467/B/2005. AB határozat

a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet 218/B. § alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet 218/B. §-ának a 265/2002. (XII. 20.) Korm. rendelet 52. §-ával megállapított szövege a hatálybalépéstől, 2003. január 1-jétől, a hatályon kívül helyezésig, 2004. április 30-ig alkotmányellenes volt.

2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet 218/B. §-a a Fővárosi Bíróság előtt 8.K.32.831/2004. szám alatt folyamatban lévő perben nem alkalmazható.

Indokolás

I.

A Fővárosi Bíróság bírája az előtte folyamatban lévő 8.K.32.831/2004. számú ügyben - a per tárgyalásának egyidejű felfüggesztése mellett - kezdeményezte annak megállapítását, hogy a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 218/B. §-a alkotmányellenes, egyúttal kérte az alkotmányellenes rendelkezés konkrét perben való alkalmazási tilalmának kimondását. A támadott rendelkezést - amely a vámteher és vámbiztosíték elévüléséről szóló szabályozást tartalmazta -a Vhr.-t módosító 265/2002. (XII. 20.) Korm. rendelet 52. §-a állapította meg. A Vhr. 218/B. §-a 2003. január 1-jétől 2004. április 30-ig volt hatályban, de a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény 75. § (1) bekezdés b) pontja szerint az Európai Unióhoz történő csatlakozást megelőző időszakra vonatkozóan végzett ellenőrzéseknél a hatályon kívül helyezett vámjogszabályok rendelkezései alkalmazandók a vámterhet, kamatot, késedelmi pótlékot, bírságot és az elévülést illetően.

A bíró indítványát alátámasztva mindenekelőtt utalt arra, hogy a Vtv. kizárólag a vámteher elévüléséről rendelkezett, a vámbiztosíték-maradvány, illetve a folyószámla-túlfizetések elévüléséről viszont nem. Ezzel összefüggésben kifogásolta, hogy a Vhr. átmeneti szabályok mellőzésével terjesztette ki a vámteher elévülésére vonatkozó törvényi szabályokat a túlfizetésre és a vámbiztosíték maradványára. Arra is hivatkozott, hogy a jogalkotó az elévülési időre vonatkozó általános garanciális szabályokat sem állapította meg a támadott rendelkezésben. A bíró álláspontja szerint ez a szabályozás nem felel meg a jogbiztonság alkotmányos követelményének.

A bíró indítványa - a vonatkozó alkotmányi rendelkezés megjelölése nélkül - tartalmazza továbbá azt is, hogy a Vhr. vitatott rendelkezése a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) több rendelkezését is sérti. Ezek szerint az Országgyűlés törvényben állapítja meg a gazdasági rendre vonatkozó szabályokat, ezen belül is különösen a tulajdonviszonyokat, a magánszemélyek és a jogi személyek vagyoni viszonyait. A bíró úgy véli, hogy ezen törvényi rendelkezéseknek nyilvánvalóan ellentmond az, hogy a vagyoni viszonyokat befolyásoló elévülési szabályok nem a Vtv.-ben, hanem annak végrehajtási rendeletében kerültek meghatározásra. Ezzel óhatatlanul utalt az Alkotmány 35. § (2) bekezdésében foglaltakra, vagyis az Országgyűlés és a Kormány normaalkotási viszonyának rendező elvére, a törvények és a kormányrendeletek közötti hierarchikus viszonyra.

A bíró végezetül hivatkozott a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmára, és a jogszabály hatálybalépésének időpontjával kapcsolatosan a kellő felkészülési idő biztosítására (a Vhr. - szerinte - ezeknek a követelményeknek sem felel meg) .

II.

Az Alkotmánybíróság eljárása során az alábbi jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: "2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikusjogállam."

"35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni."

2. A Vhr. rendelkezése:

"218/B. § A vámteher, illetve a vámbiztosíték visszakövetelésére vonatkozó jog a befizetést követő öt év elteltével évül el, ha a tartozatlan befizetésről, túlfizetésről, illetve fel nem használt vámbiztosíték összegéről a számlavezető vámszerv a gazdálkodót hiteltérdemlően kiértesítette, de az elévülés időpontjáig arra ügyféli rendelkezés nem történt, és fennálló tartozására sem számolható el."

III.

A bírói kezdeményezés megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság - állandó gyakorlata szerint -csak a hatályos jogszabályok alkotmányosságát vizsgálja. Hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatára az Alkotmánybíróság hatásköre kizárólag akkor terjed ki, ha annak alkalmazhatósága az eldöntendő kérdés. (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261.) A konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés és 48. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján - mivel ilyenkor az alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség - az Alkotmánybíróság már nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság a jelen eljárást elindító bírói kezdeményezés alapján érdemben vizsgálta a Vhr. 218/B. § alkotmányosságát és alkalmazhatóságát.

2. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a Vhr. 218/B. §-a ellentétes-e a jogforrási hierarchia rendjével.

2.1. Eddigi működése során az Alkotmánybíróság már több ügyben állapított meg formai okból alkotmányellenességet a jogszabályi hierarchia alkotmányosan meghatározott rendjének megsértése miatt.

A 31/1991. (VI. 5.) AB határozatban kimondta: "Formai, alaki okból alkotmányellenesek a támadott kormány-, illetőleg miniszteri rendeletek azért, mert sértik a jogszabályi hierarchia alkotmányosan meghatározott rendjét. Az Alkotmány 35. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis a Kormány rendelete törvénnyel, a 37. § (3) bekezdése alapján pedig a Kormány tagjának rendelete törvénnyel vagy a Kormány rendeletével ellentétben álló nem lehet." (ABH 1991, 133, 135.)

Az alacsonyabb szintű és végrehajtási jellegű jogszabályokkal kapcsolatban az Alkotmánybíróság a következő megállapítást tette: "A végrehajtási jogszabályok - az alapszabály keretei között - elsősorban olyan részletes szabályokat állapítanak meg, amelyek elősegítik az alapszabály rendelkezéseinek a gyakorlati megvalósulását, értelmezik az alapszabályban használt fogalmakat. A felhatalmazás kereteinek túllépése - a jogforrási hierarchia rendjének megsértésén keresztül - alkotmányellenességet eredményez." [19/1993. (III. 27.) AB határozat, ABH 1993,431,432-433.]

Az Alkotmány és a Jat. szabályozásának viszonyrendszerét a 2/2002. (I. 25.) AB határozat összegezte: "Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 7. § (2) bekezdését értelmezve több döntésében rámutatott, hogy [az] Alkotmány 7. § (2) bekezdése alapján ugyan a jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges, ez a rendelkezés azonban önmagában nem tette alkotmányos szabállyá a jogalkotásról szóló törvény normáit (496/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 493, 496.) . Így önmagában a Jat. szabályainak megsértése nem valósít meg alkotmányellenességet, csak akkor, ha egyben valamely alkotmányos elv vagy rendelkezés sérül [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 159.; 34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 170, 172.]. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiságból eredő jogbiztonság védelme érdekében, illetve más alkotmányos rendelkezések alapján (lásd pl. a jogforrási hierarchiára vonatkozó alkotmányi szabályokat) egyes jogalkotási (a Jat.-ban is szereplő) alapelveket alkotmányos védelemben részesít." (ABH 2002,41,56.)

2.2. A jelen eljárásban vizsgált esetben a Kormány végrehajtási jellegű jogalkotói hatáskörében járt el, amikor megalkotta az Vhr.-t, amelyben - több más rendelkezés mellett - szabályozta a vámbiztosíték elévülési szabályait.

Az Országgyűlés és a Kormány normaalkotási viszonyában a rendező elvet az Alkotmány 35. § (2) bekezdésében írt - a jogforrási hierarchiából következő - azon tilalomjelenti, amely szerint a Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes. A törvénnyel való ütközést valósítja meg az is, ha az azonos szabályozási tárgyban a Kormány rendelete túlterjeszkedik a törvény által adott felhatalmazáson.

A 35. § (2) bekezdése alapján a Kormány rendeleteket bocsáthat ki, ezek a rendeletek azonban törvénnyel nem lehetnek ellentétesek. A Kormány rendeletalkotási tevékenységének alkotmányos ellenőrzése körében az Alkotmánybíróság vizsgálja, hogy a rendelet meghozatalának időpontjában fennállt-e a felhatalmazás (507/B/1995. AB határozat, ABH 1996, 527, 528.), illetőleg, hogy a Kormány a rendeletalkotáskor saját feladatkörében járt-e el, nem szabályozott-e olyan életviszonyokat, amelyek törvényhozási tárgyat képeznek (990/B/1995. AB határozat, ABH 1997, 824, 825.) .

Ennek megfelelően a jelen eljárásban is azt vizsgálta az Alkotmánybíróság, hogy a Vtv.-ben a Kormány kapott-e arra felhatalmazást, hogy a vámbiztosíték elévülési szabályait a végrehajtási rendeletben szabályozza.

A Vtv. 212. § (1) bekezdése szerint felhatalmazást kap a Kormány, hogy e törvény végrehajtási rendeleteit kiadja. A törvény a vámbiztosítékkal kapcsolatban az alábbi tárgykörökben adott felhatalmazást kormányrendeleti szabályozásra:

"7. § (2) bekezdés [A vámbiztosíték - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - az annak nyújtására kötelezett választása szerint lehet:] e) belföldi székhelyű biztosító intézettel kötött, az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott feltételeknek megfelelő biztosítási szerződés."

"8. § (9) A kezességi nyilatkozat elfogadásának feltételeit, a nyilatkozat tartalmát, érvényesíthetőségét, továbbá az árutovábbítás esetén a kezességvállalás egyszerűsített szabályait, valamint az egyedi és tevékenységi vámbiztosíték nyújtására vonatkozó részletes szabályokat e törvény végrehajtási rendelete határozza meg."

"9. § (1) bekezdés [Mentes a vámteher biztosítása alól, vagy biztosítottnak kell tekinteni:]

n) árutovábbítási eljárásban azon humanitárius szállítmányok, melyek bejegyzett segélyszervezet, illetve egyház által kerülnek feladásra és/vagy szállításra az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott igazolás benyújtása esetén. Amennyiben a segélyszervezet, illetve az egyház részére harminc napon túli elintézetlen árutovábbítást tart nyilván a vámhatóság, ez a vámbiztosíték alóli mentesség nem alkalmazható."

"9. § (3) A vámbiztosíték alóli mentességre való jogosultságot a vámigazgatási eljárást lefolytató vámhivatalnál - az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott módon - az eljárást kérőnek igazolni kell."

"10. § (3) A vámbiztosíték indokoltsága megszűnésének, felszabadításának és elszámolásának részletes szabályait e törvény végrehajtási rendelete tartalmazza."

Az idézett konkrét felhatalmazási rendelkezések alapján megállapítható, hogy a vámbiztosíték elévülési szabályainak megalkotására a Vtv. nem adott végrehajtási rendelet megalkotására felhatalmazást.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a felhatalmazás kereteinek túllépése alkotmányellenességet eredményez [19/1993. (III. 27.) AB határozat, ABH 1993, 431, 433.; 551/B/1993. AB határozat, ABH 1995, 840, 841-842.]. A formai alkotmányellenesség egyúttal a jogállam követelményeinek megsértését is megvalósítja [27/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 127-128.; 70/2002. (XII. 17.) AB határozat, ABH 2002, 409, 414.].

A Vhr. 218/B. §-a - a felhatalmazás kereteinek túllépése miatt - sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét, továbbá ellentétes a jogforrási hierarchiát tartalmazó 35. § (2) bekezdésével, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy hatálybalépésétől, 2003. január 1-jétől a hatályon kívül helyezéséig, 2004. április 30-ig alkotmányellenes volt.

2.3. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint, ha az indítvánnyal támadott jogszabályt vagy annak egy részét az Alkotmány valamely rendelkezésébe ütközőnek minősíti, és ezért azt megsemmisíti, akkor a további alkotmányi rendelkezés esetleges sérelmét - a már megsemmisített jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben - érdemben nem vizsgálja. [44/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 203, 205.; 4/1996. (II. 23.) AB határozat, ABH 1996, 37, 44.; 61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 15/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 420, 423.; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.; 29/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000, 193, 200.]

A jelen eljárásban az Alkotmánybíróság ezért nem vizsgálta, hogy a támadott rendelkezés sérti-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből következő jogbiztonság követelményének - az indítványban felhívott - egyéb elemeit.

3. Az indítványnak megfelelően az Alkotmánybíróság döntött az alkotmányellenes jogszabályi rendelkezés konkrét ügyben való alkalmazási tilalmáról is.

Az Abtv. 43. § (4) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az Abtv. 42. § (1) bekezdésben, valamint a 43. § (1)-(2) bekezdésben meghatározott időponttól eltérően is meghatározhatja az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését vagy a konkrét esetben történő alkalmazhatóságát, ha ezt a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja.

A jelen ügyben az Alkotmánybíróság - élve az Abtv.-ben foglalt felhatalmazással - a bírói kezdeményezésnek az alkalmazási tilalom tekintetében is helyt adott, és megállapította, hogy az alkotmányellenes jogszabályi rendelkezés, vagyis a Vhr. 218/B. §-a a Fővárosi Bíróság előtt 8.K.32.831/2004. szám alatt folyamatban lévő perben nem alkalmazható.

Budapest, 2007. január 23.

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró