KMKv 2016.4 A Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiumának 4/2016. (III. 21.) KMK véleménye
a Közigazgatási-Munkaügyi Kollégium egyes munkajogi tárgyú állásfoglalásainak felülvizsgálata és módosítása tárgyában
A bekövetkezett jogszabályváltozásokra tekintettel szükségessé vált egyes kollégiumi állásfoglalások hatályon kívül helyezése vagy módosítása, az állásfoglalások és az új, valamint a módosított jogszabályok között az összhang megteremtése, ezért a Kúria Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiuma felülvizsgálta az alábbi állásfoglalásait és a 2011. évi CLXI. törvény 27. § (1) bekezdése alapján a következő véleményt alkotta.
I. A Közigazgatási-Munkaügyi Kollégium az MK 1. számú állásfoglalást, az MK 4. számú állásfoglalást, az MK 5. számú állásfoglalást, az MK 8. számú állásfoglalást, az MK 9. számú állásfoglalást, az MK 10. számú állásfoglalást, az MK 57. számú állásfoglalást, az MK 80. számú állásfoglalást, az MK 82. számú állásfoglalást, az MK 83. számú állásfoglalást, az MK 91. számú állásfoglalást, az MK 96. számú állásfoglalást, az MK 97. számú állásfoglalást, az MK 100. számú állásfoglalást, az MK 130. számú állásfoglalást, valamint az MK 154. számú állásfoglalást a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény alkalmazásával elbírált perekben nem tartja fenn.
II. A Közigazgatási-Munkaügyi Kollégium az MK 13. számú, az MK 18. számú, az MK 62. számú, az MK 63. számú, az MK 64. számú, az MK 78. számú, az MK 79. számú, valamint az MK 132. számú állásfoglalásokat az alábbiak szerint módosítja:
***
1. Az MK 13. számú állásfoglalás
A kollégiumi állásfoglalásban a "A Btk. 54. §-ának (2) bekezdése szerint a közügyektől eltiltott az ítélet jogerőre emelkedésével elveszti mindazt a már meglévő tagságát, állását, tisztségét vagy megbízatását, amelynek elnyerését az eltiltás a hivatkozott rendelkezés (1) bekezdésének megfelelően kizárja." szövegrész helyébe "A Btk. 61. § (3) bekezdése szerint a közügyektől eltiltott, az ítélet jogerőre emelkedésével elveszti mindazon tagságát, állását, tisztségét, katonai rendfokozatát, megbízatását és kitüntetését, amelynek elnyerését a (2) bekezdés kizárja, valamint címzetes rendfokozatát." szövegrész kerül.
A Btk. 55. §-ának (2) bekezdés jogszabály megjelölés helyébe a Btk. 62. §-ának (2) bekezdés jogszabály megjelölés kerül.
Az állásfoglalás utolsó mondatát követő "[Mt. 10. §-a, 1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 70. §-ának (2) bekezdése, 1992. évi XXXIII. tv. 3. §-a]" szövegrész helyébe "[Mt. 29. §-a, 2011. évi CXCIX. tv. (Kttv.) 25. §-ának (1) bekezdése, 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 3. §-a] szövegrész kerül.
2. Az MK 18. számú állásfoglalás
A kollégiumi állásfoglalásban "a szabadság" szövegrész a továbbiakban névelő nélkül; "Az Mt. 108. §-a szerint a munkavállaló további munkaviszonyt (másodállást, mellékfoglalkozást) létesíthet." szövegrész helyébe "Az Mt. nem tiltja azt, hogy a munkavállaló további munkaviszonyt létesítsen." szövegrész; az Mt. 130. §-ának (1) bekezdés jogszabály megjelölés helyébe az Mt. 115. §-ának (1) bekezdés jogszabály megjelölés; a "munkavállalót" szövegrész helyébe "munkavállalónak" szövegrész; a "rendes szabadság" szövegrész helyébe "szabadság" szövegrész; a "megilleti" szövegrész helyébe a "jár" szövegrész; a "munkavállalót megillető szabadság mértékét" szövegrész helyébe a "munkavállalónak járó szabadság mértékét és kiadását" szövegrész kerül.
3. Az MK 62. számú állásfoglalás
Az állásfoglalásban a "köztisztviselő" szövegrész helyébe a "közszolgálati tisztviselő (kormánytisztviselő, kormányzati ügykezelő, köztisztviselő, közszolgálati ügykezelő)" szövegrész; az "1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 51. §-ának" jogszabály megjelölése helyébe a "2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 156. §-ának" jogszabály megjelölés; az "Mt. 11. §-ának (3)-(4) bekezdése, Ktv. 71. §-ának (2) bekezdése" jogszabály megjelölés helyébe a "Kttv. 192. §-ának (6)-(7) bekezdése" jogszabály megjelölés; az "amelynek" szó helyébe "amelyek" szó; a "Ktv. 51. §-a (1) bekezdésének" szövegrész helyébe a "Kttv. 156. §-a (1) bekezdésének" szövegrész; "A Ktv. 51. §-ának (1) bekezdése szerint nem lehet a köztisztviselő ellen fegyelmi eljárást indítani" szövegrész helyébe "A Kttv. 156. §-ának (1) bekezdése szerint nem lehet a közszolgálati tisztviselő (kormánytisztviselő, kormányzati ügykezelő, köztisztviselő, közszolgálati ügykezelő) ellen fegyelmi eljárást indítani" szövegrész; a "nyomon" kifejezés mellőzésre; az indokolás II. számú bekezdésében a "Ktv. 51. § (1) bekezdése" helyére a "Kttv. 156. §-ának (1) bekezdése", az "s" kötőszó helyébe az "és" kötőszó kerül, továbbá a kollégiumi állásfoglalás utolsó mondata teljes egészében törlendő.
4. Az MK 63. számú állásfoglalás
Az állásfoglalásban a "köztisztviselő" megnevezést a "közszolgálati tisztviselő" megnevezés váltja fel. Az állásfoglalás indokolásának utolsó mondata a szövegezésből törlendő.
5. Az MK 64. számú állásfoglalás
Az állásfoglalás "munkaügyi bíróság" szövegrésze helyébe a "közigazgatási és munkaügyi bíróság" szövegrész; a "köztisztviselő" megnevezés helyébe a "közszolgálati tisztviselő" megnevezés; a "fegyelmi elbocsátással" szövegrész helyébe a "hivatalvesztés" szövegrész; az "1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 50. §-ának (2) bekezdésében" jogszabály megjelölés helyébe a "2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 155. §-ának (2) bekezdésében" jogszabály megjelölés kerül. Az állásfoglalás utolsó mondata a szövegből törlendő.
6. Az MK 78. számú állásfoglalás
Az állásfoglalásban az "átlagkeresetet" szövegrész helyébe a "távolléti díj" szövegrész az "Mt. 93. §-ának (3) bekezdése" jogszabály megjelölés helyébe az "Mt. 70. §-ának (3) bekezdése" jogszabály megjelölés kerül.
7. Az MK 79. számú állásfoglalás
Az állásfoglalásban "Az Mt. 136. §-a egyebek között kimondja, hogy ha a munkavállaló munkaviszonya megszűnt és az évben a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg, azt pénzben kell megváltani" szövegrész helyébe "Az Mt. 125. §-a kimondja, hogy ha a munkavállaló munkaviszonya megszűnt, és a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt pénzben kell megváltani" szövegrész; az "E megváltás pénzben történik, és" szövegrész helyébe "A szabadság pénzbeli megváltásának" szövegrész kerül.
8. Az MK 132. számú állásfoglalás
Az állásfoglalásban a "határozat" szó törlendő; az "írásbeli felszólítás" szövegrész helyébe a "fizetési felszólítás"; a "A munkáltató tehát nem hozhat az örökössel szemben anyagi igénye kielégítésére irányuló határozatokat", szövegrész helyébe "A munkáltató tehát nem közölhet az örökössel szemben anyagi igénye kielégítésére fizetési felszólítást (Mt. 285. §-ának (2) bekezdése]" szövegrész; a "munkaügyi bíróság" megnevezés helyébe a "közigazgatási és munkaügyi bíróság" megnevezés kerül.
II.
A felülvizsgált és hatályban maradó munkaügyi tárgyú állásfoglalások
A közügyektől eltiltott személynek az eltiltás alá eső munkaviszonya, közszolgálati jogviszonya, illetve közalkalmazotti jogviszonya a bíróság ítélete jogerőre emelkedésének napjával szűnik meg.
A Btk. 61. §-ának (3) bekezdése szerint a közügyektől eltiltott az ítélet jogerőre emelkedésével elveszti mindazon tagságát, állását, tisztségét, katonai rendfokozatát, megbízatását és kitüntetését, amelynek elnyerését a (2) bekezdés kizárja, valamint címzetes rendfokozatát.
A közügyektől eltiltás tartama a Btk. 62. §-ának (2) bekezdése szerint az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. Az eltiltás hatálya alá eső munkaviszonynak, illetőleg közszolgálati jogviszonynak, illetve közalkalmazotti jogviszonynak azonnali hatályú megszűnésén nem változtat az a körülmény sem, ha az elítéltet az elítéltetés következményei alól mentesítik, vagy ha kegyelemben részesül. Ezekben az esetekben ugyanis nem téves (alaptalan) elítélés történt, az ítélet hátrányai alóli mentesítés stb. pedig a munkaviszonyra (közszolgálati jogviszonyra, közalkalmazotti jogviszonyra) semmilyen vonatkozásban nem hat ki.
A kiemelt jogszabályok rendelkezése szerint tehát a bíróság jogerős ítéletével közügyektől eltiltott személynek az eltiltás alá eső munkaviszonya, közszolgálati jogviszonya vagy közalkalmazotti jogviszonya az ítélet jogerőre emelkedésének napjával szűnik meg.
Ha a munkáltató vagy a közigazgatási szerv az ítélet jogerőre emelkedéséről történő későbbi tudomásszerzés miatt a nevezettet tovább foglalkoztatja az ítélet jogerőre emelkedését követően fennállott munkaviszony, közszolgálati jogviszony, illetve közalkalmazotti jogviszony érvénytelenségére [Mt. 29. §-a, 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 25. §-ának (1) bekezdése, 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 3. §-a] vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
A munkavállalót szabadság a további munkaviszonya után is megilleti.
Az Mt. nem tiltja azt, hogy a munkavállaló további munkaviszonyt létesítsen. Az Mt. 115. §-ának (1) bekezdése szerint a munkavállalónak minden munkaviszonyban töltött naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll. Ebből következik, hogy a munkavállalót a részére járó szabadság minden munkaviszonyban, tehát a további munkaviszonya után is megilleti, azonban minden munkaviszonyban különállóan kell elbírálni a munkavállalót megillető szabadság mértékét és kiadását.
Ha a munkavállalót az egyes munkaviszonyokban bármilyen okból eltérő mértékű szabadság illeti meg, a munkavállaló köteles a munkakörét ellátni abban a munkaviszonyában, amelyben már szabadságra nem jogosult, akkor is, ha a másik munkaviszonyában még szabadságát tölti.
I. A közszolgálati tisztviselővel(kormánytisztviselő, kormányzati ügykezelő, köztisztviselő, közszolgálati ügykezelő) szemben a fegyelmi eljárás megindítására a 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 156. §-ának (1) bekezdése alapján nyitva álló, s a kötelezettségszegés (a továbbiakban: fegyelmi vétség) elkövetésétől számított háromévi, illetve a felfedezéstől kezdődő háromhavi határidő folyását nem módosíthatják azok a körülmények [Kttv. 192. §-ának (6)-(7) bekezdése], amelyek az elévülési idő nyugvásával vagy megszakadásával járnak.
II. A fegyelmi vétség elkövetésétől számított háromévi határidő akkor veszi kezdetét, amikor az elkövető a cselekményt befejezte.
III. A fegyelmi vétség akkor tekinthető felfedezettnek, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója a vétségről, és egyszersmind arról is tudomást szerzett, hogy ki az a közszolgálati tisztviselő, aki a vétség elkövetésével alaposan gyanúsítható.
IV. A fegyelmi eljárás megindítását kizárja a Kttv. 156. §-a (1) bekezdésének második mondatában szabályozott bármelyik határidő lejárta.
I. A Kttv. 156. §-ának (1) bekezdése szerint nem lehet a közszolgálati tisztviselő (kormánytisztviselő, kormányzati ügykezelő, köztisztviselő, közszolgálati ügykezelő) ellen fegyelmi eljárást indítani, ha a kötelezettségszegés felfedezése óta három hónap, illetőleg a fegyelmi vétség elkövetése óta három év eltelt.
Ez a rendelkezés a fegyelmi felelősség célját, és egyúttal a jogbiztonságot szolgálja. A fegyelmi vétséget elkövető közszolgálati tisztviselő szembeni speciális prevencióhoz ugyanis az szükséges, hogy a fegyelmi vétséget viszonylag rövid időn belül kövesse a felelősségre vonás. A munkahelyi közösség munkafegyelmét is kedvezőtlenül befolyásolná, ha a fegyelmi vétség gyanúja a közszolgálati tisztviselővel szemben hosszabb időn át fennállhatna anélkül, hogy a fegyelmezetlenséggel szemben fellépnének. Ugyanakkor a közszolgálati tisztviselő helyzetét is hátrányosan érintené a hosszú várakozás, mert ártatlansága esetén a gyanú alól sokáig nem tisztázhatná magát, illetve az időmúlás miatt a védekezését alátámasztó bizonyítékai elenyészhetnének.
Az idézett rendelkezés a fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló hároméves határidő kezdeteként a fegyelmi vétség elkövetésének, a háromhavi határidő kezdeteként pedig a vétség felfedezésének időpontját szabja meg. A szabályozásnak e módjából és céljából is következik tehát, hogy az említett háromévi, illetve háromhavi határidő folyását nem módosíthatják azok a körülmények [Kttv. 192. §-ának (6)-(7) bekezdése], amelyek az elévülési idő nyugvásával vagy megszakadásával járnak.
II. A Kttv. 156. §-ának (1) bekezdésében említett, és a fegyelmi vétség elkövetésétől kezdetét vevő három év objektív határidő: függetlenül attól, hogy a vétség elkövetését a közigazgatási szervnél felfedezték-e, vagy mikor fedezték fel. A körülmények döntik el, hogy a vétség elkövetése milyen időpontban történt; általában abból kell kiindulni, hogy a vétséget megvalósító magatartás akkor zárul le, amikor a közszolgálati tisztviselő a cselekményt véghezvitte, illetve befejezte.
III. A háromévi objektív határidővel szemben a Kttv. 156. §-ának (1) bekezdésében szabályozott háromhavi határidő szubjektív: a fegyelmi vétség felfedezésétől veszi kezdetét, más szóval attól az időponttól, amikor a fegyelmi vétségről a közigazgatási szervnél tudomást szereztek. A gyakorlatban e szubjektív határidő kezdő időpontjának megállapítása körül több kérdés vetődött fel.
a) A háromhavi határidő azt kívánja biztosítani, hogy a fegyelmi eljárást a háromévi objektív határidő lejárta előtt is viszonylag rövid időn belül megindítsák, ha a közigazgatási szerv erre jogosult közszolgálati tisztviselője a fegyelmi vétségről tudomást szerzett. A fegyelmi eljárás megindítására a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult. Ehhez képest a fegyelmi vétség akkor tekinthető felfedezettnek, amikor az a munkáltatói jogkör gyakorlójának a tudomására jutott.
b) A háromhavi határidő megkezdéséhez nem elegendő annak felfedezése, hogy az adott fegyelmi vétség megtörtént. A munkáltatói jogkör gyakorlójának arról is tudomást kell szereznie, hogy ki az a közszolgálati tisztviselő, aki a fegyelmi vétség elkövetésével alaposan gyanúsítható. Amíg ugyanis a vétséget elkövető közszolgálati tisztviselő személye nem ismeretes, ellene fegyelmi eljárást sem lehet indítani, és így a háromhavi határidő sem veheti kezdetét.
4. A Kttv. 156. §-ának (1) bekezdésében szabályozott bármelyik határidő lejárta kizárja a fegyelmi eljárás megindítását.
A közszolgálati tisztviselő halála esetén az ellene folyamatban lévő fegyelmi eljárást meg kell szüntetni. A közszolgálati tisztviselővel szemben kiszabott még nem jogerős és végrehajthatóvá nem vált fegyelmi büntetés a közszolgálati tisztviselő halálának tényénél fogva hatálytalanná válik.
A közszolgálati tisztviselő jogutóda a fentiek szerint hatálytalanná vált büntetést kiszabó fegyelmi határozatot nem támadhatja meg.
A közszolgálati tisztviselő halála a fegyelmi büntethetőséget megszünteti. Ebből következik, hogy a közszolgálati tisztviselő halála esetén az ellene folyamatban lévő fegyelmi eljárást meg kell szüntetni.
A fegyelmi felelősségnek a közszolgálati tisztviselő személyéhez fűződő jellege folytán a közszolgálati tisztviselő jogutóda a fegyelmi eljárás során hozott, de még nem jogerős és végrehajthatóvá nem vált fegyelmi határozatot nem támadhatja meg; az e határozatban megállapított fegyelmi büntetés a közszolgálati tisztviselő halála következtében hatálytalanná válik. A közszolgálati tisztviselő halálára figyelemmel tehát a fegyelmi eljárást, illetve a fegyelmi határozat tárgyában folyamatban lévő eljárást meg kell szüntetni. A közszolgálati tisztviselő jogutóda azonban - a fegyelmi eljárás lefolytatásának hiányában is - vitathatja a munkáltatónak a károkozással kapcsolatos minősítését.
I. A közigazgatási és munkaügyi bíróság a közszolgálati tisztviselővel szemben kiszabott fegyelmi büntetést megfelelő esetben enyhítheti, viszont súlyosabb büntetést nem állapíthat meg, mint amilyet a közigazgatási szerv eredetileg kiszabott.
II. A közigazgatási és munkaügyi bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy a közigazgatási szerv által kiszabott fegyelmi büntetést a munkaügyi rendelkezésekben meghatározott fegyelmi büntetések körén kívül eső intézkedésre változtassa. Így nem mondhatja ki azt, hogy a közszolgálati tisztviselő közszolgálati jogviszonya nem hivatalvesztéssel, hanem felmentés folytán szűnt meg.
I. A közigazgatási és munkaügyi bíróság - a jogszabályok keretei között - csupán azt vizsgálhatja, hogy a fegyelmi határozat törvényes-e.
A fegyelmi határozat ellen benyújtott kereset folytán - az egyeztetésen túlmenően - azt kell vizsgálni a szükséges bizonyítás felvételének eredményeként, hogy a közszolgálati tisztviselő a terhére rótt vétkes kötelezettségszegést elkövette-e. Ezek után az mérlegelendő, hogy a kiszabott büntetés az ügy összes körülményére - különösképpen a fegyelmi büntetésben részesített és a közigazgatási szerv többi közszolgálati tisztviselő munkafegyelemre nevelésére - tekintettel arányban áll-e a fegyelmi vétséggel.
Ha e vizsgálat eredményeképpen az állapítható meg, hogy a kiszabott fegyelmi büntetés túlzottan súlyos, úgy azt enyhíteni kell.
Fellebbezés esetén a másodfokú bíróság az ügy érdemi vizsgálatának eredményeként a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében megjelölt fegyelmi büntetéstől eltérő büntetést is megállapíthat, az azonban súlyosabb nem lehet, mint amilyent a közigazgatási szerv eredetileg kiszabott.
II. A fegyelmi vétség miatt a fegyelmi tanács által kirótt fegyelmi büntetés a 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 155. §-ának (2) bekezdésében meghatározott fegyelmi büntetések körén kívül eső egyéb intézkedésre a munkaügyi jogvita keretében nem változtatható át.
A felmondást nem teszi jogellenessé, ha a munkáltató a munkavégzés alóli felmentés idejére járó távolléti díjat a munkavállalónak késedelmesen fizeti meg.
A felmondási idő alatt a munkavállalót távolléti díja illeti meg arra az időre, amelyre a munkáltató a munkavégzés alól felmentette [Mt. 70. § (3) bekezdése]. Ennek kifizetése azonban nem érvényességi kelléke a felmondásnak, s így egymagában nem teszi jogellenessé a felmondást az a körülmény, hogy a munkáltató a távolléti díj megfizetésével késedelembe esik.
A munkaviszony megszűnésének időpontja nem módosul azáltal, hogy a munkavállaló szabadságmegváltásban részesült.
Az Mt. 125. §-a kimondja, hogy ha a munkavállaló munkaviszonya megszűnt és a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt pénzben kell megváltani.
A szabadság pénzbeni megváltásának abban az esetben van helye, ha a munkavállaló munkaviszonya megszűnt. Mindebből következik, hogy a megváltozott szabadságnapok nem növelik a munkavállalónak a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idejét, s nem módosítják a munkaviszonya megszűnésének időpontját. Ha tehát a munkavállaló munkaviszonya például felmondás folytán a hó 15-én megszűnt s a folyó évre ki nem vett szabadság arányos részeként három munkanap szabadság pénzben megváltásban részesült, a munkaviszony megszűnésének időpontja változatlanul a hó 15-e és nem 18-a.
A munkáltató nem érvényesítheti munkáltatói intézkedéssel (fizetési felszólítás) anyagi igényét az elhunyt munkavállaló örököseivel szemben.
A munkavállaló halálával a munkaviszonya megszűnik. A továbbiakban nincs meg annak a lehetősége, hogy a felek egymással szemben jogaikat gyakorolhassák, illetőleg kölcsönösen fennálló kötelezettségeiknek eleget tegyenek.
Ebből viszont következik, hogy a munkáltató anyagi igényét - a munkáltatói intézkedéssel - csak a vele jogviszonyban álló munkavállalóval szemben érvényesítheti, mert a munkavállaló örököse a volt munkavállalónak csupán azokat a vagyoni jogait szerzi meg, amelyek az öröklés tárgyai lehetnek, azonban a munkaviszonyát nem folytatja. A munkáltató tehát nem közölhet az örökössel szemben anyagi igénye kielégítésére fizetési felszólítást [Mt. 285. §-ának (2) bekezdése].
Ez azonban nem zárja el attól, hogy a volt munkavállalójával szemben fennálló jogos anyagi igényét annak örökösével - örököseivel - szemben a közigazgatási és munkaügyi bíróság előtt érvényesítse.
III.
A hatályon kívül helyezett állásfoglalások
A közalkalmazotti jogvitát elbíráló bíróság az 1992. évi XXXIII. törvény 45. § (2) bekezdésének b)-c) pontjában megjelölt fegyelmi büntetés végrehajtását felfüggesztheti.
A közalkalmazottok jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény fegyelmi felelősségre vonatkozó szabályait 2012. július 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezték [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. LXXXVI. törvény (Mth.) 26. § (28) bekezdése, Kjt. 91. § (3)-(4) bekezdések], ezért az állásfoglalás hatályon kívül helyezése indokolt.
A meghívott (kooptált) szakszervezeti tisztségviselőt ugyanaz a védelem illeti meg, mint a választott tisztségviselőt.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012.évi I. törvény a korábbi szabályozáshoz képest jelentősen átalakította a szakszervezeti tisztségviselők munkajogi védelmét. A szakszervezetnek az önálló telephelyen foglalkoztatott tisztségviselői közül meg kell jelölnie a védelmet élvező szakszervezeti tisztségviselőket [Mt. 273. § (3) bekezdése]. Ezen túlmenően védelem illeti meg a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet alapszabály szerinti legfelsőbb szerve által megjelölt egy tisztségviselőt [Mt. 273. § (4) bekezdése].
Mivel a fentiek szerint a szakszervezeti tisztségviselő védelme a szakszervezet nyilatkozatától függ és csak a törvényben meghatározott számú tisztségviselőt illethet meg, az állásfoglalás hatályon kívül helyezése indokolt.
Változó munkahelyre, illetőleg telephelyre alkalmazott munkavállaló a munkáltató másik munkahelyére történő átirányítás szükségességét és indokoltságát nem vitathatja.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény a változó munkahely és az átirányítás fogalmát nem használja, ezekkel kapcsolatosan szabályozást nem tartalmaz, ezért az állásfoglalás hatályon kívül helyezése indokolt.
A munkáltató a keresőképtelenné vált beteg munkavállalónak a munkaviszonyát az Mt. 90. § (1) bekezdés a) pontjában megállapított határidő alatt felmondással akkor sem szüntetheti meg, ha a munkavállalót táppénz a keresőképtelenség egész tartamára nem illeti meg.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény a korábbi szabályozáshoz képest átalakította a felmondási tilalmak szabályait, a betegség miatti keresőképtelenség időtartama alatt felmondás közölhető azzal, hogy a munkáltató felmondása esetén a felmondási idő legkorábban a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év lejártát követő napon kezdődik [Mt. 68. § (2) bekezdése]. Mivel a betegség miatti keresőképtelenség tényállásához a munka törvénykönyve a korábbi szabályozáshoz képest más jogkövetkezményt fűz, az állásfoglalás hatályon kívül helyezése indokolt.
Rokkantsági nyugdíjra jogot szerzett munkavállaló munkaviszonyát úgy lehet megszüntetni, mint bármely más munkavállaló munkaviszonyát.
A rokkantsági nyugdíj jogintézményét szabályozó a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 23. §-át a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 103. § i) pontja 2012. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte. E törvény a megváltozott munkaképességű személyek számára a komplex minősítés alapján, a rehabilitálhatóságuktól függően rehabilitációs ellátás vagy rokkantsági ellátás megállapítását teszi lehetővé.
Az Mt. a megváltozott munkaképességű munkavállalók vonatkozásában felmondási tilalmat már nem ír elő, a 66. § (7) bekezdése a rehabilitációs ellátásban vagy rehabilitációs járadékban részesülő munkavállaló esetében az egészségi okkal összefüggő képesség miatt történő felmondáskor más munkakör felajánlását írja elő, ha ennek feltételei fennállnak.
A keresőképtelenség akkor sem jelent már felmondási tilalmi helyzetet az Mt. szerint, ha a munkavállaló rehabilitációs ellátásban vagy járadékban részesül, a felmondás a keresőképtelenség tartama alatt is közölhető, a keresőképtelenség tartama a felmondási idő kezdetét érinti. Ezen túlmenően az Mt. 66. § (9) bekezdése értelmében a határozatlan időtartamú munkaviszony felmondását a munkáltató nem köteles indokolni, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül és a rokkantsági ellátásban részesülő munkavállaló ebbe a körbe tartozik [Mt. 294. § (1) bekezdés g) pont gg) alpontja]. A fentiek alapján az állásfoglalás hatályon kívül helyezése indokolt.
Ha a munkáltató a munkaviszonyt csak különösen indokolt esetben mondhatja fel, a különös indok fennállásának megállapításához mindig olyan súlyos ok szükséges, amely mellett a munkáltató részére tarthatatlanná válna vagy aránytalan terhet jelentene a munkaviszony további fenntartása.
Az állásfoglalás már nincs összhangban a hatályos törvényi szabályozással, felmondás esetén az Mt. nem ír elő ilyen feltételt. Az Mt. 66. § (4)-(7) bekezdése más tartalmú szabályozással nyújt bizonyos védelmet egyes munkavállalói csoportoknak, így
- a nyugdíjasnak nem minősülő munkavállaló számára az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül;
- az anyának, illetve a gyermekét egyedül nevelő apának a gyermeke hároméves koráig;
- a rehabilitációs ellátásban vagy rehabilitációs járadékban részesülő munkavállaló számára, ha a felmondásra az egészségi okkal összefüggő képessége miatt kerülne sor. Az állásfoglalás hatályon kívül helyezése ezért indokolt.
I. A terhesség miatt ideiglenesen más munkakörbe helyezett nőt az előző munkakörben elért átlagkeresete megilleti akkor is, ha áthelyezéssel;
a) rövidebb munkaidejű munkakörbe, vagy ha
b) éjszakai beosztással járó munkakörből más munkakörbe, több műszakos munkakörből egy műszakos munkakörbe történt.
II. A terhes nő ideiglenesen más munkakörbe csak hozzájárulása után helyezhető át.
III. A csecsemő örökbefogadása esetén a szülő nőkre vonatkozó kedvezmények az örökbefogadó nőt illetik meg.
Az állásfoglalás I.-II. pontjában foglaltakat az Mt. több szempontból is eltérően szabályozza. A korábbi szabályozás alapján a megfelelő foglalkoztatás biztosítása kötelező, de mégis egyoldalú munkáltatói intézkedés körébe tartozott. (A munkavállalót ideiglenesen megfelelő munkakörbe kellett "áthelyezni", vagy a munkafeltételeket kellett módosítani; azaz az új munkakör "kijelöléséről" volt szó, amelyhez a munkavállaló hozzájárulására volt szükség).
Ezzel szemben az Mt. 60. §-a kifejezetten felajánlási kötelezettséget ír elő, amelyet a munkavállaló nem köteles elfogadni. Az új törvény azt is egyértelműen szabályozza, hogy felajánlás hiányában, vagy ha a munkavállaló a felajánlott munkakört nem fogadja el (és ezért az egészségi állapotának megfelelő foglalkoztatása nem lehetséges), a munkavállalót a munkavégzés alól fel kell menteni.
Az Mt. 60. § (2) bekezdése a díjazás kérdését is egyértelműen, a korábbi szabályozástól részben eltérően rendezi, amely már magában foglalja az állásfoglalás I/A. pontjában foglalt követelményt. A jogszabály új rendelkezése szükségtelenné teszi az állásfoglalás I/B. pontjának fenntartását, ugyanis már nem a korábbi átlagkeresetet garantálja, mert ezt a jogintézményt az Mt. már nem ismeri. Az új szabályozás a munkaszerződés szerinti alapbérre való jogosultságot garantálja, amíg a korábban kapott, a beosztás szerinti munkaidőtől függő bérpótlékok nem tartoznak bele.
Az állásfoglalás III. pontjában foglaltak fenntartása azért nem indokolt, mert az itt rögzített követelmények időközben már a tételes jogba beépítésre kerültek.
Az állásfoglalás hatályon kívül helyezése a fentiek alapján indokolt.
Az egyenlőtlen munkaidő-beosztású havi díjas munkavállaló távolléte esetén havi munkabéréből a munkaidő-beosztás szerint mulasztott munkaidővel arányos bért kell levonni.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény, az egyes törvényeknek a távolléti díj számításával és a közpénzek szabályozásával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CIII. törvénnyel történt módosítását követően a hatályos jogunk az állásfoglalásban foglaltaktól eltérően szabályozza a havi alapbér meghatározott időszakra (távollétre) járó részének számítását. E szerint a havi alapbér meghatározott időszakra járó részének számításánál a havi alapbérnek a hónapban irányadó általános munkarend szerinti egy órára eső összegét szorozni kell az adott időszakra eső általános munkarend szerinti teljesítendő órák számával [Mt. 136. § (3) bekezdés], ezért az állásfoglalás hatályon kívül helyezése indokolt.
I. A pihenőnap tartama általában megegyezik a naptári nappal.
II. A munkaszüneti nap tartama azonos a pihenőnap tartamával.
Az MK 82. számú állásfoglalásban szereplő fogalmakat a 2012. évi I. törvény 87. §-a egyértelműen és részletesebben rendezi, ezért az állásfoglalás fenntartása a továbbiakban szükségtelen.
A személyi alapbér meghatározása
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 136. § (3) bekezdése rendezi az állásfoglalásban rögzített számítási szabályt. E szerint a havi alapbér meghatározott időszakra járó részének számításánál a havi alapbérnek a hónapban irányadó általános munkarend szerinti egy órára eső összegét szorozni kell az adott időszakra eső általános munkarend szerinti teljesítendő órák számával [Mt. 136. § (3) bekezdése].
Az állásfoglalásban szereplő "személyi alapbér" és "az alapbér jellegű bérpótlék" fogalmak a munka törvénykönyve rendelkezései között nem szerepelnek, ezért az állásfoglalás hatályon kívül helyezése indokolt.
A közalkalmazottal szemben egy határozatban több fegyelmi büntetés kiszabása esetén egyes büntetések végrehajtása próbaidőre felfüggeszthető.
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) fegyelmi felelősségre vonatkozó szabályait 2012. július 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezték [Mth. 26. § (28) bekezdés, Kjt. 91. § (3)-(4) bekezdés), ezért az állásfoglalás hatályon kívül helyezése indokolt.
Azt a munkavállalót, aki a munkáltatója utasítására ideiglenes jelleggel külföldön munkát végez és ennek során túlmunkát is teljesít, a túlmunkáért a rendes munkabérén felül - kizáró körülmény hiányában - eseti elszámolás alapján vagy átalányként túlmunka díjazás is megilleti.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény a rendkívüli munkaidő szabályait, illetve annak díjazását az Mt. 107. §-ában, illetve Mt. 143. §-ában eltérően rendezi, ezért az állásfoglalás hatályon kívül helyezése indokolt.
Nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek a munka jellegéből vagy természetéből egyértelműen következő megkülönböztetés, így különösen az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított megkülönböztetés.
Az állásfoglalás a hátrányos megkülönböztetés tilalmát egy olyan időszakban rendezte, amikor az egyenlő bánásmód követelményét külön törvény még nem szabályozta.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény szabályozza az egyenlő bánásmód követelményét (Mt. 12. §), az egyenlő bánásmódra vonatkozó részletes szabályokat pedig az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény rendezi, ezért az állásfoglalás hatályon kívül helyezése indokolt.
a) A pótszabadság a gyermeket örökbefogadó, illetve azt a gyermeket nevelőt is megilleti, aki állami nevelt gyermek gondozását és nevelését vállalta térítés mellett. Ugyancsak megilleti ez a kedvezmény azt a munkavállalót is, aki gyermek nevelését és gondozását családi kapcsolat vagy szerződésen alapuló kötelezettség alapján vállalta. Ha a gondozó jogosult a pótszabadságra, az az anyának (apának) nem jár.
b) Ugyancsak megilleti a pótszabadság az év még hátralévő időszakára a munkahelyére év közben visszatérő munkavállalót is.
Az MK 100. számú foglalásban rögzítetteket a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény szabályozza, az állásfoglaláshoz képest eltérő tartalommal [Mt. 294. § (1) bekezdés h) pont ha) és hb) alpontok]. Ezért az állásfoglalás hatályon kívül helyezése indokolt.
A volt szakiskolai tanulók tanulmányi idejének jellege
A volt szakiskolai tanulók tanulmányi ideje nem minősül a szakmunkástanulói viszonyban eltöltött időnek és a nyugellátás megállapításánál szolgálati időnek.
Az MK 130. számú állásfoglalás hatályban tartása a jövőben szükségtelen, egyrészt a jogszabályi hivatkozások megváltozása miatt, továbbá azért, mivel az 1945 előtt ipari tanoncként foglalkoztatott személyek jogosultságának megállapítása már megtörtént, ilyen kérdésben jogalkalmazási probléma már nem merülhet fel. Az állásfoglalás hatályon kívül helyezése indokolt.
A munkaviszonyt a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás nem érinti. Ehhez képest a jogelőddel létesített munkaviszony a jogutóddal változatlanul fennáll, és különösen a felmondási idő és a végkielégítés szempontjából az e munkaviszonyban töltött időket együttesen kell számításba venni.
Az állásfoglalás a munkajogi jogutódlás kérdését előremutatóan abban az időszakban rendezte, amikor a jogintézmény tételes jogi szabályozásban hazánkban még nem részesült.
A 2012. évi I. törvény a kérdést szabályozza (Mt. 36. §-41. §), illetve a Tanács 2001/23/EK irányelve a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről tartalmaz részletes szabályokat a munkáltatói jogutódlással kapcsolatos jogrendünkben. Az említett két jogforrás a kérdést rendezi, ezért az állásfoglalás hatályon kívül helyezése indokolt.