943/D/2006. AB határozat

a Legfelsőbb Bíróság Bfv. I. 651/2006/2. számú végzésével szemben benyújtott, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdés bevezető szövegrészében az "ügydöntő" szó alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz elutasításáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány, valamint alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Bfv. I. 651/2006/2. számú végzésével szemben benyújtott, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdés bevezető szövegrészében az "ügydöntő" szó alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

Indokolás

I.

Az indítványozók a Legfelsőbb Bíróság Bfv. I. 651/2006/2. számú végzésével szemben - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (2) bekezdésében meghatározott határidőben - alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz. A Legfelsőbb Bíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 416. § (1) bekezdésére hivatkozva - mint törvényben kizártat - elutasította azt a felülvizsgálati indítványt, amelyet a perújítási indítványukat elutasító, a Fővárosi Bíróság 22. Bpi. 5056/2006/2. számú, illetve a Fővárosi Ítélőtábla 2. Bkf 10173/2006/3. számú végzése ellen nyújtottak be.

Álláspontjuk szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiságból következő jogbiztonság sérelmét jelenti, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Be. 257. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozva zárta ki a perújítási indítványt elutasító végzés ügydöntő jellegét, holott a 257. §-nak az "ügydöntő végzésről" is rendelkezést tartalmazó (2) bekezdésében a törvény nem határozza meg annak a váddal való összefüggését. A Be. 416. § (1) bekezdése csak a bíróság "ügydöntő" jogerős határozata ellen teszi lehetővé a felülvizsgálatot, a határozat "ügydöntő" volta - a kifejezett törvényi szabályozás hiányában - a szabad bírói mérlegelés tárgya, így bizonytalan jogfogalom. A perújítási indítvány elutasítása tárgyában a felülvizsgálatot - jogértelmezést kívánó módon - kizáró szabályozás az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogot is sérti.

Az indítványozók elsődlegesen "a Be. 416. § (1) bekezdés bevezető szövegezéséből az »ügydöntő« szövegrész megsemmisítését és a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásában történő alkalmazásának visszamenőleges kizárását" kérték, másodlagosan pedig a beadvány tartalmának utólagos normakontroll keretében történő elbírálását.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

2. A Be. indítványban hivatkozott rendelkezései: "257. § (1) A bíróság e törvényben meghatározott esetekben ítélettel, egyébként végzéssel határoz. A bíróságnak az ügydöntő határozatban a vádról határoznia kell; a tényállás jogi elbírálásában az indítványok nem kötik.

(2) A bíróság az ítéletét és az ügydöntő végzését »A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN« hozza."

"408. § (1) A bíróság jogerős ítéletével elbírált cselekmény (alapügy) esetén perújításnak van helye, ha

a) az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy

1. a terheltet fel kell menteni, lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni, vagy büntetés helyett intézkedést kell alkalmazni, illetve a büntetőeljárást meg kell szüntetni,

2. a terhelt bűnösségét meg kell állapítani, vagy lényegesen súlyosabb büntetést, intézkedés helyett büntetést kell kiszabni, vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél lényegesen súlyosabb intézkedést kell alkalmazni;

(...)

(6) E fejezet rendelkezéseit akkor is megfelelően alkalmazni kell, ha a perújítási indítványt a bíróság eljárást megszüntető vagy tárgyalás mellőzésével hozott végzése ellen terjesztették elő."

"416. § (1) Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha

a) a terhelt felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére, illetve a terhelt bűnösségének megállapítására, továbbá kényszergyógykezelésének elrendelésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor,

(...)

(4) Nincs helye felülvizsgálatnak

(...)

c) ha a törvénysértés különleges eljárás (XXIX. Fejezet I-II. Cím) lefolytatásával orvosolható."

III.

Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt abban foglalt állást, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényi feltételeknek. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

Az Alkotmánybíróság a 81/D/2005. AB végzésben (a továbbiakban: Abv.) érdemi vizsgálat nélkül visszautasította a Legfelsőbb Bíróság azon végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt, amely a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 2002. január 1-jétől 2005. december 31-ig hatályban volt 270. § (1) bekezdése alapján elutasította a felülvizsgálati kérelmet. Az indítványozó álláspontja szerint jogsérelme a rendkívüli jogorvoslati eljárás során, azáltal következett be, hogy a Legfelsőbb Bíróság a pert megszüntető határozatot nem tekintette érdemi végzésnek. Az alkotmányjogi panasz szerint abból következően, hogy a Pp. támadott rendelkezése a bírói gyakorlatra bízza annak meghatározását, mi tartozik az ügy érdemében hozott végzés fogalmi körébe, a támadott rendelkezés ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, továbbá sérült a bírósághoz fordulás jogát biztosító 57. § (1) bekezdés, valamint a jogorvoslati jogot biztosító 57. § (5) bekezdés is. (ABK 2007. október, 1029, 1030.)

A Abv.-ben az Alkotmánybíróság áttekintette az alkotmányjogi panasz törvényi feltételeivel összefüggő releváns gyakorlatot. Ennek lényege, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak mint felülvizsgálati bíróságnak a felülvizsgálati kérelmet (indítványt, kifogást) hivatalból elutasító jogerős döntése nem minősül érdemi, ügydöntő határozatnak, ezért ellene nincs helye alkotmányjogi panasznak. Az ügy szempontjából érdemi döntésnek - éppen a felülvizsgálat kizártsága folytán - a másodfokon eljáró bíróságok jogerős határozata tekinthető (663/D/2000. AB határozat, ABH 2003, 1223, 1229.; 967/D/2000. AB végzés, ABH 2004, 2070, 2072.; 723/D/2001. AB végzés, ABH 2005, 1599, 1600.; 870/D/2002. AB végzés, ABH 2005, 1634, 1637.; 189/D/2002. AB határozat, ABH 2005, 1070, 1073.; 448/D/2002. AB végzés ABH 2006, 2258, 2260.) . (ABK 2007. október, 1029, 1030-1031.)

Ugyanakkor több ügyben az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszként bírált el olyan indítványokat, amelyek szintén a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság - a törvényi feltételek hiányán alapuló - elutasító végzései ellen irányultak. A büntetőeljárásbeli felülvizsgálat kizártságának alkotmányossági következményeit meghatározó 23/1995. (IV. 5.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította: "Az Alkotmánybíróság a 23/1991. (V. 18.) AB végzésben (ABH 1991, 311.) úgy foglalt állást, hogy az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából a rendkívüli jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni. A határidő számítása szempontjából azóta is következetesen érvényesített álláspont azonban nem jelenti azt, hogy a rendkívüli jogorvoslatoknak, így a felülvizsgálat intézményének jogi szabályozását ne lehetne alkotmányjogi panasz keretében sérelmezni. Az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott törvényi határidő ilyen esetben a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől számított hatvan nap." (ABH 1995, 115, 118-119.; ugyanez: 1230/B/1993. AB határozat, ABH 1995, 683, 684.) A polgári perbeli felülvizsgálatot elutasító végzések elleni alkotmányjogi panaszokat bírált el érdemben az Alkotmánybíróság a 787/D/1999. AB határozatban (ABH 2001, 1090.), a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatban (ABH 2004, 551.), a 44/2005. (XII. 7.) AB határozatban (ABH 2005, 565.), legutóbb pedig a 702/D/2004. AB határozatban (ABK 2007. november, 1139., 1146-1147.) .

Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben az alkotmányjogi panaszt érdemben bírálta el. Mind az alapügyben, mind pedig az alkotmányjogi panasszal sérelmezett eljárásban a bíróságoknak a rendkívüli jogorvoslatokra, nevezetesen a perújításra és a felülvizsgálatra vonatkozó szabályokat kellett alkalmazniuk. Eltérően tehát az Abv.-ben visszautasított alkotmányjogi panasztól, a jelen esetben a felülvizsgálati kérelem nem a rendes eljárásban, hanem rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott bírósági határozatokat érintett. Így sem az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezések (feltételek) együttes értelmezése és figyelembevétele (Abv., ABK 2007. október, 1029, 1030.) alapján, sem pedig az Alkotmánybíróság gyakorlatából nem lehet olyan következtetést levonni, hogy a rendkívüli jogorvoslatok szabályai csak utólagos normakontroll keretében lehetnek az alkotmányossági vizsgálat tárgyai, és alkalmazásuk miatt nem lehet alkotmányjogi panaszt benyújtani.

Mivel az alkotmányjogi panasz megfelelt a törvényi feltételeknek, tárgytalanná vált az indítványozók másodlagos kérelme a támadott jogszabályi rendelkezések alkotmányosságának utólagos vizsgálatára.

2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság végzésében a jogértelmezés alapjául szolgáló Be. 257. § (1) és (2) bekezdés, valamint a 416. § (1) bekezdés nem sérti a jogbiztonság követelményét, és a szabályozás sem önmagában, sem a jogbiztonság követelményeinek sérelmén keresztül nem ellentétes a jogorvoslathoz való alapjoggal.

2.1. Az Alkotmánybíróság elsőként a törvényességi óvás alkotmányosságának vizsgálata során hozott 9/1992. (I. 30.) AB határozatában fejtette ki, hogy a jogállam alapvető, nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam - elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. A jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. (ABH 1992, 59, 65.)

A 26/1992. (IV. 30.) AB határozat elvi éllel mutatott rá, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon (ABH 1992, 135, 142.) . Több határozat kimondta azt is, hogy a normavilágosság sérelme miatt akkor állapítható meg az alkotmányellenesség, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot, illetve teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak, aminek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára [összegezve: 31/2007. (V. 30.) AB határozat, ABK 2007. május, 399, 404.].

A 47/2003. (X. 27.) AB határozat rámutatott: az Alkotmánybíróság mindig is nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy az általa vizsgált kérdés megválaszolásához rendelkezésre áll-e olyan kialakult bírói gyakorlat, amely - határozata meghozatala során - a jogalkalmazót a jogbiztonság érvényesüléséhez elengedhetetlenül szükséges mértékben segíti (ABH 2003, 525, 535.) . Ugyanakkor hangsúlyozta: az alkotmányosan is elfogadott jogértelmezésnek megvannak a határai: ez nem kerülhet szembe a jogbiztonság követelményével. A jogalkalmazói jogértelmezés ezért csak olyan jogszabályra épülhet, amely világosan kijelöli az adott jogintézmény célját, alkalmazásának kereteit, szempontjait és rendjét, az alkalmazásával érintettek körét, azok jogait és kötelezettségeit és az intézménnyel összefüggésben igénybe vehető jogorvoslati rendet. (ABH 2003, 525, 549-550.)

2.2. Ezeknek a követelményeknek a Be. 257. § (1) és (2) bekezdése, e rendelkezések alapján pedig a 416. § (1) bekezdése megfelel. A Be. 257. § (1) bekezdésének szövegéből nyilvánvaló, hogy az ügydöntő határozatot, amelyben a bíróságnak a vádról határoznia kell, a törvényalkotó az ítélet és az ügydöntő végzés közös elnevezésére használja. Ezzel nincs ellentétben, és nem jelent a jogértelmezés számára zavaró rendelkezést a (2) bekezdés előírása, nevezetesen, hogy az ítéletet és az ügydöntő végzést a MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN kell hozni. A határozatok "ügydöntő" jellegének megítélését nem teszi bizonytalanná az sem, hogy a Be. 416. § (4) bekezdésének c) pontja kifejezetten kizárja a különleges eljárásban orvosolható törvénysértések esetében a felülvizsgálatot, viszont a perújítási indítványt elutasító végzés tekintetében ilyen kizáró rendelkezést nem tartalmaz.

2.3. Az Alkotmánybíróság több határozatában állást foglalt arról, hogy mind a polgári eljárásban, mind a büntetőeljárásban a felülvizsgálat az alkotmányosan megkövetelt rendes jogorvoslaton túlmenő jogintézmény, így az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való joggal nincs összefüggésben. [1/1994. (I. 7.) AB határozat, ABH 1994, 29, 38.; 1319/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 690, 691.; 1320/B/1993. AB határozat, ABH 1995, 683, 686.; 23/1995. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1995,115,120.]

Az Alkotmánybíróság e határozatokban hangsúlyozta, hogy a jogorvoslathoz való jognak az Alkotmányban garantált joga a rendes jogorvoslatra vonatkozik. Az 57. § (5) bekezdéséből következő alkotmányos követelményt kielégíti az a szabályozás, amely az érdemi bírói (hatósági) döntés ellen a jogorvoslatot csak a rendes perorvoslati eszközökkel teszi lehetővé. Az Alkotmánynak e rendelkezéséből nem vezethető le annak kényszerítő szükségessége, hogy a jogerős bírósági döntések, a jelen esetben a perújítási indítványt elutasító bírósági végzések felülvizsgálattal való megtámadására a törvény lehetőséget biztosítson.

A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Be. 416. § (1) bekezdés bevezető szövegrészében az "ügydöntő" szó alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította.

Budapest, 2008. február 12.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság helyettes elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

előadó alkotmánybíró