994/D/2005. AB határozat

az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény 165. § (1) bekezdése, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 2. § (2) bekezdése második mondata alkotmányossági vizsgálata tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény 165. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény 165. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 2. § (2) bekezdése második mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

4. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 2. § (2) bekezdése második mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

5. Az Alkotmánybíróság az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény 165. § (1) bekezdése - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére és 57. § (5) bekezdésére alapított - alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában az eljárást megszünteti.

6. Az Alkotmánybíróság az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény 165. § (1) bekezdése - az Alkotmány 8. § (1) bekezdésére alapított - alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

7. Az Alkotmánybíróság az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény 165. § (1) bekezdése - az Alkotmány 8. § (2) bekezdésére, 50. § (1) bekezdésére, és 70/K. §-ára alapított - alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

8. Az Alkotmánybíróság az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény 165. § (1) bekezdése, illetve a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 2. § (2) bekezdése második mondata nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.

Indokolás

I.

Az Alkotmánybírósághoz két indítványt nyújtottak be az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény (a továbbiakban: Itv.) 165. § (1) bekezdésével kapcsolatban, amely szerint az Itv.-nek a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) módosításáról szóló rendelkezéseit - bizonyos kivételekkel - csak az adott rendelkezés hatálybalépése után indult ügyekben lehet alkalmazni. Mindkét indítvány a támadott jogi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.

1. Az egyik indítványozó alkotmányjogi panasz keretében saját ügyének példáján állította, hogy a jogalkotó önkényesen rendelkezett arról, hogy a felek [az Itv. - hatályon kívül helyezett - 164. § (1) bekezdése értelmében] csak a 2003. július 1-jét követően indult ügyekben számíthatnak méltányos elégtételt biztosító kártérítésre [Pp. 2. § (3) bekezdése], amennyiben a bíróság elmulasztja teljesíteni a per ésszerű időn belül történő befejezésére vonatkozó kötelezettségét [Pp. 2. § (1) bekezdése]. Miután az addig elhúzódott perekben a jogalkotó nem biztosítja ugyanezen kártérítés iránti igény lehetőségét, önkényesnek tartja ezt a megkülönböztetést. Az indítványozó utalt az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 6. cikkének (1) bekezdésében foglaltakra is. Értelmezése szerint az Alkotmány 57. §-a biztosítja a perek ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogot, de "amennyiben az Alkotmánybíróság megítélése szerint" az Alkotmány ezen szakaszából ez nem lenne levezethető, akkor az Alkotmány 8. § (1) bekezdésébe, a 2. § (1) bekezdésébe, illetőleg a 70/A. §-ába való ütközés miatt kérte a támadott jogszabály alkotmányellenességének megállapítását, és konkrét ügyében való alkalmazhatóságának a kizárását.

2. A másik indítványozó utólagos normakontroll keretében, lényegében az előzőekben ismertetett indítványhoz hasonló érveléssel kérte a támadott jogszabály alkotmányellenességének megállapítását és visszamenőleges hatályú megsemmisítését. Az indítványozó szerint a kifogásolt jogszabályhely lehetetlenné teszi azokban az ügyekben a Pp. 2. § (3) bekezdése szerinti kártérítési igény érvényesítését, amelyek 2003. július 1. előtt indultak, és az eljáró bíróságok mulasztása miatt 2003. július 1-jét követően fejeződtek be, illetve azóta is folyamatban vannak. Ennek következtében - megítélése szerint - sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelménye, az Alkotmány 8. § (2) bekezdése, az 50. § (1) bekezdésének, valamint az 57. § (1) bekezdésének az érvényesülése, de a felhívott alkotmányi rendelkezések sérelmét - a hiánypótlás ellenére - az indítványozó hiányosan indokolta meg. Az érvelése lényegében abban foglalható össze, hogy a "támadott rendelkezés korlátozza a bírósági eljárás során sérelmet szenvedett, illetve folyamatosan sérelmet szenvedő fél jogérvényesítéshez való jogát". Emellett az indítványozó úgy véli, hogy a támadott jogszabályhely ellentétes több nemzetközi egyezménnyel (beleértve az Egyezményt is), ezért sérti az Alkotmány 7. § (1) bekezdését. Végül az indítványozó szerint az Itv. 165. § (1) bekezdése annak hatályba lépésekor folyamatban lévő ügyek és a hatálybalépését követően indult ügyek tekintetében indokolatlanul diszkriminál a sérelmet szenvedett felek között, ezért az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközik. Az indítványozó az Alkotmány 70/K. §-ának sérelmét is állította.

Beadványa utólagos kiegészítésével az indítványozó kezdeményezte a Pp. 2. § (2) bekezdése második mondatának a megsemmisítését is. A támadott jogi rendelkezés, mely szerint nem hivatkozhat a per ésszerű időn belül történő befejezésének követelményére az a fél, aki magatartásával, illetve mulasztásával a per elhúzódásához maga is hozzájárult, az indítványozó értelmezése szerint "indokolatlanul szűkítő, kirekesztő és diszkriminatív mivel a fél akár egynapos késedelme esetén is elzárja a felet a méltányos elégtétel követelésétől, még akkor is ha az eljárás évekig tartó ésszerűtlen elhúzódása a bíróság ismétlődő sorozatos mulasztásának köszönhető". Állítása szerint az, hogy az ésszerű időn belüli befejezéshez való jog megsértése esetén az eljáró bíróság nem vizsgálhatja a felek ráhatásának mértékét és közrehatását, ellentétes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 1. § (1) bekezdésének második mondatával valamint a 340. § (1) bekezdésének második fordulatával, és ezáltal sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, a 8. § (1) bekezdését, az 50. § (1) bekezdését, a 70/A. (1) bekezdését, valamint - az Egyezménnyel való összhang hiánya miatt -a 7. § (1) bekezdését.

3. A folyamatban levő ügyeket - azok tárgyi összefüggése okán - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.

II.

1. Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

"50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit."

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(...)

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

"70/K. § Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők."

2. Az Itv. támadott rendelkezése:

"165. § (1) E törvénynek a Pp. módosításáról szóló rendelkezéseit - a (2)-(9) bekezdésekben foglalt kivételekkel - csak az adott rendelkezés hatálybalépése után indult ügyekben lehet alkalmazni."

3. A Pp. indítvánnyal támadott, illetve vizsgálatba bevont rendelkezései:

"2. § (1) A bíróságnak az a feladata, hogy - összhangban az 1. §-ban foglaltakkal - a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse.

(2) A perbefejezésének ésszerű időtartama a jogvita tárgyát és természetét, valamint az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit is figyelembe véve határozható meg. Nem hivatkozhat a per ésszerű időn belül történő befejezésének követelményére az a fél, aki magatartásával, illetve mulasztásával a per elhúzódásához maga is hozzájárult.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltak teljesítésének elmulasztása esetén a fél - az alapvető jogait ért sérelemre hivatkozással - méltányos elégtételt biztosító kártérítésre tarthat igényt, feltéve, hogy a sérelem a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható. Az igény elbírálása során a bíróság soron kívül jár el. A kártérítés megállapítását nem zárja ki, ha a bíróság nevében eljárt személynek az okozott jogsérelem közvetlenül nem volt felróható.

(4) A bíróság e törvényalkalmazása során annak rendelkezéseit, csak az ebben a fejezetben meghatározott alapelvekkel összhangban értelmezheti."

III.

Az indítványok az alábbiak szerint nem megalapozottak, illetve érdemi elbírálásra alkalmatlanok.

1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek.

1.1. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése kimondja: Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmány-jogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozónak a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.397/2005/4. számú jogerős ítéletét 2005. október 4-én kézbesítették, és indítványa 2005. november 3. napján, azaz 60 napon belül érkezett az Alkotmánybíróságra.

1.2. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányjogi panasz keretében kizárólag azokat a jogszabályokat vizsgálhatja, amelyeknek a jogerős határozatban történő alkalmazása során az indítványozó vélt jogsérelme bekövetkezett, ezért az alkotmányjogi panasz tárgya kizárólag a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletében alkalmazott jogszabályi rendelkezések lehetnek. Az eljáró bíróság akkor alkalmazta az Itv. támadott jogi rendelkezését, amikor vizsgálta a felperes (jelen ügyben indítványozó) által a bírói jogkörben okozott kárra hivatkozással előterjesztett keresetének alaposságát, és megállapította, hogy annak alapján a Pp. - 2003. július 1-jétől hatályos -2. § (3) bekezdése nem alapozhatja meg a felperes kárigényét.

1.3. Az indítványozó azt kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál, hogy az Alkotmány - sorrendben - 57. §-a [az indítvány tartalma alapján arra lehet következtetni, hogy az indítványozó valójában annak (1) és (5) bekezdésére hivatkozik], 8. § (1) bekezdése, 2. § (1) bekezdése, illetve 70/A. §-a alapján állapítsa meg, hogy a támadott jogszabály sérti a perek ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogot.

1.3.1. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az Itv. támadott jogi rendelkezésének alkotmányellenességét - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének és 57. § (5) bekezdésének sérelmére hivatkozó - hasonló indítvány alapján a 379/E/1998. AB határozatában (ABH 2004, 1219., a továbbiakban: Abh1.) már vizsgálta. Az Ügyrend 31. § c) pontja alapján "ítélt dolog" címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) vizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére hivatkozva kéri az alkotmányossági vizsgálat lefolytatását. Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy az Itv. támadott jogszabálya vonatkozásában - az Alkotmány 2. § (1) bekezdése és 57. § (5) bekezdése tekintetében res iudicata esete áll fenn, így az indítvány ezen része alapján indult eljárást megszüntette.

1.3.2. Az indítványozó felhívta az Alkotmány 57. § (1) bekezdését, valamint 70/A. § (1) bekezdését is.

1.3.2.1. A 38/1991. (VII. 3.) AB határozatban az Alkotmánybíróság - az államigazgatási határozatok bíróságok előtti felülvizsgálatára vonatkozó - akkor hatályos - jogszabályok tekintetében - megállapította, hogy az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerint alkotmányos rendelkezés az ügy időben való végleges elbírálása, ami magába foglalja az eljárás ésszerű idő alatti befejezését, illetve, hogy az eljárás időszerűségének a csorbítása hátráltatja a fél jogainak - az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében garantált -érvényesítését. (ABH 1991, 183, 184.) A 605/D/2006. AB határozat szerint a félnek a per ésszerű határidőn belül történő befejezéséhez fűződő joga az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogot biztosító garanciák egyike. (ABH 2008, 2425, 2439-40.) Ezen megállapításokat a jelen alkotmányossági vizsgálatra nézve is irányadónak tekintve, az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy a támadott jogszabály sérti-e az Alkotmány 57. § (1) bekezdését.

Az Itv. 165. §-ának (1) bekezdése a Pp.-t illetően egyértelműen rögzíti: a rendelkezéseket csak az adott szabály hatályba lépése után indult ügyekben lehet alkalmazni. Mivel a törvény kétféle hatályba lépési időpontot tartalmaz, az adott rendelkezés hatálybalépésének 163-164. § szerinti időpontja dönti el, hogy mikortól kell a rendelkezést alkalmazni az azt követően érkezett ügyekben. Az említett főszabály alóli kivételeket a 165. § (2)-(9) bekezdései határozzák meg. A kivételes esetekben az egyes rendelkezések a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazásra kerülhetnek, abban a körben és azokkal a feltételekkel, amelyeket a törvény meghatároz.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogbiztonság érdekében szükséges annak egyértelmű meghatározása, mely időponttól kell alkalmazni az új jogszabályokat, de annak megállapításánál, hogy az új jogszabályban biztosított jog mikortól érvényesíthető, a jogalkotónak nagyfokú szabadsága van. Valamilyen jog visszamenőleges hatályú megadására alkotmányos alapon a törvényalkotó nem kötelezhető. (Abh1. 1225.) Az indítványozó által külön nevesített - jelen vizsgálat esetében 2003. július 1-jén - folyamatban levő ügyekben való alkalmazhatóság alkotmányossági megítélésének kérdésével az Alkotmánybíróság már több határozatában, több szempontból foglalkozott (összefoglalóan: 702/D/2004. ABH, 2007, 1681, 1705, 1706., a továbbiakban: Abh2.). A 365/B/1998. AB határozatában a következőképpen összegezte álláspontját: "Valamely jogszabály hatálybaléptetésével kapcsolatos alkotmányossági vizsgálat ugyanakkor nem pusztán az időpontok formális vizsgálatát jelenti, hanem annál szélesebb. [...] az alkotmányossági vizsgálat külön tárgya, hogy a folyamatos ügyekben történő alkalmazhatóság szempontjából a jogszabály miként rendelkezett. Hiába lép ugyanis egy jogszabály hatályba a jövőre nézve (formálisan nem sértve a felkészüléshez szükséges kellő idő alkotmányos követelményét), ha a folyamatos ügyekre is irányadó alkalmazhatóság miatt - tartalmában - az érintetteknek visszamenőleg állapít meg kötelezettséget, nyilvánít valamely magatartást jogellenessé. Ilyenkor a jogbiztonság sérelme ugyanúgy megállapítható, mint a formálisan is visszamenőleges hatályú kötelezettséget megállapító hatálybaléptetés esetén vagy a "kellő idő" hiánya miatt" (ABH 1998, 850, 852.). A folyamatos ügyekben való alkalmazhatóság volt a tárgya pl. a 31/2005. (VII. 14.) AB határozatnak, amelyben a vizsgált rendelkezés azért minősült alkotmányellenesnek, mert a módosító jogszabály a hatálybalépésekor jogerős határozattal még el nem bírált ügyekben építésügyi bírság kiszabását rendelte el (ABH 2005, 675, 680.). Az alkotmánybírósági gyakorlat alapján is megállapítható, hogy a folyamatos ügyekben való alkalmazhatóság kérdése a kötelezettséget megállapító, vagy valamely magatartást jogellenessé nyilvánító, tehát az érintettekre hátrányosabb helyzetet eredményező szabályozás tekintetében esik alkotmányossági kifogás alá. A jelen ügyben viszont az alkotmányossági probléma nem a kedvezőtlenebb szabály alkalmazhatóságában rejlik, hanem épp ellenkezőleg, az indítványozó szerint a probléma az, hogy a kedvezőbb rendelkezések csak azok hatályba lépését követően indult ügyekre nézve alkalmazandók. Az Alkotmánybíróság álláspontja, hogy a törvényhozásnak nagyfokú döntési szabadsága van a tekintetben, hogy a korábbitól kedvezőbb szabályok hatálybaléptetését miként rendeli el. (Abh2., 1705-6.) Az Alkotmánybíróság álláspontja továbbá, hogy ez a szabályozási konstrukció a jogbiztonság és a tisztességes eljáráshoz való jog szempontjából sem esik alkotmányossági kifogás alá. Következésképpen az Itv. támadott jogszabály nem sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdését, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részében elutasította.

1.3.2.2. Alkotmányossági kérdés merül fel azonban, ha a hatálybalépés idejének meghatározása az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésével ellentétes módon hátrányos megkülönböztetést jelent (721/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 798, 799.). A jelen esetben tehát vizsgálandó, hogy a támadott szabály nem jár-e hátrányos megkülönböztetéssel.

Minthogy az Abh1.-ban az Alkotmánybíróság ugyanilyen okból megvizsgálta a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 1996. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Ppm.) 4. § (1) bekezdése első mondatának azt a rendelkezését, mely szerint a Ppm. szabályait annak hatálybalépése után indult ügyekben kell alkalmazni, vizsgálata során az Alkotmánybíróság irányadónak tekintette az Abh1.-ban foglalt megállapításait.

Az Alkotmánybíróság az alapjogok tekintetében a hátrányos megkülönböztetés vizsgálatánál kiindulásként az először a 9/1990. (IV. 25.) AB határozatban kifejtett elvet veszi alapul. E szerint a határozat szerint a hátrányos megkülönböztetésnek az Alkotmány 70/A. §-a (1) bekezdésében megfogalmazott tilalma azt jelenti, hogy a jognak mindenkit egyenlő méltóságú személyként kell kezelnie (ABH 1990, 46, 48.). A 21/1990. (X. 4.) AB határozat pedig az elv kifejtését úgy folytatta, hogy a megkülönböztetés alkotmányos határainak megvonásánál a mindenkori szabályozás alanyi és tárgyi összefüggéseit kell vizsgálni. Az adott jogi rendezés koncepcióján belül a valamilyen csoportra vonatkozóan meghatározott eltérő megoldás akkor nem ütközik a megkülönböztetés tilalmába, ha az eltérésnek kellő súlyú alkotmányos indoka van (ABH 1990, 73, 77-78.). A szabályozási koncepció alapulvételével járt el az Alkotmánybíróság a 29/2000. (X. 11.) AB határozat meghozatalánál, amelynél a szabálysértési jog sajátosságaira tekintettel döntött az új jogszabály alkalmazási időpontjának kérdéséről (ABH 2000, 193, 197.). A Pp.-t módosító szabály és a hatályba lépéséről szóló jogi rendelkezés esetében más a szabályozási koncepció, a támadott jogszabályt a Pp. rendszerében kell vizsgálni. Ez pedig azt jelenti, hogy a szabályozás középpontjában az ügy áll és nincs jelentősége annak, hogy az eljárás milyen szakaszában van. A Pp. szerint az ügy akkor indul meg, amikor a keresetlevelet (illetve kérelmet) benyújtják és ezért nincs jelentősége annak, hogy az ügy a későbbiekben az egységes eljárás milyen szakaszában jut el a jogerős befejezésig. Ennek megfelelően - az 1/1998. polgári jogegységi határozatban kimondottak szerint is - a támadott jogszabállyal nevesített - új, illetve módosított - Pp. rendelkezések alkalmazása a Pp. egységes szabályozási elvét követve annak hatálybalépése után indult ügyekre vonatkozik. A szabályozási koncepció szempontjából tehát nem azonos csoportba tartoznak az Itv.-nek a Pp. módosításáról szóló rendelkezései hatálybalépése előtt és azok hatálybalépése után indult ügyek, ennek megfelelően az ügyeket indító felek is két külön szabályozási csoportba sorolhatók. Így nem állapítható meg a hátrányos megkülönböztetés sem az Itv. támadott szabályánál. (Abh1., 1226.)

Ezért az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ebben a részében is elutasította.

1.3.3. Az indítványozó "- a nemzetközi jogi kötelezettségekre tekintettel - az Alkotmány 8. § (1) bekezdésének közvetítésével" is kérte a támadott jogszabály alkotmányellenességének megállapítását. Az Abtv. 20. §-a értelmében az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el, a 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia, mely kérelemben három feltételnek kell együttesen fennállnia: az indítványozónak meg kell jelölnie a jogszabályt és annak azt a rendelkezését, amelyet az Alkotmány valamely konkrét rendelkezésébe ütközőnek tart, továbbá meg kell indokolni, hogy az Alkotmány felhívott rendelkezését a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti. (440/B/1993. AB végzés, ABH 1993, 910.; 346/D/1998. AB határozat, ABH 2003, 1054, 1058.; 6/D/2000. AB végzés, ABH 2005, 1583, 1584.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783, 1784.; 1125/D/2004. AB határozat, ABH 2007, 1775, 1786.)

Minthogy az indítvány ilyen alkotmányos érvelést nem tartalmaz, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a tartalmi követelményeknek meg nem felelő volta miatt az alkotmányjogi panasz ezen része érdemben nem bírálható el. Ezért az Alkotmánybíróság gyakorlatának megfelelően (652/B/1998. AB végzés, ABH 2000, 1062-1064.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 298/B/2001. AB végzés, ABH 2004, 2079, 2080.; 477/B/2001. AB végzés, ABH 2001, 1596.) az indítványnak az alkotmányellenesség megállapítására irányuló részét - mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant - az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.

1.3.4. Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította, ezért nem rendelkezett a támadott jogszabályi rendelkezésnek a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.397/2005/4. számú jogerős ítéletében történő alkalmazási tilalmának kimondásáról.

2. Ezt követően az Alkotmánybíróság megvizsgálta az Itv. 165. § (1) bekezdésével szemben a másik indítványban felvetett alkotmányos aggályokat.

2.1. Minthogy az alkotmányjogi panasz elbírálása során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott jogszabály nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 57. § (1) és (5) bekezdését, valamint 70/A. § (1) bekezdését, az Alkotmánybíróság mellőzte ennek az utólagos normakontroll keretében történő újbóli vizsgálatát és az indítvány ezen részeiről a rendelkező részben foglaltak szerint döntött.

2.2. Az indítványozó több más alkotmányi rendelkezés - így az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének, az 50. § (1) bekezdésének, és a 70/K. §-ának - a sérelmét is állította. Indoklásul csupán azt hozta fel, hogy a "támadott rendelkezés korlátozza a bírósági eljárás során sérelmet szenvedett, illetve folyamatosan sérelmet szenvedő fél jogérvényesítéshez való jogát".

Az Indokolás III/1.3.3. pontjában kifejtettekre hivatkozással - az indítvány hiányos volta miatt - az Alkotmánybíróság - az Ügyrend 29. § d) pontja alapján, azt, mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant - visszautasította.

2.3. Az indítványozó szerint a kifogásolt rendelkezés nemcsak az Alkotmány egyes rendelkezéseit sérti, hanem nemzetközi egyezményeket, beleértve az Egyezményt is.

Az Abtv. 20. §-a szerint az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el. Az Abtv. 21. § (3) bekezdése értelmében az Abtv. 1. § c) pontjában megjelölt és 47. §-ában szabályozott eljárás - azaz valamely jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata, illetve nemzetközi szerződésből származó jogalkotói kötelezettség elmulasztásának indítványozása - kezdeményezésére kizárólag a törvényben felsorolt személyek, illetve szervek - így az Országgyűlés, annak állandó bizottsága vagy bármely országgyűlési képviselő, a köztársasági elnök, a Kormány vagy annak tagja, az Állami Számvevőszék elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész [Abtv. 21. § (3) bekezdés] - jogosultak.

Mivel a jelen ügyben vizsgált indítványt olyan személy terjesztette elő, akinek az Abtv. 1. § c) pontja vonatkozásában indítványozói jogosultsága nincsen, az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében - mint nem jogosulttól származót - az Ügyrend 29. § c) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.

3. Ezt követően az Alkotmánybíróság megvizsgálta a második indítvány utólagosan benyújtott kiegészítésében foglaltakat.

3.1. Az indítványozó a Pp. 2. § (2) bekezdésének a második mondatát is alkotmányellenesnek tartotta. Érvelésének kiindulópontja az volt, hogy - elhúzódó per esetén -az akár egynapos - a félnek betudható - késedelem is kizárhatja a felet a méltányos elégtételt biztosító kártérítés lehetőségétől, mert véleménye szerint ilyenkor a bíróság nem vizsgálhatja a késedelembe eső félnek a per időtartamára való ráhatása mértékét. Emiatt - az indítványozó szerint - a támadott rendelkezés Alkotmányt sértő módon kizárja a kármegosztás megállapításának lehetőségét és ellentétes a Ptk. 1. § (1) bekezdésének második mondatával, 340. § (1) bekezdésének második fordulatával.

Az Alkotmánybíróság már több határozatában rámutatott, hogy önmagában az azonos szintű jogforrások - adott esetben felhozott törvényi rendelkezések - közötti ellentét nem eredményez alkotmányellenességet. Alkotmányellenesség megállapítására törvényi rendelkezések miatt csak akkor kerülhet sor, ha alkotmányos elvek vagy jogok valamelyike sérül. Ennek hiányában az azonos szintű normaszövegek értelmezési nehézsége, illetőleg értelmezéstől függő ellentéte, összeütközése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. [Pl. 35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991. 175, 176-177.; 27/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 150, 152.; 593/B/1998. AB határozat, ABH 2001, 1000, 1003.]

Az indítvány kapcsán az Alkotmánybíróság szerint olyan ellentétes szabályozásról, amely alkotmányos elv vagy jog sérelmével járna, nem beszélhetünk. A szóbanlevő törvényeknek ugyanis eltérő a szabályozási tárgyuk és tartalmuk, továbbá adott esetben a törvények szabályozási területe (anyagi és eljárási jog viszonya) egyébként is kizárja az "ellentétet". Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a fél - indítványozó által nevesített - mulasztása nem menti fel a bíróságot a Pp. 2. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettsége alól, nevezetesen az alól, hogy a félnek a per tisztességes ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse, és nem fosztja meg a mulasztó felet a méltányos követelés iránti igényper megindításának jogától, a jogalkalmazó feladata mérlegelni a méltányos követelés jogi feltételeinek fennállását. Ezért a Pp. támadott szabálya és a Ptk. között indítványozó által állított ellentét alkotmányossági kérdést nem vet fel.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.

3.2. Az indítványozó állította az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, a 8. § (1) bekezdésének, az 50. § (1) bekezdésének, és a 70/A. § (1) bekezdésének a sérelmét. Indokolásul a Ptk.-nak az Indokolás előző alpontjában nevesített jogi rendelkezéseivel való ellentétet hozta fel, a támadott rendelkezésnek az alkotmányi szakaszokba való ütközését közvetlenül nem indokolta meg.

Az Indokolás III/1.3.3. pontjában kifejtettekre hivatkozással - az indítvány hiányos volta miatt - az Alkotmánybíróság - az Ügyrend 29. § d) pontja alapján, azt, mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant - visszautasította.

3.3. Az indítványozó hivatkozott arra, hogy a kifogásolt jogi rendelkezés az Egyezményt is sérti. Az Indokolás III/2.3. pontjában kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében az Ügyrend 29. § c) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.

Budapest, 2010. szeptember 27.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró