895/B/2000. AB határozat
a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 114. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 114. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jöt1.) 76. § (1) bekezdése alkotmányellenességének a megállapítására terjesztett elő indítványt az Alkotmánybíróságnál. Az indítványozó szerint a támadott törvényi rendelkezés ellentétben áll az Alkotmány 8. § (2) bekezdésével és a 13. § (1) bekezdésével, mivel "szűkíti" a tulajdonos - alkotmányos alapjogként védett - tulajdonhoz való jogát. Az indítványozó utalt arra, hogy álláspontja szerint a Jöt1. kifogásolt rendelkezése "mint egyszerű törvény" sem az említett alkotmányi rendelkezésektől, sem a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) "tulajdonjog tartalmát meghatározó" 98. §-ától és 99. §-ától valamint a 112. § (1) bekezdésétől nem térhet el.
Az indítványozó azt sérelmezte, hogy a Jöt1. jövedéki bírságot szabályozó támadott rendelkezése nem biztosítja a természetes személy tulajdonos - tulajdonosi minőségéből eredő - jogérvényesítését, és szankcióval (jövedéki bírság) fenyegeti úgy, hogy a gyakorlatban "kivitelezhetetlen" bizonyítási terhet hárít rá.
Az indítványozó szerint "életszerűtlen" és "teljes bizonytalanságban tarthatja az embereket" az, ha a jövedéki termék eredetét igazoló számla hiányában a jövedéki ellenőrzés során "kétségbe vonják" a természetes személy tulajdonában lévő, illetve birtokában tartott jövedéki termék eredetét, "sőt hatalmas büntetéssel fenyegetik őket".
Az indítványozó érvelése szerint az ártatlanság vélelmének alkotmányos alapjogát [Alkotmány 57. § (2) bekezdés] is sérti a támadott rendelkezés és a "rá épülő jogalkalmazás", valamint a Jöt1. 76. § (1) bekezdése ellentétes a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezéssel is.
Az indítványozó - hiánypótlásra történt felhívást követően - határozott kérelmet terjesztett elő a Jöt1. 76. § (1) bekezdésének a megsemmisítésére megismételve a támadott törvényi rendelkezés állított alkotmányellenességének korábban már kifejtett indokait.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: "8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."
"57. § (2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg."
2. A Jöt1. indítvány benyújtásakor hatályos támadott rendelkezése:
"76. § (1) A természetes személy- a jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó kivételével -, amennyiben
a) jövedéki terméket adóraktáron kívül előállít, illetve
b) olyan jövedéki terméket birtokol, szállít, értékesít, használ fel, amelyet nem adóraktárban állítottak elő, vagy amelyet - import jövedéki termék esetén - nem vámkezeltek, a jövedéki termék mennyisége után jövedéki bírságot fizet."
3. A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt2.) vizsgálatba bevont rendelkezései:
"114. § (1) A természetes személy - a jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó kivételével -, amennyiben
a) jövedéki terméket adóraktáron kívül előállít, illetve
b) olyan jövedéki terméket birtokol, szállít, értékesít, használ fel, amelyet nem adóraktárban állítottak elő vagy amelyet - import jövedéki termék esetén - nem vámkezeltek, a jövedéki termék mennyisége után jövedéki bírságot fizet.
(2) Az (1) bekezdés alá tartozónak kell tekinteni (...) b) azt a jövedéki terméket, amelynek adózott voltát vagy adófelfüggesztés mellett történő szállítását birtokosa, szállítója, értékesítője, felhasználója számlával, egyszerűsített számlával, termékkísérő okmánnyal, borkísérő okmánnyal, egyszerűsített kísérő okmánnyal, vámokmánnyal, illetve más, hitelt érdemlő módon nem tudja bizonyítani, (...) "
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság az indítvány tartalmi vizsgálata során megállapította, hogy a Jöt1 .-et - és ennek részeként a Jöt1. indítvánnyal támadott 76. § (1) bekezdését - az indítvány benyújtását követően 2004. május 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte a Jöt2. 123. § (9) bekezdése.
Az Alkotmánybíróság a hatályát vesztett jogszabály alkotmányellenességét - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz kivételével - nem vizsgálja [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.].
Az Alkotmánybíróság - irányadó gyakorlatának megfelelően - az utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatát a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az, tartalmilag a korábbival azonos és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma. [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 545.; 1314/B/1997. AB végzés, ABH 2000, 1049.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.; 4/1999. (VI. 3.) AB határozat, ABH 1999, 396, 399.]
A vizsgált ügyben megállapítható, hogy a Jöt2. indítvány elbírálásakor hatályos 114. § (1) bekezdése a Jöt1. indítvány benyújtásakor hatályban volt 76. § (1) bekezdésével tartalmilag egyezően szabályoz, ezért az Alkotmánybíróság a Jöt2. 114. § (1) bekezdésére nézve folytatta le a tartalmi vizsgálatot.
2. A Jöt2. 114. § (1) bekezdése - a törvény XVII. fejezetén belül, a "jövedéki ellenőrzés és jogkövetkezmények" fejezetcím alatt - a jövedéki ellenőrzés egyik lehetséges jogkövetkezményét a jövedéki bírságot, ennek törvényi tényállását szabályozza.
A támadott törvényi rendelkezés értelmében az a természetes személy - a jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet folytató egyéni vállalkozó kivételével - aki jövedéki terméket adóraktáron kívül állít elő, illetve aki nem adóraktárban előállított - import jövedéki termék esetén nem vámkezelt - jövedéki terméket birtokol, szállít, értékesít, használ fel a jövedéki termék mennyisége után jövedéki bírságot köteles fizetni.
Az indítványozó szerint a Jöt2. 114. § (1) bekezdésében foglalt szabályozás azért sérti a tulajdonhoz való alkotmányos alapjogot [Alkotmány 13. § (1) bekezdés], mert az alapvető jog lényeges tartalmát korlátozza [Alkotmány 8. § (2) bekezdés] azzal, hogy a jövedéki termék természetes személy tulajdonosa (birtokosa) számára gyakorlatilag lehetetlenné teszi annak a bizonyítását, hogy nem adózás alól elvont jövedéki terméket birtokol [Jöt2. 114. § (2) bekezdés].
Az Alkotmánybíróság már számos korábbi határozatában foglalkozott a tulajdonjog alkotmányosan védett tartalmának és az alkotmányi tulajdonvédelem körének az alkotmányossági kérdéseivel.
Ennek során kimondta, hogy az Alkotmány 13. § (1) bekezdése a tulajdonjog, mint alkotmányos alapjog védelmét fogalmazza meg. [64/1993. (XII. 22.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.), ABH 1993, 373, 379.]
A tulajdonjog alkotmányi védelmének elvi tételeit megfogalmazó Abh.-ban az Alkotmánybíróság rámutatott a polgári jogi és alkotmányjogi szempontok különbözőségére, így arra is, hogy az alkotmányellenesség vizsgálatánál az Alkotmánybíróság a tulajdon közjogi megterhelését, a közhatalmi beavatkozást veszi alapul (ABH 1993, 373, 379.) .
Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a tulajdonkorlátozással összefüggően az vált alapvető alkotmányossági kérdéssé, hogy milyen esetekben kell a tulajdonosnak ellenszolgáltatás nélkül eltűrni a korlátozást egyben rámutatott arra is, hogy tulajdonkorlátozás esetén a kisajátításhoz hasonló védelem jár, a korlátozás alkotmányosságának elbírálásánál pedig döntő kérdés a közérdekűség fennállása és a korlátozás arányossága (ABH 1993, 373,381.) .
Az Alkotmánybíróság az 50/2004. (XII. 6.) AB határozatában is utalt arra, hogy az Alkotmány különböztet a tulajdonkorlátozás és a kisajátítás (tulajdon elvonás) között. Miközben lehetséges olyan tulajdonkorlátozás, amelyet mindenféle kártalanítás nélkül tűrni kell, addig maga az Alkotmány zárja ki ezt a lehetőséget a kisajátítás esetében. Az alkotmányossági vizsgálat esetében az Alkotmánybíróságnak azt kell eldöntetni, hogy a vizsgált aktussal az állam szűk értelemben korlátozta vagy pedig teljes egészében elvonta, (kisajátította) a tulajdont. (ABH 2004, 673, 677.)
A jövedéki bírság - kifogásolt törvényi rendelkezésben szereplő - törvényi tényállása, illetve maga a jövedéki bírság, mint a jövedéki ellenőrzés egyik lehetséges jogkövetkezménye (szankciója) önmagában nem jelenti sem az alkotmányosan védett tulajdon elvonását, sem annak korlátozását.
A jogellenes magatartás jogkövetkezményeként alkalmazandó szankció [a jogellenesen birtokolt jövedéki termék mennyisége után fizetendő jövedéki bírság] az indítványozó által kifejtett indokokkal nem hozható alkotmányosan értékelhető kapcsolatba az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság a vizsgált ügyben - figyelemmel a fent hivatkozott határozatai indokolásában kifejtettekre is - megállapította, hogy a Jöt2. 114. § (1) bekezdése a tulajdonjog alkotmányosan védett tartalmával alkotmányosan értékelhető - és ez alapján az érdemi (tartalmi) elbírálást lehetővé tévő - kapcsolatban nem áll.
Ugyanez mondható el a Jöt2. 114. § (1) bekezdése és az Alkotmány 8. § (2) bekezdése közötti kapcsolatról is. A Jöt2. támadott szabályozása nem áll alkotmányosan értékelhető kapcsolatban a tulajdonhoz való joggal, így a tulajdonjog, mint alkotmányos alapjog Alkotmány 8. § (2) bekezdésébe ütköző korlátozása a vizsgált ügyben fel sem merülhet.
Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523-524.; 575/B/1992. AB határozat, ABH 1999, 456-460.; 141/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 584, 586.; 743/B/1993. AB határozat, ABH 1996, 417-418.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.], ezért az Alkotmánybíróság a Jöt2. 114. § (1) bekezdésének az Alkotmány 13. § (1) bekezdése és 8. § (2) bekezdése sérelmére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
3. Az indítványozó az ártatlanság vélelmének [Alkotmány 57. § (2) bekezdés] a sérelmét is állította, valamint arra is hivatkozott, hogy a Jöt2. támadott rendelkezése ellentétes a Pp. 164. § (1) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezéssel is.
Az Alkotmánybíróság az ártatlanság vélelmének alkotmányi rendelkezéséhez kapcsolódóan, a 41/2003. (VII. 2.) AB határozatában az alábbiakra mutatott rá: "[a]z ártatlanság vélelme a büntetőjogi felelősség megállapításának folyamatáravonatkozó alkotmányos alapjog, a terhelt objektív jogi helyzetét határozza meg. Parancs a büntetőügyben eljáró bíróság, ügyész, nyomozó hatóság számára, hogy a terheltet mindaddig, amíg a bíróság jogerősen el nem ítéli, nem kezelheti bűnösként. Függetlenül attól, hogy a felelősségének megállapítása alapjául szolgáló tényeket már feltárták, a bűnösségre vonatkozó meggyőződésüket eljárási aktusokban rögzítették (nyomozás befejezése, vádemelés, első fokú bűnösséget megállapító ítélet), a bűnösség megállapításával együtt járó jogi következmények a terhelt eljárási helyzetét az ítélet jogerőre emelkedéséig nem befolyásolhatják. A bűnösség - kétséget kizáró módon történő - bizonyítása a büntető ügyekben eljáró állami szerveket terheli, a felelősségre vonás sikertelensége az állam kockázata." (ABH 2003, 430, 437.)
Az Alkotmánybíróság már több korábbi határozatában kifejtette, hogy az ártatlanság vélelme alkotmányos alapelvként nem csupán a büntetőjogi felelősségre vonásra nézve irányadó, hanem egyéb eljárásokra is. [1284/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 562, 563.; 41/1991. (VII. 3.) AB határozat, ABH 1991, 193, 195.; 63/1997. (XII. 11.) AB határozat, ABH 1997, 365, 372.]
Az Alkotmánybíróság gyakorlata következetes abban a tekintetben is, hogy az Alkotmány 57. § (2) bekezdésének rendelkezéséből eredő alkotmányos védelem korlátlanul nem terjeszthető ki.
Ebből következően esetenként vizsgálandó, hogy az adott jogszabály az ártatlanság vélelmének alkotmányos elvével érdemi (tartalmi) összefüggésben áll-e, és ha igen, akkor a felelősség megállapításának a kérdésével olyan szoros kapcsolata állapítható-e meg, amely - az Alkotmánybíróság gyakorlatában kialakított esetkörökhöz hasonlóan - indokolja az alkotmányos védelmet. (26/B/1998. AB határozat, ABH 1999, 647, 650.)
A Jöt2. 114. § (1) bekezdésében foglalt törvényi tényállás azokat a törvényi esetköröket szabályozza, amelyek esetében jövedéki bírság kiszabására kerülhet sor. A támadott törvényi rendelkezés önmagában nem dönt el felelősségi kérdést, a jövedéki bírság kiszabására jövedéki ellenőrzés alapján az ellenőrzés egyik lehetséges jogkövetkezményeként kerülhet sor.
A Jöt2. 114. § (1) bekezdésében foglalt törvényi tényállás megfogalmazása nem zárja ki az ártatlanság vélelme alkotmányos alapelvének az érvényesülését a felelősségre vonásra (jövedéki ellenőrzésre és a bírság megállapítására) irányuló hatósági eljárásban, a felelősségre vonás konkrét folyamatában.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Jöt2.114. § (1) bekezdése nem áll tartalmi elbírálást lehetővé tevő alkotmányos kapcsolatban az Alkotmány 57. § (2) bekezdésével, ezért az indítványt - a fentebb már hivatkozott állandó gyakorlatának megfelelően - e részében is elutasította.
4. A Pp. 164. § (1) bekezdésével fennálló ellentétet állító indítvány kapcsán az Alkotmánybíróság az alábbiakra mutat rá. A Pp. felhívott rendelkezése a bizonyítás elrendelésére vonatkozó szabályozás körében a polgári perben (és nem peres eljárásban) érvényesülő általános érvényű bizonyítási szabályt fogalmaz meg. Ennek értelmében a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el.
A Jöt2.114. § (1) bekezdése nem tartalmaz rendelkezést arról, hogy a jövedéki ellenőrzés, illetve az ezt követően meginduló, a jövedéki bírság megállapítására irányuló hatósági eljárás során, hogyan alakul a bizonyítási teher. Ebből következően az indítványozó által állított tartalmi ellentét a Jöt2. 114. § (1) bekezdése és a Pp. 164. § (1) bekezdése között nem állapítható meg.
A 35/1991. (VI. 20.) AB határozatban az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá, hogy "meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes - vagy az értelmezéstől függően ellentétes - törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet, tehát például ha a rendelkezések valamelyike meg nem engedett diszkriminációt, egyéb alkotmányellenes helyzet megteremtését, vagy alkotmányos alapjog korlátozását eredményezi." (ABH 1991, 175-176.)
A vizsgált esetben az indítványozó által állított tartalmi ellentét - a Jöt2. 114. § (1) bekezdése és a Pp. 164. § (1) bekezdése közötti tartalmi kapcsolat a hiányában -nem állapítható meg, továbbá az indítványozó nem jelölt meg olyan alkotmányi rendelkezést sem, amely az általa állított tartalmi ellentét következtében anyagi alkotmányellenességre vezetett volna.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Jöt2. 114. § (1) bekezdésének a Pp. 164. § (1) bekezdésével fennálló ellentétére alapított indítványt elutasította.
Budapest, 2008. január 7.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
előadó alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró