19/B/2007. AB határozat

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 18/A.§ (1)bekezdése és 18/B.§ (1)bekezdés c)pontja, 83/B.§-a, továbbá a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi CVI. törvény 19.§ (5)bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 18/A. § (1) bekezdése és 18/B. § (1) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 83/B. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi CVI. törvény 19. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

4. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 83/B. §-ának a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 2. § (2) bekezdésével, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 1. §-ával és 3. § (1) bekezdésével, valamint az egyenlő bánásmódról és az egyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 8. § q) és r) pontjával való ellentétének vizsgálatára irányuló indítványt visszautasítja.

Indokolás

I.

1. Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) egyes rendelkezései és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi CVI. törvény (a továbbiakban: Tnym1.) 19. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére.

Az Alkotmánybíróság az indítványokat - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABH 2003, 2065.) 28. § (1) bekezdése alapján - egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.

Az egyik indítványozó módosított indítványában a Tny. - Tnym1. 4. §-ával módosított - 18. § (2) bekezdés c) pontja és 18. § (3) bekezdés c) pontja tekintetében azt tartotta alkotmányellenesnek, hogy az előrehozott öregségi nyugdíjra - egyéb feltételek megléte mellett - az jogosult, aki a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 5. § (1) bekezdésének a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll. Álláspontja szerint ezzel sérül az Alkotmány 9. § (2) bekezdése és 70/B. § (1) bekezdése, mert a nyugdíjra jogosult nem vállalkozhat, illetve nem vállalhat munkát. Az Alkotmány 70/E. §-ában foglalt szociális biztonsághoz való jogot is sérti, mert "a biztosítási esemény bekövetkeztével (megöregedés és szolgálati idő megszerzése) a biztosító köteles teljesíteni. A biztosítási eseménynek nem lehet része a (...) feltétel."

Az indítványban foglaltak szerint a Tny.-nek a Tnyml.-gyel beiktatott 83/B. §-a - amelynek értelmében az előrehozott nyugdíjban részesülő személy részére, az ott írt feltételek bekövetkezése esetén a nyugdíjfolyósító szervnek szüneteltetni kell a nyugdíj folyósítását - az Alkotmány 70/A. §-ába ütközik, illetőleg valamennyi támadott rendelkezés "önmagában is sérti a megkülönböztetés tilalmát." A diszkrimináció "életkor szerint" és "ellátásban részesülés" szerint valósul meg a rendelkezéssel érintettek terhére.

Egy másik indítvány szerint a Tny. 83/B. §-a alkotmányos alapjogokat korlátoz és sért: ezért - általánosságban utalva az Alkotmány 8. §-ára - a 70/A. § (1) és (2) bekezdése, 70/B. §-a és 70/E. § (1) és (2) bekezdése sérelmét jelölte meg. Előadta azt is, hogy a támadott rendelkezés ellentétes a Tny. 2. § (2) bekezdésével, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 1. §-ával és 3. § (1) bekezdésével, valamint az egyenlő bánásmódról és az egyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 8. § q) és r) pontjával. E jogszabályi ellentétek kapcsán az indítvány azt tartalmazza, hogy a Hszt. hatálya alá tartozókra a rendelkezést "e törvény részévé kellett volna tenni, ahhoz, hogy joghatálya kiterjedjen a hivatásos állományra, de ebben az esetben sem vonatkoztatható visszamenőleges hatállyal azokra, akik a jogszabály megszületése előtt mentek nyugállományba."

Az indítványozó szerint az Alkotmány 8. §-ának és a diszkrimináció tilalmának megsértése a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog sérelmében konkretizálódik: "az érintett nyugdíjasokkal szemben a nyugdíjas társadalom, illetve az egész dolgozó magyar társadalom összes többi tagjához viszonyítva" alkalmaz hátrányos megkülönböztetést, amikor megfosztja őket attól, hogy "szabad akaratából, önállóan válasszon, akar dolgozni, vagy sem." A 70/E. § sérelmét abban látták, hogy a rendelkezés veszélyezteti "az egyén szociális biztonságát."

Egy következő indítványozó ugyancsak a Tny. 83/B. §-át támadta. Álláspontja szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság követelményét sérti, hogy 2010-től a 2007. december 31-ig előrehozott, vagy korkedvezményes nyugdíjban részesülőkre is vonatkozik a szüneteltetés. Az Alkotmány 9. § (2) bekezdésébe ütközőnek tartotta, hogy "a nyugdíjasok nyugdíjfolyósítás melletti (...) megszerezhető jövedelmét korlátozza." Az Alkotmány 70. § (6) bekezdése a közhivatal vállalása "ellen hat." A munkához való jog gyakorlását lehetetlenné teszi, megingatja a szociális biztonságot (Alkotmány 70/B. § és 70/E. §), és hátrányosan megkülönbözteti a 62 év alatti nyugdíjasokat.

Egy indítványozó a Tny. 83/B. § (5) bekezdése, valamint a Tnym1. 19. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását a Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak (a továbbiakban: katonák) szolgálati nyugdíjára történő alkalmazása miatt kérte.

Előbbi rendelkezés alapján a katonákra is vonatkoznak a 83/B. §-ban foglalt szünetelés szabályai, függetlenül attól, hogy önként kérték nyugdíjazásukat, vagy a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) szerint - mint szolgálati nyugdíjra jogosultat - egyéb okból, erre irányuló döntésétől függetlenül, felmentették. A katona - főszabályként - nem teljesíthet szolgálatot a Hjt.-ben megjelölt nyugdíjkorhatár betöltése után, így a korai nyugdíjazások megakadályozására irányuló jogalkotói cél ebben az esetben nem valósulhat meg, és a rendelkezés a katonától "annak ellenére von meg [...] szolgálati nyugellátásra jogosultságot," hogy a nyugdíjba vonulásról önálló döntést nem hozhatott. Kifejtette, hogy "a nyugállományba helyezéshez kapcsolódó előjogok szerves részét képezik a szolgálati jogviszonynak," és súlyosan méltánytalan, hogy a rendelkezések elvonták a katonák szerzett jogát, továbbá a szabály alkalmazásával hátrányosan különbözteti meg azokat a katonákat, akiket nem saját elhatározásukból, hanem a Hjt. alapján nyugdíjaztak korkedvezménnyel. Ezzel sérült az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, 70/A. § (1) bekezdése, továbbá az Alkotmány 9. § (2) bekezdése és 70/B. § (1) bekezdése, mert a rendelkezés utóbbi alapjogokat korlátozta.

További indítványozó a Tny. 83/B. §-a kapcsán szintén az Alkotmány 70/A. § (1)-(2) bekezdése, 70/B. § (2)-(3) bekezdése, 70/E. § (1)-(2) bekezdése sérelmét jelölte meg. A rendelkezés szerinte indokolatlan különbséget tesz az emberek között életkoruk, nyugdíjba vonulásuk ideje szerint. A munkához való jogot alkotmányellenesen korlátozza azáltal, hogy választásra készteti a nyugdíjast: "vagy a szerzett jogról - nyugdíjról -, vagy a munkáról [...] mond le a nyugdíjjogosultságot szerezett állampolgár."

A Tny. 83/B. § (5) bekezdése, valamint a Tnym1. 19. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását kérte egy indítványozó, mert álláspontja szerint a Tny. kifogásolt rendelkezése hátrányosan különbözteti meg a nyugdíjkorhatárt megelőzően különböző okokból nyugdíjazott - különösen a Hszt. hatálya alá tartozó - személyeket más munkavállalókkal, illetőleg a más jogcímen nyugdíjazott személyekkel szemben. Az Alkotmány 70/B. § (1)-(3) bekezdésébe ütközőnek tartotta, hogy - a jövedelemadó és a társadalombiztosítási járulék számítására vonatkozó szabályok miatt - a nyugdíj mellett munkát vállaló nyugdíjas az ugyanolyan munkát végző, nem nyugállományú munkavállalóhoz képest kevesebb nettó bérhez jut, ha pedig a szüneteltetés elkerülése miatt csak a nyugdíjkorhatár betöltését követően áll munkába, úgy az eltelt időre figyelemmel a munkaerőpiacon esélytelenné válik. Hivatkozott a szociális biztonság sérelmére is, amellyel kapcsolatos, az Alkotmány 17. §-ában foglalt kötelezettségének - véleménye szerint - az állam nem tesz eleget. Kifejtette, hogy a Tnym1. 19. § (5) bekezdése a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközik, mert olyan személyi körre vonatkozik, amely nyugállományba vonulásakor nem számolt a szabályozás jövőbeli változásának lehetőségével.

2. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló 2007. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Tnym2.) 2. §-a a Tny. 18. § (2) bekezdése helyébe más, az öregségi résznyugdíjra vonatkozó rendelkezést léptetett, míg a Tnym1. 23. § (1) bekezdés ad) pontja a 18. § (3) bekezdését hatályon kívül helyezte. A Tny. 18. §-ának az első indítványozó által támadott szabályait a Tnym2. 3. §-a állal beiktatott 18/A. § (1) bekezdése és 18/B. § (1) bekezdés c) pontja azzal az eltéréssel tartalmazza, hogy a biztosítottak közül a feltétel a Tbj. 5. § (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontjában felsoroltakra vonatkozik.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatot a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag a korábbival azonos és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma. [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.] Tekintettel arra, hogy az indítványozó által felvetett alkotmányossági probléma a vitatott szabályozás hatályos szövegével kapcsolatosan változatlanul fennáll, az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatot a hatályos szabályozás tekintetében végezte el.

II.

Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:

1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

"9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát."

"17. § A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik."

"70. § (6) Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

"70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.

(2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.

(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének."

"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.

(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg."

2. A Tny. vizsgált rendelkezései:

"18/A. § (1) 2012. december 31-éig a 62. életév betöltését megelőzően előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult az a férfi, aki 60. életévét betöltötte, illetve az a nő, aki 59. életévét betöltötte, és legalább 40 év szolgálati időt szerzett, valamint a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll."

"18/B. § (1) 2013. január 1-jétől a 62. életév betöltését megelőzően előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult, aki

(...)

c) a Tbj. 5. §-a (1) bekezdésének a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll." "83/B. § (1) Ha a 62. életévét be nem töltött,

a) előrehozott, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjban,

b) korkedvezményes nyugdíjban,

c) bányásznyugdíjban,

d) korengedményes nyugdíjban, illetve

e) az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjában

részesülő személy a tárgyévben a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítássaljáró jogviszonyban áll, illetőleg egyéni vagy társas vállalkozóként kiegészítő tevékenységet folytat, és az általa fizetendő nyugdíjjárulék alapja meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) havi összegének tizenkétszeresét (a továbbiakban: éves keretösszeg), az éves keretösszeg elérését követő hónap első napjától az adott tárgyév december 31-éig, de legfeljebb a 62. életév betöltéséig a nyugdíjfolyósító szervnek a nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell. Ha az a)-e) pont szerinti nyugellátásban részesülő személy által fizetendő nyugdíjjárulék alapja az éves keretösszeget a tárgyév decemberében haladja meg, a nyugellátás szüneteltetésére nem kerül sor, de a tárgyév december havi nyugellátást - a 84. § alkalmazásával - vissza kell fizetni.

(2) A nyugdíjfolyósító szerv a nyugdíj folyósításának szüneteltetéséről az állami adóhatóság által közölt éves keretösszegre vonatkozó összesített adatok alapján határozatban intézkedik. Az ellátás újbóli folyósításáról is határozatban kell intézkedni.

(3) A nyugdíjfolyósító szerv a (2) bekezdésben említett szüneteltetésre vonatkozó döntésével egyidejűleg határozatban intézkedik a jogalap nélkül felvett nyugellátás visszafizettetéséről.

(4) A nyugellátás szüneteltetésének időtartama alatt az érintett nyugdíjasnak minősül. Az ellátás újbóli folyósítása során a 83/A. § (3) bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.

(5) Az (1)-(4) bekezdésben foglalt, kötelező szüneteltetéssel összefüggő rendelkezéseket a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati nyugdíjára is alkalmazni kell, a rájuk vonatkozó - külön törvény szerinti - eltérő nyugdíjkorhatárra vonatkozó szabályokra figyelemmel."

3. A Tnym1. támadott rendelkezése:

"19. § (5) Aki 2007. december 31-én a Tny. - e törvény 9. §-ával megállapított - 83/B. §-a (1) bekezdésének a)-e) pontja szerinti ellátásban részesül, a sajátjogú nyugellátásának szüneteltetésére a 2009. december 31-e után végzett jövedelemszerző tevékenység időtartamára kö te les."

III.

Az indítványok nem megalapozottak.

1.1. Az Alkotmánybíróság elsőként az előrehozott nyugdíjnak a nyugdíjrendszerben betöltött funkcióját vizsgálta meg.

A magyar nyugdíjrendszer 1997-től fokozatos átalakuláson ment át. Az ún. felosztó-kirovó társadalombiztosítási nyugdíjrendszert felváltotta a vegyes, 1998-tól az új, hárompilléres rendszer, amelynek elemei a korábbi, társadalombiztosítási nyugdíj mellett a tőkevárományosi elven működő magánnyugdíj, illetőleg önkéntes nyugdíj. Az 1996-ig érvényes nyugdíjkorhatár (nők esetében 55, férfiak számára 60 év) fokozatosan emelkedik 2008. december 31-ét követően egységesen 62 évre [Tny. 18. § (1) bekezdése], a nyugdíjszámítás alapja a nettó keresetről a bruttó keresetre tevődik át (Tny. 13. §). A nyugdíjrendszer reformjának egyik legjelentősebb indoka, hogy a társadalom elöregedésével egyre kevesebb aktív dolgozónak kell eltartania egyre több nyugdíjast, ugyanakkor a korhatár előtti nyugdíjazás lehetőségével nagyon sokan éltek, ennek következtében emelkedett a különböző jogcímen nyugdíjba vonulók aránya, köztük a rokkant nyugdíjasok, előrehozott öregségi nyugdíjasok száma. Mindez a nyugdíjrendszer finanszírozási nehézségeit vetette fel.

Az Alkotmánybíróság a 39/1999. (XII. 21.) AB határozatában megállapította, hogy e változások nyomán nagymértékben erősödött az új nyugdíjrendszer biztosítási karaktere, és jelentősen visszaszorultak a szociális célú újraelosztási szempontok. "Bár a társadalombiztosítási nyugdíjnak változatlanul jellemzője az, hogy vegyes rendszerű nyugdíj, amelyben egyaránt megtalálhatók a biztosítási és szolidaritási elemek, az is kétségkívül megállapítható, hogy az új szabályozásban a társadalombiztosítási nyugdíjon belül is egyre dominánsabbá válik a nyugdíj biztosítási jellege a szociális elemekkel szemben." (ABH 1999, 325, 333.) A vegyes rendszer a társadalombiztosítási nyugdíj tekintetében továbbél, kifejezetten biztosítási alapon csak a magán- és önkéntes nyugdíjpénztár működik.

A Tny. 1. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer működtetése és fejlesztése az állam feladata. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer öregség, megrokkanás, megrokkanással járó baleset esetén a biztosított részére, elhalálozása esetén a hozzátartozója részére egységes elvek alapján nyugellátást biztosít. Az új szabályozással összefüggésben a Tny. általános indokolása tartalmazza, hogy a társadalombiztosítási öregségi nyugdíjak megállapításának szabályaiban és a jogosultsági feltételekben a gyökeres változások 2009-től történnek, amelyek a járulékfizetéssel arányos nyugdíjelvet erősítik; vagyis a későbbiekben sem lesz tisztán biztosítási alapú a nyugdíjrendszer.

1.2. Az előrehozott öregségi nyugdíj és a csökkentett előrehozott öregségi nyugdíj intézményét az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló 1996. évi LIX. törvény 1. §-ával a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvénybe beiktatott, 1997. január 1-jétől hatályos 39. § (8)-(10) bekezdése vezette be. Az előrehozott öregségi nyugdíj az öregségi nyugdíjkorhatárnál legfeljebb öt évvel alacsonyabb életkorban, nőknél legfeljebb az 55. életév, férfiaknál 60. életév betöltésétől volt igényelhető a szolgálati idő és egyéb feltételek függvényében. Ugyanakkor főszabályként 62 évben jelölte meg a nyugdíjkorhatárt, amelyet fokozatosan vezetett be. A törvény indokolásából kitűnően az egyéni nyugdíjba-vonulási döntéseket befolyásoló feltételrendszer szabályozása - köztük az előrehozott nyugdíj - az átmenetet szolgálta. Nyilvánvaló azonban, hogy szociális szempontok is közrejátszottak mind az előrehozott, mind a csökkentett összegű előrehozott nyugdíj intézményének bevezetésében és fenntartásában, többek között az, hogy a közvetlenül nyugdíjkorhatár előtt - egészségi állapotuk miatt rokkantsági nyugdíjra nem jogosult - munkanélkülivé váltak számára ellátást biztosítson.

A Tny. 9. §-a alapjaiban ezt a szabályt vette át. Az Alkotmánybíróság a 698/B/1998. AB határozatában az előrehozott és a csökkentett előrehozott nyugdíjra jogosultság feltételeinek vizsgálata kapcsán megállapította: "A törvényhozó célkitűzése a szabályozás során, amint azt a törvény indokolása is kifejti, az volt, hogy a nyugdíjkorhatár emelésére fokozatosan kerüljön sor, és lehetőség nyíljon a nyugdíjba vonuláshoz kapcsolódó egyéni érdekek, élethelyzetek figyelembevételére is: [...] Ez utóbbi célkitűzés - a megemelt nyugdíjkorhatárhoz képest korábbi nyugdíjba vonuláshoz fűződő egyéni érdekek érvényesítési lehetőségének - megvalósítását szolgálta az előrehozott nyugdíj és a csökkentett előrehozott nyugdíj bevezetése. [...] E szabályok szerint mind az előrehozott, mind a csökkentett összegű előrehozott nyugdíj arra adnak lehetőséget a jogosultnak, hogy ha a korábbi szabályozásnak megfelelő nyugdíjkorhatárt betöltötte, az öregségi nyugdíjra jogosító, a Tny. 7. §-ában meghatározott korhatár elérése előtt, legkorábban öt évvel alacsonyabb életkorban nyugdíjba menjen." (ABH 2002, 849, 851-852.)

A Tny. módosításai során az előrehozott nyugdíj igénybevételének feltételrendszere szigorodott. A változással kapcsolatban a Tnym1. általános indokolása kiemeli, hogy annak ellenére, hogy nőtt a nyugdíjazáskor várható élettartam, az öregségi nyugdíjasok nagy százaléka a nyugdíjkorhatár előtt kéri nyugdíjazását. "A törvény célja, hogy a biztosítottak ne a mielőbbi nyugdíjba vonulásban legyenek érdekeltek, maradjanak aktívak, amíg egészségük engedi." 2008. január 1-jén - a Tny. 18. § (1) bekezdésében foglaltak szerint - a nyugdíjkorhatár 62 év volt, a 9. § pedig a nők számára ennél 5 évvel korábbi, a férfiak esetében 2 évvel korábbi időpontban biztosított jogosultságot az előrehozott nyugdíjra. A Tnym1.-nek a Tny. 83/B. §-át beiktató, 2008. január 1-jén hatályba lépett rendelkezéséhez fűzött indokolása pedig a következőket rögzíti: "A korhatár előtti nyugdíjazás lehetősége egy kedvezmény annak érdekében, hogy akinek a munkavégző-képessége csökkent, vagy a munkaerő piacon elhelyezkedni nem tud, ne maradjon ellátatlan. Az európai gyakorlat is az, hogy a korai nyugdíjazás akkor biztosított, ha az érintett nem folytat kereső tevékenységet. Kereső tevékenység esetén a nyugdíjat vagy csökkentik, vagy szüneteltetik." Az új rendelkezés tehát a megváltozott munkaerőpiaci helyzetre és a demográfiai mutatókra figyelemmel abba az irányba kívánt hatni, hogy az általános nyugdíjkorhatár elérése előtt a munkaképes személy ne válassza a nyugdíjazást.

Az Alkotmánybíróság kiemeli, hogy a Tnym1. az átmenet érdekében több olyan szabályt tartalmazott, amelyek esetében a rendelkezést nem kell alkalmazni. A Tny. 83/B. §-a - a Tnym1. 18. § (2) bekezdése folytán - a Tnym1. egyéb rendelkezéseihez képest egy évvel később lépett hatályba. A szüneteltetési kötelezettség két éven keresztül, 2009. december 31-ig nem vonatkozott azokra, akik a Tnym1. hatálybalépése idején már előrehozott nyugdíjban részesültek, továbbá a nyugdíj folyósítása csak a 62. életév betöltéséig, vagyis a megemelt nyugdíjkorhatár eléréséig szünetel. Ebből az következik, hogy azokra vonatkozik leghosszabb időtartamban a szüneteltetés a 2009. január 1-től folytatandó kereső tevékenység esetén, akik 2008. január 1-jét közvetlenül megelőzően töltötték be 57. illetőleg 60. életévüket és kerültek nyugdíjba, vagyis nőknél legfeljebb három évre, mert 2009. december 31-én betöltik 62. életévüket, minden más esetben pedig ennél rövidebb időre. Férfiak esetében nem jöhet szóba a szünetelés, mert 60 éves kortól vehetik igénybe az előrehozott nyugdíjat, így 2009. december 31-ig mindenképpen elérik a nyugdíjkorhatárt. A Tny. 18/A. § (1) bekezdésében foglaltak következtében, amely 2012. december 31-ét követően már a nők esetében is 59 évben határozta az előrehozott nyugdíjba vonulás korhatárát, a szünetelési kötelezettség időtartama 2013. január 1-jétől történt előrehozott nyugdíjazás esetén - abban az esetben, ha újabb biztosítással járó jogviszonyt létesítenek - rájuk nézve is legfeljebb három, férfiakra pedig két év. Megjegyzendő az is, hogy a fokozatosságot szolgálta a későbbi hatályba léptetés, így egy év állt rendelkezésre, hogy az előrehozott öregségi nyugdíjkorhatárt elérők döntsenek a nyugdíjba vonulásról, elkerülve ezáltal a szüneteltetést.

2.1. Az első indítványozó alkotmányellenesnek tartotta, hogy a 62. életévét be nem töltött nő vagy férfi - egyéb feltételek mellett - akkor jogosult előrehozott öregségi nyugdíjra, ha nem áll biztosítási jogviszonyban. A módosított rendelkezések szerint a Tbj. 5. §-ában felsorolt biztosítottak közül ide tartozik a munkaviszonyban álló, a szövetkezet tagja, az egyéni- és társas vállalkozó és a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személy.

A Tnym1. egészítette ki a korhatár előtti nyugdíjazás jogosultsági feltételrendszerét azzal, hogy az előrehozott nyugdíjazáshoz a biztosítási jogviszonyt meg kell szüntetni. Az indokolás úgy fogalmaz, hogy az előrehozott nyugdíj - a rugalmas nyugdíjazási lehetőség - funkciója, hogy akinek a munkaképessége csökkent, vagy nincs mód a foglalkoztatására, annak nyugdíjazási lehetőséget biztosítson. Mindkét esetben értelemszerű a biztosítási jogviszony megszüntetése.

A kivétel-szabály a vállalkozáshoz való jogot, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásának - ezen belül a jogszabályi feltételekkel rendelkező munkavállaló esetében a közhivatal viselésének - jogát nem sérti, mert nem akadályozza sem azt, hogy az előrehozott nyugdíjjogosultság feltételeivel rendelkező személy tovább folytassa kereső tevékenységét, sem azt, hogy nyugdíj mellett - más rendelkezésben írt feltételek mellett - tovább dolgozzon.

Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/E. §-ában meghatározott szociális biztonsághoz való jog tartalmát úgy fogalmazta meg, hogy az a szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan megélhetési minimum állami biztosítása, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához. Ezt az ellátáshoz való jogot az állam a társadalombiztosítás és szociális intézményrendszerek létrehozásával, működtetésével valósítja meg. [26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 198-199.; 32/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 251, 254.] E kötelezettség nem jelenti azt, hogy az állam ne köthetné meghatározott feltételek bekövetkezéséhez -többek között a megélhetési minimumot biztosító kereső tevékenység folytatásának, vagyis a nyugellátásra való rászorultság hiányához - a korhatár előtti nyugdíj igénybevételét, amelyet azért tett lehetővé, mert vagy az igénylő életkora, illetve egészségi állapota miatt már nem képes munkát végezni, vagy foglalkoztatáspolitikai okból biztosítani akarta, hogy a munkaerőpiacon feleslegessé vált, de a nyugdíjkorhatárt el nem érő személyek ne maradjanak ellátás nélkül. Ezért a rendelkezés nem sérti az Alkotmány 70/E. §-át.

A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a Tny. 18/A. § (1) bekezdése és 18/B. § (1) bekezdés c) pontja tekintetében az indítványt elutasította.

2.2. Az indítványozók mindegyike vitatta a Tny. 83/B. §-ának alkotmányosságát. Az indítványok szerint e rendelkezés alapjogi sérelmet okoz: az egyik indítványozó hivatkozik az Alkotmány 8. §-ára, többek pedig konkrétan a vállalkozáshoz, a munkához és a szociális biztonsághoz való jog sérelmére.

Az Alkotmánybíróság 21/1994. (IV. 16.) AB határozatában kifejtette:

"A munkához való jogot is úgy kell értelmezni, hogy abba mindenfajta foglalkozás, hivatás, munka megválasztásának és gyakorlásának szabadsága beletartozik." [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 117, 121.] "A vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog [Alkotmány 70/B. § (1) bekezdés] egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történő megfogalmazása. A vállalkozás joga azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. [...] A vállalko-zás joga annyit jelent - de annyit alkotmányos követel-ményként feltétlenül -, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást." [54/1992. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 341-342.]

Ezen alapjogokat a támadott rendelkezés nem korlátozza, így nem sérül az Alkotmány 8. § (2) bekezdése. A 62. életév betöltését megelőzően az előrehozott nyugdíj

- meghatározott kereset elérését követő - szüneteltetése nem korlátozza és nem akadályozza a jövedelemszerző tevékenység folytatását. Az előrehozott nyugdíjjogosultság feltételeinek megállapítása során a jogalkotó kedvezményt biztosított. Az előrehozott nyugdíj rendeltetése, hogy akik

- az előbbiekben vázolt okok miatt - nem tudtak aktívak maradni, ellátáshoz jussanak. Ha a nyugdíjas kereső tevékenységet kíván folytatni, a nyugellátás az adott időszakban funkcióját veszti, ezért függeszti fel a támadott rendelkezés annak folyósítását a nyugdíjkorhatár eléréséig. Ezt követően azonban a Tny. már vélelmezi az ellátásra szorultságot, és nem támaszt további feltételt a folyósításhoz.

Az egyik indítványozó az Alkotmány 17. §-ának a sérelmét is állította. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint ezen alkotmányi rendelkezésnek a törvényalkotó különböző szociális intézkedésekkel és jogintézményekkel is eleget tehet (600/B/1993. AB határozat, ABH 1993, 671, 672; 1449/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 561, 563.), de nem alapoz meg alanyi alapjogokat. Olyan államcélról van szó, amelynek konkretizálását az Alkotmány más szabálya, így a 70/E. § végzi el. (652/G/1994. AB határozat, ABH 1998, 574, 578.) Ezért az Alkotmánybíróság ezen indítványt úgy értelmezte, hogy tartalmilag az Alkotmány 70/E. §-ával összefüggésben kifogásolja a Tny. rendelkezését.

A szociális biztonsághoz való jog korlátozása nem állapítható meg.

Az Alkotmánybíróság több határozatában kimondta, hogy a jogalkotó nagy szabadsággal rendelkezik a szociális tárgyú szabályok megalkotása terén. E döntések korlátja, hogy a jogalkotó a gazdasági lehetőségekkel és az ellátási rendszerek teherbíró képességével összhangban alakíthatja a szociális ellátások körét mindaddig, amíg valamely, az Alkotmányban rögzített elv (például a diszkrimináció tilalmának elve) nem sérül. Ebből eredően a rászorultaknak csak arra van alapvelő joguk, hogy az ellátás iránti igényük elbírálása azonos szempontok alapján, tárgyilagosan, hátrányos megkülönböztetés nélkül, az elbírálásra vonatkozó eljárási szabályok korrekt alkalmazásával történjen. [26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 200.; 54/1996. (XI. 30.) AB határozat, ABH 1996, 173., 183.; 292/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 874, 876-877.; 137/B/1999. AB határozat, ABH 2001, 1054, 1056.]

Azáltal, hogy a Tny. a korhatár elérése előtt is lehetőséget ad a nyugdíjazásra, egyrészt az átmenetet kívánta könnyíteni, amely a korhatár emeléséből következik, másrészt biztosítani az ellátást azoknak, akik 62. életévük betöltéséig már nem képesek dolgozni. Ez következik az Alkotmány 70/E. §-a alapján az államot terhelő kötelezettségből, és ennek a Tny. meg is felel. Ha valaki teljes értékű munkavégzésre képes, nem indokolt a nyugellátás igénybevétele, ez a nyugdíj rendeltetésével, a nyugdíjazás céljával ellentétes.

A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványokat az alapjogi korlátozás tekintetében elutasította.

Az Alkotmány 70/B. § sérelmét egy indítványozó azzal is indokolta, hogy az adó- és társadalombiztosítási jogszabályok a nyugdíj melletti munkát vállaló személyek esetében kedvezőtlenül befolyásolják az elérhető nettó keresetet. E rendelkezéseket azonban nem támadta, míg a nyugdíj szüneteltetésének szabálya és a munka mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelemhez való jog között érdemi összefüggés nem állapítható meg. Szintén nincs összefüggés a nyugdíjas munkaerőpiacon elfoglalt helye, illetőleg a munkához, a munka és foglalkozás szabad megválasztásához való jog között.

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653-654.; 32/2000. (X. 20.) AB határozat, ABH 2002, 215, 220.; 19/2004. AB határozat, ABH 2004, 312, 343.] Ezért az Alkotmánybíróság ezt az indítványi részt is elutasította.

2.3. Mindegyik indítványozó diszkriminatívnak tartotta a Tny. 83/B. §-át azzal, hogy indokolatlan különbséget tesz egyfelől a különböző jogcímen nyugdíjazottak, másfelől a korkedvezményes nyugdíjat igénybe vevők és a társadalom többi taga között.

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt rendelkezést a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Kifejtette, hogy az Alkotmány e rendelkezése az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan, alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánynak ez az általános jogegyenlőségi követelménye arra vonatkozik, hogy az állam, mint közhatalom a jogok és kötelezettségek elosztása során köteles egyenlőkként - egyenlő méltóságú személyként - kezelni a jogalanyokat, a jogalkotás során a jogalkotónak mindegyikük szempontjait azonos körültekintéssel, elfogulatlansággal és méltányossággal kell értékelnie. Alkotmányellenesnek akkor minősül a megkülönböztetés, ha a jogalkotó a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó, egymással összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203-204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138-140.; 39/1999 (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342-344.; 37/2002. (IX. 4.) AB határozat, ABH 2002, 230, 241-242.]

A megkülönböztetésnek azonos csoportra nézve kell fennállnia. Az azonos csoporton, adott szabályozási koncepción belüli eltérő szabályozás akkor nem alkotmányellenes, ha az eltérésnek kellő alkotmányos indoka van. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 77-78.] A diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozónak te-kinleni. (752/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 512, 513.)

Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott a különböző nyugdíjra jogosultak közötti megkülönböztetés alkotmányosságával. Így 698/B/1998. AB határozatában az előrehozott, valamint a csökkentett előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultak tekintetében, míg a 717/B/2004. AB határozatában az előrehozott öregségi nyugdíjra, illetőleg az öregségi teljes- és résznyugdíjra jogosultak tekintetében állapította meg, hogy a jogosultság feltételeinek lényeges különbözősége miatt nem tekinthetők azonos szabályozási körbe tartozó jogalanyoknak. (ABH 2002, 849, 853.; ABH 2007, 1711, 1716-1717.) A 282/B/2001. AB határozatában megerősítette: "Nem lehet szó [...] a »különböző öregségi nyugdíjra jogosultak«-ról, mint csoportképző ismérvről." (ABH 2003, 1355, 1360.)

Ezért az előrehozott nyugdíjat igénybe vevők, illetőleg más jogcímen nyugdíjasok nem tekinthetők a szabályozás szempontjából azonos csoportnak, sem az életkor, sem a szolgálati idő szempontjából, így a megkülönböztetés nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését.

Az a különbségtétel, amely folytán csak a 62. életévet el nem ért, előrehozott nyugdíjban lévőket érinti a rendelkezés, nem tekinthető alkotmányellenesnek, mert a nyugdíjkorhatárt betöltött személy, mint öregségi nyugdíjra jogosult, nem tartozik azonos csoportba azokkal, akik kedvezményben részesülve, korhatár előtt kerültek nyugdíjba.

A nem nyugdíjasok és nyugdíjasok közötti diszkrimináció pedig ugyancsak nem merül fel, mert két teljesen eltérő társadalmi csoportról van szó.

Ezért az Alkotmánybíróság ebben a vonatkozásban elutasította az indítványokat.

2.4. Két indítványozó az előbbieken túlmenően a jogbiztonság, valamint a diszkrimináció sérelmét a Tnym1. 19. § (5) bekezdésének és a Tny. 83/B. §-ának a katonákra és a hivatásos állomány tagjaira történő alkalmazása kapcsán vetette fel. A 83/B. § (5) bekezdése a szünetelés szabályait a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati nyugdíjára az eltérő nyugdíjkorhatárra vonatkozó szabályaira figyelemmel rendelte alkalmazni.

A szolgálati nyugdíj a Tny. 8/A. §-a értelmében a korkedvezményes nyugdíj egyik speciális esete, amelynek eltérő szabályairól a Tny. 1. § (3) bekezdése értelmében külön törvény rendelkezik. A Hjt. 55. § (1) bekezdése szerint a hivatásos szolgálat felső korhatára 57 év, ennek elérésekor a 62. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a törvény erejénél fogva megszűnik a katona szolgálati viszonya. A nyugdíjjogosultságot a 203. § (1) bekezdése alapján 25 év szolgálati viszony alapozza meg, amely teljes összegű nyugdíjra jogosít. Nyugdíjkorhatár betöltése előtt, 25 évi szolgálati idővel rendelkező katona nyugdíjazására a 203. § (4) bekezdése szerinti esetekben van lehetőség, amikor szintén teljes összegű nyugdíjra jogosult (lemondás, felmentés egyes esetei, egészségi, pszichikai, nemzetbiztonsági ok). Ugyanezen szabályokat tartalmazza a Hszt.-nek a rendvédelmi szervek (a rendőrség, a polgári védelem, a vám- és pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság), valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak (a továbbiakban: hivatásos állomány tagjai) szolgálati jogviszonyára vonatkozó 52. §-a, 59. § (1) bekezdés a) pontja, 182. § (1)-(4) bekezdése. A nyugdíj szünetelésének szabályai így azokat a katonákat, illetve a hivatásos állomány azon tagjait érintik, akik 57 éves koruk előtt mentek nyugdíjba, akár önként, akár munkáltatói intézkedés folytán.

Egyik indítványozó azt tekintette a szerzett jog (a nyugellátásra jogosultság) elvonásának, hogy az előbbi esetekben korkedvezménnyel nyugdíjazott katona is szünetel a nyugdíjfolyósítás, ha kereső tevékenységet folytat.

Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a jogbiztonság elve többek között megköveteli a szerzett jogok védelmét, a véglegesen teljesedésbe ment jogviszonyok érintetlenül hagyását, továbbá a múltban keletkezett tartós jogviszonyok megváltoztathatóságának alkotmányos szabályokkal való korlátozhatóságát. [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 81,; 62/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 364, 367.; 5/1998. (III. 1.) AB határozat, ABH 1998, 82, 86.] A társadalombiztosítás szolgáltatásaival kapcsolatban a 43/1995. (VI. 30.) AB határozat rendelkező részében az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a jogbiztonság, mint a jogállamiság leglényegesebb fogalmi eleme és a szerzett jogok védelmének elvi alapja, a szociális rendszerek stabilitása szempontjából különös jelentőségű. A határozatban kifejtette, hogy "a szolgáltatásokat és a hozzájuk fűződő várományokat nem lehet sem alkotmányosan megfelelő indok nélkül, sem pedig egyik napról a másikra megváltoztatni. [...] Mindazon társadalombiztosítási szolgáltatások esetében, ahol a biztosítási elem szerepet játszik, a szolgáltatások csökkentésének vagy megszüntetésének alkotmányossága a tulajdonvédelem ismérvei szerint bírálandó el" (ABH 1995, 188, 193, 195.)

A jelen esetben azonban nem az ellátás elvonása történt. A nyugdíj célja, hogy meghatározott szolgálati időre és a biztosított életkorára tekintettel ellátását biztosítsa akkor, amikor kereső tevékenység folytatására már nem, vagy korlátozottan képes, vagyis rászorul az ellátásra. Ez a fizikai, vagy pszichikai állapot a katonák, a hivatásos állomány tagai esetében a törvényi vélelem szerint hamarabb bekövetkezik, a fegyveres szolgálattal járó speciális fizikai és pszichikai terhelésekre tekintettel. Ezért nyílik meg az igényük az általánostól eltérő életkor elérése és alacsonyabb szolgálati idő megszerzése után a - teljes összegű -nyugellátásra, amely mindaddig folyósításra kerül, amíg a nyugdíjazást megalapozó helyzet fennáll.

Az Alkotmánybíróság azt is hangsúlyozza, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer nem tisztán biztosítási elv alapján működik, vagyis a biztosított a "vásárolt jog" alapján nem tarthat igényt a feltételek bekövetkezése esetén a folyamatos szolgáltatásra. Az Alkotmánybíróság a korábbi társadalombiztosítási jogszabályokkal összefüggésben, illetőleg a Tny. egyes rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálata során utalt arra, hogy a vegyes rendszerű társadalombiztosításban nem választható szét a biztosítási és a szolidaritási elem. Bár az új szabályozásban a társadalombiztosítási nyugdíjon belül is egyre dominánsabbá válik a nyugdíj biztosítási jellege a szociális elemekkel szemben, változatlanul jellemzője a vegyes rendszerű nyugdíj. [39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 333.; 37/2007. (VI.12.) AB határozat, ABH 2007, 457, 461.] A "vásárolt jogra" azonban csak a biztosítással fedezett szolgáltatások esetében lehet sikerrel hivatkozni, viszont az elemek keveredése miatt nem dönthető el teljes pontossággal, hogy melyik mögött áll ellenszolgáltatás, és melyik mögött nem. [26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 198.] Irányadó a jelen nyugdíjrendszerre az Alkotmánybíróság 39/1999. (XII. 21.) AB határozatában tett megállapítás, mely szerint a 2013-tól alkalmazható új típusú törvények célkitűzései, elvei, szabályai úgy valósulnak meg, ahogy a különböző korosztályok belépnek az új rendszerbe. Ezért az új szabályozásból eredő alkotmányossági követelmények nem vetíthetők ki azokra a nyugdíjasokra, akik nem e szabályok alapján szerezték nyugdíjjogosultságukat. (ABH 1999, 325, 335.) Azt a katonát, aki nyugdíjjogosultságot szerzett, az ellátás megilleti, átmenetileg - rászorultsága hiányában - nem kerül a nyugdíj folyósításra, ha mégis képes teljes értékű jövedelemszerző foglalkozás folytatására.

A Tny. támadott rendelkezésének alkalmazásával tehát a jogalkotó nem vont el szerzett jogot, illetőleg nem hiúsította meg jogszabályi ígérvény bekövetkezését.

Egy indítványban foglaltak szerint a Tnym1. támadott szabálya a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába - a jogállamiságból következő jogbiztonság elvébe - ütközik, mert azokra is vonatkozik, akik nyugdíjaztatásuk idején nem számolhattak a nyugdíj folyósításának szüneteltetésével. Az 55/1994. (XI. 10.) AB határozat tartalmazza: "Önmagában az, hogy az állampolgárok másként cselekedtek volna, ha előre láthatták volna a jogszabály módosítását, nem ad módot a jogbiztonság címén az alkotmányellenesség megállapítására. A visszaható hatályú jogalkotás tilalmának ilyen kiterjedő értelmezése alkotmányjogilag indokolhatatlan." (ABH 1994, 296, 305.)

Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság a jogbiztonság sérelmét nem látta megállapíthatónak, és az indítványokat ebben a vonatkozásban elutasította.

Az indítványozók a diszkriminációt egyfelől a katonák és a hivatásos állomány tagai, valamint az előrehozott nyugdíjasok között állították, másfelől a munkáltatói intézkedés következében korhatár előtt nyugdíjazott katonák és a saját elhatározásból öregségi nyugdíjba vonultak között, amely azáltal valósul meg, hogy a szünetelés tekintetében e csoportokat azonos szabályozási körbe vonja a jogalkotó.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az eltérő ismérvek ellenére történt homogén csoportképzéssel is sérülhet az egyenlő méltóságú személyként kezelés alkotmányos követelménye. [22/1996. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1996, 89, 96.; 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2005, 329, 339.] "Alkotmányellenességhez nem csak az vezet, ha adott szabályozási koncepción belül valamely (azonos helyzetben lévő) csoportra - alkotmányos indok nélkül - eltérő szabályozás vonatkozik, hanem hátrányos megkülönböztetés az is, ha az adott szabályozási koncepció alkotmányossági szempontból lényegesen eltérő helyzetben lévő csoportokra azonosan vonatkozik, vagyis e körülményt figyelmen kívül hagyja. Ha az ilyen hátrányokozásnak nem ismerhető fel a tárgyilagos mérlegelés szerint való ésszerű indoka - tehát önkényes -, alkotmányellenesség állapítható meg." [6/1997. (II. 7.) AB határozat, ABH 1997, 67, 69.]

A katonákra és a hivatásos állomány tagjaira vonatkozó nyugdíjszabályok lényegesen kedvezőbbek, mint a Tny. általános szabályai. Akkor is teljes nyugdíjban részesülnek, ha a 25 éves szolgálati idő eltelt ével a rájuk vonatkozó korhatár előtt mennek nyugdíjba. A nyugdíjazásnak lehetnek nem egészségi okai is, amikor a nyugdíjas képes dolgozni, és megfelelő jövedelemre tehet szert. Ebben a vonatkozásban azonban már azonos helyzetűnek tekintendők a katonák és a hivatásos állomány tagai azokkal az előrehozott nyugdíjban részesülőkkel, akik bár igénybe vették az ellátást, mégis kereső tevékenységet folytatnak. Ezért ebből az okból sem sérül az Alkotmány 70/A. §-a.

A korkedvezményes nyugdíjban részesülő katonák valamennyien nyugdíjjogosultságot szereztek, az általános korhatár előtt teljes nyugdíjban részesülnek. Ezért az Alkotmánybíróság megítélése szerint az adott szabályozás tekintetében homogén csoportot alkotnak, nem tekinthető önálló csoportképző ismérvnek a nyugdíjazás oka.

Ezért az Alkotmánybíróság e tekintetben is elutasította az indítványt.

2.5. A különböző jogszabályokkal való ellentétet állító indítvány érdemi elbírálásra alkalmatlan.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványban meg kell jelölni a kérelem alapjául szolgáló okot, a támadott jogszabályi rendelkezéseket és az Alkotmánynak azt a rendelkezését, amelyet az indítványozó véleménye szerint a támadott norma sért. (472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783-1784.; 630/B/2003. AB végzés, ABH, 2004, 2113, 2114.) Az indítványozó nem jelölte meg, melyik alkotmányi rendelkezést sérti, hogy a Tny. 83/B. §-a ellentétes a Tny., a Hszt. és az Ebktv. szabályaival, ezért az indítvány nem felel meg az Abtv.-ben meghatározott követelményeknek. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság ezt az indítványi részt az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2008. november 17.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró