651/D/2009. AB határozat

a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 260. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 260. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányul ó - az Alkotmány 57. § (1) bekezdésér e és 70/A. § (1) bekezdésére alapozott - alkotmányjogi panaszt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 260. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Alkotmány 2. § (1) bekezdése tekintetében visszautasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 260. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást az Alkotmány 57. § (5) bekezdése tekintetében megszünteti.

Indokolás

I.

Az indítványozó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.). 260. § (5) bekezdése ellen emelt alkotmányjogi panaszt. A támadott jogszabályt az Egri Városi Bíróság alkalmazta 6.P.21.414/2008/11. számú végzésében, amely elutasította az indítványozó (alperes) perújítási kérelmét. Az eredeti per részben lakás kiürít ése iránt folyt, amely tárgyban a jogerős részítélet ellen élt perújítási kérelemmel a lakás kiürítésére kötelezett alperes. Az Egri Városi Bíróság elutasította a perújítási kérelmet, mert a Pp. 260. § (5) bekezdése tiltja a lakás kiürítése iránti kérelemnek helyt adó ítélet elleni perújítást. A perújító alperes fellebbezésére a Heves Megyei Bíróság 2.Pf.25.195/2009/2. végzésével helybenhagyta az elsőfokú végzést. A perújító alperes ez ellen a határozat ellen, az abban alkalmazott Pp. 260. § (5) bekezdése ellen él indítvánnyal és kéri annak megsemmisítését, alkalmazhatósága megtiltását. Felhívja az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szereplő jogállami jogbiztonságot, a bíróság előtti egyenlőség, a tisztességes, pártatlan eljáráshoz való alapvető jog [Alkotmány 57. § (1) bekezdés] és a jogorvoslathoz való jog [Alkotmány 57. § (5) bekezdés] alkotmányos elveit, valamint a diszkrimináció tilalmát [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés].

II.

1. Az Alkotmány felhívott rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"57. § (1) A Magyar Köztársat ágban a bítóság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(...)

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

2. A Pp. szerint:

"260. § (5) A lakás kiürítése iránti kérelemnek helyt adó, a lakásbérlet felmondásának érvényességét megállapító ítélet ellen, valamint a végrehajtási igényperben hozott ítélet ellen - a per főtárgya tekintetében - perújításnak helye nincs."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A (2) bekezdés szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz benyújtani. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Abtv. 48. § (1)-(2) bekezdéseiben foglaltakat együttesen kell értelmezni, és figyelembe venni [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 361-362.]. Ebből következik, hogy az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerinti jogorvoslatokon csak azokat a jogorvoslatokat kell érteni, amelyek az ügy jogerős befejezéséig terjeszthetők elő. Az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából tehát a rendkívüli jogorvoslatokat általában figyelmen kívül kell hagyni [46/2003. (XI. 13.) AB határozat, ABH 2003, 488, 510.], kivéve, ha a panaszolt alapjog-sérelem a rendkívüli eljárásban hozott érdemi, jogerős döntésben alkalmazott norma miatt következik be [41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 309.]. Ez alapján az Alkotmánybíróság fogadott be és érdemben bírált el alkotmányjogi panaszt, amely a felülvizsgálati eljárásban alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét [42/2004. (XI. 9.) AB határozat, ABH 2004, 551, 586.]; vagy a perújítási eljárásban alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét állította (918/D/2004. AB határozat, ABH 2009, 1723, 1726.).

Jelen ügyben a Heves Megyei Bíróság 2.Pf.25.195/2009/2. számú jogerős végzése 2009. március 30-án kelt, az Egri Városi Bíróságra 2009. április 17-én érkezett, amely ezt követően kézbesítette azt az indítványozó részére. Az alkotmányjogi panasz 2009. június 12-én, az előzőekből következően nyilvánvalóan az Abtv. 48. § (2) bekezdés ében előírt határidőben érkezett az Alkotmánybíróságra.

2. Az Alkotmánybíróság már vizsgálta a Pp. perújítást kizáró egyes rendelkezéseit, ezért azt is kellett vizsgálni, hogy nem áll-e fenn "ítélt dolog", amely jelen alkotmányjogi panasz érdemi vizsgálatát kizárná. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABK 2009. január, 3.) 31. § c) pontja értelmében ugyanis ítélt dolog címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását.

2.1. A 416/B/2002. AB határozatában (a továbbiakban: Abh1.) az Alkotmánybíróság elutasította a Pp. 260. § (4) bekezdésének megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést, amely az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdése tekintetében kérte a támadott szabály megsemmisítését (ABH 2007, 1437.). A Pp. 260. § korábbi (4) bekezdésének számozását a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi XXX. törvény (a továbbiakban: Ppm.) 40. § (2) bekezdése (5) bekezdésre módosította, a szöveget azonban változatlanul hagyta. Az Abh1.-ben vizsgált jogszabály tehát azonos a jelen ügyben vizsgálandó szabállyal. Az indítványozó által felhozott jogorvoslathoz való jog tekintetében az Alkotmánybíróság az Abh1.-ben kimondta, hogy "a perújítás, - mint rendkívüli jogorvoslat - alkotmányossági megítélése is kívül esik az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének érvényesülési körén, ezért az indítvány ebben az összefüggésben megalapozatlan" (Abh1., ABH 2007, 1437, 1440.). Mivel jelen ügyben az indítványozó alkotmányosságában már elbírált jogszabályt azonos alkotmányi szakaszra való hivatkozással, azonos alkotmányossági érvek alapján kért felülvizsgálni, az Alkotmánybíróság az Ügyrend 31. § c) pontja alapján az eljárást e tekintetben megszüntette.

2.2. Az Abh1.-ben az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének és a Pp. 260. § (4) bekezdésének viszonyát is vizsgálta az Alkotmánybíróság, e körben azonban a bírósághoz fordulás jogának alkotmányos elvét vonta be a vizsgálat körébe. "A bírósághoz való fordulás jogának, az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének a sérelme - az Alkotmánybíróságnak a rendkívüli jogorvoslatok tekintetében kifejtett elvi álláspontjára is figyelemmel -(•..) nem állapítható meg." (Abh1., ABH 2007, 1437, 1440.) Jelen ügyben azonban az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt másik alapvető jogot, a bíróság előtti egyenlőség elvét és a tisztességes, pártatlan eljáráshoz való jogot hozta fel az indítványozó. Ebben a körben tehát nem áll fenn res iudicata, ami a támadott jogszabály érdemi vizsgálatát kizárná.

3. Az Alkotmánybíróság először a jogállami jogbiztonság, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét állító in-dítványi részt vizsgálta. E körben az állapítható meg, hogy az indítványozó túl azon, hogy indítványa e részét nem indokolta érdemben, nem alapvető jogot, hanem a jogállamiság sérelmét jelölte meg alkotmányos sérelme indokaként.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az "alkotmányjogi panasz - mint azt az Alkotmánybíróság 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában kifejtette - egyedi, jogalkalmazói aktus ellen irányuló jogorvoslat, amely alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe (...)" [65/1992. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1992, 289, 291.]. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az alkotmányjogi panasz visszautasításának van helye, ha az indítványozó nem jelöl meg alapvető jogot panasza indokolásában (676/D/2004. AB határozat, ABH 2007, 1652, 1655-1656.). Az Alkotmánybíróság több olyan alkotmányjogi panaszt utasított vissza, amely nem alapvető jogot, hanem más alkotmányi rendelkezést hívott fel (752/D/2004. AB végzés, ABK 2010. április, 510, 512.; 779/D/2004. AB végzés, ABK 2010. április, 515, 517-518.). Mivel az indítványozó a jogállamiság sérelmét csak általánosságban, minden konkrét hivatkozás nélkül jelölte meg alkotmányos sérelme indokaként, az Alkotmánybíróság a támadott jogszabályok megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt e tekintetben az Ügyrend 29. § e) pontja alapján - érdemi vizsgálat nélkül - visszautasította.

4. Az indítványozó azzal is érvelt a támadott jogszabály megsemmisítése mellett, hogy az a diszkrimináció alkotmányos tilalmát, ezzel együtt a bíróság előtti egyenlőséget sértené. A perújítás kizártsága véleménye szerint indokolatlanul különböztet a lakás kiürítésére kötelezett peres fél és más perekben szereplő felek között; a lakás kiürítésére kötelezett személy és a lakás kiürítését kérő személy között; a lakás illetve a helyiség kiürítésére kötelezett személyek között. A megkülönböztetésnek véleménye szerint tárgyilagos indoka nem mutatható ki.

Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, amelynek értelmében a Magyar Köztársaság területén az emberi, illetve az állampolgári jogok, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül minden személyt megilletnek. Következetesen érvényesített álláspontja szerint a diszkrimináció tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok terén tett megkülönböztetésekre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot is sérti. Az Alkotmánybíróság ez utóbbi körben viszont kizárólag akkor ítéli alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási körbe tartozó jogalanyok között [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203. ].

Az Alkotmánybíróság a következőkben azt vizsgálta, hogy a perújítási kérelem benyújtásának megengedhetősége tekintetében való különbségtételnek van-e olyan ésszerű indoka, amely a rendkívüli perorvoslat emelhetősége tekintetében tett különbségtételt indokolja. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az azonos szabályozási körbe tartozó csoportot a peres felek nagy halmaza képezi, amelyen belül a Pp. általában lehetővé teszi a felek számára a perújítás igénybe vételét, kivéve - más esetek mellett - a Pp. 260. § (5) bekezdésében szabályozott eseteket.

Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy milyen további perekben zárta ki a jogalkotó a perújítás lehetőségét. Kizárt a perújítás a házasságot érvénytelenítő vagy felbontó ítélet ellen az érvénytelenítés vagy felbontás kérdésében (Pp. 291. §); az apaság vélelmét megdöntő ítélet ellen az apaság vélelmét megdöntő részében, feltéve, hogy a gyermek jogállása utóbb rendeződött [Pp. 293. § (2) bekezdés]; a sajtó-helyreigazítási perben hozott ítélet ellen [Pp. 346. § (2) bekezdés]; a társasági tag kizárásának tárgyában hozott ítélet ellen [a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 48. § (6) bekezdés].

Mindezeknél a pereknél összefoglalóan megállapítható, hogy a perújítás kizártságának oka a lezárt jogviszonyok kímélete, egyes esetekben az ítéletben foglaltak visszafordíthatatlansága vagy a megváltoztathatóság rendkívüli nehézkessége. A felsorolt perekben hozott jogerős ítéletek perújítás folytán történő megváltoztatása gyakran a már nyugvópontra jutott helyzet indokolatlan megzavarását eredményezné - pl. amikor a lakásba a kiürítésre kötelező ítélet végrehajtása folytán már más személy költözött be -, vagy egyenesen megoldhatatlan helyzetet teremtene - pl. amikor a házasságot jogerősen felbontó ítélet után a házasfelek egyike már újabb házasságot kötött. A jogalkotó azonban gondos mérlegeléssel további megszorítást is alkalmazott, amikor a perújítást nem a lakás kiürítésével kapcsolatos perben hozott ítéletek összességére terjesztette ki (vagy ugyanígy a lakásbérleti jogviszony felmondásával kapcsolatos összes ítéletre), hanem csak a lakás kiürítésére kötelező, továbbá a lakásbérlet felmondásának érvényességét megállapító ítéletre; kizárva az értelmezés köréből, megengedve ezzel a perújítást a lakás kiürítése iránti kérelmet elutasító ítélet, továbbá a lakásbérlet felmondásának érvényessége megállapítására irányuló kereseti kérelmet elutasító ítélet ellen. Ez utóbbi esetekben - nevezetesen ezen kereseteket elutasító ítéletek eseteiben - ugyanis a fentebb idézett célszerűségi okok, a lezárt jogviszonyok kíméletének érdeke a jogalkotó megítélése szerint nem állnak fenn, az ilyen elutasító ítélet perújítással támadható.

A bírósági gyakorlat megszorítóan értelmezi a perújítás kizártságának eseteit és - összhangban a Pp. 260. § (5) bekezdésével - csak a per főtárgya tekintetében nem enged perújítást. Az EBH 2003/865. szám alatt közzétett esetben a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy a "Pp. 260. §-a (4) bekezdésének az alkalmazásában (...) lakás kiürítése iránti kérelemnek helyt adó ítéletnek csak az az ítélet minősül, amely a Ptk. 434-451. §-ainak a lakásbérletre vonatkozó és a szívességi lakáshasználatra megfelelően alkalmazandó 583-585. §-ainak a haszonkölcsönre vonatkozó szabályain, valamint az említett rendelkezésekhez kapcsolódó egyéb jogszabályokon, egyebek mellett tehát a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló - többször módosított - 1/1971. (II. 8.) Korm. rendeleten és annak a végrehajtása tárgyában kiadott 1/1971. (II. 8.) ÉVM rendeleten, a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény rendelkezésein, továbbá a Csjt. 31/A-31/E. §-ainak a házastársi közös lakás használatára, továbbá a bírósági végrehajtásról szóló - többször módosított - 1979. évi 18. törvényerejű rendeletnek és az 1994. évi LIII. törvénynek a meghatározott cselekmény végrehajtására vonatkozó szabályain alapul. (...) Az örökös jogcímén tulajdonul megszerzett, más által elfoglalt lakásingatlan birtokbaadása iránti per tárgya öröklési igény és nem a lakás kiürítése iránti igény, ezért az ilyen perben hozott jogerős ítélet ellen perújításnak van helye."

Az alkotmányossági kérdés mindezek után az, hogy ésszerű indokként elfogadható-e a lezárt jogviszonyok kímélete, a jogerő védelme arra vonatkozóan, hogy a jogalkotó különbséget tesz egyes peres felek tekintetében, vagy egyes pertárgyakkal összefüggő más életviszonyok (például lakásbérlet) aszerint, hogy engedi-e vagy sem perújítási kérelem előterjesztését. "A jogbiztonság az állam - s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. Ezért alapvetőek a jogbiztonság szempontjából az eljárási garanciák.

(...)

Az anyagi igazságosság és a jogbiztonság követelményét a jogerő intézménye hozza összhangba - megint csak a jogbiztonság elsődlegessége alapján. A jogerő intézménye, alaki és anyagi jogerőként való pontos meghatározottsága a jogállamiság részeként alkotmányos követelmény. Az Alkotmánynak megfelelően biztosított jogorvoslati lehetőségek mellett beállott jogerő tiszteletben tartása a jogrend egészének biztonságát szolgálja. A jogerős határozatok megváltoztathatatlanságához és irányadó voltához alapvető alkotmányos érdek fűződik... A jogbiztonság megköveteli, hogy a jogerős határozat - az eldöntött kérdés személyi és tárgyi keretei között - irányadóvá váljék mind az eljárásban résztvevőkre, mind a később eljáró bíróságra, illetőleg más hatóságra." [9/1992. (I. 30.) AB ABH 1992, 65-66.] Az Alkotmánybíróság 11/1992. (III. 5.) AB határozatában általános érvénnyel megállapította, hogy a jogállam alapvető eleme a jogbiztonság, amely megköveteli a megszerzett jogok védelmét, a teljesedésbe ment, vagy egyébként véglegesen lezárt jogviszonyok érintetlenül hagyását, illetve a múltban keletkezett tartós jogviszonyok megváltoztathatóságának alkotmányos szabályokkal való korlátozását. A jogviszonyok igazságtalan eredménye önmagában nem érv a jogbiztonsággal szemben (ABH 1992, 77, 81-82.). "Az Alkotmány 70/K. §-ából nem vezethet ő le olyan követelmény, amely a megfelelő eljárásban született jogerős bírósági határozatok újabb- és újabb jogcímeken vagy más típusú eljárásokban történő, ismételt (végtelenített) tartalmi felülvizsgálatát, s ennek folytán a bizonyítási eljárás korlátlan számú megismétlését jelentené. Ez ellentétben állna lezárt jogviszonyok védelmét is jelentő jogbiztonság követelményével". (134/B/2007. AB határozat, ABK 2010, április, 458, 459.)

A jogbiztonsághoz kiemelkedő alkotmányossági érdek fűződik, amely jelen esetben párosulva a jogalkotó gondos mérlegelésével - mely alapján csak szigorúan körülhatárolt, olyan esetekben kizárt a perújítás, amelyeknél a jogviszonyok visszafordítása jelentős nehézségekkel járna - kellően ésszerű alkotmányossági indokot adott arra, hogy a törvényalkotó a lakás kiürítése iránti kérelemnek helyt adó ítélet ellen kizárja a perújítást. Az indítványozó által állított megkülönböztetés mindezek alapján nem önkényes vagy ésszerűtlen sem a lakás kiürítésére kötelezett személyek vagy más perben pervesztes felek tekintetében; sem a lakás kiürítésére kötelezett alperes vagy e per felperese között. S nem tekintette ésszerűtlennek azt sem az Alkotmánybíróság, hogy csak a lakás kiürítésére kötelező ítélet tekintetében korlátozta a jogalkotó a perújítás lehetőségét, más helyiség tekintetében viszont nem, mivel a lakás kiürítése és más lakhatásának biztosítása az így kiürített lakásban olyan jogi helyzet, amely elkerülésének fontossága nagyobb súllyal esik latba, mint egy nem lakhatásra szolgáló helyiség kiürítése, ez utóbbi esetben a viszonyok visszarendezése ugyanis nem sérti valamely polgár lakhatását. Az alapperben hozott ítélet jogerejének fokozott kímélete kellő alkotmányos indoka annak az ésszerű megkülönböztetésnek, amely csak a lakások kiürítésére kötelező per főtárgya tekintetében korlátozta a perújítást, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben elutasította.

5. Az indítványozó azt is állította, hogy az általa kifogásolt jogszabály a bíróság előtti egyenlőség alkotmányos elvét, valamint a tisztességes és pártatlan eljáráshoz való jogot [Alkotmány 57. § (1) bekezdés] sérti. A bíróság előtti egyenlőség elve a személyek általános jogegyenlőségének a bírósági eljárásra vonatkoztatása. (18/B/1994. AB határozat, ABH 1998, 570, 572.) Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése "a törvény előtti egyenlőséget jogérvényesítési szempontból deklarálja, tehát valójában eljárásjogi garancia arra, hogy jogainak érvényesítése tekintetében a bíróság (törvény) előtt mindenki egyenlő eséllyel rendelkezik". (191/B/1996. AB határozat, ABH 1997, 629, 631.) Az Alkotmánybíróság elutasította a bíróság előtti egyenlőség sérelmére alapozott indítványokat, ha ugyanabban az összefüggésben az Alkotmány 70/A. §-ának sérelmét nem állapította meg [21/2007. (III. 29.) AB határozat, ABH 2007, 304, 309.].

"A tisztességes eljáráshoz való jog mint korlátozhatatlan alkotmányos alapjog, komplex védelmet nyújt az eljárásban résztvevő fél számára." [14/2004. (V. 7.) AB határozat, ABH 2004, 241, 256, 266.] A 6/1998. (III. 11.) AB határozatban kialakított elvi álláspont szerint a tisztességes eljárás követelménye olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet megítélni. Az Alkotmánybíróság eljárásában azonban csupán a tisztességes eljárás megkövetelte általános ismérvek megállapítására van lehetőség. (ABH 1998, 91, 95.) "Az igazságügyi szakértői tevékenység pártatlanságának törvényi garantálása - egyebek mellett a bírákéhoz hasonló kizárási szabályok révén - az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog részét képezi." (634/B/2007. AB határozat, ABK 2010, február, 149, 152.) Nem sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, hogy a polgári perben a bíróság a tárgyalást mérlegelése alapján felfüggesztheti, amennyiben valamely előkérdésben más bírósági vagy hatósági döntés bevárása indokolt. Hasonlóképpen az ügy tárgyalása elkülönítésének lehetősége, annak konkrét törvényi szabályozása sem sértette a tisztességes eljáráshoz való jogot. (605/D/2006. AB határozat, ABH 2008, 2425, 2435, 2439-2440.) Jelen ügyben az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a lakás kiürítése iránti per szabályai egészét figyelembe véve, különös tekintettel arra, hogy a jogalkotó arra egyébként az általános szabályokban foglalt eljárási garanciák teljességét alkalmazni rendeli, nem állapítható meg a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme pusztán azért, mert a jogalkotó egy rendkívüli perorvoslati lehetőséget pontosan körülhatárolt esetekben nem tesz lehetővé.

A pártatlan bírósághoz való alkotmányos alapjog vizsgálata során az Alkotmánybíróság büntetőeljárási szabályok vizsgálata során megállapította, hogy az "az eljárás alá vont személy iránti előítélet mentesség és elfogulatlanság követelményét támasztja a bírósággal szemben. Ez egyrészt magával a bíróval, a bíró magatartásával, hozzáállásával szembeni elvárás, másrészt az eljárás szabályozásával kapcsolatos objektív követelmény: el kell kerülni minden olyan helyzet et, amely jogos kétséget kelt a bíró pártatlansága tekintetében. Ennek intézményes biztosítékát a bírák kizárására vonatkozó büntetőeljárási szabályok biztosítják (Be. 35., 40., 231. §)." [67/1995. (XII. 7.) AB határozat, ABH 1995, 346, 347.]. Másutt a Pp. kizárási szabályait tekintette át az Alkotmánybíróság és állapította meg, hogy azok a pártatlan bírósághoz való jogot nem sértik vizsgált formájukban. (215/B/1999. AB határozat, ABH 2001, 1067, 1069-1074.) Jelen ügy kapcsán az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Pp. támadott szabálya tekintetében az indítványozó nem hozott fel olyan érvet, amely alapján azt alkotmányjogilag releváns kapcsolatba lehetne hozni a pártatlan elbíráláshoz való joggal, ezért érdemi alkotmányjogi összefüggés hiánya miatt az alkotmányjogi panaszt elutasította.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt az Alkotmány 57. § (1) bekezdésre vonatkozó részében teljes egészében elutasította.

Budapest, 2011. április 12.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s.k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró