32010D0093[1]

2010/93/: A Bizottság határozata ( 2009. december 18. ) a 2011-2013 közötti időszak vonatkozásában a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló többéves közösségi program elfogadásáról (az értesítés a C(2009) 10121. számú dokumentummal történt)

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2009. december 18.)

a 2011-2013 közötti időszak vonatkozásában a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló többéves közösségi program elfogadásáról

(az értesítés a C(2009) 10121. számú dokumentummal történt)

(2010/93/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló közösségi keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos tanácsadás támogatásáról szóló, 2008. február 25-i 199/2008/EK tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 3. cikke (1) bekezdésére,

mivel:

(1) A 199/2008/EK rendelet 3. cikkének (2) bekezdése alapján a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló közösségi programot hároméves időszakokra kell kidolgozni. Ezért a 2011-2013 közötti időszakra szükség van közösségi program létrehozására.

(2) Az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, a cápák védelmére és a velük való gazdálkodásra vonatkozó európai közösségi cselekvési tervről szóló, 2009. február 5-i bizottsági közlemény (2) a porcoshalakat (Chondrichthyes, a továbbiakban: cápák) érintő fogások kapcsán megbízható és részletes, fajspecifikus mennyiségi és biológiai adatok gyűjtését javasolta. A cápafajokat érintő, szabadidős horgászat keretében ejtett fogások rendszeres ellenőrzése szintén javasolt.

(3) A közlemény alapján a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság (HTMGB) azt javasolta, hogy az ilyen jellegű kereskedelmi és szabadidős horgászati tevékenységekre vonatkozó adatokat vegyék fel a régiók szerinti halászati tevékenységek listájára és azon biológiai változók listájára, amelyek kapcsán adatokat kell gyűjteni.

(4) A 2011-2013 közötti időszakra szóló többéves közösségi programnak ezért a 2008/949/EK bizottsági határozat (3) keretében a 2009-2010 közötti időszakra szóló programozási időszak tekintetében már előírt adatokon kívül a cápákra vonatkozó adatok gyűjtését, kezelését és felhasználását is biztosítania kell.

(5) A jogbiztonság érdekében a 2008/949/EK határozatot 2011. január 1-jével helyénvaló hatályon kívül helyezni.

(6) Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Halászati és Akvakultúra-ágazati Irányítóbizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 199/2008/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerinti, az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló, a 2011-2013 közötti időszakra szóló többéves közösségi programot a melléklet határozza meg.

2. cikk

A 2008/949/EK határozat 2011. január 1-jével hatályát veszti.

3. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2009. december 18-án.

a Bizottság részéről

Joe BORG

a Bizottság tagja

(1) HL L 60., 2008.3.5., 1. o.

(2) COM(2009) 40 végleges.

(3) HL L 346., 2008.12.23., 37. o.

MELLÉKLET

TÖBBÉVES KÖZÖSSÉGI PROGRAM

I. FEJEZET

Tárgy és fogalommeghatározások

1. E közösségi program alkalmazásában:

a) Aktív hajók: a naptári év során halászati műveletekben (több mint 0 napig) résztvevő hajók. Az a hajó, amely az év során nem vett részt halászati műveletekben, inaktívnak tekintendő.

b) Egyidejű mintavétel: a hajó fogásaiban vagy kirakodott zsákmányában található valamennyi faj vagy azok egy előre meghatározott csoportjának egyidejű mintavétele.

c) Tengeren töltött napok: bármely olyan, 24 órából (vagy egy részéből) álló folyamatos időszak, amelynek során a hajó egy adott területen és kikötőn kívül tartózkodik.

d) Flottaszegmens: az ugyanazon hosszosztályba (teljes hossz) tartozó és az év során ugyanazon fő halászeszköztípust használó hajók csoportja, a III. függelékkel összhangban. A hajók folytathatnak különböző halászati tevékenységeket a referencia-időszakban, de csak egy flottaszegmensbe sorolhatók.

e) Halászati napok: a napok ahhoz a területhez társíthatók, ahol az adott tengeren töltött napon a legtöbb halászati időt töltötték. Mindazonáltal a passzív halászeszközök tekintetében, ha egy nap során a hajóról semmiféle műveletet sem végeztek, miközben legalább egy (passzív) eszköz benn volt a tengerben, akkor ezt a napot ahhoz a területhez kell sorolni, ahol az adott halászati úton a halászeszköz legutolsó kivetése történt.

f) Halászati út: a halászhajók által egy szárazföldi helyszíntől a kirakodási helyig megtett bármely út, kivéve a nem halászati célú utakat (valamely halászhajó által egy adott helyszíntől a kirakodási helyig megtett olyan út, amely során a hajó nem végez halászati tevékenységet, és amely során a fedélzeten található bármely halászeszközt biztonságosan feltekerték és elrakták, és az közvetlen használatra nem áll rendelkezésre).

g) Tevékenységcsoport: hasonló fajokra irányuló, hasonló halászeszköz használatával, az év ugyanazon időszakában és/vagy ugyanazon területen folytatott, hasonló módszerrel jellemzett halászati műveletek csoportja.

h) Hajók sokasága: a 26/2004/EK bizottsági rendeletben (1) meghatározott közösségi halászflotta-nyilvántartásban szereplő valamennyi hajó.

i) Kiválasztott fajok: gazdálkodási szempontból releváns fajok, amelyekkel kapcsolatban valamely nemzetközi tudományos testület vagy regionális halászati irányítószervezet igényt jelentett be.

j) Merítési idő: a halászeszköz minden egyes részegységének kivetésétől egészen bevonásuk megkezdéséig számított idő.

2. A következő fogalmak tekintetében az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (www.fao.org/fi/glossary/default.asp) és a HTMGB fogalommeghatározásait kell alkalmazni: anadrom fajok, katadrom fajok, fogások, lábasfejűek, rákfélék, mélyvízi fajok, tengerfenéken élő halak, tengerfenéken élő fajok, kiaknázási módszerek, úszós halak, édesvízi fajok, halászeszközök, kirakodott mennyiségek, visszadobott halak, nagyméretű nyílt tengeri halak, kagylók, halászattól eltérő tevékenység, nyílt tengeri halak, kisméretű nyílt tengeri halak, célszervezetek.

II. FEJEZET

Tartalom és módszertan

A. A KÖZÖSSÉGI PROGRAM TARTALMA

A közösségi program a következő modulokat tartalmazza:

1. A halászati ágazat értékelésének modulja: A halászati ágazat adatgyűjtési programja a következő szakaszokat tartalmazza:

a) A gazdasági változók gyűjtésének szakasza

b) A biológiai változók gyűjtésének szakasza

c) A keresztváltozók gyűjtésének szakasza

d) A tengeren végzett kutatási felmérések szakasza

2. Az akvakultúra- és a feldolgozóipari ágazat gazdasági helyzete értékelésének modulja

a) Az akvakultúra-ágazat gazdasági adatai gyűjtésének szakasza

b) A feldolgozóipar gazdasági adatai gyűjtésének szakasza

3. A halászati ágazat tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatásai értékelésének modulja

4. Az adatgyűjtési keretrendszer hatálya alá tartozó adatok kezelésének és felhasználásának modulja

B. PONTOSSÁGI SZINTEK ÉS A MINTAVÉTELI GYAKORISÁG

1. Ha nem lehet mennyiségi célokat meghatározni a mintavételi programokhoz sem a pontossági szinteknek, sem a minta nagyságának a szempontjából, akkor statisztikai értelemben vett kísérleti felméréseket kell létrehozni. Ezek a kísérleti felmérések értékelik a probléma fontosságát, valamint a jövőbeli, részletesebb felmérések szükségességét és költséghatékonyságát is meg kell vizsgálni.

2. Ha meg lehet határozni mennyiségi célokat, ezeket akár közvetlenül a minta nagyságával vagy a mintavételi gyakorisággal, vagy a pontossági szintek és az elérendő megbízhatóság meghatározásával lehet részletezni.

3. Amennyiben a statisztikai szempontból meghatározott sokaságban a minta nagyságára vagy a mintavételi gyakoriságra történik utalás, a mintavételi stratégiáknak legalább olyan hatékonynak kell lenniük, mint az egyszerű szúrópróbaszerű mintavételnek. Ezeket a mintavételi stratégiákat a megfelelő nemzeti programokban kell bemutatni.

4. Amikor a pontosság/megbízhatóság szintjére történik utalás, a következő megkülönböztetés alkalmazandó:

a) 1. szint: lehetővé teszi egy paraméter ± 40 %-os pontossággal történő megbecslését 95 %-os konfidenciaszinten vagy a 20 %-os relatív szórás (CV) közelítő értékeként;

b) 2. szint: lehetővé teszi egy paraméter ± 25 %-os pontossággal történő megbecslését 95 %-os konfidenciaszinten vagy a 12,5 %-os relatív szórás (CV) közelítő értékeként;

c) 3. szint: lehetővé teszi egy paraméter ± 5 %-os pontossággal történő megbecslését 95 %-os konfidenciaszinten vagy a 2,5 %-os relatív szórás (CV) közelítő értékeként.

III. FEJEZET

A halászati ágazat értékelésének modulja

A. GAZDASÁGI VÁLTOZÓK GYŰJTÉSE

1. Változók

1. A gyűjtendő változókat a VI. függelék sorolja fel. Valamennyi gazdasági változót éves szinten kell gyűjteni, kivéve a VIII. függelékben megállapított keresztváltozókat, valamint a XIII. függelékben meghatározott, a halászat tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatásainak mérésére szolgáló változókat, amelyeket nagyobb bontási szint mellett kell gyűjteni a függelékben meghatározottak szerint. A sokaságba valamennyi olyan hajó beletartozik, amely január 1-jén szerepel a közösségi halászflotta-nyilvántartásban. Az aktív hajók tekintetében valamennyi gazdasági változót gyűjteni kell. Minden olyan hajó esetében, amelynél gyűjtik a VI. függelékben meghatározott gazdasági változókat, a VIII. függelékben meghatározott, megfelelő transzverzális változókat is gyűjteni kell.

2. Az inaktív hajók tekintetében csupán a tőkeértékre (VI. függelék), a flottára (VI. függelék) és a kapacitásra (VIII. függelék) vonatkozó adatokat kell gyűjteni.

3. A nemzeti pénznemeket át kell váltani euróra az Európai Központi Banknál (EKB) elérhető éves átlagárfolyam alapján.

2. Bontási szintek

1. A gazdasági változóknak minden egyes flottaszegmens (III. függelék) tekintetében és régiók feletti szinten (II. függelék) kell szerepelniük a jelentésben. Hat hosszosztályt határoznak meg (a "teljes hossz" mértéke - LOA alapján). A tagállamok azonban adott esetben tovább is bonthatják a hosszosztályokat.

2. A dominanciakritériumot kell alkalmazni az egyes hajók adott szegmensbe történő besorolására, az egyes halászeszközök használatával töltött halászati napok száma alapján. Ha egy adott halászeszközt többet használnak, mint az összes többit összesen (azaz a hajó halászati idejének több mint 50 %-ában e halászeszközt használja), a hajót abba a szegmensbe kell sorolni. Ettől eltérő esetben a hajót a következő flottaszegmensekbe kell sorolni:

a) "többfunkciós aktív halászeszközt használó hajók", ha csak aktív halászeszközt használ;

b) "többfunkciós passzív halászeszközt használó hajók", ha csak passzív halászeszközt használ;

c) "aktív és passzív halászeszközt használó hajók".

3. Amennyiben a hajó egynél több, a II. függelékben meghatározottak szerinti, régiók feletti területi egységben működik, a tagállamok nemzeti programjukban kifejtik, hogy a hajó melyik régiófeletti területi egységhez tartozik.

4. Amennyiben a flottaszegmensben kevesebb mint 10 hajó található:

a) csoportosítás lehet szükséges annak érdekében, hogy meghatározzák a mintavételi tervet, és jelentést tegyenek a gazdasági változókról;

b) a tagállamok jelentést tesznek arról, hogy mely flottaszegmenseket csoportosították nemzeti szinten, és statisztikai elemzés alapján indokolják a csoportosítást;

c) éves jelentésükben a tagállamok jelentést tesznek a mintavételben érintett hajókról minden egyes flottaszegmens tekintetében, függetlenül az adatgyűjtés vagy adatszolgáltatás céljából végzett bármilyen csoportosítástól;

d) a regionális koordinációs találkozókon meg kell határozni a régiófeletti szintre vonatkozó homogén csoportosítási módszert annak érdekében, hogy a gazdasági változók összehasonlíthatók legyenek.

3. Mintavételi stratégia

1. A tagállamok meghatározzák az egyes gazdasági változók becsléséhez használt módszereiket, beleértve nemzeti programjaik minőségi szempontjait.

2. A tagállamok biztosítják a gazdasági változók egységességét és összehasonlíthatóságát, amennyiben ezeket különböző forrásokból szerzik be (pl. felmérések, flottanyilvántartások, hajónaplók, értékesítési bizonylatok).

4. Pontossági szintek

1. A tagállamok éves jelentésükben megadják az adatok minőségére (pontosság és precizitás) vonatkozó információkat.

B. A BIOLÓGIAI VÁLTOZÓK GYŰJTÉSE

B1. A tevékenységcsoporthoz kötődő változók

1. Változók

1. A fogásokban található fajok hossz szerinti megoszlásának és a visszadobott halak mennyiségének értékelésére mintavételt kell végezni. Az adatokat a IV. függelékben (1-5) foglalt mátrix 6. szintjéig meghatározott tevékenységcsoportonként és a VII. függelékben felsorolt fajok tekintetében kell gyűjteni.

2. A szétválogatás nélkül kirakodott mennyiségek vonatkozásában adott esetben további biológiai mintavételi programok végrehajtására van szükség a következők megbecslése érdekében:

a) a különböző állományok aránya e kirakodott mennyiségekben külön-külön az ICES IIIa körzet északi részén (Skagerrak), az ICES IIIa körzet déli részén (Kattegat) és az Északi-tenger keleti részén halászott hering, illetve a balti-tengeri lazac tekintetében;

b) mekkora a különböző fajok aránya azon fajcsoportok tekintetében, amelyeket nemzetközi szinten vizsgálnak, ilyenek pl. rombuszhalak, ördöghalfélék és porcoshalak.

2. Bontási szint

1. A mintavételi programok optimalizálása érdekében a IV. függelékben (1-5) meghatározott tevékenységcsoportok összevonhatók. A tevékenységcsoportok összevonását (függőleges összevonás) statisztikailag bizonyítani kell. A hajók flottaszegmenseinek megfelelő szomszédos cellák összevonását (vízszintes összevonás) statisztikailag bizonyítani kell. E függőleges összevonást elsősorban a szomszédos LOA-hajóosztályok csoportosításával kell elvégezni - a domináns halászati technikáktól függetlenül - a különböző kiaknázási módszerek megkülönböztetése végett. A megfelelő regionális koordinációs találkozón regionális megállapodásra kell jutni az összevonásokat illetően, és azt a HTMGB-nek is jóvá kell hagynia.

2. Nemzeti szinten egy, a IV. függelékben (1-5) foglalt mátrix 6. szintjéig meghatározott tevékenységcsoport tovább bontható több, pontosabb rétegre, azaz a különböző célszervezetek megkülönböztetésével. Az ilyen további rétegezés során a következő elveket kell követni:

a) a nemzeti szinten meghatározott rétegek nem lehetnek átfedésben a IV. függelékben (1-5) meghatározott tevékenységcsoportokkal;

b) a nemzeti szinten meghatározott rétegeknek egészüket tekintve ki kell terjedniük a 6. szintig meghatározott tevékenységcsoport valamennyi halászati útjára.

3. A tevékenységcsoportokra vonatkozó mintavétel térbeli egységeit az I. függelék 3. szintje szerint kell meghatározni, valamennyi régióra tekintettel, a következő kivételekkel:

a) a Balti-tenger (ICES III b-d terület), a Földközi-tenger és a Fekete-tenger, ahol a felbontás a 4. szint lesz;

b) a regionális halászati gazdálkodási szervezetek egységei, feltéve, hogy tevékenységcsoport-alapúak (ilyen meghatározások hiányában a regionális halászati gazdálkodási szervezetek elvégzik a megfelelő összevonásokat).

4. Az adatok gyűjtése és összesítése céljából a térbeli mintavételi egységek a 665/2008/EK bizottsági rendelet (2) 1. cikkében említett régiók szerint csoportosíthatók a regionális koordinációs találkozókon létrejött megállapodást követően.

5. A III. fejezet B/B1. 1. 2. pontjában említett paraméterek tekintetében adatokat negyedévenként és a IV. függelékben (1-5) leírt, a flotta halászati tevékenységére vonatkozó mátrixszal összhangban kell szolgáltatni.

3. Mintavételi stratégia

1. A kirakodott mennyiségek tekintetében:

a) Az a tagállam, amelynek területén az első forgalomba hozatal megtörténik, felelős annak biztosításáért, hogy a biológiai mintavételre az e közösségi programban meghatározott előírásoknak megfelelően kerüljön sor. Ha szükséges, a tagállamok együttműködnek az EU-n kívüli harmadik országok hatóságaival olyan biológiai mintavételi programok meghatározásában, amelyek a harmadik ország lobogója alatt közlekedő hajók által végzett kirakodásokra vonatkoznak.

b) Mintavételi célból csak a nagyobb tevékenységcsoportokat kell figyelembe venni. A mintavételezési eljárásnak alávetendő tevékenységcsoportok azonosítása érdekében a tagállamoknak nemzeti alapon a következő rangsorolási rendszert kell alkalmazniuk a IV. függelék (1-5) mátrixának 6. szintjén, referenciaként az előző 2 év átlegértékeinek, valamint az alábbiak felhasználásával:

- a tevékenységcsoportokra vonatkozó cellákat először a kereskedelmi célú fogások kirakodott összmennyiségében képviselt arányuk szerint kell rangsorolni. Az arányokat ezután kumulálni kell, kezdve a legnagyobbal, amíg a 90 %-os szakadási pontot el nem érik. A felső 90 %-ba tartozó valamennyi tevékenységcsoportot ki kell választani mintavételre,

- ezt a tevékenységcsoportot ezután meg kell ismételni a kereskedelmi célú fogások kirakodott összmennyisége összértékének megfelelően, és harmadszor is meg kell ismételni a tengeren töltött napokban kifejezett összes erőkifejtésnek megfelelően. A felső 90 %-ban található olyan tevékenységcsoportokat, amelyek egy korábbi felső 90 %-ba nem tartoznak bele, szintén kiválasztják,

- a HTMGB a kiválasztáshoz olyan tevékenységcsoportokat is hozzáadhat, amelyeket a rangsorolási rendszerben nem választottak ki, de gazdálkodási szempontból különleges jelentőséggel bírnak.

c) A mintavételi egység a halászati út, a mintavétel tárgyát képező halászati utak számának pedig kellően le kell fednie a tevékenységcsoportot.

d) A pontossági értékeket és a rangsorolási rendszert a mintavételi programoknak megfelelő szinten kell megadni, azaz a nemzeti programok keretében gyűjtött adatok tekintetében nemzeti tevékenységcsoport-szinten, a regionálisan koordinált mintavételi programok keretében gyűjtött adatok tekintetében pedig regionális tevékenységcsoport-szinten.

e) A mintavétel gyakorisága legyen arányos az adott tevékenységcsoport relatív erőkifejtésével és fogási variabilitásával. A mintavételnek alávetendő utak legkisebb száma soha nem lehet kevesebb havi 1 útnál a halászati idényben azon halászati utak tekintetében, amelyek 2 hétnél rövidebb ideig tartanak, egyéb esetekben pedig negyedévenként 1 halászati útnál.

f) Egy adott halászati útra vonatkozó mintavétel során a fajokat egyidejűleg kell mintavételnek alávetni, a következőképpen:

Egy adott, a II. függelékben meghatározott régióban található minden egyes fajt csoportba sorolnak a következő szabályokkal összhangban:

- 1. csoport: A nemzetközi gazdálkodás tárgyát képező fajok, beleértve az EU-nak a 2371/2002/EK tanácsi rendeleten (3) alapuló gazdálkodási tervei vagy helyreállítási tervei, vagy hosszú távú többéves tervei vagy védelmi és gazdálkodási cselekvési tervei szerinti fajokat;

- 2. csoport: egyéb, nemzetközileg szabályozott fajok, és főbb, nem nemzetközileg szabályozott, járulékosan kifogott fajok;

- 3. csoport: minden egyéb, járulékosan kifogott faj (hal vagy kagyló). A 3. csoportba tartozó fajok listáját regionális szinten az illetékes regionális koordinációs ülés keretében kell összeállítani, és azt a HTMGB-nek jóvá kell hagynia.

g) A fajok 1. vagy 2. csoportba történő besorolását a VII. függelék határozza meg. A mintavevő rendszer megválasztása a mintavételnek alávetendő fajok sokféleségétől és a mintavétel üzemi körülményeitől függ. A tevékenységcsoportonkénti mintavételi tervnek mind a mintavételi események időszakosságát, mind az alkalmazandó mintavevő rendszert figyelembe kell vennie. A lehetséges mintavevő rendszerek, amelyeket a következő táblázat mutat be, magukban foglalják a következőket: - 1. rendszer: valamennyi fajra kiterjedő átfogó mintavétel, - 2. rendszer: a mintavételi eseményt minden idősávon belül két részre kell osztani. A mintavételi események egy része (x %) a partra rakodott összes faj mintavételére vonatkozik, másik részük (100 - x %) pedig csak az 1. csoportba tartozó összes faj mintavételét érinti, - 3. rendszer: a mintavételi eseményt minden idősávon belül két részre kell osztani. A mintavételi események egy része (x %) az 1. és 2. csoportba tartozó, partra rakodott összes faj mintavételére vonatkozik, másik részük (100 - x %) pedig csak az 1. csoportba tartozó összes faj mintavételét érinti. E rendszerben a 3. csoportba tartozó fajok mintavétele tengeren történik. 1. táblázat Az egyidejű mintavételhez alkalmazandó rendszerek összefoglalása

h) Minden adott mintánál meg kell adni a mintavevő rendszert (1. táblázat), valamint a mintavétel mértékét:

Egy fajra vonatkozó mintavételekor a mért egyedek számának biztosítani kell az eredményül kapott hossz-gyakoriság minőségét és helyességét. A mintavételi terv statisztikai optimalizálásának hiányában, az egy mintán belüli hosszosztályok számát a mintán belüli, megközelítő hossztartományból kell megbecsülni, és ebből kiindulva, a mért halak száma első közelítésre a hosszosztályok 3-5-szöröse kell, hogy legyen.

i) Más mintavételi eljárások is használhatók, feltéve, hogy tudományos bizonyítékkal igazolható, hogy a 3.1.g) pontban ismertetett célok a szóban forgó eljárásokkal is elérhetők.

j) A tagállamok által elvégzett mintavételi protokollok összefoglalóját a nemzeti programokon keresztül a mintavételnek alávetett valamennyi tevékenységcsoport tekintetében a HTMGB rendelkezésére kell bocsátani.

1. A visszadobott halak tekintetében:

a) A visszadobott halak mennyiségének becslése érdekében a III. fejezet B/B1. 3. 1. b) pontjában említett rangsorolási rendszert kell alkalmazni a tevékenységcsoportok kiválasztására. Minden olyan esetben, amikor egy adott tevékenységcsoporton belül a visszadobott halak mennyisége a becslések szerint meghaladja a fogások összmenynyiségének 10 %-át, és ez a tevékenységcsoport nem kerül bele a rangsorolási rendszerbe, a szóban forgó tevékenységcsoportot mintavételnek kell alávetni.

b) A mintavételi egység a halászati út, a mintavétel tárgyát képező halászati utak számának pedig kellően le kell fednie a tevékenységcsoportot.

c) A pontossági értékeket és a rangsorolási rendszert a mintavételi programoknak megfelelő szinten kell megadni, azaz a nemzeti programok keretében gyűjtött adatok tekintetében nemzeti tevékenységcsoport-szinten, a regionálisan koordinált mintavételi programok keretében gyűjtött adatok tekintetében pedig regionális tevékenységcsoport-szinten.

d) A mintavétel gyakorisága legyen arányos az adott tevékenységcsoport relatív erőkifejtésével és/vagy fogási variabilitásával. A halászati utak mintavételnek alávetendő legkisebb száma negyedévenként nem lehet kevesebb 2 halászati útnál.

e) A III. fejezet B/B1/3. f) pontjában foglalt meghatározás szerinti 1., 2. és 3. csoportba tartozó fajok esetében nyomon kell követni a visszadobás gyakorlatát, annak érdekében, hogy meg lehessen becsülni a visszadobott halak negyedévenkénti átlagos tömegét. Továbbá:

- a visszadobott halak esetében a negyedévente meg kell becsülni a hossz szerinti megoszlást, amikor mennyiségük éves szinten meghaladja a tömeg szerinti teljes kifogott mennyiség 10 %-át vagy az 1. és 2. csoportba tartozó fajok fogásainál az egyedszám 15 %-át,

- amennyiben a visszadobás olyan fajonkénti hossztartományok vonatkozásában történik, amelyek nem fordulnak elő a kirakodott mennyiségekben, kormeghatározást kell végezni a VII. függelékben megállapított szabályoknak megfelelően.

f) Szükség esetén el kell végezni a II. fejezet B. 1. pontjában említett kísérleti felméréseket.

g) A tagállamok által elvégzett mintavételi protokollok összefoglalóját a nemzeti programokon keresztül a mintavételnek alávetett valamennyi tevékenységcsoport tekintetében a HTMGB rendelkezésére kell bocsátani.

2. A szabadidős horgászat tekintetében:

a) A IV. függelékben (1-5) felsorolt fajokra irányuló szabadidős horgászat tekintetében a tagállamok negyedévente értékelik a fogások tömegét.

b) Szükség esetén a 3.3.a) pontban említett szabadidős horgászat intenzitásának becslésére el kell végezni a II. fejezet B. 1. pontjában említett kísérleti felméréseket.

4. Pontossági szintek

1. A kirakodott mennyiségek tekintetében:

a) Mind az 1., mind a 2. csoportba tartozó fajok állományszintjén 2. pontossági szintet kell megcélozni. Ha szükséges, külön állományalapú mintákat is fel lehet venni, ha a tevékenységcsoport-alapú mintavétel az állományszintű, hossz szerinti megoszlás tekintetében nem nyújt megfelelő pontosságot.

2. A visszadobott halak tekintetében:

a) A visszadobott halaknál az 1. és 2. csoportba tartozó fajok hossz és kor szerinti összetételére vonatkozó negyedéves becsült értékekkel kapcsolatos adatok legyenek 1. pontossági szintűek.

b) Az 1., 2. és 3. csoportba tartozó fajok esetében a tömegbecslések legyenek 1. pontossági szintűek.

3. A szabadidős horgászat tekintetében:

a) A fogási mennyiségek éves becsült értékekeivel kapcsolatos adatok legyenek 1. pontossági szintűek.

5. Mentesítési szabályok

1. Amennyiben a tagállamok nem tudják elérni a III. fejezet B/B1/4. 2. pontjának a) és b) alpontjában, valamint 3. pontjának a) és b) alpontjában említett pontossági értékeket, illetve azokat csak túlságosan nagy költségek árán tudják elérni, a HTMGB ajánlása alapján eltérést kaphatnak a Bizottságtól a pontossági szint és a mintavételi gyakoriság csökkentésére vagy kísérleti felmérés elvégzésére, feltéve, hogy ezt a kérést teljes mértékben dokumentálják és tudományosan alátámasztják.

B2. Az állományokhoz kötődő változók

1. Változók

1. A VII. függelékben felsorolt állományok tekintetében a következő változókat kell gyűjteni:

a) a korra vonatkozó egyedi információ;

b) a hosszra vonatkozó egyedi információ;

c) a tömegre vonatkozó egyedi információ;

d) a nemre vonatkozó egyedi információ;

e) az ivarérettségre vonatkozó egyedi információ;

f) a termékenységre vonatkozó egyedi információ;

g) a VII. függelékben előírt mintavevő rendszer felhasználásával.

2. Az 1. pontban említett valamennyi egyedi információ gyűjtésének kapcsolódnia kell a térre és időre vonatkozó megfelelő információkhoz.

3. Az ICES által meghatározott, viszonyítási alapul szolgáló, a Balti-tenger ICES IIIb-d körzetébe torkolló folyók vadon élő lazacállománya tekintetében a következő változókat kell gyűjteni:

a) a kétéves lazacok populációsűrűsége;

b) az egyéves lazacok populációsűrűsége;

c) a folyón felfelé úszó egyedek száma.

2. Bontási szint

1. A szükséges bontási szinteket és az adatgyűjtés gyakoriságát minden változó tekintetében, és a mintavétel gyakoriságát a kor tekintetében a VII. függelék határozza meg. A mintavételi stratégiák és gyakoriságok tekintetében az II. fejezet B. részében (Pontossági szintek és a mintavételi gyakoriság) megállapított szabályokat kell alkalmazni.

3. Mintavételi stratégia

1. A kereskedelmi célú fogásokon lehetőség szerint kormeghatározást kell végezni a fajonkénti korösszetétel és adott esetben a növekedési paraméterek meghatározása érdekében. Amennyiben ez nem lehetséges, a tagállamok nemzeti programjukban megadják ennek indokait.

2. Ha a tagállamok közötti együttműködés biztosítja, hogy a VII. függelékben felsorolt paraméterek átfogó becslése elérje a szükséges pontossági szintet, valamennyi tagállam biztosítja, hogy a közös adathalmazhoz való hozzájárulása megfelelő legyen e pontossági szint eléréséhez.

4. Pontossági szintek

1. Azon fajok állományai tekintetében, amelyek kora megállapítható, az átlagos tömeget és hosszt minden életkorra meg kell becsülni 3. pontossági szinten, olyan életkorig, hogy az összesített kirakodott mennyiségek a megfelelő életkorok esetében az adott állományra vonatkozóan a nemzeti kirakodott mennyiségek legalább 90 %-át elérjék.

2. Az olyan állományok esetében, amelyeknél kormeghatározás nem lehetséges, de a növekedési görbét meg lehet becsülni, az átlagos tömeget és hosszt az egyes pszeudo-életkorokra (azaz a növekedési görbéből származtatott korokra) vonatkozóan a 2. pontossági szinttel kell megbecsülni, olyan életkorig, hogy az összesített kirakodott mennyiségek a megfelelő életkorok esetében az adott állományra vonatkozóan a nemzeti kirakodott mennyiségek legalább 90 %-át elérjék.

3. Az ivarérettségi, termékenységi és nemi arányok tekintetében választani lehet az életkorra vagy a hosszra történő hivatkozás között, feltéve, hogy azok a tagállamok, amelyeknek le kell folytatniuk a megfelelő biológiai mintavételt, megállapodtak a következőkben:

a) a kifejlett halak arányaként számított ivarérettség és termékenység tekintetében 3. pontossági szintet kell elérni az életkor- és/vagy hossztartományban, amelyek határai megfelelnek az ivarérett halak 20 %-ának, illetve 90 %-ának;

b) a kifejlett halak arányaként számított nemek arányára vonatkozóan 3. pontossági szintet kell elérni, olyan életkorig vagy hosszig, hogy az összesített kirakodott mennyiségek a megfelelő életkorok vagy hosszak esetében az ezen állományra vonatkozó nemzeti kirakodott mennyiségek legalább 90 %-át elérjék.

5. Mentesítési szabályok

1. Egy tagállam nemzeti programja kizárhatja az állományokhoz kapcsolódó változók becslését azon állományok tekintetében, amelyekre teljes kifogható mennyiségeket (TAC) és kvótákat határoztak meg, a következő feltételek mellett:

a) az adott kvóta legyen a közösségi TAC-részesedés kevesebb mint 10 %-a, vagy a megelőző három év átlagában 200 tonnánál kevesebb;

b) a 10 %-nál kisebb részesedéssel rendelkező tagállamok vonatkozó kvótáinak összege legyen kisebb mint a közösségi TAC-részesedés 25 %-a.

2. Ha a fenti 1. a) pontban megállapított feltétel teljesül, de az 1. b) pontban megállapított feltétel nem, az érintett tagállamok összehangolt programot készíthetnek az összes kirakodott mennyiségeik tekintetében közös mintavevő rendszer létrehozására, illetve a tagállamok egyenként is kidolgozhatnak külön-külön, de azonos pontosságú nemzeti mintavevő rendszereket.

3. Amennyiben szükséges, a nemzeti programok minden év február 1-jéig kiigazíthatók, hogy figyelembe lehessen venni a tagállamok közötti kvótacseréket:

4. Azon állományok esetében, amelyekre nem határoztak meg teljes kifogható mennyiségeket és kvótákat, valamint kívül esnek a Földközi-tenger térségén, ugyanazokat - az 5.1. pontban meghatározott - szabályokat kell alkalmazni a megelőző három év során kirakodott mennyiségek átlaga alapján, egy adott állomány tekintetében hivatkozva az összes közösségi kirakodott mennyiségre.

5. A Földközi-tengerben élő állományok esetében a földközi-tengeri tagállamok tömeg szerinti kirakodott mennyiségei az adott fajra vonatkozóan a Földközi-tenger térségéből az összes közösségi kirakodott mennyiség legfeljebb 10 %-ának vagy 200 tonnánál kevesebbnek felelnek meg, kivéve a kékúszójú tonhalat.

C. KERESZTVÁLTOZÓK GYŰJTÉSE

1. Változók

1. A gyűjtendő változókat a VIII. függelék sorolja fel. Az adatokat az abban a függelékben szereplő gyakoriságnak megfelelően kell szolgáltatni.

2. Elhanyagolható késedelem előfordulhat a flottaszegmentációról és a halászati erőkifejtésről szolgáltatott információ között.

2. Bontási szint

1. A bontási szintet a VIII. függelék adja meg, az V. függelékben meghatározott kritériumokkal összhangban.

2. Az aggregálás szintje megfelel az előírt legnagyobb bontású szintnek. E rendszerben sor kerülhet cellák csoportosítására, feltéve, hogy megfelelő statisztikai elemzés bizonyítja annak alkalmasságát. Ezeket az összevonásokat a megfelelő regionális koordinációs találkozón jóvá kell hagyni.

3. Mintavételi stratégia

1. Amikor csak lehetséges, a transzverzális adatokat kimerítően kell gyűjteni. Amennyiben ez nem lehetséges, a tagállamok nemzeti programjukban meghatározzák a mintavételezési eljárást.

4. Pontossági szintek

1. A tagállamok éves jelentésükben megadják az adatok minőségére (pontosság és precizitás) vonatkozó információkat.

D. TENGEREN VÉGZETT KUTATÁSI FELMÉRÉSEK

1. A IX. függelékben felsorolt valamennyi felmérés idetartozik.

2. A tagállamoknak biztosítaniuk kell nemzeti programjaikon belül az előző felmérési tervekkel való folyamatosságot.

3. Az 1. és 2. pont ellenére a tagállamok javaslatot tehetnek a felmérési erőkifejtési vagy a mintavételi terv módosítására, ha ez nem rontja az eredmények minőségét. Bármely módosítás Bizottság általi elfogadásának feltétele a HTMGB jóváhagyása.

IV. FEJEZET

Az akvakultúra- és a feldolgozóipari ágazat gazdasági helyzete értékelésének modulja

A. GAZDASÁGI ADATOK GYŰJTÉSE AZ AKVAKULTÚRA-ÁGAZAT TEKINTETÉBEN

1. Változók

1. A X. függelékben felsorolt valamennyi változót évente, szegmensenként kell gyűjteni, a XI. függelékben meghatározott szegmentációval összhangban.

2. A statisztikai egység a "gazdasági egység", amelyet a könyvelési szempontból legkisebb jogi egységként határoznak meg.

3. A sokaság olyan gazdasági egységeket jelent, amelyek elsődleges tevékenysége az EUROSTAT NACE 05.02. kódja szerinti meghatározással írható le: "Halgazdálkodás, haltenyésztés".

4. A nemzeti pénznemeket át kell váltani euróra az Európai Központi Banknál (EKB) elérhető éves átlagárfolyam alapján.

2. Bontási szint

1. Az adatokat fajonként és akvakultúra-technikánként kell szegmentálni, a XI. függelékben említettek szerint. A tagállamok szükség esetén további szegmentálást végezhetnek a gazdasági egység mérete vagy más vonatkozó kritérium alapján.

2. Az édesvízi fajokra vonatkozó adatgyűjtés nem kötelező. Amennyiben azonban gyűjtenek ilyen adatokat, a tagállamoknak a XI. függelékben meghatározott szegmentálást kell követniük.

3. Mintavételi stratégia

1. A tagállamok ismertetik a nemzeti programjaikban szereplő gazdasági változók becslésére alkalmazott módszerüket, a minőségi szempontokat is beleértve.

2. A tagállamok biztosítják a más forrásokból (pl. kérdőívekből, pénzügyi elszámolásokból) származtatott gazdasági változók konzisztenciáját és összevethetőségét.

4. Pontossági szintek

1. A tagállamok éves jelentésükben megadják az adatok minőségére (pontosság és precizitás) vonatkozó információkat.

B. A FELDOLGOZÓIPARRA VONATKOZÓ GAZDASÁGI ADATOK GYŰJTÉSE

1. Változók

1. A sokaságra vonatkozóan a XII. függelékben felsorolt valamennyi változót évente kell gyűjteni.

2. A sokaság olyan gazdasági egységeket jelent, amelyek fő tevékenysége az EUROSTAT NACE 15.20. kódja szerinti meghatározással írható le: "Halfeldolgozás (gyártás és tartósítás)".

3. Iránymutatásként a 852/2004/EK (4), 853/2004/EK (5) és 854/2004/EK tanácsi rendelet (6) szerint használt nemzeti kódokat ezen felül keresztellenőrzésekre, és a NACE 15.20. kód alá sorolt gazdasági egységek azonosítására is használják.

4. A nemzeti pénznemeket át kell váltani EUR-ra az Európai Központi Banknál (EKB) elérhető éves átlagárfolyam alapján.

2. Bontási szint

1. Az adatgyűjtés tekintetében a statisztikai egység a "gazdasági egység", amelyet a könyvelési szempontból legkisebb jogi egységként határoznak meg.

2. A halfeldolgozást nem főtevékenységként végző gazdasági egységek tekintetében a következő adatokat kell gyűjteni az egyes programozási időszakok első évében:

a) a gazdasági egységek száma;

b) a halfeldolgozásnak tulajdonítható bevétel.

3. Mintavételi stratégia

1. A tagállamok ismertetik a nemzeti programjaikban szereplő gazdasági változók becslésére alkalmazott módszerüket, a minőségi szempontokat is beleértve.

2. A tagállamok biztosítják a más forrásokból (pl. kérdőívekből, pénzügyi elszámolásokból) származtatott gazdasági változók konzisztenciáját és összevethetőségét.

4. Pontossági szintek

1. A tagállamok éves jelentésükben megadják az adatok minőségére (pontosság és precizitás) vonatkozó információkat.

V. FEJEZET

A halászati ágazat tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatásai értékelésének modulja

1. Változók

1. A XIII. függelékben felsorolt valamennyi mutató kiszámításának lehetővé tételére az e függelékben meghatározott adatokat évente gyűjtik, kivéve azokat az adatokat, amelyeket a meghatározás szerint nagyobb bontási szintnek megfelelően kell gyűjteni.

2. A XIII. függelékben meghatározott adatokat nemzeti szinten kell gyűjteni annak érdekében, hogy a végfelhasználók a II. függelékben megadott, vonatkozó földrajzi lépték szerint számíthassák ki a mutatókat.

2. Bontási szint

1. A XIII. függelékben megállapított előírásokban meghatározott bontási szint alkalmazandó.

3. Mintavételi stratégia

1. A tagállamok a XIII. függelékben megállapított előírásokban meghatározott ajánlásokat alkalmazzák.

4. Pontossági szintek

1. A tagállamok a XIII. függelékben megállapított előírásokban meghatározott ajánlásokat alkalmazzák.

VI. FEJEZET

Az adatgyűjtési keretrendszer hatálya alá tartozó adatok kezelésének és felhasználásának modulja

A. ADATKEZELÉS

1. Az e közösségi program hatálya alá tartozó adatok tekintetében ez a szakasz az adatbázis-fejlesztésre, adatbevitelre (tárolás), az adatok minőségének ellenőrzésére és hitelesítésére, valamint a 199/2008/EK rendelet 17. cikkének (1) bekezdésében említettek szerint a törzsadatok részletes vagy összesített adatokká történő átalakítására terjed ki.

2. Magában foglalja a társadalmi és gazdasági vonatkozású törzsadatoknak a 199/2008/EK rendelet 13. cikkének b) pontjában említett metaadatokká alakítását.

3. A tagállamok biztosítják, hogy a Bizottság kérelmére megadják a (2) bekezdésben említett átalakítási folyamatról szóló információt.

B. AZ ADATOK FELHASZNÁLÁSA

1. Ez a szakasz a 199/2008/EK rendelet 18. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említettek szerint adatállományok előállítására és azoknak a halgazdálkodásra vonatkozó tanácsadás alapját képező tudományos elemzések támogatására történő felhasználására terjed ki.

2. Magában foglalja a VII. függelékben felsorolt állományok biológiai paramétereinek (kor, tömeg, nem, ivarérettség, termékenység) becslését, állományfelmérés és bioökonómiai modellezés céljából adatállományok készítését, valamint a megfelelő tudományos elemzést.

(1) HL L 5., 2004.1.9., 25. o.

(2) HL L 186., 2008.7.15., 3. o.

(3) HL L 358., 2002.12.31., 59. o.

(4) HL L 139., 2004.4.30., 1. o.

(5) HL L 139., 2004.4.30., 55. o.

(6) HL L 139., 2004.4.30., 206. o.

I. függelék

Földrajzi rétegzés a regionális halászati gazdálkodási szervezetek szerint

II. függelék

Földrajzi rétegzés régiók szerint

(1) Az alrégiókat, illetve a halászterületeket a tagállamok az első programozási időszakra (2009-2010) állapították meg; ezeket adott esetben a regionális koordinációs értekezletek módosíthatják és a HTMGB hagyja jóvá. Ennek a szintnek összhangban kell lennie a meglévő földrajzi körzetekkel.

III. függelék

Flottafelosztás régiók szerint

(1) A Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren a 12 méternél rövidebb hajók esetében a hosszúság szerinti kategóriák 0-< 6, 6-< 12 méter. Minden más régió esetében a hosszúság szerinti kategóriák 0-< 10, 10-< 12 méter szerint kerültek meghatározásra.

(2) A Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren a 12 méternél rövidebb, passzív eszközöket használó hajók a felszerelés típusa szerint megbonthatók.

IV. függelék

Halászati tevékenység ("tevékenységcsoport") régiók szerint

1. Balti-tenger (ICES 22-32 alkörzet)

Megjegyzés:

Adott esetben kísérleti tanulmányokat kell készíteni a belvízi angolnahalászat felügyeletére vonatkozó eljárások kidolgozásához.

2. Északi-tenger (ICES IIIa, IV és VIId terület) és a Jeges-tenger keleti része (ICES I és II terület)

Megjegyzés:

Adott esetben kísérleti tanulmányokat kell készíteni a belvízi angolnahalászat felügyeletére vonatkozó eljárások kidolgozásához.

3. Az Atlanti-óceán északi része (ICES V-XIV terület és NAFO-területek)

Megjegyzés:

Adott esetben kísérleti tanulmányokat kell készíteni a belvízi angolnahalászat felügyeletére vonatkozó eljárások kidolgozásához.

4. Földközi-tenger és Fekete-tenger

Megjegyzés:

Adott esetben kísérleti tanulmányokat kell készíteni a belvízi angolnahalászat felügyeletére vonatkozó eljárások kidolgozásához.

5. Egyéb régiók, ahol a halászat európai uniós hajókkal folyik és az irányítást az RFMO végzi, amellyel a Közösség szerződéses kapcsolatban van vagy megfigyelőként van jelen (pl. ICCAT, IOTC, CECAF ...)

(1) A fogás megtartott részét halászati utak vagy a halászati műveletek szintjén lehetőség szerint célállományonként (rákfélék, tengerfenéken élő halfajok stb.) kell osztályozni, az értékes fajok (pl. homárok és garnélák) esetében tömeg vagy összérték szerint szét kell válogatni. A mátrixba bejegyzendő célállománynak az első helyen szereplő célállományt kell tekinteni.

(2) A 88/98/EK (HL L 9., 1998.1.15., 1. o.) és a 2187/2005/EK tanácsi rendeletben (HL L 349., 2005.12.31., 1. o.) meghatározottak szerint.

(3) Beleértve az 1100/2007/EK tanácsi rendeletben (HL L 248., 2007.9.22., 17. o.) meghatározott gazdálkodási egységekben található angolnaegyedeket.

(4) A fogás megtartott részét halászati utak vagy a halászati műveletek szintjén lehetőség szerint célállományonként (rákfélék, lábasfejűek, tengerfenéken élő halfajok stb.) kell osztályozni, az értékes fajok (pl. homárok és tonhalfélék) esetében tömeg vagy összérték szerint szét kell válogatni. A mátrixba bejegyzendő célállománynak az első helyen szereplő célállományt kell tekinteni.

(5) Az 1899/85/EK (HL L 179., 1985.7.11., 2. o.), 1638/87/EK (HL L 153., 1987.6.13., 7. o.), 850/98/EK tanácsi rendeletben (HL L 125., 1998.4.27., 1. o.), a 2056/2001/EK (HL L 277., 2001.10.20., 13. o.), 494/2002/EK bizottsági rendeletben (HL L 77., 2002.3.20., 8. o.) és a 40/2008/EK tanácsi rendeletben (HL L 19., 2008.1.23., 1. o.) meghatározottak szerint.

(6) Beleértve az 1100/2007/EK rendeletben meghatározott gazdálkodási egységekben található angolnaegyedeket.

(7) A fogás megtartott részét halászati utak vagy a halászati műveletek szintjén lehetőség szerint célállományonként (rákfélék, lábasfejűek, tengerfenéken élő halfajok stb.) kell osztályozni, az értékes fajok (pl. homárok és tonhalfélék) esetében tömeg vagy összérték szerint szét kell válogatni. A mátrixba bejegyzendő célállománynak az első helyen szereplő célállományt kell tekinteni.

(8) A 850/98/EK, 2549/2000/EK (HL L 292., 2000.11.21., 5. o.) tanácsi rendeletben, 2056/2001/EK, 494/2002/EK, 1386/2007/EK tanácsi rendeletben (HL L 318., 2007.12.5., 1. o.) és a 40/2008/EK rendeletben meghatározottak szerint.

(9) Beleértve az 1100/2007/EK rendeletben meghatározott gazdálkodási egységekben található angolnaegyedeket.

(10) A fogás megtartott részét halászati utak vagy a halászati műveletek szintjén lehetőség szerint célállományonként (rákfélék, lábasfejűek, tengerfenéken élő halfajok stb.) kell osztályozni, az értékes fajok (pl. homárok és tonhalfélék) esetében tömeg vagy összérték szerint szét kell válogatni. A mátrixba bejegyzendő célállománynak az első helyen szereplő célállományt kell tekinteni.

(11) Az 1967/2006/EK tanácsi rendeletben (HL L 409., 2006.12.30., 11. o.) meghatározottak szerint.

(12) Hivatkozás kizárólag a vörös garnélarákra, Aristaeomorpha foliacea és Aristeus antennatus, a 2347/2002/EK tanácsi rendeletben (HL L 351., 2002.12.28., 6. o.) meghatározott mélytengeri fajok meghatározásában nem szereplő fajok.

(13) Beleértve az 1100/2007/EK rendeletben meghatározott gazdálkodási egységekben található angolnaegyedeket.

(14) A fogás megtartott részét halászati utak vagy a halászati műveletek szintjén lehetőség szerint célállományonként (rákfélék, lábasfejűek, tengerfenéken élő halfajok stb.) kell osztályozni, az értékes fajok (pl. homárok és tonhalfélék) esetében tömeg vagy összérték szerint szét kell válogatni. A mátrixba bejegyzendő célállománynak az első helyen szereplő célállományt kell tekinteni.

(15) A 600/2004/EK (HL L 97., 2004.4.1., 1. o.), 830/2004/EK (HL L 127., 2004.4.29., 31. o.), 115/2006/EK (HL L 21., 2006.1.25., 1. o.), 563/2006/EK (HL L 105., 2006.4.13., 33. o.), 764/2006/EK (HL L 141., 2006.5.29., 1. o.), 805/2006/EK (HL L 151., 2006.6.6., 1. o.), 1562/2006/EK (HL L 290., 2006.10.20., 1. o.), 1563/2006/EK (HL L 290., 2006.10.20., 6. o.), 1801/2006/EK (HL L 343., 2006.12.8., 1. o.), 2027/2006/EK (HL L 414., 2006.12.30., 1. o.), 450/2007/EK (HL L 109., 2007.4.26., 1. o.), 753/2007/EK (HL L 172., 2007.6.30., 1. o.), 893/2007/EK (HL L 205., 2007.8.7., 1. o.), 894/2007/EK (HL L 205., 2007.8.7., 35. o.), 1386/2007/EK (HL L 318., 2007.12.5., 1. o.), 1446/2007/EK (HL L 331., 2007.12.17., 1. o.), 31/2008/EK (HL L 15., 2008.1.18., 1. o.), 241/2008/EK (HL L 75., 2008.3.18., 49. o.) és 242/2008/EK tanácsi rendeletben (HL L 75., 2008.3.18., 51. o.) meghatározottak szerint.

V. függelék

Az adatgyűjtéshez használt bontási szintek

VI. függelék

A gazdasági változók listája

(1) A gazdasági változókat évente, a C3 szinten kell gyűjteni (V. függelék), kivéve a keresztváltozóként azonosított és nagyobb bontási szinten (a VII. függelékben meghatározottak szerint) és nagyobb gyakorisággal gyűjtött változókat.

(2) HL L 344., 1998.12.18., 49. o.

(3) Tartalmazza a közvetlen kifizetéseket, például a halászati tevékenység beszüntetésének ellentételezését, az üzemanyagadó-visszatérítéseket vagy a hasonló egyösszegű ellentételezések kifizetéseit. Nem tartalmazza a társadalmi juttatási kifizetéseket, a közvetett támogatásokat, például az anyagfelhasználásra, mint például az üzemanyagra vonatkozó csökkentett adót, beruházási támogatásokat.

(4) Tartalmazza a hajó használatából, például kedvtelési halászatból, turizmusból, olajfúrótorony-adóból stb. származó egyéb bevételeket, valamint az eszközök/hajó károsodása/elvesztése miatti biztosítási kártérítést is.

(5) A társadalombiztosítási költségeket is tartalmazza.

(6) Például a hajótulajdonos saját munkaereje. A választott módszert a tagállamnak Nemzeti Programjában meg kell magyaráznia.

(7) Kivéve a kenőolajat. Lehetőség szerint típusokra (benzin, dízel, bioüzemanyag stb.) osztva.

(8) A hajó és az eszközök bruttó karbantartási és javítási költségei.

(9) Az ESA az 1995-ös Integrált Nemzeti Számlák Európai Rendszerére utal (2223/96/EK tanácsi rendelet, 1267/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet. Eurostat ESA 1995 kézikönyv).

(10) A halászati erőkifejtéssel és/vagy a fogással/halzsákmánnyal kapcsolatos valamennyi ráfordítást (árut és szolgáltatást) tartalmazza.

(11) Az erőkifejtéshez és vagy fogáshoz/halzsákmányhoz nem kapcsolódó ráfordításokat tartalmazza (a bérelt berendezéseket is beleértve).

(12) A (FISH/2005/03 tanulmány "IREPA Onlus Co-ordinator, 2006. A tőkeérték, a beruházások és a tőkebefektetési költségek értékelése a halászati ágazatban, a tanulmány száma FISH/2005/03, 203. o." tőkeértékelési jelentésében ajánlott PIM [folyamatos leltározási] módszer) szerint becsült. Az adatokkal és a becsléssel kapcsolatos eljárásokat a Nemzeti Programban meg kell magyarázni.

(13) A hajó, azaz a hajótest, a motor, valamennyi fedélzeti berendezés és az eszközök értéke. A (FISH/2005/03 tanulmány "IREPA Onlus Co-ordinator, 2006. A tőkeérték, a beruházások és a tőkebefektetési költségek értékelése a halászati ágazatban, a tanulmány száma FISH/2005/03, 203. o." tőkeértékelési jelentésében ajánlott PIM [folyamatos leltározási] módszer) szerint becsült. Az adatokkal és a becsléssel kapcsolatos eljárásokat a Nemzeti Programban meg kell magyarázni.

(14) Adott esetben. A becslési módszert a Nemzeti Programban meg kell magyarázni.

(15) Az adott évben a meglévő hajó/eszközök fejlesztése.

(16) %-os tartozás a teljes tőkeértékkel összefüggésben (a fenti meghatározás szerint).

(17) A fedélzeti munkahelyek száma, amely a hajó számára dolgozó és az általa fizetett személyek átlagos létszámának felel meg. Ebbe beletartozik az ideiglenes legénység és a cserélődő legénység is. (lásd a FISH/2005/14 tanulmány jelentését, "LEI WAGENINGENUR Co-ordinator, 2006. A teljes munkaidejű egyenértékest [FTE] is tartalmazó munkaerő számítása a halászati ágazatban, FISH/2005/14 számú tanulmány, 142. o.").

(18) Teljes munkaidős egyenérték (FTE) a hajó legénységének FTE munkaóráira (a pihenőidőt nem számítva) vonatkozó nemzeti hivatkozási szint és a szárazföldi munkaórák alapján. Amennyiben a legénység egy tagjára eső éves munkaórák száma meghaladja a referenciaszintet, az FTE értéke egy főre vonatkozóan 1. Ellenkező esetben az FTE a ledolgozott munkaórák és a referenciaszint közötti aránynak felel meg. (A módszernek összhangban kell lennie a FISH/2005/14 tanulmánnyal, "LEI WAGENINGENUR Co-ordinator, 2006. A teljes munkaidős egyenértékben [FTE] kifejezett személyi állományt is tartalmazó munkaerő számítása a halászati ágazatban, FISH/2005/14 számú tanulmány, 142. o." és az azt módosító SGECA 07-01 jelentéssel (2007. január 15-19., Salerno, 21. o. + mellékletek), és a nemzeti programokban azt meg kell magyarázni.).

(19) A 18. lábjegyzetben hivatkozott módszer használatával a 2 000 óra/FTE küszöbértéken alapuló teljes munkaidejű egyenérték (FTE).

(20) A flotta-nyilvántartásban meghatározottak szerinti, január 1-jei helyzet. A közös tulajdont - amely egynél több személyt érint - egy egységként kell figyelembe venni.

(21) Az árak EUR/kilogrammban meghatározott élőtömegre vonatkoznak.

VII. függelék

A biológiai változók listája a fajok mintavételezési előírásával

Y = évente; T = háromévente

(1) Lásd a III. fejezet B/B1/3. szakasza (1) bekezdésének f) pontját.

(2) Az angolna (Anguilla anguilla) korelemzését legalább 5 egyed/cm hossztartományban kell meghatározni. A bronzangolna és az ezüstangolna tekintetében az 1100/2007/EK rendeletben meghatározott gazdasági egységenként legalább 100-100 egyedet kell elemezni.

(3) A kirakodási, felmérési vagy a fogási adatok alapján fajonként kell meghatározni.

(4) A kor tekintetében a becslés háromévente történik (az első év 2009-ben indul), és a tömegre, az ivarérettségre és a nemre vonatkozó becslésekkel együtt kell elvégezni.

VIII. függelék

A keresztváltozók listája mintavételezési előírással

(1) A bontási szintek az V. függelékre vonatkoznak (megjegyzés: a tevékenységcsoportra vagy halászati tevékenységre való hivatkozás a IV. függelék 6. szintje (1-5)).

(2) A 26/2004/EK rendeletben meghatározottak szerint.

(3) A regionális koordinációs értekezletek módosításokra tehetnek javaslatokat.

(4) Bizonyos változók esetében az A bontási szint elegendő, mivel ... and (példa: halászati órák), egyéb esetekben, ... and (például azok a halászati napok, amikor ugyanazon a halászati napon két vagy több tevékenységcsoportot is végrehajthatnak, és amelyek többször is számításba vehetők).

(5) Amennyiben az egy útra vonatkozó fogás nem osztható fel közvetlenül tevékenységcsoportokra, akkor a felosztást a HTMGB által elfogadott szabályok alapján kell elvégezni.

(6) A fogás értékének ugyanazon a szinten történő azonnali kiszámítása érdekében az áradatokat lehetőség szerint az A1. szinten kell gyűjteni (lásd az V. függeléket).

IX. függelék

A tengerkutatási felmérések listája

X. függelék

Az akvakultúra-ágazatra vonatkozó gazdasági változók listája

(1) Tartalmazza a közvetlen kifizetéseket, mint például a forgalmazás beszüntetésének ellentételezését, az üzemanyagadó-visszatérítéseket vagy a hasonló egyösszegű ellentételezések kifizetéseit; nem tartalmazza a társadalmi juttatási kifizetéseket, valamint a közvetett támogatásokat, például az anyagfelhasználásra, mint például az üzemanyagra vonatkozó csökkentett adót vagy beruházási támogatásokat.

(2) Tartalmazza a társadalombiztosítási költségeket.

(3) A választott módszert a tagállamnak Nemzeti Programjában meg kell magyaráznia.

(4) A csomagolási költségek az egyéb operatív költségek részét képezik.

(5) A választott módszert a tagállamnak Nemzeti Programjában meg kell magyaráznia.

(6) Az ESA az 1995-ös Integrált Nemzeti Számlák Európai Rendszerére utal (2223/96/EK tanácsi rendelet, 1267/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet. Eurostat ESA 1995 kézikönyv).

(7) A tőke kamatköltségei; az ötéves nemzeti államkötvények kamata használható a pénzügyi költségek helyett.

(8) Az év végén.

(9) Az év közbeni eszközvásárlás és -értékesítés.

(10) A pénzügyi év végén.

(11) A nyersanyagok mennyiségére vonatkozó változónak összhangban kell lennie a nyersanyagköltségre vonatkozó változóval.

(12) A termelés mennyiségére vonatkozó változónak összhangban kell lennie az árbevétel értékére vonatkozó változóval.

(13) A darabszámról tonnára történő átváltási tényezőt a Nemzeti Programban kell meghatározni.

(14) Az FTE nemzeti a nemzeti küszöbértékből becsült teljes munkaidejű egyenértékes száma.

(15) Nem kötelező.

XI. függelék

Az akvakultúra-adatok gyűjtésére alkalmazandó ágazati felosztás