915/E/2005. AB határozat

mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában - dr. Kiss László alkotmánybíró párhuzamos indokolásával - meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság elutasítja azt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt, mely szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény, valamint a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény keresetindítási lehetőséget biztosító rendelkezései nem szólnak arról, hogy a keresetlevél előterjesztése esetén a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 105. § (4) bekezdése alkalmazható-e.

Indokolás

I.

Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban Ptk.), a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: régi Gt.), a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény (a továbbiakban: régi Ctv.), valamint a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) keresetindítási lehetőséget biztosító rendelkezései tekintetében. Az indítványozó úgy véli, hogy a támadott jogszabályok nem rendelkeznek arról, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 105. § (4) bekezdése a keresetindítást szabályozó határidők esetén alkalmazható-e. A Pp. 105. § (4) bekezdése szerint a határidő elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a bírósághoz intézett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták. Az indítványozó álláspontja szerint a keresetindítás határidejére - a 4/2003. Polgári jogegységi határozat (a továbbiakban: PJE.) meghozataláig - a Pp. 105. § (4) bekezdése alkalmazható volt, azonban a PJE. ezt a lehetőséget megszüntette. Álláspontja szerint a támadott jogszabályokban szereplő keresetindítási határidők szabályozása tekintetében mulasztás áll fenn, mert nem rendelkeznek arról, hogy a Pp. 105. § (4) bekezdése a kereset benyújtása esetére alkalmazható-e, ami az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének, valamint a 70/A. § (1) bekezdésének sérelmét eredményezi. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével összefüggésben előadta, hogy álláspontja szerint a mulasztás folytán a jogszabályok hátrányosan különböztetik meg a személyeket a lakóhelyük és tartózkodási helyük tekintetében. Véleménye szerint, aki a bíróság közelében lakik az a határidő utolsó napján is be tudja vinni a keresetlevelét a bíróságra, aki azonban a bíróságtól távoli lakóhelyen él, az csupán a postára adást választhatja, ami több napot is igénybe vehet, ezáltal bizonytalan, és a fél részére nyitva álló igényérvényesítési határidőt is megrövidíti. Mindezekre tekintettel az indítványozó mulasztás megállapítását és a vélt alkotmányellenes helyzet megszüntetését kérte.

II.

1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

2. A Pp.-nek az indítvánnyal érintett rendelkezése: "105. § (4) A határidő elmulasztásának következményeit nem lehet alkalmazni, ha a bírósághoz intézett beadványt legkésőbb a határidő utolsó napján ajánlott küldeményként postára adták."

3. A PJE. határozatnak az indítvánnyal érintett rendelkező része:

"A keresetlevél benyújtására a jogszabályban megállapított határidő számítására - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 105. § (4) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók.

A keresetlevél késedelmes benyújtása esetén, ha a keresetlevél előterjesztésére megállapított határidő - jogszabály kifejezett rendelkezése folytán - jogvesztő, vagy a mulasztás kimentésére előírt igazolással (Pp. 107-110. §) a fél nem él, illetőleg az alaptalan, a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül hivatalból el kell utasítani [Pp. 130. § (1) bekezdés h) pont], ennek elmaradása esetén a pert meg kell szüntetni [Pp. 157. § a) pont].

Ha a keresetlevél késedelmes benyújtása nem vezet jogvesztésre, és a jogszabály a mulasztás orvoslására nem ír elő igazolást, a mulasztás jogkövetkezményéről az ellenérdekű fél elévülési kifogása alapján az ügy érdemében hozott ítéletben kell dönteni.

A kifejtettek irányadóak a bírósági nemperes eljárás megindítására előterjesztett kérelemre is.

A Legfelsőbb Bíróság PK 13. számú polgári kollégiumi állásfoglalásának III. pontja e jogegységi határozat közzétételétől nem alkalmazható."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság a támadott jogszabályokkal összefüggésben mindenekelőtt az alábbiakat állapította meg: Az indítványozó általánosságban, konkrét jogszabályi rendelkezések megjelölése nélkül kérte a Ptk.-ban, a régi Gt.-ben, a régi Ctv.-ben, valamint a Tpvt.-ben szereplő keresetindítási határidőkkel összefüggésben a mulasztás megállapítását. A régi Gt.-t a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: új Gt.), a régi Ctv.-t pedig a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ctv.) helyezte hatályon kívül. Az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatát a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag a korábbival azonos és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma is. [163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 545.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.; 4/1999. (VI. 3.) AB határozat, ABH 1999, 396, 399.; 1314/B/1997. AB végzés, ABH 2000, 1049.] Jelen esetben megállapítható, hogy az indítványozó alkotmányossági problémája a fent megjelölt jogszabályokkal kapcsolatban - az indítványozó absztrakt kérelme folytán - változatlanul fennáll, ezért az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatot a jelenleg hatályos szabályozás tekintetében folytatta le.

2. Az indítvány lényegében arra irányul, hogy az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapítson meg. Az Alkotmánybíróság a 4/1999. (III. 31.) AB határozatában összefoglalta a mulasztással kapcsolatban kialakult és azóta is töretlen gyakorlatát, mely szerint "[a]z Alkotmánybíróságnak e kérdés eldöntésére vonatkozó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-a szabályozza. Az Abtv. 49. §-a szerint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő.

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet - a jogi szabályozás iránti igény - annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől [22/1990. (X. 16.) AB határozat ABH 1990, 83, 86.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat ABH 1992, 227, 231.].

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat ABH 1992,204.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat ABH 1997, 122,128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat ABK 1998. május 222, 225.]. A szabályozás tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul." (ABH 1999, 52, 56-57.)

Az Alkotmánybíróság az Abtv. 1. § e) pontjában foglalt hatáskörében eljárva vizsgálta meg, hogy fennáll-e az indítványozók által állított jogalkotói mulasztás és az ebből eredő alkotmányellenes helyzet.

3. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a keresetindítási határidőket tartalmazó jogszabályi rendelkezések két csoportba sorolhatók.

Az egyik csoportba tartoznak azok az esetek, amikor a jogszabály olyan kifejezett utalást tartalmaz, amely arra az eredményre vezet, hogy a Pp. 105. § (4) bekezdése alkalmazható. A másik csoportba azok a rendelkezések tartoznak, amikor a jogszabály nem tartalmaz semmilyen utalást, mely azt eredményezné, hogy a Pp. 105. § (4) bekezdése alkalmazható volna (ez megegyezik a PJE. "amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik" fordulatával) .

3.1. Az Alkotmánybíróság a támadott jogszabályoknak a fenti csoportokba való besorolását megelőzően az alábbiakat állapította meg:

A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény (Ppmód.) 10. §-a a Pp.-nek a különleges eljárások közé tartozó közigazgatási perekben alkalmazandó 330. § (2) bekezdését módosította. A módosítást megelőzően a keresetlevelet az elsőfokú közigazgatási határozatot hozó szervnél vagy az illetékes bíróságnál a felülvizsgálni kért határozat közlésétől számított harminc napon belül kellett benyújtani. A módosítást követően a jogszabály úgy rendelkezik, hogy a keresetlevelet az elsőfokú közigazgatási határozatot hozó szervnél a felülvizsgálni kért határozat közlésétől számított harminc napon belül kell benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni. Ez azt jelenti, hogy az olyan eljárási törvények szerint indult perekben, melyekre mögöttes szabályként nem a Pp. általános, hanem a Pp.-nek a közigazgatási perekre irányadó különleges szabályait kell alkalmazni, a PJE. nem irányadó, ezen esetekben a keresetlevél előterjesztésére vonatkozó PJE.-béli szabály nem is érvényesülhet. Az indítványozó által támadott törvények közül kizárólag a Tpvt. minősül ilyennek. A Pp. fenti rendelkezésével összhangban a Tpvt. módosításáról szóló 2005. évi LXVIII. törvény 2005. november 1. napjától a Tpvt. 83. § (1) bekezdését akként módosította, hogy a versenyfelügyeleti eljárásban hozott határozat bírósági felülvizsgálata céljából való keresetindítás esetében a keresetlevelet a határozat közlésétől számított harminc napon belül a versenytanácsnál kell benyújtani, vagy ajánlott küldeményként postára adni. E tekintetben tehát a PJE. a Tpvt. alapján indult perekben nem érvényesülhet.

3.2. Az indítványban szereplő egyéb törvények, így a Ptk., az új Gt, valamint az új Ctv. alapján indult perekben viszont - amennyiben azok másként nem rendelkeznek -mögöttes szabályként a Pp. általános rendelkezéseit - így a Pp. 105. § (4) bekezdését - a keresetindítási határidők tekintetében pedig a PJE. határozatot kell alkalmazni.

Az indítvány tartalma alapján tehát az Alkotmánybíróság a továbbiakban azokat az esetköröket vizsgálta meg, melyekben expressis verbis eltérő rendelkezés hiányában a PJE. határozat alkalmazandó.

Ebben a körben a 70/2006. (XII. 13.) AB határozat a PJE. vélt alkotmányellenességét már vizsgálta, megállapításai jelen indítvánnyal kapcsolatban is irányadók:

"A 4/2003. PJE határozat azt a kérdést döntötte el, hogy a jogszabályokban a keresetindításra meghatározott határidők anyagi jogi vagy eljárás jogi határidők-e. (...) A Legfelsőbb Bíróság a jogegységi határozatban kimondta: »A jogszabályban megállapított keresetindítási határidő nem a bírósági eljárás része, hanem, mint az érvényesíthetőség létszakába jutott igény idővetülete, az alanyi (anyagi) joghoz, jogviszonyhoz kötődik, és mint ilyen, szükségképpen anyagi jogi természetű. (...) A keresetlevélnek a bírósághoz történő benyújtása nem perbeli cselekmény«. (...) Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt leszögezi: nem feladata annak eldöntése, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogegységi határozat meghozatala során helyesen mérlegelt-e a különböző jogértelmezések között. Jelen ügy szempontjából ez azt jelenti, hogy nem feladata annak végérvényes eldöntése, hogy a Pp. alkalmazása során anyagi jogi vagy eljárási jogi határidő-e a keresetlevél benyújtására a különböző jogszabályokban megállapított határidő, továbbá nem feladata az arról való állásfoglalás, hogy a keresetindítási határidő része-e a bírósági eljárásnak vagy sem. (...) Az alkotmánybírósági ellenőrzés kizárólag azon alapulhat, hogy a jogegységi határozat sérti-e az Alkotmány valamely rendelkezését. Az Alkotmánybíróság ezért esetről esetre vizsgálja, hogy az alkotmányellenesség a normából vagy a normát értelmező jogegységi határozatból ered-e, s e szerint állapítja meg a jogkövetkezményt. (...) Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint a keresetindítási jog - a bírósághoz fordulás jogával összefüggésben - alapjog. (...) A 467/B/1997. AB határozat pedig rámutatott: Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alkotmány 57. § (1) bekezdése által deklarált bírósághoz fordulás joga olyan alapvető jog, amely - hasonlóan az egyéb alapvető jogokhoz - szükséges és arányos korlátozás tárgya lehet (ABH 2001, 907, 908.) . Az alapjogi korlátozásra irányadó mérce szerint az Alkotmánybíróság több esetben vizsgálta a keresetindításra előírt határidők alkotmányosságát. A jelen ügy tárgyát is képező határidővel kapcsolatban - az Alkotmány 50. § (2) bekezdése szempontjából - az Alkotmánybíróság rámutatott: A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti kereset benyújtását tehát a jogállamhoz [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] tartozó jogbiztonság érvényesülése végett szükséges határidőhöz kötni. Ez nem sérti, illetve nem csorbítja a keresetindítási jog lényeges tartalmát. A harmincnapos határidő alatt [elmulasztása esetén igazolással (Pp. 105-110. §) még hat hónapig] indítható kereset; és az elérni kívánt célhoz képest az időbeni korlátozás arányos is. [2218/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 580, 585.] (...) Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a 4/2003. PJE határozat nem csorbítja a keresetindítási jog lényeges tartalmát. Mint a fenti határozatok utalnak rá, a keresetindítási jog határidőhöz kötése szükséges korlátozása a bírósághoz fordulás jogának (a jogállamiságból erdő jogbiztonság is ezt követeli meg), az arányossági kritérium pedig a határidő hosszához mérten határozható meg: ahogy az Alkotmánybíróság fentebb kimondta »az elérni kívánt célhoz képest az időbeni korlátozás arányos«. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint nem változtat az arányossági kritérium alkotmányossági megítélésén önmagában a 4/2003. PJE határozat azzal, hogy megállapítja: a jogszabályokban megállapított keresetindítási határidő anyagi jogi természetű. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint 4/2003. PJE határozat ezért az alapjog, a bírósághoz fordulás joga lényeges tartalmára nem hat ki, így az Alkotmány 8. § (2) bekezdését sértő korlátozás nem állapítható meg." (ABH 2006, 786, 795-798.)

Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatára tekintettel tehát a bírósághoz fordulás alkotmányban biztosított jogát [Alkotmány 57. § (1) bekezdés] a hatályos támadott rendelkezések érintik ugyan, azonban az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az, hogy a jogszabályok nem tartalmaznak kifejezett utalást a Pp. 105. § (4) bekezdésének alkalmazása tekintetében, nem eredményez jogalkotói mulasztást. Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a keresetindítási határidőkre milyen jogszabályok alkalmazhatók, az jogértelmezési, illetve jogalkalmazási feladat, mely a bíróság hatáskörébe tartozik. A PJE. éppen az indítványozó által megjelölt jogbizonytalanságot orvosolta azáltal, hogy az anyagi, valamint az eljárási jogszabályokban szereplő, több százra tehető keresetindítási határidő tekintetében egységesítette a joggyakorlatot. Mindezekre tekintettel a jogalkotói mulasztásra való hivatkozás nem megalapozott.

Ezt követően az Alkotmánybíróság az indítványt abból a szempontból vizsgálta, hogy van-e tényleges, érdemi és közvetlen alkotmányos összefüggés a támadott jogszabályok és az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalma között. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: A földrajzi viszonyokból adódó ténykérdés az, hogy egyesek a keresetlevél benyújtásának jogszabályban meghatározott helyétől messzebb, mások ahhoz közelebb laknak. Ezen objektív körülmény nem szolgáltathat alapot arra, hogy a jogalkotót ennek kompenzálására jogalkotási kötelezettség terhelje. A földrajzi távolság mint objektív körülmény nem érinti a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmát, tekintettel arra, hogy a jogosultak számára nyitva álló igényérvényesítési határidő meghatározása egyértelmű, bárki számára előre kalkulálható.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nincs tényleges, érdemi és közvetlen alkotmányos összefüggés az indítványozó által támadott jogszabályi rendelkezések és az Alkotmánynak a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezése [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés] között. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523-524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.]. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 2008. február 19.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László alkotmánybíró párhuzamos indokolása

A határozat rendelkező részével - bár más indokolással - egyetértek.

Nem értek egyet ugyanakkor azzal, hogy az Alkotmánybíróság a - rendelkező rész hátteréül is figyelembevett -4/2003. PJE határozatot nem semmisítette meg.

Az Alkotmánybíróság 70/2006. (XII. 13.) AB határozatához csatolt különvéleményemben részletes indokát adtam annak, miért tartottam alkotmányellenesnek a 4/2003. PJE határozatot. (ABH 2006, 816-817.)

E különvéleményemben foglaltakat változatlanul fenntartom, az abban írt megállapítások megalapozottságát a többségi határozattal most elbírált ügyben is megerősítem.

Álláspontom magva továbbra is az, hogy a 4/2003. PJE határozat mostani határozatban is alkalmazott szövege ["A keresetlevél benyújtására a jogszabályban megállapított határidő számítására - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 105. § (4) bekezdésében foglaltak alkalmazhatók"] alkotmányellenes, mivel az Alkotmány 47. § (2) bekezdésében biztosított szerepköréből kilépve a hivatkozott PJE - normatív tartalmánál fogva - feltételhez kötötte a Pp. 105. § (4) bekezdésében írt rendelkezés hatályosulását. A PJE határozat értelmében ugyanis mindazokban az esetekben az abban foglaltakat kell figyelembe venni, "amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik". (A Pp. szerint a postára adás, a PJE határozat szerint a beadvány bírósághoz megérkezésének a napja a határidő-számítás alapja.) Továbbra is állítom tehát, hogy a PJE arra szorítja a törvény (jogalkotót, hogy mindenkor mérlegelje azt, akar-e eltérően szabályozni a PJE határozatban foglaltaktól. Ha ugyanis nem rendelkezik másként, úgy a PJE határozatban foglaltak lesznek az irányadók, amelynek tartalma viszont ellentétes a Pp. idézett 105. § (4) bekezdésében foglaltakkal. A PJE tehát valójában arra kényszeríti a törvény- (a PJE szóhasználatában jog-) alkotót, ha azt akarja, hogy a Pp. hivatkozott rendelkezései érvényesüljenek, úgy mindenkor rendelkeznie kell erről. A PJE határozat ténylegesen felhatalmazó rendelkezésként viselkedik, amely a törvényalkotón túl a jogszabályalkotónak is megengedi a Pp. 105. § (4) bekezdésében foglalt határidő- számítástól történő eltérést.

A többségi határozat rendelkező része a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló - több törvény keresetindítási lehetőséget biztosító rendelkezéseinek hiányát állító - indítványok elutasítását gyakorlatilag a PJE által korlátozott hatályú Pp. 105. § (4) bekezdésére alapította [ "(...) keresetindítási lehetőséget biztosító rendelkezései nem szólnak arról, hogy a keresetlevél előterjesztése esetén a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 105. § (4) bekezdése alkalmazható-e"]. A többségi határozat ezzel - nézetem szerint -norma rangjára emelte a 4/2003. PJE határozatot, hiszen a mulasztás megállapíthatóságának eldöntésekor elismerte azt, hogy a PJE korlátozhatja a Pp. 105. § (4) bekezdésének alkalmazhatóságát.

Ténylegesen az történt, hogy a többségi határozat az indítványozó által is meghivatkozott PJE határozatra figyelemmel végezte el az alkotmányossági vizsgálatot, s ezt tükröztette vissza a mulasztást elutasító rendelkezésben is. Az elutasítás indokolásának - álláspontom szerint - mindössze arra kellett volna utalnia, hogy mulasztás azért nem áll fenn, mivel a Ptk., az új Gt., valamint az új Ctv. alapján indult perekben (is) mögöttes szabályként a Pp. általános rendelkezései az irányadók.

Korábbi különvéleményemben leírt álláspontomat azonban megerősítem: a 4/2003. PJE határozata - normatív tartalmánál fogva - a határidőszámításban vélt vagy valós jogbizonytalanságot okozott (és okoz), ennek megfelelően azt az Alkotmánybíróságnak már a 70/2006. (XII. 13.) AB határozatában meg kellett volna semmisítenie.

Budapest, 2008. február 19.

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró