselekményeket szabályozó XVII. fejezetnél, de jelentősen átalakult az olyan hagyományosnak gondolható jogterület is, mint a személy elleni bűncselekményeket szabályozó XII. fejezet. A kódex Általános Részének a büntetőjogi felelősség elveire és módozataira vonatkozó szabályanyaga azonban időtállónak bizonyult.

A törvény újabb novelláira hatással volt a felgyorsult tudományos fejlődés és az Európai Unióhoz történő csatlakozási folyamat is. Így kerültek a törvénybe pl. bizonyos, az orvostudomány fejlődésével kapcsolatos tényállások, vagy a korrupció nemzetközi formáit fenyegető normák.

A legutóbbi időben előtérbe kerültek a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb fellépést segítő módosítások, valamint a bűnözés szerkezetében bekövetkezett változások következményeként a büntetéseket szigorító rendelkezések.

2. A Btk. előkészítésének időszakában, a hetvenes években az évenként ismertté vált bűncselekmények számának alakulását viszonylag kiegyenlítettnek lehetett tekinteni. Az évtized bűnözését átlagosan évi 120.000 ismertté vált bűncselekmény, és kb. 75.000 ismertté vált bűnelkövető jellemezte. Ebben az időszakban az összbűnözés mintegy 65 %-át a vagyon elleni, 15 %-át a közlekedési, 6 %-át az erőszakos bűncselekmények tették ki és ez az arány az évtized végéig alig változott.

A Btk. hatályba lépését követően a bűnözés előbb lassan, majd mind gyorsabb ütemben növekedett, és tíz évvel a kódex hatályba lépését követően drámai változás történt: 1989-ben már 220.000 bűncselekmény vált ismertté, és két év múlva ez a szám a kétszeresére emelkedett.

A kedvezőtlen folyamat feltartóztatására az ekkor készült novellák - elsősorban az 1993. évi XVII. törvény - csak részben voltak alkalmasak, így pár évi megtorpanás után a hatóságok által nyilvántartott bűncselekmények száma ismét nőtt, és soha nem látott határokat ostromolt. Az ebben az időszakban született módosítások számos tekintetben inkább oldották a törvény szigorát, mintsem fokozták volna azt (pl. a visszaesés következményeinek enyhítésével, a próbára bocsátás és a közérdekű munka alkalmazásának kiszélesítésével, stb.). 1995-ben az ismertté vált bűncselekmények száma meghaladta az 500.000-ret, 1998-ban már több mint 600.000 bűncselekményről adott számot a statisztika, ezt követően azonban a tendencia kedvezőbbre fordult, 2000-ben mintegy 450.000 bűncselekmény vált ismertté.

3. A mennyiségi mutatók mellett figyelmet érdemelnek a bűnözés szerkezetében és jellegében bekövetkezett változások is.

Az összbűnözés meghatározó részét képezik a vagyon elleni bűncselekmények. Az összes ismertté vált bűncselekmény mintegy 70%-a tartozik ebbe a körbe, és az általuk okozott kár az elmúlt évben már a 100 milliárd forintos határ közvetlen közelébe ért.

Jól felismerhető jelei vannak a szervezett bűnözés térhódításának. Az utóbbi években gyakorivá váltak a lőfegyverrel, robbanószerrel elkövetett bűncselekmények, a kábítószerrel visszaélések, az embercsempészések vagy az önbíráskodások. A közrend elleni bűncselekmények száma négy év alatt közel megduplázódott. Határozott kriminológusi vélemények szerint csak töredékét derítik fel a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményeknek, vagy a korrupciós jellegű tetteknek.

Sajátos részt képviselnek a napjaink bűnözésében a gazdasági bűncselekmények, amelyek aránya ugyan a nyolcvanas évektől kezdve nem haladta meg az összbűnözés 3-4 %-át, ám csupán az ismertté vált ilyen bűncselekményekkel okozott kár eléri az évi 30-40 milliárd forintot.

A sok módosítás és kiegészítés ellenére, vagy éppen annak köszönhetően, a Btk. megfelelő jogi védelmet biztosít alapvető értékeinknek és érdekeinknek. Azokat a problémákat, amelyek a számos módosítás folytán a törvénykönyv egységének megbontásából fakadnak, végső soron csak egy új kódex tudja megoldani. Ennek előkészületi munkái meg is kezdődtek, az átfogó revízió elvégzése azonban hosszabb időt igényel. Azok a törvényalkotási feladatok, melyek részben nemzetközi szerződésekből, részben pedig az európai jogharmonizációs folyamatból fakadnak, a Btk. újabb novelláris módosítását szükségessé teszik.

4. Az Európai Unióhoz történő csatlakozáshoz szükséges jogszabályi módosítások meghozatala az új kódex elkészítéséig - amelynek várható időpontja 2006. - nem halasztható. Nem csupán a csatlakozási tárgyalásokon elfoglalt pozícióink, de gyakorlati bűnüldözési okok miatt is szükséges, hogy a fent bemutatott követelményeknek hazánk jogszabályai minél hamarabb megfeleljenek.

A nemzetközi bűnügyi együttműködés fejlődése, a hazai szervezett bűnözés elleni hatékony fellépés indokolja, hogy az "acquis communautaire" részét képező dokumentumok által ajánlott jogi eszközök mielőbb a hazai jog részét képezzék.

Mindebből következik, hogy a Javaslatban foglalt büntetőjogi rendelkezések - figyelemmel arra, hogy azok döntő többsége az Európai Unió elvárásaiból adódik - nem kizárólag az 1978. évi IV. törvény korszerűsítése céljából kerültek megfogalmazásra. Más szóval: a Javaslat jogi megoldásai nagy vonalakban, a szabályozás elveit tekintve már az új büntető törvénykönyvbe történő beépítés igényével fogalmazódtak meg, tekintettel arra hogy a Javaslat rendelkezései nemzetközi kötelezettségvállalásainkból adódnak.

5. A Kormány a korrupcióval szembeni kormányzati stratégiáról szóló határozatot fogadott el [1023/2001. (III. 14.) Korm. határozat.], amelynek szakmai hátterét az ENSZ Korrupció Elleni Globális Programjában való magyar részvétel alapozta meg. Indokolt, hogy e határozatnak a büntető jogszabályok módosításáról szóló részében meghatározott jogalkotási feladatok jelen Javaslatban kerüljenek megvalósításra.

6. A Javaslat két lényeges területre vonatkozó szabályokat fogalmaz meg. Az egyik területet a már említett korrupcióval szembeni kormányzati stratégiáról szóló kormányhatározatban foglalt feladatok megvalósítása képezi, amely számos ponton érintkezik az Európai Unió normáiban meghatározott jogharmonizációs feladatok teljesítésével, amelyek az előterjesztés másik súlyponti területét jelentik.

A Javaslat másik meghatározó eleme, hogy a szervezett bűnözéssel kapcsolatos szabályokban két irányban hoz jelentős változást.

A Javaslat nem egyes bűncselekmények minősítő körülményeként határozza meg a bűnszervezet keretében történő elkövetést (pl. emberkereskedelem), hanem általános részi rendelkezéssel írja elő, hogy minden esetben, amikor is az öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekményt bűnszervezet keretében követik el, a büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik, azonban a húsz évet nem haladhatja meg. A Javaslat rendelkezik a bűnszervezet keretében elkövetett bűntett büntetéséről tárgyalásról lemondás, és halmazati büntetés esetére is.

A Javaslat ezzel kifejezi azt, hogy minden súlyos bűncselekmény esetében - nem csak az eddigi nevesített esetekben - a bűnszervezet keretében történő elkövetésnél szigorú, ám a hatályos szabályozásnál arányosabb büntetést helyez kilátásba.

A szervezett bűnözéssel kapcsolatos módosítás másik meghatározó eleme a bűnszervezet fogalmának átalakítása. A hatályos jogi megoldás jellemzője az, hogy a törvény a bűnszervezet fogalmát a bűnszövetségre alapozza. A bűnszervezet ennél fogva szükségképpen feltételez legalább egy befejezett vagy kísérleti szakban maradt bűncselekményt.

A Javaslat bűnszervezet-fogalma megfelel az Európai Unió bűnszervezetben való részvétel bűncselekménnyé nyilvánításáról szóló együttes fellépésében (1998. december 21.) foglaltaknak, úgyszintén a Magyarország által aláírt, a határon átnyúló szervezett bűnözés elleni ENSZ Egyezménynek.

A Javaslat által választott megoldás meghatározó eleme, hogy a bűnszervezetben részvételt önálló, sui generis bűncselekményként büntetni rendeli.

E két alapvető rendelkezéshez társulnak a szabadságvesztés végrehajtására, a feltételes szabadságra bocsátás kizárására, a vagyonelkobzásra, a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó szabályok, valamint a bűnszervezetben részvétel tényállásához kapcsolódó speciális büntethetőséget megszüntető ok.

7. Jelentős - rendszerbeli és az egyes rendelkezéseket is érintő - módosuláson ment keresztül a vagyonelkobzás szabályozása is, egyértelművé téve azt, hogy a bűncselekmények, különösen szervezett bűnözés keretében elkövetve, nem képezhetik sem gazdagodás, sem pedig újabb bűncselekmények elkövetésének anyagi alapját.

A Javaslat intézkedésként szabályozza a vagyonelkobzást, és ekként illeszti a Btk.-ba a módosított szabályokat. A vagyonelkobzás hatályos szabályozása a többszöri módosítások során fokozatosan elvesztette büntetés jellegét, mivel az már jelenleg sem a legálisan szerzett vagyonától fosztja meg az elkövetőt, hanem a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyon elkobzását rendeli el.

8. A Javaslat több hivatali, hivatalos személy elleni, és az igazságszolgáltatás rendje elleni bűncselekmény tényállását módosítja, illetve új tényállásokat iktat a Btk.-ba. A módosítások lényege, hogy a hamis tanúzás, hamis tanúzásra rábírás, kényszervallatás mellett büntetni rendelik az eljárási jogok és kötelezettségek teljesítésének megakadályozása érdekében kifejtett kényszert, fenyegetést is.

A Javaslat a 2001. évi XIII. törvénnyel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzetének biztonságáról szóló Egyezményének, valamint az 1977. évi 22. tvr.-rel kihirdetett, a nemzetközileg védett személyek ellen elkövetett bűncselekmények megelőzéséről szóló Egyezményének rendelkezéseire tekintettel a külföldi hivatalos személyeket hasonlóan kiemelt büntetőjogi védelemben részesíti, mint a hazai hivatalos személyeket.

9. Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről rendelkező közösségi jogi normák szükségessé teszik önálló új bűncselekmény beiktatását, az Európai Közösségi pénzügyi érdekeinek megsértésével szemben. A Javaslat büntetni rendeli az Európai Közösségek költségvetésének félrevezető jellegű magatartásokkal való károsítását.

10. Várhatóan 2001. szeptemberében kerül sor az Európa Tanács Informatikai bűnözésről szóló Egyezményének elfogadására. Az Egyezmény végleges szövege már megállapításra került. Az Egyezmény büntetőjogi rendelkezéseivel összhangban lévő hazai szabályozás megteremtése érdekében a Javaslat új tényállást iktat a számítógépes csalás helyébe. Ez az új tényállás - az új formában megjelenő számítógépes csalás mellett - büntetni rendeli a számítástechnikai rendszerbe történő jogosulatlan belépést, a számítástechnikai rendszer és az abban tárolt, feldolgozott, kezelt vagy továbbított adatok sértetlensége elleni cselekményeket is.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A külföldi bíróságok büntetőeljárás keretében hozott ítéleteit a Btk. 6. §-a széles körben a magyar bíróság ítéletével azonos érvényűnek ismeri el. Az elismerhető ítéletek körét az 1998. évi LXXXVII. törvény 1. §-a bővítette ki, azonban e módosítás nem tartalmazott rendelkezést a nemzetközi büntető bíróságok ítéleteinek érvényére.

A volt Jugoszlávia, illetve a Ruanda területén elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekmények megbüntetésére létrehozott nemzetközi törvényszékek elsődleges joghatósággal rendelkeznek a felállításukról rendelkező, az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa határozataiban megjelölt bűncselekmények felett. Magyarország a volt Jugoszlávia területén elkövetett bűncselekmények megbüntetésére létrejött Nemzetközi Büntető Törvényszék Alapokmányát az 1996. évi XXXIX. törvénnyel, míg az 1994. január 1. és 1994. december 31. között Ruanda területén elkövetett népirtásért és a nemzetközi humanitárius jog egyéb súlyos megsértése megbüntetésére létrejött Nemzetközi Büntető Törvényszék Alapokmányát pedig a 1999. évi CI. törvénnyel hirdette ki, és egyben rendelkezett az Alapokmányból fakadó kötelezettségek végrehajtásáról.

A Magyar Köztársaság képviselője a 2296/1998. (XII. 30.) Korm. határozat felhatalmazása alapján aláírta a római diplomáciai konferencián 1998-ban elfogadott Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumát, melynek országgyűlési megerősítése folyamatban van.

A nemzetközi büntetőbíróságok ítéleteinek hazai elismeréséhez ugyanolyan érdek fűződik, mint a külföldi államok bíróságai ítéleteinek elismeréséhez, erre tekintettel a Javaslat olyan értelmező rendelkezéssel egészíti ki a Btk. 6. §-át mely szerint a külföldi bíróság ítélete alatt a nemzetközi büntetőbíróság ítéletét is érteni kell.

A 2. §-hoz

A Javaslat az elévülés félbeszakítására, az elévülési idő számítására vonatkozóan új bekezdéssel egészíti ki a Btk. 35. §-át.

Indokolt, hogy a mentelmi jog - funkciójának megfelelően - csak a mentelmi jogot biztosító pozíció betöltésének idejére garantálja a sérthetetlenséget, és ne képezze végleges akadályát a büntetőeljárásnak.

Ennek érdekében a Javaslat a Btk. 35. §-át új (3) bekezdéssel egészíti ki, amely szerint az elévülés határidejébe nem számít be az az időtartam, amely alatt a büntetőeljárást azért nem lehetett megindítani, mivel az erre jogosult szerv ehhez hozzájárulását nem adta meg.

Ezzel összefüggésben a Javaslat 80. §-a úgy módosítja a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvényt, hogy amennyiben a mentelmi jog felfüggesztése, illetve az eljárás megindításához vagy folytatásához szükséges hozzájárulás megadása megtörtént, az eljárást soron kívül kell lefolytatni.

A 3. §-hoz

Az 1987. évi III. törvény 1. §-a módosította a Btk. 38. § (3) bekezdését akként, hogy a (2) bekezdés 1. és 6. pontjában felsorolt mellékbüntetések (a közügyektől eltiltás és a vagyonelkobzás) önállóan, büntetés kiszabása nélkül (87/A. §) is alkalmazhatók, ha alkalmazásuk egyéb törvényi feltételei fennállnak. Az 1997. évi LXXIII. törvény 57. §-a (2) bekezdésének a) pontja módosította a Btk. 38. § (3) bekezdésének hivatkozását 87/A. §-ról 87/B. §-ra, mivel ugyanezen törvény 6. §-a új 87/A. §-t iktatott a Btk.-ba, és az addigi 87/A. § jelölését 87/B. §-ra változtatta. Az 1999. évi CX. törvény 175. §-ának (1) bekezdése hatályon kívül helyezte a jogszabály megszegésével külföldön tartózkodó vádlottal szemben a büntetés kiszabásának mellőzésére vonatkozó 87/B. §-t és az azt megelőző alcímet. Elmulasztotta azonban a 38. § (3) bekezdésének az ennek megfelelő módosítását. Ezt pótolja a Javaslat 3. §-a.

A 4. §-hoz

A Javaslat egyik fontos célkitűzése a szervezett bűnözés elleni küzdelem büntetőjogi eszköztára hatékonyságának fokozása. A Javaslat több rendelkezése fűz súlyosabb jogkövetkezményeket a bűnszervezet keretében elkövetett bűncselekményhez. Ilyen rendelkezés az is, amely a bűnszervezet keretében elkövetést nem a törvény Különös Részében meghatározott súlyosabban minősítő körülményként értékeli, hanem általános részi szabállyal (a Btk.-nak a Javaslat 17. §-ával módosított Btk. 98. §-a) a büntetési tétel felső határát a kétszeresére emeli, azzal, hogy a szabadságvesztés tartama a húsz évet nem haladhatja meg. Ennek a lehetőségét teremti meg a határozott tartamú szabadságvesztés felső határára vonatkozó rendelkezés módosítása.

Az 5. §-hoz

1. A Btk.-t módosító 1999. évi CXX. törvény 2. §-a nyilvánvaló tollhiba folytán a Btk. 259. § (4) bekezdésében meghatározott gondatlanságból elkövetett közveszély okozás vétsége esetében is fegyházban rendelte végrehajtani a három évi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést. A Javaslat 5. §-ának (1) bekezdése törli a 259. § (4) bekezdésére utaló rendelkezést.

2. A (2) bekezdés a többszörös visszaeső mellett a bűnszervezet keretében elkövetett bűncselekmény miatt kiszabott kétévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést is fegyházban rendeli végrehajtani. Ez a rendelkezés része a bűnszervezet keretében elkövetett bűncselekményért való felelősséget megállapító szigorúbb szabályoknak, ám érdemben nem hoz változást, mert a Btk. 42. §-a (2) bekezdése b) pontjának 3. alpontja jelenleg is fegyházban rendeli végrehajtani a három évi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést minden olyan esetben, ha a bűncselekményt bűnszervezet tagjaként vagy megbízásából követik el, és ezt a körülményt a törvény az adott bűncselekmény minősített eseteként határozza meg. A Javaslat ezt a rendelkezést hatályon kívül helyezve, a Javaslat szerinti új szabályozáshoz igazodva rendelkezik a szabadságvesztés végrehajtási fokozatáról.

A 6. §-hoz

A Btk. 47. §-a (4) bekezdésének d) pontja is kizárja a bűncselekményt bűnszervezet tagjaként elkövetőt a feltételes szabadságra bocsátásból. Ezt a szabályt a Javaslat is átveszi a bűnszervezet keretében elkövetett bűncselekmény elkövetőjére nézve.

A 7. §-hoz

A közügyektől eltiltás szabályozásának módosítása csak törvényszerkesztési változtatást jelent: a társadalmi szervezet mellett az egyesületre való külön utalás mellőzése azért indokolt, mert az 1989. évi II. törvény hatályba lépése óta a társadalmi szervezet fogalma átfogja az egyesületet is.

Mellőzi a Javaslat a szövetkezet említését azon szervezetek között, amelyeknél nem viselhet tisztséget az, akit a közügyektől eltiltottak. A szövetkezet gazdálkodó szervezet, amely a reá irányadó törvény keretei között maga választja meg a tisztségviselőit. Nem indokolt, hogy a közügyektől eltiltás hatálya egy gazdasági szervezetben betöltött tisztségre is kiterjedjen.

Indokolt azonban a közügyektől eltiltás hatályának a kiterjesztése a köztestület, illetőleg közalapítvány tisztségeire, mert ezek a szervezetek közfeladatokat látnak el.

A 8. §-hoz

1. A Javaslat a foglalkozástól végleges hatállyal eltiltást a foglalkozás gyakorlására alkalmatlan elkövetőn kívül a foglalkozás gyakorlására méltatlan elkövetővel szemben is lehetővé teszi.

A méltatlanság a foglalkozás gyakorlására való erkölcsi alkalmatlanságot jelent, amely például súlyos korrupciós jellegű bűncselekmények esetében állapítható meg.

2. A Javaslat 8. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a végleges hatályú eltiltás alól a bíróság az elítéltet kérelemre mentesítheti, aminek a feltétele a tíz éves időmúláson túl a méltatlanság miatt történt eltiltás esetében az, hogy az eltiltott mentesítésre érdemessé vált. Az érdemességet az eltiltást követően tanúsított életvezetés alapján kell megítélni. Kizárja a Javaslat a mentesítés lehetőségét, ha a foglalkozástól végleges eltiltásra okot adó bűncselekményt az elkövető bűnszervezet keretében követte el.

A 9-10. §-hoz

1. A külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló, 2002. január 1-én hatályba lépő új, 2001. évi XXXIX. törvény 43. §-ának(1) bekezdése (miként azt a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló, még hatályos 1993. évi LXXXVI. törvény 32. § (1) bekezdése) általános elvként mondja ki, hogy a visszairányítás, a visszautasítás, illetve a kiutasítás nem rendelhető el, illetőleg nem hajtható végre olyan országba, amely az érintett tekintetében nem minősül biztonságos származási, vagy biztonságos harmadik országnak, így különösen, ahol a külföldi személy faji, vallási okból, nemzeti, társadalmi hovatartozása vagy politikai nézete miatt üldöztetés veszélyének lenne kitéve, továbbá olyan állam területére vagy olyan terület határára sem, ahol nyomós oknál fogva tartani lehet attól, hogy a visszairányított, a visszautasított, illetve a kiutasított külföldi kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak, vagy halálbüntetésnek lenne kitéve.

Abban az esetben, ha a külföldi kiutasítását a Magyar Köztársaság nemzetközi egyezményben vállalt kötelezettsége miatt nem lehet elrendelni, illetőleg végrehajtani, a területi idegenrendészeti hatóság - határozattal - őrizetnek nem minősülő, személyes szabadságot korlátozó intézkedésként a külföldi kijelölt helyen való tartózkodását rendelheti el.

2. A bíróság által elrendelt kiutasítás végrehajtása a hatályos szabályozás szerint - amelyet az új idegenrendészeti törvény is fenntart - a területi idegenrendészeti hatóság hatáskörébe tartozik, eljárási szabályait a Btk. és a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) vonatkozó rendelkezései mellett az új törvény határozza meg. E körben merül fel annak az esetnek a jogszabályi rendezése, amikor a bíróság által elrendelt kiutasítás végrehajtása - a magyar állam nemzetközi kötelezettségvállalásából adódóan - törvényi tilalomba ütközne.

A Bv. tvr.-t erre az esetre az új idegenrendészeti törvény egy új intézménnyel egészítette ki (Bv. tvr. 12. §), amelynek értelmében az idegenrendészeti hatóság jelzése alapján, az ügyész indítványára a büntetés-végrehajtási bíró állapítja meg, hogy a kiutasítás mellékbüntetés nem hajtható végre. A büntetés-végrehajtási bíró az idegenrendészeti hatóság kezdeményezése alapján az ügyész indítványára, de legalább kétévenként megvizsgálja a kiutasítás végrehajthatóságát. Ha a végrehajtás már nem ütközik akadályba, az általános szabályok szerint folytatódik az eljárás. Ugyanakkor az a helyzet, amelyben a kiutasítás végrehajtásának a meghiúsulása nem a külföldi felróható magatartására vezethető vissza, hanem humanitárius szempontokra, olyan szabályozást igényel, hogy a kiutasított külföldi ne álljon a végtelenségig a kiutasítás mellékbüntetés hatálya alatt.

3. Az új idegenrendészeti törvény 58. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a menekültügyi, illetőleg az idegenrendészeti hatóság által, vagy a szabálysértési eljárás keretében elrendelt kiutasítás intézkedés jogerőre emelkedésétől számítva két év már eltelt, akkor a külföldinek az ország elhagyására vonatkozó kötelezettsége megszűnik. Mindezekből következően indokolt a Btk. kiutasítást érintő rendelkezéseinek kiegészítése is a mellékbüntetés elévülési idejének megállapítása és az elévülés kezdő időpontjára vonatkozóan.

Ezért a javaslat a Btk. 67. §-át új (2) bekezdéssel egészíti ki, amely szerint a kiutasítás végrehajthatósága öt évi vagy ezt meghaladó tartam esetén tíz év, öt évet el nem érő tartam esetén pedig öt év elteltével elévül.

A 11. §-hoz

1. A Javaslat a vagyonelkobzásra vonatkozó szabályokat átalakítja. Már a Btk.-t módosító 1998. évi LXXXVII. törvény 11. §-a akként változtatta meg a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezéseket, hogy a szankció represszív jellege háttérbe került.

A Javaslat rendszerében a vagyonelkobzás nem mellékbüntetés, hanem büntetőjogi intézkedés, ezért azt az intézkedési nemek között kell felsorolni. A vagyonelkobzásra mint mellékbüntetésre vonatkozó rendelkezéseket, a Btk. 62. és 63. §-át, valamint az ezzel összefüggő rendelkezéseket pedig hatályon kívül kell helyezni. Erről a Javaslat 85. §-ának (3) bekezdése rendelkezik.

2. A Javaslattal egyidejűleg az Országgyűléshez benyújtott, a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló törvényjavaslat új jogintézményként vezeti be a magyar büntetőjogba a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedéseket, amelyeket a Javaslat a büntetőjogi intézkedések közé sorol be. Figyelemmel arra, hogy a magyar Btk. szankciórendszere az egyéni felelősséget feltételező büntetéseken és a dualista szankciórendszernek megfelelően kialakított intézkedéseken alapul, indokolt hogy a jogi személlyel szemben alkalmazásra kerülő sajátos büntetőjogi intézkedések külön törvénybe kerülve ne feszítsék szét a hatályos Btk. szerkezeti kereteit. Ezért a már említett törvényjavaslattal összhangban, a Btk. 70. §-ának új (3) bekezdése szerint ezekről az intézkedésekről külön törvény rendelkezik.

Figyelemmel volt a Javaslat arra, hogy Magyarországon megkezdődtek az új büntető törvénykönyv előkészítésének a munkálatai, úgyszintén arra is, hogy az Európai Unió államaiban nem alakult ki egységes megoldás a jogi személy büntetőjogi szankcionálását illetően, és az új kódex megalkotásánál már hasznosíthatók lesznek az Európai Unió tagállamaiban szerzett tapasztalatok.

A 12-15. §-hoz

1. A Javaslat módosítja az elkobzásra, illetve a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezéseket, erősíti az elkobzás biztonsági, az újabb bűncselekmények elkövetésének megelőzését célzó jellegét. Az elkobzás alkalmazását azon dolgok körére szűkíti, melyek a bűncselekmény elkövetéséhez szorosan kapcsolódnak (eszköz, bűncselekmény elkövetése útján létrejött dolog, elkövetés tárgya, sajtótermék, amelyben a bűncselekmény megvalósul), és elvonásuk nem vagyoni értékük miatt indokolt.

A vagyoni értékük, és nem egyéb veszélyességük miatt elkobozni rendelt dolgokra [az elkövetésért kapott dolog: Btk. 77. §-a (1) bekezdésének d) pontja, az adott vagyoni előny: Btk. 77. §-a (1) bekezdésének f) pontja] vonatkozó rendelkezések a hatályos szabályozás szerint a vagyonelkobzás szabályaival párhuzamosságot mutatnak. Az egyértelmű elhatárolás érdekében a Javaslat az erre vonatkozó rendelkezéseket nem az elkobzás, hanem a vagyonelkobzás körében helyezi el.

2. A Javaslat 13. §-a jelentősen egyszerűsíti a Btk. 77/A. §-át. Az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezésre vonatkozó rendelkezéseket megszünteti, ugyanakkor általános szabályként megtartja az elkobzás mellőzésének lehetőségét, amennyiben az az elkövetőre, illetve a tulajdonosra nézve méltánytalan hátrányt jelentene, kivéve azokat az eseteket, mikor nemzetközi szerződés az elkobzást kötelezővé teszi.

3. A dolog elkobzásának célja újabb bűncselekmény elkövetésének megelőzése, és nem vagyoni jellegű joghátrány okozása. Erre tekintettel a Javaslat nem tartja fenn a hatályos jognak azt a rendelkezését, amely az elkobzás alá eső dolog értékének megfizetésére kötelezést írja elő, ha a bíróság az elkobzást méltányosságból mellőzi. Amennyiben a bíróság az elkobzás méltányosságból történő kivételes mellőzése mellett indokoltnak látja, lehetősége van pénzbüntetés, illetve pénzmellékbüntetés kiszabására.

4. A 2000. évi CI. törvénnyel kihirdetett, a pénzmosásról, a bűncselekményből származó dolgok felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló, Strasbourgban, 1990. november 8-án kelt Egyezmény 2. cikke szerint az Egyezményben részes államoknak biztosítaniuk kell "az eszközök és a jövedelem elkobzásának lehetőségét."

Az Egyezmény 1. cikke határozza meg a jövedelem, dolog, illetve az elkobzás fogalmát. E szerint: "jövedelem" a bűncselekményből származó bármilyen előny, amely az e cikk b) pontjában megjelölt bármilyen dolog formájában megjelenhet.

Az 1. cikk b) pontja szerint: "dolog" bármilyen dolog lehet, legyen az megfogható vagy megfoghatatlan, ingó vagy ingatlan, illetve olyan jogi irat vagy okmány, amely az ilyen dolgokra vonatkozó jogosultságot vagy ahhoz fűződő érdeket igazol.

Az Egyezmény 13. cikke az elkobzásra vonatkozó, a nemzetközi bűnügyi jogsegély keretében történő megkeresések végrehajtásáról rendelkezik. A megkeresés végrehajtása történhet vagy a megkereső fél bírósága által kibocsátott, az elkobzást elrendelő határozat közvetlen végrehajtásával, vagy e határozatnak a megkeresett fél illetékes hatóságaihoz történő továbbítása, és e hatóság elkobzást kimondó határozatának végrehajtása útján.

Az Egyezmény 18. cikkének 8. pontja szerint nem lehet az elkobzásra vonatkozó kérelem megtagadásának oka, hogy az elkobzásról szóló határozat hatálya alá vont személy jogi személy, illetve az sem, hogy a természetes személy, akivel szemben a jövedelem elkobzására vonatkozó határozatot bocsátottak ki, ezt követően meghalt, illetve jogi személy esetében a jogi személy megszűnt.

A vagyonelkobzásra vonatkozó szabályok 1998. évi LXXXVII. törvénnyel történt módosítása az Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően a vagyonelkobzást - szabadságvesztés kiszabása mellett - minden esetben kötelezővé tette a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonra, ugyanakkor erre a vagyoni körre korlátozta alkalmazhatóságát, azaz főszabályként megszűnt a jogszerűen szerzett vagyon elkobzásának lehetősége. Ezzel a vagyonelkobzás elvesztette represszív joghátrány jellegét, hiszen csak a bűncselekmény elkövetéséből származó javak, a nemzetközi egyezményekben is kötelezően előírt elvonását teszi lehetővé.

A Javaslat ezt a már elkezdett folyamatot viszi tovább a vagyonelkobzásnak a mellékbüntetések közül az intézkedések közé történő áthelyezésével. A vagyonelkobzás már a hatályos szabályozás szerint sem jelent vagyoni jellegű büntetést, mivel az elkövető jogszerűen szerzett vagyonát nem érinti. Alapvetően az eredeti - a bűncselekmény elkövetése előtti - állapot visszaállításáról van szó, ami az elkövető vagyoni helyzetét illeti.

5. A Javaslat, abból kiindulva, hogy a szervezett bűnözés elleni küzdelem egyik leghatékonyabb eszköze a bűnszervezetek megfosztása vagyoni alapjuktól, általános szabályként rendeli elkobozni azt a vagyont, amelyet az elkövető a bűnszervezetben való részvétele ideje alatt szerzett [77/B. § (1) bek. b) pont]. Az általános szabály alóli kivételként a vagyonelkobzást nem lehet elrendelni arra a vagyonra, amelynek törvényes eredete bizonyított.

A Javaslat továbbá a Btk. 77/B. § (5) bekezdésével egyértelművé teszi, hogy a 77/B. § (1) bekezdésnek b) pontja esetében az ellenkező bizonyításáig a vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni a bűnszervezetben való részvétel alatt szerzett valamennyi vagyont.

Ebből következik, hogy a bizonyítás sikertelenségének kockázatát a terhelt viseli, azaz amennyiben az ilyen vagyon törvényes eredete kétséges, egyértelműen nem bizonyított, hogy a vagyont nem a bűnszervezetben való részvétel ideje alatt törvényes úton szerezték, a vagyonelkobzást el kell rendelni.

A Javaslat e rendelkezése szerint, hogy a vagyon törvényes eredetének bizonyítása körében a bizonyítási főszabály megfordul, nevezetesen minden, a bűnszervezet ideje alatt szerzett vagyont el kell kobozni. A Javaslat a terheltnek kimentési lehetőséget biztosít azzal, hogy bizonyíthatja a vagyon törvényes eredetét.

6. A Javaslat egyszerűsíti a vagyonelkobzás meghiúsítása céljából a harmadik személynek juttatott vagyon elkobzására vonatkozó szabályokat. Az új 77/B. § (2) bekezdése szerint a vagyonelkobzást arra a bűncselekményből származó, vagy azzal összefüggésben szerzett vagyonra is el kell rendelni, amellyel az elkövetőhöz képest más természetes vagy jogi személy jogellenesen gazdagodott.

A jogellenesség ebben az esetben nem azt jelenti, hogy a vagyont a Btk. valamely tényállásába ütköző módon szerezte - az ilyen vagyon a 77/B. § (1) bekezdésének a) pontja szerint vonható el, s ebben az esetben a megszerző maga is elkövető - hanem ez alatt a polgári jog szabályaival objektíve ellentétes szerzést kell érteni.

7. A büntetőeljárás keretében érvényesített polgári jogi igény fedezetéül szolgáló vagyonra a vagyonelkobzás nem rendelhető el. A vagyon a polgári jogi igény fedezetéül akkor szolgál, ha a polgári jogi igény érvényesítése céljából zár alá vételét rendelték el, és a zár alá vétel a vagyonelkobzást elrendelő határozat meghozatalakor is fennáll.

8. A jóhiszeműen, ellenérték fejében szerző harmadik személy érdekeinek védelmében a Javaslat úgy rendelkezik, hogy ebben az esetben a vagyont nem lehet elvonni tőle, hanem a vagyonelkobzást az elkövetővel szemben pénzösszegben kifejezve kell elrendelni. Pénzösszegben kifejezve kell elrendelni a vagyonelkobzást továbbá akkor is, ha a vagyon nem lelhető fel, valamint, ha a vagyonelkobzás alá eső vagyon a többi vagyontól nem különíthető el.

A Javaslat a vagyonelkobzásra is - figyelemmel a szankciórendszerben elfoglalt új helyére, azaz intézkedés jellegére - kiterjeszti a korábban csak az elkobzásnál alkalmazható szabályt, amely szerint ezt az intézkedést is alkalmazni kell, ha az elkövető gyermekkor, kóros elmeállapot vagy a társadalomra veszélyesség csekély foka miatt nem büntethető.

9. A Javaslat nem határozza meg a vagyon fogalmát, ezt büntető jogszabály nem is teheti meg. Vagyon alatt a Btk. vonatkozásában is mindazt érteni kell, amit a polgári jog a vagyon alatt ért, ideértve az ingatlanokat is. Ugyanakkor a vagyonelkobzás alkalmazhatóságával kapcsolatban a gyakorlat során felmerült problémák tisztázása érdekében értelmező rendelkezésben kimondja, hogy a vagyonelkobzás alkalmazásában vagyonon a vagyon hasznait, a vagyoni értékű jogot és követelést, illetve pénzben kifejezhető értékkel bíró előnyt is érteni kell.

A 16. §-hoz

A Btk. 90. §-ának c) pontja szerint a büntetés végrehajtása nem függeszthető fel, ha az elkövető a bűncselekményt bűnszervezet tagjaként követte el. A Javaslat ezt a megoldást - a megfelelő módosítással - fenntartja, eszerint a bűnszervezet keretében elkövetett bűncselekmény miatt kiszabott büntetés felfüggesztése kizárt.

A 17. §-hoz

1. A Btk. számos bűncselekmény tényállásánál súlyosabban minősítő körülményként határozza meg a bűnszervezet tagjaként (vagy megbízásából) elkövetést. Így pl. az emberkereskedelemnél (175/B. §), a kerítésnél (207. §), a fegyvercsempészetnél (263/B. §), a pénzmosásnál (303. §), a lopásnál (316. §), és a rablásnál (321. §).

A hatályos szabályozás a bűnszervezet tagjaként elkövetett bűncselekmények büntetése körében helyenként ötletszerű és aránytalan jogkövetkezményeket határoz meg. Így például a bűnszervezet tagjaként elkövetett lopást a dolog értékétől függetlenül öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Ennek következtében a szabálysértési értékre bűnszervezet tagjaként elkövetett lopásnak ugyanakkora a büntetési tétele, mint a különösen jelentős (ötszázmillió forintot meghaladó) értékre elkövetett lopásé. Hasonló aránytalanság látható a csalással kapcsolatban is.

A Javaslat ezzel szemben általános részi rendelkezéssel, a büntetés kiszabására vonatkozó szabályok között írja elő azt, hogy aki az öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekményt bűnszervezet keretében követi el, azzal szemben a büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik, azonban a húsz évet nem haladhatja meg.

Figyelemmel arra, hogy bűnszervezet keretében csak öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett bűntett követhető el, a bűnszervezet keretében elkövetett bűntett büntetési tételének felső határa - a tárgyalásról lemondás esetét kivéve - legalább tíz évi szabadságvesztés.

2. Külön rendelkezik a Javaslat a bűnszervezet keretében elkövetett bűncselekmény büntetéséről a tárgyalásról lemondás és a halmazati büntetés esetére. Halmazati büntetés esetében a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények büntetési tételei közül a legsúlyosabbat kell alapul venni [85. § (2) bek.] és ennek a felső határa emelkedik a kétszeresére. A tárgyalásról lemondás esetében a 87/C. §-ban csökkentett mértékű büntetési tételt kell alapul venni. Erre figyelemmel a bűnszervezet keretében elkövetett bűncselekmény büntetési tételének a felső határa legalább négy évi tartamú lesz.

A 83. § (3) bekezdését a bűnszervezet keretében elkövetett bűncselekmény esetében is alkalmazni kell.

Javaslat szerint a bűnszervezet keretében elkövetett bűncselekmény büntetési tételének az alsó határa nem változik, a büntetés egyfokú enyhítésére azonban csak különös méltánylást érdemlő esetben kerülhet sor.

3. A Btk. 60. §-ának (1) bekezdése szerint kitiltás a törvényben meghatározott esetekben alkalmazható. A bűnszervezet keretében elkövetett bűncselekmény gyakran szorosan összefügg az elkövető tartózkodási helyével. A Javaslat lehetővé teszi, hogy a bíróság az elkövetővel szemben kitiltást alkalmazzon, ha e mellékbüntetés egyéb törvényi előfeltételei [Btk. 60. §-ának (1) bekezdése] fennállnak.

4. A Javaslat a bűnszervezet új fogalmának és a bűnszervezet keretében elkövetett bűncselekmény jogkövetkezményeinek meghatározásával nem érinti a bűnszövetségre vonatkozó hatályos rendelkezéseket, így a bűnszövetség fogalmát, és a bűnszövetségben elkövetéshez fűzött jogkövetkezményeket. Bár a Javaslat nem kapcsolja egymáshoz a bűnszövetség és a bűnszervezet fogalmát, mint teszik azt a hatályos rendelkezések, ezért szükséges a bűnszövetség és a bűnszervezet fogalmának és jogkövetkezményeinek egymástól való elhatárolása. A Javaslat kizárja a bűnszövetségre vonatkozó rendelkezések alkalmazását, ha a bűncselekményt bűnszervezet keretében követték el. Ez azt jelenti, hogy ha a bűnszervezet keretében elkövetés törvényi feltételei megállapíthatóak, a bűncselekmény nem minősíthető bűnszövetségben elkövetettnek. Ilyen módon zárható ki a bűnszövetségben és a bűnszervezet keretében való elkövetés jogkövetkezményeinek a halmozott alkalmazása.

5. A bűnszervezet keretében elkövetett bűncselekményre alkalmazandó általános büntetéskiszabási szabály folytán hatályon kívül kell helyezni a "bűnszervezet tagjaként vagy megbízásából" elkövetésre mint súlyosabban minősítő körülményre vonatkozó különös részi rendelkezéseket. Erről a Javaslat 85. §-a rendelkezik.

A 18. §-hoz

A 2000. évi XCII. törvény új fogalmakkal egészítette ki a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvényt, amelyek átfogóan a honvédelmet érintő törvények alkalmazására kiterjesztve határozzák meg a "külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenység", illetve a "békefenntartás" fogalmát. A Javaslat az egységes fogalomhasználat érdekében módosítja a Btk. 122/A. §-a (1) bekezdésének b) pontját, illetve a 122/B. §-át.

A 19. §-hoz

1. A Magyar Köztársaság Alkotmányának 60. §-a kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban az állam az egyháztól elválasztva működik, ugyanakkor az Alkotmány biztosítja a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságát. Ez a jog magában foglalja - egyebek között - a vallás szabad megválasztását, vagy elfogadását és azt a szabadságot, hogy vallását mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon kinyilváníthassa, gyakorolhassa.

A lelkész hivatásánál fogva közreműködik a vallási cselekményekben és szertartásokban, abban, hogy az állampolgárok élhessenek a vallás szabad gyakorlásának alkotmányos jogával. A Javaslat ezt a tevékenységet közfeladatnak tekinti, és erre tekintettel közfeladatot ellátó személynek minősíti a lelkiismereti, vallásszabadságról, illetve az egyházakról szóló törvény szerinti nyilvántartásba vett egyház lelkészét.

Ez azzal a következménnyel jár, hogy a lelkész mint közfeladatot ellátó személy ugyanazt a fokozott büntetőjogi védelmet élvezi, mint a hivatalos személy [Btk. 166. § (2) bekezdésének e) pontja, 229. §-a, 321. § (3) bekezdésének d) pontja és (4) bekezdésének b) pontja].

2. Az Országgyűlés a 2001. évi XIII. törvénnyel hirdette ki az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzetének biztonságáról szóló, New Yorkban, az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének XLIX. ülésszakán, 1994. december 9-én elfogadott Egyezményt.

a) Az Egyezmény 9. cikkének (1) bekezdése határozza meg a büntetni rendelt magatartások körét a következőképpen:

"a) az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzete tagjának megölése, elrablása vagy személye, illetve személyi szabadsága ellen irányuló egyéb támadás;

b) az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzetének hivatalos helyiségei, magánlakása vagy közlekedési járművei ellen elkövetett olyan erőszakos támadás, amely veszélyeztetheti a személyzet tagjainak személyét vagy személyi szabadságát;

c) ilyen támadással való fenyegetés valamely természetes vagy jogi személynek valamilyen magatartásra vagy attól való tartózkodásra kényszerítése céljából." [A b) és c) pontok vonatkozásában a Javaslat 51. §-ához fűzött indokolására utalunk.]

E cikk (2) bekezdése szerint a részes államok súlyuknak megfelelő büntetéssel szankcionálják az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményeket.

Az Egyezmény Preambulumának 6. bekezdése szerint az Egyezmény megalkotásának indoka az Egyesült Nemzetek személyzetének védelmét jelenleg biztosító intézkedések elégtelen jellege volt.

b) Az 1977. évi 22. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a nemzetközileg védett személyek, köztük a diplomáciai képviselők ellen elkövetett bűncselekmények megelőzéséről és megbüntetéséről szóló, New Yorkban, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXVIII. ülésszakán, az 1973. évi december hó 14. napján elfogadott Egyezmény hasonló szabályokat tartalmaz a nemzetközileg védett személyek vonatkozásában.

Az Egyesült Nemzetek személyzetének biztonságáról szóló egyezmény 9. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott cselekmények a hatályos jog szabályai szerint büntetendők, ugyanakkor a Btk. bizonyos cselekményeket (emberölés, hivatalos személy elleni erőszak, rablás) súlyosabban rendel büntetni, amennyiben azokat hivatalos személy sérelmére követik el.

A fenti két egyezményben foglaltak végrehajtása miatt szükséges ezt a speciális védelmet kiterjeszteni az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzete tagjaira, illetve a nemzetközileg védett személyekre is.

c) Az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzetének biztonságáról szóló Egyezmény értelmező rendelkezése szerint (1. cikk):

"a) Az Egyesült Nemzetek személyzete:

i) Az Egyesült Nemzetek főtitkára által, az Egyesült Nemzetek műveletében katonai, rendőri vagy polgári alakulatok tagjaként alkalmazott vagy megbízott személyek;

ii) Az Egyesült Nemzetek, annak szakosított intézményei, vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kiküldetésében résztvevő más tisztségviselők és szakértők, akik hivatalos minőségben tartózkodnak abban a térségben, ahol az Egyesült Nemzetek adott művelete zajlik.

b) Kisegítő személyzet:

i) azok a személyek, akiket valamely kormány vagy kormányzati szervezet az Egyesült Nemzetek hatáskörrel rendelkező szervének egyetértésével jelöl ki;

ii) azok a személyek, akiket az Egyesült Nemzetek főtitkára, valamely szakosított intézménye vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség alkalmazott, valamint

iii) azok a személyek, akiket az Egyesült Nemzetek főtitkárával, szakosított intézményeivel, vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel kötött megállapodás alapján valamely humanitárius nem-kormányzati szervezet intézmény bízott meg az Egyesült Nemzetek művelete végrehajtásának elősegítése érdekében."

d) A nemzetközileg védett személyekkel szemben elkövetett bűncselekmények megelőzéséről szóló egyezmény szerint pedig nemzetközileg védett személynek minősül:

"a) az államfő, ideértve a vonatkozó állam alkotmánya szerint az államfői feladatokat ellátó testület bármelyik tagját, a kormányfőt, vagy a külügyminiszter, amikor bármelyikük külföldi államban tartózkodik; úgyszintén a kíséretükben levő családtag;

b) az állam bármely képviselője, vagy tisztségviselője, valamely nemzetközi kormányközi szervezet tisztségviselője, vagy megbízottja, aki abban az időben és azon a helyen, ahol a bűncselekményt ellene, hivatalos helyisége, magánlakása, vagy szállítási eszközei ellen elkövetik, a személye, a szabadsága, vagy a méltósága ellen irányuló bármilyen támadással szemben, a nemzetközi jog alapján különleges védelemre jogosult; ugyanez vonatkozik a fenti személyek háztartásában élő családtagokra is."

e) A Btk. a nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekményeknél (258/F. § 1. pont) már tartalmazza a külföldi hivatalos személy fogalmát, amely átfogja a két egyezményben meghatározott személyi kört, kivéve azok családtagjait, egyéb tekintetben azonban szélesebb kört is jelent.

A módosítás indoka a bűncselekmény súlyának megfelelő, a hasonló magyar sértetti kör esetében alkalmazott büntetések alkalmazásának biztosítása az Egyesült Nemzetek személyzete, illetve a nemzetközileg védett személyek sérelmére elkövetett bűncselekmények esetén.

A Btk. a belső jog szerint hivatalos személynek minősülő személyek családtagjai esetében sem biztosít fokozott védelmet, így azt a külföldiek vonatkozásában sem indokolt megteremteni.

A Javaslat minderre figyelemmel a külföldi hivatalos személy fogalmát áthelyezi az Általános Részbe, a 137. §-ban található értelmező rendelkezések közé azért, hogy az minden olyan különös részi tényállásnál alkalmazható legyen, ahol a hivatalos személy fokozott védelemben részesül. Egyidejűleg egyszerűsíti is azt, mivel a 258/F. § 1. a) pontban meghatározott személyi kör átfogja az 1. b) pontban meghatározott személyi kört, ezért az 1. b) pont megtartása nem indokolt.

3. A fegyveres elkövetésre vonatkozó hatályos szabályozás csak akkor alkalmazható, ha az elkövető ténylegesen lőfegyvert vagy robbanóanyagot tart magánál. Többször előfordult, hogy az elkövető lőfegyver vagy robbanóanyag utánzatával fenyegetve követte el a bűncselekményt. Ilyen esetben a fegyveres elkövetés megállapítására annak ellenére nem kerülhetett sor, hogy a sértettek az utánzatot valóságos lőfegyvernek vagy robbanóanyagnak vélték. A lőfegyver vagy robbanóanyag utánzatának a tartása, abban az esetben, ha azt az elkövető nem használja fenyegetésre, nem indokolja a fegyveres elkövetés megállapítását. A fenyegetés 138. §-ban meghatározott fogalmát a fegyveres elkövetés esetében is alkalmazni kell.

4. Míg a hatályos jog a bűnszervezet fogalmát a bűnszövetség fogalmára építve, ahhoz kapcsolja a bűnszervezet jellemző ismérveit, a Javaslat önállóan határozza meg a bűnszervezet fogalmát, összhangban az Európai Unió Tanácsának együttes fellépésével. Ugyanakkor kizárja annak a lehetőségét, hogy bűnszervezet létrejötte esetén a cselekmény egyben bűnszövetségben elkövetettnek minősüljön, mert ez kétszeres értékelést eredményezne. A Javaslat már a bűnszövetség fogalmának meghatározásánál lerögzíti, hogy bűnszövetség akkor létesül, ha nem jön létre bűnszervezet. A jogkövetkezmények tekintetében a Btk. 98. § (4) bekezdésének a Javaslat szerinti módosítása akként rendelkezik, hogy a bűnszövetségre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a bűncselekmény bűnszervezet keretében történő elkövetése esetén.

5. A Javaslat 19. §-a (5) bekezdése átalakítja a bűnszervezet törvényi fogalmát.

a) A bűnszervezetről első ízben az 1997. évi LXXIII. törvény 9. §-a rendelkezett, majd a Btk. 137. §-a 7. pontjába felvett meghatározást hamarosan módosította az 1998. évi LXXXVII. törvény 35. §-a és a 34. §-a átszámozta a rendelkezés elhelyezését is, amely ekként a 137. § 8. pontjába került.

Mindkét meghatározás közös vonása, hogy a bűnszervezet fogalmát a - már a Btk. eredeti szövegében szereplő - bűnszövetség fogalmára építette, és ahhoz további ismérveket kapcsolt.

A Btk. jelenleg hatályos 137. § 8. pontja szerint

- a bűnszervezet olyan bűnszövetség, amely

- bűncselekmények rendszeres elkövetése révén,

- haszonszerzés végett létrejött,

- feladatmegosztáson,

- alá- fölérendeltségi rendszeren,

- személyi kapcsolatokon nyugvó,

- szerepvállaláson alapul.

b) A szervezett bűnözés elleni hatékony fellépés büntetőjogi eszközeinek kialakítása az elmúlt időszakban különös hangsúlyt kapott mind az Európai Unióban, mind más nemzetközi szervezetekben.

1998. december 21-én az Európai Unió Tanácsa együttes fellépést fogadott el az Európai Unió tagállamaiban a bűnöző szervezetben való részvétel bűncselekménnyé nyilvánításáról.

Az együttes fellépés 1. cikke határozza meg a bűnöző szervezet fogalmát:

"Ezen együttes fellépés tekintetében a "bűnöző szervezet" kettőnél több személy hosszabb időre szóló szervezett együttműködését jelenti olyan bűncselekmények összehangolt elkövetésére, amelyek büntetési tételének felső határa legalább négy évi szabadságvesztés büntetés, vagy ilyen tartamú biztonsági intézkedés, avagy ennél súlyosabb büntetés, tekintet nélkül arra, hogy ezek a bűncselekmények magukban képezik az elkövetés célját, vagy pedig eszközül szolgálnak arra, hogy vagyoni előnyt szerezzenek és adott esetben közhatóságok működését megengedhetetlen módon befolyásolják."

c) 2000. december 14-én a 2282/2000. (XI. 29.) Korm. határozat alapján a belügyminiszter aláírta az ENSZ keretében létrejött Egyezményt a határon átnyúló szervezett bűnözés ellen. Az Egyezmény 2. cikke határozza meg a szervezett bűnözői csoport fogalmát.

"Az Egyezmény alkalmazásában

(a) "Bűnöző szervezet": hosszabb ideig fennálló, három vagy több főből álló strukturált csoport, amely összehangoltan működik egy vagy több, ebben az Egyezményben meghatározott súlyos bűncselekmény vagy törvénysértés céljából, közvetlen vagy közvetett módon pénzügyi vagy más anyagi haszon megszerzésére törekedve;

(b) "Súlyos bűncselekmény": legalább négyévi szabadságvesztés büntetéssel vagy szabadságelvonással járó intézkedéssel vagy súlyosabb büntetéssel büntethető törvénysértést megvalósító magatartás;

(c) "Strukturált csoport: nem egyetlen bűncselekmény azonnali végrehajtására, és nem alkalomszerűen létrehozott csoport, amelyben nem szükséges, hogy tagjai pontosan meghatározott szerepeket kapjanak, vagy hogy tagsága állandó legyen, illetőleg fejlett hierarchiával rendelkezzen;"

d) A Javaslat az együttes fellépésnek és az említett ENSZ Egyezménynek megfelelő rendelkezést tartalmaz a bűnszervezet fogalmára.

A Javaslat értelmében a bűnszervezet:

- három vagy több személyből álló,

- hosszabb időre,

- szervezett,

- összehangoltan működő,

- csoport, amelynek célja,

- öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett bűntettek elkövetése.

A meghatározás szerint három főnél kevesebb személy együttműködése nem eredményezheti bűnszervezet megállapítását, a "hosszabb időre" utalás pedig azt juttatja kifejezésre, hogy egy vagy két bűncselekmény alkalmi jellegű elkövetése esetén nem állapítható meg a bűnszervezetben elkövetés.

A bűnszervezet létrejöhet akként is, hogy a bűnszervezet keretében tevékenykedő személyek egymás cselekményéről tudnak, adott esetben közösen valósítják meg a bűncselekményeket, de létrejöhet a bűnszervezet akként is, hogy a keretében elkövetett bűncselekményeket irányító vagy vezető személy hangolja össze azoknak az elkövetőknek a magatartását, akik egymás tevékenységéről esetleg nem is tudnak.

A Btk. szabadságvesztési büntetési tételeire figyelemmel a Javaslat a bűnszervezet megállapítását öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetéséhez kapcsolja.

e) Míg a Btk. a bűnszervezet tagjaként elkövetést egyes bűncselekmények minősített eseteként határozza meg, a Javaslat a "bűnszervezet keretében" elkövetéshez általános részi büntetéskiszabási (tételemelő) rendelkezéssel kapcsol súlyosabb büntetést.

A bűnszervezet keretében elkövetés megállapítása öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett szándékos bűncselekmény tettesként, társtettesként, felbujtóként vagy bűnsegédként való elkövetéséhez kapcsolódik, és átfogja a bűnszervezeten belül a szervező, irányító, közreműködő és segítő szerepeket egyaránt.

Figyelemmel a bűnszervezetnek a Javaslatban szereplő meghatározására, a bűnszervezet keretében elkövetés megállapítható akkor, ha három vagy több személy, hosszabb időre abból a célból szerveződött, hogy öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett bűntetteket összehangoltan kövessen el, és egy személy egy bűntettet (vagy annak a kísérletét) elkövet. A csoport azon tagjai, akik más bűntettet nem követtek el, bűnszervezetben részvétel (a Javaslat 52. §-a) miatt lesznek büntetendők.

A Javaslatnak a bűnszervezetre vonatkozó szabályai között ekként egymással összefüggenek a bűnszervezet meghatározására, a bűnszervezet keretében elkövetett bűntettek miatt a büntetés kiszabására és a bűnszervezetben részvételre vonatkozó rendelkezések (a Javaslat 17. és 52. §-ai).

A 20. §-hoz

A Btk. 166. § (2) bekezdésének e) pontja súlyosabban rendeli büntetni az emberölést, ha azt hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása során vagy emiatt követik el. A Javaslat a 19. §-hoz fűzött indokolásában részletezett nemzetközi szerződések előírásainak megfelelően ezt a fokozott védelmet kiterjeszti a külföldi hivatalos személyek körére is.

A 21. §-hoz

1. Az emberkereskedelem tényállásának módosítását szükségessé teszik az Egyesült Nemzetek határon átnyúló szervezett bűnözés elleni egyezményének az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló kiegészítő jegyzőkönyvében meghatározott követelmények. E nemzetközi dokumentum a jelenlegi elkövetési magatartásokon túl további elkövetési magatartások büntetendőségét is megkívánja.

A Jegyzőkönyv 3. cikk a) pontja szerint:

"emberkereskedelem: kizsákmányolás céljából erőszak, fenyegetés vagy a kényszer más formáinak erőszakos emberszöktetés, csalás, megtévesztés, hatalommal vagy a kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés, illetve más ember felett hatalmat gyakorló személy beleegyezése érdekében anyagi vagy más előnyök adása vagy elfogadása alkalmazásával, emberek toborzását, szállítását, átadását, bújtatását, átvételét jelenti. A kizsákmányolás magába foglalja legalább mások prostitúciójának kihasználását vagy a szexuális kizsákmányolás egyéb formáit, kényszermunkát, rabszolgaságban tartást, vagy ehhez hasonló gyakorlatot, mások leigázását, illetve emberi szervek eltávolítását."

2. A Javaslat a hatályos szabályozásra építve bővíti - az említett kiegészítő jegyzőkönyv elvárásainak megfelelően - a lehetséges elkövetési magatartásokat és módokat.

A Javaslat átalakítja az emberkereskedelem alapesetét, és már ebbe a tényállásba felveszi az elkövetési magatartások célzatát: a munkavégzés, a fajtalanság vagy közösülés, illetőleg az emberi test tiltott felhasználása céljára történő elkövetést. Az elkövetési magatartások közül az elad, megvásárol, ellenszolgáltatás fejében átad vagy átvesz, más személyért elcserél utal arra, hogy fennáll a kiegészítő Jegyzőkönyvben meghatározott kizsákmányolási célzat.

3. A (2) bekezdésben meghatározott minősített esetek a sértett személyéhez kapcsolódnak, a (3) bekezdésben meghatározott minősítő körülmények a bűncselekmény elkövetési módjával függenek össze. A (4)-(6) bekezdések részben az előző bekezdésekben meghatározott minősítő körülmények együttes előfordulásához kapcsolódnak, részben azonban új minősítő körülményeket tartalmaznak, ilyenek: a jelentős érdeksérelmet okozva, a jelentős vagyoni előnyt szerezve elkövetés és a bűncselekmény tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére történő elkövetése.

Egyebekben a minősítő körülmények fokozataihoz kapcsolódó büntetési tételeken a Javaslat nem változtatott, ekként az emberkereskedelem legsúlyosabban minősülő esetében a legsúlyosabb büntetést, illetőleg büntetési tételkeretet kell alkalmazni.

Nem változtatott a Javaslat az előkészületre vonatkozó rendelkezésen sem.

A 22. §-hoz

A Btk. 178/A. §-a (1) bekezdése d) pontjának módosítását egyrészt a hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvényben a "távközlési berendezés" fordulatot felváltó "hírközlő berendezés" kifejezés alkalmazása tette szükségessé. A jogszabályok egységes fogalomhasználatának biztosításánál is fontosabb szempont volt azonban, hogy az "adat", valamint a "számítástechnikai rendszeren" fogalmak beiktatásával a Javaslat megteremtse az informatikai berendezések felhasználásával - adott esetben a világhálón keresztül - továbbított információk, illetőleg azok megjelenési formáját jelentő adatok jogosulatlan kifürkészése miatti büntetőjogi felelősségre vonás törvényi alapjait.

A módosítás következtében nemcsak a világhálón küldött információk jogosulatlan kifürkészése minősül bűncselekménynek, hanem egy zárt, például egy vállalaton belüli informatikai hálózaton (intranet) továbbított adatok jogosulatlan megismerése is bűncselekményt valósít meg.

Az így módosított törvényi rendelkezés megfelel a Javaslat 58. §-ának indokolásában hivatkozott Informatikai bűnözés elleni Egyezmény 3. Cikkében foglalt, az informatikai rendszerekben feldolgozott, tárolt, továbbított adatok kifürkészésének büntetendővé nyilvánítását előíró követelményeknek.

A 23. §-hoz

Az Európa Tanács - 2001. szeptemberében elfogadandó - Informatikai bűnözés elleni Egyezményének 9. Cikkében foglaltaknak megfelelően a Javaslat a tiltott pornográf felvétel vagy felvételek vonatkozásában új elkövetési magatartásokat nyilvánít bűncselekménnyé. A Egyezmény kiindulópontja a gyermekekről készült pornográf felvételekkel kapcsolatos magatartások (készítés, megszerzés, átadás, tartás, forgalomba hozatal,) átfogó, teljes tilalma. A Javaslat is ennek megfelelően rendeli büntetni az ilyen cselekményeket, és új elkövetési magatartásokat iktat be.

Három évig terjedő szabadságvesztéssel a tiltott pornográf felvételek megszerzését és tartását rendeli büntetni a Javaslat. Súlyosabb minősítést von maga után egyetlen pornográf képfelvétel akár ingyenes, akár ellenszolgáltatás fejében meghatározott személy részére történő átadása, illetőleg kínálása is.

A Javaslat nem változtat a hatályos törvény által is büntetni rendelt elkövetési magatartások miatt megállapítható büntetési tételen: a tiltott pornográf felvétel készítését, forgalomba hozatalát, ilyen felvétellel történő kereskedelmet, valamit annak a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételét továbbra is két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni.

A 24. §-hoz

1. A Javaslat egyszerűsíti a Btk. 211. §-ának bevezető szövegét, amikor a választási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó választás, népszavazás vagy népi kezdeményezés során elkövetett cselekményeket rendeli büntetni. Ez a szabályozás egyben lehetővé teszi, hogy a tényállás alkalmazható legyen olyan választás esetében is, amely a jövőben fog a választási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozni (pl. az Európai Parlament képviselőinek választása).

2. A választásra, népszavazásra jogosult tisztességtelen, jogellenes eszközökkel történő befolyásolása külön, önállóan nevesítve azonban nem szankcionált a hatályos törvényben. Alapvető érdek fűződik ahhoz, hogy az arra jogosult ne csak akadálytalanul, hanem minden jogellenes befolyásolástól mentesen gyakorolhassa választó-, vagy szavazati jogát. A tényállásban meghatározott egyéb elkövetési magatartásokkal összevetve is indokolt e magatartás büntetéssel fenyegetése. Erre tekintettel a Javaslat kiegészíti a 211. § e) pontját úgy, hogy a választójog gyakorlásában történő akadályozás mellett az erőszakkal, fenyegetéssel, megtévesztéssel vagy anyagi juttatással történő befolyásolásra törekvés is büntetendő legyen.

A 25. §-hoz

A Btk. 214. §-a "Jogellenes belföldi tartózkodás" elnevezéssel azt a kiutasított külföldit rendeli büntetni, aki engedély nélkül tartózkodik a Magyar Köztársaság területén. A Javaslat egyrészt megváltoztatja a bűncselekmény elnevezését, másrészt kiterjeszti a bűncselekmény törvényi tényállásának alkalmazását az idegenrendészeti hatóság által elrendelt beutazási és tartózkodási tilalom hatálya alatt álló külföldire is, aki külön engedély nélkül tartózkodik a Magyar Köztársaság területén.

A 26. §-hoz

1. A Schengeni Végrehajtási Egyezmény 27. cikkének (1) bekezdése értelmében a Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy megfelelő büntető intézkedéseket vezetnek be mindazokkal szemben, akik haszonszerzés céljából külföldieknek abban segítenek - vagy azt megkísérlik - hogy a Szerződő Félnek a külföldiek beléptetésére és tartózkodásra vonatkozó törvényei megsértésével, ennek a területére külföldiek belépjenek, vagy ott tartózkodjanak.

A Magyar Köztársaság szervezett bűnözés elleni határozott fellépés iránti elkötelezettsége indokolta, hogy a hathatós együttműködés kialakítása érdekében hazánk csatlakozzon az Egyesült Nemzetek keretében létrejött, határokon átnyúló nemzetközi szervezett bűnözés elleni Egyezményhez, valamint kiegészítő jegyzőkönyveihez. A Kormány döntése értelmében - az Országgyűlés megerősítésének fenntartásával - az egyezmény aláírására 2000. december 14-én került sor.

2. A Javaslat "Jogellenes belföldi tartózkodás elősegítése" elnevezéssel önálló tényállásban büntetni rendeli azt, aki külföldinek a Magyar Köztársaság területén való jogellenes tartózkodásához vagyoni haszonszerzés végett segítséget nyújt. A Javaslat ennek a bűncselekménynek az elkövetőjét súlyosabb büntetéssel fenyegeti, mint a Btk. 214. §-ában meghatározott bűncselekmény elkövetőjét.

A tényállás minden, a Magyar Köztársaság területén jogellenesen tartózkodó külföldi személynek történő segítségnyújtással megvalósul, így olyan külföldi tekintetében is, aki az államhatárt engedély nélkül vagy meg nem engedett módon lépte át, illetve a tartózkodási engedélye lejárt.

A 27. §-hoz

1. A Btk. embercsempészésre vonatkozó eredeti rendelkezései az elmúlt két évtizedben többször átalakultak. A módosító törvények közé tartozott az 1989. évi XXVIII. törvény, az 1993. évi XVII. törvény, majd az 1997. évi LXXIII. törvény. A Btk. hatályos rendelkezése az 1998. évi LXXXVII. törvény nyomán alakult ki.

A Javaslat átalakítja az embercsempészésnek mind az alapesetét, mind a minősített eseteit.

Az embercsempészés új tényállása az államhatár engedély nélkül vagy meg nem engedett módon történő átlépéséhez segítség nyújtását bünteti. A tiltott határátlépést a Btk. csak akkor rendeli büntetni, ha az elkövető a Magyar Köztársaság államhatárát fegyveresen lépi át. A Javaslat a tiltott határátlépésre vonatkozó rendelkezéseket hatályon kívül helyezi abból a meggondolásból, hogy aki fegyveresen lépi át az államhatárt, adott esetben megvalósítja vagy a Btk. 263. vagy a 263/A. §-ában meghatározott bűntettet, amelyet a törvény két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel fenyeget.

2. A Javaslat rendszerében az embercsempészés alapesete a hatályos Btk. 218. §-ának (2) bekezdésében meghatározott magatartásokkal követhető el azzal a két lényeges különbséggel, hogy a Javaslat a - hatályos jogtól eltérően - egyrészt az embercsempészést nem a Magyar Köztársaság államhatárának a jogellenes átlépéséhez kapcsolja, hanem bármely államhatáréhoz, másrészt pedig mellőzi a tényállásból a vagyoni haszonszerzési célzatot.

A célzat mellőzését elsősorban gyakorlati bűnüldözési tapasztalatok indokolják, amelyek szerint ugyan az államhatár jogellenes átlépéséhez általában vagyoni haszonszerzés céljából nyújtanak segítséget, ennek a bizonyíthatósága azonban véletlenszerű körülményektől függ.

A Javaslat is átveszi a hatályos Btk. 218. § (2) bekezdésének azt a megoldását, hogy az önmagában véve szabálysértésnek minősítő cselekményhez kapcsolódó bűnsegédi magatartást minősíti sui generis tettesi cselekménynek.

3. Az embercsempészés tényállásának az átalakítása megfelel a Schengeni Végrehajtási Egyezmény 27. cikke 1. pontjának, amely szerint: "A Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy megfelelő büntető intézkedéseket vezetnek be mindazokkal szemben, akik haszonszerzés céljából külföldieknek segítenek, vagy kísérletet tesznek az ilyen segítségre annak érdekében, hogy a Szerződő Félnek a külföldiek beléptetésére és tartózkodására vonatkozó törvényei megsértésével, ennek a területére külföldiek belépjenek, vagy ott tartózkodjanak."

A Javaslat mellőzi a hatályos jogból "a bűnszervezet tagjaként vagy megbízásából" elkövetést mint minősítő körülményt, ennek okát a Javaslat 17. §-ához fűzött indokolás tartalmazza.

A 28. §-hoz

A Btk. 227. §-a kényszervallatásként annak a hivatalos személynek a cselekményét rendeli büntetni, aki vallomás vagy nyilatkozat kikényszerítése végett alkalmaz erőszakot, fenyegetést avagy más hasonló módszert. A Javaslat a hivatalos személy ilyen magatartását változatlanul büntetni rendeli, de a tényállást kiegészíti azzal az esettel, amikor az erőszak, a fenyegetés, avagy más hasonló mód alkalmazásának célja az, hogy más vallomást vagy nyilatkozatot ne tegyen.

A 29. §-hoz

A Btk. 229. §-ának (1) bekezdése sértettként a hivatalos személyt (Btk. 137. §-ának 1. pontja) határozza meg, s noha ehhez jelző nem társult, a jogalkalmazási gyakorlat magyar hivatalos személyt ért ezen.

A Javaslat a hivatalos személyt megillető fokozott büntetőjogi védelmet kiterjeszti a külföldi hivatalos személyre is. Ennek indokaként szolgál egyrészt az 1977. évi 22. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a nemzetközileg védett személyek, köztük a diplomáciai képviselők ellen elkövetett bűncselekmények megelőzéséről és megbüntetéséről szóló, New Yorkban, az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének XXVIII. ülésszakán 1973. évi december hó 14. napján elfogadott Egyezmény. Úgyszintén a 2001. évi XIII. törvénnyel kihirdetett az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzetének biztonságáról szóló, New Yorkban, az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének XLIX. ülésszakán, 1994. évi december 9-én elfogadott Egyezmény is. A két Egyezmény rendelkezéseit a Javaslat 19. §-ához fűzött indokolás ismerteti.

A tényállást megnevező alcím nem változván, a Btk. 229. § (2) és (4) bekezdését nem szükséges módosítani, viszont az (5) bekezdésben a hivatalos személyre való utalásokat ki kell egészíteni a külföldi hivatalos személyre utalással is.

A 30. §-hoz

A Javaslat a Btk. 242. §-ában meghatározott tényállás elkövetési magatartását változatlanul hagyja, azonban az úgynevezett alapügyhöz igazodóan differenciáltan határozza meg a bűncselekmény büntetési tételkereteit. Ennek megfelelően súlyosabb büntetési tétellel fenyegeti a büntető ügyben elkövetett hamis tanúzásra felhívást, mint a polgári ügyben elkövetett ilyen cselekményt. A jobb áttekinthetőséget szolgálja a tényállás két önálló bekezdésre tagolása.

A 31. §-hoz

1. A Javaslat hatósági eljárás akadályozása elnevezéssel új tényállást iktat a törvénybe, amelyet a Btk.-ban a hamis tanúzásra rábírást követően helyez el. A tényállás a kényszerítés sajátos esete, és arra irányul, hogy más - pl. a tanú, a szakértő vagy a terhelt - az eljárásban törvényes jogait ne gyakorolja, vagy a kötelezettségeit ne teljesítse.

A Btk. szerint az ilyen cselekmény a kényszerítés bűntettét valósítja meg. A Javaslat súlyosabban rendeli büntetni a hatósági eljárás akadályozását, ha büntetőügyben, és enyhébben, ha polgári ügyben követték el.

2. A tényállás összhangban van az Egyesült Nemzetek a határon átnyúló szervezett bűnözés elleni Egyezményének 23. cikkével, amely az igazságszolgáltatás akadályozásának bűncselekménnyé nyilvánítása cím alatt a következőket rendeli:

"Minden egyes részes állam olyan jogalkotási és egyéb intézkedéseket fogad el, amelyek szükségesek lehetnek ahhoz, hogy szándékos elkövetés esetén bűncselekménnyé nyilváníthassák az alábbiakat:

(a) Fizikai erő, fenyegetés vagy megfélemlítés alkalmazása, jogtalan előny ígérete vagy megadása hamis tanúzásra rábírás, vagy a tanúskodás illetve bizonyítékok szolgáltatásának megakadályozása érdekében, az ebben az Egyezményben tárgyalt bűncselekménnyel kapcsolatban folyó eljárásban;

(b) Fizikai erő, fenyegetés vagy megfélemlítés alkalmazása igazságügyi vagy bűnüldözési tisztviselőnek az ebben az egyezményben tárgyalt bűncselekménnyel kapcsolatos hivatali kötelezettségei teljesítésének akadályozása céljából.

Ennek a bekezdésnek egyetlen rendelkezése sem csorbíthatja a részes államok azon jogát, hogy más köztisztviselői kategóriák védelmében is jogszabályokat alkossanak."

Az Egyezményt a belügyminiszter a 2282/2000. (XI. 29.) Korm. határozat alapján 2000. december 14-én aláírta.

A 32. §-hoz

A Csemegi-kódex a fogolyszökést nem, csupán a foglyok megszöktetése címen a fogoly megszökésére segélyt nyújtó, illetve a megszökés céljából fegyvert, kulcsot vagy bármiféle más eszközt adó személyt rendelte büntetni; továbbá azt az őrt, felügyelőt vagy hatósági közeget, aki a felügyeletére bízott foglyot szándékosan megszökteti, illetve aki gondatlanságból okozta a felügyeletére bízott fogoly megszökését.

Magának a fogolynak a megszökését első ízben az 1950. évi 11. tvr. rendelte büntetni.

A hatályos Btk. fogolyszökés címén rendeli büntetni azt, aki a büntetőeljárás alatt, továbbá a szabadságvesztés végrehajtása során a hatóság őrizetéből megszökik.

A Javaslat kiterjeszti a fogolyszökés tényállását, amikor büntetni rendeli azt az elítéltet, aki a szabadságvesztés végrehajtása során a részére engedélyezett büntetés-félbeszakítás, rövid tartamú eltávozás vagy kimaradás tartamának elteltével abból a célból nem tér vissza, hogy a büntetés végrehajtása alól kivonja magát.

A Btk. 245. §-ának (2) bekezdésében meghatározott fogalmakat illetően az indokolás a Bv. tvr. megfelelő rendelkezéseire utal.

A 33. §-hoz

1. A Javaslat módosítja a zugírászat törvényi tényállását. A hatályos Btk. 248. §-a szerint jogosulatlanul más részére üzletszerűen beadvány vagy okirat szerkesztése esetén valósul meg a zugírászat és a büntetése kizárólag pénzbüntetés.

A Javaslat ezzel szemben a jogosulatlanul, üzletszerűen folytatott ügyvédi, jogtanácsosi vagy közjegyzői tevékenységet tekinti zugírászatnak - amelyet a tettes értelemszerűen más részére végez - és alternatív büntetésként a szabadságvesztés alkalmazását is lehetővé teszi.

2. Súlyosabban rendeli büntetni a Javaslat azt az esetet, amikor az elkövető a bűncselekményt ügyvédi, közjegyzői, jogtanácsosi tevékenységre jogosultság színlelésével követi el.

Azt, hogy ki jogosult az ügyvédi, jogtanácsosi ill. közjegyzői tevékenység gyakorlására, a reájuk vonatkozó szabályok alapján kell megállapítani. Az ügyvédségről az 1995. évi I. törvény, a jogtanácsosi tevékenységről az 1983. évi 3. törvényerejű rendelet, a közjegyzőkről az 1991. évi XLI. törvény rendelkezik.

A 34. §-hoz

1. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 104. §-ának (3) bekezdése értelmében a lefoglalt ingóságon elidegenítési és terhelési tilalom áll fenn.

A lefoglalt ingóság elhasználása, elzálogosítása, elidegenítése, megsemmisítése vagy a végrehajtás alól más módon való elvonása a Btk. szerint bűncselekmény. A Vht. 105. §-ának (1) bekezdése szerint, ha valószínű, hogy az adós a lefoglalt ingóságot nem fogja megőrizni, a végrehajtó az ingóságot a megőrzésére alkalmas tárolóban (szekrényben, ládában stb.) vagy külön helyiségben helyezi el, azt lezárja és lepecsételi. A (2) bekezdés kimondja, hogy a tároló, a helyiség felnyitása, illetőleg a pecsét megsértése vagy eltávolítása bűncselekmény.

2. Ugyanakkor nemcsak a bírósági végrehajtás keretében kerülhet sor lefoglalásra, zárlat elrendelésére, hanem például a közigazgatási végrehajtás és a büntetőeljárás során is. Ezért vált szükségessé a tényállás módosítása, amely megteremti - az egységes fogalom-megjelöléssel - valamennyi hatósági eljárás keretében elrendelt lefoglalás, zárlat vagy zár alá vétel mint hatósági jogi aktus védelmét, a meghatározott cselekmények elkövetésével szemben.

E körben érdemel említést, hogy nem valamennyi elvonást tilalmazzák a végrehajtást szabályozó törvények, így például a bírósági végrehajtás során az ingatlantulajdon a lefoglalást követően, amely a végrehajtási jognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésével kerül foganatosításra, a törvényben megjelölt feltételek mellett átruházható.

3. Valamennyi a végrehajtás, vagy az eljárás lefolytatása érdekében elrendelt lefoglalás, zárlat, zár alá vétel esetén fontos érdek, hogy az elvont dolog visszakerüljön a hatóság felügyelete alá, ez indokolja a Btk. 249. §-ának (3) bekezdésében meghatározott büntethetőséget megszüntető ok beiktatását.

A 35. §-hoz

A Vht.-nek a 2000. évi CXXXVI. törvény 23. §-ával beiktatott és 2001. szeptember 1-én hatályba lépett 45/A. §-a lehetővé teszi a végrehajtást foganatosító bíróság számára rendbírság kiszabását az adóssal vagy a végrehajtási eljárásban közreműködésre kötelezett személlyel, szervezettel szemben, ha a végrehajtásból eredő, jogszabályban foglalt kötelezettségének nem tesz eleget, vagy a végrehajtást végző hatóság intézkedésének eredményességét akadályozó magatartást tanúsít.

Az adóssal szemben nem lehet rendbírságot kiszabni kizárólag abból az okból, hogy a végrehajtható okiratban foglalt kötelezettségét nem teljesíti.

A 2000. évi CXXXVI. törvény 182. §-a (2) bekezdésének f) pontja értelmében a Vht. 45/A. §-ának (7) bekezdését külön törvényi rendelkezés lépteti életbe. E rendelkezés szerint, ha a bírságolás eredménytelennek bizonyult, a végrehajtó ezt jelzi a bíróságnak, amely intézkedik (ugyancsak így jár el a bíróság, ha saját hatáskörében észleli a feljelentésre alapul szolgáló magatartást) a megbírságolt büntetőjogi felelősségre vonásának kezdeményezése iránt. Ennek a felelősségre vonásnak az anyagi jogi alapját teremti meg a Javaslat az új 249/A. § szerinti büntető tényállás beiktatásával. A Vht. 45/A. §-ának (7) bekezdését a Javaslat 85. §-ának (5) bekezdése lépteti hatályba.

A 36. §-hoz

Az Európai Közösségek Bírósága Statútumának 30. cikke szerint az e bíróság előtt folyó eljárásban elkövetett hamis vádolást, hamis tanúzást, esküszegést úgy kell büntetni, mintha azt a nemzeti bíróság előtt folyó eljárásban követték volna el. Hasonló rendelkezést tartalmaz a 2296/1998. (XII. 30.) Korm. határozat felhatalmazása alapján aláírt, a római diplomáciai konferencián 1998-ban elfogadott Nemzetközi Büntetőbíróság Statútuma is, amelynek országgyűlési megerősítése folyamatban van.

E nemzetközi és jogharmonizációs elvárásokra tekintettel a Javaslat a Btk. igazságszolgáltatás elleni bűncselekményekről rendelkező XV. fejezetének VI. címét egy új tényállással egészíti ki, amely a Btk.-ban korábban már alkalmazott kodifikációs technikával (más állam katonája ellen elkövetett bűncselekmény, 122/A-B. §) kiterjeszti az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények alkalmazhatóságát azokra az esetekre is, mikor az adott bűncselekményt az Európai Közösségek Bírósága, vagy valamely nemzetközi büntetőbíróság előtt folyamatban lévő eljárásban vagy azzal kapcsolatban követik el.

A 37-46. §-hoz

1. Az elmúlt évtizedben sorra születtek a különböző nemzetközi szervezetekben a korrupcióval szembeni harmonizált, hatékony büntetőjogi fellépés céljával készült egyezmények, így az Európa Tanács korrupció elleni büntetőjogi egyezménye(megerősítette a 67/2000. (IX. 13.) OGY határozat), az OECD egyezménye a vesztegetésről a nemzetközi üzleti kapcsolatokban (kihirdette a 2000. évi XXXVII. törvény), az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit és az Európai Közösségek tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló egyezmény (az egyezménynek való megfelelés jogharmonizációs feladat). Ez a nemzetközi aktivitás jelzi, hogy e nemzetközi szervezetek tagállamai alapvetően átértékelték a korrupciós jellegű bűncselekmények a demokratikus társadalom alapértékeit veszélyeztető jellegének súlyát és jelentőségét, és kiemelt figyelmet fordítanak a korrupcióval szembeni büntetőjogi fellépés hatékonyságának növelésére.

A vesztegetési bűncselekményekkel szemben növekedett a társadalom érzékenysége, az ilyen bűncselekmények társadalmi elutasítottsága. Ezt a folyamatot súlyos vesztegetési bűncselekmények ismertté válása tovább erősítette.

Erre tekintettel a Javaslat a vesztegetés különböző eseteiben egységesen, egy büntetési tételkerettel emeli a büntetési tételeket.

2. A már említett nemzetközi egyezmények a szankcionálni rendelt tényállások meghatározásakor következetesen használják a "jogtalan" jelzőt az előny minősítésére. A Javaslat ennek megfelelően a vesztegetési tényállásokba, az előny jelzőjeként felveszi a "jogtalan" megjelölést.

3. A Javaslat a nem hivatali korrupciót szankcionáló tényállásokban (Btk. 251-252, 254. §) az időközben bekövetkezett jogszabályi változásokhoz igazítva határozza meg a szervezetek körét. Az egyesületek társadalmi szervezetek, így önálló nevesítésük nem indokolt. Az állami szerv elavult fogalmát a Javaslat hatályon kívül helyezi.

A hatályos szabályozás szerint állami szerv a népképviseleti, az államigazgatási, a bírói és az ügyészi szerv, valamint az állam gazdálkodó szerve és intézménye. Ezek közül az első négy helyen említett szervnél dolgozó személyek a 137. § 1. pontja alapján hivatalos személynek minősülnek, az állam gazdálkodó szerve pedig ugyanezen szakasz 17. pontja alapján gazdálkodó szervezetnek minősül. Ennek megfelelően a Javaslat a gazdasági vesztegetésnél, csak a gazdálkodó szervezet és a társadalmi szervezet fogalmát tartja meg.

4. Annak érdekében, hogy a vesztegetési bűncselekmények könnyebben a hatóságok tudomására jussanak, s így a korrupcióval szembeni büntetőjogi fellépés hatékonysága javuljon a Javaslat a Btk. 255. § helyére olyan büntethetőséget megszüntető okot illeszt be, amelynek célja megtörni a vesztegetés aktív illetve passzív oldali elkövetői között meglévő érdekközösséget, illetve félelmet a mindkét oldalra kiterjedő felelősségre vonástól.

Erre tekintettel nemcsak az aktív elkövető mentesülhet, ha a hatóság előtt felfedi cselekményét, és lehetővé teszi a passzív oldali elkövető személyének felfedését, hanem hasonló lehetőséget biztosít a passzív oldali elkövetőnek is, azzal a további feltétellel, hogy a kapott vagyoni előnyt vagy annak ellenértékét a hatóságnak átadja. Ezzel olyan tényező kerül a két fél közötti viszonyba, amely elősegítheti a hatóságok hatékonyabb felderítő munkáját ezen a területen.

5. Az Egyesült Nemzetek határon átnyúló szervezett bűnözés elleni egyezményének 23. cikke úgy rendelkezik, hogy a részes államok tegyenek meg minden szükséges intézkedést, hogy bűncselekménnyé nyilvánítsák fizikai erő, fenyegetés vagy megfélemlítés alkalmazását, jogtalan előny ígéretét vagy adását hamis tanúzásra rábírás, illetve tanúskodás vagy bizonyítékok szolgáltatásának megakadályozása érdekében.

A Javaslat 32. §-a új 242/A. §-ként illeszti az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények közé a hatósági eljárás akadályozása elnevezésű bűncselekményt, amely az erőszakkal, fenyegetéssel elkövetett előbb említett cselekményeket szankcionálja. A jogtalan előny ígéretével, vagy átadásával történő elkövetés azonban szorosabb kapcsolatban van a korrupciós jellegű, közélet tisztasága elleni bűncselekményekkel, ezért a Javaslat a Btk. XV. fejezetének VII. címében új bűncselekményként szankcionálja a hatósági eljárásban elkövetett vesztegetést. A tényállás átfogó módon rendeli büntetni az előny adását annak érdekében, hogy valaki bármely hatósági eljárásban törvényes jogait ne gyakorolja, illetve kötelezettségeit ne teljesítse. Egyidejűleg a vesztegetési tényállások szerkezetének megfelelően az aktív oldal mellett a passzív oldali elkövetőt, azaz az előny elfogadóját is bünteti.

6. Az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit és az Európai Közösségek tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló egyezmény 6. cikke rendelkezik a vállalkozások vezetőinek büntetőjogi felelősségéről, amennyiben a felügyeletük vagy ellenőrzésük alá tartozó személy a vállalkozás érdekében eljárva aktív vesztegetést követ el, a következők szerint:

"Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy lehetővé tegye, az adott tagállam nemzeti joga alapelveinek megfelelően, az üzletvezetők, illetve más, az adott cégnél döntéshozatali hatalommal vagy ellenőrzési joggal rendelkező személy büntetőjogi felelősségének kimondását, amennyiben a felügyeletük alá tatozó személy, a cég nevében, a 3. cikkben meghatározott korrupciós cselekményt követ el."

Az Egyezmény 3. cikke az Európai Közösségek tisztviselőinek, illetve az Európai Unió tagállamai tisztviselőinek aktív vesztegetését rendeli büntetni. A tagállami tisztviselőnek minősülő személyek körének meghatározásánál az Egyezmény 1. cikkének c) pontja az egyes tagállamok szabályozására utal vissza.

Az Egyezménynek való megfelelés jogharmonizációs feladat. Erre tekintettel a Javaslat 40. §-ával a Btk. 253. §-ába iktatott új (3) és (4) bekezdés az aktív hivatali vesztegetés esetében megteremti a büntetőjogi felelősségre vonás lehetőségét a gazdálkodó szervezet vezetője, ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított tagja vagy dolgozója tekintetében.

A gazdálkodó szervezet vezetőjének, ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított tagjának vagy dolgozójának büntetőjogi felelőssége akkor állapítható meg, ha az aktív hivatali vesztegetést a gazdálkodó szervezet tagja vagy dolgozója a gazdálkodó szervezet érdekében követte el, de a gazdálkodó szervezet vezetője, illetve ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított tagja vagy dolgozója felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettségének teljesítése a bűncselekmény elkövetését megakadályozhatta volna.

A bűncselekmény elkövetési magatartása a felügyeleti vagy az ellenőrzési kötelezettség elmulasztása. A Javaslat a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli.

7. A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (Be.) 122. § (2) bekezdése a hivatalos személyek tekintetében általános feljelentési kötelezettséget ír elő minden, a hivatali hatáskörükben tudomásukra jutott bűncselekmény vonatkozásában. Ugyanakkor a feljelentési kötelezettség elmulasztásának nincs büntető anyagi jogi szankciója, az adott esetben fegyelmi felelősségre vonást eredményezhet.

A korrupciós cselekmények felderítésének nehézsége közismert, a közigazgatás korrupciómentes működése, a korrupciós esetek felderítése a demokratikus társadalom működésének egyik alapfeltétele. Ennek érdekében indokolt, hogy a hivatalos személyek amennyiben ilyen cselekményeket észlelnek, azokat jelentsék az állam illetékes hatóságainak.

Ezen elvárás következetes végrehajtása érdekében a Javaslat speciális feljelentési kötelezettséget ír elő a hivatalos személyek vonatkozásában. Ez a feljelentési kötelezettség a hazai vesztegetési bűncselekményekre vonatkozik, s a hivatalos személynek a hitelt érdemlő módon tudomására jutott, még le nem leplezett vesztegetést, függetlenül attól, hogy arról hivatali hatáskörében vagy azon kívül szerzett tudomást, a hatóságnak jelentenie kell. Ennek elmulasztását rendeli büntetni a Javaslattal 255/B. §-ként a Btk.-ba illesztett új tényállás.

A feljelentési kötelezettség az elkövető hozzátartozójára nem vonatkozik.

A 47. §-hoz

A Javaslat a 37-46. §-hoz fűzött indokolásban kifejtett indokok alapján egy büntetési tételkerettel megemeli a büntetési tételt, továbbá a már említett nemzetközi egyezmények meghatározásaihoz igazodva beilleszti a "jogtalan" szót az előny jelzőjeként.

A 37-46. §-hoz fűzött indokolás 6. pontjában említett az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit és az Európai Közösségek tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló egyezmény ott ismertetett rendelkezéseivel való összhang megteremtése érdekében indokolt a gazdálkodó szervezet vezetőjének büntetőjogi felelősségre vonhatóságát a külföldi hivatalos személy vonatkozásában elkövetett aktív vesztegetés esetében is megteremteni.

A 48-50. §-hoz

A Javaslat a 37-46. §-hoz fűzött indokolásban kifejtett indokok alapján egy büntetési tételkerettel megemeli a büntetési tételt, továbbá a már említett nemzetközi egyezmények meghatározásaihoz igazodva beilleszti a "jogtalan" szót az előny jelzőjeként.

Az 51. §-hoz

1. A Magyar Köztársaság következetes, a terrorcselekményeket elítélő politikai állásfoglalásai körébe illeszkedően került sor a terrorista bombatámadások visszaszorításáról, New Yorkban, az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 52. ülésszakán, 1997. december 15-én elfogadott és 2001. május 23-án hatályba lépett nemzetközi egyezmény aláírására 1999. december 21-én, az Országgyűlés utólagos megerősítésének fenntartásával. A részes államok kötelezettséget vállaltak arra, hogy az Egyezményben meghatározott cselekményeket nemzeti jogszabályaik bűncselekménynek minősítik, és megfelelő büntetésekkel sújtják (4-5. cikk).

A büntetendő cselekményeket az Egyezmény 2. cikke határozza meg a következőképpen: "a jogellenesen és szándékosan robbanó vagy más halált okozó eszköz bevitele vagy elhelyezése közhasználatú helyen, állami- vagy közlétesítményben, közforgalmú tömegközlekedési üzemben vagy közérdekű üzemben, illetve ezek elleni támadás során vagy ezekben ilyen eszköz elsütése vagy felrobbantása, azzal a szándékkal, hogy halált vagy súlyos testi sértést okozzanak, illetve, hogy az adott helyet, létesítményt vagy üzemet súlyosan megrongálják, amennyiben a rongálás jelentős anyagi kárt okoz vagy okozhat."

A kísérlet, valamint a részesi magatartás ugyancsak büntetendő.

2. A Btk. terrorcselekmény elnevezés alatt, az Egyezményben meghatározottaktól eltérő cselekményt rendel büntetni (a zsarolás egy sajátos esetéről beszélhetünk, amikor is a követelést állami szervhez, vagy társadalmi szervezethez intézik, és a követelés kikényszerítése a személyi szabadság korlátozása vagy jelentős anyagi javak hatalomba kerítése révén történik).

A Btk. számos tényállása [mint pl. a rombolás (142. §), az emberölés (166. §), a testi sértés (177. §), a közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény (184. §), a közveszélyokozás (259. §), a közérdekű üzem működésének megzavarása (260. §), a légi jármű hatalomba kerítése (262. §), a robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélés (263. §), a lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés (263/A. §), a radioaktív anyaggal visszaélés (264. §), a nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel visszaélés (264/C. §), a rongálás (324. §)] rendeli büntetni az Egyezményben meghatározott cselekményeket.

3. Az Egyezményből eredő kötelezettség teljesítése érdekében alakítja át a Javaslat a terrorcselekmény tényállását, figyelembe véve az Egyezmény 1. cikkében szereplő fogalom-meghatározásokat. Ennek megfelelően a Javaslat a zsarolási célzatot kiegészíti azzal az elkövetési magatartással, amelynek célja "csupán" a riadalom keltése. Ennek megfelelően az elkövetési magatartás e változata is egyenes szándékot feltételez.

4. A Btk. ez idáig nem teremtett megfelelő büntetőjogi fenyegetettséget a hivatalos személyek, külföldi hivatalos személyek hivatalos helyiségei és közlekedési járművei ellen irányuló erőszakos támadásokkal szemben. Ezt a hiányt pótolja a Javaslat, amely megteremti azt a megfelelő büntetőjogi védelmet, amelyet az Egyesült Nemzetek saját és kisegítő személyzetének biztonságáról szóló, New Yorkban, az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének XLIX. ülésszakán, 1994. december 9-én elfogadott Egyezmény 9. cikkelyének 1. b) pontja is megkövetel. (Az Egyezményt a 2001. évi XIII. törvény hirdette ki.)

Az 52. §-hoz

1. A Btk. 263/C. §-ában meghatározott tényállásokat az 1997. évi LXXIII. törvény 33. §-a iktatta be a törvénybe.

A Btk. 263/C. §-a bűnszervezet létrehozása miatt rendeli büntetni egyrészt azt, aki olyan bűnszervezetet irányít, amelynek tagjai a felsorolt súlyos bűntetteket követik el [263/C. § (1) bekezdés], illetve aki ilyen bűnszervezetet hoz létre [263/C. § (3) bekezdése], avagy az ilyen bűnszervezet tagja, vagy ilyen szervezet tevékenységéhez anyagi eszközöket szolgáltat [263/C. § (4) bekezdése]. Bűnszervezet létrehozása miatt büntetendő az is, aki a törvényben felsorolt bűncselekmények elkövetésére létrehozott bűnszervezetet irányít, ha a bűnszervezet tagjai személy elleni erőszakos bűncselekményt is elkövettek [263/C. § (2) bekezdése], továbbá aki ilyen bűnszervezetet hoz létre [263/C. § (3) bekezdése]. A törvény a bűnszervezet tagja részére büntethetőséget megszüntető okot határoz meg [263/C. § (5) bekezdése].

E szabályozásnak az a sajátossága, hogy az irányító, a létrehozó, a tagként közreműködő, illetve az anyagi eszközöket szolgáltató elkövető tevékenysége a bűnszervezethez kapcsolódik, amely pedig a bűnszövetség fogalmán alapul, és így legalább egy befejezett vagy megkísérelt bűncselekmény elkövetését feltételezi.

Ez a szabályozás azonban nem rendeli büntetni az olyan előkészületi jellegű cselekményeket, amelyek akkor is megállapíthatók, ha a bűnszervezet keretében bűncselekményt még nem követtek el.

2. A bűnszervezetben elkövetett bűncselekményre illetve a bűnszervezetre nézve az 1990-es években az európai büntető törvénykönyvekbe különböző meghatározásokat vettek fel.

a) Ilyen meghatározást tartalmaz pl. a svájci Btk. 1994. évi módosítása, amely szerint öt évig terjedő fegyházzal büntetendő, aki olyan szervezetben vesz részt, amely felépítését és személyi összetételét titokban tartja, és célja erőszakos bűncselekmények elkövetése vagy bűnös eszközök útján való gazdagodás, vagy az ilyen szervezet bűnös tevékenységét támogatja.

b) Az olasz Btk. 416/A. §-ának szövege az 1982. majd 1992. évi módosítás nyomán alakult ki:

416/A. §. (Maffia-típusú szövetkezés) Aki három vagy több személyből álló, maffiatípusú szövetkezésben részt vesz, háromtól hat évig terjedő börtönnel büntetendő. Az ilyen szövetkezés kezdeményezői, vezetői és szervezői, már pusztán ezért is négytől kilenc évig terjedő börtönnel büntetendők.

A szövetkezés akkor minősül maffia-típusúnak, ha a résztvevők a szövetkezés kötelékének megfélemlítő erejét és az ebből eredő alávetettséget és cinkos hallgatást arra használják fel, hogy bűntetteket kövessenek el, közvetlenül vagy közvetve gazdasági tevékenységek, engedélyek és engedélyezések, tenderek és közszolgáltatások felett irányításhoz vagy ellenőrzéshez jussanak, maguknak vagy másoknak jogtalan hasznot vagy előnyt szerezzenek, vagy pedig akadályozzák a szavazati jog gyakorlását, illetőleg maguknak vagy másoknak szavazatokat szerezzenek a választásokon.

c) Az Európai Unió Tanácsa az Unió tagállamaiban a bűnöző szervezetre vonatkozó rendelkezések közelítése érdekében fogadta el az 1998. december 21-i együttes fellépést a bűnöző szervezetben való részvétel büntetéséről. Az együttes fellépés 1. cikke határozza meg a bűnöző szervezet fogalmát, 2. cikke rendelkezik a bűnöző szervezetben részvétel büntetéséről:

"1. cikk

Ezen együttes fellépés tekintetében a "bűnöző szervezet" kettőnél több személy hosszabb időre szóló szervezett együttműködését jelenti olyan bűncselekmények összehangolt elkövetésére, amelyek büntetési tételének felső határa legalább négy évi szabadságvesztés büntetés, vagy ilyen tartamú biztonsági intézkedés, avagy ennél súlyosabb büntetés, tekintet nélkül arra, hogy ezek a bűncselekmények magukban képezik az elkövetés célját, vagy pedig eszközül szolgálnak arra, hogy vagyoni előnyt szerezzenek és adott esetben közhatóságok működését megengedhetetlen módon befolyásolják.

2. cikk

A bűnöző szervezetek elleni hatékonyabb küzdelem érdekében a tagállamok kötelezik magukat arra, hogy a 6. cikk szerinti eljárásban gondoskodnak arról, hogy az a) és b) pontban meghatározott magatartások egyikét vagy mindkettőt hatékony, arányos és visszatartó hatású büntetéssel fenyegessék,

a.) olyan személy magatartását, aki szándékosan és vagy a szervezet céljának és általában a bűnös tevékenységének az ismeretében vagy a szervezet a kérdéses bűncselekmény elkövetésére irányuló céljának ismeretében tevékenyen részt vesz,

- a szervezet 1. cikk alá eső bűnös tevékenységében akkor is, hogyha ez a személy a bűncselekmények tulajdonképpeni végbevitelében nem vesz részt és - az adott tagállam általános büntetőjogi alapelveitől függően - a bűncselekményeket nem is követik el,

- a szervezet egyéb tevékenységében és ezenkívül tudatában van annak, hogy az ő részvétele a szervezet 1. cikk alá eső bűnös tevékenységének a megvalósításához hozzájárul;

b) az olyan személy magatartását, aki egy vagy több személlyel megegyezett egy olyan tevékenység véghezvitelében, amelynek a megvalósítása azonos megítélés alá esne az 1. cikk alá eső bűncselekményekkel, akkor is, ha ez a személy a tevékenység tulajdonképpeni végbevitelében nem vesz részt."

d) Az együttes fellépéssel jórészt egyező rendelkezéseket tartalmaz az Egyesült Nemzetek a határon átnyúló szervezett bűnözés elleni Egyezményének 5. Cikke. (Az Egyezményt a belügyminiszter írta alá 2000. december 14-én a 2282/2000. (XI. 29.) Korm. határozat alapján).

e) A Javaslat szerinti bűnszervezetben részvétel tényállása részint előkészületi jellegű meghatározásokat fogalmaz meg az öt évi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény bűnszervezet keretében történő elkövetésére. A tényállás tartalmazza a Btk. 18. §-ának (1) bekezdésében meghatározott előkészület-fogalom elemeit, ezért joggal tekinthető sui generis előkészületi bűncselekményi tényállásnak. Az előkészületi jellegű magatartásokon kívül tartalmazza a tényállás a bűnszervezet tevékenységének bármilyen egyéb módon való támogatását is. Ez a cselekmény csak a szervezeten kívül álló személy részéről valósítható meg és már létező bűnszervezetet feltételez.

A bűnszervezetben részvétel előkészületi jellegű tényállása már a bűncselekmény bűnszervezet keretében elkövetésére felhívással vagy a közös elkövetésben való megállapodással, avagy bármilyen, az elkövetést könnyítő vagy segítő feltétel biztosításával megvalósulhat.

A bűnszervezetben részvétel nem állapítható meg bűnhalmazatban a bűnszervezet keretében elkövetett bűntettel.

A bűnszervezetben részvétel tényállásának éppen az a célja, hogy a büntetőjogi védelem előbbre hozatalával már a bűnszervezet létrehozásával kapcsolatos cselekmény is büntetőjogi felelősséget alapozzon meg.

f) Az előkészületi jellegű tényállás mellett szerepel a bűnszervezet tevékenységének "egyéb módon" történő támogatása is. Ez a fordulat arra utal, hogy a terhelt cselekménye nem közvetlenül a bűnszervezet keretében elkövetet bűncselekményekhez kapcsolódik, hanem magához a bűnszervezet működéséhez.

A Javaslat szabályozása megfelel az Európai Unió 1998. évi december 21-én kelt, a bűnöző szervezetben való részvétel bűncselekménnyé nyilvánításáról szóló együttes fellépésnek.

g) A (2) bekezdés büntethetőséget megszüntető egyéb okot határoz meg, amelynek az a célja, hogy a bűnszervezetben részvétel elkövetőjét a büntetlenség lehetőségének megnyitásával arra ösztönözze, hogy cselekményét a hatóságnak jelentse be. A büntetlenségnek feltétele az is, hogy az elkövető tárja fel az elkövetés körülményeit, amelyek magukban foglalják a többi közreműködő személyt és a közreműködő személyek közötti kapcsolatokat, valamint a tevékenységüket.

Ez a rendelkezés összhangban van a Tanács 1996. december 20-i 97/C. 10/01. állásfoglalásával a nemzetközi szervezett bűnözéssel szemben folytatott küzdelemben az igazságszolgáltatási eljárás során együttműködő személyekről.

Az 53. §-hoz

Az illetékes hatóságok gyakorlatukban egyre többször találnak illegális bevándorlóknál olyan hamis közokiratot, melyet még nem használtak fel, adott esetben a továbbutazáshoz kívánják felhasználni. A Btk. 274. §-a (1) bekezdésének b) pontja ugyanakkor a hamis vagy hamisított közokirat birtoklását nem, csak felhasználását rendeli büntetni. A közokirat-hamisítás esetén a védett jogi tárgy a közokirat valódisága és közhitelessége iránti közbizalom.

Az egyre gyakoribbá váló közokirat-hamisítás miatt indokolt az eddigiektől eltérően a b) pontban foglalt elkövetési magatartás előkészületi cselekményét is büntetéssel fenyegetni. A Javaslat ennek megfelelően módosítja a Btk. 274. § (2) bekezdését.

Az 54. §-hoz

A kábítószer készítésének elősegítése törvényi tényállását az 1998. évi LXXXVII. törvény 64. §-a iktatta be a Btk.-ba. A Javaslat kiegészíti a bűncselekmény törvényi tényállását, és a "Visszaélés kábítószerrel" tényállásában meghatározott elkövetési magatartásokhoz hasonló módon büntetni rendeli azt is, aki kábítószernek a hatósági előírások megszegésével történő előállításához szükséges anyagot, berendezést vagy felszerelést az országba behoz, kivisz, ország területén átvisz.

A Javaslat ennek megfelelően módosítja a Btk. 283/A. § (3) bekezdése szerinti büntethetőséget megszüntető ok törvényi előfeltételeit is.

Az 55-56. §-hoz

1. A Btk. 288. §-ában meghatározott bűncselekmény tényállása - egyéb feltételek mellett az állam által biztosított gazdasági előny jogtalan megszerzését rendeli büntetni. Gazdasági előny alatt érteni kell az államháztartás egyes alrendszereinek költségvetése terhére, a gazdálkodás körében, a gazdálkodó szervezetek részére, ingyenes vagy kedvezményes pénzügyi források biztosítását. Gazdasági előny az adókedvezmény, az állami garancia- vagy kezességvállalás, illetőleg egyéb előny bármilyen formában történő nyújtása is.

A Javaslat a hatályos tényállásban szereplő "állam által biztosított gazdasági előny" fordulatot mellőzi, és helyette a tényállásban pontosan meghatározza, mely céljelleggel nyújtandó pénzügyi támogatás vagy más gazdasági előny jogtalan megszerzése büntetendő. A Javaslat a büntetőjogi védelmet kiterjeszti a külföldi államok és nemzetközi szervezetek által nyújtott támogatásokkal kapcsolatos visszaélésre is.

A Javaslat meghatározza a bűncselekmény elkövetésének módját: a valótlan tartalmú nyilatkozat megtételét, a valótlan tartalmú, illetőleg hamis vagy hamisított okirat felhasználását.

2. A Javaslat büntetni rendeli a jogszerűen megszerzett támogatásnak a jogcímétől eltérő felhasználását, visszafizetési kötelezettség elmulasztását és a pénzügyi támogatás felhasználásával kapcsolatos megtévesztő magatartásokat is.

Ha a cselekmény az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit sérti, a Javaslat 70. §-ában meghatározott, és a Btk. 314. §-a helyébe lépő bűncselekmény, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése valósul meg. Ez következik a Javaslat 56. §-ával beiktatandó Btk. 288/A. §-ának rendelkezéséből.

A Javaslat 82. §-ának (3) bekezdése rendelkezik a bűncselekményi minősítéshez szükséges alsó értékhatár megállapításáról.

Az 57. §-hoz

A Btk. 289. §-ába felvett tényállás módosítására a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szolgáltatott alapot, és a gyakorlatban eddig felmerült igények kielégítését célozza az elkövetési magatartások súly szerinti, részletesebb megosztása, új minősített esetek beiktatása, továbbá az egyéni vállalkozó hasonló jellegű magatartása büntetőjogi fenyegetettségének megteremtése. Az utóbbi esetben a nyilvántartási és bizonylatolási kötelezettséget ugyanis nem a számviteli törvény és a felhatalmazásán alapuló jogszabályok írják elő, hanem az egyes adónemeket szabályozó törvények, valamint az egyes vállalkozói tevékenységre vonatkozó jogszabályok.

A Javaslat a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény fogalom-meghatározását alapul véve minősített esetként rendeli büntetni a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hiba (1) bekezdésben meghatározott cselekményekkel történő előidézését. Súlyosabban minősül az elkövetés, ha a magatartást pénzügyi intézmény, biztosító intézet vagy befektetési szolgáltató körében fejtik ki, mivel e súlyosabb gazdasági kihatásai lehetnek, és azok a lakosság szélesebb rétegét érinthetik.

Az 58. §-hoz

1. Az Európa Tanács közeljövőben elfogadandó Informatikai bűnözésről szóló Egyezményében foglalt büntetőjogi rendelkezésekkel összhangban álló, a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény tényállását a Btk. jelenlegi rendszerében a gazdasági bűncselekményekről szóló XVII. Fejezetbe lehet beilleszteni.

Az új bűncselekmények jogi tárgya egyfelől a számítástechnikai rendszerek megfelelő működéséhez, és a bennük tárolt, feldolgozott, továbbított adatok megbízhatóságához, hitelességéhez, valamint titokban maradásához fűződő érdek, másfelől azonban szoros kapcsolatot lehet kimutatni a hagyományos gazdasági bűncselekményekkel is e tényállás kapcsán, mivel a számítástechnikai rendszer zavartalan működése, illetőleg az adatok hozzáférhetősége, sértetlensége és titkossága elleni bűncselekmények egyben a vagyoni, illetőleg a gazdasági viszonyok sérelmét is eredményezhetik.

A Javaslat a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény tényállását a korábbi számítógépes csalás bűncselekményét meghatározó 300/C. §-ának helyébe iktatja be.

2. Az Egyezmény 2. Cikkével összhangban a Btk. 300/C. §-ának Javaslat szerinti (1) bekezdése büntetendő cselekménnyé nyilvánítja a számítástechnikai rendszerbe történő jogosulatlan belépést. A büntetőjogilag oltalmazott érdek a számítástechnikai rendszer sértetlensége és a benne tárolt, feldolgozott, továbbított adatok megbízhatóságához, hitelességéhez és titokban maradásához fűződő érdek. A bűncselekmény elkövetési tárgya maga a számítástechnikai rendszer. A bűncselekmény megvalósulásához ezért már a számítástechnikai rendszer védelmét szolgáló intézkedések megsértésével vagy kijátszásával történő jogosulatlan belépés, valamint az engedélyezett belépést követően a jogosultság terjedelmi, vagy időbeli kereteit meghaladó, illetőleg a jogosultságot más módon megsértő bennmaradás ténye is elegendő.

Ha a belépést követően a számítástechnikai rendszerben tárolt, feldolgozott, továbbított adatok megváltoztatására, törlésére is sor kerül, akkor ez a cselekmény már a (2) bekezdésben foglalt, a számítástechnikai rendszer és az adatok sértetlensége elleni bűncselekményt valósítja meg. Az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény megvalósulásához a belépés, illetőleg a bennmaradás szándékos jellegén túl, követelmény a számítástechnikai rendszer védelmét szolgáló intézkedések megsértésével vagy kijátszásával, illetőleg a jogosultság kereteit meghaladva, vagy megsértve történő elkövetés.

3. Az Egyezmény 4. és 5. Cikkével összhangban a Btk. 300/C. §-ának a Javaslattal módosítani kívánt (2) bekezdése büntetni rendeli a számítástechnikai rendszer és az adatok sértetlensége elleni cselekményeket. A bűncselekmény jogi tárgya a számítástechnikai rendszerben tárolt, feldolgozott, továbbított adatok megbízhatóságához, hitelességéhez és titokban maradásához, valamint a számítástechnikai rendszer zavartalan működéséhez fűződő érdek.

a) A (2) bekezdés a) pontja vonatkozásában a számítástechnikai rendszerben tárolt, feldolgozott, továbbított adat jelenti a bűncselekmény elkövetési tárgyát. A cselekmény elkövetési magatartása az adat megváltoztatása, törlése vagy hozzáférhetetlenné tétele. Az adat törlése az adat megsemmisítését jelenti. A bűncselekményt megvalósítja az elkövető akkor is, ha az adatot annak megismerésére, kezelésére, felhasználására jogosult személy tekintetében hozzáférhetetlenné teszi.

A törvény már egyetlen adat megváltoztatását, törlését, hozzáférhetetlenné tételét is büntetni rendeli, hiszen adott esetben egy adat módosítása is súlyos következményekkel járhat a számítástechnikai rendszer szempontjából. A bűncselekmény megvalósulásához az adat megváltoztatásának, törlésének, hozzáférhetetlenné tételének szándékos előidézésén túl a cselekmény akkor tényállásszerű, ha a magatartásokat jogszerűséget biztosító engedély, illetőleg bármilyen jogosultság hiányában követik el. A bűncselekmény az adat bármilyen módon történő módosításával befejezetté válik, nem szükséges, hogy a cselekmény eredményként a számítástechnikai rendszer károsodása, vagy egyéb hátrányos következmény megvalósuljon. Amennyiben az adat megváltoztatása, törlése, hozzáférhetetlenné tétele a számítástechnikai rendszer működésének akadályozását is eredményezi, akkor a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott cselekmény valósul meg.

b) Az (2) bekezdés b) pontjában meghatározott cselekmény elkövetési tárgyát a számítástechnikai rendszer jelenti, azonban ez a tényállás szorosan kapcsolódik a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott bűncselekményhez. A (2) bekezdés a) pontjában meghatározottakhoz képest új elkövetési magatartásként jelenik meg az adat számítástechnikai rendszerbe történő bevitele, továbbítása, valamint az egyéb műveletek végzése. Az a) ponttól eltérően az elkövető jogosult az adatok bevitelére, megváltoztatására, törlésére és egyéb műveletek végzésére, azonban ezt szándékosan nem az engedélyezett cél elérése érdekében, hanem a rendszer működésének jogosulatlan akadályozása céljából teszi meg. A bűncselekmény megvalósulásához az elkövető szándékának ki kell terjednie arra a tényre, hogy cselekményével jogosulatlanul akadályozza a számítástechnikai rendszer működését. Az akadályozás megvalósításához eredmény létrejötte nem szükséges, a bűncselekmény az elkövetési magatartás tanúsításával befejezetté válik.

4. A Btk. 300/C. §-ának a Javaslat szerinti (3) bekezdése az Egyezmény 8. cikkében foglaltaknak megfelelően büntetendő cselekménnyé nyilvánítja a számítógépes csalást. A bűncselekmény jogi tárgya a számítástechnikai rendszerben tárolt, feldolgozott, továbbított adatok megbízhatóságához, valamint a vagyoni, tulajdoni és a gazdasági, pénzügyi viszonyok biztonságos, kiszámítható működéséhez fűződő érdek. A számítástechnikai rendszerben tárolt, feldolgozott, továbbított adat jelenti a bűncselekmény elkövetési tárgyát.

A (3) bekezdés a) pontja a Btk. 300/C. §-a (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott elkövetési magatartások - az adat megváltoztatása, törlése, vagy hozzáférhetetlenné tétele - mellett büntetni rendeli az adatok bevitelét is, amennyiben azt jogtalan haszonszerzés végett, kárt okozva valósítják meg. A (3) bekezdés b) pontja a számítástechnikai rendszer működésének olyan, jogtalan haszonszerzés céljából elkövetett, akadályozását rendeli büntetni, melynek eredményeként kár is bekövetkezik. Valamennyi elkövetői magatartás célzatos, az elkövető célja a jogtalan haszonszerzés. A bűncselekmény megvalósulásához a célzaton túl szükséges, hogy az elkövetési magatartások eredményeként kár következzen be. Fontos kiemelni, hogy az elkövető jogosultsággal rendelkezik valamennyi magatartás tanúsítására, azonban azokat szándékosan nem az engedélyezett cél elérése érdekében, hanem jogtalan haszonszerzés céljából másnak kárt okozva valósítja meg.

A (4) bekezdés a számítógépes csalás súlyosabban minősülő eseteit fogalmazza meg attól függően, hogy a cselekmény jelentős kárt, különösen nagy kárt, vagy különösen jelentős kárt okozott.

Az 59. §-hoz

1. A Btk. 300/E. §-a az Informatikai Egyezmény 8. Cikkében foglaltaknak megfelelően büntetni rendeli a számítástechnikai rendszer védelmét biztosító technikai intézkedések kijátszását.

A bűncselekmény elkövetési tárgya az (1) bekezdés vonatkozásában a bűncselekmény elkövetését lehetővé tevő vagy ahhoz szükséges, illetőleg azt megkönnyítő számítástechnikai program, jelszó, belépési kód, vagy a számítástechnikai rendszerbe való belépést lehetővé tevő adat.

A bűncselekmény alanya az (1) bekezdésben foglalt cselekmény esetén bárki lehet. Az itt meghatározott elkövetési magatartások a felsorolt dolgok készítése, azok forgalomba hozatala, azokkal történő kereskedés, valamint azok más módon történő hozzáférhetővé tétele. A bűncselekmény megvalósulásához szükséges a 300/C. §-ban meghatározott bűncselekmények elkövetésére irányuló célzat.

2. A (2) bekezdésben meghatározott bűncselekmény alanya az (1) bekezdésben foglalt cselekménytől eltérően - a tényállás szövegezéséből adódóan - csak az lehet, aki az adott irányú gazdasági, műszaki, szervezési ismeretekkel rendelkezik. A bűncselekmény elkövetési tárgya a (2) bekezdés esetében a bűncselekmény elkövetését lehetővé tevő vagy az ahhoz szükséges, illetőleg az azt megkönnyítő számítástechnikai program, jelszó, belépési kód, vagy valamely számítástechnikai rendszerbe való belépést lehetővé tevő adat készítésére vonatkozó gazdasági, műszaki, szervezési ismeret. A cselekmény elkövetési magatartása a fenti ismeretek más részére történő rendelkezésre bocsátása. A bűncselekmény megvalósulásához a (2) bekezdés esetében is szükséges, hogy az ismereteket rendelkezésre bocsátó személy részéről fennálljon a 300/C. §-ban meghatározott bűncselekmények elkövetésére irányuló célzat.

3. A (3) bekezdés büntetlenséget biztosít az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott bűncselekmény elkövetőjének, az alábbi három feltétel együttes fennállása esetén:

a) a tevékenységét, mielőtt a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak felfedi,

b) az elkészített dolgot egyidejűleg a hatóságnak átadja,

c) lehetővé teszi a készítésben részt vevő más személy kilétének megállapítását.

A 60. §-hoz

1. A Javaslat értelmező rendelkezést iktat be az Informatikai Egyezményben foglaltaknak megfelelően, és meghatározza a számítástechnikai rendszer fogalmát.

Számítástechnikai rendszer minden olyan berendezés, amely közvetlen emberi beavatkozás nélkül (automatikusan), végez adatfeldolgozást, azaz adatok bevitelét, kezelését, tárolását, továbbítását látja el.

A számítástechnikai rendszerek körébe tartoznak a számítástechnikai adatfeldolgozásra épülő memóriával rendelkező olyan egységek is, amelyek megjelenésükben nem hagyományos számítógépet jelentenek. A Javaslat szerinti fogalom így többek között átfogja a közcélú távbeszélő szolgáltatás, illetve közcélú mobil rádiótelefon szolgáltatás igénybevételére szolgáló elektronikus kártyákat, a közcélú mobil telefont vezérlő mikroszámítógépeket, valamint a számítástechnikai berendezések felhasználásával működő hírközlési, telekommunikációs rendszereket is.

2. A számítástechnikai rendszer fogalma azonban nemcsak az egyes berendezésekre terjed ki, hanem felöleli az azok összekapcsolása révén létrejött hálózatot, valamint az adattovábbítást, a kapcsolatfelvételt biztosító műszaki berendezéseket is. Az egyes berendezések közötti kapcsolat nem jelent feltétlenül fizikai összekapcsoltságot. A számítástechnikai rendszerek között az összeköttetés létrejöhet elektronikus vagy optikai jeleket továbbító kábelek, vagy vezetékek útján, valamint rádióhullámok, infravörös, illetőleg rövidhullámok segítségével, vagy műholdas sugárzás igénybevételével is.

A 61. §-hoz

1. A pénzmosás tényállását az 1994. évi IX. törvény 23. §-a iktatta be a Btk.-ba. A pénzmosásra vonatkozó rendelkezéseket módosította az 1997. évi LXXIII. törvény 45. §-a, az 1998. évi LXXXVII. törvény 74. § (2) bekezdése, majd legutóbb az 1999. évi CXX. törvény 19. §-a is. A módosítások lényege az ún. megelőző bűncselekmények körének a változtatásával függött össze, illetve a minősített eseteket érintette.

2000. július hó 1. napján hatályba lépett a 2000. évi CI. törvény, amely a pénzmosásról, a bűncselekményből származó dolgok felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló Strasbourgban, 1990. november 8-án kelt Egyezményt hirdette ki.

2. Az Egyezmény 6. cikke a következőképpen határozza meg a büntetni rendelt cselekményeket.

"6. cikk

1. A Felek megteszik a szükséges jogalkotási és egyéb intézkedéseket aziránt, hogy a belső joguk szándékos elkövetés esetén bűncselekménynek minősítsék:

a) a dolgok átalakítását vagy átruházását, annak ismeretében, hogy e dolgok jövedelemnek minősülnek, azzal a céllal, hogy a dolgok jogellenes eredetét eltitkolják vagy leplezzék, vagy az alapbűncselekmény elkövetésében részt vevő személyt segítsék a tettéhez fűződő jogkövetkezmények elkerülésében;

b) dolgok valódi természetének, forrásának, helyének, azzal rendelkezésnek, mozgásának, az azon fennálló jogoknak, vagy tulajdonának eltitkolását vagy leplezését, annak ismeretében, hogy a dolgok jövedelemnek minősülnek,

és alkotmányos alapelveiknek, illetve jogrendszerük alapjaitól függően:

c) dolgok megszerzését, birtoklását és használatát, tudva a dolgokhoz jutás időpontjában, hogy az jövedelemnek minősül;

d) az e cikk értelmében megállapított bűncselekmények elkövetésében való részvételt, az elkövetésre való társulást, szövetkezést, kísérletet, segítségnyújtást, az elkövetésre való felbujtást, az elkövetés megkönnyítését, illetve az ahhoz való tanácsadást.

2. E cikk 1. bekezdésének végrehajtása vagy alkalmazása során:

a) nem bír jelentőséggel az, hogy az alapbűncselekmény a Fél büntető joghatósága alá tartozott-e;

b) rendelkezni lehet úgy, hogy a fenti bekezdésben meghatározott bűncselekmények az alapbűncselekmény elkövetőire nem vonatkoznak;

c) a fenti bekezdésben meghatározott bűncselekmények elemeként meghatározott tudomásra, szándékra, vagy célzatra objektív, ténybeli körülményekből lehet következtetni.

3. A Felek megtehetik a szükséges intézkedéseket aziránt, hogy a jelen cikk 1. bekezdésében hivatkozott cselekmények valamelyikét vagy mindegyikét a belső jogban bűncselekménynek minősítsék, a következő esetek bármelyikében vagy mindegyikében, ha az elkövető:

a) feltételezhette volna, hogy a dolog jövedelem;

b) haszonszerzés céljából cselekedett;

c) további bűnöző tevékenység folytatásának elősegítése érdekében cselekedett."

3. A hatályos szabályozás az Egyezmény rendelkezéseinek megfelel, ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az alapbűncselekmény elkövetőjének mentesülése a pénzmosás miatti felelősségre vonás alól az Egyezmény értelmében lényegében az államok számára biztosított fenntartási lehetőségnek tekinthető. Az egyes államok pénzmosással szembeni fellépését vizsgáló, a tagállamok kölcsönös értékelésének elvén működő szervezetek (FATF, Európa Tanács PC-R-EV) értékelési gyakorlata során kialakult elvárás a megelőző bűncselekmény elkövetője által megvalósított pénzmosás szankcionálhatóságának megteremtése, az ún. "saját jövedelemre elkövetett pénzmosás."

Magyarország jogi megoldását 1998. október 12-16. között vizsgálta a PC-R-EV, melynek során ajánlásként fogalmazta meg a "saját alapok tisztára mosása szankcionálásának lehetőségét".

A Javaslat erre tekintettel koncepcionálisan alakítja át a pénzmosás (Btk. 303. §) tényállását, megteremtve a megelőző bűncselekmény elkövetőjének büntethetőségét a pénzmosás miatt is. Az elkövetési magatartások úgy módosulnak, hogy lehetővé tegyék a megelőző bűncselekmény elkövetőjének pénzmosás miatt történő felelősségre vonását is, így a pénzmosás Btk. szerinti tényállásából kikerülnek a jelenlegi (2) bekezdésben foglalt elkövetési magatartások (megszerzi, használja, megőrzi, kezeli, értékesíti), mivel ezeket a cselekményeket a megelőző bűncselekmény elkövetője szükségszerűen megvalósítja. Ezek bármelyike miatt történő felelősségre vonás a kétszeres értékelés tilalmába ütközne.

Amennyiben ezeket a magatartásokat a megelőző bűncselekmény elkövetőjéhez képest más személy követi el, úgy ő az eset körülményeitől függően, tárgyi bűnpártolás (Btk. 244. § (1) bekezdés c) pont), illetőleg orgazdaság (Btk. 326. §) elkövetése miatt vonható felelősségre.

4. A pénzmosás tényállásának védett jogi tárgya a szervezett bűnözés elleni minél hatékonyabb küzdelemhez fűződő társadalmi közösségi érdek. A szervezett bűnözés hazai és nemzetközi elterjedésével jelentős pénzeszközök és anyagi javak halmozódnak fel a szervezett bűnözői csoportok kezében. E csoportok a bűnös úton szerzett pénzek jelentős részét a legális gazdaságban próbálják befektetni, amelynek célja, hogy a bűnös úton szerzett pénz azonosságát, eredetét elleplezzék, és legális forrásból származó eszköznek tüntessék fel. Ennek érdekében a "piszkos pénzek" megjelennek a bankok és egyéb pénzügyi intézmények hálózatában, ezért a pénzmosás büntetendővé nyilvánítása védi az előbb említett intézmények, illetve a legális gazdaság törvényes működésébe vetett bizalmat.

A védett jogtárgy különbözőségére való tekintettel a megelőző bűncselekmény elkövetője pénzmosás elkövetése miatt is felelősségre vonható, ha a szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény elkövetéséből származó dolgot eredetének leplezése céljából gazdasági tevékenység gyakorlása során felhasználja, illetve azzal összefüggésben pénzügyi vagy bankműveletet végez.

5. A Javaslat a pénzmosás minősítő körülményei közé felveszi a különösen nagy vagy azt meghaladó értékre elkövetést, és pontosítja a (2) bekezdés c) pontjában leírt személyi kör megnevezését.

6. A pénzmosásról szóló Egyezménynek megfelelően a Javaslat a (3) bekezdésben új rendelkezésként, az előkészületi jellegű cselekmények közül büntetni rendeli a pénzmosás elkövetésében való megállapodást.

Változatlan tartalommal tartja fenn a Javaslat a pénzmosással kapcsolatos büntethetőséget megszüntető okot a (4) bekezdésben.

A (5) bekezdés a pénzmosás tekintetében a dolog fogalmának a meghatározásánál átveszi a Btk. 333. § (1) pontjában az okiratról és a dematerializált formában kibocsátott értékpapírról adott értelmező rendelkezést.

A 62. §-hoz

A Javaslat - az Egyezmény rendelkezéseivel való minél teljesebb összhang megteremtése, valamit a PC-R-EV ajánlásának megfelelően - kiterjeszti a pénzmosásért való büntetőjogi felelősséget arra az esetre is, amikor az elkövető úgy követi el a Javaslattal beiktatott, új 303. § (1) bekezdés a)-b) pontjába foglalt elkövetési magatartásokat, hogy a büntetendő cselekményből származó dolog eredetéről gondatlanságból nem tud. Ezt a rendelkezést a Javaslat önálló szakaszban helyezi el, melynek indoka, hogy ez a vétség csak a más által elkövetett büntetendő cselekményből származó dologra nézve követhető el.

A Javaslat a gondatlanságból elkövetett pénzmosás esetében is indokoltnak tartja a minősítő körülményeknek a szándékosan elkövetett pénzmosással azonos körben való meghatározását.

A 63. §-hoz

A Javaslat változatlan tartalommal, azonban külön §-ban, és önálló alcím alatt rendelkezik a pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztásáról, mert ez önálló tényállás, és nem vonható a pénzmosás fogalma alá.

A 64-66. §-hoz

1. 2000. május 29-én az Európai Tanács kerethatározatot bocsátott ki a pénzhamisítással szembeni büntetőjogi és más szankciókkal biztosított védelem erősítéséről, tekintettel az euro bevezetésére. A kerethatározatot új jogi eszközként vezette be az Amszterdami Szerződés, amelynek célja tagállamok jogi és közigazgatási előírásainak harmonizálása.

A kerethatározatban foglalt cél megvalósítása a tagállamok számára kötelező, ugyanakkor nem közvetlenül hatályos, az abban megjelölt cél végrehajtási formájának és eszközének megválasztása, azaz a jogi keret kitöltése az egyes tagállamok feladata. Ugyanakkor ez a kerethatározat a III. pilléres acquis része, így végrehajtása a csatlakozásra váró államok részére is kötelező. A kerethatározatban foglaltak mielőbbi végrehajtása azért is indokolt, mivel 2002. január 1-vel megjelennek az euro bankjegyek és pénzérmék, amelyek hamisítására a pénzhamisítás hatályos büntető törvénykönyvi tényállása aggálytalanul nem lenne alkalmazható.

2. A kerethatározat 3. cikke határozza meg a szankcionálni rendelt magatartások körét. Eszerint a tagállamoknak büntetniük kell a pénz csalárd előállítását vagy megváltoztatását, a hamis pénz forgalomba hozatalát, a hamis pénz forgalomba hozatal céljával történő importját, exportját, átszállítását, átvételét vagy megszerzését, továbbá a pénzhamisításra alkalmassá tett eszközök, cikkek, számítógépes programok, valamint a pénz védelmét szolgáló bankjegy részek, hologramok csalárd előállítását, átvételét, megszerzését vagy birtoklását.

A kerethatározat büntetni rendeli az ott meghatározott magatartásokra a felbujtást, a bűnrészesség egyéb formáit, valamint az - előkészületszerű magatartásokat kivéve - a kísérletet is. Az 5. cikkben külön rendelkezik az euro védelméről, amely szerint a 3. cikkben meghatározott cselekményeket akkor is büntetni kell, amennyiben azokat 2002. január 1. előtt az euro bankjegyeire vagy érméire, illetve általában még ki nem bocsátott, de forgalomba hozatalra kijelölt bankjegyre vagy érmére követik el.

3. A Javaslat kerethatározat elvárásainak megfelelően a Btk. 304. §-a (1) bekezdésének a) pontját - a "forgalomban levő" szövegrész elhagyásával - úgy módosítja, hogy az - figyelemmel a Btké. pénz fogalmát meghatározó 24. §-ának módosítására is - alkalmazható legyen a jövőben egy meghatározott időpontban forgalomba hozatalra kerülő, azonban már korábban ismert formájú pénz, így az euro hamisítására is.

Az előállítás, illetve meghamisítás elkövetési magatartásoknál a tervezet továbbra is megtartja a forgalomba hozatali célzatot. Ez azonban nem áll ellentétben a kerethatározat rendelkezéseivel, mivel az a pénz csalárd előállítását vagy megváltoztatását rendeli büntetni.

A pénzhamisítás esetén a csalárdság más megtévesztését kell, hogy jelentse, azaz a hamis pénz valódiként történő felhasználását, ami egyben forgalomba hozatalát jelenti. Forgalomba hozatal nélkül a csalárdság nem valósulhat meg. A csalárd jelző a kerethatározatban, illetve a forgalomba hozatali célzat a Btk.-ban egyaránt azt eredményezi, hogy pl. egy grafikus által egy darab bankjegyről lakásdíszként kézzel készített másolat ne minősüljön pénzhamisításnak.

4. A Javaslat az (1) bekezdés b) pontját a kerethatározatban foglalt rendelkezéseknek megfelelően kiegészíti az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz fordulatokkal.

Az (1) bekezdés c) pontjának módosítása nem szükséges, mivel az teljes mértékben egyezik a kerethatározat 3. cikke b) pontjában megfogalmazott elvárással.

5. A Javaslat egyidejűleg rendezi a minősített (304. § (2) bek.), illetve a privilegizált (304. § (3) bek.) eseteknél az értékek meghatározását. A hatályos szabályozás súlyosabban minősülő esetként szabályozza a nagy mennyiségű vagy értékű pénzre történő elkövetést, ugyanakkor privilegizált esetnek tekinti, amennyiben a pénzhamisítást nem jelentős értékű vagy mennyiségű pénzre követik el. A Btk. 138/A. §-ában meghatározott kisebb, nagyobb, jelentős, különösen nagy, különösen jelentős érték, kár rendszerében azonban a "jelentős" magasabb értéket jelent, mint a "nagyobb", ami azt jelenti, hogy a nem jelentős érték nagyobb értéket jelenthet.

Tekintettel arra, hogy ez az Általános Részben elhelyezett szabály, amelyet a Különös Rész minden tényállására alkalmazni kell, ahol ezek a kifejezések előfordulnak, indokolt, hogy a pénzhamisításnál használt fogalomrendszer is igazodjon a 138/A. § rendszeréhez.

Erre tekintettel a Javaslat a különösen nagy vagy azt meghaladó értékre elkövetett pénzhamisítást rendeli súlyosabban büntetni, illetve a váltópénzre vagy kisebb értékre történő elkövetés esetén teszi lehetővé a privilegizált eset alkalmazását.

6. A Javaslat új 304/A. §-ként tényállásként iktatja a Btk-ba a pénzhamisítás elősegítésének bűncselekményét. A 304. § (4) bekezdése ugyan megtartja a pénzhamisítás előkészületét, azonban bármely bűncselekmény előkészülete csak akkor állapítható meg, ha az adott személynek szándékában áll a bűncselekmény elkövetése, azaz pénzhamisítás esetén pénzt akar hamisítani. Ez az elem azonban a kerethatározat 3. cikkének d) pontjában foglaltak esetében hiányzik. Valóban elképzelhető, hogy az, aki a pénzhamisításhoz szükséges anyagot, eszközt, számítógépes programot előállítja, megszerzi stb., annak szándéka a pénzhamisítás elkövetésére már nem terjed ki. Ebben az esetben az előkészület szabályai nem alkalmazhatók. Ezért a kerethatározatban foglaltak maradéktalan végrehajtása végett, indokolt ezeknek a cselekményeknek önálló tényállásba foglalása.

7. A Btké. 24. §-ában foglalt értelmező rendelkezésnek a Javaslat szerint történő kiegészítése egyértelművé teszi, hogy pénz alatt pénzhamisítás esetén a forgalomban levő pénz mellett, a meghatározott jövőbeni időpontban kibocsátandó, de már ez idő előtt ismert bankjegyeket és érméket is érteni kell. Ezzel az értelmezéssel a pénzhamisítás büntető törvénykönyvi tényállása a kerethatározat 5. cikkében foglalt esetekre is kiterjed.

A 67-69. §-hoz

1. A Javaslat kiterjeszti a büntetőjogi védelmet az ún. "kereskedői kártyára", amely a kibocsátó gazdálkodó szervezet értékesítési tevékenysége körében a kibocsátó áruja vagy szolgáltatása ellenértékének kiegyenlítésére alkalmas. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) kifejezetten utal arra, hogy a kereskedői kártyák kibocsátása nem minősül pénzügyi szolgáltatásnak, azonban a kereskedői kártyák kereskedelmi forgalomban való mind szélesebb körű elterjedése indokolja a büntetőjogi védelem kiterjesztését.

2. A Javaslat a bankkártya új fogalmát adja meg tekintettel arra, hogy a Btk. e fogalom meghatározásakor a már hatályon kívül helyezett pénzintézeti törvény terminológiáját alkalmazza. A Javaslat egyben kiterjeszti a büntetőjogi védelmet a külföldön, a külföldi vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően kibocsátott bankkártyára is.

A fogalom meghatározásakor a Javaslat a Hpt. rendelkezéseit és fogalomrendszerét (3. §-a (1) bekezdésének e) pontja, 5. §-a (2) bekezdésének c) pontja, 6. §-ának (3) bekezdése, a 2. számú Melléklet 5. pontja), valamint az elektronikus fizetési eszközök kibocsátására és használatára vonatkozó egyes szabályokról szóló 77/1999. (V. 28.) Korm. rendelet értelmező rendelkezéseit vette alapul.

A 70. §-hoz

1. A Javaslat "Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése" elnevezésű új tényállás felvételével az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló Egyezmény 1-3. pontjaiban meghatározott rendelkezéseknek megfelelő büntető rendelkezéseket iktatja be a Btk.-ba.

Az Egyezmény a következőket rendeli:

"1. cikk

Általános rendelkezések

1. A jelen Egyezmény céljainak megvalósítása érdekében az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit érintő csalások az alábbi tevékenységekből állnak:

(a) a kiadásoknál bármilyen szándékos tevékenység vagy mulasztás a következőkkel kapcsolatban:

- hamis, téves vagy hiányos kimutatások vagy dokumentumok használata vagy bemutatása, ami az Európai Közösségek általános költségvetéséből vagy az Európai Közösségek által, vagy az ő nevében kezelt költségvetésből származó összegek jogellenes megszerzését vagy megtartását vonja maga után,

- információ elhallgatása egy konkrét kötelezettség megszegésével, amelynek ugyanaz a következménye,

- az ilyen jellegű összegek jogellenes más célra való felhasználása, mint amire azokat eredetileg megadták;

(b) a bevételeknél bármilyen szándékos tevékenység vagy mulasztás a következőkkel kapcsolatban:

- hamis, téves vagy hiányos kimutatások vagy dokumentumok használata vagy bemutatása, ami az Európai Közösségek általános költségvetéséből vagy az Európai Közösségek által, vagy az ő nevében kezelt költségvetésből származó források jogellenes csökkenését vonja maga után,

- információ elhallgatása egy konkrét kötelezettség megszegésével, melynek ugyanaz a következménye,

- jogosan megszerzett haszon jogellenes felhasználása, melynek ugyanaz a

következménye.

2. A 2. cikk (2) bekezdésétől függően minden tagállam meghozza a szükséges és indokolt intézkedéseket az 1. bekezdésnek a saját nemzeti büntetőjogába való átültetéséhez oly módon, hogy az abban hivatkozott magatartás bűncselekménynek minősüljön.

3. A 2. cikk (2) bekezdésétől függően minden tagállam meghozza továbbá a szükséges intézkedéseket, hogy az 1. bekezdésben meghatározott következménnyel járó hamis, téves vagy hiányos kimutatások vagy dokumentumok szándékos készítése vagy mások azokkal való ellátása bűncselekménynek minősüljön, ha még nem büntethető kiemelkedően súlyos bűntettként vagy annak elkövetésére tett kísérletként.

4. Az 1. és 3. bekezdésben hivatkozott tevékenység vagy mulasztás szándékosságára objektív, tényszerű körülményekből lehet következtetni.

2. cikk

Büntetések

1. Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket, hogy a 1. cikkben hivatkozott magatartás és az 1. (1) cikkben hivatkozott magatartásban való részvétel, az arra való felbujtás vagy az arra tett kísérlet büntethető legyen hatékony, arányos és elrettentő büntetőjogi büntetésékkel, ide értve legalább a súlyos csalási esetekben a szabadságvesztéssel járó büntetéseket, amelyek kiadatást is maguk után vonhatnak azzal, hogy a minden egyes tagállamban meghatározandó minimális összeggel elkövetett csalást kell súlyos csalásnak tekinteni. Ez a minimális összeg nem haladhatja meg az 50 000 ECU-t.

2. Egy tagállam azonban alkalmazhat az 1. bekezdésben lefektetett büntetésektől eltérő típusúakat kisebb csalás esetén, amelyet összesen kevesebb, mint 4 000 ECU-vel követnek el, és amelynél a tagállam törvényei szerint nincs különösen súlyosbító körülmény.

3. Az Európai Unió Tanácsa egyhangúan megváltoztathatja a 2. bekezdésben hivatkozott összeget.

3. cikk

Vállalkozások vezetőinek büntetőjogi felelőssége

Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket, hogy a vállalkozások vezetőit vagy bárkit, aki döntéshozói vagy ellenőrzés-gyakorlási hatalommal rendelkezik egy vállalkozásban, büntetőjogilag felelősnek lehessen nyilvánítani a tagállam nemzeti joga által meghatározott elvek szerint, ha egy a hatóságuk alatt álló és a vállalkozás nevében cselekvő személy az 1. cikkben foglaltak szerinti, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit érintő csalást követ el."

2. Az (1) bekezdésben meghatározott tényállás eredmény-bűncselekmény, akkor valósul meg, ha az Európai Közösségek költségvetése károsult. Az elkövetési magatartások: az (1) bekezdésben meghatározott támogatásokkal, illetőleg az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott befizetésekkel kapcsolatban

- valótlan tartalmú nyilatkozat tétele,

- hamis, vagy hamisított okirat felhasználása,

- az előírt tájékoztatási kötelezettség nem teljesítése,

- vagy megtévesztésre alkalmas módon hiányos teljesítése.

A (2) bekezdés az (1) bekezdésben irt támogatások és kedvezmények jóváhagyott céltól eltérő felhasználását rendeli büntetni.

3. A (3) bekezdés a gazdálkodó szervezet vezetője, ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított tagja vagy dolgozója felelősségéről rendelkezik, míg a (4) bekezdés ugyanezen személyi kör gondatlanságból elkövetett cselekményeit rendeli enyhébben büntetni.

A 71. §-hoz

A Javaslat a megszaporodott támadásokra tekintettel, a lopás minősített esetei között nevesíti a vallási tisztelet tárgyára, illetve a vallási szertartás végzésére szolgáló tárgyra elkövetett lopást. A fokozott védelmet indokolja az is, hogy az ilyen tárgyak az állampolgárok Alkotmányban biztosított vallásszabadságának a gyakorlásához kapcsolódnak, továbbá a nagy nyilvánosság számára hozzáférhető helyeken e tárgyak a lopásokkal szemben - éppen szakrális jellegükre tekintettel - nehezen védhetők.

A 72. §-hoz

A Btk. 321. §-a (3) bekezdésének d) pontja, valamint (4) bekezdésének b) és c) pontja súlyosabban rendeli büntetni a rablást, ha azt hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása során vagy emiatt követik el. A Javaslat a 19. §-hoz fűzött indokolásban részletezett nemzetközi szerződések előírásainak megfelelően ezt a fokozott védelmet kiterjeszti a külföldi hivatalos személyek körére is.

A 73. §-hoz

A Javaslat a sírt, síremléket, a vallási tisztelet tárgyát, vagy a vallási szertartás végzésére szolgáló tárgyat ugyanolyan büntetőjogi védelemben részesíti, mint amilyet a hatályos jog szerint már most élveznek a kulturális javak körébe tartozó tárgyak, a régészeti lelőhelyek vagy műemlékek.

A rongálás vagyon elleni bűncselekmény, azonban a vagyontárgyak meghatározott köre a benne megtestesülő vagyoni értéken túlmenően egyéb értékeket is hordoz. Erre figyelemmel emeli ki a hatályos Btk. a vagyontárgyak köréből a kulturális javak körébe tartozó tárgyat, a régészeti lelőhelyet és a műemléket.

A sírrongálás, a vallási tisztelet tárgyai, illetőleg a vallási szertartások végzésére szolgáló tárgyak tekintetében elkövetett rongálás az emberek kegyeleti érzését, vallásos meggyőződését, érzületét sérti, és ez olyan védelmet érdemlő jogi tárgy, ami azt igényli, hogy az ilyen vagyontárgy megrongálása legalább három évig terjedő szabadságvesztéssel, a tárgy megsemmisítése esetén pedig egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel legyen büntethető.

Természetesen a Btk. 324. §-ának (5)-(6) bekezdésében meghatározott mértékű kár okozása esetén ezt a súlyosabb minősítést kell megállapítani.

A 74-78. §-hoz

1. A formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény 66. §-a 2002. január 1-jével hatályon kívül helyezi az ipari minták oltalmáról szóló 1978. évi 28. törvényerejű rendeletet. Az ipari minták jogi oltalmát a "formatervezési mintaoltalom" elnevezés alatt szabályozza újra a hivatkozott törvény, amelynek 65. § (11) bekezdése szerint, ahol jogszabály ipari mintát vagy ipari mintaoltalmat említ, azon e törvény hatálybalépését követően formatervezési mintát, illetve formatervezési mintaoltalmat kell érteni. A büntetőjogi szabályozás alapelve a tényállás pontos és határozott megfogalmazása iránti igény, ezért a Javaslat 74. és 78. §-ai a Btk. 329. § (2) bekezdésében és 329/D. § (1) bekezdésében az ipari minta elnevezést felváltják a formatervezési minta, illetőleg a formatervezési mintaoltalom terminológiával.

2. Az adatbázisokra vonatkozó szerzői jogok, illetve az azokhoz kapcsolódó adatbázis-előállítói jogok átfogó szabályozása érdekében szükségessé vált a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosítása. Az e tárgyban elkészült törvényjavaslat fő célja az adatbázis-előállítók külön jogi védelmének a megteremtése, amelyet a szerzői jogi törvény egy külön fejezete határoz meg. A védelem körében biztosított jogok akkor illetik meg az adatbázis előállítóját, ha az adatbázis tartalmának megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése jelentős ráfordítást igényelt. E védelem alapján az adatbázis előállítójának hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy az adatbázis tartalmának egészét vagy jelentős részét többszörözzék (kimásolják), vagy a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegyék a példányok terjesztésével vagy a nyilvánossághoz való közvetítéssel (újrahasznosítás).

A védelem jogosultja az a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki vagy amely saját nevében és kockázatára kezdeményezte az adatbázis előállítását, gondoskodva az ehhez szükséges ráfordításokról. A védelem időtartama tizenöt év.

Az adatbázis szerzői jogi és szerzői joghoz kapcsolódó külön jogi védelemben is részesülhet. A szerzői jogi védelemben részesül a gyűjteményes műnek minősülő adatbázis, amely a tartalmi elemeknek valamely rendszer vagy módszer szerinti elrendezésén túl egyéni, eredeti jellegű összeválogatása, elrendezése vagy szerkesztése révén minősül alkotásnak. Az előállítókat megillető, a szerzői joghoz kapcsolódó külön jogi védelemben pedig a jelentős ráfordítást (szakmai, technikai, pénzbeli) tükröző adatbázis-előállítói teljesítménye részesül.

A jogi védelem szempontjából az adatbázis hordozójának fajtája nem jut jelentőséghez.

3. A szerzői jogi törvény a védelem alá tartozó szomszédos jogi és más hasonló teljesítményeket tételesen felsorolja, és ezt a kimerítő jellegű felsorolást a Btk. hatályos szövege is átveszi.

Erre tekintettel módosítja a Javaslat a Btk. 329/A. §-ának (1) bekezdését akként, hogy kiegészíti a felsorolást az adatbázis-előállítók teljesítményével.

A szerzői jogi törvényben az adatbázis-előállítók külön jogi védelemét megteremtő új fejezetet és az azt megelőző szerzői joggal szomszédos jogok védelmét szabályozó XI. fejezetet összefoglaló harmadik rész címe "A szerzői joghoz kapcsolódó jogok" elnevezésre változik. Ebből következően vált szükségessé a Btk. érintett tényállásainak átfogalmazása. Ezt a Javaslat a 74-76. §-ai végzik el.

A 79. §-hoz

1. A Vht. rendelkezik az önálló bírósági végrehajtó, az önálló bírósági végrehajtó-helyettes, a megyei bírósági végrehajtó és végrehajtó helyettesek kinevezésének, illetve alkalmazásának feltételeiről. A Vht. 233. §-a úgy rendelkezik, hogy végrehajtóvá az nevezhető ki, aki büntetlen előéletű, illetve nem nevezhető ki végrehajtóvá az:

a) akivel szemben szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztést vagy közérdekű munkát, gondatlan bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztést szabtak ki, vagy akinek a büntetőeljárás során a kényszergyógykezelését rendelték el, és a bűnügyi nyilvántartásban szerepel,

b)aki a jogi képesítéshez kötött foglalkozástól vagy a végrehajtói foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés hatálya alatt áll,

A Vht. értelmében az önálló bírósági végrehajtó, illetve az önálló bírósági végrehajtó-helyettes esetében az igazságügy-miniszter, a megyei bírósági végrehajtó és végrehajtó-helyettes esetében pedig a megyei bíróság elnöke vizsgálja meg a pályázónak a bűnügyi nyilvántartásban lévő teljes körű adatait. A Javaslat ennek megfelelően módosítja a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvényt (a továbbiakban: Bnyt.) lehetőséget biztosítva a kinevezésre jogosult bíróság elnökének, illetve az igazságügy-miniszternek az erre vonatkozó adatokhoz való hozzáférésre.

2. A Btk. szabályai szerint az elítélt a foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés végrehajtásának befejezése előtt is mentesítésben részesülhet, így kérelmére büntetlenséget igazoló hatósági erkölcsi bizonyítvány állítandó ki. E rendelkezés csak annyiban szorul változtatásra, hogy az erkölcsi bizonyítvány a büntetlenség igazolása mellett azt is tüntesse fel, hogy a foglalkozástól eltiltás időtartama mikor jár le.

Az erkölcsi bizonyítványt ugyanis tipikusan munkavállalás céljával kérik az állampolgárok, és ha a munkáltató nem tudhat arról, hogy a leendő munkavállalója még ilyen mellékbüntetés hatálya alatt áll, akkor a büntetéssel elérni kívánt joghátrány nem érvényesül. Ezt a joghézagot kívánja kiküszöbölni a Javaslat.

A 80. §-hoz

1. A Javaslat az 1973. évi I. törvényt (Be.) olyan új rendelkezéssel egészíti ki, amely szerint a személyes mentességet élvező személyekkel szemben a mentelmi jog felfüggesztését, illetve az eljárás megindításához vagy folytatásához történő hozzájárulás megadását követően az eljárást soron kívül kell lefolytatni.

Ennek indoka a személyes mentességet élvező személyek büntetőjogi felelősségének mielőbbi tisztázása, és a közélet tisztaságához fűződő érdek biztosítása. Hasonló rendelkezést az 1998. évi XIX. törvény (új Be.) 552. §-ának (3) bekezdése is tartalmaz, azonban arra figyelemmel, hogy a Javaslat szerinti anyagi jogi rendelkezések hatályba lépésének napja 2002. április 1-je, a 2003-ig még hatályos eljárási törvény kiegészítése is indokolt e szabállyal.

2. A Javaslat 43. §-ával a Btk.-ba iktatott 255/A. § az aktív és passzív vesztegetéssel összefüggésben, a 263/C. §-a a bűnszervezetben részvétellel összefüggésben, a 283/A. §-a a kábítószerrel visszaélés elősegítésével összefüggésben 329/B. §-a a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok védelmét biztosító műszaki intézkedés kijátszásával összefüggésben határoz meg büntethetőséget megszüntető okot.

Az itt felsorolt esetekben a büntethetőséget megszüntető ok hatályosulásának a feltétele az, hogy az elkövető a hatóságot a törvényben meghatározott körülményekről tájékoztassa. Mivel ezekben az esetekben az elkövető saját bűncselekményére vonatkozó nyilatkozata a büntetlenség előfeltétele, erre tekintettel indokolt, hogy a büntetőeljárás során a tanúvallomást ne tagadhassa meg arra hivatkozással, hogy magát bűncselekmény elkövetésével vádolná. A Javaslat ennek az eljárásjogi feltételeit teremti meg, a hatályos Be. megfelelő rendelkezéseinek kiegészítésével.

3. A Javaslat a hatályos Be. rendelkezéseit olyan előírással egészíti ki, amely szerint a bűnszervezet keretében elkövetett cselekmények esetén, a jogerős ítéletet követően azonnal foganatba kell venni a kiszabott szabadságvesztés büntetést, amennyiben a terhelt nincs előzetes letartóztatásban. Ennek indoka a szökésnek a bűnszervezet keretében elkövetett bűncselekmények esetén fennálló fokozottabb veszélye.

A 81. §-hoz

A Javaslat a pénzhamisítás (Btk. 304. §) tényállásának módosításához kapcsolódva, az ott kifejtett indokok alapján módosítja a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybaléptetéséről és végrehajtásáról rendelkező 1979. évi 5. törvényerejű rendelet (Btké.) 24. §-ában meghatározott pénz fogalmát annak érdekében, hogy a büntetőjogi védelem ne csak a már forgalomban lévő fizetőeszközökre, hanem a pénzkibocsátásra jogosult intézmény hivatalos közleménye alapján egy maghatározott jövőbeni időponttól törvényes fizetőeszköznek minősülő fém- vagy papírpénzre is kiterjedjen. Továbbá az értelmezési problémák elkerülése érdekében egyértelművé teszi, hogy a külföldi pénz fogalma alatt az eurot is érteni kell.

A 82. §-hoz

A Javaslat a Btk. vagyonelkobzásra vonatkozó szabályai módosításának következményeként módosítja a Bv. tvr.-nek a vagyonelkobzás foganatosítására vonatkozó szabályát. A módosítás alapvetően technikai jellegű. Tekintettel arra, hogy a Javaslat a vagyonelkobzást mint mellékbüntetést megszünteti, és intézkedésként szabályozza újra, a Javaslat a vagyonelkobzás foganatosítására vonatkozó szabályt - változatlan tartalommal - a Bv. tvr.-nek a mellékbüntetések végrehajtásáról szóló VII. fejezetéből az intézkedések végrehajtására szóló VIII. fejezetébe helyezi át.

A 83. §-hoz

A Javaslat a bűnszervezetre vonatkozó rendelkezések módosítása miatt, az új rendelkezésekkel való összhang biztosítása érdekében módosítja a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központról szóló 2000. évi CXXVI. törvény 4. §-át, amely azokat a bűncselekményeket határozza meg, amelyekre vonatkozó adatokat a Központ kezelheti.

A 84. §-hoz

A Btk. módosításokkal egységes szerkezetbe foglalat szövegének a hivatalos lapban történő közzétételére legutóbb az 1998. évi LXXXVII. törvény 93. §-ának (8) bekezdése adott felhatalmazást. Azóta a kódexet egy novelláris jellegű (1999. évi CXX. törvény) és több kisebb módosítás érte. A Javaslat a Btk.-t ismét nagy terjedelemben módosítja. Erre figyelemmel indokolt, hogy az igazságügy-miniszter a Btk.-nak a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövegét a Magyar Közlönyben ismételten közzé tegye.

A 85. §-hoz

1. A Javaslat a hatályba lépés időpontját 2002. április 1. napjában határozza meg. Ez alól kivételt a Javaslatnak az elkobzásra és a vagyonelkobzásra vonatkozó (Javaslat 11-15. §-ai), illetőleg ahhoz kapcsolódó (Javaslat 82. §-a) rendelkezései jelentenek, amelyek 2003. január 1-én lépnek hatályba. Az elkobzás, illetve a vagyonelkobzás szabályainak a javaslat többi rendelkezéseitől eltérő hatályba lépését az indokolja, hogy az új Be. módosításáról szóló törvény - amely a vagyonelkobzásra vonatkozó új anyagi jogi szabályoknak megfelelő eljárási rendelkezéseket rögzíti - 2003. január 1-én fog hatályba lépni. A Javaslat rendelkezik a hatályos Btk. vagyonelkobzásra vonatkozó szabályainak 2003. január 1-vel történő hatályon kívül helyezéséről is.

A korábban már kifejtettek szerint - általános részi rendelkezéssel meghatározva - változik a bűnszervezettel kapcsolatos minősítő körülmények rendszere.

Emiatt szükséges a Különös Rész egyes tényállásaiban fellelhető, minősítő körülményeket hatályon kívül helyezni, illetve a Btk. 263/C. §-a elnevezésének változása miatt, az új elnevezést a Btk. vonatkozó rendelkezéseiben átvezetni.

A terrorcselekmény (Btk. 261. §) tényállását a Javaslat jelentősen módosítja, amelynek eredményeként a Btk. más rendelkezéseiben az erre a szakaszra bekezdés szerinti pontossággal utaló szövegrészek pontatlanokká váltak. Erre tekintettel a Javaslat ezeket az utalásokat értelemszerűen, az új tényállás bekezdéseinek megfelelően módosítja.

3. A 2000. évi CXXXVI. törvény 23. §-a iktatta a Vht.-be 45/A. §-ként a rendbírságra vonatkozó új rendelkezést. A 2000. évi CXXXVI. törvény 182. § (2) bekezdésének f) pontja értelmében a 45/A. § (7) bekezdését - amely a bírságolás eredménytelensége esetén a megbírságolt büntetőjogi felelősségre vonásának kezdeményezéséről rendelkezik - külön törvényi rendelkezés lépteti hatályba. Tekintettel arra, hogy a Javaslat 35. §-a teremti meg az előbb említett büntetőjogi felelőségre vonás anyagi jogi alapjait, egyidejűleg rendelkezik a Vht. 45/A. §-ának hatályba léptetéséről is. (ld. a 35. §-hoz írt indokolást)

A 86. §-hoz

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 40. §-ának (3) bekezdése értelmében, ha a törvényjavaslat a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörét érinti, az indokolásban tájékoztatást kell adni arról is, hogy a javasolt szabályozás milyen mértékben tesz eleget az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítés követelményének, illetőleg az összeegyeztethető-e az Európai Közösségek jogszabályaival.

A Javaslat e §-a az Európai Unió azon jogforrásait sorolja fel, amelyeknek a büntető anyagi jogi rendelkezéseivel összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.