122/B/1997. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására és jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló indítványokról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására és jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 8. § (1) bekezdése, 34. § (1) és (5) bekezdése, 35. § (1)-(3) bekezdései, 41. § (2) bekezdése, 44. § (4) bekezdése, 1. számú melléklet 7. a) pontja; a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény 30. § (3) bekezdése; a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény 25. § (1) és (4) bekezdése, 26. § (1) bekezdés a) pontja; a vízgazdálkodási társulatokról szóló 160/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdése, 5. § (3) bekezdése, 12. § (2) bekezdés a) pontja, 13. § (3) bekezdése, 22. § (1) bekezdése; a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény végrehajtásáról szóló 180/2002. (VIII. 23.) Korm. rendelet l/a. melléklet 2. § (9) bekezdés a) pontja és 3 l/a. melléklet 3. h) pontja; az elektronikus hírközlési előfizetői szerződésekre és azok megkötésére vonatkozó részletes szabályokról szóló 16/2003. (XII. 27.) IHM rendelet 4. §-a, a közcélú villamos hálózatra csatlakozás pénzügyi és műszaki feltételeiről szóló 58/2005. (VII. 7.) GKM rendelet 1. §-a, 4. § (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény 17. § (2) bekezdése, 34. § (6) bekezdése; a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 34. § (4) és (5) bekezdése; a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet 4. § (2) bekezdése; a vízgazdálkodási társulatokról szóló 160/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet 12. § (2) bekezdése, valamint 13. § (1) és (2) bekezdése alkotmányossági vizsgálatára indult alkotmánybírósági eljárást megszünteti.

3. Az Alkotmánybíróság a távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény 40. § (2) bekezdése; a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény 17. § (2) bekezdése; a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény 44. §-a; a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 7. § (3) bekezdése, 9. § (2) bekezdése, 34. § (4) és (5) bekezdése, 36. § (1) és (2) bekezdése, 41. § (2) bekezdése, 42. § (1) bekezdése, 1. számú melléklet 7. a) pontja; a villamoshálózat-fejlesztési hozzájárulásról szóló 26/1995. (VII. 25.) IKM rendelet 2. § (1) bekezdése, 4. § (1), (3) és (8) bekezdése; a gázelosztó vezetékre vonatkozó hálózatfejlesztési hozzájárulásról szóló 32/1995. (VII. 8.) IKM rendelet egésze, valamint 1. § (1) és (2) bekezdése, 3. § (8) bekezdése; a távköz-lési beruházási hozzájárulásról szóló 84/1995. (VII. 12.) Korm. rendelet 2. § (4) bekezdése; a vízgazdálkodási társulatokról szóló 160/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet egésze, valamint 2. § (3) bekezdése, 4. § (2) bekezdése, 5. § (2) és (3) bekezdése, 12. § (2) bekezdés a) pontja, 13. § (2) és (3), valamint (5) bekezdése, továbbá a 13. § egésze; a távközlési előfizetői szerződésekről szóló 249/2001. (XII. 18.) Korm. rendelet 3. § a) pontja, 29. § (2) bekezdése és 30. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat visszautasítja.

4. Az Alkotmánybíróság a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 34. § (4) bekezdése, az 1. számú melléklet 7. a) pontja és a vízgazdálkodási társulatokról szóló 160/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet 5. § (3) bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítását kezdeményező indítványt visszautasítja.

5. Az Alkotmánybíróság a vízgazdálkodási társulatokról szóló 160/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet 9. §-ával kapcsolatban benyújtott, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kezdeményező indítványt visszautasítja.

6. Az Alkotmánybíróság a jogszabályalkotás kezdeményezésére vonatkozó indítványt visszautasítja.

Indokolás

I.

1. 1. Az indítványozó első beadványában a támadott jogszabályi rendelkezések pontos megnevezése és az Alkotmány valamely rendelkezésének megjelölése nélkül a közműfejlesztési hozzájárulásokat szabályozó kilenc jogszabály megsemmisítését kérte. Az indítványozó a később érkezett beadványában az Alkotmány 13. § (2) bekezdésére hivatkozva kérte a jogszabályok megsemmisítését. 2004-ben az Alkotmánybíróság tájékoztatta az indítványozót arról, hogy az időközben hozott 460/B/1998. AB határozat választ adott arra az indítványozó kérelmével szorosan összefüggő kérdésre, hogy alkotmányellenes-e, hogy e szabályok alapján "a fogyasztók által befizetett pénzen épített gázvezeték ellenszolgáltatás nélkül a gázszolgáltató tulajdonába megy át". Az Alkotmánybíróság felhívta az indítványozó figyelmét arra is, hogy beadványa kiegészítésre szorul, mert abban nem szerepel, hogy a kifogásolt törvények és rendeletek mely szakaszainak alkotmányossági vizsgálatát kéri. Ezt követően az indítványozó egy listát közölt azokról a jogszabályi rendelkezésekről, amelyek megsemmisítését kérte. Ezek egy része már a kiegészített indítvány benyújtásakor sem volt hatályban: a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény (a továbbiakban: régi Gszt.) 17. § (2) bekezdése, a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény 44. §-a, a villamoshálózat-fejlesztési hozzájárulásról szóló 26/1995. (VII. 25.) IKM rendelet 2. § (1) bekezdése, 4. § (1) és (3) bekezdése, valamint (8) bekezdése, a távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény 40. § (2) bekezdése, a távközlési beruházási hozzájárulásról szóló 84/1995. (VII. 12.) Korm. rendelet 2. § (4) bekezdése és a távközlési előfizetői szerződésekről szóló 249/2001. (XII. 18.) Korm. rendelet 3. § a) pontja, 29. § (2) bekezdése és 30. § (1) bekezdése.

1. 2. Tekintettel arra, hogy a gázelosztó vezetékre vonatkozó hálózatfejlesztési hozzájárulásról szóló 32/1995. (VIII. 8.) IKM rendelet meghozatala a régi Gszt. felhatalmazásán alapul, az indítványozó a kérelem benyújtásakor még hatályos rendelet 1. § (1) és (2) bekezdése, továbbá 3. § (8) bekezdése megsemmisítését is kérte. E rendelkezések írták elő a hálózatfejlesztési hozzájárulás megfizetésének kötelezettségét.

1. 3. A régi Gszt. -t időközben hatályon kívül helyezte a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény (a továbbiakban: új Gszt.), amelynek 25. § (1) bekezdése alapján a fogyasztók csatlakozási díj fizetésére kötelesek. E csatlakozási díjat a 25. § (4) bekezdés alapján úgy kell megállapítani, hogy az fedezetet nyújtson a hatékonyan működő elosztóvezeték tulajdonosnál a fogyasztó bekapcsolása miatt felmerült indokolt költségekre. Az új Gszt. 26. § (1) bekezdés a) pontja lehetővé teszi, hogy az elosztóvezeték tulajdonosa megtagadja a fogyasztó bekapcsolását, ha a fogyasztó a csatlakozási díjat nem fizeti. Az indítványozó álláspontja szerint az új Gszt. 48. §-a alapján a szolgáltatói árak a szolgáltatónál felmerült indokolt költségeket a lehető legteljesebb mértékben fedezik, ezért a fogyasztó részéről történő minden további befizetés a szolgáltató extraprofitját növeli. Ez a fogyasztó vagyonának az Alkotmány 13. §-ában foglalt kisajátítását jelenti, és az Alkotmány 9. § (1) bekezdésébe ütköző módon "hátrányosan különböztet a fogyasztó és a szolgáltató vagyona között". Mindezek miatt az indítványozó az új Gszt. 25. § (1) és (4) bekezdése, valamint 26. § (1) bekezdés a) pontjának megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.

1. 4. A csatlakozási költség megfizetéséről rendelkező előírásokat kifogásolta az indítványozó a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény (a továbbiakban: Vet.) 30. § (3) bekezdésével, az e törvény végrehajtásáról szóló 180/2002. (VIII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 1/a. melléklet 2. § (9) bekezdés a) pontjával és a 31/a. melléklet 3. h) pontjával, továbbá a közcélú villamos hálózatra csatlakozás pénzügyi és műszaki feltételeiről szóló 47/2002. (XII. 28.) GKM rendelet 1. § (1) bekezdés a) és b) pontjaival, valamint a 3. § (1) bekezdés a) pontjával összefüggésben. Ezek - álláspontja szerint - kisajátításnak minősülnek, és az Alkotmány 9. § (1) bekezdését is sértik.

1. 5. Az elektronikus hírközlési előfizetői szerződésekre és azok megkötésére vonatkozó részletes szabályokról szóló 16/2003. (XII. 27.) IHM rendelet (a továbbiakban: IHM rendelet) 4. §-a alapján a szolgáltató az előfizetői hozzáférési pont létesítésekor, illetve mobil telefon szolgáltatás esetén a rádiótávközlő hálózat végpontjához történő csatlakoztatásért jogosult egyszeri belépési díjat felszámítani. Az indítvány szerint ez a belépési díj olyan többletbevételt jelent a szolgáltatónak vagy a vezeték tulajdonosának, amely sérti a fogyasztó érdekeit védő legkisebb költség alkalmazásának elvét. A belépési díj előírása a fogyasztó vagyonának kisajátítását jelenti, és ellentétes az Alkotmány 9. § (1) bekezdésével.

1. 6. Az indítványozó az Alkotmány 63. § (1) bekezdésével és az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz kapcsolódó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv (a továbbiakban: Egyezmény) 11. cikk 1. pontjával ellentétesnek tartja, hogy a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vgt.) 34. § (4) bekezdése alapján a "vízgazdálkodási társulatok tagjai (akaratuktól függetlenül) az érdekeltségi területen ingatlantulajdonnal rendelkező vagy az ingatlant egyéb jogcímen használó természetes és jogi személyek, jogi személyisséggel nem rendelkező gazdasági társaságok". Ez a "kényszertagság" megfosztja az állampolgárt az egyesülési jog önkéntes alapon történő gyakorlásától, véli az indítványozó.

A Vgt. 34. § (5) bekezdése és a vízgazdálkodási társulatokról szóló 160/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vízgazdálkodási Korm. rendelet) 12. § (2) bekezdés a) pontja alapján fizetendő hozzájárulás az indítvány szerint ellentétes az Alkotmány 9. § (1) bekezdésével és 13. §-ával. A beruházási hozzájárulást az indítványozó "abszurd fizetési kötelezettségnek" tartja, mert a víziközmű nem szolgáltató, a társulat tagjai pedig nem fogyasztók.

Sérelmezte az indítvány a Vgt. 41. § (2) bekezdését is, mert az a hozzájárulást adók módjára behajtható köztartozásnak tekinti. Ezt az indítványozó az Alkotmány 70/I. §-ába ütközőnek tartja, mondván "a gazdasági társaság által megállapított hozzájárulási mérték nem tesz különbséget az állampolgárok jövedelmi és vagyoni viszonyai között".

A Vgt. 44. § (4) bekezdése alapján, ha a társulat jogutód nélkül szűnik meg, akkor a közfeladat ellátásához szükséges vagyon - a helyi vízgazdálkodási közfeladatot egyébként ellátni köteles - önkormányzatra vagy az államra száll. Az indítványozó szerint ez kártalanítás nélküli kisajátítás, mert "arra kötelezi a tagságot, hogy az adózott jövedelmükből létrehozott közművagyont ellenszolgáltatás nélkül átadják".

Indítványának ebben a részében kérte a beadványozó, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja felül az indítványozó álláspontja szerint téves megállapításokat tartalmazó 26/2001. (VI. 29.) AB határozatot.

1. 7. Végül az indítványozó a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet víziközmű-fejlesztési hozzájárulás fizetését előíró 4. § (2) bekezdését is az Alkotmány 9. § (1) bekezdése és 13. §-a szempontjából kifogásolta. Véleménye szerint az ivóvíz- és a csatornaszolgáltatás is hatósági áras, így a szolgáltató indokolt költségeit teljes körűen fedező árakon felül fizetett fejlesztési hozzájárulás a fogyasztó vagyonának indokolatlan kisajátítását jelenti.

2. 2004 márciusában ugyanezen indítványozó a Vgt. -vel és a Vízgazdálkodási Korm. rendelettel kapcsolatos indítványát kiegészítette. Ebben a beadványban a Vgt. és a Vízgazdálkodási Korm. rendelet szinte valamennyi paragrafusának megsemmisítését kezdeményezte.

2. 1. Az indítványozó szerint mivel a vízgazdálkodási társulatokat nem önkormányzat alapítja, és azok nem koncessziós megállapodásban részes felek, közfeladat ellátására hivatkozással nem gyűjthetnének hozzájárulásokat, nem kötelezhetnék a jogalanyokat kényszertagságra, és nem juthatnának hozzá közpénzekhez sem. A "Vgt- ezen alapvető és a közérdeket sértő belső ellentmondására" hivatkozva kérte megsemmisíteni a Vgt. 7. § (3) bekezdését, 34. § (4) és (5) bekezdését, 36. § (1) és (2) bekezdését, 41. § (2) bekezdését, valamint a Vgt. 1. számú melléklet 7. a) pontját.

2. 2. A Vgt. előírásaival, következésképpen az Alkotmány 35. § (2) bekezdésével ellentétes az indítványozó szerint a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 2. § (3) bekezdése, 4. § (2) bekezdése, 12. § (2) bekezdés a) pontja, továbbá 13. § (3) és (5) bekezdése.

2. 3. Az indítványozó ismételten kifogásolta, hogy a Vgt. alapján a víziközmű érdekeltségi területén fekvő ingatlanok tulajdonosai automatikusan a társulat tagjaivá válnak. Ez ugyanis ellentétes az egyesülési szabadsággal [Alkotmány 63. § (1) bekezdés], és sérti az Egyezmény 11. cikkének 1. pontját is. Emiatt kérte a Vgt. 34. § (4) bekezdésének, az 1. számú melléklet 7. a) pontjának és a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 5. § (3) bekezdésének megsemmisítését. Ez utóbbi rendelkezés az indítvány szerint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 5. §-át és 15. § (2) bekezdését is sérti, mert kormányrendelet alapjogot érintő szabályt tartalmaz.

2. 4. A Vgt. 34. § (5) bekezdése szerint a társulat tagjai kötelesek vagyoni hozzájárulást teljesíteni, amelynek alapja az ún. érdekeltségi egység. Az érdekeltségi hozzájárulás mértékét a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 13. § (1) és (2) bekezdése határozza meg. Az indítványozó joggal való visszaélésnek és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés] sértőnek tartotta, hogy ezt az érdekeltségi egységet nem a tényleges fogyasztáshoz köti a jogalkotó, hanem a társulat alapszabályában meghatározott fogyasztáshoz.

2. 5. A Vgt. 42. § (4) bekezdése alapján a víziközmű társulatok tagjai a társulat tartozásaiért nem felelnek. Ugyanakkor lehetőség van arra, hogy a költségvetés felültervezésével vagy veszteséges működés esetén pótlólagos befizetés előírásával a hozzájárulás mértékét megnöveljék. Az indítványozó szerint a jogbiztonságot [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] sérti, hogy a Vgt. 34. § (5) bekezdése és a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 12. § (2) bekezdés a) pontja nem határozza meg a hozzájárulás felső határát. Ezért kérte ez utóbbi rendelkezések megsemmisítését.

2. 6. Az indítvány szerint a víziközmű társulatok ellenőrző bizottságainak a szerepe korlátozott (Vízgazdálkodási Korm. rendelet 9. §), ezért veszélybe kerülhet a közpénzek biztonságos kezelése. E "szabályozási hiányosságok" az indítványozó szerint sértik a jogbiztonságot, ezért az indítványozó a hivatkozott rendelkezés megsemmisítését kérte, de beadványa valójában mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányult.

2. 7. Ebben az indítványban megismételte az indítványozó a Vgt. 34. § (5) bekezdésének megsemmisítésére és a 26/2001. (VI. 29.) AB határozat felülvizsgálatára vonatkozó kérelmét.

2. 8. Az indítvány szerint a víziközmű társulatok alapszabályai nem fejezik ki az alapítók egybehangzó akaratát, azok elfogadásához elegendő a tagok érdekeltségi egység szerint számított kétharmadának a szavazata. Az indítvány benyújtásakor hatályos gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 10. § (2) bekezdése alapján a társasági szerződés csak akkor érvényes, ha azt minden tag aláírta. A Vgt. 36. § (1) bekezdése eleve lehetetlen feltételt tartalmaz, mert az alapszabály elfogadását megelőzően nincs érvényes érdekeltségi egysége a társulatoknak, ezért azok alapján nem határozható meg a tagoknak a döntéshez szükséges kétharmados többsége sem. Az indítványozó a Gt. 10. § (2) bekezdésére és a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 228. § (3) bekezdésére hivatkozva kérte a Vgt. 36. § (1) bekezdése, a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 5. § (2) és (3) bekezdése, továbbá 13. § (2) bekezdése megsemmisítését.

2. 9. A Vgt. 44. § (4) bekezdése és a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 22. § (1) bekezdése alapján a megszűnt társulat vagyonát a helyi önkormányzatnak vagy az államnak kell átadni. Az indítványozó szerint sérül a tulajdonhoz való jog [Alkotmány 13. §], mert itt lényegében kártalanítás nélküli kisajátításról van szó. Az indítvány emellett hivatkozott az Alkotmány tulajdonformák egyenjogúságának elvét megfogalmazó 9. § (1) bekezdésére is. A Vízgazdálkodási Korm. rendelet 22. § (1) bekezdése vonatkozásában az indítványozó utalt a Jat. 4. § a) pontjában megfogalmazott jogalkotási követelményre.

2. 10. Kifogásolta az indítványozó azt is, hogy a Vgt. 41. § (2) bekezdése és a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 13. § (3) bekezdése adók módjára rendeli behajtani a be nem fizetett hozzájárulást. Álláspontja szerint a hozzájárulás elmaradása nem köztartozás. E rendelkezések az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző módon az érintettek szempontjait nem azonos körültekintéssel állapították meg, és a Jat. 18. § (3) bekezdésével ellentétesen azonos vagy hasonló életviszonyokat nem ugyanabban a jogszabályban és nem azonos vagy hasonló módon, ráadásul párhuzamosan és indokolatlanul többszintűen szabályoztak. Ez utóbbi érve alátámasztásául hivatkozik az indítványozó az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvényre.

2. 11. Alkotmánybeli rendelkezés megjelölése nélkül kérte az indítványozó a Vgt. 36. § (1) és (2) bekezdése, 42. § (1) bekezdése, továbbá a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 2. § (3) bekezdése, valamint 5. § (3) bekezdése megsemmisítését. Ugyanitt, a Vgt. önellentmondására hivatkozva kérte a Vgt. 9. § (2) bekezdés megsemmisítését is.

2. 12. Az indítvány szerint az Alkotmány 9. § (2) bekezdését sérti a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 1. § (2) bekezdése, mert a gazdasági szervezet ellenőrzés nélküli monopol helyzetét eredményezi. Ugyanezen az alapon kérte az indítványozó a Vgt. 34. § (1) bekezdésének és 35. § (1)-(3) bekezdéseinek megsemmisítését. Az az előírás [Vízgazdálkodási Korm. rendelet 1. § (2) bekezdése], amely szerint egy érdekeltségi területen az adott közfeladat ellátására csak egy társulat működhet, az indítványozó szerint sérti az Alkotmány 63. § (1) bekezdését, formai szempontból pedig ellentétes a Jat. 4. §-ával és az 5. § c) pontjával.

2. 13. Végül az indítványozó a beadványban felsorolt valamennyi indok alapján a Vízgazdálkodási Korm. rendelet egészének megsemmisítését kérte, valamint azt, hogy az Alkotmánybíróság "kezdeményezze a jogalkotónál" az alkotmányellenesség megszüntetését és az indítványozó által javasolt új szabályok megalkotását.

3. Egy másik indítványozó a hiánypótlásra felszólító főtitkári levelet követően benyújtott kérelmében a régi Gszt. 17. § (2) bekezdése és 34. § (6) bekezdése alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte. Az indítványozó szerint az előbbi rendelkezés a hálózatfejlesztési hozzájárulás előírásával sérti az Alkotmány 13. §-ában biztosított tulajdonhoz való jogot. Az utóbbi rendelkezés a Kormányt és a minisztert hatalmazza fel arra, hogy a törvényben foglalt egyes rendelkezések végrehajtásáról gondoskodjék. Az indítványozó e felhatalmazó rendelkezést is az Alkotmány 13. §-a szempontjából támadta.

Az indítványozó szerint elmarad a közműfejlesztési hozzájárulás ellentételezése, ezért az valójában adó- vagy illetékfizetést jelent. A hozzájárulás fizetésére kötelezett gyakran hitelfelvételre kényszerül, ezért a tulajdonhoz való jogot sértőnek tartja a kérelmező a gázelosztó vezetékre vonatkozó hálózatfejlesztési hozzájárulásról szóló 32/1995. (VIII. 8.) IKM rendelet egészét és a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet víziközmű-fejlesztési hozzájárulás fizetését előíró 4. § (2) bekezdését.

Közelebbről meg nem határozott indokok alapján az Alkotmány 13. §-át sértőnek tartotta a kérelmező a Vízgazdálkodási Korm. rendelet víziközmű társulat gazdálkodását érintő 13. §-át is.

4. A harmadik indítványozó a Vgt. 41. § (2) bekezdésének utolsó mondatát kérte megsemmisíteni. E rendelkezés szerint a vízgazdálkodási társulatok tagjainak érdekeltségi hozzájárulása a közfeladatok teljesítésével nyújtott szolgáltatás ellenértéke. Álláspontja szerint a törvényi szóhasználat pontatlan, és az Alkotmány 2. § (1) bekezdését sértő, mert nem állapítható meg, hogy az összeget hozzájárulásként vagy szolgáltatás ellenértékeként fizeti a társulat tagja.

Egy később beküldött beadványában az indítványozó ugyanezen törvény 8. § (1) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte. Álláspontja szerint e rendelkezés értelmezhetetlen, és a jogbiztonság követelményét sérti, mert nem egyértelmű, hogy a jogszabályszövegben foglalt "többletköltségeit" fogalom mire vonatkozik. A tevékenységnek összes költsége van, érvelt az indítványozó, így nem tudható, hogy "a kötelezettség az összes költségre vonatkozik vagy csak az azon felüli - nem tudni miből keletkezett - többletköltségre".

Az indítványozó végül az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből következő jogbiztonsági követelményre és az Alkotmány preambulumára hivatkozva kifogásolta, hogy a Vgt. nem írta elő kötelességként, hogy az érdekeltségi hozzájárulás megállapításakor az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket figyelembe kell venni.

Az Alkotmánybíróság ezeket a beadványokat az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továb-biakban: Ügyrend) 28. § (2) bekezdésének megfelelően egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

II.

1. Az Alkotmánynak az indítványok érdemben elbírálható részeivel érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. "

"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. "

"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.

(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet. "

35. § "(2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni. "

"63. § (1) A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni. "

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. "

"70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. "

2. Az érdemben elbírálható indítványok által támadott jogszabályi rendelkezések:

Új Gszt. "25. § (1) A fogyasztók a földgázszállítás, -elosztás bővítésére és fejlesztésére a földgázellátásba történő bekapcsolásuk vagy földgázigényük növekedése esetén a miniszter által rendeletben meghatározott mértékű csatlakozási díjat fizetnek a szállító-, illetve az elosztóvezeték tulajdonosának. A törvény hatálybalépése előtt hálózatfejlesztési hozzájárulással megépült, illetve 2003. évben már építés alatt álló rendszerek finanszírozásához szükséges, a Hivatal által jóváhagyott fogyasztói hozzájárulásra az elosztói engedélyes, illetve az elosztóhálózat tulajdonosa újabb fogyasztó bekapcsolása esetén a bányafelügyelet által engedélyezett használatbavételtől számított tíz éven belül, legfeljebb 2010. december 3 1-ig tarthat igényt. A csatlakozási díj általános forgalmiadó-fizetési kötelezettségére külön törvény rendelkezései irányadók. (...)

(4) A csatlakozási díjat úgy kell meghatározni, hogy az fedezetet nyújtson a hatékonyan működő elosztóvezeték tulajdonosnál a fogyasztó bekapcsolása miatt felmerült indokolt költségekre. "

"26. § (1) A szállító-, illetve az elosztóvezeték tulajdonosa köteles a földgázellátásba történő bekapcsolás iránti igényt teljesíteni, kivéve, ha

a) a fogyasztói igénnyel jelentkező a 25. § (1) bekezdésében meghatározott hálózatfejlesztési hozzájárulás vagy a 25. § (4) bekezdésében meghatározott csatlakozási díj megfizetését nem vállalja, (...) "

Vet. 30. § (3) A külön jogszabályban előírt pénzügyi, műszaki feltételek szerint megvalósuló csatlakozás esetén a hálózati engedélyesek a jogszabályban meghatározott csatlakozási költség megfizetését kérhetik.

A Vet. végrehajtásáról szóló 180/2002. (VIII. 23.) Korm rendelet:

"l/a. számú melléklet a 180/2002. (VIII. 23.) Korm. rendelethez

Villamos energia közüzemi szabályzat (...)

2. § (...) (9) A közüzemi szolgáltatóval kötött közüzemi szerződésben szereplő, közüzemi fogyasztó által vételezett teljesítményekkel kapcsolatos fogalmak

a) Lekötött teljesítmény

Lekötött teljesítmény a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött közüzemi szerződésben csatlakozási pontonként, teljesítményfajtánként, illetőleg zónaidőnként rögzített teljesítményérték, amely a szerződés érvénytartama alatt a közüzemi szolgáltatásra vonatkozó árrendeletben meghatározott díjak megfizetése ellenében igénybe vehető. (...) "

"31/a. számú melléklet a 180/2002. (VIII. 23.) Korm. rendelethez

Az üzletszabályzatok kötelező tartalmi követelményei (...)

3. Az elosztó engedélyesek kötelesek az 1. pontban előírtakon felül üzletszabályzatukban szabályozni, illetve feltüntetni: (...) h) a csatlakozási költség megfizetésére vonatkozó szabályokat; (...) . "

IHM rendelet "4. § A szolgáltató jogosult az előfizetői hozzáférési pont létesítésekor, illetve mobil rádiótelefon szolgáltatás esetén a rádiótávközlő hálózat hálózati végpontjához történő csatlakoztatásért egyszeri díjat (belépési díj) felszámítani. "

Vgt. "8. § (1) A közérdek mértékét meghaladó, illetve a 7. §-ban nem említett tevékenység - vízimunka, vízilétesítmény építése - többletköltségeit az igénylők kötelesek megtéríteni. "

"34. § (1) A vízgazdálkodási közfeladatok az e törvényben meghatározott feltételek szerint létrehozott vízgazdálkodási társulatok (a továbbiakban: társulat) útján is elláthatók. (...)

(5) A társulat tagjai kötelesek a társulat közfeladatai ellátásának költségeihez az érdekeltségi egység arányában hozzájárulni. "

"35. § (1) A társulat közfeladatként:

a) víziközmű-társulat esetén - a település, az együttesen ellátható települések belterületi, illetve lakott területi részének közműves vízellátását, szennyvízelvezetését, szennyvíztisztítását, káros vizek elvezetését szolgáló - vízilétesítményeket hoz létre, illetve fejleszt;

b) vízitársulat esetén helyi vízrendezési és vízkár-elhárítási feladatokat lát el.

(2) A vízitársulat közcélú mezőgazdasági vízhasznosítási létesítményeket hozhat létre, továbbá azokhoz kapcsolódó talajjavítási tevékenységet, nem közműves vízszolgáltatást végezhet, az alapszabályban meghatározott közfeladatait elősegítő vállalkozási tevékenységet is folytathat.

(3) A vízitársulat olyan vállalkozásban vehet részt, amelyben felelőssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét. "

41. § "(2) A hozzájárulás adók módjára behajtható köztartozás. A hozzájárulás mértékét a taggyűlés állapítja meg. A taggyűlés az alapszabályban meghatározott feltételek szerint a hozzájárulás mértékét mérsékelheti, illetve megfizetését meghatározott időre felfüggesztheti. A hozzájárulást - ha az alapszabály kivételt nem tesz - a tagok pénzben kötelesek teljesíteni. A vízitársulatok taggyűlése által elfogadott érdekeltségi hozzájárulás a közfeladatok teljesítésével nyújtott szolgáltatás ellenértéke. "

44. § "(4) A társulatok jogutód nélküli megszűnése esetén a közfeladat ellátásához szükséges vagyon - a helyi vízgazdálkodási közfeladatot egyébként ellátni köteles -önkormányzatra vagy az államra száll. "

Vízgazdálkodási Korm. rendelet

1. § "(2) Egy érdekeltségi területen az adott közfeladat ellátására csak egy társulat működhet. "

5. § "(3) A társulatot megalakító határozat akkor érvényes, ha az érdekeltek érdekeltségi egység aránya szerint számított, legalább kétharmados többsége - az alapszabály elfogadásával - dönt a társulat megalakításáról. "

12. § "(2) A tag kötelessége különösen, hogy a) az érdekeltségi hozzájárulást a taggyűlés által megállapított mértékben és határidőre megfizesse; (...) "

13. § "(3) A határidőre be nem fizetett érdekeltségi hozzájárulást az intézőbizottság elnökének megkeresésére az ingatlan fekvése szerint illetékes jegyző - az adózás rendjéről szóló jogszabályok szerint - hajtja be, a befolyt összeget pedig a behajtási költségek levonása után negyedévenként a társulat számlájára utalja át. "

"22. § (1) A megszűnt társulat vagyonát - ideértve a társulati úton létrehozott közcélú vízilétesítménnyel kapcsolatos vagyoni jogot és kötelezettséget, továbbá az érdekeltségi hozzájárulással összefüggő követelést és tartozást - a közfeladatokat ellátó víziközmű-tulajdonos települési önkormányzat részére kell átadni. Amennyiben az érdekeltségi hozzájárulás meghatározott részének megfizetését a kötelezettől harmadik személy polgári jogi szerződés alapján átvállalta, úgy a társulat által felvett hitel ezen része visszafizetésének kötelezettsége a harmadik személyt terheli. "

III.

Az indítványok nem megalapozottak.

Az Alkotmánybíróság elsőként azt az indítványt vizsgálta, amely az Alkotmány 9. § (1) bekezdése és 13. § (2) bekezdése szempontjából kifogásolta, hogy a fogyasztónak a gázszolgáltató és a villamos energiát szolgáltató részére csatlakozási díjat, az előfizetői szolgáltatást nyújtó elektronikus hírközlési szolgáltató részére egyszeri belépési díjat, a vízgazdálkodási társulat tagjának pedig érdekeltségi hozzájárulást kell fizetnie.

Az indítványozó az új Gszt. 25. § (1) és (4) bekezdése, valamint 26. § (1) bekezdés a) pontja; a Vet. 30. § (3) bekezdése és a Vhr. 1/a. melléklet 2. § (9) bekezdés a) pontja, 31/a. melléklet 3. h) pontja, továbbá az IHM rendelet 4. §-a, valamint a Vgt. 44. § (4) bekezdése és a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 22. § (1) bekezdése megsemmisítését kezdeményezte.

Az Alkotmánybíróság ezzel együtt vizsgálta az adott területen egy víziközmű társulat működését lehetővé tévő Vízgazdálkodási Korm. rendelet 1. § (2) bekezdését és azokat a jogszabályi rendelkezéseket is, amelyek az érdekeltségi hozzájárulást adók módjára behajtandó köztartozásnak minősítik.

1. 1. Az új Gszt. 25. § (1) bekezdése alapján a fogyasztók a földgázszállítás, -elosztás bővítésére és fejlesztésére a földgázellátásba történő bekapcsolásuk vagy földgázigényük növekedése esetén a 74/2006. (X. 31.) GKM rendeletben meghatározott csatlakozási díjat fizetnek a szállító-, illetve az elosztóvezeték tulajdonosának. A 25. § (4) bekezdése alapján a csatlakozási díjat úgy kell meghatározni, hogy az fedezetet nyújtson a hatékonyan működő elosztóvezeték tulajdonosánál a fogyasztó bekapcsolása miatt felmerült indokolt költségekre.

Az új Gszt. hatálybalépését megelőzően hatályban volt régi Gszt. 17. § (2) bekezdése alapján a közüzemi fogyasztók a gáz hatósági árával nem fedezett fejlesztési költségekre hálózatfejlesztési hozzájárulást voltak kötelesek fizetni. Azt, hogy a hálózatfejlesztési hozzájárulás megfizetése a fogyasztó pénzének kártalanítás nélküli elvonását jelenti-e, az Alkotmánybíróság a 460/B/1998. AB határozatban vizsgálta. E határozatában az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy "a hozzájárulás fizetésére akkor kerül sor, ha a fejlesztési költségekre a gázszolgáltatásra meghatározott hatósági ár nem nyújt fedezetet. A fogyasztó részéről történő fizetés a számára nyújtandó közszolgáltatás feltételeinek megteremtéséhez való hozzájárulást jelenti, tekintettel arra, hogy a hatósági ár és a kijelölés alapján engedéllyel történő tevékenységvégzés mellett - állami költségvetés hiányában - egyébként a hálózatfejlesztésre nem kerülne sor. Ha az állam a gázszolgáltatót úgy kötelezné fejlesztésre, gazdasági tevékenység folytatására, hogy a felmerülő költségeket - az egyébként szintén az állam által meghatározott - hatósági ár nem fedezi, akkor valójában a gázszolgáltató terhére történne vagyonelvonás. Más közszolgáltatások esetében is ilyen alapon vezettek be a hálózatfejlesztés eseteire fejlesztési hozzájárulást. " Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a 460/B/1998. AB határozatában megállapította, hogy "a fogyasztó érdekében történő hálózatfejlesztés céljait szolgáló, a hatósági árral nem fedezett fejlesztési költségekhez való hozzájárulás fizetésének olyan jogszabályi előírása, amely a fejlesztési hozzájárulás mértékéig nem teremt a gázvezetéken tulajdonközösséget a gázszolgáltató és hozzájárulást fizető fogyasztó között, nem jelenti a tulajdonjognak az Alkotmány 13. §-ába, illetve 8. §-ába ütköző, szükségtelen és aránytalan korlátozását, nem valósítja meg a közterhekhez való hozzájárulás alkotmánysértő előírását sem. " (ABH 2003, 1064, 1068.)

A fentiekben kifejtettek alapján a vezetékhálózat bővítésére és a hálózatfejlesztésre a fogyasztói igénnyel jelentkezők által fizetendő csatlakozási díj új Gszt. 25. § (1) és (4) bekezdésében foglalt szabályai nem korlátozzák alkotmánysértő módon az Alkotmány 13. §-át.

1. 2. A 460/B/1998. AB határozatban az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a hálózatfejlesztési hozzájárulással kapcsolatos rendelkezések nem állnak alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben az Alkotmány 9. § (1) bekezdésével (ABH 2003, 1068.) .

Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése szerint Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. Ez a rendelkezés megtiltja az államnak a tulajdonában álló piaci szereplők megkülönböztető támogatását. A gázpiac megnyitását követően azonban az új Gszt. szabályai a földgázpiac valamennyi szereplőjére egyformán irányadóak.

Az indítványozó által vélelmezett, a fogyasztó és a szolgáltató közötti hátrányos megkülönböztetés és az Alkotmány 9. § (1) bekezdése között ezért nincs értékelhető alkotmányjogi összefüggés.

1. 3. Alkotmányjogi összefüggés hiányában elutasította az Alkotmánybíróság az indítványozónak azt a kérelmét is, amely az új Gszt. 26. § (1) bekezdés a) pontja megsemmisítését az Alkotmány 9. § (1) bekezdésére és az Alkotmány 13. §-ára tekintettel kérte.

Az új Gszt. alapján a szállító és az elosztó köteles teljesíteni (ellátási kötelezettség) a közüzemi szolgáltatás iránti

új fogyasztói igényeket. E kötelezettsége alól mentesül az érintett engedélyes az új Gszt. 26. § (1) bekezdés a) pontja alapján, ha a fogyasztói igénnyel jelentkező a hálózatfejlesztési hozzájárulást és a csatlakozási díjat nem fizette meg.

E mentesítő szabály és az Alkotmány indítvánnyal megjelölt rendelkezései között nincs érdemi összefüggés, ezért az Alkotmánybíróság az új Gszt. 26. § (1) bekezdés a) pontja megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

2. 1. Az indítványozó hasonló kifogással élt a villamos energia szolgáltatónak fizetendő csatlakozási díjjal szemben. Álláspontja szerint a Vet. 30. § (3) bekezdése, és ehhez kapcsolódóan a Vhr. 1/a. melléklet 2. § (9) bekezdés a) pontja, továbbá 31/a. melléklet 3. h) pontja, valamint a közcélú villamos hálózatra csatlakozás pénzügyi és műszaki feltételeiről szóló 47/2002. (XII. 28.) GKM rendelet 1. § (1) bekezdés a) és b) pontja, továbbá 3. § (1) bekezdés a) pontja által előírt csatlakozási költség megfizetése a fogyasztó vagyonának az Alkotmány 13. §-ában tilalmazott kisajátítását jelenti.

A Vet. 30. § (3) bekezdése és a közcélú villamos hálózatra csatlakozás pénzügyi és műszaki feltételeiről szóló 58/2005. (VII. 7.) GKM rendelet szerinti csatlakozási díjat a fogyasztó akkor köteles megfizetni a villamos energia szolgáltatójának, ha a közcélú hálózatra újonnan csatlakozik, vagy ha a közcélú hálózaton már rendelkezésre álló teljesítményen felül igényel többletteljesítményt. Az, hogy a közműre rácsatlakozás költségei az igénylőt terhelik, értelemszerű, hiszen az ő érdekkörében felmerült igények kielégítéséhez van szükség a villamos energia ellátást biztosító fejlesztésre.

A fogyasztó érdekében történő hálózatfejlesztés céljait szolgáló, a szabályozott végfelhasználói árral nem fedezett fejlesztési költségekhez való hozzájárulás fizetésének előírása nem jelenti az Alkotmány 13. §-ában biztosított tulajdonhoz való jog korlátozását. (A gázszolgáltatást érintően ehhez hasonlóan lásd 460/B/1998. AB határozat, ABH 2003, 1064, 1068.)

Következésképpen nem tekinthető az Alkotmány 13. §-ával ellentétesnek a Vet. -nek és a Vhr. -nek a csatlakozási díj megfizetését előíró rendelkezése. Az Alkotmánybíróság ezért elutasította azt az indítványi kérelmet, amely a Vet. 30. § (3) bekezdése, és ehhez kapcsolódóan a Vhr. l/a. melléklet 2. § (9) bekezdés a) pontja, valamint 31/a. melléklet 3. h) pontja megsemmisítését az Alkotmány 13. §-ára tekintettel kérte. Figyelemmel arra, hogy az indítvány elbírálásakor a közcélú villamos hálózatra csatlakozás pénzügyi és műszaki feltételeiről az 58/2005. (VII. 7.) GKM rendelet 1. §-a, továbbá 4. § (1) bekezdése és 5. § (1) bekezdése rendelkezett, az Alkotmánybíróság a határozat rendelkező részében e rendelkezések alkotmányellenessége megállapításának elutasításáról rendelkezett.

2. 2. A következőkben az Alkotmánybíróság az indítványozónak azt a kifogását vizsgálta, amely szerint a Vet. 30. § (3) bekezdése, és ehhez kapcsolódóan a Vhr. 1/a. melléklet 2. § (9) bekezdés a) pontja, továbbá 31/a. melléklet 3. h) pontja az Alkotmány 9. § (1) bekezdését sérti.

Az Alkotmánybíróság a 22/B/1992. AB határozatban hangsúlyozta, "sem a villamos energia szolgáltatója, sem annak fogyasztója nem kizárólagos jelleggel működik köztulajdoni vagy magántulajdoni formában. Ezért a villamos energia szolgáltatója és fogyasztója közötti szerződésnek a felek jogait és kötelezettségeit meghatározó szabályai nem értelmezhetőek a köztulajdonnak és a magántulajdonnak az Alkotmány 9. §-ába ütköző egyenlőtlenség kifejeződéseként, még akkor sem, ha azok egyéb indokolható okból egyenlőtlenül oszlanának meg a felek között. " (ABH 1998, 869, 872.)

Később, a 620/B/1998. AB határozatban az Alkotmánybíróság megerősítette, hogy "sem a szolgáltató, sem a fogyasztó nem minősül köztulajdonban álló vagyon tulajdonosának. Így a szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződéses viszony jogi szabályozásával kapcsolatban nem lehet szó a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságának megsértéséről, az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdésében meghatározott elvvel való ellentétről. " Az Alkotmánybíróság ezért ebben a határozatában megállapította, hogy az Alkotmánynak a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságát kimondó rendelkezése nincs összefüggésben a Vet. támadott rendelkezéseivel. (ABH 2005, 760, 786.)

Jelen ügyben az Alkotmánybíróság a fentiekben kifejtett indokok alapján, alkotmányjogilag értékelhető összefüggés hiányában elutasította az indítványozónak azt a kérelmét, amely a Vet. 30. § (3) bekezdése, és ehhez kapcsolódóan a Vhr. l/a. melléklet 2. § (9) bekezdés a) pontja, valamint 3 l/a. melléklet 3. h) pontja megsemmisítését az Alkotmány 9. § (1) bekezdésére tekintettel kérte.

3. Az IHM rendelet 4. §-a alapján az elektronikus hírközlési szolgáltató jogosult az előfizetői hozzáférési pont létesítésekor, illetve mobil rádiótelefon szolgáltatás esetén a rádiótávközlő hálózat hálózati végpontjához történő csatlakoztatásért egyszeri (belépési) díjat felszámítani. Az indítványozó szerint a belépési díj fizetését előíró kötelezés a fogyasztó vagyonának alkotmánysértő kisajátítását jelenti, és hátrányosan különböztet a fogyasztó és a szolgáltató vagyona között. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése és az Alkotmány 13. §-a alapján kérte e rendelkezés megsemmisítését.

Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 127. § (1) bekezdése alapján az előfizetői szolgáltatás nyújtásáról a szolgáltató, az előfizető, illetve igénylő előfizetői szerződést kötnek. A 127. § (5) bekezdés külön jogszabályra bízza az előfizetői szerződésnek a fogyasztók védelmével, a szolgáltatás minőségével, a díjazás hitelességével, a felek jogaival és kötelezettségeivel összefüggő további feltételek megállapítását. Ilyen külön jogszabály az IHM rendelet, amelyet az Eht. 182. § (4) bekezdés s) pontjában foglalt felhatalmazás alapján bocsátott ki a miniszter.

Az előfizetői szerződésekre - mögöttes jogszabályként - a Ptk. szerződésekre vonatkozó rendelkezései az irányadóak [Eht. 127. § (1) bekezdés]. Az előfizetői szerződés egyik tartalmi elemét meghatározó IHM rendeleti szabály nem hozható alkotmányjogilag értékelhető összefüggésbe a tulajdon közhatalmi eszközökkel történő teljes elvonását szabályozó Alkotmány 13. § (2) bekezdésével.

A jelen határozat indokolásának 2. 2. pontjában foglalt indokok alapján az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy a kifogásolt IHM rendeleti szabály és az Alkotmány 9. § (1) bekezdése között nincs értékelhető alkotmányjogi összefüggés.

4. 1. Az indítványozó álláspontja szerint alkotmányos garanciák nélküli kisajátítást valósít meg, ezért az Alkotmány 13. § (2) bekezdését sérti, hogy miután a vízgazdálkodási társulatok tagjai az érdekeltségi egység arányában hozzájárulnak a társulat közfeladatai ellátásának költségeihez, a Vgt. 44. § (4) bekezdése és a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 22. § (1) bekezdése arra kötelezi a tagságot, "hogy az adózott jövedelmükből létrehozott közmű vagyont ellenszolgáltatás nélkül átadják".

A vízgazdálkodási közfeladatok a Vgt. rendelkezéseinek megfelelően vízgazdálkodási társulatok útján is elláthatók. Ha ilyen vízgazdálkodási társulat nem jön létre, a közfeladatot a területileg illetékes önkormányzat vagy az állam látja el.

A vízgazdálkodási társulatok két típusa: a víziközmű társulat, amely a helyi jelentőségű közcélú vízgazdálkodási beruházás megvalósítására alakítható, feladatának teljesítését követően megszűnik, és a vízitársulat, amely folyamatosan működik, a helyi jelentőségű közcélú vizek és vízilétesítmények fejlesztésével, fenntartásával, üzemeltetésével foglalkozik.

A vízgazdálkodási társulat megszűnik, ha elhatározza jogutód nélküli megszűnését, ha az alapszabályában meghatározott közcélú feladatát megvalósította, ha a bíróság felszámolási eljárás során megszünteti, ha a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja vagy hivatalból elrendeli a törlését [Vgt. 44. § (1) bekezdés]. Ilyenkor a társulat közfeladat ellátásához szükséges vagyona a helyi vízgazdálkodási feladatot egyébként ellátni köteles önkormányzatra vagy az államra száll [Vgt. 44. § (4) bekezdés].

Ennek az az oka, hogy a társulat megszűnését követően is el kell végezni azt a közfeladatot, amire a társulat létrejött, ezért az e közfeladatok ellátásához szükséges vagyon a továbbiakban a feladatot ellátó önkormányzathoz vagy az államhoz kerül.

Nem arról van tehát szó, hogy az addig magántulajdonban lévő társulat vagyona egy közhatalmi intézkedés következtében, közérdekből az állam tulajdonába kerül. A vízgazdálkodási társulatok létrejöttükkor bizonyos közfeladatok ellátását vállalják át az illetékes önkormányzattól vagy az államtól. E feladatok ellátásához szükséges elkülönített vagyon (azon belül a társulati tagok által befizetett érdekeltségi hozzájárulás összege) a vízgazdálkodási társulat működése alatt és annak jogutód nélküli megszűnését követően is a közfeladatok ellátására fordítható.

Az Alkotmánybíróság ezért elutasította az indítványnak azt a részét, amely a Vgt. 44. § (4) bekezdése és a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 22. § (1) bekezdése megsemmisítését az Alkotmány 13. §-ára tekintettel kérte.

4. 2. Az indítványozó a tulajdonformák egyenjogúságát megállapító Alkotmány 9. § (1) bekezdésébe ütközőnek tartja, hogy a területileg illetékes önkormányzat vagy az állam tulajdonába kerül a jogutód nélkül megszűnt vízgazdálkodási társulatok közfeladat ellátásához szükséges vagyona.

Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése a tulajdon bármely formájára nézve fogalmaz meg diszkriminációtilalmat. A 9. § (1) bekezdése ennek megfelelően az Alkotmány 70/A. §-a jogegyenlőségi tételének, valamint a 9. § (2) bekezdésébe foglalt vállalkozási jog és a verseny szabadsága általános tételének a tulajdonhoz való, az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogra vonatkoztatott kifejtése. [39/1992. (VII. 16.) AB határozat, ABH 1992, 235, 238. ]. A tulaj donvédelmet, ezen belül a tulajdoni formák egyenjogúságát tehát az Alkotmánybíróság nem az Alkotmány 9. §-ából, hanem a 13. §-ából vezeti le.

Tekintettel arra, hogy jelen határozat indokolásának III. 4. 1. pontja megállapította, hogy a Vgt. 44. § (4) bekezdése és a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 22. § (1) bekezdése nem korlátozza a tulajdonhoz való jogot, az Alkotmánybíróság elutasította az indítványnak azt a részét, amely e rendelkezések megsemmisítését az Alkotmány 9. § (1) bekezdésére tekintettel kérte.

5. 1. Az indítványozó az Alkotmány 9. § (2) bekezdésébe ütközőnek tartja, hogy egy érdekeltségi területen az adott vízgazdálkodási közfeladat ellátására csak egy társulat működhet [Vízgazdálkodási Korm. rendelet 1. § (2) bekezdés]. Álláspontja szerint a gazdasági verseny szabadságát sérti, hogy "egy közszolgáltatás műszaki feltételeit megteremtő, és döntően közpénzek felhasználásával működő beruházó gazdasági szervezet monopol helyzetét" kormányrendelet rögzíti. Az indítvány ugyanezen az alapon kéri megsemmisíteni a Vgt. 34. § (1) bekezdését és a 35. § (1)-(3) bekezdéseit.

Az Alkotmány 9. § (2) bekezdése biztosítja a gazdasági verseny szabadságát. Az alkotmánybírósági gyakorlatban a gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, hanem "a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata. (...) Az Alkotmánybíróság a piacgazdaság, a versenyszabadság és más hasonló államcélok alkotmányellenes megsértését csak szélsőséges esetben állapítja meg, ha az állami beavatkozás 'fogalmilag és nyilvánvalóan' ellentétes az államcéllal. " [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994, 120.; 35/1994. (IV. 24.) AB határozat, ABH 1994, 200. ]

A Vízgazdálkodási Korm. rendelet 1. § (2) bekezdése alapján egy érdekeltségi területen az adott közfeladat ellátására csak egy társulat működhet. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság a 26/2001. (VI. 29.) AB határozatban hangsúlyozta, a Vgt. és a Vízgazdálkodási Korm. rendelet értelmében a szabályszerűen megalakult vízgazdálkodási társulatnak a törvény erejénél fogva, a tagok szándékától függetlenül tagjává válnak mindazok a természetes és jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, akik/amelyek az érdekeltségi területen ingatlantulajdonnal rendelkeznek, illetve ingatlant használnak. A törvényhozó által választott megoldást kellő súllyal alapozza meg a Vgt. preambulumában megfogalmazott célkitűzés, amely kiemelkedően fontos értékként kezeli a környezet- és természetvédelmi követelmények érvényre juttatását.

Az Alkotmánybíróság e döntésében alkotmányosnak fogadta el azt a megoldást, hogy egy érdekeltségi területen csak egy vízgazdálkodási társulat működhet, és azt is, hogy - tekintettel az ellátandó közfeladatra - a társulat létrehozására, szervezetére, működésére, megszűnésére, egyesülésére, illetve szétválására a Gt, és nem az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény az irányadó. (ABH 2001, 242, 248-249.) Az Alkotmánybíróság nem látott okot arra, hogy a 26/2001. (VI. 29.) AB határozatától eltérjen, ezért jelen ügy elbírálásakor is irányadónak tekintette az abban foglalt megállapításokat.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság elutasította az indítványnak azt a részét, amely a Vgt. 34. § (1) bekezdése és 35. § (1)-(3) bekezdései, továbbá a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 1. § (2) bekezdése megsemmisítését az Alkotmány 9. § (2) bekezdésére tekintettel kérte.

5. 2. Az indítványozó szerint az egyetlenként működő vízgazdálkodási társulatra vonatkozó rendeleti szabály [Vízgazdálkodási Korm. rendelet 1. § (2) bekezdése] sérti az egyesülési szabadsághoz való alapjogot [Alkotmány 63. § (1) bekezdés] is, és mint ilyen, ellentétben áll a Jat. 5. § c) pontjában foglaltakkal.

Az Alkotmánybíróság - értékelhető alkotmányjogi összefüggés hiányában - elutasította ezt az indítványi kérelmet, figyelemmel arra, hogy a vízgazdálkodási társulatok nem az egyesülési szabadság alapján létrejövő egyesületek.

Értékelhető alkotmányjogi összefüggés hiányában elutasította az Alkotmánybíróság az indítványnak azt a részét is, amely a Vgt. 1. számú melléklet 7. a) pontja és a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 5. § (3) bekezdése megsemmisítését az Alkotmány 63. § (1) bekezdésére és 8. § (1) bekezdésére tekintettel kérte. A Vgt. 1. számú melléklet 7. a) pontja az "érdekeltségi terület" fogalmát határozza meg, a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 5. § (3) bekezdése pedig a vízgazdálkodási társulatot megalakító határozat érvényességére vonatkozóan tartalmaz szabályokat. A hivatkozott két rendelkezés és az egyesülési szabadsághoz való jogra vonatkozó alkotmányos szakasz között nincs érdemi összefüggés.

6. Az Alkotmánybíróság a következőkben azt az indítványt vizsgálta, amely az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe és 70/I. §-ába ütközőnek tartja, hogy a Vgt. 41. § (2) bekezdése és a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 13. § (3) bekezdése az érdekeltségi hozzájárulást adók módjára behajtandó köztartozásnak tekinti.

A Vgt. 34. § (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a társulat tagjai kötelesek a társulat közfeladatai ellátásának költségeihez az érdekeltségi egység arányában hozzájárulni. Az érdekeltségi hozzájárulás a Vgt. 41. § (2) bekezdése és a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 13. § (3) bekezdése alapján adók módjára behajtható köztartozás.

Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának, a kötelezettségek megállapításának szempontjait meghatározni. Az, hogy a Vgt. például az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvénytől eltérően rendezi, és adók módjára behajtandó köztartozásnak tekinti az érdekeltségi hozzájárulást, nem jelent az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésben tiltott személyek közötti hátrányos megkülönböztetést. Nem ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével az sem, hogy a jogszabály "az ingatlan használói tekintetében az érdekeltségi területek eltérése, a vízimunkák és vízilétesítmények által az ingatlanokra gyakorolt hatása, illetőleg az ingatlanok jellege szerint mérlegelési lehetőséget ad az érdekeltségi hozzájárulás arányának megállapításánál". (797/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 832, 834.)

Az Alkotmánybíróság mindezek alapján elutasította azt az indítványt, amely a Vgt. 41. § (2) bekezdésének és a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 13. § (3) bekezdésének megsemmisítését az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére tekintettel kérte.

Ahogyan azt az Alkotmánybíróság a 797/B/1991. AB határozatában hangsúlyozta, "a vízgazdálkodási társulatok által megállapítható és beszedhető ún. érdekeltségi hozzájárulás, bár közcélú feladatok megvalósítása érdekében történik, nem minősül adónak, illetőleg az állampolgároknak a közterhekhez való hozzájárulási kötelezettségének (Alkotmány 70/I. §) . (...) Az érdekeltségi hozzájárulás "köztartozás jellegű"; ebből pedig sem nyelvtani, sem tartalmi elemzéssel nem lehet arra az értelmezésre jutni, hogy a kötelezettség adó illetőleg a közterhekhez való hozzájárulás. Ennek csak a megállapított hozzájárulás behajtásánál, a végrehajtási eljárás során a kielégítési sorrendnél van jogi jelentősége. " (ABH 1991, 832, 833-834.) Az Alkotmánybíróság ezért elutasította azt az indítványt is, amely a Vgt. 41. (2) bekezdésének és a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 13. § (3) bekezdésének megsemmisítését az Alkotmány 70/I. §-ára tekintettel kérte.

IV.

Külön vizsgálta az Alkotmánybíróság az indítványozóknak az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével kapcsolatos és a Jat. rendelkezéseire alapított kifogásait.

1. Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből következő jogbiztonsági követelményt sértőnek tartja, hogy a Vgt. 34. § (5) bekezdése és a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 12. § (2) bekezdés a) pontja nem határozza meg az érdekeltségi hozzájárulás felső határát.

A Vízgazdálkodási Korm. rendelet 13. § (1) bekezdés a) pontja határozza meg, hogy mit tekint a hozzájárulás alapját jelentő érdekeltségi egységnek. A rendelkezést más alkotmányos szakasz szempontjából vizsgáló 26/2001. (VI. 29.) AB határozat szerint a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 13. § (1) bekezdés a) pontja lehetővé teszi "az érdekeltségi hozzájárulás összegének érdekeltenkénti (tagonkénti)- egymástól egyértelműen elkülöníthető -meghatározását". Az érdekeltségi hozzájárulás összegének érdekeltenkénti (tagonkénti) meghatározása a jogalkotó mérlegelési körébe tartozik, amely alkotmányossági szempontból nem kifogásolható (ABH 2001, 242, 249.) .

A társulati érdekeltségi egységet, a tagok érdekeltségi hozzájárulásának szabályait az alapszabály határozza meg, amelynek módosításához kétharmados többségű taggyűlési határozatra van szükség [Vgt. 37. § (1) bekezdés f) pont, 38. § (7) bekezdés]. Ez biztosítja, hogy az érdekeltségi hozzájárulás mértéke önkényesen ne legyen emelhető. Emellett, a társulatban ellenőrző bizottság működik, amelynek feladata a társulat egész tevékenységére kiterjedő folyamatos ellenőrzés [39. § (3) bekezdés], a társulat feletti törvényességi felügyeletet pedig a cégbíróság látja el. Összességében ez elegendő garanciát jelent az önkényes és indokolatlan érdekeltségi hozzájárulás emelése ellen.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság elutasította az indítványnak azt a részét, amely a Vgt. 34. § (5) bekezdése és a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 12. § (2) bekezdés a) pontja megsemmisítését az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére tekintettel kérte.

2. 1. Egy másik indítványozó a Vgt. 41. § (2) bekezdését abból a szempontból tartotta az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközőnek, hogy az nem fogalmazza meg egyértelműen, a vízgazdálkodási társulat tagja szolgáltatásért fizet, vagy a költségekhez járul hozzá. Ugyanezen az alapon, normavilágossági szempontból támadta az indítványozó a Vgt. 8. § (1) bekezdését, mondván, nem egyértelmű, hogy a jogszabályszövegben olvasható "többletköltségeit" fogalom mire vonatkozik.

Az Alkotmánybíróság gyakorlatában "a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság - amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme - megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon. " [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 84.; 26/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 135, 142. ]

A Vgt. 41. § (2) bekezdésének utolsó mondata alapján a vízitársulatok taggyűlése által elfogadott érdekeltségi hozzájárulás a közfeladatok teljesítésével nyújtott szolgáltatás ellenértéke. Ez a szolgáltatás az 5/1993. (II. 12.) AB határozat alapján a vízi létesítmények műszaki hatásának biztosítása. Ezt az értelmezést követi a bírói gyakorlat is (BH 2005. 123.) .

A Vgt. 8. § (1) bekezdése alapján a közérdek mértékét meghaladó, illetve a Vgt. 7. §-ában nem említett tevékenység - vízimunka, vízilétesítmény építése - többletköltségeit az igénylők kötelesek megtéríteni. Ilyen többletköltség-fizetési kötelezettség merülhet fel például akkor, ha a "közérdek mértéke a lakosság igényeivel egyenes arányban növekedik". Ekkor a felmerült többlet vízigény kielégítése a víziközmű társulat tevékenységi körébe tartozik (EBH 2006. 1459.) .

Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján sem a Vgt. 41. § (2) bekezdésével, sem pedig a Vgt. 8. § (1) bekezdésével kapcsolatban nem találta megalapozottnak azt az indítvá-nyi elemet, amely e két rendelkezést, annak értelmezhetet-lensége miatt, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközőnek tartotta.

2. 2. Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogbiztonság sérelmére és az Alkotmány preambulumának "szociális piacgazdaságot megvalósító jogállam" fordulatára hivatkozva kifogásolja, hogy a Vgt. az érdekeltségi hozzájárulás megállapításakor nem kötelez az emberek között ténylegesen meglévő különbségek figyelembevételére.

Az Alkotmánybíróság a Vgt. 41. § (2) bekezdését más alkotmányossági szempontból vizsgáló 26/2001. (VI. 29.) AB határozatában megállapította, hogy e rendelkezés, amely szerint "a taggyűlés az alapszabályban meghatározott feltételek szerint a hozzájárulás mértékét mérsékelheti, illetve megfizetését meghatározott időre felfüggesztheti", kedvezményt tartalmaz. A Vízgazdálkodási Korm. rendelet 13. § (5) bekezdése pedig lehetővé teszi, hogy a víziközmű társulat a lakossági hozzájárulás megelőlegezésére - a teljesítés szakaszos visszafizetésére figyelemmel -külön jogszabály szerint kedvezményes kamatfeltételek mellett hitelt vegyen fel. Nem állítható tehát, hogy a jogalkotó mindenféle szociális szempontra tekintet nélkül kötelezte volna fizetésre az érintetteket. (ABH 2001, 242, 251.)

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság elutasította azt az indítványt, amely Vgt. 41. § (2) bekezdésének megsemmisítését az Alkotmány 2. § (1) bekezdésre tekintettel kérte.

3. A Jat. 4. § a) pontjára hivatkozva kifogásolja az indítványozó, hogy a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 1. § (2) bekezdése és a 22. § (1) bekezdése a tulajdonviszonyokat érintően, továbbá a magánszemélyek és a jogi személyek vagyoni viszonyaira vonatkozóan állapít meg szabályokat, holott azokat törvényben kellene szabályozni.

Az Alkotmány 35. § (2) bekezdése szerint a Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki és határozatot hoz. A Jat. 7. §-a pedig úgy rendelkezik, hogy a Kormány az Alkotmányban meghatározott feladatkörében, illetőleg törvényben vagy törvényerejű rendeletben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet. A Vgt. 45. § (7) bekezdésének d) pontjában a Kormány a vízgazdálkodási társulatok megalakulásával, működésével, megszűnésével, a Vgt. -n alapuló és a társulat belső szabályozási feladatkörébe nem utalt közcélú érdekeltségi hozzájárulással kapcsolatos szabályok megalkotására kapott felhatalmazást.

A Vgt. -ben foglalt szabályozási kötelezettség alapján megalkotott Korm. rendelet 1. § (2) bekezdése a Vgt. vízgazdálkodási társulatokról szóló IX. fejezetében foglaltakból következik, a megszűnt társulat vagyonáról szóló 22. § (1) bekezdés pedig a Vgt. 44. § (4) bekezdését ismétli meg és részletezi.

Az Alkotmánybíróság ezért e két rendelkezést a Jat. 4. § a) pontjának szempontjából támadó indítványokat elutasította.

4. A vízgazdálkodási társulatok a Vgt. által létrehozott, a helyi önkormányzatok, illetve az állam hatáskörébe tartozó közfeladatok elvégzésére létrejött szervezetek, amelyekre - mögöttes szabályként - a Gt. általános részének rendelkezései az irányadók. A társulatok tehát nem az egyesülési szabadság alapján létrejött szervezetek, következésképpen a Jat. 5. § c) pontja és 15. § (2) bekezdése nem hozható összefüggésbe a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 5. § (3) bekezdésével.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság elutasította azt az indítványt, amely a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 5. § (3) bekezdésének megsemmisítését a Jat. 5. § c) pontjára és 15. § (2) bekezdésére tekintettel kérte.

V.

1. Az Ügyrend 29. § b) pontjának megfelelően az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha megállapítható, hogy az eljárásra az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre.

Az Alkotmánybíróságnak az Alkotmányban és az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvényben (a továbbiakban: Abtv.) rögzített hatásköre nem terjed ki arra, hogy az Alkotmánybíróság a jogalkotónál jogszabályalkotást kezdeményezzen. Az Alkotmánybíróság ezért az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította azt az indítványt, amely azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság ajogalkotónál az indítványozó által javasolt jogszabályok elfogadását kezdeményezze.

2. Az Ügyrend 29. § c) pontja alapján az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha megállapítható, hogy az eljárás indítványozására az indítványozónak nincs jogosultsága.

Az indítványozó beadványában a Vgt. 34. § (4) bekezdése, az 1. számú melléklet 7. a) pontja és a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 5. § (3) bekezdése megsemmisítését azon az alapon is kérte, hogy azok ellentétesek az Egyezmény egyesülési szabadságot biztosító 11. cikkének 1. pontjával, és ezáltal az Alkotmány 7. § (1) bekezdésébe ütköznek.

Az Abtv. 1. § c) pontja szerint jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének a megállapítására irányuló indítvány előterjesztésére csak az Abtv. 21. § (3) bekezdésében felsoroltak jogosultak. Az indítványozó nem tartozik ebbe a körbe, ezért ezen indítványát az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § c) pontja alapján visszautasította.

3. Az Ügyrend 29. § d) pontjának megfelelően az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha megállapítható, hogy az indítványozó a hiánypótlás végett neki visszaadott indítványt a kitűzött határidő alatt nem adta be, vagy újból hiányosan adta be, és emiatt az érdemben nem bírálható el.

3. 1. Az indítványozó a gázelosztó vezetékre vonatkozó hálózatfejlesztési hozzájárulásról szóló 32/1995. (VII. 8.) IKM rendelet 1. § (1) és (2) bekezdése, valamint 3. § (8) bekezdése, továbbá az IKM rendelet egésze megsemmisítését kizárólag arra tekintettel kezdeményezte, hogy az az általa megsemmisíteni kért régi Gszt. 17. § (2) bekezdésén, illetve a Gsztv-ben foglalt felhatalmazáson alapul. Ez azt jelenti, hogy az indítványozó a vonatkozó alkot-mánybeli szakaszok pontos megjelölése nélkül kérte a rendeleti szabályok alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.

Az Alkotmánybíróság ezért a támadott IKM rendeleti előírások megsemmisítésére irányuló indítványt az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.

[Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a Gszt. -t a kiegészített indítvány benyújtását megelőzően hatályon kívül helyezte az új Gszt. 54. § (1) bekezdés b) pontja. Az indítvány benyújtását követően az együttműködő földgázhálózat fejlesztéséért szedhető csatlakozási díjról szóló 74/2006. (X. 31.) GKM rendelet 6. § (1) bekezdés b) pontja hatályon kívül helyezte a gázelosztó vezetékre vonatkozó hálózatfejlesztési hozzájárulásról szóló 32/1995. (VIII. 8.) IKM rendeletet. ]

3. 2. Az Alkotmány valamely rendelkezésének a megjelölése nélkül, kizárólag a Vgt. belső ellentmondására hivatkozva kérte az indítványozó a Vgt. 7. § (3) bekezdése, 34. § (4) és (5) bekezdése, 36. § (1) és (2) bekezdése, 41. § (2) bekezdése, valamint az 1. számú melléklet 7. a) pontja megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelemnek ezt a részét az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.

3. 3. Az indítványozó az Alkotmány valamely rendelkezésének a megjelölése nélkül, kizárólag a Gt. és a Ptk. egyes rendelkezéseire hivatkozva kérte a Vgt. 36. § (1) bekezdése, valamint a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 5. § (2) és (3) bekezdése, továbbá 13. § (2) bekezdése megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelemnek ezt a részét az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.

3. 4. Alkotmánybeli rendelkezés megjelölése nélkül kérte az indítványozó a Vgt. 36. § (1) és (2) bekezdése, 42. § (1) bekezdése és a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 2. § (3) bekezdése, valamint 5. § (3) bekezdése megsemmisítését. Indítványának ugyanebben a részében a Vgt. önellentmondására hivatkozva kérte a Vgt. 9. § (2) bekezdése megsemmisítését is. Az Alkotmánybíróság a beadványnak ezt a részét, amely határozott kérelmet nem tartalmaz, az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.

3. 5. Visszautasította az Alkotmánybíróság az indítványnak azt a részét is, amelyben az indítványozó jogszabályi rendelkezés és a vonatkozó alkotmányos szakasz pontos megjelölése nélkül kérte a Vízgazdálkodási Korm. rendelet és - a már nem hatályos - gázelosztó vezetékre vonatkozó hálózatfejlesztési hozzájárulásról szóló 32/1995. (VII. 8.) IKM rendelet egésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.

3. 6. Az indítványozó a kérelme alapjául szolgáló indok megjelölése nélkül, pusztán az Alkotmány 35. § (2) bekezdésre hivatkozva kérte a Vgt. 7. § (3) bekezdése, 34. § (4) és (5) bekezdése, 36. § (1) bekezdése, 41. § (2) bekezdése, továbbá a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 2. § (3) bekezdése, 4. § (2) bekezdése, 12. § (2) bekezdése a) pontja, valamint 13. § (3) és (5) bekezdése megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság ezt a kérelmet is az Abtv. 22. § (2) bekezdésére tekintettel, az Ügyrend 29. § d) pontja alapján utasította vissza.

3. 7. Az indítványozó a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 9. §-át az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogbiztonságot "veszélyeztető szabályozási hiányosságok miatt" kérte megsemmisíteni, indítványa tehát valójában mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányult.

Az Abtv. 49. § (1) bekezdése alapján és az Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlata szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség - többek között - akkor állapítható meg, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó, illetve feladat- és hatáskörébe tartozó jogszabály-alkotási kötelezettségének nem tett eleget és ezzel alkotmányellenességet idézett elő [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 86. ]. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. A mulasztásos alkotmánysértés megállapítására irányuló indítvány nem tartalmazza, hogy a kérelmező milyen jogszabály-alkotási kötelezettség elmulasztását kifogásolja, és hogy a vélelmezett mulasztás mennyiben eredményez alkotmányellenes helyzetet, jelen esetben jogbizonytalanságot. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.

3. 8. Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. E rendelkezés értelmében az indítványban meg kell jelölni a kérelem alapjául szolgáló okot. Nem elég az Alkotmány rendelkezésére hivatkozni, meg kell indokolni, hogy az Alkotmány rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti (472/B/2000. AB határozat, ABH 2001, 1655.) .

Az indítványozó a kérelme alapjául szolgáló indok megjelölése nélkül, pusztán az Alkotmány 13. §-ára hivatkozva kérte a Vízgazdálkodási Korm. rendelet teljes 13. §-ának megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt az Abtv. 22. § (2) bekezdése és az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.

4. Az Ügyrend 29. § f) pontja alapján az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha megállapítható, hogy a megsemmisíteni kért jogszabály az indítvány benyújtását megelőzően már hatályát vesztette. Ez a rendelkezés nem alkalmazható az Abtv. 38. § (1) bekezdésében meghatározott bírói kezdeményezés és a 48. § (1) bekezdésében szabályozott alkotmányjogi panasz esetében.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az utólagos normakontrollra irányuló indítvány benyújtásakor a következő jogszabályok már nem voltak a magyar jogrendszer részei. A régi Gszt. 17. § (2) bekezdését hatályon kívül helyezte az új Gszt. 54. § (1) bekezdés b) pontja; a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény 44. §-át hatályon kívül helyezte a Vet. 114. § (1) bekezdése; a villamoshálózat-fejlesztési hozzájárulásról szóló 26/1995. (VII. 25.) IKM rendelet 2. § (1) bekezdését, 4. § (1) és (3) bekezdését, valamint (8) bekezdését hatályon kívül helyezte a közcélú villamos hálózatra csatlakozás pénzügyi és műszaki feltételeiről szóló 47/2002. (XII. 28.) GKM rendelet 11. § (2) bekezdése; a távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény 40. § (2) bekezdését hatályon kívül helyezte a hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény 103. § (8) bekezdés e) pontja; a távközlési beruházási hozzájárulásról szóló 84/1995. (VII. 12.) Korm. rendelet 2. § (4) bekezdését hatályon kívül helyezte az egyes kormány, illetve minisztertanácsi rendeletek hatályon kívül helyezéséről szóló 194/2001. (X. 19.) Korm. rendelet 1. §-a, végül a távközlési előfizetői szerződésekről szóló 249/2001. (XII. 18.) Korm. rendelet 3. § a) pontját, a 29. § (2) bekezdését és a

30. § (1) bekezdését hatályon kívül helyezte a referenciaajánlatokról, a hálózati szerződésekről, valamint az ezekkel kapcsolatos eljárások részletes szabályairól szóló 277/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet 38. § (2) bekezdés b) pontja.

Az Alkotmánybíróság ezért az e jogszabályok alkotmányossági vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványt - az Ügyrend 29. § f) pontjának megfelelően -visszautasította.

5. Az Ügyrend 31. § a) pontja alapján az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, ha az indítvány benyújtása után a vizsgálat alá vont jogszabály hatályát vesztette, és ezzel az indítvány tárgytalanná vált.

5. 1. Az indítványozók egyike a régi Gszt. 34. § (6) bekezdésének megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. A rendelkezés a) pontja felhatalmazza a Kormányt a régi Gszt. egyes rendelkezéseinek a végrehajtására, b) pontja a miniszter feladatává teszi, hogy a régi Gszt. bizonyos rendelkezéseinek végrehajtásáról gondoskodjon. A régi Gszt. -t az új Gszt. 54. § (1) bekezdés b) pontja 2004. január elsejével hatályon kívül helyezte. Tekintettel arra, hogy az új Gszt. 55. és 56. §-aiban foglalt felhatalmazó rendelkezések nem feleltethetőek meg teljes egészében a régi Gszt. felhatalmazó rendelkezéseinek, az Alkotmánybíróság a régi Gszt. 34. § (6) bekezdése megsemmisítését kezdeményező indítvány alapján indult eljárást az Ügyrend 31. § a) pontja alapján megszüntette.

6. Az Ügyrend 31. § c) pontja alapján az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére)- ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani ("ítélt dolog") .

6. 1. Az Alkotmánybíróság a 26/2001. (VI. 29.) AB határozatában már vizsgálta a Vgt. 34. § (4) és (5) bekezdését és a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 12. § (2) bekezdését. E határozatában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy e rendelkezések nem sértik az Alkotmány 63. § (1) bekezdését.

Mivel az indítványozó beadványában a Vgt. 34. § (4) és (5) bekezdését, továbbá a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 12. § (2) bekezdését az egyesülési szabadság [az Alkotmány 63. § (1) bekezdése] szempontjából - a 26/2001. (VI. 29.) AB határozatban már elbírált alkotmányos összefüggésre hivatkozva - tartotta alkotmányellenesnek, az Alkotmánybíróság az indítványt e részében ítélt dolognak tekintette és az Ügyrend 31. § c) pontja alapján az eljárást ebben a részében megszüntette.

6. 2. A 26/2001. (VI. 29.) AB határozatban állapította meg az Alkotmánybíróság azt is, hogy az "érdekeltségi hozzájárulás összegének érdekeltenkénti (tagonkénti) meghatározása a jogalkotó mérlegelési körébe tartozik, amely alkotmányossági szempontból nem kifogásolható".

Mivel az indítványozó kérelmében a Vgt. 34. § (5) bekezdését és a Vízgazdálkodási Korm. rendelet 12. § (2) bekezdés a) pontját, valamint 13. § (1) és (2) bekezdését a 26/2001. (VI. 29.) AB határozatban már elbírált alkotmányos összefüggésre hivatkozva, vagyis amiatt tartotta alkotmányellenesnek, hogy az érdekeltségi egységet nem a tényleges fogyasztáshoz köti a jogalkotó, hanem a társulat alapszabályában meghatározott fogyasztáshoz, az Alkotmánybíróság az indítványt e részében ítélt dolognak tekintette és az Ügyrend 31. § c) pontja alapján az eljárást e részében megszüntette.

6. 3. Az Alkotmánybíróság a 460/B/1998. AB határozatban elutasította a régi Gszt. 17. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. Tekintettel arra, hogy a kérelmező jelen beadványában a régi Gszt. 17. § (2) bekezdését a tulajdonhoz való jog szempontjából, vagyis a 460/B/1998. AB határozatban már elbírált alkotmányos összefüggésre hivatkozva tartotta alkotmányellenesnek, az Alkotmánybíróság az indítványnak ezt a részét ítélt dolognak tekintette és az Ügyrend 31. § c) pontja alapján az eljárást e részében megszüntette.

6. 4. Az Alkotmánybíróság a 132/B/1999. AB határozatában és a 906/B/2005. AB határozatában már vizsgálta a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet víziközmű-fejlesztési hozzájárulás fizetését előíró 4. § (2) bekezdésének alkotmányosságát.

A 132/B/1999. AB határozatában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy e jogszabályi rendelkezés "arról az esetről rendelkezik, amikor már létrehozott ivóvíz- és közműves szennyvízellátást biztosító közműre valamely gazdálkodó szervezet csatlakozni kíván, vagy a közüzem által nyújtott szolgáltatás mennyisége növelését, minősége javítását kezdeményezi. Az R. 4. § (2) bekezdése az erre vonatkozó közüzemi szerződés megkötését köti feltételhez, illetve a szerződés egyes tartalmi elemeit teszi bizonyos feltételtől függővé. Az R. kifogásolt szabályából egyértelmű, hogy a közműre rácsatlakozás költségei az igénylőt terhelik, vagyis a gazdálkodó szervezet érdekkörében felmerült igények kielégítéséhez szükséges fejlesztés költségeihez a gazdálkodó szervezetnek arányosan hozzá kell járulnia. A hozzájárulás összegének felhasználása célhoz kötött, azt a közmű üzemben tartója saját céljaira nem használhatja fel, hanem kizárólag a víziközmű fejlesztésére fordítható. A hozzájárulás mértéke a fejlesztés költségeinek arányos része az R. 4. § (2) bekezdése szerint, (...) . Közüzemi szerződés ilyen feltételhez kötése nem érinti sem a vállalkozás jogát, sem a gazdasági verseny szabadságát; az alkotmányos értelemben vett tulajdonjogot pedig nem korlátozza". (ABH 2002, 1436, 1438.)

A 905/B/2005. AB határozatban az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet 4. § (2) bekezdése nem áll ellentétben az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében foglaltakkal. Az ugyanis "nem az állami tulajdont részesíti előnyben, hanem egyes gazdálkodó szervek: a lakásszövetkezetek és az önkormányzatok tulajdonában lévő lakóépületek elhelyezésére szolgáló ingatlanok tulajdonosai esetében eltekint a víziközmű-fejlesztési hozzájárulás megfizetésétől. A szabály célja a lakások közmű létesítéséhez, illetve a szolgáltatás bővítéséhez kapcsolódó költségviselés alóli mentesítése. A víziközmű-fejlesztés költségeit ugyanis - más gazdálkodó szervezetekkel szemben - a lakóépületek építésére és fenntartására létrejött lakásszövetkezet, amely a tevékenységével kapcsolatban nyereségszerzésre nem törekszik [a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény 2. §], valamint a lakóépület-tulajdonos önkormányzat nem tudja továbbhárítani. " (ABK 2006. május, 451, 452.)

Mivel az indítványozók beadványukban a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet 4. § (2) bekezdését az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdése, továbbá az Alkotmány 13. §-a szempontjából, a korábbival azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva tartották alkotmányellenesnek, az Alkotmánybíróság az indítványokat e részükben ítélt dolognak tekintette és az Ügyrend 31. § c) pontja alapján az eljárást e részében megszüntette.

[Az Alkotmánybíróság az indítványozók által támadott jogszabályi rendelkezést az ÁFA mentesség szempontjából a 615/B/1998. AB végzésben vizsgálta (ABH 2004, 2023.) . ]

Budapest, 2007. július 2.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró