62014TJ0661[1]

A Törvényszék ítélete (negyedik tanács), 2016. július 14. Lett Köztársaság kontra Európai Bizottság. EMOGA, EMGA és EMVA - A finanszírozásból kizárt kiadások - Pénzügyi átalánykorrekció - Kölcsönös megfeleltetés - A jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó minimumkövetelmények - Előírások - Az 1782/2003/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdése és IV. melléklete - A 73/2009/EK rendelet 6. cikkének (1) bekezdése és III. melléklete. T-661/14. sz. ügy.

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2016. július 14. ( *1 )

"EMOGA, EMGA és EMVA - A finanszírozásból kizárt kiadások - Pénzügyi átalánykorrekció - Kölcsönös megfeleltetés - A jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó minimumkövetelmények - Előírások - Az 1782/2003/EK rendelet 5. cikkének (1) bekezdése és IV. melléklete - A 73/2009/EK rendelet 6. cikkének (1) bekezdése és III. melléklete"

A T-661/14. sz. ügyben,

a Lett Köztársaság (képviselik: I. Kalniņš és D. Pelše, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: A. Sauka és D. Triantafyllou, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

az EUMSZ 263. cikkre alapított és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2014. július 9-i 2014/458/EU bizottsági végrehajtási határozat (HL 2014. L 205., 62. o.) abban a részében történő megsemmisítésére irányuló kérelem tárgyában, amelyben az a határozat 739393,95 euró összegben a Lett Köztársaság bizonyos kiadásait - az uniós szabályoknak való megfelelésük hiánya miatt - kizárja az uniós finanszírozásból,

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),

tagjai: M. Jaeger elnök, M. Prek és V. Kreuschitz (előadó) bírák,

hivatalvezető: S. Bukšek Tomac tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2016. január 27-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

1 A közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 2005. június 21-i 1290/2005/EK tanácsi rendelet (HL 2005. L 209., 1. o.) 31. cikke szerinti megfelelőségi vizsgálat keretében az Európai Bizottság 2010. november 26-i levelében tájékoztatta a Lett Köztársaságot, hogy az uniós szabályozásra tekintettel hiányosságokat állapított meg, különösen azt, hogy - a kölcsönös megfeleltetés keretében - nem hajtották végre a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról, továbbá a 2019/93/EGK, 1452/2001/EK, 1453/2001/EK, 1454/2001/EK, 1868/94/EK, 1251/1999/EK, 1254/1999/EK, 1673/2000/EK, 2358/71/EGK és a 2529/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1782/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003 L 270., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet, 269. o.) IV. mellékletében, valamint a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. január 19-i 73/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 30., 16. o.) III. mellékletében előírt bizonyos előírásokat. A Bizottság szerint ezek a hiányosságok a következő előírásokat és bejelentési éveket érintették: "Minimális talajborítás" 2008-ban és 2009-ben; "Vetésforgóra vonatkozó előírások" 2008-ban; "Minimális állománysűrűség és/vagy a megfelelő állattartási rendszer" 2008-ban; "A táj jellegzetességeinek megtartása" 2008-ban és 2009-ben.

2 A Bizottsághoz intézett 2011. január 27-i levelükben a lett hatóságok többek között kifejtették, hogy a "Vetésforgóra vonatkozó előírások" és a "Minimális állománysűrűség és/vagy a megfelelő állattartási rendszer" címet viselő előírásokat Lettországban nem minimumkövetelményekként határozták meg. A 73/2009 rendeletnek "A 6. cikkben említett jó mezőgazdasági és környezeti állapot fenntartása" címet viselő III. melléklete értelmében ezek az előírások 2009. január 1-je után is opcionálisak maradnak és azokat nem kell végrehajtani. A "Minimális talajborítás" címet viselő előírást illetően a lett hatóságok jelezték, hogy azt a Bizottság szervezésében működő, szakértőkből álló munkacsoport ajánlására 2010 óta azon követelmény útján hajtják végre, amely szerint a mezőgazdasági parcellákon egy, a mezőgazdasági termelő felelőssége alá tartozó teljesítményjavító rendszert kell fenntartani, biztosítva a talajnedvesség rendszerének szabályozását.

3 2012. július 23-i levelében a Bizottság az 1290/2005/EK tanácsi rendeletnek a kifizető ügynökségek és más testületek akkreditációja és az EMGA és az EMVA számláinak elszámolása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. június 21-i 885/2006/EK bizottsági rendelet (HL 2006. L 171., 90. o.) 11. cikke (1) bekezdésének megfelelően kétoldalú tárgyalásra hívta a lett hatóságokat. Ebben a levélben a Bizottság jelezte, hogy fenntartja azt az álláspontját, amely szerint a "Vetésforgóra vonatkozó előírások", és a "Minimális állománysűrűség és/vagy a megfelelő állattartási rendszer" címet viselő előírásokat be kellett vezetni a 2008-as bejelentési évre, amit nem tettek meg. A "Minimális talajborítás" címet viselő előírás végrehajtását illetően a Bizottság pontosította, hogy a lett hatóságok által nyújtott magyarázat csak a talajnedvesség szabályozására vonatkozott. Ily módon ezt az előírást csak a 2010-es bejelentési évre vezették be. A Bizottság végezetül jelezte, hogy "A táj jellegzetességeinek megtartása" címet viselő előírásra vonatkozóan nem szolgáltak további pontosítással, ebből pedig arra a következtetésre jutott, hogy az nem teljesült a 2008-as és a 2009-es bejelentési évben.

4 A kétoldalú tárgyalásra 2012. szeptember 20-án került sor.

5 2012. november 6-i levelükben a lett hatóságok kifejtették a Bizottságnak, hogy bizonyos előírások nem voltak elengedhetetlenek a nemzeti kontextusban, és hogy nem volt értelme végrehajtani azokat. Ezen túlmenően hangsúlyozták többek között, hogy az Európai Unió Számvevőszéke az "Eredményesen működik-e a kölcsönös megfeleltetés?" címet viselő, 8/2008. sz. különjelentésében jelezte, hogy a kölcsönös megfeleltetés célkitűzései nem specifikusak, mérhetők, abszolválhatók, relevánsak és teljesítési határidejük sincs.

6 2013. január 30-án a Bizottság közölte a lett hatóságokkal a kétoldalú tárgyalás jegyzőkönyvét, amely tartalmazta az említett hatóságok által 2012. november 6-i levelükben nyújtott további információk összefoglalását. 2013. február 25-én a Bizottság lett nyelvű jegyzőkönyvet küldött, amelyben további információkat kért. A lett hatóságok ezeket az információkat 2013. április 25-én szolgáltatták.

7 2013. november 11-én a Bizottság közölte a lett hatóságokkal a 861763,19 euró összeg uniós finanszírozásból való kizárására irányuló javaslatát a szóban forgó előírások végrehajtásának elmulasztása, többek között az igazgatási minimumkövetelmények ellenőrzéseinek és szankcionálásának hiánya miatt. Ebben a levélben a Bizottság többek között az alábbiakat fejtette ki:

"Összefoglalva: a [Bizottság] fenntartja, hogy a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó tíz előírás közül négyet nem határoztak meg a 2008-as bejelentési év során, valamint hogy a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó nyolc előírás közül kettőt nem határoztak meg a 2009-es bejelentési évben. A lett hatóságok benyújtottak egy, a bizonyos bejelentési évek tekintetében az alapokra nézve fennálló esetleges kockázattal kapcsolatos becslést. A [Bizottság] azonban nem tudja elfogadni ezt a becslést, mivel nincs biztosíték arra, hogy az ekként meghatározott összegek megfelelnek az alapokra nézve fennálló teljes kockázatnak. Emellett ez a becslés nem veszi figyelembe, hogy az ellenőrzések és szankciók alkalmazásának mellőzése miatt elveszett elrettentő hatást."

8 2013. december 20-án a lett hatóságok kérelemmel fordultak az egyeztetőbizottsághoz, amelyben kifejtették azokat az okokat, amelyek miatt úgy vélik, hogy a Bizottság megsértette az 1782/2003 és a 73/2009 rendelet releváns rendelkezéseit.

9 2014. január 27-i levelében az egyeztetőbizottság mint elfogadhatatlant utasította el a kérelmet azon indok alapján, hogy a vitatott pénzügyi korrekciók összege alacsonyabb volt egymillió eurónál, valamint hogy az említett kérelem nem vetett fel a kétoldalú eljárás tárgyát képező elvi kérdést.

10 2014. március 3-i levelében a Bizottság közölte a Lett Köztársasággal azokat az összegeket, amelyeknek az uniós finanszírozásból való kizárását javasolta és amelyek összege 741624,23 euró volt.

11 A Lett Köztársasággal ezután közölték a 2014. május 5-i D(2014)1819246-ANN2-EN/FR referenciaszámú, a [közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 1999. május 17-i] 1258/1999/EK [tanácsi] rendelet [HL 1999. L 160., 103. o.] 7. cikkének (4) bekezdése, valamint az 1290/2005 rendelet 31. cikke értelmében a megfelelőségi vizsgálatra vonatkozó eljárás keretében a Bizottság által lefolytatott vizsgálatok eredményeire vonatkozó összefoglaló jelentést (a továbbiakban: összefoglaló jelentés).

12 A vitatott pénzügyi korrekciókra vonatkozó indokolást az összefoglaló jelentés 98. és 105. oldala fejti ki. Jelzi, hogy az 1782/2003 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése és a 73/2009 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében - az indokolt esetek kivételével - a tagállam köteles az e rendeletek IV., illetve III. mellékletében felsorolt valamennyi előírásra vonatkozó szabályokat megállapítani.

13 A 2008-as bejelentési évet illetően az összefoglaló jelentés kifejti, hogy a tíz előírás közül négyet - azaz a "Vetésforgóra vonatkozó előírások", "Minimális állománysűrűség", "Minimális talajborítás" és "A táj jellegzetességeinek megtartása" címet viselő előírást - nem határoztak meg és nem is ellenőriztek. A Bizottság azt is megemlíti, hogy 106 alkalommal tévesen számították ki a szankciót. "A tagállamok által a kölcsönös megfeleltetés ellenőrzése céljából végrehajtott rendszerekkel kapcsolatban megállapított hiányosságoknak az EMOGA »Garanciarészlege« számláinak elszámolásával összefüggésben a Bizottság általi kezeléséről szóló bizottsági közlemény" címet viselő, 2006. június 9-i AGRI-2005-64043. sz. dokumentum (a továbbiakban: AGRI-2005-64043. sz. dokumentum) értelmében a Bizottság a 2008-as bejelentési évre vonatkozó kulcsfontosságú ellenőrzések keretében meghatározott mulasztásokhoz 5%-os átalánykorrekciót rendelt. A jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó előírásokat illetően a jelen ügyben megállapított hiányosságokkal kapcsolatban a Bizottság kiemelte, hogy azok már önmagukban indokolják a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó ellenőrzés alá vont mezőgazdasági termelők összességéhez viszonyított 5%-os átalánykorrekciót. Úgy tekintik, hogy a szankciók téves kiszámításával kapcsolatos 106 esetet illetően a lett hatóságok által benyújtott számításra a 2008-as bejelentési évre alkalmazott 5%-os átalánykorrekció vonatkozik.

14 A 2009-es bejelentési évvel kapcsolatban az összefoglaló jelentés rámutat, hogy a nyolc előírás közül kettőt - azaz a "Minimális talajborítás" és "A táj jellegzetességeinek megtartása" címet viselő előírást - nem határozták meg és nem is ellenőrizték. Az említett jelentés emellett más mulasztásokat is megállapít a 4. és a 7. gazdálkodási követelménnyel kapcsolatos szankciók vonatkozásában. A Bizottság úgy vélte, hogy noha a 2009-es bejelentési évet illetően a kulcsfontosságú ellenőrzésekkel kapcsolatban hiányosságokat állapítottak meg - figyelemmel arra, hogy Lettországban javításokat vezettek be a kölcsönös megfeleltetés ellenőrzésére szolgáló rendszerben - az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlegénél, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapnál (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapnál (EMVA) (a továbbiakban együttesen: alapok) felmerülő kockázat kevésbé volt magas ebben az évben, mint a 2008-as bejelentési évben, ily módon a megállapított mulasztások alapján a 2009-es bejelentési évre 2%-os átalánykorrekció indokolt. Úgy tekintik, hogy a 4. és a 7. gazdálkodási követelmény szankcióit érintő mulasztásokkal kapcsolatos összegekre vonatkozóan a lett hatóságok által benyújtott számításokra 2%-os átalánykorrekció vonatkozik.

15 2014. július 9-én a Bizottság az 1258/1999 rendelet 7. cikkének (4) bekezdése és az 1290/2005 rendelet 31. cikke alapján elfogadta az alapok terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló 2014/458/EU végrehajtási határozatot (HL 2014. L 205., 62. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat). Ebben a határozatban a Bizottság, a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó követelmények megállapítására tekintettel, a 2009-2012-es gazdasági évek terhére az uniós szabályoknak való megfelelésük hiánya miatt 739393,95 euró összegben kizárta a Lett Köztársaságnak - az ezen utóbbi által akkreditált kifizető ügynökség által eszközölt - bizonyos kiadásait.

16 A megtámadott határozatot 2014. július 11-én közölték a Lett Köztársasággal, az Európai Unió Hivatalos Lapjában pedig 2014. július 12-én tették közzé (HL 2014. L 205., 62. o.).

17 A megtámadott határozat 1. cikke előírja, hogy a tagállamok akkreditált kifizető ügynökségeinek az alapok terhére bejelentett azon kiadásait, amelyek a határozat mellékletében szerepelnek, ki kell zárni az uniós finanszírozásból, mivel nem felelnek meg az uniós szabályoknak. A Lett Köztársaság tekintetében alkalmazott 2, illetve 5%-os pénzügyi átalánykorrekciók az említett melléklet 69., 70., 73. és 74. oldalán szerepelnek.

Az eljárás és a felek kérelmei

18 A Törvényszék Hivatalához 2014. szeptember 11-én benyújtott keresetlevelével a Lett Köztársaság előterjesztette a jelen keresetet.

19 Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (negyedik tanács) az eljárás szóbeli szakaszának megnyitásáról határozott.

20 Az eljárási szabályzata 89. cikke (3) bekezdésének d) pontjában előírt pervezető intézkedések keretében a Törvényszék felkérte a Bizottságot, hogy nyújtsa be "Az EMOGA [Garanciarészlege] számláinak végső elszámolására vonatkozó határozat előkészítése során a pénzügyi következmények kiszámítására vonatkozó iránymutatás" címet viselő, 1997. december 23-i VI/5330/97. sz. dokumentumot (a továbbiakban: VI/5330/97. sz. dokumentum). A Bizottság e felhívásnak a megszabott határidőn belül eleget tett.

21 Mivel a negyedik tanács egyik tagja akadályoztatva volt, a Törvényszék elnöke saját magát jelölte ki a tanács létszámának kiegészítése érdekében.

22 A Törvényszék a 2016. január 27-i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikat.

23 A Lett Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- semmisítse meg a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben az 739393,95 euró összegben kizár bizonyos kiadásokat az uniós finanszírozásból;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

24 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- a keresetet mint nyilvánvalóan megalapozatlant utasítsa el;

- a Lett Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

A megsemmisítési jogalapok összefoglalása

25 Keresetében a Lett Köztársaság két jogalapot hoz fel.

26 Első jogalapjában a Lett Köztársaság a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó előírások végrehajtásának állítólagos hiányával indokolt, vitatott pénzügyi korrekciók megalapozottságát vitatja. A Bizottság e tekintetben megsértette az 1782/2003 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének és a 73/2009 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének hatályát.

27 Második jogalapjában a Lett Köztársaság lényegében arra hivatkozik, hogy a vitatott pénzügyi korrekciók kiszámításakor a Bizottság megsértette többek között az arányosság elvét és nem megfelelően alkalmazta az 1290/2005 rendeletet, az AGRI-2005-64043. sz. dokumentumot, valamint a VI/5330/97. sz. dokumentumot.

Az első, az 1782/2003 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének és a 73/2009 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalapról

A felek érvei

28 A Lett Köztársaság álláspontja szerint, noha a tagállamok az 1782/2003 rendeletben előírt minimumkövetelmények meghatározása során kötelesek tiszteletben tartani e rendelet IV. mellékletének rendelkezéseit, az - általános fogalmak és kifejezések alkalmazása révén - bizonyos mérlegelési mozgásteret enged a tagállamoknak az említett követelmények konkrét meghatározásával kapcsolatban. Az említett rendelet olyan általános szabályozási keret megállapítására szorítkozik, amelyben a tagállamok - a rendelet 5. cikkének (1) bekezdése értelmében - mérlegelési jogkörrel rendelkeznek többek között a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó, a nemzeti kontextusban elengedhetetlen előírások meghatározásával kapcsolatban, figyelemmel az érintett területek egyedi sajátosságaira.

29 A Lett Köztársaság 2008-ban és 2009-ben vezette be a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó előírásokat az 1782/2003 és a 73/2009 rendeletnek megfelelően, figyelemmel nemzeti kontextusára. Ezek után a Bizottság 2007. július 30-i levelét is figyelembe vette, amely pontosította, hogy ezeket az előírásokat csupán annyiban kell meghatározni, amennyiben azok az említett kontextusban fontosak. A Bizottság 2010. november 26-i levelében szintén jelezte, hogy - az indokolt esetek kivételével - a tagállamoknak az 1782/2003 rendelet IV. mellékletében és a 73/2009 rendelet III. mellékletében felsorolt valamennyi kérdés és előírás tekintetében rendelkezéseket kell kidolgozniuk. A Bizottság mind az Európai Unió Tanácsához címzett, a kölcsönös megfeleltetési rendszer alkalmazásáról szóló, 2007. március 29-i jelentésében [COM(2007) 147], mind pedig a közös agrárpolitika állapotfelméréséről szóló, 2008. május 20-i közleményében ugyanezt az álláspontot képviselte. A Lett Köztársaság ebből azt a következtetést vonja le, hogy jogosult volt kizárólag azokra az előírásokra szorítkozni, amelyek nemzeti kontextusában fontosak voltak.

30 A jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó előírások ugyanis csak abban az esetben kötelezők, ha a tagállam megállapítja, hogy azok végrehajtása elengedhetetlen a nemzeti kontextusban. Az 1782/2003 rendeletben előírt pontosabb kritériumok hiányában kizárólag a tagállam tudja - mérlegelési jogkörének gyakorlása során - jogrendjében konkrét formába önteni az említett előírásokat és meghatározni, hogy azok elengedhetetlenek-e, ennélfogva pedig, hogy ebben az értelemben kötelezőek-e. Ahhoz tehát, hogy a tagállam az uniós jognak megfelelően járjon el, elegendő, ha az elengedhetetlen előírások végrehajtásával kapcsolatos eredménykötelezettségnek megfelel. A jelen ügyben a releváns célkitűzések és a megoldandó problémák elemzése céljából a Lett Köztársaság a leginkább megfelelő, a legfontosabb, és a lett terület sajátosságaihoz leginkább igazodó előírásokat választotta.

31 Először is, "[a] talaj megóvása megfelelő intézkedések révén" címet viselő követelményt, valamint az e célból előírt előírásokat, azaz a "Minimális talajborítás", a "Termőhely-specifikus minimális földgazdálkodás" és a "Talajmegtartó teraszos művelés" címet viselő előírásokat illetően a Lett Köztársaság úgy véli, hogy "az érintett területek egyedi sajátosságaira" figyelemmel a leghatékonyabb előírást választotta. Tekintettel a lett földterületek sajátos helyzetére, különösen a meredek lejtőkből álló minimális területre, és arra, hogy az említett földterületeket főként állandó legelőkként használják, arra a következtetésre jutott, hogy az ezeken folytatott gazdálkodás Lettországban kevésbé fontos, és hogy nincs szükség a "Minimális talajborítás" címet viselő előírás bevezetésére.

32 Másodszor, "A talaj szervesanyag-tartalmának fenntartása megfelelő gyakorlat révén" címet viselő követelményt, valamint az e célból javasolt előírásokat, azaz a "Tarlóművelés" és "adott esetben a vetésforgóra vonatkozó előírások" címet viselő előírásokat illetően a Lett Köztársaság - állítása szerint - arra a következtetésre jutott, hogy a vetésforgót nem kell önálló követelményként bevezetni. A mezőgazdasági termelők ugyanis a vetésforgót hagyományosan gazdálkodási módszerként alkalmazzák, ily módon a növénytermesztés diverzifikálásával kapcsolatos követelmény már a szántóterületek 99,2%-a esetében teljesül, továbbá mivel a szóban forgó előírás az említett területek csupán egy elenyésző részére vonatkozik. Ezen túlmenően az ezen előírás esetleges végrehajtásával kapcsolatos igazgatási költségek - különösen a fizikai ellenőrzésekből eredők - viszonylag magasak, az előnyökhöz képest pedig aránytalanok lennének. Végezetül ezen előírás végrehajtásának opcionális jellegét az "adott esetben" kifejezés alkalmazása is megerősíti.

33 Harmadszor, "A környezetmegőrzés minimális szintjének biztosítás[ár]a és az élőhelyek károsításának elkerülés[ér]e" irányuló kötelezettséget, valamint az e célból javasolt előírásokat, azaz a "Minimális állománysűrűség és/vagy a megfelelő állattartási rendszer", "az állandó legelők védelme", "a tájkép jellegzetességeinek megóvása", "a nem kívánt növények elszaporodásának megakadályozása a mezőgazdasági földterületen" és "az olajfaligetek és a szőlőültetvények jó vegetatív állapotban tartása" címet viselő előírásokat illetően a Lett Köztársaság előadja, hogy arra a következtetésre jutott, hogy a tájkép jellegzetességeinek megóvására, valamint az állománysűrűségre vonatkozó előírás önálló végrehajtása nem elengedhetetlen. Úgy véli, hogy a "Minimális állománysűrűség és/vagy a megfelelő állattartási rendszer" címet viselő előírás a kölcsönös megfeleltetéssel összefüggésben nem lényeges, mivel az a mezőgazdasági üzemek és a földterületek csak egy alacsony hányadát érinti. Ezen túlmenően annak célkitűzése - azaz az állandó legelők megőrzése - Lettországban az egyik nemzeti előírásból, a jelen esetben a 269. sz. miniszteri rendelet 24.4 pontjából eredő követelmény végrehajtásával megvalósul. Márpedig az említett előírás végrehajtása ellentétes lenne az említett miniszteri rendelet célkitűzéseivel és kedvezőtlen hatással járna az állandó legelők védelmére irányuló követelmény tiszteletben tartására. Ennélfogva a Lett Köztársaság kihasználta azt, hogy az 1782/2003 rendelet felhatalmazása alapján meghatározhatott az állandó legelők megőrzésére alkalmas másik rendszert. Végezetül a "Vetésforgó", a "Minimális talajborítás" és "A táj jellegzetességeinek megtartása" címet viselő előírások nem fontosak a nemzeti kontextusban, míg a "Minimális állománysűrűség és/vagy a megfelelő állattartási rendszer" címet viselő előírás célkitűzései ugyanúgy megvalósultak megfelelő rendszer - jelesül a kaszálással kapcsolatos minimumfeltételek - meghatározásával.

34 Negyedszer, a Lett Köztársaság emlékeztet az 1782/2003 rendelet IV. mellékletében meghatározott problémák hatékony megoldásának fontosságára, amit nem lehet garantálni a szóban forgó előírások puszta végrehajtásával, mivel azokat ténylegesen érvényesíteni is kell. Márpedig éppen a nemzeti kontextust közelről ismerő nemzeti hatóságok azok, amelyek a legalkalmasabbak arra, hogy a lehető leghatékonyabban elérjék az 1782/2003 rendelet célkitűzéseit. Ez - az említett rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében előírt eltérés létjogosultságának megfelelően - magában foglalja a tagállamok azon lehetőségét, hogy az abban szereplő előírásoknak csupán egy részét vezessék be.

35 A Lett Köztársaság ebből azt a következtetést vonja le, hogy megoldotta az 1782/2003 rendelet IV. mellékletében meghatározott problémákat, és megvalósította az ott előírt célkitűzéseket, és e problémák mindegyike tekintetében a nemzeti kontextusnak megfelelően meghatározta az említett rendelet által javasolt előírások közül a leginkább megfelelőket és leghatékonyabbakat.

36 A Lett Köztársaság hozzáfűzi, hogy a Bizottság csak 2009. szeptember 15-én jelentette ki, hogy az 1782/2003 rendelet IV. mellékletében meghatározott valamennyi előírás kötelező. Emellett a Bizottság és a lett hatóságok között folytatott levélváltásból kitűnik, hogy a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó, Lettországban végrehajtott bizonyos előírásokkal kapcsolatban a Bizottság úgy vélte, hogy azokat alkalmazni kell, míg mások - köztük a "Talajmegtartó teraszos művelésre" vonatkozó előírás - esetében a Lett Köztársaságéval ellentétes álláspontot képviselt. Ezen utóbbi ebből még inkább azt a következtetést vonta le, hogy nem kötelező valamennyi előírás alkalmazása. A Bizottságnak az 1782/2003 rendelet alkalmazásával kapcsolatos következetlen megközelítése egyébként ellentétes a bizalomvédelem elvével. A 2008-ban és 2009-ben bevezetett lett előírásokkal kapcsolatban a Bizottság fellépésének 2009 decemberéig tapasztalt hiánya jelzi, hogy a Lett Köztársaság jogosan bízhatott abban, hogy mindezen időpontig az uniós jognak megfelelően járt el.

37 A fentiekre tekintettel a Lett Köztársaság úgy véli, hogy nem sértette meg az 1782/2003 és a 73/2009 rendelet rendelkezéseit, valamint hogy a Bizottság nem rendelkezett jogalappal arra, hogy vele szemben pénzügyi korrekciót alkalmazzon.

38 A Bizottság válasza szerint az 1782/2003 rendelet semmiféle mérlegelési jogkört nem biztosít a tagállamok számára a IV. mellékletben szereplő előírások kiválasztásával kapcsolatban. A nemzeti kontextusban tárgytalan előírások kivételével az ott szereplő valamennyi előírást végre kell hajtani, amit a Bizottság a kölcsönös megfeleltetésről szóló, 2007. március 29-i jelentésében egyébként már jelzett. Azzal, hogy a tagállamokra bízta az említett "minimumkövetelmények" meghatározását, az uniós jogalkotó lehetőséget biztosított számukra, hogy a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó, az említett IV. mellékletben szereplő előírások végrehajtása során figyelembe vegyék a területükön fennálló regionális különbségeket, anélkül azonban, hogy rájuk ruházta volna azt a jogot, hogy úgy döntsenek, egyáltalán nem alkalmazzák az említett előírások bizonyos részeit. A Bizottság emlékeztet arra, hogy a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és az egyes növényi kultúrák termelői részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló, 2003. január 21-i eredeti javaslata [COM(2003) 23 végleges] nem írta elő a tagállamok számára az annak biztosítására irányuló kötelezettséget, hogy megőrizzék valamennyi földterület "jó mezőgazdasági és ökológiai állapotát", mivel ez a kötelezettség az uniós jogalkotónak a jogalkotási folyamat keretében meghozott döntésén alapul. Pontosítja, hogy más tagállamokban - például Észtországban, Máltán és Hollandiában - a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozóan 2009-ben végrehajtott több előírás a földterületek viszonylag csekély részére vonatkozott. A Bizottság emellett úgy véli, hogy a "Talajmegtartó teraszos műveléssel" kapcsolatos előírásra vonatkozó álláspontja az 1782/2003 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének következetes értelmezésén alapul, "azaz azon, hogy a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó, a nemzeti kontextusban egyáltalán nem alkalmazandó előírásokat végrehajtani sem kell". Lettország egyik földrajzi sajátossága ugyanis az, hogy a természetben nincsenek teraszos művelés alá vont területek, ily módon ezt az előírást nem kell végrehajtani.

A Törvényszék álláspontja

- Előzetes észrevételek

39 E jogalap keretében azzal a kérdéssel fordultak a Törvényszékhez, hogy fennáll-e a tagállamok arra irányuló feltétlen kötelezettsége, hogy végrehajtsák az 1782/2003 rendelet IV. mellékletében és a 73/2009 rendelet III. mellékletében szereplő valamennyi előírást. E kérdés állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelő megválaszolása céljából el kell végezni a vitatott rendelkezések szó szerinti, rendszertani, teleológiai és történeti értelmezését. Ebben az összefüggésben figyelemmel kell lenni arra, hogy az uniós jogi szövegeket több nyelven készítik el, és hogy valamennyi nyelvi változat egyaránt hiteles, ami szükségessé teheti a nyelvi változatok összehasonlítását (lásd ebben az értelemben: 2015. december 11-iFinnország kontra Bizottság ítélet, T-124/14, EU:T:2015:955, 24. és 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40 Ebben a kérdésben elöljáróban pontosítani kell, hogy az 1782/2003 és a 73/2009 rendelet rendelkezései - jellegüknél fogva - az EUMSZ 288. cikk második bekezdése értelmében teljes egészében kötelezők és közvetlenül alkalmazandók a nemzeti jogrendben, és főszabály szerint nem tesznek szükségessé szigorú értelemben vett, nemzeti szintű szabályozási átültetést. Ily módon valamely rendelet közvetlen alkalmazandósága megköveteli, hogy hatálybalépésére és a jogalanyok javára vagy hátrányára való alkalmazására a nemzeti jogba átültető intézkedések nélkül kerüljön sor. Nem ez a helyzet azonban akkor, ha a szóban forgó rendelet a tagállamokra bízza, hogy maguk hozzák meg az ahhoz szükséges jogszabályi, rendeleti, közigazgatási és pénzügyi intézkedéseket, hogy az említett rendelet rendelkezései ténylegesen alkalmazhatók legyenek (lásd ebben az értelemben: 2012. június 14-iAssociation nationale d'assistance aux frontières pour les étrangers ítélet, C-606/10, EU:C:2012:348, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben ez a helyzet (lásd a lenti 41. és az azt követő pontokat), amit a felek elvi síkon nem vitatnak.

- A szó szerinti értelmezésről

41 Emlékeztetni kell arra, hogy az 1782/2003 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

"[...] A tagállamok a IV. mellékletben kialakított keret alapján [...] meghatározzák a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó minimumkövetelményeket, figyelembe véve az érintett területek olyan egyedi sajátosságait, mint a talaj- és az éghajlati viszonyok, a meglévő gazdálkodási rendszerek, a földhasználat, a vetésforgó, gazdálkodási gyakorlat és a mezőgazdasági üzemszerkezet. [...]"

42 A 73/2009 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének releváns része alapvetően hasonló szöveggel bír, attól eltekintve, hogy "IV. melléklet" helyett "III. mellékletre" hivatkozik.

43 A "meghatározni" ige kijelentő módban történő alkalmazása - különösen az angol ("shall define") és a portugál ("devem definir") változatban - jelzi, hogy kötelezettség áll fenn "a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó minimumkövetelmények[nek]" az 1782/2003 rendelet "IV. melléklet[é]ben kialakított keret alapján" való megállapítására. Amint azt a Bizottság előadja, az ezek meghatározására irányuló kötelezettség célja tehát, hogy a tagállam - az említett mellékletben szereplő előírások figyelembevételével - "minimumkövetelményeket" megállapító, általános hatályú szabályokat fogadjon el. A Bíróság ugyanis ebből azt a következtetést vonta le, hogy noha e követelmények meghatározása során a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az említett mellékletet, ez a melléklet általános fogalmak és kifejezések alkalmazása útján bizonyos mérlegelési mozgásteret enged számukra az említett követelmények konkrét meghatározását illetően (lásd analógia útján: 2009. július 16-iHorvath-ítélet, C-428/07, EU:C:2009:458, 25. és 26. pont). Ebből következik, hogy a tagállamoknak a szabályozási tevékenység útján történő meghatározásra irányuló kötelezettsége egyrészről maga után vonja az 1782/2003 rendelet IV. mellékletében szereplő valamennyi előírás "tiszteletben tartására" irányuló kötelességüket, másrészről pedig, hogy az szorosan kapcsolódik az e követelményeknek az említett előírások alapján való meghatározása tekintetében fennálló bizonyos fokú mozgásterükhöz, mivel ezek az előírások olyan általános fogalmakon és kifejezéseken alapulnak, amelyek konkrét végrehajtása szükségszerűen magában foglalja egyfajta mérlegelési jogkör fennállását (lásd analógia útján: Trstenjak főtanácsnok Horvath-ügyre vonatkozó indítványa, C-428/07, EU:C:2009:47, 28. és 58. pont).

44 Mindazonáltal sem az 1782/2003 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének szövegéből, sem a Bíróság fent említett ítélkezési gyakorlatából nem következik az, hogy a tagállamoknak adott esetben lehetőségük van arra, hogy a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó bizonyos előírásokat egyáltalán ne hajtsák végre. A Bíróság ugyanis - annak megállapításával, hogy a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó előírásokkal kapcsolatos minimumkövetelmények meghatározása során a tagállamoknak "tiszteletben kell tartaniuk" a IV. mellékletet - e melléklet teljes egésze, azaz az ott szereplő előírások összessége kötelező jellegének elismerésére szorítkozott, anélkül, hogy többek között szövegük vagy pontosságuk foka alapján különbséget tett volna közöttük. Márpedig tekintettel e rendelet 5. cikke (1) bekezdésének az ugyanezen kérdéssel kapcsolatos pontatlanságára, kötelező jellegüknek, valamint meghatározásukat és konkrét végrehajtásukat illetően a tagállamok számára meghagyott mérlegelési jogkör terjedelmének meghatározása céljából külön-külön kell vizsgálni az egyes előírásokat. A különbségtételnek ezt a szükségességét megerősíti, hogy e rendelet 5. cikkének (1) bekezdése "az érintett területek egyedi sajátosságaira" hivatkozik, amelyekkel kapcsolatban ez a rendelkezés a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó előírások ("figyelembe véve") meghatározását szolgáló releváns kritériumok ("mint a talaj- és az éghajlati viszonyok, a meglévő gazdálkodási rendszerek, a földhasználat, a vetésforgó, a gazdálkodási gyakorlat és a mezőgazdasági üzemszerkezet) példáinak a pusztán nem kimerítő jellegű listáját tartalmazza, ami miatt a "vetésforgóhoz" hasonló említett kritériumokat az említett IV. melléklet részben szó szerint átveszi.

45 Ezért a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó egyes vitatott előírások tekintetében azt kell külön-külön vizsgálni, hogy azok - a belső jogrendben való végrehajtásuk szükségességét illetően - magukban foglalják-e a tagállam mérlegelési jogkörét.

46 Először is a "Minimális talajborítás" címet viselő előírást illetően meg kell állapítani, hogy ezen előírás szövegében semmi nem enged az előírás tagállamok általi végrehajtásának opcionális jellegére következtetni. Tekintettel a fenti 43. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra, el kell ismerni annak elvi kötelező jellegét, anélkül hogy ez előrevetítené azon kérés eldöntését, hogy a tagállam adott esetben igazolhatja-e végrehajtásának elmulasztását (lásd a lenti 64-66. pontot). Ezt a következtetést közvetetten megerősíti, hogy a 73/2009 rendeletnek - az 1782/2003 rendelet IV. mellékletének helyébe lépő - III. melléklete a "Minimális talajborítást" kifejezetten a "Kötelező előírások" körébe sorolja.

47 Másodszor az "adott esetben a vetésforgóra vonatkozó előírásokat" illetően az "adott esetben" kifejezésnek a valamennyi hiteles nyelvi változatban való alkalmazása már önmagában a tagállamok ezek végrehajtásával kapcsolatos mérlegelési jogkörének elismerését vonja maga után. Ez a kifejezés ugyanis azt vonja maga után, hogy a tagállam csak akkor köteles ezen előírásokat végrehajtani, ha elismeri azoknak a saját mezőgazdasági földterületei tekintetében fennálló relevanciáját, az 1782/2003 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése értelmében figyelembe véve "az érintett területek egyedi sajátosságait". Ezt a következtetést egyfelől közvetetten megerősíti, hogy a 73/2009 rendelet III. melléklete a "Vetésforgóra vonatkozó előírásokat" kifejezetten az "Opcionális előírások" közé sorolja. Másfelől ennek nem mond ellent a "vetésforgónak" az 1782/2003 rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében és (3) preambulumbekezdésének végén történő kifejezett megemlítése, mivel annak megemlítése csupán a IV. mellékletben meghatározott kötelező vagy nem kötelező előírások meghatározása tekintetében releváns kritériumok példáit felsoroló nem kimerítő lista ("mint") részét képezi (lásd a fenti 44. pontot).

48 Harmadszor a "Minimális állománysűrűség és/vagy a megfelelő állattartási rendszer" címet viselő előírást illetően, már annak szövegéből kitűnik, hogy a tagállam nem feltétlen köteles a "minimális állománysűrűségre" vonatkozó szabályozást megállapítani, hanem alternatív lehetősége van ("és/vagy") másik "megfelelő állattartási rendszer" előírására, amely lehetőséget a jelen ügyben a Lett Köztársaság hangsúlyoz. A fenti 47. pontban a "Vetésforgóra vonatkozó előírásokkal" kapcsolatban kifejtettekhez hasonlóan ezt az értelmezést közvetetten megerősíti a 73/2009 rendelet III. melléklete, amely a "Minimális állománysűrűség és/vagy a megfelelő állattartási rendszer" előírást kifejezetten az "Opcionális előírások" közé sorolja.

49 Negyedszer "A táj jellegzetességeinek megtartása" címet viselő előírást illetően elegendő a fenti 46. pontban az annak megállapítása céljából kifejtett megfontolásokra hivatkozni, hogy az említett norma a fenti 43. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében kötelező, amit közvetetten alátámaszt az, hogy a 73/2009 rendelet III. melléklete azt kifejezetten "Kötelező előírásként" sorolja be, anélkül hogy ez előrevetítené azon kérés eldöntését, hogy a tagállam adott esetben igazolhatja-e végrehajtásának elmulasztását (lásd a lenti 64-66. pontot).

50 A fenti értékelések megfelelően alkalmazandók a 73/2009 rendelet 6. cikke (1) bekezdése első és második mondatának, valamint az ugyanezen rendelet III. mellékletében szereplő megfelelő előírásoknak a szó szerinti értelmezésére. E rendelkezés első és második mondatának szövege ugyanis alapvetően hasonló. Egyebekben a fenti 46-49. pontban meghatározottaknak megfelelően e rendelet III. melléklete kifejezetten megállapítja ezen előírások akár kötelező, akár fakultatív jellegét.

51 Ennélfogva a vitatott rendelkezések szó szerinti értelmezése azt jelzi egyfelől, hogy a Lett Köztársaság főszabály szerint jogosult volt a "Vetésforgóra vonatkozó előírások" és a "Minimális állománysűrűség" címet viselő előírás végrehajtásától eltekinteni, másfelől pedig, hogy a "Minimális talajborítás" és "A táj jellegzetességeinek megtartása" címet viselő előírásokat köteles volt végrehajtani.

- A rendszertani és teleologikus értelmezésről

52 Rendszertani és teleologikus szempontból figyelembe kell venni az 1782/2003 rendelet 5. cikkének (1) bekezdésével elérni kívánt célkitűzéseket, amelyekre többek között e rendelet (3) preambulumbekezdése hivatkozik, amely preambulumbekezdésre tekintettel ezen előbbi rendelkezést értelmezni kell (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2014. június 12-iAscendi Beiras Litoral e Alta, Auto Estradas das Beiras Litoral e Alta ítélet, C-377/13, EU:C:2014:1754, 48. és 49. pont; 2015. november 26-iTotal Waste Recycling ítélet, C-487/14, EU:C:2015:780, 38. és 39. pont). Ez a preambulumbekezdés tartalmazza többek között a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó előírások célkitűzését, amely "[a] mezőgazdasági földterület termelésből való kivonásának megakadályozás[ár]a, valamint jó mezőgazdasági és ökológiai állapotának fenntartás[ár]a" irányul. Ez a célkitűzés magából az 5. cikk (1) bekezdéséből is kitűnik, amennyiben az a tagállamok azon kötelezettségére utal, hogy meg kell határozniuk "a IV. mellékletben kialakított keret alapján nemzeti vagy regionális szinten [...] a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó minimumkövetelményeket, figyelembe véve az érintett területek olyan egyedi sajátosságait, mint a talaj- és az éghajlati viszonyok, a meglévő gazdálkodási rendszerek, a földhasználat, a vetésforgó, a gazdálkodási gyakorlat és a mezőgazdasági üzemszerkezet".

53 Márpedig önmagában a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó előírások által elérni kívánt célkitűzéseknek a meghatározása nem jelzi egyértelműen és pontosan, hogy végre kell-e hajtani az említett előírások összességét, vagy sem, főként abban az esetben, ha a tagállam úgy véli, hogy figyelemmel "az érintett területek egyedi sajátosságaira", nem követi a földterületek "jó mezőgazdasági és ökológiai állapotban" tartására irányuló célkitűzést.

54 Az 1782/2003 rendelet (3) preambulumbekezdéséből azonban az is kitűnik, hogy "indokolt egy közösségi keretrendszer létrehozása, amelyből a tagállamok átvehetnek egyes előírásokat, figyelembe véve az érintett területek olyan egyedi sajátosságait". A "pouvoir" igének [ható képző] vagy más hasonló kifejezésnek az említett preambulumbekezdés valamennyi nyelvi változatában való alkalmazását lehetne akként értelmezni, hogy elismeri a tagállamnak az említett uniós keretben meghatározott előírások kiválasztásával kapcsolatos bizonyos mérlegelési jogkörét. Emellett emlékeztetni kell arra, hogy az 1782/2003 rendelet 5. cikkének (1) bekezdését - amely pontatlan ebben a kérdésben - e rendelet (3) preambulumbekezdésének tükrében kell értelmezni (lásd a fenti 52. pontot).

55 Így az 1782/2003 rendelet (3) preambulumbekezdéséből persze lehet arra következtetni, hogy a tagállam olyan mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amely lehetővé teszi számára annak eldöntését, hogy az ugyanezen rendelet IV. mellékletében szereplő bizonyos előírásokat nem hajtja végre, amennyiben úgy véli, hogy azok nem relevánsak nemzeti kontextusában, vagy akár alkalmazhatatlanok "az érintett területek egyedi sajátosságai" miatt, ekként pedig alkalmatlanok az említett rendelet célkitűzéseinek elérésére. Ez az érvelés azonban sértheti a fenti 46. és 49. pontjában szereplő, a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó előírások világos szövegét, amely előírásokat - az uniós jogalkotó egyértelmű szándéka szerint - mindenesetre tiszteletben kell tartani és végre kell hajtani. Ráadásul ez az olvasat az egyetlen, amely megfelel a Bíróság által adott, a fenti 43. pontban felidézett értelmezésnek, amely szerint a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az 1782/2003 rendelet IV. mellékletét, ekként pedig - főszabály szerint - az abban szereplő előírásokat.

56 Következésképpen a rendszertani és a teleológiai értelmezés a szóban forgó rendelkezések azon értelmezését tűnik megerősíteni, amely szerint az 1782/2003 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése mérlegelési jogkörrel ruházza fel a tagállamokat a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó bizonyos előírások kiválasztását illetően, az említett előírások összessége tekintetében azonban nem (lásd a fenti 43. pontban említett ítélkezési gyakorlatot). Az említett előírások kötelező jellege vagy annak hiánya ugyanis ily módon - végső soron - azok szövegétől függ (lásd a fenti 46-49. pontot).

57 Ez az értékelés, megfelelően a 73/2009 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének, a rendelet III. mellékletével összefüggésben értelmezett első mondatára is érvényes, amely kifejezetten különbséget tesz a kötelező előírások és az opcionális előírások között (a 73/2009 rendelet (4) preambulumbekezdése).

- A történeti értelmezésről

58 Amint arra a Bizottság hivatkozik, a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és az egyes növényi kultúrák termelői részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló, 2003. január 21-i eredeti javaslatának [COM(2003) 23 végleges] 5. cikke annak előírására korlátozódott, hogy "[a] tagállamok a IV. mellékletben meghatározott keret alapján meghatározzák a jó mezőgazdasági állapotot".

59 E tekintetben az említett javaslat (3) preambulumbekezdése a következőket mondta ki:

"A földterületek jó mezőgazdasági állapotának fenntartása céljából számos terület tekintetében előírásokat kell megállapítani, amely területekkel kapcsolatban jelenleg nem léteznek előírások. Ezen előírásoknak arra a jelenlegi jó gazdálkodási gyakorlatra kell alapulniuk, függetlenül attól, hogy azt megelőzik-e tagállami rendelkezések, vagy sem. Ezért indokolt egy közösségi keretrendszer létrehozása, amelyből a tagállamok átvehetnek egyes előírásokat, figyelembe véve az érintett területek olyan egyedi sajátosságait, mint a talaj- és az éghajlati viszonyok, valamint a meglévő gazdálkodási rendszerek (földhasználat, vetésforgó, gazdálkodási gyakorlat) és mezőgazdasági üzemszerkezetek."

60 A Bizottság tehát jogosan állítja, hogy ez a javaslat nem kötelezte a tagállamokat a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó előírások összességének végrehajtására. Egyrészről ugyanis az említett javaslat 5. cikke nem említett "minimumkövetelményeket", hanem kizárólag a "jó mezőgazdasági állapot" államok általi meghatározását; másrészről a javaslat (3) preambulumbekezdése - amelyre tekintettel az említett cikket értelmezni kellett - kiemelte a tagállamoknak "az érintett területek egyedi sajátosságait figyelembe vevő előírások" kiválasztásával kapcsolatos mérlegelési jogkörét, mindezt pedig csupán az előírások közösségi keretére való "hivatkozással". Az említett preambulumbekezdés egyébként már tartalmazta azt a fordulatot, amely szerint "a tagállamok átvehetnek egyes előírásokat", amely fordulatot bármely okból is, de az 1782/2003 rendelet (3) preambulumbekezdésének végleges változata megtartott. Márpedig ez a körülmény önmagában jelzi, hogy az említett rendelet végleges változatában - amelynek szövegét jelentősen módosították - ez a fordulat nem szükségszerűen azt hivatott jelezni, hogy a tagállam a IV. mellékletben szereplő előírások kiválasztásával kapcsolatban mérlegelési jogkörrel rendelkezik (lásd a fenti 55. pontot).

61 E megfontolásokból következik, hogy a történeti értelmezés is azt tűnik megerősíteni, hogy a tagállam - főszabály szerint - köteles a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó valamennyi előírást végrehajtani, azok kivételével, amelyek szövege ennek ellenkezőjére utal.

- Végkövetkeztetés

62 A fenti megfontolások összességére tekintettel a Törvényszék úgy véli, hogy az 1782/2003 rendelet 5. cikkének a rendelet IV. mellékletével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az olyan főszabály szerinti kötelezettséget ír elő a tagállam számára, hogy megfelelő, általános hatályú szabályok révén hajtsa végre az említett mellékletben kifejtett valamennyi előírást, többek között az "[adott esetben] a vetésforgóra vonatkozó előírások" és a "Minimális állománysűrűség és/vagy a megfelelő állattartási rendszer" címet viselő előírások kivételével. Ez az értékelés még inkább vonatkozik megfelelően a 73/2009 rendelet 6. cikkének e rendelet III. mellékletével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésére, amely - ezen értelmezésnek megfelelően - kifejezett különbséget tesz a kötelező és az opcionális előírások között.

63 Ebből - anélkül, hogy vizsgálni kellene a lett hatóságok által a végrehajtás hiányára vonatkozóan előterjesztett érvek megalapozottságát - egyrészről az következik, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor felrótta a Lett Köztársaságnak, hogy 2008-ban nem hajtotta végre az "[adott esetben] a vetésforgóra vonatkozó előírások" és a "Minimális állománysűrűség és/vagy a megfelelő állattartási rendszer" címet viselő előírásokat. Még konkrétabban a "Minimális állománysűrűség és/vagy a megfelelő állattartási rendszer" címet viselő előírást illetően elegendő megállapítani, hogy az említett hatóságok e tekintetben mind a megfelelőségi vizsgálatra vonatkozó kétoldalú eljárás, mind pedig a jelen eljárás során kifejtették azokat az okokat, amelyek miatt másik "megfelelő állattartási rendszert" választottak (lásd a fenti 33. pontot). Ezenfelül sem az iratokból, sem pedig a megtámadott határozatból - beleértve az összefoglaló jelentést -, sem a Bizottság Törvényszékhez benyújtott írásbeli beadványaiból nem tűnik ki, hogy a Bizottság értékelte-e ezen másik állattartási rendszer jellemzőit és annak a "Minimális állománysűrűség" kiváltására alkalmas jellegét, és ha igen, milyen módon, hanem a Bizottság annak előadására szorítkozott, hogy a Lett Köztársaság mindenesetre köteles volt nemzeti szinten végrehajtani az említett előírást.

64 Egyrészről a Törvényszék úgy véli, hogy a Bizottság főszabály szerint jogosult volt megkövetelni, hogy a lett hatóságok 2008-ban és 2009-ben végrehajtsák a "Minimális talajborítás" és "A táj jellegzetességeinek megtartása" címet viselő előírásokat, ily módon a Lett Köztársaság által az e végrehajtási kötelezettséggel szemben felhozott kifogásoknak nem lehet helyt adni. Ezzel összefüggésben a Bizottság egyáltalán nem volt köteles elfogadni az említett előírások végrehajtására irányuló kötelezettségétől való eltérés tekintetében a Lett Köztársaság által előterjesztett indokolást, mivel ezt az indokolást nem alapíthatták sem az 1782/2003 rendelet szövegére, sem a fenti 43. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra, sem e rendeletnek a mezőgazdasági földterület termelésből való kivonásának megakadályozására, valamint jó mezőgazdasági és ökológiai állapotának fenntartására irányuló célkitűzéseire (az 1782/2003 rendelet (3) preambulumbekezdése).

65 Ugyanis még annak feltételezése esetén is, hogy - az érintett tagállam szerint - a szóban forgó földterületek vagy területek már önmagukban az említett célkitűzéseknek többé-kevésbé megfelelő jellemzőkkel rendelkeztek, ekként pedig a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó előírásokat tárgytalanná, illetve végrehajtásukat aránytalanná tették, önmagában ez a körülmény - a jogbiztonság elvére és a fenti 40. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel - nem menti fel a tagállamot az említett rendelet releváns rendelkezéseinek a megfelelő nemzeti szabályozás révén történő végrehajtására irányuló kötelezettségétől. Ez nem változtat azon, hogy a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó előírásokra jellemző általános és pontatlan kifejezések révén a tagállam számára biztosított mérlegelési jogkör gyakorlása során a tagállam ezeket oly módon változtathatja és pontosíthatja, hogy azok igazodjanak a "nemzeti kontextushoz". Ezzel szemben végrehajtásuktól nem tekinthet el teljes mértékben.

66 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy többek között az összefoglaló jelentésben a Bizottság ragaszkodott a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó vitatott előírások megfelelő nemzeti szabályozás révén történő végrehajtásához, tette ezt azzal az indokkal is, hogy a nemzeti szabályoknak lehetővé kell tenniük az ellenőrzéseket és - az előírások tiszteletben tartásának elmulasztása esetére - a szankciókat. Emellett a "Minimális talajborítás" és "A táj jellegzetességeinek megtartása" címet viselő előírásokat illetően a Lett Köztársaság elismerte, hogy földterületeinek legalábbis egy kisebb részét érintették az említett előírások, azok végrehajtása azonban emiatt aránytalan lenne. Tekintettel ugyanakkor az ellenőrzéssel és a szankciókkal kapcsolatos alapvető követelményre, az említett előírások végrehajtása teljes elmulasztásának igazolása céljából a Lett Köztársaság nem hivatkozhat állítólagos mérlegelési jogkörére vagy az arányosság elvére. Ily módon - a fenti 40. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel - a Bizottság jogosan ragaszkodott ezen előírások végrehajtásához, még ha ez csupán az ellenőrzésre és a szankciókra vonatkozó teljes körű és hatékony rendszer létrehozására irányult is.

67 Végezetül a Lett Köztársaság nem kérdőjelezheti meg ezt az értékelést, illetve nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvének megsértésére azt állítva, hogy a Bizottság különösen azt fogadta el, hogy a Lett Köztársaság eltekintsen a "Talajmegtartó teraszos művelésre" vonatkozó előírás végrehajtásától. A fenti 65. és 66. pontban kifejtett megfontolások sérelme nélkül ugyanis, figyelemmel a talajmegtartó teraszok Lettországban tapasztalható teljes hiányára, ezen előírás végrehajtásával kapcsolatban nem bizonyult szükségesnek az ellenőrzés. Mindenesetre tekintettel az elszámolási eljárás során folytatott levélváltásra, valamint a Bizottság szolgálatainál kialakított egyhangú, ezzel ellentétes álláspontokra, a lett hatóságok nem hivatkozhatnak arra, hogy olyan értelmű pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó ígéreteket kaptak (lásd ebben az értelemben: 2010. június 18-iLuxembourg kontra Bizottság ítélet, T-549/08, EU:T:2010:244, 71. pont; 2012. szeptember 27-iApplied Microengineering kontra Bizottság ítélet, T-387/09, EU:T:2012:501, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), hogy a Bizottság elfogadná a "Minimális talajborítás" és "A táj jellegzetességeinek megtartása" címet viselő előírások végrehajtásának hiányát. Éppen ellenkezőleg: a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatra figyelemmel ennek elfogadása olyan jogilag meg nem alapozott igazgatási gyakorlatot alakíthatott volna ki, amely soha nem keletkeztethetett volna jogos elvárást a jogalanyok, köztük valamely tagállam számára. Ebből következik, hogy a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó e két előírást illetően a Lett Köztársaság hiába próbálta kérni és igazolni az azok végrehajtására irányuló kötelezettség alóli eltérést, mivel a Bizottság jogszerűen köteles volt azt elutasítani. Ily módon ennyiben a megtámadott határozat nem jogszerűtlen.

68 Ennélfogva a fenti megfontolások összességére tekintettel helyt kell adni az első jogalapnak azon részében, amelyben az "[adott esetben] a vetésforgóra vonatkozó előírások" és a "Minimális állománysűrűség és/vagy a megfelelő állattartási rendszer" címet viselő előírásra vonatkozik, el kell azonban utasítani abban a részében, amelyben a "Minimális talajborítás" és "A táj jellegzetességeinek megtartása" címet viselő előírásra vonatkozik.

A második, a pénzügyi korrekciók téves kiszámítására alapított jogalapról

A felek érvei

69 Második jogalapjában a Lett Köztársaság azt rója fel a Bizottságnak, hogy téves pénzügyi korrekciót alkalmazott, amelynek összege nem tartja tiszteletben az arányosság elvét. Az AGRI-2005-64043. sz. dokumentumból kitűnik, hogy a pénzügyi korrekcióknak arányosaknak kell lenniük az alapoknál felmerült kockázattal, valamint hogy az említett kockázatot a szankciók alkalmazásának elmulasztásából eredő vagyoni kár kockázata alapján értékelik. A Bizottság azonban sem a lett hatóságokkal folytatott többszöri kommunikáció keretében - különösen a 2010. november 26-i levélben (1.3 pont) és a 2013. február 25-i levélben (4. pont) -, sem az összefoglaló jelentésben nem pontosította, hogy az alapoknál milyen kockázat merült fel. Márpedig a Törvényszék a 2008. szeptember 10-iFranciaország kontra Bizottság ítéletben (T-370/05, EU:T:2008:328, 81. pont) már megállapította, hogy értékelni kell a közösségi finanszírozási határérték túllépésének az EMOGA-nál felmerült tényleges kockázatát, valamint hogy ebben az ügyben az említett határérték túllépésének kockázata rendkívül alacsony volt, ekként pedig nem állt fenn ténylegesen. A jelen ügyben is ez a helyzet. Ennélfogva a vitatott pénzügyi korrekciók észszerűtlenek és aránytalanok.

70 Egyebekben a Lett Köztársaság lényegében azzal érvel, hogy a Bizottság jogszerűtlenül alkalmazta annak ellenére az átalánymegközelítést, hogy a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó előírások végrehajtásának elmulasztásával összefüggésben felmerült tényleges kockázatok értékelése lehetséges volt. A VI/5330/97. sz. dokumentum előírja, hogy átalánykorrekciókat csak akkor lehet előirányozni, ha a vizsgálat során szolgáltatott információk nem teszik lehetővé az ellenőr számára, hogy az extrapolációból kiindulva megállapítsa a veszteséget. Márpedig a Lett Köztársaság több alkalommal - többek között a 2012. november 6-i levelében - nyújtotta a különösen a 2008-ban és 2009-ben elmulasztott követelményekkel esetlegesen érintett gazdaságok számára, az érintett gazdaságok földterületeinek méretére, valamint a támogatások becsült összegére vonatkozó összes szükséges információt, amelyet fel lehetett volna használni az alapoknál felmerült kockázatok kiszámítása során. A Bizottság azonban nem vette figyelembe az említett információkat, és nem is szolgált pontos indokolással arra nézve, hogy ezt miért nem tette meg, ekként pedig a VI/5330/97. sz. dokumentumot is megsértette. Ezen túlmenően, a Bizottság azzal, hogy elmulasztotta helyesen értékelni a lett hatóságoknak az alapoknál felmerült pontos pénzügyi kockázat kiszámításával kapcsolatos érveit - anélkül, hogy erre egyértelmű indokokkal szolgált volna -, megsértette a "megfelelő ügyintézés elvét", amely megköveteli, hogy a hatáskörrel rendelkező intézmény gondosan és pártatlanul vizsgálja meg az adott ügy minden lényeges elemét. A jelen ügyben a Bizottság nem tekinthetett volna el e kockázat pontos kiszámításától, amelyre vonatkozóan az ellenkérelem A.17. mellékletében saját számítással szolgál.

71 A Bizottság lényegében azt válaszolja, hogy a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó, szóban forgó előírások és más releváns kritériumok végrehajtásának hiányában nem lehetett kiszámítani az alapoknál felmerült konkrét veszteségeket. A Lett Köztársaság által előterjesztett hipotetikus számítás tehát nem ellenőrizhető. Így az AGRI-2005-64043. sz. dokumentum értelmében a Bizottság a 2008-as bejelentési évre 5%-os, a 2009-es bejelentési évre pedig 2%-os átalánykorrekciókat alkalmazott.

A Törvényszék álláspontja

72 Második jogalapjában a Lett Köztársaság lényegében azt rója fel a Bizottságnak, hogy a vitatott átalánykorrekciók kiszámításával összefüggésben megsértette egyrészt az arányosság elvét és az AGRI-2005-64043. sz. dokumentum releváns rendelkezéseit (első rész), másrészt pedig a VI/5330/97. sz. dokumentumban megállapított követelményeket és " megfelelő ügyintézés" elvét (második rész).

73 Az első részt illetően meg kell állapítani, hogy az AGRI-2005-64043. sz. dokumentum nemcsak pontosabb rendelkezéseket ír elő a VI/5330/97. sz. dokumentumban megállapítottaknál, amennyiben pontosan tartalmazza a jelen ügy szempontjából releváns kölcsönös megfeleltetés keretében alkalmazható pénzügyi korrekciókat, hanem az arányosság elvének ebben a konkrét keretben való végrehajtására is irányul. Márpedig a Lett Köztársaság nem kérdőjelezi meg az AGRI-2005-64043. sz. dokumentumnak különösen az arányosság elvére tekintettel fennálló jogszerűségét, ily módon elegendő, ha a Törvényszék azt vizsgálja, hogy a Bizottság tiszteletben tartotta-e azokat a szabályokat, amelyeket az említett dokumentum alapján magára nézve kötelezőnek fogadott el. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság, azáltal hogy külső joghatás kiváltására irányuló, az AGRI-2005-64043. sz. dokumentumhoz hasonló igazgatási magatartási szabályokat fogad el, és azoknak a közzétételével vagy közlésével a tagállamok felé kijelenti - amint az a jelen ügyben történt -, hogy a továbbiakban e szabályokat fogja alkalmazni az azok által érintett esetekre, korlátozza magát mérlegelési jogköre gyakorlásában, e szabályoktól pedig nem térhet el, ellenkező esetben ugyanis adott esetben az általános jogelveknek - mint az egyenlő bánásmód, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének - a megsértése címén felelősségre lehet vonni (lásd ebben az értelemben: 2011. szeptember 9-iGörögország kontra Bizottság ítélet, T-344/05, nem tették közzé, EU:T:2011:440, 192. pont; 2013. szeptember 16-iSpanyolország kontra Bizottság ítélet, T-3/07, nem tették közzé, EU:T:2013:473, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2014. július 10-iGörögország kontra Bizottság ítélet, T-376/12, EU:T:2014:623, 106. pont).

74 Ily módon az AGRI-2005-64043. sz. dokumentum az "Általános elvek" cím alatt az arányosság elvére való hivatkozással lényegében kifejti, hogy a pénzügyi korrekcióknak arányosaknak kell lenniük az alapoknál felmerült kockázattal, figyelemmel arra, hogy a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos előírások nem támogathatósági szabályokat képeznek, hanem a szankciók alapját képezik. Ennélfogva az alapoknál felmerült kockázatot - főszabály szerint - nem a nem támogatható kiadások kockázata, hanem a szankciók alkalmazásának elmulasztásából eredő pénzügyi veszteség kockázata alapján fogják értékelni. Ugyanezen cím alatt a Bizottság kinyilvánítja azon szándékát, hogy pénzügyi átalánykorrekciókat fog alkalmazni a kölcsönös megfeleltetési rendszer hiányosságaival összefüggésben is.

75 A pénzügyi korrekciókat illetően az AGRI-2005-64043. sz. dokumentum 3.1 pontja többek között az alábbi korrekciós mértékeket írja elő:

- Amennyiben a kölcsönös megfeleltetés rendszerében lefolytatott egy vagy több másodlagos ellenőrzés alkalmazásával kapcsolatban mulasztásokat állapítanak meg, 2%-os korrekciót kell alkalmazni. [...]

- Amennyiben a kölcsönös megfeleltetés keretében tiszteletben tartandó, valamely jogi aktusban [...] vagy előírásban (lásd az [...] [1782/2003] rendelet IV. mellékletét) megállapított kötelezettségeket ellenőrzik ugyan[,] az ellenőrzéseknek a szabályozásban vagy a jogszabályban megkövetelt számát, gyakoriságát vagy szigorúságát azonban nem tartják tiszteletben (a [...] jó mezőgazdasági és ökológiai állapot estében), illetve amennyiben ezek az ellenőrzések nem eredményezik szankciók alkalmazását, 5%-os korrekciót kell alkalmazni.

- [...]"

76 A Lett Köztársaság nem bizonyította, hogy a jelen ügyben a vitatott átalánykorrekciók meghatározásakor a Bizottság nem tartotta volna tiszteletben a fent említett rendelkezéseket, ekként pedig az arányosság elvét.

77 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az első jogalap keretében a Lett Köztársaság a vitatott átalánykorrekciók jogszerűségének lényegében azon az alapon történő vitatására szorítkozik, hogy a Bizottság tévesen rótta fel neki, hogy nem hajtotta végre az 1782/2003 rendelet IV. mellékletében említett előírásokat. Ezenfelül az AGRI-2005-64043. sz. dokumentum 3.1 pontjának második francia bekezdésében szereplő rendelkezésekből egyértelműen kitűnik, hogy a Bizottság úgy véli, jogszerűen alkalmaz 5%-os átalánykorrekciót akkor, ha a kölcsönös megfeleltetés keretében tiszteletben tartandó, az 1782/2003 rendelet IV. mellékletének értelmében vett valamely előírásban megállapított kötelezettségeket "ellenőrzik ugyan[,] az ellenőrzéseknek a szabályozásban vagy a jogszabályban megkövetelt számát, gyakoriságát vagy szigorúságát azonban nem tartják tiszteletben [...], illetve amennyiben ezek az ellenőrzések nem eredményezik szankciók alkalmazását".

78 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy tekintettel a többek között a "Minimális talajborítás" és "A táj jellegzetességeinek megtartása" címet viselő előírások (lásd a fenti 68. pontot) lett hatóságok általi végrehajtásának, ekként pedig az ezen előírások tiszteletben tartása esetleges elmulasztásának az említett hatóságok általi ellenőrzésének és szankcionálásának teljes hiányára, a 2008-as bejelentési év tekintetében szükségszerűen teljesültek a fent hivatkozott rendelkezés feltételei. A fentieknek megfelelően ugyanis az 5%-os átalánykorrekció alkalmazásának igazolása céljából, a Bizottság az összefoglaló jelentésben pontosította, hogy 2008-ban a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó tíz előírás közül négyet - köztük a fent említett kettőt - nem határozták meg és nem is ellenőrizték, ami már önmagában igazolta az említett átalánykorrekciót (lásd a fenti 13. pontot). Mindenesetre a Lett Köztársaság nem vitatta, hogy a Bizottság által megkövetelt ellenőrzéseket nem hajtották végre, valamint hogy nem írtak elő és nem is alkalmaztak szankciókat.

79 E feltételek mellett a Bizottság megelégedhetett annyival, hogy az AGRI-2005-64043. sz. dokumentumból eredő, fent említett rendelkezések szerinti kritériumokra hivatkozik és megállapítja a szóban forgó előírások végrehajtásának és ellenőrzésének teljes hiányát, anélkül, hogy köteles lett volna értékelni és kifejteni az alapoknál felmerült kockázat mértékét. Ezt a megállapítást közvetetten megerősíti az AGRI-2005-64043. sz. dokumentum 3.2 pontja "A kockázat mértékének értékelése" cím alatt, amely kimondja, hogy amennyiben a tagállam által bevezetett ellenőrzési rendszer hiányos, lehetetlen egyértelműen megállapítani a nem alkalmazott szankciókra vonatkozó, különféle releváns mértékek jelentőségét, valamint hogy az átalánykorrekciók célja e nehézségnek standard szintű korrekciós mértékek alkalmazásával történő orvoslása. Ebben az összefüggésben - e rendelkezés célkitűzésének megfelelően - a Bizottság helytállóan hivatkozik arra, hogy a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó bizonyos előírások végrehajtásának teljes hiánya esetén egyáltalán nem tudná kiszámítani az alapoknál jelentkező konkrét veszteségeket.

80 Ezt az értékelést nem kérdőjelezi meg, hogy a 2009-es bejelentési évre vonatkozóan a Bizottság a pusztán 2%-os átalánykorrekció alkalmazására szorítkozott a 73/2009 rendelet III. melléklete szerinti, szintén a "Minimális talajborítás" és "A táj jellegzetességeinek megtartása" címet viselő, a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó hasonló előírások végrehajtásának és ellenőrzésének hiányát illetően (lásd a fenti 14. pontot). Amint az ugyanis az összefoglaló jelentésből kitűnik, a Bizottság ennek a pusztán 2%-os korrekciós mértéknek az alkalmazását azzal indokolta, hogy menetközben a lett hatóságok javították a kölcsönös megfeleltetés ellenőrzésére szolgáló rendszert, ily módon az alapoknál felmerült kockázat alacsonyabb volt ebben az évben, mint a 2008-as bejelentési évben. A Lett Köztársaság a tárgyaláson mindenesetre megerősítette, hogy nem kívánja vitatni az említett ellenőrzési rendszerrel kapcsolatos mulasztások fennállását. Emellett azzal sem érvel, hogy a Bizottságnak ugyanezt a korrekciós mértéket kellett volna a 2008-as bejelentési év tekintetében is alkalmaznia, hanem pusztán kitart a felmerült kockázat konkrét kiszámításának állítólagos szükségessége mellett.

81 Ebben a kontextusban a Lett Köztársaság a 2008. szeptember 10-iFranciaország kontra Bizottság ítéletre (T-370/05, EU:T:2008:328, 81. pont) sem hivatkozhat eredményesen. E tekintetben elegendő megállapítani, hogy egyrészről ezen ítélet értelme nem egyezik meg tisztán a Lett Köztársaság által hivatkozottal, másrészről pedig az EMOGA szerinti kiadások ellenőrzésének és pénzügyi korrekcióknak egy eltérő, a jelen ügyben nem alkalmazandó rendszerére vonatkozik.

82 Ily módon amennyiben a Bizottság jogszerűen alapította a megtámadott határozatot és különösen a vitatott átalánykorrekciókat a "Minimális talajborítás" és "A táj jellegzetességeinek megtartása" címet viselő előírások végrehajtására irányuló kötelezettség tiszteletben tartásának lett hatóságok általi elmulasztására, valamint a 2008-as és 2009-es bejelentési évek során ezek ellenőrzésének hiányára, a felperes érvelésének nem lehet helyt adni.

83 Következésképpen a második jogalap első részét mint megalapozatlant kell elutasítani.

84 A második részt illetően emlékeztetni kell arra, hogy az AGRI-2005-64043. sz. dokumentum a kölcsönös megfeleltetés rendszerére alkalmazandó pénzügyi átalánykorrekciókra vonatkozó különös szabályokat tartalmaz, ily módon a VI/5330/97. sz. dokumentumban szereplő általános szabályok szükségszerűen módosulnak és pontosabbá válnak. A Lett Köztársaság tehát nem megalapozottan hivatkozik általánosságban az említett dokumentumra, ekként pedig megfelelő kifogását mint hatástalant kell elutasítani.

85 Ezenfelül - amint azt a Bizottság hangsúlyozza - meg kell állapítani, hogy a Bizottság ténylegesen figyelembe vette azokat az érveket és információkat, amelyeket a lett hatóságok a kétoldalú elszámolási eljárás során annak bizonyítása céljából terjesztettek elő, hogy a javasolt átalánykorrekciók nem igazodnak az alapoknál felmerült kockázathoz. 2013. november 11-i levelében azonban - a fenti 77. és 82. pontban kifejtett megfontolásoknak megfelelően - a Bizottság többek között azon az alapon utasította el az említett érveket és információkat, hogy lényegében 2008-ban a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó tíz előírás közül négyet nem határoztak meg, 2009-ben pedig a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó nyolc előírás közül kettőt nem határoztak meg, valamint hogy az alapoknál felmerült kockázatra vonatkozóan a lett hatóságok által benyújtott becslés nem volt megbízható (lásd a fenti 6. pontot).

86 E körülmények között a Lett Köztársaság a VI/5330/97. sz. dokumentumnak és a "megfelelő ügyintézés" elvének megsértését sem megalapozottan rója fel a Bizottságnak, így a második résznek sem lehet helyt adni.

87 Ennélfogva a második jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

A megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmekről

88 Mivel az első jogalapnak részben helyt kell adni - amennyiben a Bizottság jogszerűtlenül alapította a vitatott átalánykorrekciókat a lett hatóságoknak felrótt, az "[adott esetben] a vetésforgóra vonatkozó előírások" és a "Minimális állománysűrűség és/vagy a megfelelő állattartási rendszer" címet viselő előírások 2008-ban való végrehajtásának elmulasztásában rejlő hiányosságra -, a megtámadott határozatot teljes egészében meg kell semmisíteni.

89 A Bizottság által a tárgyaláson kifejtettekkel ellentétben ugyanis mindenesetre elegendő hangsúlyozni, hogy nem zárható ki, hogy e hiányosság figyelembevételének hiánya vagy a kizárólag a "Minimális talajborítás" és "A táj jellegzetességeinek megtartása" címet viselő előírások 2008-as és 2009-es bejelentési években történő végrehajtásának hiányára vonatkozó megállapítás fenntartása hatással lehetett volna az átalánykorrekció teljes összegének, azaz a 739393,95 eurónak a kiszámítására, amelyet a jelen keresetben kifogásolnak. Ez a következtetés többek között arra tekintettel igazolt, hogy a megtámadott határozatban a 2009-es bejelentési évet illetően a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó ugyanezen két előírás végrehajtásának hiánya miatt a Bizottság célszerűnek tartotta az 5%-os átalánykorrekciók helyett a pusztán 2%-os átalánykorrekciók alkalmazását. Jóllehet a Bizottság ezt a megközelítést azzal indokolta, hogy a lett hatóságok a kölcsönös megfeleltetés ellenőrzésére szolgáló rendszert bizonyos mértékben javították a 2008-as bejelentési évhez képest (lásd a fenti 14. és 80. pontot), a Törvényszék az ügy irataira tekintettel nem tudja értékelni, hogy a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó kizárólag e két előírás 2008-ban történő végrehajtásának hiánya eredményezhette-e, hogy a Bizottság hasonló következtetésre jusson. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az agrárpolitika terén az ítélkezési gyakorlat - figyelemmel a Szerződés által rájuk ruházott felelősségekre - széles mérlegelési jogkört ismer el az uniós intézmények számára (2007. május 3-iSpanyolország kontra Bizottság ítélet, T-219/04, EU:T:2007:121, 105. pont). Ugyanígy a jelen ügyben, az 1290/2005 rendelet 31. cikke (2) bekezdésének és az AGRI-2005-64043. sz. dokumentum releváns rendelkezéseinek végrehajtásával összefüggésben a kölcsönös megfeleltetés ellenőrzésére szolgáló rendszer hiányosságainak fennállása, valamint a megtámadott határozat 69., 70., 73. és 74. oldalán kifejtett különféle átalánykorrekciók összege kiszámításának alapjául szolgáló, a Törvényszék előtt fel nem tárt számítási műveletek bonyolultsága miatta a Bizottság széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik az alapoknál felmerült kockázat értékelése tekintetében. Márpedig ebben a kérdésben a Törvényszék - az EUMSZ 263. cikken alapuló jogszerűségi felülvizsgálata keretében - nem helyettesítheti saját gazdasági értékelésével a Bizottság gazdasági értékelését (lásd ebben az értelemben: 2010. szeptember 2-iBizottság kontra Scott ítélet, C-290/07 P, EU:C:2010:480, 66. pont; 2013. január 24-iFrucona Košice kontra Bizottság ítélet, C-73/11 P, EU:C:2013:32, 89. pont).

90 Az EUMSZ 266. cikk első bekezdése értelmében a Bizottságnak nemcsak a jelen ítélet rendelkező részét, hanem az annak alátámasztásához szükséges indokokat is figyelembe véve kell levonnia a megtámadott határozat megsemmisítéséből eredő szükséges következtetéseket, mivel ezen indokok nélkül nem lehet megállapítani a rendelkező részben foglaltak pontos értelmét (lásd ebben az értelemben: 2007. november 29-iOlaszország kontra Bizottság ítélet, C-417/06 P, EU:C:2007:733, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

A költségekről

91 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a pervesztes felet kötelezni kell a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

92 Mivel a Bizottság pervesztes lett, a Lett Köztársaság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) Garanciarészlege, az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2014. július 9-i 2014/458/EU bizottsági végrehajtási határozatot abban a részében megsemmisíti, amelyben ez a határozat 739393,95 euró összegben a Lett Köztársaság bizonyos kiadásait - az uniós szabályoknak való megfelelésük hiánya miatt - kizárja az uniós finanszírozásból.

2) A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

Jaeger

Prek

Kreuschitz

Kihirdetve Luxembourgban, a 2016. július 14-i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita előzményei

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

A megsemmisítési jogalapok összefoglalása

Az első, az 1782/2003 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének és a 73/2009 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalapról

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

- Előzetes észrevételek

- A szó szerinti értelmezésről

- A rendszertani és teleologikus értelmezésről

- A történeti értelmezésről

- Végkövetkeztetés

A második, a pénzügyi korrekciók téves kiszámítására alapított jogalapról

A felek érvei

A Törvényszék álláspontja

A megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmekről

A költségekről

( *1 ) Az eljárás nyelve: lett.